* Adobe Reader letöltése (PDF fájlokhoz)
| 99.89 KB | |
| 2009-01-08 10:32:06 | |
 | |||||||
Nyilvános  902 | 3906 | Rövid leírás | Teljes leírás (26.35 KB) | A bogár bosszúja 1. rész: Zala 1921. január 18. 13. szám 3. oldal 2. rész: Zala 1921. január 19. 14. szám 2-3. oldal 3. rész: Zala 1921. január 20. 15. szám 3. oldal 4. rész: Zala 1921. január 21. 16. szám 3-4. oldal A cikksorozat szövege: A bogár bosszúja. Írta: HALIS ISTVÁN. Héj Barátom! Akkor is volt, Valamint most, rossz ember. Kisfaludy S. Tátika. Ez a történet a nagy háború előttről való, mikor a béke idejében nem volt az embereknek az a szédítően nagy terük rosszaságuk érvényesítésére, mint a háború alatt, vagy még inkább a forradalmak zavarában. Akkor valaki azt hitte, hogy szabad neki felebbvalójáról bírálatot mondani, mert nagyon bízott abban, hogy a törvény megvédelmez minden ártatlant. Pedig ő maga egy senki volt, nem számottevőbb mint egy kis bogár. Ez a kis bogár írnok volt a városnál, sőt mint „közigazgatási kiadó” a többi írnok főnöke. Megelégetten szokta mondani: – Sebaj! Csak a kis fiamnak legyen jó kedve! Ruganyos lépésekkel járt s mikor fölment az emeleten levő hivatalába mindig három-négy lépcsőt ugrott át, mert a szűk fizetésen kívül más baja nem volt. S mikor Isten kedvező kegyelméből pár koronát keresett „zugirászkodás”-sal, ami elég ritkán történt, akkor elvitte feleségét meg a kis fiát kávéházba kávét vacsorálni. Az időben hónaponkinti száz korona fizetés járt, melyhez ha hozzáadta a kiadói tíz korona havi javadalmazást: az írnok fényesen tudott koplalni családjával együtt. A történet akkor kezdődött, mikor tiszt-újításkor valami új ember föllépett polgármesternek. Hosszú szónoklataiban minden második mondat korrupcióról szólt, s minden harmadik gyönyörű reformokat ígért. S minthogy a haladás nevében a helybeli lap is dörgő cikkekben követelte az új ember támogatását, tehát a régi polgármestert kibuktatták. Persze óriási lelkesedést keltett a régi bálvány bukása. A nép tombolt örömében, s még azok is az új Isten hívőnek vallották magukat, kik a választás előtt a régiért késre mentek volna. Az emberek úgy kerülték a bukott polgármestert, mintha az orvosok megállapították volna róla, hogy ázsiai kolera lepte meg. Mindenki az új Napra mosolygott, az ő dicsőítésére nyílt minden száj. Az új polgármester különben nem volt sem rosszabb, sem ostobább, mint általában szoktak lenni az új polgármesterek. Kezdetben nyitva állott a hivatalszobája mindenki előtt, s maga elé bocsájtotta a panaszkodókat. De a nagyszámban tolakodó talpnyalók csakhamar úgy elrontották, hogy csupán a hízelgő kellemes egyének előtt nyílt meg az ajtaja. Ez idő tájban valami mellékes jövedelemnek „az iroda” által közakarattal eszközölt megivásakor a korcsmában azt mondta a kiadó: – A régi polgármester kisujja is többet ért, mint a mostani egészen! Hallani kellett volna, hogy „a kezelő személyzet tagjai” milyen lelkesen sorompóba szálltak az új polgármester veszélyben nem forgó kiválóságáért! És le akarták torkolni a bogarat. Csakhogy az nem hiába keblezett be néhány pohár lőrét, mert még inkább tűzbe jött és még több meggondolatlan kijelentésre ragadtatta magát. – Igenis, úgy van, a hogyan mondtam. Mert a régi polgármester eszméket adott. Vezetett minden dologban. Az új polgármesternek pedig minden tevékenysége abban merül ki, hogy a tisztviselők által elkészített határozatot meg az iktatót aláírja, ezenkívül úton-útfélen ünnepelteti magát és üres szónoklatokat mond. Persze mingyárt másnap besúgták a polgármesternek a rettentő merényletet. (És a másik bogár, kinek sikerült a göröngy tetejére mászni, azt monda magában: „Meg kell mulatnom milyen hatalmas vagyok”) Az új polgármesterre történetesen találó volt a kiadó jellemzése, s a méltóságát féltő tehetségtelen ember bosszúvágyával elhatározta a hitvány bogár példás megfenyítését. Minthogy azonban korcsmai kiszólás alapján még sem lett volna célsze... |
