Ugrás a menühöz.Ugrás a keresődobozhoz.Ugrás a tartalomhoz.



* DjVu megjelenítő: Windows Mac OS Android

 
3.48 MB
2015-01-21 14:45:34
 

image/vnd.djvu
Nyilvános Nyilvános
296
3413
Rövid leírás | Teljes leírás (579.09 KB)

Cím: Zalai Krónika
Közreműködő: Halis István (1855-1927) (szerk.)
Szerz. közl.: szerk. Halis István
Kiadás jelzés: 1915-1917
Kiadás: Nagykanizsa : Zalai Ny., 1915-1917
ETO jelzet: 908.439.121(082)\\"1915/1947\\"Zalai Krónika
Tárgyszó: Zalai Krónika
Szakjelzet: 908
Cutter: Z 19
Oldalszám: 415, [3] p.
Megjegyzés: Egybekötve 1921-ben 1-5 könyv (vagy kötet) \\"1915-1917\\"


ZALAI KRÓNIKA
Szerkeszti: H a 1 i s István
Első kötet
NAGYKANIZSA, 1915.
ZALA NYOMDA RÉSZVÉNYTÁRSASÁG





Megindítjuk a Zalai Krónikát, hogy vármegyénk történetéből valamit megmentsünk.
Első sorban arra törekszünk, hogy kortártársaink emlékét, kiválóbb embereink törekvéseit, életük folyását, jellemző eseteiket, Íróinkat a feledéstől megóvjuk.
Mert vannak emberek és események, kiket és amelyeket nem szabad az enyészetnek engednünk.
Sőt még a sehol nem méltatott, vagy korunkban éppen kigunyolt, törekvéseink is érdekessé és tanulságossá válhatnak, esetleg megvalósításra érdemeseknek találtathatnak utódaink előtt, kiknek látását nem fogja zavarni az a köd, mely az élők szemét kicsi határra szorítja.
Másodsorban helyet talál e Krónikában a népszokás, néprajz, nyelvsajátság, földrajz mellett minden régebbi dolog : épületek, várak ismertetése, ásatások eredménye, régi irások és könyvek. Persze azok, amelyek Zalavármegyére vonatkoznak.
Amennyire megengedi ez a kivételes háborús állapot, most amikor élet-halál harcban vagyunk nemcsak a szerb, montenegrói és orosz néppel,

hanem a francia meg az angol ellen is küzdünk, sőt ujabban a hitszegő taliánnal is hadakozunk, e véres időnek a zalai katonákra és egyéb hadbavonultakra vonatkozó epizódjait természetesen szintén közöljük, bár egyelőre ez tiltva van, s igy akadályba ütközik.
Közölni fogja e krónika a mostani katonadalokat, melyeket Nagykanizsán énekelgettek a mi vitézeink a harcba vonuláskor. Ezt annál is inkább megtesszük, mert a zalai népdalok közlése amúgy is a krónika tárgyához tartozik.
Megyénkre vonatkozó idegen nyelvű (német, latin stb.) régi nyomtatványokat és Írásokat magyar fordításban fogjuk közölni, szintúgy a régi birtokviszonyokat feltüntető okmányokat és a boszorkány pereket.
Az érdekesebb leltárakat is közreadjuk, s egyáltalán mindent közzéteszünk ami összefügg Zala kulturális életével, vagy az anyagi viszonyaival.
A mennyire lehetséges, illusztrációt is adunk és felelevenítjük a régi szokást, amely a múlt század ötvenes éveiben volt divatban : közöljük az előfizetők nevét.
Tesszük pedig azért, hogy utódaink lássák, kik voltak azok, kiknek műveltsége megkívánta e krónika megszerzését.
Napjainkban, a világ legszörnyübb háborúja közben a magyar kormány gondoskodott, hogy országunk minden szántóföldje be legyen vetve.
Mink pedig gyümölcsfákat ültetünk, melyek gyümölcsét nem mink szedjük, hanem az utódok.
Nagykanizsa, 1915. június 8-án.

Az emlékezés országából. ,
Az édes beszédü Maeterlinck a mostani világiiáboruban a népek közti gyűlölködés szónoka lett. A megtántorodott bölcselkedőnek ne nézzük cselekedetét, inkább olvassuk gyönyörű Írásait. Ö irta meg a Kék Madárban azt a bájos történetet, hogy két gyerek, Tiltil és Mitil rátalál a régen meghalt nagyapára, nagyanyára, meg a testvérekre, sőt az elhunyt rigó madárra is, - az emlékezés országában. Persze végtelenül örülnek, hogy viszontlátják egymást, és boldogan beszélgetnek minden kicsiségről.
Nagyapa elmondja, hogy azok a megholtak föltámadnak és élnek, akikre az élők visszagondolnak. Életre kelti őket az emlékezés.
Nagyapáék aztán teljessé akarják tenni a rendkívüli találkozás gyönyörűségét, és megvacso-ráztatják a két unokát. S mikor Tiltil régi szokása szerint rakoncátlankodik, hát a nagyapa hatalmasan pofonvágja, Tiltil pe...