* DjVu fájlokhoz használható szoftverek - A "Következő" gombra kattintva (ha van) a PDF fájlhoz juthat.
| 6.65 MB | |
| 2015-01-21 14:54:46 | |
 | |||||||
Nyilvános  704 | 3605 | Rövid leírás | Teljes leírás (403.84 KB) | Cím: Zalavármegyei évkönyv a milleneumra részlet - 001-170. oldal Közreműködő: Halis István (1855-1927) (szerk.) ; Hoffmann Mór (1843-1915) (szerk.) ; Rákosi Jenő (1842-1929) (bev.) Szerz. közl.: szerk. Halis István, Hoffmann Mór ; Rákosi Jenő elüljáró beszédjével Kiadás: Nagykanizsa : Wajdits József Ny., 1896 ETO jelzet: 908.439.12(058) ; 943.912.1(082) Tárgyszó: Zala megye ; Honismeret ; Történet ; Évkönyv ; Zala Szakjelzet: 908 Cutter: Z 21 Oldalszám: 331, [5] p. Z A L A V Á R |VI EG YEI V , \\\'¦\\\'\\\'ry-\\\'\\\'\\\'\\\'-^^\\\'\\\'ff:E^\\\\ ;\\" ÉVKÖNYV /•:;\\\'~\\\'\\\' :]-. ^Kí(\\\':-i\\\'\\\'\\\'. .\\\'¦ ¦¦ ¦;.\\\'\\\' .\\\'¦:.\\\'¦$ ¦\\\':¦,¦;:;\\\'.\\"V..\\\'\\"\\\'r \\\' i lV :-\\\' ->•¦ ¦¦.,... .:v. •¦¦,-. \\\' \\\'¦ ¦..¦.. ..\\\'¦¦\\\'\\\' ¦¦ . . .\\\' \\\'-\\\'.. \\\' ¦: ?\\\'\\\'r^k,.A MILLENNIUMRA. ¦ ,,;.;-W: 1U) KLPPLI. HALIS ISTVÁN ts HOFFMANN A1ÓR. .«¦ RÁKOSI JtNO ELÜLJÁRO KESZLDJtVEL. SZERKESZTŐK SAJÁTJA. NAGYKANIZSA, IPJ. WAJDITS JÓZSEF KÖNYVNYOMDÁJÁBÓL 1890. :: .¦\\\'¦ ¦•¦.- \\\'-\\\'\\\'K ¦->\\\'\\\' ^8-** X A Z A T Y A M R O L. Elüljárú beszéd. Irta: Rákosi Jenő. Ez a könyv az ország legszebb vármegyéjéről szól. Mert a hol a hegyek pompája fenségesebb, olyan van. Síkságok is vannak, méltók Petőfi tollára, melyekkel semmi hasonló e hazában nem versenyezhet: az alföldi róna. A Fertő tava lehet - kivált ha jó ideje jár versenytársa mint tó a Balatonnak. De annyi természeti szépség, oly változatosság: groteszk hegyek, megkoronázva várromokkal, melyek egymást nézve birkóznak az idővel; rák nevelő szeszélyes folyója mint a Zala vize; ennek a viznek - immár igaz pusztuló berkei; a titokzatos lapos Marczal bujdosó fekete vize; lankások arany gerezdes szőllőkkel; merész alakzatok, kihűlt apró tűzhányók, lábainál a Bakonyinak a szomszéd vármegyéből ide menekült maradványai; egy miniatűr Svájcz minden ellentétével, a havasokat leszámítva, és mindezekhez a Balaton tündértükre; ennyi csak ebben az áldott vármegyében van együtt. És erről a vármegyéről szól ez a könyv és ehhez a könyvhöz kell nekem előszót írnom, melyhez utasításom azt mondja, szerkesztőinek nagy örömére lenne, ha személyemről, a vármegyében eltöltött éveimről, vagy családomról emlékezném meg. Mind a társaim, a kik nevökkel és munkájokkal ezt a könyvet fölékesitették, édes anyjokról irtak: a megyéről, a mely szüli vala őket. Én csak adoptiv fia vagyok a szőllőfürttel koszoruzottnak, nekem tehát nem anyám, hanem édesapám Deák Ferencz vármegyéje. Én eszerint apámról fogok irni. í fíogy sajnálom én mindazokat a boldogtalan gyermekeket, a kjjfe ártatlanságuk napjait nem Eötvösön élhették le a Szggedyek bájos ¦¦¦\\\'$pusztáján, Görögország és a görög történet bűvös képei tettek rám .-.-;¦. ifjú koromban ahhoz hasonló hatást, a melyet ma is őrzök eötvösi gyermekéveimről. Mikor egyszer-kétszer egy esztendőben az uraság berobogott a pusztára, s a kocsija bakján vadásza belefútt a kürtbe, hogy mindenek megtudják érkezését: ez csak epizód volt nekünk. A puszta nem az uraságé, nem a tiszttartóé\\\'volt, hanem a mienk, a tiszttartó gyermekeié. Soha senkinek több gyönyörűsége nem volt benne, mint nekünk. Erdő és mező a mienk volt. Nagy kertjei, melyek a jó öreg kertész, a derék Lipkovics bácsi kezén virultak: a mienk volt; a pusztatéglaszin, a hova szamárkordén vittük ki édes anyánkat, ki aztán műértő kézzel kömény aszaló kemenczét -: épített ott nekünk, - a mienk volt; a téglaszin, a hol téglát vetettek, fürdőhelyünk; o. juhásztelep, a hol a hires S7/wc~-familia volt a birkásgazda, kirándulásunk czélja sajt készítéskor; a felel-\\\'1 . mes borju-kút, benne a rengeteg erdőben, - mely az egész gazda-1 ságot körülölelte s összeköttetésben volt a Bakonynyal, a borju-kút V csodás legendáival, erdei vándorlásunk utolsó állomása gombaszedéskor. Azután a tejeskukoricza-szezon; a birkanyírás, a kender-nyűvés évadja; - de a nyírás előtt az usztatás Szent-Péteren a malomnál; azután az aranyodi, szüret, badacsonyi szüret ... és a szénacséplők misztikus farsangi maskarája, a mely felforgatta irgalmatlanul az egész pusztát ... - : f... •\\\'¦\\\'•¦¦¦ ¦ , . . - ¦-.-..• • Emlékezem 1848-ra. Mi összes pusztai gyermekek katonásdit játszottunk. Egyszer azonban valóságos katonák vonultak keresztül rajtunk, sőt meg is pihentek a pusztán. Gúlába rakott fegyvereiken rajta felejtkezett gyermekszemünk. A cselédség dézsában hordta ki nekik az urasági pinczéből a bort. Aztán trombitáltak és doboltak és fölkerekedtek és glédába állottak és elmaséroztak. Akkor kerítettünk a rostakéreg helyett, mely eddig a dobunk volt, mi is egy valóságos-dobot magunknak és még szilajabbul játszottuk a katonásdit. Azután megint jöttek honvédek, de nem értek rá megállani, csak keresztül mentek a pusztán s akkor történt a nagy esemény, melyről még sokáig beszéltek a pusztán, még a világosi fegyverletétel után is. Bors Panni, egy kardos asszony, a kinek a férjét és gyermekeit is az asszony lánynevén nevezték, mert az asszony volt az. úr a háznál: Bors Panni házról-házra befutotta a pusztát és beszélé: .. ¦;¦.;.¦ . - Galambom, épen a kemeneze előtt állok, mert rétest sütöt-. tem, hát csak hallom a dobot. Mit csináljak, mondom, hát kiveszem a tepsit a kemenczéből, hogy oda ne égjen a rétesem, és oda teszem a kemeneze szájához, aztán megyek, mondok, hogy mire dobolnak. Hát galambom a katonák jöttek. Hiszen láttátok, mert együtt néztük. - Mikor elmentek, futok vissza a rétesemhez, de - ..,.-.\\\'í^\\\'\\\'íí .\\\'\\\\;Vl . \\\' \\">/¦¦» ¦ ¦;. uramfla, mit látok, a rétesemnek hűlt helye, hanem egy ujdonat uj .:\\" húszas, volt a tepsiben. A ki nem hiszi, éhen itt a húszas, hogy ¦,\\\'¦-.\\\'., az Isten is áldja meg azt a derék katonát! i ;.v.y Es loholt tovább és elmondta minden háznál és mindenütt .. álmélkodának az ezüst húszason. Ez volt Eötvösön a lcgszenzá- -,: cziósabb eset a szabadságharczból, meg a horvátok, a kiket arra . jártokban elfogtak - de nem az eötvösiek, - és a szentgróti urasági ¦¦;\\\' .pajtában csukva tartottak. Édes apám elvitt bennünket s én láttam 7;; őket épen etetéskor: a cselédség mérőkben és vékákban hordta :\\\'. ;,nekik a főtt krumplit, azon tartották. \\\';\\\',•:¦\\\';, Es mikor minden csendes lett, mi gyermekek játsztunk erdőn :X}\\" berken tovább, boldogan, elmondtuk egymásnak a szabadságharcz \\\'. e nagy epizódjait, és nem álmodtuk, hogy mért nem látunk több ¦¦¦ • katonát, több húszast és mért olyan nagy a csendesség a mi gyermekes Iái mánk mellett. Ki emlékszik még közületek, a kik ezt olvassák a Zala ber- ; .keire? Zalabérnél bekanyarodik a folyó és délnek indul, holott eddig \\\'éjszaknak folyt Egerszegtöl kezdve. Zalabérnél van rajta egy hid, Szt.- ..; Péternél is van egy hid, a mely az aranyodi szőllőkbe viszen ; aztán megint hamarosan Zala-Szent-GróUiál is mindjárt a Batthyányiak pilótára épült gyönyörű kastélya mellett is van egy hid. Innen ;¦ vissza Zalabcrre van vagy két órai járás és mint láttuk, három hid. \\\'Innen előre aztán két alacsony hcgyláncz közt kigyóosvényben ¦-¦; tekereg a Zala czélja felé és immár messze, hosszú útján csak egy híd van rajta. •¦,,¦-. Ez a rész még 50--60 évvel ezelőtt is .csodás egy kis ország :, volt: viz, berek, láp, limbusokkal teli, őserdő, járatlan és járbatat- ;; lan, csak a száraztó kánikulában megközelíthető. Pásztor és barom ismerte csak veszedelmes csapásait és csak a madár járta szabadon. . v;, A falvak két oldalt a lankáson húzták meg magokat és barát ságosan nevettek át egymásra inncnről túlra. Kehida, Csány, Zala- / Apáti, Szentgyörgyvár nevét talán mindnyájan tudjátok. Deák Fe- ;;V, rencz, a Csányiak, a Szentgyörgyi Horváthok, a Bogyayak bírták \\\'e falvakat. Néha úgy vélted, át lehet kiáltani az egyik oldalról a. ¦¦;¦\\\'¦\\\' másikra; de az év nagy részében a szomszéd vármegyét közelebb volt elérni, mint a vizavis falut. De mikor igazán levetette a csalárd Zala a jármát s utat, hidat, mindent elnyelt: akkor virult fel a ; falvak ősi. jókedvének az évadja. Utak és hidak, bokrok és fák fölött siklottak át szerenádot adni lánynézőbe, névnapra és egyéb /.,-\\\' alkalmatosságra, csónakon ezek .a kedves uri családok egymáshoz. A viz mikor kicsi volt, elválasztotta, mikor szertelenül megnőtt és tengerré lett: összekötötte őket. * . ,... Hogy nem akadt annak a költészettel teli kornak egy trubadúrja ama kedves partokon ! Anyám mesélte nekem a legendáikat, mikor mint gyermeket arra vitt, mutogatta a kúriákat, emlegette a neveket, a melyeket sohasem felejt el és sóhajtott. Ukk ma már a vasutak keresztező pontja. Akkor egy kis falucska volt, de középpont volt akkor is: egy fél körnek a középpontja, melynek perifériáján feküdt a rendeki hegy, mely piros sipkát viselt, mikor a som érett; azután Süwiegvára, majd Rezi és Tátika, sötét lombos erdők felett trónolva és méltósággal tekintve le a síkságra, melyet ölelve tartott, melyben a Marczal vize mint kigyó, melyet megtapostak, ide-oda vonaglott. Ez volt gyermekségem második fázisának a színhelye. Ekkor már a romokban tanyáztam, Kisfaludy Sándor és Szegedy Róza útját látogattam. Ekkor volt, hogy Sopronban a benezések templomában (kiknek tanítványa voltam) minden reggel mise után egy miatyánkot mondottam, arra kérve az Istent: engedje legalább, hogy olyan költő .legyen belőlem, a minő Thaly Kálmán, kinek akkor jelent meg egy verskötete, gondolom a Kárpátig Kürt. Az atyám Vasvármegyéből származott. Ősei homokbányász parasztok voltak Dörföldén, Sopronmegyében. Apja főjáger Eszter-házynál Vasban. A dörföldei mátrikula megmutatja, hogy ő is, apja is, nagyapja is, szépapja is egyetlen gyermek volt és kit Péternek, kit Pálnak hívtak közülök. Az én atyámmal tettek kivételt. Eltérve a hagyománytól, őt sem nem Péterre, sem nem Pálra, hanem Jánosra kereszteltették. Ezért-e, másért-e: ő is eltért a másik családi hagyománytól s egyetlen fiú helyett tizenkét gyermeket adott a hazának, a miből kilenczet nevelt embernyi-emberré. En sorszerint a harmadik voltam s mikor az utánam érkezettek erősen szorongatták, engemet gazdasági tekintetekből Somogyba adott gazdaságra. Onnan az ő tudta nélkül három évi praxis után melyben felvittem imokságig, eljöttem Budapestre. Végre is azonban haza kellett mennem, hogy neki megszámoljak cselekedetemért. Szegény, kilcncz gyermek és egy két más csapás által alaposan kifosztva, előbb jól megszidott és aztán kétségbeesve hirtelen ezzel a kérdéssel fordult felém: •.- Hát mi akarsz voltaképen lenni? — író, - feleltem én, érezvén szivemben ifjúságom összes illúzióinak temérdek kincsét. — író! - ismétlé ő, - iró! Mi az egy magyar iró? O nyilván azt gondolta, nem szegény embernek való dolog. De én nem láttam az ő gondolatát és felelém : - Ott van Jókai! (Immár Thalytól jócskán eljöttem, úgy látszik.) Szegény édes atyám akkor már jócskán megromlott szemeit véghetetlen szomorúsággal reám függesztette, hosszasan megpihentette rajtam és szó nélkül kiment a szobából. Én pedig be a másik szobába, ott találtam bánatba merülve édes anyámat, melléje ültem és lelkesen olvastam neki Madách korszakos művét, mely akkor jelent meg nemrég nyomtatásban. Édes anyám megsimogatta fejemet és elmélázva hallgatta az Ember Tragoediáját. Édes atyám gyermekkorában nagy betegségen ment keresztül: fekete himlője volt. Anyja, egy igen vallásos asszony, elfogadta őt, ha Isten megtartja, a Szűz Máriának. Atyám meggyógyult, de arezbőre simasága és a felebajusza áldozata lett a betegségének, őt magát édes anyja fogadásához képest, papnak adta. Atyám kitűnő tanuló volt, s mint kispap fölkerült a bécsi pázmáneumba. Hárman voltak ott barátok és megfogadták egymásnak, hogy a ki elsőnek lesz közülök püspök, az a másik kettőnek mindeniknek 400-400 frtot ád ajándékba. Nem tudom már ki volt a harmadik, csak azt tudom róla, hogy kanonokságig vitte. Atyám, édes anyját elvesztvén, röviddel bekövetkezendő felszentelése előtt kilépett és a keszthelyi georgikonba ment gazdaságot tanulni. Gazdatiszt lett, utóbb bérlő, és magának is volt egy kis darab földje, a mig rögöt rög után mi gyermekek a fejünkbe nem szedtünk mindent, a mije volt. Öregsége napjait Váczon töltötte másodszülött fiánál, a ki ott fegyházi orvos volt. Oda jártam én ki hozzá látogatóba s gyakran találtam őt a püspöki kert egy-egy árnyas lugasában. Egy öreg papi ember társaságában ült és ketten hallgattak a múltról, csak néha mutogattak, hadonáztak inkább, mintsem beszélgettek. , O szegény alig látott már, társa pedig, az öreg pap, alig hallott valamit. Ez a pap volt a harmadik pazmanita: Peitler, az hármuk közül, a ki elérte a püspöksüveget. De a mi a négyszáz forintot illeti: ha az apám kérte, akkor a püspök nem hallotta, s mikor a püspök adta volna: az apám nem látta. így maradtak ketten és ülve egymás mellett, hallgattak a múltról. Azután egyszer csak elmaradtak a kertből, a püspök beköltözött a palotájából a kriptába, atyám készült utána. A szeme világát elveszítette. De szemeinek az a méla, hosszú szomorúsága, a melylyel valamikor rám nézett, az mindvégig megmaradt tekintetében. Pedig meg volt velem elégedve. Ha néha röviden, szemérmesen megérintettünk valamit a múltból és láttam az ő szomorú szemét, mindig azt gondoltam magamban: milyen jó, hogy csak én látom a te szomorú szemedet, te pedig nem látod az én szomorú szememet. Mert hogy te akkor már elvesztetted ifjú korod illúzióit, a mikor ez a szomorúság úgy belevette magát atyai tekintetedbe, látván a fiad hiu káprázatait, melyekre egy lánglélek dicsősége és fénye^ csábítja. És te ma meg vagy a fiaddal elégedve és atyai szivedben azt hiszed, hogy akkor csalódtál, mikor oly véghetetlen szomorúsággal néztél a fiadra. Azóta én tőlem röppent el az illúziók lenge madárcsapatja, a szomorúság fészket az én tekintetemben rakott, mert tudom, hogy akkor én csalódtam, te mostan csalódol. De édes csalódás volt, és azzal pihentél el, pillangós szemfö- delével a gondviselésnek vagy letakarva. .-. Te mindeneket ismertél Zalavármegyében, Tégedet sokan ismertek. Ez alkalomból emlékezzenek meg rólad és tudják meg, hogy atyai tisztednek voltál napszámosa, rabja, áldozata: a jóknak és gyermekeidnek áldása ül \\"sírköved mellett a váczi temetőben. ¦, ¦\\\'•.! \\\': ¦ >¦\\\' \\\'•¦(.¦\\\'•.-- ¦(¦\\\' \\\':\\\'¦\\\'• ¦ \\\' ¦¦¦•¦\\\'.. v ¦ ¦*\\" *¦¦¦ ZALA-EGERSZEG TÖRTENETE. Irta: Németh Eíck. Németh Elek zalaegerszegi v. főjegyző. Zala-Egerszeg rendezett tanácsú város, - Zalavármegyének székvárosa, öt kies, termékeny és viránydus völgyelésnek egy-gyé olvadásánál az összefutó hegyhátaknak teljes lejtővé si-mulásán, a Zala folyó jobb partján és a Váliczka csatorna bal partján, e két folyó összcömlési szögletében hajtalék alakban terül el. E város jelentéktelensége daczára, nemzeti történetünk első évszázadaiban ismert volt. Az eddig ismert oklevelek közül IV: Béla király korában 1266 november 23-án keltezett latin oklevélben tétetik róla először említés. Az Árpádházi királyok alatt még kétszer említtetik. 1381 augusztus 24-én kelt oklevélben, mely jelenleg is még városunk levéltárában őriztetik, Bessenyö leirva s ekkor már, mint kir. falu község felőli határai vannak említtetik. Ezen kir. falu évszázadról-évszázadra igen lassan fejlődik. A török hóditások idejében már váráról is tétetik említés, mely 1574 után, mint végvár megerősíttetett és gyalogsággal láttatott el. Zala-Egerszeg nagyobb harezok szintere nem volt ugyan, hanem az idevaló nép ajkán és szokásában fentmaradt emlékek tanúskodnak arról, hogy egy török hadosztály városunk határáig.előre nyomult. Jelenleg is. fentartja még magát az úgynevezett határjárás szokása. Ugyanis: Szájhagyomány szerint a török hóditások korában, midőn már Kanizsa vára is elesett, egy török hadosztály határunkig előre hatolt, fenyegetvén Egerszeg várát, Nagyszomba- 10 ton délután beizentek a városba, hogy vigyenek ki nekik élelmi szereket, mert ellen esetben a helységet feldúlják s lakóit kardra hányják. A várőrségének egy kis csapata és a fegyverfogható polgároknak nagy része női ruhába öltözve s fegyvereiket azok alá vagy a fejükön vitt kosarakba rejtvén, az estalkony beálltával kivonultak a mit sem sejtő törökök táborába. Az élelmi szereket váró törököket, közéjök menve megtámadták és vitézül szét- és elverték. Ezen vitézi tettnek és sikerült cselnek emlékét fentartandó, jelenleg is feltámadás után a város fiatal polgárai közül többen kivonulnak határt járni sippal, dobbal és fegyverrel s egész éjjel Zala-Egerszeg 1825-ben. a város határát bejárván, egy a régi időből hagyományként fen-maradt induló egyhangú dallamát sípolva és dobolva, sürü lövéseket téve, húsvét reggelén bevonulnak a városba. A régi dicsőséges győzelem emlékéül kalapjaikat és fegyvereiket puspanggal diszitik fel. A későbbi kor nagy forradalmai és szabadság harczainak hullámverései alig érintették városunkat. A nagy világ- s kereskedelmi-utak vonalán kivül esve Zala-Egerszeg évszázadokon át keveset fejlődhetett, úgy, hogy még 1825-ben is oly kis terjedelmű volt, mint a mellékelt látkép tanúsítja. Az 1826. év végzetes volt városunkra, a midőn a kitört nagy tűzvész csaknem egészen elhamvasztottá, ugyannyira, hogy még templom tornya is leégett, harangjai pedig leolvadtak. -.¦;.-........., ,;- :¦ \\\'¦¦¦ . ¦\\" ;- 11 A mezőgazdasággal, bortermeléssel és kis iparral foglalkozó polgárság tisztán magyar ajkú s túlnyomólag igen buzgó róm. kath. vallásu. Jelenlegi lakosságának száma 7811 és pedig: róm. kath. . . . 6493, izraelita .... 1096, ág. evangélikus . . 158, helv. vallásu . 61, görög keleti .... 2, unitárius ..... 1. Zala-Egerszeg, mint Zalavármegye székhelye, megunva a nagyközségi jelleget s hogy méltóbb székhelye legyen a vármegyének, 1885-ik évben rend. tan. várossá alakult s 1885 május 13-án 66 képviselőtestületi tagja megválasztá az első rendezett tanácsot. A város tanácsának a képviselő testület buzgó áldozatkészségétől gyámolitva és segítve, első feladata volt s teljes erejével oda törekedett, hogy századok mulasztásait pótolva, építkezések és nagymérvű befektetések által a várost községi jellegéből kiemelje s jövedelmi forrásokat teremtsen, miután belátta azt, hogy a város polgárai pusztán községi pótlékkel fedezni nem képesek azon kiadásokat, melyek a város emelkedése és fejlődése által a város adózó polgárainak vállaira nehezednek. Első jövödelmi forrásul tekintette a regálc-jogot, mely a szombathelyi megy. püspök tulajdonát képezte eddig s midőn értesült a képviselő testület arról, hogy a püspökség ezen jogát áruba bocsátja, sietett is azt megvásárolni, 122 ezer forintot adván érte s ennek következtében a vásártéri és piaczi helypénzszedést jóval több árért sikerült bérbe adni, mint eddig. Közegészség- és köztisztaságügy szempontjából a várost csatornákkal és járdákkal látta el, mely 23843 frt 15 krba került s a város egy részét fokozatosan asphalt járdával burkolta, mely eddig magának a városnak 3550 frt 74 kr. költségébe került. Más városok példáján okulva, arra törekedett, hogy a város területén katonaságot állandósítson, miért is 3 század honvédlovasság részére a kor minden igényeinek megfelelő uj lovassági laktanyát épített 136460 frt 77 kr. költséggel. Rendezett tanácsú várossá alakulása után 2 évvel a várossal összeépült Ola kis községet a belügyminisztériumnak 1887 november 24-én kelt 74228/IV. b. sz. magas rendelete folytán Zala-Egerszeghez csatolta, hogy ezáltal népességben, adózó polgárokban s igy nyomatékosságban és tekintélyében növekedjék. Kereskedelme, ipara és forgalmának felvirágoztatása, élénkítése végett a tervezett Boba-Szent-Iván Zala-Egerszeg-Csáktqrnyai h. é. vasútvonal kiépítéséhez 110 ezer forinttal járult. Áz 1889-ik évben szervezett pénzügyi igazgatóság részére egy 43439 frt 09 krba kerülő palotát épített a régi elemi iskola helyén, a mely iskolai épület a kor- és tanügyi igényeknek meg nem felelvén, különben is uj elemi iskoláról kellett gondoskodnia. Miért is minden kívánalomnak megfelelő uj elemi iskolát épített 35587 frt költségen, a mely épület magába foglalja úgy a fiú, mint a leány elemi iskola osztályokat. A képviselő testület már az 1888-ik évben előre látva és tervezve a nagy építkezéseket, egy 12 kamarás téglaégető körkemen-czét épített 16790 frt költséggel. Zala-Egess/.eg uitókcpc. Miután a városnak kevés és szűk sétaterc és üdülő helye volt, a vasúti állomás mellett 9601 frt 26 kr. költségen az úgynevezett \\"Baross-ligeti\\" sétányt alkotta. Kisdednevelésünk czéljából, miután a meglevő kisdedovoda szűknek bizonyult s a magasztos czélnak meg nem felelt, még egy óvodát épített, mely 17094 frt 29 krba került. Ezeken kívül uj vásártérről gondoskodott a képviselőtestület s a város szépítése tekintetéből utczáit rendezte, jobban világította s egy uj utczát is nyitott, mely jelenleg már teljesen ki van épülve. ¦\\"-;..• ¦;-::r-i \\" .: v - ;-,-\\\'¦,. ¦\\\'.••:¦¦ 13 Legnevezetesebb utczái: a Fehérképi-utcza, a Körmendi- és a Zala-utcza. Nevezetes terei: a Vármegyeház-tér és a Kazinczy-tér, a melyeket az 1894-ik évben 113 ezer forint költséggel épült 2 emeletes \\"Arany Bárány\\" czimü szálloda diszit, amelynek díszterme ugy stylszerü építése, mint nagysága és egyéb szépségei által párját ritkítja. - Továbbá a Deák-tér a Deák Ferencz szoborral és sétánynyal, - s végül a Vásártér, a melynek közelében csinos kert közepében áll a mintaszerű uj városi közkórház. Épületei közül említésre méltók: a Biró Márton veszprémi püspök által épített tágas, kéttornyú róni. kath. templom, továbbá a vármegyeház, a régi és uj törvényház, - ezzel szemben a zala-egerszegi takarékpénztár részvénytársaság nagy emeletes bérháza, - a szép stylü polgári iskola, az uj kórház, a pénzügyi palota és a lovassági laktanya nagy, fedett lovardájával. Kovács Károly, zalaegerszegi polgármester. Társadalmi életének gócz-pontját képezi a diszes termekben elhelyezett mintaszerű Ca-sinó, a Kereskedelmi Kör s a jelenleg megalakult Társaskör. Városunkban van : a megye székhelye, kir. törvényszék, járásbírósággal és telekkönyvvel, kir. ügyészség, kir. tanfelügyelőség, kir. pénzügyigazgatóság adóhivatallal, erdészeti hivatal, posta- és távirda-hivatal, főszolgabírói hivatalnak székhelye és két virágzó gyógytára. ..•:-.v Iskolái: polgári iskola, középkereskedelmi iskolával, felsőbb polgári leányiskola, női kézimunka tanfolyammal; mintaszerű elemi iskolája. Nevezetesebb egyesületei és egyletei: ügyvédi kamara, a zalamegyei gazdasági egyesület, az ipartestület, ker. betegsegélyző pénztár, önk. tűzoltó egyesület, a szegény gyermekeket felruházó \\"Karácsonyfa\\" egyesület, vörös-kcreszt-egylet, népkonyha, kenyér-, Chanuka-, korcsolya-, iparos ifjak önképző és betegsegélyző-, munkás és temetkezési-egyesület. A fentebb említett nagy építkezések és rohamos fejlődés költségeivel a- város anyagi ereje lépést tartani képtelen lévén, kénytelen volt kölcsönökre szorulni s kénytelen volt a pesti magyar 14. kereskedelmi banknál 655 ezer forint kölcsönt venni 50 évi törlesztésre. A befektetések azonban kettőt kivéve, - olyanok, amelyek meghozzák kamataikat s önmagukat törlesztvén, a város közönségét nem terhelik. Már 1845-ik évben a vármegye utasításba adta követeinek, hogy Zala-Egerszegen, mint a vármegye székhelyén, egy főgym-nasium felállítását szorgalmazzák. Azonban ugy a nemes vármegyének, mint a városnak ezen reménye mindeddig nyilt kérdés maradt, mig végre 1894-ik évben a város képviselő testülete és Zalavármegye törvényhatóságának kérelmére a vallás- és közoktatásügyi minisztérium egy Zala-Egerszegen létesítendő állami főgym-nasium felállítása tárgyában ugy Zalavármegye, mint Egerszeg város közönségével szerződést kötött oly formán, hogy a város köteleztetik a főgymnasium épületének telkét ingyen adni s egyszer s mindenkorra 40 ezer forinttal hozzájárulni s ezenkívül évi 5000 frt subventiót köteles biztosítani. Minélfogva szerződésszerüleg tenynye vált eme félszázados remény s a zala-egcrszcgi főgymnasium a polgári iskola fokozatos beszüntetésével 1895. évben fokozatosan megnyittatik. Zala-Egerszeg városának polgármestere Kovács Károly, ki rendkívüli tevékenységgel iparkodik a várost magasabb niveaura emelni. Zala-Egerszeg az utolsó 10 év alatt élet- és fejlődésképességét fényesen beigazolta s adja Isten, hogy az ily szépen megkezdett utón haladva, Zalavármegyénck székhelye s nagy vidékének ezen emporiuma ugy fejlődjék, hogy a késő unokák is hálásan emlegessék a mindent teremtő atyák neveit és érdemeit. A KÖLTŐ ZRÍNYI MIKLÓS HALÁLA. Irta : Donászy Ferencz. Csillagpályát, üstökösök útját ki tudná követni, ki tudná végig kisérni! ? Zrínyi Miklós pályája pedig olyan széditő, olyan fényes, hogy napként vakitja el a belenézőt - és ha mégis megkisérleném, csupán e két szóval tehetném\\", ragyogott, világított! . : Mint hős, mint költő egyformán a legmagasabb zenithről szórta dicsősége sugarait, hiszen: Kard viadalainkban, béliében lani vala tátsad.\\\' Kardód az életölő, lantod az életadó.\\\' \\\' \\\'- ¦ E ráülő két sor az életrajzok legdicsőbbike! A ragyogás örök apotheozi-sát, a halhatatlanság hervadhatlan pálmáját fonja neve köré .... November 18-án volt 1664. évben. A Dráva mellékén északnak végtelen erdős mocsár húzódik lefelé, majdnem egész Csáktornyáig és tele van a vadaknak mindenféle nemeivel, sőt még bölény is tanyázik hozzáférhctlen sűrűségeiben, mert mélyeket konduló bömbö-lése, viharmorajként zúgja be a viszhangos éjszaka csendjét, mikor párjával kitör a totoveczi kölesvetésekre ... Csáktornya alatt, a Zrínyiek ősi fészkénél, a mocsár lankaság hatalmas cser- és bükkerdővel veszi kezdetét, s ezen erdőszél egyik szelíden hajló domb emelkedésen a Zrínyiek diszes vadászkastélya áll, az akkori idők czifra, don-jonos és rondellás épités módjával. Nem messze ettől a termés kövekből és faderekakból durván összerótt régibb vadásztanyák vannak elszórva - egy százados cserfa oldalához pedig: bölény, vadkan, szarvas, róka és medve koponyákból mesterségesen összerakott vadász mulatóház támaszkodott kördeden, melyeket mind egyetlen egy vadászaton ejtettek el a költő nagyapja idejében. Ez még akkor is unicum volt a maga nemében! Hangos kopó csaholás s vígan rivalló vadászdanák verik fel a rengeteg csendjét mindenfelé és összehívó harsogással zeng a kürt, a vadásztársaság szétszórtan kóborló urainak. Délfelé járván az idő, a hajtásnak vége szakadt és az erdő zöld homályában mindenfelől a közeledő vadászok víg zajgása és a dobogó mének fúvó prüszkölése hallatszott. A peczérek a sólymokkal és a felfűzött ebfalkákkal, az uri apródok üres nyergü paripákkal már kibukkantak a sűrűből, utánuk pedig a hajtok és jobbá gyok nagy tömege csergalyas kólyákon az elejtett vadakat\\" szállítottak a vadász kastély elé, melynek fáktól árnyazott fehér márvány korridorjain már ebédre teritettek... mire .csakhamar maga az uri vadásztársaság is, ki gyalog, ki lóháton, megérkezett a tanyahelyre. . . A társaság élén, egy sziláján toporzékoló szénfekete andaluziai csődörön, melynek reezés aranyháíózatát és törökös csótárjait a levelek közt betűző nap- 16 sugár villogtatta, egy, hatalmas, athlétai termetű férfi lovagolt és a tisztás szélén leszökve magashátu, türkázos nyergéből, utánozhatlan grátiával segitette le a mellette léptető mosolygós arczü hölgyet, kinek paripáját kétfelől zöld ruhás nemes apródok vezették, a kik egyúttal könnyű, tarka tollas kópjáit is vitték . . Az athléta termetű dalia fekete, bokros szemöldei alatt merészen villogó, de azért nyájas tekintetű kék szemek villogtak.. Lágyan hajló sasorra alatt ábrándos metszésü ajkai, hallgatva is sokat mondtak, s ugy ezen, mint parancsoló vonásokkal rajzolt hős tekintetű arczán, valami méla, gondolkodó árny borongott, mi csak a költők arczán szokott derengeni. E férfi élő képmása volt választott jelszavának: Sors bona nihil alitid. - Ő volt zerinvári Zrinyi Miklós, a hadvezér és költő, az adriai tenger syrenája (a hogy magát nevezte), a hölgy pedig: Zrinyi Ilona. A költő az egész ebéd alatt komoran és gondolkozva hallgatott és sem húgának csevegése, sem Vitnyédy Istvánnak és Bethlen Miklósnak víg tréfái nem tudták felvidítani. Boszus s elégedetlen vonások ásódtak ajkai köré, s valahányszor az elejtett vadak tömegére pillantott, homloka is ránczba sze-dődött. Egy óriási vén vadkan, minek ele tését már többször megkisérlé, ma megint kitört a hajtásból és a mocsár hozzáférhetlen rejtekébe húzódva csak onrfan felelt mérges röfögéssel a kürtök rivallására. Az ebéd már vége felé járt, midőn Páka nevezetű vadásza, sietve luholt a korridor felé és fel sem menve, csak a márványkorláton áthajolva, mondta: \\"a vén kan kijött a fekvésből és a nem messze lévő makkosban csemegézik.\\" Zrinyi lángoló szemekkel ugrott fel és ragyogó arczczal kiáltá: - Senki ne jöjjön utánam. E vén füstösfülü a legkisebb neszre a mocsárba veszi magát. Azután egymaga ment felkeresni a vén kant - a serte vadak óriását és legveszedelmesebbikét. Óvatosan, a bokrok árnyékába húzódva törtetett be az erdőbe s alig hogy elérte a mocsár égerfás szélénél kezdődő makkost, egy százados cser tövében ráakadt a keresett vadra. Hatalmas vén és óriási állat volt, minőt a természet tán minden száz évben szül egyet. Tán rokona a mythosz aper caledoniüsának, mert hátán és homlokán arasznyi, drótkemény serte meredezett, sarló nagyságú, görbe agyarainak pedig egyetlen ütésével karvastag cserjéket s gyökeret tördelt ki a bozótból, hogy busa fejének mennél kényelmesebb helyet készítsen a túrásban. Az óvatosan bujkáló vadász lábai alatt egyszerre csak megrecscsentek a lehullott targalyak, mire sikoltó hördüléssel pattant fel fektéből és agyarait dühvei összecsattantva, meredt rá tűzben izzó szemeivel. Zrinyi szivét büszke vadász öröm dobogtatá. Ekkora vadkant még senki se ejtett el - de még nem is látott. Lassan féltérdére ereszkedve, fegyverével czélba vette a vén kan serté-től meredező homlokát, de midőn a drága damaszt cső taszító dörrenéssel eldördült, ugyanabban a pillanatban a vad alátorpantva, félrekapta fejét és a golyó húsos nyakába furódott, csak csekély, de fájdalmas sebet ütve. A megsebesített kan villámként ugrott fel fektéből. Dühös, sikoltón ordító röffenései érczes kondulással zúgták be az erdőt, görbe agyarai pedig szikrázva csattogtak össze, a mint veszett dühében neki rohant. Zrinyi elvété fegyverét és szablyanagy indusyatagánját rántotta ki övéből s egy ugrással a rohanó vad elébe szökve, rettentő csapást mért alászegett fejére, a mivel egész állkapcsáig akarta kettőbe hasítani. De a csapás csupán aczélkemény agyarait érte, min a drága yatagán markolatánál üvegként roppant ketté! . . . 17 Zrínyi a költő egykorú képe. iljs és HuKFMANN: Zalamegyci évkönyv, 18 - \\" . ..\\\'\\\'.\\\' - A hős egészen fegyvertelenül állott a feldühödt bestiával szemben, mely a csapás iszonyú erejétől egy pillanatig megszédülve, térdre bukott előtte és felcsapó agyarai csupán csak könnyű sebet hasítottak a dalia balczombján. De nem veszté el lélekjelenlétét a halálveszélylyel szemben, sőt inkább most érzé csak a vadászat igazi hevélyét ébredezni. Gondoíatgyorsan hajitá el a drágaköves markolatot - és minden más fegyver hiányában, csupasz ökleivel ragadá meg a vadkan bozontos füleit, aztán dulakodásba eredt vele. A bokrok, ágak robogva zúzódtak, röpködtek szerteszét, a föld dongott, dobogott szilaj dobbanásaiktól, hörgésük és orditásuktól pedig viszhangzott a szálerdő homálya. A vad hörögve, fújva csapkodott, csavargatta agyaras fejét, s véres taj-tékot fecskendett a vaserejü öklökre, mik aczélprésként szorították. Rémitő erőlködésében már egészen hátsó lábaira ágaskodott, hogy a daliát egy lökéssel feltaszithassa, ez azonban olyan herkulesi rántással csava-rintotta hátra fatörzs vastag nyakát, hogy hányat vágódott bele, de estével a a férfit is magával rántotta, ki azonban rugógyorsan felülkerekedve, búsa fejét a földre nyomta és. térdeivel úgy leszoritá, hogy bordái ropogtak bele. Az iszonyú szorítástól a rengetegek vén agyarasa hörögve fulladozott, s bugyborékoló fúvással, fekete vérét okádta - de a hős nem tudta kivárni, hogy igy-fújja ki páráját, mert egyszerre övében lévő gyöngyház nyelü görbe török kése jutott eszébe. Térdeit tehát jobban szélylyel veté, hogy a vad fel ne vethesse magát és jobbjával elereszté bozontos fülét, hogy övébe nyúlhasson. Ebben a pillanatban közvetlen közelében lövés dördült el és ugyan e pillanatban Zrínyi baltérde lecsúszott a hánykolódó vad sörtés nyakáról, mire ez minden erejét összeszedve, még egyszer hörögve felrúgta magát és egyetlen taszítással hozzá vágott kardéles agyaraival a ráeső daliához. E csapás halálos volt, mert a hősnek torkát és nyaküterét hasította végig. Mikor a kereső vadászok élükön Vitnyédy Istvánnal és Bethlen Miklóssal odaérkeztek, - a mozdulatlan vad mellett vérében hörögve találták az akkori kor legnagyobb fiát és leghősebb daliáját. Szólni akart és a halál görcseitől hidegedő ujjaival a háta mögött lévő bokrokra mutatott reszketegen. ¦¦ De nem értette meg senki, mert abban a hörgésben már nagy lelke szállott el egy jobb hazába., a csillagokba! ¦ Egy öreg szolga éles szemeivel, a háta mögötti bokrokban egy ember nyomait födözték fel és megtalálta Páka jágert egy fának tetejében, hova saját állítása szerint a vaddisznótól való félelmében mászott fel. Zrínyinek volt-e szánva az a végzetes lövés, vagy nem, ki tudná megmondani ?! :,.\\"\\\'¦\\\' Mély rejtély és két elmúlt század homálya teszi ezt kifürkészhetlenné! * : A történelem Montecuccoli halálos gyűlöletéről beszél - sőt többről is ! Emiit még egyéb intrigákat is •- de összefüggést nem keres, nem talál közöttük. Bethlen és Vitnyédy szintén csak véletlen szerencsétlenségnek hiszik az egészet - mert Bethlen szívének nagy fájdalmában, következő vádló szavakkal veté könyes szemeit az égre: \\"Miért kellé e vitézek legvitézebbjének, az emberek legjobbjának és a status férfiak kimagasló legbölcsebbjének egy oktalan barom dühétől elveszni?! Ezt fejtsed meg végzet, sors, gondviselés, vagy minek nevezzelek!\\" Az öreg Cserey azonban, a történelem rejtélyes eseményét csak e szavakkal kommentálja: \\"Ha magyar vagy és élni akarsz - okos ne légy, vitéz ne légy, s pénzed se legyen sok!\\" 19 Es e io\\\\id mondat a történelem sok setét üagoediájának titkát, kulcsát tejtegeti magában Lehet tán erét is ! A homal\\\\btin, setctben csupán tapogato/m lehet - látni nem ... \\\\ legnagyobb, legbos/ebb haiag is lehet ntmts es igazságos, mig a legkisebb g\\\\ulolet - mindig vak, nemtelen es alattomos . . lg\\\\ halt meg /nn\\\\i Miklós a kolto es had\\\\e/et 1664. évi november 18-in, \\\\ag\\\\is IÍ>\\\\ állapítottak meg halalat Majluni elbeszélése nyomán. Azt senki meg nem \\\\i/sgalta, ho_,\\\\ /im\\\\i sebei ko/ott \\\\<ine puskagolyó okozta seb, \\\\ag\\\\ talán a lejeben van e gol\\\\o Meg susognak a fak, meg most is unnepehes eidőzúgás hangzik azon a hcl\\\\en, hol a kuis mec/i (most /nn\\\\ifahi) cidoben magas kőoszlop jelöli a ho-, elestenek hel\\\\et, - de mocs u nincs mai ott, - elenyészett. Ha a koobehs/k nem is iag\\\\ogtatna dicsőséget, - Zrínyi emléke fen- maiadna, míg mag\\\\ai les/ es horth szív dobog mert mindent, mindent elfeledhetnek \\\\ilagbonto hőst, államalkotó bolestt, s oiszagokat szerző hadve-zeit, - de a koltot nem - az oiokke clm tog \\\' DEÁK FERENCZ (1803-1876.) Irta: Szalay Sándor. Deák Ferencz Zalamegyében, Kehidán született 1803. október 17-én. Atyja földbirtokos volt s gyermekeit gondos nevelésben részesítette. Ferencz korán árvaságra jutott és bátyja Antal vette gondviselésébe. Középiskoláit Keszthelyen, Pápán és Nagy-Kanizsán befejezvén, a bölcsészetet és jogot Győrött hallgatta, hol már a tanulmányainak odaadással élő1 ifjú kimagaslott társai közöl. Később Pestre ment joggyakornoknak s az ügyvédi diploma megszerzése után visszatért Zalába, hol megyei tiszteletbeli ügyész, majd árvaszéki jegyző, utóbb árvaszéki, elnök és táblabiró lett; de - ami az ő puritán jellemét már akkor is fényesen igazolta - fizetéses megyei hivatalt sohasem viselt. Az 1825-iki országgyűlésen a Berzsenyi által is megénekelt felsőbükki Nagy Pál és társai kitűzték a szabadelvű mozgalmak lobogóját; Széchenyi István is kilépett reformcszméivel. Deák Ferencz lelkében nyomban kigyult a rokonérzés szikrája; a szabadelvű ellenzék mozgalmához csatlakozott és alapos jogi ismeretei, erélye, higgadt gondolkozása s hatalmas szónoki tehetsége által (mely kiválóan a meggyőzésben excellált) nemcsak vármegyénkben, hanem az egész országban feltűnt. Bátyja Deák Antal, ki 1832-36-ig a pozsonyi országgyűlésen vármegyénk követe volt, öcscse javára lemondott mandátumáról. Ekkor Deák Ferencz még nem volt egészen 30 éves. Első országgyűlési beszédjét a lengyelek ügyében tartotta s csakhamar feltűnt rendkívüli tehetsége és jelleme által; a szabadelvű ellenzék rövid idő alatt vezéréül ismerte el. A napirenden volt kérdések mindegyikéhez hozzászólt s rendesen döntő erővel. Az országgyűlés bezárulása után az erősebb hullámokat vert reformmozgalmak ellensúlyozására a kormány szigorúbb rendszabályokhoz nyúlt. Wesselényit elitélték s az \\"ifjak\\" ellen indított investigatió eredményéül Kossuthot és Lovassit bebörtönözték, többet pedig felségsértésscl vádoltak. Az 1839-iki országgyűlés a méltatlan eljárás miatt forrongó ország hangulatának hatása alatt indult meg. Deák ismét az ellenzék élén állott s azt oly erélylyel, ügyességgel és bölcseséggel vezette, hogy pártjának a kormány előtt is nagy tekintélyt szerzett. Deák Ferencz bölcs mérséklete, tapintata, a kormány és a nemzet között támadt feszült viszonyt nagyban enyhítette, sőt némi közeledést is képes volt elérni. Az országgyűlés a kínos hangulat daczára sem maradt meddő ; az akkor szerkesztett büntető törvénykönyv, mely főképpen Deák Ferencz és Szalay László munkálkodásának köszöni tiszta elveit s könnyen érthető czikkelyeit, Európa legnagyobb jogtudósainak elismerésével találkozott. Az 1843-iki országgyűlés munkaprogrammjába a reformpárt és az ország közvéleménye főtárgyul a közös teherviselés kimondását és a nemesség kiváltságainak korlátozását tűzte ki. A kormány mindent elkövetett e törekvések meghiúsítására. Zalamegyében is sikerült a korteseknek kivinni, hogy a választók Deák Ferencz követnek, kijelentették,\\\' hogy \\"a nemesség nem adózik.\\" 21 Erre Deák kijelentette, hogy igy nem vállal mandátumot és szavát meg is tartotta. Eközben egészsége annyira megromlott, hog3r az 1847-iki országgyűlésre sem fogadhatott el mandátumot. Mikor azonban a februáriusi franczia forradalom uj és hatalmasabb erővel tolta előtérbe a már egyébként is nagy talajt hódított reformeszméket, Deák Ferenczet sürgette pártja, hogy okvetlenül vegyen részt az országgyűlési tanácskozásokban. Mikor Batthyány megbizatott a független felelős minisztérium szervezésével, Batthyány kérésére s az ország közvéleményének óhajára elfogadta az igazságügyi tárezát. Azonban a megkezdett .törvénykezési munkálatok fölé torlódtál\\\'; csakhamar a rohamosan és feltartóztathatlanul fejlődő események. Deák Ferencz látván, Jiogv az ő higgadt mérsékletének talaja nem illeszkedhetik bele Deák Fciencz egykori háza Kehidán. a bekövetkezett események termőföldjébe: az ország sorsának koczkára tételétől irtózva, az ügyek sorsát is Kossuth kezébe tette le. A ministerium beadta lemondását. A király kiadta a parlament feloszlatására voivatkozó rendeletet s annak lehozóját Lamberget a lánczhidon megölték. A feloszlató parancsot, mivel nem volt törvényes miniszter által ellenjegyezve, az országgyűlés törvénytelennek nyilvánította és együttmaradt. Ki volt mondva a forradalom. Forradalmi kormány alakult s annak élére Kossuth állott. Deák a megindult mozgalmaktól távol tartotta ugyan magát, de a képviselőségről nem mondott le. Windischgrdtz a szerencsétlen moóri csata után ellenállás nélkül közeledett a főváros felé, mely fedezet nélkül volt hagyva. Ekkor az országgyűlés határozatából folyólag békekövetség ment Windischgrátz elé, melyet Batthyány és Deák vezettek. Batthyányi elfogták s ez többé nem is nyerte vissza szabadságát. Deákot is letartóztatták, de később szabadon bocsátották. 1849-ben 22 visszavonult Söjtörrc, falusi magányába s itt töltötte az elnyomatás kínos éveit is egész 1854-ig. Ezután Pestre ment, hol csendes visszavonultsagban élve, nyugodtan nézte Bachnak centralizáló törekvéseit, bizonyosan tudva, hogy azokat sohasem valósithatja meg. A bécsi kormány szívesen tanácskozott volna Deákkal s a törvénykezési reform- tárgyában meg is hivta értekezletre, de ő határozottan kijelentette, hogy a fenforgó körülmények között semmiféle tanácskozásban sem vehet részt. ífrRPHHJlEiliiSli1!!(tm)\\"1\\\'! Deák Ferencz s/.obra Zala-Egerszegen a rós>i vármegyeház előtt. l<S(i() október 20-án kozrebocsáttatott a nevezetes októberi diploma, mcl\\\\et 1861-ben a februári pátens ko\\\\ etett ()ss/ehi\\\\atott az országgyűlés. A képviselők egy része határozat alakjában akarta kile|ozni az ország jogos követeléseit. Deák Ferencz a másik részszel feliratot indítványozott. A feliratot fogadta el a többség. A Magyarország jogainak elismerését határozottan követelő feliratra, tagadó válasz érkezett. Ekkor Deák Ferencz egy másik feliratot készített, melynek meggyőző érveire Bécsből az volt a válasz, hogy az országgyűlést feloszlatták. Négv évi provisorium után 1865-ben ismét egvbehivatott az országgyűlés, mel} alkalommal a megnyitó kualji ttonbeszedie a pailament eg\\\\ Deák KV .\\\'¦¦¦¦¦¦. . 23 által készített feliratban válaszolt. Ennek sarkalatos pontjai voltak, hog}^ az alkotmány teljesen állittassék vissza, a király koronáztassa meg magát, esküdjék meg az alkotmányra s ez esetben biztosítja az országgyűlés a fejedelmet, hogy oly törvényeket hoz, melyek nemcsak a trónt fogják biztosítani, hanem Magyarország és Ausztria közös ügyeit is rendezik., A közbejött háború Porosz- és Olaszországgal az országgyűlés elnapolását vonta maga után. De a porosz részről szenvedett 1866-iki vereség után csakhamar egybehívták az országgyűlést. Ekkor a trón kedvezőtlen helyzetét sokan fel akarták használni, de Deák hivatkozott a magyar nemzet hagyományos lovagiasságára s követeléseiben semmivel sem lépte tul a háború előtti követelések keretét. Hosszas tárgyalás után elkészült a kiegyezés munkája és 1867 június 8-án megtörtént a koronázás. Meg volt a felelős minisztérium. Deák semmiféle méltóságot vagy kitüntetést nem fogadott el a nagy munka befejezte után, megmaradt egyszerű polgárnak és törvényhozónak; de mint ilyen az ország ügyeire döntő befolyást gyakorolt. Lassankint azonban kénytelen volt a közügyektől visszavonulni, mert régóta fejlődött szívbaja egyre erősbült. A parlamentben csak néha-néha jelent meg. Utolsó beszédét, melylycl egész nemzete szívét megdobogtatta, 1873. június 28-án tartotta az egyházpolitikai kérdésben. Az 1872-75-ig terjedett országgyűlés berekesztése után Deák Ferencz állapota annyira sulyosbult, hogy a bekövetkezett uj választások alkalmával már mandátumot sem akart .vállalni s csak hosszas rábeszélés után fogadta el a budapest-belvárosi mandátumot, hol egyhangúlag választották meg. A tél beálltával állapota teljesen roszra fordult. 1876. január 24-én hire terjedt, hogy haldoklik. Január 28 és 29. közti éjjelen vívta meg legnagyobb tusáját a halállal, melyből - az egész nemzet nagy gyászára - a halál került ki győzelmesen. Nemzeti nagy veszteségünket az egész művelt világ részvétele kisérte; a művelt nemzetek közvéleménye sietett letenni a nagy halott ravatalára az elismerés babérkoszorúját. Tetemeit febr. 3-án tették örök nyugalomra a budapesti kerepesi temetőbe, hol hamvainak nagyszerű mauzóleumot emelt a gyászoló nemzet kegyelete. Emlékszobrára nyomban megindult a gyűjtés, s a begyült összegből hatalmas ércz-szobrot emeltek számára a lánczhidfő közelében, a pesti oldalon. Zalamegye külön is lerótta halhatatlan szülöttje iránt a kegyelet adóját, emlékét a zalaegerszegi vármegyeház elé emelt impozáns szoborral örökítette meg. De minden érc;:szobornál, minden kőbe vésett emléknél maradandóbban biztosítja halhatatlanságát az a hatalmas szellemi alkotás, melyet az alkotmány rekonstruktiójában hagyott hátra, melylyel a jog és igazság alapjára fektetett békés kifejlődés biztositékát tette le rokontalan nemzete számára. Porait őrzi a magyar föld; emlékét: a magyar nemzet kegyelete; halhatatlanságát : hazánk alkotmányos fejlődése. NAGY-KANIZSA VAROS TÖRTENETE. Irta : Halis István. Zalamegyének legnagyobb városa. Kanizsát a honfoglalás utáni évszázadban az Ost vagy Osl nemzetség birta, mely nemzetség a 108 magyar törzs egyike volt. -¦ (Az Osl családot szláv eredetűnek is állítják, mely a honfoglalás idején beleolvadt a magyar nemzettestbe.) Valószínű azonban, hogy Kanizsa városa már a honfoglalás \\" előtti időben is fenállott; neve legalább megerősíti ezt a feltevést. Halis István nagykanizsai v. tanácsos. Kanizsa nevét a történetírók ugyanazonosnak tartják a szláv knezu vagy kenezu (népfőnök) szóval, mert a régi okleveleken mindig Kenesa néven fordul elő. Már pedig a mostani Zalamcgye területe keresztény szláv fejedelemség volt, mert a honfoglalás előtt\\" Alsó-Pannoniának Szála folyó melletti területét Lajos frank király adományozta Privina nevű szláv zsupánnak, ki elhagyta ősei hitét és mcgkercsztelkedett. Privina hittérítő papokat kért a salzburgi érsektől (kinek megyéjéhez tartozott Pannónia) és a papok pihenést nem ismerő buzgósággal terjesztették a keresztény vallást az egész fejedelemségben, s lehet, hogy már a szláv zsupánságban mint népfőnök helye szerepelt Kanizsa. Annyi bizonyos, hogy a honfoglalás után Kanizsa az Osl család tulajdonában volt, mely nemzetség egyik tagja, Lőrincz tnes- 25 ter, & kanizsai birtokra királyi adományozást nyert (1324-ben) és felvette birtoka után a Kanizsay családnevet. A Kanizsay-család lassankint a lcghatalmasabbak közé emelkedett és megszerezte magának a Kanizsa mellett fekvő birtokokat mind. így a többek között Palin, hasnak, Billc, Szeglaki-Szent-Miklós és Újudvart. A mohácsi veszedelem után a fiágon kihalt Kanizsay család egyetlen leányát Kanizsay Orsolát kegyelmesen fiusitotta Zápolya János királyunk (lf)32-ben.) A dúsgazdag Orsola nem maradott pártában. Már 14 éves korában feleségül vette Nádasdy Tamás, ki ekkor a nemzeti király híve volt ugyan, de később Ferdinánd leghódolóbb embere és az ország nádorispánja lett. Kanizsa a török uralom alatt. Hazánkat ez időben végső pusztulással fenyegették a törökkel folytatott szakadatlan harezok. Kanizsa lakóit is - mint az ország egyéb vidékbeli lakóit, - öldösték és csapatonkint vitték rabságba a győztes törökök. A házakat leégették, a marhákat elrabolták. Szolimán szultán 1532. évi hadjárata alatt Kanizsáról rabságba hurczolták Huszti Györgyöt, ki keserves rabságának ideje alatt az egész európai és ázsiai török birodalmat végig kalandozta. s eljutott egészen az Indus vizéig. E korszak hires utazója lőn Huszti, ki le is irta viszontagságos életét és szomorú utazásait. A török portyázások folytonos veszedelme között Nádasdy Tamásné, mint jó gazdaasszony, nagy gonddal termesztette kanizsai birtokán a \\"duránczi baracz, makáriai körtvély, muskatály alma\\" és egyéb \\"ncvetlcn\\" gyümölcsöt. A. finom zalai gyümöl- 26 , ¦ . . ¦ : ,;\\\'H\\\\ ¦•\\\'¦\\\'r ¦:V\\"Hi>r:\\\'v; csőket Bécs városában az udvarnál levő férje urának szokta fel- küldeni s egyúttal levélben értesíteni a történtekről, mely levelek hiven leírják a zord időket és tanúskodnak az asszonyok bátorsá gáról. (Egyik levélben azt irja: Esmeg egy szegény asszonyt vit tek innen török rabságba, de útközben egy kopja akad kezébe, melylyel az őt hurezoló három törököt megöli és így magát meg szabadítja. Ne vélje Kegyelmed, hogy mi asszonyemberek héjába együk a kenyeret!) ... A török pusztítások ideje alatt Nádasdy Tamás és felesége ráérnek könyvnyomtató műhelyt felállítani egy másik birtokukon, a vasmegyei Uj-Szigeten (1537-ben) s itt nyomatott az első magyarnyelvű könyv Magyarországon: az Uy Testamentum Magár nelwen. (Megjelent 1541-ben Sylvester János szerzőtől.) Lehetséges, hogy Huszti Györgynek útleírása is a kanizsai földesúr nyomdájában jelent meg nyomtatásban, de ez nem maradott reánk. (Talán valamelyik külföldi nagy könyvtárban később reáakadnak Huszti könyvének egy példányára.) Különben is a nyomdának az uj testamentumon kívül még csakis egy termekét ismerjük, bár kétségtelenül több könyv került ki onnan. Kanizsa kevés ideig maradott a Nádasdy család birtokában, mert (1566. évben) özvegy Nádasdy Tamásné odaadta Kanizsát a királynak s ezért cserében megkapta a Kőszeg mellett fekvő Bors-monostort és a Nyitra vármegyében fekvő Csejte várát, Verbó, Csejte, Kosztolán, mezővárosokat, Komárnó, Solnafalva, Lezethe, Cherkon, Koritnó, Brezova, Krajna, Kosztolna, Ihura, Lnbina, Hrussó, Hrav-hovistye, Keblis, Visnyó, Zakostolán s Vagyócz helyiségeket, s végül Dubován és Brinz portiókat, mindenféle királyi jussal együtt. Kanizsa így Ion országos (királyi) birtok. De a kameralis birtokon csakúgy napirenden maradtak a rab lások és sarczolások mint azelőtt, s a török fogság Huszti Györ gyön kivül még egy kanizsai embert nevezetessé tett. Ugyanis a Stambulban (1573. évben) járt bécsi császári küldöttség titkára kiemeli jelentésében, hogy a stambuli beglerbég kanizsai születésű magyar ember. A beglerbég neve nem maradott ránk s csak any- nyit jegyeztek fel róla, hogy először, török rab volt, később áttért Mohamed vallására s igy emelkedett a nagy méltóságra. Beglerbég csak kettő volt a nagy törökbirodalomban s mindegyik 30-40 ezer főnyi állandóan táborban levő hadseregnek volt rettegett pa rancsnoka. A kanizsait, ki -még egész tisztán beszélt, magyarul, görög beglerbégnek hivták. , , ¦¦ Kanizsa fontos határszéli positio és az akkori idők szempontja szerint elég nagy és szép város lévén, az országos kincstár any-nyira megerősítette, hogy egyikévé lett az ország legnevezetesebb erősségeinek, melynek leírását és rajzát a régi franczia, olasz, holland, német és latin könyvekben igen gyakran megtaláljuk. 27 Nagy akadály volt Kanizsa vára a törökök hóditó hadjárataiban, s azért folyton ostromolták (nevezetesen 1571. 1573. 1591. 1592. években,) mig végre az őrség Bántad Ibrahim nagyvezér előtt capitulált (1600. okt. 22-én) s igy a vár a törökök hatalmába- jutott. Minthogy pedig a nevezetes végvárnak elvesztését mindenáron megtorolni kellett, ezért kivégezték iszonyú kínzások között a kanizsai várőrség volt tisztjei közül Paradeiser György várparancsnokot, Kugler György zászlóstisztet és Nuzs Pongrácz őrmestert, mint hazaárulókat; bár a várícladás közvetlen oka az volt, hogy Mercoeur Fülöp lotharingiai herczeg vezérsége alatt Kanizsára jött iSSsMK^S^ém: Uhci Ödön fényképfelvétele az eiedeli olasz képről. Kanizsa vár ostromának képe. A. Ferdinánd főherczeg szállása. B. Medici János herczeg \\" C. Madruzzi Gaudcntius \\" D. A török állal elhagyott sáncz. E. A várhoz legközelebb levő erőd.\\\' F. Hidat védő sáncz. nagy hadsereg a török elől gyáván visszavonult s védelem és se-gitség nélkül itthagyta a kétségbeesett várőrséget. Ezután hosszú kilenczven évig török volt az ur Kanizsa várában, s innen mint biztos fészekből folyton sanyargatta a szomszédos vármegyék lakosait, de - a vallási viszálkodások eme korszakában - a török nem törődött alattvalóinak vallásával. (A vallási türelem fényes bizonyítványa a \\"kanizsai tizenegy fő-fő aga\\" írásban kiadott eme parancsa: minden ember a maga hütén megálljon, kálvinista tartson kálvinista predicatort, luteranus pedig luteranust; egymás között szépen vesztegsegben legyetek és - ha fejetek köll - ehhez tartsátok magatokat!) 28\\\' A keresztény sereg sokszor megpróbálta visszafoglalni Kanizsa végvárát a töröktől s az esztendők folytonos harczokban tőitek el. (A többi közt az 1601. 1602. 1604. 1664. 1688. évek.) //. Ferdinánd magyar király (még mint főherczeg) 29 ezer főből álló nagy hadsereg élén eljött (1601-ben) Kanizsára, hogy a várból kiverje a törököt. E seregben volt 13 ezer főnyi pápai csapat, melyet VIII. Kelemen pápa küldött segítségül Kanizsa várának a pogányoktóli visszavételére. Az olaszok annyira nevezetesnek tartották Kanizsa akkori ostromát, hogy olasz nyelveni leírása megjelent nyomtatásban is, az itt bemutatott képpel együtt. (Kanizsa városáról az olaszok több képet is kiadtak. Ezek egyikén, - a török uralom alatti Kanizsát ábrázoló egykorú képen, - előfordul a város közepén levő Szent-Péter temploma, melyet mint keresztény templomot külön megjelöltek; vagyis a török megtűrte a katholikus templomot saját imaházai mellett.) Ferdinánd által vezetett hadjáratról bizony nem volt érdemes dicsekedni az egykorú könyvekben. Ferdinánd csúfosan megszaladt a török elől. hátrahagyva ágyúit, sátrait és podgyászait. Sőt otthagyta, a nyomorult sebesült katonákat is minden védelem nélkül, martalékul a dühös töröknek és kitéve a rendkívül kemény tél miatt a bizonyos halálnak. A sebesült katonák (a mostani Felső- ivdő ís, Bttóstóí cvító tóiM texő MWQÍ\\\\) & fós® W&. mögött voltak sátorokban elhelyezve, - és ugyanott vesztek is el rettentő nyomoruság. között. Ez a hely máig is katona-temetői dűlő néven fordul elő a telekkönyvben. Amint Fejzi irja, a keresztények mintegy ezer sátrat, sok zászlót, ládát, szekeret, eleséget és hadi készletet veszítettek\\", s Kanizsa parancsnoka Haszán basa két hónapig éjjel nappal dolgozott, hogy a zsákmányt a várba szállíthassa. Bemutatunk még egy képet Kanizsa ostromáról. Ez a kép arról nevezetes, hogy a rajz szerint Kanizsán keresztül folyik a Zala vize. Több oklevél emliti, hogy a Zala folyó, mely most a Balatonba szakad, ez időben Kanizsa felé folyt és a Murába ömlött. A kanizsai basa egyik levelében arról panaszkodott, hogy Kanizsa környéke viz szűkében van, mert a német császár parancsára kiszorították régi medréből az itt levő Zala folyót és másfelé vezették. - Hogy valóban Kanizsán keresztül folyt-c a Zala, ez a kérdés máig sincs eldöntve, bár tisztába hozása iránt sok értekezést Írtak. Ferdinánd gyalázatos megfutamodására a törökök ittasok lettek az örömtől és csuhajt kiabáltak Allah dicsőítése helyett. Stam-bulban pedig fényes diadalünnepet rendezett a szultán a kanizsai győzelemre. De a kanizsai törökök ellen a legerősebb ostromot Zrínyi Miklós intézte (1664-ben), ki Kanizsától 2 órai távolságban csak 29 f.M.^ Í . Sr | * . P - . / i\\\'j^ 30 kevéssel előbb (1661. évben) építtette Uj-Zerin várát a törökök fékentartására és aki soha nem lankadó erélylyel sürgette Lipót császárnál a kanizsai vár megvételét. Zrínyi hadjárata is szerencsétlenül végződött. A keresztény sereg nemmagyar vezérei csúnyán viselték magukat. Hohenloe gróf a fű növése előtt nem akarta megkezdeni az ostromot, Strozzi Péter pedig, mihelyt hírt hallott török segitő-csapatok közeledéséről : a rögtöni elszaladást indítványozta. Hiában tiltakozott Zrínyi Miklós, hiában vágta földhöz elkeseredésében kardját, hiában capa-citálta a vezéreket: a keresztény hadsereg elvonult Kanizsa alul, bár a várból kiszökött keresztény foglyok hírei szerint a török Kanizsa ostroma 1664-ben. várőrség még legfölebb 5-6 napig tarthatta volna magát. (Zrínyinek a királyhoz intézett jelentése szerint, - Buchtler bajor tábornokot kivéve, - sem egyetlen tábornoknak, sem egyetlen tisztnek nem volt őszinte szándéka kiverni a törököt Kanizsáról.) Zrinyi Miklós még ugyanezen esztendő november 18. napján megöletett a zrinyifalvi erdőben. Máig sem tudjuk, hogy Páka István jágernek golyója vagy egy vaddisznó öltc-e meg. Az elnyomott magyarok szentül hitték, hogy bérgyilkosság okozta Zrinyi halálát és a gyilkos félfogadásával egyenesen a királyt vádolták, kiről az esztergomi érsek Lippay György azt mondotta elkeseredésében: \\"Legyen átkozott a magam két keze is, melyekkel királyi koronát tettem a hitszegő Lipót fejére!\\" Annyi bizonyos, hogy Ziinyi megöletésének hírét szívesen vették Bécsben az udvarnál épugy, mint szívesen hallották Kanizsán 31 a törökök, kik a halálhír fölötti örömükben az ágyú kanóczokat meggyujtogatták és a várban levő összes ágyukból victoriát lőttek. Kanizsa vár 1664. évi ostromáról itt bemutatott képen L. betűvel jelölt Szent-Miklós templom az idők folyamán elpusztult, de manapság még látható belőle néhány tégladarab a Nyires-erdő közelében, a templom egykori helyén. Még egy régi templomnak romjai vannak Kanizsa. mellett, a várostól délkeletre. Közvetlenül a város határa mellett, - (a mostani Szentgyörgyvári szőlőhegység területén,) - állott a Szent-Péter egyházának nevezett pálos kolostor. A zárda mély vizárok-kal volt körülvéve s kőfalakkal és felvonóhiddal megerősítve. Elpusztult a tizenhatodik századbeli török háborúk alatt. A régi vizárok még teljes épségben van, szintúgy igen jól kivehetők a zárda egykori halastavának földbástyái. Az épületekből még latiig itt-ott szétszórva nehánjf ezer tégladarab, melyet a nép el nem hordott építkezésekre, vagy össze nem tört kincsek keresése közben. Néphagyomány szerint a föllázadt köznép dúlta szét a kolostort és öldöste le a barátokat, mert az urirendből való szerzetesek tűrhetetlenül sanyargatták a környéket, nőket raboltak s vadászatban, rablásban és tivornyákban töltötték el egész életüket. A zárda helyét a nép Ronúadék néven ismeri. Kanizsa várát a haszontalanul elpazarolt tömérdek emberáldozat után (1690. évben) Batthyány Ádám vezérsége alatt 60 ezer főnyi keresztény sereg vette ostrom alá. Az ostrom alatt Hasszán basa kiszökött a várból, hogy szorongatott hitsorsosainak segítséget hozzon, de elfogták, és Zichy István vicegenerális megölette őt, a várkapu elé dobatta a véres tetemet, melyre ilyen visszariasztó sir-iratot helyezett: \\"Ti kanizsai agák! látjátok, hogy követetek a fényes portánál nem kapott segítséget; elment tehát a másvilágra segedelmet hozni az örökkévalóság portájáról!\\" Végre megadta magát az éhségtől elgyötört, füvekkel és gyökerekkel táplálkozó kevés számú - mintegy 600 főnyi - török őrség. (1690. ápril 13-án.) A vár bevételének dicsőítésére Lipót császár emlékpénzeket veretett. A kanizsai törökök feleségeinek nagy része keresztény nő volt. Míg a capitulatio feltételei Bécsből a császártól helybenhagyva visszaérkeztek, azon idő alatt a keresztény táborban levő francis-canusok a várba több izben erőszakkal bementek a törökök tiltakozása és az ideiglenes megegyezés pontjainak ellenére, és az asz-szonyokat rábeszélni törekedtek, hogy pogány férjeiktől elváljanak, mert másként nem gyóntatják meg. De az asszonyok semmikép se voltak rábírhatok az elválásra s végre is a barátok kényszerültek engedni és a makacs nőket meggyóntatni s bűneiktől feloldozni, hogy az Istennel kibékülve mehessenek férjeikkel uj hazájukba, Törökországba. 32 \\\\ totók eluzettse után nemsokára (1702-ben) Lipót császár megparancsolta Kanizsa erősségének lerombolását, nehogy a török újra hassa. V Főutcza Nugy-Kaniz:;án. Ennek következtében Kanizsán szétrombolni kezdették a várfalakat és a várban levő összes épületeket. A lakósok elhúzódtak a várban fekvő Régi- és Uj-városból, - melyek különben is leégetve és össze-lődözve voltak, - az úgynevezett Kiilsővárosba, hova az invalidusok is házakat \\"építettek a Lipót császártól kapott ingyen fundusokra. A Külsővagy Elő-város lassankint megnagyobbodott, melyet most már egyszerűen városnak hívtak, mert a várban volt városrészeknek elpusztítása folytán nem volt szükséges a megkülönböztető jelző. A mostani város nem volt körülvéve falakkal és árkokkal, még pedig sem az I-V. kerület, sem a különfekvő VI. és VII. kerület, mely utóbbit kiskanizsai városrésznek hívnak. Kis-Kanizsa városrész oly módon keletkezett, hogy a XVI. században néhány letelepedett rácz család az akkori vár délnyugati oldala mellé lakóházakat épített, s a kis telepet, mely később megnagyobbodott, Ráczvárosnak nevezték el. Ez lőn a mai Kis-Kanizsa alapja. A Ráczváros sohasem képezett külön várost, de ennek daczára politikai okokból az ujabb időben (1868-ban) megkisércl- -•¦¦ \\\'i! 33 ték Kis-Kanizsa városrésznek kiszakitását Nagy-Kanizsa város terü letéből. « A rácz családok 1690-ben itthagyták addigi lakóhelyüket és a törökök társaságában kivándoroltak Törökországba. A török, uralom alatt a következő négy részből állott Kanizsa városa: 1. Óváros vagy Régi-város, 2. Újváros, 3. Külsőváros vagy Előváros és 4. Ráczváros. (A német leírásokban: 1. Alte-Stadt, 2. Neuc-Stadt, 3. Vorstadt és 4. Raitzenstadt.) Az Óváros és Újváros, mint említettük, a tulajdonképi várban feküdt s igy e két városrészt elpusztították a várfalakkal eg}^ütt, - de jelenleg is fenálla-nak: a Külsőváros (most I-V. kerület) és a Ráczváros (most Rácz-utcza a VI. kerületben.) (Uher fényképe.) Szent János, templom. Városháza. Nagy-Kanizsa Foutczaja. A várban lebontott épületek. köveiből a városi lakósok segítségével Perge Kristóf várkomendáns a franciskánusok részére templomot és zárdát építtetett, melyek máig fenállanak régi formájukban. Szintúgy épségben van máig is a templom tornyára akkor feltett görögkeleti kettős kereszt. A félig lerombolt várat Grasics báró kapta tulajdonul oly feltétel mellett, hogy köteles a falakat teljesen szétbontani. A báró ugy teljesítette kötelezettségét, hogy az előbbi Külsővárosban házat építtetett a várfalak köveiből, s azután abbanhagyta a falak szétbontását, mihelyt nem volt szüksége többé az építési anyagra. HALIS és HOKK.UANN ; Zahunogyei évkönyv, \\\'4 34 Grasicstól Szapáry gróf tulajdonába ment át a vár s az uj tulajdonos szintén egy lakóházat építtetett magának a városban, azon téglákból, melyek még a várból eddig megmaradtak. Ezt a házat máig is \\"vár\\"-nak hivják. A vár fundamentumában levő óriási termésköveket pedig 1840. év táján a városi tanács kiszedette és azokkal kirakatta a Fő-utczát mindkét oldalán, hogy az örökös sárban lehetővé tegye a gyalogjárást. Ekkor tűnt el végleg a régi vár annyira, hogy a vizsgálódó szem most alig képes megállapitani helyét a buja rétek kiemelkedő körvonalaiban. Szapáry István gróf utódok nélkül (1743-ban) meghalván, uratlanul maradt vagyonát a fiscus foglalta el. Ettől pedig rövid idő múlva megszerezte gróf Batthyány Lajos nádor, kinek örökösei máig is tlK. A Batthyány család örökös viszálko-dásban állott Kanizsa polgáraival, kiktől elfoglaltak erdőt, rétet, földet, sőt - -o-i.-;.-\\\'^ lettek uifeíiitówmi ÜLC. u vetni őket. l\\\'hcr Uüuti budapesti foiykep<.sz lelvtlel.\\\'. Pctőft-utcza Nagy-Kanizsán. A város régi levéltára majdnem teljesen elpusztult a sok viszontagságban. - A török uralom alatt senki sem gondoskod- hatott róla, utóbb a megyében portyázó kuruezok és labanczoktól kellett ótalmazni s e végből a levéltár egy részét Csáktornyára szállítani, - a későbbi időkben pedig a gyakori tüzesetek és folytonos hurczolkodás folytán az oklevelek elkallódtak. Leégett 1779-ben a városház is, és ettől fogva egész 1787. esztendőig, mikor az uj városház felépült, - • a tanács a városi ispita-házban (kórház helyiségeiben) tartotta üléseit. (A mostani városház pedig 1874. évben épült 200 ezer fit költséggel.) A város nagy erőfeszitéseket tett, hogy önálló szabad királyi várossá lehessen. E czélból igen sokszor, nevezetesen 17.\\\'>9-bcn, majd 1742-ben, azután 1791-ben deputatiókat küldött a magyar királyhoz Bécsbe. A király aztán elrendelte a vármegyének és később a Batthyány herczegeknek ez ügybeni meghallgatását, de ezek mindig megtudták akadályozni Kanizsa óhajtásának teljesedését. (Legutóbb pedig 1891. márczius 12-én folyamodott az országgyü- 35 léshez, hogy a törvényhatósági városok sorába helyeztessék, de a gyakori ministeri változások következtében a kérvényt az irattár pora födte be.) A franczia háborúk idején polgár őrséget állított fel a város a* francziák ellen (1809-ben), az 1848-iki forradalom alatt pedig nemzetőrséget. Ekkor vad szerezsánok raboltak és f éktelenkedtek Kanizsán, s kivülök a várost megsarczolták (8000 frttal) a császári katonák is. Kanizsa régi erősségének abban állott kiváló fontossága, hogy posványban és sárban feküdt s igy megközelithetlen volt. A török elől behúzódott a megriasztott nép a 30 kilométer kiterjedésű, fákkal és bokrokkal benőtt mocsárba, hol csikkal, hallal és madártojással táplálkozott. E völgynek talaja - hol a régi mocsár feküdt, Uher Ödön fényképe Hársfasor Nagy-Kanizsán a Csengeri-utczában. \\\'- a sok vizlevezetés után is még száz évvel ezelőtt oly süppedő volt, hogy benvesztek disznók és szarvasmarhák. A végvár megszüntetése után Kanizsa arra törekedett, hogy a mocsarat és sarat eltüntesse, és a várost, miként régen volt, - a vidék centrumának megtartsa. A nagy kiterjedésű mocsaras völgyet az összes birtokosokkal közös költségen csatornáztatták, a vizet elvezették és a talaj kiszárítása után a berki mostani pompás réteket megteremtették. Kő nincsen Kanizsa vidékén. Kongó-téglával (klinkerrel) rakták ki tehát az egész várost, melylyel a régi Kanizsának főismer-tetőjét, a végtelen sarat eltüntették. 3* 36 Szorgalommal és munkával sikerült Alsó-Pannonia kereskedelmének góczpontjává tenni Kanizsát, mely Fiume és Triesten át a tengerrel, nemkülönben a monarchia fővárosaival Budapesttel és Bécscsel egyenes vasúti összeköttetésben áll épugy, mint az osztrák örököstartományokkal, Bosniával és a Balkán államokkal. Tüneményszerüen emelkedett Kanizsa a modern kényelmes városok sorába. Lcvegőjárta utczái oly szélesek, - akár főutczá-ját akár pedig a külső utczákat, például a Petőfi- vagy az alsó magyar-utczát nézzük, - hogy beillenek tereknek. Két katholikus temploma szintén nagy térségen áll. Esténkint a villam-fény mellett ezrenkint sétál a főbb utczákon a város lakossága. Az egészségi állapot kitűnő, miben nagy részé van azon körülménynek,hogy a város két végén (a volt vár helyén és Sáncz falu mellett) szakadatlan szelj áras van, mely a város levegőjét tisztítja és egészségessé teszi. El is kerülte 1855. évtől fogva minden kolera a várost. Halis István fényképfelvétele. Gördövényi szőlő egy részlete. A Csengery-utczá-ban oly pompás hársfasor van, hogy alig engedi látni a mellette levő házakat. A kegyesrend vezetése alatti főgymna-sium pedig egy csöndes park közepén áll a város legmagasabb pontján. Kanizsa város polgármestere (1878. óta) Babochay György, főjegyzője Lengyel Lajos, kik különösen a város gazdasági ügyeinek rendbentartásával és vagyonának gyarapításával szereztek érdemeket. A polgármester a nemesebb fajú gyümölcsök meghonosítása végett egy városi gyümölcsöskertet alapított (1887-ben), később pedig, mikor a fillo-xera közeledése folytán attól kellett félnünk, hogy a városi polgárság főjövedelmi forrása, a bortermés, tönkremegy, megalkotta (1890-ben) a Gördövényi szőlőhegyet, mely immúnis homokba ültetett mintaszőlőből áll. Az előbbi petróleum világítás helyett pedig (1894-ben) villamvilágitást hozott be. Polgármestersége alatt az ujabb időben épültek: a városi közkórház (1884-ben) 116076 frt 46 kr. költ- imsr 37 seggel, a honvéd laktanya (1886-ban) 165856 frt 65. kr. és a közös hadsereg részére \\\'kaszárnya (1890-ben) 406755 frt 13 kr. költséggel. Ujabb iskolai építkezésekre kiadatott 95895 frt 26 kr. s a fogymnasiumhoz most épitenek egy teljesen uj szárny-épületet. Az utczák klinkerezése került 177691 frt 57 krba. Tanügyre a városnak évenkint 53897 frt 47 kr. kiadása van. Uj vágóhídnak építése iránt pedig tárgyalások folynak már huzamosabb idő óta. Nagy-Kanizsa rendezett tanácscsal bíró városnak népessége (az 1890. évi népszámlálás szerint) 20619 leiekből áll, kik 2083 házban laknak. Nemzetiségre nézve a lakosság majdnem teljesen magyar, t. i. 19118. Más nemzetiségű csakis 1501 lakik Kanizsán, kiknek számaránya a következő: német 954, tót 35, oláh 8, horvát 315, szerb 9, vend 17 és egyéb nyelvű 163 lakos. Átállásra nézve van Nagy-Kanizsán római katholikus 16561, görög katholikus 13, örmény katholikus 1, görög keleti 14, lute-ránus 302, kálvinista 155, és izraelita 3573 lélek. A város képviselő-testülete 206 tagból áll. BACSANYI JÁNOS. Irta: Ernyei István dr. Ernyei István dr. nagykanizsai gymn. tanár. Bacsányi János megérdemli,hogy minél többször felidézzük emlékét; hiszen az övénél nagyobb készültséggel, tisztább honszerelemmel és odaadóbb buzgalommal senki sem karolta fel a magyar nemzeti nyelv és irodalom ügyét. Fordított, tudományos folyóiratot szerkesztett, költeményeket, ismertetéseket irt, régibb irók munkáit adta ki, szóval testes-tül-lelkestül csüggött a művelődés, haladás ügyén. Hogy sokat Ígérő, tündöklő tehetsége nem érte el az óhajtott czélt, annak oka heves, türelmetlen természetében és sajátságosán szomorú életviszonyaiban rejlett. Képességénél, kitartásánál, erélyénél fogva az akkori irodalomban vezérszerepre volt hivatva, de erőszakos, ellenmondást nem tűrő fellépése, sokat ellenségévé tett s majdnem mindenkit elidegenített tőle. Lelkében a legerősebb önérzettel jobbágynak és szegénynek születik, s a ki soha senkitől még jóakaratú figyelmeztetést sem vett szívesen, lépten-nyomon kénytelen mások előzékenységét, jószívűségét igénybe venni. Szabadságért eped, hazájának földjét lángolón szereti s távol hónától börtönben sinlődik, majd rendőri fedezet alatt él. Háromszor kezdi újra a felvilágosodott, szabad eszmék terjesztésének szentelt munkásságát s a balsors újra meg újra megbénítja izgatott működésében. Minket közelebbről érint érdekes egyénisége, mert a zalamegyei Tapol-czán született 1763. május 9-én. Nem terjeszkedhetem ki e téren egész életének megírására, kezdve tanulóévein, folytatva nevelősködésén, majd szerkesztői munkásságán, kétszeri fogságán, házasságán, végre a franezia háborúban eljátszott boldogságán s linzi remete éleién egész 1.S1T). május .11-én bekövetkezett haláláig. Csak a Marünovics-pörben való szerepéről, kul\\\'steini fogságáról s e fogságában szerzett költeményeiről fogok szólni. lípen most száz éve, hogy Bacsányi a kufstcini börtönben megírta gyönyörű elegikus költeményeit. Ez adott okot és alkalmat élete e fájdalmas emlékű szakának ismertetésére. A XVIII. század második felében a franezia talajon megerősödött szabadelvű eszmék hazánkban is gyökeret vernek. II. Józsefet is ezen eszmék vezérlik minden intézkedésében ; de mivel az alkotmány szellemével nem sokat törő- 39 dött, tervei is hajótörést szenvedtek. Utóda II. Lipót inkább társadalmi utón akarta elérni ez eszmék terjedését s magas állásával nem tartá összeférhetetlennek, hogy az uj irány képviselőivel ismeretséget kössön. így jutott kegyeibe Martinovics Ignácz is, kit Lipót csakhamar apáttá, majd udvari kémikussá tett. Martinovics a franczia felvilágosodás eszméinek csakhamar megnyeri Haj-nóczi József udvari kamarai titkárt, Laczkovics János sorezredbeli kapitányt, Szentmarjay Ferenczct és Sigray Jakab grófot. Valamennyien el voltak telve demokrácziai eszmékkel, melyek\\" terjesztésére társulatot alakítottak s a francziák példáját követve, kátét szerkesztettek\\". Lipót két évi uralkodás után meghal, s Ferencz király, a teljes reakezió képviselője, követi a trónon. Martinovics elveszti állását, mire boszuból titkos társulatot szervez, bár erőszakos mozgalom indítására nem gondolt. Ideálja olyan köztársaság volt, melyben minden kiváltság megszűnjék. Ferencz minisztériuma, elkeseredve a franczia forradalom növekvő sikerei miatt, üldözni kezdte a terjedő szabadelvű eszméket. Martinovics erre 1794. áprilisában elhagyja Bécset s Pestre jön, hol erélyesen lát a titkos társulat terjesztéséhez. Régi négy társát igazgatóvá teszi s rájuk bizza a társulat vezetését. Júniusban visszatér Bécsbe, hol uj híveket toboroz. Bacsányit is megakarja nyerni s igazgatói állást kinál neki, de eredmény nélkül. De Martinovics titkos izgatása csakhamar napfényre kerül s 1794. július 24. és 25-én Martinovicscsal még 19 férfiút elfogtak. Július 25-én Saurán Ferencz gróf elnöklete alatt a vizsgáló bizottság is megalakult. Augusztus 16-ának éjjelén Flajnóczyt, Laczkovicsot és Szcntmarjayt is elfogták s Bécsbe vitték vallatás végett. A vizsgálat folyamán sok egyénre kompromittáló adatok sültek ki, de csak Bacsányi és Szolárcsik Sándor ellen adott ki a bizottság elfogási rendeletet. Bacsányi, kit csak nem régiben ért a csapás, hogy a Magyar Múzeum betiltásával kenyerétől fosztották meg, ez időben Forgách Miklós gróf titoknoka volt s urának nyitramegyei birtokán időzött. Itt értesült a Bécsből hazatérő grófnétól, hogy mint a Martinovics-féle összeesküvés részesét keresik. A gróf, ki előtt Bacsányi határozottan ártatlannak vallja magát, azt tanácsolja neki, hogy (inként jelentkezzék a nádornál. Sándor Lipót nádor biztatja is, hogy nem lesz semmi kellemetlensége, de ez igérct ellenérc mindjárt a következő éjjel elfogják\\\' s szeptember 11-én mint foglyot szállítják Bécsbe. Bacsányi elfogását két körülmény magyarázza meg; az egyik régebbi irói szereplése, melyben a forradalmi eszmék terjesztőjekent tűnt fel, a másik pedig Martinovics terhelő vallomása. Midőn a vizsgáló bizottság, mely az összeesküvés tágjait vallatta, Bacsányit is kérdőre vonja, ő újból ártatlanságát erősiti. Elmondja, hogy Martinovicsot 1794. június elején ismerte meg Bécsben az utczárt. A hírneves ember barátságának örült, de nem igen bízott jellemében s meghívására sem ment el. Végre azonban kénytelen volt meglátogatni, mert lakása előtt ment el s Martinovics kérte a fölmenetelre. Ötször-hatszor látogatta még meg s egyebütt is találkoztak, de Bacsányi, bár politikai ügyekről beszéltek, nagyon óvatosan nyilatkozott mindig, mert Martinovicsot titkos rendőrnek tartotta. Martinovics megismertette a titkos társaság némely czéljával, sőt a felvételi szabályokkal is; Bacsányi azonban ábrándozónak vagy bolondnak mondta mindjárt akkor az olyant, ki a franczia forradalomhoz hasonló mozgalmat akar Magyarországon kezdeni. De a felvételi szabályokat később mégis elkérte s leirta; becsületszavát azonban nem adta a részvételre, bár Martinovics mindenkép iparkodott a belépésre birni. Később beismeri, hogy Martinovics részletesebben megismertette terveivel, de ő soha nem gondolt a részvételre, se másnak nem tett róla említést soha. Különben sem akar Magyarországon senki forradalmat, csak az alkotmány reformját. 40 A bizottság a király elé terjeszté véleményével együtt a vallatások eredményét. A jelentés Bacsányi állításait valószínűtleneknek mondja s bűnül rój ja fel, hogy noha tudomása volt a tervről, még sem jelentette fel. Ezenkívül a munkáiban hirdetett forradalmi eszmék, a vallomásaiban megnyilatkozó fanatizmus és rajongó, elkeseredett ékesszólása miatt is a legveszedelmesebb emberek közé sorolja s ajánlja a királynak, hogy egy időre jó lenne ártalmatlanná tenni. A per azonban újra kezdődött. A megyék ugyanis elégedetlenek voltak az eljárással s feliratot intéztek a királyhoz, melyben kifejték, hogy a magyar Bacsányi János. vádlottak felett magyar testületnek kell törvényt látnia. A király engedett s Bacsányit szeptember 24-én negyedmagával Buda egyik katonai épületébe szállítják. A királyi tábla előtt a jcllemtelen, kapzsi, otromba Ncnnili János királyi ügyigazgató mint közvádló a társulat valamennyi említett tagját felségsértésről és hűtlenségről vádolja s fejvesztésre és jószágelkobzásra kelendőknek tartja. Közben elfogják Szcntjóbi Szabó Lászlót, Verseghy Fcrenczet és Kazinczy t is s a kir. tábla a kihallgatások után halálra itélte őket, Martinovicsra és a négy igazgatóra pedig a fejvesztést és jószágelkobzást kimondta; Bacsányit azonban fölmentette, nrert forradalmi verseiért megbünhődött már, Martinovicson kivül pedig senki sem tudott róla, hogy az összeesküvés czéljait- ismerte 41 s így ez egyetlen tanú vallomását nem tartották elegendő bizonyítéknak Bacsányi bűnös volta mellett; különben saját vallomásából is ug}\\\' tűnt ki, hogy nem csatlakozott a társulathoz. A hétszemélyes tábla helybenhagyja az ítéletet, de Bacsányit is bűnösnek nyilvánítja az összeesküvés elhallgatásáért, a védő iratában vallott \\"kárhozatos elveiért\\" s azon verse miatt, melyet a fölmentő ítélet után örömében a falra irt: \\"Szép a hazáért tűrni, viselni rab-Lánczot s halált szenvedni dicső dolog, A mely halandó él s vész érte, Nemzeteket nemesít nevével.\\" Ártatlan létére bűnhődnie kellett tehát. Az itélet egy évi börtönnel sújtotta, melyet rögtön (1795. május 22.) meg kellett kezdenie. Martinovicson és a négy igazgatón 1795. május 20-án, Szolárcsikon és Özön június 3-án hajtották végre a halálos ítéletet. Kazinczyt, Verseghyt és Szentjóbit, kik folyamodásukra börtönre ítéltettek, Bacsanyival együtt a gárda-épületben zárták el, hol irodalmi kört alakítottak. Itt maradtak egészen augusztus 7-éig, mikor a többi elitélttel együtt a kufsteini börtönbe kisérték őket. Itt egészen elkülönítve társaitól, fájdalmának és emlékeinek él. De a magányban vigasztaló angyalul szegődik hozzá egy régi, kedves ismerőse: az cnyhetadó, égi költészet, mely utat nyit a szivét szétszakítani készülő fájdalomnak s megszületnek Bacsányi legzordabb napjaiban legszebb költeményei, a börtön sötétjében lelkének legfényesebb sugarai. Mig előbbi költemétweiből szín, pompa, illat árad s fantáziájának ragyogó fénye csak úgy tódul szemeinkbe, addig kufsteini költeményeiből csak a fájdalom, a vigasztalan keserv beszél; de míg amazok minden kábító, vakító hatásuk mellett. semjutnak be szivünk legmélyebb rejtekébe: ez utóbbiaknak épen egyszerű benső-ségük, közvetetlcnségük azt az ellenállhatatlan varázst, mely szivünket-lelkün-ket egyszerre hatalmába keríti. \\"Tűnődés\\" czimü költeménye mély érzelmekkel, bánatos reflexiókkal van telve. Megszólítja a kelő holdat áldva, köszöntve, mint egyetlen virrasztó társát; hiszen az ő szemeit kerüli az álom, társai pedig elcsendesedtek sötét szurdokaikban. A szél szállong a börtön ablakai körül, csapdosva és könybe keverve a költő fürtéit. De tűnik a hold is; a magára maradt költő leikéhez fordul: Tűrj, halhatatlan lélek! Eljó* Néked is a kiszabott idő ; tűrj, Míg földi pályád végihez érke.:el. i\\\'\\"¦ ¦.¦.-.-¦ .. Vesd félre már bús. gondjaidat s reméllj. ¦ \\\'¦\\\'¦\\\'¦¦. Ismer az Ég!.. Megszán s kiszólít -: , E hazug és csapodár világból. Megilletődve olvassuk e szomorú gondolatokat, melyeket a legválaszté-kosabban, minden eziezoma nélkül mond el. A szív szól a szívhez, őszintén megható fájdalommal. Erezhető mindenütt, hogy a gondolatokkal együtt születtek meg lelkében a szavak úgy, a mint a költő leirta. A kifejezések híven tolmácsolják eszméit. Egy szokatlan használatú jelző 2avarja némikép az egésznek gyönyörű harmóniáját: \\"az arezomon lefüggő könybe keverve.\\" \\"A szenvedő\\" az önmegadás költeménye. Könyes szemmel, leborulva imádja az isteni végzést s láncztól törődött kezét ég felé emelve kéri az istent, hogy \\"keserve tengerének mélyiről hozzá kiáltó lelkét\\" hallgassa meg. Tekints le rám! Atyai kegyelmed fényiből Bocsásd fejemre csak egy sugárodat! Ne hagyd el, ó irgalmazó, ... .. ^.- Ne hagyd el alkotmányodat. ¦ \\"-\\\'\\\'*\\\' •¦•- 42 Ne hagyj el engem, Ó én teremtőm! én atyáin! oltalmazom! En. egy uram! Egy istenem! A költemény második részében köszönetet mond istennek, hogy szivének öldöklő^ fájdalmait könyekbe olvasztá föl. Lelkét ösztönzi, hogy emelkedjék fel az Úrhoz s zengje nagy irgalmasságának dicséretét. Áradozó érzéseiben az egész világot felhívja, hogy vele együtt forró hálát rebegjen; felszólítja a napot, fel a völgyet, a halmokat és erdőket, kosziklabérczeket, beborult havas tetőket s börtönének komor falait, hogy a magasztaló dicséreteket visszhangozzák. Majd saját kicsinysége jut eszébe. Hogyan dicsérhetné ő, a porszem, a veszendő féreg az örök istent ? Borulj homályaidba gyarló, véges elme! Némulva áldjad, • Némulva rettegd és imádjad Az örökkévalót! Hogy el ne vessz merész repületidben, Hogy el ne hagyjon ily örvényeidben! Bár véghetetlen! ámbár isteni Az ő kegyelme\\\'. A lemondás néma fájdalma s a kifürkészhetetlen intézkedésekbe vetett bizalom közt ingadozik a sokat hányt-vetett lélek. Soha költemény megkapób-ban nem fejezte ki a megtört lélek vergődését, háborgását. S a kétségbeesés épen ott nyilatkozik legmegrázóbb hatással, hol a fogoly költő minden, figyelmét, minden gondolatát az isteni gondviselésre iparkodik irányítani; mintha menekedni akarna a megőrüléstől. A legtöbb helyen a fenséges érzelmek húrjain játszik, a legigazabb imádat himnuszává simítva át gyötrelmének e költeményét, melynek minden szaka szinte rajongó áhítatot lehel. Börtönének irtózatos egyhangúságában nagy csapásnak veszi hírét. Barátja és irótársa, a szintén fogoly Szentjóbi Szabó László megtörik a szenvedések alatt s fiatalon, alig 28-éves korában el is hervad kufsteini börtönében. Bacsá-nyi keblét végtelen keserűséggel tölti el Szabó sorsa; hiszen mindvégig a leg-gyöngédebb szeretet fűzte egybe őket s Szabót Bacsányi vezette legelőször a közönség elé a Magyar Múzeumban. Egyik költeményében, mely \\"Gyötrődés\\" czimet visel, mérhetetlen fájdalommal kiált föl, hogy hallja bár barátja nyögését, de nem engedik meg, hogy meglátogathassa. Kéri az eget, hogy küldjön reményt a szenvedő betegnek vagy küldje el hozzá a megváltó halált. A börtön nyomoruságát, a rabság gyilkoló gyötrelmeit s lelkének forró szeretetét önté ki Bacsányi e költeményben. A mit kívánt, nem sokára bekövetkezett: Szabó 1795. október 10-én már nem érze többé földi szenvedést. Bacsányi \\"Egy szerencsétlen ifjú sírjánál\\" czimü két strófás versében rój ja le kegyeletének adóját idegen föld ölén nyugvó hívének hűlt teteme fölött. Boldognak mondja, kit a halál a kétségek tengeréről révbe vezérelt. Tirol ifjaitól s leányaitól dalt kér barátja sírján az emberi-riség barátairól. Majd Szabó kedvesét szólaltatja meg a \\"Lina panasza\\" •czimü mély érzéssel megirt kis helvzeUlalában. Kétségbeesett kifakadasában a szerencsétlen leány az eget vádolja s Szabóval közös sírt óhajt. A szerető s szive mélyén megsebzett leányhoz szól a \\"Yigasztalás\\", melyben Bacsányi enyhitgeti .Szabó kedvesének kínjait, hogv ö a nyugalom nélkül való, nyugalmat varázsoljon a gyöngéd teremtés leikébe. E bölcsclmi költeményében hasztalannak mondja Lina epedését; kár ifjú életét a szenvedésnek engedni át: \\\' Szabó úgy sem kél föl többé soha. Istennel nem lehet 48 alkura lépni, nyugodjunk meg bölcs intézkedésében. - Kíméletesen, tisztelettel beszél a leány szent fájdalmáról; hiszen nála jobban senki sem érezhette a csapás nagyságát. Mintha a virág hamvas szirmát érintené, oly gyöngéden szól, főleg a költemény elején s csak akkor nyer hangja erőben, mikor az örök törvény kikerülhetetlen végzéseire figyelmezteti a bánkódót. Fogságában irt költeményei közül legterjedelmesebb \\"Arab és a madár.\\" Szeretik Byron Chilioni foglyával összehasonlítani, bár a két költemény semmi egyezést sem mutat. A chilloni fogoly családjának sötét tragédiáján elmélkedik s a madár e gondolatai közt jelenik meg börtönében egy pillanatra. Akkor is ugy tűnik föl a rabnak, mintha a börtönben elhunyt öcscsének, édes anyjuk szelíd arczú képmásának szelleme látogatná meg. Az eszme, felfogás, kivitel egészen más Bacsányinál. A mi költőnk mindvégig a madárhoz beszél, mely megjelenésével vigaszt önt az egyhangúság unalmától gyötrött költő leikébe. Egyetlen fogyatkozása e műnek, hogy kissé részletező, bőbeszédü; de a sza-vak áradozásából mindenütt a sziv melege, a lélek nemessége érzik ki s a madár vigasztalásán érzett öröm, az clröpülése okozta bánat s a költő áldása a szabadságról zengő madárra gyönyörűen van megénekelve, ugy, hogy e mű Bacsányi költeményeinek talán legszebbike. Rapszódikus menete és formája a költő lelkiállapotát és hangulatát ügyes fordulatokkal rajzolja. Érzékeny hangja mély részvétet kelt bensőnkben s kifejezőén ecseteli a szeretetet, hálát a kis énekes madár iránt s a rajongó lelkesedést és vágyódást az elérhetetlen szabadság\\\' után. Általánosságban örökké igaz marad, hogy a költemények kellő méltánylása nagyrészben az olvasó hangulatától függ. Bacsányinak e verseit sem fogják teljesen átérezni azok, kik örömmel, boldogsággal vannak körülvéve. De kit sorsa egyedüllétre kárhoztatott, s betegágya felett nem virraszt résztvevő kebel s panaszos sóhajtásaira a halálos csendben nem felel vigasztaló szó: az megfogja érteni a gyötrő szenvedést, mely c költeményeken végigzokog; az meg fogja könyezni a kibeszélhetetlen fájdalmat, melynek terhe alatt az erős, claczos férfi keble ily kínosan vonaglott. A rabság idejének letelte után Bacsányi erős lélekkel veszi fel újra a küzdelmet az élettel. Uj tervek forrnak lázas agyában, uj remények dagasztják keblét, hogy annál keservesebb legyen csalódása, annál jobban megdermedjen hazájának kultúrájáért oly forrón dobogó szive. Szerepe a napóleoni harezok alatt ismeretes. Alig néhány évig élt a legtisztább szerelemmel szeretett nejével, Batimberg Gabriellával, az egykor ünnepelt bécsi költőnővel, midőn nem eléggé tisztázott okok miatt a franczia sereggel volt kénytelen eltávozni. Kazinczy azt mondja, hogy Napóleonnak a magyarokhoz intézett lázitó proklamáczióját fordította le s a bécsi kormány ezért üldözte; ám e vád bebizonyítva maiglan sincsen. Midőn a szövetséges seregek előtt Paris kapui megnyílnak, Bacsányit fogva hozzák vissza Linzbe, hol franczia kegypénzből, visszavonultan, rendőri ellenőrzés alatt élt, kevés életjelt adva magáról, kevés hirt kapva hazájából. Azóta megpihent! A linzi temetőben két kicsiny bokor között emelkedő magas kőkereszt jelöli a sirt, hol a halálában is száműzött költő épen egy félszázad óta csendesen álmodik arról a hírnévről és boldogságról, melyet életében elérnie nem jutott osztályrészéül. 44 \\\' I. Napóleon proclamatiója. A diadalmas franczia császár 1809-ben a magyarokhoz kiáltványt intézett és pedig franczia, latin és magyar nyelven. A nép között szétosztott háromnyelvű nyomtatványokat a hatóságok elkobozták ugyan, de egy titokban megőrzött eredeti példányról a magyar szöveget közöljük. A proclamatiót a szabadságért rajongó Bacsányi János fordította magyarra. Ezért elvesztette hivatalát, sőt feje is veszélyben forogván, kénytelen volt Ausztria dühe elől Francziaorszagba menekülni, honnan öt év múlva 1814-ben Ferencz császár visszahurczoltatta és börtönbe vetette. A kiáltvány magyar nyelvű része a következő : Proclamatio. Giaszan t^alhiwmon, Schönbrunnban, Pitnkusd\\\' hav. 15-dik napján, 1809. Magyarok! Az Ausztriai Császár, megszegvén a\\\' Békességet, mellyet Velem kötött, \\\'s nem gondolván azon nagy-lelküséggel, mellyet mái-három izben, név szerént pedig az 1805-dik esztendöbéli háború\\\' végével, iránta mutattam; megtámadta hadi népemet. Viszszaver-tem Én az igazságtalan megtámadót: az Isten, ki a\\\' gyözedelme-ket adgya és a\\\' háladatlanokat \\\'s hitszegüket megbünteti, szeren-tsésekkc tette fegyvereimet: elfoglaltam Ausztria\\\' fövárossát, és már a\\\' Ti határaitokonn állok diadalmas seregeimmel. Az Ausztriai Császár, nem pedig a\\\' Magyar Király, üzent Nékem hadat. Hazai Constitutiótok szerént, nem is tselekedhette volna ö ezt a\\\' Ti meg-egygyezésetek nélkül. Országotoknak mindég tsak a\\\' Haza oltalmára intézett egész szisztémája, és azok a\\\' rendelések, a\\\' mellye-ket ehhez képest az utolsó Ország-gyűlésen tettetek, eléggé \\\'s nyilván kimutattyák, hogy Ti a\\\' békességnek fenntartását kívántátok. Magyarok! Eljött az a\\\' szempillantás, mellyben viszszanyer-hetitek régi függetlenségieket. Fogadgyátok-el a\\\' békességet, mellyet ajánlok: maradgyon-fenn egész épségében Országotok és szabadságtok ; marad^on-fenn Hazátoknak Constitutiója, - akár azon állapottyában, a\\\' mint eddig vala, akár pedig azon változtatásokkal, a\\\' mellyeket abban Ti magatok, tcllyes tetszéstck \\\'s kényetek szerént, az időknek mostani környülállásaihoz képest jóknak, és saját polgártársaitok\\\' hasznára nézve talán szükségeseknek ítélni fogtok. Semmit sem kívánok Én Ti tőletek: egyedül tsak azt akarom látni, hogy szabad és valósággal független Nemzetté legyetek. Az Ausztriával-való egygyesittetés volt a\\\' Ti szerencsétlenségteknek főbb oka; Ausztriáért folyt a\\\' Ti véretek meszsze országokban ; és legbetsesebb javaitok szüntelenül annak örökös tartománnyai miatt voltának feláldozva. A\\\' Ti Országotok tette az Ausztriai Biroda- 45 lomnak legszebb részét; és még is úgy nézték Hazátokat, mint valamelly meghodoltatott tartományt, ollyan indulatok \\\'s mellyékes tekéntetek által igazgattatván mind eddig, mellyek Ti-reátok nézve idegen-természetüek voltak. Vágynak még Tí-néktek nemzeti tulajdon erköltseitek: vagyon nemzeti Nyelvetek: és ditsö eredeteteknek régiségével méltán ditsekedhettek. Szerezzétek most viszsza nemzeti lételeteket; légyetek újra, a\\\' kik valaha voltatok! Válaszsza-tok Királyt magatoknak; ollyan Királyt, a\\\' ki Ti-érettetek orszá-gollyon, a\\\' ki Hazátoknak kebelében Tí-közöttetek lakjék, és a\\\' kit a\\\' Ti polgártársaitok \\\'s katonáitok végyenek körül! Magyarok! Ez az, a\\\' mit Európa Tőletek vár, melly most reátok néz; ezt kívánom Tőletek Én is: állandó, bizonyos békességet, kereskedésbéli szabad közösülést velem és tökélletes függetlenséget \\\'s bátorságot. Illy jutalom vár Titeket, ha ditsö Eleitekhez és önnön magatokhoz méltók akartok lenni. Nem fogiátok Ti ezen jó szándékból eredő és a\\\' Ti saját javatokra tárgyazó ajánlásimat megvetni; nem fogjátok tovább haszontalanul ontani véreteket olly gyenge Fejedelmekért, kiket, szüntelenül megvesztegetett Miniszterek igazgattak, olly Miniszterek, kiket Anglia, Európának ezen köz ellensége, pénzzel fizetett, \\\'s e\\\' szerént a\\\' maga gazdagságát az egyedül-való kereskedésre és a\\\' mi viszszalkodasainkra építette. Gyülekezzetek azért öszve Rákos\\\' mezejére, régi Őseitek\\\' szokása szerént; tartsatok ott igaz Nemzeti Gyűlést! és adgyátok tudtomra végzéseiteket. -X\\\'2\\\'i NAPÓLEON. A\\\' Császár parantsolaityára ; ... .\\".;.., \\\\ , / Nettchateli Hcrtzeg, Major-General, \\\' :\\"^-,r.--, : SÁNDOR. STRIDO A MÚLTBAN ES JELENBEN. Irta: Horváth Gyula. Egy kies, erdőktől koszoruzott balzsamos völgyben fekszik az a hi-res, de homályos történelmű Stridó, a mely már a rómaiak idejében székhelye volt egy püspöknek és szülőhelye a szentté avatott Hieronymus-nak. Stridónak történelmi szereplése éppen azon időpontra esik, midőn a római birodalom fénykorának zenyth-jén állott, s határai ott kezdődtek, hol a világ vége volt. Horváth Gyula stridói népisk. igazgató-tanitó. Bekövetkezett azután a 4-ik századnak a történet által ismert legnagyobb átalakulása: a népvándorlás által. Az a borzasztó néptömeg egy népet a másikra szorítva, az óriási forradalom által két világrész országait átváltoztatta és más alakba öltötte. Ekkor kezdődött az a nagy, az egész ismert világot megrázkód-tató óriási vihar, amely csak 400 év múlva ért véget. A stratégiai szempontból is a rómaiakra felette fontos Stridót ez alkalommal a Dáciából a hun-nok által kiszorított góthok, valamint az átvonuló vandalok teljesen lerombolták, eltörölték a föld színéről. A hely lakosok nélkül maradt. A római légiók által behozott borászatnak nem voltak culti-válói. Az a vilagmcgvaltoztato hullámcsapás, a mindenütt vértengert teremtő népvándorlás, elscpert minden nyomot, minden emléket. Csak egy áll még, bár hiányosan s ez a hires római ut, mely össze-köté Rómát Sabáriával és átvonulása Stridó határán mai nap is látható. Hogy Stridónak ezen állapota meddig tartott, kik voltak lakói a népvándorlás lezajlása után ; hogyan épült fel újra hamvaiból : arról semmiféle hiteles történelmi adat nem maradt fent. Hisz mindenütt, hova a barbárok berontottak, parlagon hevert a 47 földmivelés, ipar és kereskedés, tudomány és művészet, s a csatazaj alatt elnémultak a múzsák. Annyi azonban tény, s a mit önmagam egy kéziratból olvastam, miszerint Stridó Dalmácia és Pannónia összeszögelésénél feküdt már akkor, midőn Theodosius római császár uralkodott. Ezen kézirat szerint a góthok, suevek 383 körül haladtak át Stridón és vidékein, s a római birodalomban telepedtek le. Ez a történelemmel teljesen megegyezik, miután tudva van, miszerint Theodosius mindazon népeknek, a kiket le nem győzhetett vagy vissza nem szoríthatott, megengedte, hogy tartományaiban letelepedhessenek, de ezért hadi szolgálatokkal tartoztak.. Az emiitett hires római ut egyes vidékeken mai napigjs épségben fent áll és annak alkotása valami megragadó. Az em- fftccléyváioj IJűO- ían. (Egykorú kép után.) I\\\'lebánia templom. Szent Jeromos egyháza Stridó régi várának romjai. t>er rajta állván, fantáziája szabad röptével szinte hallani véli az atvonuló zsarnok, de civilizált Róma légióinak fegyvercsörgesét, amint világhódító utjokra indultak, de a vezérek neveit és tetteit örök homály fedi. Ezen az utón vándorolt Rómába az itt született szt. Hierony-mus Nagy Constantin császár uralkodása idejében 342 körül, kinek tiszteletére a lakosság közadakozásból kápolnát építtetett, amely 1722-ben a zárdával együtt egy iszonyú földrengés által romba döntetett és 1749-ben ujolag a máig is látható terjedelemben fel-épittetett. A bejárat feletti felírás igy hangzik: Vetustae temporibus vetustis, Honore St. Hieronymi hic Stridone prognati erectae Scd gravi terraemotu Destructae et vix non corrunti Ampliorcm simul et formosiorem 48 . . Sollicitudine patrum paulinorum Patriotarum vicinoque populi Devota largitas noviter substituit. II. József osztrák császár idejében a zárdák tulajdonosai, a paulinus rend, eltöröltetett és birtokaik br. Knezevich családnak - Lika helyett - csere utján átengedtettek, mely birtokokat jelenleg is e család birja. E templom a magas dombon igen szép, freskói igen érdekesek. A templom közepén levő sírboltban aluszsza örök álmát br. Knezevich Sándor. A sok, egymáson heverő koporsókban porladó, többnyire paulinusok csontjai zörögnek. Jelenleg a templomnak csak két sugár tornya van, mert a harmadik torony 1825-ben ledőlt. Igen látogatott a máig is fenálló, felséges ivóvizet szolgáltató kut, mely a templom aljában van, s melynek eredetéhez, annak gyógyító erejéhez számtalan vallásos monda fűződik. Eredetéről az a csodás monda áll fent, mi kép dermesztő téli hidegben Eusebius fiát Hieronymust vizért küldé, ki is a mai kut helyén sarkával lyukat fúrván, melyből forrás fakadt és a legendák, vallásos szent rajongások egész lánczolatát fűzi magához. Mai nap is messze vidékről jönnek e kúthoz idegenek korsóikat megtölteni. E templomban évenkint többször mise tartatik. Az 1722-ben történt földrengés alkalmával Stridón összesen 13 ház volt. Ennyit tudunk a szájhagyományok, után. A paulinus-rend eltörlésére II. József császár által az adott okot, a monda szerint, hogy az akkori idők szokásai szerint, ha az uralkodók egymást meglátogatták, ezen nevezetes actust előbb mindig levél által jelentették be, melyben irva vala, mikep mint ellenség vagy barát érkezik meg. József császár a török szultánt óhajtván meglátogatni, s a nevezetes szerepet játszó levél, mint Freund (barát) jövetelét kellett, hogy jelentse. E levelet azonban - állítólag - a paulinosok módosították, s a Freundból Feind (ellenség) lett. - József császár ennek a politikai ravaszságnak tudtára jővén, haragjában e rendet eltörölte. így esett áldozatul az 1438-ban a Cilley Frigyes gróf által a Strigovcsák csúcsa alatt levő stridói \\"Paulinus\\"1 kolostor is, mely a szt.-ilonai zárda hatásköréhez tartozott és nagy terjedelmű szőlőbirtokkal rendelkezett. E zárda története Bedekovics paulinus atya által kiadott könyv ben van megírva. • ^V:.\\\'---\\\'-> A Hyeronymus-kápolna közvetlen délkeleti részén fekvő Strigovcsák csúcson állott a Cilley grófok vára, melyet a XlV-ik században Zsigmond magyar királytól nyertek. Ismerős név ez a magyar nemzet történetében. Különösen gyászos a Cilley Ulrik neve, ezé a gőgös főúré, a ki halálos ellensége volt a magyar 49 történet egyik legnagyobb, legnemesebb jcllcmű hősének: Hunyady Jánosnak. Kár, hogy e nagy szerepet játszó család stridói váráról irott könyvek ismeretlen kezekben vannak! Hogy melyik Cilley nyerte ezen várat, határozottsággal - iratok hiányában - bebizonyítani nem lehet, de igen valószínű, mikép Cilley Hermán, Frigyes dédapja kapta ajándékba, a ki Stiborral és Garay Miklóssal az önkényeskedő Zsigmondot a 18 heti siklósi fogságból kiszabadította, s a kinek Borbála leányát a király nőül is vette. Stridó képe 1700-ban a még épen álló Cüley-várral, a magas Strigovcsák csúcsán látható. Ma már csak emléke van meg és a népies legendák megrázó, szomorú élete a nép száján. Ott, hol öt századdal, sőt 194 évvel ezelőtt egy vidéket uraló vár állott, Stridó jelenlegi látóképe. ma szőlőtelep, s a vár helyén, a máig is látható pinczeszerü halmon két jegenyefa áll. E csúcson a legcsendesebb időben is szél van, mintha csak a kihalt ősök megátkozott szellemei vivnák a tulvilági csatát. Gilleyék után a vár és birtok a Mikó család birtokába ment át, s ez időben, volt az a borzasztó földrengés, mely romba döntötte a várat és a templomot a zárdával együtt 1722-ben. Hogy mit rejthet magában a biztosan megállapított kupolaszerű pincze, ki tudná azt megmondani ? Sokan kutatták már, de ásatásokat senki nem rendezett. E birtok jelenleg a Tomasy családé, s általa lett a pincze fölötti halom szőlővel beültetve. A forgatás alkalmával a várfalak maradványaiból rengeteg sok követ hordtak ki, s kőtörmelékkel HAI.IS és HOFI?M.\\\\N\\\'NT: Zalamegyei évkönyv. 4 50 ma is telitve van. Találtak itt kulcsot, zablyát, kápolnai faldekoratiót, csontokat stb. De hogy itt még megbecsülhetetlen kincsnek és leletnek kell lennie, abban sok itt jelen volt egyén teljesen egyetért. Stridó északnyugati részén van még egy nagyszabású épület,-mely Bánfiháznak neveztetik. E töredék-palota 1400-as évekből való, s állítólag sok boldog órát töltött itt a ház úrnőjénél és uránál Bánflnál az igazságos Mátyás király. Jelenleg Festetich Jenő gróf tulajdona. Egyresze leromboltatott, termei pedig már düledeznek, s csak egy ép szobája van, hol évenkint igen kedélyes és víg szüreti mulatság szokott tartatni. Ezen romladozó épület ósdiságát az ajtó-vasalások érdekes eredetisége bizonyítja, melyek mindegyike kézimunka. A pinczének vasajtaja is százados életű lehet. - Nagy kár, hogy renováltatásáról senki sem gondoskodik! Stridónak szerepe volt még, mint járásbíróság! székhelynek a Bach-korszak alatt, amely a 67-iki kiegyezéssel ért véget. Majd önálló járási volta is megszűnvén, beolvasztatott a csáktornyai járásba. Lakosa szelid lelkületű, vallásos horvát-ajku nép, melynek főfoglalkozása a szőlőművelés. Stridóhoz több hegykerület tartozik, ahol a nagornyákok elszórt házai láthatók, melyek mindenikéhez tartozik egy darabka föld, rét, erdő és szőlő. A stridói borok országos hirüek. Nyolcz év óta azonban a sors csapásai pihenés nélkül üldözik e népet, s tönkretevéssel fenyegetik egyetlen megélhetési forrását: a szőlőt. A phylloxera és peronospora ijesztő gyorsasággal végzik munkájukat és nagyon szomorú jövőnek nézünk eléje. Nagy szerencséje e népnek, hogy okszerűen kezeli a gyümölcstermelést, mely második fő megélhetési forrása. - Kitűnően ért a gyümölcsbor készítéséhez, mely élvezhető italul szolgál, s ha már adója íizethetése végett szőlőtermését kénytelen is eladni, marad inni valója. Szorgalomban párját ritkítja. Nincs egy talpalatnyi ugarja. Tisztaság- és vendégszerető; öltözködésére kényes, szereti a divatot. Lelkesül a zene és énekért; s ha ketten összejönnek, kész a hegyek ormairól visszacsengő duett. Dalai nagy része vallásos, de szereti a szerelmi és bordalokat. - Tán nincs e hazában több ehhez hasonló nép, mely mindenféle mesterséghez ért, s ezenkívül cultiválja a huros és fuvóhangszereket. - A lakósok magyar crzelmüek, s ma már szép teret hódított meg az édesen csengő magyar nyelv. Jelenlegi határa Stridónak Stájer és Horvátország, de egyik nemzetiséget sem kedvelik, s büszkén mondják: \\"mi smo medjimurti.\\" (Muraköziek vagyunk). Tiz év óta négy állami népiskolája van. Sok költséggel, még több küzdelemmel sikerült ezen iskolák felállítása, de ma már megbarátkoztak az intézménynyel és több száz tanuló hallja naponkint az édes hazai nyelvet.- ;>.:,..¦ ,s.:-,. . \\" VASZARY KOLOS FERENCZ esztergomi érsek, Magyarország bibornok-herczegprimása. Zalavármegye minden időben nagy fiákat adott a hazának, kik fényt árasztottak nemcsak arra az egyszerű lakóhetyrc, a hol a nap világát először megpillantották, hanem az országra és nemzetre is e haza történelmében örök nevet biztosítottak maguknak és emléküknek, melyet kegyelettel őriznek az utódok, s követendő például állítják fel gyermekeiknek. Államférfiak, hadvezérek, tudósok, írók, költők kerültek ki e megyéből, kik neveiket a halhatatlanság könyvébe irták. E nagyok közé tartozik Vaszary Kolos is, Magyarország első főpapja, kit jó szive, tiszta jelleme, nagy tudománya és páratlan népszerűsége emeltek \\\' e diszes állásra, az egyszerű Benedekrendü szerzetest és tanárt, ki saját beismerése szerint legjobban érezte magát tanítványai között, kiket atyai jóság--gal vezetett be a tudomány csarnokaiba. Vaszary Kolos Ferencz 1832. február 12-én született Keszthelyen, Zalavármegyének e kedves balatonparti városában. Szerény sorsú szücsmester volt 52 az atyja, anyja derék gyermekeit szerető nő volt, kinek hű gondoskodására annál nagyobb szüksége volt neki, mert édes atyját már 8 éves korában vesztette el. A keszthelyi temetőben a kápolna baloldalán van egy sírkereszt ezen felírással: Az éiies jó szülők Vaszary Ferencz és Bajnok Terézia emlékének a szerető fiú. Ez a sir örökre hozzánk köti őt. A korán árvaságra jutott gyermek Keszthelyen kezdette meg gymn. tanulmányait, s hat osztályt jeles sikerrel elvégezvén, 1847-ben a szent Benedekrendbe lépett. A rend belső intézetében végezte a bölcsészeti és hittani tanfolyamot. 1854-ben igtattatott a rend tagjai közé. Megkezdvén még ez évben tanári működését Komáromban, 1855-ben áldozó pappá szenteltetett. 1869-ig Komáromban, Pápán és Esztergomban működött, a mely évben a győri főgym-nasium igazgatójává és házfőnökévé neveztetett ki. Itt működött ő 1885-ig, a mikor rendtársai, kik őt nagyon szerették, Kruesz Krizosztom főapát halála után 1885. április 9-én főapáttá választották. Szeptember 20-án történt ünnepélyes beiktatása. 1891. október 27-én neveztetett ki ő felsége által az elhunyt Simor János helyébe esztergomi érsekké s Magyarország herczegprimásává. Ez adatok életének külső mozzanatait jelzik, de e külső mozzanatok keretében egy tevékeny, szorgalmas, a nevelés, a társadalom, a jótékonyság terén szünetlenül buzgólkodó, erényekben gazdag életnek a szívjóság gyökeréből táplálkozó virágait szemlélhetjük. Már mint tanár sem zárkózott el a társadalmi élettől, s már igen korán kezdett irodalmilag működni; történeti életrajzai, történelmi kézikönyvei igen becses irodalmi művek, melyek egyaránt bizonyságot tesznek írójuk komoly megfigyelő tehetségéről, hazafias gondolkodásáról. Mint szónok js korán tűnt fel. Pápai tanár korában (1861-ben) élénk részi vett a politikai és megyei élet küzdelmeiben, s midőn Fiáth József veszprémmegyei főispánná neveztetett ki, a megye közönsége a fiatal benczés tanárt bizta meg az ünnepi szónoklat tartására. Nagyobb volt tevékenysége mint győri házfőnök és igazgatónak. Minden nemes irányú, kulturális egyletben tevékeny részt vett s üdvös tevékenységet fejtett ki mint az ottani iskolaszék s a tanitónőképezde igazgató tagja. Erdemei elismeréséül a király a Ferencz József rend lovagkeresztjével tüntette ki 1884-ben. Ha már mint tanár is, a mint életrajzírói említek, jövedelmének egy részét\\" a szegényeknek juttatta, még több alkalma nyilt a jótékonyság gyakorlására a fényes állású főpapnak. S valóban 6 évi főapáti működését e téren is el nem hervadó emlékek őrzik. Templomokat, kápolnákat rcstauráltatott, a tihanyi apátsági templomot stilszerüleg restauráltatta, Radán nagyobbszerü, góth stilü templomot építtetett. Szegény tanulókat segélyezett, alapítványokat tett, iskolákat építtetett és szervezett, nagy beruházásokat tett lialalou-Fiireden, jó karba hozta rendjének gazdasági ügyeit. Ez érdemeit is elismerte a király, a Ferencz József rend nagykeresztjét adományozván neki. Egy rövid életrajz keretében nem jellemezhetjük bővebben Vaszary Kolost, mint hazafit, embert és főpapot. A magyar nemzet osztatlan örömmel fogadta herczegprimássá történt kineveztetését és Zalavármegye büszke reá, hogy fiának nevezheti, kinek szivjóságától, békeszeretetétől, hazaliságától sokat várhat a nemzet. Hoffinann Mór. Dr. WLASSICS GYULA vallás- és közoktatásügyi miniszter. Midőn a Wekerle kormány visszalépése után a Bánffy kabinet megalakult, egyik tárcza betöltése sem okozott a politikai és társas körökben olyan feltűnést, mint a vallás- és közoktatásügyi tárcza betöltése. Nem az lepte meg a magyar társadalmat és politikai világot, hogy Wlas-sics Gyula miniszter lett, mert hiszen mindenki ismeri benne a kiváló jogtudóst, az európahirü kriminalistát, azonkívül a parlamenti életben is elismert tekintély volt; azért mindenki előre látta benne a jövő emberét, hanem az keltett feltűnést, hogy nem azt a tárczát vette át, melyre őt a közvélemény nyíltan és hallgatag már előre kandidálta. Hogy világosabban szólva, nem 54 Szilágyi Dezsőt követte az igazságügy-miniszteri székben, hanem e helyett vallás és közoktatási miniszter lett. - Hogy egy ismert jogász, a ki hivatalos és irodalmi működésével a jogi téren tette nevét ismertté, a ki életpályának is a jogi pályát választá, egyszerre minden külsőleg látható átmenet nélkül a valláskormányzat és közművelődés vezetőjeként foglaljon helyet az államgépezetben, a hol nyomban kimagasló szaktekintélyként érvényesül, azt a nagy közönség, a társadalmi és politikai világ, mely következtetéseit csak a közélet külső nyilvánulásaira alapítja, nem tudta megérteni, annak magyarázatát nem tudta megtalálni. Ennek a mindenesetre feltűnő jelenségnek a kulcsát csak azok a kevesek ismerik, a kik a különben még elég fiatal cultusminiszter\\\'hez gyermek és ifjú korában közel állottak, a kiknek alkalmuk volt a gymnazista diák és kezdő jogász lelki világát, ifjú ábrándjait és egyéni hajlamait a mindennapi élet apróbb, de jellemző mozzanataiban, a közvetlenség őszinte világításában megfigyelni. Wlassics Gyula szellemi fejlődésében, mint a kiváló szellemi képességgel megáldott, élénk véralkatu gyermekeknél egyáltalában, korán nyilvánult az irodalmi működésre irányult hajlam és törekvés. Ezen törekvés érvényesülése, első irodalmi kísérletei, irodalmi működésének iránya, mind azt igazolják, hogy a culturalis fejlődés iránti érzék az ő egyéniségének, az ő lelkivilágának alapvonása volt már kora ifjúságában. Wlassics Gyula Zala-Egerszegen született 1852. márczius 17-én Zalamegyében. Az 1854. évben, mikor még ő csak 2 éves volt, szülei, (atyja Wlassics Antal szintén kiváló jogász és anyja Börzsönyi Mária) átköltöztek Nagy-Kanizsára, a hol ő gyermek és ifjú korát élte át, míg a hivatali pálya Budapestre nem szólította. Az 1862. év őszén vétetett fel a nagykanizsai gymnasium első osztályába. A gymnasium négy osztályát Nagy-Kanizsán, a többit Budapesten végezte a piaristák gymnasiumában. Negyedik iskolás korában irta első hírlapi ezikkelyét a Nagy-Kanizsán Bátorfi Lajos által szerkesztett akkori \\"Zala-Somogyi-Közlöny\\"-ben Oláhfi Gyula álnév alatt, melyet további hírlapi dolgozatai követtek hosszú sorban, társadalmi és közművelődési kérdések, színi kritikák és egyéb művészeti dolgok alakjában s az időtől fogva folyton irt. Később már a fővárosi sajtóban is ismert neve volt még gymnasiumi tanulmányai befejezése előtt. Osztályában e mellett mindig első kitűnő volt. Jogi tanulmányait a budapesti és bécsi egyetemeken végezte be. Jogi tanulmányai befejezése után nagyobb külföldi utazásokat tett. Beutazta Európát, a mennyiben megfordult majd minden európai államban. Vagyonos család egyetlen gyermeke lévén, európai nyelvismerete lehetővé tette a külföldi művelt államok viszonyainak közvetlen megfigyelését, a hol mindig kiváló előszeretettel tanulmányozta a művészeti és kulturális intézményeket, látogatta a galleriákat, tudományos és közintézeteket. Az 1875. évben lett először díjtalan, később dijas joggyakornok a nagykanizsai törvényszéknél, a hol atyja akkor törvényszéki elnök volt, innen tiszteletbeli segédfogalmazónak neveztetett ki a budapesti kir. it. táblához és mikor Perczel Béla lett igazságügy-miniszter, felismerve Wlassics Gyula kiváló szellemi értékét, hivatalból helyezte át az igazságügyminiszteriumhoz. Itt később valóságos miniszteri fogalmazó lett. E közben az ügyvédi diplomát is megszerezvén, Pauler Gyula igazságügy/minisztersége idejében neveztetett ki komáromi alügyésznek, de beosztva továbbra is az igazságügy-minisztériumba. Alügyész korában hivatala és irodalmi munkálkodása közepette irta első nagy művét \\"A tettesség és részesség tana\\" czimü büntetőjogi tanulmányt két vaskos kötetben, melyet a rnagy. tud. akadémia a Sztrokay díjjal jutalmazott s a mely megjelenése után három héttel teljesen elfogyott. Ez időben 00 választotta meg az akadémia levelező, majd később rendes tagjává. Alügyész-ből kineveztetett az igazságügyminiszteriumhoz ministeri titkárrá, félévre rá főügyészi helyetessé. Habár főügyészi helyettesi állásában is az igazságügyminiszteriumban maradt, folyton teljesített közvádlói teendőket is sajtó perekben. Szakadatlanul munkálkodott az irodalom terén is. Terjedelmesebb irodalmi dolgozatai koszo-ruzott pályaművén kivül \\"A bűnvádi eljárás tervezete\\", \\"A bűnvádi eljárás alapelvei\\", \\"A pénzbüntetés jogi természete\\", \\"Uj irányok a büntetőjogban\\" stb. Ezeken kivül kisebb értekezéseinek száma meghaladja az ezerét. Művei feltűnést keltettek az európai tudományos világban, kivonatokban közöltek munkáiból ismertetést német, olasz és franczia szaklapok és folyóiratok. Mikor Szilágyi Dezső egyetemi büntetőjogi tanszékét az igazságügyministeri székkel cserélte fel, helyébe, mint leghivatottabb, Dr. Wlassics Gyula neveztetett ki egyetemi tanárrá, és az 1892. évben választotta meg szülő megyéjében a Csáktornyái választó kerület országgyűlési képviselővé. Az 1895. évben vette át a vallás- ,és közoktatásügyminiszteri tárczát, a hol a 43 éves fiatal miniszter a tudományos és társadalmi mozgalom minden mozzanatára kiterjeszti figyelmét. Jótékony egyleteket, közmivelődési társulatokat, tudománj\\\'os testületeket, levelekben, átiratokban buzdit. Minden üdvös mozgalmat fölkarol, támogat, elő-segit. Minden irányban serkent, biztat, ösztönöz, lelkesít és ez egyéni benső hajlamának természetes nyilvánulása, a mit már a kora ifjú kor lelkesült ábrándjai között felismertek azok, a kik hozzá közel állottak. ::\\\' ¦¦-¦\\\'\\\' ¦¦..\\\'\\\'¦;\\". \\"-\\\'.\\\\}\\\'¦\\\': \\\' Győrffy János. ZALA-SZENT-GROT. Irta : Kardos Sámuel. Zala-Szent-Grót 2400 lakost számláló nagyközségről senki sem tenné fel, hogy 800 évet meghaladó idő óta áll fen és hogy századokon át védőbástyája volt a vidéknek. Kardos Sámuel. Szent-Grót egyike hazánk legrégibb községei közül; s tekintve, hogy a kalocsai és pécsi püspökök közt 1093-ban támadt püspök-megyei határrendezés alkalmával Szt.-Grótról említés tétetik (Pray codex) bizvást lehet következtetni, hogy ezen község már az emiitett esztendő előtt alapittatván, nevét az akkor cano- nizált Szent Gclléit püspök s vértanutói vette. -- E mellett bizonyít azon körülmény, hogy több helyen mint \\"Zengeród\\", \\"St.-Girót\\" emlittetik. így lett idők multával Giróth - Gyiróth - Geród - Gerárd, rövidítve Grót. Ősrégi birtokosa a Grab család volt. Ezek ivadéka volt azon Dénes horvátországi bán, ki a türjei^ premontrei kolostort Szent-Grót határában földekkel és jobbágyokkal gazdagította. A legrégibb időben nagy kiterjedésű és virágzó város volt Szent-Grót. Magában foglalta Szent-Grót polgárvárost, mely különben a tulajdonképeni város volt. Itt laktak az iparosok és föld-mívesek s csak megkülönböztetésül a belvárostól, vagyis a vártól, hol az uraság és cselédség lakott, nevezték Polgárvárosnak. A vár legrégibb múltjáról nincs adat; csak a Hagymásiak birtoklásától kezdődőleg vannak hiteles feljegyzések. Már a XV. században Hajmási birtok volt Szt.-Grót. Ez nem csak ismeretes, mikép Kisfaludy Sándor regéiben irja, hogy Rezi és Tátika várakból gyakran eljártak mulatni Szt.-Grótra a Ilaj-másiakhoz, hanem Pray annaleseiből is; különösen 1491. évi Maximilián római császár és II. Ulászló király közt létre jött egyezségben tétetik Szt.-Grótról említés. Ezen egyezség szerint a Maximilián által elfoglalt várak tulajdonosaiknak visszaadattak; a többek közt van Szombathely, Körmend és Zengeród. - A szóban 57 forgó egyezségre nézve tudnunk kell, hogy Miksa császár Corvin Mátyás halála után a magyar koronához jogot tartott, azért II. Ulászló ellen hadat viselt és Vas és Zala megyébe rontott, itt több várat foglalt el és uraikat a maga részére hódította. Ezek között volt Hajmási Miklós Szt.-Grót várával együtt. Hajmásiról, ki Zalavármegyének alispánja is volt, meg kell említenünk, hogy ő is aláirta az 1505-iki rákosi országgyűlés ama határozatát, mely szerint Ulászló elhunytával, ha figyermeke nem maradna, soha semmi szin alatt, idegen királyt nem választanak magoknak a magyarok. A török uralom alatt Szent-Grót védvárrá alakíttatott. Vár- Ahhúdunj dcr Voftung SENGROTtn Ungarniö\\\'i Szcnt-Grót vára 1665-ben. parancsnokok a Hajmásiak voltak \\"Caesareo Regius Siipremus - Capitaneus\\" czimmel. A vár, melyet az 1602-iki. országgyűlés a törökök által elfoglalt Kanizsa helyett újból megerősittetett, 600 részint lovas, részint gyalog szabadlegényekből (önkéntesekből) álló őrséggel láttatott el, kik, mivel saját költségükön éltek és katonáskodtak, minden országos adótól mentesek voltak. Vár gyanánt a mostani Zala-Szt.-Grót mezőváros szolgált, melynek korü-lete posványos és ingoványos lévén, meglehetősen alkalmas volt erre. Széles és mély sánezok s erős palánk védték. A vár közönségesen- \\"Hostadnak\\" neveztetett, talán a rosszul értett Hofstadt 58 után. Közlekedésre 3 kapu szolgált, egyik a mostani zsinagóga helyén, a másik a kertészlaknál, a harmadik a \\"Fogaskerék\\" felé, ott, hol Brenner pajtája van. (Városi iratt.) A XV. században a türjei prépostságé vplt az itteni malom-és piaczvám-jog, melynek felét a Hajmásiak bitorolták erőszakkal. Itt már mint mezőváros emlittetik. (Rupp 0. St. J. J. 341.) A vár megerősítése körül felmerült munkálatokra nézve a megye urai abban állapodtak meg, hogy azok, kiknek a Zala folyó innenső részén váraik nincsenek, tartoznak szekereket s munkásokat adni a szt.-gróti várhoz. így tartatott a vár fen. 1605-ben Szt.-Grót vár ura és kapitánya Hajmási Kristóf volt, kinek neve hazánk történetében vérbetükkel van felírva nemcsak Újlaki Lajos veszprémi püspök gyilkosságáért, hanem azon pusztításokért, miket mint Bocskay sógora s párthíve Vas, Zala és Sopron megyékben véghez vitt. 1634-ben Szent-Grót Hajmási István, János és Péter testvérek birtokába ment át. Ok öntették a most is meglévő nagy harangot az evangélikusok részére és 1644-ben az őrségnek szervezési szabályzatot adtak. Ebben a várőrség parancsnoka \\"vajda\\"-nak neveztetett, de a fő vezénylet a Hajmásiak kezében maradt. Ez időben a lutheránusoknak prédikátoruk és mesterük volt Szt.-Gróthon. Ma iskolát és csinos imaházat tartanak fenn; lelkészük Zala-Istvándon van, ki nagyobb ünnepek alkalmával Szent-Gróton istentiszteletet tart. Szent-Grót, a fentebb érintett szervezési szabályok szerint nagyon ingoványos lévén, az utczákon hidakat voltak kénytelenek építeni, hogy a közlekedés fon ne akadjon. Még az ötvenes években is ástak ki az utczákon vastag gerendákat, melyek már meg voltak kövülve. ; . A Hajmási család 1663-ban kihalt. Örökösük gr. Batthyány Ádám lett. Ezután is védvár maradt Szt.-Grót, csakhogy királyi zsoldos sereg is volt az önkéntesek közt. Kapitányuk mindig a Batthyányak voltak. - 1673-ban gróf Batthyány Pál Szt.-Grótot 5 évre elzálogosította Gersei Pethő Lászlónak 11.000 frtért, de a várőrségből 25 lovas katonát fentartott magának. Elzálogosításkor a vár igen rongált állapotban volt, minek pótlására 4000 frtot a gróf Pethő-nél hagyott. 1710-ben Silling nevü generális lerontatta a várfalakat, ezek többé nem is épültek fel. Tűrje s Szent-Grót között 1741-ben per támadt jogtalan legeltetés és faizás miatt. A per száz évig tartott s 1840-ben megejtett tagosítás alkalmával nyert befejezést. Erre nézve következő rege él a nép közt s forog közszájon. Volt Szent-Gróton egy öreg leány, kinek tömérdek vagyona volt a türjei határban. Örököse 59 nem lévén, végső óráiban magához hivatá az elöljáróságot s azt mondta, hogy a mily messzire viszik holta után jószágára eltemetni, addig lesz a szent-grótiaké az erdő és legelő. A szt.-grótiak az öreg leány hulláját jó messze bevitték az erdőbe s ott egy hármas gyertyánfa tövében temették el. Azóta azt a helyet \\"Leánytemetőnek\\" hivták. A hármas gyertyánfa szolgált sokáig határjel gyanánt. E regénél valószínűbbnek látszik, hogy a türjei prépostság a szent-gróti határban birtokkal birván, Hajmási Kristóf visszavette, azonban az erdőt közösen birták és használták a tür-jeiek s szent-grótiak. Szent-Grót ősidők óta különböző szabadalmakkal birt; dézs-mát vagy tizedet itteni ember soha sem adott, azért az \\"Urbáriumnak1\\\' 1763-ban szándékolt behozatalát meghiúsították, mi által a vár urát gr. Batthyány Imrét annyira magokra haragították, hogy ez a nekik szánt toronyórát megtagadta. Később azonban kiengesz-telődött s a toronyórát oda adta. A Kanizsa elleni parancsnokságban 1681-ben Szent-Gróton az ágostai és helvét hitvallásuak templomot, iskolát és paplakot épí tettek. A templom a mostani katholikus helyén állt, melyet a római katholikusok ugy hódítottak el. A tradíció szerint 1715. deczember 6-án Batthyány Ferencz gróf, mivel a hívek a templom kulcsát ismételt kérésére békés utón átadni vonakodtak, 300 katonával rajok ütött, elfoglalta a templomot s lelkész lakot; azután leron- tatta, az akkori prédikátort Kolozsvári Jánost kiüzette, az eklezsia földeit pedig a római kath. egyházközségnek ajándékozta. A refor mátusok ekkor a nagypiriti eklezsiahoz csatlakoztak és innen nyer tek lelki vigaszt. ; \\\' •\\" /• A szent-gróti plébániához tizenegy nagy község tartozott. Most hat községből áll. Az első papok a franciskánusok voltak; az első rendes plébános Czenki Pál volt. 1748 óta vannak Szent-Gróton a katholikusoknál rendes anyakönyvek. A lerombolt templom helyébe a kegyúr uj templomot akarván építtetni, 1753-ban tétette le az alapkövet és 5 év múlva már fel is szenteltetett. A templom 1879. február 23-án Szt.-Gróton átvonult vihar alkalmával roppant sokat szenvedett; gyönyörű tornyát a szél ledobta. A templom építésekor a város 400 írt kölcsönt kért a kegyúrtól, mely után 6%-os kamatot fizettek. Ennek elengedéseért 1773-ban a. szt.-grótiak a kegyúrhoz folyamodtak, de sikertelenül, míg nem 1855-ben perrel támadtattak meg és az akkori földes ur gróf Batthyány Zsigmond elvette a sokkal több értékű város rétet. A város lakossága 1776-ban megszámláltatván Szt.-Gróton 143 ház volt; a legutóbbi népszámlálás szerint 273 ház és 2243 lakos íratott össze. 1782-ben ismét pörbe keveredett a város az urodalommal, mert ez nem engedte, hogy a szomszédos hegyekben termett ború- 60 kat a városba hozzák, féltvén a korcsmák jövödelmét. A pör 55 évig tartott s 1837-ben dőlt el. A város a trónig apellált és pernyertes lett. Az urasági kastély, mely a még ma is fennálló vámház irányában terült el, ódon lévén, lebontatott és 1787-ben újra építtetett. Homlokzatán következő felirat olvasható: sic eX annos Is sVrgVnt noVa teCta rVInl haec sí non pLaCeant haC MeLIora LIcet, mi magyarul annyit tesz, mint: így emelődnek a régi romok üde épületekké. - Ha nem tetszik ez uj, rakj ide mást helyébe. Szent-Grótnak a múlt század végén következő volt a környéke : a csaliti majoron tul mindjárt erdőség volt, a csöngői mező pedig tüskés, bokros legelő. A mostani üvegház mellett volt a gazdatisztek kertje. Az országút süppedékes, ingoványos, esőzéskor teljesen járhatlan. A várrét zsombékos, vizenyős, egészségtelen lapály volt. Gr. Batthyány Ferencz rendezte az utczákat, épittette a régi, hidakat, szántatta a vizenyős lapályokat és több csinosabb és nagyobbszerü házakat építtetett. Az urodalom ellen folytatott hosszú porok sora 1829-ben ismét egygyel szaporodott. Ugyanis a helypénzszedési jog miatt támadt ez és a város ismét pernyertesen került ki ebből. Nemsokára 1838-ban a város hetivásár tartási jogot nyert, mi által a forgalom emelkedett, noha kezdetben oly silányak voltak, alig egykét eladó, vevő jelent meg, hogy az egykorú krónikások szerint alig volt érdemes a jogért folyamodni. Ma, főként őszszel, a forgalom igen nagy. A küzdelem még mindig nem ért véget; 1839. július 1-én véres ütközet volt a szent-grótiak és türjeick közt a határrendezés miatt; mely alkalommal a szent-grótiak a mezőn arató türjeiek közöl egyet agyonlőttek, többeket pedig megsebesítettek. A főko-lomposokat, köztük a város biráját börtönbe vetették, s hosszabb-rövidebb szabadságvesztéssel és testi fenyítéssel büntették. (Városi iratt.) Az 1707-ben a Dunántúl vívott különböző harczok Szent-Grótot sem kímélték meg. Gróf Rabutin de Bussy Lajos császári tábornagy és Erdély kormányzója a Dunántúlt megszállva tartó kuruczok ellen 12500 emberből álló seregével a Bakonyban táborzó Bottyánra ütött. Felvonulását Szent-Gróton át véve, csapatjának balszárnya a Zala vizére, mig a jobb Veszprémre támaszkodott. Az akkori hadviselés szokásai szerint a csapatok mindenütt égettek, raboltak és pusztítottak, tenmészetes tehát, hogy Szent-Grót és vidéke is prédává tétetett. (Thaly Dunántúli hadj. II. 35.) Ugyan ezen év márcz. 2-án Rabuttin, hogy üldözőit - a kuruezokat - tévútra vezesse, Türjéről egész lovasságát délnek fordította és átköltöztette a Zala vizén, a szent-gróti hidon, mintha Kanizsának akarna menni. Másnap azonban éjfél után nagy csendben felkészült, 61 virradat előtt Szent-Grótot felgyújtotta és Pereszteg felé elvonult. Ekkor Szent-Grót porrá égett. (Thaly III. 67.) Nemsokára, ugyanezen hadjáratban Szent-Gróton szállásoltak Balog Ádám, Kisfaludy László és György ezredeikkel. Hogy a kiéhezett, elcsigázott, minden pénz és élelem hijával küzdő csapatok, a lakosságnak hasznára nem váltak, könnyen érthető. Az 1721/22-iki évből származó és a város irattárában lévő feljegyzések szerint a lakosság az urodalom tisztjei részéről minden kigondolható ürügy alatt, sok igazságtalan elnyomatásnak volt kitéve. Elvették a város földjeit, rétjeit, még az irtásokból is; a bírákat gyakran ok nélkül bebörtönözték. A halászatot, kender-áztatást, faiázást 32 frt büntetés terhe alatt eltiltották. Noha hegyvám fizetésére nem voltak kötelezve, a tisztek a szőlőknek önkényes felmérése alapján annyit sarczoltak, a mennyit akartak; és a bortermést magok mérték meg, mit sem adva a hegymesterek által eszközölt felvételekre. - Erőszakkal vitték el a borokat és a hordókat is ott fogták. Utóbb a hegyvámot 1 itczéről kettőre emelték; igy tettek a dézsma jogtalan szedésénél is. Nem volt senki, ki a zaklatott szegény nép sérelmeit orvosolta volna. A jelen század elejéről 1806-ból keltezett adószedési napló szerint minden adóköteles adóforintja után öt veréb fejet volt köteles beszolgáltatni. Az igy begyült verébfejeket a megyére szállították, esetleg darabonkint egy pénzért megváltották. Az 1809. évi július 14-én Győr mellett történt ütközet után a mint Meskó tábornok - ki a hadseregtől elvágatott - Szent-Grótig visszavonult s innét 18-án déli irányba tovább ment, azonnal itt termettek a francziák, kik részben a temető mellett táboroztak, részben a grófi kastélyba szállásolták cl magukat. Hogy nem fukarkodtak ételben, italban, magától értetődik. A folytonos csatározásban elcsigázott katonák megnyittatták a kastély pinezé-jét, magtárát és lakmároztak éjjel-nappal. Ugy mondják, hogy 156 akó bort, öt ökröt, 300 köböl zabot, árpát fogyasztottak el. Hasonló módon jártak el Novak akkori szolgabiró házánál is; hová 30 tisztet és 40 közlegényt szállásoltak. A temetőnél táborozó többi csapatok a jó példát követve, ugyan igy tettek a lakosoknál. Ugy kipusztitották a várost, hogy Chasteler osztrák tábornoknak jelentékeny csapattal Nagy-Kanizsára történt érkezéséről értesülve, mikor innen, Batthyánytól 8 ló s kocsi elvitele mellett Tür-jén, Sümegen, Rendeken át Kis-Czell felé vonultak, alig maradt Szent-Gróton élelmi szer. Az elvitt lovakból a tábornok kettőt kocsival visszaküldött azon üzenettel: \\"Visszaadom a lovat és kocsit, óhajtanám, hogy ne történt volna meg; de nem láthatok mindent, mit a katonák Napóleon szándéka ellen cselekesznek.\\" 1841-től kezdve Szent-Grót kezdett felvirágozni. Ez időben különféle egyletek alakultak, olvasó-egylet, casinó keletkezett; mik- 62 nek létesítése körül az akkori földesúr gróf Batthyány Károly és a Kehidán lakó haza bölcse Deák Ferencz buzgólkodtak. A Casinó ma is fennáll és mintegy 600 kötetből álló csinos könyvtárral bir. Követválasztások és tisztujitások alkalmával Deák tiszteletére nagyobb szabású ebédek és mulatságok rendeztettek. Mint egy nagy vidék központja Szent-Grót volt mindig a követválasztások székhelye. Követül választattak 1847-ben Deák Antal, 1848/9-ben Deák Ferencz, 1861-ben Batthyány Zsidmond, 1865/8 Hertelendy György, ennek lemondása után Hertelendy Kálmán, ki 1869/1872. évi cziklusra is megválasztatott, 1872/5-ben Batthyány Zsigmond, 1875/8 Háczky Kálmán, 1878/188l-ben, valamint 1861/3 és 1884/5-ben Bessenyei Ernő képviselte a kerületet. Elhalálozása után 1885-ben Eitner Sándor választatott meg, ki 1892. évig volt képviselő, 1892. év óta Pályi János a kerületnek országgyűlési képviselője. A különféle csapások egész özöne látogatta meg városunkat. Hol kolera, hol tüz, sáska, hólyagos himlő, jégverés, óriási viharok pusztították a lakosságot, életben, vagyonban kiszámithatlan károkat okozva. Mindezek daczára városunk folyton szépen fejlődik. Van több egylete: mint a \\"Szent-Grót s vidéki társaskör\\", \\"casinó\\", két-jótékony nőegylete, betcgsegelyzo egylete, 56 tagból álló önkéntes tűzoltó egylete, takarékpénztára, községi kórháza, gyógyszertára, járásorvos és körorvos, állatorvos és körjegyzői székhely, királyi posta- és távirda-hivatala, három felekezeti iskolája, szolgabirói hivatala, csendőrőrse, vasútja, mely az ukk-csáktornyai vonalba Türjénél ágazik be. Most építik a zalai-vasut vonalat, mely Balaton-Szent-Györgynél éri cl a déli-vasut hálózatát. Ennek kiépítésével közvetlen összeköttetést nyerünk Somogy megyével. A közlekedési utak jó karban vannak, a Zalán erős hidak vezetnek át. Több csinos kereskedés van; 8 országos vásárján,a távol vidék lakossága jelenik meg. Nevezetes és hires nagy marhavásárairól és sertés piaczárói, melyekre több ezer állatot hajtanak fel egyszerre; két heti vásárja, egyik állatvásárral egybekötve. Lakossága, metynek nagyobb része iparosból áll (száznál több csizmadia van) szorgalmas, munkás. A lakóházak modern stílben épitvék (nyolez emeletes). Társadalmi viszonyai jók és minden kellékekkel rendelkezik, melyek egy község egészséges fejlődéséhez megkívántainak. - Kár, hogy a filoxera a szőlőket jó részben tönkre tette és ez által a nép egyik főjövcdelem forrásától fosztatott meg. \\\'. h~\\\' \\\'\\\'\\\'\\\'\\\'\\\'\\" \\\'\\\'-\\\'¦ \\"¦ v * ¦ BOCSARI SVASTITS BENŐ. Svastits Benő, Zalavármegye főispánja, született Gelsén, 1834. deczem-ber 8-án. Atyja Svastits János, a koszorús zeneszerző, az ötvenes évek keserveinek országosan kedvelt hegedűse. Anyja a szelid lelkületű Csertán Krisztina, ki atyjánál 12 évvel később, 1883-ban halálozott el, Isten azon különös kegyelmével, hogy élte alkonyán láthatta hőn szeretett fiát - fényes pályája delelőjén. 64 A középiskolákat Nagy-Kanizsán látogatván, a jogi tanfolyam elvégzése után, 1851 - 1853-ig Bécsben, Gráczban és Weimarban műtanulmányokat tett, kiváló zongoraművészszé képezve magát. Nyilvános szereplését 1859-ben mint a gazdasági egyesület alakító bizottságának jegyzője kezdte meg. Ugyanezen egyesületnek 1867-ig volt titkára, 1867-ben alelnöke, 1868-tól egész máig elnöke. A Sennyey-Majláth korszakban 1865-ben tiszteletbeli főjegyzővé neveztetvén ki, mint ilyen a vármegye központi választmányának állandó jegyzője volt. Zalaegerszegi központi főszolgabíró lett 1867-ben; már 1868. évi augusztus hóban valóságos vármegyei főjegyzőnek választatott. Ép ugy a következő tisztujitásokon is egész 1878-ig, midőn a vármegye bizalma az alispáni székbe, 1886. évi november hó 9-én pedig Ő felsége kegye, az egész vármegye általános és legnagyobb örömére, annak élére, az Omodék s Zrínyiek örökébe emelte. Családot 1866-ban alapított, nőül vevén egyéni és társadalmi erényekben gazdag rokonát, bocsári Svasiits Paulát. Frigyüket az ég nyolez gyermekkel áldotta meg. A példás, hű s önfeláldozó szülői érzésekből mennyi részt vett ki apai szive, erről csak az alkothat tiszta fogalmat, ki tudja és ismeri gyermekeiért való rajongását. Nincs a megyei kormányzatnak ága, melyben rendkívüli képességeivel, kiváló egyéniségével s lankadatlan buzgalmával megyéjének nagy szolgálatokat nem tett volna. A régi alkotmányos érában lendületet vett, de később hanyatlásnak indult muraközi lótenyésztést, mely az ottani lakosoknak jelentékeny kereseti forrását képezi, érdeklődésének egész melegével felkarolta és felvirágoztatta. Általában pedig jó apaállatok beszerzése, a községeknek kamatnélkűli több évi részletfizetésre birtokbaadása, a helyes irányú termesztésnek szigorú felügyelettel való biztosítása által jelentékenyen fejlesztette az egész vármegye lóte-nyészetét is. Alispánságának egyik nagy érdemét képezi a közlekedési viszonyok javítása, gyökeres átalakítása. A tervszerű uj hálózatok alapján készített utak a megyei közlekedést nagyban és közelismerésre emelték. Az ő buzgalmával létesült a vármegye délnyugati végpontjától egész a határszéli Csáktornyáig, 138 kilométernyi hosszúságban épült ukk-csáktornyai helyi érdekű vasút. Ükktól Sümegig, illetve Tapolczáig 39, Keszthelytől Szent-Györgyig 10 kilométernyi vasút adatott át a forgalomnak. Az épülőfélben levő zalavölgyi vasul hossza 42 kilométer. Ezen uj közlekedési eszközökkel nemcsak a Göcsej vidék lendült fel anyagilag; fellendült a központ, de az egész vármegye is; hiszen a déli vasút régi utvonalával szemben immár több mint kétszáz kilométernyi uj pályája van! A Mura és Dráva által okozott károknak és egyéb vizbajoknak részleges szabályozása és védműveletek általi elhárítása is kiváló gondját képezte alispánságának. Az 1879-ben fellépett pliylloxcra alkalmával teljes erejével odatörekedett, hogy a meglepett területek közmegtérités utján kiirtassanak s a baj lehetőleg orvosoltassék. A Horvátországban 1878-ban kiütött marhavészt éberségével s gyors eljárásával nyomban megakasztotta s az országba hurczoltatását meggátolta. A gazdasági téren általában nemcsak hivatali, de társadalmi befolyásának teljes hatályával javításra s okszerű haladásra törekedett. Sokat köszönhet ügybuzgalmának Zala-Egerszeg város fejlődése \\\'is. Ezen időbe esik a pénzügyigazgatóság uj palotájának felépítése, társadalmi téren a Casino újból szervezése. 65 Zala-Egerszegen az újból odahelyezett honvéd lovasosztály részére, Nagy-Kanizsán az ott állomásozó közös hadseregbeli és honvéd, Keszthelyen egy honvéd lovasosztály részérc kaszárnya építtetett. A Csáktornyán 1887-ben tartott nagy hadgyakorlatok alkalmával ő vezette a király elé a vármegyék küldöttségeit, mély hazafiul érzésben, alattvalói hűségben s eszmékben egyaránt gazdag, mindenkit mélyen megindító szónoklatával. Már alispánsága első éveiben Muraköznek egyházi elcsatolását megindította s ezen nagyfontosságu ügyet a parlament és kormány elé juttatta. A zalavári apátság az ő idejében függetlcnittetett a gottwiczi apátságtól s egyesittetett a pannonhalmi főapátsággal. \\\' . . .., ^ \\", . Hervadatlanok az ő érdemei a tanügy terén is. \\\' \\\' ¦; \\\'**\\\'\\\' Mint alispán már 1878-ban megjelent a csáktornyai községi elemi iskola vizsgáin s azontúl is egész máig a megyei népoktatásügy fejlődését legben-sőbb odaadással kiséri. Résztvett a nyolezvanas évek elején Muraköz népoktatása ügyében kiküldött országos bizottság tárgyalásaiban. Előterjesztésére ajánlotta fel a vármegye közönsége a perlaki Filanda épületet az államiskola czéljainak. Résztvett a vármegye általános tanítótestülete több gyűlésén, jelen volt a perlaki és légrádi iskolák nagyfontosságu felszentelési ünnepén; mint főispán pedig évenként megjelenik a vármegye küldöttjeivel a muraközi hegyvidék állami iskoláinak évzáró vizsgáin, lelkesítve, buzdítva a haza határán ; foga-gadást tesz a muraközi bérczeken, hogy mig él, ő és vele együtt a tanügy barátai minden évben megjönnek örülni a nemzeti haladásnak. Főispánsága alatt a vármegyében már meglevő nagykanizsai főgymnasium és sümegi alreáliskolán kívül Keszthelyen főgymnasium nyittatott meg. Ugyancsak az ő fáradozása s lelkes részvéte folytán már 1895. évi szeptember hóban megnyílik a vármegye harmadik főgymnasiuma, a megye székhelyén, Zala-Egerszegen. A magyar nyelvben kitűnő tanítók számára a nemesi pénztár választmányától és a megyei törvényhatóságtól évi jutalmakat eszközölt. A tanítók fontos hivatásáról való magasztos felfogásának, az 1894-ki tanítói közgyűlésen adott kifejezést. \\"A nagy és feláldozó munka - úgymond - melyet Önök a tanítói hivatás lelkiismeretes betöltésével végeznek, a haza erkölcsi s értelmi jövőjének van szentelve; annak üdvös sikere nélkül nincs nemzeti emelkedés, nincs nemzeti felvirulás\\"! Már mint alispán nagy erélylyel látott a hivatalos ügyvitel átalakításához. A hivataloknak a járási székhelyeken tüzetes megvizsgálásával felette előmozdította az ügyvitel szabályosságát. Sok figyelmet szentelt a Balatonmellék kultuszának, a gőzhajózás létesítésében való élénk részvétele s azon hő törekvése által, hogy a phylloxera sújtotta vidéken dohánygyár emeltessék, a Tapolczától Veszprémig terjedő Balaton vidéket pedig a lakosság anyagi boldogulására, államvasut szelje át. Sokat fáradozott a répatermelés emelése s egy ezukorgyár felállítása ügyében. De valóban alig áttekinthető, alig csoportosítható az ő sokféle tevékenysége, odaadó munkássága. Ha még hozzáveszszük ellenállhatatlan szónoki erejét, gyöngéd, lekötelező kedves modorát, természetesnek találhatjuk a közigazgatásban, közszolgálatban, az általános közéletben azt a pezsgő, öntudatos, szerves és sikeres tevékenységet, melynek vezető, buzdító szelleme s iránya benne összpontosult. Mint a hogy elvek és pártok színezete nélkül összpontosul szeretetreméltó egyéniségében mindnyájunk őszinte tisztelete és ragaszkodása. és HOFFMANN; Zalamegyei évkönyv. .,.-¦.. 5 66 Ekkép aztán a közérdeknek minden irányban való emelése s a közszellem fejlesztése, társadalmi és politikai életben egyaránt higgadt megfontolásnak egyengette útját. Felekezeti villongások, nemzetiségi és faji gyűlölet veszélyei helyett, a munka, békés alkotás, a nemzeti és szellemi fejlődés áldásos szövetségébe léptek az elmék és szívek. A vármegye hálás közönsége által nagy fiának, Deák Ferencz- nek 1879-ben emelt szép szobrot Svastits Benő, Zalavármegye alispánja avatta fel megható ékesszólással. És ma, mint a megye főispánja azon édes megnyugvással tekinthet fel reá, hogy harminczhat évi közpályán őrizte a haza bölcsének hagyományát; megszentelte kegyelettel, igazolta életével és tetteivel! > Dr Ruzsicskii Kálmán. ** ZALAMEGYE KÖZIGAZGATÁSA. Egy vármegye közigazgatása minden körülmények között nehéz feladat; annyifelé ágazik, hogy annak puszta áttekintése is nagy figyelmet és tudást s a közigazgatás minden ágával való beható ismerettséget feltételez. De ebben a tekintetben sem minden vármegye egyforma. Földrajzi és nemzetiségi szempontjainál fogva különös fontossága és hivatása van Zalavármegye közigazgatásának. Zalavármegye nagy terjedelmű; tizenkét járásban közel hatszáz községe van, lakosainak száma túlhaladja a négyszázezerét. Ily népes megyének közigazgatása még akkor is nehéz feladat volna, ha a nemzetiségi szempontok nem követelnének nagy körültekintést és soha nem szűnő figyelmet. A megyei közigazgatás feje a vármegye első tisztviselője - Csertán Károly alispán. Csertán Károly, született 1845. évben Nemes-Apátiban, mint sarja a megye egyik tekintélyes családjának, mely a megyei élet iránt való érdeklődésével s családtagjainak megyeszerte ismeretes ragaszkodásával és gyengédségével egyiránt kitűnik. Középiskoláit Szombathelyen, jogi tanulmányait Budapesten végezte. Már igen korán érdeklődött a közélet iránt; árvaszéki elnöke is volt a megyének. 1878-ban a zalaegerszegi kerület képviselőjévé választatott, s e kerületet egy cykluson keresztül képviselte a parlamentben. Tagja volt a közigazgatási bizottságnak is. 1886-ban a vármegye bizalma őt emelte az alispáni székbe. Dicséretreméltó tevékenységet fejtett ki a közigazgatás minden ágában, figyelmet fordítván a községek háztartásának rendezésére, ellenőrzésére. Ugyancsak kiváló tárgyát képezte buzgólkodásának az erdőügy, a tűzrendészet, az árvaügy, a közlekedés fejlesztése, a községi jegyzői karnak, mint a jó közigazgatás egyik fontos tényezőjének emelése. Ő maga is szakértő gazda lévén, mindenkor érdeklődéssel viseltetett a mezőgazdaság fejlődése iránt. Több irányban igyekezett az ügykezelést egyszerűsíteni s a nyilvántartásokat rendszeresen fejleszteni. De nem kerülik ki figyelmét a társadalmi érdekek is, a melyből kifolyólag buzgón ápolja a katonaság és polgárság közötti jó viszonyt. Ennek jellemzéséül felemiitjük, hogy a kőszegi nagy hadgyakorlatok alkalmából több mint 50000 ember volt Zala-Egerszeg és vidékén elhelyezve; a hatóságok teljes megelégedésére eszközölte Csertán Károly e nagyszámú katonaság megfelelő elhelyezését és átvonulását. A kaszárnyaépités a vármegyében évről-évre halad; legközelebb Csáktornyán épül kaszárnya negyedmilliót meghaladó költséggel. Természetes modora nem kevés befolyással van arra, hogy a tisztviselői kar, a mellett, hogy ragaszkodik hozzá, egymás között is a legszebb egyetértésben él; s habár az alispán szigorú kötelességteljesitést kivan részükről, e szigor igazságossággal s humánus érzéssel párosul. A vármegyét, közigazgatásának minden ágazatában Gózony László megyei főjegyző immár 18 éven át szolgálja. A szabadságharcz évében 1848. június 11-én született Székesfehérvárott. Gymnáz. tanulmányait Nagy-Kanizsán, Székesfehérvárott és Szombathelyen végezte. Jogot Budapesten és Pécsett hallgatott. Már 1872-ben törvényszéki jegyző lett Zala-Egerszegen; 1875- 1878-ig keresett ügyvéd volt Letenyen. 1878-ban választatott meg a megyei főjegyzői állásra, s azóta e minőségben szolgálja a vármegyét buzgalommal, széles látókörrel és kiváló jogi készültséggel. Jeles tollat nagyrabecsülik, mert irálya még elvontabb hivatalos vonatkozásaiban is tiszta, választékos. Nem egy felirat került ki tollából, mely eszmei tartalma, költői lendülete folytán általános feltűnést keltett. Hosszú közigazgatási pályáján több fontos munkálatnak és javaslatnak volt a szerzője. Gózony László zalamegyei főjegyző. E helyütt lehetetlen meg nem emlékeznünk - röviden is - azon férfiakról, kik mint a közigazgatási bizottságnak választott tagjai, egyéniségük és társadalmi állásuk összes hatásával, a közügyek iránti meleg odaadásával veszik ki részüket a megyei közigazgatás munkájából. Bogyay Máté a Balatonmellék egyik hírneves bortermelője. Elnöke a keszthelyi gazdasági egyesületnek. Élénk részt vesz Keszthely város ügyeiben. Eperjesy Sándor, mint a délzalai takarékpénztárnak egy negyed század óta elnöke, a nagykanizsai sör- és maláta-gyár részvénytársaság alelnöke, kiváló szerepet visz Nagy-Kanizsa város fejlődésének történetében ; általában pedig a közügyekben mindenkor tevékeny részt vett. Farkas József nagy buzgalmat fejt ki a lótenyésztés emelése körül. Tagja a megyei törvényhatóságrészéről a közjegyzői vizsgáló bizottságnak s pénztárnoka a nemesi választmánynak. Gyömörey Imre volt törvényszéki elnök, mint nagykészültségü jogász szerepel a közigazgatási bizottság tanácskozásaiban.. dasági Eperjcsy Sándor. Háczky Káhnán a megyei gazegyesület ügyvezetői elnöke tevékeny részt vesz megyénk gazdasági fejlődésében s az okszerű mezőgazdaság terjesztésében. Volt országgyűlési képviselő. Élénk része van a zalaegerszegi városi ügyekben is. Koller István ügyvéd és kitűnő gazda. Különösen a közlekedési s 69 adóügyek iránt viseltetik nagy érdeklődéssel. Alelnöke a gazdasági egyesületnek. Skublics Gyula egyéniségével és képességével a zalamegyei közélet legkiválóbb alakjai közt foglal helyet. Egyik főérdeme a filloxera elleni védekezésnek szervezése a Balatonmelléken. Tekintélyes tagja az országos bizottságnak is. Badacsonyi borai országos hirüek. Neki köszönhető a tapolezai yinczelléris-kola felállítása s. felvirágzása. Elnöke az ottani igazgatótanácsnak. Általában a tapoczai járás sokat köszönhet valóban odaadó, áldozatkész buzgalmának. Skublics István régi időktől tagja a közigazgatási bizottságnak. Mint volt főszolgabíró sok tapasztalatait érvényesiti. Skublics Jenő társadalmi és közművelődési téren buzgólkodik meleg érdeklődésével. Tagja számos bizottságnak és egyesületnek. Tevékeny részt vesz a megye és közigazgatási bizottság kiküldetéseiben. Dr. Vizlendvay József a közigazgatási bizottság legifjabb tagja. Kiváló jogász és gazda. A közigazgatási bizottság választott tagjainak méltatásától nem válhatok meg annak említése nélkül, hogy e bizottság tagjainak egymás becsülésében gyökerező higgadt tárgyalásai mindig különös vonzerőt gyakorolnak a hivatalos és nem hivatalos közönségre. Közigazgatásunk történetének működésükkel betöltött szép lapja pedig biztosítja számukra az elismerést. \\\'V/-V\\\' ¦ \\\' . \\\' ¦, ; ¦ \\\'\\\'* . \\\'-\\\'¦;. ¦.;,¦:¦\\\'.¦:¦¦ Zalai K. \\\' \\\'\\\' :\\\' * \\\'\\"; \\\'\\\':\\\'\\"\\\'\\\'\\\'\\\':\\\'\\\' \\\' \\" V1 \\\'\\\':\\\':f \\\'*\\\'\\\'\\\'\\\'\\\' ŐSTÖRTÉNETI KUTATÁSOK SÜMEG ÉS VIDÉKÉN. Irta: Darnay Kálmán. El Darnay Kálmán. Midőn 1889. augusztusban a nemzetközi antropológiai kongresszusról Kolozsvárra utaztam, meglátogattam világhírű enczi-klopedistánkat az öreg Brassay bácsit és elmeséltem néki a kongresszus lefolyását. Az öreg ur nem nagyon lelkesedett a kongresszus nagy sikerén, sőt még az sem hatotta meg, midőn mcgcmlitcttem, hogy Virchov a nagy német tudós a kongresszus elnöke, egyik felköszöntőjében ő róla is megemlékezett, egy-kedvüen simította végig galambősz szakáilát és\\\'annyit felelt rá : \\"Nem vagyok barátja a történet előtti kornak, ne vesződjünk a praehistoricával, különösen hazánkban, a hol még korán sincs a história mezeje sem kellőleg kiművelve; miért akarunk mélyebben szántani, mint a menynyire ekénk járja, ellett ismernem a nagy tudós megjegyzésének igazságát, annak daczára, hogy én is mint sebben foglalkoztam a történet előtti bronz-eszközeivel. Mindig oly érdekesnek, tam az ősember kultúrájának első termékeit, a paleolith-kor, tűznél hasított kőszilánk-eszközeit, fegyvereit vagy a neolith-kor, fa-csővel átfúrt szépen csiszolt kőbaltáit. Az őskor . nyújt legtágabb kört a képzelődésnek, minden tudós tele marokkal nyúlhat ezen tudományban, melyben több a hipotézis, mint a reális alap. Sümeg vidékének őstörténete a római császárság első századáig vihető vissza. Midőn Octávianus Augusztus, az akkori nagy kiterjedésű Balatont elsőben lecsapoltatta, ingoványos, posványos helyeit a legtöbb fiatal régész, legszivc-kor kezdetleges kő-, réz- és oly mcgkcTpónak talál- csatornáztatva, azokat lakhatóvá tette. Pannónia is ugy, mint minden a rómaiak által elfoglalt tartomány, katonailag kezeltetett az itt lakó consulok fenhatósága alatt. A római császárság első századainak emlékei, mindannak daczára, hogy vidékünk a római hadászat szempontjából fontos terület volt (mert két nagyobb erősséget, a Savadat (Szombathely), Mogentiánával (Fenék) összekötő stratégiai ut keresztül metszette és igy állandóan megszállva tartották a római légiók), mégis nagyon ritkák; nem azért, mintha nem hagytak volna elég emléket hátra, de áldozatul estek azok mind a később beözönlőit népek barbár kezeinek. A sümcg-bcrkimalmi, a csehi-keszthelykuti, vagy a legutóbb a múlt őszszel kiásott puszta-dörögdi castrumokon (táborhegy) egyaránt segédkezett a rombolás munkájában a hanyatló rómaiakra törő germánoknak a beözönlött kelták és avarok vagy a későbbi hunförgeteg. Ennek tulajdonitható azon körülmény, hogy 16 évi kutatásom óta, csak éppen két monumentális emlékre akadtam, (azok is megcsonkítva, összezúzva kerültek már a föld mélyébe) holott minden lépten-nyomon, a szántó ekéje, a munkás ásója megakad egy kőhalmazban, mely egy római vagy népvándorláskori urna sirt tartalmaz. Sümeg vidékén a római stratégiai ut mentén kiásott castru-mok építési koráról biztos adatunk nincs, annyi azonban kétségtelen, hogy azok a római császárság fénykorában az 1-3-ik századig épültek; erről tesznek tanúságot a múlt őszszcl kiásott puszta-dörögdi castrum ékes bronz nbulái, nemkülönben egy kegyelet kő, melyből amennyire a megcsonkított emlékkő felirat részleteiből következtetni lehet, Marsnak a hadak istenének állittatá a castrum egyik lakója. MARTI DEO . . . RAIVS AVGVST . . . . P.D.S. V. SO . ._ M. Marti Deo . . . ratius Augustalis Posuit De Suo Votum Solvit Merito 4s* ; \\"\\" (magyarul.) Mars Istennek érdeméül; a fogadalmat tett sajátjából állittatá fel. A római utak mentén bizonyos távolságban felállított castru-mok nem tekinthetők erősségeknek, inkább táborhelyeknek, vagy katonai őrházaknak, mindannak daczára, hogy legtöbbnyire a római légiók egy vagy fél cohorsának állandó tanyául szolgáltak. A táborhely lakói leginkább az utak fcntartásával foglalkoztak és őrszolgálatot teljesítettek, maguk művelték földjeiket, sőt még házi iparral is foglalkoztak, erről tanúskodnak a castrumok romjai közt lelt ¦Éfe* 72 Bronz aldozó-edények a »Hallstadli< hninz-lcoihól. Sümeg-újhegyi »depot« li_li.t. • ;¦•:.:: .,í:,;r;;;,.,..;. 73 malomkövek, melyek egy a gabna megőrlésére szolgáló házi malom hoz tartoztak. : ¦•¦.• .:\\\':/,.- ¦¦ ;;-. ¦\\"/¦¦ Miután a castrumok rendesen patakok mellé épültek, mint a Sümeg-Berki-malom és a puszta-dörögdi, igy a benlakók feladata volt a patak áthidalásának épségben tartása is. A castrumok lakói rendesen az épület mellé temetkeztek és igy a castrumok történetének bevilágitására, rendszerint legtöbb adattal szolgál a temetkező helyek felkutatása. Nem csak megyénk, de talán az egész ország egyik legérdekesebb ó\\\'stemetője a sümeg-csabrendeki urna temető. Hogy miért kereszteltem el e temetőt urna temetőnek, egyszerű magyarázatát leli abban, hogy az ott kiásott sirok legalább két harmada urna sir és alig egy kis része, kik részint szarkofágba, tégla vagy faragott kőből épített sírokba temetkeztek. A csabrendeki urna temető az úgynevezett Fehér-kövek hegy-lábánal átnyúlik a sümegi határba és oly nagy területen fekszik, hogy 16 évi kutatásom még korán sem birta az urna temetőt kimenteni, pedig majdnem minden ősz-tavasz 10-30 sirt hozott felszínre azok érdekes edényei, fegyverei és ékszereivel. Mielőtt a temető részletes leírásába bocsájtkoznám, szükségesnek találom általánosságban egy két szóval megemlékezni a vidékünkön előforduló ős temetkezési módokról. Vidékünkön leggyakoribb az urnában való temetkezés, midőn a meghalt elégetett testének hamuját és el nem égett apró csont részeit, egy fedeles bögrébe (urnába) helyezve, temették el, mellé kelve a halott jellemzésére annak fegyvereit, vagy ha nő volt, ék szereit, a gyermek-sirba annak játékát, nem egyszer kutya, macska vagy más kedves állatját. ¦ ¦ \\\\y- ,.•¦\\\'¦\\\' Minél kezdetlegesebb fokon állt egy nép műveltsége, an nál nagyobb volt kcgyeletjük halottjaikhoz, nem egyszer oldotta le az édes anya nyakáról a gyöngyfüzért, hogy minél gazdagabb legyen kedves gyermekének sírja, vagy az elhullott bajtársnak fegyverét puszta kegyeletből tördelték darabokra, vagy hajlították össze, hogy használhatatlan állapotban kerüljön a sírba, nehogy valaha az még fegyverül szolgálhasson. ; A másik temetkezési mód, mely vidékünkön ritkább: az épített sir-üregbe való temetkezés; a 2 méter hosszúságú, 1 méter széles sirüreg, szélei téglák vagy lapos mészkövekkel kirakva, képezte a sírhelyet, melyben a holttest az előkelőbbeknél ruhába, a szegényebbeknél gyékénybe burkolva, fejjel kelet felé tétetett bele; a fej és a láb körül találhatók a sirmellékletek, melyek a jellemzetes fegyverek, vagy ékszereken kívül legtöbbnyire edénykéből is álltak; majdnem minden sir mellékletei közt ott van a tulvilági életre szánt étellel megtöltött öblös tálacska, sőt legtöbbnyire egy kis pohárba helyezve egy-két pénz darabka is a tulvilági vámpénz (Charonnak szánt obulus.) ,, V :\\\'y>\\\'\\":\\\' ;• 74 A legritkább temetkezés a félig clégetési módszer. A holttest alsó része a földbe ásatott, mig a felső test a mellkastól a fejig égvényes gyantaszerü anyaggal vonatott be és igy égettetett el, mely azonban oly ritka, hogy a már kiásott 300-400 sir közül alig találtam 1-2 ilyen esetre. A csabrendeki urna-temetőt az teszi különösen érdekessé, hogy a sirok mellékletei három korszakot, egy fél ezred évnél többet ölelnek fel; a legrégibb sirok az utón alóli temető részben találhatók, melyek a római császárság első századjaiból valók, innen kerülnek elő a legékesebb bronztárgyak, mint a haladottabb bronzkor emlékei, itt azonban csak a patricziusok temetkeztek, arra mutat azon fényűzés, melyet a sirmellékletek, a faragott kőből épi-tett sirüregeknél észleltem. Volt alkalmam látogatást tenni egy ily római patrícius hölgy kriptájában, mely közel 2000 évig aludta zavartalanul álmát, ásatás alkalmával a munkások egy óriási vörös homokkőből faragott kőlapra akadtak, kőiül ásva a kőlapot, annak szabályos alakja rögtön meggyőzött arról, hogy az vagy egy sarkofágot, vagy egy kriptát fedő kőlap lehet, nagy vigyázattal fogtunk hozzá a több mázsa sulyu kőlap leemeléséhez, mi nagy bajjal ment a rendelkezésemre álló 6 emberrel, emelő rud hiányában. Végre a kőlap megmozdult, oly nagy nyilast engedve, melyen egy ember szorosan beférhet. Nem riadva vissza a munkások babonás félelmétől, leereszkedtem a majdnem két méter mélységű sirüregbe. Soha érdekesebb látványnak nem voltam tanuja, a nap épen nyugvóra szállt utolsó sugarai bevilágították a sirüreget, meg-megcsillogtatva a zöld zománezos (patinás) bronz ékszereket. Ott feküdt egy patrícius hölgy teljes pompájában, a tetem porla-dozó csontvázán még látható volt a selyemszövet egyes foszlánya, melylyel letakarva lehetett. Ott csillogott nyakán az ékes fibula, mellén a bronz női pánczél, fel-karján a gömbös díszítésű kar-perecz, derekán az öv bronz csatjai, lábánál két mécs között egy bronz lapocska, melyen talán egyidőben valamely felirat lehetett és végül a tetemtől jobbra egy csinos fekete grafit korsó. A lelet nagyon szép és tanulságos volt, még sem elégített ki addig, mig a sirtól pár lépésre meg nem találtam a sirhoz tartozó feliratos emlékkövet, melyet mindannak daczára, hogy megcsonkították, összezúzták a római hatalmat megtörő beözönlőit népek, mégis igen szép emléke a rómaiak magas művészetének. A felirat felső része teljesen hiányzott, a, töredékes alsó részéről a következő feliratot sikerült leolvasni.: IV ... INGENVAE CONIVGI.S.VO.ET FILIAE.DE.S.VO.POS Ju... Ingcnuae Conjugi suac Vovet Et Filiac Dcfunctac Suae Votum Posuit. (Olvashatatlan nevű római): Ingenuae nevű nejének ajánlja és meghalt leányának emelte ez emléket. A felirat alatti dombormű az asszony és meghalt leányának mcllképét mutatja, alatta egy cserágon ülő madár, a halál madara, melytől jobbra a lóháton ülő lándzsát tartó alak, nyilván a megholt asszony férjét, ki előkelő tiszt lehetett, ábrázolja. \\\' Az utón felüli temető a tulajdonképeni urna temető, hol azonban a sirok legtöbbje kelta és avar sirok, kik a régibb római sírokra egyszerűen reá temetkeztek; nem egyszer fordult elo, hogy egy véletlenül mélyebbre ásott urna-sir alatt egy érintetlen római sírra találtam. Az urnasirok legtöbbje a hanyatló kor, az úgynevezett \\"Hallstadti\\" korból valók, de nem voltak ritkák a \\"Latene\\" vaskor urna sírjai sem, az ékesen díszített vas lándzsáikkal és a három rétüen összehajtott két élü kelta vaskardjaikkal, melyek szintén az urnákba voltak szorítva. Talán éppen ezen vastárgyak, a gyönyörű díszítéseikkel tették nevezetessé a csab-rendeki urna temetőt. Az urna sirok egymástól körülbelül egy méter távolságban feküdtek, szép sorrendben, helyenkint azon eltéréssel, hogy 3 sir egy szabályos háromszöget képezett. A vízmosás következtében leg-többnyirc az első ásónyomás elérte a sirkupok felső zárkövét, melyet gondosan körülásva, első pillanatra egy emberi kezek által összerakott kő-halmazt mutatott, egy csonka kúphoz hasonlítva. A felső zárkő leemelése után azonnal megtaláltam a fenékkel felfelé álló urnát, eltávolitva az oldal köveket, az átázott edényről nagy vigyázattal kellett egy kés segélyével a reá tapadt földet leszedni, és hogy az urna szét ne omoljon, érintetlenül hagytam több órán át, mig átszáradva megkeményedett. Nem egyszer 20-25 sírt is körül ásat-tam, mire hozzá foghattam az első sir felbontásához. A urnák mellett gyakoriak voltak az apróbb edénykék, csuprok, meriezék, melyek legtöbbnyire ételt és vámpénzt tartalmaztak. Az urnák tartalma a hamu és csont maradványon kívül akként váltakoztak, amint azok férfi, vagy női sirok, szegény vagy gazdagok sírját képezték. A \\"Latene\\" kor leggazdagabb urnája, ;,!¦:\\\';¦\\". ¦ •.-¦: 76 ¦ \\\'\\"•>¦;¦¦:\\\'¦¦:¦\\\':.-\\\'¦ :J ;;:,v \\\'^^í\\"\\"[:\\\':; \\\\\\\'^^f,V. \\" egy összehajtott kétélű vaskardot, egy ékes diszitésü hadi és egy vadász lándzsát, egy sodrottnyelü nyílvesszőt, a leggazdagabb női sir 2 majdnem egy lábnyi hosszú ékes diszitésü bronz-tűt, . két kígyós karpereczet, 2 darab sodrony tekercses bronz gyűrűt és 4-5 darab bronz apróságot tartalmazott. A gyermeksirok mellékletei, melyek elszórva a női sírok közt feküdtek, játék-edénykék, agyag-állatkák, ékgyöngyök, palakő- és agyag-csüngők (melyek »Latene« kori ékitményes vadász és harczí vaslándzsa csúcsok, ¦\\\'¦\\\':;-,\\\'!¦.\\\'¦-¦, a csahrendeki urna temetőből. . • *\\\',•-;;-,\\\'•¦ amuletteként szerepeltek) voltak. Az urnatemető egy fél holdnyi terület kivételével, mely ez időben még hozzáférhetetlen, ki van merítve, azonban az alsó, a patríciusok temetője, mely elég anyagot fog nyújtani több évi kutatásra, miután cddigelé annak egy harmadát hozhattam felszínre; hogy miért, annak legegyszerűbb magyarázata, hogy itt állunk a millennium küszöbén, egy ezredéves múlttal és most nincs időnk a római emlékekkel foglalkozni; 77 drágább, kedvesebb most nekünk a csillogó ezüst fibulánál, az a szerény elrozsdásodott nyílhegy, mely a honfoglalás korához fűződik és midőn az országos régészeti társulat, a kormány segélyezésével, országszerte kutatja a honfoglalás emlékeit, én is szive-sen fogadtam azon megtisztelő megbízást, mclylycl a társulat reám ruházta Dunántúl egy részének, különösen Zalamcgyének felkuta- 1 \\\'< \\\'\\".\\\'¦;¦ :\\"\\"\\\'¦!\\"¦ Római női ékszerek (sirmelléklet) a csabrendeki urna . . . • • temetőből. n. , _.:. . . . tását; csak azt sajnálom, hogy napról-napra megerősödik bennem azon szomorú tapasztalat, hogy amily gazdag vidékünk a római, kelta, avar emlékekben, oly ritkák azon sirok, melyek őseink Ázsiából hozott emlékeit tartalmaznák. Sikerült ugyan már egy néhány honfoglaláskori emléket is osszegyujtenem, de azok csak mint egy átvonuló népáradat, elhalt és szórványosan cltemettetett 78 őseink sirmellékletei tűnnek fel; de még legkisebb nyom sem vezet egy oby telephez, mely habár szerény is, de mégis biztos tanúságul szolgálna arról, hogy egyenes őseink, midőn vidékünket elfoglalták, itt állandó tanyát is ütöttek volna; ezt kutatjuk, ezt keressük, hogy minél több emlékkel hirdethessük a nagy világnak történeti multunk dicsőségét, akkor, midőn nemzetünk egész kultúráját egy ezredév után csillogó ruhába öltöztetve, az ezeréves ünnepen bemutatjuk. Ismét visszatérek Brassay bácsira és az ő szavaira, mikor most önként lángra lobbant bennünk a pislogó parázs és lelkesedéssel fogjuk meg annak az ekének a szarvát, mely nem túrja mélyebbre földünket, mint azt a honfoglalás emlékeinek felkutatása kívánja. BALATON VIDÉKEN. Ti. Badacson3r. A kis magyar tenger csak meg se moezczan, Csendes tükrén pihen a nyugalom, Sima ezüst lapját elnézve hosszan, A visszatükrözött vidéket bámulorr. Órjás bazaltival a Badacsony Önérzetcsen nézi el magát, De hol a parti dombsor alacsony, ¦ A tájék képét elfodi a nád. Az ember mindent megfordítva lát, , Mily furcsa villák, mily mesés világ A föld felé tekintenek a fák. S a szőllőket diszes pinezék felett Valódi függő-kertnek képzeled, Úgy elbűvöl, leköt a képzelet. Szentgyörgy hegye. A vén hajós evezni tanított, S mig kormányzá a gyenge ladikot, A tó színéről néztem a vidéket, És kértem, mondana öreg regéket. Az ott Szentgyörgy! - mutatja emberem, \\"Mi lesz velünk, ha majd bor nem terem? Szegény lakósok éhen vesznek itt, Ha csak Isten csodája nem segit. A hegyen élt egy sárkány szörnyeteg, Szent György egy kardcsapással ölte meg, Attól is vette a hegy a nevét. - A nép most Isten ellenére vét, De hogyha megtér meg munkába lát, A jó Isten tesz újra nagy csodát.\\" III. Csobáncz. Tarkás földek fölött Csobáncznak kúpja, Rá hajdanába\\\' várat raktanak, A vár bedült, a repkény is befutja, A hol még állnak a mohos falak. Még látszik itt-ott ágyúnak törése, Dúló csaták, vad háborúk jele, ; És hány turista név a falba vésve, Hogy itt járt, szinte kérkedik vele. Bedült kápolna van a vár alatt, Benőtte bangita meg iszalag, Egy árva lélek arra nem halad Gyalogutját a gyep benőtte már, Istent dicsérni még is oda jár Ember helyett a sok dalos madár. Vdzsonyi Izidor. CSÁNYI LÁSZLÓ. 1790-1849. Csányi László Zalamegyében, Alsó-Csányban született, Kehida tőszomszédságában. Az ős Csányi nemzetség századokon át előkelő nemesi családtagokat számlált a megyében; igy Csányi Akacs (Acatius) Kanizsa várának hírneves kapitánya volt. Csányi László, István nevű testvérbátyjával osztozott a csányi ősi birtokon és kastélyon, de a közös gazdálkodást István maga vezette, mi természetes volt; mert Csányi László már fiatal korában a katonai pályát választá és soha nem nősült meg. Katonai nevelésben részesülvén, már mint serdülő ifjú huszártiszt volt és az 1809-1815-iki táborozásokban is részt vett; de ekkor lábán megsebesülvén, oda hagyta a katonaságot, ősi birtokára jött és itt Zalamegye táblábirája lett. Katonai erélyét, szigorúságát és rendszeretetét mindenkor megtartotta, valamint daliás alakját is a késő korig - melyei fiatalabb éveiben, kivált mint huszártiszt karcsú, sugár termetével, érdekes barna arczá-val mindenütt feltűnést keltett. Szabadság után szomjazó lelkületére Olaszországban töltött katonai pályája nagy befolyással volt. Itt érlelődtek meg benne a 80 . , -,-y\\\\: ¦:. rv; ^^¦¦p^^s-\\\'^^^^ \\" \\\' \\" szabadság iránti azon radikális eszmék, melyek az időben a Karbonárik nyomán lábra kaptak s egész Európában számos hivőfe találtak. Csányi hazájába térve, falusi magányába vonult vissza, de a negyvenes évek már itthon is alkalmasak voltak arra, hogy legszentebb törekvése és vágyaira - nemzete felszabadítására közreműködni - neki tért nyissanak. \\\' . ;i A negyvenes években nem egyszer látjuk őt a kormány által a megyékre octroyált administrátori rendszer és a pecsovicsok (nem adózók) tábora ellen a liberális-párt élén küzdeni. Deák Ferencznek követté választása mellett mindent elkövetett akkor, midőn ez az adó elvállalás életkérdésével volt azonosítva. És Deák Ferencz nagy súlyt fektetett Csányi Lászlóra világlátottsága, olvasottsága és számos nyelvismerete folytán, de heves ingerlékeny cxaltált természetét nem egyszer intette mérsékletre. Egy alkalommal a zalaegerszegi megyei gyűlésen annyira elragadta őt az indulat heve, hogy vita közben a zöld asztalnál ülő zalabéri Horváth alispánra - ki a bécsi kamarilla hive volt - kardot rántott s talán ott nyomban összevagdalja az alispánt, ha a megye karai és rendéi ebben őt meg nem akadályozzák. Mint a megyei liberálisok feje Nagy-Kanizsán többször megfordult. Egy ízben 1847-ben Nagy-Kanizsa és a vidék intelligcntiája által nagy ovatiókkal fogadtatott. Ez időtájt a 48-iki eseményeket már akkor ménében hordott éles politikai pártviszály a társadalmi életre is átcsapott; a megye fiatalsága is kétfelé szakadt és pártok szerint foglalt állást a sociális téren; ugy, hogy az egyik párt, mely a nagyobb birtokosokból, s az úgynevezett fertálymágnásokból állott, \\"atyafság\\"-nak, a másik, a valódi középosztály fiatalsága pedig \\"legénység\\"-nek nevezte magát. A dolog már nagyon elmérgesedett és Csányi ekkor ép azért jött Kanizsára, hogy azt kiegyenlítse. Mint előrelátó, éles eszü diplomata a békéltető szerepre vállalkozott, mely tekintélyes állása s népszerűségénél fogva sikerült is neki. A fáklyásmenet után ugyanis - melyet Kanizsán tiszteletére rendeztek - a régi egyemeletes városháza erkélye felett - hol Csányit a közönség üdvözölte, késő éjfélig fényes bengáli tűzben e szavak égtek: .. ,¦ \\\' .... - Legyen mindenlii hű és hazafi! \\\'\\\' \\\'¦\\\' \\\' Minek e két szó: legény és atyafii? ¦\\\'¦. ...:..\\\'• Ezt mindenki Csányi akaratának tartotta, s e szavak hatása alatt megtörtént az egyesülés a megye fiatalsága között. Az 1848-iki márcziusi napokban Csányit már Pesten találjuk; hol Klauzál Gáborral, Nyárival és több népszerű férfiúval kezet fogva, mindent elkövetett a rend fentartására, s ép ugy a szabadság s nemzeti jogok kivivására rendkívüli erélyét és tehetségét szakadatlanul latba vetette. Midőn Jellasich József bán előkészületeket tett Magyarország megtámadására, Csányi kormánybiztosul a Drávához küldetett Perczel Mór támogatására. A pákozdi csata után Górgei fővezérsége mellett Pozsonyba neveztetett ki a honvédelmi bizotmány által kormány-biztosul. Itt nevezetes azon proclamatiója, melyben a fiatal császár trónra léptét törvénytelennek nyilvánitá. Rendkívüli erélyc, szigorú jelleme folytán Kossuth Lajos feltétlenül meg bízott benne; igy neveztetett ki azután közlekedési miniszterré. 0 is lement Debreczenbe, honnét főbiztosként Erdélybe küldetett, de az öreg Bem apóval sehogy sem tudott kijönni. Csányi a lázongó oláhokkal szemben tulszigoru volt; közülök többet felakasztatott vagy fejbe lövetett; az öreg Bem pedig amnesztiát adott, ugy hogy végre Csányi ezért haragját mérsékelni nem tud ván, azt irta Kossuthnak: \\"tegye el azt az embert, mert különben én mon dok le!\\" Ez után vissza is hivatott Debreczenbe és akkor bízatott meg a közlekedési ministeri tárczával, hol kötelességét mindvégig híven és pontosan teljesité. ..... \\\\, ...... . ¦¦.- 81 A világosi napok után menekülhetett volna többi miniszter társaival együtt, de ugy nyilatkozott, hogy öreg és beteges ember létére bujdosni nem akar, bármi sors várja is, hazájában marad, melynek bukását túlélni ugy sem ki-vánja. Midőn intették őt, hogy meneküljön, mert itthon a boszu áldozatává lehet, igy felelt: \\"tudom, de halálommal legalább a nemzetnek testamentumává leszek; mert előbb belefáradnak a hóhérok az üldözésbe, mint a népek a szabadságért való küzdelembe !\\" Sarkadon átadván magát az oroszoknak Nagyváradra vitetett, honnót az osztrákok Pestre szállították. Itt bitófára Ítéltetett. Midőn 1849-ben október 10-én reggeli 6 órakor az Újépületből báró Jeszenák Jánossal a vcsztőhelyrc kísértetett. Jcszenákhoz - ki útközben fázott - köpenyét neki adván - igy szólt: \\"Ne reszkess! igy akarta ezt sorsunk ördöge! Vigasztalódjál! ezek ki fognak fáradni az öldöklésben; de el fog még jönni a mi hajnalunk! lásd; nekem ezelőtt tiz évvel már egy kártyavető czi-gányasszony a tenyeremről megjósolta, hogy akasztófán kell meghalnom. Azóta soha nem gondoltam c jóslatra, imc most eszembe jut, mert csakugyan beteljesül!\\" Jeszenákot utolsó utján e szavak nem nyugtatták meg, félénken haladt tovább a fegyveres csapat és pribékek között, de Csányi László utolsó per-ezéig megőrizte bátorságát s lélekjclenlétét és mint valódi hős adta ki lelkét. Most a kerepesi temetőben nyugosznak hamvai azon egyszerű sirban, mely a feltámadástól jobbra eső kisutcsában van. E sir felett kis gránit-oszlop áll, melyet Zalamegyc kegyelete emelt s melyre ezen szavak vannak vésve: * . . ¦ Zalamegyc közönsége Csányi Lászlónak. ^ .\\".-. E sirnál a budapesti egyetemi ifjúság halottak napján minden évben ünnepi szónoklatot tart. Zalavármeg3re gyüléstermenek falán életnagyságu képe látható - magyar díszruhában - példaadásul az utódok számára, hogy a hazáért meghalni is kell tudni! Tuboly Viktor. HALIS és HUKPMANN : Zalamegyei évkönyv. GALAMBOK ES VIDÉKE. Irta: Juk József. E vidék törtenetének a honfoglalás idejébe visszanyúló része ép olyan bizonytalan és homályos, mint akár az egész országé. Vannak azonban egyes adatok, melyek az oknyomozó történelem előtt is megállhatnak és minden kétségen felül helyezik azon állítást, hogy a honfoglalás idejében itt már sürü népcsoport lakott egyes falvakban és községekben. Szent István király uralkodásának kezdetén Zalavárott apátságot alapított, \\"hogy a hitet és erkölcsöt terjeszszc.\\" Juk József galamboki plébános. Az alapító oklevélben említés történik Kolonvárosról, melyet szintén \\\'a zalavári benezé-seknek adományoz. Kolon még ma is fennáll, Kis-Komáromtól éjszak-keletre mintegy három klmternyire fekszik, de ma már csak mint gazdasági puszta szerepel ; azonban néhány évtizeddel ezelőtt földásás alkalmával nagy épületek alapjaira találtak,, mi a hajdani városról tesz bizonyságot. Kolontól délre, egész az ormándi kanálisig terjedő birtokot Szent István magiszter Becknek adományozta. A valóságtól nem messze fekszik azon föltevés, hogy Bcck munkatársa volt szent Gellért püspöknek és Szent Imre herczeg nevelésének munkájában szintén részt vett. Bcck család birtoka volt Komárvár is (Komárváros) és ez a család alapította - kolo nizálta - a mai Galambokot is Kolonia-Bcck czimen, mintegy megkülönböztetésül a Kis-Komárom fölött fekvő Kolontól. Ez a Kolonia-Bcck elnevezés összevonva később Kolonbuck, míg végre Galambokra változott. Beck család a 12-ik században már kihalt és a királyi flskus az ő birtokát lefoglalta. \\\\ ,.\\\'.\\\'\\" 83 Mcrenye (Merna) szinten létezett már az első szent király uralkodása alatt és szent László király idejében a királyné káposztás kertje volt és ugyancsak ezen királyné adományozta ezen birtokot a veszprémi káptalannak, mely még ma is bírja. Karos község szintén a legrégibb községek közé számítandó, mert ott a 11. században templom és plébánia is létezett, nem deríthető föl azonban, hogy mikor és kik által pusztittatott el. Galambok a vidék legrégibb községei közé tartozik, sokszor fölépült, Tiindig elpusztították; legutoljára a törökök pusztították el 1570 * \\\'n. De a népvándorlás korszakában itt már községnek kellett k mert felszínre került régészeti leletek határozottan azt bizc k, hogy az egymást felváltó népcsaládok mindig állandó t ckodási helyül választották. A v n legkésőbben keletkezett Kis-Komárom község, mert ezt 171\\\' alapították a jezsuiták, mint azon időben a kis-\\" komáron dalom birtokosai. De olyan gyorsan és olyan szeren- csésen p odott, hogy 1735-ben már mint mezőváros szerepel, volt elép s temploma és plébániája. A \\\', náromi uradalom múltjáról feljegyezhető, hogy azt Szent I: magiszter Bccknek adományozta, kinek családja a 1.2. századb halván, királyi adományozás által a sz.-fehérvári káptala\\\', ¦ i t egész a tatárjárásig; ekkor a káptalan is fcloszol- ván, a v; iterő IV-ik Béla király a Wilhclmita szerzeteseknek adomár , kiknek kihaltával egyes érdemesült egyházi férfiak jutáim? • fordittatött, így bírta ezt orbovai báró Jakusith György ^.,3st is - ki később veszprémi püspökké Ion - és ő királyi beleegyezéssel a jezsuitáknak adományozta 1618-ban; ők bírták egész a rend megszűnéséig, mikor a központi papnövelde birtokába ment át, melynek ma is birtoka. Ma az egész vidék kizárólagosan magyar, nagyon elvétve található a lakosság között egy is, ki néhány német, horvát vagy olasz szót megtanult a katonaságnál vagy más életviszonyai között. Hajdan e községek lakosai többnyire szlávok voltak, mit köny-nyen igazol a Horvátországgal való közeli szomszédosság és érintkezés. 1735. évből kelt szolgabirói jelentés azt mondja, hogy e vidék lakosai különféle nemzetiségekhez tartoznak. Ez könnyen magyarázható onnan, hogy a törökhódoltság megszűnése után a gyér lakosságot telepesekkel sokasitották, jöttek aztán Német-, Olasz-és Csehországból. A kultúra minden neme iránt a lakosság nagyon fogékony s ha kissé megcsiklandozzák a hiúságát, arra áldozni is kész. Föld- és szőlőmüvelés mellett állattenyésztéssel is foglalkoznak és mindezt annyi értelemmel gyakorolják, hogy a legtanultabb gazda sem találhat abban kivetni valót. r-: ...¦¦¦\\"\\\' .\\\' ¦¦:¦¦-¦¦.-; --;-^ ¦\\\'•\\"-\\\'\\"¦\\"..¦ 6* 84 \\":-;=V ¦\\\'.¦•\\"..•. A földet, szőlőt és az állatokat kiválóan szeretik, nemcsak azért, mert nekik jövedelmet ad, hanem benső indulatból is és talán ebből magyarázható meg az is, hogy egy darab földért nagyobb árt adnak, mint amennyit a jövedelem számítása szerint megér. A lakosság munkabírása bámulatra méltó és ezzel párosul a nem lankadó szorgalom is. A sok munka elvégzésére testük is igen alkalmas, erős, ruganyos, kiskoruktól kezdve erősen meg-edzett. A férfiak arezukon a még felismerhető szláv typussal a középmagasságnál valamivel nagyobbak, homlokuk tiszta, arezuk derült, értelmet és erélyt mu\\\';at. A nők szintén elég magas testalkatuak, kiknek arczán a szláv-typus nagyon is felötlő. E vidék asszonyainak szépsége messze földön híres, férjhez menés után fejlődik ki szépségük egész teljességben, azonban csakhamar clhcrvad az. A legtöbb mezei és szőlőhegyi munkát a férfiakkal együttesen és csaknem egyforma arányban végzik, öltözetük tiszta és parasztos értelemben véve ízléses, habár számitás nélkül költséges. Az asszony férjét kendnek, a férj tc-nck szólítja őt, családi életük békés, türelmes és csak ritkán történnek hevesebb jelenetek a családban. Vallásukat szeretik és annak törvényeit lehető pontossággal megtartják, a templomba járást csak nagy okok miatt mulasztják el. E nép alaptermészete az ellenmondás és az állítások tagadása és e természete hevesen nyilatkozik akkor, ha úrral van dolga; az urat ő csak ellenségének és olyannak tekinti, ki az ő megrontására tör. Az ellenkezőről meggyőzni nagyon nehéz, majdnem lehetetlen. Kereskedelmi képessége mellett tanúskodik az, hogy e vidéken több földmives ember boltot nyit és vegyes kereskedést űz értelemmel és haszonnal; nem számítva azt, hogy marhával, lóval, borral és takarmánynyal igen sokan kereskednek. Majd minden községben van olvasó- és tűzoltó-egyesület, melybe beiratkozni nemcsak szégyennek nem tekintik, hanem inkább büszkék reá. Értelmiségöket igazolja az is, hogy a 3 évi katonai szolgálat után többnyire mint altisztek jönnek haza; a vasutaknál mint kalauzok, felügyelők és munkavezetők nyernek alkalmazást és a fellebbvalók nyilatkozata szerint nagyon beválnak, pontosak, józanok és megbízhatók. E vidék daczára a sok tehernek, vagyonos, munkás, szorgal mas és boldog. Ha azonban a iilloxera a szőllőjükct kiirtja, akkor a lakosok igen nagy része kénytelen lesz kivándorolni, lévén a községek határa oly szűk, hogy a lakosoknak elégséges gabonát nem teremhet. ;¦ 85 ¦. Minden községben nagy tágas, szép iskolaház van és elég szorgalmasan látogatják azt; posta majd minden községben van, a távirda pedig igen közel fekszik; kevés kivétellel a közlekedési utak is jó karban vannak; a rendőri szolgálat is ugy van szervezve, hogy ritkán történhetik támadás a vagyon vagy a rend ellen. Utoljára hagyom azon szomorú, de igaz állítást, hogy a sajtónak egyik nagyon is ismert ága, rosszlelkü férfiak meggondolatlan, igaztalan beszéde, a város közelsége és a választások alkalmával szertelenségbc csapott korteskedések a nép erkölcsét igen megrongálták, mit ő maga is belát, elismer és szégyenei. KANIZSA EMLÉKÉRMEI. Irta : Szűkíts Nándor dr. Kanizsa az országnak egyik legerősebb vára volt; a török a várat csakis Paradeiscr György várkapitány árulása folytán vehette be 1600. október hó 20-án, s ámbár visszahóditása 1601., 1602., 1604., 1646. és 1664-ben meg-kisértetett - Batthyány Ádám és Zichy Istvánnak csak 1690. április hó 13-án, sikerült 90 évi török uralom után a várat éhség által visszavenni. Ezen örvendetes esemény emlékére több cmlékpénz (érem) veretett ezüst, réz és czinből. Ezen emlékpénzekből háromféle ismeretes; kettőnek a rajzát a Széchenyi féle éremgyüjtemény leírásában a 39. lap 53-ik és 55-ik képeiben találjuk. Az 53-ik szám alatti érem érczből készült és a m. n. múzeumban őriztetik. Előlapján József királynak, Lipót fiának, egy kiéheztetett nőstény kutya, szuí~a (konyha latinsággal: Canissa) - szájában Kanizsa vár kulcsát hozza. Szűkíts Nándor dr. A körirat: Fames docuit parere Canissam. Éhség tanította engedelmességre a nőstény kutyát. - -\\" •\\\' ¦ , Hátlapján Kanizsa vára látható, melyből a törökök épen kitakarodnak. Körirata: Hoc genus non expellitur nisi in jejnnio. Ez a faj nem űzhető ki, ha csak éhség által nem, ••/ ; • , ¦ ¦•., :.\\"¦:¦;¦•• \\"V ¦\\\'\\\' 86 Szélirása (oldal) pedig a következő: Canisa Josepho I. Ungariae Regi sine vi et sanguiue sola fatne expugnata redut. Kanizsa minden erő és vérontás nélkül csakis éhség által első József magyar király kezeire jött vissza. Az 55-dik szám alatti érem a m. n. múzeumban mint tallérnagyságu, két latnyi nehéz ezüstérem létezik, ezenkívül éremgyüjteménycmben van egy kitűnő vésetü rézből és egy ép olyan czinből. Előlapján: Lipót császár római harczi öltönyben, jobb kezében római zászlót (Labarum monogram Christi-vel) tart, bal kezében földtekén álló kis Victoriát (győzelem-istennőt) babérkoszorúval kezeiben; a császár előtt egy Kanizsa vár kulcsait átadó térdeplő török. A körirat: Novos gaudens spondere triumphos. Uj győzelmeket örvendezve igér. A kép alatt: Victas dcdil numus | d. 13 april | P H M | három sorban. Legyőzött kezeit adta április 13-án PHM a vésnök előbetüi: Philipp Heinrich Müller Ágostában (Augsburg.) Hátlapján : Kanizsa vára, a váron felől a lebegő szárnyas hirnök, jobb jában trombitát, baljában papirszcletct Canisia felirattal tartván. A vár alatt hét sorban: . . . • POST XC ANNOS 1VGVM TVRCICVM ¦.\\"¦¦\\\'. : ¦ EXVT1ENS CANISIA SVB IPSVM VERIS 1NIT1VM VJ1EREM V1CT0- \\\' . :¦ \\\' RIARVM SEGETEM POLL1CE- TVR LEOPOLÜO & ¦ 1OSEPHO ¦ ... ¦\\\'¦•¦\\\'¦. MDCXC. ¦ \\\' -,. •\\\'¦,,. : ¦ Kanizsa 90 év után a török jármát lerázván, ugyan e tavasz elején Lipót és Józsefnek a győzelmek bő veteményét Ígéri. 1(590. Szélirása (oldalirás) QVIN EXTRACTA CANIS CANIS ORE T-\\\' CANISA PVDENDI : VICTOR CIIRISTE POTENS sir TIBI LAVS EL\\" HONOR ! Ezen oldalirás nagy betűi összeállításából jön ki 1690 és pedig: VIXCCICICIVDDIVICCI1I1LV összeállítva: DD CCCCCC LXVVVV IIIIIIIIII . \\" ¦ TÖOO 600 80 10\\" Ezeken kívül éremgyüjteményemben van még egy harmadik fajta kanizsai emlékpénz ezüstből, mely a múzeumban nincs, de Wollenheim gyűjteményében volt és ott a második kötetben 7,318 szám szám alatt leíratott. ¦s- Előlapjain Kanizsa várának rajza, felül: CANISCHA, lent: , ¦¦\\\'.\\\' A TVRC. CAPTA A. 1600 ; J A LEOP. M. RECEPT. D^APR. A. 1690. ¦ ¦\\\' A törököktől bevéve 1600, Nagy Lipót által visszavéve 1690 április hó- 3/13. Hátlapján: Hercules a Hydrával harczolva, fent: PAVCA SVPERSVNT, kevés (fej) van még. Ezen érem Bécsben Hautsch által vésetett, ezüst forint nagyságú és li!/1(i lat súlyú. -*\\\' \\\'- ¦ \\\'\\" \\"._ ••-.\\\'¦¦ ¦¦ \\\' ¦ • ¦*\\\'•¦• ,;..\\". ¦¦ .•¦::«;.;.,. KOVAGO-EÖRS ES KORNYÉKE. Irta: Czuppon Sándor. \\\': Zalavármcgye kies Balaton partjának vidékén alig van község, mely nemzeti létének ős múltjával minden tekintetben ugy dicsekedhetnék, mint Kövágó-Eörs, - régi nevén egész 1640-ig Bol-dogasszony-Eörs. - Ezen községbe hazánk éjszaknyugoti ősi \\"Sempronium\\" (Sopron) városából egyenesen vezet le azon ut a balatoni kikötőhöz, hol hajdan kompokon hazánk évszázados ellenségei, a törökök keltek át Somogy gazdag gabona termő téréinek s népeinek zsarolására. - Ebben a községben ma is létezik száj- ¦ hagyomány szerint azon kő, melyen a török basa a helység s környéke népétől a véradót, fejpénzt, vagy harácsot szedte s a község közvetlen közelében nyugaton három domb, nem természet műve, de emberi kczerővel egymás mellé emelve, melyeken a török hadak vezéreinek sátrai felütve álltának.*) Ha utunkat a községből éjszak keletre veszszük, mielőtt erdő borította magas hegységre juthatnánk, vastartalomtól vöröslő köves talaján lihegve érjük el a hegység lábát, hol sorban mélyedő pinczeforma gödrök keltik fel kutató figyelmünket, népmonda szájhagyománynyal beszéli az utókornak: mig a török dúlta a vidéket, c községben mint székhelyen szedve a fejadót, a községben otthont nem lelt magyarok nejei e pincze forma gödrökben, kemenezékben sütötték kenyerüket, mely időtartam alatt férjeik magasabb helyeken fegyverbe álltának őrt, hogy munkájuk eredménye övék maradhasson. E helyektől fárasztólag ha feljebb haladunk a teljes hegytetőre, az erdőnek itt határt szeg a nagy terjedelmű szőlőhegység, élőnkbe tárul a zamatos s erős boráról hires Fülöphegy, kellő karcsúsa gával bele könyökölve a kékellő Balatonba. Balaton tükrének menetén a Fülöphegységről keletre tekintve, látjuk a vizbe mélyen . beszögellő, viszhangjáról híres Tihanyt, kéttornyú templomával. Ha --Fülöp magas hegyéről keletről nyugotnak nézünk, végtelennek látszó hosszúságban tárul fel előttünk sik tükrével a kies Balaton. ¦•¦ Balatonra szebb kilátási pont ennél nincs a Balaton partján. Ha áttekintünk innét a Balatonon, hol róna, hol völgy és dombbal váltakozó Somogymcgye csaknem teljességében tárul fel előttünk, a parton végig húzódó déli vasút utvonalával, s délnyugotra So- *) Kár hogy tudományos szempontból e dombok fel nem ásattak már. .-.-\\\'. • 89 mogy balatoni partján Magyar Bálint várkapitány lakta fonyódi hegység Balatonba derékszög alatt ereszkedő meszes falaival. Kies e vidék, az ember nem tudja, mely pontján gyönyörködtesse lelkének érzését. Nézz csak Fülöptől nyugotra, komor, mogorván tekint rád nagy lapos kalapjával a lankadt férfitagokat nektárcsepjeivel felvillanyozó Badacsony, hol talán az ős magyarok Hadúr istene is ivott áldomást a honfoglalás édes érzetére. Még jobban fordulj meg nyugotnak, Szigliget hegycsúcsának kedvcsen intő váromladványa emlékeztet az idők változó hatalmára; - a hires Szent-Györgyhegy mintha fejjel csak lebukni akarna az alatta elterülő pázsitos rétségnek ölébe, jelzi az idők eső s zápor csöppjeinek romboló hatalmát, a valódi ezukorsüveg formájú gulácsi hegyek egy-kettőnek ferde könyöklésével, mintha a természet itt akarta volna kimutatni változó bubáját; - éjszakra nézve az egymagában mogorván álló Csobáncz, a hires Gyulaiaknak ősi fészke, melynek váromladványa szájhagyományban regéli, hogy kürtszó adta innét Szigligetbe, s onnét ide a jelt arra nézve, mikép érzi egyik és másik hegycsúcson épült vár, tatár-török dúlni vágyó hatalma ellen magát biztonságban. Hagyjuk el a fülöpi hegygerinczet, jöjjünk vissza Kővágó-Eörsre. Kővágó-Eörs, régi néven Boldogasszony-Eörs, magában mint terjedelmes község sok vastól vörhenyes kőfal házai által nem épen nyújt az idegenre első belépésnél kedvező benyomást, de huzamosb ideig, ha itt van, megismerve c magyar helyen az ős-magyarok vendéglátó barátságát, azután nem igen óhajtozik sietni innét tovább. Hogy pedig a hires magyar barátsággal ősmagyarok sarjadéki laknak itt, agilis községünk ős családnevei: Bocskay, Cséry, Baky, Ságváry, Mczriczky, Bárány, Diskay, Kerkápoly, Belány, Eösse stb. eléggé igazolják. Kővágó-Eörs köröskörül hegységtől övedzett kövek közé, kövek között épült. Az egész községen fordított teknyő alakjában vonul át egy hajlított domb, messziről mintha fehér marhacsorda heverészne oldalán, ugy megrakva nagynál nagyobb kövekkel, melyeket hiedelem szerint az őskorban Badacsony, s a szomszéd ezukor alakú hegyek tüzhányásuk korszakában löveltek láva alakban ide, s a levegő behatása alatt megtömörülve, váltak gránát-keménynyé. Kővágó-Boldogasszony-Eörs, mely a 13-ik században az Eur- soké, későbbi Batthyány családé volt, a következő okok alapján vette fel mai elnevezését: ¦ ... A Batthyányak egyik ősének előneve volt \\"Kővágó.\\" A reformátiót c község elfogadta annak kezdetleges fellépése korában, vágyott magát a kath. tetsző \\"Boldogasszony\\" névtől szabaddá tenni. . ,¦¦¦ •- \\\' \\\\ . • 90 ¦¦ ¦¦¦¦¦¦\\\'¦¦¦ \\\' \\\'-\\"¦¦¦ •¦ ¦¦\\\'¦¦¦ ¦¦-.- Hegyesd, Szigliget, Csobáncz várainak falait Felső-Eörsről a 15-dik század elejével ide jött kőfaragók itt faragták s kezdték nevezni a kőfaragó helyet \\"Kővágó-Eörsnek\\" s tehették ezt aranyival inkább, mert az egyház ládájában ma is őrzött régi okmányok alapján a vidékről menekült és itt otthont lelt protestánsok a régi Boldogasszony-Eörstől keletre kezdtek házakat építeni, itt hol a mai község felépülve áll, - csak nyugoti kisebb fele lévén maradványa a réginek, - nevezték ezt ez alapon, a mai néven ismert Kővágó-Eörsnek. Kővágó-Eörsöt keletről nyugotnak a környező hegylábakba épitve hét kisebb község övedzi: Köveskál, Szent-Békái, Mindszent-kál, Kisfalud, Kékkút, Salföld, Kis-Örs s ezek közt vonul el a rétjeiben gazdag \\"Káli\\"-völgy, ős időknek \\"Kis-balatonja\\", melyet a monda szerint, de látszólag a valóságnak is mcgfelelőlcg Kis-Őrsnél az ábrahámi meredek, buja hegyek között Probus római császár csapolt le s folyatta le vizét a Balatonba, ugy hogy ma csak a szárcsák és vad réczék tanyája, az úgynevezett \\"Kornyi\\"-tó terül el Kővágó-Eörs és Köveskál között. E tavon a két község határt nem ismerve, nemcsak hosszú időn át kellemetlenkedett egymással, hanem czivódásaiknak cmberhalál is lett áldozata, mig-nem megyénk nagy szülöttje, a haza bölcse, Deák Fcrencz jeleltetett az ellenségeskedő két községnek a Kornyitón s Káli völgyön át határt, mit azóta úgy egyik, mint másik község lakossága sérthetetlen tiszteletben tart. Menjünk délig Kővágó-Eörs községtől, el a Balaton kies partjára, ős római templomrom köti le figyelmünket, - nyugotra a hires Paulinus barátok templomának romja elég érdeklődéssel vonz magához minket; Kővágó-Eörs - Köveskál között éjszak keleten a hires Sóstói Bálint palotájának rommaradványa beszél nemzeti multunkról. Üditő források a nyár tikkasztó melegében határunk bármely részén dolgozó népünknek bőségben szolgálnak. Régi öregek beszélnek több savanyú vizi forrásokról, de közvetlen Kékkút alatt, a kővágó-eörsi határhoz közel ma is a legjobb vasas savanyuviz forrás van, mely az édes vizektől igy el nem zárva is versenyre kel a hirnek örvendő füredi savanyu vizzel. Ennek a kékkúti savanyu viznek közelében találtak 1835-ben egy kőkoporsót, melynek tetejét a nemzeti múzeum csarnokában ezen latin felírással : \\"Tibius, Július, Facundus Ann. LXX F. P. P. (Filius Patri Posuit) Ann. Oct. et Ant.\\" ma is láthatjuk. - A felirás két szőlő fürtöket tartó pávacsőr által környezve, jelzéséül annak, hogy az ős rómaiak korszakában itt már bortermeléssel foglalkoztanak. Midőn a negyvenes években nemzeti lételünk szoros értelemben vett tudatára kezdettünk ébredezni, Kővágó-Eörs megyénk egyik főbb járás székhelye, első alispáni székhelylyel a megye 91 imponáló neves községe volt. Itt lakó Kerkápoly első alispánnál Csányi, Csertán, Deák, megyénk, később hazánk vezerferfiai tanács-koztanak, sejtelmével annak, hogy az idők méhében jobb jövő embriója szunnyad. Mikor még a magasabb nevelés megszerzéseért messzebb vidékeket kellett a tanulni vágyó ifjúságnak megtenni, Kővágó-Eörs az agilis Mezriczky Péter ösztönzésére a zalai evang. egyházmegyének acgise alatt algymnasiumot állított, hol e vidék ma is életben levő intelligens elemének jó része nyerte első alapvető kiképeztetését. - Ezen gymnasium kétemeletes épületével, csak midőn a tanügyek rohamos fejlődésével többé parallel, anyagi erejének gyenge voltánál fogva nem haladhatott, adatott át pénzen a kővágó-eörsi cvang. gyülekezetnek, ma is szolgálva az elemi népoktatás szent ügyét. Ritka vidék hazánk változó tájain ez a Kővágó-Eörs, szomszéd falvaival, polgárságának értelmes voltánál, szép testi fejlődésénél fogva is; mire nagy befolyással birt a filloxeravész fellépése előtt a lakosság jóléte s az a különös isteni adomány, hogy a kies Balatont dus halgazdagságával haragos kedvében itt felejtette az özönviz s a serdülő ifjú, ugy mint az elaggott, nyár kezdetétől ősz beáltáig hullámaiban edzi, fejleszti idegeit. - Kár hogy nemzetünk s székes szép fővárosunk csak most kezd ébredezni felismerésére annak, hogy az ember egészségére nézve mit rejt magában Balatonunk s minő üditő, éltet adó légkört áraszt e vidéken a Balatonba könyöklő hegység gyűmölcsfás, szőlős kertjeivel. A mit elődeink s mi a természetadta titkok méhéből megérteni s kihasználni nem tudtunk, talán teljesebb voltukban értik s tudják előnyükre azt felhasználni utódaink. Az 1000 év áldás, védelem, vész, viharban elment a nemzet feje felett, majd a második ezerben, ha élünk, - talán élünk, - jobban megszereti a magyar csendcsségében kínálkozó,•hullámzásában kaczerkodó Balatonunkat! a- MANGIN KAROLY DR. Mangin Károly született 1840 deczember 31-én Alsó-Lcndván. 23 éves korában már tudori oklevelet nyert; Pesten a Rókus kórházban 2 évig mint alorvos, aztán a budapesti tud. egyetemen az államorvostani tanszéknél mint assistens működött; 1865 októberben a Majláth rendszer életbeléptetésekor az átmeneti korszakban gróf Festetics György Zalamegye főispánja által zalaegerszegi járásorvossá kineveztetvén, nov. 4-én letette a hiv. esküt és azóta folyton Zalamegye tisztviselői karának kötelékében van, eleinte mint járási orvos, 1868 február 3-tól egyszersmind - mint gróf Szapáry főispán által kinevezett tiszteletbeli főorvos; 1881 deczember 1-től 1882 május l-ig a meg-betcgült Grész főorvos helyett mint helyettes főorvos, 1882 május 1-től pedig mint rendes főorvos működik, a miből kitűnik, hogy 1895 november elején tölti be szolgálatának 30-ik évét. Szolgálati ideje alatt 1872. év elején fogházi orvossá s ugyanezen évben törvényszéki orvossá is kineveztetett s ily minőségben is szolgált mindaddig, mig főorvossá történt megválasztása után az incompatibilitás szabályai szerint, .... . ¦ 93 illetőleg teendőinek halmozódásai miatt ezen állásoktól való felmentetését kérte. Mindkét állásban tanúsított \\"kiváló szakértelemmel párosult buzgó szolgálataiért\\" külön-külön kapott igazságügyi miniszteri elismerést. - 1880-ban szab. állom, honvéd ezredorvosi rangot is kapott, melyet 6:i/+ évig viselt, ez idő alatt a cs. kir. 15-ik huszárezrednek Zala-Egcrszegcn fekvő századánál 3 éven tul minden di nélkül teljesítette az összes rendszeres orvosi szolgálatot, miért először a pozsonyi hadtestparancsnokságtól, utóbb a közös hadügyminisztertől kapott dicsérő elismerést, aztán pedig 1883 február 13-án ő Felségétől \\"több éven át teljesített buzgó és önzetlen egészségügyi szolgálataiért\\" a koronás arány érdemkeresztet. 1885-ben Tisza mint belügyminiszter az országos közegészségi tanács tagjává nevezte ki; 1890 október hónapban 25 évi szolgálatainak erkölcsi jutalmazásául ő Felsége által a királyi tanácsosi czimmel tün-tettetett ki. A megyei közig, bizottságtól többször kapott elismerést. ZALAMEGYE KÖZEGÉSZSÉGÜGYE. , \\\'.\\\' ¦ Irta: Mangin Károly dr. . .\\\' : \\" ¦.-..\\" . Nem lesz talán egészen érdektelen, ha ma, a midőn a felvilágosodás fokozatos haladásával, a csak közelmúltban is mostoha gyermekül tekintett és elhanyagolt közegészségügyre is kiterjed úgy a társadalom, mint a kormányok figyelme, megyénk közegészségügyi viszonyainak ezen ügyre vonatkozó s rendelkezésemre álló fontosabb adatokat röviden felsorolni megkísérlem. Zalamegye földrajzi fekvésénél fogva mindig azon szerencsés vidékek közé tartozott, melyek aránylag kedvezőbb közegészségi állapottal dicsekedhettek ; nagyobb erdőségek, dombok, éjszakról délre nyúló völgyek oby módon váltják fel itt egymást, hogy a légáramlatnak folyton s mindenütt szabad útja lévén, az a légkört lehetőleg miasma-mentessé teszi; ezen szerencsés körülménynek köszönhető, hogy nem csak most, de a múlt időkben is, a midőn a betegségek elleni védekezést és a gyógyulást ugy a szellemi műveltség alsó fokán álló, valamint az intelligens közönség is nagyobb részben csak az isteni gondviselésre bizta, megyénk járványok állandó fészke soha nem volt; hazánkat e században már ötször sújtott nagy kiterjedésű cholera járványok közül is csupán az 1855. évi volt az, melynek általános pusztító hatása e megyéből is. számos emberáldozatot követelt, akkor ugyanis 268 község 160037 főnyi lakosságából cholerában megbetegült 19725, vagyis a lakósok 12\\\'33 százaléka, ezekből gyógyult 10979 (55-66%), meghalt 8746 (44-34%). Az ország sok vidékén állandó tájkórként uralgott váltóláz néhány évtized előtt még nálunk is a Mura, Zala, Kerka, Marczal árterületeinek mentén és egyéb berkes tájakon gyakran és nagyobb számban észleltetett, azonban a nemzetgazdasági szempontból végrehajtott többrendbeli csatornázás a közegészségügyre sem tévesztette el áldásos hatását, mert ma e kórnem általában csak mint enyhébb természetű szórványos betegség kerül gyógykezelés alá. Van azonban megyénk déli s délnyugoti részén egy, tájhonosnak mondható kór, a mely a benne szenvedők gyógyithatlansága és a társadalomban szánalomra méltó helyzetük miatt bir nagy fontossággal, ez a hülyeség. A legutóbb teljesített összeírás szerint a megye 583 községéből 114-ben 500 ily szerencsétlen létezik. Hogy a hülyeség és bárgyuság keletkezésének okai miben rejlenek, ezt teljesen megfejteni az orvosi tudományokkal foglalkozóknak még eddig nem 94 . \\\' . \\" sikerült, legvalószínűbb azonban ama nézet, miszerint az okok részint már az ébrényi korban fejlődnek a szülőktől örökölt elfajulást mozzanatok alkalmával, milycnekül tekinthetők a szülők ágybántalmai, iszákosságuk, elsatnyulásuk, - részint pedig a talaj, égalji és társadalmi viszonyok azok, melyeknek összmű-ködésc a cretinismus fejlesztője- és tenyésztőjeként szerepelhet. Figyelemmel kisérve megyénk tájhelyi viszonyait, s tekintetbe véve különösen ama körülményt, hogy a megye területén létező 500 hülye és bárgyú közül 400 csupán Muraközre és a lendvai járásnak a Mura folyóhoz közel eső részére,, nem különben a Dráva partján fekvő Légrádra esik, határozottan azon nézetemnek adhatok kifejezést, hogy az emiitett helyeken tájhonássá vált hülyeség okai közt legfőbb szerepet a telluristicus viszonyok játszanak; - ugyanis a Mura és Dráva árteréül szolgáló agyagos talaj, soha ki nem száradható posványok, nedves levegő, gyakori köd és bő lecsapódások, valamint a talajvíz magas állása, mind csirjául szolgálnak a cretinismus fejlődésének. Ezeken kivül a hülyeség keletkezésére befolyással van az illető vidékbeliek társadalmi viszonya, az egészségtelen, nedves lakások, az egyéneknek vagyon különbség nélküli rósz táplálkozása, a gyermekek tisztátalan tartása, a lakósoknak egy szobába való összezsufolása, a kemencze körüli alvás, a pálinkaivás korai megszokása; mind e körülmények olyanok, melyek a szellemi tehetségek kifejlődését megakadályozhatják. Hogy e tájviszonyok a hülyeséget elősegítik, onnét is kitűnik, mert idegenek, kik c vidékre telepednek és az itteni viszonyok közt folytatják életüket, később nem ritkán erctineket nemzenck, mig az innét eltávozott és a hülyeség tüneteit magukon viselt egyének utódainál a kór lassanként elenyészik. A baj megszüntetésére alig lehet számitanunk, mert az elősorolt kórokok legtöbbjénél oly tényezőkkel állunk szemben, melyeket leküzdenünk a lehetetlenséggel határos; óvó intézkedések erélyes alkalmazása által sikerülhet azonban a tájhonos cretinismus számát tetemesen leszállítani és a kórt enyhébb alakúvá tenni. Nem hagyhatom emlitetlenül, hogy a hazánkban nagymértékben elharapódzott trachoma körülbelül egy évtized óta megyénkbe is befészkelte magát és majdnem ugyanazon vidéken terjed el s látszik magát állandósítani, melyen a hülyeség vált tájhonossá; e kórnem részint a katonaságtól haza került egyének, - nagyobb részben pedig a szegény néposztálynak idegen helyen munkát vállaló tagjai által hurczoltatott be. A hatóság kitartó erélylyel küzd a baj tovaterjedése ellen, eljárásának eredménye annyiban kielégítő is, hogy a súlyos esetek és általában a megbetegülések száma is fokozatosan apad, azonban az intézkedéseknek teljesen sikeres alkalmazása ellen akadályul szolgálnak a lakásviszonyok, melyek miatt a betegek az egészségesektől el nem különíthetők és így ujabb ragályozások meg nem gátolhatok. Az elmondottak után csak röviden akarok még szólni a közegészségügyi közigazgatás múltjáról s annak jelenlegi működéséről. Azt hiszem, nem tévedek, ha kimondom, hogy valamint a társadalomban csak c század második felének elején kezdett az egészségügy iránti érzék kifejlődni, ugy az egészségügyi közigazgatás is csak ez időtől fogva fcjlesztetctt s emelkedett mai színvonalára és teljesiti nagy horderejű \\"feladatát. Azelőtt a hatóságok intézkedései csak a felmerült események körül forogtak és a már reánk sulyosodott bajok lehető megszüntetéséig terjedtek, az uj acra beállta óta azonban a helyzet fokozatos javítására törekedve, a járványokat és egyéb fontosabb kórokat előidéző ártalmas tényezők távoltartására irányozzák figyelmüket. Megyénkben évről-évre szaporodtak azon intézkedések, melyek mind a közegészség megőrzését és fentartását czélozzák s különösen az utolsó 2 évtized mutat fel e téren rohamos haladást. Hogy ezek közül néhányat felemlítsek: a védhimlő-oltás 1820/1. évben még csak 6573 egyénen teljesittetett, 95 1852-ben már 8028 egyén, 1894-ben pedig 26882 oltatott be; - a hetvenes években még számos vidéken csak a plébániák székhelyein léteztek temetők és a filialis községek c közös temetőkbe vitték, nem ritkán más községeken át és fertőző kórban elhunyt halottjaikat, ezen, a közegészségre veszélyes állapot teljesen beszüntettetett, mert ma már minden községnek van saját temetője; de nem csak községi temető van mindenütt, hanem van 10 év óta mindazon községekben, melyekben izraeliták laknak, külön zsidófclekezeti temető is; hulla-ház, hol a holtak eltemettetésük idejéig szükség esetén elhelyeztetnek, 40 év előtt egy sem volt, ma a temetők hullakamrákkal is ellátvák. A nyilvános gyógyszertárak száma 1852-ben 10 volt, azóta ezen szám huszonkettőre emelkedett; közkórház felállittatott kettő, ezeken kivül van 3 községi kórház. A hivatalos közegészségi szolgálatot ellátja 1 megyei főorvos, 12 járási-, 3 városi-, 4 községi- és 34 körorvos; a gyógyászat gyakorlására jogosított orvos van 80 ((35 tudor, 15 sebész), gyógyszertár kezelő 22, okleveles szülésznő 95. Volna még több fclemlitésre méltó mozzanat, mely mind fontos--^0velő ként szerepel a közegészségügy örvendetes előre haladásában, de a felsorol tak is elég bizonyítékul szolgálnak arra, hogy megyénk közegészségügyi administratiója csakugyan igyekszik megfelelni a civilisatio követelményeinek; azonban ez magában nem elég, hanem hogy működése teljesen sikeres lehes sen, szükséges, miszerint őt nehéz feladatának teljesítésében a társadalom is a közérdek iránti buzgalommal ÓJ kitartó erővel támogassa. \\\'•¦- ¦ .¦\\"•. . íi .J..,A:\\\'.:¦: . !.»-J m RUZSICSKA KÁLMÁN DR. Ruzsicska Kálmán dr., Zalavármegye királyi tanfelügyelője született 1849. október hó 22-én Sátoralja-Ujhelyen, Zemplén-vármegyében. Középiskolai tanulmányait szülőföldén, Budapesten és Kassán végezte. Szelidlelkületü s vallásos anyja hatása alatt a kassai egyházmegye pap-növendéke lett. Innen püspöke által a budapesti központi papnöveldébe .küldetett, hol a magyar egyházirodalmi iskola jegyzője s több ünnepély szónoka volt. Már ezen időszakban több szépirodalmi tanulmányt irt; a hangversenyeken jeles zongorajátékával tűnt ki. Összes theologiai tanulmányai befejeztével húsz éves lévén, mint nevelő harmadfél évet gróf Széchenyi Pál, kilencz évet - ugyancsak főpásztora beleegyezésével - báró Sennyei Pál volt országbíró családjánál töltött. Még mint nevelő s papnövendék a budapesti tudományegyetemen, 1878. évi június hóban bölcsészettudorrá avattatott. A sajtóban sok elismeréssel fogadott, a XIX. századbeli franczia spiri-tualismus aesthetikai munkásságát méltató nagy és érdekes tudori értekezését egymásután követte akadémiai felolvasása Schopenhauer aesthetikájából; a Kisfaludy-társaság évkönyvében pedig \\"Hartmann és Schakespcarc Júliája\\" czimü tanulmánya jelent meg. A \\"Budapesti Szemle\\" Cabanis Riohat és Schopenhauerről közölt tőle tanulmányt. Irt még egyéb közlönyökben számos irányezikket s tárczát. Főúri körökben való hosszabb tartózkodása rendkívüli hatással volt tudományos s társadalmi képzettségének fejlesztésére. Gyakori s hosszas külföldi 97 utazásaiban pedig idegen országok nevelésügyét megfigyelve, csakhamar gazdag alkalmat talált tapasztalatai érvényesítésére. Ugyanis még mint Scnnyey Pál báró fiának nevelője vált meg a lelki béke idealismusával a papnövendékség jelvényeitől s nevelői hivatásának befejezésével Zemplénvármegye kir. segédtanfelügyelője, alig egy év múlva pedig Zalavármcgyc kir. tanfelügyelője lett. Ide tapadt életével, hatásával, egész egyéniségével. Jtt alapított boldog családot, nőül vevén Mihalovics Margitot, ki őt Béla fiával ajándékozta meg. Működését szeretet s tapintat jellemzi. A tanítók törvényes érdekei nála mindig védelemre találtak. A községeket az oktatásügy felé melegen s vissza-utasithatlan érvekkel édesgette, azok figyelmét ébrentartotta, példára buzdította. Fáradságait legnagyobb siker koronázta. Tíz évi tanfelügyelői működése alatt két középkereskcdclmi iskola, három polgári iskola, egy felső leányiskola, egy női kézimunka tanfolyam, harmincz népiskola, kilencz kisdedovoda, két állandó, harmincz nyári gyermekmenedékház nyittatott meg. Úg3\\\', hogy Zalavármegyében a megyei törvényhatóság elé 1895. május hóban terjesztett alispáni jelentés értelmében 1894/95. tanév elején volt két középkereskedelmi iskola, nyolez polgári iskola, négy felső népiskola, négyszáztizenhat elemi iskola, tizenhat kisdedovoda, három alsóbbfoku kereskedelmi iskola. Ezenkívül számos új népiskola, kisdedovoda, állandó és nyári gyermekmenedékház van szervezés folyamatában, úgy a magyar, mint a nemzetiségi vidékeken. Ezen időszakba esik a csáktornyai állami tanítóképző-intézet új helyiségének felépítése is. Teljesen új iskolaház, tanitólakás és kisdedovoda épült, vagy készpénzen vétetett ezen tiz év alatt, nyolezvanhét esetben. Csakis tanterem vagy tanitólakás épült, részint pedig nagyobbmérvü átalakítás történt hetvenegy esetben. Eltekintve a közoktatási kormány által az állami iskolákért fizetett évi bérösszegtől, Zalavármegyében az iskolafentartók, csupán 1894. évi július haváig, tehát a kir. tanfelügyelő tiz évi működése alatt, közel hatszázezer forintot áldoztak a népoktatásűgy körébe tartozó építkezésekre. Az iskolák évi Ion tartása, az 1892/93. tanév alkalmából utoljára begyűjtött adatok tanúsága szerint 438.494 frtot vett igénybe. Ezen összegből közel háromszázezer forint tanítók javadalmát képezi. A tényleg iskolázok száma 1894/95. tanév elejéig 63.414-ig, a tanítók száma 668-ig emelkedett. A ragaszkodás és nagyrabecsülés, melylyel a megye tanítósága és egész közönsége viseltetik iránta, szép és megható kifejezést nyert tiz éves működésének 1894. évi augusztus hóban, a vármegye főispánjának, a közigazgatási bizottság küldöttségének, a papság, a vármegyei tanítóság és számos tanügybarát jelenlétében történt megünneplésében. A megyei tantestület Csáktornyát választotta az ünnepély színhelyéül, mert Ruzsicska Kálmán dr. a nagykiterjedésü vármegye tanügyének óriási gonddal és felelősséggel járó vezetése mellett annyi odaadással szolgálja a megye nemzetiségi vidékeinek kultúráját, hogy nemcsak a -muraközi népoktatásügy szervezésének, de jövő fejlődésének körvonalai is élesen kibontakoznak tiz évi tervszerű munkájából, melylyel a közoktatási kormány, a hatóságok és társadalom áldozatkészségét s lelkes együtt érzését egyaránt érvényesítette. Kiváló szakértelmével, széles látkörével s lankadatlan szorgalmával teljesen rászolgált a közbizalomra, mely iránta mindenfelől megnyilatkozott. A minisztérium, a törvényhatóság, a közigazgatási bizottság, számos város és község elismerésén kivül királyi kitüntetésben is részesült. Mindenkor sok erkölcsi jutalmat talált a tanítók ragaszkodásában és sok örömet azok szorgalmában s példás viseletében. Nem csoda, ha a megye tanítósága minden bajában és szenvedésében őszinte bizalommal fordult jó ÍIALIS CS HOKHMANN: Zaíamcgyei évkönyv. 7 szívéhez. Nyiltan rámutatott mindenkor a még sok alkotni valóra s a tanitó-gyűlések alkalmából ugy iskolai, mint társadalmi téren jól ismert szónoki erejével igazi lelkesedésre gyulasztja őket. Hiányoznék egy szép vonás a képből, ha nem emlékeznénk meg még életben levő édes anyja iránti példás ragaszkodásáról s azon nagy erkölcsi lekötelezettségről, melylyel a megye és tanítói jóindulatú támogatását elbírálja. \\"És ha talán - mondja jubileumi beszédében - egyéniségem és hatásom nem is fog magasabbra nőni az Önök szemében, Isten segítségével bátran ígérhetem, hogy azon magasságból, melyre szeretetük- állított engemet, porba hullni soha nem fogok; mint ahogy mély hálával Ígérhetem azt is, hogy Zalavármegye hatóságainak, közönségének s tanítótestületének becsülése, bizalma és ragaszkodása, utolsó lehelletemig drága kincse lesz életemnek!\\" Mi pedig, kik vele együtt izzadunk a kultúra apostolságában, boldogok vagyunk a tudatban, hogy Zalavármegye az ezeréves ünnepet népoktatás ügyének oly fejlettségével érte meg, mely a küzdőknek és küzdelemnek egyaránt méltó és büszke bérét képezi! Margitai József. KISFALUDY SÁNDOR. Mienk, egészen a mienk a szerelem halhatatlan költője! Se előtte, se ulánna, nem sírt oly fájón költő lantja \\"a kesergő szerelemről\\", nem. suttogott, nem enyelgett oly édesen a \\"boldog szerelemről.\\" Sümeg várának ormáról egy ezredév emlékeként, omladozó bástyák néznek le reánk, az évek versengnek a rombolás munkájában ; ma még büszkén áll egy viharedzett bástya, egy évtized viszontagsága már léket üt rajta, a másik megingatja, hogy a harmadik romhalmazzá dönthesse, elpusztul minden az ég alatt, melyet nem őriz a kegyelet! Egy kisház áll a vár tövében, most is ugyanaz a vasrács védi ablakjait, ugyanaz a farács keríti be a ház előtti kis kertet, még a tető ablak is a régi. A sötétes folyosó, a bolthajtásos szobák, a nehéz tölgyfa-ajtók nagy rézzárai, sőt Íróasztala helyén a padlóban ma is ott látszik a két mélyedés, mely egy félszázadon át folytatott szorgalmas írói munkásság látható bélyegeként hagyott ott a költő vaspatkós csizmája. Minden 7* 100 úgy áll ma is, hogy azt hihetnénk, nem örökre távozott el tőlünk, büszkeségünk; ha ott nem állna a ház homlokzatán márványba vésve: \\"E házban született, élt és hall meg Kisfaludy Sándor.\\" Leülök a Kisfaludy szobor talapzatára, elmerengek. Látom magam előtt a komorképű atyát, Kisfaludy Mihályt, mellette ülve nejét, Sándorfft Annát, ölében egy szőke hajú fmcskával, az elsőszülött Sándorral; majd mint egy csintalan makranczos fiucskát látom, ki édes anyja tilalma ellenére ott mászkál a kiskert alacsony bástyáján, majd később mint a győri gymnasium növendékét, ki Mandli János bognármester házából járja a benczés gymnasium osztályait, fellázadva tanárai igaztalansága ellen, mert 8-ik eminensnek hirdette ki az igazgató. A Pozsonyban töltött bölcsész Kisfaludy S. szülőháza Süme<;. Kisfaludy S. szobra. Sümeg várának romjai. hallgatói évei, hol elsőben foglalkozik az irodalommal, elmosódnak emlékemben, hogy annál élénkebben tűnjék fel katonáskodása. Atyja ellenérc a testőrséghez vágyik és mint kádét beáll a Sándor Leopold huszárezredbe Erdélybe; innen kerül fel Bécsbe, mint testőrhadnagy, hol Takács, Bacsányi társaságában tölti szabad óráit, mig rabjává nem lesz Medina Mária hírneves művésznőnek, ki rajongásig imádja a nyalka testőrhadnagyot. Az édeni napokra felhő borul, az új testőrkapitány Splényi, irigy szemmel nézi Kisfaludy szerencséjét a nagy művésznőnél és mindent elkövet, hogy megkeserítse a boldog szerelmes napjait. Kisfaludy határozott jelleme nem tűri az igaztalanságot, öt társával fellázad Splényi ellen, miért Olaszországba, Milánóba helyeztetik át büntetésből. Mielőtt a hosszú útra kelne, eljön Sümegre búcsút venni övéi és barátai- 101 tói, itt ismeri meg a badacsonyi szüreten Szegedy Rozáliát, kiről már legkedvesebb barátjától, Skublics Imrétől, oly sok szépet hallott és akit Anna húga, mint Sümeg vidék egyetlen hozzáillő hölgyét, régen neki szánt feleségül. Rózának megtetszik Sándor, de hidegen, büszkén bánik vele, talán csak szeszélyből, mi csak fokozta a hirtelen feltámadt lángoló szerelmet. Kisfaludy nehéz szívvel búcsúzik szülőföldjétől, kedvtelenül indul a két hónapig tartó hosszú útra, hova csak teste utazik, mert szivét, lelkét, Rózánál hagyja. Útitársa, Vizkelety hadnagy, nem birja őt felvidítani, örvend, ha egyedül lehet iró tollával és a dörömbölő kályha mellett ideiglenes lakásán utazás közben leirja naplószerüen éleményeit barátja, Skublics Imre számára. Klagenfurtban fordul meg (hol több napi pihenőt tart) először hölgytársaságban, a klagenfurti szépek versengenek érte és szívesen elcserélnék vele az egész ott állomásozó tisztikart; végre Milánóba ér, hol nincs már egy nyugalmas napja sem, a Citadellát körülfogják a francziák és ostromolják. Kisfaludy lemond az élet örömeiről, golyó fütyölések közt irja levelét Imréhez, elbúcsúzva tőle, fájó szívvel küldi utolsó izenetét szive halványához Rózához. A Citadella Napóleon kezeibe kerül és ő mint hadifogoly Draguignanban tölti szomorú napjait, Petrarca kedvencz műveinek és hegedűje társaságában ; itt pendül meg kezében a lant, keseregve reménytelen szerelméről. \\"Azt kérdezed, oh barátom, Milyen az én életem ? - Még most is a régi terh nyom . ¦ S avult lánczom zörgetem. * Még most is a szerelemnek K\\\'inos horgán rángódom, S a reménynek s félelemnek Habjai közt hanykódom. Szivem harcza folyton foly még: Csak az vagyok, a ki valék. S az maradok, mig élek, Bár mi sorsot cserélek.\\" Sorsa később jobbra fordul, Provence lakói rokonszenveznek a nyalka magyar hadi foglyokkal, hölgyei bálványozzák őket. Kisfaludy szórakozást keres szép szomszédnőjénél, a költői lelkületű D\\\'Esclapon Károlinnál és mig Medina Mária őt megtanította olaszul, ugy a szép Károlin társaságában nagy tökélyre viszi a franczia nyelvben való ismereteit. A franczia fogság letelt, Károlin fájó szivével gondol a búcsuzásra és könnyhullatások közt kéri Kisfaludyt, hogy ne feledje el és keresse fel leveleivel, mit neki Kisfaludy meg is ígér. Ily kedves emlékekkel eltelve tér vissza hazájába, hol viszont látva szive Rózáját, nem habozik többé, megkéri kezét és 1800-ban nőül is veszi; az első néhány mézes évet neje birtokán Káinban töltik, mig 1805-ben végleg Sümegre költözik, szülőházába, a még mindig bálványozott nejével Szegedy Rózikával. 102 A nap nyugvóra száll, utolsó sugara bearanyozza a felhőrongyok szegélyét, melyek megvilágítják még egyszer a kis fará-csos kertet; ott látom Kisfaludy daliás alakját, de nem egyedül, ott van mellette imádott Rózája, ki ugy simul hozzá, mint a rep-kény a mohos sziklához, vagy mint a vadgalamb turbékoló párjához ; megpendül a lant, az esti szellő szárnyára kapja ez édes enyelgő hangot, mely oly szépen szól a \\"boldog szerelemről.\\" \\"Oh te, szivem kedveltjének Első édes izgalma ! Első csókja szerelmének Kínáim szép jutalma : Szivemnek mély fenekében, Ott sajogsz te, most is még; Üdvözítő erejében Tüzed mindég bennem ég. Bár mi légyen már belőlem, Elmondhatom azt felőlem. Nem hiába reméltem, Mert szerettem és éltem.\\" Megjön a nyár, a nap heve felpcrzscli a rétek virágait, a lehullott falevelet csörtetve viszi a meleg déli szél a száraz haraszton. Keressük fel Kisfaludy hagyományos diófáit, a fehér kövek hegylábánál letelepszünk, a terebétyes, zöld-lombos fa alá, arra a régi repecskes szu-rágta lóczára, mely szintén reá emlékeztet ; ennek szomszédságában van az az örökemlékü nyaraló, ahol Kisfaludy regéit irta. Fekete márványtábla aranyos betűi így figyelmeztetik e szent helyre az utast: \\"Honfi kegyeld e helyet és gondolj régi urára. Kisfaludynk zengett itt epedő dalokat.\\" Fejünk fölött a fehérkövek csupasz sziklái, előttünk a vár regényes romjai, melyeket köralakban foglalnak be Somló, Ságh, Tátika, Csobáncz, Szentgyörgy heg)^ei. E csodás vidék tette rajongóvá a nagy költőt, ez hangolta lantjának húrjait azon örökszép dalokra, melyekkel megénekelte a romba dőlt Somló, Tátika és Csobáncz várok regéit. Itt kesergett hitvesének Rózának halálán, kivel 32 évig élt boldog házasságban és itt nyert új táplálékot szerelmes szive, élete delén, midőn magához emelte Vajda Ignácz táblabiró ritka szépségű leányát Amáliát. Halottak estéjén a sümegi temetőben levő Kisfaludy szobrot körül övedző vasrács lámpái három koszorúra vetik fényüket, egyiket családja, kinek büszkesége a nagy halott, a másikat a kaszinó, melyet ő alapított, a harmadikat a tanuló ifjúság kegyelete helyezi oda. Halottak estéjén egyúttal halálának évfordulóját is üljük. Éppen egy félszázad éve múlt, midőn 1844-ben október 28-án örökre 103 itt hagyott bennünket. Az ég elborult, a tenyérnyi hópelyhek a halotti tánczot járták a szél sivitó zenéjére, már harmad napja Szegedy Róza sirja Sümegen. feküdt ravatalán drága halottunk, nagy lelke régen elszállt az örök boldogság hónába, teste oszlásnak indult: a természet mégis daczolt, mintha nem is akarná a hideg földnek átszolgáltatni azt, kit életében annyi szeretet vett körül, Mindenszentek napján végre az emberi erő legyőzte a természetet, száz lapátos ember csinált utat a hófuvatba és nyolcz bival gázlót a sírhelyig; így temették első hitvese Szegedy Rozália mellé, hogy a túlvilágon is egyesülhessen azzal, kit életében rajongó lelkének egész szerelmével szeretett. Szobám oldalfalait elfog- Kisfaludy Sándor sirja Sümegen. lalja a két nagy könyvszekrény, az ő egykori könyvtárával; a nagy kétszárnyas ajtók telve az ő jegyzeteivel; hogy a több ezer kötet könyv mindegyike megfordult kezében, bizonyítja az, hogy egyikbe beleirta nevét, másikba jegyzeteit. Végig lapozom negyven évről szóló napló-szerű jegyzeteit, melyek a ka-landariumok üres lapjaira vannak írva, melyekbe nem csak a költő, hanem a szorgalmas gazda is bele jegyezte éleményeit. így kerül néha egy lapra a tudományos akadémia felállításának plánuma, a helyesírás szabályai, Petrarca verseinek idézetei, a legprózaibb dolgokkal, hogy a szekfü tehén megborjazott, vagy a Pista kocsis beszegődött. Kötetekre mennek legszebb alkotásainak eredeti kéziratai, a \\"Kesergő szerelem\\" a regék, drámai műveinek töredékei és kisebb költeményei és egész gyűjteményt 104 képeznek azok a művek, melyeket iró társai tiszteletük jeléül küldtek be néki ajánlásaikkal, ezek közt találtam Bacsányit, Döb-renteyt, Kazinczyt, Kölcseyt, Takácsot stb. Nem kevésbbé érdekes egy szótár, mely egykor Petőfi Sándor tulajdonát képezte, melyet még mint diák használhatott. Czimlapjan gyermekes Írással egy latin vers olvasható Petrovics Sándor aláírással. A könyvtár nemcsak magyar műveket tartalmaz, képviselve van ott a német, fran-czia, olasz szentimentális irodalom mindazon műveivel, melyek őt érdekelték, sőt nem egy katonai és hadászati munka található könyvtárában, melyekből fiatalabb éveiben meríthette a hadi tudományt. Kétségtelen, hogy a sok kincsek közt mégis legérdekesebb Petrarca dalainak azon kis kötete, melyet magával hordozott viszontagságos életén keresztül még akkor is, midőn a milánói Citadella ostrománál csak a gondviselés mentette meg a haláltól. A könyvtár kiegészítő részét képezi a kézirat-gyűjtemény, mely több ezer darabból álló leveleit, kéziratait és családi okmányait tartalmazza és emléktárgyai, melyek oly annyira összefüggnek életével. Ilyen becses tárgy egy aranyozott diszpohár, melyet a bécsi diákoktól kapott, nemkülönben ágya felett levő ébenfa kereszt ezüst feszülettel és ezüst sarkantyúi. Kettős becscsel bir egy emberkoponya, melyet Kisfaludy Zürichből hozott magával, Lavater a physignomiai tudomány megalapítójának akkoriban megjelent nagy munkájával együtt. A koponyát azon körülmény teszi főkép érdekessé, hogy a világhírű tudós, Lavater, maga jelölte ki azon tudományának alapelveit, hogy minden érzék, hajlam, a koponya mely részében van elhelyezve. Darnay Kálmán. TÁTIKA MÁR CSAK OMLADÉK. Irta: Róth Miksa. Hallgatva s gyönyörködve az előttünk távolból felbukkanó \\"pipázó\\" Tátikán, gyalogoltunk a zalaszántói utón, s mig útitársam időközben rettentő cynismussal szedte össze lan-cettájával az \\"ózont szóró eső\\" által előcsalt bogarakat gyűjteménye számára, addig beleképzeltem magamat e fenséges völgy történeti múltjába. Egy törzs kiválasztja Tátika hatalmas szikláját, tetejére sziklatömbökből erős házat készit. De a törzsfö, ki élettapasztalatával a fejlődő családnak, szívvel és észszel irányt ad; öreg, nagyon öreg. A természet megváltozhatlan törvénye az öreget megfosztja életétől, a család, a kihűlt testet a völgybe viszi le, paripájával s fegyvereivel együtt eltemeti, föléje hatalmas halmot hány. Es igy megy ez ivadékról-iva-dékra. Róth Miksa. A halmokon csemeték, ezek hatalmas fákká nőnek, a néptörzs el-.\\\'\\" \\\', \\"¦\\"¦¦\\\'\\\'¦ --»¦ széled, körüllakja Tátikát s fejlődik. Mentül több halom jelzi a halandóságot, annál több a fejlődés az élők között s a hegytetőn már többé nem menhely, hanem egy kihivó váracs emelkedik. És jön a keresztény vallás - mely az ember kezébe verekedő eszközök helyett olvasót ad; megtanítja imádkozni a pogányt az imakönyvből, mialatt lassankint elfelejti ősei vallását s elhunyt nagyjait már szentelt földbe temeti. Haladnak a századok s az ember futva alig bír lépést tartani vele, a néptörzsek sokaságából időközben boldog s hatalmas nemzetet egy rettentő förgeteg megállásra kényszeríti. 1243-at írnak, itt a tatár! Temetővé válik az ország s kiégett romokká a városok, falvak s erődök. Sem kard, sem olvasó nem használ, vége mindennek; Tátika vára füstölgő romhalmaz. A hirtelen orkán után megjött a verőfény, de ezzel együtt az ország siralmas nyomora! A kitakarodott tatárok eltávoznak s Tadcnlio Zeland veszprémi püspök erős szívvel fog hozzá a vár felépítéséhez. Okulva a régieken, a várat megnagyobbítja s erős helyőrséggel ellátva, jól felszereli. 106 Majd sárfenéki Fridrik lesz a vár ura, 1538 pedig gersei Pethő György. Kecseti Márton veszprémi püspök egyet gondol, sümegi várőrségét egy szép napon Tátika alá sorakoztatja s könnyű szerrel elfoglalja. Keletkeznek aztán a pörök, az országgyűlés előtt óvás tétetik. Itt már többé nem az olvasó, hanem az (jköl játszik szerepet! Gyászos idők ezek; az ököljog felkölti az irigykedés ördögét - tatár után török, s a folyton czivakodó feleket széjjel veri, a várat pedig lerombolja! Itt a völgyben a kunhalmok alatt az elődök dicsősége, amott fenn a hegytetőn abban a szétdult várban az átkos testvérharcz bűne, szégyene van eltemetve. Ekkor egy kis tisztásra érünk, a melynek a haraszt vöröses sárga reflexe olyan kísérteties világítást ad. Egyszerre szép növésü őztehén ugrik fel, s meglepetésében elfelejtkezik a futásról. Karcsú nyakát kinyújtva, nagy mély szemeivel olyan kimondhatatlan kifejezéssel néz reánk. , -.. ¦¦;-¦.¦ = ¦-¦ -.. - . Megijed ugyan a han- gos emberi szótól, de nem fut el, mi pedig olyan mély megilletődéssel bámulunk vissza reá! Egy megsárgult levél lomhán szálinkózott lefelé, ennek zöreje elég volt, hogy futásra birja. Tátika romja. Azt, hogy e vár setét fala számos nyilasával Beérünk az erdőbe, s a váromladék egyszerre eltűnik. A rengeteg fák eltakarják szemeink elől. Csak akkor látjuk újra, mikor már a hegytetőn vagyunk. Szemünk előtt düledez Tátika vára, mely egyrészről a pompás tölgy-koszoruzta hegyián czolat-tal, másrészről a mélyben - nevető contrastként, - nagy perspectiváju viruló völgy által van körülvéve. A repkényfutotta falomJa-dék közt a gyíkok ije-dezve zörgetik a harasztot, miként ásít a derült levegőbe s hatalmas massájával, miként imponál; kéklő silhuettjét a Badacsonynak, Csobáncznak; a csillámló Balaton színjátékát, mely majd minden percz-ben változik, meglopva az égboltozat színét; a szomszédos ide vágyó Kézi várát, - minek említeném ! Két faltöredék áll északról s egy torony maradéka délről, az egyik fal balra, inig a torony fejével lefelé hajlik. Megunták ezek már az együttlét szomorúságát! A körfalból csak törmelék, a pinczéből csak egy boltozatrész, melyen embermagasságnyi fű női, - s a mit tán legelőször kellett volna említenem, az egészről egy bájos rege, melyet Kisfaludy Sándor irt, maradt fenn az utókornak. Az előttem levő képnek a varázsa egész lényemet eltölté. Alkalmas pontot keresvén magamnak, a rom érdekes körvonalait vásznamra festettem. 107 Munka után elfáradva, ledőltem a magas, buja fűbe ; az erikák o!\\\\r hivo-gatólag kacsingattak, a százszorszép irigykedve versengett vele; kellemes zsib-badást éreztem és szunnyadni kezdek. Egy harangvirág volt épen a fülem mellett s inig a virágról-virágról szálló méhecskék döngicsélései az egyik fülemet foglalkoztatják, a másik fülembe e kis harang virág tündére mesélni kezd. \\"Egyszer volt egy ember, kit mi tündérei a virágoknak nagyon szerettünk ; mórt ? Mert költő volt. Gyakran felkeresett bennünket s megjelenésével mindig megörvendeztetett bennünket: Mert megértettük egymást, Elmerengve sétált naphosszán át e romok között, miközben lelkében szebbnél szebb regék szülemlettek, s mi minő örömmel hallgattuk! Sokszor ledőlt közénk s mi oly jó barátokká lettünk; - ilyenkor aztán összesúgtunk valamennyien és egy szép, de szomorú történetet meséltünk neki Tátikáról, Reziről, melyet e hideg falak sóhajtanak folyton s melyet ti közönséges emberek megérteni sohasem tudtok, ha e kedvenezünk azt nektek el nem regéli! És ezen ember . . . . \\"Kis tündér! Ezen ember Kisfaludy Sándor volt. Ez az ő birodalma! És Kisfaludy neve itt e romok közt ugyr jő ajkamra, mint a jó muzulmánnak Allah dicsőítése.: La ül ah, ill Allah wamohamed rasul Allah!\\\'\\\' \\"Úgy! Ugv!\\" bólingatott a kis harangvirág tündére s behúzta magát a virág kelyhébe - én pedig felébredtem. Az esti szellő végig ringatja a virágokat, azok pedig nagyokat bólin- Í. Úgy! Úgy! A NAGYKANIZSAI GYMNASIUM TÖRTÉNETE. Irta: Kalcsok Leo. Zala- és Somogymegyék megszabadultak a török uralom hosszú szenvedéseitől. A nép az idegen járom lerázása után anyagilag gyarapodott, de szellemi tekintetben majdnem egy egész századon keresztül minden a régi elhagyatott állapotban maradt. Ezen szomorú állapoton segített Batthyány József kalocsai érsek, ki Nagy-Kanizsára gymnasium felállítását tervezte s e czélból 1763. évben összeköttetésbe lépett a kegyes tanitó-rend akkori főnökével Tapolcsányi Gergelylyel. A kegyesrend főnöke a következőkben állapodott meg az érsekkel : Kalcsok Leo nagykanizsai gymn. tanár. Batthyány Lajos gróf, Kanizsa földesura, az érsek atyja, üze\\\'Áex váltó forint alapítványt tesz le. Ennek kamatjáért a rend magára vállalja, hogy a Nagy-Kanizsán felállítandó 5 osztályú nagy-gymnasiumot kellő számú tanerővel fogja ellátni. A nagy-gym-nasium 3 grammatikai és 2 humani-tási (költészeti és szónoklati) osztályból állott. Az alapítványhoz járult még 300 D ölnyi kert és hat szekér szénát termő rét, ez utóbbi Horvát-Szent-Miklós határában. A nemes terv útjába Koller Ignácz veszprémi püspök akadályokat gördített, melynek \\"következtében az intézet csak 2 év múlva nyílhatott meg. Az első igazgató Csonkái Jöb volt, ki pracfectus néven az uj intézetet 7 évig vezette. A tanári kar az igazgatón kívül három személyből állott: Jaros László, költészet és szónoklat tanárából, - Franc Bertalan és Dományi Márk magisterekből. Ez utóbbiak a három alsó grammatikai osztály vezetői valának. A növendékek száma mindjárt az első évben annyira felemelkedett, hogy a tanári személyzetet egygyel szaporítani kellett. A tanintézet első vezetőinek nagy nélkülözésekkel kellett küzdeniök, de ennek daczára az intézet hírneve folyton emelkedett s az ifjúság serege szaporodott. 1770-ben szűk anyagi körülmények miatt az előkészítő osztályt be kellett szüntetni. A szomorú anyagi helyzeten Mária Terézia segített, ki 1777-ben a tanulmányi alapból évenkint 300 forint segélydijat rendelt a szegény intézet számára. A növendékek száma 300-400 között hullámzott. II. József 1785-ben kelt tandíj-rendelete a növen- 109 dékek számát 110-re apasztotta. Hasonlóképen csapás volt az intézetre II. Józsefnek 1787-ki rendelete, mely meghagyja, hogy az országos hivatalok: kir. egyetem, akadémiák és gymnasiumok németül levelezzenek és a ki 3 év leforgása alatt a német nyelvet el nem sajátítja, hivatalától elmozdíttassék. Midőn pedig a határidő 1787-ben letelt, a német nyelvnek, mint előadási nyelvnek, fokozatos életbe léptetése tényleg meg is kezdődött. József 1790-ben bekövetkezett halálával a Mária Terézia korabeli állapot állíttatott vissza. A növendékek száma ismét 200-ra emelkedett. I. Fcrenez uralkodása alatt a tanügy terén mindenütt hanyatlás állt be. A franczia forradalom kitörése a népek békés fejlődését egy időre megakasztotta és a közügyeimet a forradalmi eszmék és mozgalmak felé terelte. Még inkább igénybe vették a közfigyelmet a napóleoni idők véres küzdelmei. Ezen válságos időkben látogatja meg az intézetet a nemesi felkelés megszem- Iialis I. fényképfelvétele. A nagykanizsai főgymnasium. lélésére Kanizsára jött nádor és az iskolai épület és berendezés hiányosságának láttára felszólítja az igazgatót a helytartó tanácshoz intézendő kérvény benyújtására. Az igazgató felhasználja a kedvező alkalmat és az intézet javítására és berendezésére segélyt kért, de az ügy a bekövetkezett napóleoni harezok miatt elintézést nem nyert. A hadjáratok miatt még a tanítás is szünetelt 1808. jan. 13-ától egészen január végéig. A következő hónap 21-én Gorup tábornok, János főherczeg egyik megbízottja, a tantermeket a megsebesített katonák számára foglalta le. .Szept. 30-án a tanárok lakását akarta lefoglalni. A megrettent igazgató a városi hatósághoz, majd a főigazgatóhoz fordult az iskolák kiürítése ügyében, de eredmény nélkül. A dolgon Sihucghy József zalamegyei alispán közbelépése segített. Az 1809/10. tanév megkezdődött, de az elijesztett ifjúság lassú gyülekezése miatt csak nov. 5-én tarthatták meg a \\"Veni Sancte.\\"-t. 110 * Az intézet 1809/10 évtől egészen 1818-ig igen desolált állapotban tengődött. 1818-ban a város jelentékenyebb összeget fordított az elhanyagolt iskola felszerelésére. 1820-ban megkezdték az épület javítását és folytatták a következő^ esztendőben is. Az intézetet uj tetővel, az iskolákat uj padlóval látták el. Az 1820-as évektől egész 1841. országgyűlésig semmi nevezetesebb változás nem fordult elő az intézet állapotában. Az említett évben a főigazgató utasítást ad, hogy a beszédek ezentúl magyar nyelven tartassanak. Ezután fokozatosan tannyelvül a magyar hozatott be. A szabadságharcz kitörése több tanártól fosztotta meg a tanintézetet. A szerencsétlenül végződött szabadságharcz után intézetünkre nehéz napok következtek. Az osztrák közoktatásügyi miniszter a kegyesrendiek 11 gymnasiumát megszüntettnek nyilvánította. Ezek között volt a nagykanizsai is. A városi tanács mindent elkövetett az intézet megmentése érdekében. Fáradozását siker koronázta. A birodalmi kultuszminiszter Thun Leó gróf a városi küldöttség személyesen átnyújtott emlékiratára 1850. november 8-án az intézetet megnyittatta és az algymnasiumok közé sorozta. Tanítási nyelv német volt, de a jegyzőkönyveket latinul szerkesztették. Az intézet ezen stádiumban maradt 1865-ig. Ez vala százados évfordulója. A nevezett év nov. 5-én ü!é meg gymnasiumunk fennállásának 100-ik évfordulóját. Az 1867/8. esztendő örvendetes forduló pontot képez az intézet történelmében. Nagy-Kanizsa város lelkes közönsége 1865-ben az algymnasiumnak főgym-nasiummá való átalakítását határozta el. A nevezett év márcz. 20-án Wlassics Antal városbiró elnöklete alatt az intézet érdekében ülést tartottak. A teendők megvitatására 41 tagú bizottságot neveztek ki és a költségek födözésére 150 ezer forintot szavaztak meg. A városi tanács az összeg egy részét gyűjtés alapján akarta beszerezni s ez iránt a helytartó tanácshoz kérvényt nyújtott be, mely ezen év szeptember 9-én kedvező elintézést nyert. A gymnasium kiegészítése érdekében megindított mozgalmat mindenütt örömmel üdvözölték. Batthyány Fülöp herczeg a pénz devalvatio viszontagságai között 4060 frtra olvadt tőkét 10 ezer frtra egészítette ki, Batthyányn kívül a városiak és a vidékiek vetélkedve meghozták az áldozatokat a nemes czél érdekében, ugy hogy 1867 október hóban megnyílt az 5-ik osztály, az 1868/9-ki tanévvel a hatodik. A gymnasium épületére vonatkozólag a város a kegyes-tanitórend főnökségével az 1868-ik év augusztus hó 20-án kötött szerződés értelmében oly egyességre lépett, hogy miután a régi társházhoz tetemes építkezések járultak, nevezetesen az egész déli oldal a tornateremmel, az északi oldalon több tanterem a rajzoló teremmel, nehogy ezen összekapcsolt egy egészet képező épület két gazdától tartassék fen és ebből kellemetlenségek származzanak, a régi épület a kerttel és az udvarral együtt a város birtokába megy át, mely az épület fentartását és a terhek viselését átveszi. Ezek után a magyar vallás és közoktatásügyi minisztériumtól nyert engedély alapján 1870/71-ben a hetedik és 1871/72-ben a nyolezadik osztály nyilt meg. Az intézet azóta modern felszerelésekben, gyűjteményekben folyton gyarapszik és legújabban egy gyökeres és a modern követeléseknek teljesen megfelelő átalakításnak néz eléje. V \\\\ TAPOLCZA. Irta: Vázsonyi Izidor. A--.. Vázsonyi Izidor. Mikor még az ember barlangokban, üregekben, odúkban lakott s a viz partján összetákolt ezölöp építkezésével keresett menedéket az üldöző vadállatok ellen, már a Dunántúl emberek laktak. A Fertő mellékén találtak már e korból maradt műemlékeket s feltehető, hogy az aránylag közel levő Balaton mellékén szintén laktak emberek. A broncz korszakból már számos adatunk nyújt világot e vidék múltjára. i\\\\z Aquincum-ból (Ó-Buda) Aquilen felé vezető út Veszprémen és Tapolczán által húzódott. Probus, a jeles panno-niai császár, dicsérettel szólabala-ton-melléki szőllőkről. A rómaiak csapolták le a Balatont, mely Ta-polczánál a Hatosi malmon felül végződött. A közel eső Szigliget igazi sziget-liget volt, vára római eredetű. A régi várakat általában mocsaras, ingoványos vidékek közepette építették, e kedvező földrajzi fekvése következtében volt Sz.-Fehérvár is sokáig honunk fővárosa, minthogy várát ellenség ügygyel-bajjal tudta volna megközelíteni. A szigligeti őstemetőn s a tapolezai határban lelt réz és broneztárgyak, fibulák, lándsák a rómaiakra vallanak. Találtak azonkívül ugyancsak a szigligeti őstemetőn vas-hajitó lándsát, egy liliomlevél alakú kétélű vaskardot. E vasfegyverek a keltáké-i voltak; e népfaj hozta a vasat legelőször Pannoniába, különben is a kelták voltak a vaskorszak megalapítói. A keltákkal hadakozó népeknek broncz fegyverei eltörtek, mig a vaskardok meggörbültek és a régi kelták lábukkal egyenesitették meg meghajladozott fringiájukat. 112 A keltákon kivül laktak Tapolcza körül az avarok is. Maga a közeli Gyürhegy avar gyürü-hegyet sejtet. Tapolczán az úgynevezett \\"avardombon\\" szőllőforgatás alkalmával elmúlt őszszel terjedelmes avar sirmezőre akadtak. Említett dűlő homokos talajában a terméskő bazalt, vagy homokkő, de mészkő nem fordul elő, még is helylyel-közzel egy-egy fehér mászkőre bukkantak. Ezen kövek alatt számos cserép darab, itt-ott félig rothadt csontok, kész agyag edények, csészék, bögrék, tálacskák találtattak. Az urnák egyike másika csipkézett, mely diszités eredeti pannoniai tipus s csak hazánkban lelettek. Találtak háló súlyt is, mely kétségtelenné teszi, hogy a lakók egy része a halbő Balatonban való halászko-dással foglalkozott. A későbbi kprban a Balaton zalai oldalán szláv népek telepedtek le. Maga Balaton is szláv szó, valamint Tomaj, Ederics s Tapolcza is. Tapolczáról ugyan a népethimologia azt tartja, hogy \\"tó polcza\\", minthogy a tó partján épült, de ez ép oly ráfogás, mint Veszprémre a \\"veszett prém\\", vagy hogy kapujára e szók lettek volna felírva: \\"Vesp. R. lm\\", - (Vespasianus római imperator) holott a nyelvészek rég kisütötték német eredetét, t. i. \\"Weissbrunn.\\" Német lakosok Tapolcza körül is laktak, Sáska, Szőcz, Németfalu, Gorkován (ez utóbbi Gar-kein Wein) német eredetű lakói azonban ép ugy megmagyarosodtak, mint Ederics, Káptalan-Tóti stb. szlávjai. Tapolcza körül emelkedő várromok, mint Szigliget, Óvár, Csobáncz, Hegyesd, Sümeg, Rezi, Tátika - e vidék benépesített voltáról tanúskodnak. E várak eredetét homály födi, a nép beszél a zebfejü tatárról és törökről,- de még mondák sem maradtak róluk. Kisfaludy Sándor szép regéi történeti háttér nélkül költői képzelődés szüleményei. A török Szigetvár és Nagy-Kanizsa fel-dulása után Kőszegnek vette útját, előbb azonban dulárai (mint őket Horváth Mihály nevezi) utjokban 16 várat feldúltak. E várak egy része akkor dulatott fel; Hegyesd árulással és csellel került török kézre, Sümeg később újra felépülvén, a lángok martaléka lett. (Adatok Zalám, tört.-hez.) Csobáncz város volt. E község bullája ma is meg van a diszeli község házán, két keresztbe fektetett kard felett e magyar felírással: \\"Csobáncz város pecsétje.\\" Csobáncztól egy negyed órányira feküdt Tapolcza, szintén igen régi város. A városban újra épített házak egykori fundamentumában Szt. László korabéli és későbbi, de még Arpádházi királyok korába való pénzeket találtak. Tapolcza város közepén levő tavat lecsapolták, a lefolyó viz-nek gátat emeltek; e folyócskának, mely a Balatonba ömlik s több malmot hajt, ma is Gád a neve. A tapolezai réten Diska és Ra- 113 poska felé két utat építettek, ezeknek ma is töltés a nevük, a régiek csak nagy kerülővel, vagy csónakon juthattak a Szt.-György északi része felé. Tapolcza helységének kegyura is volt, Tapolczay gróf. E név ma is megolvasható a város irattárában levő latin codexen, azonban a főnemesség e családfája kihalt. Tapolcza malmai régi eredetűek, azonkívül tímárok és vargák is szép számban voltak. Voltak a vidéken száraz malmok is, úgynevezett kállák. A kálla szó jelentését a nép elfeledte; a tapolezai járás három Kálla nevű helysége sejteti, hogy hajdan Tapolcza körül virágzó juhtenyésztés volt, minthogy e kállák első sorban a gyapjumosás kedvéért épültek. A nép ma már Kálla alatt kálhát Tapolcza. (Részlet a tó mellett.) (kályha) sejt. Tréfás talányt is csaptak rá: \\"Hogyan lehet 3 kálha közt megfagyni ? Felelet: Szentbékálla, Mindszentkálla és Köves-kálla közt. Hogy Tapolcza nagyobb helység volt, bizonyítja azon körülmény, hogy benne két templom állt, ma csak egy van. Egyik volt a Miklós templom, ez rég elpusztult. A másik templom a jelenlegi közelében a tó partján épült, ennek romjai vagy 30 esztendeje még láthatók voltak. Az egykori vörös barátok klastromának csak a híre maradt fenn, a középkorban híres tapolezai főiskola pedig a Miskolcz melletti Tapolczan létezett. Tapolcza a török dulásaitól eltekintve, a tűzvésztől is sokat szenvedett, legutóbb 1863-ban is majdnem az egész város a lán- HALIS CK HOFL\\\'\\\'.MAN.N ; Ziüamegyci évkönyv. 8 114 gok martalékává Ion. A helység vagy egy ember-öltővel ezelőtt is holmi falucskához hasonlított. A község a jelenlegi, jól a városban fekvő, Bőczy-féle korcsmánál kezdődött. Ott volt a Toppancs csárda. A mostani nagy vendéglő helyén állt az Ugri csárda. Három magas lépcsőjéről szinte ugrani kellett. A bakter meg igy kiáltott: ;¦ \\"Tizet ütött már az óra, Zsubri Józsi az pitarba, Az pókákat válogattya, Melliknek van vastag nyaktya.\\" A házak szalmával fedvék, előttük itt-ott kis kereken forgó kapuk. A kicsiny ablakokon a kutya is bekukucsálhatott. Kerítés sok helyt nem volt, másutt kőbástya, vagy sem fa- sem fából eleven sövény. A mostani emeletes városház helyén tócsa. Iskola volt, egy tanítóval. A nebulók maguk vitték a fadarabot, hogy télen meleg kandalló mellett tanulhassanak, de azért az elöljáróság tanácsában mindig írástudó emberek ültek s Bacsányi János is, a ki itt született, ez iskolában nyerte első kiképeztetését. A lakosok száma negyven éve alig 2000 volt, míg ma már a 6000-et is meghaladja, népességre Zalamegyének negyedik helysége; azonban kereskedelme túlhaladja Keszthelyt és Zala-Egerszeget, sőt a Balaton északi részéhez közelebb eső Veszprémet is. Jóllehet a város a járásnak mintegy sarkára esik s inkább Köves-kálla vagy Kővágó-Eörs feküsznek a járás szivében, mégis Tapol-czának jutott a vezérszerep, melyet kedvező földrajzi fekvésének köszönhet. A hétfelé ágazó utakon élénk forgalom. Maga a város is városias jelleget öltött, főutezáján szép magánépületek s emeletes házak váltakoznak. Van két takarékpénztár s egy segélyszövetkezet, nyomda s két helyi lap. Tanintézetekben sincs hiány. Van 2 kisdedóvó, róm. kath. fiú- és leányiskola, izr. elemi iskola, gazd. felső népiskola, melyet polgári iskolává fognak átalakítani és ezeken kívül vinczellér képezde. Tapolczán van járásbíróság, szolgabiróság, kir. közjegyző, adóhivatal, erdőgondnokság, pénzügyőrség, csendőrség, mértékhitelesítő hivatal. Lakik itt 10 ügyvéd, 4 orvos. A kézmives iparnak majdnem minden ága képviselve van s az iparos és kereskedő tanonezok is külön oktatásban részesülnek. A város tetemes áldozatokat hozott viczinális vasutjának létesítése czéljából, az állomás mellett diszes sétahelyet létesített, azonkívül a város szélesebb utczáinak bcfásitásáról s az éjjeli világításról is gondoskodott. A társadalmi élet is kedvező fejlődésnek indult, van casinó, van a kereskedő ifjak s az iparos ifjaknak is egy-egy egyletük, azonkívül tűzoltó egyesület, róm. kath. nöegylet, izr. nc-egylet, krajezár egylet, mely egyesületek a jótékonyság gyakorlásán kívül a lakosság kölcsönös érintkezését, a polgároknak egymást való megbecsülését is nagyban előmozdítják. «t;» <t_ - »¦-, SPISSICH JÁNOS. ¦ ¦-¦¦:-- . - (1745-1804.) : - - ;¦ Zalavármegyének aljegyzője, majd később főjegyzője volt Spissich János, ki II. József trónralépésekor letette hivatalát, nem akarván eszköz lenni a kalapos király kezében. Mikor meghalt a fejedelem, ki megsemmisíteni akarta a magyar alkotmányt, - Zalavármegye sietett első alispánjának megválasztani Spissichet, sőt a Lipót által összehívott 1790/91. évi országgyűlésre is őt és Somsich Lázárt választotta meg követekké. Az országgyűlésen történt dolgokról Zalamegye közgyűlése előtt beszámolt követtársával. A rendek kitörő lelkesedéssel fogadták a népszerű emberek jelentését és azt örök tanulságul kinyomatni rendelték. Ez volt az első magyarnyelvű követi jelentés, mely nyomtatásban megjelent. Nagy nyelvismerete képesítette Spissichet, hogy az európai nemzetek irodalmát eredetiben tanulmányozza; a francziáktól tanult uj eszmék következtében türhetlennek találta a népek leigázását az uralkodó családok által; igazságszeretete fellázadt a papok és a nemesi rend kiváltságai miatt; kortár- ¦-¦ >---.: - -¦ :¦-\\":¦-. ¦ ¦-\\\'\\"¦¦¦ .. s* 116 :. .. ,:- \\\' : \\\' - . \\\' . ¦ ¦ sait meghaladó műveltségével magasabb szempontból bírálta a viszonyokat, mintsem megengedve volt: tehát összeütközésbe kellett jönnie a meglevő rendszerrel, sőt magával szemben találta a rendszer legmagasabb tagját, a királyt is. A francziák iránt érzett sympathiája miatt Spissich annyira compromit-tált egyén volt, hogy Martinovics bebörtönöztetésekor elrendelték az ő elfoga-tását is. Ezt azonban megtudta Spissich és megszökött. Jó ideig a kehidai szőlőhegyben bujdosott. Mikor elmúlt a vész első rohama, Spissich jelentkezett a budai helytartó tanácsnál. Nem találták bűnösnek, de azérrt négy hónapig mégis börtönben tartották, sőt Ferencz király kizárta Spissichet 1796. évben az országgyűlési követek közül is. Egy évvel később Stájer- és Horvátország határaiba közeledtek \\"a francziák. A veszedelem különösen Zala- és Vasvármegyéket fenyegette. Zalamegyéhez királyi parancsolat érkezik, mely általános felkelést rendel és 4500 fegyveresnek azonnali kiállítását. A vármegye rendéi összegyűlnek és azt határozzák, hogy nem teljesitik a parancsot. Ellene felírnak a királyhoz. A feliratban Ferencznek szemére vetik, hogy a megígért békét különféle ürügyek alatt megszegte, hogy a katonák meggyöngitették az országot, hogy a kivetett adók elviselhetlenek s hogy a francziák diadalmas seregének, (melyet az osztrák hadsereg több más hires hatalommal együtt sem tudott visszaszorítani), a gyakorlatlan magyar nemesség nem fog ellenállhatni. Különben e nevezetes közgyűlésen többen azt akarták kimondatni határozatként \\"hogy a zalamegyeiek készebbek kezet\\\'fogni a francziákkal, mint az eddigi kormányzás alatt élni.\\" A római császár és magyar király tetteinek ezen kritikájáért Spissichet egy királyi parancs simpliciter megfosztotta alispáni tisztétől és bárminő hivatal viselésére alkalmatlannak nyilvánította. Ezenkívül lesújtott a\\\' királyi rendelet Zalamegye minden kiváló emberére. Festetich György grófot megfosztotta kamarási titulusától és kitiltotta Bécsből. Tiiboly Lászlót és Kozits Istvánt kitörültette a táblabirák közül, Mlinarics Lajos előbbi vice-alispánt eltiltotta a hivatalviseléstől, a \\"szószátyár\\" Szapáry Péter grófot pedig Bécsbe citálta királyi dorgatorium meghallása végett. Sőt még a főispánt Althán Mihály János grófot is (saját szavai szerint) \\"úgy megszidták Bécsben, mint a kutyát\\", ezenfelül őt is elcsapta főispáni székéről a királyi harag és a vármegyét Somogyi János által administráltatta. Ezzel megszűnt Spissich nyilvános szereplése. Gyanús ember maradott, kinek nem volt szabad tenni semmit se. Elkeseredve látta a szabadság letiprását s a Francziaországból hozzánk érkezett hatalmas eszmék elnyomását. A múlt század legutolsó napján irt dolgozatában megragadó ihlettel kérdezi: - Uj század, mit hoza^z nekünk ? Fellázad-e az emberiség, hogy lerázza igáját, kivívja igaz jussait és \\"megboszulja eddigi kínzását? Uralkodni akar-e továbbra is minden vallás, ahelyett hogy békességre intené híveit ? Uj század, milyen leszesz? Az uj század első éveiben még rosszabbak lettek a viszonyok, \\"s az érzékeny Spissichet csakhamar megölték lelki izgalmai. Meghalt kisgörbői birtokán 1804-ben. Pedig kár volt neked, szegény Spissich, annyira szivedre venni a dolgot! Okos ember létedre tudnod kellett, hogy az apostolokat sohasem szerették a királyok. Spissich fia: Sándor, hadnagy volt 1809-ben a zalamegyei felkelőségnél; unokája: László pedig most is él Vönöczk helységben, Vasvármegyében. Halis István. SZIGLIGET ES BADACSONY. Irta: Frisch Adél. Édes hazánk egyik legszebb pontja Szigliget; a Balatonnak félszigete, hol a házak nem egymás mellett, hanem egymás fölött hegyoldalon épülvék. Madártávlatból pompás kilátást nyújt. Hogy a törökök egykor ott tanyáztak, bizonyítja egy mecsetnek romja, mely meg-meglehetős és jól megismerhető állapotban a falu végén a szőllőhegy tövében található. És hogy Szigligetben a legjobb bor terem, már t. i. hol a tilloxera még nem pusztított, azt mondanom-sem kell, de ha valaki nem hinné el, jöjjön oda és meggyőződik róla. Frisch Adél. Itt történt egyszer Deák Ferenczczel, midőn az öreg Putheany bárót meglátogatta, hogy egy földmivessel beszélgetésbe ereszkedvén, azt kérdezte tőle, vájjon jó termés lesz-e, mert bizony az újságok azt irják, hogy jó lesz. Úgy, felelt a paraszt, akkor csak arassanak az újságból az urak. Mert én meg a mondó vagyok, hogy az idén nem jó termés lesz. Ami Szigligetet még érdekessé teszi, az Badacsony félórai távolsága, hol a Balatont sokkal jobban frequentálják, mint itt, t. i. nemcsak bő halászat van, hanem a gőzhajó forgalmához szükséges kikötő is. A Balatonnal egyébként ugy vagyunk, mint a szerelemmel, olyan régi, olyan sokszor megénekelt és mégis örökké új marad. A szerelem közepett is megfeledkezünk minden bajról, bánatról, élve a jelennek, a boldogságnak, nem gondolva a veszélyre, melybe a szerelem sodorhat. A. Balaton vizében is 118 nyáron vigan fürdőzve, a hullámok ölelő karjai közt ringatózva, szintén megfeledkezünk minden aggodalomról, fáradságról, nőegy- liget várának romjai. leti gondokról és az abból eredő bosszankodásról és élvezzük a fürdő üditő hatását, télen pedig a korcsolyázás örömeit, gyönyörködve Isten alkotásában, a páratlan szép vidék szemlél-getésében. De-valamint a szerelmi mámor közt is elmerülhet az ember, ép oly veszély fenyegeti azt a Balaton habjai közt, ki vakmerőén annak mélységét akarja kutatni, vagy a sikamlós jégen bátorságát és tehetségét akarja mutogatni. Megemlítésre méltó a badacsonyi hegytetőn az óriási kőkereszt. Ranolder János veszprémi püspök csináltatta a Badacsony legmagasabb pontjára e keresztet, melyet fehérleni már óriási mesz-szeségről láthatunk. Rajta ezen fölirás áll: Glória in excelsis Christo Deo Redem-tori. 1857. A Badacsony tetejére, egészen a kő-keresztig most már a megye áldozatkészsége folytán kitűnő följárat vezet. Vagy 380 lépcső van a meredekebb helyeken. Útközben a Kisfaludy Sándor- \\\'^\\\'vax r.yuia rénykej, J J Kőkereszt a Badacsonyon. fele epületet látni, átellenben pedig Sze- gedy Rózsa volt hajléka. A közelben egy kristályforrás, az úgynevezett Kisfaludy-forr ás csergedez, melyhez nem messze a Rózsakő 119 van. Ez állítólag azon magaslat, a honnan Szegedy Rózsa epedő sóhaját küldte kedvese után Olaszországba és azért sóhajkőnek is nevezik. A népmonda szerint, ha a leánykák e kőre állnak, 20 éves koruk előtt férjhez mennek, amiért is számos kedves láto gatója akad. A badacsonyi hegytetőn talán a világ legszebb kilátása tárul szemeink elé, ahonnan geometriai alakok láthatók tarka barka színeikkel, a helylyel-közzel levő kopár területek közvetlen szomszédságában szép reményekre jogosító szőlő ültetvények tűn nek szemünkbe, de különösen a Balaton partjára dűlő szőlőterü letek mintegy hosszú kiterített zöld bársony szőnyeg gyönyörköd tetik a szemlélőt. Aztán Kis-Örs és Ábrahám, távolabb egész tisztán Rév-Fülöp és messziről bár, de Balaton-Füred is látható. A kőkereszttől nyugatra, Szigliget tűnik föl egész bubájában, mely ről nem hiába énekli a költő: Szigligetben fogunk élni, szerelmünk ben boldogok! . , . . .... CSERTAMELLÉK. Irta: Göntér Endre. Tulajdonképpen vármegyénknek ahhoz a részéhez tartozik, melyet az ethnographia Göcsej néven emlit - sajátos nyelvjárásánál (dialectus) fogva - azonban az itteni nép - elég csodálatosan, mintha a Göcsej elnevezés Isten tudja minő lealázó gúnynév volna! - a világ minden kincseért sem ismeri ezt el, hanem kézzel-lábbal tiltakozván ellene, azt mondja : \\"Ez Csertamellék!\\" Erről a vidékről szól az az anekdota, hogy mikor egy idegen utas kér-dezé az egyik faluban: — Göcsejben vagyok-e már? — Nem a! - volt a válasz, - majd csak a következő falu lesz az. Ott pedig azt a feleletet nyerte, hogy: — Ez a falu már nem az; a másik volt az, a melyet előbb elhagyni tetszett! Csertamellék különben egyik legszebb része Zalavármegyének. Nevét a hasonnevű patakocskától vette, mely Tófej nevű falu alatt ered és Csömödé-ren túl az Alsó-Váliczkával egyesül. Ha az utas Bak község állomásáról a boba-csáktornyai vasúton lefelé utazik, Tófejnél egy gyönyörű - hol keskenyebb, hol szélesebb kies völgy nyílik meg előtte, melyet észak felől mindenütt mérsékelten emelkedő dombos mezőség, délről pedig többnyire egy-egy árnyas erdő - közben-közben vetéssel borított halmokkal - szegnek be. - Itt-ott, megszakad a mezőség vagy erdő s helyettük alacsony, szalmafedeles - csak nagy ritkán téglából épült, zsindelyes házakkal tarkított - faviskókból álló, apró kis falucskák képezik e bájos völgy szegélyét. Különösen Náprádfától Ortaliázig nagyszerű látvány az utas számára ez a vidék - nyáron. Május, június hónapokban, mikor a rét zöld szőnyegének szemet üditő színével a - majdnem mindkét oldalon folyton húzódó lombos erdőség bájos zöldje a legkellemesebb harmóniában egyesül, ez a tájék egy valósággal elragadó panoráma, melyet az utas nem győz eléggé magasztalni s melynek látásával betelni nem képes - annyira, hogy még a legsürgősebb ügyben utazó egyén is, - a ki utjának eddigi részén - bosszantón - lassúnak találta Göcsej \\"híres\\" vonatjának haladását, - azt veszi észre, hogy - kelleténél is gyorsabban megy a \\"vak ló.\\" (Egyébként meglehet, hogy úgy is van : hiszen e vonatnak szinte hivatása a - bosszantás; ha tehát előbb a lassú menettel érte el czélját, mosl annak ellenkezőjével teheti meg. Ortaházánál kiszélesedik Csertamellék\\" völgye s végig egész Bördőcze határáig megtartja e kiterjedését. h\\\'is-Szi^elli, íYiku és Csömödér között szinte rónasággá szélesül cl, melynek határát észak-nyugat felől meglehetős magasra emelkedő halmos mezőség, dél- és délkeleten pedig részint szőllőhegyek, részint - most már napról-napra ritkuló - tölgyes erdők képezik. Eltekintve azon szerencsétlenségétől, hogy ez utóbb emiitett része - a csatornázás elhanyagolása következtében - ritka esetben kerüli ki az árviz veszedelmét, a Csertamellék eléggé áldásos vidék. Talaja meglehetős terme- v •/.. .:.¦.\\\'¦ -. ¦¦¦¦¦- ¦¦•¦;.¦; ; - ; ¦. i2i kény - kivált a helyenkinti mészdús agyagtalajában párját ritkító aczélos búza terem; rétjei pedig annyi szénát adnak, hogy ötszörte nagyobb vidék takarmányszükségletét is kielégíthetné. Legközönségesebb mezei terményei: a rozs, búza, árpa, zab, bükköny, lóhere, luczerna, tengeri, burgonya, répa, káposzta, kender, köles, hajdina és lencse. Sertést és szarvasmarhát, lovat vegyesen tenyészt a lakosság; juhot az urodalmak; kecskét a szegényebbek. Állat-állománya - vér és faji szempontból - különben a legközönségesebb. A lakosság általában földmiveléssel foglalkozik, de fájdalom! még mindig csak az ősi mód szerint. A háziipar egynémely fajtáját is üzi, mint kas, véka, szalmakalap, stb. készítését, de csak - a téli időszakban. Intenzív-gazdálkodásnak itt még a hirét sem igen ismerik. Gépet nem is látott úgyszólván - a cséplőgépen kivül. De nem is csoda, mert - mint minden népben ebben is jó adag konzervátiv-szellem lakik s irtózik minden újítástól. Sőt még a saját szemének se akar hinni. Ha pl. látja, hogy az urodalmi gazdaságban e vagy aféle vetésforgást, gépet vagy műtrágyát alkalmazzák, szinte kárörvendve jegyzi meg, hogy: \\"Utána is nézhetnek majd a - bajnak!\\" S ha látja a sikert, még akkor se adja meg magát, hanem azt mondja: \\"Véletlen szerencse; anélkül még jobb termése lett volna!\\" - És csak - miután több izben tapasztalja az intenzivitás előnyét - csak akkor adja rá fejét - a gyenge utánzatra . . . Különben az uradalmaktól se tanulhat valami jeles intenzivitást e nép, mert azok maguk sem igen folytatnak - e vidéken - valóságos belterjes gazdálkodást. Pedig ma már nem él ám olyan könnyen a csertamelléki nép, mint csak ezelőtt 20-30 évvel is! - Kiadásai - a személyes igények felszaporodásával (mert a \\"haladó kornak\\" a ruházkodás és az életmód finomodásában nyilvánuló hatása itt is jelentkezik,) no meg a közterhek emelkedésével - tetemesen megnagyobbodtak ; jövedelmei pedig ezzel arányosan nem emelkedtek s így, ha konzervativizmusából nem enged: ma-holnap a tönk szélére jut. Az előnyös változást pedig legnagyobb részben csak kulturális eszközök által érheti el: a jó iskolák és a művelt gazdák részéről várható oktatás, illetve példaadás által. Az utóbbi tényező éppen nem tartozván a közintézmények keretébe, azt hát hallgatással mellőzöm; az iskolai viszonyokról azonban morális kötelességem - még e helyütt is - szólani. Fájdalommal kell konstatálnom, hogy a kulturális állapotok e vidéken a lcgmizerábilisabbak. Iskola csak minden 3-dik - 4-dik faluban van s azok vezetése is - kevés kivétellel - gyenge tanerőkre van bizva és a felszerelés és iskolalátogatás szempontjából (t. i. a tanulók részéről) a lehető legnagyobb mérvben - elhanyagoltak! Ez idő szerint még mindig 4-5 mesterember-tanitót találhatunk az iskola katedráján - minden képzettség nélkül - Göcsej falvaiban .... De hát nem ütközhetünk ám meg e középkori állapotokon, mert az itteni tanítói állomások oly silányul vannak díjazva, hogy azokra képesített egyén alig kapható. Az előjelekből egyébként remény éled bennünk, hogy rövid időn itt is majd meg fognak változni az állapotok s lehet - és adja a magyarok Istene, hogy úgy is legyen! - mire e sorok napvilágot látnak, a millenniumra, Göcsejben se szabják a tudományt .... \\"kaptafára.\\" A czivilizácziónak ilyetén sovány mivoltja mellett aztán ki csodálkoznék a felett, hogy a csertamelléki nép agya és szíve tele van - babonával ? Mert bizony amennyi babonás szokás itt tapasztalható, annyi tán sehol hazánk más vidékén elő nem fordul. Elmondhatom, hogj? ennek a népnek a jellemvonása, gondolkozásmódja s az ezekből kifolyó mindennemű viselkedése- és tevékenységének motívuma és iránytűje a babonahit. Vallásos a legteljesebb mértékben, de - habár a vallás tanai ellenkez-nek a babonahittel - ő ezeket a legnyugodtabb lélekkel képes megegyeztetni. Karácsony-, húsvét- és egyébkor hűségesen elmegy a templomba s ájtatosko- 122 ;,-::.¦• . \\\' \\" - ;; dik ott szivéből; de előzőleg otthon már áldozott a babonának s ha haza ér, ismét teljes lélekkel fordul annak oltára felé. Becsületérzését azonban soha se tagadja meg. Vérében van az egyenes-ség, a nyíltság s habár jó adag ravaszság lakik is benne, embertársát \\"komolyan ritkán csalja meg. A tréfa eleme neki, a dévajkodást szereti s kedélyállapota rendesen derült és a pátriárchálizmus felé előszeretettel hajol. A közerkölcsiség e vidéken erős lábon áll; de ennek oka kizárólag a vallásosság, mert egyébként a \\"ballépést\\" hamar elfelejti. Ha pl. a legény - mivel esetleg \\"pénzes\\" a leány, vagy egyéb anyagi előnyökkel bir -¦ botlott nőt vesz el feleségül, belőle csakhamar a legtisztességesebb asszony válik. Érzelmi hármonián alapuló házasságok a legritkábbak egyébként; e tekintetben a \\"kor szinvonalat\\" itt is meglehetősen megközelítik; többnyire érdekházasságok köttetnek. Munkásság szempontjából éppen nem rnarad cl a csertamelléki nép hazánk bármely szorgalmas lakójától. Munkabíró, serény, eléggé ügyes és kitartó. Éppen nem iszákos, habár mulatni szeret, de csak bor - nem pálinka mellett, kivált ünnepnapon s különösen - a potyán .... A férfiak általában alacsony termetüek s többnyire soványak. A nők hasonlóképpen. Átlag éppen nem szépek ez utóbbiak, de kecsesek és ügyesek. A kaczérságot nem ismerik s férjeikhez hívek - a sirig. De a férj halála után férjhez mennek - három hét múlva is ! ... A családi életökhöz sok szó fér. Bensőleg az egyetértés a házasfelek között teljesen hiányzik s csakis a hűség szempontjából kifogástalan; külsőleg azonban - különösen anyagi dolgokban - annál nagyobb. A gyermekek nevelésére csekély gondot fordítanak. Amíg kicsi, nőni hagyják, mint a - fát s ha nagyobb lesz is, nem sokat törődnek vele. A férj szinte zsarnok módjára uralkodik a ház felett: a jövedelmet csak ő tudja s arra fordítja, amire akarja. Családja tagjainak ruházati s egyéb szükségleteire csak1 a nélkülözhetetlenség esetén költ; miért is azok többnyire titokban szereznek, vagyis - lopják a gazdát. S ez ha éppen megtudja is, nem nagyon ütközik meg rajta: hiszen annak idején - ő is csak ekként cselekedett! Felemlítem c népnek egy sajátságos szokását, azt t. i. hogy szobája ablakait soha sem függönyözi be, mi annak a jele, hogy benső életét éppen nem rejti el világ szeme elől. S azért aztán ismeri is ám egyik család a másiknak minden legkisebb ügyét-baját és - titkait, mi leginkább az éppen nem ritkán előforduló pörlekedések, felcselések alkalmával tűnnek ki. Szellemi tehetség dolgában e nép a legkevésbbé sem nevezhető renyhének; elég gyors és egészséges az esze járása s az iskolás gyermekek között nem ritka - a zseni; de elhagyatott kultúrájánál fogva a legszebb tehetség is csak csiszolatlan gyémánt marad biz közöttük . . . Nyelv- és nemzetiségre nézve tősgyökeres magyarok, - még pedig a legősibb fajtából. Mert - amint kutató tudósok a tájszó (dialectus) és a nem kevés számú, régi történelmi emlékek után (Kányavár, Várdomb, Zágorhida, Karicsa, Szt.-Adorján, stb.) következtetni vélik: a göcseji lakosság egyenesen - a hunok utódai..! E szerint e nép immár több, mint ezer év óta lakja e . vidéket..... A NAGYKANIZSA-VIDÉKI NÉMETEK. ;. Irta: Körmendy Pál. .\\\'.;\\\' A mi vármegyénk is az olyanok egyike, melynek földjén többféle nemzetiség települt meg. Geográfiai helyzetünk: szomszédság Stájer-, Horvát-Szlavonországgal ée Krajna közelsége lehetővé tette az idegen nyelvűek tele-pedését. Zalavármegye szívesen engedte ringatni áldott földjén a horvát, német és vend flu bölcsőjét, szivesen adott kenyeret a nem magyarnak. Ez is egyik oka, hogy az idegen nyelvű testestől-lelkestől magyarrá lett; vagy hogy azzá legyen, talán csak egy-két évtized munkájába kerül. Koblenz, porosz rajnai kerület földjéről került vármegyénkbe egy hirtelen szőke, iparkodó népcsoport, mely Nagy-Kanizsa környékén, a várostól északra elterülő, javarészben homokos területen hat községet alkotott, u. m. Langviz, Homok-Komárom, Német-Szt.-Miklós, Fűzvölgy, Korpavár és Obornakot. E községek határa: 5561 kat. hold, de ezen mennyiségből körülbelül egyharmad rész a herczegi urodalom javára esik. Valamikor mindnyájan Batthyány herczegi család jobbágyai voltak; ezen viszony megszűntével lettek önálló gazdákká. Ami a kanizsa-vidéki svábság tanügyi viszonyait illeti, dicsérettel kell megemlékeznem arról, hogy ők a népoktatás fontosságát belátván, iskolákról idejekorán gondoskodtak. A homokkomáromi, fűzvölgyi és németszentmiklósi községi iskolák a régmúltban is jó hírnévnek örvendtek; 1892. évben meg Langviz, az alig 65 házból álló község igazán monumentális épületet emelt a közoktatásnak. Az iskola falai közül kikerült gyermek szívben, lélekben magyarrá vált már évtizedek előtt, - ugyannyira, hogy ma az uj nemzedék azt sem tudja, hogy a \\"német szó\\" hol terem. De nemcsak magyarul, hanem magyarán is beszél a sváb és talán egy cseppet sem nagyitok, ha azt állítom, hogy beszél oly tisztán, mint a leggyökeresebb magyar. Igaz, a tájszólástól nem ment a beszédük; de ezt ki róhatna fel nekik, mikor a tősgyökeres magyar vidék lakóinál ugyanezt találjuk. A kanizsavidéki sváb \\"ü\\" helyett legtöbbször \\"i\\" hangot ejt, pl. \\"tiker\\" - tükör, - \\"innep\\" - ünnep; - továbbá az \\"ő\\" hangot zárt \\"c\\"-vel cseréli fel: \\"eker\\" - ökör, - \\"dereg\\" - dörög stb. Nagyon sajátságos hangsúlylyal, illetőleg hangnyújtással élnek a kérdéseiknél, mit azonban irásilag hűen kitüntetni nem lehet, azt hallani kell. Rendezett tanügyi viszonyaiknak gyümölcse még az is, hogy e vidéken alig akad egy-két ember, ki jól írni, olvasni, \\\'számolni ne tudna. A fiatalság azon részénél, mely a hadsereg kötelékébe kerül, szintén érvényesül az iskola befolyása. Igen elvétve történik, hogy ott a sváb gyerek csak \\"a közlegénységig vigye fel\\" a dolgát; két, három csillaggal a gallérján kerül haza a falujába mindegyik. Az értelmesség magasabb fokának tulajdonitható, hogy az a nép lelkileg igen szelid, engedékeny és jószivü. Ez utóbbi tulajdonságukra nézve igen jellemző történetkét hallottam. Együtt ballagott le a hegyről a németszentmiklósi biró komájával a langvizi öreg bíróval. A( keresztútnál per longum et latum bucsuzgatnak, talán 124 már hetvenötödször kívántak minden jót az otthon valóknak, midőn gyerek-sírás üti meg a füleiket. — Koma, ez eleven hang. — Szakasztott gyerekpityergés! Megindult a keresés úgy az árkon innen, mint az árkon túl; - végre a langvizi biró a búzaföld szélén megtalálta az eleven jószágot: a pólyába takart, öklömnyi csecsemőt. - Most hát Isten áldja koma, viszem ezt a porontyot Langvizre; éhes lehet szegény. — A mienk az komám; a szentmiklósi határban találódott. — De a langvizi biró találta. Keressék kelmétek a jussukat erre a siró jószágra; mig a törvény ki nem mondja, hogy kié ? - addig ki nem adom, hiszen megennének a langvizi menyecskék. A szentmiklósi biró ez egyszer vált el haraggal komájától; megindította a kutatást, de mivel a gyermeket nem azért teszi az utszélrc a rossz anya, hogy később meg visszavegye, ¦- minden fáradság hiába-való volt. így hát a pólyás-baba Langvisen maradt; s a két öreg csak a lelencz esküvőjén nyújtott egymásnak baráti jobbot, mikor is a talált, pörös legényke németszentmiklósi leányt vett el, a szent békesség kedvéért Szokásaik különben is oly magyarosak, hogy ismétlésbe kellene keverednem, ha azokat itt újra elősorolnám : közös az Zalavármegyc többi vidékének szokásaival. A zajt lehetőleg kerüli; többre becsüli a háznál, vagy pinczéjé-ben a csöndes poharazást, mint a lármás heje-huját. Ilyenkor azután igazi magyar vendégszeretettel kínálja vendégét és szolgálatkész a legnagyobb mértékben. A lakodalom azonban nem oly zajos, mint a vármegye többi részében. Esküdni a násznép, - ha az ut és idő megengedi, - mindig gyalog megy. Gazdasági viszonyaikra nézve felemlíthetem, hogy az a föld, melyre állandó fészküket rakták, legnagyobb részben futó-homok volt; kitartó szorgalom kellett ahhoz, hogy ezt a terrénumot termővé tegyék. De az a fáradságot nem ismerő igyekezet, mely a svábságnak ma is kiváló tulajdonsága és az okszerű gazdálkodás: jövedelmezővé tette a homokterületet. Ennek köszönhető, hogy a megkötött homoktalaj produktuma jóság és mennyiség tekintetében - talán semmivel sem áll alatta a Dunántúl legkövérebb humusza termékének. Ugyanezt mondhatom a szőllőművelésről is. A gondos munka évente meg-megtölté a munkás erszényét. Csakis ezen pénzforrás kisebb-nagyobb bankóiból szerzett a svábság, ha csurgott; - de ha csak csepegett is a jövedelem : nem búsulta cl magát, hiszen gabonával volt tele a hombár, hozzá nyúlt hát szorgalma másik gyümölcséhez, a szántóföld-adta áldáshoz. Ma már azonban a szőllőjövedelem igen megcsappant. 1890. évben tette be lábát a philloxera a szőllőkbe, azóta a termés silány; alig, - sőt egyik-másik birtokosnak meg sem fizeti a reá fordított munkaköltséget. A bortermés a nyolcz-vanas évek hozamának ötöd-hatod részérc szállott alá, - mi igen sújtja ezt a vidéket. Az okszerű szőllőművelés segíthetne a bajon ; és hiszem is, hogy e vidék népe fel fog használni minden utat és módot, hogy a bortermést a régi, jövedelmező kerékvágásba zökkentse. MURAKÖZ. Irta: Gönczi Ferencz. I. Ha úgy ősz felé a Nagy-Kanizsától délnyugatnak haladó Déli-vasut vonalán Mura-Kereszturt elhagyjuk s vonatunk keleti irányba kanyarodva a szabályos mederben hömpölygő Mura folyón átrobog, egy, az eddigi vidéktől egészen eltérő, területre érünk. Az eddig látott szelid emel-kedésü halmok eltűnnek, a kopasz tarlók, felszántott, üresen álló szántók egyhangúsága megszűnik; egészen sík, üdezöld vidék üdvözöl bennünket, melynek láttára magunkban is bizonj^os felujho-dást érzünk. Muraközbe, hazánknak minden tekintetben érdekes földjére értünk. Gönczi Ferencz. Más itt a vidék külső arczulata, a hőmérséklet, a gazdálkodási mód, a közsé-ségek, lakóházak s maguk a lakók s nyelvük is mások. Az a terület, melyet a Déli-vasut e vonala nyílegyenesen keresztül metszf mindenütt lapály, melyen fűz-, berek- s nyárfákkal szegélyezett rétszőnyegek, bokros legelők, sűrűn váltakozó s a vidéket az egyhangúságtól még télen is megóvó apró erdőfoltok, czik-czakos tócsák, mocsarak váltakoznak a keskeny hajdina, köles, len, kender s konyhai veteményekkel bevetett dűlők s kukoriczatáblákkal. Mindezek arányosan oszlanak meg, csak a kukoriczavetemények képeznek kivételt, melyek itt a kalászos veteményeket is pótolván, óriási területeket foglalnak el. Muraköz sík vidékén a kalászosok nem adnak kielégítő termést, mert a Dráva és Mura folyók, továbbá a nagyszámú mocsár sok ködöt fejlesztenek, mely a szemet rendesen apadttá teszi. R kedves változatosságu síkságot mindenütt rendezett, csinos s egymáshoz aránylag közel fekvő, népes községek tarkítják, melyek nagyobbjait sugár tornyaik már messziről elárulnak. Az első község, melyet vasúton érünk, Kotor, Muraköz egyik legnagyobb községe. Nem régen épített gyönyörű, emeletes népiskolája s nagy terjedelmű temploma érdemesek a megtekintésre. Kotor hajdan erősség volt. Lakossága, mintáitalán egész Muraközé, horvátajku; mulatni szerető, víg természetű nép. Van miből mulatni. Itt van a Hirscbler-testvérek nagjf deszkakereskedésének lerakodó helye, mely leginkább a kotoriakat foglalkoztatja. Ha a Kotortól délre eső A.-Doinboniba akarunk jutni, utköz- Mathea Károly fényképfelvétele. Kotor község. ben a Ternava patakon kell átmennünk. Csalékony, szeszélyes kis patak ez, mely Muraköz síkságát össze-vissza kalandozza ; megközelíti a Murát s jó ideig berzenkedik vele, de bele nem ömlik, hanem elfordulva tőle, a Drávának tart s abba folyik. Egy kis Tisza, mely hirtelen megdagad s kiöntött vizével sok károkat okoz. Abó-T)oniboni csinos hely. Főtere körül szép épületek díszelegnek. Kiválik közölök a Hirschlercké és az emeletes népiskola. Zalamegye legszebb iskolaépületeit Muraközben találjuk. Némelyik igazán palotaszerü. Muraköz tanügye is sokkal rendezettebb (a népiskolákat értve), mint Zalamegye bármely más vidékéé. Alsó-Domboru nagy számú értelmiségének társadalmi élete igen élénk. Itt laknak az országszerte ismert Hirsch-ler-testvérek, kiknek deszka-és fakercskedese nagy hírnévnek örvend. A.-Dombomtól keletre, a Mura partján feküdt hajdan Zrinyi Miklósnak, a költőnek Uj-Zrin vára, melyet a kanizsai törökök 127 dulása elleni védelmül építtetett s melyet 1664-ben a törökök Zrínyi és az őt segíteni vonakodó Montecuccoli szeme láttára romboltak le. Ma helyét is alig lelhetni meg. Néprajzilag Muraközhöz tartozik a Dráváritul, Horvátország felől fekvő Légrád is, mely 1488-ban még somogymegyei falu volt s a 17-ik század második feléig Muraközben feküdt. Lakosai a Dráva meder változtatása következtében a jobb partra kerültek. Hajdan erős várral birt. A török hódoltság idejében főkapitányság volt. Lakosai a törökökkel folyton harczban állottak s vitézségük által többféle kiváltságot szereztek. Vásárai a 1 7-ik században nagy hírben állottak. Légrád lakosai között néhány száz evangélikus is van. Említésre méltó szép népiskolája. A légrádi sajátságos alakú, SIAKCB-EN CilANltí Zerin vára. csillag és hold betétekkel ékeskedő evőeszközök és zsebkések régente egész Magyarországban el voltak terjedve. A Dráva és Mura fűzvesszőit Légrádon használják fel legnagyobb mértékben a kosárfonásra. Az A.-Domborutói nyugotra induló országút mentén találjuk A.-Videt, szép házsoraival, tiszta kőházaival. Lakosainak egy része fuvaros a Hirschlerek fakereskedésénél. Kitartó lovaik aprók. Muraköznek csak e keleti csücskében találunk ily fajta magyar lovakat; a többi részeken nemesebb fajú lovakat tenyésztenek. A.-Mihaloveczen tul Braskovecz kéi-tornyu, szép temploma köti le figyelmünket. Draskovecz tőszomszédságában van Dráva-Egyház, mely horvát Cirkovlján nevét a \\"cirkveniczi\\" - templa-riusok - itt lakó szerzetétől nyerte. Odább, nyugatra a ~j~ 128 ban elterülő Perlakot, Alsó-Muraköz legnagyobb helyét érjük. Egy csinos paraszt-város, széles főúttal, szabályos sorba helyezkedő téglás-cserepes házakkal, melyek közöl itt-ott egy-egy emeletes ház is emelkedik ki. Legszebb épülete a 10 tanerővel biró állami elemi népiskola. Van járási szolgabirói hivatala s főterén egy emlékkő, melyet a muraközi születésű s hazajárt 1852-ben mártírhalált szenvedett Gáspárich Márk, ferenczrendi szerzetes, Perczel Mór serege egykori tábori lelkészének az emlékére állított nem régen Muraköz hazafias közönsége. Perlak nem csak nagysága, csinossága, hanem lakosságának kiválósága s szerepvivésénél fogva is egyik figyelemre legméltóbb községe Muraköznek. Benne s a közeli Mura-Királyban, továbbá a büszke népü Csehoveczben találjuk A.-Muraköz legszebb férfi alakjait, délczeg legényeit s főleg szép asszonyait s leányait. E fehérnép nem csak csinos, szép, de ügyes és dolgos is. Ruhája nagyobb részét maga fonja s varrja, azonkívül még eladásra is jut vászna. A környékbeli vidéket, városokat (Csáktornya, Várasd, Ludbreg) Alsó-Muraköz ezen része látja el vászonnemüvel. Perlaktól észak- és északkeletre esnek: Pnsztakovecz, Tüske-Szt.-György, Hódosán, Goricsán, Derzsimuvecz s több apróbb község, melyek valamikor nevezetes termelői voltak a muraközi cserebi dohánynak, míg nem a nagymérvű csempészet miatt 1883-ban a termelési jogot elvesztették s most elszegényedtek. Muracsány nagy terjedelmű határral biró, 3 ezer lakósu község. Itt laknak Muraköz legbarnább emberei, kiket a nép már nem is barnának, hanem íeketének (crno) nevez. Muracsány s a tőle mintegy 10 kmeternyire fekvő Kotor között nem találunk helységet. Ez Muraköz legnagyobb lakatlan területe, mintegy 60 O km. kiterjedésű. Muraköz többi síksági része nemcsak Zalamegyének, hanem hazánknak is legnépesebb vidékei közé tartozik. A.-Muraköz ezen községeiben s a már emiitett Perlak, Dráva-Egyház, Draskovecz s a körülöttük fekvő kis falukban, továbbá Pálinovecz, Tvircsiscse, Sztrelecz és Szoboticza községekben s a határos és már a dombvidéken fekvő Doniasineczén és Novákove-czen tenyésztik Muraköz legszebb lovait, a nóri faj egy könnyebb s igen alkalmas és szép fajtáját. A muraközi ló testes és erős, igás lóul kiválóan alkalmas. Választós csikókért 50-80 frtot, egy évesekért 100--150 frtot, 4--9 évesekért 200-500 frtot szokott a tenyésztő kapni. Alsó-Muraköz ezen érintett községeinek lakói nemcsak szép lovaik, dohányuk után nyertek a legújabb időig jövedelmet, hanem selyem gubókból is. A.-Muraközben a selyemhernyó-tenyésztés igen szépen virágzott. Az utak melléke szederfákkal volt szegélyezve, melyek a selyemhernyó-tenyésztés czéljaira szolgáltak. Perlakon gubó-beváltóhivatal volt. A 70-es évek előtt a hatóság a fákat 129 kivágatta s ezzel e hasznos s jövedelmező foglalkozás is megszűnt. Perlaktól az országút nyugotra, majd északnyugotra vonul. Elhajlásánál, a szentkereszti majornál térjünk egy mellékutra, meíy egyenest Várasd felé vezet. Ezen út mellett feküsznek: Orehovicza, Vullária, Tótfalva és Zrinyifalva, kevés számú lakossal bíró községek, igazi robotosai a gróf Festetich-féle uradalomnak, melynél harmadába, negyedébe vesznek fel földet s rétet, hogy maguknak a szükes megélést biztosithassák. Birtokot nem szerezhetvén, később, midőn majd jobban elszaporodnak, a kivándorlásra lesznek utalva. Egyesek már is Szlavóniába költöznek. E drávamenti községekben találjuk Muraköznek néprajzilag legérdekesebb lakóházait, a háttal útnak fordított alacsony faházakat, melyen az utcza felől csak egy kis palatábla nagyságú ablakot láthatunk. E házak a homlokzat s udvar felől fatornáczczal vannak ellátva s szoba, konyha és kamrából állanak. Elaprózott ¦ - melléképületei szétszórtan feküsznek. - A Zrinyifalva (Kursanecz) mel- letti erdőben öletett meg gróf Zrinyi Miklós, a költő, 1664-ben. Szerencsétlen halála helyét közel a Drávához egy kőcmlék jelöli, melyet tisztelője, Pignatclli Pereguardo her-<*< \\\\ czegnő állíttatott. Ezen emléket a közeli években alámosással fenye-íakóház. \\\' \\\' gette a vad Dráva, mi miatt az emléket környező terebélyes tölgyfák nagy részét is ki kellett vágni. Ma már csak hirmondóul áll közőlük egy-kettő, melyek a régi drávamenti, vadakban dús őserdő utolsó maradványai. A drávavidéki őserdők nagy részének letárolását nemcsak az emberi kéz, hanem a Dráva folyó is siettette. A Dráva sebes folyású, romboló folyó, mely főágyát folyton változtatja. Régi medreinek nyomai tanúsítják, hogy valaha egészen a muraközi hegyekig elkalandozott. Szigetei számtalanok. Néhol 1-2 kilométernyi szélességben folyik. A Drávának meg van a maga érdekes világa, melyet külsőleg a kezdetlegesen összerótt halászkunyhók, az egycsoportba verődő malmok is rögtön elárulnak. Halászata, a magyar halászatéval egy módú s még a halászati eszközök is ugyanazok. Malmainak mindig van mit őrleniök. A muraközi ember csak a vízi malmot kedveli, azért az itt alapított gőzmalmok nem állhatnak fenn. Legérdekesebbek az aranymosók, kik A.-Vid-, Sz.-Mária- és A.-Dombomból kerülnek ki, mintegy 200-250 párral (400-500 egyén) s kik a Dráva kavicstörmelékei közt található arany szemcsék kimo- HALIS és HOFFMAN\\\'N*: Zalamegyei óvkünyv. 9 130 sásáért a Dráván Marburgig, a Murán egész Regedéig is felmennek s ezen helyekről ereszkednek lefelé. Az aranymosásra mái-Mária Teréziától van szabadalmuk, melyre ma is büszkén hivatkoznak. Az aranyat a kövecses iszapból mossák ki 4 lábú, lejtős mosó deszkán, melyre egyik a kavicsot rakja, a másik meg azt vizzel leönti s az aranyszemcsék a deszka erre a czélra metszett rovátkáiban marad. A szemcséket mogyoró nagyságú gömbökké forrasztják össze s a nagykanizsai adóhivatalban váltják be. A pozsony-varasdi út mentén fekvő területet valaha Wezmech-nek nevezték. Ezt a földet Gizella, szt. Tstván neje, mint egy 1232. évi okirat tanúsítja, a veszprémi püspökségnek ajándékozta. Oguz, horvát bán elvette, de a püspökségnek törvénykezésileg visszadatott. E terület most részben szántó, részben legelő. Muraközben még mindig nagy terjedelmű legelők vannak. Ezek között legnevezetesebb a Mura mellett elterülő Bánát (Muracsány fölött), melyen tavasztól késő őszig künn vannak a marhák egyfolytában. Még a hatvanas évek körül számos ilyen legelő volt Muraközben. Ezeknek felosztása az állattenyésztést nagyon megapasztotta. Akkor még a szegényebb embernek is 15-20 darab disznaja, 10-12 darab szarvasmarhája volt; most örül, ha 1-2 darabot tarthat. A muraközi ember a kuli tehéntől nehezen tud megválni, mert aránylag ez fogyaszt el legkevesebb takarmányt. Disznót főleg eladásra tart. Muraköz nyugoti részén a disznókereskedés igen élénk; maga a nép is foglalkozik a kereskedéssel. A \\"palóczok\\" (paraszt disznókereskedők) főleg Dráva-Vásárhelyről kerülnek ki. D.-Vásárhely igen régi hely. Valaha várral, főharminczad hivatallal s 1883-ig dohányváltó hivatallal birt. Könyvnyomdája egyike volt hazánkban az elsőknek. Zrínyi Miklós, a szigetvári hős fia, György állíttatta. Nevezetes kiadványa Verbőczy Tripar-titumának horvát fordítása volt 1574-ben. D.-Vásárhely nagy községi vagyonnal bír. Hajdan a lakosai is jól bírták magukat. Jövedelmük főforrása, a fuvarozás, ma már megszűnt. Bécs és Trieszt - a merre és meddig - ők fuvaroztak, vasút által közlekednek Magyarországgal, többé nem szorulnak a tengelyen való szállításra. A drávavásárhelyi s általában a muraközi fuvarosok a korcsmák legköltekezőbb alakjai voltak. Azért mondja a dal: Drága braca mmikasi, De so vasi foringasi ? Ki so negda vam plaeali, Dok so forinffa imcli. Hej testvérek, muzsikások, Hol vannak a fuvarosok? Kik nektek annyi pénzt adtak, Mig fuvarba járogattak. L Dráva-Vásárhelytől nyugotra, közel a Stájer határhoz D.-Csány és Miksavár csinos kis községek feküsznek. Ez utóbbi szép gót stylü templomáról nevezetes. I).-Vásárhelytől keletre fekszik Csáktornya, Muraköz legnagyobb s legjelentősebb városa. A rajta 131 átvonuló utazónak két nagy épülete vonja magára figyelmét: a Zrínyiek és Althanok hajdani várkastélyának várfalmaradványokkal s régi tiszti lakokkal körülvett 2 emeletü hatalmas épülettömbje s a 12 holdnyi terjedelmű, kert által övedzett állami tanitóképezde modern hajléka. Az első a város nyugoti, az utóbbi a keleti részén áll. Amaz a régi, fényes múltnak s háborús, zajos csaták idejének néma tanuja, tisztes emléke; ez a csendben működó\\\' szellemi művelődés csarnoka s a többi csáktornyai intézetekkel Muraköz biztató jövőjű jelenének egyik képviselője, a magyar nyelv és szellem leghatékonyabb hirdetője s terjesztője. Ezzel keresztül vonultunk Muraköz sík vidékén s megemlítettük főbb helyeit. E síkság hajdan tengerfenék volt, egy nyúlványa a magyar Alföldet elborító tengernek. Földje televényes, homokos, néhol agyagos, kavicscsal keverten. A Csáktornyától északra és északkeletre húzódó dombvidék, mely a vend Bühelek legvégsőbb keleti nyúlványa, tagoltságban nagyon szegény; csak itt-ott látunk egy-egy sekélyebb bevágást, azért inkább fensíknak volna nevezhető. Legmagasabb pontja Szt.-Rókusnál van. Határát minden oldalról kisebb-nagyobb falvak szegélyezik, mint: D.-Szt.-Mihály, Zala-Ujvár, Belicza, Őrség, Doma-sinecz stb. Zalaujvárnak gróf Festetich Jenő renaissance stylü, park által környezett, gyönyörű kastélya kölcsönöz nevezetességet. A Dekanovecz melletti erdő egyike Muraköz legterjedelmesebb erdeinek. A dombvidék Mura mellett fekvő községei közöl még Novákovecz, Botornya, Bányavár, Mura szerdahely és M.-Siklós érdemelnek említést. Bányavár petróleum forrásáról, M.-Szerdahely két hidjáról (az egyik vasúti híd) nevezetes. Muraköz dombvidéke mindenütt művelés alatt áll s itt már nem a kukoricza, hanem a kalászosok képezik a főterményt. A nyárfákkal szegélyezett utak, fehérlő szép majorok már messziről elárulják, hogy e terület legnagyobb része uradalmi birtok. Gróf Festetich Jenőé, ki egyedüli nagybirtokosa Muraköznek s kinek birtokai körülbelül V4-ét foglalják el Muraköznek. E szép birtok hajdan a Zrínyieké s később az Althánoké volt. Muraköz sík- és dombvidékének lakói magas termetüek. A Dráva mellékén nagyszámú közöttük a félkegyelmű, golyvás. Na gyobb részük barna színű. Fejalkatuk hosszúkás. A homlok magas, általában jól kifejlődött. A muraközi jól él; nyáron a reggelin, ebéden és vacsorán kivül még reggeli s délutáni ozsonnát is eszik. Családi élete patriarchális. Mig az öregek élnek, a háztartás, gaz dálkodás s szerzés közös. ..¦ :.._.,,... .,. ;. 132 A muraközi ember, főleg az alsó vidéki nyílt, bátor fellépésű, beszédes. A úrnak, kivált lelkészének nagy tisztelője. Munkás, vagyonszerző. Perlekedni szeret, de különben nem gyűlölködő s nem haragtartó. A mulatságot nagyon kedveli s abban kedélyes tud lenni. Horvátországi testvéreit nem szenvedi. Muraközi voltára nagyon büszke. E büszkesége a stájeri, krajnai szlovéneket és a drávántúli horvátot is lenézeti. Magyarnak vallja magát s érzületében valóban az is; mutatják szokásai, viselete, költészete, dalai, zenéje, és táncza. Az \\"ádomás\\" minden faját ismeri; féifi viselete ujabban egészen a magyar népviseletet követi; nyelvében sok a magyar szó, főleg a ruhanemek-, ételek-, gazdasági tárgyak- s tulajdonságoknál. A muraközi nép nyelve az u. n. kajkavski nyelvterület ekavslá nyelvjárásához tartozik, melyet a mai stolmvski horvát irodalmi nyelv a gyakorlatban már nem ismer. Feltűnő különbséget köztük a tőszók és magánhangzók eltérései s kurtításai képezik. A muraközi egyes szóinál az a helyett e-t, az u helyett o-t mond. (danas, twliko helyett, d^n^s, toliko stb. Gazdag népköltészetében, mely - fájdalom - eddig összegyűjtve nem lévén, csak a nép ajkán él, sok a magyar vonatkozású. A délszláv költészet sajátságos alakjai (mint a vilák), nála kiveszőben vannak. Sajnos, hogy történelmi mondakörével is ez történt, melyből csak egyes töredékek lelhetők már fel. Ujabb hazafias dalai 1848-49-ben és a hatvanas években termettek. E népdalok némelyike Kossuth Lajost Muraköz megváltójának (\\"Kossuth Lajos sloboditelj, Medjimurski odkupitelj\\") nevezi s a haza határán túl, Törökországba is elkíséri, foglalkozik a magyar korona elveszésével, figyelmezteti horvát testvérét, hogy Ne isci, ne dobis To magjarsko koronu, Magjarska koruna V-Tursko je odpeljana. Za njim so jahali Tri magjarski husari. Bog zivi Kossutha, Magjarskoga orsaga! Keresheted a magyar Koronát... hiába !.. Elvitték messzire Nagy Törökországba. Három huszár vitte Messzire, máshová. Éljen Kossuth Lajos! Éljen Magyarország! Tömérdek mesét, mondát, elbeszélést, szerelmi s katonadalt találunk a máraközinél, melyek közöl a szerelmi dalok némelyike igazán meglepő szép. Dallamuk egészen magyarnak mondható; alig található már köztük egy-két eredeti muraközi. Magyar a táncz is, mit a magyar ember sem tud nálánál kecsesebben, röpo-gósabban járni. 133 III... Csáktornyától északnyugatra találjuk Szt.-Ilonát, hol hajdan szerzetesek laktak s hol a Zrínyiek sírboltját takaró nevezetes kápolna máig is épségben látható. E kápolna alatti sírboltban nyu-gosznak a Csáktornyán lakott Zrínyiek legtöbbje, itt helyeztetett el a szigetvári hős levágott feje is. Szt.-Ilonán - Dráva-Vásár-helylyel együtt - ma Muraköz legnagyobb lóvásárai tartatnak, hol a szomszéd Stájer, Karinthia, Krajna és Horvátországon kivül Olaszország, Cseh-, Galiczia és Ausztria tartományok nagyobb városaiból is akadnak vevők. Sz.-Ilona már egészen a \\"Muraközi hegység\\" (igy nevezik itt a Vend Buhelek ezen részét) tövében van. Innen folyton felfelé halad utunk. Mintegy másfél órányi távolságra Vizi-Szt.-Györgyöt érjük. E mindössze egy templomból s négy házból álló kis telepről gyönyörű kilátás nyílik egész Muraközre s messze be Stájerba. A hegygerinczen tovább vezető utunkról is minden oldalra messze elláthatunk. Balra F.-Mihályfa tűnik fel ódon templomával. így messziről egy fehérlő pont a környező nagy erdőség s szőlőhegyek zöldjében. Jobbra a dombvidék felett a Murán túli hegyek kéklenek. A Muraközi hegység sürün tagolt, számos hosszanti és keresztvölgygyei, itt-ott völgykatlannal. Változatos, kedves táju, minden feltűnőbb hegyalakzat nélkül. Legkiemelkedőbb pontja a Prekopa, mely 340 m. magas. A hegyoldalukon elegyes fáju erdőkoszorúk, gesztenyefa-csoportok, gyönyörű gyümölcsösök, szőlőtáblák, szántók s a völgyekben illatos rétek váltakoznak. A földeket itt is keskeny bakhátban szántják, a minek pedig csak a vizenyős Alsó-Muraközben lehet értelme. A házak e hegyvidéken szétszórtan feküsznek. 3-4 ház a legtöbb, mely összeverődik, a többiek magánosán állnak a gazda birtokának a szélén. A ház mellett egy mesterséges toka, mely az esőviz felfogása czéljából van ásva. Ebből a vízből főznek s itatják a marhákat. Mert a hegyvidéken igen kevés helyen áshatnak kutat. A hegyvidéki paraszt-lakóház alacsony. Anyaga fa vagy sározott vesszőfonadék. Kis szoba, konyha s kamrából áll. A melléképületek rendesen külön vannak épülve. A hegyvidék szétszórt házai hegykerületekre vannak osztva. A hegyvidék belső területén csak 5 község van. Ezek közöl már múltjánál fogva is a legnevezetesebb Stridó, egy szűk, hosszanti völgyben. Stridó, a tőle nem messze eső Szt.-Mdrton-nal együtt, már a rómaiak idejében létezett. Ez utóbbi mellett vonult Sabaria felé a muraközi hegységet végig szelő s nyomaiban máig is látható római út. Stridó nagy Konstantin idejében püspökség volt. 134 Szent Jeromos hires egyháztanitó is itt született 346 körül. Sok ideig pálosok lakták. Kolostoruk és templomuk ma is épségben vannak. A Stridó fölötti minden oldalról völgy által övedzett Romvár hegyen hajdan várfészek állt. Tulajdonosai rendesen azok voltak, kik Csáktornyát birták. A Stridó fölött északon vonuló hegygerinczen átmenve, Rácz-Kanizsát, s a vele összeépült Ligetfalvat érjük. Az előbbi hajdan főharminczad hivatallal birt, melynek egy ideig a stájerországi Regede is alája tartozott. Ráczkanizsa a muraközi hegység északi, hirtelen aláhanyatló határlánczának lábánál fekszik. E hegyláncz keletnek halad egész Véghegy hegykönyökig, a meddig a füzesek között kigyózó Mura folyó kiséri. A Mura jóval szelídebb folyású a Drávánál; nem képez annyi szigetet s medrét is kevés helyen változtatja. A jobb partja fölött húzódó terraszon több kisebb-nagyobb község s egy váromladék van : Lapsina (Tündérlak), mely inkább figyelő, mint védelmi czclból épülhetett valaha. Muraköz muramenti s Stájerországhoz közelebb eső vidékének lakosai néprajzilag elütnek a sík- és dombvidéki lakosoktól. Ezek egy része már szlovén. Jellemük, szokásaik, nyelvük s ruházatuk is eltérő Muraköz többi lakosaiétól. A hegyvidékiek magas termetück. Arczszinük általán szőke, fejük hosszúkás. Rendesen sovány alakok, mert rosszul élnek. A magányban élés óvatos és tartózkodó magatartásuvá tette őket. Különben jámbor nép. Szorgalmas, munkás, a korcsmát ritkán látogatja. A hegyvidéki nép általán szegény. Abból a sok szép szőlő-, erdő-, rét- és szántóföldből, mely az általa lakott vidéken van, aránylag kevés az övé. Az erdőség gróf Festetich Jenőé, a szőlők jelentékeny része a vidékbeli s stájerországi uraké, vagyonosabb polgároké s a síkvidéki parasztságé. Közlegelői nincsenek, marhatenyésztése gyenge, lótenyésztő csak elvétve akad köztük. A hogy a körülmények engedik, apróbb mellékfoglalkozások által iparkodnak helyzetükön segíteni. A férfiak egy része mesterséget tanul s télen azzal keresi kenyerét, más része, főleg a stridóvidékiek, faragászattal foglalkozik, kereszteket, fapipákat csinál; a legszegényebbek pedig nyirfaseprüket, gereblyéket, szakasztókat készítenek s azokat az alsó vidéken adják el kukoricza és liszt fejében. A seprüárulók jellemző alakjai Fölső-Muraköznek. A férfi hátán, a nő fején viszi az egybekötött 3 kros nyirfaseprüket. A hegyvidéki nők jó varrók. Viseletük stájeros. Hosszú karton szoknyájukat s ujjasuk alsó szélét fodorral diszitik. A hegyvidékiek éneke s zenéje is stájeros;- tánezuk a polka. A csárdást csak kevés helyen járják. Nyelvük szintén a stájeri szójáráshoz áll legközelebb, azzal a szembetűnő különbséggel, hogy az ö és ü helyett o-t és u-t vesznek. A sík- és dombvidékhez közelebb lakók nyelve az alsómura-kozi nyelvjáráshoz simul. Muraköz lakosainak száma 78,000. 135 IV. Muraköz területe, mint láttuk, három egymástól elütő jellegű felületet tár elénk ; három - nyugotról keletre emelkedő - lépcsőfokot : a lapályos, dombos és hegyes vidéket. Természetes határát - Stájerország felől - a délnek húzódó határőri keresztvölgy képezi, a többi oldalról pedig a Muraköz keleti csúcsában egyesülő Dráva és Mura folyók ölelik körül. Tehát egy fekvő ékalakú (F^^=) félsziget, mely Magyarország délnyugoti részének legvégső sarkát képezi. Ezen ék az édes anyai testnek gondot igen, de fájdalmat sohasem okozott. Földrajzi egysége, Horvátországgal való határos volta s azon körülmény, hogy e 783 Q km. területnek mindig oly előkelő birtoklói voltak, kik az ország közügyeiben is szerepet vittek: tör-tönehne bizonyos fokig - akárcsak egy kis tartományé - önálló fejleményü volt. Muraköz már a honfoglalás idején válhatott Magyarország közvetlen részévé. ¦ Hogy szt. István idejében magyar terület volt, azt a Wez-mech föld ügyében hozott Ítélet tanúsítja. Egyházilag mindig a zágrábi püspökséghez tartozott. Birtoklóinak névsorát II. Endre idejétől tudjuk. Ő Búzád horvátországi bánnak ajándékozta Muraközt. Későbbi birtoklói a Gissingi grófok, a stájerországi olygar-chák, Róbert Károly, illetve a kincstár, Douch, zólyomi főispán, Laczkfy István, a Szécsényi testvérek, majd ismét a kincstár, a Cilleyek, Hanipó-család, Keglevich Péter, ki után a Zrínyiek következtek, kik közöl az első birtokos Miklós, a szigetvári hős volt. Utána következtek: a két György, Miklós, a költő, Péter, kit a Wesselényi-féle összeesküvés miatt Bécsújhelyen lefejeztek. Muraköz utolsó birtoklója a Zrínyiek közöl a Szalánkeménnél 1691-ben elesett Ádám, a költő Zrinyi fia volt. Zrínyi Ádám halála után a gráczi kamara vette át Muraközt s két izben is bérbe adta, mig III. Károly 1720-ban Althán Mihálynak ajándékozta. Az Althanok-tól Festetich György, a Georgikon hires alapitója vette meg 1799-ben s azóta a Festetich grófok bírják Muraköz jó részét. Muraköznek a horvátok részéről annyit vitatott közjogi hova-tartózandósága kérdésében megjegyezhetjük, hogy az 1848-1861. évi időköz kivételével sohasem tartozott Horvátországhoz. Ekkor is az abszolutizmus kapcsolta oda, a mit Magyarország jogilag sohasem ismert volna el. A pacta-conventa, földrajzi feljegyzések, törvények s adózási ügyek alapján kimutatható, hogy Muraköz 1848-ig mindig közvetlen része volt Magyarországnak. 136 Jelenlegi politikai helyzete a tényleges viszonyok által van egyszersmindenkorra tisztázva, a minek megbolygatására csak a délszláv birodalmi eszme utópiájával telitett Starcsevics- és Stross-mayerpárt politikai falánksága törekszik. Muraköz elkapcsolása programmjukban van. Az alap, melyen követelik, egyedül néprajzi, nemzetiségi, a mik a politikai határok megvonásánál komolyan számba nem vehetők. S ne feledjék azt sem, hogy e nép magyar érzésű, kiválóan hazafias szellemű s ebben az érzésben és szellemben ugy hiszszük, nem csak megmaradni, de megerősödni is fog s továbbra is mintaképül fog szolgálni arra nézve, hogy kell idegen nyelvvel, de magyar szívvel, az édes hazát szeretni. FEJÉR GYÖRGY. 1766-1851. Fejér György, a Codex diplomaticus Hungáriáé ecclesiasticus ac civilis (Budae, 1829-1844) nagynevű szerzője 1766. ápr. 23-án született Keszthelyen, hol atyja Fejér Mihály a Festetics grófok urodalmi ácsmestere volt. Fejér György életét, zsenge gyermekkorától kezdve haláláig, lankadatlan, soha nem szűnő munkásság jellemzi; s ez teszi érthetővé azt, hogy sokoldalú elfoglaltsága mellett is, kötelességeinek szigorú pontossággal való teljesítését soha szem elől nem tévesztve, páratlanul álló irodalmi tevékenységet fejthetett ki, s az irodalom sok ágában becses műveket teremthetett. Irt költeményeket, erkölcsi olvasmányokat, színműveket, theologiai, történelmi, bölcsészeti, gazdasági, hadügyi, politikai, statisztikai, a faművelésre, dohánytermelésre, gyáriparra vonatkozó műveket; egyházi beszédeket, imádságos könyveket stb. Szinnyey József a Magyar írók Névtárában fordított színművein és egyes folyóiratokban megjelent dolgozatain kivül 127 önálló művet említ fel, melyek közül a fönt említett Codcx diplomaticus a 13 indexxel együtt 43 kötetből 138 áll. Azonkívül költeményeket, becses értekezéseket irt az Orpheusban, a Mindenes Gyűjteményben, a Hazai és Külföldi Tudósításokban, a Literatúrai Lapokban, a Hírnökben, az Egyházi Tudósításokban, a Religio és Nevelésben. Fejér György korán kezdett tanulni. 1775-ben már a gymnasiumot látogatta; atyja halála után, mely 1776-ban következett be, már 1779-ben Pesten találjuk őt, a hol a bölcseletet tanulta, s különösen hajlamot nyert a történelem tanulására. A múlt század nyolczvanas éveiben papnövendék volt Pozsonyban, s már mint ilyen lépett fel különféle verses és prózai dolgozatokkal Péczeli Mindenes Gyűjteményében. Itt törekedett első arra, hogy az eddig latin nyelven előadott színdarabok magyarul játszassanak; ennek József császár halála vetett véget; később az itteni semínárium el is töröltetett. - Pappá szenteltetvén, k\\\'ovácsi-i plébános lett; egyházi beszédei részint kötetekben, részint egyes darabokban jelentek meg. Behatóan foglalkozott a bölcsészettel is, s e téren első munkáit nagy előszeretettel olvasta a közönség. Későbbi bölcsészeti munkáival már nem hatott. 1808-ban pesti theologiai tanár lett, itt kezdeményezte a Tudományos Gyűjteményt, melyet 1817-18-ban maga szerkesztett; ekkor kerületi tanulmányi főigazgatónak neveztetett ki Győrre. Itt hat évet töltött. 1824-ben került vissza ismét Pestre, mint az egyetemi könyvtár igazgatója. Élete e korában különösen a hazai történet foglalkoztatta, melynek gyümölcse az 1829-ben megindított Codex diplomaticus, melyet, mint Toldy Ferencz mondja, \\"a folyton hidegedő részvét daczára\\" Albert királyig befejezett. Bármily hiányos is legyen e munka, kétségtelen, hogy a hazai történetírásnak sok becses adattal szolgált és sok tekintetben lendületet adott neki. Fejér György nemcsak tudós, szorgalmas munkás volt, hanem áldozatkész ember is. Ezt bizonyítják az általa tett, nemes leiekre mutató alapitványai. Így Kovácsiból távoztával közel 5000 frtot áldozott részint a templom javára, részint jótékony czélokra. Végrendeletében pedig a keszthelyi árvák számára 46000 frtot és az ottani iskolának stipendiumra 4000 frtot, a győrinek 2000 forintot hagyományozott; ezenkívül más nemes czélokra is hagyott. Toldy Ferencz ily nemes, tevékeny élet vonásait rajzolva, nem túlzott, mikor monda, hogy : \\"összes tudományosságunkra e végső hatvan év alatt ő oly sokszerüen, oly behatóan s összevéve oly szerencsésen működött, hogy nemcsak örök tiszteletét érdemiette ki a hazának, hanem háláját is. Ő keveset vett tőlünk, s adta ezért mindenét - egész életét.\\" ... r,. : -. H. M. A ZALAMEGYEI VENDEK. Irta: Gönczi Feiencz. Megyénk vendajku lakói a Mura folyó, továbbá a Stájerország és Vasmegye határai által képezett sarokban laknak. A közelbeli magasabb hegyekről az egész, mintegy 130 [~! km. terület belátható 25 községével együtt. E kis területen mintegy 22 ezer lélek lalik, tehát 1 ? km.-re 169 lakos esik, 69-el több, mint a szintén sűrűn lakott Muraközben; a megyei átlagot pedig 89-el múlja felül Hl kmeterenkint. A terület, melyen a zalai vendek laknak, egészen sik. Ha a kedves fekvésű A.-Lendva városkától nyugotnak vezető országúton tartunk a Vendség-nek, a három első község - Lendvalakos, Gyertyános és Kapcza - melyet érünk, még magyarajku lakossal bir. Az első vend község Hottiza. Tovább, az országútnak északnyugotra hajlásánál jobbra N.-Palinát, balra az egymással csaknem összeépült hármas Bisztriczát (A.-, Közép-, és Felső-B.) látjuk elterülni. A nagy területen épült N.-Palini lakói a legélelmesebbek, Bisztricze népe pedig a legbüszkébb az egész Vendségben. Ott a szegénység, itt a jó mód fejlesztette ki e jellemző vonásokat. Bisztricze határa igen termékeny, még Muraközben sem terem oly szép kukoricza, mint itt. Muraközi fajtájú lovaival csak az adriáncziakéi versenyezhetnek. A Nagy-Palina körül fekvő teriilet nagyon mocsaras, egy része süppedé-kes tőzeg. Egyes helyein csak nagy szárazság idején lehet járni. Kora tavasz-szal s őszszel, midőn nagyobb esőzések vannak, még az utak is járhatlanok. Erdősége csak a Zichy Ágost-féle bellatinczi uradalomnak van az egész Vendségben. Ezen erdőség főleg bcrekfákból áll, melyek itt a legjobban disz-lenek. Más fát, a fűz- és nyárfán kivül alig láthatni. (Gyümölcsfa is igen kevés van). Ezek szegélyezik a réteket, szántóföldeket s a mocsarak mentét, itt-ott kis ligetté csoportosulva. Hottiza után Cserencsóczba érünk. Elsőül gyönyörű temploma, emeletes lelkészi laka s iskolája tűnik szemünkbe. Körülötte több kisebb-nagyobb falu terül el. Északra fekszik tőle Gumilicza a falu végére tett kunyhószerü iskolájával. Adriánczot elhagyva, szép nyárfasor között haladunk Bellatinczra, a vidék legnagyobb s legcsinosabb helyére. Zichy Ágost gróf szép kastélya s urodalmi lakai képezik a község legszebb épületeit. Bellatincz környékén, mely már kissé emelkedettebb, kitűnő búza terem. Közel Bellatinczhoz a Mura mellett Deklezsin, Izsakócz, Melincz, más oldalról - északra - pedig Ganicsa és Lippahócz terülnek el. Ganicsa lakosai az ottani két tanerővel biró áll. el. iskola utján igen szépen magyarosodnak. A \\"gancsinszki muzsikási\\" kitűnő zenészek. A Vendség északi határához közel vannak: Bagonya, mely már hegy tövében van épülve és Turniscsa. Ez utóbbit a XlV-ik században épült román stylü temploma teszi nevezetessé, melyben szent László életének nevezetesebb mozzanatai vannak a falfestményekben megörökitve. Emeletes szép iskolája - a bellatinczi s ganicsaival együtt - a vidék legszebbjei közé tartozik. 140 A vendek egy nemzetiségűek a stájeri szlovénekkel. Elődeik az avarok kíséretében telepedtek le s az ő fennhatóságuk alatt éltek. Midőn az avarok hatalmát nagy Károly megtörte, a frankok uralma alatt szlovén fejedelemség alakult, melynek főhelye Blatno (Urbs palodorum), a mostani Szalavár helyén feküdt. E szlovén tartomány utolsó fejedelmét, Bratiszlávot a magyarok 896 táján legyőzvén, a pannoniai szlovén fejedelemség is összeomlott s a szlovén nép nyugot felé húzódott. E nép maradványai a magyarországi s ennélfogva a zalai vendek is. Érdekes népfaj. A Zalában élők csak egy részét képezik az összes vendeknek, a nagyobb rész Vasmegye déli csücskében lakik. A Somogymegyébe kivándorolt s ott pár községet alkotó vendek egészen elmagyarosodtak. Megyénk vendjeit a magyarok bömhéczeknek, tótoknak, a muraköziek bocbnéczeknek nevezik. Önmaguk nincsenek tisztában sem nemzetiségükkel sem elnevezésükkel. Horvátoknak állítják magukat. A vend nép termete szálas, de általán vézna, gyenge boltozatu mellel, pettyedt izomzattal. Fejük hosszúkás, bőr- és arczszinük főleg szőke, sárgás; de barnák is találhatók. Orruk hosszúkás és keskeny, de ennek ellentéte, a feltűnően pisze orr is gyakori, kivált a fehérnépnél. Szakált, bajuszt csak a fiatalabb nemzedék hord. Hajukat kopaszra nyírják, mely divat a menyecskékre is kiterjed. A vend nők általában tetszetős külsejüek, némelyek nagyon szépek. E szépség azonban nem tartós. A vendek táplálkozása igen szegényes, gyenge. Kenyerük közé kukoriczatusát kevernek. Az asszonyok a rendes sütés- és főzésben járatlanok. E körülmények, továbbá a vidék mocsaras volta s a tisztaságra való kevés adás okozza, hogy a nép testi szervezete gyenge. A vend természetére nézre csendes, félénk. Jellemében a férfias becsérzet hiányzik. Alkalmazkodó, ravasz. Kérni, kunycrálni nem restell. Igen beszédes s könnyen köt barátságot, de hű barát nem bir lenni. Tetteinek mozgatója az érdek, melyet meztelenül tár fel. Családi élete patriarchális. Együtt, egy családban él a meddig csak lehet. Rendkívül munkás és takarékos. Elmegy a szomszédos megyékbe aratni, csépelni ; rétet, földet vesz fel részbe, vagy bérbe. A Mura mellett halászik, továbbá tojással kereskedik, vásároz, csereberél. Otthon a földmivelés mellett mesterséget űz. Náluk a közönséges iparágak közöl majdnem mindegyik van képviselve. A vig életet nagyon kedveli. Érzületében a hazafiasság hiányzik, de nemzetiségi öntudata sincs. A világ folyására nem kíváncsi, nem politizál, mint a muraközi: ő előtte csak a megélhetés, a vagyonszerzés lebeg. Vallásosságát külsőségekre alapítja. Szokásai közt sok a babonás természetű. Lakodalmi szokásai vallásos színezetűek. Társas összejövetelei, játékai nincsenek, a fonót, disznótort nem ismeri. A férfiak viseletében a jellegzetest a lenvászonból készült rojt nélküli gatya, elől az iparosokéhoz hasonló, a mell felső részéig érő, kék festésű vászonkötény, továbbá télen a hosszú kabát képezi. A fiatalság eddigi magyaros viselete néhol, mint pl. Bellatinczon és Ganicsán egészen az urasba csap át. A vend czifrálkodó, a régi viseletet igen könnyen eldobja s ujat követ. A nők viselete is igen uras kezd lenni. A nők népies ruhaneménél a hátul megkötött fejkendő s az övcs szoknya az, a mi még a sajátságos vend viseletből fenmaradt. A vend községek házai szétszórtan, össze-vissza vannak épülve. Mindegyik házat egy kis berek- és fűzfákból álló liget környez. Ha a félreesőbb községekben járunk, azt hiszszük, hogy egy berkes erdőben vagyunk. Hát tavaszszal, midőn a mocsarakban s a házak előtti vizzel telt árkokban, béka- 141 lencsével fedett tócsákban a békák milliói megszólalnak! ! A Vendség egj\\\' része igazi békaország. A házak derékszögüek. A régies alakúak anyaga kivétel nélkül fa. A lakás a vagyonosabbaknál 2-3 szobából is áll. A szobák alacsonyak. Bútorzatuk csak a legszükségesebbekből áll. A házakat kívülről nagyon tisztán tartják, máskülönben a vendeknél a czifra ruha s a lakás külső tisztasága csak takarói a belső tisztátalanságnak. A vend nyelve a stájeri szlovén nyelvvel azonos. E szójárásnak főjelleg-zetessége az ő és ü használatában s a szók magánhangzóinak feltűnő diph-tongizálásában rejlik. Az ö és ü - melyek a szláv nyelvjárásnak bizonyos francziás izf adnak - más szláv nyelvterületeknél egészen hiányzik. A vend nyelv szószegény. Sok benn a magyar és német szó. A vend ember nagyon szaporán beszél. Költészete szegény. Elbeszélései, meséi, sőt balladái is elég nagy számban vannak, de népdalai nagyon szegények, a mi a vend nép lelkének sivárságát bizonyítja. Az anyagi irányú gondolkodás kiölte belőlük a szerelem nemes érzetét, a költészetet s az eszményi iránti lelkesedést. Miután a világi dalokban szegények, nyilvános helyeken, korcsmákban is egyházi énekeket dúdolnak. Ha szövegüket nem tudják, \\"rajlallával\\" éneklik. A zenét és tánezot a vend nagyon kedveli. Kiváló zeneképességgel bir. Hegedűn, trombitán egyaránt játszanak és pedig egyes bandák kottából is. Táncza a polka, a mit a fiatalság nagyon ügyesen jár. A magyar dal és magyar táncz eddig nem birt köztük tért hódítani. A Vendségben a vizenyősebb helyeket retekül hagyják, a szárazabb területek pedig szántókul vétetnek. A főtermény a népnél a kukoricza, hajdina s köles. A földet szorgalmasan, gondosan művelik, jól trágyázzák. A szarvasmarhatenyésztés nagy hátrányára van a közös legelők hiánya. Ökröket nem tartanak. Kevert fajú tehenei jó minőségűek. Lovai szépek. Sertést keveset, ludat, pulykát néhol egyáltalán nem, tyúkot, réczét azonban igen sokat tartanak. Itt-ott méheseket is látunk. A vend nép általában véve szegény. A földek a nép nagy megszaporodása következtében igen kis darabokra osztódtak. A bellatinczi uradalom birja a Vendségnek körülbelül \\\'/.. részét. Tehát nagyon kicsi terület az, melyen e 22 ezer lélek gazdálkodik. Mind ennek daczára a vendet nem kell féltenünk. Az ő önmegtagadásig menő takarékossága, fáradhatlan szorgalma mindenkor biztosítani fogja fentartását s vend élelmességével nem csak itt, mocsaras vidéken, de szokás-mondás szerint a \\"jég hátán is megél.\\" A NAGYKANIZSAI IZR. HITKÖZSÉG MÚLTJÁBÓL. \\\' ¦-¦ . Irta: Dr. Neumann Ede. ¦\\"\\\'.-\\\'..\\\' Neumann Ede dr. nagykanizsai főrabbi. A nagykanizsai izrael. gyülekezet nem dicsekedhetik év-százakra visszatekintő történettel. Akárhány zsidó hitközsége van a hazának, melynek évkönyvei az övénél sokkal régibb, eseményekben és válságokban gazdagabb múltról szólanak. A török uralom előtti időkre semmiféle történeti nyom nem vezet vissza, a múlt század első fele is lezajlott a nélkül, hogy számottevő emléket hagyott volna hátra. A történet múzsája itt nem igen őrködött a múltnak maradványai felett. De azért minden kétséget kizáró módon állíthatjuk, hogy nem sokkal a török járom alól való felszabadulás után a zsidó gyülekezet is - talán némi függésben a rohonczi hitközségtől -^ megalakult és egy 1744-ből származó városi díjszabályzatból világosan kitűnik, hogy ezen időben a város zsidó lakosai is kereskedelemmel foglalkoztak. Azon körülmény, hogy a város tőlük magasabb díjakat szedett, mint a más-vallású lakosoktól, nem gátolta őket üzletük folytatásában. A gyülekezet gyarapodott és a nyolczvanas évek elején teme tője már annyira megtelt, hogy Batthyány Lajos gróftól uj sírkert számára telket kér. . ; . ¦>, \\\' v\\\'\\\'-1 • ,-¦ Folyamodványában egyszersmind megkeresi a grófot, hogy engedje meg, hogy a kijelölendő telket fallal vehessék körül. Szomorú okok kényszerítették a hitközséget ezen kérelemre. Gonosz emberek felgyújtották a régi temető kerítését és nem ritkán esett meg, hogy az eltemetett hullákat kiásták és nyitva hagyták a 143 sírokat. A gróf 1784. június 4-én Körmenden kelt kegyes végzésében teljesité a gyülekezet kérelmét, 100 D ölnyi területet engedélyezett a hitközségnek, mely census czímén évi 2 Frtot fizetett a kanizsai uradalmi pénztárba. A legrégibb sirkő, mely az azóta több izben bővített temetőben még most is meg van, 1787-ből való és Jákob, Mardekhai Jehuda fiának nyugvóhelyét jelzi. Ugy látszik, hogy a hitközség belső békéjét mindenféle viszályok dúlták fel, a melyek annál károsabbak voltak, minthogy általuk a gyülekezet fejlődése is fennakadást szenvedett és lassanként megszilárduló tekintélye megingott. Ezen egyenetlenkedések Batthyány Lajos grófnak figyelmét nem kerülték el és 1786 október 20-án Körmenden kelt rendeletében szigorúan meghagyá a hitközségnek, hogy tagjai a zsidobironak és esküdtjeinek feltétlenül engedelmeskedjenek, peres ügyeikben Ítéletének alávessék magukat vagy pedig az urodalmi fiskálishoz forduljanak, a kinél mindenki megtalálja majdan méltányos \\"satisfactioját.\\" Egyebekben pedig ne viszálykodjanak és igyekezzenek békés életet folytatni. A lelkészi hivatalt ezen időben Jehúda Chájim Törni viselte, ki teljes négy évtizeden át (1764-1804) működött és ezen idő szokása szerint nem csak lelkipásztora volt a gyülekezetnek, hanem a zsidó tudomány terjesztője is, a theologia alapkönyveivel ismertetvén meg a hittudomány iránt érdeklődő ifjakat. A tanítás tette mindig a zsidó papok működésének egyik alkotó részét és szívesen foglalkoztak theologiai tanulmányokkal olyanok is, a kiknek soha sem volt szándékukban papi hivatalt vállalni és hittudományi ismereteiket a gyakorlatban is értékesíteni. Fontos mozzanatot képez a hitközség történetében a templom építése. A gyülekezet századunk kezdetéig az urodalomtól bérelt szerény hajlékban végezte áhítatát, egyes jó módú családokban ezenkívül kisebb oratóriumok voltak, a melyek a híveknek imahelyül szolgáltak. De a hitközség gyarapodása és a műveltségi viszonyok fokozódó javulása egy oly imaház létesítésének óhaját ébresztette, mely a vallás méltóságának és a hívek igényeinek minden tekintetben megfelel. 1807 augusztus 5-én fogtak hozzá a még most is fennálló templom építéséhez, mely 14 nehéz és áldozatokban gazdag esztendőnek munkája után befejeztetett és 1821. évi szeptember hó 14-én felavattatott. A hatalmas épület, melynek az egész országban alig akadt párja, egyaránt dicsérte a hivek áldozatkészségét - számuk 1821-ben csak 375 volt - mint Batthyány Lajos gróf nemeslelküseget, a ki maga tette le a templom alapkövét és a nagy mű sikeres befejezését hathatósan előmozdította. Ezzel azonban a hitközség nem érte be, hanem egyszersmind gondoskodott arról is, hogy az Isten imádására nagy áldozatok árán emelt diszes hajlékban az istenitisztelet a művelt izlés igé- ¦? \\\'\\\'i.V._ :* 144 nyeit kielégítse és nem zárult le századunk harmadik évtizede, midőn a nagykanizsai zsidó hitközség templomában megzendüítek azon uj dallamok, melyek az 1826-ban felavatott bécsi templomból kiindulva, későbben bejárták az egész művelt világ zsinagógáit és az istenitiszteletnek egészen uj alakot kölcsönöztek. A hazában a nagykanizsai gyülekezet volt az első, mely az istenitisztelet külső átalakításának szükséges voltát átlátta s folyton szemmel kisérve a múlt szent hagyományaihoz híven ragaszkodó, de a megváltozott viszonyok követelményei elől el nem zárkózó, óvatos és mérsékelt, de czéltudatos és következetes haladásnak üdvös eredményeit, intézményeiben ezentúl a legműveltebb hitközségek példája után járt, a hazában pedig előharczosa és zászlóvivője volt a vallásos reformnak. Ebben van á hitközség jelentősége, ennek köszönheti azon előkelő helyet, melyet a hazai zsidó gyülekezetek sorában elfoglal. Kibontotta a haladás zászlaját és ahhoz hiven ragaszkodott is. Ennek legjobb tanúsága azon figyelemre méltó körülmény, hogy az uj templom építését és az isteni tisztelet átalakítását gyorsan követte az uj iskola építése. 1821-ben befejezte templomát, 1831-ben a közművelődésnek emelt oltárt és mindkettőre egyaránt terjedt ki gondos figyelme. A három osztályú iskolában eleinte három rendes tanitó működött, a kik természetesen német nyelven végezték az oktatást és a rendelkezésre álló idő java részét a hittannak szentelték. De némi büszkeséggel emeljük ki, hogy a hitközség az uj iskolában a magyar nyelv tanításáról is kellően gondoskodott és e czélból a rendes tanítókon kivül, a kik idegen származásuknál fogva magyarul nem tudtak, még egy tanerőt alkalmazott. A magyaro-sitási törekvések tehát már a harminczas évek elejére terjednek vissza. A tanitók a hitközség kebléből kiküldött igazgatók utasításai szerint végezték a tanítást, az iskola pénzügyei és adminis-trativ dolgai a gondnokokra voltak bízva. Meg volt tehát a hitközség két legfontosabb institucziója. Az alapok le voltak rakva, a jövő feladatát képezte azokon tovább építeni és a meglevő kereten belől létesíteni azon intézményeket, a melyek a hitközség vallási és kulturális felvirágzását eredményezték. A gyülekezet felvirulásában és intézményeinek gyarapodásában kiváló része volt Löw Lipótnak, ki noha csak néhány évig működött a hitközségben, mégis mély nyomokat hagyott annak történetében. Szántó Maycr rabbinak 1831. október 4-én bekövetkezett halála után ugyanis a hitközség Löwy Samu Izsákot hívta meg a lelkészi állásra, különösen szívérc kötvén, hogy az iskolára kiter-jeszsze figyelmét és a tiszteletbeli igazgatókkal egyetemben őrködjék a tanítás sikeres végzése és az iskola érdekeinek kellő gondo- 3 45 zása felett. Lőwy méltó volt a hitközség bizalmára és nagy odaadással és lelkesedéssel élt hivatásának. Ennek fényes tanúsága azon 1843. július 14-én Kehidán kelt levél, melyben Deák Ferencz következőképen szól róla: \\"Lőwy Sámuel urat, ki több évekig a nagykanizsai Izraelita közönségnél Rabbinus volt, hosszabb idő óta személycsen ismerem s őtet valóban szolid, jámbor, erkölcsös, művelt és tudományos embernek tartom, - még kanizsai hivata-loskodása idejében megvizsgáltam egykor hivatalosan a kanizsai Izraelita iskolákat, melyeknek főigazgatójuk akkor említett Lőwy Sámuel úr volt s azokat mind a rendre és tisztaságra, mind a tanítás czélszerü módjára, mind a tanulók szorgalmára és előmenetelére nézve oly állapotban találtam, hogy azt későbben is több hasonló intézeteknél mint követésre méltó kitűnő példányt ajánlani nem kételkedtem. De mióta hivataláról lelépett Lőwy Sámuel úr, azóta is többször megfordult házamnál s volt alkalmam szelidsé-gét, olvasottságát s erkölcsös magaviseletét örömmel tapasztalni. Ha tehát Lőwy Sámuel úr ismét Rabbinusi hivatalt kíván valahol vállalni, én őtet, mint tudományosan művelt, erkölcsös embert, ki becsülésemet méltón bírja, tellyes buzgósággal ajánlom.\\" Lőwy néhány évi buzgó működés után megvált a hitközségtől, mely a fényes tehetségű, klasszikus műveltségű és a zsidó theologiában is kiváló Lőw Lipótot választotta lelkipásztorának. Lőw teremtő ereje ezen időben sehol sem érvényesülhetett volna jobban, mint a nagykanizsai gyülekezetben. A talaj itt elő volt készítve, a hitközségben meg volt a kiváló férfiú törekvései iránti érzék és így kölcsönösen megértve és támogatva egymást, csakhamar megteremtették azon intézményeket, a melyekre a hitközségnek szüksége volt, a melyek kulturális fejlődését hathatósan előmozdították. Lőw tettvágytól duzzadó lélekkel lépett hatáskörébe, benne tudományos készültség hatalmas energiával párosult, akadályokat nem ismert, ellenmondást nem tűrt, bátran szállt szembe azokkal, a kik bármely okból meg akarták gátolni tervének kivitelében. Alig hogy elfoglalta hivatalát, már alkalma is nyílt erre. A hitközség 1840 május havában megnyitotta volt leányiskoláját. Ezen uj intézet számára most külön épületet kellett emelni és a hitközség több vezérférfia csak a pillanatnyi szükségletet tartva szem előtt, a fiúiskolát egyelőre régi helyén meg kívánta hagyni. Lőw csak nagy nehezen tudta megértetni a mértékadó körökkel, hogy ott, hol fontos közművelődési czélokról és feladatokról van szó, fukarkodás egyáltalában nincsen helyén, de mégis kivitte, hogy a hitközség mindkét intézet számára díszes és minden tekintetben beváló épületet emeltetett. Batthyány Fülöp herczeg ezen alkalommal is bebizonyította a hitközséghez való jóindulatát és ingyen engedte át az urodalmi telket. HALIS és IÍUKI\\\'MAN.N: Zalamegyei évkönyv. 10 146 A külső javulással pedig karöltve járt a belső fejlődés. Lőw rányomta szellemének bélyegét a fokról-fokra emelkedő intézetre és öröme telhetett fáradozásának sikerében. Az iskola újjászervezését nem sokára az iparos- és kézműves egyesület alapítása követte. A kiváló férfi nem állott meg fele utón, minden ujabb siker ujabb terveket érlelt meg benne, új eszméket támasztott lelkében. Vállalkozásaiban három szempont vezérelte: az általános emberi, a zsidó vallásos és a magyar nemzeti. Különösen az utóbbit tartjuk kiemelendőnek. Lőw Czernahorában (Morvaországban) született, de alig működött néhány évig a magyar hazában, már annyira birta nyelvünket, hogy választékosán irt és szónokolt magyarul. Hazafias gondolkodását pedig az iskolába is átplántálta és ezen iparkodásában a hitközség készségesen támogatta. Sajnos, hogy a vezérférfiak lelkesedése nem sokára lelohadt. Rossz szemmel néztek Lőw erélyes eljárását. Restelték, hogy a hitközség szellemi életének ő szabta meg irányát, féltékenykedni és akadékoskodni kezdtek, nem vitathatták el működésétől a sikert, de attól tartottak, hogy szellemi fölénye háttérbe fogja szorítani őket és minden módon bosszantották és keseritgették. Végre megunta a torzsalkodásokat és lemondott hivataláról. Hiába marasztalták, hiába biztatták anyagi helyzetének lényeges javításával, hiába Ígérték, hogy hatáskörét ki fogják bővíteni, hogy a megye összes zsidó tanügyei az ő kezében fognak összpontosulni: lemondását nem vette vissza és e hitközség nagy erkölcsi és szellemi kárára Nagy-Kanizsáról távozott. Nem követjük további pályáján. Nevéhez a magyar zsidóság legdicsőbb és legszomorubb emlékei fűződnek. A szabadságharcz a morva származású rabbit a magyar táborban találta, a hol lelkesítő szava lángba borította a haza szent ügyeért küzdő hősöket. Meglakolt érte bőségesen ipával Schwab Lőw pesti főrabbival egyetemben. A Neugebaude börtönfalai sokat tudnának mesélni a két zsidó pap szenvedéseiről. Ezek a dicső emlékek. A szomorúak Lőw pápai lelkészi működésével állanak kapcsolatban. A pápai orthodoxia Lőwnek végtelen sok keserűséget okozott és ha nem is sikerült a sokat küzdött és szenvedett férfiú erejét megtörnie, azt minden esetre -hosszabb időre megbénította. Ezen csalódások és szomorú tapasztalatok közepette jól eshetett lelkének, hogy azon gyülekezet, mely kiváló tehetségének zsengéit élvezte, a hazára virradt nagy napokban mcgállotta helyét. A szabadságharcz alatt a hitközség fényes tanujclét adta a haza ügyéért való lelkesedésének és midőn a minisztérium adakozásra szólította fel a nemzetet, 1848. május 31-én elhatározd, hogy legszentebb templomi ékszereit (309 lat ezüst) ajánlja fel és felkéré dr. Horschetzky Mórt, hogy ezen ajándékot a hitközség nevében adja át a minisztériumnak. Megfosztá díszétől a vallás oltárát és 147 a haza oltárára tévé le. Dr. Horschetzky az ezüstöt visszahozta és a hitközség küldöttjei az ajándékok elfogadására kirendelt nagykanizsai bizottságnak adták át. De a. kanizsai zsidók nem érték be ezen áldozattal, hanem a nemzet ügyéhez való hűségüket bebizonyították akkor is, midőn a haza elleneivel állottak szemben. \\"A magyar minisztérium, irja egy szemtanú, az egész Ország földnépét felszólította ellenünk, váljon a hátunk megett levő megyék ezt teendik-e, kétséges; csupán a kanizsai zsidók tüntetik ki magukat különösebben, miről én azonnal a bánt értesítettem, ki a Drávánál állomásozó csapatokból egy zászlóalj Skakorákat odarendelt és a zsidókon iszonyú boszut állani niegesküdült.\\" A nagykanizsai hitközség a Lőwtől kijelölt utón tovább haladt. Hive maradt ezentúl is a vallásos haladásnak, melynek hivatott szószólója Lőw nagynevű utódja Fassel H. D. volt, ki három évtizeden át a gyülekezet vallásos ügyeinek élén állott. A reactio szomorú éveinek válságait szerencsésen kiheverte és ma magyar szellem lengi át kultuszát, iskoláit és egyéb intézményeit. Dicső hagyományait nem is fogja megtagadni és a múltba vetett pillantásunkat azon biztató remény kiséri, hogy a nagykanizsai izrael. hitközség azon kiváló helyet, melyet a testvérgyülekezetek között elfoglal, meg is tartandja, hogy a jövőben is hiven fogja szolgálni a felekezet és a haza szent érdekeit. 10* í \\\'?««!«-\\\'¦* A MI TENGERÜNK. Irta: Donászy Fcrcncz. Szép hazámnak isteni könnye, te gyönyörű Balaton! Egy világokat teremtő Demiur-gus sirhatott téged a teremtés isteni ihletének első örömkönnyével, midőn ha-sonlíthatatlan fekvésű bérczeid a föld ősburkát szétfeszítették . . . mert tükör kellett hegyeidnek, hogy a természet e remekét kétszer lássa egyszerre mindenki . . . tükör, mely tájaid szépségét az éggel, a csillagokkal tükrözze vissza . . . Többféle alakodban láttalak, mint egy változatos tündén panorámát. Láttalak sima, naptól aranyozott éreztűkörként ragyogni tájaid varázspanorámáját mutogatva. A naplakók aranytájékait mutogattad ekkor a föld fiainak. Majd meg kék voltál, mint az ég, mint Amphitrité azúrszin haja, majd zöld, mint legszebb smaragdja az inkák koronájának ... és mosolyogtál parti bokraid koszorújától övezve, mint esküvője hajnalán a menyasszony .... gyönyörűen, bűbájosán . . aranyfodorral ringani, a lecsalt csillagok hold ezüsthattyiiként szántott égi vándor- Donászv Ferencz. Láttám holdas vizedet millió miriádját rezgetve tükrödön ... A útján s aranyos sugár palástját hegyeid regéktől borongó sziklavállaira teritette. Tihanynak tiszta harangszava pedig méla cscndüléssel szállongott hul-lumtükröd felett .... Egy éjszaka Zizim jelenéscinek könyveiből: Zoraida (a hajnalcsillag) tündéréjszakája . . . Láttalak végre fékevesztett haragodnak félelmes nagyszerűségében ! Tajtékkoronával hömpölygő hullámaid visszacsapkodtak a zivataros ég villámot szülő felhőtáborára s fenékig ásitó örvényeid sisteregve nyelték el a beléjük csapkodó villámsugarakat ... A szélvész bőgött, te hegyeketrázón menydörögtél túl égzengésen, viharorditáson s minden villámcsapásra egekig tornyosult hullámhegyekkel feleltél ... és végre is te maradtál győztes, te gyűrted le az orkánt! A zivatar megfutott tájaidról, de felzúdult haragodban még soká háborogtál, hullámaid tompa morajával felelve a távozó zivatar visszafenyegető dörrenéseire ... és csak mikor kéken mosolygott az ég, 149 megcsillant az aranyos napsugár . . . csitultál el s lettél ismét az ég és hegyeid nevető tükrévé. Még sok, sokféle alakodban láttalak, mert mindig más, mindig szebb vagy, de nem tudnám megmondani, melyikben vagy legszebb, felségesebb - csak azt az egyet tudom, hogy te és tájékod a legeslegszebb az egész világon . . A Görög szigettenger partjait, a Rajnavidék várromos panorámáját, a Tempe völgyet, Nápolyi öblöt és S váj ez bérezvidékét mind mind láttam - sőt láttam a véghetetlen tengert eget láthatárt egybeolvasztó messzeségében -• ah, de mégis csak azt mondom, mit a mesebeli hiu királyasszony tükre mondott minden kérdésére; \\"Szép vagy, szép vagy királyné! de, Hófehérke százszor szebb !\\" Szép vagy, szép Nápolyi öböl, Rajna tája, de a mi Balatonunk százszor szebb, mert csak egy Magyarország és egy Balaton van a világon! . . . . . . Egymagámban állok a badacsonyi kikötő hidon, mely hosszan benyúlik a Balaton vizébe. Csendes, harmathintő, csillaghullató éjszaka fénylik fejem felett, millió csillagszemével mind rám tekintve. Alszik mindenki, csak én állok egyedül a hosszú hid közepén s a habok lágy csobogása beszél hozzám az éjszakában. Néha-néha egyes elmosódó kutyavakkantás szállong hozzám - azután csend . . hallom a nedves falevelek ereszkedését, a fűszálak rerzgését a visz-hangos éjszakában . . . Néha-néha halk, meleg szellő fuvall arezomba, mintha az éj lélekzene, azután egy-egy ismeretlen hang szólal meg, hol a csillagos magasból, hol a fák titokteljes homályából, és utána nagyokat hallgat az éjszaka . . . Találgatom minek, kinek a hangjai ezek? Madáré, állaté nem, azokat mind ismerem ; akkor tán magának a rejtelmes éjszakának alvó hangjai ? Hiszen halk zsongás-bongás csalja füleimet, a fekete setétségben még setétebb árnyékokat látok gomolyogni. Hangokat hallok, de nem értem, árnyakat látok, de nem birom kivenni . . csak az őrlő szú sir, perczeg mellettem a száraz karfában, tiktakozó, apró pattanással. Még nagyon is durvák anyagiasak idegeim, hogy megértsem a lég atomlakóinak hangját, durvák szemeim a lég alakjainak meglátásához ... A hetedik érzék, a mi már van, létezik - tán majd csak a huszadik, huszonegyedik század lakóinak lesz sajátja, mi még nem fejlődtünk elég finomakká hozzá. Erről a nagy problémáról gondolkozom - a körülöttem lévő varázsos környezet erre hangolja idegeimet. Hány nagy elméje próbálja e századnak megfejteni ezt, s gondolkozik róla ... de a hetedik érzék minden bizonyítéka eleddig csak ez: Van, létezik! Az a sok megfejthetetlen tünemény, minek titkát megfejteni nem birjuk - bizonyítja ezt! Ha a hetedik érzék birtokába jutunk, akkor meglátjuk, a mit eddig a górcső se mutat, s a mit idegeink csak sejtenek .... megtudjuk e tünemények titkát . . . Az egymás után rajzó gondolatok - a szívet is fokozottabb érzésre hangolják. A mélázásban a legkeményebb, a legridegebb szív is meglágyul s hatványozottabban, finomabban érez! . . Egyet-egyet csobban a víz, nagy éji lepkék surrannak el mellettem, majd egyszerre síró pityegés szakadozik szomorún, enyészetesen alá a magasból . . . Elkésett lélek, szélkiáltók húznak éji pihenőre a távoli rétmocsarak felé, a honnan most a bölömbika is belebúg a süket éjszakába mély, visszhangrengető hangokon . . Olyan különös ez, szinte félő volna, ha nem csillanna meg e közben a messze réten s hegyoldalon itt-ott a pásztortüzek fellobbanó, szelíd világa. Leborulok a karfára! Valami mondhatatlan sajgás, nehéz vágy szorítja össze szívemet. 150 Szemeimet nedvesülní érzem, sírni szeretnék, nem tudom miért, fáj valami, nem tudom mi és csak csukló görcs, keserves sóhajtás szorítja össze torkomat . . . égetnek ki nem sírható könyeim ...... Mért irtam le, miért mondtam el ezeket? Csak azért, mert lehet valaki, tán sok, a ki szintén egymagában állva, az éjszaka csendjében a Balaton villódzó vize mellett . . ezeket szintúgy végig érezte - az megérti, mért irtam le és hálás lesz érte . . . A Balaton mellékének, akár a zalai, akár a somogyi részt vegyük, nincsen párja az egész világon, sem sajátos szépségét, sem pedig geológiai alkotását tekintve - oly ellentétesen, mégis oly harmonikusan működött itt a természet átalakító ősereje. A mindenség nagy műhelyében, a plutonikus átalakulásoké a főszerep - övé az elemi teremtő erő - és akkora tér, minő a zalai és somogyi partok - nagyon csekély arra nézve, hogy a természet két oly ellentétes munkát hozzon létre, minő e két partvidék alkotásának merőben ellentétes jellege. Ez az, a miért egyetlen a Balaton melléke az egész világon! A zalai sajátságos jellegű hegyvidék. A tűzhányó hegyeknek minden formájával bir, a hegyes \\"pic-től\\" kezdve, a rézsutosan vágott, láva folyásoktól barázdált csonka kúpig és kraterszerüleg tátongó tölcséres szakadékokig - épp azért, ha az idegen azt kérdezi, mi legszebb Somogyban ? azt felelik rá: Zala! Paradoxon, de úgy van! A somogyi rész a zalainak merőben ellentéte, mert nagy kiterjedésű lapály, még pedig olyan ősmocsaras lapály, melynek vadregényes szépségével tán csak az amerikai Dismal mocsarak vetekszenek. E mocsár vidéknek legvaddúsabb s legérdekesebb része a Tótszentpál közelében lévő Nagyberek! A ki megnézheti, el ne mulaszsza, a ki a természetet szereti, az ide jöjjön . . A tollnak festeni, a tentának színeket kellene játszani, hogy csak megközelítő képet adjon! A ki e csudás mocsár birodalomba behatol, nem tudja hova nézzen, mit jegyezzen, mit tartson meg emlékében és ha le akarja irni, kétségbe esik, hogy hol kezdje meg a kaleidoskop tarkaságban váltakozó képeket. Azért, kedves olvasóm, ne várj lépésről-lépésre vezető, kerekded, sima leírást. E helyett ide-oda csapongó, dirib-darab képeket kapsz! Képzeld magadat az én helyembe - és valld be, - e sürgő, forgó, vál tozatos képnél, te is csak ugy tennél, mint én: hol ide, hol oda néznél, hogy a javát, szebbjét, érdekesét el ne szalaszd! ... . . . ¦..• ;...,., Azért cngedelmeddel jó magam is úgy teszek! . A nád, káka és sás végtelen birodalma ez, a zsombékok ezreivel, gyékénytől meredező locsogókkal, szittyótól fedett vizekkel. A kibúvó nádhajtások sárga zöldje, a nád ezimer barnás színe és a mocsár virágok ezrei kiszínezik akár a virágos mezőt - ezt a zizegő, suhogó nádbirodalmat is, melynek mohos, tőzegvágásoktól csalékony talaja ugy inog, süpped minden lépésnél, mintha beakarna szakadni s minden nyom után fakadó víz támad . . Kajlán álló odvas vén füzek, satnya égerfák váltakoznak, nád, gyékényfoltokkal, tószerü vizekkel, miket nefelejtsek, árvavirág, békatáska.,és sebforrasztó nadálytő szegélyeznek, vizében pedig a káka áll őrt barna buzogányával, a sás kétélű kardjával - s mindez össze-vissza van fonva a lápi futóka szívós indáival, mikről ezerszám mosolyognak rád harangforma rózsaszín virágocskái és hogy az ősmocsár képe teljes legyen - egyszerre csak szuszogó horkan-tással egész bivalycsorda kullog elő - és mint a földalakulások aeonjaiban 151 az ősnádasok vastagbőrüi bámulnak rád nagy szarvaikkal, bárgyú szemeikkel lomha kérődzés között. Akárcsak a bosbubalus primigeniusok. Lépten-nyomon friss vidra nyomok s csúszkálok mutatkoztak a -nagyobb erek és tavak partjain megrágott hallakomák, rákollók maradványaival. Nagy tőkés és apró csergő kacsák szálltak fel riadt hápogással .és nagyokat czup-panva, ejtették magukat a szomszéd tó vizébe . . A nádas közé pityegve menekültek a bujkáló vízityúkok, vagy bukdostak a békalencsétől zöld viz alá, s keresztül-kasul szelt barázdák mutatták, merre menekült a rákot csemegéző vizi patkány, merre bújtak el a halászó apró gémek . . Vezetőnknek, Gelencsér gazdának a komandérozására négykézlábra \\"kus- sadva\\", bújtunk a több öl magas nádas között, nehogy a \\"madárnépet\\" el- riaszszuk . . ...--: r ¦-.\\\'V=-Í Ez pokoli egy mulatság volt! 5 • - ¦¦ . ¦•.¦¦¦¦ Az éles sás és nád törck, borotvaként vagdosta át vastag kesztyűinket az elevennel együtt. A nádi csalán arezunkat égette, a nyakunkba hulló finom törek és növény himpor mart, csípett, mint a tűz, a talaj pedig minden percz-ben elakart alólunk szaladni ... De mikor oda értünk a belső tó partjára és nesztelen megvontuk magunkat a sűrűben, az elénk táruló látvány, még egyszer annyi szenvedésért is kárpótolt volna. Egy minden oldalról nád s kákával köritett tó és odvas füzekkel, égerfákkal lepett tisztás bontakozott ki előttünk, melyen a madarak és vizi szárnyasok mindenféle faja kajdált, hápogott, sipogott töméntelen mennyiségben. A nádszálakon cserregve, fütyölve mászkált, szaladozott a nádas örökké éber őre a nádi veréb, intő hangjával, hol a légben lebegő halász sasra, hol a bokrok között ólálkodó ellenségre figyelmeztetve a nádas lakóit. Mihelyt elhangzott élesen intő kiáltása, bútt, menekült minden. A vizi lencsét habzsoló ruczák, a sekélycsben halászó gémek, nesztelen siklassál bújtak a nád közé. A rákot csemegéző vizipatkány hangos czuppanással ugrott a vizbe és az odvas fűzfákon bóbiskoló bakcsók, pannikák és éjjeli gémek lelapultak a törzsökre - és a nagy csendben csak néha pittyent egyet féltében a nád tövén rejtező vízityúk. Az éber őr ezalatt a legmagasabb nádszálak hegyen portyázott fel alá és vizsgálta szerteszét a tájat. Mikor elmúlt a veszedelem, hivó hangjára újra előjött minden. Legelőször a türkizkő kék ragyogásában csillámló tollazatú jégmadár hibbant vissza leshelyére - s ékes tollazatú drágakőként csillant meg a napsugárban, azután sárga szemeiket, gyanakodó sebességgel forgatva, bújtak elő a szürkegémek, a pityegő vízityúkok, utána csapatosan, hápogva a kacsák és partigázok . . . , A fűzfáknak a viz fölé hajló gallyai végén, akár csak egy lusta kreol függőágya, hintálódzott a füge-madár csudás ügyességgel font fészke, a nádszálak között, a kecses barkós czinkék röpködtek, sárga szemecskéikkel ártatlanul bámulva meg mindent, még a komoly méltósággal elhúzó gólyákat is, melyek jó halászó helyek, és a széles levelek alatt sütkérező kövér kecskebékák után kémlelnek . . . Ameddig a bokrok árnyéka terjedt, széleslevelü mozsárvirágok nőtték be a tisztást. E széles levelek alá csak egy-egy vékony sugárkája téved a reggeli napnak, a zöldcshátu kecskebékák nagy gyönyörűségére, melyek jól eső tunyaság-gal melegedtek e piczi sugárkákban. A bőven növő kigyóhagyma kék virágaira egy aranyos hátú szitakötő ült pihenni, finoman erezett üvegfényü szárnyait rezgetve, midőn a mocsárvirágok 152 széles levelei alól egy papucs nag}\\\'ságu kecskebéka settenkedett elő - és aranyos szemeit a szitakötőre szegezve, óvatos csuszszanással kúszott feléje. Midőn elég közeire ért - meglapult - és nyálkás, bunkóalaku nyelvét előre lövellve, egyetlen ugrással elkapta a szitakötőt, ugy, hogy csak csillogó szárnyai álltak ki széles torkából. Elégedett leppegéssel készült visszatérni a napsugaras levél alá, midőn a közeli nadálytő bokor levelei megzörrentek és egy csillogó szemű lapos fejecske vágódott villámgyorsan elő és fogait oldalába merítette. A béka ijedt ümmögéssel akart menekülni, de a szürkés siklókigyó egészen előkúszva, sebesen átgyűrűzte, és ide-oda hempergetve marta, szorongatta, mig csak egészen el nem gyengült. Ekkor még egyszer végig ropogtatva fogaival, fejénél fogva, nyelni kezdte ... és már csak görcsösen rángatódzó lábai álltak ki torkából, midőn sebes szárnysuhogással egy gólya ereszkedett alá s mielőtt a sikló elbújhatott volna, rácsapott, csőre közé kapta, azután a napfényes magasba szállva, evezett tekergő prédájával távoli fészke felé. A visszatorlás e rövid lánczolata is eléggé mutatja, hogy a természetben az erősebbé a jog és a létérti küzdelem szabályozó munkája egyformán folyik vizén és szárazon - szünet nélkül. PERLAK TÖRTÉNETE. Irta: Megycrcsy Géza. Perlak nagyközség történeti múltja --- mint a többi alsómuraközi községeké is, - oly homályos, hogy csak egyes ókori leletek sejtetik, miként a Dráva-Mura-Ternava mocsár-tengerének voltak oázai, hol az ember már a rég múltban talált megélhetési módot és küzdve a talajviszonyokkal, művelte a földet és építkezett. Kr. u. a 4., 5. és 8. évben Tiberius, majd Plaulius Silvánus alatt a pannonok illetve azok két Bató nevű vezére ellen Várasd város s a közel levő Bednya folyó mellett vivott harezokban részt vett brenkok a győztes rómaiak által a Dráva mocsaraiba űzettek; igy magyarázható meg, hogy a Perlak város emelkedettebb részein néha 10 láb mély homok sirból ép csontvázak ásatnak ki, melyeken a szakértők kelta jelleget vélnek felismerni. Licinius Valcriánus (Kr. u. 253-2(50) idejében vert, itt lelt ezüst érem, nem különben a Perlak-Szt.-Kereszt között Ferenc sica dűlőben talált romok téglái ama meggyőződést keltik, hogy itt - hihetőleg az utak védelmére kirendelt katonaságnak lehetett kisebb-szerű váracsa (castrum). Tudjuk, hogy a markomannok már ez időben háborgatták felső Pannoniát. A népvándorlások, a népek örökös harczai, azonkívül a szeszélyes Dráva folyó áradásai elnéptelcniték a vidéket, csak is a magyarok bejövetelét megelőző néhány évtizeddel szállottak meg a horvát-, szlávok e környéket, azonban, hogy itt ez időben megtelepedtek s községeket alkottak volna: semmi nyoma a történet1 ben nem lelhető. A tatárjárásról s a tatárok kegyetlenségeiről népünknél is fen-maradt a szóhagyomány s a vásott gyermeket most is a \\"Pesja-nek\\" (kutyafejü) nevével ijesztgeti az édes anya. Máíyás királyunk idejében mint község szerepel Perlak s a bosnj^ák bég elleni harezra a szomszédos Szt.-Kereszt mezején gyűlnek a hadak. A Zrínyiek alatt mint népes község a csáktornyai urodalom egyik legjövedelmezőbb helysége volt. II. Leopold királyunk 1679. január 17-én kelt diplomája városi (opidum) minőségét, ugyananak 1688. szeptember 20-án kelt diplomája pedig némely szabadalmait erősíti meg. 154 \\\' . Római katholikus egyháza hihetőleg a reformátió idejében alapittatott, mert régebbi időkben a közeli községek a cirlwvlyáni farához tartoztak, melyet valamikor a templáriusok alapítottak. - A reformáczió idejében a Zrínyi György (tavernicus) által pártfogolt lutheránusoknak is volt itt imaháza. A század elején sóhivalal s az ötvenes években még selyem-fonoda is volt a községben. Peiiak népességét tekintve, Muraköz második községe, hol 415 lakóházban 3750 lélek lakik, kik csekély kivétellel horvát ajkú róm. kath. vallásuak. Városi polgár voltukra büszkék, ünnepnapokon kékben járók, a jobb módúak lovakkal kereskednek. Egyébiránt vendégszerető, munkás nép, jogait féltékenyen őrzi, de a törvényt tiszteli. - A perlaki állami iskola. \\\\ Múltja e kis vidéki városnak eseményekben szegény ugyan, de annál gazdagabb a jelen s bátran elmondhatja: hogy vele a kulturális haladás terén megyénk kevés hasonló népességű városa versenyezhet. 1882-ik évben 6 osztályú állami elemi iskola állíttatott fel, melyben jeles tanerők évenként 525-550 tanköteles gyermeket tanítanak, nemcsak a tankönyvekben foglalt holt betűre, de édes nyelvünkre, a haza iránti szeretetre. Az ily nevelés eredményeként elmondhatjuk, hogy a fiatal nemzedék érti, beszéli nyelvünket. Van ott államilag segélyzett alsó fokú ipar-tononcz-iskola, - a dunántúli közművelődési egylet által felállított kisded-ovoda, melynek helyiségei már a közel jövőben kitűnő terv szerint épít tetnek. .;.. :¦¦:... 155 Nagy ügyforgalmi! kir. járásbíróság osztja az igazságot, s jó erőkkel rendelkező fő-szolgabiróság innét kormányozza a járást. Az itt székelő alsó muraközi takarékpénztárrészvény-társaság óriási üzlet-forgalma mellett a város és vidék igényeinek teljesen megfelel. Van itt végre posta-és távirda-hivatal. A múlt évben hazafiságának is szép jelét adta a város, midőn Muraköz közönségének adakozásából a város főterén diszes oszlopot állított a h\\\'aza egyik már csaknem elfelejtett vértanujának, a muraközi születésű Gasparics Márk franciscanus barátnak, kit 1853. szeptember 3. Pozsonyban fel akasztottak. Az oszlopon koszo-ruzott kereszt és kard jelzi, hogy a vértanú Gasparics Márk emlékoszlopa. mindkettővel szolgálta a hazát. Az oszlop feliratai: . \\" \\\' \\\' ¦ . , • :; Elül: Gasparics Márk szt.-ferenczrendü szerzetes 1810-53. :: . ¦\\\' Jobbról: ¦ \\\' •¦. ¦..\\\'\\\'.¦ \\\\ . \\\' \\\' Muraköz közönsége :v\\\\: ¦-\\\'; . 1894. . ¦;\\" •¦ ¦\\\'; ¦¦¦\\"•\\\' \\\' Balról: A magyar szabadság vértanujának. Hátul: (Gasparics Márk utolsó szavai:) Éljen és élni fog a haza! KESZTHELY TÖRTENETE. Irta: Bóry Imre. Keszthely és vidéke régészeti szempontból édes hazánk egyik leggazdagabb, legérdekcsb helye, miként azt a hírneves régész, néhai dr. Lipp Vilmos gymn. igazgatónak eredménydús ásatásai bizonyítják. A tudós tanár szenvedélyes kutatásai alapján az ó- és középkor közé eső történelemnek, a népvándorlás korának idejéből világosan beszélő számos emléket nyertünk ama 3000 sirból, melyet a fáradhatatlan régiségbúvár 1879-82-ig gyűjtött Keszthelyén ¦ \\"\\\'¦¦\\\'.¦ - Keszthely. .¦\\\'.-. ¦.-. a város alsó részén s a hévízi út kanyarulatánál elterülő, általa felkutatott dobogói sirmczőkről. Dr. Lipp Vilmos ásatásainak eredményét le is irta \\"A keszthelyi sirmezők\\" czimü művében, melyből megtudjuk, hogy Keszthely a római korban Caslelluin, később az Árpád- és vcgyesházbeli királyok korában Gesztel, a hun korban, sőt az azt megelőző időkben nagy temetkező, tehát bizonyára nagy telepedő hely volt. Midőn a rómaiak időszámításunk kezdetén hazánk dunántúli részét elfoglalták és Pannónia név alatt provinciává, megerősített végtartománynyá tették, Keszthely és vidéke Fölső-Pannoniához tartozott. Traján császár Keszthelyt és a tőle délre eső Fenék pusztát (Mogentiana) váracsokkal erősítette meg. 157 A Keszthelyen emelt őrtorony körül, melyet 1880-ban bontottak le, nagyobbszámu őrség lakhatott, sőt a körületben levő szőlőhegyekben: Cserszeg, Toniaj, Gyenes, Diás, Vonyarcz és Vashegy községekben is rómaiak laktak, mint azt a leletek minden kétségen kivül helyezik. A keszthelyi őrtorony a grófi kastély előtti dombon állott. A Festetics grófi család könyvtárában levő okmányok Keszthelynek mint községnek létezéséről, melynek alapítása körülbelül egyidejű a honfoglalással, az 1019. évig engednek visszapillantani. Keszthelynek, mint jelentékeny helynek szereplését számos királyi irat bizonyltja. A várost az 1567. 1602. és következő országgyűlések országos végvárrá tették s hadi közmunkát rendeltek megerősítésére, melynek azonban ma semmi nyoma sincs, mert a mai Keszthely éppen nem nyújtja a \\"megerősített végvár\\" képét. A honfoglalás után néhány századon át valószínűleg királyi birtok volt Keszthely; a királyi leiratok tartalma, peres ügyekben Ítélkezés, a város lakóinak s érdekeiknek védelméről tanúskodó iratok arra engednek következtetni. Később a Bakács, Sárközi és Petkö családok birtokába került a város s néhány százados fejlődéséről keveset tudunk. Annyi bizonyos, hogy a korszakalkotó események hatásaitól Keszthely is ment maradt, mint a dunántúli rész több hasonló városa, hol sem török sem tatár nem pusztított. Haladt szép csendesen, a mint a korszellem követelte: a középkorban középkori módon, ujabb időben pedig előre. A 48-iki szabadságharcz minden jó hazafit tettre serkentő mozgalmaiból azonban már Keszthely is kivette a maga részét. A fegyverfogható polgárság tekintélyes része, a tanuló ifjúság, tanárok, sőt premontrei rendtagok -- szóval ifjak és férfiak végig küzdöttek a szent harezot, melynek egyes, a szabadságharcz történetéből ismeretes epizódjai részben városunk falai közt, részben vidékünkön történtek. A 48-as honvédek közöl ma még 32 él városunkban. A szabadságharcz lezajlása óta Keszthely gyorsabban fejlődött s ma egy szépjövőjü város mozgalmas képét mutatja. Keszthely város a Balaton tavának délnyugati sarkán a cser-szeg-tomaji szőlőhegyek végső nyúlványaiként tekintendő fensikon, a természet szépségeivel gazdagon megáldott vidéken terül el. E fensik lejtőjét, a hajdani magas Balatonpartot a viztől ma jókora rétség választja cl. A Sió csatorna, mely a viz levezetésére szolgál, nem első ilyen mű, mert Galerius római császár is lecsapolta a Balatont, melyben a viz tapasztalás szerint 15 éves periódusokban ¦- tetemesen megnövekszik, mint azt a jelen év is bizonyítja. 158 A Balaton tava Keszthelynél kiszélesülve a keszthelyi öblöt alkotja; fenséges képet nyújt ez a szemlélőnek, a várost félórányi távolban koszorú alakban övező, erdőboritotta, regényes zalai dombokkal, melyek körül a szorgalmas hegyi nép szőlőműveléssel s állattenyésztéssel foglalkozik. Keszthely területe nem egyenes sikföld. hanem éjszaktól délnek kisebb nagyobb földhátak húzódnak rajta keresztül s a város a keleti oldalon meglehetősen lejtős, mi Gyenes- felől nézve szembeötlő. A város látóképét különösen széppé teszi a legmagasabb helyen épült, királyi palotának is beillő Festetics grófi kastély. A Festetics család előkelő horvát nemesi családból az országos szerepű családok sorába a múlt század elején emelkedett fel Józseffel, ki Mária Terézia örökösödési háborújában ezredtulajdo- Festetics grófok palotája Keszthelyen. nossá és tábornagygyá lett s 1749-ben grófságot nyert. Ennek testvére Kristóf, septemvir, ki neje Szegedy Judit által Zala- és Vas előkelő nemeseivel rokonságba jutott s Keszthelyt megvette. Ennek fia Pál, zalai főispán. Pálnak fia, a hírneves György, nagy szerző és kiváló hazafi. A keszthelyi Festeticsek mai óriási bir-tokterülcte magában Zalamcgyében több mint 100,000 magyar hold s több uradalomra van felosztva. Ezenkívül Vasmegyében a gersei Pethő-félc birtokai mintegy 16,000 és Somogymegyében a Prie-Torinet herczeg által egykor birt s egyéb birtokai mintegy 00,000 magyar holdra rúgnak. Mindez csak a keszthelyi ág uradalma; ezen kivül a dégi és tolnai ágak szintén nagy birtokok urai Veszprém, Tolna, Vas, Somogy, Pest-Pilis-Solt-Kis-Kun s egyéb megyékben. György 1754-től 1819-ig élt. 1798-ban alapította a \\"Georgi-cont.\\" György fia László 1846-ban halt meg, fölötte megterhelve -¦¦<>¦ 159 birtokait. Ennek ídősb fia Tasziló katonai s ifjabb fia György a miniszter, politikai működésével ismét fényt derített a családra/ György miniszter idősb fia, szintén Tasziló, a hitbizományi uradalmak mostani ura, Hainilton hcrczegnőt vette nőül s ekként rokonságba jutott az angol főnemességgcl s több uralkodóházzal. A keszthelyi kastélyt fejedelmi fénynyel és költséggel ő épité újra s bővítette ki. Ezen épületnek mását messze földön hiában keresnők. A grófi kastélyon felül levő városrész Polgárváros külön községi szervezettel, de ennek története Keszthelyével azonos. Az 1726. év május 1-én Keszthelyt a tűzvész majdnem egészen elpusztította. Ennek a csapásnak szomorú emlékére a város közönsége minden év május 1-én fogadalmi körmenetet tart. 1855-ben pedig az ázsiai kolera tizedelte meg a város lakosságát. Keszthelynek határa Polgárvároséval együtt 13649 kholdat tesz ki, melynek körülbelül 95%-a Eestetics gróf tulajdona s így a polgárság birtoka elenyésző csekélység az uradalomhoz képest. Keszthely jelenlegi lakosságának száma 6973, kik hitfelekezetek szerint igy oszlanak meg: róm. katholikus 5710 ¦\\",¦:...¦% izraelita 1034 ág. evang 166 .\\". . ev. reform 46 .i\\\'r görög keleti 6 ¦¦/\\"••;¦; egyéb 11 . • . ... 6973 ..>.._ A városnak 21 utczája van. A grófi kastély előtt elterülő völgyben épült az u. n. czigánygyep, a szegényebb lakosság telepe. Keszthely vidéke bármely irányban tekintjük, gyönyörű. Különös, szinte megmagyarázhatatlan érzelmeket ébreszt ez a vidék az idegen lelkében. A ki egyszer itt volt. ha csak egy napot töltött is Balatonja vagy Hévize titokzatosan susogó rezgő nyárfái alatt, nem birja elfeledni e helyet. Ez a mindenkit lekötő bűvös hatás, melynek titka Keszthely természeti szépségének pazarságában rejlik, emelte a várost arra a színvonalra kultur-fejlődés tekintetében, melyen jelenleg áll. Ereje, fejlődési képessége biztos tudatára tulajdonképpen az utóbbi néhány év alatt jutott. Mikor még Keszthelyt a messze lakó egyének vagy éppen nem, vagy csak tengelyen utazva látogathatták meg, a város és vidéke szépségét, előnyeit csak a közelben lakók ismerték. Helyi érdekű vasútunknak 1888-ban történt megnyitása azon ban Keszthelyt közelebb vitte a világforgalomhoz s a város egy szerre nagyot lendült.. , .. ¦..,\\\':¦¦¦-\\\'. \\\'::-i,:\\\\ . 160 Lakói csakhamar fölismerték az istentől kezükbe adott kincseket és a szülőföld rögeihez csodás erővel ragaszkodó szeretet fáradságot nem ismerő munkásságával tették meg a haladás útját egész a jelenlegi színvonalig. Ez a fejlődés, ez a pezsgő élet és alkotásvágy a városnak emelkedést, jövőt biztosit. Keszthelynek semmiféle községi ingatlan nem jutott a birtok-tagositás idejében. így aztán a haladásnak minden eszközét polgárainak áldozatkészségéből, a közös teherviselés egész súlyával lehetett csak megszereznie. Keszthely tehát nem léphetett a földmivelő városok sorába, hanem par excellencc iparos és kereskedő várossá fejlődött. Készt- J Fürdő-épület Keszthelyen. helynek van 334 önálló iparosa és 40 kereskedője, a jelentéktelenebb kis üzleteket (melyek száma vagy 30) nem is számítva. Kereskedői minden tekintetben a kor színvonalán állanak. Kereskedelmünkön sokat lendített a déli vasúttal kapcsolatos vicinális vasutunk, de még hatalmasabb lendületet nyer előreláthatólag akkor, ha a tervbe vett vicinális vasúti szárnyvonalak Sümeg és különösen Tapolcza vidékével közvetlenebb összeköttetést hoznak létre. Van szép hírnévnek örvendő gazdasági tanintézete. József kir. herczeg ez év június 4-én ittléte alkalmával elismeréssel nyilatkozott a keszthelyi intézetben végzett gazdatisztekről. Az intézet jelenleg az akadémiává fejlesztés stádiumában van ; pár év múlva yj palotában helyezkedik el. A gazd. tanintézettel szemben áll a monumentális fögymna-siutn. Az elemi népoktatás ügyét szolgálja az 1870. évben községivé alakított elemi fiúiskola 6 osztálylyal és a 4 osztályú leányiskola. A leánynövendckek magasabb kiképzésére van Keszthelynek két osztályú felső leányiskolája, mely már a jövő tanévben 4 osz tályú polgári leányiskolává, alakittatik át. • ••\\\'¦.\\\' . Hat osztályú polgári fiúiskolája, mely a főgymnasium életbelépésével fokozatosan megszűnt, 24 éven át derekasan szolgálta a tanügyet. Ezenkívül van a szent Vinczéről nevezett irgalmas testvéreknek óvodára, 6 elemi osztályra és ez idő szerint 3 polgári leányosztályra berendezett nőnevelő intézete, részben benlakással. A kereskedő és iparostanonczok oktatásügyét a megfelelő alsófoku iskolák szolgálják. . - - ,,...;:\\\'Í,Í Balatonparti vendéglők Keszthelyen. --¦••. Az oktatásügyet szolgáló eme fontos intézményeken kívül a társadalmi élet központjául szerepel a Társaskör. Nem nélkülözi Keszthely a többféle, közhasznú intézményeket sem. Van jótékony nőegylete, tűzoltó-testülete, ipartestülete, az iparos ifjaknak önképző-és betegsegélyző egylete;, és az ipartestület kebeléből alakult dalárdája. Van továbbá három pénzintézete: 2 takarékpénztára és egy \\"kölcsönös segélyező szövetkezete.\\" Keszthely ezen kerületnek járás- és szolgabirósági székhelye, hol adóhivatal is van. Katonaság már rég idő óta van Keszthelyen. A 8. honvédhuszár ezred 4 százada fekszik itt. A város 10 évvel ezelőtt 80,000 frt költséggel a kívánalmaknak minden tekintetben megfelelő lovassági laktanyát épített. HALIS és HOKKMANN: Zalamegyei évkönyv. 11 162 ... ¦ ;¦¦¦¦¦ A \\"Keszthelyi Hírlap\\", ez idő szerint az egyedüli sajtó-orgánum, mely a 17 év óta fennállott ,,Keszthely\\"-lyel jelen évben fusionált. A jelenleg működő városi hatóság gondozásának főtárgyát a város gyöngye, a balatoni hidegfürdő képezi. A városi hatóság tagjai tisztában vannak azzal, hogy a szellemi haladáshoz is elengedhetetlen reális alap megteremtésére a város tulajdonát képező balatoni fürdő van hivatva, mely évről-évre fokozottabb látogatottságnak örvend. Mivel pedig ez a folyton fokozódó látogatottság épp oly mértékben támasztja az igényeket is, a város nem csupán a fürdő tiszta jövedelmét fordítja annak kényelmesebbé és szebbé tételére, de eddig körülbelül 100,000 forintot fektetett bele, mit kedvező feltételek mellett felvett 280,000 forintos kölcsönből fedez. A Balatonpartnak azon helyén, hol ezelőtt 4 évvel a mocsarak ismert lakói hangversenyeztek, mákét szép épület áll: a Hullám vendéglő és a Balaton szálloda 38 szobával. A Balaton vendéglő tcrrasscáról megkapó, felséges kilátás nyílik a sík Balaton tükrére. A két szigetfürdő, 140 kabinnal, modern kívánalmak szerint, csinosan berendezve áll a fürdőközönség szolgálatára. A csónakázó és korcsolyázó egylet megalkotása és a feléje irányult figyelem adta meg az impulsust a haladásra s jóformán ezen egyletet illeti az érdem oroszlánrésze, hogy a Balatonpart kultiválása ily nagymérvben halad előre. A város végétől a Balaton partig vagy 20 holdnyi területen szépen gondozott, gyönyörű park áll. A nyár- és platánfa óriásokkal ékes, 4 soros alléét 1848-ban ültették. Mint ezekből láthatjuk, Keszthely most van legerősebb fejlődési folyamatában. Természeti gazdagságának előnyei mindegyre hatalmasabb erővel bontakoznak ki. A KESZTHELYI M. KIR. GAZDASÁGI TANINTÉZET. Irta: Sparszam Pál. Zalamegye a hazai mezőgazdasági szakoktatás bölcsőjének mondható, miután itt létesült Magyarország, sőt Európa legelső rendszeres gazdasági tanintézete 1797-ben, a dicső emlékű tolnai Festetics György gróf által alapított \\"Georgicon.\\" Ennek közvetlen czélja volt a Festetics-féle nagy kiterjedésű uradalmak részére, szakavatott és haladni vágyó gazdatisztek képzése. Ezen kitűnően szervezett gazd. tanintézet utóbb oly hirre tett szert, hogy azt a nagylelkű alapító engedélyével, a gazdasági pályára készülő fiatal emberek az ország minden részéből felkeresték, ugy hogy a \\"Georgicon\\", a mely mindvégig a grófi család költségén tartatott fenn, csakhamar országos jelleget öltött. A Georgicon 1797-1848-ig az az 51 évig állott fenn, az 1847/8-ki tanév második felében a bekövetkezett események miatt 51 évi fennállása után végkép feloszlott. A \\"Georgicont\\" 51 év alatt 1444 tanuló látogatta. 1848 óta hazánk mezőgazdasága több éven át kénytelen volt nélkülözni haladásának legfőbb cultur tényezőjét a gazd. tanügyet, a mennyiben a magyar-óvári gazd. tanintézettől eltekintve, mely az osztrák kormány kezelése alatt állott és német tannyelvű volt, sehol az egész országban gazd. tanintézet nem létezett. Csak a hatvanas évek elején indult meg a gazda közönség körében élénkebb érdeklődés a gazdasági tanügy iránt, midőn a király ő felsége legfelsőbb elhatározásával megengedte, hogy a közgazdasági alap gazdasági tanintézetek felállítására fordittathassék s ezzel tétetett le alapja a mezőgazdasági tanügy szervezésének. Most az a kérdés merült fel, hol létesittessék az első állami gazd. tanintézet? Több város volt czélba véve, de a Georgicon iránti kegyelet a Festetics grófi családnak a gazdasági tanügy körül szerzett hervadhatlan érdemei, valamint Zala- és Somogymegyék közönsége, gazd. egyletei és számos község fényes ajánlatai Keszthely mellett döntöttek. Ő felsége 1864. évi június hó 3-án kelt legfelsőbb elhatározásával elrendelte, hogy Keszthelyen \\"országos gazdasági és erdészeti tanintézet\\" felállittas- 11* 164/ . -.;/../// : ¦>;;-:•¦¦.;;¦. • :¦.¦¦¦.-¦-\\\'.: \\\'zy-v.¦¦ ¦:///\\" ¦¦••¦-•-:- \\"¦\\":\\\'//-;/: -.¦«¦;. sék, ugyanazon évben Péterfy József neveztetett ki a felállítandó intézet igazgatójává és megbizatott a tanterv kidolgozásával. Tanépületül Zalavármegye által ingyen felajánlott és a város legszebb terén levő megyeháza adoptáltatott, ettől mintegy 700 méter távolságban a város keleti oldalán a tapolezai országút mellett a major rendeztetett be, melynek főépületében a gazdasági felsőbb tanintézettel kapcsolatba hozandó s parasztgazdák kiképzését ezélzó földmives iskola 24 bennlakó növendék részére helyeztetett el. Az országos gazdasági és erdészeti tanintézet ünnepélyes megnyitása 1865 évi november hó 1-én történt, ekkor már 58 hallgató volt beírva. \\\' Az ünnepélyes megnyitást a Georgicon alapitójának unokája Festetics György gróf, Zalavármegye főispánja, mint királyi biztos eszközölte. Az országos gazdasági egyesület a megnyitási ünnepélyen Korizmics László alelnök vezetése alatt Érkövy Adolf, Somssich Pál, Wodjaner Albert és gróf Zichy János egyesületi tagokból álló küldöttség által képviseltette magát, jelen voltak Zala- és Somogyvármegyék gazdasági egyleteinek, a magyar-óvári gazd. tanintézetnek küldöttei és számos érdeklődő. A jelenlegi tanintézet működése e szerint az 1865/6-ki tanévvel vette kezdetét. A gyakorlati oktatás czéljaira Festetics Tasziló gróf a tanintézetnek mérsékelt bérfizetés mellett 229 112s/1BOo \\\'<• n- birtokot engedett át, melyből a a tanintézet gazdasági és gyümölcsös kertje alakíttatott. A tanterv és berendezés eleinte csaknem évenként módosíttatott, így a többi között kivihetetlennek bizonyult, miként czélba vétetett, külön erdészek kiképeztetésc, miért is a tanintézet eredeti ezime \\"országos gazdasági tanintézet\\"-re változtatott át, a három évre tervezett tanfolyam pedig két évre redukáltatok; és 1869-ben a tanintézet véglegesen m. kir. felsőbb gazdasági tanintézet czimet nyerte. Ő felségének 1874-ik évi augusztus hó 15-én kelt legfelsőbb elhatározá-zával tanintézetünk az azóta felállított kassai és dcbreczenivel együtt uj szervezetet, három éves tanfolyamot és \\"m. kir. gazd. tanintézet\\" elnevezést nyerte. Ez évben szűnt meg a felsőbb tanintézettel kapcsolatban volt földmives iskola is. A keszthelyi m. kir. gazd. tanintézet az 1865/6-ki tanévvel kezdvén meg működését, a millennium évében betölti áldásos működésének 30-ik évét. A ezélok azonosságánál fogva és mert a jelenlegi állami gazd. tanintézet a régi \\"Georgiconnak\\" köszöni lételét, tanintézetünk a Georgicon folytatásának tekinthető s igy joggal fogja megünnepelni 1897-ben a legelső hazai gazdasági tanintézet alapításának 100-ik évfordulóját. \\\'; \\"\\\\ A jelenlegi gazdasági tanintézet tan- és tiszti személyzete. Igazgató: Dr. Csanády Gusztáv, előadja a mezőg. vegytant, technológiát és borászatot. >--.¦••¦\\".\\".•. Rendes tanárok: Schádl János előadja az elméleti és föld-mértant, erőműtant, gép- és eszköztant, építészetet és erdészettant, rajzot. Kiss József előadja az állat boncz- és élettant, általános állattenyésztést, szarvasmarha-, juh-, ló-, sertéstenyésztést és állatgyógyászatot. Dr. Lovassy Sándor előadja az állattant, növénytant, ásványtant, termé szettant és éghajlattant. ..--,.. ¦¦ .- .- • ; . ¦ ¦ - ¦.\\\'¦.¦_ /\\\'\\"/;¦\\\':• ,#.¦\\"\\\'. 165 Csákó Béla előadja az általános és alkalmazott növénytermelést, rétmive-lést, jószág berendezés-kezelés és becsléstant, gazd. előtant. Sparszam Pál előadja a nemzetgazdaságtant, gazd. statistikát, gazd. jogismét, ügyirálytant, gazd. számvitelt. Segéd tanárok: ¦• \\\', Ferstl János, akad. segédtanár előadja az általános vegytant és számtant. Hosszti Albert előadja a rétmivelést, kezeli a kísérleti telket. Gazdaság intézője: Csorba Gusztáv, vezeti az első éves hallgatók gyakorlati okmutatásait. Nitschman Jenő gazd. intézői segéd. A kertészet kezelője: Farkas Sebestyén főkertész előadja a- kertészetet, szőlőszetet, a méh- és selymértenyésztést. ¦ Ösztöndíjas gazd. segéd: Mészáros Péter. - Pénztár kezelői és iroda-tiszti állás üresedésben. Dr. Haniiy Ödön az intézet orvosa. . ¦ A hallgatók létszáma: ¦ Az 1797-től 1848-ig fennállott Gerorgieonon 1444 Az 1865/6-tól 18.74/5-ig fennállott földmives iskolában . . . 110 . 1865/6-tól 1894/5-ig a jelenlegi tanintézetben 1402 mindössze tehát . 2956 gazda végzett Keszthelyen 81 év alatt. A hallgatók létszáma származást illetőleg az ország 48 megyéjére oszlik él, Zalamegyére esik a legnagyobb százalék 1G\\\'14°/O, Sopronmegyére 7\\\'50, Vasmegyére 7\\\'42°/0, Pest-Pilis-Solt-Kis-Kun-megyére S\\\'79%, az erdéryi részekre 6-60%, \\\'a többi megyékre 4%-0-80%-ig. A tanintézet gazdasága. A tanintézet majorja közvetlenül a város alatt\\\' fekszik és a város fő-piaczán álló tanintézeti épülettel telephonnal van összekötve. A majorban a gazdasági épületeken kivül vannak elhelyezve az első éves hallgatok gyakorlati oktatására szolgáló tanhelyiségek, az intéző és segédjének lakása csak kis park által elválasztva, mely már közvetlenül a tanintézet kertjére dül. A gazdaság a kert megett veszi kezdetét és északi végével a kincstár tulajdonát képező intézeti szőlő-birtokkal érintkezik. A tanintézet saját és bérbirtokának térfogata összesen 315295/1(i00 hold. A gazdaság megfelelő igás állat állománynyal, szarvasmarha-, ló-, juh-és sertéstenyésztéssel van ellátva. Ezenkívül rendelkezik a tanintézet . méhészettel, serymér- és baromfi tenyésztéssel. ¦ :\\" ¦\\\' 166 A tanintézet körében fenálló ifjúsági egyletek. A tanintézet körében több ifjúsági egylet működik, melyek egyrészt a tanulóknak tért nyújtanak arra, hogy az egyleti tevékenység és kezelésben tapasztalást szerezzenek, másrészt emberbaráti és művelődési hivatásuknál fogva az ifjúságot nemesebb irányú gondolkodásmód és működésre vezérlik. Az ez idő szerint fennálló egyletek következők. 1. Segélyegylet. 2. \\"Deák Ferencz\\" könyvtár egylet. 3. \\"Georgicon\\" önképző kör. 4. Dal-egylet. 5. Zenekar. A tanintézet eddigi igazgatói: Péterfy József, Sporzon Pál, Balás Árpád, Deíninger Imre, Dr. Csanády Gusztáv. Hogy ezen régi tanintézet kulturális feladatának mindenkor megfelelt, bizonyítja a többi között azon körülmény is, hogy habár tanhelyiségek dolgában a többi gazdasági tanintézet mögött áll, látogatottság dolgában valameny-nyit felülmúlja s igy azon intézmények között, melyek\\\' a millennium alkalmával hazánk culturai fejlettségét vannak hivatva feltüntetni, méltó helyet foglal el. KANIZSATOL HÉVÍZIG. Irta: Halász Margit. Kanizsa városából északról kiindulva egy sík mezőség áll előttünk, s a jól megmunkált földek buja termései kötik le figyelmünket. Az út melletti erdőséget elhagyva csakhamar elérjük Nagy-Récse községet. Itt fekszik Inkey László volt országgyűlési képviselőnek birtoka. Az Inkey családnak Zalában, Somogyban nagy birtokai vannak, bár az egyik ág, Inkey Kázmér ága, kihalt s összes birtokai idegen kezekre jutottak. Az Inkey kastélyon kivül Nagy-Récsén megemlítésre méltó a község szép, uj temploma. A récseiek helyzete eléggé kedvező, mert barmaikat és mindennemű termesztményt igen jól értékesíthetik az órányira levő Kanizsa város piaczán. Sárszeg község az országúitól kissé félre fekszik, csakis csárdája áll az út mellett. Ez az a hírhedt Lapi csárda, hol a katonaszökevény LIatos Sándor a korcsmárost agyonlőtte. Sárszeg a körjegyzőség székhelye, de egyházilag Nagy-Récsé-hez tartozik, mert temploma nincsen. Nevezetessége Sárszegnek a nemes fajtájú pompás gyümölcsök termelése, melynek alapját Fülöp Mór, a volt jegyző és Talabér Zsigmond, az előbbi földbirtokos vetették meg. Galambok fekvését a keletről s délről elterülő róna - melynek nagy atmospherajaban kifárad a szem - s a nyugoti magas hegyek - melyek határozott hátteret nyújtanak - teszik költőivé. Semmi sem gyakorol oly magasztos benyomást az ideálisan érző s mindent aestheticailag szemlélő emberre, mint ha egy-egy szép tájban gyönyörködhetik. Vármegyénk oly gazdag az ily szép tájakban, ugy hogy talán ez az egyetlen megye, melynek úgyszólván minden pontja elraga-dóan szép. Maga a galamboki nép sokkal műveltebb s felvilágosodottabb, mint a közeli somogyi falvakban. Lakossága kizárólag magyar; vallásra nézve róm. katholikus és ev. református. Díszes temploma és iskolája mindegyik felekezetnek van. Olvasottsága nagyon alapos, tekintve a körülményeket, - ugyan ezt mondhatjuk a kis-komáromiakról is. A legutolsó favágó is politizál s tudja hogy Bismarckot Bizmarknak kell mondani; zóna, valuta, regale, egy- házpolitika, recepció a kis ujjúkban van. Hogyne, hisz mindegyik községnek évek óta fennálló olvasóköre s jól szervezett tűzoltósága van. Kis-Komáromtól az országút Magyarodon visz át. Eme feltűnően hosszú falun s lakóin leginkább meglep a bámulatos rend és tisztaság, azon felül a vallásos érzület külső nyilvanulasa. Egyszer szombati napon délután mentem keresztül a falun s meglepetve láttam, hogy a falu apraja, nagyja tisztán kiöltözve, minden munkától menten, kinn ül vagy áll csoportokban a ház előtt. Azt mondták, hogy vasárnap előtti napon már elő kell készülni az ünnepre, a szombat délutánt tehát félig megünneplik. Amint elhagyjuk Magyarodot, szivet, lelket gyönyörködtető táj - mint egy óriási panoráma - tárul szemeink elé, a mint utunk a több mértföld kiterjedésű úgynevezett Zala-völgyén - visz át. Művész, ha ecseteddel remeket akarsz festeni: ide jöjj! Meg-ittasul a lélek eme gyönyörű képtől s a tiszta kék ég azúrja mosolyogva néz ez Istentől megáldott kis paradicsomra. Balra, a nyugoti hegyláncz tövénél egymás után következik Kis-Rada, Nagy-Rada és Szabar; a festői képhez járul a Zala kettős folyója, melynek hatalmas hidján át kell mennünk Hidvégnél, Annyira lefoglalja szemünket az \\"arany-kalászszal ékes rónaság\\", hogy alig veszszük észre, mikor már Egcnföldön vagyunk. Az országút megy innen is egyenesen észak felé Sármelléken át, a hol még látjuk a 2 év előtti borzasztó tűzvész nyomait, bár ez a szorgalmas nép az előbbinél csinosabban újra építette faluját; a házakat bádoggal fedték, a kerítések pedig csupa lapos, lemez alakú termőkőből vannak rakva, melyet Alsó-Pahokon és Szent-Andráson is láthatunk. Itt már nagyon gyarló a föld. A szántóloldek közepéből is követ ásnak ki s némely termény nagyon silány. Szent-András Hévízhez gyalog csak alig 7--8 pereznyire van. Daczára annak, hogy Szent-Andráson \\"csak ugy fogadják a mestert\\" s a nyári hónapokra \\"elküldik\\" : lakosságának czivilizáltsága mégis vetekedhetik az előbb felsorolt községek lakosaiéval. Felette udvariasak s szolgálatkészek a legkisebb önzés nélkül. A, falu dombon fekszik s a hévizi fürdővendégeknek már csak azért is érdemes ide kisétálni, hogy a felséges kilátásban gyönyörködjenek. Legjobban a vizzel vannak megszorulva, mert az egész faluban csak két kút van, de ezekben is a viz kevés és meleg, úgy hogy mindenki igyekszik éjjel meghordani s iszsza a szegény nép a kánikulai forróságban a 13- 14 fokú langyos vizet. Mint-említettem, itt a vidék talaja már csupa kő, de azért életemben még nem láttam annyi sárga virágot, mint ott, ez a Tompa által megénekelt \\"Halálfa\\", melyről igy irt a költő: ¦¦\\\'.\\\'.\\\' 169 Ali a magányos rozmarin A sírnak csendes hantjain, Sóhajtástól magasra nőtt, Könyhullatástol sarja zöld, De egy holdatlan éjszakán Véletlen össze rezdül, Megfutván fájó zsibbadás A sir földén keresztül, \\" És elveszítve ágát: Lesz hirtelen halálfa, •:.-Világos sárga rózsák Rakódván oldalára .... Szegény virág, neked elég a kövek közt felszivárgó nedvesség is! De hiszen ez is olyan, mint az eszme, mely a \\"koporsóból kitör s eget kér.\\" Héviz csakis fürdőhely, nem áll másból mint egy tuczat szállóházból. Deszkából épített egyszerű fürdőháza régi s nem valami kényelmes. A meleg forrás egy kis tavat alkot, de ezt alig lehet messzebbről észrevenni, mert nagy fákkal van körülvéve. Olyan szerén}\\\'en elrejtőzött ez a csodatevő viz, mint a hogyan elrejtőzni szokott minden igazi jótevő. h\\\'^-.\\\' /; A HEVIZI FORRÁS. Irta: Hencz Antal. \\"Nem csupán szépségűk és hasznuk teszi kedvessé előttünk a forrásokat, hanem egyúttal eredetök titokszerüsége is: kérdezzük magunktól, honnan jöhet ez a tiszta viz, mily utat járhatott meg a föld belsejében, mielőtt napfényre bukkant ?\\" így ir Reclus a földről szóló nagy művében és idézett sorai valóban kitűnően jellemzik azon általános érdeklődést, mely minden emberben felébred, midőn oly hatalmas tömegű, kellemes meleg és csudás gyógyerejü forrásban, milyen a Héviz, fürödhetik. A fürdővendégek közt rendes társalgási tárgy a forrás rejtélye: találgatják milyen mély, miért oly meleg, miből származik az a különös korpa és honnét a kifogyhatlan sok levegő buborék? Szájról-szájra jár a monda, hogy a tó feneketlen, hogy több különféle forrása is van, hogy gyógyító ereje a korpától vagy a buborékoktól származik. Ez általános érdeklődés indit arra, hogy elmondjam, a mit a forrásról tudok, egyszersmind reá mutassak a rejtély azon részére, melynek megfejtése mind tudományos szempontból, mind pedig a fürdő gyógyerejének alaposabb ismerete végett kívánatos volna. A forrást és környezetét már 1864-ik évben felmértem es lerajzoltam, hogy az akkor tervezett uj fürdőház a legalkalmasabb pontra legyen helyezhető. A viz mélysége több, kötelek kifeszitése által meghatározott irányban, egy olyan vasgolyó leeresztése által, milyent a kéményseprők használnak, lett megmérve. A mostani ugródeszkától Egregy felé irányuló vonalon fokozatosan 3, 4, 5, aztán egyszerre 43 méter a mélység; tovább ismét szabályosan kevesebb és a parti nádasnál csak 2 méter; ferde irányban Páhok és Rezi felé nem oly hirtelen nő és nem is oly szabályosan fogy a mélység; minden más irányban, vagyis a fürdőház három oldalán nincs mélyedés, a mint köztudomású, nyakig sülyed az ember vizbe vagy korpába, a golyó pedig majd másfél, majd csak fél méter mélyen sülyed a szerint, a mint lazább vagy tömöt-tebb a korpa. Tehát a forrás ott van az ugródeszka előtt egy hatalmas tölcsér alakjában, mely ferdén áll úgy, hogy déli oldala egészen függőleges meredek sziklafal, északi oldala mintegy 45 fok alatt lejtős korpatömeg, két más oldala pedig többé-kevésbé meredek. A mérhető legnagyobb mélység 43 méter, mely az ugródeszka előtt 6-7 méter távolban található : a golyó leeresztésénél érezni lehetett, midőn kemény kőrétegbe ütközött, avagy puha talajban feneklctt meg. Arra akkor nem gondoltunk, hogy a mélységből talán csiptető segélyével korpát vagy követ próbáljunk felhozni, sem arra, hogy maximai hőmérővel a forrás fenekén a hőfokot megmérjük. Már a forrás ezen egységes szabályos tölcsér alakja arra utal, hogy az egy meleg forráson kivül egyéb mellékes forrást hiába keresünk. Még inkább meggyőz erről a viz hőfokának megmérése a tó különböző pontjain. Tény hogy a tó vize majdnem egészen egyenletesen meleg - hogy a forrásnál és azon irányban, melyen a viz folyását veszi, legnagyobb a melegség az igaz: de nem is lehet másként - hanem a természetes lehűlés által támadt csekély |
