| 901.33 KB | |
| 2007-11-04 09:24:42 | |
 | |
 | |||||||
Nyilvános  320 | 831 | Baja, Nagy István utca 8. | Mint a homlokzatán elhelyezett emléktáblán is olvasható, ebben a kis házban töltötte életének utolsó évtizedét Nagy István (1873-1937) festőművész, akit már a kortársak is „a székelyek Rembrandtjá”-nak, „a magyar Van Gogh”-nak neveztek. A Csík megyéből származó művész egy alföldi kistelepülésen tanítóként működött, amikor egy iskolai kiállítás alkalmával felfedezték tehetségét. Így került a Mintarajztanodába, Székely Bertalan mellé, majd 1899-ben Münchenbe, ahol több akadémiai díjat nyert. Ösztöndíjjal jutott ki 1900-ban a párizsi Julian Akadémiára és 1902-ben Olaszországba. Visszatérve szülőföldjén, az erdélyi Csík megyében telepedett le és kezdett dolgozni a Gyilkos-tó környékén. Részt vett az első világháborúban, s noha hivatalosan nem volt hadifestő, a fronton számos rajzot készített, főként katonaportrékat. A háború után rövid ideig Erdélyben élt, majd Budapestre költözött, de megfordult Szentes környékén, Koszta József mellett is. Nagyszabású gyűjteményes kiállítása 1923-ban általános elismerést vált ki. Többek között Kosztolányi Dezső és Lyka Károly írtak alkotásairól lelkesedéssel, Surányi Miklós pedig regényt írt róla. A húszas évek második felében ismét Erdélyben dolgozott és itt is állított ki, bejárta Magyarországot, volt Jugoszláviában, míg betegsége végleges letelepedésre kényszerítette. Feleségével és fiával ekkor telepedett le Baján. Itt hunyt el 1937-ben, sírja abban a temetőben (lásd: Baja, Kálvária temető) van, amelyre naponta rálátott ablakából. Több mint 4000 művét tartják számon. Legtöbb műve a róla elnevezett bajai képtárban (lásd: Baja, Arany J. u. 1.) található. A fénykép 2007 októberében készült. Felh. irod.: Solymár István: Nagy István. Bp. Képzőművészeti Alap, 1977 Pap Gábor: Nagy István. Bp. Corvina, 1965 www.baja.hu |
