| 478.42 KB | |
| 2008-01-11 08:26:25 | |
 | |
 | |||||||
Nyilvános  731 | 1998 | Rövid leírás | Teljes leírás (3.57 KB) | A szócikkek felismertetett szövege: (A csillag után a kiegészítő kötetből származó szöveg következik) Zalakaros, Karos: város Zala m.-ben, a Zalai-dombság K-i szélén, Nagykanizsától 18 km-re ÉK-re. L: 893 (1910), 1041 (1990), 1345 (2001). Mg. Gyógyfür-dőhely (fedett és szabadtéri medencék, 1999-ben épült fedett élményfürdő; 92 °C-os alkáli-kloridos, hidrogén-karbonátos, jódos, brómos, szulfidionos hévize nőgyógyászati, ízületi és mozgásszervi betegségek kezelésére alkalmas). Késő bronzkori, Árpád-kori település (Homokbánya). Első írásos említései: 1254 (Korus), 1343 (Karos). Ered. a zalai vár tartozéka volt, hospesek, várszolgák és várjobbágyok lakták. ~tól É-ra feküdt a tatárjáráskor elpusztult Karsa falu. A 13. sz. végén a veszprémi egyházé, a 14. sz. első felében a zalai főesperességhez tartozott. 1355-től I. (Nagy) Lajos királyé, aki az óbudai káptalannak adta. A 16. sz.-ban Somogy vm.-i mezőváros, nagyrészt a Török család birtoka volt. 1551-ben a törökök elpusztították, ekkor égett el kiváltságlevele is. Az újratelepült falu a komáromi vár (Kiskomárom) tartozéka lett. A törökök 1573-ban ismét végigdúlták, 1597-ben 108 embert hurcoltak el. Kanizsa (Nagykanizsa) eleste (1600) után folyamatosan érték török támadások. A törökök utánpótlásának megakadályozására 1687-ben a császári seregek felégették. 1690 után kezdődött a térség újjátelepítése. 1696-ban már mezőváros az egerszegi káptalan és a kanizsai jezsuiták birtokában. A 18—19. sz.-ban a kiskomáromi uradalomhoz tartozott. Az I. vh. után fejlett szőlőművelése, gyümölcstermesztése, szarvasmarha- és lótenyésztése volt. Területén 1944-ben termálvizet találtak, amelyet 1962-ben kezdtek hasznosítani. 1997-től város. Irod. Halász I.: Z. (1992). *Zalakaros: város Zala m.-ben (Ny-Dunántúl régió, Nagykanizsai kistérség). Körjegyzőségi központ. L: 1345 (2001). T: 1717 ha. A szócikkek a következő lexikonból származnak: Cím: Magyar nagylexikon Közreműködő: Élesztős László (1949) (szerk.) ; Barabás Éva (1943) (szerk.) ; Berényi Gábor (1946) (szerk.) ; Bárány Lászlóné (szerk.) ; Adelmann-né Kertész Judit (1945) (közrem.) ; Froemel Károlyné Jáky Éva (1936) (közrem.) ; Akadémiai Kiadó és Nyomda Vállala Szerz. közl.: [... Élesztős László főszerk.] ; [szerk. Barabás Éva et al.] ; [bibliogr. Adelmanné Kertész Judit] ; [kész. az Akadémiai Kiadó Magyar Nagylexikon Szerkesztőségében] Kiadás: Budapest : Akad. K., 1993- Kötetei: 1. köt., A - Anc 2. köt., And - Bag 3. köt., Bah - Bij 4. köt., Bik - Bz 5. köt., C - Csem 6. köt., Csen - Ec 7. köt., Ed - Fe 8. köt., Ff - Gyep 9. köt., Gyer - Iq 10. köt., Ir - Kip 11. köt., Kir - Lem 12. köt., Len - Mep 13. köt., Mer - Nyk 14. köt., Nyl - Pom 15. köt., Pon - Sek 16. köt., Sel - Szö 17. köt., Szp - Ung 18. köt., Unh - Z 19. köt., Kiegészítő kötet, A - Z ETO jelzet: 030=945.11 Szakjelzet: 030 Cutter: M 14 ISBN: 963-05-6611-7 [!ISBN 963-05-6615-X] Nyelv: magyar Megjegyzés: Az 5. kötettől kiad. a Magyar Nagylexikon Kiadó ; A 6. kötettől főszerk. Berényi Gábor ; A 6. kötettől szakszerk. Bárány Lászlóné et al. ; A 6. kötettől bibliogr. Froemel Károlyné ; Bibliogr. a szócikkek végén |
