* Adobe Reader letöltése (PDF fájlokhoz)
| 13.74 MB | |
| 2005-09-22 20:27:43 | |
 | |||||||
Nyilvános  994 | 4344 | Cím: A könyvtár - kapu a világra | Alcím: program- és városismertető Közreműködő: Czupi Gyula (1958) (szerk.) ; Farkas Tünde (1957) (közrem.) ; Kardos Ferenc (1964) (közrem.) ; Kocsis Katalin (1953) (közrem.) Szerz. közl.: [szerk. Czupi Gyula] ; [a szövegeket ... gond. Farkas Tünde, Kardos Ferenc, Kocsis Katalin] Kiadás: Nagykanizsa : Halis István Városi Könyvtár, 2003 ETO jelzet: 908.439Nagykanizsa ; 027.022:061.3(439)Nagykanizsa"2003" Tárgyszó: Nagykanizsa Szakjelzet: 908 Cutter: K 89 ISBN: 963-210-921-X Nyelv: magyar Oldalszám: 128, [8] p. Megjegyzés: Megjelent a Magyar Könyvtárosok Egyesülete 35. vándorgyűlése - Nagykanizsa, 2003. augusztus 14-16. - alkalmából A könyvtár — kapu a világra Program- és városismertető A KAPU A VILÁGRA Program- és városismertetõ Nagykanizsa, 2003 Megjelent a Magyar Könyvtárosok Egyesülete 35. vándorgyûlése – Nagykanizsa, 2003. augusztus 14-16. – alkalmából. Kiadja a Halis István Városi Könyvtár Szerkesztette: Czupi Gyula A szövegeket elõkészítette és gondozta: Farkas Tünde, Kardos Ferenc, Kocsis Katalin Tördelte: Tábori Imre ISBN 963 210 921 X Készült a Kanizsai Nyomda Kft.-ben Felelõs vezetõ: Brenner Árpád 5 AZ MKE ELNÖKÉNEK KÖSZÖNTÕJE Tisztelt Vendégeink, Kedves Kollégák! Szlogenek sohasem alaptalanul jönnek létre, felbukkanásukat mindig társadalmi szükség indokolja. Új szlogen született a szakmában: A könyvtár – kapu a világra. Ennek a szlogennek a jegyében zajlik ez évben a Magyar Könyvtárosok Egyesülete 35. vándorgyûlése. Az állítás egyszerû és egyben komplex is, magában foglalja az egyedit és egyetemest, a végtelent és végest. Megfogalmazásában lírai és tárgyilagos egyszerre. Az egyik oldalról benne foglaltatik szakmai létünk valamennyi élettere, a másik oldalról tekintve magában hordozza az olvasók, felhasználók, könyvtárhoz fordulók világra tekintési lehetõségeit. Nem más bontakozik ki majd elõttünk e nagy szakmai demonstráción – a házigazdák megfogalmazásával élve –, mint a könyvtár a maga totalitásában: a munka, a tanulás, a társadalmi érintkezés, ha úgy tetszik, a jó szellemi szórakozás lehetõségei. Fontos reflektálnunk erre a teljességre önmagunknak is ahhoz, hogy mint számunkra evidenset, ki tudjuk mondani, sõt képviselni tudjuk: a könyvtár kapu a világra a maga totalitásában. Ezt a nyitott kaput szándékozik láthatóvá tenni a 35. vándorgyûlés, kívánva minden résztvevõjének okos, izgalmas beszélgetéseket, jó szórakozást, és erre a nyitott kapura kívánja a Magyar Könyvtárosok Egyesülete a jelenben és a jövõben folyamatosan felhívni a társadalom figyelmét, természetessé tenni a kapu használatát és megadni a kapu mûködtetõinek az õket megilletõ társadalmi presztízst. A vándorgyûlés valamennyi résztvevõjét kérem, legyen partnere a Magyar Könyvtárosok Egyesülete törekvéseinek. Bakos Klára 6 POLGÁRMESTERI KÖSZÖNTÕ Kedves Vendégeink! Mi, nagykanizsaiak büszkék vagyunk arra, hogy városunk könyvtára, a Halis István Városi Könyvtár ad helyet a Magyar Könyvtárosok Egyesülete 35. vándorgyûlésének. Örömmel olvashattuk, hogy a vándorgyûlés címe – A könyvtár – kapu a világra – és városunk szlogenje – Kanizsa a régiók kapuja – ugyanarra a fontos mozzanatra irányítja a figyelmet. A kapu nem elválaszt, hanem összeköt. Nagykanizsa közel a horvát és a szlovén határhoz, éppen az ország déli és nyugati régiójának határán, méltán gondol arra, hogy elhelyezkedése fontos szerephez juttathatja e térségek együttmûködésében. Ezért kezdtük el – többek közt – egy logisztikai és ipari park kialakítását. Olyan szerep újraélesztését látjuk a terveinkben, melyeket virágzó idõszakában már ellátott a város. Aki ezt a kiadványt elolvassa, annak pontosabb képe lesz történetünkrõl és errõl az összekötõ szereprõl is. Büszkén ajánljuk az érdeklõdõk figyelmébe a városképet ékesítõ régi épületeinket, a fákat, parkokat, hangulatos tereket, melyek lakályossá teszik Kanizsát. A kiadványt lapozó valóságos és képzeletbeli sétára indulhat mindezek megtekintésére az itt olvasható leírások alapján. Abban bízunk, hogy itt-tartózkodásuk emlékei a szakmai élményeken túl kellemes érzéseket idéznek majd Önökben városunkról is. Egy múltjára büszke, jövõjében bízó, játékos kedvû város lakóinak nevében köszöntöm a vándorgyûlés résztvevõit. Litter Nándor 7 A ZALA MEGYEI KÖZGYÛLÉS ELNÖKÉNEK KÖSZÖNTÕJE Kedves Könyvtárosok! Zala Megye Önkormányzata nevében szeretettel és tisztelettel köszöntöm Önöket szûkebb hazánkban, Magyarország délnyugati szegletében. Örömünkre szolgál, hogy immár harmadszor adhatunk otthont a könyvtárosok éves, nagy seregszemléjének – Zalaegerszeg és Keszthely után most itt, Nagykanizsán. Egykor más seregszemléktõl volt hangos ez a vidék – erre vonultak Szent László és Könyves Kálmán király hadai Horvátország és Dalmácia felé, itt õrizte kardjával és pennájával a maradék hazát Zrínyi Miklós, majd két évszázaddal késõbb pedig, a zalai és somogyi nemzetõrökkel Perczel Mór és Csányi László. Történelmi és kulturális hagyományokban gazdag vidék ez, mely még mindig megtartott valamit régies bájából a nagy erdõk között megbúvó falvaival, dombtetõkön álló középkori templomaival, szívélyes és vendégszeretõ népességével. A zalai emberek kedvelik a vendéget – egykor három napig el sem eresztették, szekerét, lovát eldugták. Legyenek Önök is most szívesen látott vendégek minálunk, ismerjék meg vidékünket, nevezetességeinket. Errefelé, ha nehéz is volt a megélhetés, mindig megbecsülték a kultúrmunkásokat. Nagykanizsán már a 18. század második felétõl gimnázium mûködött – itt végezte középiskolai tanulmányait Deák Ferenc (akinek 200. születésnapját idén ünnepeljük) és Wlassics Gyula, a millenniumi idõk neves kultuszminisztere. A keszthelyi Georgikon Európa elsõ mezõgazdasági fõiskolája volt, s a Helikon Könyvtár ma is nemzeti örökségünk féltett kincse. A zalaegerszegi fõgimnáziumból kapott szellemi útravalót Pais Dezsõ nyelvész (akinek munkássága ma már ugyancsak a nemzeti örökség része) és a 20. századi magyar kultúra nagy munkása, Keresztury Dezsõ. Õseink is tudták, mi is valljuk, hogy a szegénységbõl a tanulás által vezet az út egy boldogabb világba – nagyvárosaink és a kis falvak is ezért ragaszkodnak szinte erejükön felül iskoláikhoz, könyvtáraikhoz, s igyekeznek azokat fenntartani és fejleszteni, a megyei önkormányzat, annak intézményei, alapítványai, társulásai segítségét is felhasználva. Hiszem, hogy az országban kiépülõ, a mûvelõdni vágyó lakosságot szolgáló könyvtári-információs hálózat jó partnerekre talál megyénkben, s könyvtáraink, mûvelõdési intézményeink valóban azzá válnak, ami a vándorgyûlés jelmondata is: „Kapu a világra”. Ennek jegyében kívánok eredményes tanácskozást, jóízû idõtöltést mindnyájuknak. Kiss Bódog Zoltán 8 SZERVEZÕI ÉS SZERKESZTÕI KÖSZÖNTÕ Kedves Kollégák! Úgy szeretnénk errõl a szép városról hírt adni az ide érkezõknek, hogy közben minél többet tudjunk megmutatni az itteni életrõl, benne a könyvtárról. Arról a könyvtárról, mely fontos volt mindig is az itt élõknek, a messzi városokba tanulni indulóknak és az idehaza tájékozódni kívánóknak. Olyan ma ez a város, mint a nagy átalakulásra készülõk városa. Sok mostoha év után sóvárogva vágyik a sikerre, a kibontakozásra. Az önállóság felszabadító érzése, mellyel a megyei jogú városi címre gondolt, kevesebb örömet hozott neki az elmúlt évtizedben. Talán nem lehetetlen, hogy éppen a könyvtár építése lesz a kezdõ pontja annak a felsorolásnak, mellyel a közeli jövõben egy felfelé ívelõ városfejlõdés rajzát indítják. Ebben a sorban látjuk majd a felsõoktatás meggyökeresedését Nagykanizsán, a városnapi fesztiválokból kialakuló idegenforgalmi vonzerõ növekedését, mellette az ide települõ ipar teremtette növekvõ számú munkahellyel, folytonosan javuló alap- és középfokú oktatással. Mindezekhez csatlakozna a város már meglevõ értékeinek sora, melyek igazi értéküket, rangjukat egy prosperáló városban érik el. Ilyen a város képzõ- és elõadómûvészeti, zenei élete. Ekkor – ha a várost sokan látogatják az itteni fontos események miatt – válnak igazi értékké azok a szép épületek, utcasorok és terek, városrészek (Maort, Hevesi Iskola, temetõ), a fák üdítõ látványa, melyekre ma méltán vagyunk büszkék, de jobb híján csak magunk gyönyörködünk benne. A majdani programok között biztosan jelentõs lesz a konferenciaturizmus, a határokon átívelõ együttmûködés egyik fontos formája. Büszkén mondhatjuk, hogy az ilyesfajta események lebonyolításának lehetõsége igen nagyot javul városunkban azzal, hogy a könyvár épülete is konferenciák helyévé válhat, melyre több fontos esemény mellett a legnagyobb szabású példa éppen a könyvtárosok vándorgyûlése lesz. Czupi Gyula 9 Magyar Könyvtárosok Egyesülete 35. vándorgyûlése Nagykanizsa, 2003. augusztus 14-16. PROGRAMISMERTETÕ Fõvédnök: Hiller István miniszter, Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma Védnökök: Szabó Vilmos politikai államtitkár, MEH Határontúli Magyarok Hivatala Kiss Bódog Zoltán elnök, Zala Megyei Közgyûlés Litter Nándor polgármester, Nagykanizsa Támogatók: Nagykanizsa Megyei Jogú Város Önkormányzata Kanizsa Trend Kft. Westel Mobil Rt. Szuperinfó Könyvtárpártoló Alapítvány Nagykanizsa Nagykanizsa és a Környezõ Települések Területfejlesztési Társulása A vándorgyûlést elõkészítõ testületek: Programbizottság: A nagykanizsai Halis István Városi Könyvtár részérõl: Czupi Gyula igazgató Kardos Ferenc igazgatóhelyettes 10 Az MKE részérõl: Bakos Klára elnök Bartos Éva elnökségi tag Teveli Judit elnökségi tag Szervezõbizottság: A nagykanizsai Halis István Városi Könyvtár részérõl: Bognár Csilla könyvtáros Czupi Gyula igazgató Dianiska Antalné adminisztrátor Kardos Ferenc igazgatóhelyettes Raffai Béláné könyvtáros Strausz Ferenc szervezõ Tábori Imre informatikus Az MKE részérõl: Biczák Péter alelnök Teveli Judit elnökségi tag Varga Róbert elnökségi tag Jáki Éva ügyvezetõ titkár Közmûvelõdési és Városszépítõ Egyesület (Nagykanizsa-Miklósfa) részérõl: Helyes Zsuzsa Helyszín: Halis István Városi Könyvtár 8800 Nagykanizsa, Kálvin tér 5. Elérhetõség: Bognár Csilla 93 509 512, 30 393 04 72 Strausz Ferenc 93 509 511, 20 94 44 005 Honlap: www.kanizsa.hu/konyvtar E-posta: vandorgyules@kanizsa.hu 11 A KÖNYVTÁR – KAPU A VILÁGRA Gondolatok a vándorgyûlés elé A könyvtár különleges helye ízekre szabdalt világunknak: kapu a munka, a tanulás, a kikapcsolódás és a társadalmi érintkezés világára. Az ember tevékenységének sokféleségében lehet jelen nálunk. Vándorgyûlésünkön errõl a teljességrõl, errõl a különös-szép szereprõl szeretnénk beszélni, beszélgetni. Szekcióink is ezekre a területekre összpontosítanak majd: a kutató és a dokumentumtermelõ munka, az egész életen át tartó tanulás világára; a kikapcsolódás és találkozások helyére. A könyvtárról kialakult kép mégis valami más. Mit tud rólunk a felhasználó? Mit tud rólunk a társadalom? Mit engedünk megmutatni magunkból? A könyvtárat és a könyveket bújó könyvtárhasználó képe rögzült a társadalomban. A könyvtárról kialakult kép túlzottan a könyvekhez köti – nevébõl adódóan is – a könyvtár használatát, sõt, ez sokszor még azzal is torzul, hogy valamiféle szépirodalmi tárház és széplelkû emberek kedvenc helye. Ezzel szemben van egy másik, általunk is sugallni kívánt kép. Ez pedig az információs központ képe. Itt meg mintha valami különleges technikai ügyességet, számítógépes fiatalok trükkjeit sugalló, a technikai eszközök használatát megkívánó és ezért sokakat távol tartó képrõl volna szó. Egy nagyon tradicionális és egy szupermodern kép, közöttük pedig ott a valóság. És akkor nézzük a felhasználót! Kisebbik részük nem a könyvhöz, hanem a szakmájukhoz és a tevékenységükhöz vonzódik, a könyvtárat mint ebben segítõt találja meg. Bátran kérdezik a világ mindenféle dolgáról a könyvtárat és a könyvtárost. A társadalom többsége számára az ilyen használat lehetõsége nem egyértelmû, nekünk, könyvtárosoknak számukra kell nyilvánvalóvá tenni, hogy értük és az õ érdekükben is mûködik a könyvtár. Remélhetõleg ez a reálisabb, a vándorgyûlés szekcióülései által is megerõsített könyvtárkép elvezet a természetesebb és általánosabb használathoz. A légkondicionált könyvtárépülettel kényelmet, a programokkal igazi tartalmat, a Nagykanizsán meghonosodott játékkal és látványossággal, a gólyalábazással pedig különleges élményt szeretnénk nyújtani a vándorgyûlés résztvevõinek. 12 PROGRAM 2003. augusztus 14. (csütörtök) 11.00-tõl REGISZTRÁCIÓ a Halis István Városi Könyvtárban (a rendezvény ideje alatt folyamatosan mûködik) 12.00-15.00 EBÉD (a könyvtár tõszomszédságában, a Batthyány Lajos Gimnáziumban) 13.00, 13.30 és 14.00 BELVÁROSI KÖRSÉTÁK (indulás a könyvtártól) 15.30 Mûvészeti alkotás avatása a könyvtár épületében A könyvtári tér vándorgyûlési térré való átalakításának jelképes befejezése. 16.00-18.00 PLENÁRIS ÜLÉS Megnyitó Bakos Klára, az MKE elnöke Üdvözlések, elõadások Hiller István, NKÖM miniszter Szabó Vilmos, MEH, a határon túli magyarokért és a hazai nemzetiségekért felelõs politikai államtitkár Kiss Bódog Zoltán, a Zala Megyei Közgyûlés elnöke Litter Nándor, Nagykanizsa polgármestere Tószegi Zsuzsanna, a Neumann Digitális Könyvtár igazgatója Fenyves Kornél, a KKDSZ elnöke A Fitz-díjak átadása A Magyar Könyvtárosok Egyesületéért emlékérmek átadása Az Év Ifjú Könyvtárosa-díj átadása 18.00-20.00 VACSORA 20.00-21.00 KULTURÁLIS PROGRAM – megzenésített versek, jazz, ének, vers – nagykanizsai elõadókkal (Helyszín: Péterfy Általános Iskola udvara, szabadtéri színpad) 13 2003. augusztus 15. (péntek délelõtt) 7.00-9.00 REGGELI 8.30-9.20 Fejezetek a könyvtár életébõl. A Halis István Városi Könyvtár és kapcsolatrendszerének bemutatkozása 9.30-12.00 SZEKCIÓÜLÉSEK 1. szekció: A KÖNYVTÁR TOTALITÁSA ZALAI PÉLDÁKKAL Moderátor: Kiss Gábor Totalitás és marginalitás között Elõadó: Mikulás Gábor, információbróker, Kecskemét Együttmûködés a könyvtárak között Zalában Elõadó: Kiss Gábor, DFMK, Zalaegerszeg Ördög Ferenc munkáinak helyismereti, helytörténeti hasznosítása Elõadó: Kapiller Imre, Zala Megyei Levéltár, Zalaegerszeg Zalai Gyermekkönyvtáros Mûhely és a Tarkaforgó c. módszertani kiadvány digitalizálása Elõadó: Horváth Jenõné, DFMK, Zalaegerszeg A könyvtár és a média kapcsolata, avagy tüske-e a köröm alatt a mozgókép? Elõadó: Bedõ Zsuzsa, Zala Megyei Pedagógiai Intézet Könyvtára, Zalaegerszeg Sajtódigitalizálás Zalában Elõadó: Czupi Gyula, Halis István Városi Könyvtár, Nagykanizsa 14 2. szekció: DOKUMENTUMTERMELÕ KÖNYVTÁR Moderátor: Nagy Zoltán Az OSZK Zenemûtárának Erkel-gyûjteménye: Kéziratok és zenemûnyomtatványok. Az Erkel összkiadás elõtörténete. Elõadó: Szerzõ Katalin, OSZK Digitalizálás a Nemzeti Könyvtárban Elõadó: Káldos János, OSZK Forráskutatás és digitalizálás a Hunyadi László és a Bánk bán tudományos kritikai közreadásának munkafolyamatában Elõadó: Gurmai Éva, OSZK CD-ROM, DVD: A Gutenberg-galaxis új csillagai Elõadó: Árkos Iván, BME-OMIKK Digitalizálás a régi magyar sajtóból az OSZK Mikrofilm és Fényképtárában. Sajtócikk gyûjtemények a XIX század végén (Observer) Elõadó: Nagy Zoltán, OSZK Lyka Károly Mûvészet c. folyóiratának digitalizált változata Elõadó: Horváth Takács Gábor, Magyar Képzõmûvészeti Egyetem „Dokumentumtermelés Pápán” Elõadó: Hermann István, Jókai Mór Városi Könyvtár, Pápa Gondolatok a digitális könyvtárban – a Duna TV filmje a Neumann-ház tevékenységérõl Elõadó: Duna TV 15 3. szekció: A KÖNYVTÁR MINT A KUTATÓMUNKA INFRASTRUKTÚ- RÁJA Moderátor: Nagy Anikó Távoli és/vagy közeli kutatóhely-e a könyvtár? Elõadó: Huszár Ernõné, Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem Új országos szolgáltatás: Az EBSCO Elõadó: Dippold Péter, Könyvtári Intézet Integrált intezmények – integrált funkciók Elõadó: Téglási Ágnes, Oktatási Minisztérium A Webkat.hu az olvasók szolgálatában Elõadó: Boros Andrea, Neumann-ház Gondolatok a folyóirat-repertórium(ok)ról Elõadó: Koltai Klára, Debreceni Egyetem, Egyetemi és Nemzeti Könyvtár Hírlap- és folyóiratcikkek a megyei könyvtárak helyismereti gyûjteményeiben Elõadó: Takáts Béla, Verseghy Ferenc Megyei Könyvtár, Szolnok Cikkfeldolgozás a hazai felsõoktatási és szakkönyvtárakban. Kérdõíves felmérés elemzése Elõadó: Berke Barnabásné, OSZK Mit õrzünk magunkról a jövõ kutatói számára? Elõadó: Gáncsné Nagy Erzsébet, Kisfaludy Károly Megyei Könyvtár, Gyõr 16 4. szekció: KÖNYVTÁR – MUNKANÉLKÜLISÉG – ÉLETHOSSZIG TARTÓ TANULÁS Moderátor: Nagy Attila Szeretnek-e a felnõttek tanulni? Elõadó: Frank Róza, Berzsenyi Dániel Fõiskola Könyvtárosok a könyvtárosképzésben Elõadó: Pap Miklósné dr. Angyal Ágnes, Méliusz Juhász Péter Megyei Könyvtár, Debrecen Egyetemi könyvtárként mûködõ városi könyvtár a fõvárosban Elõadó: Havas Katalin, Fõvárosi Szabó Ervin Könyvtár Üzenet a végekrõl – a községi könyvtár közvetítõ szerepe a szakirodalmi tájékozódásban Elõadó: Szántainé Ruzsa Mariann, Községi Könyvtár, Badacsonytomaj A továbbtanuló könyvtáros lehetõségei a szakirodalmi hozzáféréshez egy kisváros könyvtárosaként Elõadó: Fejes Csilla, Városi Könyvtár, Vásárosnamény A közgyûjtemények használhatósága és átjárhatósága a magasabb szakmai képzettség megszerzése érdekében. Az élethosszig tartó tanulás egy könyvtáros szemszögébõl. Elõadó: Kereki Judit, Városi Könyvtár, Zalaegerszeg 17 2003. augusztus 15. (péntek délután) 12.00-14.30 EBÉD 14.00-16.30 SZEKCIÓÜLÉSEK 5. szekció: A TANÍTÓ KÖNYVTÁR. KÖNYVTÁRHASZNÁLAT ÉS INTERNETHASZNÁLAT TANÍTÁSA FELNÖTTEKNEK, GYEREKEKNEK Moderátor: Dán Krisztina Módszerek és hatékonyság a könyvtárhasználat tanításában. A feladatlapok összeállításának legfontosabb módszertani kérdései Elõadó: Kovácsné Garamszegi Marianna, Fõvárosi Bíróság A könyvtárhasználat tanításának kulcsproblémái. Dióhéjban a tanulói mérések tapasztalatairól Elõadók: Tóth Viktória, Szentgyörgyi Albert 12 Évfolyamos Általános Iskola és Gimnázium, és Emmer Gáborné, Pesterzsébeti Pedagógiai Intézet Internethasználat középiskolások körében Elõadó: Goda Marietta, Mátyás Király Gimnázium és Postaforgalmi Szakközépiskola, Fonyód A könyvtárpedagógia színterei Elõadó: Dömsödy Andrea, OPKM Tehetséggondozás a Móricz Zsigmond Megyei Könyvtárban Elõadó: Dr. Bihari Albertné, Móricz Zsigmond Megyei Könyvtár, Nyíregyháza A drámapedagógia eszközei a könyvtárhasználatban Elõadó: Némethné Kapus Krisztina, Petõfi Sándor Könyvtár, Kiskunfélegyháza Internethasználat oktatásának tapasztalatai Elõadó: Kardos Ferenc, Halis István Városi Könyvtár, Nagykanizsa 18 6. szekció: A KÖNYVTÁR MINT A TÁRSADALMI ÉRINTKEZÉS CSOMÓ- PONTJA Moderátor: Ramháb Mária Helyi társadalom, helyi közélet és az információs jártasság (information literacy) Elõadó: Nagy Attila, OSZK Könyvtár – társadalom Elõadó: Ambrus Zoltán, Békés Megyei Könyvtár, Békéscsaba „Veled Uram, de nélküled”: A megyei közgyûjtemények együttmûködésérõl Elõadó: Boda Miklós, MKE Pécsi és Baranyai Szervezet Rendezvények a könyvtárban Elõadó: Müller Róbertné, Fejér György Városi Könyvtár, Keszthely Könyvtár a „24-emeletes” árnyékában: Életrajzi jegyzetek egy városrész könyvtáráról Elõadó: Keresztúri József, Városi Könyvtár, Pécs Miért is érintkezési csomópont a nagykanizsai könyvtár? Elõadók: a Halis István Városi Könyvtár, Nagykanizsa munkatársai 19 7. szekció: A MAGYAR ORVOSI KÖNYVTÁRAK SZÖVETSÉGE (MOKSZ) SZEKCIÓJA (a szekció ülésére várhatóan délelõtt kerül sor) Moderátor: Balogh Margit Szakmai elõadások Önkormányzati kórházi könyvtárak régen és ma Elõadó: Kühner Éva, Nyíregyháza Helyzetkép az orvosi-egészségügyi könyvtárak szakirodalmi ellátottságáról. 2003. évi országkép Elõadó: Vasas Lívia-Áncsán Gizella, SOTE Fórum az orvos-egészségügyi könyvtárak esélyegyenlõségérõl Meghívottak: Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium képviselõje Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma képviselõje Belügyminisztérium képviselõje 20 8. szekció: A KÖNYVTÁR MINT MÉDIASZEREPLÕ Moderátor: Teveli Judit Öffenlichkeistarbeit an der Österreichischen Nationalbibliothek – Közönségkapcsolati (PR) munka az Osztrák Nemzeti Könyvtárban (tolmácsolással) Elõadó: Mag. Irina Kubadinow, Osztrák Nemzeti Könyvtár, Bécs A média és a Fõvárosi Szabó Ervin Könyvtár Elõadó: Fodor Péter, FSZEK Rendszerváltástól a szemléletváltásig. A média és a könyvtár kapcsolata Elõadó: Zöldi László, Kárpátia Sajtóügynökség A Nemzeti Könyvtár és a média. Szolgáltatások az írott és elektronikus sajtónak Elõadó: Nagy Zoltán, OSZK Sajtóinformációk feldolgozása az Országgyûlési Könyvtárban Elõadó: Medve Mihály, Országgyûlési könyvtár „Bibliopláza” Elõadó: Réz András 16.00 Kerekasztal beszélgetés külföldi vendégeinkkel Moderátor: Vajda Erik 16.30 Játék, gólyalábas verseny (gyakorlás 9 órától 16 óráig a könyvtár környezetében) 17.00 ZÁRÓ PLENÁRIS ÜLÉS A vándorgyûlési térré átalakított könyvtári tér visszaállításának jelképes megkezdése. 20.00 BARÁTI TALÁLKOZÓ Az est vendégei Nagykanizsa szellemi életének reprezentánsai: Rózsás János memoáríró, Ördög Ferenc nyelvész, Kustár Zsuzsa képzõmûvész. Közremûködik: a nagykanizsai Farkas Ferenc Zeneiskola Szivárvány Énekegyüttese. 21 2003. augusztus 16. (szombat) 6.30-9.00 REGGELI Kirándulások FIGYELEM! Néhány kirándulás indulási ideje változott. A programok a Halis István Városi Könyvtártól indulnak. 1. Nagykanizsa Városnézés, Csónakázó tó, gólyalábas vetélkedõ Indulás: 9.00 Program vége: kb. 13.00 órakor 2. Principális völgye Gelse. Egy 1200 lelkes kis település, melynek könyvtára, az épületben berendezett teleházzal együtt magas szintû szolgáltatást nyújt a lakosságnak. Felsõrajk. A különleges közterületi bútoraival, virágaival és az egykori földvár felépítésével a falusi vendéglátás népszerû településévé válhat. Homokkomárom. A Mária-kegyhely templomában minden hónap tizenharmadikán van a zarándoklat napja. Szõlõhegye tájképi látványával és zamatos száraz fehérboraival értékes része a Balatonmelléke Borvidéknek. Indulás: 8.00 Útvonal: Nagykanizsa – Gelse – Felsõrajk – Pötréte – Hahót – Zalaszentbalázs – Homokkomárom – Nagykanizsa Program vége: kb. 15.00 órakor 22 3. Örömhegyi gyalogtúra A túra különleges élményt nyújthat azoknak, akik szeretik a természetet, a változatos, dimbes-dombos szép tájat, és nem riadnak vissza egy kis sétától. Örömhegy Nagykanizsa környékének egyik legmagasabb pontja, tiszta idõben ellátni a zalaegerszegi tévétoronyig (kivételes esetben az Alpokaljáig), de rálátni a Kis-Balaton, vagy akár a Balaton víztükrére is. A Postás kulcsosház a bakancsos turisták igazi paradicsoma. Bizonyság arra, hogy a személygépkocsival nem járható, nehezen megközelíthetõ helyen is lehet sok munkával, lelkesedéssel komfortos pihenõhelyet kialakítani. Egry József, a Balaton festõje a kis dél-zalai település, Zalaújlak szülötte. Indulás: 8.00 Útvonal gyalog: Nagybakónak – Árpád forrás – Tévétorony – Örömhegy – Gesztenyeház – Zalaújlak Táv: Nagybakónak – Örömhegy 5 km Örömhegy – Zalaújlak 4,5 km Összesen: 9,5 km Program vége: kb. 15.00 órakor 4. Zalakaros – Kis-Balaton Az európai hírû zalakarosi termál- és élményfürdõ a gyógyulni és szórakozni vágyóknak egyaránt felüdülést nyújt. A Kis-Balaton állat és növényvilágát szemlélteti a Kis-Balaton bemutatóház. A Kányavári szigeten szakember nyújt tájékoztatást a Kis-Balaton jelenérõl és jövõjérõl. Kápolnapusztán található az ország legnagyobb bivalyrezervátuma. Indulás: 8.00 Útvonal: Nagykanizsa – Zalakaros – Zalaszabar – Zalavár – Kis-Balaton – Balatonmagyaród – Zalakomár – Zalakaros – Nagykanizsa Program vége: kb. 16.00 órakor A vonattal Budapest – Nyíregyháza felé utazók Zalakomáron vonatra szállhatnak. Kérjük, csomagjaikat vigyék magukkal a kirándulásra. 23 5. Arborétum – kisvasút Az ország egyik legerdõsültebb megyéjében a fák között kanyargó erdészeti kisvasútról lehet megcsodálni a dimbes-dombos zalai tájat. Bázakerettye és környéke a magyar kõolajbányászat bölcsõje. Itt található Magyarország elsõ mûködõ olajkútja, mely már ipari emlék. Itt avatták fel az elmúlt esztendõben az ország egyik legfiatalabb melegvízû fürdõjét. A kistolmácsi tavat páratlan természeti környezete teszi különlegessé. Kiépített strandja felfrissülést adhat a nyári kánikulában. A budafai arborétum rejti – a sokfajta örökzöld növény mellett – az ország elsõ kutató olajfúrásának helyét. A letenyei könyvtárat Makovecz Imre tervezte, 1993-ban épült. Indulás: 7.30 Útvonal: Nagykanizsa – Letenye – Kistolmács – Bázakerettye – Csömödér – Bázakerettye – Kistolmács – Letenye – Nagykanizsa Csömödérrõl Bázakerettyére utazás erdei kisvasúttal. Program vége: kb. 16.00 órakor 6. Gyékényes – Õrtilos – Csurgó A Szentmihály-hegyi kápolna Õrtilos egyik nevezetes mûemléke. A kápolna közelében található fesztung, mely õrhelyet jelent, az 1848-as szabadságharc emlékhelye. A gyékényesi tavat, vagy ahogy itt nevezik kotrót, a kavicsbányászat alakította ki. A tó partját kis üdülõházak, horgásztanyák népesítik be. Kiépített strandja, kristálytiszta, hûs vize a térségben élõk kedvenc fürdõ- és horgászhelye. Csurgó dinamikusan fejlõdõ kis somogyi város, Csokonai emlékével átitatva. Különleges élményt nyújt a református gimnázium muzeális értékû könyvtára. Indulás: 8.00 Útvonal: Nagykanizsa – Õrtilos – Gyékényes – Csurgó – Gyékényes – Nagykanizsa Program vége: kb. 16.00 órakor A vonattal Budapest - Nyíregyháza felé utazók Gyékényesen vonatra szállhatnak. Kérjük, csomagjaikat vigyék magukkal a kirándulásra. 24 7. Kis-Balaton – Keszthely Zalavár határában, a Kis-Balatonnál egy rövid megálló a Cirill és Metód emlékoszlop, valamint a Récéskúti bazilika romjainál. Keszthely látványosságaival a Fejér György Városi Könyvtár munkatársai ismertetik meg a kirándulókat. Indulás: 8.00 Program vége: kb. 16.00 órakor Útvonal: Nagykanizsa – Zalakaros – Zalaszabar – Zalavár – Keszthely – Nagykanizsa A vonattal Budapest – Nyíregyháza felé utazók Keszthelyen vonatra szállhatnak. Kérjük, csomagjaikat vigyék magukkal a kirándulásra. 8. Szlovénia A letenyei könyvtárat Makovecz Imre tervezte, 1993-ban épült. Az út résztvevõi Szlovéniában a muravidéki magyarság múltjáról, jelenérõl és jövõjérõl kapnak elsõ kézbõl tájékoztatást a Magyar Mûvelõdési Intézet és a Magyar Tájékoztatási Intézet vezetõitõl. Rövid városi sétákat tesznek Lendván és Muraszombaton. Indulás: 7.00 Program vége: kb. 18:30-kor Útvonal: Nagykanizsa – Letenye – Lenti – Rédics – Lendva – Muraszombat – Zalalövõ – Nagykanizsa FIGYELEM! Magyar állampolgárnak a határátkeléshez érvényes személyi igazolványt kell magával hoznia. Vonattal Budapest felé utazók Zalalövõn vonatra szállhatnak. Kérjük, csomagjaikat vigyék magukkal a kirándulásra. 25 NAGYKANIZSA MÚLTJÁRÓL Az 1992-ben közzétett 120 oldalas nagy alakú reprezentatív megjelenésû Nagykanizsa címû fotóalbum Kotnyek Istvánnak városunkat bemutató fotóit tartalmazza. Mûvészi igényesség jellemzi az Ausztriában nyomtatott, a város jószerével minden fontos épületét, látványosságát bemutató, Kanizsa hangulatát is megörökítõ kiadványt. Ebben olvashatunk egy összefoglalót, mely röviden ismerteti Kanizsa történetét. Lehota János Nagykanizsa Nem messze a Balaton csücskétõl, öt út találkozásánál fekszik Nagykanizsa. Évszázadok óta tölti be az összekötõ kapocs szerepét; Szlovénia, Muraköz termékei innen mentek tovább Grazba, az Adriától Alpokig tartó élénk kereskedelemben is fontos szerep jutott városunknak. A régmúlt jelenné válik ismét, nemcsak a szép tájak illeszkednek harmonikusan egymáshoz, Szlovénia, Horvátország, Ausztria és Nagykanizsa polgárai is egyre mélyebb és tartósabb kapcsolatba kerülnek egymással. A Kanizsa név szláv eredetû szó, Knysa, jelentése (a „fejedelemé, hercegé”) arra utal, hogy a térség egy ilyen fõrangú személy birtoka volt. Az ásatási leletek alapján ismertté vált, hogy a mai Nagykanizsa területén õsidõk óta éltek emberek. A római hódítók már az idõszámítás elõtt elérték Pannóniát. Négy évszázados uralmuk emlékei a város környékén is fennmaradtak, közel ötven lelõhelyet találtak az ásatások során. Ezek a római települések és temetõk elsõsorban amellett a diagonális út mellett helyezkedtek el, amelyik a Borostyánkõ útból ágazott le, és a Délnyugat– Északkelet irányú vonulata Itáliát kötötte össze Aquincummal. A környék egyik legfontosabb római kori lelõhelyét a város északi részén, az Inkey-kápolna melletti dombtetõn találták meg, ahol egy 3-4. sz.-i település maradványait tárták fel. Kanizsa nevével 1245-ben találkozunk elõször oklevélben. Alispánja az Osl nemzetségbõl való Lõrinc, aki a Kanizsai család megalapítója. Õk folytatják a vár építését, négyzet alakú, zártudvaros várpalotát építtetnek a Kanizsa folyócska szigetén. A település gyorsan fejlõdik. A 14. sz.-ban már mezõvárosi kiváltságot kap, vámszedési joga van, keddi napon pedig hetivásárt tart, távolabbi vidékrõl is járnak ide. A Kanizsai család kihalása után az egész birtok a Nádasdiak tulajdonába került. Maga a vár és a város a 16. sz. elsõ felében élte virágkorát, amikor Itália és Stájerország felé irányuló kereskedelem egyik központja volt. A török 1532-ben pusztította elõször a zalai földet. 26 Nádasdy Tamás a régi várkastély körül fa- és földszerkezettel, bástyákkal erõsítette meg a várat. Szigetvár mellett Kanizsa vált a Délvidék legfõbb erõsségévé. A vár 1567-tõl a király tulajdona lett. Ezt követõen olasz hadmérnökök tervei alapján hatalmas, ötszög alakú, olasz bástyás erõdítmény emelkedett ki a Kanizsa folyó mocsarából. A vár leghíresebb kapitánya Thury György volt, aki 1569-71 között védte a várat közel 3000 fõnyi katonával. A török cselvetéssel tudta csak legyõzni. Halálát históriás ének örökítette meg, emléke mindmáig él a városban, múzeumunk is az õ nevét viseli. A késõbbi várkapitányok sem voltak kevésbé híresek: Zrínyi György, Alapy Gáspár, Bornemissza János embertelen nélkülözések között védték a várat. 1577 után egyre több az idegen zsoldos, és a vár is egyre jobban magára marad. 1600. október 22-én a kiéhezett õrség a 60.000 fõs török sereggel szemben reménytelen helyzetbe került, és Paradeiser György kapitány feladta a várat. Kanizsán 90 éves török uralom következett, mivel a visszafoglalási kísérletek nem hoztak eredményt. A legemlékezetesebbre 1664-ben került sor Zrínyi Miklós, a híres költõ, hadvezér és politikus vezetésével. Kanizsa török közigazgatási egység, vilajet lett. A vár belsõ képe fokozatosan török jelleget öltött. A kanizsai váron kívül számos kisebb földvár, palánkvár sorakozott a vidéken. Közülük legismertebb a Romlottvár, melyrõl sok legendát ismernek a kanizsaiak, többek között azt, hogy egy török basának volt a háreme. Ma is közkedvelt kirándulóhely. Kanizsa vára 1690. április 13-án szabadult fel a török alól. Emlékét ma már csak néhány tárgy õrzi a városban. Az elnéptelenedett városba a 18. sz. elején német, horvát, rác telepeseket költöztett be a vár ura. Belõlük ötvözõdött össze Kiskanizsán az a sajátos néprajzi csoport, amely a város lakosságától nemcsak nyelvileg, hanem viseletében és életmódjában is elkülönül. Szinte kizárólag földmûveléssel foglalkoztak rendkívül gazdaságosan és nagy szorgalommal. Termékeikbõl csakhamar nagy fölöslegre tettek szert, és „sáska” módjára lepték el a közeli városok piacait. Ez az etnikum ma is Kiskanizsán él, szorgalmát az élet minden A vár a török idõkben 27 területén bizonyítja. Ez a városrész nemcsak Nagykanizsának, hanem a dunántúli régiónak is az egyik legjelentõsebb éléstára. A török kiûzését követõen a város elveszítette stratégiai jelentõségét, ezért a bécsi haditanács a várat 1702-ben leromboltatta. Köveibõl építettek a földesurak, és ebbõl építkezett a városbéli lakosság is. 1753-ban már tizennégy utcát jegyeztek fel a városban. A deszkapalánkos házak között akadt jelentõs épület is; közülük áll még a Ferencesrendiek temploma, az urasági kastély, a mai Thury György Múzeum Fõ úti épülete, az uradalmi vendéglõ, a mai Bolyai János Általános Iskola, és több szép ház a mai Király utcában. Megélénkült az üzleti élet is, számottevõ volt a nagykereskedelem a méz, a bor, a gyapjú, a nyers bõr forgalmazásával. Jelentõsen fejlõdött a kézmûipar, és sorra alakultak meg a céhek. 1813-ban már tizennégy céh védte az iparosok érdekeit Kanizsán. Ezek érlelték meg a tanulás, a szellem kimûvelésének igényét. Batthyány Lajos nádor támogatásával 1765-ben elemi és gimnáziumi osztályokban indult meg az oktatás a piarista rend vezetésével. Elsõsorban Vas, Zala és Somogy megye, valamint Horvátország ifjai látogatták az iskolát. Az iskola kitûnõ eredményeket produkált, kimagasló egyéniségeket indított el. Itt tanult Virág Benedek, költõ, Királyi Pál, a reformkor híres országgyûlési képviselõje, Deák Ferenc, az 1867-es osztrák-magyar kiegyezés atyja, Kaán Károly, az Alföld fásítója, Hevesi Sándor, a Nemzeti Színház dramaturgja, rendezõje és igazgatója, dr. Mezõ Ferenc, az 1928. évi amszterdami szellemi olimpia irodalom gyõztese. A gimnázium ma is a város egyik szellemi központja. Nagykanizsa újabb nagyarányú fejlõdése az 1860-as években indult meg. Ekkor épült meg a várost Bécscsel, Pesttel és Fiuméval összekötõ vasút. A vasút megnyitása megsokszorozta az eddig is pezsgõ kereskedelmi életet. A gabona, a bor, az állat és az egyéb nagykereskedelmi cégeknek egész sora alakult, Bécsben, Triesztben és Budapesten nyitottak fiókokat. Hajóik az Adrián közlekedtek, A ferencesrendiek temploma. 1988-tól 2001-ig a templom melletti rendházban mûködött könyvtárunk 28 más cégek a bécsi és a nemzetközi vásárok elismert résztvevõi voltak. Rohamosan fejlõdött az ipar is. A gyáriparnak a millennium körüli évek adtak nagyobb lendületet. Elsõsorban mezõgazdasági gépjavító, gépgyártó, élelmiszer- és faipar alakult ki. 1892 óta van sörgyártás városunkban, nem sokkal késõbb alakult meg a Frank-féle kefegyár, Stern Gyula téglagyárai, a Mercur Vasmûvek, ekkor bõvült a vasút fûtõházzal és kocsimûhellyel, majd a Dunántúli Szeszgyárosok Szeszfinomító Részvénytársasága, a Henrik és Fiai Pótkávégyár adott újabb munkalehetõségeket. A gyárvállalatok piaca Horvátország, Dalmácia és Balkán voltak. Az ipar és kereskedelem fejlõdése indokolta a bankalapításokat. A négy helybeli bankrészvény társaság mellé az Osztrák-Magyar és Angol-Magyar Bank is fiókintézetet nyitott. A villanyvilágítást egy évvel a fõvárost követõen, 1894-ben vezették be. Beszédes adat, hogy 1895-ben a posta táviratforgalma 54.350 volt! Kiépítették a telefonhálózatot, a várost az interurbán hálózatba 1896-ban kapcsolták be. A három nagy szálloda mellett öt kisebb szálló is várta a vendégeket. A legnagyobbnak, a Zöldfa szállónak 1890-ben 64 alkalmazottja volt. Ekkor létesült a Sétakert, 70 ágyas kórházban kezdték meg a gyógyítást, az utcákat téglával burkolták, szabályozták a különbözõ áruk vásárának a helyét és idejét. Nagyszabású fásítási program indult, a fák ma is gyönyörködtetik a várost. A szatócsboltokból álló hálózatból fokozatosan szaküzletek lettek. Az izmosodó polgárság az oktatást és a mûveltséget is igényelte. Polgári fiú- és leányiskola A déli vasút peronja A sétakert 29 alakult, a gimnáziumot nyolc osztályúvá építették ki. Nagykanizsán indult meg a Dunántúl legelsõ kereskedelmi iskolája, mely 1895-ben felsõkereskedelmi rangot nyert. A zeneoktatás, mely a városban ma is magas színvonalon folyik, elõször a gimnáziumban kezdõdött, 1926-tól megnyílt az önálló Városi Zeneiskola. 1885-ben Irodalmi és Mûvészeti Kör született, amely a város szellemi életét gyarapította. Hatása, kisugárzása máig is tart. Ekkor alakult a Kanizsai Dalárda, könyvtár és múzeum is létesült. Elsõk között hoztak létre városunkban sportegyesületet, a Torna Egyletet. Színházért 1840-tól harcolt a város, de csak 1927-ben nyithatta meg kapuit a moziszínház. 1862-ben Zala- Somogyi Közlöny, 1874-ben Zala címmel önálló városi sajtó jelent meg. A nagyarányú polgári fejlõdés élén a kanizsai zsidóság állt. Õk alapították és sokáig fenn is tartották a kereskedelmi iskolát, õk voltak a szellemi megújulás, a magyarosítás, a magas szintû társasági élet vezéralakjai. 1881-ben adták át a klasszicista stílusú udvarra épített, nagyméretû zsinagógát. A századforduló után ötvennél több egylet várta kulturális és karitatív programmal a társaságra és mûvelõdésre váró polgárok különbözõ rétegeit. Az elsõ világháború idején vált a város laktanyavárossá. Ez a körülmény tette szükségessé a vízvezetékrendszer megépítését. Korszerûsödik Kanizsa, megindul a csatornázás, az utcák modern burkolása. A háború következményei a várost is erõsen sújtották. Elszigetelõdött, elvesztette déli és nyugati piacait, a gazdasági válság további visszaesést hozott. Ebbõ1 a mélypontból az olaj emelte ki a várost. Az Eurogasco amerikai monopólium sikeres kõolajkutatásait követõen megalakult a Magyar Amerikai Olajipari Részvénytársaság. A földgáz felhasználása ipari és háztartási célra 1941-ben kezdõdött meg. A magyar olajipar központja Nagykanizsa lett. Az egykori vár helyén megépült a mai Dunántúli Kõolajipari Gépgyár õse, megszûnt az aggasztó munkanélküliség. A második világháború után a város fejlõdése lelassult, az újabb prosperitás a hatvanas években kezdõdött meg. A moziszínház 30 A MAORT utódjaként a KFV, ma a MOL RT gyarapította és gyarapítja az ország olaj- és gázkincsét. Ha óriási hõlégballonokat látunk a város felett lebegni, az a város legnagyobb szolgáltató vállalatát, a Közép-dunántúli Gázszolgáltató Vállalatot hirdeti. Az olajbányászat speciális feladatainak megoldására szervezõdött a ROTARY KFT. Szakértelmükkel világhírûvé váltak. Kuwaitban bizonyították rendkívüli képességeiket a pokolszerû tûz eloltásával. A régi kefegyárból alakították ki a Kanizsa Bútorgyárat, a belõle kinõtt KANIZSA TREND KFT világszívonalú termékeket gyárt. 1965-ben avatták fel a mai TUNGSRAM RT elõdjét. A városvédõk vigyáznak a múlt legszebb értékeire, következetesen óvják és szépítik a régi épületeket, utcákat, tereket. A hagyományhoz illesztik az újat is. Nagykanizsának ma egységes városképe van, szép látványt nyújt, bárhonnan szemléljük, bármelyik úvonalról közelítjük meg. 1962- tól bõvítették és építették át a Károlyi kertet, a Sétakertet, a város nagy tereit, a Kossuth, az Eötvös és az Erzsébet tereket. Megépült a Csónakázó tó, a város kedvelt szabadidõ-központja gyermekjátszóterével, sportolási és étkezési lehetõségekkel. Nagykanizsa fürdõváros is lett. A város neve összeforrott Zalakaros gyógyfürdõ nevével, amely nemzetközi rangját, fejlõdését és gazdagodását gyógyvizének és az erre épülõ gyógyturizmusnak köszönheti. A városnak fedett uszodája van. Az oktatásban és a mûvelõdésben is méltóan folytatódnak a hagyományok. Kanizsa a több mint tízezer diákjával iskola- és diákváros is. Kereskedelmi, vendéglátóipari, kõolajipari, vegyipari, mûszaki, közgazdasági középiskolái vannak a két gimnázium és az ipari szakközépiskola mellett. Szimfonikus zenekara rendszeresen ad koncerteket, két kiváló táncegyüttes dolgozik magas szinten, énekkarai ma is az ország élvonalában vannak. Jelentõs képzõmûvészek élnek és alkotnak a városban, mûvészi szinten áll a fotózás. A jazznak is nagy szerepe van, nemzetközileg is ismert az Alpok-Adria Jazz Fesztivál. Rendszeres kiállításokat rendez a Hevesi Sándor Mûvelõdési Központ, állandó képtára van a városnak. A szellemiséget akadémiai bizottsági csoport táplálja. A Thúry György Múzeum gazdag néprajzi, régészeti és helytörténeti gyûjteménynek ad helyet. A Városi Könyvtár jelentékeny könyvállománynyal rendelkezik, zenei anyaga külön is figyelmet érdemel. Mindezek mellett az iskolák, mûvelõdési házak, egyesületek és alapítványok tevékenykednek a kultú- A Csónakázó tó ráért. 31 Kötetünknek a város jelenét megidézõ részében említésre kerülõ Identitás Szabadegyetem 1995-ben elhangzott elõadás néhány részlete a történész szaktudásával és mégis olvasmányosan mutatja be Kanizsa gazdaságát. T. Mérey Klára Nagykanizsa a kapitalizmus korában (a 19. század második fele, a 20. század elsõ fele) A legutóbbi idõkben, Budapesten végzett kutatásaim során gyakran találkoztam Kanizsa nevével: Gross Kanischa formában, amikor a hazánkról készült legrégibb postalexikon adatait böngésztem, elemeztem. Ez az 1804-ben kiadott 5 kötetes mû gyakran említi az Absatz-poststazion Gross Kanischá-t vagyis az elosztó postaállomással rendelkezõ Nagykanizsát, „Alsó Magyarországon”, Zala vármegyében, ahová Zágrábból, Csáktornyáról, Eszékrõl, Kõszegrõl és Varasdról futottak be a „rendes” postaküldemények az embereket is szállító postakocsikon. Ezek a postautak a tengerrel, a Dráván túli területekkel, Pesttel és Budával, továbbá Béccsel kötötték össze ezt a várost. S ez kiemeli jelentõségét, hiszen már akkor több irányból érintették a postautak, s a más irányból is érkezõ ún. kommerziális, kereskedelmi útvonalak. Így ez a város már korán kiérdemelte a neve mellé illesztett Nagy jelzõt. Nagykanizsát mindig is jó fekvése, kedvezõ forgalma emelte ki a többi település közül, s predesztinálta arra, hogy egy vidék központja legyen. Fényes Elek geográfus és közgazdász 1851-ben kiadott szótárában Német és Horvát Kanizsa néven jegyezte fel ezt a mezõvárost, megemlítve, hogy az két részbõl, két külön „városból” áll: Nagy- és Kiskanizsából, amelyeket egy széles mocsár választott el még akkor. E kettõs település összesen közel 10 ezer lakosa nemzetiségi szempontból és vallását tekintve is erõsen megoszlott. Ezt mutatta külsõleg az, hogy a római katolikus templomon és parókián kívül a városban görögkeleti templom és paplakás is volt, továbbá az akkor már 1500 fõnyi zsidó lakosságnak is volt zsinagógája. A statisztikusnak is kiváló lexikonszerkesztõ kiemeli e város élénk kereskedelmét Pest és Horvátország, Bécs és Szlavónia, továbbá – mint õ írta – Bosnyák32 ország felé, amelyek között feküdt. Híresek voltak sertés-, gabona- és marhavásárai, a törökországi sertések, ökrök mind ezen a városon mentek keresztül, s „csaknem egész Somogy innen veszi a gyári, gyarmati árut” – olvassuk a geográfiai lexikonban. S e szerepköre a városnak alig változott a 20. század elsõ két évtizedében. Karczag Rezsõ 1918-ban megjelentetett „Nagykanizsa a háború után” címû könyvében (részlet olvasható a füzetbõl összeállításunkban) ekként írt a „hármas határszögletben” fekvõ Nagykanizsáról: „mint a háború elõtt a Balkánon a fõvárosok: országok népének volt találkozó helye, országok árujának piaca és a rajta átvándorló gazdagságnak élelmes vámszedõje.” De hogyan festett ez a valóságban, miként vázolható fel ez a máshoz nem hasonlítható „egyedi” kép a város gazdaságtörténetének konkrét adataiból. Nézzük elõször az alapkérdést: a város népességének számát. 1841 és 1910 között a lakosság száma rohamosan emelkedett. 1871-ig még külön tartották nyilván Nagy- és Kiskanizsát, illetve külön is feljegyezték népességük számát. Nagykanizsán 33, Kiskanizsán 45%-kal nõtt a lakosság száma 1841 és 1871 között eltelt 30 esztendõ alatt. Az 1881-ben végrehajtott hivatalos népszámlálás már összevont településnek tekinti Kis- és Nagykanizsát (az utóbbi neve alatt), s a város lakosainak száma ekkor már 108%-kal nõtt, vagyis több mint kétszeresére növekedett, 1910-ben pedig már 200%-kal több, az 1841. évi mintegy 6 ezer fõ 1910-ben már több mint 26 ezer fõre emelkedett. A népesség számának ilyen dinamikus növekedése azt jelzi, hogy ebben a városban érdemes volt letelepedni, s akik ott éltek, azok meg is tudtak élni. De hogyan? S ez a kérdés újabb problémát vet fel. Kik voltak a város lakói és mibõl éltek? A leírások, ismertetések a város kereskedelmét és iparának jelentõségét hangsúlyozzák, ezért figyelemreméltó az a tény, hogy Nagykanizsa lakosainak 1900-ban 31, 1910-ben pedig 28%-a mezõgazdaságból élt. Ha egy kicsit közelebbrõl megvizsgáljuk ezt a tényt, akkor ez már nem is tûnik ,,furcsának”, hiszen a város határában a Batthyányiaknak volt uradalma, 1848-ig õk voltak e mezõváros földesurai. A jobbágyfelszabadítás és az úrbéres birtokok majorsági birtoktól való elkülönítése után is jelentõs majorsági birtok maradt a város határában. Az egykori jobbágybirtok feldarabolódott, 1897-ben már – Nagykanizsa közel 13 ezer holdas határából – 40% volt a város birtokában, a többi területen a Batthyány uradalom és 2305 kisgazdaság osztozott. (A Déli Vasútnak is volt a határban mintegy az egész határ 1%-át kitevõ területe.) A mezõgazdaságból élõ népességnek nagyobbik része a birtokosok közé tartozott, bár ezek nagy többsége törpebirtokos volt, vagyis 5 holdnál kisebb volt a földterülete, s e birtokból megélni nem tudott. Jelentõs számú volt a mezõgazdasági cseléd és munkás. 33 A határban folyó gazdálkodás a szántóföldi növények termelésének túlsúlya mellett – a határ 40%-án gabonanemûek, kukorica, burgonya és répa termett – jelentõs volt a szõlõ- és a gyümölcstermesztés. Nem hanyagolható el tehát Nagykanizsán a mezõgazdaság, mint a gazdasági életnek igen fontos ága. Jelentõsebb azonban ennél a lakosságnak az a rétege, amelyet a modern statisztika iparforgalmi népességnek nevez, s amelyhez az iparból, kereskedésbõl, utóbb hiteléletbõl és közlekedésbõl élõk népes tábora tartozott és tartozik ma is. A város népességének számarányát tekintve 1900-ban közel 47%, 1910-ben 54 tartozott ebbe a kategóriába, élt ezekbõl a foglalkozásokból. E nagy kategórián belül az iparosok aránya a legmagasabb (25 illetve 31%). 1876-ból maradt ránk az elsõ részletes felmérés a városban dolgozó iparosok, kereskedõk, általában a vállalkozók és alkalmazottaik számáról. A Soproni Kereskedelmi és Iparkamara részletes összeírása szerint ekkor Nagykanizsán 13 iparágban és ezen belül 68-féle iparban 1447 fõ foglalatoskodott és fizetett adót. Egynegyedük önálló vállalkozó volt, s 75%-uk segéd, tanonc illetve munkás (férfi, nõ és gyermek). S milyen mesterséget ûztek ekkor Nagykanizsán? Találunk 1876-ban a városban takácsot, kovácsot, lakatost, asztalost, kádárt, bognárt, bõrt kikészítõ tímárt, cipészt, csizmadiát, szabót, ácsot és kõmûvest. Az élelmiszeripar különösen gazdag volt mesterségekben, dolgozott hentes és mészáros, pék, pálinkafõzõ, sajtkészítõ, s volt a határban vízimalom, sõt, gõzmalom is. A szolgáltatóipar A Nagykanizsai Takarékpénztár székháza a század elején, 1902-ig az Osztrák-Magyar Bank fiókja is itt volt 34 foglalkozásai között megtaláljuk ebben a városban a borbélyt, a fényképészt, a kéményseprõt, órást, szobafestõt, fürdõst, s ide sorolták a fuvarost és a gyepmestert is. A vendéglátóipar sokszínûsége és népessége a város idegenforgalmának jelentõségére utal. Az ipar szerkezete tehát már fejlett, a település városi jellegét húzza alá. A hitelélet „alanyai”: a takarékpénztárak, bankok, különbözõ pénzintézetek. Az elsõ takarékpénztár Nagykanizsán Péccsel egy idõben, 1845-ben, tehát éppen 150 évvel ezelõtt létesült. 15 ezer pengõ forint volt az alaptõke, amellyel elindult, 1857-ben ez az összeg még változatlan, 1894-ben már 60 ezer forint az alaptõke, s az évi nyereség meghaladta a 70 ezer forintot! A város hitelélete azonban ekkor már nagyon fejlett, a kiegyezés után egy évvel 200 ezer forint alaptõkével rendelkezõ Kereskedelmi és Iparbank Rt. jegyeztette be magát. 1873-ban – Nagykanizsai Bankegyesület néven – ugyancsak 200 ezer forint alaptõkével új bank létesült. 1870-ben a Dél-Zalai Takarékpénztár már elsõsorban a vidékre alapozott, de hamarosan a Bécs központú Osztrák-Magyar Banknak is megnyílt a fiókja Nagykanizsán. 1876-ban azonban már csak két bank és két takarékpénztár mûködött és fizetett adót a városban, amelyekben összesen 9 ,,segéd” és 2 férfimunkás dolgozott (ez utóbbiak valószínûleg hivatalszolgák lehettek). E négy intézménybõl fizették ekkor az iparforgalomból származó adójövedelem 33%-át! Ez már megfelelõ pénzügyi hátteret jelentett Nagykanizsán a szerteágazó kereskedelem és a közlekedés finanszírozására is. A hajdani postautakon zötykölõdõ postakocsikat ez idõben kezdik felváltani hazánkban is a vasutak. Nagykanizsán viszonylag korán megjelent a modern kornak ez a nagy vívmánya. A Déli Vasút Társaság 1860-ra már kiépítette a Pragerhof-Nagykanizsa vonalat és 1861-ben már megteremtõdött az összeköttetés Nagykanizsa és a fõváros között is. (A korai idõpont jelzésére példaként említem, hogy Pécs vasúti összeköttetése Budapesttel 1882-ben valósult meg, tehát Nagykanizsa több mint 20 évvel elõzte meg e vonatkozásban Dél-Dunántúl egyetlen szabad királyi, majd törvényhatósági jogú városát!) Visszatérve a vasútvonalakhoz: a Sopron és Nagykanizsa közötti 1865-ben, a Barcs-Murakeresztúr-Nagykanizsa közötti vasútvonal pedig 1868-ban nyílt meg a forgalomnak. Ezek a vasúti fõvonalak, vagy ahogyan Petõfi nevezte hajdanán õket: a ,,föld erei” A vasútállomás külsõ képe e város érdekeit is szolgálták, az itt össze35 gyûlt termékeket röpítették a világ elérhetõ részeibe, s hozták ide a tengerrõl, Nyugat-Európából vagy más területekrõl a gyarmatárut és egyéb keresett árucikkeket. A vasút megteremtette a gyáripar számára is a megfelelõ feltételeket, s Nagykanizsán ekkor kezdenek megtelepedni a gyáripar üzemei. Egyik korai gyáralapításnak tekinthetõ a Weiser János tulajdonában levõ gazdasági gépgyár és vasöntöde, amelynek alapítási dátuma 1884, de 1894-ben tért át a gépi gyártásra. Kezdetben csak a cséplõgépek javítását végezték itt, tûzszekrényeket, kazánt és gépi alkatrészeket gyártottak, a mindenkori szükségletnek megfelelõen. 1894-ben késeket és ollókat szállítottak Légrádba. Az 1898-ban és 1904-ben készült gyáripari felmérések szerint már mezõgazdasági gépeket is elõállítottak ezen a telepen, amelyeket Olaszországba, Törökországba és a Balkánra szállítottak és adtak el. Az 1910-es években készült ipari címtár szerint különbözõ vasszerkezetek, szivattyúk, vízvezeték- és fürdõszoba-berendezések, teherfelvonók, vasöntvények, sõt még agyaggyúró gépek is szerepeltek e gyár eladásra kínált árui között. 1914-ben gépeinek összteljesítménye 55 lóerõ, s az alkalmazott munkásainak száma 120-150 fõ volt. De volt Nagykanizsának egy másik gépgyára is: a Mercur Vasmûvek Rt., amely 1901-ben létesült. Készítményei nem jelentettek konkurenciát az elõbb említett gyárnak, mert ebben szekér, hintó, automobil tengelyét készítették és kínálták eladásra, az 1912. évi gyári címtárak szerint. De kínált e gyár kisebb gazdasági gépeket is eladásra: szecska- és répavágókat, szõlõzúzót stb. A Zalai Közlöny 1912-ben kiemeli, hogy az e gyárban készült kocsi és hintótengelyek felülmúlják a stájer gyárak készítményeit is. Ugyanebben az iparágban dolgozik Nagykanizsán a Déli Vasút javítómûhelye, mely a vasúttal egy idõben, 1860-ban kezdte el ott mûködését. Az ilyen típusú mûhelyeket csakis vasúti csomópontokon létesítették, s itt ez a létesítmény megelõzte, megelõlegezte a város vasúti csomóponttá válását. 1904-ben 15 lóerõs géppark és 177 munkás dolgozott a javítómûhelyben. Nagykanizsa egyik legrégibb gyára Bettelheim Gyõzõ nádszövet és szalmahüvely gyára volt. Neve már 1876-ban szerepel a város ,,ipari vállalatai” között. 1904-ben nádfonadékgyárként jegyezték fel, ahol 49 munkás dolgozott, de gé- A gépgyár dolgozói 1909-ben 36 pet nem vettek igénybe. 1914-ben az üveghüvely és nádszövõgyárban 100 munkás állított elõ szalma-palackhüvelyeket és mennyezet-nádszövetet. Érdemes itt megemlítenünk, hogy e gyár alapítási évét 1809-re tették, tehát még a napóleoni háborúk idején jött létre, akkor figyeltek fel a szalma és a nád hasznosíthatóságára. 1910-ben ez volt Magyarországon az egyetlen szalmahüvely gyár, és nádszövõgyár is csak három mûködött ekkor. A Zalai Közlöny híradása szerint a gyár árui eljutottak Triesztbe és a Monarchia minden ipari centrumába. Nádat vittek ki Németországba, Svájcba, takarmányt pedig Bécsbe, Triesztbe és az alpesi országokba. 1910-ben 120 munkás dolgozott az üzemben, melynek korszerû üzemeltetését a cégtulajdonos külföldön tanult fia végezte szakszerûen. 1912-tõl már szalmakupakot is gyártottak a palackok jobb becsomagolása érdekében. A nagykanizsai ipari vállalkozások egyik érdekes színfoltja volt a játékáru-készítõ telep, amelyben 50 munkás és 10 lóerõs géppark fából állított össze játékokat. De kínáltak itt eladásra vasalótól takaréktûzhelyig nagyon sokféle árut, még szalvétagyûrût, sõt próbababát is! A kezdetben kisiparszerûen mûködõ kefeüzem 1910-ben már 20 lóerõs gépparkkal és 140 munkással egyike volt Nagykanizsa legerõsebb gyárainak. A meszelõk, ecsetek, cirokseprûk ebbõl a gyárból eljutottak Horvátországba, Ausztriába, Egyiptomba, sõt Kelet-Indiába is. A város ruházati iparában a legfontosabb két üzem Miltényi Sándor cipõgyára és Neu és Társa vászoncipõgyára volt. Az elõbbiben ekkor nem alkalmaztak gépeket, gyári jellegét a magas munkáslétszám adta: 35 szakmunkás állított elõ ortopéd, polgári, egyenruházati és sportcipõket. A Neu és Társa gyárban viszont 12 lóerõs géppark és 80 munkás gyártott sport- és vászoncipõt, téli posztó és házicipõket. 1910-ben már Horvátországba és Ausztriába is szállítottak árut. Külön érdekessége ezeknek az üzemeknek, hogy kisipari mûhelyekbõl alakultak át gyárrá, s ez Nagykanizsán nem volt ritkaság, csupán országosan számított annak. Országos hírû üzem volt Nagykanizsán a Pátria Pótkávégyár, amelynek ízléses épülete a Szentmiklósi út mellett 1905-ben épült. Az üzemet iparvágány kötötte össze a Déli Vasúttal. Ele- A Malátagyár és Sörfõzde távlati képe 37 inte külföldrõl szerezték be a cikóriagyökeret, de 1910-ben már Zala és Somogy megyék több kis- és nagygazdája szállította ezt a gyárnak. Ez számukra is jövedelmezõ volt, hiszen holdanként 80-100 mázsa termett, ami 400 korona jövedelmet jelentett. A gyárban 60-80 munkás dolgozott, s 1912-ben került a Frank cég tulajdonába. A város másik híres élelmiszeripari üzeme volt a nagykanizsai Malátagyár és Sörfõzde Rt., ahová ugyancsak iparvágányon futott be naponta több vasúti kocsin a maláta. E gyár nemcsak a sört tudta jól értékesíteni (külföldön is jó neve volt a kanizsai sörnek!), hanem a gyártás melléktermékeit is: élesztõt, szárított sörtörkölyt, malátacsírát stb. Ezt a gyárat a Kereskedelmi Bank támogatta. Ugyancsak ez volt a „szponzora” (mai szép szóval mondva) a Király Serfõzõ Rt.-nek is, amelyben – az ipari címtárak bizonysága szerint – 120 lóerõs géppark és 120 munkás állította elõ a jó hírû kanizsai sört. Nem maradt el a sörgyártás mögött a másik fontos mezõgazdasági iparág: a szeszgyártás sem. Az 1835-ben létesített szeszfõzdébõl nõtt ki a századforduló egyik legtõkeerõsebb üzeme, a Blau-féle konyakgyár, ahol a pálinkafõzõ készülékek mellett konyakot, szilvóriumot, barack és boróka pálinkát, rumot, likõrt állítottak elõ és kínáltak eladásra. Mindezek után már megérthetjük azt is, hogy miért volt piaca a szalmahüvely-készítõ és szalmakupakot gyártó Bettelheim gyárnak Nagykanizsán! Nem szabad azonban elfeledkeznünk olyan õsi iparágról, mint a malomipar sem. A kis vízimalmokat elsöpörte a gõzmalom és ezek egyik legnagyobbika a városban Franz Lajos és Fiai 1500 lóerõs gépparkkal és 100 munkással dolgozó gõzmalma volt. A jó hírre vergõdött nagykanizsai gyárak mellett nem szabad elfeledkeznünk az építõiparról sem. 1914-ben 2 téglagyár és egy mûkõ-, és cementárugyár dolgozott a városban, melyeknek mindegyike nagyvállalat volt, vagyis 20-nál több munkást alkalmazott. Az azokban dolgozó gépek lóereje a 60-100-at is elérte. A Zalai Közlöny azt írta 1910-ben a városról, hogy „speciálisan téglaváros”. A 18-19. század elejérõl fennmaradt szalmafedeles, tömör sárfalból épült földes hajlékokat téglából készült házak váltották fel. Nem hagyhatjuk említés nélkül a Nagykanizsán mûködõ nyomdát sem. 1906-ban a városban már két nyomda is volt, amelyeknek árukínálatában az üzleti könyvek, zacskók, füzetek és naptárak mellett a vonalzók, és a dobozok is szerepeltek. Ugyanakkor Zala megye két lapját: a Zalát és a Zalai Közlönyt is Nagykanizsán szerkesztették és nyomtatták, itt adták ki. Nagykanizsa helyt tudott állni az ipar átalakulása idején. Amikor az 1900-as évek elején a kormány felmérette a hazai városok ipari fejlesztéssel kapcsolatos igényeit, Nagykanizsa az elsõk között jelentkezett és kért állami támogatást élvezõ gyárakat a városba. A hivatalos felmérés adatai 38 szerint e város vezetõsége elsõsorban gazdasági termékeket feldolgozó ipari vállalatok létesítésére tett javaslatot, mint ahogyan gyáriparának kirajzolódó arculata is ezt a jelleget domborítja ki. A város ajánlata: jó a közlekedés, vasúti és országúti csomópont Nagykanizsa. A gyárakba könnyen bevezethetõ a víz, az bõséggel van a határban. Ugyanakkor a város vezetése nagyon óvatos: a gyáraknak nyújtandó kedvezmény mértékét esetrõl esetre kívánja elbírálni. Ez a jó gazdálkodás jellemezte a század eleji Kanizsát s az a cél, hogy egyre szerteágazóbb ipara legyen. Amikor nemrégiben a pécsi dohánygyár történetével foglalkoztam, egészen komoly formában találkoztam azzal, hogy Nagykanizsának esélye volt arra, hogy a dél-dunántúli körzet állami dohánygyárát, Pécs helyett, itt létesítsék. Részletesebben foglalkoztunk Nagykanizsa gyáriparával, s ez nem történt véletlenül. E példák nyomán ugyanis megállapítható, hogy ebben a városban is az történt, ami Gyõrben, ahol a reformkorban kialakult rendkívül fejlett és jól mûködõ kereskedelmi hálózat helyébe, a modern gépek feltalálását követõ idõszakban, a vasút kiépülésével jóformán egyidejûleg a gyáripar lépett elõtérbe, mint a gazdasági élet egyik fontos tényezõje. Nagykanizsán azonban még e megállapításhoz hozzá kell tennünk azt is, hogy ez a gyáripar igen sokszor helyi üzemek átalakításával, „helyben” nõtt ki a kisiparból, majd ez párosult rendkívül jó kereskedelmi érzékkel. A nagykanizsai üzletemberek rájöttek arra, már akkor, hogy az árut nem elég megtermelni, azt el is kell adni. Ehhez kellett az a hallatlanul képzett és ügyes embercsoport, akikrõl Blankenberg Krobotenfahrerként ír, s akik a vasút elõtt terménykereskedõk bevásárolóiként járták az országot, s akiket, szerinte, a vasút szüntetett meg. Ez a réteg azonban nem szûnt meg, csak átalakult, mi vigécnek, õk alkusznak nevezték õket, akik kitapogatták, majd megszerezték a megfelelõ piacokat. E város polgársága nagyon rugalmas volt. 1884 után, amikor kezdtek kiépülni az ún. vicinálisok, helyiérdekû vasutak, s ezek bizonyos fokig elterelték Nagykanizsától a forgalmat, a város kereskedõi közraktárakat építettek, hogy továbbra is megõrizhessék pozícióikat. S akkor alakul át e város „kereskedõ és bankár arculata”, amely már a gyáripart is magába olvasztotta, ötvözte. Egy 1941-ben a hazai városokról készült szociográfiai mûben Nagykanizsával kapcsolatosan megállapították, hogy a trianoni békeszerzõdés teljesen tönkretette kereskedelmét és iparát. Mögöttes területének jelentékeny részét elveszítette, s alig maradt olyan területe, amelyen kereskedelmét mûködtethette volna. A külforgalom korlátozása következtében megszûnt fontos export központ lenni, sok veszteség érte, úgy, hogy kereskedõi vagy tönkrementek vagy máshol telepedtek le. 39 Egyedül a közlekedési központ jellege maradt meg, változatlanul a Budapest- Trieszt és a Bécs-Szombathely-Gyékényes fõvonalak metszéspontján feküdvén naponta több mint 60 vonat érkezett és indult ki a szépen kiépített állomásáról, írja az 1941-ben megjelentetett mû. Amennyire országosan kedvezõ volt a földrajzi fekvése, a kisebb körzet, a megye szempontjából nem volt alkalmas arra, hogy közigazgatási központtá váljék. Nagyon fontos, hogy mit tudunk a városról, az is nagyon fontos, mit tudhat rólunk a ,,nagyvilág”. Máig legfontosabb lexikonunk, a Révai közvetítette a városról a legfontosabbnak tartott ismereteket. Mivel az eredeti kiadásnak két kiegészítõ kötete is megjelent, közöljük mindegyiket. A lexikonokban természetes rövidítéseket feloldottuk. Nagykanizsa címszó a Révai Nagy Lexikonából Az alapkiadás (1916) címszava: Nagykanizsa, rendezett tanácsú város Zala vármegye déli részében. A város két részbõl áll, melyek közül a keleti, Nagykanizsa csinosabb város jellegével bír, míg a várostól 3 kilométerre fekvõ, de vele 1698 óta egyesített Kis-Kanizsa (melynek 4000 lakosa van), egészen falusias jellegû. A két városrész közti térségen feküdt hajdan Kanizsa híres vára, melyet mocsár vett körül. Nagykanizsa újabban gyors emelkedésnek indult. Nevezetesebb középületei a városháza, a fõgimnázium, a közös hadseregbeli és a honvédlaktanya, a közkórház, a takarékpénztári épületek és több templom és kolostor. Nagykanizsa ma a Nagykanizsai járás szolgabírói hivatalának székhelye; van királyi törvényszéke és ügyészsége, járásbírósága, adóhivatala, magyar királyi folyammérnöki hivatala, pénzügyõrbiztosi állomása, közjegyzõsége, állami állatorvosa s csendõrparancsnoksága. Van továbbá Szt. Ferenc- és kegyesrendû szerzetháza, több kórháza, számos A városi közkórház épülete 40 közhasznú, jótékony és társas egyesülete és társulata. Tanintézetei közül említendõ a kegyesrendi fõgimnázium, az állami polgári fiú- és leányiskola, izraelita felsõkereskedelmi iskola, nõi kereskedelmi tanfolyam. Nagykanizsa élénk kereskedelmi gócpont s a Dunántúl egyik legjelentékenyebb forgalmi központja; nagy gabona-, fa- és borkereskedést ûz; marhavásárai szintén élénkek. Nagyobb iparvállalatai: két gépgyár, vasúti mûhely, kefegyár, téglagyár, nádszövõ és szalmahüvelygyár, cipõgyár, gõzmalom, serfõzõ, szeszfinomító, villamos mû. Pénzintézetei az Osztrák-magyar bank és Pesti magyar kereskedelmi bank fiókintézete, 4 takarékpénztár s 1 bank. Van posta- és távíróhivatala és telefonállomása. Lakóinak száma 1809-ben 15.125 volt, ma (1910) 26.524 (közte 749 katona), ezek között 25.313 magyar, 706 német és 313 horvát; vallás szerint 22.322 római katolikus, 454 ágostai evangélikus, 279 református és 3378 izraelita. Nagykanizsa házainak száma 3154, termékeny határa 4994 hektár. Nagykanizsa az Árpád-kori oklevelekben Kenesa néven fordul elõ. Régi idõktõl fogva vár volt. A család férfiágának 1532-ben történt kihaltával Nagykanizsa vára és uradalma leányágon a Nádasdi családra szállt, de 1566-ban Miksa császár a bors-monostori (Sopron vármegye) apátsági uradalom és a csejthei vár ellenében a várat birtokába vette s azt a Dunántúl leghatalmasabb várává tette. Szigetvár eleste után Nagykanizsa volt a törökök elleni legfõbb védõbástya. Többszörös támadás után azonban Nagykanizsa 1600. október 20-án (miután Paradeiser György német tábornok a várat feladta) a törökök kezére került, és több sikertelen ostrom után csak 1690. április 13-án került ismét (gr. Batthyányi Ádám és Zichy István magyar tábornokok háromhavi ostroma után) a magyarok kezébe. 1702-ben várfalait lebontották és Nagykanizsa nyílt várossá lett. A XIX. sz.-ban a Nagykanizsa körüli mocsarakat is kiszárították s Nagykanizsa a modern városok közé emelkedett. V. ö. Horváth Gy., Nagykanizsa város története (Kanizsa 1862); Halis I., Színes mozaik Nagykanizsa történetébõl (Nagykanizsa 1893). Az elsõ pótkötet a következõ kiegészítést tette: Nagykanizsa rendezett tanácsú város Zala vármegyében (1921) 29.020 lakos. Házainak száma 2893. A vele egyesített Kiskanizsa lakóinak száma 6000. Újabb épü- A képen balra az Osztrák-Magyar Bank épülete 41 letei az új fõgimnázium, postapalota, honvédkórház, az Elsõ magyar biztosító intézet palotája. Újabb intézménye a fõvámhivatal, miután a trianoni béke következtében határszéli várossá lett a Szerb-Horvát-Szlavon királyság felé. Téglagyára négy van, újabb gyárai a konzervgyár, pótkávégyár. A második pótkötet a következõ kiegészítést tette: Nagykanizsa, megyei város Zala vármegyében, (1930) 30.869 lakos. Alsóbbfokú tanintézetein kívül van állami polgári fiú- és leányiskolája, római katolikus reálgimnáziuma, községi leánylíceuma, izraelita felsõkereskedelmi fiúiskolája és állami fémipari szakiskolája. Üzemei: gépgyár, vas- és fémöntöde, vasúti javítómûhely, áramfejlesztõ, fûrésztelep, nádszövõ- és szalmahüvelygyár, 2 seprõ- és kefegyár, 2 kötött- és szövöttárugyár, gõzmalom, tejfeldolgozó, pálinkafõzõ és likõrgyár, jéggyár, pótkávégyár, 4 téglagyár, szeszfinomító. A város történetének megismerésében egy igen színes és hasznos füzetsorozat segíti az érdeklõdõt. A sorozat huszadik kötetének megjelenésekor született a szerkesztõ alábbi írása, mely megjelent a Honismeret 1999. évi 3. számában a 116-119. oldalakon. Szerencsénkre az ismertetõ óta újabb füzetek is megjelentek. Nagykanizsai honismereti füzetek (részlet) A nagykanizsai Városi Könyvtár a Nagykanizsai honismereti füzetek 20. darabjának megjelenésekor az éppen 20 esztendõvel korábban, 1979-ben indult sorozatról való emlékezésképpen, meg a nagyszerû teljesítmény elõtt való tisztelgés miatt is beszélgetésre invitálta a város érdeklõdõ közönségét. A Honismeret 1989. évi 1. számában dr. Cseke Ferenc és Gábor Jenõ Egy lokálpatrióta emlékére címmel Dénes Gyulára emlékezett. Az emlékezés éppen abban az évben jelent meg, amikor a már több éve elhunyt Dénes Gyula tíztizenegy éve folytatás nélkül maradt kezdeményezése, a Nagykanizsai honismereti füzetek mégiscsak folytatásra talált, mert megjelent a sorozat második darabja. A Dénes Gyula által szorgalmazott Nagykanizsai honismereti füzetek a A postapalota 42 Hazafias Népfront nagykanizsai honismereti bizottsága által 1979-ben elindított sorozat, melynek elsõ darabja dr. Fülöp György A kiskanizsai ragadványnevek címû 36 stencilezett oldalon megjelent munkája volt. A dolgozat a hivatalos anyakönyvi nevek helyett, illetõleg ezekkel együtt a szóbeliségben használt, az egymás közti érintkezés során keletkezett kiskanizsai neveket mutatja be. Az idõ múlásának és a megjelent munkák számának érzékeltetéseként elmondható, hogy az elsõ évtizedben (1979-1988) egyetlen füzet, 1989-1998-ig pedig 19 füzet jelent meg. Az elsõ tíz esztendõ utolsó szakaszában a Hazafias Népfront széthulló keretei közül az 1987-ben megalakult nagykanizsai Városvédõ Egyesület szárnyai alá költözött a mozgalom. 1993-ban pedig dr. Cseke Ferenc a honismereti munkabizottság elnöke lett, ekkortól pörögtek föl az események. Az egyesület megalakulását követõ hat évben (1987-1992) 3 füzet jelent meg, a következõ hat évben (1993- 1998) pedig 16 füzet. A megjelenés a Városvédõ Egyesület Honismereti Köre vállalkozásában folytatódik tehát 1989-tõl. Felelõs kiadója Cseke Ferenc. A város támogatásán kívül a témához igazodóan kerestek segítõt, pénzt a füzetekhez, a terjesztés is változó közönséget célozva történt. A középiskolákban lelkes tanárok segítik a diákok közötti terjesztést. A nyomdai elõállítás ára alatt árusítják a 300-1000 példány között megjelent füzeteket. (...) Az est szervezésekor bennünk is megfogalmazódó gondolatokat öntötte szavakba dr. Horváth László, amikor a munkájáról elmondottak után felhívta a figyelmet a Nagykanizsán folyó fontos helytörténeti munkára. A honismereti füzetek mellett három helytörténeti konferencia anyagát sikerült közzétenni az utóbbi években, és ebben az évtizedben jelent meg a város történetének eddigi legfontosabb összefoglalója, a városi monográfia elsõ kötete. 43 1929-ben a városok monográfiái között megjelent Nagykanizsáé is Barbarits Lajos szerkesztésében. Tudományos igényû feldolgozására Kanizsa történetének azonban elõször csak a 20. század végén került sor. Az elsõ kötet 1994- ben jelent meg, a kezdetektõl 1690-ig tartó idõszak történetét öleli föl. A második kötet szerkesztése még folyik. Az elsõ kötet munkálatait foglalta össze egy 1995-ös elõadásában Rózsa Miklós. Ebbõl a kötet maga is megismerhetõ. Ennek az elõadásnak a Kanizsai almanach 1995-rõl címû munkában megjelent szövegébõl idézünk és egyben tisztelgünk a nemrég elhunyt Rózsa Miklós emléke elõtt. Rózsa Miklós A Nagykanizsa-monográfia 1. kötete szerkesztésének és összeállításának tanulságai, a következõ rész elõkészítése 1986 õszén merült fel a gondolat, hogy Kanizsának a török uralom alól 1690. április 13-án történt felszabadulása 300. évfordulója alkalmából jelenjék meg Nagykanizsáról egy több kötetes monográfia. 1986. november 25-én Zsoldos Ferenc, a Városi Tanács elnökhelyettese, a Végrehajtó Bizottság képviseletében eljárva, megbízta dr. Béli József szakközépiskolai igazgatót a monográfiának a város múltját az 1690. évi felszabadulásig tárgyaló 1. kötete szerkesztésével. Dr. Béli József gyors szervezési munkájának eredményeképpen dr. Horváth László (a nagykanizsai Thúry György Múzeum igazgatója) a népvándorlás koráig terjedõ idõszakot bemutató régészeti tanulmány, dr. Szõke Béla Miklós (az MTA Régészeti Kutatóintézetének tudományos munkatársa) a népvándorlás és honfoglalás korára kiterjedõ régészeti tanulmány készítését, dr. Vándor László (a Zala Megyei Múzeumok Igazgatóságának igazgatóhelyettese) a honfoglalástól Kanizsa török uralom alóli felszabadulásig terjedõ idõ történetét tárgyaló tanulmány megírását vállalta. A Zala Megyei Levéltár munkatársai a levéltári források feltárását, forráskijegyzések készítését, rendelkezésre bocsátását vállalták. A megbízott szerkesztõ egyben tervbe vette a külföldi, elsõsorban bécsi levéltárakban történõ kutatást is. A Végrehajtó Bizottság 1987. január 22-i ülésén úgy határozott, hogy – a monográfia 3 kötetes legyen, – elsõ kötete ne csak a város történetét tárgyaló, már említett tanulmányokat, hanem dr. Cseke Ferenc gimnáziumi tanárnak Nagykanizsa és környéke földrajzáró1 írt tanulmányát is tartalmazó tudományos mû legyen. (...) 44 1987. május 17-én sor került a történeti tárgyú tanulmányok szerzõivel a kiadói szerzõdések megkötésére azzal, hogy a szerzõk kéziratukat 1988. május 1-jéig adják át. (...) A Zala Megyei Levéltár kutatással megbízott munkatársai 1987. augusztus 3- áig 824 db cédulára kiírt forráskijegyzést és több eredeti forrásró1 készült fénymásolatot adtak át. (...) Ez idõ táján kiegészült a kötet témaköre Nagykanizsa és környékének flórájáról és faunájáról szóló tanulmánnyal, amint errõl dr. Gyulai Ferenccel, a keszthelyi Balaton Múzeum természettudományos muzeológusával – ugyancsak 1988. május 1-jei teljesítési határidõvel – kötött szerzõdés tanúskodik. (...) A Történeti Emlékbizottság 1990. január 15-én arra a felismerésre jutott, hogy a kötet megjelenése 1990-ben semmiképpen sem lehetséges. (...) 1991 nyarán dr. Béli József megvált a monográfia 1. kötete szerkesztésére kapott megbízatásától. Nagykanizsa Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala a kötet szerkesztésére 1991. szeptember 10-én dr. Rózsa Miklós és dr. Rózsáné dr. Lendvai Anna történészeket kérte fel, s átadta nekik az eddig elkészült kéziratokat, lektori jelentéseket és a szerkesztõi iratokat. (...) Az új szerkesztõk (...) javaslatot tettek a Polgármesteri Hivatalnak, hogy a kötet a bennük levõ tanulmányok német és angol nyelvû rezüméivel kerüljön kiadásra. (...) 1993. február 25-én a Polgármesteri Hivatal a szerkesztõk javaslatát elfogadva úgy határozott, hogy az egyes fejezetek idegen nyelvû rezüméihez ugyanolyan nyelvû képjegyzékek is készüljenek. Dr. Kereskai István polgármester 1993. május 23-án vette át a kötet tipografizálásra, mûszaki szerkesztésre váró anyagát. E munkát nyomdai szakember – Brenner Arpád – végezte el, ezután szállította 1993. szeptember 10-én a Polgármesteri Hivatal Budapestre az Akadémiai Nyomdába a kötet anyagát. Az A/4 alakú, 464 oldal terjedelmû könyv elején levõ magyar, német és angol nyelvû tartalomjegyzéket néhány soros polgármesteri elõszó követi. A tanulmányok után a 27 oldalt elfoglaló, oldalanként háromhasábosan elhelyezett ötféle mutató és a három nyelvû részletes tartalomjegyzék zárja. A kék színû, aranybetûs egészvászon kötést kék színû borító borítja, amelyen a Kanizsai család címere látható. (...) A második kötettel kapcsolatban két alapvetõ szempontnak kell irányadónak lennie. Az 1. kötet minden fejezete új kutatási eredményeken nyugvó tudományos mû. A 2. kötetnek (és majd a többi kötetnek) is új kutatások eredményeképpen létrejövõ, ugyancsak tudományos és nemcsak ismeretterjesztõ színvonalú várostörténeti mûnek kell lennie. 45 NAGYKANIZSA JELENÉRÕL Társadalom, kultúra, mûvészet, tudomány A nyolcvanas évek közepén a város fejlesztési elképzeléseinek megalapozására szánt, a város társadalmi és kulturális életét vizsgáló, a kulturális igényeket feltáró szociológiai kutatás záró tanulmányait tartalmazza a Gerencsér Tibor szerkesztette Szociológiai tanulmányok Nagykanizsáról címû kötet, mely 1986-ban jelent meg 146 oldalon. A kutatást vezetõ B. Talyigás Katalin és F. Vankó Ildikó Nagykanizsa társadalmi és kulturális élete címû összegzõ tanulmányával kezdõdik a munka, ennek Nagykanizsa és a kanizsaiak címû fejezetébõl idézzük az alábbi megfontolásra érdemes gondolatokat a 2-4. oldalakról. B. Talyigás Katalin és F. Vankó Ildikó Nagykanizsa társadalmi és kulturális élete (részletek) A város vezetõi részérõl (hasonlóan más városokhoz) határozott törekvést tapasztaltunk arra, hogy az egészséges lokálpatriotizmust ébrentartó, élénkítõ intézkedésekkel növeljék a város polgárainak jó közérzetét és aktivitását. Ezt a törekvést nagyon egészségesnek és természetesnek tartjuk. Az azonban nagyon fontos, hogy az óhajokat és az érvényes helyzetet megkülönböztessük. Naponta hallottuk a régi Kanizsa nagyszerûségének emlegetését ottlétünk idején. Számos, részben rendkívül pontos történelmi forrás rögzíti a város kialakulására, jellegére, virágzására, viszontagságaira vonatkozó tényeket (miközben szép számmal akadnak homályos pontok is az írott emlékezetben). A régi, történelmi Nagykanizsa képe hazai körülmények között egészen sajátságos, s az utóbbi két-három század változásai bizonyára sok tényezõ együttes hatásának tulajdoníthatók. A város ipari, kereskedelmi, közlekedési pozíciója alakította ki azt a mozgékony zsidó polgárságot, amelynek emlegetése oly gyakori. Valószínû, hogy ezt a pozíciót elõsegítette a feudális 46 székhelyek viszonylagos távolsága is, vagyis, hogy a terület feudális urai általában nem itt éltek. Egyszer tehát ez a régi, fényes Nagykanizsa él a leírásokban – és a városlakók egy részének emlékezetében is. A két világháború alatt és után elszenvedett csapások tényei szintén szerepelnek a különbözõ leírásokban – s az itt élõk egy részének emlékezetében is. A mai Nagykanizsáról ismét sok mindent meg lehet tudni – statisztikai kiadványoktól az útikönyvekig – a különbözõ forrásokból. A lélekszám, a gazdaság, a települési szerepkör látványos növekedésérõl kevesebbet vagy többet napi sajtóból és tapasztalatból is ismernek a kanizsaiak. Vajon mindez elég-e a „kanizsaiság” ébrentartására és ápolására a mai és a holnapi városlakók körében? Úgy véljük, hogy fontos dolog a hagyománynak és „jogfolytonosságnak” a meglétét, illetve hiányát mérlegelni. Nagykanizsa mai lakói részben tradicionális, részben új keretek között élnek – de életvezetésük, törekvéseik régi és új viszonyítási pontjai korántsem általában és föltétlenül városukhoz kapcsolják õket. A város mai életét figyelve úgy látjuk, hogy a lakosság jelentékeny hányada számára „testetlen” hagyományról van szó. A mai városlakók nagyobb része másutt született, sõt másutt nõtt fel. A lélekszám növekedése a beköltözések mellett nagyrészt a közigazgatási határok terebélyesedésének a következménye, s a város történetében oly meghatározó viharok idején a régi lakosság nagy része szétszóródott (zsidók, katonák, értelmiségiek stb.). A lakosság tehát cserélõdött, az itt töltött hosszú élet táplálta összeszokás város és polgárai között kevesekre jellemzõ. Akik ma elégedettek városukkal, elsõsorban közvetlen lakókörzetükkel elégedettek (Stromfeld Aurél úti lakótelep, MAORT-telep) vagy épp fordítva: elégedetlenek, de ugyancsak szûkebb környezetükkel (Dózsa György úti volt laktanya, a ligetvárosi barakk). Tudatában vagyunk annak, hogy sokféle körülménynek kell szerencsésen alakulnia, idõ és türelem kell ahhoz, hogy szervüljön a város egy új helyzetben. Mégis, a sokféle feltétel közül fontosnak tartjuk azt is, hogy a város intézményei és vezetõi tudatosan kezeljék a problémát: a kívánt és a létezõ lokálpatriotizmus tárgyilagos megkülönböztetése nagyon eredményes lépések alapja lehet. A kanizsaiság okos ébrentartása eszköze és eredménye is lehet a város fejlõdésének. 47 Az értékek õrzését és a jövõre irányultságot érzékletesen fogalmazza meg az 1993 óta nyaranként megrendezett Identitás Szabadegyetem céljaiban Cseke Zoltán és Márkus Ferenc. Az Identitás Szabadegyetem célja Európa már jó ideje az egységesülés idõszakát éli. Nem járhatunk más utat mi, magyarok sem. Jövõnket ugyanis csak az egyesült, liberális és szociális piacgazdaság által éltetett Európában tudjuk megalapozni. Ez a létfontosságú törekvés azonban nem feledtetheti el velünk azt a felismerést, hogy Európa kultúráját, benne a nemzeti kultúrákat veszély fenyegeti. Hiszen az egységesülés szükségképpen kiváltja a nagymértékû uniformizálódást, a nemzeti jellegek elszíntelenedését, esetleg végérvényes eltûnését. A levegõ és a vizek tisztaságának megõrzéséért, a teljes természeti környezet romlásának megállításáért a zöldek szerte a világon mozgalmakat indítottak. Törekvéseik példa értékûek a számunkra! A homo sapiens megmaradásának és boldogulásának nemcsak a fizikai tér romlatlanságának a megõrzése a feltétele, hanem a kultúra egyetemes és nemzeti sajátosságainak megtartása is. A mûvelõdési hagyományok feletti õrködés, a kultúra ápolása és fejlesztése minden nép elidegeníthetetlen kötelessége és feladata. Kötelessége más népekkel és magával szemben is! Európa, sõt az egész mûvelt világ elvárja tõlünk, hogy a magyar kultúrát a magas kultúrájú népek szellemi asztalára tegyük, hozzájárulva az egyetemes mûvelõdés sokszínûvé tételéhez. A világ tudja, hogy a magyar örökség nélkül szegényebb lenne. Szegényebb Bartók zenéje, Fábri filmjei és Makovecz Sevillában álló háza nélkül. Az sem kétséges, hogy a magyar kultúrát nem ápolja senki más helyettünk. Az ugyanis a nép, a nemzet kultúrájaként létezik csupán! A nép emlékei, szokásai, dallam- és ízlésvilága, lelkének a rezdülései nélkülözhetetlenek a mûvészet számára. Hitelesen akkor szólal meg a mûvész, ha ezekbõl merít. Nem hagyhatjuk tehát ezt a kincset veszendõbe menni! Nem hagyhatjuk, hogy múló divatból, igénytelenségbõl, tudatlanságból vagy hanyagságból a nemzettudat leglényegesebb tartalmáról, magyar létünk biztosítékáról lemondjunk! Ez a célunk, ez a feladatunk. Ennek teljesüléséhez óhajtunk segítséget adni az Identitás Szabadegyetem megszervezésével. Hisszük, hogy a szellemiségét magukkal vivõ hallgatók jó követei lesznek a magyar kultúrának. Hisszük, hogy a másságot elfogadó, értékeit igenlõ, a másik kultúra képviselõjét tisztelõ, így az együttélésre alkalmas polgárai lesznek a világnak. 48 Egy összefoglalóval – melyet Kocsis Katalin készített Halász Gyula: Jazz Kanizsán (Jazz-hétvégétõl az Alpok-Adriáig) címû könyve alapján – emlékezünk a városban folyó jazz-életre. A vándorgyûlés idején, 2003. augusztus 14-én a nagykanizsai Tiborcz Kvartett mûsora fogja felidézni a kanizsai jazz-hétvégék hangulatát. Jazz Kanizsán Nagykanizsa kulturális életében üde színfoltként tûnt fel az 1972-ben alakult jazzklub. A klub feladatának tekintette a jazz és a hozzá kapcsolódó társmûvészetek népszerûsítését. A tagság zöme középiskolás fiatalokból állt, mely aktív szerepet vállalt a jazzkoncertek szervezésében és a nemzetközi jazzfesztivál elindításában. A kanizsai jazzmozgalom életrehívásában elévülhetetlen érdeme volt dr. Beke Árpádnak és Pék Pálnak. Vezetésükkel a kanizsai jazzklub az alakulást követõen rövid idõn belül az ország elsõ jazzklubjai közé került. A hazai jazzfesztiválok a 70-es években vidéken zajlottak, Budapesten a sztárkoncerteket tartották. Nagykanizsa 1973-ban tartotta elsõ fesztiválját, Nemzetközi Dzsesszhétvége elnevezéssel a Magyar Rádió és a nagykanizsai Fegyveres Erõk Klubja rendezésében. Az 1973-80 közötti idõszakban minden évben két-három napos rendezvénysorozat volt a jazzfesztivál, a zene mellett az irodalom, a fotómûvészet, a film- és a plakátmûvészet kiválóságai színesítették a programokat. Ezek a napok minden év legkiemelkedõbb napjai voltak a jazzkedvelõk számára: ünnepek, a zene és a minden kényszer nélkül összesereglett fiatalok ünnepei, „slukkok a szabadságból”. A sajátos hangulathoz erõsen hozzájárultak a Sörgyárban tartott jam session-ök (örömzenék), a fesztivál idején a város parkjait ellepõ hátizsákos fiatalok, s a köztük fel-feltûnõ gumibotos rendõrök látványa. 1982-1986 között, pénzügyi nehézségek miatt már csak kétévente nyílt lehetõség a fesztiválok megtartására. Új színfolt volt viszont ebben az idõszakban a workshop, az alkotómûhelyi társulás. 49 A harmadik korszak 1991-tõl kezdõdött Alpok–Adria Jazzfesztivál néven. Az új elnevezés új tartalommal párosult, hiszen fõként olasz, osztrák, horvát és szlovén zenekarok szerepelnek a hazai együttesek mellett. Sikerült a fellépõk körét skandináv elõadókkal bõvíteni, emellett változatlanul felléptek amerikai együttesek és szólisták is, emelve a fesztiválok színvonalát. A jazzfesztiválok harmincéves történetében fellépett itt többek között: Mel Waldron – Jimmy Wood – Tim Kennedy triója, Albert Mangelsdorff, Bosko Petrovic, Leszek Zadli free-jazz együttese, Jiri Stivin, Zbigniew Namyslowski, Teddy Wilson, Eddie Gomez, Cecil Taylor, Don Cherry kvartettje, Art Farmer, „Philadelphia” Jerry Ricks, Didier Lockwood, Joe Henderson, Syrius együttes, Benkó Dixieland, Pege Aladár, Deseõ Csaba, Garay Attila triója, Kõszegi Imre és együttese, Vukán György, Lakatos Antal, Csik Gusztáv, Gõz László, Szakcsi Lakatos Béla, Csepregi Gyula. A zene és versmondás mellett a képzõmûvészeti élet a leggazdagabb és legszínesebb Kanizsán. Nemrég jelent meg egy album a kortárs alkotókról Ars Nagykanizsa címmel. E kötet segítségével mutatjuk mi is be az alkotókat. A színes illusztráció is ebbõl a kötetbõl vett válogatás. Kostyál László Ars Nagykanizsa (részlet) Kanizsa képzõ- és iparmûvészetének elsõ stációi számunkra már homályba vesznek. (...) Ma – megmaradt alkotásaink alapján – csak a 17. század legvégéig tudunk visszatekinteni, de Johann Georg Heinsch szép festményén túl (1695, Alsóvárosi templom) a korai emlékek is a 18. századból származnak. A mûvészek közül ebbõl az idõszakból Caspar Franz Sambach emelkedik ki (Alsóvárosi templom fõoltárképe, 1747), aki utóbb a bécsi akadémia igazgatója lett. A többi alkotóról – mint Joseph Hilt, az Alsóvárosi templom szentélyében lévõ két szobor, Teophilus Boheim, a Szentháromság-emlék (1758), Thomas Naderer, a miklósfai templom kapuzata (1765) vagy Jicchák Eisik, a zsidó hitközség Chevra Cadisa könyve miniatúráinak (1782) készítõje – nevükön kívül keveset tudunk. Egyikük sem lakott a városban. A század közepén (1763-tól) Liebundt Antal szobrász a város polgára volt, azonban egyetlen munkáját sem ismerjük. Talán csak a ferences (Alsóvárosi) templom egyik-másik oltárképérõl tételezhetõ fel, hogy helyben lakó, laikus fráter készítette. (...) 1908-tól mûködtette szabadiskoláját a városban a jó kvalitású Sass Ferenc. Tanítványa, késõbb felesége, Farkas Erzsébet és lánya, Sass-Brunner Erzsébet 50 (állandó kiállítása látható Nagykanizsán a Képzõmûvészetek Házában, a szerk.) már az 1930-as években, Indiában lett ismert mûvésszé. Ekkor távozott a városból a szintén külföldön (Brazíliában) nevet szerzõ Õsze András szobrászmûvész és Z. Soós István festõmûvész (az õ állandó kiállítása is a Képzõmûvészetek Házában látható, a szerk.), késõbb, már a II. világháborút követõen telepedett ide Vörös János szobrászmûvész és Szemenyey Ferenc festõmûvész. Az 1950-1960-as években a képzõmûvészeti élet kristályosodási pontját a városi szakkör képezte, vezetõje Szemenyey Ferenc, majd H. Gelencséry Mária, utóbb Haraszti László festõmûvész volt (õ mára eltávozott a városból), akinek szakmai irányításával a szakkör virágkorát élte. A város jelenlegi, pezsgõ mûvészeti életének gyökerei erre az idõszakra, az 1960-1970-es évek fordulójára nyúlnak vissza. Ekkor bontakozott ki Erdõs László és Farkas Zsuzsa mûvészete. Ekkor kezdõdött meg annak a fiatal mûvészgenerációnak – Haraszti mellett Fürtös Ilona, Kustár Zsuzsa, Rétfalvi Sándor, néhány évvel késõbb Szekeres Emil, utóbb Melega István – az idetelepedése, amelynek indulása a legendás IPARTERVkiállításokkal és a magyar avantgárd szárnyra kapásával esett egy idõre, és amely a mai kanizsai mûvészet klasszikus generációjának tekinthetõ. Mellettük hamarosan „felnõtt” a következõ mûvészgeneráció – Járási Ildikó, Kotnyek István, Ludvig Zoltán, Stamler Lajos – is, amely a mai „derékhadat” képezi. Újabb elõrelépést jelentett 1987-ben a Zalai Képzõ- és Iparmûvészek Egyesületének, majd ennek felbomlása után, 1994-tõl a Kanizsai Képzõ- és Iparmûvészek Egyesületének megalakulása. Fontos esemény volt 1990-ben a már nemzetközileg ismert, friss színeket hozó Szemenyey-Nagy Tibor hazatérése. A 90-es években a mûvészutánpótlás terén voltak kimagasló jelentõségûek a Hevesi Sándor Mûvelõdési Központ, valamint a Hyány Galéria nívós kiállításai és a Stamler Lajos által szervezett szakkör és nyári mûvésztelep. Ezekben az években újabb fiatal alkotók – Babati Csaba, Ferkovics József, Flumbort Rita, Horváth Györgyi, Kovács Katalin stb. – is a reflektorfénybe kerültek. 1998-tól évente két alkalommal a Nagykanizsa melletti Kendlimajorban kerül megrendezésre az ausztriai Trofaiachból idetelepült nemzetközi Ludvig Mûvésztelep, amelyre mindeddig közel félszáz, Európa különbözõ részein élõ alkotó kapott invitálást, akiknek révén a helyi mûvészek kitekintése is jelentõsen megnõtt. A kilencvenes évek kanizsai mûvészete stiláris szempontból izgalmasan szerteágazó, a skála a nagybányaias indíttatású tájképektõl a népies, az organikus, a strukturalista, a konstruktív mûvészeten, az art trouvée-n keresztül az op artig és a kinetikus mûvészetig terjed. Mindez persze csak az elsõ megközelítésre ilyen egyszerû és világos, hisz a kategorizálás álnok dolog, a stílusok olykor egy-egy alkotáson belül is keverednek, máskor egy-egy alkotó pályáján belül bukkannak fel eltérõ, néha egymásnak is ellentmondani látszó törekvések. Erdõs László: Naplemente, Balaton (olaj, 50x70 cm) Babati Csaba: Adaptáció (grafika, 34x57 cm, 2001.) Ambrus Márta alkotása Csávás Csaba alkotása Farkas Zsuzsa: Kékhajú (vegyes technika, 19x23 cm, 1980.) Flumbort Rita: Játszóház (olaj, papír, 42x59 cm, 1993.) Horváth Györgyi: Présház H. Gelencséry Mária: Csendélet (olaj, vászon, 40x50 cm) Járási Ildikó: Múzsák (tûzzománc, felület: 52 m², Hevesi Sándor Mûvelõdési Központ, Nagykanizsa, 1990.) Kassainé Szarjas Gertrúd: Növény kompozíció (selyemfestmény, 35x53 cm) 51 A sort mindenképpen a korszak legelején, 1990-ben elhunyt Szemenyey Ferenc lírai tájképeivel kell kezdenünk. Szemenyey Hollóssy Simon, Ferenczy István és társaik nyomdokán haladva a plein air festészetnek hódolt, szinte panteisztikus indíttatású képeibõl a szabad levegõ és az áradó napfény frissessége, a természet üde szépsége árad. Tudatosan elutasította a 20. századi mûvészet absztraháló törekvéseit és újításait, élet-igenlése kifejezéséhez a legalkalmasabb eszközt az impresszionisztikus képalkotásban látta. Hozzá hasonló úton járt H. Gelencséry Mária is. Lírai hangvételû, visszafogott színvilágú, naturalisztikus festményeinek fõ témái a városábrázolás és a virágcsendélet. Enyhe párába burkolt kompozícióival a pillanatnyi hangulat megragadására törekedett. Nála többnyire élénkebb színeket és erõsebb kontrasztokat használt, feszesebben komponálta alkotásait a Szõnyi és Egry hatása alatt dolgozó Erdõs László. Erdélyi és zalai tájképein mindent elönt a napfény, áradnak a természet buja színei, elfedve és a természethez szóló ódává öltöztetve a szigorúbb képi konstrukciót. Erõteljesebben elvonatkoztatja a hagyományos táj- és emberábrázolást Farkas Zsuzsa. Akvarelljei szenvedélyes szín-szimfóniák, melyek csak olykor engednek következtetni eredeti témájukra. Grafikáin, tusrajzain a lélek legmélyebb régióiig leásva, rendkívüli szenzibilitással ragadja meg modelljeinek lelki rezdüléseit. Kassainé Szarjas Gertrud tõle eltérõ irányba absztrahál. Képei olykor a látott táj szépségét ragadják meg, máskor a látvány csupán kiindulási alapul szolgál költõi finomságú, érzékletesen megfestett, belsõ mozgást asszociáló szürrealista vízióihoz. A realizmus és a szürrealizmus jellemzi Horváth Györgyi festészetét is, de két párhuzamos vonulatként. Elõbbit szûk kivágatú, a lényegre koncentráló portrék és épületrészletek jellemzik, utóbbit hullámvonalak, hullámzó mozgást végzõ csíkos és kockás felületek, geometrikus alapelemek (kör, négyszög) titokzatos, öntörvényû játéka. Másféle tájértelmezéssel, leggyakrabban pasztell színekkel, redukált eszközökkel megfestett tájképekkel jelentkezik a reklámgrafikusként és fotósként is tevékenykedõ Melega István. Alkotásain mindig rendre, tisztaságra, áttekinthetõségre törekszik. Kerüli az éles kontúrokat, inkább a finom árnyalatokat és színharmóniákat kedveli, a részletek helyett a táj hangulatát, intimitását igyekszik megragadni. Ludvig Zoltán más irányból közelít a természethez. A kék, zöld és sárga színek uralta, hajladozó, hullámzó vonaljátékkal komponált, organikus képein a születés titkát kutatja, az élet keletkezésének illékony pillanatát próbálja a képi szférába átemelni. Sosemvolt, ámde minden ízükben realisztikusnak ható motívumain keresztül szemünk láttára megy végbe a teremtés létre hívó misztériuma, kezdõdik el a jövõ. 52 A fotózással és filmezéssel is foglalkozó Kotnyek István festményein a konstruktivizmus és a szürrealizmus jegyei keverednek. Képi világa csak néha õrzi a látványhoz rögzült valóság utolsó elemeit, amelyekbõl kiindulva egy új univerzumot hoz létre. Ebben sejtelmes fények vibrálnak, kemény ecsetvonásokkal megfestett, szálkás motívumok, meghatározhatatlan körvonalú, de – gyakran – térbeliséggel bíró és ezért életszerû, máskor teljesebb absztrakt objektumok tûnnek fel. Kovács Katalin a feszes konstrukciótól ugyanakkor a strukturalizmus irányába mozdul el. Képeit saját maga készítette merített papírra festi, melynek szabálytalan, esetlegesnek ható formája izgalmasan ellensúlyozza a képek mustraszerû, személytelen, hideg struktúráját. Kísérletezõ kedvû, mindig újat keresõ mûvész Stamler Lajos. Korábban talált tárgyakra építette térbe is kilépõ, más szemszögbõl nézve önálló teret létrehozó, doboz-szerû objektjeit, majd az írás esztétikai szerepét kutatta. A 90-es évek közepén emberi torzók foltjai jelentek meg meditatívabb jellegû alkotásain, melyekkel az élet kínzó problémáira kérdez rá, korábbi mûveitõl eltérõ, költõi megfogalmazásban. E kérdésfelvetés rokon Szekeres Emil festészetével, de nála a kiindulópont mindig az élet és a halál problémája. Bár õ is szívesen tesz – tájképi irányú – kitérõket, de szürrealista, álom-szerû kompozícióin újra és újra visszatér a filozofikus indíttatású, a lét értelmét firtató alapkérdéshez, és újra és újra eljut a végsõ következtetéshez is: a lét az elmúlás kezdete. A fiatalabb generációt képviselõ Flumbort Rita kacskaringós úton jutott el a kilencvenes évek közepét jellemzõ, a primitív népek kultúráját és a belõle eredeztethetõ kubizmust egyszerre idézõ, erõteljes, többnyire antropomorf formákra építõ festészetig. A szûk képkivágás hatását erõteljes színkontrasztokkal fokozva hozza létre misztikus, olykor félelmetes hatású kompozícióit. A filmkészítésben is sikeres Babati Csaba szintén a múlt elemeibõl nyer ihletet, csodálatos érzékenységgel festett képi világa ugyanakkor sokkal lágyabb, kifejezetten lírai hangvételû. Festészete szimultán jellegû, különbözõ tér- és idõsíkokat helyez egymás mellé, illetve egymásra, melyek egymásba mosódása a múlt és a jelen folyamatosságát asszociálja, képépítésének középpontjában ugyanakkor többnyire maga az ember van. Talán jelképesnek is tekinthetjük, hogy Szemenyey-Nagy Tibor éppen nagyapja halálának évében, 1990-ben tért haza, tizenhat év emigráció után. Õ már nem festõ vagy szobrász, túllépett az ilyen jellegû megkülönböztetésen. Mûvészetével a kortárs nemzetközi tendenciákhoz, elsõsorban az op arthoz és a kinetikus mûvészethez igazodik, de mindig új területek felé elmozduló, állandóan kísérletezõ alkotó, aki nem tûr meg ilyesféle kategorizálást. Mûvészetében az egész univerzum megjelenítésére törekszik. Kovács Katalin: Balett (tempera, merített papír, 50x70 cm, 1995.) Kotnyek István: Vízszint (akril, farost, 110x110 cm, 1995.) Ludvig Zoltán: Parazita (vegyes technika, 40x90 cm, 1997.) Melega István: Tél Zalában (akril, 50x60 cm, 1995.) Kustár Zsuzsa: A párosító szerelem meséje (üvegmozaik falikép, 30 m², 1988.) Stamler Lajos: Habitusok I. (akril, fa, 140x100 cm, 1996.) R. Fürtös Ilona: Borbála, Janus anyja (francia gobelin, 22x33 cm, 1972.) Szekeres Emil: Dráma (vegyes technika, 50x50 cm) Szemenyey Ferenc: Táj, (késõdélutáni fényben) (olaj, fa, 30,5x26 cm, 1927.) Szemenyey-Nagy Tibor: Plejádok (kapu a világegyetemhez) (dombormû, kétkomponensû mûgyanta, vas, 272x150x22 cm, 1995–97.) 53 Csávás Csaba a késõ barokk vándorszobrászok ihletett utódja. Többnyire a hagyományos témákat és a hagyományos megfogalmazásokat alkalmazza, illetve ezekbõl kiindulva keresi a tartalomnak megfelelõ, ma is adekvát megfogalmazási módot. Vallásos kompozíciói mély belsõ átélésrõl tanúskodnak. Szobrász társa, Ambrus Márta vele ellentétben kisméretû alkotásokat készít. Kerámiából készült emberfejeit és maszkjait többnyire textil-kompozícióba foglalja, amely mind háttérként – ebben az esetben az alkotás külön keretet kap –, mind a kerámiával kompozícionálisan egyenjogú, azt szervesen magába foglaló alkotóelemként is megjelenhet. Utóbbi megoldás a legtöbb alkotást jellemzõ függesztett installálási módból adódó mágikus jelleget erõsíti. Az iparmûvészek közül a legsokoldalúbb Kustár Zsuzsa, aki ugyanúgy készít grafikát és olaj képet, mint textilt, üvegablakot vagy mozaikot, köztük impozáns méretû muráliákat. Mûveinek legfõbb témáját ma is a népmesék, balladák adják, és a tartalomhoz igazodik kifejezésmódja is. A népi történetek mögött az örökérvényû jelképeket keresi – ezek adják kompozíciói keretét –, azokat az igazságokat, amelyek mai, rohanó és felszínes világunkat is megérinthetik, megtermékenyíthetik. (Kustár Zsuzsa alkotását a nagykanizsai Halis István Városi Könyvtárban, mely a vándorgyûlésre készül el, részletesen ismertetjük kötetünkben. A szerk.) Másképpen nyúl a népi tradíció kimeríthetetlen kincsestárához a textil tervezõ R Fürtös Ilona. Õ az egyes alakok (és rigmusok) szimbolikáját kutatja, alkotásain a hagyományos elemek a modern mûvészet formai megoldásaival ötvözõdnek. A tradicionális motívumok újrafogalmazása számára a kötõdés irányát és a kontinuitást jelképezi. Kedveli a sokszínû, vibráló hatást eredményezõ, kisméretû, sokszor elvont jelképiségû képi elemeket. Szintén népies ihletésûek, szimbolikusak, ugyanakkor illusztratívak Járási Ildikó tûzzománc képei. Ragyogó technikai tudással használja ki a zománc adta lehetõségeket. Finom, meseszerû kompozícióit nõiesen hajladozó vonalak és formák, pompás, mélytüzû színvilág jellemzi. Mûveivel ugyancsak mélyebbre hatol a tartalom által megkövetelt felszínnél, és az a mögött rejtõzõ jelképek megfejtésére és megragadására törekszik. 54 A város születésnapjának ünneplése, egy városi fesztivál kialakulásának lehetõsége s a gólyalábazás összefonódik egymással. A program szervezõi, akik a Régi Jó Hagyományõrzõ és -teremtõ Egyesület keretében végzik az utóbbi idõben tevékenységüket, a jeles napra újságot is megjelentettek. A Kanizsai Fordulóban közzétett írásaikból és nyilatkozataikból vett idézetekkel jól érzékeltethetõ a szervezõk szándéka. Segítségükkel a vándorgyûlés résztvevõi számára egyértelmûvé válik a gólyaláb megjelenésének oka a programon. A lap számai könyvtárunk digitalizálási mûhelyének eredményeit azzal használják ki, hogy száz évvel korábbi híradásokat is megjelentetnek. Nagykanizsa és a gólyalábazás (összeállítás) A szervezõk azt gondolják, hogy a program „Nagykanizsát hagyományaink felelevenítésével és megõrzésével Európában ismert idegenforgalmilag is érdekes várossá teszi.” Ugyanezt más szavakkal így fogalmazták meg: „Közös célunk, hogy egy olyan nemzetközi hírû rendezvénnyé alakítsuk ezt a néhány napot, amellyel a város magára irányítja a figyelmet.” Másikuk a „gólyalábazásban (...) látja azt a fantasztikus lehetõséget, ami reklámnyelven fogalmazva egyértelmû azonosítást fog jelenteni városunknak a nagyvilágban.” Harmadikuk a következõket mondta: „Kanizsa több értékkel rendelkezik, mint amennyit az itt élõk és a környezete, és az ország tud róla. Ha valakit megkérdezek, aki elõször jön a városba, arról hallom beszélni, hogy szebb, érdekesebb ez a város, mint gondolta. Csodálatos a sok fa, a rendezett utcák látványa, a korábbi korszakot õrzõ városkép. (...) A tömeges gólyalábazás pedig, szerintem eszköz lehet ahhoz, hogy sokan jöjjenek ide és megcsodálják a város értékeit.” A konklúzió szintén egy interjúból: „Úgy gondolom, hogy Nagykanizsának nincs jelenleg más lehetõsége az ország-világ elõtti megmutatkozásra, mint az, 55 hogy megpróbál olyan fesztiválokat, rendezvényeket kínálni, amelyre messzebbrõl is szívesen ideutaznak az emberek.” A város napja fontos lett életünkben, a Régi Jó Egyesület ebbõl nõtt ki. A sokfajta program a 19. és a 20. század fordulóját, Kanizsa életének leggazdagabb, legszínesebb idõszakát idézi. Ebben a programfolyamban meghatározó a játék. A Kanizsai Forduló 2001. április 27-28.-i számában így fogalmaztuk meg a játék fontosságát: „Kanizsa Játszik Régmúlt idõk játékainak életre keltésére vállalkozunk, mert játszani jó. Ha a mai és a holnapi jó kedélyû, munkáját eredményesen végzõ sikeres Kanizsára gondolunk, akkor sokat és önfeledten játszani tudó fiatal és felnõtt városlakók képe is felsejlik elõttünk. Az érdeklõdõ felnõtteket és gyerekeket az Erzsébet téren 4 játszóhelyen várják játékmestereink.” (A játékmesterek már három esztendeje könyvtárunk dolgozói.) Az egyszerû, szinte eszköztelen hagyományos játékok (karikahajtás, ugróiskola, építés kukoricacsutkával) legfontosabbja a gólyalábazás, mellyel a könyvtáros vándorgyûlés résztvevõi is megismerkedhetnek. Most idézzük a lapból az elsõ versenyt beharangozó szöveget. 56 57 GÓLYALÁB@KÖNYVTÁR.HU 59 Az elõzõ oldalon egy 24 órás verseny szereplõi láthatók. Az egész napos program egyik állomása ugyanis a könyvtárunk volt GÓLYALÁB@KÖNYVTÁR.HU címmel. Ez a játék is segítette a 2003. évi felkészülést a város napi versenyre, melynek felhívásából idézünk: „A semmivel össze nem téveszthetõ élmény, a gólyalábazás mindannyiunk öröme és Nagykanizsa büszkesége lehet. Sokan megtanulták a falábon járást az elmúlt két városnapon, még többeknek gyermekkori emléke. Gólyalábazzunk – járjunk és versengjünk – együtt 2003-ban is! Egyéni bajvívások az arany gólyalábért – Rákoló (hátrafelé gólyalábazó) – Féllábaló (ki tud legtovább fél lábon gólyalábazni?) – Keringve haladó – Akadályfutás gólyalábon – Leggyorsabb gólyalábazó (A versenyen résztvevõ egyéni indulók száma meghaladta a 20-at, általános iskola alsó tagozatostól az 50 éves felnõttig terjedt a nevezõk kora.) Féllábalók. Ki tud legtovább fél lábon gólyalábazni? Kissé fejetlenül az akadályok között 60 50 fõs és 1000 éves csapatok versenye az arany gólyalábért. Ez a nap legnagyobb versenye, amelyen az egykori kanizsai sáros utcán gólyalábbal átkelõk emlékét idézzük.” (2003-ban három 50 fõs csapat versengett a díjért.) Felnõtt és gyermek az egyéni bajvívók között A gyõztes csapat elsõ és utolsó sorszámot viselõ tagjai Részlet a 2003. évi GÓLYALÁBAZÓK NAGY KANIZSAI tablójából 62 Részlet egy másik 2003-ból való felhívásból: „Hogyan lett Nagykanizsa a gólyalábazás hazája? Április 25-26-27-én bárki megláthatja, de akár ki is próbálhatja a szenzációs hangulatú Város Napján... Immáron ötödik éve idézzük meg szeretett városunkban a Monarchia századfordulójának békebeli hangulatát. Idézhettük volna a híres középkori végvári idõket, vagy a réges-régi Budapest- Kanizsa vasútvonal emlékét is a mindenki által ismert Megy a gõzös Kanizsára dallal, – de úgy láttuk, hogy a gólyaláb a legjobb választás. Barbarits Lajos 1929-ben megjelent Nagykanizsa monográfiájában A pirostéglás kanizsai utcák története c. fejezetben megemlékezik a sárról és a különös szerszámról, melyet használva közlekedtek a kanizsaiak: A város maga nyáron feneketlen por, máskor pedig ennek megfelelõleg ugyanolyan Együtt a három versengõ csapat 63 sártenger volt. Az utcákon esõs idõben fából készült ún. gólyalábakkal keltek át az emberek az egyik sorról a másikra. Nos kedves olvasó, ha jól szeretné érezni magát egy hétvége erejéig, akkor tegyen velünk idõutazást abba a korba, amikor az emberek megemelték kalapjaikat egymás elõtt. Amikor a hölgyek és urak karonfogva sétáltak a korzón. Jöjjön el a látványos gólyalábas világtalálkozóra, vagy vegyen részt az amatõr gólyalábas versenyeken. Nézelõdjön a korabeli fõtéri vásárban, vegyen magának míves vásárfiát az õsi mesterségeket gyakorló kézmûvesektõl. Csodálja a tucatnyi, századfordulót megidézõ, emberek alkotta élõképeket. Játssza velünk a századforduló gyermekjátékait. Kortyoljon bele a Borudvar ízeibe, kóstolja meg a kemencében sült lepényt.” 64 A következõ oldalakon három olyan kanizsaira szeretnénk a figyelmet irányítani, akik a könyvtáros vándorgyûlés baráti találkozójának díszvendégei lesznek, képviselve Nagykanizsa szellemi-kulturális életét. Az elsõ írás a Magyar Nyelv 2003. évi 2. száma 251-253. oldalain jelent meg. Gerstner Károly Ördög Ferenc 70 éves Ördög Ferenc, a magyar névtan és forrásközlés jeles személyisége 2003. április 5-én töltötte be 70. életévét. A Tolna megyei Gyulajon született, az egyetemet Szegeden végezte el, ahol Mészöly Gedeon, Nyíri Antal és Rácz Endre óráit hallgatva fordult érdeklõdése a nyelvészet, ezen belül a nyelvjárástan és a névtan felé. 1956-ban került középiskolai tanárként Zalába, Nagykanizsára, ahol befogadták õt, munkáját mindig is támogatták és nagyra becsülték, s így vált Ördög Ferenc tõsgyökeres zalaivá, amit egész munkássága is bizonyít. Az elmúlt években a vele való beszélgetések során többször is hangoztatta – panaszként?, mentségként? – hogy „vidéki, kisvárosi tanáremberként”, akinek nem áll rendelkezésére szakkönyvekkel és folyóiratokkal jól felszerelt könyvtár, csak azt tudta elvégezni, a magyar tudománynak adni, amit tõle eddig megismerhettünk. Nos, jól tudjuk, hogy ez a „csak” egyáltalán nem kevés és nem súlytalan teljesítmény! Pályafutásának fõbb területeit sorba véve, elõször az egyéni tudományos munkásságáról szólnék. Cikkei Gyulaj nyelvjárásának bemutatásától az asszonyoknak a népnyelvben megfigyelhetõ megnevezésein, a névtudomány mûszavain, a céhek patrónusválasztásán, a migrációra utaló családneveken át a patikanevekig terjedõ nagy íven helyezkednek el, melyek magyarul és németül többek között a Magyar Nyelvben, a Magyar Nyelvõrben, a Néprajz és Nyelvtudományban, a Névtani Értesítõben, az Onomában, az Acta Linguisticában és számos gyûjteményes kötetben és konferencia-kiadványban láttak napvilágot. (Ördög Ferenc tudományos tevékenységének összefoglalását 1. a Névtani 65 Értesítõ 25., 2003-as számában.) Három nagy mûvét külön is ki kell emelni. Ezek közül az elsõ a „Személynévvizsgálatok Göcsej és Hetés területén”. Az 1973- ban megjelent 620 lapos könyv (melyet 1975-ben disszertációként védett meg, s nyerte el így a kandidátusi címet) 82 falu teljes személynévanyagát tartalmazza, s olyan alapmû, amely módszertani alapvetésével és következtetéseivel példaként szolgál a hasonló jellegû kutatásokhoz. Második kiemelkedõ munkaként említhetem a „Zala megye népességösszeírásai és egyházlátogatási jegyzõkönyvei” címû forráskiadványt. Két évtizedes alázatos és aprólékos filológiai munka eredményeként 1991 és 1993 között három vaskos kötetben látott napvilágot a törzsanyag, ehhez társult 1998-ban negyedikként a különféle mutatókat tartalmazó kötet. A több mint háromezer lapos munka alapmû a szó valódi értelmében: erre építve számos területen lehet eddig nem mûvelt kutatásokat végezni, illetve új összefüggéseket felfedezni. A névtan mellett nyelvjárási, nyelvtörténeti, néprajzi, településtörténeti, helytörténeti, helyi egyháztörténeti, történeti demográfiai vizsgálatokhoz is szinte kimeríthetetlen forrásként használható a közzétett anyag, de tágabb összefüggésekben tanulságokkal szolgálhat a germanisztika, a szlavisztika vagy a szociológia számára is. Ördög Ferenc harmadik nagy egyéni alkotása a „Helynévmutató Csánki Dezsõ történelmi földrajzához”, mely Kiss Lajos méltató elõszavával 2002 végén jelent meg 867 lapon. A bevezetõben ezt a mûvét a szerzõ a rá jellemzõ szerénységgel „összesítõ (nyelvtörténeti) helynévtárnak” nevezi, ami persze igaz, de jelentõsége csak másik két mutatóhoz mérhetõ. Aki történeti filológiával foglalkozik, jól tudja, hogy a Fejér György kiadásában megjelent „Codex Diplomaticus” anyaga az ehhez Czinár Mór által készített mutató (Czinár-index) nélkül, valamint a Wenzel Gusztáv kiadásában megjelent „Árpádkori új okmánytár” a Kovács Nándor készítette mutató (Kovács-index) nélkül csak igen körülményesen volna használható. Nos, Csánki mûvét ezentúl az Ördög-index teszi könnyen kezelhetõvé. A mutató értékét egyáltalán nem csökkenti az, hogy vele együtt CD-n az alapmû is megjelent, hiszen tudjuk, hogy filológiailag megalapozott munkát csak az eredeti forrás segítségével végezhetünk. Ördög Ferenc tevékenységének másik nagy területe a földrajzi nevekhez kapcsolódik. 1964-ben az õ közremûködésével jelent meg a „Zala megye földrajzi nevei” címû gyûjtemény: ez elindítója lett egy országos méretû mozgalomnak, mely szorosan összefügg Ördög Ferenc nevével is. Számos megyei vagy járási kötetnek társszerkesztõje (pl. Tolna, Vas, Veszprém és Komárom megye, a kapuvári, nagykátai, jászberényi járás stb.), másoknál tudományos tanácsadó (pl. Somogy és Baranya megye), de a munka szervezésébõl szinte mindenhol kivette a részét, 1977-tõl az MTA Nyelvtudományi Intézetének szerzõdéses munkatársaként is. 1978-ban jelent meg „A földrajzi nevek gyûjtésének, 66 ellenõrzésének és közzétételének kézikönyve”, melynek egyik szerkesztõje Ördög Ferenc, s „A földrajzi nevek ellenõrzésének alapelvei és menetrendje” címû rész írója is: én valójában ebbõl ismertem meg nevét, hiszen mielõtt „neves pályafutásomat” néhány Baranya megyei falu anyagának ellenõrzésével elkezdtem volna, ezt a fejezetet kellett tanulmányoznom a lehetõ leghatékonyabb munka érdekében. 1980-ban a veszprémi, 1986-ban pedig a zalaegerszegi névtani konferencián Ördög Ferenc számolt be a földrajzinév-gyûjtésben elért eredményekrõl, melyekben az õ lelkesedése és az ügy iránti elkötelezettsége is benne volt és van (amit õ természetesen elhallgatott...), és nem az õ hibája, hogy az elmúlt 10-12 évben ez az igen fontos és még korántsem befejezett munka nem halad a szükséges ütemben. Harmadik nagy és igen jelentõs tevékenységi köreként említhetem az oktatásban való részvételt. Népszerû középiskolai tanár volt a (jelenlegi nevén) Batthyány Lajos Gimnáziumban, s megyei szakfelügyelõként is õszinte tisztelet övezte. A tanórákon túl honismereti és népnyelvkutató szakköröket és táborokat szervezett, s ilyen témájú pályamunkák megírására ösztönözte tanítványait és kollégáit. Az ezen a téren szerzett tapasztalatait több írásban is közzétette. Felsõoktatási tevékenységét 1966 és 1968 között a Pécsi Tanárképzõ Fõiskola címzetes tanáraként kezdte, majd címzetes docensként az 1970-es évek második felétõl hosszú éveken át az ELTE Magyar Nyelvtörténeti és Nyelvjárástani Tanszékén speciális szemináriumokat tartott a személy- és helynevek kutatásának témakörébõl. 1998-tól óraadóként, 2000-tõl pedig a Széchenyi Professzori Ösztöndíj keretében egyetemi docensként a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Magyar Nyelvészeti Tanszékén oktat. Nélküle az ottani névtani program legfeljebb ha döcögne, s a „Szinkrón és történeti személynévtárak” címû tanegység foglalkozásainak a vezetésével a lexikográfiai programból is kiveszi a részét. Hallgatói mindenkor nagy megbecsüléssel vették s veszik körül, hiszen tisztelik nagy szakmai tudását, s nagyra értékelik emberiességét, közvetlenségét és fanyar humorát. Végül, de nem utolsó sorban említem a tudomány szervezésében és a közéletben való részvételét. Mikesy Sándor korai halála után 1974-töl Ördög Ferenc összeállításában teszi közzé az Onoma címû nemzetközi névtani folyóirat a magyar (vonatkozású) névtani irodalom bibliográfiáját. Aki már foglalkozott ilyesmivel, az tudhatja, hogy ez bizony veszõdséges munka, amit ráadásul igen sokan lebecsülnek, pedig a lehetõségek szerint teljes és fõleg pontos bibliográfiák nélkül aligha lehet tudományosan megalapozott kutatásokat végezni. Ráadásul Ördög Ferenc munkája révén a magyar névtan bekapcsolódik a nemzetközi tudomány vérkeringésébe is. A Pécsi Akadémiai Bizottságban annak megalakulása óta képviseli Zala megyét, s részt vesz a magyar tudományosság regionális 67 életének szervezésében is, miként több konferencia és tudományos összejövetel is az õ tevékeny közremûködésével zajlott le. 1965 óta tagja a Magyar Nyelvtudományi Társaság választmányának, 1975-tõl a Névkutatók Nemzetközi Bizottságának (ICOS), s talán kevesen tudják: az 1980-as évek végén országgyûlési képviselõ is volt. Mindezek alapján nem meglepõ, hogy munkásságát különféle kitüntetésekkel és díjakkal is elismerték. 1973-ban a Magyar Nyelvtudományi Társaság Csûry Bálint-emlékéremmel tüntette ki nyelvjáráskutató tevékenységéért, 1975-ben pedagógusi mûködéséért az Állami Díj II. fokozatában részesült. 1991-ben a Magyar Nyelvtudományi Társaság elõterjesztése alapján megkapta a Zala megye által alapított Pais Dezsõ-díjat, 1997-ben megválasztották szûkebb hazája, Zala megye díszpolgárává, majd 2000-ben szülõfaluja, Gyulaj díszpolgára lett. Mi, akik ismerjük Ördög Ferencet és eddigi életmûvét, csak elismeréssel adózhatunk neki, s egyben jó egészséget és további alkotókedvet és -erõt kívánunk neki, hogy tervbe vett munkáit – a Csánki-kötetek családnévmutatójának összeállítása és a magyarországi patrocíniumi helynevek története a XV. század után – saját örömére, a magyar történeti filológia és névtan, összességében a magyar nyelvtudomány javára be tudja fejezni. S mivel ezek elég nagy tervek, reméljük, Ördög tanár urat még köszönthetjük néhány nevezetes születésnap alkalmából! A könyvtárost (most éppen szerkesztõt) szép feladatok is elérhetik. Az alábbiakat egy bensõséges ünnepségen olvashattam fel a Magyar Mûvészeti Akadémia székházában 2003. április 3-án. Megjelent a Kárpátok õre 2003. évi májusi száma 23-26. oldalain. Egy következetes élet Rózsás János a Magyar Mûvészeti Akadémia 2003. évi aranyérmese Jó hírt hozok Zalából, Nagykanizsáról. Arról a helyrõl, ahonnan egykori társuk, a Magyar Mûvészeti Akadémia tagja, Farkas Ferenc származik, akirõl nálunk zeneiskolát neveztek el, nem sokkal halála után. Arról a helyrõl, ahol nemrég az akadémia tagjai Zalaváry Lajos mûvét tekintették meg. Megjegyzem, ez a mû, a Halis István Városi Könyvtár épülete a város büszkesége, itt dolgozom felkészült könyvtáros kollégáimmal magam is. Rózsás János személyében az Akadémia errõl a vidékrõl, ebbõl a városból választotta ez évi kitüntetettjét. A jó hír pedig az, hogy egy olyan férfiút tüntetnek ma ki, akinek az elismerésére egy egész vidék büszke. 68 Sok fajta kedves és örömteli feladattal örvendeztetheti meg a sors az embert. Az azonban a kivételes események közé tartozik ezek között is, ha valaki másnak az örömében úgy osztozhat az ember, hogy maga is külön örömet érez, mert önnön szándékának és kívánságának megvalósulását látja a másikat illetõen. Mióta Rózsás Jánost ismerem – s ennek már 15 éve – folyamatosan figyelemmel kísérhetem az életét. Egy jókora generációnyi, vagy inkább másfél, korkülönbség van köztünk, mégis folyamatos a kapcsolatunk, melynek legfõbb öröme az, hogy láthatom milyen erõvel és odaadással és egyre bõvülõ ismertséggel végzi munkáját, õ pedig azzal tüntet ki, hogy szívesen és folyamatosan tájékoztat a vele történtekrõl. Egyben jelzem, kapcsolatunk példa arra, hogy van folyamatosság a generációk egymást váltó sorozatában, még ha a szakadások látszanak is erõsebben. Erõmhöz mérten találkozási és megjelenési alkalmat próbálok számára teremteni. Politikai állásfoglalásai, józan értékítélete mindig figyelemre méltóak számomra. Mindez miért van így? Azért, mert következetes élet a Rózsás Jánosé. Elõször titokban, majd félig legálisan, egy ideje pedig a teljes nyilvánosság elõtt végzi tevékenységét. Az ország népe a Szabad Európa Rádió felolvasásából ismerte meg. Megdöbbentette a nyilvánosságot az a sors, melyet megismertetett a magyarsággal, ez a sors a Gulágot megjártak sorsa. A nagy, összefoglaló tabló a szenvedések felfoghatatlan tömegérõl, nem teszi átélhetõvé a fájdalmat. A kis ember, akit megért mindenki, akinek a kínját mindenki át tudja érezni, õ tudja igazán átéreztetni, mi is történt ott, a Gulág lágereiben sok millió emberrel, köztük a százezres létszámú politikai elítélt magyarsággal. Arról a százezres magyarságról hoz õ hírt számunkra, amelynek száz senyvedõjébõl átlagosan négyen jöttek haza. Emlékeit elõször oroszul, a várható számûzetésben gondolta megírni. A tíz év Gulágot ugyanis az örökös számûzetés követte volna Szibériában a Szovjetunió büntetési logikája szerint. Végül 9 év után hazajöhetett, és megérkezése másnapján vázlatírásba fogott. Titokban – joggal tartva az újabb meghurcoltatástól –, rejtegetve írását próbált emlékezni és megmaradni egyszerre. Az akkori Magyarországon megélni, 69 családot alapítani, soha nem felejteni, hogy sok-sok áldozat szinte egyedüli hírvivõje – így kellett élnie hosszú ideig Rózsás Jánosnak. A 70-es években zökkentette ki ebbõl a helyzetbõl a szovjet politikai rendõrség taktikai megfontolása, mely azt fundálta ki, hogy a Szolzsenyicin Gulág szigetcsoportjában emlegetett, olvasni szeretõ, az orosz kultúra és irodalom iránt érdeklõdõ magyar rabot, Rózsás Jánost kellene rávenni egy Gulagot tisztázó emlékezés írására. Ez az akció azonban ellenkezõleg sült el. A kényszerítéssel létrejött írás – mint említettem – fájóbb és hitelesebb hatású a legleleplezõbb, nagy tömegû adatot felsorakoztató összefoglalónál is. Nem valósult tehát meg a Gulág tisztázása, de egy indulatok nélküli õszinte emlékirat született, mely valóban megindító. A mû tehát elkészült és önálló életet kezdett élni. Még az országot is elhagyta, és így jelent meg elõször külföldön. Rózsás János legfõbb munkája, a Keserû ifjúság tehát elõször a nyugati magyarság elõtt vált ismertté. Ezt a munkát használva valósult meg késõbb a rádiós felolvasás (szemtanúja voltam egy olyan esetnek, amikor egy határainkon túli magyar azért szorongatta Rózsás János kezét, mert boldog volt, hogy végre láthatta azt az embert, akinek mûve felolvasása olyan nagy hatással volt rá). Megjegyzem: hazai rádióban nem olvasták még fel a könyvet. A mû hitelességét kikezdhetetlenné teszi Rózsás János rendkívüli emlékezõ képessége, és az, hogy nem idõben távoli emlékeket örökített meg egykoron, hanem a friss „élményeket”. Elõször nem akartam magam sem elhinni a naprakész információkat (a 9 év egyes napjaira pontosan emlékezett az emlékeit író szerzõ). Késõbb meggyõzõdtem rendkívüli emlékezõ képességérõl is. Mély hite segítette túlélni. Mindig megmaradt érdeklõdõnek. Soha nem veszett ki belõle a figyelem a világ és környezete, rabtársai iránt. Soha nem próbált minden áron túlélni sem, nem kerülgette a láger sivár szemétdombját, hogy a szemétbõl kaparjon ki valamit, pedig de sokan haltak bele az ilyesmibe. Soha nem kívánt túlélni mások rovására. Belsõ arányérzéke, tartása, mely nyilvánvalóan vallási meggyõzõdésébõl fakadt, megóvta õt a legszörnyûbb körülmények között is. A szörnyûségek nem tették számára az orosz népet ellenszenvessé. Hosszú ideig járatta az orosz nyelvû lapokat idehaza is. Figyelte a Szovjetunió történéseit, irodalmi változásait. A népek közötti megértést a legteljesebben testesíti meg az õ élete. Lágeri életének tanúi nincsenek, mert nem lehetnek, mégis – hiteles tanúk megerõsítõ vallomásai nélkül is – minden sora hiteles, hitelesíti a lágeri élet 70 utáni leélt élete. Rózsás János ugyanazzal a harcmodorral, ahogyan túlélte a Gulágot, éli életét napjainkig, az azóta eltelt 50 esztendõt. Küldetéses emberré lett. Legfontosabb feladatának azt tartja, hogy hiteles kép alakuljon ki a magyar társadalomban az elhurcoltakról. Rehabilitálási kérelmek tömegének írásával segítette a túlélõket és hozzátartozóikat. Egyre több sors tárulkozott fel elõtte. Természetes módon kezdte el ezeket a sorsokat megörökíteni és rendszerezni, e rendkívüli munkából lett a GULAG LEXIKON. Már fogságba kerülése elõtt, fiatalon megtanult németül. A lágerlakók és az orosz nyelvû olvasmányok jócskán bõvítették tudását egy másik néprõl és kultúráról. Több nyelv és kultúra ismeretében igazán hiteles az õ állhatatos magyarsága. Egy igazán kényes, és csak nagy odafigyeléssel elfogadtatható kérdés, a nagykanizsai Nagy-Magyarország emlékmû visszaállítása ügyét rendkívüli diplomáciai érzékkel jelenítette meg a közvélemény elõtt, majd vitte sikerre. Így ma Nagykanizsa egy fontos régi emlékkel és a múltjával való szembenézéssel éli életét, az emlékmû maga pedig a város talán legismertebb látványossága lett. Jól döntött az akadémia, mert Rózsás János személyében megtalálta a megfelelõ embert, akinek tevékenysége pontosan illeszkedik az eddig kitüntetettek értékrendjének sorába. Okos az a döntés, mely egy testület erkölcsi tõkéjét arra használja, hogy rámutasson valakire, akire éppen erkölcsi értékei miatt kívánja felhívni a közvélemény figyelmét. Olyasvalakit tüntetnek most ki, akire büszke – ezt már jeleztem – a városa, Nagykanizsa is, hisz éppen egy évtizede díszpolgárává avatta, tette ezt akkor, amikor elõször adományozott ilyen címet a rendszerváltoztatás után. Magam azért is vagyok ma különösen örömmel teli, mert akkor a kezdeményezõk között voltam, és tudom, hogy az azt követõ évtized több elismerésének ez volt a kezdete. Az akkor, 10 éve megkezdõdött folyamat azóta szerencsére nem ért véget. Megyéje, Zala megye 10 év után szintén díszpolgársággal tüntette ki, és kapott sok más elismerést is, köztük állami kitüntetést. Az akadémia kitüntetése azonban kivételes, hiszen egy olyan, a magyarság körében tiszteletnek örvendõ közösség tünteti õt ki, mely igen értékessé tette kitüntetését azzal, hogy egyetlen személynek ítéli évente aranyérmét és ezzel bizony különös hangsúlyt és figyelmet tud szerezni a kitüntetettjének. 71 Kustár Zsuzsa Gondolatok a könyvtár üvegablakaihoz A könyvtár két szintjét olyan lépcsõfeljáró köti össze, mely 15-20 cm-re eláll attól az üvegfaltól, mely díszítésre várt. A lépcsõfeljáró több ablakot részben takar. Az üvegfal egész terjedelmében csak a lépcsõn le és föl közlekedõ látogatók számára látható. Ez a rendkívüli tér, mely csak mozgás közben tárja fel az ablakok díszítésének egy részét, arra ösztönzött, hogy valami titokzatosat és jelképeset válogassak össze korábbi népmûvészeti gyûjtéseimbõl. Mert mit is látunk a könyvtárban? Embereket, akiknek látható és láthatatlan tulajdonságaik vannak. Ezekrõl a látható és láthatatlan emberi tulajdonságokról szól az ablakon átjáró fény annak, aki ráfigyel. A díszítendõ felület egyesíti a földszinti és elsõ emeleti belsõ teret. Az építész osztotta fel ezt az üvegfal felületet tizenkét ablakra, négy szintet különítve el egymástól. Ez az ablakbeosztás adott lehetõséget arra, hogy bemutassam az egészséges ember tizenkétféle adottságát titkos, jelképes formában. A négy szintre tagolt teljes üvegfal azt is megengedte, hogy az ember testi, lelki, értelmi és szellemi adottságát külön mutassam be. Az eredeti népmûvészeti ábrázolásokat tükör használatával komponáltam meg úgy, hogy végül minden ablak önálló üzenetet hordoz. Olyan világábrázolás lett minden ablak és az együttesük, melynek értelmezése akár meditációs kísérletté is válhat. Természetesen mindenkinek mást és mást mesél ez az üvegfal. A földszinti két körablak A négy kör alakú ablakból kettõ van a földszinten. Ezekben helyeztem el az örökké körbejáró idõ jelképét. A saját farkába harapó kígyó mezopotámiai jelkép. Csak formailag azonos a két ablak szárnyas kígyója. A jobb oldali ablakban, a zodiákusnak is nevezett állatöv látható. Ez az évrõl évre megismétlõdõ természetbeni változásokat jelképezi, az egymást követõ jegyek (kos, bika, ikrek, rák, oroszlán, szûz, mérleg, skorpió, nyilas, bak, vízöntõ, halak) idõszakainak ábráival. A lépcsõfeljáró mellettiben a huszonhatezer évente ismétlõdõ „világév” jelképe látható, mely a csillagképek vándorlását teszi áttekinthetõvé. 72 Az ember testi adottságai jelképekben I. A bölcs kecske Emberi testünk egyik adottsága a koronacsakra. Ennek mûködését ábrázolja a félig eltakart ablakban megjelenõ bölcs kecske. Feje egy sodrott fonalra nehezedik, azt a látszatot keltve, hogy elõre-hátra hintázik élete fonalán, miközben két (jó)madár csicsereg a fülébe. A bak maga elé néz. Széles mosolyából, mint egy cserépbõl, kinõ a saját életfája, melynek kinyílt virága a szarva fölé nõtt. A takarás miatt nem látszik, hogy mi is történik a kecske szarva fölött. De aki elindul a lépcsõn felfelé, és belenéz a rejtett ablakba, az beleláthat a bak titkolt észjárásába. Azt látja, hogy az életfa virága körbefordul a központ körül, s a virágban egy horgas nyílhegy van, mely változást, támadást, elkerülhetetlen kellemetlenséget jelent. Négy helyzetben is ugyanez látható. Mások titkolt szándékának felismerése emberi adottsága annak, akinek életfája már a feje fölött virágzik ki, azaz nyitott a koronacsakrája. II. A nõ a bika jegyében Emberi testünknek másik adottsága a harmadik szem, mely ha kinyílik, álmokat kelt. Ha figyelmesen nézzük a középtengelyen kibontakozó virágzó életfát, mely öblös, lábas vázából nõ ki, akkor már csak egy szemhunyorítás kell ahhoz, hogy ez átváltozzon egy nõi arccá: a váza a nõ állává és gyöngyfogsoros szájává, az életfa törzse orrává, a mellette álló két madár teste pedig egy lefelé nézõ szempárrá. Öszszességében egy orra hegyére nézõ nõi ábrázat tûnik elõ. A nõ két szemöldöke között kinyílt már életfájának virága. Ez a virág a harmadik szem jelképe. Az álomlátó adottság mûködni kezd, ha az ember szerelmes. 73 III. Virágom, virágom A képen a szûz jelenik meg virág képében, tükörképével együtt. Az üvegablak felsõ síkján a lány fejjel zuhan a föld felé, majd a kép közepén átbucskázik a fején, és talpra áll, átváltozik. Látható, hogy a lány a horizont alá merült, combig földbe verve. Foglyul esik. Az asszonnyá váló szûz elszaporítja majd a virágéletû embereket a földön, de csak akkor, ha idõben észreveszik termékenységét. A magára vett kötény téglalap alakú és sakktáblás díszítésû, ez nem más, mint az egyszer látható, másszor láthatatlan élet-mag. A szûz életfája akkor virágzik ki, amikor elveszti szüzességét (ezt az ágon ülõ páros madár megjelenése jelképezi). Ettõl kezdve már nem használhatja tündérszárnyait, azokat csomóra kötve viseli tovább. Idõvel kinõ fejébõl két bibe formájú szarvacska (a kos jele), mely arra utal, hogy lassan feltámad benne szellemi adottsága iránti érdeklõdése. De csak akkor változik át „okos Katává”, ha felismeri, hogy minden ereje a megvalósított álmaiból jön elõ. 74 Az ember lelki adottságai jelképekben I. Az önfeláldozó anyai szeretet A lépcsõn felfelé haladva elõször a rák jegyében megjelenõ pelikán látható. Róla azt állítja a hagyomány, hogy saját hamvából is feltámad, halhatatlan. Következésképpen örökéletû az az érzés is, amit fiókáival együtt megjelenít: saját vérével táplálja kicsinyeit, és kitárt szárnyával buzgón legyezgeti õket. Õ maga a semmi hegyén áll, és fénynyel átitatva fényt sugároz. Jó érzés azt képzelni, hogy ilyen lélekkel is élhetünk a földön. II. A megérzõ ember Ezen az ablakon rénszarvassal találkozunk. Õ a skorpió jegy második holdházának jelképes állata. Jelképpé agancskoronája tette, ezt évente eldobja, helyére újat növeszt, mindig egy ággal nagyobbat. Nagy életerõrõl és önvédõ érzékenységrõl tesz tanúbizonyságot egész életében. Ezért lett õ „a megérzõ ember” jelképe, aki megjelenítheti az emberi lélek titkos mûködését is. Figyeljük meg a szarvast és körbezárt világát! Fel fog tûnni, hogy két hátsó lába közt egy gyermekkel áldott anya bontakozik ki, hátrarúgó lába nyomvonalán pedig egy Napot szülõ, szoptatásra kész anya ül, aki a szarvas agancsával, mint saját szárnyával ékeskedik. (Földanyánk tündéri gondoskodása jelenik így meg.) A szarvas teljes biztonságban védekezik és támad, mert tapasztalata van arról, ami körülveszi: tudja, õrzõ angyalai vannak, akikkel állandó kapcsolatban áll. Az ablakot felében elvágja a lépcsõ. Nézzünk utána, mit is takar el a teljes kompozícióból! Láthatjuk lent ugyanazt, amit fent, hogy a lelkünket jelképezõ állatot õrangyalok övezik – az alsó és felsõ világban egyaránt. III. Madarak és halak – élet és halál Elsõ pillantásra úgy is láthatjuk: kedves virágindákon madarak énekelnek. 75 Ezzel szemben itt a vágott viráginda halált jelent. A halak csillagkép õsi jelét rajzolja ki az alsó, majdnem szimmetrikus viráginda. Érzékletesen jelképezi a kanyargós életutat. A virágok fölötti pont a halak szeme, a virágok a kopoltyúk, az inda szép ívû vonala pedig cetformájú. Vajon mit érezhetett régen a magyar ember, amikor szeretteit eltemette? Az inda virágzik, magvasodik, majd magját szélnek ereszti, miközben egy-egy lélekmadárnak is szállást ad. Az ember születik, él, meghal és feltámad. Ahogy az örökkévalóságot jelképezõ gyûrûk fent és lent összekötik a két leszakított indát, úgy kapcsolódik össze az elmúlt élet a soron következõvel. A kapcsolódó két inda nagy és kis hajtása között felfényesedik egy urna. Az urna a háttér síkjából jön elõ, fénnyel feltöltve. Emiatt vázájává válik egy fényre kinyílt nagy szegfûnek. Most úgy tûnik, mintha ezt õrizné a két másvilágra tekintõ lélekmadár. A madarak egy vonalban állnak az urnával: együvé tartoznak. Átadják egymásnak a halott ember minden érzelmét, amivel életében azonosult. 76 Az ember értelmi adottságai A gondolat olyan végtelen, mint a levegõ. Ez a hasonlóság hozzásegít ahhoz, hogy az állatöv levegõs jegyeiben (mérleg, vízöntõ, ikrek) felismerhessük értelmi adottságainkat. I. Szeretetteljes barátkozás A mérleg jegyidõszakra érvényes szeretetteljes barátkozást a két kunkalapos szõlõsgazda jeleníti meg, akiknek szüretelõ puttonyát a bõség szaruja helyettesíti. Érdekes módon ebbõl nõ ki a szõlõvesszõ szõlõfürttel. A szõlõ jelentése: áldás. A kehely pedig vigasztalást, egészséget jelent. Az emberek egyik értelmi adottsága az, hogy „a beszélgetõs bor” iszogatása közben vigasztalódnak és egészségesekké válnak. A bor melletti barátságos beszélgetés feltüzeli az embereket. Ezt jeleníti meg a két gazda bajusza, mely ágon ülõ madárrá változik annak, aki hosszabb ideig nézi azt. II. Az átváltozás A második ablak innensõ és túlsó végén két páva között jelenik meg egyegy bohócfej. Középen egy hegyes négyszögbe ékelõdik be négy bohócfej és azt az elképzelést kelti, hogy körbenéznek, mint az az ember, aki meg akarja érteni azt, ami a középrõl látható. A kompozíció egy megváltozott tudatállapotot jelenít meg. Ezt a vízöntõ jegyre jellemzõ, megváltozott tudatállapotot céltudatosan is használhatják azok a gyógyító emberek, akiknek megnyílik a koronacsakrájuk. 77 III. Az igazság felismerése A csillagszõrû lovak záróvonala kirajzol egy patkányfejû fõpapot, akinek kifordított subája alatt patkány bújik meg. A patkány jelkép haragot, szégyent és ellenséget jelent, a kifordított suba jelképe pedig azt, hogy „meguntam a szerelmet”. Ezekben az élethelyzetekben álmodik minden ember, és automatikusan mûködni kezd az az érzelmi adottsága is, amivel feltárhatja az igazságot. Nyitott harmadik szemével átlátja a haragot kiváltó ügyet, és mint egy fõpap, közvetíti az igazságot ég és föld között. Mindezt a patkány csillagkép jelképével (az ikrek jegy keleti megfelelõje) ábrázolta a népmûvészet valamikori mestere. 78 Az ember szellemi adottságai jelképekben A tüzes jegyek (kos, oroszlán és nyilas) tulajdonságaival jellemezhetjük a szellemi adottságokat. I. A szellemi adottság feltámadása Az ember szellemi adottságainak mezopotámiai jelképe a kétfejû sas, ami a kompozíció kellõs közepén két fehér ló fején áll szív alakú testével, kardforgató lábakkal. Két feje közül az egyikkel elõre néz, a másikkal hátra. Ez a nem mindennapi fejtartás jelképezi az emberi szellemnek azt az adottságát, hogy gondolatban egyszerre láthatja a saját múltját és jövõjét. Ezt a szellemi állapotot nevezi a keleti filozófia „egyhegyû” állapotnak. A kompozíció közepén a szív alakú testbõl nõ ki az a csúcsos süvegû szellemlény, aki jelképesen összekapcsolja a két gyermekfejû árnyképet. Ahol egybeesik a gyermekfejek és a kétfejû sas záróvonala, ott kirajzolódik egy madár álarcot viselõ ember. Aki felismeri ezeket a jelképeket, az tovább tudja gondolni, milyen szellemi adottsággal is születik az ember újjá. II. A hatalom Az emberi szellem adottságainak másik õsi jelképe az oroszlán, ami közismerten a hatalmat jeleníti meg. Ha megértjük azt, amit kiemel a kompozíció hármas tagoltsága, akkor feltûnik egy orrtakarót viselõ szellemlény, akinek szemét a felsõ két oroszlán hátsó lábai rajzolják meg. A szellemlény oroszlán alakú hajsörénye és két irányba nézõ „antennái” a múlt és jövõ felé irányulnak. Mellkasát a génfonathoz hasonló életfavirágok és magvak töltik meg. A felsõ és alsó sík életfatörzsének fejlõdése kapcsolódik egybe az ember szellemi adottságaiban. III. A táltos nyilas A nyílhegyként célba érõ szellemi erõ a ló csillagkép ábrázolásáról olvasható 79 le. Az itt feltûnõ fehér ló azonos meséink fehér táltosával. Próbáljuk elõször a nevében rejlõ titkot megérteni. Ha a hatbetûs táltos szavunkat középen elválasztjuk, és az elválasztástól elõször balra, aztán jobbra haladva egybeolvassuk, azt halljuk, hogy láttos, azaz látós a táltosló, ami nem más, mint a mozgékony szellemi adottságunk. A lófej négyszer is megjelenik, azaz egyszerre lát elõre, hátra, fölfelé és lefelé. Mindenlátó képességével védelmezi a királyfit, aki a legközelebb áll hozzánk, mivel a középvonalon innen jelenik meg. A túlvilágban a királylány van, aki pontos tükörképe a királyfinak. Az az atya, aki zaboláz, a királylány fejébe ékelõdik be, és titoktartásra készteti a különben bõbeszédû királylányt. (A szûz száját a királyfi homlokpántja köti le.) Figyeljük meg a négy-öt éves lánykák családrajzain azt, ahogy megkoronázzák szeretteiket! Soroljuk fel, milyen jelei vannak a királyfi királyságának: zabla van a száján, nyitva van a szeme. Nyitott szemével fogja be a körötte szárnyaló szellemlényeket, akik megkoronázzák õt saját virágéletû testükkel. Koronája fölött 80 megjelenik önmaga égi mása, a királylány, aki lecsukott szemhéja alatt ugyanazokat a szárnyaló szellemlényeket látja, mint a királyfi. Ha meg akarjuk érteni, hogy mi tündököl az ablakban, akkor meséljük el magunknak mindazt, amit mi is meglátunk a fenti jelképekbõl. A két kör alakú ablak az elsõ emeleten A baloldali körablak közepén négy életmag szunnyad azon az életfonalon, mely mérleg és kos jelét idézõ táncát járja. Képzelhetnénk, hogy így aluszszák örök álmukat halottaink. Jobboldalon a tejút központját látjuk forgó rózsa képében. Ahogy örvénylik, csillaglényünk földre száll. Kustár Zsuzsa, aki a népi motívumok értelmezésének is nagyszerû mestere, egy meditáció-sorozatot idéz elénk fenti írásával üvegablakos kompozíciójáról. A rajzolatok megejtõ szépsége és a mûvész ragaszkodása a népi motívumokhoz – ezzel a felkínált értelmezéssel – reméljük elbájolja a képek nézõit, akik a Halis István Városi Könyvtár látogatói. A tizenhat ablakból álló kompozíció avatására a könyvtáros vándorgyûlés kezdetekor, 2003. augusztus 14- én 15:30-kor kerül sor. Az alkotás létrejöttét Nagykanizsa Megyei Jogú Város Önkormányzata és a Könyvtárpártoló Alapítvány Nagykanizsa támogatta mindazokkal a résztvevõkkel együtt, akik a 2003. március 8-i könyvtári bálon való részvételükkel bátorították megszületését. 81 KANIZSAI KÖTÕDÉSEK Néhány nagykanizsai érdekes személyiségrõl szóló híradást, mások városunkhoz való kapcsolódásának írásos emlékét gyûjtöttük csokorba ebben a részben és ajánljuk az olvasónak. Kocsis Katalin alábbi írása Nagy Antal Géza Kanizsa Csokonai korában (Csokonai Kanizsán?) címû írása alapján született, mely a Nagykanizsai Városi Tanács híradója 1980-1981. évfolyamának 32-34. oldalain jelent meg. Csokonai Vitéz Mihály és Nagykanizsa Csokonai Vitéz Mihály csurgói tanárkodása idején, 1799-ben írta Az özvegy Karnyóné ‘s két szeleburdiak címû vígjátékát. Korabeli másolatokban fennmaradt címlapján a következõ olvasható: A’ Játék esik Kanisán a’ Karnyóné boltjában. A helyszínválasztás okán feltételezhetõ, hogy Csokonai járt a Csurgóhoz közeli Nagykanizsán. Konkrét bizonyítéka ennek nincs, de a darabot tüzetesen átolvasva, összevetve a korabeli Nagykanizsáról tudottakkal, különös tekintettel egy 1822-es várostérkép kézzel készült másolatára, Csokonai látogatása nagyon valószínûnek látszik. Sõt, még Karnyóné boltjának a helyét is valószínûsíteni lehet: ez pedig az ún. Vasemberház, a mai Erzsébet tér és az Ady Endre utca sarkán álló L alakú mûemléképület. A Vasemberház egy régi felvételen 82 A barokk Vasemberházat a 18. században építették eredetileg a Battyány család vendégfogadójának, késõbb a földszintjén üzleteket, emeletén lakásokat alakítottak ki. Mai nevét a korábban benne lévõ Unger Ullman féle vaskereskedés cégére után kapta. Minden valószínûség szerint Csokonai ennek a háznak a mai Ady utcára nézõ földszintjére képzelte Karnyóné boltját. A darabban Lázár, Karnyóné segédje egy helyen így dicsekszik: „most vala nálunk az a vásáros úr, kinek itt által ellenbe van a bótja, derék afféle úri ember” — ez az épület valóban ott volt a Vasemberházzal pontosan szemben, a mai Kanizsa áruház helyén. Közel a Vasemberházhoz, a mostani Dél-Zala áruház mögött áll Kanizsa másik mûemléképülete, a szintén 18. századi ferences templom és rendház. A templom tornyát, amelyet Csokonai emleget a Karnyónéban, csak 1816-ban fejezték be, tehát nagy valószínûséggel a költõ a saját szemével látta azt: „... szakállamra mondom inkább venném feleségül a’ Kanisai Csonka Tornyot” (Lipittlotty, 2. felv. 1. jelenet). Amikor Lipitlotty, az egyik úri gavallér elhitte, hogy megálmodott számait húzták ki a lottérián, lóhalálában Budára indult. A postakocsiállomás a Vasemberház Erzsébet téri szárnyával szemben, a mai Centrál Szálló helyén volt, onnét indult a Kanizsa-Buda postaút, amelynek elsõ jelentõs lóváltó állomása Sümeg. A történet szerint itt szállt ki a szélhámos, és indult vissza Kanizsára, amikor megtudta, hogy félrevezették. A zenés darabban Csokonai a „Gyere be rózsám, gyere be” dallamára a következõ szöveget énekelteti Borissal, a szobalánnyal: Csurgói kincsem! hallod-é? Kanizsán lakom tudod-é? Haj! s Kanizsára gyere be Csókba feresztlek ide be. Halis István, könyvtárunk névadója Csokonai feltételezett kanizsai látogatásának témájából a költõ születésének 150. évfordulója alkalmából Csokonai Vitéz Mihály kalandja címmel háromfelvonásos „történelmi vígjáték”-ot írt, amelyet saját kiadásában meg is jelentetett. A könyv egy példánya a könyvtár Halis István kiállításán látható. 83 84 A könyvtárunkban folyó folyóiratdigitalizálási munka sokfajta hasznosítását tapasztaltuk már meg tevékenységünk során. Az egyikre éppen e két oldalon kerül sor. A Deák Ferenc születésének 200. évfordulójára készülõ város 100 évvel korábban is ünnepelt. Egy ekkori Zalai Közlönyben megjelent írást közlünk most. 85 Somlyó Zoltán középiskolás éveit 1896 és 1899 között Nagykanizsán töltötte. Alsódomborúból (ma Horvátországban van) vonattal érkezhetett a városba. A kezdetekre emlékezik alábbi versében. Somlyó Zoltán Adjátok vissza... Adjátok vissza elsõ indulásom a faluból a nagy gõzmasinán! Mikor apám komor szemöldökével végiglegyintett reszketõ fián! Adjátok vissza azt a drága képet a vonatablak rengõ üvegén; s az égig szálló sok szent fogadalmat, mit esküvéssel fogadtam meg én. S a kis bársonynadrágot, azt is kérem, adjátok vissza, apám vette még. S a kis órát a vékony ezüstlánccal; s szemem kíváncsi, friss tekintetét! S adjátok vissza nékem az anyámat, mert hisz enyém volt lelke bársonya. Kanizsán fekszik összekulcsolt kézzel, mely nem simítja arcom már soha. Adjátok vissza elsõ irka-firkám s az ablakon beszálló szél szagát. S a lámpafényt a tintafoltos irkán, a nyári álmok édes angyalát. A földet, amelyben kivirul a bimbó, s a sziklát, hol a forrás fölbugyog... Vagy mutassátok meg nekem az ágyat, melyen holttestem majd feküdni fog! A következõ írás is Kocsis Katalintól való, aki zenei könyvtárosként nagy figyelemmel és hozzáértéssel gondozza Farkas Ferenc emlékét. Farkas Ferenc és Nagykanizsa 2001. december 15-én a zeneiskola emléktáblával jelölte meg Farkas Ferenc zeneszerzõ szülõházát (Nagykanizsa, Vörösmarty utca 36.). Farkas Ferenc egy nyilatkozata szerint „Zalai származásomnak fele igaz, másik nem. Édesapámat Nagykanizsára helyezték. Ott születtem, s ott voltam ötéves koromig. De tudni kell, hogy a család eredeti gyökerei oda nyúlnak.” (Laczkó András: A megkezdett úton. Boglárlellei beszélgetés Farkas Ferenccel. = Somogy 1986. 6.) Farkas Ferenc Nagykanizsán született 1905. december 15-én. Édesapja, Farkas Aladár katonatiszt volt, akit fia születése után öt évvel Budapestre helyeztek. Így Farkas Ferenc csak elsõ életéveit töltötte szülõvárosában. Elsõ zenei élményei is a kanizsai családi otthonhoz fûzték: édesapja cimbalmozott, édesanyja zongorázott, mindketten amatõr módon, de kiváló zenei érzékkel. 86 Már mint nemzetközileg elismert zeneszerzõ, 1965-ben, hatvanadik születésnapja alkalmával látogatott el újra a városba. Akkor így nyilatkozott a Zalai Hírlap újságírójának: „Ötvenöt éve nem jártam Nagykanizsán. Gyerekkori, halvány emlékeimben egy szürke kisváros képe élt. És a mai meg a tegnapi séták során jólesõ örömmel láttam, hogy ez a város az ország egyik leggyorsabban fejlõdõ települése, hogy modern gyárai, lakótelepei épültek, hogy élénk a kulturális élte. Komolyan mondom, büszke vagyok, hogy ebben a városban születtem. És ezt az érzést ennek a látogatásnak köszönhetem.” A születésnapját megelõzõ napon, 1965. december 14-én Farkas Ferencet a Nagykanizsa Díszpolgára címmel tüntették ki, majd este személyes közremûködésével ünnepi hangverseny zajlott le a Hevesi Sándor Mûvelõdési Házban (akkor Vöröshadsereg, ma Sugár út 3. szám alatt). A Rozgonyi Általános Iskola kórusa Kodály Nagyszalontai köszöntõjével üdvözölte a Mestert, majd két kanizsai diáklány énekelte dalait magának a zeneszerzõnek a zongorakíséretével. (A közremûködõ diáklányok egyike, Horváth Mária azóta Zádori Mária néven ismert hangversenyénekes-nõ.) A koncerten fellépett a Nagykanizsai Szimfonikus Zenekar is. Az együttest Farkas Ferenc karmesternövendék fia, Farkas András vezényelte. A hangverseny kiegészítéseként a mûvelõdési ház klubjában kiállítás nyílt a zeneszerzõ munkásságáról. Ez az 1965-ös látogatás ismét közel hozta Farkas Ferencet Nagykanizsához, mert attól kezdve rendszeres kapcsolatban maradt a várossal. Legközelebb 1976 márciusában járt szülõvárosában két jeles évforduló kapcsán. Egyrészt maga a zeneszerzõ pár hónappal azelõtt töltötte be hetvenedik életévét, másrészt pedig a kanizsai Zeneiskola emlékezett meg fennállásának ötvenedik évfordulójáról. Mindezek tiszteletére a város jelentõs zenei eseménysorozatot szervezett. Március 27-én a Hevesi Sándor Mûvelõdési Központ új épületének nagytermében zajlott le a Farkas Ferenc mûveibõl összeállított ünnepi hangverseny. Mûsora: Bûvös szekrény – nyitány, Szerelmek madarai – dalciklus Szõkefalvi Nagy Katalin elõadá87 sában, Magyar barokk táncok, Piccola musica di concerto, Bábtáncoltató- szvit és Két magyar tánc. Közremûködött a Nagykanizsai Szimfonikus Zenekar Dárdai Árpád vezényletével. A dalciklust és a hangversenyt záró Két magyar táncot a zeneszerzõ vezényelte. Másnap, március 28-án a jubiláló Zeneiskolában került sor a dél-dunántúli zeneiskolák ifjúsági kamarazene fesztiváljára, amelyen Farkas Ferenc zsürielnökként vett részt. 1979 márciusában a Nagykanizsai Szimfonikus Zenekar ünnepelte fennállásának ötvenedik évfordulóját. Ez alkalomból volt az õsbemutatója a szerzõ jelenlétében Farkas Ferenc Nagykanizsa városa számára írt mûvének, az Ének vitéz Thury Györgyrõl címû kantátának. A vegyeskarra, zenekarra és narrátorszövegre készült darab Kanizsa történelmébõl merítette témáját: Thury György várkapitány halálát elevenítette meg archaizáló stílusban, ugyanakkor mégis hamisítatlanul XX. századi hangon. A mû szövegét a zeneszerzõ állította össze korabeli forrásokból, históriás énekekbõl és Zrínyi Miklós Szigeti veszedelem címû eposzának soraiból. A kantátát a Debreceni Kodály Kórus, Rajhona Ádám színmûvész és a Nagykanizsai Szimfonikus Zenekar adta elõ Dárdai Árpád vezényletével. Farkas Ferenc 1985-ben töltötte be nyolcvanadik életévét. Születésnapját követõen pár nappal ismét Nagykanizsa vendége volt. A Zeneiskola növendékei és tanárai által adott ünnepi hangversenyt december 18-án tartották a Hevesi Sándor Mûvelõdési Központ kamaratermében. Az alkalomra a nagykanizsai Városi Könyvtár Kalauz Farkas Ferenchez címmel bibliográfiát jelentetett meg a zeneszerzõrõl (bõvített és aktualizált változata a Halis István Városi Könyvtár internetes honlapján, a Kanizsai kincsesláda rovatban férhetõ hozzá). 1990 decemberében, nyolcvanötödik születésnapján is ünnepi hangversennyel várta a város a még jó erõben levõ Mestert. Farkas Ferenc jelenlétét azonban az akkoriban zajló taxis blokád megakadályozta. 88 Utoljára 1995-ben, kilencvenedik születésnapja alkalmából találkozhattak a zeneszeretõ kanizsaiak személyesen Farkas Ferenccel. Nagykanizsa Megyei Jogú Város abban az évben ünnepelte elsõ írásos említésének 750. évfordulóját, s ez az évfordulós egybeesés kettõs fénnyel ragyogta be a Hevesi Sándor Mûvelõdési Központban a Zeneiskola által megrendezett ünnepi hangversenyt. Az idõs Mester már két bottal ment fel a színpadra, de teljes szellemi frissességgel köszönte meg a zeneiskolai tanárok, növendékek által nyújtott nagyszerû zenei teljesítményeket, és fogadta a város vezetõinek köszöntését, a közönség ünneplését. Az ünnepi hangverseny összekötõszövege, amely mintegy rövid keresztmetszetet nyújtott Farkas Ferenc tevékenységérõl, mûveirõl, megjelent a Kanizsai Almanach 1995-rõl címû kötetben. Nagykanizsa kilencvenötödik születésnapjára is hazavárta Farkas Ferencet. Még 2000 õszén is a személyes találkozás reményében folytak az elõkészületek a decemberi látogatásra és hangversenyre, amikor október 11-én a zeneszerzõ halálhíre érkezett. A 2000. december 15-én, születésének 95. évfordulóján tartott megemlékezéseken fia, Farkas András Svájcban élõ karmester jött el édesapja szülõvárosába és vett részt a rendezvényeken, a délutáni, videofelvételekkel illusztrált elõadáson Farkas Ferenc életmûvérõl, amelyet Farkas András személyes emlékekkel egészített ki. Majd a Jézus Szíve templomban gyászmise és emlékhangverseny következett Tüttõ István polgármester megemlékezésével és a Zeneiskola tanárainak, növendékeinek és együtteseinek közremûködésével. Neves szülöttének halála után Nagykanizsa azzal is szeretné emlékét õrizni, hogy zeneiskolája a 2001/02. tanév nyitásakor felvette Farkas Ferenc nevét. Farkas Ferenc Nagykanizsa díszpolgára 89 2001. december 15-én szülõházát emléktáblával jelölték meg, a zeneiskolában pedig személyes tárgyaiból, kottákból, könyvekbõl, hangfelvételekbõl, plakátokból emléksarkot alakítottak ki (a kis kiállítás jelenleg a Halis István Városi Könyvtárban látható). Nagy Gáspár eszmélésének, meghatározó élményeinek – melyek a felnõtt költõ gondolatvilágát elõlegezik, magyarázzák – megformálását egy számunkra, ma Nagykanizsán élõk számára igen kedves és hiteles környezetbe illesztette. Önálló kötetben is megjelent elbeszélésének egy 1968-ban Kanizsán töltött augusztus, az ekkor kibontakozó szerelem adja a keretét. Életrajzi ihletésû, pontos kép rajzolódik ki a városról, hasonlóan pontos a korszak levegõjének érzékeltetése. Nagy Gáspár Kanizsa-vár (vissza) (részletek) Egyszer valaki jól hallhatóan azt mondta a nyáresti korzózó sokadalmat a sarokról fixírozó társaságból – meglehet, Buzek úr, a város híres fotográfusa volt az illetõ – ,,Nézzék csak, kérem, itt vannak a legszebb, legformásabb lábak, amelyekért egy férfiember elkutyagol a világ végére is!” (...) Buzak úr, a város híres fényképészdinasztiájának sarja, aki egy jó kávé mellett, választékos elõadásban még azt is el tudta hitetni hallgatóival, hogy valamelyik õse már a várost elfoglaló törököket fotografálta. „Mert volt olyan technikája, kérem!” (...) A könnyû selymet szerettem igazán, s a kíváncsi, korzózó nõket, ahogy a feslõ barokk palotafalak elõtt ellibegtek. Hétköznapokon, a fasor végén, a szegényes taxiállomás elõtt árválkodó padról szoktam volt figyelni az ,,egyirányú forgalmat”. A város lányai, aszszonyai különösen szépnek, csinosnak mutatkoztak. (Ezt hosszú évek után is 90 tanúsíthatom.) A déli, mediterrán szépség körülhordozása jelentette itt a ,,célforgalmat”, a korzózás izgalmát. (...) Csak jó néhány esztendõvel késõbb, egy csípõs márciusi napon vetõdtem újra a kisvárosba. A barokk épületek, a belváros ékességei, egytõl-egyig fölállványozva, lázasan folyt a restaurálás. Mintha csak engem várnának, nekem szépülnének... gondoltam. Szépen sütött a nap is, persze nem augusztusi hévvel, dél felé már egész kellemesen. A magamfajta ráérõsen sétálgató idegen akár korai napfürdõzésként is elkönyvelhette, ha éppen ilyen könyveléshez támadt volna kedve. De én valahai emlékek egyenletét rendezgettem séta közben, amely céltalannak tûnt; de lábaim máris Buzek úr kirakata elõtt topogtak. Nézzük csak, milyenek a mai híres, kirakatba kívánkozó szépségek? Hát igen, gyönyörûek, mint akkor. De itt ebben a városban, mindig különösen szépek a szépek. S a Buzek úr lencséje elõtt elvonulók – meg különösen! Beléptem az üzletbe, de a Mester már nem dolgozott. Valakik bérelték a boltot. Letettem arról a szándékomról, hogy fényképet készíttessek, ha nem Õ a kattintómûvész. ,,Beteg, nagyon beteg” – hallottam, és kioldalogtam a rossz hírtõl. Megálltam a Korzó legforgalmasabb – nekem különösen emlékezetes – pontján. Beleszimatoltam a levegõbe... tavaszillatot hozott egy üde szélfuvallat. S ekkor az Alsó- és Felsõtemplom harangjai diadalmas méltósággal déli muzsikájukba kezdtek. Álltam a harangzúgás közepén, akár egy tágas koncertteremben. 91 KÖNYVTÁRUNKRÓL Könyvtárunk története a 2003-ban megjelenõ KI KICSODA A NYUGATDUNÁNTÚLON címû kiadványban így szerepel: A nagykanizsai Halis István Városi Könyvtár Dél-Zala legnagyobb nyilvános közkönyvtára, 1951. május 1-jén alapították. A városban az alapítást megelõzõen is tudunk nyilvános és közmûvelõdési célú könyvtárakról, azonban nyilvános közkönyvtárról csak 1951 óta beszélhetünk. A közkönyvtár története, a gyûjtemény építése és a szolgáltatások fejlesztése innentõl töretlen. Ez a könyvtár sajnos nem részesült a korábbi kanizsai könyvtárak gyûjteményeibõl, csak az 1919-tõl – hosszabb ideig Halis István felügyelete alatt – mûködõ városi könyvtár és múzeum anyagából örökölt néhány dokumentumot. A könyvtár elhelyezése sokszor változott az elsõ fél évszázadban. 1951-tõl 1956-ig a Városi Tanács Ady u. 1. alatti épületében mûködött, majd az iparoskör Sugár u. 3. alatti egykori épületébe költözött. Innen 1987-ben a ferences rend egykori zárdájába költözött a Sugár úti épület életveszélyes állapota miatt. A parlament támogatásával 2001. augusztus 20-án, az államalapítás millenniumán és a könyvtár alapításának 50. évében átadták az új könyvtárépületet. A 4000 négyzetméter alapterületû létesítmény egy milliárdos beruházás volt és a város egyik ékessége lett. A könyvtár épületével és szolgáltatásaival korszakunk színvonalának átlaga fölött tudja kiszolgálni a Nagykanizsáról és a város környékérõl érkezõ használóit. A gyûjtemény az 1956-os költözéskor 6159 egységet számlált. A gyermekkönyvtári részleg állományát ekkor kezdték el gyûjteni, 1963-tól pedig a hanglemezek beszerzése is megkezdõdött. 1979-ben már komoly, 1200 hanglemezt számláló gyûjteménnyel rendelkezett a könyvtár, ekkor megindult a zenei részleg szolgáltatása is. A város környékének letéti, késõbb könyvtári ellátó rendszerét már a kezdetektõl mûködtetik, a régió félszáz településén mûködõ könyvtár módszertani gondozását is ellátják az itt dolgozók. A hatvanas évektõl a gyûjtemény jelentõs részét közvetlenül a szabad polcról vehetik le az olvasók. Mára a gyûjtemény kétszázezresre duzzadt, folyóiratok százai járnak évtizedek óta a könyvtárba, ahol ezek többségét, a zalai vonatkozásúak mindegyikét meg is õrzik. A kanizsai hírlapirodalom ma már el nem érhetõ évfolyamai mikrofilmen (némely részei az utóbbi idõszak erõsfeszítési nyomán digitalizálva is) találhatók meg itt. A szolgáltatások a gyûjtemény növekedésével párhuzamosan gyarapodtak. A nyolcvanas évektõl fénymásolás, a kilencvenes évek elejétõl videokölcsönzés, 92 a második felétõl számítógépes szolgáltatások vehetõk igénybe. 1972-tõl tájékoztató könyvtárosok segítik az olvasókat. A ’90-es évek végétõl a könyvtári feldolgozó és tájékoztató munkát, az olvasók tájékozódási lehetõségeit a számítógépesítés alapjaiban alakította át. Az új épületben minden könyvtáros munkahely számítógéppel és Internet hozzáféréssel rendelkezik. A látogatók közvetlen tájékozódására 25 gép áll rendelkezésre. Az új épület 2001. október 1-jétõl fogadja látogatóit. A szolgáltatásokat változatlan könyvtáros létszám mellett sikerült szaporítani, a megnövekedett látogatói létszám eléri a napi 500 fõt. A Halis István nevét felvett intézmény új könyvtári ideál megvalósítását tûzte ki célul. Ennek a legfontosabb eleme a rendelkezésre bocsátás. Minden, ami a könyvtár gyûjteményében található és mindent, amit el tudnak érni más szolgáltatóktól – a könyvtárhasználó igényének megfelelõen -, rendelkezésre bocsátják. Elõször a gyûjtemény teljességét – a könyveket, a folyóiratokat és a videót – tették az olvasó számára közvetlenül elérhetõvé az olvasói terekben. (Az épületben a gyûjteményt dokumentumvédelmi rendszer védi). Könyvtári kapcsolataik, a magyar könyvtári rendszer együttmûködése és az Internet segítségével a használó elé tudják tenni a kívánt adatot, dokumentumot bárhol is legyen fellelhetõ. Gyûjteményük katalógusát Internet segítségével bárki elérheti, a honlapjukon megtalálható minden fontos információ a könyvtárról, sõt egyre több általuk digitalizált tartalmat is itt tesznek elérhetõvé (pl. a város kulturális ajánlója is elérhetõ itt évek óta). Az épületet megnyitották egyéb programok számára is úgy, hogy maguk szerveznek programokat és úgy is, hogy teret ill. helyet adnak fontos városi eseményeknek (pl. a város sikeres sakkozói itt versenyeznek, idõsek csoportjai rendszeresen gyûlnek itt össze, a város Közgyûlése is itt tanácskozik). Ismereteiket nem csak az olvasók tájékoztatásakor bocsátják rendelkezésre, szervezett oktatásokra is sor kerül, ahol a könyvtárhasználókat arra tanítják, hogy az intézmény eszközeinek kihasználásával a lehetõ legszélesebben tudjanak maguk is tájékozódni. A könyvtáros képzés intézményeivel való szoros kapcsolat révén az újabb könyvtáros nemzedékek felkészítésében is részt vállalnak. A könyvtár 2003. augusztus 14-16-ig a Magyar Könyvtárosok Egyesülete 35. vándorgyûlésének, a magyar könyvtárosok évenként megrendezésre kerülõ legnagyobb rendezvényének ad helyet. A kanizsai könyvtár különleges helye ízekre szabdalt világunknak: a munka, a tanulás, a kikapcsolódás és a társadalmi érintkezés helye. Az itt élõ ember tevékenységének sokféleségében lehet jelen a könyvtárban, mely szélesre nyitott kapu a világra. 93 A Könyvtárak Dél-Zalában címû, 1997-ben megjelent kiadványunk szép szakmai sikert hozott. A Könyvtári Levelezõ/lap 1998/5. száma 38-39. oldalain emlékezik meg a füzetrõl: ...hogy látva lássanak Új könyvtárismertetõ kiadvánnyal gyarapodott a szakmánk irodalma. Három városi (Nagykanizsa, Letenye, Zalakaros), két községi könyvtár (Gelse, Zalakomár), Nagykanizsa hat közép- és öt általános iskolai könyvtára, valamint a helyi kórházi, múzeumi, vasutas és cigány könyvtár mutatkozik be a nagykanizsai Városi Könyvtár 83 oldalas, 90 fotót tartalmazó ismertetõjében. A míves tipográfiájú borító történeti összefoglalást sejtet, s ebben az olvasó nem is csalatkozik. A szerkesztõ – Czupi Gyula – bevallott szándéka szerint a régió teljes könyvtári rendszerének történeti s információs bemutatkozása indokolta a könyv megjelenését. A legfontosabb szolgáltatási információk könyvtárankénti kiemelését követik az egyes gyûjteményekrõl szóló – tényszerû és/vagy érzelemdús – bemutatkozó írások. Az egyes fejezeteket maguk a könyvtárosok írták, s ettõl valahogy személyessé vált az olvasó megszólítása. A kötet egységes szerkezetét az adja, hogy valamennyi könyvtár röviden feldolgozta évekre, évtizedekre visszamenõleg a helyisége, fejlesztése, gyûjteménye és szolgáltatása alakulásának történetét, s bemutatja jelen helyzetét, mûködését, szolgáltatásait. A történeti összefoglalások még azon könyvtárak esetében is érdekesek és hitelesek, ahol nem állt elegendõ levéltári dokumentum rendelkezésre. A könyvtárak jelen helyzete egy e téren is fejlõdõ régiót mutat be, szakmai szemmel nézve is örvendetes látni, hogy e majdnem határszéli könyvtárak már nem jelentik az ország perifériáját; egy-két kivételtõl eltekintve az információs sztrádához vezetõ ösvényeken vagy fõutakon járnak. -ri-ko 94 A kis történeti bemutatkozó után névadónkat ajánljuk olvasóink figyelmébe. Az összeállítás Illés Mária: HALIS ISTVÁN 1855-1927. Helytörténész és várospolitikus címû szakdolgozata alapján készült. Halis István 1855. augusztus 21-én született a szülõk kilencedik gyermekeként Nagykanizsán. Apja Halis Ferenc földmûves, anyja Andri Júlianna volt. Születése elõtt családja leányáldásban bõvelkedett, legidõsebb nõvére és közte tizenkilenc év korkülönbség volt, így édesanyja mellett nõvérei is nagy szeretettel vették körül. Iskolai tanulmányait a nagykanizsai római katolikus Elemi Fõtanodában kezdte. Az elemiben kitûnõ eredményt ért el. Tanulmányait a nagykanizsai római katolikus gimnázium elsõ osztályában folytatta az 1867- 68. tanévben. Itt az elsõ hat osztályt végezte el. Általános tanulmányi eredménye elsõ osztályban kitûnõ, és a hetvenöt beiratkozott elsõs között a harmadik helyen áll. Második év végén jeles, ám (kamaszkorba érve) a harmadik és negyedik osztályban bár rontott, mégis a tanulmányi eredménye elsõrendû maradt. Ennek ellenére minden tanévben a fizetõ tanulók közé tartozott. A gimnázium harmadik osztályától – a latin mellett – német, majd ötödiktõl görög nyelvet is kellett tanulnia. A diákok elõmenetelét az elsõ félévben csak felolvasták, a második félévben pedig írásban közölték. Késõbb a tanulók költségén nyomtatásban kiadták. Amikor Halis István a Zalai Krónika füzeteit szerkesztette, azokban régi iskolai értesítõket is közreadott. A hetedik osztályba Pécsre a ciszterekhez iratkozott be. Feltételezhetõ, hogy kispapnak szánták. A család úgy emlékezik vissza, hogy kispap is volt. E feltételezést a következõk támasztják alá: 1873/74-ben az anyakönyvbe a „tanodát változtatott” záradék került. 1874/75- ben érettségizett, majd 1875/76-ban szeminarista. A papi pályára való készüléséhez az is hozzájárulhatott, hogy apai nagybácsija fényes egyházi karriert futott be. Hogy mégsem lett pap, azzal magyarázta: mert nagyobb szüksége van a népnek olyan emberre, ki ezen bajában segítségére lesz, mint az én prédikációimra. 1876-ban Budapesten a Magyar Királyi Tudományegyetem Jogi Karára iktatták be a nyári szakra, hol a diplomáját 1880-ban szerezte meg. 95 Tanulmányai befejezése után Halis István mindvégig Nagykanizsa szolgálatában állt. Különbözõ városi tisztségeket töltött be. 1896-tól árvaszéki ülnök, majd hosszú ideig városi tanácsos, polgármester- helyettes volt. 1913-ban a város háromezer korona államsegélyt kapott, és a városnak is volt a költségvetésében évenként e célra félretett 800-1000 koronából némi tõkéje. A polgármester kinevezte Halis István tanácsost, lelkes helytörténetírót könyvtárosnak, múzeumõrnek, és megbízta a régiségek gyûjtésével és vásárlásával. Halis hivatali szobája volt a „múzeum”, az összegyûjtött régészeti és egyéb emlékeket itt tartotta. Ekkor a múzeumi anyag magvát a piarista gimnázium régiségtára alkotta. Ezt bõvítette Halis István, majd Grünhut Alfréd bankár híres numizmatikai gyûjteménye. Hamarosan kitört a világháború, s ez nem kedvezett a múzeumalapítás gondolatának. Az elsõ világháború után, 1919 elején ismét felmerült a gondolat, akkor a polgármester a Városháza II. emeletén jelölt ki a két szobát a múzeum és könyvtár számára. Több nagy jelentõségû ügyet tárgyalt a nagykanizsai néptanács, melynek ülését Sneff József népbiztos vezette. Határozatot hoztak a városi múzeum és könyvtár felállításáról, és pedig a Sugár úti gimnáziumban, s annak igazgatói teendõit Halis István nyugalmazott tanácsnokra bízták. Csak 1923-ban rendeztek be négy szobát a múzeum és könyvtár számára. Halis István 1925-ig vezette a múzeumot, de még nyugdíjasként is lelkesen gyûjtötte a helytörténeti emlékeket, halála után utóda Sótonyi István kegyesrendi tanár lett. Írói tevékenysége rendkívül sokrétû volt: népszerûek történeti munkái, elbeszélései, színmûvei, romantikus regényei. Leginkább maradandóak a város történetével foglalkozó tanulmányai, könyvei, újságcikkei. Halis István nem gyûjtött vagyont, halálakor a család emlékezete szerint örökölhetõ ingatlannal nem rendelkezett. Megjegyzem, hogy 1906-ban a tanácsosi fizetése évi 2900 aranykorona volt, 480 korona lakáspénzzel kiegészítve. Csupán a polgármesternek, a fõjegyzõnek és az árvaszéki ülnöknek volt jelentõs fizetése. Ekkor Halis István polgármester-helyettes volt. Az ülõ alak Halis István 1925-ben 96 A városi szolgálatba lépéstõl kezdve különbözõ bérelt lakásokban élt, leghosszabb ideig a ma is álló Hunyadi út 23. számú, kétrészes lakóház északi szárnyát bérelte. Az élete folyamán örökölt ingatlanok azon részérõl, melyet valamelyik családtagja használt, rendszeresen lemondott. Az értékesítésekbõl származó pénzét, s saját jövedelmét kutatásaira fordította. Nõtlen ember lévén minden szabadidejét utazásra és írásra szentelte. Minden mûvét a saját költségén adott ki. Környezetét, családtagjait a tanulásra ösztönözte, leánytestvérei gyermekeinek taníttatásához anyagilag is hozzájárult. Halis István 1927. február 23-án hunyt el. Halis István sokoldalú ember, sokszínû egyéniség volt. Minden írásából kicseng mérhetetlen szeretete szülõvárosa és annak polgárai iránt. Ez az oka, hogy szebbnek látja városát, mint amilyen a valóságban, mint ahogy más írásokból kitûnik. Bemutatja az egykorú városi közállapotokat, családi-, helyi szokásokat. Mindezt olyan elevenen teszi, hogy az olvasó figyelmét mindvégig leköti. Regényeinek, elbeszéléseinek ihletõje a zalai táj, Kanizsa és az itt élõ emberek. Ha közöl, felsorol, azt pontos, kronologikus sorrendben teszi. Ha regényt ír, vagy színdarabot, akkor szerzõi fantáziája megmozdul, kiszínezi az eseményeket. A derû, a természet szeretete minden mûvén átizzik. Az így felidézett történeteket élénken és koronként egészséges humorba csapongó ötleteivel, eredeti és korfestõ tájszavakkal adja elõ. Ezek a valós és a képzelet világából vett dolgok kötik le az olvasó figyelmét, de következtetni engednek a kor sok tekintetben szomorú társadalmi viszonyaira is. Még érdekesebbek a korból vett nemzeti költészet egyes idézetei, a lelkesítõ dalok. Sokrétû egyéniségre vall, hogy gyûjtötte és lejegyezte a helyi babonaságokat, katonadalokat és népdalok szövegét. Erõs történelmi érzésrõl, írói képességrõl és Nagykanizsa város történetének alapos ismeretérõl tesz bizonyságot. Szeretettel ír a kanizsai emberekrõl, Bátorfi Lajosról (aki a város szellemi életének három évtizeden át talán az egyik legjelentõsebb szereplõje), és Tuboly Viktorról. Velük foglalkozik nagy jóindulattal tárcáiban. Minden sora a kanizsai föld, a kanizsai ember fölmagasztalása volt. Az õ emberei élnek még ma is, csak más környezetben. Õket spekulációval megteremteni nem lehet, csak tapasztalni, észrevenni és reprodukálni, és õ ezt tette, mûvészien. Halis István rekonstruálja Nagykanizsa város gondolkodásmódját, életfelfogását, kultúráját, az akkori élet lüktetését. A várost kelti újra életre, a város fejlõdését világítja meg, a város szellemében gondolkodik, érez, és szomorkodik. Tisztelték, mindenütt köszöntötték. Ha híres emberek jöttek Kanizsára, õt mindig meglátogatták. Tudósok, kutatók, jelentõs egyházi személyek barátságát 97 bírta. Szolidan élt, mégis Kanizsa minden polgára megbecsülésnek vélte társaságát. Halis István városunk egyik legkedveltebb és legkultúráltabb polgára volt. Alakját így állítja elénk a kortárs, dr. Arató Jenõ ügyvéd „Kanizsai emlékek” címû jegyzeteiben: „... és elõttünk megy el rendes napi sétájára ki, a vasúti töltés mellé a nagybajuszú, szelíd mosolyú pápaszemes Halis István árvaszéki ülnök, szintén agglegény, kinek életét a város kutatásának története tölti be...” Nagykanizsa fia volt. Hûséges, szerelmes gyermeke. Könyvtárunk Halis István halála évfordulóján tartja a névadó tiszteletére létrehozott és emlékét ápoló Halis Emléknapot, melyen a könyvtáros és múzeumi kollégák mellett a leszármazottak is részt vesznek. Az ez évi emléknapon mûveirõl készült elõadásokat hallgattunk meg. Itt hangzott el Laczó Éva írása. Halis István: Karbunkulus (Nagykanizsa: Balog O., 1913) A regény cselekménye a Sullogó patak völgyében indul. Itt él Musza Mihály molnár, aki az uradalmi gõzmalom felépítése óta egyedül és utolsóként maradt meg a messzi õseitõl örökölt mesterség mellett. Azonban egyre jobban eladósodik, sorra elveszíti családtagjait, csak tíz esztendõs kisunokája Ilona, és öreg szolgája marad vele az elöregedett, pusztulásnak induló „rongyos malom”- ban. Egy napon a vihar elõl a malomban keres menedéket Bán Gábor, a nemesi származású volt csendbiztos, aki az egyik gerendán furcsa jeleket fedez fel. Felhívja rá Pál atya, a franciskánus szerzetes figyelmét. Pál atya õsi magyar írásnak véli a jeleket, értelmét megfejteni azonban nem tudja, így csak lerajzolja azt, hogy tovább tanulmányozhassa. Az események három fõ vonalon folytatódnak tovább. A történések egyik ágát Szabó János árvaszéki ügye alkotja. A huszároktól leszerelt Szabó János szeretne örökségéhez jutni, azonban valami rejtélyes oknál fogva az árvaszéknél nyoma sincs az örökségnek. Hiába kéri Bán Gábor segítségét is, õ sem tud nyomára bukkanni, hol tûnt el a pénz a hivatalos útvesztõk között. Bán Gábor pártfogásába veszi, segíti Szabó Jánost, munkát ad neki. Magával viszi az ünnepségre is, melyet a Vidám Veterán nevû kocsmában Kossuth Lajos névnapján rendeznek. Itt tûnik fel elõször Abár János ügyvédjelölt hazafias szónoklatával. A fellelkesült ünneplõk majdnem bajba kerülnek, de Bán Gábor és Abár József sikeresen megoldják a helyzetet. Abár Józsefet ezután már több hazafias érzelmû ember is segíti, hogy le tudja tenni az 98 ügyvédi vizsgát és ügyvédi irodát nyithasson, ahová valóban az igazukért tudnak fordulni az emberek. Õ is alaposan átvizsgálja Szabó János ügyét, talál is iratokat, azonban neki sem sikerül a megoldást megtalálni. Szabó Jánost Szepetnekre küldi Bán Gábor Rozgonyi Ferdinánd fõerdészhez, hogy a névnapi ünnepségen való részvétele miatt bántódás ne érje. A cselekmény másik lényeges eleme Pál atya, a magyar barát fejtegetései a magyarok eredetérõl, amit „Ádám apánkig” vezet vissza, és a magyar nyelv õsnyelv voltáról. Érdeklõdése a régiségek iránt elvezeti a Szentgyörgyi mérnök által összegyûjtött és a vármegyére hagyományozott régiségekhez, amik a vármegyeház padlásán porosodnak. Ér Sámuel, a vármegye leghatalmasabb embere, a kapzsi ügyvéd azonban felfigyel a lehetõségre, csalással megszerzi a gyûjteményt. Egy amerikai gyûjtõ megbízásából Morier James régiség tudós nézi meg és vásárolja meg a gyûjteményt, akit annyira érdekel a magyarok kultúrája, hogy megkéri Pál atyát, tanítsa meg magyarul, mert Magyarországon akar maradni népviseleteket és népszokást gyûjteni. Mikor Ér Sámuel rájön, hogy sokszorosáért adhatta volna el a gyûjteményt, gutaütést kap. A harmadik szálon Musza Ilona és Soóghor György szárföldi szolgabíró szerelme bonyolódik. A két fiatal egymásba szeret, azonban a társadalmi helyzetük különbözõsége miatt a Soóghorban fel sem merül a házasság gondolata. Ér Rózsát, az ügyvéd lányát veszi feleségül. Ezzel a lépésével egycsapásra négy embert tesz boldogtalanná: Rózsát és Abár Józsefet, akik már jó ideje szeretik egymást, Ilonát és önmagát. Amikor erre rádöbben, és a tetejében egy korábban elkövetett sikkasztása miatt is felelõsségre vonás van kilátásban, apósa pedig, – bár megtehetné – nem fizeti ki az adósságot, nem lát más kiutat, mint az öngyilkosságot. Abár József és Rózsa egymásra talál. Ilona vízbe akarja ölni magát, de az amerikai régész kívánságára rendezett „ispiláng ünnep” résztvevõi észreveszik, és Szabó János élete kockáztatásával megmenti. A kórházban megszüli halott gyermekét és sokáig élet-halál között lebeg, de Szabó János kitartó, csendes melléállása lassan visszahozza az életbe. Bán Gábor ismét elõveszi Szabó János örökségi ügyét és most végre fény derül a rejtélyre. Ér Sámuel vagyonát gyarapította Szabó János öröksége, amit egy furfangos csalással szerzett meg. A pénz megkerülése Szabó János révbe érkezését is jelenti, feleségül veszi Ilonát. A regény a korabeli vármegye bemutatása mellett a Halis István számára fontos dolgok megfogalmazása. Értékítéletében elõkelõ helyen áll a hazaszeretet, a szabadság eszméje. Példa erre a Kossuth névnapján rendezett ünnepség leírása: „A Veteránban az idén rendkivül módon ünnepelték az Ország Nevenapját. Mindenki értékesitette tudományát a rendezésben. 99 Az ivószoba falát Kossuth Lajos arcképe diszitette, melyet egy mészáros hozott ide a mai estére. Egy másik, ki a polgári életben mint ács kereste meg a mindennapi kenyerét, tizenhárom gyertyát illesztett az arckép körül a falba. Senki se ütõdött meg a tizenhármas számon, mindenki tudta, mit jelent az emlékeztetõ gyertyaláng. Taller János pedig, a jómódú bádogos, kit az egész világ Johán Fetternek hivott, nemzeti zászló sokaságával tette szinessé a helyiséget. Az étterem diszitése egyszerübb. Az arckép szintén ott függ a falon. Fölötte a próféta zöldselyem zászlója. Ennyi az egész. Csakhogy ez a zászló az örök reménységet kelti fel a szivekben, s áhitatosan néznek rá a névnapi vendégek! Tudják, hogy a misztikus zászlót csupán akkor szabad kibontani, mikor ünnep van a magyar világon! (...) Az ünnepen persze egymást érte a felköszöntõ. Elõször szónokoltak a negyvennyolcas félistenek, azután a honmentõ rendes szónokok, meg a tüzes hazafiak. Ez utóbbiak közül kitünt Pál barát szónoklata, ki rendkivüli elragadtatásában ilyen fogadalmat tett: „Bár az én rendemet, a Szent László király nevét viselõ magyar szerzetesrendet kihalásra itélték, s most kiszoritgatnak bennünket az egyes kolostorokból a vörös barátok kedvéért, s bár a magyar nem jött szent királya szerzeteseinek segítségére, de azért esküszöm, hogy ha a hazának szüksége lesz fiaira, hát mink mégis el fogunk menni oda, hová mindnyájunknak el kell menni!” Szünni nem akaró rivalgás támadt a szónoklat után. .... Már közelgett az éjfél, és nagyon emelkedett volt a magyarság kedve, mikor egy fiatalember kezdett szólani. .... Az ifjú szónok megindultan emlékezett meg egy bizonyos távol élõ remetérõl; késõbb keményen oda mondogatott a német sógornak, utoljára pedig a magyarokat tüzbe hivta, hogy a sok szófia után tegyünk is valamit! Szünni nem akaró éljenzés riadt fel utána. (...) Taller bátya szépen elvezette a zajongó közönséget a templom elõtti térségre. Ott megállitotta az ünneplõ magyarokat. A cigánybandát leintette: „Ácsi more!” Aztán a kalapját leemelte a fejérõl és szónokolni kezdett. Szivbõl jövõ könyörgést menesztett az ég urához, hogy hazánk nagy fiának odakünt sokáig növeszsze szakállát; ezután a retorika szabályainak semmibe vevésével teljesen más tárgyra csapott, és a csillagos égre föl tekintve, azok biztató ragyogása, meg az odavetõdõ két rendõr jelenléte mellett, megátkozta a hazaáruló kormányt. Csak az Isten õrizte, hogy nem detronizálta Ferencz Jóskát, és ki nem kiáltotta Lajos Apánkat Magyarország örökös királyának! Ekkor valaki azt kiáltotta: „Abcug kormány!” 100 A harangzugáshoz hasonlatos hangban mindenki ráismert Pál barát szavára. A magyarok persze utána dörögték az abcugot, és ezzel a szokásos módon be is fejezték volna az ünnepélyt.” A regény szereplõi többségükben pozitív tulajdonságokkal vannak felruházva. Bán Gábor, Abár József, Pál atya igazságszeretõ, bátor emberek, akik mindig a gyengébbek pártján állnak, vállalva bármilyen következményt. Ér Sámuel az ellenpontjuk, aki velejéig gonosz, nem ismer kegyelmet, mindenkit eltapos. A mesék világára emlékeztetõ figurák, a jó és rossz szembeállítása szinte elõre vetíti a trösztkirály elleni vesztes per okozta dicstelen halálát. A két pólus között áll Soóghor György, akinek alapvetõen könnyelmû jellemvonásai végül mégis valamiféle bûnbocsánatot nyernek azzal, ahogy levonja az elhibázott lépései után a következtetést és öngyilkos lesz. Elõtte azonban igazi magyar módra óriási mulatságot csap. „Többet nem iszom! Még csak arra kérlek bajtársaim, hogy velem gyertek egy utolsó bolondságra! Éjjeli zenét akarok adni egy igaz embernek! Ezzel az egész társaság cigányostul együtt kivonult a Szarvas vendéglõ szeretõ falai közül. Kint az utcán a felkelõ nap ragyogása mellett kofák szállingóztak a piacra, és emberi gépek indultak napi munkájuk után. (...) Induláskor szemébe tünt az arany-gyereknek az átellenes házban levõ vaskereskedés cimere. Uj gondolat jutott eszébe. Azt kiáltotta: – Pajtások! Tiszteljük meg éjjeli zenével a vasembert! A befejzõ cselekedetem legyen igazi bolondság! „Hurrá! Helyes! Éljen! – zugtak a gyerekek a fölséges inditványra. Rögtön odavonultak a vaskereskedés elé, hol egy páncélos lovag állott cimer gyanánt. Soóghor Gyuri a cimer alá állitotta a bandát, azt parancsolván: – Még egyszer huzd el Laci a nótámat! ... vezényszóra elhallgatott a nóta és Soóghor Gyuri a vasemberhez ilyenforma felköszöntõt mondott: _ „Igen tisztelt vas-ember!” „A mi idõnkben, a külügyi politika magyarellenes magatartása, valamint a vagyonos osztály bizantinizmusa korában, tisztelõ bámulat kél minden honfi kebelben az iránt az ember iránt, aki nem csak meg nem ingott sohasem, hanem inkább mindig szembeszállt a viharral-vészszel, aki talpat nem nyalt soha , tehát nem is törõdött vele senki, s hagyták, hogy rászálljon a rozsda, s aki sohasem forditott köpenyeget szeretett hazánkban! Ez a rendkivüli ember te vagy, ó vas férfiu! Megérdemled, hogy rólad megemlékezzünk, s tiszta szivbõl kivánjuk, hogy örökkön élj!” 101 Ezt a részletet nemcsak azért választottam, mert megkapó a kontraszt, ami a hajnalig mulatozó társaság, és a kora reggel munkába indulók, valaminek a vége és másnak a kezdete között feszül, hanem azért is, mert – méltón a város történetének elkötelezett kutatójához – Kanizsa jelenik meg benne, hiszen a Szarvas vendéglõ és a vasember a város fõterén áll. A könyv lapjain több helyen is találkozhatunk zalai helységnevekkel, pl. Szepetnek, Galambok, Peleske. A szerzõt sokféle dolog foglalkoztatta, amikrõl igyekezett mélyebb ismereteket szerezni. Ezek az információk azután könyvekben fogalmazódnak meg, de ezeken túl a regényben is megjelennek. Érdekelte a ferences-rend története, melyet megírt „A Ferencrend kanizsai zárdája” címmel, de Pál atya alakján keresztül a „Karbunkulus”-ból is sok mindent megtudhat a témáról az olvasó. Ugyanez igaz történeti kutatásaira is. „Az õsmagyarok nyomai” c. munkájában megfogalmazottak Pál páter fejtegetéseiben jelennek meg. A könyvtár épületérõl két írás is megjelent a közelmúltban. Az épület átadásáig azonban még sok munka várt ránk. Mindezekrõl a vándorgyûlés résztvevõit elõadásainkban szeretnénk tájékoztatni. A munka szimbolikus kezdete az alapkõ letétele volt. Az akkor – 1999. október 25-én – elhangzottakból idézünk: Tisztelt Hallgatóság! Kedves Érdeklõdõk, akikkel együtt örülhetünk e napnak! Nagykanizsa és környéke generációinak vágya válik valóra, ha megépül a könyvtár, melynek alapkövét most lerakjuk. Szinte az egész századon végigfut egy eseménysor, melyre azt mondhatjuk, hogy könyvtári elképzelések és álmok sorozata. Már annak is közel negyed százada, hogy a Sugár utcai elhelyezést egy felújítással és bõvítéssel kívánták korszerûvé tenni, ehhez a mostani évtizedünkben másik megoldásként csatlakozott, egy új könyvtár építésének terve. A város képviselõi kapcsolatukat rendre latba vetve igyekeztek többségre juttatni az országgyûlésben a tervet. Végül a lokálpatriotizmus és a modernkori lobbizás eredményeképpen a megfelelõ pillanatban a szükséges számú képviselõ szavazatának többsége lehetõvé tette ezt a beruházást. Hõsies, furfangos, szakszerû, lokálpatrióta és kitartó munka eredménye tehát, hogy ma azok is feltûrhetik munkára készülve az ingük ujját, akiknek el kell végezniük a régi álom megvalósítását. Szeretném azt megfogalmazni, hogy mi munkálhat abban, aki könyvtárat akar a városnak. 102 A könyvtár sokkal több mint egy épület, sokkal több mint a könyvek, egyéb dokumentumok rendszerezett és feltárt gyûjteménye. Még a ma szívesen használt információs központnál is több. A könyvtár agóra és fórum egyszerre, ahol emberek, gondolatok, ismeretek, eszmék, tervek, szellemi mûhelyek találkoznak. Nem néha és esetlegesen, hanem folyamatosan, szüntelenül. Mégpedig a találkozások mindenfajta típusát képviselve: felnõtt és gyermek, egymással és életmûvekkel; generációk eszmékkel; szórakozni vágyók és világmegváltásra erõt gyûjtõk nekik szóló könyvekkel. Otthont adhat egy ilyen könyvtár kulturális eseményeknek, folyóiratok szerkesztõségének és önképzõ csoportnak, helytörténészeknek és sok-sok középiskolás felkészülésének az éretté váláshoz. Talán egyszer egy helyi fõiskola hallgatóinak és a doktori disszertációjukat író tudósjelölteknek is. A példa szinte korlátlanul folytatható. Ha sikerült az eddigi gondolatmenetem, akkor most elõállhatok a legfontosabbal. A város és vonzáskörzete – körülbelül százezer ember –, ahol a könyvtár kifejti hatását több lesz egy új könyvtárépület által. Több lesz, mert olyasvalamit képes biztosítani ez az új könyvtár az itt élõknek, ami életük minõségét teszi teljesebbé. Remélem, hogy a használók és mi, könyvtárosok a sors és a sok segítség által elõttünk megnyílt tér, az ebben megtestesülõ lehetõség érdemes és méltó kihasználói leszünk. Kívánom, hogy így legyen! Az alábbi két írás a Pannon Tükör 2002. évi 1. számában jelent meg a 44-48. oldalakon. Elõször a könyvtár Kossuth-díjas tervezõjének gondolatait olvashatjuk: Zalaváry Lajos Nagykanizsa könyvtárának épületérõl (részletek) A tervben a „totálkönyvtár” gondolat felvetésével újszerû szemlélet valósult meg, amennyiben a nagy, olvasók által használt tér – nem szobákra osztottan – egy légteret, válaszfal nélküli egységet képez. Itt a látogatók egy elegáns plaza elrendezésének elõnyös oldalát kihasználó, jól áttekinthetõ térben, életkortól függetlenül szabadon mozogva válogathatnak a kínálatból. Az épület, mely valójában a huszadik század végének terméke, határozott célja az építészet eddigi technikai és „kulturális” eredményeinek felhasználásán túl a hely szelleméhez való alkalmazkodó igazodás. Épül a könyvtár (2000-2001) 104 A ma építésze arra törekszik, hogy városképileg átfogó, széleskörû egységek jöjjenek létre, melyek egymásmellettiségükkel látványos, harmonikus térrendszereket alkotnak. Ez volt az elgondolás ez esetben is. A harmincas években épült mintázatos, modern református templom és a valamivel korábban létrejött, sajátos egyéni jegyeket magán viselõ Medgyaszay-féle színház-moziépület közé épülõ könyvtárépülettel egy harmonikus városképet megteremtõ objektumot kellett létrehozni. A tervezés közben külön figyelemmel voltam az épület mûfaji meghatározására. Én a könyvtár-funkcióhoz a palazzók ünnepélyes, elõkelõ hangulatát éreztem helyénvalónak. A fõbejárat elõtti elõlépcsõ-rámpa-kompozició a klasszicista paloták kocsifelhajtóinak, a keretezett fõbejárati kapuzat és elõtetõ együttes a paloták fõbejáratainak elõkelõségét idézi. A fõbejárathoz vezetõ rámpa-lépcsõ együttes a nehezen mozgó és mozgásukban akadályozott látogatók kényelmét szolgálja. Ez a szociálhumánus gondolkodásmód egy új szemlélet eredménye. Ezt az újszerû figyelmességet a régmúlt korok épületein nemigen találjuk meg. A homlokzat megépült ritmusa a tervezés elsõ pillanataiban a könyvtári tér bútorozhatóságához igazodva alakult ki. Az A-B-A ritmusban elhelyezkedõ ablakok további gazdagítására alkalmazott motívumrendszer õseink ornamentikatárából eredeztethetõ. A lizénaformában megjelenõ motívumok õseink életfaábrázolását önti modern, geometrikus formába. A fa – kinõve a földbõl – gyökerével az anyaföldbe kapaszkodik, onnan szívja az élethez elengedhetetlen nedveket, szárával nyújtózik a fény felé, hordja, tartja a lombozatot, mely a nap éltetõ sugarait szívja magába. A lenti háromszög a földet, a hold-nap szimbólum a mennyet jeleníti meg. Ennek a motívumábrának más olvasata Weöres Sándor A teljesség felé címû munkájában található: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra. Az egymás fölötti nagy ablakokat az õseink övcsatját is keretezõ motívummal és a két ablak között megjelenõ “szemdísz”-rozetta emblémával képeztem egy egységes kompozíciós rendszerré. A mintázatok grafittószerû kivitelezéssel készültek, így a motívumok anyagukban színezett vakolattal valósultak meg. Egy város kedves vendéglátásával, látnivalóival és tartalmas rendezvényeivel tudja hathatósan csalogatni a távoliakat. A megépült könyvtárépület, a késõbbiekben hasznosítandó színház-moziépület a felújított parkkal a környéken sehol nem található alkalmat kínálnak számottevõ kulturális események rendezésére. 105 Kubinszky Mihály A Halis István Városi Könyvtár új épülete Nagykanizsán Építészetkritikai megjegyzések (részletek) Régóta tervezték a könyvtári szolgáltatás méltó elhelyezését. Ennek a tervezésnek az utolsó szakasza is már egy évtizedes. Még 1992-ben írták ki az épületre a tervpályázatot, 1993-ban hirdettek eredményt. Zalaváry Lajos, a magyar építészek szenior nemzedékének illusztris mestere kapta a tervezési megbízást. Anyagiak hiányában évekig húzódott a megvalósulás, 1999-ben egy parlamenti döntés biztosította a szükséges pénzügyi támogatást. 2001. augusztus 20-án ünnepélyesen felavatták az új épületet, október 1-jétõl pedig az olvasók rendszeresen látogathatják. Méltó környezetben áll az épület, templom, iskola és mozi között. Mintegy kulturális fókuszt képez. A mozi különösen neves mester alkotása, 1927-ben készült el Medgyaszay István, a huszadik század elsõ felének neves magyar építésze tervei alapján. Kár, hogy ma elhanyagolt állapotban mutatkozik. 1934-ben épült a markáns református templom Vécsey Barnabás városi mérnök tervei szerint, ha nem is emelkedett még a mûemlék rangjára, mégis impozáns hangsúlyt képvisel a környezetben. Nem is annyira tornyával, inkább aszimmetrikus kõfal-dekorációjával. Az együttes közel van a városmaghoz, ahhoz a széles fõ úthoz, mely urbánus érdemû téralkotásként egész Dél-Dunántúlon párját ritkítja. Az urbánus szövetben a könyvtárépület finoman igazodik a szegélyezõ utcákhoz. A jól tagolt kompozíció és az ennek megfelelõ idomokra bontott markáns tetõ gazdagodást jelent az érdemes környezetben. Egy korszerû könyvtárnak a középületek mûfajában nagy lépésekkel kell követnie a társadalmi és a technikai fejlõdést egyaránt. Ezért funkcióban sokrétûbbnek kell lennie, mint a régiek voltak. Ma már a könyvállomány nagyrészt szabad polcokon áll az olvasók rendelkezésére, ezzel a könyvtár otthonosabb lett. Napi gyakorlat az Internet használata, elektronikus rendszer védi a könyveket. Újítások sokasága könnyíti a használatot. Az új nagykanizsai könyvtárépület funkcionálisan maradéktalanul igyekszik a kor követelményeinek megfelelni: biztosítja a korszerû elemek beépítésétalkalmazását. A könyvtár a város közéletéhez, közmûvelõdéséhez funkcionálisan is kapcsolódik, egyes termei a könyvtárhelyiségek érintése nélkül is látogathatók. Így az épület még további szálakon is kapcsolódik a város és környezete társadalmi és mindennapi életéhez. 106 107 108 Bevallom, az épület külseje elsõ pillantásra meglepett. Modern, mellbetaszító megjelenésû épületet vártam. Szolid kompozíciójú épületre találtam. Dekorja kissé a szecesszió floreális korszakára, vagyis a régebbire, a Lechner Ödönhöz is közelálló, tehát száz évvel ezelõtti korszakhoz kötõdik. A homlokzatokon a vakolatdekornál erõteljesebb motívumok a célszerûség jegyében épült különbözõ méretû és alakú ablakok. Összességében mégis a mai építészet igényeit kielégítõ megjelenésre találtam. Megbarátkoztam vele. Leolvasható róla, hogy alkotója nem a mindenáron újító, lobbanékony fiatal nemzedékhez sorolható. Nagy érdeme, hogy az alkotás nem fog „kimenni a divatból” és nem is kíván konkurálni az elöljáróban említett jeles szomszédokkal. Zalaváry Lajosnak mindig is megvolt az a képessége, hogy nem hivalkodó épületekkel illeszkedett azok környezetébe, hanem „jólnevelt” tartózkodással. Igen, itt sem hazudtolta meg magát. És éppen ezért lehet, hogy rövidesen mindenki elismeri ezt az épületet az iskola, templom, mozi-színház együttes értékes egyedének. Az épület fõhomlokzatának markáns eleme a fõbejárat, mely a kissé lejtõs terepet megosztja a lépcsõ és a mozgássérültek rámpás feljárója között. Ez funkcionális perfekció, egyben formai bravúr is. Még ha nem is túl feltûnõ. Meglepett, hogy a fõbejárat után a belépõ nem jut a fókuszként kínálkozó tetõkupolás centrumba, hanem oldalt lép a könyvtárépületbe és jut a kölcsönzõ pulthoz. A szép feljáró lépcsõ után az építész itt mintegy lemondott arról, hogy a látogató rögtön reprezentatív tér-sorba jusson. Lehet, hogy igaza van, mert így a belépõ csak akkor ér az architektonikus értékhez-élményhez, amikor már elintézte az adminisztrációját. Amikor belépett az otthonba. Lehet, hogy ez a módszer is a tapasztalt építészre utal. Zalaváry Lajos a legrégebben aktív magyar alkotó-építészek egyike. Aki az idõ múlását, az adottságok fejlõdését és az ízlés változását nem passzívan szemléli. A nagykanizsai könyvtár épülete arról tanúskodik, hogy lényegileg nagyon is lépést tudott tartani az építészettel szemben megnyilvánuló követelmények fejlõdésével (változásával?) és a fiatalabb építésznemzedékekkel. Remélhetõ, hogy Nagykanizsa város és közönsége meg fogja becsülni ezt az új architektonikus értékét. A könyvtár látogatása mellett ennek bizonyítéka lenne a szomszédos Medgyaszay épület rekonstrukciója és az épületeket összefogó kis park gondos újjáalakítása is. 109 SÉTÁK, LÁTNIVALÓK NAGYKANIZSÁN Nagykanizsát az eddig ismert írásos források szerint elõször 1245-ben említik meg egy korabeli határjárás iratán. Útikalauzunk egy olyan körsétát ajánl, mely során sokféle történelmi korszak sokféle emlékével találkozhat a látogató. Kalauzunkat a város történetét feldolgozó Kanizsai Enciklopédia (Nagykanizsa, 1999.) szócikkeibõl, Cseke Ferenc Körséta a belvárosban (Nagykanizsa, 1997.) címû városismertetõjébõl és a Kanizsánkkal az EU-ba (Városnapi pillanatképek. Képeslapok, Nagykanizsa, 2003.) címû multimédiás kiadvány Kunics Zsuzsa írta szövegeibõl állítottuk össze. Belvárosi séta Belvárosi sétánk a Halis István Városi Könyvtár új épületétõl indul, és ide tér vissza. A látnivalók sorszámai a kiadványhoz készített térképen is láthatók. 1. Halis István Városi Könyvtár A könyvtár új épületete Zalaváry Lajos Kossuth-díjas tervezõ munkája. 2001. augusztus 20-án avattuk, az olvasók 2001. október 1-jén vehették birtokba. 2. Református templom 1934-ben épült a kanizsai Vécsey Barnabás mérnök tervei szerint. A könyvtár és a református templom 3. Nagy-Magyarország emlékmû A nagykanizsai származású Schless István 1933 októberében 20 ezer pengõs adományt tett egy a Fõ utat lezáró, Eötvös téren felállítandó emlékmû létrehozására. Hübner Tibor budapesti építész tervét fogadták el. Az emlékmû még 1934-ben elkészült. 1952-ben ledöntötték, és megcsonkítva a talapzat mögött gödörbe temették. Az idõsebb nemzedék emlékei alapján megkezdett kutatás során 2000 õszén találtak rá az elásott mûre. A restaurálást követõen 2001. augusztus 12-én nagyszabású ünnepség keretében avatták fel, az alkotó fia, Hübner Tibor jelenlétében. . Az emlékmû az 1940-es években 110 111 112 A Deák tér, szemben a Bankpalota 4. Szentháromság emlék A barokk stílusú, 1992-ben felújított Szentháromság szoborcsoportot Inkey Boldizsár faragtatta Graz-ban, 1758-ban. A Szentháromság allegorikus jelképét és a Mária-szobrot Szent Antal, Szent László király, Szent István király, Szent Imre herceg és Keresztelõ Szent János szobra veszi körül. A mû eredetileg az Erzsébet téren állt, majd az Eötvös térre került, a felújításkor helyezték a Kossuth térre. 5. Hevesi Sándor Mûvelõdési Központ A városunk szülöttérõl, Hevesi Sándorról elnevezett mûvelõdési központ 1976-ban átadott épületének tervezõje Erdélyi Zoltán, belsõépítésze Máté András volt. Az épület elõtt Németh János dombormûve, az elõcsarnokban Járási Ildikó tûzzománc képsorozata, az emeleten pedig Schaár Erzsébet alkotása: Hevesi Sándor mellszobra látható. 6. Felsõ (városi) templom 1764-ben Nepomuki Szent János tiszteletére egy kisebb barokk temetõkápolnát emeltek itt. 1823-ban hajóit meghosszabbították és tornyot építettek hozzá. Idõvel a templom egyre szûkebbnek bizonyult, ezért 1942-ben, a 18. századi részek lebontása után az eredetinél nagyobb alapterületû, kereszthajós, modern részt építettek a 19. századi toronyhoz és épületrészhez. 7. Bankpalota A pénzügyi palotát az Osztrák–Magyar Bank 1904-ben építtette Hubert József tervei alapján. A bank kanizsai fiókja 1879-tõl 1903-ig a Takarékpénztár épületében mûködött. Az épület ma is pénzintézeteknek ad otthont. 113 8. Bogenrieder-palota A Bankpalotával szemben álló szecessziós stílusú épületet Bogenrieder József vendéglõs és szállodás építtette az 1910-es évek második felében. 9. Muskátli cukrászda Bár az épületet többször felújították, a szecessziós jegyeket máig õrzi. Itt mûködött az elegánsan berendezett Bajer Cukrászda, majd a híres Makoviczky cukrászda, utoljára a Muskátli cukrászda, sokak szeretett „Musi”-ja, mely idén szûnt meg. 10. A 48-as gyalogezred emlékmûve Kisfaludy Strobl Zsigmond alkotása a Deák téren, amely az ezred elsõ világháborúban elesett hõsi halottainak állít emléket. Az 1798-ban Veronában újjáalakult ezred az 1800-as évek második felétõl kizárólagosan zalaiakból állt. Az emlékmû avatására 1934-ben kerülhetett sor, miután a Deák térrõl az Erzsébet térre helyezték át a Török kutat, s ennek helyére kerülhetett a 12 ezer hõsi halott emlékmûve. Az ünnepségen részt vett az alkotó, Kisfaludy Strobl Zsigmond is. A kompozíció Petõfi Sándort ábrázolja egy elsõ világháborús kézigránátos magyar katonával, ugyanis ebben az ezredben szolgált Petõfi 1838 és 1840 között, 18 hónapig. A Bajer, késõbb Muskátli Cukrászda a századfordulón 114 11. Grünhut-ház A Deák tér 2. számú épületet (a város legszebb romantikus házát) Grünhut Fülöp gabonakereskedõ építtette 1860 körül. Itt mûködött híres gabonakereskedésük. A család másik tagja, a 19. század elején élt Grünhut Alfréd híres mûgyûjtõ volt, jelentõs numizmatikai és metszetgyûjteményét ma a Thúry György Múzeum õrzi. 12. A Nagykanizsai Takarékpénztár palotája és a Turul (a Szomolányi sarok) 1870-ben nyitották meg a Takarékpénztár utat, a mai Csengery utcát. Még ugyanebben az évben elkészült a Nagykanizsai Takarékpénztár impozáns székházának utcai része, de a kupolás sarokrész csak 1879-ben épült hozzá. A szomszédos ház megvásárlása, átépítése, megmagasítása után 1888-ban alakult ki a székház ma ismert, teljes képe. A saroképületet a kanizsaiak Szomolányi Gyula két világháború közt itt mûködõ nõi és férfi divatáruházára emlékezvén Szomolányi saroknak is nevezik. Itt volt üzlete ifj. Wajdits József nyomdatulajdonosnak is, aki könyv- és papírkereskedéssel is foglalkozott, s egy ideig a Zalai Közlöny kiadója volt. A ház elõtt áll a Turul szobor, környéke a város kedvenc találkahelye. Istók János szobrászmûvész alkotását, a Turulmadarat és az országzászlót 1933 pünkösdjén impozáns ünnepség keretében avatták föl elõször. A szobrot és az országzászlót az 1950-es években eltávolították és beolvasztásra ítélték, de a gépgyár munkásai megmentették. Újraavatására 1990-ben került sor. Az utóbbi idõben a Turul szobor elõtti téren állnak a könyvheti sátrak. Balra a Takarékpénztár, jobbra az Elsõ Magyar Biztosító 115 13. Az Elsõ Magyar Biztosító palotája Az Elsõ Magyar Általános Biztosító Társaság 1857-ben létesített ügynökséget Nagykanizsán. Az 1910-es években épült palotájuk stílusában az eklektika és a szecesszió elemei egyaránt megtalálhatók. 14. A Dél-Zalai Takarékpénztár székháza és a Bazár-udvar Az épületek helyén 1881 elõtt Kiss József gombkötõ emeletes háza állt, valószínûleg itt lakott Hoffmann Mór tanár, s itt született 1873-ban fia, Hevesi Sándor. Az épület mellett egy földszintes ház állt. Az 1870-ben alapított, fõleg mezõgazdasági hiteltevékenységet folytató Dél-Zalai Takarékpénztár székházát és a bérlakásokat 1881-ben építették fel. A két udvart hajdan sok üzlet vette körül, innen ered a még ma is használt Bazár-udvar elnevezés. Az átadás után, 1881-tõl 1901-ig az új épület emeletén bérelt helyiségeket – olvasó-, játszó- és társalgó termet – a Nagykanizsai Társaskör. Itt mûködött a kor legismertebb kanizsai fényképésze, Mathea Károly üzlete is. 1989-ben az épületet felújították, s hangulatos díszudvart alakítottak ki benne, ahol nyaranta koncerteket is hallgathat a város zeneszeretõ közönsége. 15. Zsinagóga és a Zsidóház A zsinagóga egyszerû külsejû klasszicista épület. 1807-22 között építette a 375 tagú zsidó hitközség a Batthyányak támogatásával. A zsinagóga jó akusztikájú, nagy belsõ térrel rendelkezik, a város koncerttermeként is mûködik. Az akkori rendelkezések szerint a zsinagóga az utcafrontra nem épülhetett, ezért építhették az 1820- as években elé a zsidó hitközség ugyancsak klasszicista házát. A Zsidóház fölszintjén mûködött a híres Fekete Sas patika. A patika majdnem teljes bútorzata ma a múzeum várostörténeti kiállításán látható. A másik földszinti üzlethelyiségben a Magyar Divatcsarnok, Fürst József divatüzlete mûködött az 1920- 30-as években. 1944-ben a zsidóházban és a Zsinagógában hozták létre a nagykanizsai gettót. 1944. október 26-28-án itt gyûjtötték össze a város és környékének 3000 zsidó lakosát, hogy Németországba hurcolják õket. Emléküket a Zsinagóga bejárata mellett elhelyezett emlékoszlop õrzi. A zsinagóga 116 Az Erzsébet téri piac egy régi képeslapon 16. Vasemberház A 18. században barokk stílusban emelt épület, eredetileg a Batthyány család vendégfogadója volt, késõbb földszintjén üzleteket, az emeletén lakásokat alakítottak ki. A 19. század elsõ felében sörháznak nevezték. A századfordulón Bettelheim és Guth vasüzlete „A Vasemberhez” az épület középsõ részén, az 1865-ben alapított Unger Ullmann Elek-féle híres vaskereskedés a sarokrészen mûködött. 17. Alsótemplom A barokk épületegyüttes a város legértékesebb mûemléke. 1702-14 között a ferencesrend építette a lebontott vár tégláiból. A falakon és a szentély kupoláján stukkós dombormûvek, a falak mentén díszes mellékoltárok láthatók. A szenteltvíztartót eredeti török sírkõbõl faragták. A fõoltár képét G. F. Sambach festette 1770 körül. A legnagyobb értékûek mégis a barokk faszobrok. Megtekintésre érdemesek a sekrestyében lévõ faragott barokk szekrények. Ugyancsak barokk stílusú a kétszintes kolostor, mely közvetlenül a templomhoz simul. Fõ része egy belsõ udvart körülzáró négyszögletes épület, ehhez kapcsolódik egy L alakú szárny. Szép, intarziás ajtaját a múzeum õrzi. 1950 után az épületben kollégium, majd 1988-tól 2001-ig a kanizsai Városi Könyvtár mûködött, ma újra egyházi tulajdon. 18. Erzsébet tér A város fõtere. 1927-ig piac mûködött itt. 1927-ben a városrendezési terv már dísztérnek tekintette, ekkor nyerte el mai alakját. 117 19. A 20. honvéd gyalogezred emlékmûve és a Városháza Hybl József alkotása az ezred elsõ világháborúban elesett hõsi halottainak állít emléket. Az emlékmû költsége a háborút túlélt bajtársak adományaiból, a budapesti Vigadóban tartott díszhangverseny jövedelmébõl és a városi tanács hozzájárulásából gyûlt össze. Az Erzsébet teret nyugatról a Városháza háromszintes, szinte teljesen dísztelen épülettömege zárja le. Az 1930-as években a törvénykezés céljaira építették, innen a Törvényház elnevezése is. Jelenleg a városi közigazgatás, illetve a bíróság székhelye. 20. Kvártélyház 1740-ben építették a vár tégláiból fogadó céljára. Késõbb Zöldfa Vendéglõ és Szálloda néven a Dunántúl egyik legnagyobb fogadója volt, kényelmes szobákkal és nagy istállókkal. Nagytermében messze földön híres bálokat rendeztek, de mellette színházi elõadásokat és hangversenyeket is tartottak. 1880-ban átalakították, és a törvényszék vette át. 1943-45 között internáló tábor volt. Ma a Bólyai János Általános Iskola mûködik falai közt. 21. A Díszkút Tersánczky József orvos tett javaslatot elõször arra, hogy a Deák tér fásításával együtt a tér délnyugati részén artézi kutat is fúrassanak, mely „bõ vizével a tûzoltóknak gyors használatul szolgálhatna”. A kút 1879-ben készült el. Szögletes kõmedencéje a szájhagyomány szerint Kanizsa török kori várából származik, ezért a kanizsaiak késõbb Török kútnak nevezték el. A kút 1934-ben átkerült az Erzsébet térre. Most – szép tetõvel fedve, felújított állapotban – a Batthyány kastély (múzeum) udvarán áll. A 20. honvéd gyalogezred emlékmûve, mögötte a Városháza 118 22. Mûvészetek Háza (Kiskastély) A Mûvészetek Háza elnevezést ez az 1996-ban felújított neoklasszicista villa kapta. Ma képtár és elõadóterem, állandó kiállításán Z. Soós István alkotásai és a Sass- Brunner hagyaték látható. 23. Arany Szarvas Vendéglõ A méltán híres Arany Szarvas Szálloda és Vendéglõt Knortzer György vendéglõs 1875 áprilisában kezdte építeni. Annak idején két épületben mûködött a fogadó: az egyikben a szálloda, kávéház, a másikban étterem fogadta a vendégeket. A 32 szobás fogadó a vidék egyik legmodernebb szállodája lett, falai közt fõhercegek, miniszterek, elõkelõ külföldi vendégek szálltak meg. Az 1930-as évek végén a Háry János vezette „Kis szarvas” vendéglõ mûködött az épületben. 1942-tõl 1950-ig Szever József vezette itt a jónevû „Szever Vendéglõt”. A vendéglõ államosítása után évtizedekig a Rózsakert étterem mûködött itt. Ma leginkább cipõboltjáról ismerik. Az Arany Szarvas mozitörténete is érdekes: 1910-ben a szálló bérlõje, Haas Vilmos mûködtetett itt elõször mozgóképszínházat, majd Brónyai Lajos Uránia (késõbb Saturnia) mozija mûködött itt. 1911 szeptemberében ismét Haas Vilmos nyitott itt mozit Edison néven. 1913 nyarán költözött ide a korábban a Polgári Egyletben mûködõ Holzer Samu-féle Uránus mozi, ami 1915-ben Berlin, 1919-tõl Világ nagymozgó néven tartott vetítéseket. 119 24. Batthyány kastély, a Thúry György Múzeum kiállítása A többször átépített kastély, amit a kanizsaiak „hercegi várnak” is mondanak, Kanizsa legrégibb épülete, 1705-12 között épült. Grasics Jakab báró a vár köveibõl építtette. 1743-ban Batthyány Lajos nádorispán lett a város ura, ettõl kezdve a Batthyány család uradalmi tiszttartói háza lett. Az épület funkciója többször változott, jelenleg a Thúry György Múzeum épülete, az utca felõl üzletek sorakoznak. A volt kanizsai várkapitány, Thúry György nevét viselõ múzeum fennállásának 50. évfordulójára készített tárlat legizgalmasabb része a 18-19. század fordulója hangulatát visszaidézõ üzlethelységekkel teli utca és a polgárlakás. Az életszerûen berendezett Fekete Sas patika, kalapos mûhely, szatócsbolt közötti kis hirdetõoszlopos téren kiskanizsai kofa árul. A polgárlakás dolgozószobájának eleganciája, gyermekszobájának kedves zsúfoltsága hûen és intenzíven adja vissza a „békeidõk” hangulatát. A múzeum története összekapcsolódik a könyvtáréval, joggal tekinti alapítójának Halis Istvánt mindkét intézmény. A múzeum elõzményének az 1900-as évek elejétõl kialakuló „régiségtár”, a piarista gimnázium gyûjteménye tekinthetõ. 1913-ban Halis István városi tanácsost nevezték ki a Városi Könyvtár és Múzeum élére könyvtárosnak és múzeumõrnek, aki 1919-ig hivatali szobájában gyûjtötte a könyveket és a régiségeket. Ezután a Városházán adtak át két szobát A Fõ utca részletei a múzeum kiállításán 120 erre a célra. 1923-ban az új gimnáziumban (Sugár u.13.) rendeztek be négy szobát a múzeum és könyvtár számára. Halis István 1925-ig vezette a két gyûjteményt, azután a kegyesrendi tanárok látták el a teendõket. 1949 tekinthetõ a mai értelemben vett múzeum alapítási évének. 1950-ben már külön mûködött a múzeum a könyvtártól. 1951 elején vette fel a „Thúry György Múzeum” nevet. Legrégebbi gyûjteményrésze a Numizmatikai és metszetgyûjtemény. Grünhut Alfréd módos gabonakereskedõ, bankár, a város ismert mûgyûjtõje volt. 1919-1920-tól gyarapította a múzeumot a Grünhut által ajándékba adott, illetve tõle 1922-ben megvásárolt híres metszet- és numizmatikai gyûjtemény. A mintegy 4000 darabos éremegyüttes tette kiemelkedõvé a numizmatikai anyagot, mely a Dunántúl egyik meghatározó gyûjteményévé fejlõdött. Ugyancsak régi gyûjteményrész a mai Történeti dokumentációs tár. A gyûjtemény alapját Bátorfi Lajos, a Zalai Közlöny szerkesztõje hozta létre 1885-ben, amikor a városnak 87 régi okmányt és nevezetes kéziratot ajándékozott. A második világháború utolsó napjaiban súlyos veszteség érte a gyûjteményt, a német, majd a bolgár csapatok számos iratot, könyvet tüzeltek el. A megmaradt várostörténeti értékû kéziratos könyvek, tanácsjegyzõkönyvek, céhiratok, szerzõdések, periratok együttese képezi azóta is a gyûjtemény legértékesebb magját. Az 1970-es évektõl fõként családi adomány útján gyarapodott a tár. A Helytörténeti tárgyi gyûjtemény törzsanyagát fõként a „régiségtár”-tól örökölt fegyver- és pecsétgyûjtemény alkotta. Az 1960-es években a tervszerû gyûjtés eredményeként megtízszerezõdött a mûtárgyak száma. Jelentõs ipartörténeti együttes jött létre: közel kétezer a kanizsai mesterektõl ajándékba kapott és vásárolt csizmadia, cipész, kovács, kötélverõ, szitás, kádár, bádogos, kézimunka elõnyomó, kalapos, cukrász és más mûhelyekbõl származó szerszámok s mûhelyberendezések száma. A gyûjtemény páratlanul gazdag a századforduló emlékeiben: jelentõs számú bútort, lakásfelszerelési eszközt, használati tárgyat, játékot, lakástextíliát, viseleti darabot õriz. A piarista tanárok által létrehozott szerény Néprajzi gyûjtemény a háborús években elpusztult. Leggazdagabb a viseleti darabok, a szõttesek, a játékok és a kismesterségek tárgyainak gyûjteménye, szebbnél szebb karcolt, vésett, spanyolozott díszû darabokat õriz hajdani pásztorok hagyatékából is. A város és környékének régészeti kutatása, és a Régészeti gyûjtemény története rövid múltra tekint vissza. Talán a legjelentõsebb leletmentést Méri István vezette a vár területén 1953 és 1958 között. Azóta több ásatás is folyt Kerecsényi Edit, Müller Róbert, Kalicz Nándor és Horváth László vezetésével, 121 árpád-kori, római és kelta telepekrõl többezer tárgy vár bemutatásra, meghatározásra a kanizsai és becsehelyi raktárakban. A fontosabb ásatások a következõk voltak: Kalicz Nándor: Nagykanizsa- Sánc, Becsehely (rézkor, újkõkor); Horváth László: Miklósfa (kelta temetõ), Nagykanizsa-Billa (rézkor), Nagykanizsa-Inkey kápolna (rézkor-római kor), Nagykanizsa-Katonatemetõ, -Alsóerdõ, -Felsõerdõ, Nagyrécse, Gelsesziget (római halomsírok), Nagykanizsa-Bilkei-dûlõ (késõ bronzkor), Sormás, Újudvar, Hosszúvölgy (római), Kiskanizsa (kelta), Palin (újkõkor), Magyarszerdahely (kelta és római); Vándor László: Újudvar, Romlott vár, Bajcsa, Nagykanizsa-Tungsram (középkor). 1999 augusztusában elkezdõdtek az M7 és M70 autóutak megelõzõ régészeti feltárásai, melyek hatalmas mennyiségû leletanyaggal gyarapítják tovább a gyûjteményt. A Thúry György Múzeumban 1955-ben elkülönített Képzõmûvészeti gyûjtemény törzsanyagát néhány helyi mûvész festményén kívül a Grünhut Alfréd adományozta metszetgyûjtemény alkotta. Az együttes történelmi tárgyú – fõként a kanizsai várral kapcsolatos – XVII. századi rézmetszetekbõl, rézkarcokból, s néhány, ezek alapján készült XIX. századi akvarellbõl, litográfiából áll. Késõbb esetlegesen, alkalomszerûen folyt a gyûjtés. Mindezek ellenére számos hazai, kitûnõ kvalitású alkotással sikerült így a gyûjteményt gyarapítani, többek közt Benczúr Gyula, Székely Bertalan, Egry József, Gulácsy Lajos, Barcsay Jenõ mûveivel. Jelentõs provinciális barokk faszobrok is kerültek ekkor a múzeumba. (Gyûjteményeinek történetét a múzeumtól kapott kézirat alapján állítottuk össze.) 25. Városi Színház (mozi) A magyaros stílusú épület 1927-ben Medgyaszay István tervei szerint készült. Homlokzati freskói színpadi jeleneteket ábrázolnak a Bánk bán, a Falu rossza és a János vitéz címû darabokból. Az épületben utoljára filmszínház mûködött, ma felújításra és hasznosításra vár. 122 A város központjától távolabb Várkapu emlékmû és a Cigány Holocaust emlékmû A kanizsai várat Kanizsai II. Miklós kezdte el építeni, az építés valószínûleg 1393-ban fejezõdött be. A Kanizsai családtól a Nádasdyakhoz került, majd újra királyi végvár lett. A törökök 1600-ban foglalták el. Minden birtokos átépítette a kor igényei szerint. 1690-ben szabadult fel a török uralom alól, majd 1702-ben lebontották, így semmilyen emlékhely nem maradt a vár területén. A kanizsai polgárok többször is próbálkoztak emlékhely kialakításával, végül 1996-ban készült el az ipartelep mögötti parkban a stilizált várkapu. Az elõtte látható mellszobor Vörös János szobrászmûvész alkotása, a vár leghíresebb kapitányát, Thury Györgyöt ábrázolja. A Várkapu mögött áll a Cigány Holocaust emlékmû, mely a második világháború cigány áldozatai emlékére készült 1991-ben. A fából faragott emlékmû Csávás Csaba alkotása. Inkey sírbolt Az 1768-ban épült négykaréjos alaprajzú barokk kápolnát Inkey Boldizsár, családjának legjelentõsebb birtokszerzõje emeltette. Kupolaboltozatos kápolna, tetején kicsiny, nyolcszögletû toronnyal, falát lapos pilaszterek tagolják. A vasútállomás A kanizsai vasút története a vasút hõskorszakába nyúlik vissza. A Kanizsa - Prágerhof szakasz 1860-ban, a buda(pest)i 1861-ben, a soproni 1865-ben, a barcsi 1868-ban nyílt meg. A vasútállomást 1861-ben Carl Schlimp tervei alapján építették, ekkor vonatfogadó csarnok is csatlakozott az állomás épületéhez. A fából és díszes vaselemekbõl készült csarnokot rossz állapota miatt 1940- ben lebontották. A vasútállomás épülete az 1950-tõl végzett folyamatos felújítás után nyerte el mai arculatát. A peronon a Déli Vasúti emlkétábla, Rétfalvi Sándor szobrász alkotása látható. 123 A temetõ 1916-ban az Osztrák-Magyar Monarchia legnagyobb hadikórháza épült a városban. A gondos ápolás mellett is sokan haltak itt meg, 1100 katona. Európa szinte minden nemzetének fiai nyugszanak az elsõ világháborús hõsi temetõben. A második világégés német, bolgár és a Szovjetunióból származó áldozatainak szépen gondozott sírkertje csatlakozik ehhez, együtt igazi nemzetközi emlékhellyé, sajátos látványossággá teszi a város temetõjét. A Nagykanizsa címû 1929-ben, Barbarits Lajos szerkesztésében megjelent, máig egyedülálló, a város életének széles területeit bemutató városmonográfia 216-227. oldalairól idézünk: A Casino százágyas kórházában 1915-ben 1399, a Munkapáholyban 31 ágyon 450, a Szanatóriumi Egyesület 27 ágyas kórtermében 514 sebesültet ápoltak. A háború kitörésétõl számított elsõ kilenc hónap alatt 30.830 sebesült és beteg vette igénybe a nagykanizsai Vörös Kereszt és fiók-kórházainak szolgálatát. Ezek közül 1915 végéig 190 került ki a nagykanizsai katonatemetõbe. A katonai tartalékkórház ugyancsak tömve volt sebesültekkel. Csak 1916 év októberére szabadultak fel az iskolák és egyesületi helyiségek, amikor is az összes sebesülteket, betegeket – 3600 volt ekkor a számuk – az elkészült, új, hatalmas katonai kórház-városrészbe (mai barakktelep) vitték át. A tervek annyiban szenvedtek változást, hogy a barakkokból nem járványkórház lett, hanem ide vonták össze az ekkor összesen 3600 beteget ápoló tartalékkórházakat is. Így az 1916-17-es iskolaév elejével a város iskolái egymás után visszaköltözhettek saját falaik közé, az új kaszárnyával pedig felszabadultak azok a középületek, melyeket eddig csapatelhelyezésekre vett igénybe a hadvezetõség. Maradt még Nagykanizsának a világháborúból 57 vitézzé avatott katonája: 20 tiszti és 37 legénységi vitézt avattak Nagykanizsa lakosai közül. Maradt ezenkívül Nagykanizsának a maga ezernyi gyászán kívül egy hõsi temetõje, amelyben az itteni kórházakban elhalt különféle nemzetiségû 1100 hõsi halottat temettek szomorú, katonás rendekben egymás mellé. Elsõ világháborús hõsi temetõ 124 MAORT-lakótelep A temetõ mellett nyújtózik a MAORT-lakótelep. 2001. december 5-én a telep sarkánál – a Papp Simon sétány elején – a MAORT-telep létrehozóinak tiszteletére emlékoszlopot állítottak. Az emlékoszlopon a telep alaprajza mellett dr. Papp Simon, dr. Gyulay Zoltán és Bõsze Kálmán dombormûvû képmása látható. Udvardi Gézának a Pannon Tükör 2002. évi 3-4. száma 64-65. oldalán megjelent írása – Emlékoszlopot állítottak a nagykanizsai MAORT-lakótelep létrehozóinak tiszteletére – az emlékoszlop felállítása kapcsán összegzi a telep történetét. Ebbõl az írásból idézünk: A Magyar Amerikai Olajipari RT. (MAORT) mérnökeit és vezetõ tisztviselõit úgy szerzõdtette, hogy részükre természetbeni lakást, fûtést és világítást biztosított. Nem feledkeztek el ugyanakkor a fizikai dolgozók és kisebb beosztású tisztviselõk letelepítését szolgáló lakások építésérõl sem. A kõolaj megtalálásával szinte egy idõben, 1938-ban már megkezdõdött a bázakerettyei lakótelep építése, majd az 1940 után megtalált Lovászi kõolajmezõ dolgozói részére is építettek lakásokat. A lakótelepeken étkezde, üzletház, munkásotthon (mozi és kultúrház), orvoslakás és orvosi rendelõ is épült. Nagykanizsán dr. Krátky István polgármester rendkívüli segítõkészségével jutott az olajipar ahhoz a területhez, ahol 1942-ben kezdõdött meg a mai napig idegenforgalmi látványosságként is ismert lakótelep építése. Több neves építész tervét is tanulmányozták, és végül dr. Kotsis Iván építészprofesszor lakóházterveit alapul véve tervezték meg a nyeregtetetõs, cserépfedeles, ház mögötti terasszal, virágablakkal, beépített bútorokkal ellátott, különbözõ nagyságú – de mindegyik tágas – épületeket. A telep tervezésének, kivitelezésének „szellemi atyja” Bõsze Kálmán erdõmérnök volt, aki már soproni egyetemi évei alatt építésztervezõként és komoly építkezések „pallérjaként” is komoly gyakorlatot szerzett. Bõsze Kálmán erdõmérnök hozzáértése ma is látszik a telepen, a bokrok, örökzöldek, a „bõszeszakáll”-t termõ fák mind rá emlékeztetnek. Bõszének az volt a célja, hogy a telep csöndjével, klímájával, kényelmével üdülõtelepi jellegû, az itt lakók teljes pihenését és munka utáni kikapcsolódását biztosítsa. Nem tervezett a házak közé elválasztó kerítéseket, nem engedte meg a lakótelepi házak mellett a disznóólak, csirkeudvarok, veteményes kertek kialakítását, hangoztatta, hogy az olajipar dolgozói keresnek annyit, hogy táplálékukat az üzletekben megvehessék. Tervezõként Bõsze Kálmán elképzeléseit Póra Ferenc kultúrmérnök, aki helyettese volt, továbbá Berkes József, Keresztes Gyõzõ, Viktor Cör fektették le, kivitelezõként Dombay János, Séger Imre, Oszoha Géza, Pásztor Zoltán, Bányai Miklós, Faragó László, Hegyi István technikusok és építõmesterek valósították meg akaratát. 125 A Hevesi Sándor Általános Iskola védett udvara Ma még rendkívülinek mondható az a jelenség, melyrõl a következõ írás beszámol. Ahogy az oázis különleges szépsége és életet adó vize, zöld vegetációja megszakítja a sivatag egyhangú tengerét, úgy képez különleges foltot Nagykanizsa keleti városrészének betonsivatagában a Hevesi Sándor Általános Iskola udvara. Az emberi akarat és lelkesedés alakította ki a sivár környezetben ezt a szép kertet. Néhányak ötlete, szorgos keze, és tanári irányítás mellett a diákok gondossága, ma pedig már egy város helyi rendelete és figyelme segíti, hogy tartós „jelenség” legyen ez a tündérkert. Olyan országosan is követendõ és követhetõ példa jött itt létre, mely akár osztálykirándulások, pedagógiai tapasztalatcserék egyik állomása is lehet. Az iskola tanárának, a „természet-kedveltetõ” pedagógusnak, Lengyák Istvánnak tollából való írás részleteivel mutajuk be a kertet. 126 A nagykanizsai Hevesi Sándor Általános Iskola átadásakor a szünetudvar és a sportudvar szinte teljesen csupasz volt. Az udvart szerencsére teljesen körbekerítették. Ez tette lehetõvé a lakótelepi környezetben a saját kert kialakítását. A kialakuló kertet látva a szülõk is bekapcsolódtak a növények számának gyarapításába. A gondnoki lakás körül lassan megszületett egy kis virágoskert. A konyha elõtti területen szivarfa, tulipánfa, magnólia, olajfa, orgona, díszbarack, duglász- és ezüstfenyõ növögetett. Az épület egyik falának oldalán sodort- és szomorúfüzek váltakozó sorát telepítettük. A szünetudvar és a salakos futópálya közé tujasövényt ültettünk. A kert északi kerítése mellett nyírek, lucfenyõk, mályvacserjék indultak fejlõdésnek. Az iskola tantervébe illeszkedõ kirándulások, táborozások olyan helyekre juttatták el tanulóinkat a „panel környezetbõl”, ahol megérthették a természet, a környezet megóvásának fontosságát, s ezt saját parkjukban aztán meg is élhették. Most már cél lett egy olyan kert létrehozása, melynek segítségével hatásosabbá lehetett tenni a gyerekek környezettudatos nevelését, a biológia és a környezet órákat. 1997-ben kerülhettek a botanikai ismertetõ táblák is a növények mellé. Az iskolakertben ma már majdnem 150 növényfaj és változat él, egyharmaduk hazánk természetes növénytakaróját képviseli. Családlátogatásokon tapasztaltuk, hogy a kert fejlõdésével arányosan nõtt azoknak a családoknak a száma, ahol a gyerekek gondozni kezdtek otthon valamilyen növényt. Az elsõ növény elültetése után 14 esztendõvel, 1996. májusában a város önkormányzata – a veszprémi természetvédelmi igazgatóság javaslatára – a kertet, a benne található botanikai értékek alapján védetté nyilvánította. A kert az elmúlt tanévben megtelt. Ám az elsõ osztályosok is szerették volna elültetni a maguk fáit, cserjéit, virágait. És akkor felfedeztünk egy ápolásra szoruló, üres, gazos-füves, két hektáros területet a panelházak között. A majdani fasorok kicsiny csemetéinek közös elültetésével itt alapítottuk meg diákjainkkal 2000. április 27-én – városunk napján – a felsõvárosi sétakertet, hivatalos nevén a Székelykertet. 127 TARTALOMJEGYZÉK KÖSZÖNTÕK...................................................................................................... 5 Magyar Könyvtárosok Egyesülete 35. vándorgyûlése Nagykanizsa, 2003. augusztus 14-16. PROGRAMISMERTETÕ ..................................................................................... 9 A könyvtár – kapu a világra (Gondolatok a vándorgyûlés elé) ............... 11 Program ........................................................................................................ 12 2003. augusztus 14. (csütörtök) .................................................................. 12 2003. augusztus 15. (péntek délelõtt) ......................................................... 13 2003. augusztus 15. (péntek délután) ......................................................... 17 2003. augusztus 16. (szombat) (kirándulások) ........................................... 21 NAGYKANIZSA MÚLTJÁRÓL....................................................................... 25 Lehota János: Nagykanizsa ........................................................................ 25 T. Mérey Klára: Nagykanizsa a kapitalizmus korában ............................... 31 Nagykanizsa címszó a Révai Nagy Lexikonából ........................................ 39 Nagykanizsai honismereti füzetek .............................................................. 41 Rózsa Miklós: A Nagykanizsa-monográfia 1. kötete szerkesztésének és összeállításának tanulságai, a következõ rész elõkészítése .................. 43 NAGYKANIZSA JELENÉRÕL (Társadalom, kultúra, mûvészet, tudomány) .. 45 B. Talyigás Katalin és F. Vankó Ildikó: Nagykanizsa társadalmi és kulturális élete .......................................................................................... 45 Az Identitás Szabadegyetem célja .............................................................. 47 Jazz Kanizsán ............................................................................................... 48 Kostyál László: Ars Nagykanizsa .............................................................. 49 Nagykanizsa és a gólyalábazás .................................................................. 54 Gerstner Károly: Ördög Ferenc 70 éves ..................................................... 64 Egy következetes élet (Rózsás János a Magyar Mûvészeti Akadémia 2003. évi aranyérmese) ............................................................................. 67 Kustár Zsuzsa: Gondolatok a könyvtár üvegablakaihoz .......................... 71 128 KANIZSAI KÖTÕDÉSEK................................................................................. 81 Csokonai Vitéz Mihály és Nagykanizsa ..................................................... 81 Deák Ferenc emlékezete .............................................................................. 83 Somlyó Zoltán: Adjátok vissza... (vers) ..................................................... 85 Farkas Ferenc és Nagykanizsa ................................................................... 85 Nagy Gáspár: Kanizsa-vár (vissza)............................................................. 89 KÖNYVTÁRUNKRÓL (történet) ..................................................................... 91 ...hogy látva lássanak (Recenzió a Könyvtárak Dél-Zalában címû kiadványról) .................................................................................................... 93 Halis István (életrajz) ................................................................................... 94 Halis István: Karbunkulus .......................................................................... 97 Tisztelt Hallgatóság! Kedves Érdeklõdõk, akikkel együtt örülhetünk e napnak! (az alapkõletételénél elhangzott beszédbõl) .......................... 101 Zalaváry Lajos: Nagykanizsa könyvtárának épületérõl .......................... 102 Kubinszky Mihály: A Halis István Városi Könyvtár új épülete Nagykanizsán (Építészetkritikai megjegyzések) ............................................ 105 SÉTÁK, LÁTNIVALÓK NAGYKANIZSÁN ................................................. 109 Belvárosi séta (térképmelléklettel) ............................................................ 109 A város központjától távolabb ................................................................. 122 A 3Mâ könyvtárbiztonsági rendszere A legfontosabb tapasztalat: „pszichikai” védelem A nagykanizsai Halis István Városi Könyvtár tapasztalatai a biztonsági rendszerrel Beszélgetés a könyvtár vezetõjével – Mikor és hogyan fogant meg a gondolat, hogy a könyvtárnak szüksége van könyvtárbiztonsági rendszerre? – Az új épületben való könyvtári mûködést már biztonsági rendszerrel gondoltuk megvalósítani. Biztosnak tûnt, hogy ez egy új beruházás keretein belül valósítható csak meg. Mára meggyõzõdhettem arról, hogy egy új könyvtárépület akkora beruházás egy Nagykanizsa nagyságrendû városban (50-55 ezer lakos), mely hosszabb idõre lehetetlenné teszi további fejlesztések elfogadtatását, nem jut erre lehetõség a többi intézmény fejlesztési gondjai miatt, így valóban csak azt tudtuk megvalósítani, amit egyszerre „harcoltunk ki” magunknak. – Hogyan szereztek tudomást arról, milyen típusú könyvtárvédelmi rendszerek vannak? – Tudtuk, hogy hasonló elven mûködõ rendszerek léteznek. A fontos inkább az volt, hogy mennyire ismert a gyártó cég, mennyire megbízható. Ez utóbbi azért volt fontos, mert hosszabb távon is alkalmasnak kell lennie az együttmûködésre, hiszen nem lehet egyik rendszerbõl könnyen a másikba átlépni. – Miért választották a 3M berendezéseit? – Azért esett a választásunk erre a rendszerre, mert biztonságosnak ítéltük meg, minden dokumentumtípus védelmét biztosítja (videokazetta, audiokazetta és CD védelmét is). A bizalmat növelte, hogy a cég képviselõje személyesen mutatta be az egyes védelmi elemeket, és meggyõzõdhettünk arról, hogy milyen egyszerûen és praktikusan fel-, illetve behelyezhetõk a biztonsági szalagok. – Milyen tapasztalatokat szereztek az elmúlt 2 év során? – A rendszer valóban jól, megbízhatóan mûködik. Ha csak a problémák javítása miatt kellett volna találkoznunk, akkor akár a kapcsolat megszûnésérõl is beszélhetnénk. De ez nem így van. A szállító rendszeresen érdeklõdik a leszállított és üzembe helyezett rendszer mûködése iránt. A technika tehát jól vizsgázott. A legfontosabb tapasztalat azonban a rendszer alkalmazása óta lelki természetû. Megváltozott a könyvtárhasználó és a könyvtáros viszonya. Korábban a dokumentumok indokolt féltése miatt mindenki gyanús volt, aki a könyvtárat látogatta. Nem tudtunk felszabadultan viselkedni, mert nem tudtuk honnan, ki által jöhet a baj. A biztonsági rendszer ezt a ki nem mondott, de mindig bennünk motoszkáló „gyanús mindenki, aki él és mozog a könyvtárban” lelkiállapotot átalakította. Mindenkivel tudatjuk, aki a vendégünk, hogy egy biztonsági rendszer védi a gyûjteményünket. Ez azt eredményezte, hogy nem találkoztunk szándékos lopási kísérlettel közel két éves gyakorlatunk során. Az általunk produkált riasztások pedig – melyek annak a következményei, hogy elfelejtettük a dekódolást – folyamatosan jelzik a könyvtárosnak és az olvasónak egyaránt, hogy a „biztonsági õrünk” figyelme lankadatlan. – Milyennek találták a 3M Hungária Kft.-vel és a Medimat Kft.-vel a munkakapcsolatukat, elégedettek-e a kiszolgálással? – Az új épület üzemeltetése sok tapasztalatot hozott. A fûtés, a hûtés, a liftek, a meglepõen nagy számítógépes hálózat (hetvenen „lógunk” egy idõben a belsõ és ezzel a külsõ hálón), az integrált könyvtári rendszer, a tûz- és épületvédelmi rendszer, valamint a szóban forgó dokumentumvédelmi rendszer egyszerre mûködik a házban. Egyikhez sincs magunk alkalmazta „karbantartónk”. Üzemeltetési szerzõdésekkel bástyáztuk körül magunkat, van olyan terület, ahol hosszabb próbálkozás után adtuk csak fel erõfeszítéseinket, hogy magunk próbáljuk meg elvégezni a szükséges teendõket. A 3M Hungária Kft.-vel és a Medimat Kft.-vel a kezdetektõl jó a személyes kapcsolat. Figyelnek termékük utóéletére, a szükséges eszközöket idõben szállítják. Folyamatosan információkkal látnak el bennünket új fejlesztéseikrõl, a könyvtárbiztonság területén található újdonságokról. Ezt nagyon fontosnak tartjuk, hogy mindig naprakészek lehessünk ebben a rohamosan fejlõdõ információs világban. Miért éppen a KELLÓ? A könyvtár és könyvtáros legfontosabb szempontja, hogy minél többet ismerjen meg a teljes magyar könyvtermésbõl. Mivel a könyvek értékelésében a legfontosabb szempont a mûnek az adott gyûjteményben való hasznossága, ezért olyan ismertetésre kell szert tenni, mely megítélhetõvé teszi a mû értékét az egyes könyvtárakban. A könyv csupán késõbbi híre alapján nem ítélhetõ meg eredményesen, mert akkorra a könyvtár lemaradhat a mûrõl a magyar könyvkiadás jellemzõje, az egyszeri kiadás és véletlenszerû példányszám miatt. Egy-egy mû újabb kiadására, vagy arra építeni, hogy az hosszabb távon elérhetõ lesz a könyvpiacon, elég kockázatos (bár gyarapszik az utánnyomás). Az alkalmi vásárlások révén a tervszerûség csorbát szenved (nagyobb települések nagyobb könyvesboltjaiban vásárolni igen szûk és véletlenszerû ajánlatot jelent), mert a nagyobb települések könyvesboltjai is csak a magyar könyvtermés kis választékát kínálják. Eleve esélytelen a kézbevétellel való választás, mert nem elérhetõ ott és akkor a mû, amikor a könyvtáros éppen ott „tartózkodik”, lehet, hogy máskor sem. Amióta nem csupán kereskedelmi célú ismertetések alapján, hanem az Új könyvek címû állománygyarapítási tanácsadó révén dönthetnek a könyvtárosok, azóta a rövid rápillantás alapján történõ választás veszélyének nem vagyunk kitéve. Látszólag csak a kisebb könyvtárak érdekeltek a KELLÓ „használatában”. Nagykanizsán jól mûködõ és a helyi igényeket megfelelõen kielégítõ könyvesboltok találhatók, a könyvtár gyûjteményében fellelhetõ mûveknek azonban csak töredéke jelent meg választékukban. Az állománygyarapítási tanácsadó olvasása esetén szisztematikusság jellemezheti gyarapítási munkánkat, a magyar könyvkiadás szinte teljes egészérõl lesz képünk általa. A más forrásokból való jegyzék készítése, ennek a teljességnek a felvonultatása a vásárlás elõtti mérlegeléshez hatalmas, a könyvtárunkban nem létezõ apparátust kívánna. Az Új könyvek nyomán gyarapított állományunk jól vizsgázik a használatkor, még a felsõoktatás hazajáró diákjai is dicsérik. A KELLÓ a magyar könyvtárak legnagyobb szállítója. A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztõk Egyesülésének adatai szerint 2002-ben (tankönyvekkel együtt) 9.990 címet adtak ki 45.5 millió példányban. Egy kötet átlagára 4.458 Ft volt, a teljes könyvforgalom 53,6 milliárd forintot tett ki. A címek kb. 12, a példányszámok kb. 25, az átlagár kb. 17, a teljes forgalom kb. 15 %-kal nõtt a 2001. évhez képest. A teljes könyvforgalom a tankönyvek nélkül kb. 40 milliárd forint volt. A statisztikát szolgáltató könyvtárak (az iskolai könyvtárak nélkül) 2,8 milliárd forintot költöttek könyvekre, ebbõl 1,7-et (61 %- át) a KELLÓ-nál vásároltak le. Mi e számsorok tanulsága? Azon kívül, hogy a könyvtárak beszerzési kerete megalázóan és érthetetlenül kevés, sejthetõvé válik az a tendencia is, hogy a megjelenõ kb. 10 ezer cím egyre növekvõ része nem is könyvtári anyag. De így hangsúlyosabbá válik a megjelent anyag átláthatóságának és szelektálhatóságának a szükségessége, vagyis e számsorok nyomatékosítják az Új Könyvek fontosságát. Mivel a KELLÓ a nyereségét a könyvtárak támogatására (ez vásárlási kedvezményt és önköltségi áron történõ szolgáltatásokat jelent) használja, érdekeltek vagyunk abban, hogy ez a mérték nõjön. A szerzõdés alapján eladott könyvek árának – 2001-ben 997 millió – átlagosan 23%-át – 2001-ben 230 milliót – kapták vissza a könyvtárak kedvezményként. Ez az arány gyakorlatilag azonos azzal az aránnyal, amit érdekeltségnövelõ támogatásként kaphatnak a könyvtárak. Abban vagyunk érdekeltek tehát, hogy a KELLÓ minél nagyobb volumenben dolgozhasson. Emlékszem, milyen erõfeszítést kellett tenni annak érdekében, hogy az érdekeltségnövelõ támogatást minél több könyvtár vegye igénybe. Itt más a helyzet, a nagyobb vásárlók elõtt kell nyilvánvalóvá tenni az elõnyt, hogy ne a kis vásárlókra alapozva lehessen csak a kedvezmény átlagát kiszámítani. A minél nagyobb volumenû mûködés a szükséges korszerûsítésekre is könnyebben adna módot. Az eddigi korszerûsítés imponáló: szoftver, gyorsaság, heti kétszeri folyóirat-szállítás, a teljeskörûséget közelítõ választék, a közvetlen bolti (ill. boltok rendszere) vásárlási lehetõség. A KELLÓ-val szemben egy könyvtárnak két alapvetõ elvárása lehet. Egyrészt adjon teljességre törekvõ áttekintést a megjelent és a kereskedelmi forgalomban kapható kiadványokról, másrészt pedig évrõl-évre növelje az általa nyújtott kedvezményeket. Az elsõ követelménynek a KELLÓ maximálisan megfelel. A második azon is múlik, hogy a könyvtárak milyen mértékben vásárolnak a KELLÓtól. Összegezve: A KELLÓ JÓ MÛKÖDÉSÉBEN ÉRDEKELT A MAGYAR KÖNYVTÁRI RENDSZER. Czupi Gyula Halis István Városi Könyvtár, Nagykanizsa Szirén integrált könyvtári rendszer A közkönyvtárakban, szakkönyvtárakban, iskolai könyvtárakban már bevált és széles körben elterjedt Szirén könyvtári rendszer a „modern” könyvek leírása mellett alkalmassá vált a régi könyvek és a helytörténeti anyagok precíz és mindenre kiterjedõ leírására is (kötés, nyomtatott, vagy kézi bejegyzések, könyvtörténet leírása, multimédiás kapcsolatok, kolligátumok kezelése stb.) A Szirén- vagy tankönyv adatbázisból rendkívül egyszerûen lehet bibliográfiai leírásokat honosítani, minden adatelemre korlátozás nélkül logikai kapcsolatokkal is vissza lehet keresni, a keresési eredménybõl bármilyen formátumú listát lehet készíteni (pl. kiadványelõkészítés). A kölcsönzéssel, az állományellenõrzéssel, az egyedi és csoportos leltárkönyvvel, a különféle statisztikák készítésével minden munka számítógépen végezhetõ. A feldolgozott adatok folyamatosan az Internetre kerülhetnek, akár saját weboldalon, akár az országos Szirén lelõhelyadatbázisában kereshetõk, a Szirént használó könyvtárak egy másik könyvtárban már feldolgozott bibliográfiát az internetrõl letölthetnek (közös katalogizálás). Az 1300 Szirént használó könyvtárban eddig feldolgozott mintegy 30 millió rekord, a 15 éves fejlesztõi tapasztalat, a könyvtárügy melletti elkötelezettség, a rendszer megbízhatósága, a korábban már megszokott folyamatos kapcsolattartás garanciája a zökkenõmentes munkának. Mindezeket a Szirén21 mellett a Szirén9 (a Szirén8.6-os verziójának továbbfejlesztett, windowsos változata) a kisebb anyagi lehetõségekkel rendelkezõ könyvtáraknak is elérhetõ áron biztosítja. A konferencia idején látogasson el standunkra, és tekintse meg rendszerünket. Internetcímünk: www.sziren.com, ahol a Szirénrõl sok más fontos dolgot is megtudhat. Ügyfélszolgálatunk új telefonja: 06-1-2-1956-56 Új címünk: Kulcslib kft. 1095 Budapest, Gabona u. 3. Nagykanizsai tartalom-elõállító a digitalizáció világában Néhány szó az Alma Mater Bt.-rõl... Alma Mater Bt. 8800 Nagykanizsa, Pf. 212. alma@almamater.hu, www.almamater.hu Tel.: 06/93/320-950 Cégünk 10 éve alakult, mint Apple Oktatási Márkakereskedõ. Az idõk folyamán tevékenységeink sora egyre bõvült. Nem csak informatikával foglalkozó, hanem az oktatáshoz közel álló beállítottságunk révén egyre inkább – más intézményekkel együttmûködve – tartalomfejlesztéssel és igényes szellemi munkák készítésével foglalkozunk. Célunk a számítógép-kereskedelem mellett oktató CD-ROM-ok, egyedi céges programok, valamint internetes adatbázisok készítése. Évek óta együttmûködünk a nagykanizsai Halis István Városi Könyvtárral. E kapcsolat keretén belül több, a könyvtárosok munkáját megkönnyítõ szoftvert fejlesztettünk. Elkészült egy a foglalkoztatottak jelenlétét adminisztráló, egy a megrendeléseket nyilvántartó, és egy törlési jegyzéket megvalósító számítógépes program. További közös munkáink a Zalai Közlöny digitalizálása, valamint az idei évben megjelent Kanizsánkkal az EU-ba címû CD-ROM. Ez a kiadvány az elmúlt évszázadban készült kanizsai képeslapokon keresztül mutatja be a város jelentõsebb épületeit, utcáit, köztéri alkotásait, melyekrõl az érdeklõdõ bõséges szöveganyagot olvashat. Néhány éve kezdtünk el oktató multimédia CD-ROM-ok kiadásával valamint internetes honlapok és távoktatási anyagok fejlesztésével foglalkozni. E munkák során a Pécsi Tudományegyetem, a Pázmány Péter Tudományegyetem, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem és a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem oktatóival, valamint a Politikatörténeti Intézet munkatársaival mûködtünk együtt. Kiadványaink: Városi élet a Római Birodalomban, Az Árpád-ház története és Az ipari forradalom kora. Munkáink közé tartozik a Nincs Királyi út! – Matematikatörténet (az eredeti könyv CD-ROM-on megjelent interaktív változata), A Pannonhalmi Bencés Fõapátsági Levéltár Középkori Oklevelei címû CD-ROM, valamint A Magyarország XX. századi választási atlasza címû könyv CD-ROM melléklete. Közmûvelõdési és Városszépítõ Egyesület* 8831 Nagykanizsa-Miklósfa, Kápolna tér 2. Telefon: 06 30 355 06 07 Egyesületünk 1989-ben alakult azzal a céllal, hogy Nagykanizsa miklósfai városrészében összefogja, szervezze a lakosság kulturális életét, erõsítse az emberek közötti kapcsolatokat, ápolja a még megtalálható hagyományokat, közremûködjön a városfejlesztési feladatok megoldásában, és képviselje a városrész érdekeit. Az egyesület büszkesége a városrészben társadalmi munkával (újjá)- épített Mindenki Háza, melyet mûvelõdési intézményként mûködtetünk. Több csoport, klub és társaság talált otthonra itt, ilyen pl. a nyugdíjasok csoportja, az ifjúsági klub és a kertbarát kör. A mûvelõdési házban helyet kapott egy fiókkönyvtár is, melyben a városi bibliotéka jóvoltából hetente friss folyóiratokat és változatos könyvajánlatot talál az olvasni vágyó. A könyvtárterem egyben a ház Minigalériája is, mely havi rendszerességgel nyújt fõként helyi képzõmûvészeknek bemutatkozási lehetõséget. A Mindenki Háza adottságai miatt kiválóan alkalmas nyári táborok lebonyolítására (szállás, étkezési lehetõség). 1996-tól folyamatosan szervezzük a különbözõ ifjúsági táborokat (népi kismesterségek, környezetvédelem). * Az egyesület a nagykanizsai könyvtáros vándorgyûlés szervezõje és bonyolítója. Munkájukért ezúton is hálás köszönetet mondunk a többi szervezõ nevében. ** A miklósfai savanyú répa a könyvtáros vándorgyûlés baráti találkozójának étkezési ajánlatában is szerepel. A Város fõétkét készítõ és felszolgáló csapatunk Évente három olyan fontos rendezvényt szervezünk, mely messze vitte az itt élõk és egyesületünk jó hírét. Talán a legnépszerûbb a répafõzõ verseny, igen kedvelt a borverseny, és reméljük rendszeressé válik a falusi disznótor is. Büszkék vagyunk arra, hogy a nagykanizsai Város Napja rendezvényein egyik alkalommal az az étek – a miklósfai répa – nyerte el a Város fõétke címet, melynek esztendõnként külön versenyt szentel egyesületünk.** A Mindenki Háza elõtt egy emlék-gólyaláb idézi fel azt, hogy az elsõ alkalommal – 2001-ben – a miklósfai városrész 50 fõs gólyalábas csapata gyõzött a Város Napja gólyalábon járóknak kiírt versenyén. Az egyesület hírlevele, mely fontosabb rendezvényeinkkor értesít minden családot az eseményekrõl, megtalálható az OSZKban. Örömmel vállaltuk a Magyar Könyvtárosok Egyesülete 35. vándorgyûlése technikai szervezésének és bonyolításának feladatait. Minden résztvevõnek ezúton kívánunk emlékezetes, játékos és hasznos nagykanizsai tartózkodást. Ajánljuk a könyvtáros vándorgyûlés, Nagykanizsa és könyvtára iránt érdeklõdõknek ezt a gazdag és megõrzésre érdemes válogatást. Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem Államigazgatási Fõiskolai Kar Könyvtára • Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem Egyetemi Központi Könyvtár Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Országos Mûszaki Információs Központ és Könyvtár Budapesti Mûszaki Fõiskola Doberdó úti Könyvtára CHINOIN Rt. a Sanofi- Synthelabo vállalatcsoport tagja Debreceni Egyetem Egyetemi és Nemzeti Könyvtár Társadalomtudományi Könyvtára Debreceni EgyetemENKKenézy Könyvtár Debreceni Egyetem Germanisztikai Intézet Könyvtár ELTE BTK Angol-Amerikai Intézet Könyvtára Esztergomi Fõszékesegyházi Könyvtár Fõvárosi Szabó Ervin Könyvtár Fõvárosi Szabó Ervin Könyvtár Zenei Gyûjteménye FVM Mezõgazdasági Gépesítési Intézet Könyvtára Humán Gyógyszergyártó Rt. Szakkönyvtára Képzõmûvészeti Egyetem Könyvtára Központi Statisztikai Hivatal Könyvtár és Dokumentációs Szolgálat Külügy-minisztérium Könyvtár és Sajtóarchívum Gazdasági Minisztérium Szakkönyvtára Magyar Szabadalmi Hivatal Iparjogvédelmi Tájékoztatási és Oktatási Központ Magyar Természettudományi Múzeum Könyvtára Miskolci Egyetem Központi Könyvtára MOL Rt. Könyvtári Szolgáltatások Osztálya Békásmegyeri Mûszaki Könyvtár MTA Egyesített Társadalomtudományi Könyvtár MTA Földrajztudományi Kutató Intézet MTA Könyvtára MTAKözgazdaságtudományi Kutatóközpont Könyvtára MTAKözponti Fizikai Kutató Intézet Telephelykezelõ Könyvtár MTA Regionális Kutatások Központja Könyvtára MTA Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézete Könyvtára MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézet Könyvtára MTA Zenetudományi Intézet Könyvtára Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet Orvosi Könyvtára Országgyûlés Hivatala Országgyûlési Könyvtár Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Európai Dokumentációs Központ Pécsi Tudományegyetem Jogi Kari Könyvtár Pécsi Tudományegyetem Központi Könyvtára Richter Gedeon Rt. Mûszaki Könyvtár Semmelweis Egyetem Egészségügyi Fõiskolai Kar Könyvtára Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kar Könyvtára Szegedi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar Könyvtára Szent Atanáz Görög Katolikus Hittudományi Fõiskola Könyvtára Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Könyvtár Veszprémi Egyetem Központi Könyvtára Zala Megyei Kórház Egészségügyi Szakkönyvtár • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • • 2003-ban is megkérdeztük ügyfeleinket arról, hogyan értékelik szolgáltatásainkat. 1 (rossz) és 5 (kiváló) között pontozhattak és az alábbi átlageredmények születtek: A fenti értékelések többek között a következõ könyvtáraktól származnak (referencialistánk kivonata): – – Segítõkészség, udvariasság: kiváló (4,90-es átlag) Szakszerûség: kiváló (4,81-es átlag) Tájékoztatások színvonala a rendelések állásáról: kiváló (4,59-es átlag) Internetes szolgáltatások: jó (4,35-ös átlag) Ingyenes katalógusszolgáltatás: kiváló (4,50-es átlag) Szállítások gyorsasága és megbízhatósága: jó (4,22-es átlag) Szeretne Ön is hasonlóan elégedett lenni külföldi könyveinek szállítójával? Válassza a Prosperót! További információért hívjon minket vagy írjon nekünk, esetleg keresse fel honlapunkat: Prospero Könyvei Budapest Kft. 1066 Budapest, Weiner Leó u. 20. Tel.: (06-1) 302-8444, Fax: (06-1) 302-8410 E-mail: prospero@prospero.hu Honlap: www.prospero.hu |
