| 2.06 MB | |
| 2013-01-14 13:06:10 | |
 | |
 | |||||||
Nyilvános  816 | 3877 | Vasárnapi Zalai Hírlap 2013. január 13. 2. szám 3. oldal - Mi lesz veled, mozgókönyvtár? | A HÉT SZTORIJA Az olvasók attól tartanak, az átszervezés hátrányosan érinti a szolgáltatást Mi lesz veled, mozgókönyvtár? FOTÓ: SZAKONY ATTILA Indulásra kész a kanizsai bibliotéka mozgókönyvtár-csoportja. Könyveket pakol az autóba Bognár Csilla, Kis-Gergely Lilla, W. Kovács Ágnes, Fenyvesi Attila és Musztács Krisztián Folytatás az 1. oldalról. Ezenkívül minden település kap további 1140 forint kulturális normatívát lakosonként, ebből kell helyet biztosítani a mozgókönyvtárnak, fizetni a fűtés és a karbantartás költségét. Azt gondolom, ennyi pénzből már egy 6-700 lelkes falu képes lesz a könyvtárhelyiség üzemeltetésére, ami inkább az 500 fős lakosságszám alatti településeknek jelenthet majd gondot. Kiss Gábor hozzáfűzte még, az, hogy a szolgáltatás milyen mederben folyik majd tovább, nagyban múlik magukon a szolgáltató könyvtárakon is. Viszont - tette hozzá - az előfordulhat, hogy a hatékonyság okán csökken majd a mozgókönyvtári kiszállások száma. A nagykanizsai Halis István Városi Könyvtár 2005-ben öt településsel indította el a szolgáltatást, mely annyira népszerű lett, hogy ma már heti rendszerességgel 43 faluba, községbe visznek könyvet, újságot, dvd-ket és cd-ket. Az olvasók részéről nagy az igény. - Olvasóinktól nemcsak kint, a helyszíneken vettük fel a rendeléseket, hanem telefonon, e-mail-ben és a könyvtár honlapján, a nagykar.hu-n, de még a Facebookon keresztül is - mondta el Bognár Csilla, a bibliotéka mozgókönyvtári csoportjának vezetője. - A rendszer kifejezetten személyre szabott, mert például tudjuk, hogy milyen könyveket olvas, mondjuk, Nagyrécsén xy, akkor olyan témájúakat viszünk ki - magyarázta. - Ennek a gesztusnak mindig nagyon örültek az olvasók, még azt is elmondták, hogy tetszett vagy nem. Tehát, amikor kimentünk, megjelent a személyesség, nagyon közeli kapcsolatba kerültünk úgy a helyi könyvtárosokkal, mint az olvasókkal. Egyelőre sajnos még nem látjuk, hogyan lehet a továbbiakban is biztosítani ezt a személyességet és eleget tenni az elvárásoknak. Attól tartunk, hogy visszaáll majd a régi rendszer, amikor havonta egyszer kivittünk egy halom könyvet és ennyi. Bognár Csilla rámutatott: nem egy helyen az egyik legfontosabb közösségszervező erő a mozgókönyvtár - így például Gelseszigeten. Itt hétről hétre, amikor megérkezik a mozgókönyvtár, összejönnek a kis- és nagyobb gyermekes anyukák, megnézik az újonnan érkezett könyveket, s megbeszélik az aktuális problémákat. - De nemcsak a fiataloknak fontos a mozgókönyvtár, hanem nekünk, idősebbeknek is - hívta fel a figyelmünket már kint a 60 éves Metzger Ferencné, aki a kezdetektől a könyvtár olvasója. - Így nem kell állandóan bebuszoznunk Nagykanizsára vagy Gelsére, mert az. ugye, időhöz van kötve. A mozgókönyvtár helybe jön és olyan könyveket hoz, amilyeneket szeretnék. - Ha körülnéz, láthatja, hogy valóban igazi közösség, egyfajta klub alakult ki - vette át a szót az egyik fiatal anyuka, Hompó Dé-nesné. - Szerda délutánonként négy óra után, amikor megérkezik a könyvtáros autó, összejövünk itt és vacsorára megyünk csak haza. Horváth Zoltán, a 281 lelkes Magyarszentmiklós polgármestere ugyancsak félti a szolgáltatást -annál is inkább mert ők beletartoznak abba a körbe, akikkel kapcsolatban Kiss Gábor megyei könyvtárigazgató úgy fogalmazott: a könyvtári helyiségek fenntartása gondot jelenthet számukra. - Tavaly 800 ezer forint normatívát kapott egy-egy település után a kistérségi társulás a szolgáltatásra - magyarázta a polgármester. - Ennek egy része maradt a Halis István Városi Könyvtárnál, ebből szolgáltak ki minket, falvakat. És még jutott belőle nekünk is, a könyvtárhelyiségek karbantartására. Most még semmit nem tudunk arról, hogy ebből a rendszerből mi, mennyi marad meg, miközben már meg kellett kötnünk a szolgáltatásról szóló megállapodást a megyei könyvtárral. Azaz, aláírtunk egy biankó csekket. Nem értjük, miért kell bonyolítani az életet, és miért nem kaphatják meg eztán ugyanezt az összeget közvetlenül a szolgáltatást végző városi könyvtárak? „Kikopunk" a könyvtárakból? HORVÁTH B. ATTILA Egészen kisgyermekkorom óta járok könyvtárba. Szenvedélyes olvasó vagyok, volt idő, amikor két bibliotékából hordtam haza a könyveket, havonta olyan tíz-tizenkettőt. És ezeket egytől egyig el is olvastam. Igaz, akkor még ifjú voltam és bohó... Nem tudom, mennyire törvényszerű, de azt látom, hogy az emberek többsége egy idő után „kikopik" a könyvtárból - ez valahogy a korral jár. Ahogy öregednek, egyre több lesz a feladatuk, és sem olvasásra, sem tévézésre nem jut idejük. Ez amolyan magyarországi specialitás, míg tőlünk nyugatabbra a munka csak mellékes, eszköz a jó élethez, addig itt maga az élet -annál is inkább, mert egy munkahely már nem elég a megélhetéshez, mindenkinek keresnie kell a pluszlehetőségeket. És ez odáig fokozódik, hogy lassan már nem hogy olvasásra nincs idő, de a jó értelemben vett „élésre" sem. |
