| 2.62 MB | |
| 2019-03-26 08:37:30 | |
 | |
 | |||||||
Nyilvános  719 | 1827 | Zalai Hírlap 2019. március 26. 71. szám 9. oldal | BENEDEK BÁLINT balint.benedek@zalaihirlap.hu NAGYKANIZSA A múlt őrzője címmel a hónap végig látogatható a Halis-könyvtárban vitéz Kósa Miklós Csaba vasalógyűjteménye. A száz különféle szenes vasalón keresztül időutazásban lehet részünk. A háziasszonyok egyik legfontosabb háztartási eszközének történetéről az első adat 2000 évvel ezelőttről fedezhető fel, ám feltalálásának pontos időpontja nem ismert. A kiállítás darabjai, vagyis az öntöttvas vasalók gyártásának fénykora Magyarországon a 19. századra esett, s mindenki használta ezeket a ruhák simítására. Ekkor például az ország 79 öntödéje közül mintegy húszban kizárólag vasalókat gyártottak, ezzel is magyarázható, hogy a gyűjtők körében ma közel 50 fajta kovácsoltvas szenes vasaló ismert. - A faszenes verziókat a gyártók eltérő elzáró részekkel tették egyedivé - avatott be a részletekbe vitéz Kósa Miklós Csaba katonai hagyományőrző. - Létezik például egészen érdekes Kossuth-fejes, saskarmos, kakasos, hattyús, delfines, de emberfejes változat is. A mai, elektromos társaitól eltérően minden munkafolyamatot manuálisan végeztek el. Vagyis kioldották a fedélzárat, felcsapták a fedelét, s a használója a vasalótestbe szórta a forró parazsat, majd széles mozdulatokkal lóbálni kezdte. Az így keltett légáramban a parázs felizzott, átmelegítve a vasat, így már alkalmas volt a vasalásra. A fogantyút általában fából készítették. A készülékek alulról kapták a huzatot, s felülről szellőztek, ám a füstgáz (szén-monoxid), ha kis koncentrációban is, de gyakran fejfájást okozott a használóiknak. Ezt forradalmasította némileg egy úgynevezett vasmaggal ellátott szerkezet. A felforrósított vasat fogóval helyezték a masina belsejébe, így a vasalás nemcsak hatékonyabbá, hanem egészségesebbé is vált a használói számára. Persze a mozdulatok közben gyakran megpörkölődött a ruha, de olyan is előfordult, hogy például egy nadrág gyűröttebb lett, mint eredetileg volt. A gyűjtő hozzátette: a kiállított tárgyak bolhapiacon talált kincsek, azonban kapott már házak pincéjéből, padlásáról is, illetve volt olyan darab, amit egy kertben a föld alól ásott ki. Egy speciális felületkezelő anyag segítségével, és persze nagyon sok munkaórával újszerűvé varázsolta a múlt egy fontos szeletét. - Ezeket a tárgyakat meg kell menteni a jövő generációjának, hiszen a mai fiatalok már hírből sem ismerik a vasalók ősét - tette hozzá. - Az interaktív tárlaton bárki kézbe foghatja az üresen is öt kilogrammot nyomó vasalókat, s azonnal kiderülhet, hogy a hölgyeknek komoly izommunkára volt szükségük, ha a férjük ingét simára szerették volna vasalni. Azonban gyártottak apróbb vasalókat is, melyek az inggallér vagy kalap simítására szolgáltak. Szintén a gyerekek miatt látható még korabeli szódásüveg, érdekes légyfogó, vajköpülő és petróleumlámpa, ahogy parázsfelfogó berendezés is. Kijelenthető, a férfi megszállott gyűjtő, hiszen foglalkozik még vasalótartók restaurálásával, rézmozsarak felújításával, rendszerezésével. Igyekszik felkutatni számos petróleumlámpát, szódásüvegeket és régi pénzeket. A látogatók kézbe is vehetik a kiállított darabokat, így megérezhetik a súlyukat is A bolhapiacon talált darabok mellett adományok érkeztek a gyűjtőhöz padlásról, pincéből, de még a föld alól is A díszítések közül meglepő lehet az emberfejes Izmos lett a vasalónő Vasalókiállítás a nagykanizsai városi könyvtárban Vitéz Kósa Miklós Csaba nemcsak vasalókat gyűjt, a kiállításon más régi használati tárgyak is láthatók Fotók: Szakony Attila |
