* Adobe Reader letöltése (PDF fájlokhoz)
A védett dokumentumok csak könyvtárunk épületén belül, az erre kijelölt pontokon tekinthetők meg! | |
| 66.37 MB | |
| 2016-03-25 10:32:40 | |
 | |||||||
Védett  0 | 393 | Cím és szerzőségi közlés: Az égig érő almafa : Őrtilosban gyűjtött népmesék / ... gyűjt. és vál. Eperjessy Ernő ; [... ill. Székely Ágostonné Eperjesy Dorottya] ; kiad. a Magyar Néprajzi Társaság | Megjelenés: Budapest : M. Néprajzi Társ., 2010 Terjedelem, fizikai jellemzok: 283, [3] p. ill. 25 cm ISBN: 978-963-88169-3-1 A következő szöveg a könyvből keletkezett automata szövegfelismertetés segítségével: AZ ÉGIG ÉRŐ ALMAFA ŐRTILOSI NÉPMESÉK Magyar Néprajzi Társaság Budapest, 2010 AZ ÉGIG ÉRŐ ALMAFA Őrtilosban gyűjtött népmesék A meséket gyűjtötte és válogatta Eperjessy Ernő Kiadja a Magyar Néprajzi Társaság Budapest, 2010 MAGYAR NÉPRAJZI TÁRSASÁG KIADVÁNYA (Hungárián Ethnographical Society) A kötet megjelenésének támogatói: NEMZETI KULTURÁLIS ALAPPROGRAM ŐRTILOS KÖZSÉG ÖNKORMÁNYZATA és EGYÜTT ŐRTILOSÉRT-SOMOGYÉRT EGYESÜLET, Őrtilos SOMOGYIAK BARÁTI KÖRE, Budapest A meséket gyűjtötte és válogatta Eperjessy Ernő A kötetet szerkesztette Tarczali Anikó A szöveget gondozta és típusmutatót készítette Nagy Ilona Mese illusztrációk Székely Ágostonné Eperjesy Dorottya nka Nemzeti Kulturális Alap Borító terv és tördelés Árvái Imre BEVEZETŐ A népmese a legősibb irodalmi műfaj. Szerzője ismeretlen, hiszen közösségi alkotás. Ahányan mesélik, annyiféleképpen alakítják, változtatnak rajta, csiszolják, mígnem egy-egy népmese önmagában kerek, tökéletes alkotássá válik A maguk tiszta egyszerűségében örök értékű alkotások. Az általános írásbeliség előtti századokban, évezredekben a mese a világ megismerésének forrása, erkölcsi szemléletének alakító eszköze volt. Őseink igazságérzetének megfelelően a mesében a gonosz erőkkel szemben mindig a jó és az igazság győzedelmeskedett. Mesét hallgatni, olvasni a globális kultúra világában is gyönyörűség. Saját gyermekkorom legszebb emlékei közé tartozik, mikor esténként lámpaoltás után apám mesélni kezdett s népes családját a tündérmesék világába varázsolta. S amikor már nyolcvanadszor is kizöldülnek életem fájának levelei, pihentetőnek, akár Nobel-díjas író regénye helyett, ma is inkább egy-egy mesekötetet húzok ki a könyvespolcomról. A kötet címében ott szerepel: - Őrtilosi mesék, habár hasonló mesékkel az ország más tájain is találkozhatunk. Ugyanis, ahogy Balogh Mátyás az egyik legjobb őrtilosi mesemondó megfogalmazta: - Hetvenhét ága lehet a mesének...Az őrtilosiak azonban nemcsak azért lehetnek büszkék ezekre a mesékre, mert itt és a hozzátartozó Szentmihályhegyen, valamint a közeli Beleznán kerültek lejegyezésre, hanem azért is, mert a helyi mesemondók a máshol is felbukkanó mesemotívumokat vidékünk igényei szerint alakították, sajátos kulturális ízlésvilágnak megfelelően formálták, másutt nem található köntösben teremtették újjá és örökítették át. Közben e meséknek a változatai földrajzi térben Európán keresztül Skóciától Indiáig terjednek. A homályba vesző időben egy-egy motívum évezredek mélységeiből bukkan fel ismét. A több közül példának csak egyet említenék: - A megvakított egyszemű Bolván, a juhainak hasába kapaszkodva menekülő mészáros meséje szinte azonos a kétezer éves antik korból ismert Polüphémosz alakjával, amelyet a görög Homérosz énekelt meg Odüsszeusz kalandjaiban. A gyűjtés idején, az 1950-es években a községben még nem volt villany, újságot csak értelmiségiek járattak, rádió is csak mutatóban akadt a faluban. Akkor még fontos szerepe volt a szóbeliségben élő történeteknek, és szinte minden felnőtt tudott mesélni. Ki jobban, ki kevésbé, megszépítve a maguk körüli szegénység sivár világát. A legjobb mesélők akár napokig sem fogytak ki a csodás történetekből. Sajnos, abban az időben magam sem ismertem föl igazán ezeknek a meséknek az értékét. Ha valamely tudományos intézmény segített vagy ösztönzött volna a gyűjtésre - meg, hogyha időm, erőm |
