* Adobe Reader letöltése (PDF fájlokhoz)
| 2.92 MB | |
| 2018-09-25 09:34:04 | |
 | |||||||
Nyilvános  862 | 2166 | Rövid leírás | Teljes leírás (63.12 KB) | A Nagy-kanizsai Kegyes Rendiek Királyi Közép Tanodájában oktatott ifjuságnak iparsora 1845-46-dik tanév második felében T. Horváth József igazgatása alatt. Zala Egerszegen, nyomt. Strohmayer György betűivel Részlet a Zalai Krónikából, 148-158, 195-230. oldalak Cím: Zalai Krónika Közreműködő: Halis István (1855-1927) (szerk.) Szerz. közl.: szerk. Halis István Kiadás jelzés: 1915-1917 Kiadás: Nagykanizsa : Zalai Ny., 1915-1917 ETO jelzet: 908.439.121(082)\\\\\\\\\\\\\\\\"1915/1947\\\\\\\\\\\\\\\\"Zalai Krónika Tárgyszó: Zalai Krónika Szakjelzet: 908 Cutter: Z 19 Oldalszám: 415, [3] p. Megjegyzés: Egybekötve 1921-ben 1-5 könyv (vagy kötet) \\\\\\\\\\\\\\\\"1915-1917\\\\\\\\\\\\\\\\" A következő szöveg a részletből keletkezett automata szövegfelismertetés segítségével: Iskolai régi értesítő. A NAGY KAN1SAI KEGYES RENDIEK HIU4T.VI KÖZÉP TANODÁJÁBAN OKTATOTT IFJÚSÁGNAK 18gdik TANÉV MÁSODIK FDIiKBES T. HORVÁTH JÓSEF IGAZGATÁSA ALATT. Zala Ejífrsiegen, nyotnt. Strobmayer Györyy\' betűivel KöltésZeítanulók. Hit- Magyar tanból nyelv. Ielesek. *Léb István 1 jel. 1 el. *Fruschich István n. e. g. jel. 4 el. Raics György n. e. g. jel. 3 el. Jakabfy Péter 2 jel. 2 el. 5Vaszary Sándor 5 jel. 5 el. Simoncsics János 4 jel. 7 el. Tárnok Alajos 3 jel. 6 el. Laposi Albert 6 jel. 9 el. Vranovics István 7 jel. 8 el. lOPéterfi Mihál 8 jel. 10 el. Első rendűek. Praunsperger Belizár 5 e. r. 6 e. r. Knausz Jósef 1 e. r. 3 e. r. Czékus Ede 6 e. r. 1 e. r. 160 Hit- Magyar tanból. nyelv. Szekeres Jósef 2 e. r. 2 e. r. 5Horváth Vendel 3 e. r. 4 e. r. Szépe István 4 e. r. 5 e. r. Kecskés Káról 7 e. r. 7 e. r. Nöthig Eerdinánd 10 e. r. 8 e. r. Taródi Ferdinánd 8 e. r. 10 e. r. lOCsoknay János 9 e. r. 9 e. r. Horváth Káról 11 e. r. 12 e. r. Chinorányi Boldizsár 12 e. r. 13 e. r. Szörcsök Ádám 14 e. r. 14 e. r. Gödér Boldizsár 13 e. r. 15 e. r. löTkalchich Kálmán 16 e. r. 16 e. r. Nagy Ignácz 15 e. r. 11 e. r. A tanodát elhagyta: Bán Ferencz kül. e. r. e. r. e. r. Összesen 27. Tanitó: Németh Alajos. Szónoklaítanulók. Jelesek : *Jakopovics György 2 jel. 1 jel. *Andri Jósef 1 jel. 2 jel. Plosszer Boldizsár 3 jel. 3 jel- Takács László 6 jel. 4 jel. 5Boros István 7 jel- 5 jel. Lövinger Sándor heber jel. 7 jel. 151 Hittanból. Magyar nyelv. ~........ Horvát János 5 jel. 6 jel. Gabai Mihál 9 jel. 11 jel. Első rendűek -. Breider Ádám 8 jel. 8 jel. Smodek Taddé 4 jel. lOjel. Paulekovics Ottó 7 e. r. 2 e. r. Leránt Ferecz 10 jel. 9 jel. 5Darás Zsigmond 1 e. r. 1 e. r. Benkő Ferdinánd 2 e. r. 3 e. r. Német János 3 e. r. 12 e. r. Subrinics István 5 e. r. 5 e. r. Vargyay Sándor 6 e. r. 6 e. r. lOPlander Jósef 4 e. r. 4 e. r. Gabelics Vilmos 9 e. r. 8 e. r. Hinger Tivador 8 e. r. 7 e. r. Csernics János 10 e. r. 9 e. r. Tanodát változtatták: Kubányi Gyula kül. e. r. e. r. e. r. Varga Ferencz kül. jel. e. r. e. r. Összesen 23. Tanitó: Csegezy Ignácz. IV. évi Nyelvészettanulók. Jelesek: *Kaszás János Kapics Antal 1 jel. 1 jel. |; 2 jel. 4 jel. 152 Hittanból. Magyar nyelv. Verli Miksa 3 el. 5 jel. *Bencze István 4 el. 2 jel. 5Steiner Jósef 5 el. 3 jel. Voinovics Szilárd n. e. g. el. 7 jel. Hauser János 9 el. 10 jel. Schneider Jósef 6 el. 9 jel. Német Elek 7 el. 8 jel. lOGoszton Ferencz 8 el. 6 jel. Ezekhez soroztainak ma- gány oktatás után: Inkey Ádám jel. jel. Lackenbacher Miksa heb. jel. Első rendűek: Koltay Mihály 13 el. 12 jel. Plosszer György 11 el. 14 jel. Talabér László 12 el. 15 jel. Véber Mór heber el. 13 jel. 5Svastics Káról 16 el. 19 jel. Babochay János 15 el. 17 jel. Desgyek Ferdinánd 10 el. 11 jel. Lendvai Jósef 17 el 18 jel. Gruber János 14 el. 16 jel. lOVustl Alajos 18 el. 1 e. r. Glavák Ferencz 19 el. 20 jel. Junkovics Péter 20 el. 5 e. r. Rigó Antal 2 e r. 2 e. r. Gróf Geiza 1 e . r. 3 e. r. löTánczos János 3 e . r. 4 e. r. Hertman Jósef heber jel. 8 e. r. 153 Hit- Magyar tanból. nyelv. Ramish János 1 5 e. r. 6 e. r. Markovics Jósef 4 e. r. 7 e. r. Gott János 6 e. r. 13 e. r. OVettendorfer Jakab heber jel- 10 e. r. Bereczk Káról 7 e. r. 9 e. r. Vettendorfer Mór heber jel. 12 e. r. Második rendűek -. Markovics István 8 e. r. 11 e. r. Kalmár Zsigmond 9 e. r. 14 e. r. Kecskés János 10 e. r. 15 e. r. Összesen 37. Tanitó: Dolmányos György III. évi Nyclvészcííanulók. Jelesek: *Nagy Imre 1 jel. 1 jel. *Svastics Béni 4 jel. 8 jel. Tuboly Geiza 2 jel. 2 jel. Tárnok Imre j 14 jel. 3 jel. 5Kovács János 15 jel, 10 jel. Kiss János 3 jel. 5 jel. Horváth Pál 5 jel. 4 jel. Vizlindvay István 6 jel. 7 jel. Bozsek Boldizsár 8 jel. 9 jel. 10 Juhász György 10 jel. 13 jel. Kijácz Endre 12 jel. 12 jel. Kamenár Jósef 7 jel. 7 jel. 154 Hit- Magyar tanból nyelv. Mészáros Sándor 9 jel. 14 jel. Plander László 11 jel. 11 jel. 15Herbst Jósef 13 jel. 15 jel. Ezekhez soroltatnak ma- gány oktatás után: Lövenstein Ferdinánd heb. jel. jel. Lövenstein Adolf heber jel. jel- Első rendűek; Baráth János 16 jel. 1 e. r. Hán Zsigmond 18 jel. 6 e. r. Karger Mátyás 19 jel. 9 e. r. Janóky Jósef 6 e. r. 7 e. r. 5Nedeczky Zsigmond isin. 17 jel. 16 jel. Hechinger Imre 2 e r. 3 e. r. Halis Pál 5 e. r. 4 e. r. Bor Jósef 1 e. r. 2 e. r. Molnár György 20 jel. 5 e. r. lOImrey Fereticz 4 e. r. 10 e. r. Pfaff Jósef 1 1 e. r. 12 e. r. Kallinics Ferencz 10 e. r. 8 e. r. Bertalan Pál 8 e. r. 17 e. r. Szigethy Sándor ismétlő 13 e. r. 16 e. r. 15Majhen Ferencz 16 e. r. 13 e. r. Takács János 14 e. r. 15 e. r. Horváth Káról 7 e. r. 11 e. r. Taródy Jósef 3 e. r. 18 e. r. Petrovics Endre n. e. g. e. r. 19 e. r. 20Veiss Jósef 9 e. r. 24 e. r. Vörös Sándor 18 e. r. 14 e. r. 155 Hit- Magyar tanból. nyelv. Engbart Sándor 17 e. r. 22 e. r. Csizmazia Jósef 19 e. r. 21 e. r. Kuchtich Lajos 12 e. r. 25 e. r. 25Pichler Ede 15 e. r. 23 e. r. Kuttor György 21 e. r. 20 e. r. Krály Jósef 22 e. r. 28 e. r. Csemics Káról 20 e. r. 26 e. r. Rumpelesz Jósef 23 e. r. 27 e. r. Elmaradtak: Makovszki Káról kül. e. r. e. r. e. r. Nemes Mihál kül. e. r. e. r. e. r. Összesen 48. Tanító: Petlanovics Alajos. II. évi Nyelvészettanulók. Jelesek: *Farkas Zsigmond 1 el. 1 el. Jakcsin Ede 2 el. 3 el. Löbl Hermán heber el. 6 el. Babochay György 4 el. 4 el. 5Maronies Mihál 3 el. 2 el. Fehér István 5 el. 5 el. Kolossá Ferencz 6 el. ,7 el. Noszlopy Gyula 8 el. 8 el. Boronkay Lajos 7 el. 9 el. lOFarkas Kálmán 12 el. 14 el. Rosenfeld Adolf heber el. 12 el. 156 Hit- Magyar tanból nyelv. Krautszak György 10 jel. 13 jel. Bernadics János 14 jel. 11 jel. Stingli Káról 9 jel. 10 jel. 15Lisziák György 15 jel. 17 jel. Theodorovics Mihál n. e. g. jel. 18 jel. Albanics Jósef 13 jel. 15 jel. Rózsa Péter 11 jel. 16 jel. Ezekhez soroltatik magány oktatás után: Koller Ignácz jel. jel- Első rendűek: Kopricsanecz Mátyás 17 jel. 22 jel. Mincsek Mátyás 16 jel. 19 jel. Pammer István 18 jel. 23 jel. Wallbach Mór heber jel. 24 jel. öGrabner Antal 19 jel. 21 jel. Darás Jósef 20 jel. 20 jel. Alt Károly 22 jel. 5 e. r. Andalics János 1 e. r. 1 e. r. Klein Szebáld 24 jel. 3 e. r. lOSárecz György 21 jel. 4 e. r. Desgyek Jósef 23 jel. 2 e. r. Plander László 2 e. r. 6 e. r. Veiser Ferencz 7 e. r. 8 e. r. Piszkor Tamás 3 e. r. 7 e. r. 15Praunsperger Hamilcar 5 e. r. 9 e. r. Kis Ignácz 4 e. r. 10 e. r. Vagner Káról 6 e. r. 12 e. r. Mihaeli János 9 e. r. 11 e. r. 157 Hit- Magyar tanból nyelv. Bencztk Mihál 8 e. r. 13 e. r. 20Taródy László 10 e. r. 14 e. r. Vajdics Jósef 12 e. r. 16 e. r. Piichta Káról 11 e. r. 15 e. r. Elmaradtak: Rothman Jósef e. r. e. r. Simonsics János e. r. e. r. Összesen 43. Tanitó: Gyalókay Ferencz. 1. évi Nyelvészettanulók. Jelesek : *Piller Ferencz 1 jel. 1 jel. Winterstein Henrik heber jel. 3 jel. *Herbst Adolf 3 jel. 2 jel. Lisziák Ferencz 5 jel. 5 jel. 5011e Fülöp 4 jel. 4 jel. Stolczer Gábor heber jel. 7 jel. Takács Ferencz 6 jel. 6 jel. Schönfeld Simon jel. 8 jel. Hallvax Ferencz 9 jel. 12 jel. lOWolheim Arnold heber jel- 9 jel. Somogyi Jósef 2 jel. 10 jel. Unger Alajos 11 jel. 11 jel. Sommer Mór heber jel. 14 jel. Mihálecz Jósef 7 jel. 13 jel. 158 Hit- Magyar tanból nyelv. Első rendűek: Moger Ferencz 10 jel. 15 jel. Pete János 15 jel. 18 jel. Horváth Jósef 8 jel. 16 jel. Svagell Ferdinánd 12 jel. 17 jel. 5Rátkovics Vendel 13 jel. 19 jel. Androlich Mihál 19 jel. 1 e. r. Zeisler Samu heber e. r. 17 e. r. Klein Hermán heber e. r. 14 e. r Benedek György 20 jel. 20 jel. 50Jakabfy Péter 16 jel. 2 e. r. Augusztics Ferencz 14 jel. 3 e. r. Horváth Ferencz 6 e. r. 4 e. r Plank Jósef 8 e. r. 4 e. r. Vig Bódog 18 jel. 15 e. r. ISLöbb Jósef 17 jel. 6 e. r. Breshlauer Ádám heber e. r. 16 e. r. Csizmár Ferdinánd 3 e. r. 7 e. r. Lisziák Márk 9 e. r. 18 e. r. Tandor István 10 e. r. 13 e. r. 20Nagy Jósef 1 e. r 8 e. r. Gegács Mihál 4 e. r. 12 e. r. Lics Gusztáv 7 e. r. 9 e. r. Edenhoffer János 5 e. r. 10 e. r. Bolf István 2 e. r. 11 e. r. Második rendű: Nöthig Jósef 1 m. r. 1 m. r. (Befejező közlemény a következő füzetben.) Iskolai régi értesitő. Második közlés. (Az első közlemény a 149. oldalon.,) Hittanból. Magyar nyelv. Elmaradtak: Bauer István kül. e. r. e. r. e. r. Brückner Ferenc kül. jel. jel. jel. Domián János kül. e. r. e. r. e. r. Összesen 42. Tanitó: Szabó Mihál. III. Nemzeti osztálybeliek. Jelesek: *Véber Reimund 1 jel. 2 jel. Serez Manó heber e. r. 3 jel. Szabó Káról 4 jel. 1 jel. Stagl Tamás 5 jel. 6 jel. 13* (¡16 Hit- 1 Magyar tanból, nyelv. 5Traupmann Jósef 2 jel. 5 jel. Thassy Ábel 7 jel. 4 jel. Bukovics Miklós 3 jel. 8 jel. Qrecs Jósef 8 jel. 7 jel. Smodics Ferenc 6 jel. 9 jel. Első rendűek: Turek Jósef 14 jel. 10 jel. Nagy Antal 13 jel. 12 jel. Stagl Ede 10 jel. 1 e. r. Grutó Ignácz 12 jel. 3 e. r. öKnausz Péter 11 jel. 11 jel. Koniesz György 9 jel. 5 e. r. Tsóka Rudolf 15 jel. 2 e. r. Pavics Ferencz 16 jel. 4 e. r. II. Nemzeti osztálybeliek. Jelesek: *Németh Pál 1 jel. 1 jel. Plosszer István 3 jel. 2 jel. Szerdahelyi Jósef 2 jel. 3 jel. Gerócs Józsa 5 jel. 4 jel. 5Nebel Ferencz 4 jel. 9 jel. Harsay Jósef 6 jel. 5 jel. Tóth Bódi 7 jel. 6 jel. Dréven Antal 8 jel. 8 jel. Malovecz János 9 jel. 15 jel. lOHáry Ferencz 10 jel. 11 jel. Grubesics Jósef 14 e. r. 7 jel. 197 Hit- Magyar tanból. ! nyelv. Peczek György 1 e. r. 10 jel. Huszár Adolf 14 jel. 12 jel. Első rendűek: Takács Jósef 4 e. r. 13 jel. Gerócs Jósef 12 jel. 21 jel. Horváth Antal 11 jel. 16 jel. Fruschich Jenő n. e. g. e. r. 22 jel. 5Kelemen István 5 e. r. 14 jel. Flegár Ignácz 11 e. r. 25 jel. Pichler Boldog 3 e. r. 20 jel. Krinovics Mihál 2 e. r. 23 jel. Brenner Ferdinánd 7 e. r. 24 jel. lOZámbó Mihál 6 e. r. 17 jel. Kuchtich Káról 16 e. r. 1 e. r. Radottics Jósef n. e. g. e. r. 3 e. r. Traupman Ödön 14 e. r. 2 e. r. Koscsecz Jósef 17 e. r. 7 e. r. 15Tislér Ferencz 20 e. r. 9 e. r. Mátyás Pál 8 e. r. 11 e. r. Dominics Ferencz 18 e. r. 4 e. r. Vajdics János 9 e. r. 18 e. r. Munkácsy Jósef 12 e. r. 13 e. r. 20Harasztovics Jósef 21 e. r. 6 e. r. Horváth János 24 e. r. 19 e. r. Simoncsics Endre 15 e. r. 10 e. r. Redl János 25 e. r. 8 e. r. Davidovics Jósef 19 e. r. 5 e. r. 25Herman Káról 23 e. r. 14 e. r. Vigh Jósef 26 e. r. 15 e. r. Magyar Ferencz 27 e. r. 12 e. r. 198 Hittanból Magya nyelv Magány oktatás után. Jelesek: Hochreiter László 13 jel. 26 jel. Szombathelyi Gyula 15 jel. 27 jel. Fiser Alajos 10 jel. 29 jel. Vajdics Alajos 28 e. r. 28 jel. Első rendűek: Benczik Bódi 22 e. r 16 e. r. Radottics István n. e. g. e. r. 18 e. r. Mallovasics Zsigmond 29 e. r. 17 e. r. Elmaradtak: Ábrahám János ki.il. e. r. e. r. e. r. Bauer Miklós kiil. e. r. e. r. e. r. Kolarics Péter kiil. jel. jel. jel. Laszák Jósef kiil. e. r. e. r. e. r. 5Marenics Antal kül. e. r. e. r. e. r. Molnár János kül. e. r. jel. e. r. Összesen 70, Tanitó: Valler Aurél. * így jegyzettek Fő Méltóságú BATTHYANI FÜLÖP kegyéből csinos könyvet kaptak. n. e. g. vallásúak, és heberek, a hittanból illető tanítóiktól iparsoroztattak. Erkölcsi viseletből mindnyájan első rendűek. Az egész ifjúság száma : 290. Jegyzet az iskolai régi értesítőhöz. A kanizsai gimnázium 1845—46. évi értesítőjét közlés végett a szerkesztőnek Babocsay György nagykanizsai földbirtokos adta át, ki mint honvéd főhadnagy jelenleg a harcmezőn van, s 1915. okt. 9-én Nizsniow mellől küldött képes levelező-lapot. Nem vagyunk tisztában, hogy az eddig sohasem hallott város merre van, mert ma az ellenséges országokban annyifelé harcolnak fiaink, hogy eddigi földrajzi tudásunk csütörtököt mond, azonban ugy gondoljuk, hogy valahol Bukovinában, Galíciában vagy Oroszországban fekszik. De az is lehet, hogy Szerbia egyik hegycsúcsának a neve. A régi bizonyítvány olvasása közben sok érdekes dologra találunk, s azért magyarázatot füzünk hozzá. Például mindjárt a cím : iparsor. Ma már régen használaton kívül van, pedig akkor uj szó volt, s annyit jelentett: az iparkodás sorrendje. Most érdemsorozat, vagy iskolai értesítő a neve. 21 »0 Érdekes körülmény, hogy magyarul van szerkesztve ez az értesitő, mert régebbi időben latin nyelven szokták kiállítani. Az értesitő címlapján sajtóhiba van, mert nem „második fdlében," hanem „második felében" olvasandó. Ugyanis akkor két izben történt évenkint az érdem sorozás. Az első félév végén csupán felolvastatott a „klasszifikáció" a diákok előtt, a második félévben pedig Írásban, illetőleg a későbbi időben a tanulók költségén nyomtatásban is, kiadatott. Az iskolai év novemberben kezdődött, és augusztusban végződött. A nagy szünidő, vagy ahogy akkor mondták: „vakáció" tehát szeptember és október hónapra esett. Később átváltoztatták augusztusra és szeptemberre a szünidőt, mig most még előbb : juliusra és augusztusra esik. Az iparsorban emiitett összes tanitók a kegyesrendből valók voltak, s a régi diákok elbeszélései szerint, a mai korban szinte hihetetlen szigorúsággal vitték tisztségüket. De akkor mindenütt igy volt, s alig akadt egy-egy szelídebb tanitó az országban. Olyan volt a nevelési rendszer. A virgácsolás (vesszőzés), valamint a kor-bácsolás napi renden volt: kártyázásért, verekedésért, iskolában való lármázásért, indokolatlan elkésésért, templombajárás elmulasztásáért, lecke nem tudásért, pipálásért, csúszkálásért épugy mint a szabadban való fürdőzésért vagy korcsmába járásért. Nem csoda, ha a gimnázium fa-tornyában levő kicsi harangnak, (a ,,primusz"-nak) iskolába hivó szavát imigy magyarázták a diákok: 201 Gyertek be Huncutok ! Had lássam Mit tudtok? Ha nem tudtok, Vesszőt kaptok ! Aztán voltak olyan büntetések, amelyek mulatságszámba mentek. Csupa tréfa volt például a „szignum " Egy kis réz-tárgyat hívtak szignumnak, (rendesen valami értéktelen rézpénzt, néha éppen a Rákóczi-féle „libertás"-t,) melyet zsebében a diák könnyen el tudott ugy helyezni, hogy társai ne is gondolhassák mikép nála van. A szignumosnak kötelességében állott figyelni, hogy melyik diák beszél magyarul. Mert az iskolában a latinnyelv tanítására volt a suly helyezve, s be is verték a tanuló fejébe az által, hogy a diákoknak az iskolán kívül is latinul kellett egymás közt beszélni. Ha a szignumos diák magyar szót hallott, akkor rögtön átadta a szignumot a magyarul beszélő szerencsétlen diáknak. Ez pedig szintén szemfüleskedett, hogy a szignumot rásózza másik társára másnap reggelig. Mert minden reggel ugy kezdődött a tanitás, hogy jelentkezni kellett a szignum birtokosának, ki megcsapatásban részesült, és a szignum újra nála maradt. Ha pedig olyan gyámoltalan legény volt, hogy harmadnapra sem volt képes túladni a szignumon, hát megint megcsapták. A szignum boldogtalan birtokosa persze minden furfangot felhasznált, hogy provokálja a 202 magyar beszédet. Például javában beszélgetnek a diákok latinul, mikor váratlanul az egyik magyarul kérdezi: — Petlánovics az előbb a Ciglenice felé ment. Nem láttad ? Petlánovics egyike volt a legszigorúbb (tehát az akkori felfogás szerint a legkiválóbb) tanítóknak. Nem csoda, hogy a diák már a név hallatára megijedt, és minden óvatosságról megfelejtkezve, szintén magyarul mondta: — Nem láttam. Akkor jött a szomorú valóság tudatára, mikor a felelet után markában érezte a szignumot, a melyet ő is ugyancsak iparkodott valamelyik társának birtokába bocsájtani, hogy a büntetést kikerülhesse. Tehát ahány tanitási napot tartottak egy évben, annyi diákot csaptak meg szignumért. És a kárvallott birtokos megcsapatása nagy gaudium volt mindig. Mindenki nevetett rajta. Hát még a „fazék-vivés ?" Az volt ám tréfás büntetés! Mikor ugyanis a tanár kegyelmes hangulatban volt, akkor a tanulót arra itélte, hogy fazekat vigyen haza, ahelyett, hogy megcsapatta volna. A meglehetős nagyságú cserép-fazekat, mely mindig készen volt az iskolai felszerelés között, a fülénél fogva vastag spárgával a tanitó ráakasztotta a diák nyakába, s igy kellett vinni az emberek és a tanulótársak nevetése közben hazáig, s másnap vissza az iskolába. Néha valamelyik szerencsés fickónak sikerült elosonni, és az utcák megkerülése mellett 203 nyul módjára elfutni „a kerteken keresztül". (E kifejezés azt jelentette, hogy a benszülött kanizsaiak a nagy sár miatt nem jártak az utcán, hanem a házak mögött. A házi kertek alatt.) Mulatságos volta mellett ez a büntetés célszerű is volt, mert hogy a fazekat otthon észre ne vegyék, a diáknak mindenféle furfangot kellet alkalmazni, hogy padláson, pincében elrejthesse, mig visszaszállíthatja. Szóval az eszét élesítették vele. Bizony, az akkori tanítónak valóságos élvezet lehetett a tanitás, nem ugy, mint most, amikor a biróság elé viszik, ha egy pofon miatt a tanulónak megered az orra vére. A szigorú bánásmód külömben a „rostálást" végezte. Tudniilik a rosz tanulók kimaradtak az iskolából a büntetéstől való félelem következtében. Azt pedig nem is igen érdemes fölemlíteni, ha a diákot egy napra vagy néha egy hétre „bezárták", és reggeltől este hat óráig koplaltatták. A tanitó a hanyag diáknak azt mondta : „Itt maradsz ebédre papiros gombócra!" és a lelkiismeretesebb azt is megvizsgálta, hogy a zsebeiben nem dugott-e el az a lurkó valami kenyér darabkát, amit a böjtölés megszegésére felhasználhatna. E Krónika szerkesztője még ismerte a tanítók egyikét, a kiskanizsai születésü Dolmányos Györgyöt, (rendesen Bőrdolmányosnak hívták a a diákok) aki minden tanítási órában megvert sa-játkezüleg néhány tanulót, sőt gyónás alkalmával is pipaszárral szokta eltángálni a gyónó bűnöst, és emiatt ugy kellett kirendelni hozzá a gyónókat, mert senki se vállalkozott nála gyónni önkényt. 204 Hordát Pál népiskolai igazgató Pali fiát annyira összeverte és rugdalta Dolmányos, hogy fél fülére a gyerek megsiketült, s az apa kényszerült további taníttatásra elvinni a pécsi gimnáziumba, bár szerény vagyoni viszonyai miatt a más város-bani taníttatás roppant megerőltetésébe került. Dolmányos csupán akkor hagyott fel a verekedéssel, amikor öregsége miatt már nem volt ereje hozzá. Nagyon célszerűen van szerkesztve az iparsor abban, hogy a tanulók magaviseletét nem sorozza fokozatok szerint, hanem általában megállapítja: „Erkölcsi viseletből mindnyájan elsőrendüek." (Ha valamelyik diák magaviselete nem elégítette ki a tanítókat, akkor úgyis „kicsapták".) És itt még ki kell térnünk néhány körülményre, hogy az akkori tanításról némi fogalmunk legyen. A „papokhoz", vagyis a nemzeti iskola II. és III. osztályába, csak az esetben vették fel a tanulókat, ha már tudtak olvasni, írni és számolni, vagy ha bizonyítvánnyal igazolták, hogy a nemzeti iskola I. osztályát elvégezték. A nemzeti iskola elnevezés később elemi iskolára változott át. A kanizsai nemzeti iskola I. osztályát Faics György kántor tanította. Az iskola földszintes épülete a mai leányiskola helyén állott. Faicsról jellemző dolgot hallottam gyerek koromban, mikor egyik szőlőmunkás imígy berzenkedett a másikkal: — Józsi bácsinál is csak a térdin lehet látni, hogy a Faicshoz iskolába járt! Ez ugy értendő, hogy az iskolában a kukorica-szemen való sok térdeplés sebet okozott, és 205 látható helye maradott a beforrott bőrön. Mert bizony Faicsnál napirenden volt vesszőzés, a kukoricán vajó térdepeltetés és koplaltatás, sőt a mester ur a diákok mellé az iskolában helyezte el a lovait is. Ezért a jobbmóduak kikerülték Faicsnak kinzó iskoláját, és családi körben, vagy pedig magán iskolákban taníttatták gyermekeiket az alap-ismeretekre, Egyik ilyen magán iskola volt a mult század harmincas-negyvenes éveiben a Mojzilovicsé. Iskolaszobája ott volt a régi Simoncsics, most Köő József házban, az udvarban jelenleg is meglevő földszintes kis épületben. A szobában egyszerű padok voltak, melyekből hármat a fiuk foglaltak el (mintegy húszan), s kettőn a leányok foglaltak helyet. Mert Mojzilovicsnál a sok vitára alkalmat adó koedukációs tanitás már gyakorlatilag volt megvalósítva. (Faics iskolájában is.) A fiuk és leányok padjai szemben állottak egymással, s középen volt a tanitó helye. Mojzilovicsnál tanultak az iparsorban felsorolt diákok közül Albanics József, Babócsay György, Juhász György. Ezeken kivül Mojzilovicshoz jártak tudomásom szerint az akkori lányok közül Tárnok Szidi, (később gyógyszerészné Szombathelyen,) és Novákovics Mili (később Méhes Vendelné.) De azért ne gondoljuk, hogy Mojzilovicsnál nem részesültek testi fenyitésben a tanulók. Csak könyebbek és ritkábbak voltak a büntetések, mint másutt. Egy bot-tartó állvány volt az iskola szobában, melyen mintegy tiz darab különféle bot állott: vékony, vastag, fehér, fekete, zöld, piros. aotí Ha valamelyik tanuló rossz fát rakott a tűzre, akkor Mojzilovics elkiáltotta magát: „Bank lierá-usz!" Mire mint vezényszóra a gyerekek felugrottak az első padról, és az ekszekucióra átengedték. A biin súlyához képest Mojzilovics kiválasztotta a büntető botot: vékonyat és fehéret csekély bűnért, s vastagot és feketét a súlyosabb vétekért. A megcsapatás ugy történt, hogy amikor egy fiúnak kellett a padra feküdni a botozás kiállása végett, akkor a leányoknak le kellett haj-taniok fejőket, és szemük elé tartaniok kezüket, hogy udvarlójuk szégyenét ne lássák, különösen súlyosabb esetekben, mikor ruha kimélés mellett a test közvetlenül vette ki büntetését. S ha nagy ritkán leány került büntetés alá, akkor meg a fiuknak nem volt szabad látniok semmit se. Mojzilovics német nyelven tanított, s nem is tudott egy szót se magyarul. De azért szép műveltséggel bírt, s a németen kivül teljesen értette a görög, a szerb, meg a török nyelvet és írást. Már a négy különböző alkatú és rendszerű írásnak tudása is ritka emberre vallott. Kíilömben mint nőtlen ember, minden vasárnap és ünnepnap hivatalos volt ebédre, valamint vacsorára azokhoz a családokhoz, melyeknek csemetéit az irás-olva-sás misztériumába bevezette. Valamikor Mojzilovics kereskedő volt Starn-bulban, de megbukott, s akkor Kanizsára jött. Mivel pénz híján nem tudott kereskedést nyitni, tehát mint afféle élelmes görög (mert görög nemzetiségű volt), iskolát nyitott. A vagyonában ért nagy csapás azonban ugylátszik meghibbantotta elméjét is, mert (ami- 24 ként jó ebéd vagy vacsora után sokszor elbeszélte) amikor eljött Stambulból, és éppen a hi-don igyekezett keresztül jutni: az ördöggel találkozott. Megismerte liegyes füléről és csúcsos ritka szakálláról, meg a kaftán alól kitetsző farkáról. Mojzilovicsra egy lángoló pillantást vetett, és hegyes karmaival utána kapott, hogy megragadja. Csakhogy Mojziiovics rettenetes futás által szerencsésen elmenekült a pokolbeli rém elöl. Azóta nem mert visszatérni Stambulba. A kanizsai uri emberek az időben már nem igen féltek az ördög kalózkodásától, és igyekeztek Mojziiovics fejéből kiverni a rögeszmét, de nem birták eltántorítani tőle. Egy alkalommal aztán az történt, hogy Mojziiovics amikor felhívta felelni More Lászlót, az nem tudott semmit, és azzal védekezett, hogy „kifújták a fejéből", No, ily módon még sohasem védelmezte hanyagságát semmiféle diák! S mikor bővebb magyarázatot kértek tőle, hát a következőt mondta: — Éppen az iskola szomszédságában szembe jött velem az ördög. Hasított körme, szőrös lába, meg kajla szarva volt mint valami tehénnek. Mikor mellettem elment, én a falhoz lapultam, de az hozzám csapott a farkával, és a szájával nagyot fujt a fülembe. Ezt: „Hum !" És ezzel teljesen kifújta fejemből a leckét, pedig nagyon megtanultam! Mojziiovics elképedve hallgatta a borzasztó eseményt. Mikor azonban észrevette, hogy a többi tanuló szeme kidülledt a visszafojtott kacagástól, akkor rettenetes hangon kiáltotta : 208 — Bank heráusz! Aztán kiválasztotta a legfeketébb és legvastagabb pálcát, és avval csapatta meg a fantasztikus történet hősét. De ettől kezdve Mojzilovics gondolkodóvá lett, s nem beszélt a sátánról. Mintegy három év múlva pedig visszament Stambulba, miután körülbelül tizenöt évig tanitott Kanizsán. Akkor hatvan éves lehetett. És ezekután mi is visszatérünk az érte-sitőhez. Az iparsort Zalaegerszegen nyomták, mert Kanizsán akkor nem volt nyomda. Az iparsor első átlapozása alkalmával azt hittük, hogy a 290 főnyi tanuló seregből ma már egy sincs életben, de ismételt tanulmányozás után kiderült, hogy hárman is élnek. Ezek: Sárecz György, Desgyek József, és Dré-ven Antal. Külömben még elég ismerős névre akad figyelmes olvasás közben az olyan ember, mint e Krónika szerkesztője, ki maga is már a hatvanas éveket tiporja. Az iparsor olvasása nagyon számos érdekes alakot, s a maiaktól sokban elütő embereket juttat eszünkbe. Röptiben feljegyzünk néhány embert, s a velük kapcsolatos érdekes eseményeket. Szándékunk minél többfélére kiterjeszkedni, mert a feleslegesnek látszó ház-megjelölések is irányadók lehetnek a későbbi kor előtt bizonyos dolgok megállapításánál. Aztán az irók regényhez és színdarabhoz kész anyagot nyerhetnek. 209 I. A költészet tanulók közül: 1. Tárnok Alajos, valamint a harmadik nyelvészet tanulók közül Tárnok Imre, annak a Tárnok Alajosnak fiai, ki Nagykanizsának valamikor nagyon tisztelt és kiváló embere volt. Az öreg Tárnok még a tizennyolcadik században született, s gróf Battyáni János örökösei uradalmainak volt a kormányzója. Olyan volt a mi gyerek korunkban, mint valami régi pátriárka, hófehér bajuszával és szakállával, meg a honalapító Árpádra emlékeztető sas orrával. Előbb a Főút és Csengerí-ut sarkán levő ház volt az övé, mely valamikor Szécsenyi István grófé volt, s melynek helyére épült az első magyar biztosító társaság palotája. (Mostanig ez az egyetlen háromemeletes épület Nagykanizsán, melynek drága bolthelyiségeit a jelenlegi háborús idő alatt már második éve használja az állami leányiskola — persze teljesen ingyen.) Később az öreg Tárnok a Batthyányi utcában építtetett földszintes házat magának, mely most is eredeti formájában van Viosz Ferenc főszolgabíró kertjével szemben. Tárnok Alajos sokat fáradozott a kanizsai gimnáziumnak főgimnáziummá emelésén. S általában résztvett minden kulturális mozgalomban. Egyik fia, Márton, ez idő szerint Budapesten posta-felügyelő. A nagy kort élt Tárnok Alajost 1882. évben temették el, még pedig a katolikus temető kápolnája alá. Halis István ; Zalai Krónika. 14 210 Egyik leánya, Auguszta, egy Pauer nevü mérnökhez ment férjhez, ki megnagyobbittatta a kápolnai sirboltot. Valószínűleg azért, hogy a Pauer család is oda temetkezhessék. 2. Taródi Ferdinánd, az iskola elvégzése után 1848-ban mint jogász beállt Pesten honvédnek, s a kápolnai ütközetben életét vesztette. 3. Csoknay János, zalamegyei számvevő és közgyám volt. Tulajdonképen Gyula fia emlékeért emlitem fel, kit Pécsett bevétetett papnövendéknek Kovács Zsigmond akkori püspök. (Később veszprémi püspök.) A püspök szintén zalamegyei volt, és rokonságban állott Csoknyaiékkal, tehát Gyulának szép jövőre vott kilátása, mert: „köny-nyü annak, a kinek Krisztus a barátja". Pedig Gyula ugyszólva semmibe se vette a püspöki pártfogást, s panaszkodott, ha a püspöki palotában kellett ebédelnie, hol az ember elől minduntalan elkapkodja az ételt a szék mögött vigyázó cifra huszár. Nem is használt sokat a nagy protekció, mert Csoknyai Gyula kispap korában meghalt, alig másfél év múlva. Akkoriban szinte állandóan pusztított a tífusz Pécsett, különösen a papnövelő intézetben. Az ölte meg. De ez alkalommal kitérek egy olyan dologra is, melyet érdekességénél fogva feljegyezni érdemes. Kovács Zsigmondnak tudnillik volt ugyanakkor másik pártfogoltja is a papnövendékek között : Magyar Zsigmond, sümegi fiu, a püspök keresztfia. Ennek a Magyar Zsigának az apja, Magyar László, sokat olvasott, művelt ember volt. Sümegi 211 városbíró korában száz forint dijat tűzött ki arra, hogy a szép sümegi várról is Írassék rege a Kis-faludi Sándor módjára. Mivel pedig nem akadt pályázó, hát fogta magát Magyar László uram, és maga megirta a regét. „Sümegvára" cim alatt néhány fametszetü képpel nyomtatásban is megjelent az ötvenes években. A rege olyan gyönyörű, akárcsak Kisfaludi irta volna, s olvasván, megértjük, hogy Magyarországban mennyi tehetség vész el nyom nélkül. 4. Chinorányi Boldizsár, ő volt az utolsó postamester Kanizsán, miután közel kétszáz esztendeig a Chinorányi család birta a kanizsai posta jövedelmező állását. Mikor a kanizsai posta államosittatott, akkor Chinorányi Boldizsár kárpótlásul megkapta\'a városi posta szállitási jogát, mely holtáig az övé maradott. A vidám kedélyű, jószivü öregúr a Miháld-utca (most Atilla-utca) végén lakott, hol a jókora kiterjedésű Postakertben, ősi birtoka utolsó darabján, házat építtetett magának. Egyik fia, szintén Boldizsár, jelenleg Budapesten pénzügyőr. 5. Szörcsök Ádám. Horvát-szent-miklóson, (most Somogy-szent-miklós) jegyző volt, Kanizsa közvetlen szomszédságában. Szent-miklós akkori hires lókötő népe majdnem teljesen horvát nyelven beszélt. Most az iskola meg a város közelsége magyarrá tette, az oda helyezett csendőrség pedig a tolvajlásról szoktatta le őket. Szörcsök Ádám egyetlen fia, Béla, mint a Megváltóhoz cimzett gyógyszertár tulajdonosa halt meg Nagykanizsán. 14* 212 II. A szónoklat tanulók közül : 6. Jakopovics György, az osztály jeles tanulója, később dióskáli plébános, ki azonban de-ficenciába helyeztetett. Roppant erős ember volt. Szülőinek egykori háza és telke helyén van a mostani Arany János-utca. 7. Andri József, az osztály második jelese. (Mindkét jeles kapott csinos könyvet főméltóságu Batthyány Fülöp kegyéből.) Az iskola elvégzése után a ferencrendiek közé vétette fel magát szerzetes növendéknek, de onnan 1848-ban kiiépettés honvéd lett. Azután elbujdosott a világosi fegyverletétel után, és Szlavóniában a Jankovics-féle veli-kai uradalomban (Pozsega mellett) kapott alkalmazást, hol tiszttartó volt harminc esztendeig, mely idő után, az uradalomnak más tulajdonos kezébe kerülése folytán, tisztségéből elbocsájtatott, és emiatt Zágrábban agyonlőtte magát. Andri József a Zalai Krónika szerkesztőjének anyai nagybátyja volt, és nagy szeretettel gyűjtötte a magyar történetre vonatkozó régi könyveket. 8. Darás Zsigmond, ügyvéd volt Nagykanizsán és több évig a város tiszti ügyésze. Fia, Darás László, szintén nagykanizsai ügyvéd, ki jelenleg mint hadbavonult teljesit katonai szolgálatot. III. A 4-ik évi Nyelvészet tanulók közül: Kaszás János, mint első jeles kapott a herceg kegyéből csinos könyvet, s mint hires ve- 213 rekedő nagy tekintélyt vívott ki társai között. Az iskolák elvégzése után szűcs mesterséget tanult, s mint szűcs legény halt meg fiatal korában. 10. Hauser János, Kanizsa nagyon tisztelt polgára, gazdag vaskereskedő, ki sok évig viselte a városi kamarási (pénztárnoki) hivatalt, majd a szegény-atya (kódis-biró) tisztséget. Egyetlen fia volt a szerencsétlen sorsra jutott dr. Hauser János nagykanizsai ügyvéd. Hausernak görög-stilusban épitett földszintes háza régi alakjában van a Csengeri-uton, s most is Nagykanizsa legszebb épületei közé tartozik, melynek szépségét még emelik az udvaron levő óriási vadgesztenye fák. Ez idő szerint az épület vakolata hullóban van, s ha jobban el lesz hanyagolva, akkor a mű-emlékek közé fog soroz-tatni, mert romjaiban is gyönyörű fog lenni. Jelenleg a Franz-féle gőzmalom tulajdona. 11. Goszton Ferenc, az iskola után honvéd lett, később a nagykanizsai szolgabiróságnál végrehajtó. Öregségére abból a kegydijból tengette életét, melyet mint 48-as honvédtiszt kapott. 12. Koltay Mihály, hahóti jegyző és földbirtokos. 13. Svastics Káról, volt 48-as honvéd, később nagykanizsai főszolgabiró. A hires zeneszerző Svastics Jánosnak fia. Svastics Káról gyermekei közül: Qéza törvényszéki biró Nyíregyházán, Zoltán közjegyző Szentgotthárdon, Janka férj. Svastics Elemérné, nyugalmazott tanárnő Nagykanizsán. 14. Babócsay János, egyik fia öreg Babó-csay János kanizsai volt városbírónak. Mint 15 214 éves gyerek beállott 1848-ban a honvédhuszárok közé, (nagyon kifejlődött, erős gyerek volt) s a viszontagságos harcokban szerzett betegségében ifjan halt meg. 15. Lendvai József, pénzügyőri biztos volt Nagykanizsán, később pedig nyugalomba vonult, és Keszthelyen közgyámi tisztséget viselt. Nagyon vidám, barátságos, mulatós ember volt. 16. Vustl Alajos, szappanosmester, ¿később nagykanizsai városi kamarás (pénztárnok). Egykori háza most is örökösei tulajdonában van, (a felső-templom tőszomszédságában) csakhogy jelenleg emeletesre van épitve. 17. Márkovics István, csizmadiamester lett. Háza a Sopron-utcában (most Teleki ut) feküdt, a mely ma Simán István (ki veje volt Márkovics-nak) tulajdona. Mint nagyon szorgalmas, munkás, templomjáró ember általános tiszteletnek örvendett, bár visszavonult életet folytatott, s nem szerette a társas összejöveteleket. IV. A harmadévi nyelvészet tanulók közül. 18. Svastics Béni, Zalamegyének főispánja volt. Testvéröccse az egy osztállyal előbbre járó Svastics Károlnak. 19. Bozsek Boldizsár, szijgyártómester lett, Magyar-utcai háztulajdonos. Gyermekei nem maradtak. 20. Juhász György, Nagykanizsa városának számvevője. Kezdetben a Kereszt (ma Hunyadi) utcában levő apai ház volt az övé, melyet nem- 215 régiben a város vett meg Kovácsics József örököseitől, később pedig a Csengeri-uton volt háza, melyet a felesége örökölt, ki Cavallár tiszttartónak volt a lánya. Végül a Rozgonyi-utcában építtetett magának házat. Juhász György magyar ruhát viselt egész haláláig, s Kanizsának kedves, tipikus alakja volt. Nagyon jól emlékezett mindenre, ami az ő életében történt a városban, s valóságos élő krónika volt. 21. Baráth János, sütőmester, kinek egykori háza most a Balaton testvéreké. Egyetlen leányát Szeidl Gusztáv városi könyvelő vette nőül, aki később az Eszterházy hercegségnél kapott alkalmazást. 22. Halis Pál, a forradalom után takácsmesterséget tanult. Háza a Petőfi-uton most is a régi formájában van, rnely utóbb özvegy Vioszné tulajdona volt. (A régi Trauppman-féle ház átellenében, mely most Hertelendi Béla örököseié.) Halis Pál nagybátyja volt e Krónika szerkesztőjének, s mint fiatal házas ember halt meg. 23. Pfaff József, sütőmester. Családja Lota-ringiából származott Kanizsára, s itt körülbelül másfél évszázadig állandóan pékmesterséget űzött a család, Szálas, magas ember volt Pfaff József, öregségére is megnézni való alak, amikor a szintén öles termetű barátjával, Benczik József hentesmesterrel, végigment az utcán. Háza az Ötvöstéren most húgának, Pfaff Teréznek birtokában van. Ez a ház valamikor Albanics Flóriáné volt, ki szintén sütőmesterséget űzött. 24. Bertalan Pál, szolgabirósági esküdt, később a nagykanizsai járásbíróságnál irnok. 216 25. Taródy Jósef, köteles mesterséget tanult, aztán honvéd lett. Később a városi rendőrségnél nyert alkalmazást, s mint alkapitány halt meg. 26. Pichler Ede. Olyan kujtorgó ember lett belőle, ki sohasem tudott megmaradni hosszabb ideig egy helyen. Nem is nősült meg. „Országos patkány-kergető" név alatt emlegették, mert állítása szerint el tudta hajtani a patkányokat. Egyszer vállalkozott rá, hogy elkergeti a patkánysereget a nagykanizsai városházától is. Dijat is kapott érte, de ugy látszik, hogy nem volt képes minden patkányt elhajtani, mert máig is vannak szép számban. Halála olyan volt, amilyen bohém embereké szokott lenni: valahol agyonütötték. Hirszerint azért, mert sokat fizettetett a patkány kergetésért, s az emberek megcsapatva érezték magukat, mert nem voltak a munkával megelégedve. 27. Csemics Káról, csizmadia mesterséget folytatott saját hálában, a Kölcsei-utcában, melynek akkor Szeglet-utca volt a neve. (Közönségesen „Kutyaszorító"-nak hívták.) Egyideig városi külső tanácsos is volt, miként az volt feleségének, Szabó Hajmási Rózának apja is, s annak tulajdona volt a hires Hajmási-rét, mely Kertész József Hunyadi-utcai házától egészen Szauermann Mihály sugár-uti házának végéig terjedett, (a Sugár-ut még nem volt kihasítva,) és a diákok kedves labdázó helyéül szolgált az ötvenes-hatvanas években. Akkoriban nehéz, „tömött" gummi-labdával ment a játék, s a labda olyan súlyos volt, mint valami vasgolyó. Ha a „kiverés"-nél a „variátor" 217 az ütő-bottal, mely hatalmas kapanyél szokott lenni, magasra felcsapta a labdát a levegőbe, hát aki el tudta kapni, annak acéi markának kellett lenni. Ha pedig a labdával valamelyik muzsafit a vékonyán találtak megdobni, hát egy hétig is sajgott az oldala tőle. V. A másodévi nyelvészet tanulók közül: \'ff 28. Babócsay György, ^Nagykanizsa polgármestere 1879-től 1896-ig. Nála e tisztség családi öröklés-számba ment. Már öregapja, Babócsay József is városbíró volt, meg az apja Babócsay János is. Családjában fiuról-fiura szállottak Kanizsa fejlődéséhez szükséges tervek, de egyúttal az a tapasztalat is, hogy némely reform megvalósításánál nem szabad kikérni előre a nép hozzájárulását. így történt, hogy amikor Babócsay János másodízben választatott meg városbiróvá, akkor egész csendben egyik éjjel szétszedette és elvitette a szégyenoszlopot. Eltűnt a gyötrelem emléke, ugy, hogy senki se tudott róla. Máskép bizonyosan nem engedték volna a kinzó eszköz lerombolását, mert hátha visszajönnek mégegyszer a régi erkölcsök, és megint lehet gyönyörködni a szégyenoszlophoz kötött fejérnépekben? (Diák koromban a mostani kórház helyén állott „város pajtájá"-ban hányódtak a szégyenoszlop kődarabjai.) De ezzel sem elégedett meg Babócsay János, hanem többféle mesterkedésen kívül még törvény- 218 tudó tanácsosi állást rendszeresített, ki az akkori városi törvényszék pereit képes volt helyesen elintézni. (Ezt a városi törvényszéket államosították 1869-ben.) Néhány hatalmasságnak bujtogatására a kis-kanizsaiak Babócsay János ellen fordultak azzal, hogy: „Nem kell városi törvényszék!" Persze sorompóba lépett néhány iparos is, kik azzal izgattak ellene a választáskor: „Nem kell törvénytudó ember!" „A polgármester nem védelmezi jogainkat!" Semmibe se veszi az iparosokat!" „Mesterember legyen a polgármester!" És egyesült erővel kidobták Babócsay Jánost a tisztségéből. (Becsületes iparosainkra ma is mindig számithatunk, ha rájuk ijesztünk: „Veszedelemben van az ipar!" „Áruló, aki nem szavaz velünk!") Babócsay György pedig azon kezdte a polgármesterséget, hogy betiltotta a csordásoknak meg a kanászoknak a hajnalban való kürtölést, ostordurrogtatást és káromkodást. A Teleky-uti meg a magyarutcai gazdák persze mingyár deputációval jelentek meg a polgármesternél, és tiltakoztak. (Akkor még a kanász meg a csordás nem volt városi tisztviselő, hanem a gazdák szegődtették és fizették.) Azt mondták, hogy a régi lárma nélkül elmulasztják a barmok kihajtását a pásztor elé. A polgármesternek végül is ki kellett egyezni velük. Jól van! A kürtölés megmarad, de csak halkan szabad a pásztornak fújni az óriási szarvkürtöt, s igy is csupán a mellék utcákban. Az ostorral való rémitő durrogtatás\' 219 meg a kacskaringós káromkodás pedig teljesen kitiltatik a mezőre. Babócsay György mélyreható intézkedésekkel igyekezett kiemelni Kanizsát a hátramaradottságból. Ezek közül néhányat felemiitünk, többnyire olyanokat, melyeket Babócsay kezdeményezett, de az ügy természeténél fogva máig sincsenek teljesen végrehajtva az utódok által. Kanizsa azelőtt olyan sáros volt, hogy az őszi és a tavaszi esőzés alkalmával a sár megmozdult, és a Főútról meg a felső templomtól lassan lefelé húzódott a városháza meg a Korona\' között levő laposabb helyre, s akkor hosszú fa-gerendákon (az úgynevezett grádicsokon) lehetett csupán a túlsó sorra átugrálni, a terhes kocsik pedig igen gyakran bele sülyedtek a sárba,. Babócsay György kirakatta téglával, (klin-kerrel) a Városház-utcát a vasútig, a felső templom előtti térséget, a Főutat és a Magyar-utca egy részét. És a régi nagy sár eltűnt! Babócsay Györgynek szinte kimeríthetetlen sokaságú terve volt. S ez nemcsak abban nyilvánult, hogy villamos világítást alkalmazott, hogy a város pénzügyeit rendbehozta, szinház építésre és szegényház rendezésére alapot gyűjtött, meg, hogy uj utcát nyitott, s jövedelmező kaszárnyákat épitett, hanem minden dologban. Egyszerre beütött a fillokszera. A kanizsai szőlőhegyek teljes pusztulásnak indultak. A gazdák végnélküli panaszszal voltak tele. „Mi lesz belőlünk? Tönkre megyünk!" A vészről rettentő módon zengett Nagykanizsa egyik költője, Tubolv Viktor is: 22U Sáskák, követ választások, Több ily szörnyű pusztítások, S komoly dolog, nem chimera : Hogy rombol a filloxera! Szóval megvolt a borzasztó csapás . . . Segíteni kellett volna, de senki se tudta hogyan. Babócsay György a város határában levő homokos területre gondolt. Boszorkányos gyorsasággal megállapittatta a földmivelési ministernél a homok immúnis voltát, s a ministertől mingyár engedélyt szerzett homoki szőlő ültetésre. Nem kellett már félni, hogy a kanizsaiak elvesztik a szőlőhegy hasznát ! A polgármester hamarjában, (senkit meg sem kérdezve) beültetett minta szőlőnek egy területet a Gördövényben. Ez a szőlő ma is megvan, csak az a baja, hogy a város kíméli a rá való költséget, már pedig befektetés nélkül szőlő nem hoz jövedelmet. Igaz, hogy időközben feltalálták a régi szőlőknek permetezés általi fentartását, de azért lehet, hogy rákényszeredünk valamikor a fillokszera-mentes homoki szőlőre, s akkor Gördövény sok^t fog érni. Eközben az utcákat ellátta uj névvel a polgármester. A régi Tizenháromváros, Kis-utca, Nagy utca, Kereszt-utca, Kutya-szorító elnevezések megszűntek. S megszűntek a soknevü utcák : Récsei-utca, Cigány-utca, Nagy-utca, Pesti-utca helyett Petőfi-ut lett. S azóta van Hunyadi-utca, Teleki-ut, Arany János-utca stb. elnevezés. A szentgyörgyvári utcában kórházat építtetett, s az ottlevő nagy pocsolyát, a Ciglenicét, -¿21 megszüntette olymódon, hogy egy újonnan vágott csatornában a vizet elvezette, s azután a mély gödröt betemette. Megjegyzem, hogy a régi időben, egészen 1859-ig körülbelül mégegyszer akkora volt a Ciglenice, de a pesti vasút építésekor a temető mellett levő „bevágás"-nál kiásott földdel egy részét föltöltötték. A katolikus temető nagyon elhanyagolt állapotban volt. (Most is.) Babócsay bele kezdett a temető uj rendezésébe. Mindenek előtt az egész temetőnek tégla fallal leendő körülépitését tervezte, s e célból elrendelte, hogy minden uj kripta egyúttal kerítéssel vétessék körül a temető széléről. (így nem kerül pénzbe.^ Aztán a temető régi sirjai között átjáró utakat hasittatott, mely több évig tartott, mert a régi sírokat az útból el kellett vitetni. A temető előtt, a vasúti hid mellett, tért hasittatott, hogy a kocsik a temetés alkalmával ott megállhassanak. Tervezte a sirok nyilvántartását, s ezzel együtt egy nagyobb hidegháznak épitését. Ezért megkezdette a bejárat mellett lévő siroknak áttelepítését, hogy az épülethez szükséges terület meglegyen. A temetői uj utakat fákkal szegte be, a várost pedig teljesen beültette fákkal. Egyes utcákban az idegenek nem győztek eleget gyönyörködni a fasor szépségében. A Batthiány-utcában kettős sor akácfa, a Csengeri-uton szintén kettős sorban hársfa volt, s virágzás idején illatban fürdött az egész városrész. De hát sok minden megváltozott, amikor Babócsay György polgármestersége megszűnt. Ki- 222 buktatták éppen ugy, amiként apját és nagyapját. Babócsay György megbuktatásánál csupán az volt a sors iróniája, hogy Kanizsa eddigi legnagyobb reformátorát „reform-párt" cim alatt összegyűlt emberek fosztották meg a tisztségétől. Az uj rendszer persze más lett. Most éven-kint kétszer is szorgalmasan megnyesik az utcai fákat. Ez által a virágzást megakadályozzák, mert az illat nem való utcára, hanem a patikába. Aztán a temető ujabban nyitott részein megint kevés az átjáró ut. Elmaradt a fákkal való diszités is, a sirok nyilvántartásával, meg az uj hidegházzal együtt. De hát a halottak sorsa az elfeleitetés. S ezt a célt annál hamarább elérjük, minél inkább egymás mellé szoritjuk a sirokat. A fák meg éppen feleslegesek. Hisz a holtak ugy sem látják. Bizzuk csak a temető minden dolgát továbbra is Móger bácsira, a sírásóra. Elvégezi ő becsületesen a szükséges tennivalót. Holmi nyilvántartásra pedig ne gondoljunk, hisz ezután is megleszünk e nélkül a haszontalanság nélkül, amiként apáink is megvoltak évszázadokon keresztül. Aztán olyan jövödelmi forrás teremtéséről álmadozott Babócsay György, mely a városnak semmijébe sem kerül, és mégis nagy hasznot hajt, mint Kecskeméten a barac termelés. Gyümölcs-erdőt akart alkotni a város erdejében. E célra kísérleti telepet csinált különféle gyümölcs-fajokból, nem messze a Moriolás patakhoz, az alsó-erdő szélén, Budinban. (A félezer év előtt eltűnt Besenyő falu egykori határában.) S egyúttal gyümölcsösházat is építtetett. 223 A telepen ki akarta próbálni, hogy a talaj melyik fajta gyümölcsfának kedvező, s aztán ahhoz képest tervezte egy-egy erdőrészletnek beültetését szelid gesztenye, dió, alma, berkenye stb. fával, s ugy gondolta, hogy harminc-negyven év múlva a fák megnőnek, erdőt alkotnak, és akkor a fa értékesítés mellett a gyümölcserdő óriási jö-vödelmet fog adni. Álom vott. Az emberek kicsúfolták érte. De hátha egyszer valóság lesz az álom ? 29. Rosenfeld Adolf, kereskedő. Háza szomszédos volt a városházával, s jelenleg fiai tulajdona. 30. Bemádics (helyesen Bernandics) János, meghalt tanuló korában. Egyetlen fiúgyermeke volt öreg Bernándics János szabómesternek. Fia halálakor az elkeseredett apa azt kiáltotta az ég felé: — Nincs Isten! És attól a naptól fogva soha többé templomba be nem lépett, és imádkozni nem látta senki. Emiatt a népek istentelennek tartották, bár szorgalmas, munkás, tisztességes, rendes életű ember maradt haláláig. Bernandics jól beszélt horvátul, s eme tudásával Jellasics seregéből sokat visszaszöktetett, mikor a szerezsánok 1848-ban Kanizsán táboroztak. A seregben ugyanis sokan voltak, akik nem akartak a magyarok ellen harcolni. Bernandics erről tudomást szerezvén, minden nap keresztül vitt ötöt-hatot munkásnak öltöztetve a temető előtt álló őrségen. Az őrrel barátságosan beszélgetve elmondta, hogy ezek az ő szőllőmunkásai, s men- 224 nek a szentgyörgyvári hegyre dolgozni. Az őrség mindig átbocsátotta. A temetőn tul aztán átvágott Bernandics torony iránt a Mura felé, elvitte őket Kakonyára, hol a réven átmehettek Muraközbe. Ő pedig még aznap vissza gyalogolt, s mikor késő este visszajött az egész napi járásban kifáradva, otthon már uj embercsoport várt rá, kiket leánya ideiglenesen elrejtett pincében, padláson. S másnap és harmadnap megint átcsempészett horvátokat. Egyik hajnalban azomban az történt, hogy az őr azt felelte a barátságos köszöntésre: — Nagy lehet a maga szőlleje, hogy mindennap ilyen fene sok munkás kell! Egy szempillantás alatt megfordult Bernandics eszében, hogy felkötik a legközelebbi faágra ha rájönnek a dologra, de azért jókedvűen válaszolt: — Akkora szőllőm van, hogy magának is jut a terméséből. Majd estére hozok egy kulacs bort! Az őr elnevette magát, és nem lett baj. Háza a mostani Hunyady- (akkor Kereszt) utcában volt, mely jelenleg 23 számot visel, és még a régi formájában van. Különben a családja leány-ágon most is él. Tudnillik leánya Teréz valami Mester nevű ispán felesége lett Szentlászlón, s e házasságból született gyermekek közül a következők vannak életben: 1. Mester Ferenc, gyógyszerész, 2. Mester Matild nőül ment Nagy Dezső közigazgatási tanácsoshoz, s jelenleg Budapesten lakik, 3. Mester Viktória pedig Debrecenben lakik, mint Deák Ferenc táblabíró felesége. 31. Stingli Káról, később gelsei jegyző. 225 32. Theodorovics Mihál sok ideig városi tanácsos. Sohasem nősült meg, s nagy tiszteletnek örvendett, bár görög nemzetiségű volt. Huga szintén Kanizsán lakott, s Vaics borkereskedőnek volt a felesége. A Theodorovics, Vaics és Axenti családok, kik már a 18-ik században is itt laktak, voltak az utolsó görög családok Kanizsán. Egykori temetőjük és templomuk teljesen a szerb hitsorsosok birtokába ment át. Theodorovics Mihálnak széles földszinti háza a mostani Fő-uton volt, melynek helyére épült emeletes házban dr. Havas Hugó ügyvédnek lakásán 1916. január 18-ikán borzalmas szerencsétlenség történt. T. i. veszett eb marta meg az ügyvéd fiát és feleségéi, s azonkívül még számos asszonyt és gyermeket. 33. Albanics József, később ügyvéd Nagykanizsán, Magas termetű ember volt, mint általában minden Albanics, kiknek némelyike óriásnak is beillett. 34. Walbach Mór, a nagykanizsai takarékpénztár elnöke, s több egyesületnek fáradhatatlan mozgatója. A nagykanizsai tüzoltótestületnek meg a torna-egyesületnek is elnöke volt. 35. Sárecz György, csizmadia mester, jelenleg is életben van, és háztulajdonos a Teleki-uton. Külömben régi kanizsai családból való, mely családtól nevezték el régi időben a gimnázium előtt körülbelül 1860-ig meglevő tókát: a „Sárec-tenger"-t. 36. Desgyek József, szintén él még, s mint nyugalomba vonult vasúti tisztviselő Nagykanizsán lakik a szintén életben levő feleségével, ki Peksz leány. Halis István : Zalai Krónika. 15 226 Mind a Desgyek, mind pedig a Peksz család kanizsai familia. A szerkesztő diák korában, mondjuk: ezelőtt ötven esztendővel, azzal szokták a gyerekek tiszta kiejtését próbára tenni, hogy feladták egymásnak: — Mondd el háromszor egymásután, de gyorsan : „Peksz szűcs nem sánci szűcs!" (Sánc puszta Nagykanizsa határában.) Persze senki sem tudta hibátlanul elmondani egyszer sem. 37. Piszkor Tamás, vagy husz éven keresztül elnöke volt, mint 48-ik ezredbeli százados a zalamegyei katonai sorozó bizottságnak, s inkább éveken keresztül nem fogadta el az őrnagyi rangot, csakhogy ne kelljen Kanizsáról eltávoznia. Felesége Blümlein leány volt Kanizsáról. 38. Vagner Káról, mint Kanizsa nyugalmazott gyámi pénztárnoka halt meg. Apja Vagner Ignác kolompáros volt, és családi háza most is örökösei tulajdonában van. A Fő-uton levő ama kevés földszintes épületek egyike, amelyek régi alakjukban állanak most is. 39. Taródy László, mint tanuló halt meg, mikor 1848 március 18-án nagy ünnepélyt rendeztek Kanizsán, és mozsarakat durrogtattak annak örömére, hogy kiütött a szabadság, és elfogadták a tizenkét pontot. Ugyanis az egyik mozsár szétdurrant, és a közelben ácsorgó Lacinak a mozsár darabok szétzúzták a fejét. 40. Vajdics József, ugy a nemzeti második osztálybeli Vajdics János, és Vajdics Alajos, mindhárman Vajdics János „kompektor" (könyvkötő és könyvkereskedő) fiai. Az öreg Vajdics János 227 könyvkiadó is volt, s ő adta ki „Kotzebue Ágoston jelesb szindarabjai"-t. (Husz kötet. Kanizsa 1837—1839.) Az iparsorban felsorolt Vajdics fiukról a következőket tudjuk: János nem volt képes önállóvá lenni, s az apai üzletben nyert alkalmazást halá-laig. Alajos hires szabómester lett, kiről Horváth Gyula azt irja „Kanizsa város történeté"-ben, hogy olyan magyar szabó, mikép magyar ruhára is csak olyan emberektől fogad el megrendeléseket, kikről tudja, hogy nem voltak el a Rajksz-rátban, s ha tobákolnak is, csak azért teszik, mert náthások. Alajos leülöm ben szerencsétlen véget ért, mert családi baja miatt öngyilkossá lőn a Szélmalom vendéglőben. (Ma Ökör fogadó.) (Alajosnak fia dr. Vajdics Alajos budapesti orvos, ki jelenleg Amerikában tartózkodik, spiritizmussal foglalkozott, s könyvet is irt, mely „Tanulmányok a szellemtan köréből" cim alatt Budapesten 1900. évben nyomtatásban megjelent.) A harmadik fiu: József átvette apja üzletét, s nagy hirre tett szert, mint a Nagy Jani által szerkesztett „Zala-Somogyi Népnaptár" kiadója. E naptáron kivül volt Vajdics Józsefnek több más kiadványa is. „Rajta lányok mulassunk!", „Kiért üritsem a pohárt?" „Rajtalányok táncoljunk !" „Egy tarisznya ostobaság," cimü könyveken kivül megemlítésre méltó az a dalgyűjtemény, mely „Rajta fiuk vigadjunk!" cim alatt jelent meg nála, s mely a legértékesebb kiadványa. Még megemlítjük, hogy Vajdics József volt a „Zala-Somogyi Közlöny" hetilap megalapítója és több évig szerkesztője, s hogy üzletének mostani tulajdonosa, fia : ifjú Vajdics \'József. 228 VI. Az első évi nyelvészettanulók közül: 41. Unger Alajos, ügyvéd lett Budapesten. Csinos ember volt, és gazdagon nősült. A nagykanizsai választó kerület két izben, s a keszthelyi kerület egy izben megválasztotta országgyűlési képviselőnek. Családi háza most is a régi alakjában van a Kinizsi-utcában. (Azelőtt „Rizengászli.") 42. Augusztics Ferenc. Bábos mesterséget tanult. Azonban a dolog nem nagyon kellett neki, hanem élt munka nélkül, vidáman, a menyecskék gyönyörködtetésére. Ugy ahogyan az ivtói király. Emiatt az emberek hóbortosnak tartották. Amikor öregségére elerőtlenedett, akkor persze nem volt hová fejét lehajtani. Kicsúfolták az utcán a gyerekek, s minden elhagyta a gondtalanság fejedelmét, csupán az uíált gond tolakodott be hozzá egyre sürüebben. Ekkor akadt egy nem-közönséges gondolkodású ember Chinorányi Boldizsár személyében, aki megkönyörült rajta, és átengedte neki lakásul a Miháld utca végén levő kisebb házát — ingyen. Sőt arról is gondoskodott, hogy ennivalóval is segitsék, ha szüksége van rá. „Hiszen nem hagyhatjuk az utcán elveszni 1" indokolta cselekedetét Chinorányi, melyért a pénzbeli haszonra berendezett szivü embertársak bizony kinevették a háta megett. A magára maradt ember abban a kis házban mosolyogva élte le szigorú öregségét. Elégedettségét nem rontotta el semmi. Bizonyosan ráült naponkint az emlékezet ragyogó trónusára, s ugy figyelte a csúfolódó gyerekek arcán a szülői vonásokat. 229 VII. A harmadik nemzeti osztálybeliek közül: 43. Thassy Abel, mint szolgabíró halt meg. Özvegye háztulajdonos Nagykanizsán az Arany János-utcában. 44. Grecs József cipészmester. Özvegye, „Grecs mama", közel félszáz esztendőn keresztül mint bábaasszony segítette a kanizsai ifjú magyarokat e világra szállítani, amikor még nem voltak községi szülésznők. Fia, József, gimnáziumi tanár volt Nagybecskereken, de fiatal korában meghalt. 45. Komesz György, régi hires család sarjadéka, mint városi hajdú halt meg Nagykanizsán. Bátyja plébános volt Komárom megyében, Ácson. Vili. A második nemzeti osztálybeliek közül: 46. Dreven Antal, háztulajdonos. Jelenleg is életben van. Az öregség egyáltalán nem viselte meg, s fürgébben lépked, mint a fia Lajos, ki járásbiró Nagykanizsán. 47. Huszár Adolf, mint miniszterelnöki tanácsos halt meg Budapesten. Testvére Nándor, városi jegyző volt Csáktornyán. Apjuk egykoriban hires gombkötő Nagykanizsán. 48. Gerócs József, ispán volt Csurgó mellett a Festetics grófi birtokon. 49. Hermán Károly, orvos lett, s mint szenvedélyes kártyás ember volt ismeretes. Nősülése után hamar meghalt. Apja jómódú szűcsmester volt, kinek háza máig is régi formájában áll a Petőfi-ut elején. 230 50. Marenics Antal, mint teljesen elzüllött ember halt meg körülbelül ötven éves korában. Anyja sok ideig korcsmárosné volt Pressburger doktor házának szomszédságában, a felső templom mellett. Hideg időben Marenicsné korcsmájában szoktak menni fölmelegedni a templomba járó emberek. --És ezzel befejezzük a régi bizonyítványhoz fűzött visszaemlékezésünket, bár kétségtelen, hogy még nagyon sok érdekes dolgot lehetne feleleveníteni. |
