* Adobe Reader letöltése (PDF fájlokhoz)
| 2.24 MB | |
| 2018-11-23 14:52:31 | |
 | |||||||
Nyilvános  630 | 1872 | A Kegyes Tanító-Rendiek | vezetése alatt álló Nagy-Kanizsai Kath. Főgymnasium értesítője 1873-74-iki tanévről Nagy-Kanizsa. Nyomtatott Wajdits József gyorssajtóján. 1874. A következő szöveg a füzetből keletkezett automata szövegfelismertetés segítségével: A KEGYES TANÍTÓ-RENDIEK YEZETÍISE ALATT ÁLLÓ NAGY-KANIZSAI KATH. FŰGYMNASIUM ÉRTESÍTŐJE l87Viki TAKTÉVRÖL. ---- - ......----- NAGY-KANIZSA. NYOMATOTT WAJDITS .JÓZSEF GYORSSA.JTÓJÁX. !6\'74. A rövidítések magyarázata helv. v. = helvét vallású; ág. v. = ágostai vallású; g. kath. = görög katholikns; izr. = izraelita ; ism. — ismétlő; kit. = kitűnő; jel. = jeles; I. r. = első rendű; II. r. = másodrendű; IILr. =har-mnd reudű; p. = példás; d. = dicséretes; t. = törvényszerű; k. t. = kevésbbétörvényszerű; n.t. ==. nem törvényszerű; e. = ernyedetlen; k. -= kitartó; kl.= kellő; h. = hanyatló; c3. =csekély; a. = semmi; 1. = kitűnő; 2. = jeles; 3. = jő; 4. = elégséges; 5. = elégtelen; 6. = semmi 5 v. m. = vizsgálatlanul maradt; ö. d. = ösztöndijas. A magyar és latin nyelvnek név- és igeragozása. Az emberiség szellemi életének nyilatkozata a nyelv. A nyelv azon közeg, mely által a gondolat megjelenik, tehát nem egyéb, mint hangzó gondolkodás, s megfordítva a gondolkodás hangtalan nyelv. Az emberiséggel együtt lett a nyelv, melyet az, a veleszületett gondolatok és érzetek kifejezésére használt. Amint az emberiség elkülönzött néptörzsökre ágazott, ezek ismét társaságokra szakadtak : az emberiség általános nyelve is sajátszerű módosulásokon ment át s több önálló alakot nyert. A népeknek különböző gondolatai, érzetei s eszméi a különböző nyelveknek vetik meg alapját. Ha a nyelv a nép szellemének természetes és nélkülözhetetlen eredménye, akkor az egyszersmind bizonyítványa ngyanazon nép szellemi munkásságának is. Azért mondja Humboldt Y. „A nyelv egyszersmind külső nyilatkozata a népek szellemének, nyel vök saját szellemök és szellemük saját nyelvök; soha sem képzelhetjük e kettőt eléggé azonosnak." Minden nyelvnél vizsgálnunk kell tehát, volt-e a nép szellemének annyi ereje,hogy gondolatait kifejezze ? Minél világosabban teheti ezt, annál magasabb, megfordítva annál alacsonyabb fokú miveltséggel bír. így tehát a nyelvek különbsége kapcsolatban áll a népek különbségével, és minthogy a nyelv a nép lelkét, szellemét teszi, tehát a nyelvtudomány a népek lélektana, mely a külső természettől független belső ösztönt vizsgálja az emberek, népek és államok fejlődésében. Mindezen vizsgálatokban a nyelv a főtárgy, melyből a népszellemre s ennek világtörténeti hivatására következtetni lehet. Amint a népek történetének megirásában nem elégedhetünk meg a tények száraz elsorolásával, hanem kívánjuk azok okainak kifürkészését, az emberiség társadalmi és műveltségi állapotjaibnn folytonos változások és megrázkódások törvényeinek kikutatását: úgy igyekszik a nyelvészet — a Múzsáknak a legújabban tekintélyre emelkedett eme kegyeneze — a nyelv titkaiba behatolni, az emberi szellem működésének bámulatos tüneményét megmagyarázni, és azon kérdésekre, mi a nyelv ? mikép fejlődött s változott ? megnyugtató választ adni. A világon mostanig élő sokféle nyelvek lényeges különbsége azok alakjában mutatkozik, miért is ezen szempontot szokták a különféle nyelvek osztási alapjáúl tekinteni. Ez képezi az összehasonlító nyelvészet legelső feladatát. A nyelvészek legnagyobb része az európai és ázsiai nyelveket három csoportra osztja, u. m. különző, ragozható és hajlító nyelvekre. A különző (isolirend) nyelvek a sinaiak, melyek semmi nyelvlant nem ismernek; egyik szó nem származik a másiktól, tehát nincsenek szóképzői; a szók sem viszonyi, sem személyi ragokat nem vesznek fel, tehát nincsen szővonzatok. Mind csupa gyökszó, melyek jelentését a hanghordozás és a hely a mondatban határozza meg. A ragozható (agglutinirend) nyelvek az al-tájiak, melyekben a törzsszóhoz a képző és rag csak külsőleg tapadnak, úgy, hogy a képzők és ragok egyenlő súlyúak a törzsszókkal. A legtöbb nyelv ezen osztályhoz tartozik, igy a finn, eszt, lapp, szamojéd, török-tatár, mongol, mandzsu, magyar stb.; melyek közt legműveltebb s legtökéletesebb a magyar nyelv. Hajlítható nyelvek az árják és séiniek. Ezekben az anyag és idom bensőkép áthatják egymást, úgy, hogy felbonthatatlan egységgé válnak, igazán szervezett szókká. Ide tartoznak az úgynevezett árja (ind, perzsa, görög, latin, és a latin leányai: a román nyelvek; továbbá a szláv 1* ■germán és a kelta nyelvcsalád) és a sémi (ara-maei, cháldaei, héber stb.) nyelvek. E három nyelvosztályt azonban nem szabad egész szorosan elválasztani egymástól, mert az összehasonlító nyelvészetnek sikerült kimutatnia, hogy a hajlító nyelvek is valaha ragozok valá-nak, csakhogy az elöbbeniekben az egyes alkatrészek már annyira összenőttek, hogy egy elválaszthatatlan szót képeznek, hol lehetetlenné válik a meghatározás, mi volt eredetileg a szó gyöke s mi a raga; — ellenben a ragozó nyelvekben a ragot még nagyobbrészt meglehet különböztetni a gyöktől, sőt a rag maga is gyakran mint önálló szó fordul elő. — Mi itt tárgyunknak megfelelőleg, hazai nyelvünknek, mely az altáji- és a latin nyelvnek, mely az árja nyelvcsoporthoz tartozik, név és igeragozásait összehasonlítani, és mint ilyeneknek különböző, vagy némiben egyező sajátságaikat kimutatni igyekszünk. A nyelv a gondolat kifejezése. Minden gondolatban a fogalmakat vagy egymás mellé helyezzük, vagy egymástól elkülönítjük, szóval bármi módon egymásra vonatkoztatjuk. A fogalmak a tárgyak és jeleneteknek felfogás által nyert képzetei, mely tárgyakat ós jeleneteket önmagunkban vagy önmagunkon kívül észlelőnk. Ezeket szók által fejezzük ki ós fogalomszóknak nevezzük. Ezek mellett vannak mások, melyek a beszélőhöz vagy egymás közt viszonyítják a tárgyakat és jeleneteket, vagy pedig magát a viszonyítást fejezik ki, ezeket alakszóknak nevezzük. Amazok a tárgyak, személyek, cselekvések, állapotok és tulajdonságok;. — emezek a tér és időbeli viszonyok, logikai vonatkozások, mint ok, alap, következmény, czél, eszköz, stb. elnevezései. A fogalomnak nyelvbeli kifejezése a sző, miért is a fogalom jegyének szokták nevezni. A szók által kifejezett gondolat a mondat. A szók a mondatokkal együtt alkotják a nyelvet. Itt pusztán a gondolat, vagyis az azt alkotó fogalmak jegyeiről, a szókról és azok változásairól szándékozván szólani,először azok felosztását emiitjük meg, azután változásaikat tárgyaljuk. A szók beszédrészekre osztatnak fel, a menynyiben a mondatok beszédet alkotván, azokból az egyes levezetett szóelemeket beszédrészeknek nevezzük (partes orationis). Nyelvünkben a beszédrészek következők. 1. Fogalomszók. a) Név (ide tartozik: főnév, melléknév •(igenév) számnév, névmás, b) Ige, c) Határzó. 2. Alakszók. d) képző, e) rag, f) névutó, g) kötszó, h) indulatszó. A latinuyelv beszédrészei. 1. Fogalomszók. a) Név (Nomen.) (Ide tartozik: főnév n. sub-stantivum; melléknév n. adjectivum ; számuév n. numerale; b) né^ más pronomen. b) Ige (verbum. 2. Alakszók. a) Igehatározó (adverbium). b) kötszó, (conjunctio.) c) előljáró (praepositio) d) indulatszó (interjectio.) A beszédet, mint említők, mondatokból alkotjuk, melyben a szók egymással szorosan össze-kapcsolvák. A szók részint önmagok közt, részint a beszélőhöz különböző viszonyban állanak, melyek megjelölésére a szók két főbbnemü változást szenvednek, u. m. a szóviszonyítást és szóalkotást. Az első esetben a szó alakjának megkell változnia. azaz viszonyúin a, p. tanuló, tanulónak; sétál, sétált; color, coloris; hortor, hortabar; itt a tőszókhoz függesztett nak, — t; — is, — bar ujabb szóalakokat alkottak, viszonyítják, hajlítják azokat. Némely szók csak egy alakkal bírnak: most, túl; nunc, trans stb. — Viszonyításnak a magyar nyelvben csak a név- és igeszók vannak alávetve, a mennyiben ezek fogadják el a ragokat, és pedig a névszók a névragokat és utókat, az igeszók pedig az igeragokat ; a határozóknak csak néhánya fogadja el a ragokat, p. odáig, hátulról stb. — De maguk a viszonyítok is állhatnak ragokkal, p. nek-em, től-em alattam stb. A kötszók és indulatszók csak olyankor fogadják el, ha névszók gyanánt vétetnek: oh beh sok jajjal találkozunk ez életben! Ügy élj, mintha holnapig meghalnál stb. így a magyarnyelv alakváltozásai vagyis viszonyításainak kifejezésére mindenkor ragokat vesz fel. A latin nyelvben a viszonyítást elfogadják a név- és igeszók. A névszók viszonyítási változásait (Flexió) ejtegetésnek (declinatio), az igeszókét pedig hajtogatásnak (conjugatio) szoktuk nevezni, így a magyar nyelvben, mint altájiban folyton ragozásról, a latinban mint árjában fotyton hajtogatásról van a szó. Ezen szempontból a nyelvészek a nyelveket különfélekép igyekeztek osztályozni, igy Schleger Fr. hajtogatlan, ragozó s hajtogató nyelveket különböztet meg; az első két osztály magában foglalja a szervetlen nyelveket, a hajtogató nyelvek pedig a szervesek. Másféle elnevezések alatt osztályozzák azokat Schlegel A. W. és Bopp Fe-rencz; legjobban megközelíti Schlegel Frigyest, Pott. Humboldt Vilmos a nyelvek terén két egymással ellenkező végpontnak egyrészt a sinai nyelvet veszi fel, másrészt a szanszkrit nyelveket, melyek a nyelvtani viszonyokat a legtökéletesebb módon, t. i. valódi hajlítás szerint jelölik. Hum- — 5 — boldt nyomán Steinthal 13 osztályt állít fel a Nyelvekben, hol is az Indián túli az első, a szanszkrit nyelv a 13-ik; a magyar a 6-ik. Ezen osztályozásnak hiányait s alaptalanságát Hunfalvy Pál mutatta ki, különösen pedig a hajlítható nyelvek közti különbségek helytelenségét a M. Nyelv. III. Évfolyam 167 s köv. L „Tájékozás a szanszkrit, görög és latin nyelvtudományokban" czimü czikksorozatban. Ballagi „A m. szónyomozás s az összehasonlító nyelvészet" 1856-iki dec. 15-én felolvasott akadémiai értekezésében „ .... a nyelvtani alakoknak a törzszsel összeforrása — úgymond — a magyarban épen úgy megvan, mint akár az indogermán, akár a sémi nyelvekben: mi okunk van a magyart és a véle egytulajdonságú rokon altáji nyelveket a hajlító nyelvek sorából kizárni. Mi tehát a magyar-altáji és az indogermán nyelvek közti különbséget nem abban látjuk, hogy amazok agglutinálók, ezek flektálók, hauem abba helyezzük, hogy a magyar-altáji (nyelvek a törzset és a nyelvtani alakokat ösz-szetartó hangsúlyt állandóan az első szótagra vetik; míg az indogermán és sémi nyelvekben a hangsúly helye a szóalak szerint változó, de még inkább, abba, hogy a magyar altáji) nyelvekben a fogalomszók uralkodnak a nyelvtani alakok felett, míg az iudogermán és sémi nyelvekben megfordítva a nyelvtani alak módosítja a fogalomszókat." — Ballagi ezen. valamint az I859iki május 2-án felolvasott „Am. nyelvészkedés köré "-ben a külföldi tudománynak a flexióra vonatkozó állításait, cáfolja Hunfalvy Pál M. Nyelvészet V. évfolyam 1860. 456 s köv. lap. A fogalom és alapszók, melyekről fentebb szólottunk, gvőkszókból fejlődnek. Minden értelmes, vagy sejthető értelmű elemezhetetlen szótag gyöknek, még pedig különösen az első esetben gyökszónak, a második esetben gyökalaknak neveztetik. A gyökszót szóképzésben törzsszónak (primitivum) nevezzük. Minden gyök alapját képezi a szavak egész sorának, midőn t. i. az alapfogalom különféle módosulásainak kifejezése végett különféle képzőket, még pedig szóképzőket (affixa formativa) kapcsolunk hozzá. Ezen szabályok összegét, melyek szerint a gyökszó egy uj önálló beszédrészszé alkot-tatik, szóalkotásnak nevezzük. Ez tárgyalásunkon kivül esik. Szóviszonyitás alatt azon főbb változásokat értjük, „melyeket a fogalmakon azoknak egymásra hatása szükségképen okoz a beszédben."\') A szóknak ezen viszonyítását szóragozásnak, nevezzük, (és \') Sivorényi J. M. Nyelvtan. Pest 1866. 11 lap. pedig különösen név-vagy igeragozásnak),mely ragok vagy névutók által történik. — Mi a rag? A névvagy igeszóhoz függesztett részecske,mely annak valamely viszonyát határozza meg az egész mondatban. (Belső hajlítás; függő utóijárók )2) Névutónak pedig a fogalmak hely-, idő-, okvíszonyai stb. kifejezésére a névszó után helyezett szócskát nevezzük. (Külső hajlítás. Független utóijárók) Azon szóalak, mely a fogalmat tisztán, azaz minden vonatkozás nélkül tünteti elő, tehát a szöragozásnak alapját képezi,nyelvtani alapalaknak, tőnek neveztetik, p. o. jót, jónak, jók, alapalakja: jav; írok, írtam, író, alapalakja*: ír. Miként a magyarban név- és igeragozást, hasonlóan a latinban is névragozást, vagyis mint fentebb említők névejtegetést (declinatio), és igeragozást vagyis igehajlitást (conjugatio), különböztetünk meg. A névejtegetés a latinban határozott esetek szerint történvén, ezek a névtőhöz kapcsolt hangok, részecskék, végzetek által fejeztetnek ki. A szóalak, melyhez kapcsoltatik névtőnek, a végzet pedig ejtegetési végzetnek fDeclinationsendung) neveztetik. Az igénél pedigige tőt (Verbalstamm) és igevégzetet (Verbalendung) különböztetünk meg, p. passer-ibus, — passer-es; passer a névtő; ibus, — es ejtegetési végzet; amabam, amabo, ama igető: barn, bo igevégzet. A. név. (Nomen.) Név alatt valamely tárgyat vagy annak minőségét vagy mennyiségét értjük. így a név mindkét nyelvben három féle u. m. 1 főnév (n. substanti-vum), 2) melléknév (n. adjectivum); 3) számnév (n. numerale). Ezekhez számítjuk a nevek helyét pótló névmást (pronomen). Névragozás alatt azon viszonyt értjük, mely a tárgy és más tárgyak vagy cselekvés között fennállhat, p. az emberek halandók ; a fejedelemtől küldött követ; atyám háza ; kertem legszebb; házam alatt; barátjának ir; szereti fivérét stb. az itt előforduló különböző viszonyok összege névragozásnak, a latinban ejtegetésnek neveztetik. A magyar nyelvben a viszonyok kifejezésére szolgáló különböző alakok : a szám, ragok és névutók, birtokviszony és a fokozás. 1. Szám. Minden tárgy lehet egy vagy több, az ellentétes viszony kifejezésére használjuk az egyes számot, mely csak egységet, és a többes számot, mely többséget fejez ki: ember, emberek; homo.homines. 2. Ragok és névutók által azon viszonyokat fejezzük ki, melyek a tárgyak vagy cselekvések közt feunállanak. A ragok és névutók közötti különbség abban áll, hogy a ragok a szótörzszsel egy *) Fogarasi János. Művelt M. Nyelvtan. Pest 1813. 147, lap. — 6 — szóba egyesülnek, a gyökszó hangsúlyának és a hangvonzati törvénynek alá vannak vetve. A névutók ellenben csak a szókat követik, azokhoz nem csatlakoznak, sőt önmagokban önálló szókat alkotnak, de szintén viszonyok kifejezésére szolgálnak. Ezen viszonyokat a latin nyelvben esetek, vagy ezeket vonzó elöljárók által fejezzük ki; számuk a nyelvek szerint ingadozó, a magyar nyelvben mintegy 20 ily alakot különböztetünk meg. 3. Gyakran a tárgyat, mint valamely személynek birtokát fogjuk fel, p. házam, házad ; a latinnyelv ezek kifejezésére birtokos névmásokat használ, p. domus mea. 4. A fok (gradus) csak a milyenségi neveknél fordul elő, s a tárgyaknak minőség szerinti egybevetését fejezi ki. Mind a két nyelvben három fokot különböztetünk meg u. m. a) az alapfok (gr. positivus): szép, pulcher; b) középfok (gr. comparativus): szebb pulchrior ; c) felső fok (gr. superlativus): legszcb\'», pulcherrimus. E viszonyok közül a számot és fokozást a latinban is úgy fejezzük ki, mint a magyarban; ragok helyett a hat eset és az ezeket vonzó elöljárók uralkodnak; a birtokviszony kifejezésére a latinlau a melléknévi névmásokat használjuk. Főnév. (N. substantivum) valamely tárgynak v. mint tárgy felfogott fogalomnak kifejezése. A főnév kétféle: összerü (concretum) és elvont (abstractum); amaz a tényleg létező személy vagy tárgy megnevezése: vezér, dux; kő, lapis; — emez a személytől v. dologtól elválasztva gondolt cselekvőség, tulajdonság vagy állapot megnevezése: olvasás, lectió; keménység, durities; üdvösség, salus. Az összerü fn. még különösen vagy tulajdonnév (n. proprium): Sulla, Roma; — vagy köznév (n. appellativum): hegy, mons; — vagy gyünév (n. collectivum): nép. populus; vagy anyagnév (u. materiale): viz, aqua. A latinnyelvben nagy szerepel játszik a nem (genus), mely részint a jelentmény, részint a végzet által határoztatik meg. A m. nyelvben, mint általában az altáji nyelvekben a nyelvtani nem ösmeretlen ; a természeti nem meghatározására különös szók használtatnak, — megemlítik ezt már Sz. Molnár Albert, Pereszlényi P. és Révay Miklós E. Gr. Hung. I. Vol. 219 1. Mielőtt a névragozásra áttérnénk, az emiitetteken kívül szükséges még megemlékeznünk a névelőről, mely a m. nyelvnek kiváló és a latintól eltérő sajátját képezi; régi nyelvészeink közöl legtöbb használhatót ad róla Pereszlényi \') — \') Régi Magyar Nyelvészek. Toldy F. P. st 1866. 543 1. I Régi alakja: az „... valamint a HB.-ben, úgya | II. időszak emlékei nagyrészében, mássalhangzó I előtt is, jobbára nem csonkult alakjában használtatott, így a Guary-, Virginia-. Winlder-, Döb-rentci- és Czech-codexekben ;.. .használata a régi bibliai fordításokban igen mérsékelt; névmások és személyragos nevek előtt majd soha sem áll, főnév előtt leginkább csak ha valamely tárgyra egyenesen rámutat."1) Jelenlegi alakja az és a, főnév előtt változatlanul állván, annak határozottságát mutatja ki: a katonák jőnek ; a levelet írom; határozottan ki van mondva bizonyos katonák jönek, bizonyos levelet birok. — Elhagyjuk a névelőt a tulajdon és személyragos nevek előtt; — a folyók, tavak, erdők, völgyek, hegyek stb. nevei névelővel vagy anélkül használhatók; p. Zrínyi Miklós még néhány napot akart Szerénváron tölteni. (Jósika). Szent béke lengjen sírod gyászhelyén, nyugaszsza Isten hü szivedrporát. (Yachott S.) Hol a Gihou foly, hol Arai és a Kaspi tenger hullámai zúgnak, hol az altáji hegysor emeli magasra fejét. (Vajda.) Névragozásra térve át, a latin nyelvben öt declinatiót vesznek fel, de ezekre a nyelvtudományban épen úgy nincsen szükség, mint a négy con-jugatióra; — mert feltéve, hogy a mondat szerkezete a tárgyat a többes accusativusba kívánja, ilyen kor a főnévhez egyformán s-et kapesalunk: men-sas, hortos, colores, fructus, dies. — itt tehát teljesen közönyös, váljon mensa. fructu, vagy die-e a szó tője. — A m. nyelvben ragozásról a latinban ejtegetésről levén szó, e kettőt mennyire lehei" ósz-szehasonlitjuk s külömbségeiket feltüntetjük : a m. nyelv alanyeseti s belviszony ragai teljesen megfelelnek latinban a négy első esetnek. A többi vagyis külviszonyragainkat a latinban elöljárókkal kell kifejeznünk ; — latinban a nominativus és vocativus semmiféle viszonyítást nem fejeznek ki, azért független eseteknek (casus recti) is neveztetnek ;— a többi függő eset (c. obliqui); — a latin alany pusztán számviszonyítást fogad el, a magyar ellenben birtokviszonyítást is, mint alább látandjuk, mit a latin névmással fejez. Lássuk a latin casusoknak megfelelő magyar ragainkat, u. m. az alanyeseti, sajátító, tulajdonító és szenvedő ragokat, és pedig az együvé tartozó ragokat, és eseteket külön az egyes, külön a többes számban. 1. Alanyeseti ragok. Nominativus. a.) Egyes szám. N. singularis. Magyar nyelvben egyes számú alanyesetben van bármely végzetü főnév, legyen az akár \') Toldy Y. A M. Nemz. Irodalom tört. Pest 1851. I. k-175 lap. - 7 -- gyök. akár származék, akár összetett szó, mely határozott tárgyat jelel. Az alanyeset nyelvünkben, keleti természeténél fogva többféle u. m. 1.) a tő-név : nép, hal, fa, füge ; 2.) többes alany : népek, halak; 3.) birtokos alany: népé, halé. 4.) birtok v. személyragos alany: népem, halam. Lássuk 1) a birtokos alanyt. Ebben az alany, mint vlmivel biró van feltüntetve, miért is birtokragos alanynak nevezte^ tik; két elemből van ez összetéve, u. m. a birtoktárgyra mutató a- vagy e-ből és a személyre mutató Ö-ből, mely a vagy e-re változván, a két rövidhangzó egy hosszú ¿-be olvad, p. ez a ház Péteré = ez a ház Péter-a-e; — a birtokos é közönségesen harmadik személyü alanyhoz járul s annak elhallgatott birtokára mutat: Péteré (t. i. háza), igy az é nem más, mint a birtokos ós birtok összevonása; azért birtokosra és birtok alanyra oldható fel: Péteré szép, t. i. Péter háza szép. — E birtokos alany csaknem kifogyhatlan kútfeje a folyton képezhető alanyeseteknek. Ugyanis felveszi: a) az egyszerű ragokat, p. Péterének-től; b) az egy birtokú többes harmadik személyragot puszta i alarcban, p. Péteréi; c) ugyanazon é birtokragot felveheti kétszer is: Péteréé; d) személy ragozva újra felveszi az egyszerű ragokat: Péteremének stb. 2) A személyragos alany, vagyis a birtok, mely az alanyt, mint birtokot birtok-, szám- és személyviszonyával együtt fejezi ki: kép e-im, itt az alany kép, e a birtokrag, i a többes szám, m az első személy. A birtokragok egy és több birtokra vonatkoznak, itt az egybirtokuakat tárgyaljuk , a több birtokuakat alább a többes számnál. — Egy birtok: 1) —m, am, om, etn, öm, 2) —d, ad, od, ed, öd. 3) —a, e, ja, je. 4) — nk, unk, ünk. 5) —tok, tek, tök, atok, etek, otok, ötök. 6) —ok, uk, ök, ük, jok, jok. E ragoknak a személyes névmásokból: én, te, ő, mi, ti, ők, és pedig az első személynek (m), az én-ből való alakulását könnyen megérthetjük, ha meggondoljuk, hogy az altáji nyelvekben az első személynek az m vagy n betűk állandóan jellemhangjai, de nemcsak az altáji, hanem az árja nyelvekben hasonlóan felleljük kivétel nélkül. Hogy az m én az alany bensőségére s igy különösen az első személyre vonatkozik, a hangnak természetes jelentőségében alapszik, világosan mutatja azon körülmény, hogy ezen szóhangok az árjával nem rokon törzsű nyelvekben is uralkodók az első személyü névmásban."\').Tehát az egybirtoku első személyü —m rag uralkodó minden nyelvben, s igy a latin meus-sal egyenértékű: ház-ara, do-mus mea. — A magyar első személynek eredetét könnyű értelmezni: „Az e és i valamennyi magyar mutató névmásban és más mutató szókban közelséget jelent az a ellenében: \'e, ez, emez, ide stb., a, az, amaz, oda stb. ellenében. Továbbá az n és a ragokban az ra, számos szavunkban általán a. mutatásra vonatkoznak, p. eme és ama, emitt és amott, eminnen és amonnan stb. Ezek szerint a magyar en vagy én szóban két fogalom rejlik: a közelségé és mutatásé. \') A második személynek jelölésére a nyelvek általában d, t, sz-et használnak, külföldi nyelvészek kimutatják, hogy e ragokban a „tova" eszméje lappang; a magyarban szintén túl, tova, tói stb. a latinban: tu; Heyse (id. m. 104. 1.) „Az én (ich) szónak a te (tu, du, dór,) jelentős ellentéte." Birtokragozva: házad, do-mus tua. A harmadik személy a legtöbb altáji nyelvben puszta önhangzóval fejeztetik ki, igy a magyarban ő, tájdivatosan ü. „Az u az alany visz-szataszitó irányát fejezi ki", mondja Heyse, ennek távolra mutató rokontársai nyelvünkben az a és o p. ahol, az, ott, oda stb. — Az árja nyelvekben az igeragozásnál a harmadik személy képviselője általán: í vagy d: tundií; a birtokos névmásoknál az 5, mely betű a magyarban is gyakran távolodást fejez ki: szana szét, szak, szakad, szél (margó), s igy a fentebb emiitett d és í-n kivül az s, sz is távolodást kifejező, innen a régi iratokban az helyett ad fordul elő, innen egyéb cserélkezéseik: gondolkodik, gondolkozik. — A magyar harmadik személyü birtokragnak a latinban suum birtokos névmás felel meg: háza, do* mus sua. Igy az első személy az m a magára, a második és harmadik a tova mutatást fejezi ki. A több birtokos, de egy birtok kifejezésére a személyes névmások: én, te, ő használtatnak ugyan szintén, de hozzájuk járul a többes k rag. Az első személynél, mint fentebb emiitők az m és n váltakozik, s igy a k előtt is, azonban az assimilatio törvényénél fogva a torokhang előtt az n az uralkodó, jóllehet régibb iratainkban az m-et is felleljük: H. B. ur-am-k, is-em-ök; kínban már kezönk stb. Latinnal párhuzamban : házunk = domus nostra, házatok = domus vestra, házok = domus (illorum). \') Heyse, Syatem der Slir/icLwitsrtiiscknft. Iái. I. \') Majryiic nyelv szótára. V. kötet Pest 1871 111)9 I. — ö — E birtokragozott főnevek mindegyik ragnak felvételére alkalmasak, kivéve a többes k ragot, tehát mondhatjuk: házamat, házamnak, házunkat, házunknak; domura meam, (lomui meae, do-mum nostram, domui nostrae stb. Ha most a latin alanyt tekintjük, első pillanatra észreveszszük a birtokos s birtokragozott alanyt, a birtokos alanyt; sajátitóval fejezi ki, melyet a magyarban feloldás után kapunk meg: atyámé, t. i. kert=atyámnak kertje, hortus patris; vagy a birtokot személyragozva: kertje, vagy az ő kertje, t. i. atyámé; hortus illius, nempe patris. Birtokragozott alanyát a latin nyelv, mint altáji, mindig két szóval, t. i. a birtokkal és birtokos névmással fejezi ki. Mig a magyar nyelvnek alanyánál a főnév végzete tekintetbe sem jő, s a főgondot az alanyeseti ragok veszik igénybe; addig a latin nyelvben ez semmi gondot sem okoz, minthogy azokat önálló jelzői, vagy sajátitói alakokkal (genitivus possessivus) fejezi ki. — De ezek helyett a végzet lép fel a latin egyesszámti alanyesetben. Az egyes számú nominativus jelzője a him és nőnemű neveknél a latinban az egyszerű s. Az a-val végződök e nominativusi s-et egészen elejtették; a -görög ny. himnemü nevei még megtartották azt; hogy a latinban is meg volt, mutatja az első és ötödik declinatiójü nevek oly könnyű cserűkezése: amicities, luxnries, pigrities, materies stb., sőt ha az ember régieskedni akart — mint Cbarisius mondja — hát copies-t, ob-servanties-t, benevolenties-t is mondhatott, azaz bármely ia alakból képezhetett ies alakot. — „Mindezt tekintetbe véve lehetetlen mást hinni, mint azt, hogy eredetileg egy ias volt a képző, melyből aztán egy részről ia, más részről ies fejlődött ki." Az e, i, u tőkhöz tartozó szók a nominativusban kivétel nélkül s-et vesznek fel, p. dics, materies; ovis, is, facilia; cxercitus, socrus, grus; az o tők szintén: equns, régenten: equos ; ha a tő r-rel bir a végén, a megelőző hangzóval együtt kilöketik: aper e helyett: apros; ager, agros; éppen igy: vir, virus; so-cer, socerus; Priscian puerust használ pucr helyett; de nem csak az o, hanem az i is kilöketik: im-ber e. h. imberis, imbris; tő: imbri; vagy meg is marad az s: silvestris, aeris stb. Mássalhangzóval végződő tőknél figyelmet érdemel, hogy az s, l, n és az r-en végződő tők nem veszik fel az s-et: arbos e. li. arbos-s; sal, sol, mugil e. h. van mugilis; homo, tő homon, még az n-et is elveti; páter szóban az s már kiesett; a többi, p. vocs = vox, lapis (lapid), pes (ped) stb. A semlegeseknél az ti, e, l, n, r, s. c betűkön végződök képezték a nominativust, genu, mare, exemplar, cervical, nomen, ver, corpus, lac stb.; az o végű tökhöz a latinban m járult: jugum. A többes számnak raga a magyarban k,ak ok, ek, ök, mely alapjelentményében e határozatlan számnévmásuak : sok (multütn) felel meg; miért is az egynemű alanyok szaporítását jelenti. — Nyelvhasonlitási tekintetben legközelebb áll hozzá hangban és értelemben a sinai, finn és lap. A finnben még most is ko-ko alakban él, mely a magyar sok-nak felel meg. Tehát házak = háza — ko = ház — sok. E többos rag alhangü nevekhez alhangú, fel-hangúakhoz felhangú alakban szokott járulni; és pedig 1.) a rövid hangzóval végződő törzsek hang-crősitést nyernek: atya, —atyának; kefe, kefé-től; 2.) hangátvetést és hangbővülést vesznek fel számos főnevek, ha a mássalhangzók találkozása kedveit; kehely, kelyhek; dolog, dolgok: 3J sok megnyújtott szötörzs, ha mássalhangzóval kezdődő rag járul hozzá, véghangzóját visszanyervén, a törzs eredeti rövid alakjában lép elő : tüz tüzet; szél szelet; 4.) az összehúzás által keletkezett: é, ó, ő, ű hangzókkal biró szótörzsek, eredeti iker alakjokban lépnek fel hangzón kezdődő ragok előtt: hó havat; lé levet; kő, követ; mű, művet. 5) némely u, is-vei végződő nevek véghangzójukat kivetik vagy v-vé keményítik a hangzó előtt: borjú, borj-ak, daru, darvak. Fölveszi a többes Jc ragot a birtok nevező is: ez a ház Péteréké (haec domus est Petri et suorum), sőt az i birtokragot is: Péterékéi! Lássuk az alanyeset több birtokú ragait: 1. aim, eim, vagy jaim, jeim, 2. aid, eid, „ jaid, jeid, 3. ai, ei, „ jai, jei, 4. aink, eink, „ jaink, jeink, 5. aitok, eitek, „ jaitok, jeitek, 6. aik, eik, , jaik, jeik. Itt a személyes m, d, stb. ragok előtt a többséget az i képviseli. „Fűit in lingua no-stra primigenia et altéra forma, i nempe mul-titudinis nota, et sola, et cum socia vocali a, e, iUi congruenter praemissa, ai, ei: que hodie ín statu tantummodo affixo possessionum su-perest. Hac formatione exempla nostra et sic plura-lia sunt: hali, gémi; halai, gémei;pisces, ardeae."1) „Az összehasonlító nyelvészet képes kimutatni, hogy a többes i ugyanazon gyöknek maradványa. \') Révay El. Gr. L Vol. 200 1. mint!;; s hogy pl. házaim e helyett áll: házakon.*9) A magyarnyelv szótára kétfélekép származtatja;3) egyik vélemény szerint igy elemezhetni: a személyes névmások : im, id, i; ra, ed, e; és am, ad a. S minthogy nyelvünkben a többes ragja általán véve — k, okszerűen gyaníthatni, hogy eredeti alakban a ragozás igy állhatott: ház-ak-im. há-zak-id, házak-i; a mai kopott alak fokozatos változatokon által a tárgymutató j (i)-vel együtt igy fejlődhetett ki: ház-ak-im, ház-ak-id, báz-aj-im, ház-a-im; nyel-j-ek-im, nyel-j-eh-im, nyel-j-ej-im, nyel-c-im : — a k többes rag egészen eltűnt.; de másodszor, minthogy nem mondjuk: kar-jo-kom, nyügjököm, hanem kar-j-ak-im, nyüg-j-ek-im, tehát a e kétágú alakkal bir (a többes ötágú) ; a magyar pedig a többség kifejezésére igen csekély módosításokat tesz, — leginkább vastag és vékony cserélkezéseket, — p. itt-ott ; ide, oda; gyanítható, hogy hasonló kettőztetésben akará a nyelvalkotó szellem a tárgy többséget kifejezni; ház-a-i-m annyi, mint: ház több helyütt, vagyis több birtoka az énnek, mintegy: ház a(z) (e) éné ; Pál-é-i a m. Pál e(z) a(z) ö(vé) = Pál-e-a-i. Azon mód, melyszerint a birtokragok a törzsekhez járulnak, egyenlő a többes ragnak a törzsekhez való ragasztásával ; — fontos itt azon körülmény, hogy a többes i-vel összekötött ragok az egyes számú 3-ik személy ragjával (ja,-je) toldott törzsekhez járulnak. „Azon eseteket, melyekben ez inyhang kilöketik, szorosan meghatározott törvényekbe foglalni igen nehéz, miután ezen eljárásnál nemcsak a m. nyelvnek bizonyos mássalhangzó csoportok iránti ellenszenve, hanem még más tényezők is, mint hasonlagosság, hangkellem, nyelvjárási különbség az elegyült mássalhangzók kiejtésében stb. működnek." 4) A latin a birtokviszony kifejezésére birtokos névmásokat használ, melyeket a me, tn, su, nos, vos, su-ból — ter vagy-us képzővel alkot: kertjeim = horti mei: kertjeink =- liorti nostri;.kertjeitek — horti vfistri stb. A több birtokos rangú főnév valamennyi rag felvételére alkalma"? kivéve a többes k. ragot, miért is a göcsei köznép ész tani vastag hibát követ el. használván az ilyen alakokat: fi-aim-ak. fiaim helyett; leányaimak stb. s) A latin him- s nőnemű főnevek a többes számban i vagy es-et vesznek fel; még pedig az a és o tőüekhez tartozók i-t, mely a tőhangzóval ae-vé ; az o-val pedig i-vé lesz: mensai = mensae; agroi- Riedl M. Nyelvtana. Pest 864. 08. 1. — Lásd az Élőbeszédet 161. L — Biedl f. idézett m. 104. 1 — s) Vasa J. Donáutnli nyelvjárás. M. Nyelvészet V Évf. 186«. 144. és 106. 1. agri ; a névmásoknál : ei = ü; hi ; qui ; — Es-et (mely legközelebb áll az a tóhöz) és az u tök vesznek fel, mely es az u tőhangzóval üs-sé lesz: dies, res; fructüs, domüs,melyekfructn-es. domu-es helyett állanak. A mássalhangzó ú tők leginkább es-sel alkotják a többest. A semleges nevok, mint a görögben a-t vesznek fel: ova, dona, juga stb. ; ezekben az a-t elválasztani a tőtől még a nyelvtudomány sem képes biztosan, mert a tő önlinngzója annyira össze olvadt az a-val. Az i, u, tők egyszerűen veszik fel: anitnali-a, cornu-a; számos inkább mássalhangzón végződő mellék nevek szintén az i-tők szerint alkotják a többest: discord tő. alany: discors, több. discordia, poria stb. A mássalhangzón végződő tők egyszerűen veszik fel az a-t. p, corda, corpora. liivó, Vocativus. A magyar nyelvben, miben sem különbözik a hivó az alanytól, s csakis a beszéd szerkezetéből érthető meg. Többnyire felkiáltó ó-val, vagy pedig némi vonzódás kifejezésére birtokraggal használtatik. Ó anya! Uram! Édesem ! Barátom! Nyelvészeink közül csakis Révay emliti meg J) a többi régibb vagy mellőzi, vagy mint nyelvünkben nem létezőről tesz említést, p. lt. Csipkés György. „Casus vero latinorum et alio-rum Vocativus et Ablativus, in lingva hacnonsunt easus; vocativus enim non habét divertam a nomi-nativo determinationem." a) De a latin vocativusnak sincs megkülönböztető jegye a nominativustól. Az a, e, i, u, tökhöz tartozók egyformán alkotják, p. seriba, facies, ho-stis, fructus. Az o tőüek a görög mintára e-t vesznek fel: bone, némelyek — főleg a tulajdonneveknél az e a megelőző i-vel öszszeolvad: Yirgili, filie = fili, mee == mi stb. A plurális vocativus telje-són egyenlő a nominativussa!. 3) Sajátító ragnak régibb nyelvészeink az é-t tartották , sőt még Révay is: „Genitivi casus forma-tivum est é" *), — de ez ismét ragozható levén, több birtok képviselőjévé leszen a sajátító viszonyt valódilag kifejező a-nek-nak rag, melyet a latin ge-nitivussal ad vissza. A sajátító rag mindig birtok-mutató ragot kíván : atyámnak háza legszebb, itt ház a birtok, a pedig a birtokrag. Anek-nak ragot gyakran el is szoktuk hagyni, még pedig ha a haugsuly a sajátító raggal ellátott szógyök tagján fekszik; ellenkező esetben el nem hagyható. P. a ház tetejét látom; az erős hangsúly a ház szón fekszik, s a mondat azt teszi: a ház az (nem a templom), melynek tetejét látom, ha pedig azt mondom: a háznak tetejét (nem falát) látom, a nek-uak-on fekszik a hangsúly, s mint ilyen el \') El. Gr. V. I. Pest. 803. 209. 1. — a) Régi M. Ny 861. 1. — 3) El. G>\\ V. I. 204. 1. 2 — 10 — nem hagyható. — Vannak nyelvtanaink , melyek a sajátitót teljesen mellőzik, ezekuek az összes régi s uj irodalomból felelhetünk, p. H. B. „haláluek hálálnál halsz", — a könyörgésben : kinek ez napon testét tömetjök, A Góry cod. Urnák nevében kezdessék minden jó dolog, a Nádor cod. Azért a fiu nak kénja vala az anyának keserűsége, és az anyá nak keserűsége vala a fiúnak kénja mind addég, míglen ő szent lelkét, kibocsátá, stb. — A sajátító rag, minta H. B. ben látjuk, eleinte csak nek alakkal birt, a göcseji népnyelv pedig napjainkig is igy használja : uómánek, almának; szuómánek, szalmá nak stb,1) A többes sajátitót alkotjuk, ha a többes raggal ellátott főnévhez hozzákapcsoljuk a • nek nak ragot: almák nak, elméknek. Ha két főnév egymással el választ hatlan viszonyban áll, a latinban sajátitót használunk. Mon-dattanilag, kétfélét különböztetünk meg, u. m. alanyit. mely az alanyt, mint birtokost tünteti fel, p. studium adolescentis ; és tárgyit, mely a birtokot, mint tárgyat, melyre az alany cselekvősége kihat, állit ja elő: amor patriae (civis amat pátriám.) A ragokra nézve figyelmet érdemel a geniti-vusnak állandó us raga: hominus, Gastorus; mely rag a névmások genitivusainál még állandóan fen-tartotta magát, — az a tőü neveknél az ais-aes-be, majd as-ba ment át, az s-nek elesése után pedig ai és ae-be idomult: dimidiaes, dimidiae; suaes, suae, lunais, lunai (költői,) az e töknél: rei. diei mellett ily elavult genitivusok is fordulnak elő : dies. ra-bies, — az i tőkhöz tartozóknál is-sé gyengült, ezek i-jüket kivetik: hostis e li. hosti-is (elavult hostios), az u tőüek felveszik ugyan, de azt összevonják : exercitus, exercituus, és az elavult exerci-tuos. A második declinatioban a régi populei, li-berei gyengítés és az s-nek elejtése által keletkezett. A mássalhangzón végződök szintén os-ból gyengült is-t vesznek fel, a hangzók közötti s-et r-ré változtatván : pedis, corpus, corporis. A többes genitivus az a, e, o. tőknél rummal alkottatik -• mensarnm, dierum, hortorum, gyérebb az um: deum, agricolum, az i és u valamint a mássalhangzós tőknél az um szerepel: hostium, fructu-um; figyelmet érdemlő, hogy gyakran i-vel toldja meg: noctium, artificum, de artifieium is. Ez a latin nyelvnek kiváló szeretete az i-hez. 4) A tulajdonitónak raga a magyar nyelvben a-nek-uak; alapjelentése a ne szócskában rejlik.mely-lyel azt akarjuk kifejezni, hogy más közeledjék felénk, vagy pedig a kínálás, adás alkalmával mi kö zelediink máshoz, innen a ne, neli indul átszóban a \') Víiss József M. Nyelvéizet V. Évf. 144. 1. közeledés meilékfogalwa rejlik ; a k pedig elavult irányrag. Alapjeleuttnényére nézve a latin dativus-nak felel meg (do-adok), miért is valamely tulajdo-uitást, állítást, vélést, mondást, nevezést, hivatalra választást, szolgálatra fogadást, valami fülé irányulást fejez ki. — Mondattauilag a mondatnak mindig részes tárgyát jelenti. Fölveszi a nek rag a személy ragokat is, — regenten csakis ez alakját ismerték: H. B. foianec, muganec ; de már a középkori irodalomban nak alakban is fordul elő. — Mind az egyes, mind a többes ragozott főnevekhez változatlanul k.ipcsoltatik. A latin dativusnak mondattanilag csaknem azon értelme van, mint a magyar-nek-nak ragnak, a mennyibon a határozottság és czél viszonyát fejezi ki. Az egyes dativus i-ragát legtisztábban látjuk a személyes névmásoknál: illi, mihi, mely i a régi ei-böl keletkezett: partei, iudicei. Fennmaradóit a mássalhangzós tőknél: colon, pedi; az u és e tőü-eknél: fructui, diei; az i-tők Összevonják: hosti-i, hosti. Az a-tőü szók a régi latinban ai-val képezték, mely ae-vé lett; az o-tőüek szintén igy alkották, csakhogy ezeknél o-vá lett:domo, ebből domoi, ezen i a görögben mint subseriptum megmaradóit. A többes dativust az i, u, e, és a mássalhangzós töű szóknál a szanszkritból bevezetett bus képezi; csakhogy a mássalhaugzóuak többnyire i-t vesznek fel közbe: nav-i-bus: koinin-i-bus. Az a és o tőüek a £ms-ból csak az s-et tartották meg, az eredeti alak azonban az o tőüeknél néha, az a tővel biroknál gyakrabban lép fel: mensis = mensa-is; duobus. ambobus, deabus, filiabus stb, 5. A tárgyeseti t, at, ot, eí, öt, rag a személyt vagy dolgot az alany cselekvésének mintegy czéljává, tárgyává teszi. Mnthogy a tárgyesetben a nyelvtudósok a (hova) viszonyt kifejezve látják, mint Heyse s Pott l), a magyar tárgyeseti ragot a legkönnyebben a tova régiesen, (ta, toa) vagy, ha inkább tetszik az „oda" szóban találjuk fel. Mondattanilag véve. mindig kiegészítője a mondatnak. Első s második személyragos nevek után többnyire elhagyatik: ellopták pénzem; a köznép, sőt az irók nyelvében is találkozunk ily kifejezésekkel : váll-vetve, háztiiz- nézni; Dunántúl pedig meg is kettőzik. arasztot, szappantot stb. a) „A tárgyeset jellemző betűje a szanszkritban, zendben és latinban m, a görögben n. 5) A latin \') M. Ak. 8zótár. VI. k. 871. 99. I. — *) Vass J. Do-| nántuli nyjírás. — \') K. W. L. Ileyse System der Sptaeliivi«-i scuscliaft. nyelvim a mássalhangzón végződő tőalakok raga — em, az őnhangzón végződőké m. — Az a, o, u, e tők egyszerűen veszik fel az m-et, alam, pue-rnm, acnm, rem,— az i tőüek ingadoznak em és im között, hostem, sitim, tussim, sth. A mássalhangzón végződök csaknem mind am-ot vesznek fel, mely azonban em-mé gyöngült: pedem, nivem, homi-nem stb. A többes accusativus raga s, mely az a és e tőüekhez pusztán kapcsoltatik, terras, dies, az i tőüek is felveszik, de ez csakhamar es-be ment át: hostis —- hostes, az u tők us-1, fructus, domns, — a mássalhangzón végződök es-t vesznek fel: naves. Ezen accnsativnsi s rag legrégibb alakja ns, mely a görögben megvolt, de azn kilökésével, az előbbi hangzót megnyújtja; — hogy a latinban hosszú, valószínűleg az egyes számú accusativusi m rag kivetésének kell tulajdonitnunk. A semlegesek azaccusativust úgy képezik* mint az alanyt. 6.) A távolitó-iJZ-ító a tárgytól eredést, mozgást fejez ki, — mit az összetétel is mutat tav el; a tav gyöke: la, mely messzeséget jelent, a v utó-hangot inkább ragozás végett vette fel, mint: csé, csév, cséve; — az el pedig még most is távolodást jelentő szócska. Előfordul már a HB.-ben is; istentol, gimilctool. A tőkhöz szabályszerint járul, személyragozva is használtatik: tőlem-d-e stb. Ismeretes a tul, tűi alakja is, sőt Dunántúl, tu, tü is : háztn, kerttü. A latin ablativust csakis e rag képes helyesen visszaadni; jóllehet néha praepositioval is fejezzük ki. Az ablativust at, vagy puszta t alkotta, mely d-\\6 lett, de ezt körülbelül 200 évvel kr. e. kivetették, miért is a megelőző rövid szótag megnyujtatott: terrad, terra, altod, alto;med, me; az i tőüek, mint az accusativusnál ingadozók s igen óvatosan kell eljárnunk használatában ; — a semlegesek s melyeknek accusativusuk ¿w-mel van, ablativusban ¿-t vesznek fel. Az .u tök egyszerűen elvetik a d-t: senatud, senatu. A mássalhangzón végződök ed helyett e-t vesznek fel: elme. — Meg volt még a latinban a locativus is i raggal, e kérdésre hol? mely? szintén különféle változásokat szenvedett. A magyar belviszonyragoknak, mint láttuk megfelel a latin genitivus. dativus s accusativus, mind két nyelv megegyezik abban, hogy ragaikat a névszó ntán helyezi,- de azok alakjára nézve lényeges az eltérés ; mert mig a magyarban a ragok változatlanok és határozottak, addig a latinban folytonos változásthangcserét, gyengítést, elesést stb. veszünk észre. Az egyes alanyesetnél a magyarban kétféle tőt ösmerünk u. m tisztát és ragozottat; a tiszta mindig a tő, a ragozott ellenben már viszonyítást fejez ki, s ezt a latin már önálló szóval kénytelen kifejezni. — A latin egyes alany határozott raggal bír, mely azonban nem tartotta fel magát mindenhol. A többes alany a magyar és latinban Önálló raggal bír ugyan, mely a magyarban változatlan, vagy legfölebb hangvonzati változást szenved, a tőszó azonban többféle változásokat szenved, u. m. hangbővülést, gyengitést, elesést stb. — a latinban maga a rag van alávetve változásoknak, miként a belviszonyragoknál láttuk. Mig a belviszonyragok a szók közötti szoros kapcsolást jelölik; addig a külviszonyragok, mint nevök is mutatja, a szónak kül, leginkább térbeli (nyugalom v. mozgás), vagy pedig egyéb módosu-lási (ok, eszköz, czél) viszonyait fejezik ki. A térbeli viszonyoknál e kérdéseket tehetjük: hol? hova? honnan? a mint maradást, közeledést vagy távozást kívánunk kifejezni; a többi úgynevezett körülmény-ragoknál e négy kérdés merülhet fel: miért ? ok — mivel ? eszköz-mivé ? forditó-miül mutató ragok. E ragokat valamint a névutókat a latin mind praepositiókkal fejezi ki. 2. Az Ige. "Verbum. „Az ige a beszéd idege, a nyelv legfőbbik alkat része, azon tagja,melyben az összes nyelv ereje, képessége nyilatkozik" \') az ige kifejezi az alany cselekvését, szenvedését s állapotainak különböző viszonyait. A cselekvésnek általán szólva a cselekvő kiható ige,a szenvedésnek a szenvedő,az állapotok viszonyainak kifejezésére a közép ige felel meg. — A cselekvő és szenvedő igenemnek mind a két nyelvben saját végzetek felelnek meg: •— a középnek nincsenek saját végzetei. Lássuk közelebbről, miként osztályozza a két nyelv igéit jelentmény és alkat szerint. I. A magyar nyelv. 1.) Cselekvő ige, mely az alanynak határozott vagy határozatlan tárgyra kiható vagy magában ki-hatlanul működő munkásságát jelenti: ir, vár, áll, ered: (átható és benható.) 2.) Szenvedő ige, mely az alanynak kívülről támadt, vagy belőlről származott kényszerülését fejezi ki: iratik, veretik; gyötrődik, kínlódik; (kül és belszenvedő.) 3.) Középigének nevezzük, melyben mind a cselekvésnek, mind a kényszerülésnek eszméje megvan : gondolkodik, verekszik; szűkölködik, megörek-szik. A magyar középigék számos képzőkkel rendelkeznek, födik, edik, ödik; ozik, ezik, özik; kodik, \') Imre S. M. Nyelv. III. Évf. 1858. 6. 1. - 12 -- teáik, ködik stb.), melyek jeleutméuyttkre lugfino-mabb árny külömbiégeket tüntetnek fel. Az n, mely a régi 3-ik személyben meg volt, most csak a többes harmadik lép fel —a van-t ld-véve - az igéknek külön harmadik táját nem alkotja. II. A latin nyelv. 1.) Cselekvő ige (genus verbi activumj már eredeti alakjánál fogva cselekvőséget ("át v. ben-hatótj fejez ki: láudo, precor; dormio, queror. 2.) Szenvedő ige (v. passivum), mely a képzett szenvedő igealakkal a szenvedésnek jelentését is Összekapcsolja: laudor. 3.) A latin nyelvnek van még egy igealakja, mely szenvedő alkatú, de cselekvő jelentuiényü, s igy e kettőt összekötve, sem cselekvő seui szenvedő, a nemről lemond azért is letevőnek (deponensj neveztetik : loquor, hortor. A latin igék e nemei a főnevek hasonszerüsége szerint neveztetnek el, a mennyiben a cselekvő a him-, a szenvedő a nő- s a letevő a semleges nemnek felel meg. A latin igék, alkatjnkra nézve, tekintve az egyes első személyt, kétfélék: o és or végzetüek, a c \'\'lekvők o és or; a szenvedők és letevők mindig or végzetüek. Az igék ezen felosztásából kiveszszük, hogy a cselekvő ige és annak két faja mind két nyelvben egy jelentményü ; alkatjukra nézve azonban eltérnek, a mennyiben a magyarban egy, a latinban két végzettel birhatnak (o, or,). A szenvedők a magyarban kétfélék, u.,m. kül és belszenvedők; ezek közül a külszenvedök teljesen megfelelnek a latin szenvedő igék egész osztályának, képeztetnek a cselekvő áthatókból, magyarban: atik. tátik; — latinban or, ris, tur, végzettel. — A magyar bclszen vedő s középigék a latinban sem elkülönöztetés, sem saját végzetekkel nem birnak, s legnagyobb részben a cselekvő benható igék rovata alá Boroztatnak. A magyar közép igék, oly számos és finom árny-kü-lömbségü képzőkkel rendelkeznek, hogy csak körülírás által adathatnak vissza a latinban. A magyarban a közép igék, és a latin benha-tók, főleg ha előtéttel kapcsoltatnak össze, áthatok ká válnak,némiértemény változással: bőrzik, bebőröz ; quiescere és requicscere: Et rnutata suos requie-runt flumiua cursus. Virg. Ecl. 8. Mindkét nyelvben előfordul az úgy nevezett magára ható ige (v. reflexivum), melyben az alany cselekvőségét el is tliri: jói érzi magát; laetor (gyönyörködtetem magamat.) Azon körülmény, hogy a magyarban számos benható vagy közép igét átható gyanánt használhatunk: boldog életetél; utolsót hörgi; sokat vétkezik stb.; vagy hogy a latinban több átható ige benható gyanánt vétetik: vertere. augere stb. következik,hogy „a cselekvésben i* gyakran a szenvedéssel határos bensőség. beire hatás; a szenvedésben is némi mozzanata a cselekvő alanynak sejdíthető." *) Igeviszonyitás. I. Módok. Az igének mód-, idő-, személy- s szám szerinti módosításait igeviszo-nyitásnak nevezzük, mely, minthogy igeragok (suf-fixa verbi) által történik, igeragozásnak, igehajli-tásnak (coujugatio) neveztetik. 1. A mód (modus) jelenti a létei vagy cselekvés mivoltát, vagyis a gondolkodás azon formáját, mely által az alauy és állítmány összeköttetik. Mindkét nyelvben kétféle módot ösmerünk, u. m. határozott — finitum — ós határozatlan — infinitum — módot. 1 Határozott módok. a) A jelentő mód (m. indicativus) kifejezi a valódi tényleges cselekvést, mely a cselekvő szán-dokától vagy egyéb mellék körülményektől független ; dicsérek, laudo; olvasott, légit. b) A parancsoló m. (m. imperativus) kifejezi az alany cselekvését, melyet a beszélő okvetetlenül végrehajtatni kiván: dicsérj, lauda , olvass, lege. c) A kötmód (m. conjunctivus) kifejezi az alany cselekvését, mint valamely más gondolattól függőt: (hogy)dicséijek, (ut) laudem; olvastunk legyen, legerimus. A régibb magyar nyelvtanokban a kötmódot már Révay2)két részre osztotta, mégpedig az előbbi köt — és az óhajtó módra. — A görög nyelv önállóan bir vele; tulajdonkép pedig csak egy neme ez a kapcsolónak, melylyel többnyire a mondatok egymás alá sorozását fejezi ki. A magyar nyelvben a latintól eltérőleg ösmerjük meg d) az óh.ijtó módot, mely az alany cselekvését csak mintfeltétesen kívánatost fejezi ki: irnék, szeretnék stb. 2. Mind a két nyelvnek azon alakjai, melyek az igékkel csak némileg közös sajátságokat birnak mint cselekvő s szenvedő idomot, vonatkozást a tárgyra s néhány időre, de a módokat teljesen nélkülözik, az igék névszói alakjainak neveztetnek, mivel a név és ige között közép helyet foglalnak el. 1) Igenév (participium), mely a cselekvésnek fogalmát melléknév alakjában fogadja, s azért mind a két nyelvben a cselekvő s szenvedő idomot, néhány időt elfogad, a főnevek előtt jelzőképen áll; — a latinban nem, — szám s eset egyeztetést, a fokragot pedig gyakran elfogadja. Nyelvünkben az igenevek, amint cselekvést szenvedést vagy állap »tot jeleznek, vagy cselekvő, vagy szenvedő, vagy állapotot jelző, — időre nézve jelen, —jövő s mult igeneveket különböztetünk meg. \') Imre 8. A rongyai, görHfj, latin igealakok. M. Nyel". III. Evf. 8.1. — ») El. Gr. 549. 1. 1. Jelen id. igenév, ó, ő képzővel alakul: kaszáló (ember), kasaéló (rét), kékellő (határ). 2. Jövő id. igenév, melyet az előbbi ó, ő a jövő időnek kitevőjével-and-end-del alkot: (könyvet) irandó (tudós); megírandó (könyv), veszendő (kincs). 3. Mult id. igenév a multat kifejező t-raggul képeztetik: (sokat) tapasztalt (férfiú), megirt(könyv); eltűnt (élet). A latin nyelvben négyféle részesülőt ismerünk. melyek közül kettő a cselekvő (jelen s jövő) kettő pedig a szenvedő (mult s jövő) igenemre esik. 1. A csel. jel. id. igenév (part. praes. act.) ns-sel alkottatik, (eredetileg nt és az alanyeseti s) amans, legens. 2. A csel. jöv. id. igenév (part. fut. ací.), melynek turus végzete az alanyt, mint valamit a jövőben végrehajtót tünteti fel: seripturus. 3. A szenv. multid, igenév (part. praet. pass) tus-sal képeztetik: ama-tus, 4. A szenv. jövő id. igenév (part. fut. pass)-ndus végzettel a cselekvés végrehajtásának szükségességét fejezi ki, mint gyakran a magyarban is: a levél megírandó, epistola seribeuda est. Figyelmet érdemlő, hogy a latin deponensek az itt elősorolt igenevek mind a négy alakjával rendelkeznek, mind jelentmény, mind pedig végzetre nézve. A két nyelvnek igenevei közt csakis azok végzetére nézve lelünk különbséget, a mennyiben a magyarnak három, a latinnak négy végzete van; de viszont a m. nyelvben e három végzettel mind a két igenemnek három főidejü igeneveit fejezhetjük ki; — a latinban egy esik a csel. jel. időre, egy a mult időre, ós a csel. és szenv. jövőre külön-külön egy-egy. 3. Az ige határozatlan módja (m. infinitivus) mind a két nyelvben meg van ugyanazon meghatá-\' rozással, a mennyiben az ige jelentményét a£alanyra vonatkozás nélkül fejezi ki. Azonban eltérnek egymástól: 1. a magyarban csak határtalau jelen van, a latinban ellenben jelen, mult, s jövő; 2. a magyar határtalan elfogadja a személyragokat, s igy alkotja a függő határtalant (inf. constructus.) 1. A m. határtalannak raga: ni, p. szeretni, — latinban a határtalan jelen: amare; amari; mult-amavisse, amatum esse; jövő: amaturum esse ama-tum iri, — melyek mondattanilag leginkább a ,hogy4 kihagyása által keletkeznek,s igy a magyarban,hogy-gyal s határozott idővel fejezendŐk ki. 2. A m. nyelvnek függő határozatlanja fdve vén a személyragokat, a személyt és számot határozottan fejezi ki: várnom-od-ia stb., de ezek az állítmány teljes kifejezésére még valamely névszót vagy igét kívánnak. Itt megemlítjük az állapotjegyzőket, továbbá a latin gerundiumot és supinumot is. Az állapptjegyző a cselekvés, szenvedés, szóval az igék értelmének állapotát fejezi ki. — 1. A ván vén (vave-n,-en határzóképzőkből) mindig változatlan: elmenvén meghoztam, 2. ava-ve állapotjegyző határzó gyanánt áll, a régi magyarban egy birtoki ragokat is vett fel: Tévelygetek nemtudvátok irást (Müncheni Cod.j. — Ezeket a latinban mindig részcsülökkel kell kifejeznünk, még pedig a mondattani viszonyokhoz képest jelen, mult, vagy jövő idejűekkel. A latin állapotjegyző (gerundium) az igenévnek dum végzetü semlegese, az igehatározatlaná-nak felel meg, és a késztetés, kellés jelentékével bir: discendum est. — Felveszi az egyes esetek végzeteit, midőn is magyarra a mondat viszonyaihoz képest, hol névutókkal, hol pedig különböző névragokkal adatik vissza. A hanyattszónak um és u végzetei nem egyebek, mint az ige határtalanának accusativusa és ablativusa. A magyarban a határtalan-ni, vagy pedig felható ra, re raggal fordítható. II. I d ö k. Az ige által kifejezett cselekvés vagy szenvedés az alanyra nézve az által lesz önállóvá. ha annak a tettek sorában önálló helyet jelölünk ki, azaz, hogy tekintettel a cselekvés tulajdonságaira, kifejezzük, váljon tartott-e a cselekvés, mig egy másik tartott, vagy pedig korábban hajtatott-e végre, vagy csak későbben veszi-e kezdetét? E különböző viszonyok előállítására használjuk az időt, melynek általán véve a magyar és latin nyelvben három részét különböztetjük meg; u. m. a) a jelen (tempuspraesens), mely éppen most történik: írok, seribo, b) a multat (t, perfcctum). mely a jelent megelőzi, írtam, seripsi, c) a jövőt (t. futurum), moly a jelent követi: írni fogok,seri-bam. — Lássnk a két nyelv igeidőit 1) Jelen idő, mely a folyamatban levő cselekvés idejét fejezi ki, p. olvasok, lego, t. i. jelenleg. — Nevezetes a jelennek használata a mult helyett, mit a multat élénkítés végett jelenítő képzelem okoz (praesens bistoricum): Kétrészről riad a kürt és csendülnek az ércek, vad ropogások után örvény szakad a levegőben s összezavart hangok keverékét hordja sivítva (Vörösm.) — Caesar ea, quae sunt usui ad armandas naves, ex Hispania apportari ju-bet.Ipse conventibusperactis in Illyricum proficisci-tur , eo quum venisset, civitatibus milites imperat certumque in locum convenire jubet. Caes. b. Gr. V. I. — Kiváló sajátsága a magyar nyelvnek, hogy jelene, alakjánál fogva főleg, ha jövőre utaló sző fordul eló a mondatban — jövő helyett használta- tik: Eljön egyszer az idő, s a tapasztalás égető napja téged is felébreszt (Kölcsey). Ha az én leányom Margit engedőnd ez házasságra, és pápának áldomása megnyervén, megteszöm amit kérsz. (Margit leg.) — A latinban ritkán si, quum, ubi. stb. szócskákkal és imparativussal: defende, si potes. Cic. Phil. II. 44. 2. Félmultidő a mnltban történt cselekvés tartóságának megjelölésére használtatik. A m. nyelvben kétfélét ösmerünk, u. m. a) az úgynevezett körülirt félmultat (várok vala, kérek vala), mely a múltban gondolt állandóság, gyakoriság és folytonosság kifejezésére használtatik — leirási mult, H. B.. . hug turchucat mige zocoztia vola. — „Ha akarom vala, a nyakadat ketté haraphatom vala". Pesti G-. Elmennek vala, pedig az ő fiai is lakodalmat szereznek vala, és elküldének vala, és húgaikat elhívják vala stb. Kárlyi G. Rómában a ker. világnak fő ura, . . nagy álmot lát vala. Garay. — E leirási multat magával az imperfectummal fejezzük ki a latinban : Ipsum erat oppidum in colle summo. cujus radices duae auabasex partibus flu-mina subluebant, ante id oppidum planities patebat; reliquis ex partibus colles oppidum cingebant. Caes. b. G. VIII. 69. 1) A félmúlt, vagy jelenmult, mely a múltban folyó vagy folyónak gondolt cselekvés kifejezésére használtatik, legiukább a történetek elbeszélésére szolgál, s azért elbeszélő műveink csaknem minden lapján találkozunk vele,— elbeszé-leti vagy történeti múltnak (perf. hist. narrativum) neveztetik: — Maga eleibe parancsolá, azért és e szókra fakada: Kazimir fiam, nem kiméllettem költségemet. Faludi Báthory csatarendbe állitá seregét, balfelől egész a Sibót vizéig terjeszté a szász és oláh hadakat, jobb szárnyra pedig a Rumes alá helyezi a székelyeket. Jókai.— A .vala\'-val körülirt alak bár igen gyér, de mégsem szokatlan, s jobb Íróinknál is előfordul leginkább az általános mult vagy történeti félmúlt kíséretében.Többnyire mind nyájoknak az tetszikvala, hogy .... Béldi Pálnak nem tetszik a tanács. Eusebesius mentegetni kezdé vala magát, hogy szavainak nem felelhet-e meg. Faludi, A szél elhallgatott, a habok is lecsöndesültek, a vizek itélö szellemei megkapták az áldozatot, a kiért felzúdulának vala. Jókai. A latin ezt perfectummal fejezi ki (görög aoristos. Miltiades brevi tempore barbarorum copiis disiectis loca ca-stellis idonea communivit, multitudinem, quamne-cuem duxerat, in agris collocavit crebrisque exfcur-sionibus locupletavcrat. Nep. Miit. 2. 3. A raultidő (perfectum) a már befejezett, a beszéllés előtt történt cselekvést fejezi ki. A fergeteg rózsáimat hervasztotta. Virág. — Fuimus Troes, fűit Ilirum et ingens glória Teucrorum. Virg. Aen. | H. 326. — Ezen általános multat az ujabbkorí irók a félmúlttal felváltva használják, dacára a nyelv természetéből s a régibb irott emlékekből levont szabályoknak, mindenkép roszalandó, összezárván felette a multak jellemét. 4. A régmúlt. Ha két cselekvény közül az egyik a másikat megelőzi, az előbbi az utóbbira szintén múltra nézve befejeztetett, ez tétetik régmúlt időbe: már a levelet megirtam vala v-volt. — Pausanias eodem loco mortuus est, ubi vitám posue-rat. Nep. Paus. 5. 5. Jövő, mely a beszélés után kezdődő cselekvőség idejét fejezi ki, a magyarban, mint f. emiitők ennek kifejezésére a jelen időt is használjuk : Napok fognak napokat váltani : Vajda. Quidquid na-tum est, morietur. 6. A feltétes jövő futurum exactum, mely a cselekvést, mint jövőben bevégzettet fejezi ki : Valahová menendesz, megyek ; s valahol lakozan-dol. én is lakozom. Münch. Cod. De Carthagine vereri non ante desinam,- quam illám exeisam esse cognovero. Cic. sen. 6. Az ujabb irói nyelvszokás használja a ,látandók1 látandottam\' stb. alakokat is, melyeket dön-tőleg elitélt Hunfal vy J. és Imre S. nem egyebek, ezen alakok, mint halva született korcs fajzatai az idegen nyelvek utánzatának. Ezen meggyőződésre az élő beszéd és a nyelvtörténet vezet, mely ellen nem csak néhány iró, hanem a szükség sem bir elegendő erővel \') — A m. t. Akadémia is azon véleményben van, hogy ezen alakokat igéink régi egyszerűbb és\' rövidebb időivel is pontosan kifejezhetjük, ha kérésemet teljesitendéd, helyesen lesz: ha kérésemet teljesíted vala. Ezen idők a két nyelvben két részre osztatnak u. m. jelen, mult, jövő, melyeket elsőknek — tempóra prima, — általánosoknak, függetleneknek alanyiaknak, — és félmúlt, régmúlt s jövőmult, ezeket viszonyítóknak — relativa, mellék vagy tárgyilagosokuak is nevezik a nyelvészek. Az időket a módok nem bírják egyenlő számmal, így a magyarnyelv a jelentő módban a jelen, félmúlt, mult régmúlt és jövő, a kötmódban a jelen, mult s fel-tétező jövő, az óhajtóban a jelen és jövő; paran-csolóban a jelen; határozatlanban szintén a jelen; részesülőben a jelen, mult, és jövő időket birja. A latinnyelvben a jelentő mód birja mind a hat időt a kötmód a két jövőt kivéve a többi négyet; a parancsoló mód csak a jelent; a határozatlan és a részesülő (csel. és szenv.) a jelen, mult; és jövőt. Az egyes módok csaknem egyenlő számú időkkel bir- \') M. Nyelvészet, ül. 18b8- 19. 1. nak, ha a magyarban a köt- és óhajtó módot egynek tekintjük. Ami az említett időket általában illeti, azok számára nézve megegyeznek e nyelvek, használatra csakis a félmnltuál térnek el némikép, a mennyiben a magyar erre két alakkal rendelkezik, miket a latin más időkkel kénytelen kifejezni; továbbá a magyar jelennek használata a jövő helyett, nemcsak latin, de a többi árja nyelvekben sincs meg. A két nyelv között lényeges az eltérés a módok és idők használatára nézve, ez azonban már a mondattanhoz tartozik. A módok és idők egymástól való megkülönböztetésére határozott jegyeket bir mind a magyar mind pedig a latinnyelv, melyek jellemző jegyek uek (notae charactericae) és pedig a módoknál módjegyeknek n. ch. módi az időknél pedig időjegyeknek n. ch. temporum neveztetnek. I. A módjegyek n. ch. modi. 1. A jelentömódra sem a magyar, sem pedig a latinnyelv nem bir önálló nyelvvel. 2. A kötmódnak jegye a magyar nyelvben a várj, kérj, mely azonban csak a jelenben marad meg, már a múltban a jel. m. múltját használja. melyhez a leszen ige e. sz. 3 sz. legyen alakját használja változatlanul: várt legyen. 3. Az óhajtónak jegye an-en, „mely úgy látszik, nem egyéb, mint az ön-ő személyes névmás p. várna, kérne; — múltját pedig a jel.m. múltja szerint képezi, hozzá kapcsolván a ,van\' ige óhajtó jelenjéneke. sz. 3.sz.-ét, volna • várt volna. A latin nyelvben e két módot egy rovat a kötmód rovatja alatt tárgyaljuk. A kötmód jelenjét az, r betű jellemezte, mely azonban egészen elenyészett, tehát amem = ama —i—m. Fémül tját az ige tőjéből és a sum rendhagyó segédigének félmúltjából alkotja ; csam = eram fm. felveszi a conjunctivus i—jét lesz: es—a—i — m - esem, vagy kettőztetve = essem ; az esem-ben az s hangcsere folytán r—réváltozik; az e kilöketik , a tiszta töhöz kapcsolva lesz a félmúlt: legerem, amarcm. Múltját szintén, a ,sum\' segédige conj. jelenétől a ,sim\'-től alkotja, melyből a f. emiitett módon erim lesz, s ezt a mult töhöz kapcsolja : amaverim, rexerim. Régmúltját a fm. ,essem1 és a mult tője alkotja : legissem. 4. A parancsoló módnak jegyét a m. nyelyben a .y alkotja, mint a kötmódban,miért e két múdot a M. Ny. Szótára szükségességi módnak is nevezi\') ezen j-t Révay 2) a nógató és biztató éj-, hej- ből származtatja; a régieknél k lehelő hang hozzátételével nyomósbit tátott, igy a Tatrosi cod.: járjh, ne gyeterjh stb. Ezen j mind a két módban több hangtani módosításnak van alá vetve. 5. A határtalan jegye a magyarban: ni, vagy a, e, segédhangzóval: ani, eni: ir-ni, fest-e-ni. — A M. Ny. Szótára igy származtatja, ha a ni határozatlan mód főnévnek kekinthető, akkor talán annyi mint: ,mi\'; mikor pedig irányzónak, talán a. m. ,ni\' mutató szócska, vagy az ebből származott ni helyrag.s) Az első esetben vannak csak személyragozott alakjai. A latin infinitávust a jelenidejü tőhöz kapcsolt se képezi, mely s hangzók között r—ré lesz, l és r között pedig hozzájok alkalmazkodik: esse, amare, legere, velle, ferre; — múltban annak tőjéhez kapcsoltatik a se, vagy az egész esse: araa-visse, legisse. 6. A részesülő jegye ó, ő mely az egyes harmadik sz. névmás: váró, kérő; — múltra a jel. m. múltjának tőszemélyét használja: várt, kér. A latin jelen id. részesülő ns, mely nt, és az alany s jegyéből áll: amans; — jövőre a turus végzet szolgál: amaturus; a latin hanyatszó sít vagy tu végzettel bir. 7. Az állapotjegyző — va—ve: állva, kérve ván, vén: állván, kérvén; latinban — ndus,-a um: legendus, a, um. — II. Idő jegyek (n. ch. temporum). Ezekre nézve különbözik leginkább a ra. ny. a latintól; mig ugyanis a magyar valamennyi időire csak egytőt ösmer, a jel. m. jel. id. e. sz. 3 személyét; addig a latinban több igetőt kell felvennünk, melyektől az idők alkottatnak; az igetők a latinban erősödési, gyengítési, hanghasonulási, szaporodási, elesési s többefléle hangtani változásoknak vannak alávetve; — a magyarban - ellenben csakis a f. emiitett tőt tartjuk szemünk előtt, melyből időinket — néhány hasonulási szabály kivételével — alkot-i hatjuk. Itt az idójegyek és azok képzésének össze-tevésében a szoros rendet nem követhetjük, a mennyiben a magyarban a szoros egymásutánt, a latinban pedig az ígetőket tartjuk szemünk előtt, „különben hiú törekvés is volna, minta M. Nyelvészet megjegyzi, egyik nyelvet a másiknak rámájára vonni, vagy a két s több nyelvekben levő alakokból egymást teljesen fedőket erőltetni össze. Ki tudná például a görög auristosokat, perfe-ctumokat s közép ige alakokat a külö nbözö módok szerint, egyszerű magyar kifejezésekkel visszaadni." 2) \'I IV. k. 18J0. 585 , _ El. Gr 1803. 5-53.1. ") IV. k 1867 845. I — \') III. 1858. 35. I. Lássuk 1. a magyar igeidők jegyeit. A jel. m. jel. ideje semmiféle jegygyei nem bir, a személyragok a tiszta tőhöz kapcsoltatnak, melyet ugyanazon mód s időnek ragatlan alakja felmutat. 2. A félmúlt időnek jegyét képezi az a, e, melyet Révay a va gyökből származtat, de minthogy itt épen a va-1 alkotó a-nak múlt jelentése mutatandó ki, azért a M. Ny. Szótára 2) az a-nak távolra mutató alapjelentéséből származtatja azt: vár-a, kér-e. 3. A mult raga: t, ott, ett, ött, mely a cselekvés befejezésének alapfogalmát mutatja ki, mennyiben alapjelentése a to, tova szók jelentésével egyezik: vájt, hevített, jutott stb. 4. A régmúlt, teljesen a mult, a vala vagy volt hozzáaadásával. 5. A jővö, mint f. emiitők vagy a jelennel pótoltatik, vagy pedig a határtalan m. és a fog-gal körülírva használtatik. 6. A jövőmult időjegye: and, end, mely az an, en olyanná levési igéket alkotó, és a tevési d (= t) képzőkből alakult: and =an-d; end=en-d, p. várand, kérend. II. Latinban az egyes idők önálló időtövei bírván, ezen csoportok szerint tárgyaljuk őket. 1. A jelenidői tő. — a) A jelenidőben az ige erősödést vagy hangbövülést vesz fel, mely a tartósságnak fogalmát látszik kifejezni, igy a mással 1 hangzón végződök i-t vesznek fel: leg—i—s, leg; ! mások kettőzést: gigno, geno-ból; némelyek« vagy t-t ■ frango, fractum ; scindo, scid; plecto, plaga. — b. A félmultat ba szócska jellemzi, mely valószínűleg a fu gyökből keletkezett, mássalhangzón végződő töknél hangzó segítségével: araabam, leg-e-bam. c. A jövő igen közel áll az imperfectumhoz, mert jellemző jegye a bi szintén juo-ból eredett, mely régente valamennyi igénél használtatott, mint ezt a dicebo, audibo fennmaradt alakok is bizonyítják, de később csak az a, e tőnek tartották meg: ama-bo, monebo ezen bo összevonás a bio-ból, melynek i-je, mint a jövőnek valódi jellcghangzója a többi személyeknél, fennmaradt. — A többi igék a conj. praesenstŐl vették a jövőt: legam, audiam. 2. A mult idői tő. — A mult a latin nyelvben négy módon alkottatik ; u. m.: a, i i) vagy u jelleghangzó által: lauda-v-i, mon-u-i; b. az s jelleghangzó által: man-s-i, teg-s-i; \') El. Gr. 1803. 554. 1. — *) I. k. 6. 1. c. a tő hangzójának megnynjtásával •• legere, legi; d. az első szótag kettőzésével: tondeo,to-tondi. A régmúlt és a jövőmult a mult időtől alkottatik eram és ero szótagokkal: amaveram, ama-vero. A módjegyeknéi azon feltűnő külömbségeket vettük észre, hogy a magyarban tisztán a jel. m. a latinban pedig a jel. és parancsoló módók módjegy-nélküliek. A kötinód módjegye a magyarban j, mely néhány hasonulást kivéve megmaradott; a latinban i, mely azonban elnyomatott. Az óhajtó jelen a magyarban an, en, a latinban (kötm. fim.) már a Juo segédigével alkottatik; a kötm. mult és végm. a magyarban a jel. m. múltjával alkottatik, hozzá kapcsoltatván a segédige önállóan és változatlanul; a latin szintén a jel. m. múltjával és a segédigcvcl alkotja, de e kettő egy egészszé olvad össze. — A határozatlan és részesülők mindkét nyelvben önálló jegyekkel alkottatnak. Az időkre nézve a magyar jel. i. semmi féle jegygyei nem bir ; a latinban sincs ugyan jegy, de vannak egyes hangtani változások, melyeken az igetőnek át kell mennie, hogy & jelen időt alkothassa. Félmúltban a magyar a távolra mutató a, e-t; a latin a/íío-ból lett ba-1 használja. — A magyar múltnak állandó jegye a t; a latinban a mult az igetőt többféle, az idő messzeségét magában rejtő hangtani változásoknak veti alá. — A régmúlt a magyarban a múlttal és a segédigével önállóan, a latinban pedig a segédigének a tővel való összekapcsolása által alkottatik. - A jövőt a magyar vagy körülírva használja, vagy a jelennel pótolja; latinban a jegygyei alkotja. A jövőmultat a magyar au-d raggal, a latin a mult tővel összekapcsolt segédigével alkotják. ül. Személyragok. Mielőtt a személyragokra áttérnénk, szükséges, hogy meghatározzuk, mit értünk az igető alatt? Igető (primitivum verbi) nyelvünkre a puszta ragatlan ige, vagyis a jel. m. jel. idejének e.sz. 3. személyeik nélkül,mint: vár, kér, es-(ik) stb. Ez igető a külömbözö viszonyítások kifejezésére felveszi az igeragokat (suii\'ixa verbi,) melyek jelentésökre nézve mód, és idő személyragok ; a mód és időragokról már f. szólottunk, hátravannak a személyragok, melyek a szám és személynek egymástól való megkülönböztetésére szolgálnak,p. várok, e.sz.l. sz., vártok tsz. 2. sz. — A személyragok jobbára a személyes névmásokból keletkeztek s legtisztábban a birtokos névmások ragaiban vannak meg, melyek azonban az igetőnek különféle jelent-mény szerinti viszonyítására különféle alakban jelenhetnek meg, e különféle alakok szerint háromféle igeregozási alakot ösmerünk nyelvünkben. E három igeragozási alak meghatározására van másodszor szükségünk, hogy a személyragok terén annál biztosabban mozoghassunk. A magyar nyelvben három igeragozás van: 1. alanyi, az alanyban maradó s legalább nem határozott tárgyra ható igéknél; 2. tárgyi, a határozott tárgyra hatö igéknél; 3. alanytárgyi máskép szenvedő, azon igéknél, melyekben az alany maga van a a hatásnak kitéve;— másképen az elsőt határozatlan vagy egyszerű, a másodikat határozott vagy tárgyi, a harmadikat ik-es alakú vagy magára ható ragozásnak nevezik a nyelvészek. Az igének e három ragozási alakjában egyedül a személyragok változnak; a mód és időragok pedig mindenik alakban ugyanazok maradnak. A személyragok együttvéve ezek: Egyes szám többes szám 1. személyre1 ém, ék; ük, ünk; 2. „ ed, esz, ál; etek, ték; 3. „ o, ön, ik j ék, önök; ezek közül az alanyi vagyis határozatlan ragozásra esnek ezek: ék, esz, ön ; ünk, tek, önök. 1. Az egyes számú első személy raga a—k, ön hangzókkal: ok, ek, ök; ez a multat kivéve minden időben képviseli az első személyt. Az én személyes névmásból származtatható le, hol „vagy azt kell hinnünk, hogy az n—be, mint orhangba is könnyen szokott torokhang vegyülni: en</ v. enA:, vagy pedig ezen névmásnak cz törzsében a z hang ment által torokhanggá, mint .... magában a magyarban is : zavar és kavar".1) A jel. m. jel. id. lesz: vár-ok ; fm.: vár—a—ék = vár—ék; múltban a nyelvérzék ösztönszerűleg inkább az m—et használja: vár—t—am; jövő: vár—and —ok; köt és parancsolóm.: vár—j—ak; óhajtó m.: vár —na—ek. 2. A második sz. raga az: sz. ön-hangzókkkal: asz, esz: és l, önhangzókkal: al, ál; el, él, a te sz. névmás képviselője, mely az egyes 2. személyben sze, sza, alakban is előfordul: jer — sze — jerte; addsza stb.; rokon a latin as, es, és s — sel. Ezen alak azonban csak a jelen és jövő alakoknál használtatik, á többi időkben l, mely a la, lá figyelmeztető szókban leli alapját. Jel. i.: vár—sz.; fm.: vár—a—al = várál; mult: vár—t—al a régi codcxekben ; most csak tájilag; irói nyelvben vártál; jövő: várandasz; köt és par. módokban a 2. személyben leljük az időtőt; óhajtó jelen: vár—na—al = várnál. 3. A 3. sz. a tiszta tőt tünteti elő, ez régente n —nel végződött, mely napjainkig fentartotta magát: lesz-en, tesz—en stb; — a többi időkben pedig az időtőt: vár—a; várt;— kivéve a köt- és par. m. 3. személyét, hol— n, en, én, ön ragokat, mint az ö = ön képviselőjét veszen fel: vár-j-on. 4. A többes sz. 1. személyének raga—nk, ön-hangzókkal = unk, ünk; régiesen: enk, mely a mink képviselője, ez ismét egyenlő az ¿h-nel és A-val, mely a többes jegye; az m pedig vagy előtét vagy az én kettőztetéséből keletkezhetett ily fonnán én— énk, az első e elestével az ?i-nek ra-mé \' változtával: ménk = mink l)í idői lesznek: várunk; fm. vár —a—ank = váránk; m. vár-t-unk; várandjunk; vár—j—unk; várnánk. 5. A 2. sz. raga t—k, önhangzókkal: tok, tek, tök; közbeszurattal: atok, etek. ötök; a tik több. sz. személyes névmásból keletkezett • mely a te, ti és a k több. ragból van összetéve: vártok; vára—a—tok = várátok; m. vár—t—a—tok; vár-and-o-tok, vár-ja-tok, várnátok. 6. A 3. sz. — fe és n-k, önhangzókkal: ok, ek) nak, nek közbesznttal: anak, enek: mintáz ök és önök képviselőji: vár—nak, vára —an—ak vár—t—an—ak = vártak, vár—j—an—ak, várna — an — ak = várnának. Másodszor a tárgyi vagyis határozott ragok: em, ed, ó; uk, etek, ek. Ezekhez a tő ige mellett a tárgyra mutató a v. e. mindenütt meg van, mely azonban ragozásban i vagy j vé lett, sok esetben pedig nem is hallatszik. 1. Egyes sz. 1. sz. raga az — m, önhangzókkal : am. em, ém, om, öm, mint az én-nek képviselője: vár-i-om = várom; vár-a-i-am ; = vár-ám ; vár-t-i-am = vártam ; vár-and-i-om = várandom; vár-i-am = várjam ; vár-na-i-am = várnám. 2. Második sz. raga: d, önhangzókkal: ad, ed, id, od, öd a te képviselője: vár-i-od = várod ; várád; vártad, várandod, várjad vagy várd, várnád. 3. Harmadik sz. tárgymutatója i és ja: várja j várá, várta, varandja, várja, várna. 4. Többes sz. 1. 9z. k és j — k, önhangzókkal : uk ük, juk, jük, a mink képviselője a j — vei, hol az n — főfigyelem fordíttatván a j-re — kiesett: vár-j-uk, vár-a-i-uk:=várók. vár-t-am —uk — vár-t-a-uk = vártuk, várjuk, Várnók. 5. Második sz. t k és j-t-k vagy it-k, önhangzókkal: átok, étek és játok, itek, a tik képviselője, vegyest a, e vagy j, i elemekkel: vár-ja-atok = varjátok ; vára-ja-tok = várátok ; várt-i-atok = vártátok; várj-i atok, = várjátok ; várna-i-tok = várnátok. 6. Harmadik sz. — k és j-k vagy i-k ön- \') M. Ny. S«.\':t*ra. EiBbesstÉd. 154. I* \') II. sz. 160. 1. — 10 - hangzókkal: ák, ik és ják, jék: várják, várák, várták, várják stb. Itt meg kell említenünk első személynek a másodikra, mint tárgyra hatásnak — l alapját, mely minden idő — s módban előfordul: verlek, verélek, vertelek, verjelek stb., hol az l mint 2. "sz. raga az elsővel a /c-val egyesül. C. Az alanytárgyi vagyis szenvedő igeragozás. A többes számban egyezik a határtalan ragozással. Egyes sz. első személynek minden mód s időben raga az m: lakom, lakám, laktam, lakjam, laknám. Második személynek mindenütt az l: lakol, lakál, laktál, lakjál, laknál. Harmadik személynek — ámultát kivéve az ik: lakik, lakék, lakott, lakjék, laknék. — „Ezen ik vagy maga a fordított ki névmás .... vagy pedig mint már Révay is észrevette, a harmardik személyrag rokonmása, mi már abból is kitűnik, hogy a régiek némely igék után felváltva használták: eszen, eszik; aloszon, aloszik; feköszön, feküszik"\'). F.bben az en ön 3. sz. névmás, e szerint tehát az ik alapjelentése a harmadik személy, mely általában az igéknek magára ható jelentést ad. — Az igeragozáá e három alakja szerint az igék jelentményszerint beoszthatok, még pedig a határozott alakú ragozást csakis az átható alakú igék fogadjuk el, a határozatlant azon iktelenek, melyeknek határozott tárgyuk nincs, az ik-es alakú ragozást az ik es azaz a közép és szenvedő igék veszik fel. — Minthogy azonban a határozott és határozatlan alakú ragozást, bár külön végzetekkel birnak, csákis az ik-telen töalakú igék fogadják el, azért ezt ik-telen, a másikat pedig ik-es tőalaku ragozásnak nevezhetjük. — Az ik-es igékben, mint emiitők, az ik mindenkor az alanyra hatást fejezi ki, mely hatás, vagy magából az alanyból — — közép ige — vagy pedig kívülről szenvedő ige — ered, mely utóbbi esetben mintegy történik vagyis tétetik valami az alanynyal; miért szüksége van bizonyos képzőre> mely e tevést kifejezze, ezen képző az at-et vagy tat tet, a tesz facit igének ferdéje, mely az alanyra ható ik-kel összetéve alkotja a szenvedő végzetet. A szenvedő igeragozást nyelvünkben inkább végzetétől nevezik el ikes ragozásnak. A latin nyelvben az igék tőjénél figyelmet érdemel azok végzése; némelyek néma, mások folyékony mássalhangzóval ismét mások : a. e. i, u önhangzókkal végződnek legi duc, al, ama, doce, audi, acu. Az igetőknek e különböző végzetei szerint a latinban 4 igehajlítást (conjugatio) különböztetnek meg. Azonban e különböző igetők min- dig ugyanazon személyragokat veszik fel, igy több alakú igehajlitásról nem szólhatunk, miként a magyarban ; — hanem mint ott — a jelentmény szerint — ik-telen vagyis cselekvő és ik-es vagyis szenvedő igeragozásról szólottunk, úgy itt cselekvő (activa) és szenvedő (passiva) hajlitásról lesz szó. Mindkét igeidomnak jelen s kötmódbeli végzetei ; egyes szám, többes sz. 1. o, m. i, r ; (i)mus, (i)mur ; 2. (i)s, (s)t-, (e)ris (i)tis, (s)tis, (i)mini; 3. (i)t, (i)tur ; (u)nt, (erunt,) (u)ntur ; A parancsoló módnak kivételes végzetei vannak : egyes szám. többes szám. 2. a, e, í, (i)to, (e)re, (i)tor ; (i)te, (i)tote, (i)mini; 3. (i)to (i)tor ; (u)nto, (u)ntor. A zárjelbe tett hangzókat elnyeli az őket megelőző hangzó, kivéve, az u-t, lesz tehát: ama-is=amas; doceunt=docent, de puniunt, legis. Lássuk először a csel. igeidomnak végzeteit, 1. Az egyes sz. 1. sz. végzetei: o, m, i; ezek közül az o és m a jelen idői, az i pedig a mult idői tőre esik. — Az e. sz. 1. sz. ragát eredetileg a mi képezte, ebből az i lekopása után megmaradott az m, mely, hogy az alany benső-ségére, és igy kölönösen az első személyre vonatkozik, a hangnak természetes jelentőségében fekszik, mint f. Heyse nyomán megjegyeztük; ez m az a, e, s részben az i után is fentartotla magát, tehát lesz a fm: ama-ba-m; kötm. j. am-e-m, fm. ama-re-m;a jel. m. jel. időben az o az a tőü igéknél am helyett látszik állani, mely később az analógia szerint a mássalhangzóu és e, i tőü igékre is átvitetett, \'): am-o, mone-o, leg-o stb. szintigy a jövő s jövőmultban: amabo, amavero; a mult i-re megy ki, régente ei volt i == ei, Schleicher ezt eimrc viszi vissza: fecei = feci. Par. módnak nincs első személye. 2. Második személynek raga a parancsoló val együt: (i)s, (sti); a, e, é, í;(i)to; az én-nek a tu. jelentős ellentéte: ama-s, amaba-s, ama b-is, am-e-s ama-res; a jel. m. múltja egy ti ragot kapcsol az is-hez; ama-vi-s-ti, ama-ve ri-s amavisses a parancsoló módot a megerősödött vagy a tiszta tő alkotja: ama; van a parancso lónak egy másik alakja, mely to-t a tu ból vesz fel; ama to. 3. Harmadik sz. raga: (i)t, (i)to; mely t l) M. Nyelv Szótára Előbeszéd. 155. 1. l) Lat. Schulgramm. Wilh. Weiasenborn. Eisenaeh. a talis-sal áll kapcsolatban: ama-t, ama-bat, ama-vit> ama vera-t, ama-bi-t, am-e-t; ama-ret ama\'veri-t, ama visse-t; par. m. ama.-to. 4. A több. sz. 1. sz. raga: (i)mus; mely valószínűleg m = én és is = ö-ből van össze téve : ama-mus, ama-ba-mus, ama-vi-mus, ama-vera-mus , ama bi-mus, am-e-mus, ama-remus, amaveri-mus, ama-visse-mus. 5. Második sz. (i)tis; (stis); par. (i)te. (í)tote, mely tu-j-s-ből keletkezhetett: ama-tis.ama-ba-tís; a mult itt is eltérőleg alkottatik a tis elé is-t kapcsol: ama-vis-tis, amaveratis, ama-bi-tis, am-e-tis, ama-re-ti3, ama-veri-tis. ama-visse-tis; parancsoló ama-te, ama-to-te. 6. Harmadik sz. (u)nt, (erunt), (u)nto ; hol a t elé egy n járult: ama-nt, ama-ba-nt; a mult még r-et is vesz fel: ama-ver-unt, amaverant. ama-b-u-nt, am-ent, amarent, amaverint, amat vissent, amanto. Mint emiitettük a cselekvő igénél az alany mindig a cselekvő állapotban létezik; — de az alany gyakran szenvedővé is tétetik, ha akár saját, akár más cselekvése hat reá ; ezen alanyra hat\'\' cselekvést kifejezi a visszaható névmás se, mely az igéhez kapcsoltatván annak visszaható erőt kölcsönöz, p. laeto-se, amo se; azonban a a hangtan szabályai szerint az s két hangzó közt r-ré lesz, a szó végén pedig az e kiesik s keletkezik: laeto-se s amose-ből: laetos, arnos; laetor, amor. Igy mint látjuk az or-nak eredeti jelentése visszaható; de minthogy az alanyra hathat az oly cselekvés is, mely kívülről jő, ennek megjelölésére szintén a? or szolgált, mely auuyival könnyebb volt. mert ha a cselekvést előidőző alany megnevezve nincs, a cselekvést szenvedő tárgy önmaga vagy mások által látszik szeuvedő állapotba tétetni: laetatur, örömben érzi magát, önmaga vagy mások által. Ez utóbbi je-lentmény a szenvedő, mely mint uralkodóbb egyszersmind, minthogy az emberen inkább kívülről esnek hatások, az egész idomnak elnevezést adott. Személyragaira nézve meg kell jegyeznünk. 1. Az egyes sz. 1. sz. raga, mint már említők se, hol az s r-be megy át, az e pedig kicsik; lesz tehát amo se-böl amor, amab-or; — miuthogy az m meg nem állhat az s vagy r előtt, szintén kilöketik, s lesz ama-bam-se-ből ama-bar-e, amabar; igy: arner, amarer. 2. A 2. sz. i. kapcsolóval alkottatik, igy: ama-s-i-se; s a hangzók között r-be megy át, az e pedig kiesik: amaris; ama-bas-i-se, amabaris, amaberis, ameris. A parancsoló a szintén a se-t veszi fel: ama-se, amare; amatőr. 3. A 3. sz. köthangzóul u-t vesz fel, lesz tehát: amat-u-se, amato^, amabatur, amabitur, ametur, amaretur. 4. Többes sz. 1. személynél figyelemre méltó, hogy a latin két egyenlő mássalhangzót nem tür meg egymás mellett, lesz tehát: ama-mus-se-ből az e elesése után : amamur, amabamur, amabimur amemur, amaremur. 5. A második sz. mini a mnus, minus, részesülői ragból vétetett, valószínűleg azért, mert az amatisból keletkezett amatur már egyéb je-lentményben használtatott, lesz: amamini, ama-bamini, amemini, amaremini. — 6. A harmadik sz. u köthangzóval lesz: amant-u-se, amantur, amabantur, amabuntur, amen-tur, amarentur. A szenvedő multak a latinban körülírva használtatnak, a multidejü igenév és a segédigé nek megfelelő alakjából. Vannak azonban, mint az igék felosztásánál emiitők, or-ral végződő igék a latinban, melyek tárgyra kiható értetnénynyel birnak, az úgynevezett letevők (deponentia), szintén ezen minták szerint bajtogattatnak, az igeneveket kivéve, mint azt az igeidőknél megemlítettük. IV. Szám. Az igében a személyragok nemcsak azt fejezik ki, melyik személyről van a szó ? hanem azt is, egy-e vagy több az alany, a kiről valamit állítunk; — e szerint egyes és többes számot külömböztetüuk meg mind a magyar, mind latin nyelvben. — Száma ugyancsak a személy és dolognak van, de minthogy személyragok kapcsoltatnak az igékhez, a személylyel együtt kifejezik a számot is. Ha a két nyelvnek személyragait és az igéknek azokon alapuló viszonyításait figyelemre méltatjuk, észreveszszük, hogy a latin cselekvő igehajtogatásnak a magyarban kétféle igeragozás felel meg, a mint a tárgy, melyre a cselekvés kihat, határozott vagy nem; — a két, határozott és határozatlan alak személyragai közti rokonságot igyekeztünk kimutatni, ezek és a latin személyragok. minthogy mindkét nyelvben a személyes névmásokból veszik eredetöket, némi egyezést is mutatnak fel: szeretek =» amo, szeretsz = ama-s, szeret — ama-t; szeretünk = ama-mus, szerettek = ama tis, szeretnek = ama-nt. A személyragok még jobban meg\'egyeztethetők azok leszármazta-tása által, továbbá a számos alakulásokból, melyeken viszonyítás folytán átmennek, igy: az e. sz. 1. sz. m-je a latinban elesett, a magyar hat tározott alakban meg van; a 2. sz. raga a latint ban s, mely a magyarban is fellelhető; a 3. személyben eltérők, a mennyiben a magyarban vagy 3*. CTí a tő-, vagy ik-kel végződik; melyben az őn névmás lappang; latinban a talisból eredt t. Többes sz. 1. sz. nk és mus, hol n és m az 1. sz. k a magyar többes, a latin s pedig az is-ből eredt; a 2 sz. tele és tis egészen mint az első személy a 3 sz. ragai: nak és nt, hol a magyarnak n-je a 3. sz. k-ja pedig a többes sz., latinban a 3 sz. képviselő-í egy n-t vesz fel, mely az árja nyelvekben a sokaság kifejezője. E személyragok uralkodnak a jelentő, köt és parancsoló módban, mely utóbbinak első személyét mind a két nyelv a mód természeténél fogva nélkülözi. A szenvedő ige a magyarban az at et v. tat tet- miveltető igeképzőből alkottatik, mely a latinban curat, iubet, fieri facit-tal fejezhető ki, p. ir-at, curat seribi; ehhez kapcsoltatik az ön sz. névmásból keletkezett ik visszaható erejű képző, mely az alanyra hatást fejezi ki, akár kívülről, akár belülről jöjjön is az. — Latinban szintén vissza ható névmás a se alkotja a szenvedő igét, de a miveltető nem járul hozzá;—a latinban a szenvedő igehajlitás a cselekvőből alkottatik ugyan, de a hangtani változások, u. m. hangcsere, haugelvetés és bővülés itt űzik legsűrűbben könnyű játékaikat. A magyar igeragozásnál figyelmet érdemel a hang\\ onzat, mely a latinban nem fordul elő : a mássalhangzón végződő igék, mássalhangzóval kezdődő ragok előtt köthangzót vesznek fel: gyüjt-ö-tök, collig-i-tis. Az igeragozás ezen általános szabályaitól eltérést képeznek mind a két nyelvben: 1. a rendhagyó. 2. a személytelen; 3. a hiányos igék. 1. A rendhagyó igék (verba anomala), a magyar nyelvben három főpontra nézve térnek el a rendes igék ragozásától; és pedig mássalhangzójukat vagy elvetik, vagy másra cserélik, vagy a hosszú tőt megrövidítik. E szerint felosztjuk rendhagyó igéinket 1. gy enyésztökre; megyen, vagyon; 2. sz enyésztökre; lesz, tesz, vesz, hisz visz; eszik, iszik, nyugszik; 3. ékvesztők; ró, ro-v-ok, vi, vi-v-ok. A latin ny. rendhagyó igéi nemcsak négy hajlítás valamennyiétől térnek el, hanem magok kö-zözött sem oszthatók be határozott osztályokba. Ide tartozik a következő 11 ige: sum, possum, edo, fero, voio, nolo malo, eo, queo, nequeo és fio. 2. Azon igék, melyek szomélyragokkal nem rendelkeznek, személytelen igéknek (v. impersona-lia) neveztetnek: havazik ningit; esik, pluit; nap-palodik, lucescit v. luciscit;— vannak mind a két nyelvben ismét olyanok is, melyek a névmások egyes alakjait magukhoz felveszik,s így a harmadik szeraélyü alakkal mind a három személyre vonatkozhatnak ; nekem - ed, - i, ünk, - tek, - ik fáj, illik, kell, szabad; előttem rémlik; velem történik, stb. — me, te, nos, vos miseret, piget, pudet alicuius facti. Ide tartoznak 3. a hiányos igék (v. defe-ctiva), melyek csak bizonyos mód és időkben vagy személy és számban fordulnak elő : nincs, nincsenek; jer, jere, jertek, jersze, jerünk ; ne, nesze, netek, nesztek; — latinban az : ajo, inquam, farir coepi, memini, novi, odi igék. Pfeiffer Antal. - 21 -- Tanszerek szaporodása a lefolyt tanévben. Nagy- és Kis-Kanizsa városok közönsége, mint az intézet fenntartója, e tanévben 450 frtot fordított a taneszközök szaporítására. Ezen kívül a nagy-kanizsai takarékpénztár is 20 frtnyi adománynyal járult a természettani- szertár fölszereléséhez. 1.) A tanári könyvtár számára szereztetett: 13 kötet tankönyv; Mommsen-Römische Ge-f-chichte. és következő tudományos folyóirato/c: Földtani Közlöny, Budapesti Szemle, Tanáregy-leti Közlöny, Magyar Tanügy, Poggendorf s Annáién d( r Phys-ik und Cheraie. — Ajándékoztak: A m. tud. Akadémia saját kiadványaiból 31 füzetet. — A Franklin társulat hat. kötet iskolai könyvet. Aigner ur 3 k. isk. k. Lampel ur két kötetet. Heinecke úr egyet. Pap Jáuos tanár saját növény és ásványtanát, Pauer Ernő II. oszt. tanuló Bítnitz Lajosnak — A magyar nyelvbeli előadás tudománya czimű könyvét. G\'yőrffy János ur saját munkáját: Iráuyeszmék a nevelés köréből. A vallás és közokt. m. kir. minisztérium: A m. kir. honvédelmi minisztérium működése 1867 — 1872. Uníerríchts Statistik des Köníg-reiehes Kroatien und Slavonien. A m. kir. József műegyetemtől: Beszédek ugyanazon egyetem megnyitásakor 1872/3-ik, é? í873/4. évben. A nemzeti muzeum igazgatóságától: A nemzeti muzeum képcsarnokának lajstroma. A kolozsvári egyetemtől : Három beszéd a kolozsvári egyetem megnyitása alkalmából 1873/4. Tanrend a kolozsvári egyetemen 1873/4. nyári szakára. Zilahy S. úrtól: egy iskolai könyv. T. Belus József polgármester úrtól: A magyar nyelv szótára, 6 kötet. B;ijza összegyűjtött munkái 2 k. R. Wagner, Die Chomischc Techm Iogie. — A Stöckhardt Die schule der Chemie, A legmélyebb hálával jegyezzük fel e helyen is, hogy főt. Kottek Nándor ur a gymna-siumnak volt nagyérdemű igazgatója, a tanári könyvtár számára 215 kötetre menő tudományos becsű munkákat ajándékozott; melyek közül tér szűke miatt csak néhányat emlithetünk: Held und Corvin, Weltgeschichte. 5 k, Horváth M. Magjarország függetlegségi harczának története. 3 k. u. a. Huszonöt év Magyarország történetéből 2. k. Szalay László, Magyarország története 5 k. Dr. Petermann, Mittheilungen über Erfor-schungen der Geographie 1865 — 1873. 10. k. Das Buch der Erflndungen. 6. k. Westermann, Illustrirte deutsehe Mouatsheftc 1856 — 1873. 29-k. Vörösmarty, Kölcsey, Kisfaludy Sándor, Minden munkái stb. 2.) Az ifinsági könyvtár ez évi gyarapodása 70 kötetre megy, melyek a növendékek által fizetett használati illetményekből szereztettek. Ezen ki-vül ajándékoztak e könyvtárnak: ft, Kottok Nándor úr 52 kötet könyvet, t. Belus József polg. m úr Beöthy Zsigmond összes költeményeit, Yőne-ky Pál tanár 1 k., Fuchs I. tanár 3 k., t. Mihály I. E. ur 1 k„ Vojnics Istv. VIII. oszt. t. 2 k., PauerII. oszt. t. 1 k. 3.) Az éremgyüjtemény számára ajándékoztak: T. Lengyel N, ur 1 db. ezüst egy db, arany pénzt ezüst tokba foglalva; t. Wagner K. városi tanácsos ur 10 db. ezüst és 21 db, rézpénzt; t, Lovák Ede ur világkiállítási emlékérmet; egy somogyi ref. lelkész 1 db. ezüst pénzt; t. Bosnyák Gusntáv ur 3 db, régi pénzt; t, Wajdits Józsci ur 1 db, emlékérmet, 4 db, török, 2 db, orosz és 1 db, régi ezüst pénzt, t, Szőke Enrin> gynin, tanár ur 9 db, rézpénzt; t, Alleker Lajos gym, tanár ur 58 db, pénzt, 1 db, emlékérmet és 4 db, bankjegyet; Breuer Miksa VIII. oszt tanuló 23 db, pénzt; 4.) A természetrajzi gyűjtemény a lefolyt tanévben jelentékenyen szaporodott. Ugyanis vétel utján szereztetett egy tiz példányból álló csontváz-gyűjtemény; továbbá egyesek részéről következő adakozások történtek: Horváth Mihály. I. oszt. tanulótól: Magány veréb (Passer solita-rius). Steinbeck Béla, IV. oszt, tanúlótól; Fekete szárcsa (Fulica atra), Rácz Kálmán IV, oszt tanulótól: Énekes rigó (Turdus musicus), t, Michel-Jer N. honvéd főhadnagy úrtól: Biborfejü kajdács (Psittacus domicellaj, ns. Varga Imre honv. alezredes úrtól: Barna kucsfőd (Cebus apella) A nagykanizsai vadásztársaságtól: Közöns. borz (Meles taxus) t. Pongrácz Adolf urtol: Vadmacska (Felis catusj. Lép rigó (Turdus viscivorus). Hegyi pinty (Fringilla montifringilla). 2-pld. Közöns. evet (Sciurus vulgáris), Cserszajkó (Garrulus glanda-rius). Közöns. íülbö (Otus vulgáris). Csergő szarka (Pica caudata) Zöld harkály (.Picus viridis). 2-pld. Dobos gém (Ardea stcllaris). t. Kovács János szolgabíró úrtól: Vándor sólyom (Falco peregrinus). Hölgy menyét (Mustela erminea). Főtiszt. DolmáuyosGyörgy úrtól: Éti pele (Myoxus Glis). Kovacsevics Ferencz, II. oszt. t.: Ökörszem. (Tro- glodytes parvulus). Ditrichstein Árpád I. oszt. t. Közöns. sün. (Eriüacens europaeus). t. Hajgató Sándor úrtól: Vizi guvat (Eallus aquaticus). Méhes Kálmán IV. oszt. tan. Zöldlába viziram (To-tanus glottis). Közöns. Csóka (Corvus monedula). Bibicz (Vanellus eristatus); Lappantyú (Capri-mulgus europaeus). t. Bosnyák Gusztáv úrtól: Éji gém (Ardea nycticorax). Müller Lajos, V. oszt. t. Mezei pacsirta (Alauda arvensis). Tövisszúró gébics (Lanius collurio). Vörhenyes gébics (Lantos rufus). Botfv Károly IV. oszt. tan. Közöns Héja (Astur palumbarius). — Ezekhez járul egy házi egér (Mus musculus. — t. Mészáros Sándor úrtól : Fehér Gólya (Cicoma alba). Összesen: 9 emlős és 25 madár, melyeket az intézet számára Pintér Elek tanár tömött ki. Egyéb adományok. Tárnok Alajos úrtól: Tengeri rák (Astacus mariuus). t. Valbach Mór úrtól: Aragonit-csoport. Fattinger Károly, I. oszt. t.: Buránytörzs. Rauch Zsigmond, I. oszt. t.: négy lábu liba. Eperjesy Dezső, VH. oszt. tan. 2-pld. Csemege szörbencs-menytü (Ostraea edulis). 5. A vegytani laboratóriumba részint uj anyagok szereztettek, részint a fogyasztás pótoltatott. 6. A természettani szertárba vétel utján szereztettek : körtés légsulymórő. Foucauolt-féle röp-gép, Melde hangvilla-készüléke, két hangvilla szekrényeken, /ngcnhauss készüléke a hővezetéshez, koczka alakú rézedény a hősugárzáshoz, kúptükör 4 képpel, hengertükör 4 képpel, sziutelenitő hasáb. két üveglencse (gyűjtő és szóró), turmalin fogó, a delejes távolhatás törvényeit kimutató Gausz-"Weberféle készülék, készülék a Lichtenberg féle ábrákhoz, villámtábla, Groveféle elem, Callan-féle elem, villanydelej horgony nyal, Pohl készüléke Ampere elméletéhez, légsűrítő Heron-labdával. 1 db. Geissler féle cső. 7. A földrajzi oktatáshoz szereztetett egy relief fölületű földteke, továbbá Szal ly L. A magyar sz. korona országainak térképe. T. Dobro-vics G. ur ajándékozott két régi térképet. 8. A rajzminta-gyüjtemény szaporittatott 90 darab fej- és 84 darab ékitménymintával. Jótékony stig. a) A gymnasiumi segélyző-egylet bevétele e tanév folytán junius végéig 236 frt 85 krra ment; ebből 83 frt segélyezésre fordíttatván, a maradék a tőkéhez csatoltatott; mely jelenleg 782 frtot és 37 krt tesz. b) A Szalay-féle 500 frtos alap kamataiból 7 szorgalmas és jóviseletü növendék része3itte-tett segélyben. c) A Sümeghy-féle 60 frtos össztöndij e tanévben Andalics Kálmán 1. osztálybeli tanulónak adományoztatott. d) A nagy-kanizsai első takarékpénztár ez idén két horvát ajkú, a magyar nyelvben dicséretes előmenetelt tett növendéket részesített 20 — 20 frtnyi jutalomban. E helyen el nem mulaszthatja az igazgatóság, hogy mindazon egyesek-, intézetek- és társulatoknak, kik és melyek akár a szegény sorsú, de érdemes növendékek segélyezése, akár gyűjtemények áldozatkész gyarapítása által a tanintézet jótevőivé lettek, ezennel legmélyebb köszönetét nyilvánítsa. — 23 — Tanári kar. A) Kegyes tanító-rendi tagok. Szám A tanár neve Tantárgyak, melyeket előadott Tanodai osztályok, melyekben előadásokat tartott. Előadásainak 1 óra száma 1 lietenkint || Észrevételek. 1 Berzay Elek Vallástan Latin nyolv Szépirás V—VIII. III. I. 10 Főgymnasiumi hitszónak. 2 Farkas László Mennyiségtan Bölcsészet V. VII. VIII. 8 Igazgató; a franczia nyelv rendkívüli tanára. 3 Fuchs János Magyar nyelv Latin nyelv Német nyelv Szépírás V. V. III. IV. V. VI. 11. 18 V. oszt. főnöke. 4 Malonyay István Vallástan Magyar nyelv Földrajz Történelem I. -IV. III. III. III. IV. 17 ül. oszt. főnöke; algymna-Biumi hitelemző. 5 Maywald József Latin nyelv tj őriig nyelv Német nyelv VI. VII. VI. VIL VIII. 19 VI. osztály főnöke ; a gyors-irászat rendkívüli tanára. 6 Mészáros Ferencz Magyar nyelv Latin nyelv Német nyelv Földrajz Mennyiségtan II. II. II. II. II. III. 20 II. oszt. főnöke. 7 Pap József trüriig nyelv Történelen V. V-VIH. 18 8 Pfeiffer Antal Magyar nyelv & írod Crörög nyelv VI. VIL VIII. VII. VIII. 17 VII. oszt. főnöke; a tanári ós ifjúsági könyvtár őre. 9 Pintér Elek Latin nyelv Vegytan Természetrajz IV. VI. I. II. V. VI. 17 A gymn. jegyzője; a ter-ménytár ós a vegytani laboratórium őre. 10 Tóth Jenő Mennyiségtan Vegytan Természettan IV. IV. ni. ív. vil vm. 17 IV. oszt. főnöke; a természettani szertár őre. 11 Vöneky Pál Latin nyelv Mennyiségtan VIII. VI. VII. VIII. 16 VIII. oszt. főnöke. 12 Weiszbarth Károly Magyar nyelv Latin nyelv Német nyelv Földrajz Mennyiségtan IV. I. I. I. I. 20 I. oszt. főnöke. B) Világiak. Pongrácz Adolf, a testgyakorlat tanára, lietenkint 16 órával. Szász Károly, rajztanár, hetenkint 16 órával. Rendkívüli tanár: Berecz Imre, polg. iskolai tanár, tanította a müéneket het. 2 ór. a zenét het. 4 ór. — 24 — I. Osztály. Névsor Magaviselet j Szorgalom Rendes tantárgyak Általános sorozat j Mell. Vallástan | M.cy.r Lutin liY. j Kémet ny Ffildrâj. Terméíiet-raj« Menuyinég- Testgya- Szépírás [. Múáuek Andalics Kálmán kl. 1 2 4 3 3 3 4 4 3 i I. r. 3 Baranasics György a. k. 2 2 a 2 1 4 4 3 4 2 I. r. 3 Belics Flórián d. cs. 2 5 4 5 4 4 3 4 3 11. r. Bittó Béla jó kl. 1 3 4 4 3 l 3 3 4 3 I. r. 5 Bokor Károly jó kl. 3 4 3 4 3 3 4 3 4 5 I. r. Csiszár József t. kl. 4 3 4 4 4 4 4 4 4 3 I. r. Darás István t. CS. 4 4 4 5 5 3 5 4 3 2 II. r. Darvas Ferencz jó ll. 4 4 4 4 4 ¡1 4 4 4 3 1 r. Ditr chstein Árpád izr. jó 11. 3 4 4 3 4 3 4 3 4 2 I. r. 10 Dreven Lajos jó kl. 1 3 3 4 4 4 3 3 4 3 I. r. Egyed Gyula jó CS. 3 4 5 5 4 4 4 3 4 3 II. r. 2 Fattinger Károly p- e. 1 1 1 1 2 1 1 S 4 2 kit. Feuchtenberger Ede ág. v. d. kl. 1 3 3 3 2 1 4 2 4 3 I. r. Fleisehhacker Albert izr. jó s. 3 6 G 5 5 4 5 4 4 4 Ill.r. 15 Friedenthal Lipót izr. jó kl. 1 3 4 2 4 4 3 3 Godina Lajos jó 1). 3 3 4 4 4 1 4 4 1 3 I. r. 4 Haas Jakab izr. jó b. 2 3 4 3 4 4 4 5 4 4 [. r. Hegedűs István i» CS. 3 5 6 4 4 4 4 4 3 4 II. r. Herbay Pál jó b. 4 3 4 4 3 3 3 3 4 3 [■ r. 3 20 Horváth János jó CS. 4 5 5 4 5 3 5 3 2 4 II. r. Horváth Mihály ism. t. kl. 3 3 4 3 3 4 4 3 2 2 I. r. 4 Imrey Géza t. CS. 4 b 5 6 4 5 5 3 3 4 II.V Kisfaludy Gyula jó k. 1 2 2 3 2 1 2 3 2 2 Jel. Klausz Lajos t. CS. 4 5 5 4 5 4 4 4 2 2 11. r. 4 25 Kovács Gyula d. kl. 3 3 2 3 3 1 3 4 1 2 I. r. 2 Kovács Ferencz jó k. 2 2 2 3 1 1 2 3 3 3 Jel. 3 Krenusz István d. k. 2 2 3 3 2 1 2 3 3 3 I. r. Liaibeck Elek jó CS. 2 4 5 5 5 3 5 4 4 3 II. r. 3 Lövensohn Emil izr. d. e. 1 1 2 1 1 1 X 4 4 3 kit. 30 líagy Imre jó s. 4 5 6 6 5 5 5 4 3 4 111. r. Nagy János P. k. 1 1 1 2 1 2 2 4 4 3 Jel. 2 Neu Ignácz izr. j» k. 1 2 2 1 2 1 2 4 4 2 Jel. 4 Neusiedler József t. h. 4 4 4 4 4 3 4 4 4 4 I. r. 3 Ollop Mór izr. d. h. 1 4 2 2 3 3 3 4 4 4 I. r 35 Pasqualetti Gyula t. CS. 4 4 5 4 5 4 4 3 I. r. 4 Pesti Lajos cl. kl. 2 2 3 3 3 3 3 4 4 3 3 Plander Károly jó h. 2 3 4 4 3 3 4 3 4 4 I- r* Prémus Domonkos d. k. 1 2 2 3 2 3 2 3 4 2 I. r. Ratbman Menyhért 1 CS. 4 5 4 4 6 3 4 3 2 4 II. r. 40 Rauch Zsigmond izr. jó h. 1 3 4 3 4 3 4 4 4 2 I. r. Reisz László t. CS. 4 4 5 ó 4 3 4 4 4 4 II. r. 3 Rezsek Ferencz 11. CS. 4 5 5 5 4 4 4 3 4 4 II. r. — 25 — | Magaviselet Szorgalom Rendes tantárgyak Általános aoroaat Hall tant. Névsor | Vallástan Latin ny. Német av. Földraj« Termésaet-raja Mennyiség- Kajï Toatîya-kerlat Siépiráa M ti ének. Sárecz Lajos j« h. 3 2 3 4 4 4 4 4 4 4 I. r. Schlick Lajos ism. t. h. 3 4 4 4 3 4 4 3 2 3 I. r. 45 Schönfeld Albert izr. d. kl. 2 3 3 2 4 2 3 4 3 Simon Endre t. CS. 4 4 5 5 4 5 5 4 1 3 II. r. Sipos Yietor j» h. 4 4 4 4 4 3 4 4 4 4 I. r. Szabados Gyula k i m a r a d t Szépe Ferencz j\'i h. 4 4 4 4 4 4 4 3 4 3 I. r. 50 Szmodics Kálmán jó t. b. 4 4 4 4 3 4 3 4 4 3 L r. I. r. I. r, Tárnok Géza h. 3 3 4 4 4 1 2 3 4 2 3 Topler György jó kl. 3 4 3 4 3 4 4 2 4 4 2 Topolics György P- e. 1 1 1 1 1 1 1 2 4 2 kit.\' 2 Török Ferencz t. CS. 4 5 5 5 5 4 5 4 4 4 II. r. 55 Ujváry Géza t. h. 3 4 4 4 3 4 4 3 4 4 * I r Vieland Béla k i m a d t Yiola Lajos t. CS. 4 4 5 6 4 4 6 4 4 11. r. I. r. I r ! 3 Vörös József ism. jó kl. 8 2 3 4 3 4 3 3 4 2 "Weher János jó kl. 3 2 3 3 3 4 3 3 3 1 3 60 Werli Ernő d. k. 2 2 2 2 3 2 2 3 Jel. 2 Wesel Adolf izr. k i m a r a d t ----------------------i i" | a i r | a a t Magántanulók : Botka Miklós; Kast! Adolf; Kransz Béla; Krausz Edmnnd; Pál Ödön • Polatzek János; Schvarz József. — összesen.- 68. H. Osztály. Magaviselet Szorgalom Rendes tantárgyak Általános sorozat |j 1 Mellék-tantárgyak Névsor 1 Vallástan Magyar nyelv I Latin ny. Kémet ny. Fnlílrija Természetraj* Mennyiség- Baja Teatpa- Szépírás | Műének Franc/irt . nyelv Gyorsírás J Árvay Lajos Árvay László Balentics Imre Belus Lajos 5 Bertalan Endre ö. d. Bertalan Gábor ö. d. Bien Samu izr. Biau Ágost izr. Bosnyák Géza 10 Darázs Zsigmond Dubin István Erős István Göndöcs Imre t. jó jó jó t. jó jó d. P-jó jó t. jó k. k. k. k. h. cs. CS. kl, e, h. Ï. kl. kl, 1 1 2 2 2 2 1 1 1 2 4 3 1 3 2 2 2 3 4 3 2 1 4 4 2 1 2 2 3 2 4 4 4 3 1 4 4 3 2 2 1 3 2 2 2 2 3 3 ; 4 4 1 4 3 5 1 i 3 2j 1 81 4 3 1 4 4 4 3 | 2 1 2 1 1 4 5 3 I 1 4 4 4 3 2 2 2 1 4 4 4 2 1 3 4 4 3 :; 4 3 3 3 4 4 3 3 3 4 4 4 3 4 2 4 3 3 4 4 1 ! 4 4 4 3 3 4 4 3 3 4 4 3 3 4 1 jel. jel. jel. jel. I. r. II. r. II. r. I. r. kit. I. r. I. r. I. r. I. r. 1 4 I 4 4 3 2 4 — 26 — Névsor Magaviselet 1 Szorgalom Rendes tantárgyak Általános sorozat Melléktantárgyak Vallástan | Magyar j I.atin ny. Német ny. Földrajz Természetrajz Mennyiség-tan Bajz Testgyakorlat Szépírás | Műének r ranczia Gyorsírás Halvax Gyula d. kl i 3 3 3 3 3 3 3 4 3 I. r. 15 Hédi Rezső d. k. i 1 2 2 2 1 2 4 1 3 jeles 2 Kajdi János t. h. 2 4 4 4 3 4 4 4 2 4 I. r. 3 Kártsckinároff Sándor izr. P- k. 1 1 2 1 2 2 2 3 4 1 jeles 1 Keindl Ármin P- kl. 2 2 3 1 2 3 2 3 4 3 I. r. 1 Kiss Ignácz jó h. 2 3 4 4 4 4 4 4 4 4 I. r. 3 20 Kiss Lénárd d. kl. 1 1 3 3 3 4 2 3 1 3 I. r. 3 Klein Ödön ág. v. k i m a r a d t Kohn Kde izr. P- e. 1 1 1 1 1 1 1 3 3 1 kit. 3 1 Kovacsevics Ferencz jő kl. 3 3 2 2 3 2 3 3 1 3 1. r. 3 Kregal Gusztáv v. m. 11. r. 25 Lesnyák Bódog t. CS. 3 4 5 4 5 5 5 4 4 3 3 Leránt János t. h. 4 4 4 4 4 4 4 4 2 4 I. r. 4 Marsics Lajos jó h. 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 I. r. Masznyák Pál d. kl. 1 3 3 4 4 3 3 4 4 4 I. r. Matkovies Gyula t.. h, 1 3 4 3 4 3 4 4 3 4 I. r. 4 30 Nagy Dezső helv. v. P- e. 1 1 2 1 1 1 2 3 4 4 kit. 3 2 Németh József d. kl. 1 2 3 3 3 4 4 4 4 4 I. r. Pauer Ernő P k. 1 1 2 2 1 1 2 3 3 jeles 3 3 Pichler Ferencz jó CS. 4 3 4 4 4 3 5 3 4 3 11. r. Piuterics Lajos jó CS. 1 3 4 4 5 4 5 4 4 4 II. r. 4 35 Plichta Ferencz t. CS. 4 5 5 4 5 4 5 4 4 5 II. r. Pliclita Kázmér jó CS. 4 4 5 4 5 4 5 4 4 4 II. r. Prelog Jakab t. CS. 4 4 5 3 5 4 4 3 3 3 II. r. Rasztics Lajos t. k. 4 3 4 4 4 4 4 4 4 4 I. r. Récsey Ede izr. d. kl. 1 2 2 3 3 3 3 4 3 3 I. r. 3 3 40 Schuch Károly t. kl. 1 3 4 3 3 4 4 3 4 4 I. r. Soroogyi Károly ö. d. t. li. 4 4 4 3 4 4 4 3 4 3 I. r. Stern Ferencz izr. d. kl. 1 2 3 1 4 3 3 3 4 2 I. r. Strém Tódor izr. P- e. 1 1 1 1 2 1 1 4 4 1 kit. 3 Szervisz Albert P- e. 1 1 1 2 1 1 2 3 4 2 kit. 45 Sziget.hy Károly jó k, 3 4 4 4 3 3 4 3 1 4 I. r. 3 Szilvay Pál ism. jó CS. 1 3 3 4 4 4 5 4 3 3 II r. 4 Szy Győző jó h. 2 3 4 2 4 4 4 4 4 5 I. r. 4 2 Takács József jó kl. 3 3 3 3 3 4 3 4 3 4 I. r. Vértesy Ferencz jó h. 3 3 4 3 4 4 4 4 3 2 I. r. SO Vieland Gynla jó CS. 4 4 4 5 5 4 5 3 3 4 II. r 4 Werli Miksa t. h. 4 3 4 3 3 4 4 4 3 4 I. r. "Wisztner Henrik t. kl. 1 3 3 2 4 4 4 5 3 4 I. r. Összesen : 52. 111. osztály. Magaviselet | Szorgalom Rendes tantárgyak Áltaiánoa aorozat Mail ók-tantárgyak Névsor Valtáatan 1 \'nyri" 1 Latin ny. Német ny. Földrajz | Történelem | Mrnnviaég-tan i Természet-tan Haii Teatgya- 1 j Műének Français j Gyorairászat Androlics Pál jó k. 2 2 2 2 3 2 2 2 3 1 jeles Bachrach Jakab izr. jó b. 1 3 3 3 4 2 4 4 4 1 I. r. 2 4 Baier Károly jó kl. 2 4 4 3 1 1 4 3 4 4 I. r. Banelly Géza jó kl. 2 3 3 3 3 3 3 3 4 4 I. r. 2 5 Baranyay Béla t. 1,1. 3 4 4 4 3 2 3 3 5 1 I. r. 3 4 Baucr Kálmán t. h. 2 4 4 4 4 1 4 2 3 5 I. r. Bokllni Rezső íó b. 2 3 4 1 4 2 4 4 5 4 I. r. 2 Bosnyák Zoltán P- e. 1 2 1 2 l 1 1 1 3 4 kit 2 Czapárv János kl. 1 2 3 3 9 2 3 2 3 3 I. r. 3 10 Czapári József d. k. 2 3 2 2 1 1 2 2 3 2 jeles 2 Czifrny József t. CS 3 4 4 4 4 4 4 4 4 4 I. r. Geiszl Miksa jó kl. 1 3 3 3 3 1 3 2 2 1 I. r. 3 Grilnwald Samu izr, tl. k. 1 2 2 1 2 2 2 3 3 2 jeles 2 Hanser János d. kl. 1 4 3 2 3 1 3 3 2 ö I. r. 2 2 15 Horváth Béla jó h. y 4 4 4 4 2 4 4 4 4 1. r. Horvát li István t. CS. 3 4 4 4 4 3 6 4 3 1 II. r Horváth Márton ti. h. 2 4 4 4 4 4 4 4 3 1 I. r. Jákobóvszky Ignácz jó kl. 2 3 3 4 3 3 2 3 4 4 I. r. Koronezy István jó kl. 1 2 3 3 2 1 2 3 4 3 I. r. 3 20 Kovács Endre P k. 1 2 2 3 2 2 2 2 3 4 jeles 3 Köhler Kálmán Jó kl. 1 4 4 4 2 3 3 2 2 1 I. r. Krenusz Ferencz r- e. 1 1 I 1 i 1 1 1 3 3 kit 2 l.achen bncher Béla izr, t. h. 1 4 4 2 4 4 4 4 4 4 L r. 3 Lábos Endre jó h. 3 4 4 4 4 4 4 3 4 3 I. r. 25 Nagy István jó b. 2 3 4 3 4 3 3 4 4 2 I. r. 3 Palkovich István jó li. 3 4 4 4 4 2 3 2 3 3 I. r. Pránger Sándor lielv. v, k i m a r a. d t Kuticb Ödön jó kl. 2 3 4 3 4 4 4 3 4 4 I. r. Sabljícs Zsigmond ö, d, jó h. 2 4 4 4 4 4 4 4 5 4 I. r. 30 Simon Ferencz d. kl. 1 2 2 2 3 2 3 2 3 3 1. r. 3 2 Sinkovics Dénes jó CS. 1 3 4 4 3 3 5 4 3 4 11. r. Sohár Kálmán jó h. 2 4 4 4 4 3 4 0 5 4 I. r. Sölyomi István t. h. 2 4 4 4 4 4 4 4 5 4 I r Sóos Jjnjos j° kl. 1 3 3 2 3 ] 3 3 3 3 3 í:.: I. r. I. r. I. r. 2 35 Stipán Ferencz jó kl. 1 3 4 3 3 2 3 4 3 2 S/nbó Ernő kl. 1 2 3 4 1 1 4 4 3 5 3 Szabó Lajos jó kl. 1 3 4 1 3 2 3 2 4 3 3 Szedélyi József d. kl. 2 3 4 1 4 3 4 3 3 3 4 I. r. kit !::: I.r. Szigetky Elemér ö, d, P e. 1 2 2 1 ] 1 1 1 1 3 3 40 Szíjártó Géza jó b. 2 4 4 3 4 3 4 2 3 1 Tersánczky Kálmán ism. jó h. 2 4 4 4 4 3 4 4 3 4 Thcodoiovics Pál g, katb. d. kl. 1 2 2 3 2 3 4 3 3 4 3 Vajda György jó kl. 1 3 3 4 3 2 4 3 3 3 4 I.r. I.r. !:; 3 Varga Gyula t. h. 1 3 4 4 2 1 4 4 4 3 45 Vcber Pál jó kl. 1 3 3 3 3 3 3 3 1 Zdelir Jósef d. kl. 2 4 4 3 3 2 4 2 3 2 Magántanuló: Nagy József. — Összesen 47. IV. Osztály. Névsor | Magaviselet | j Szorgalom J Rend e s tantárgyak Általános sorozat Mellék-tantárgyak j Vallástan Magyar nyelv Német 1 nyelv Történelem Mennyiség- Természettan 1 [ Vegytan Rajz Teatgya-korlat Műének 1 Français i Gynrsi rés Babos Árpád jó 2 4 4 4 2 4 4 4 3 3 I. r. 4 Belletz Ödön t. ki.! 1 2 4 2 1 4 3 3 3 4 I. r. 3 Botty Károly t. h. 1 3 4 3 1 4 3 4 4 3 1. r. Dőry Miklós ö, d. jó 2 1 3 1 2 2 2 2 4 3 jel. 5 Eperjesy Béla d. H. 1 2 3 2 2 3 2 3 3 4 1. r. 3 Filipits Lajos P- k. 1 1 2 1 2 2 2 3 3 jri- 3 Fornberg József P- k. 1 1 2 2 1 2 2 2 3 2 je1. Fráncsits György t. h. 2 3 4 4 4 4 4 4 3 4 i. r. | Friedláuder Iguácz izr. d. c. 1 1 1 2 1 1 1 1 2 -í 2 kit. 3 1 10 Friedlánder Mózes izr. t. kl. !, 1 4 3 1 3 3 4 3 4 1. r. 3 Fritz József d. h.1 1 1 4 2 1 4 4 2 1 3 I. r. 3 Gászner Ferencz jó ! kl. 1 2 4 2 1 3 3 2 3 1 1. r. Goricsánetz József t. h. ; 3 3 4 4 4 4 4 4 4 4 1. r. Handler Ferencz P- k. 1 1 2 2 1 2 1 1 3 j"l. 2 2 15 Hedl József jó ki. 2 2 3 2 3 2 2 3 3 1. r. 2 Hegedűs Ferencz jó ki. 1 l 3 4 1 4 3 4 4 ;; I. r. 1 Klein Ferencz izr. P- c..! 1 1 1 \' 1 1 1 1 1 3 3 kit. 1 Kremzer István d. h.\'l 1 2 4 4 1 4 3 4 3 4 1. r. I Kutnyák Mihály d. u. ; 2 3 4 4 3 4 4 4 3 4 I. r. 20 Laufer Mór izr. d. h." 1 2 4 1 2 4 4 2 4 4 I. r. 3 Mattosch Béla t. h. 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 1. r. 4 Méhes Kálmán JÓ i,.» 2 3 4 4 2 4 3 4 3 I. r. 2 Kovák .Nándor c. kl. 2 3 4 4 3 3 3 3 3 3 I. r. Novinszky János k i m a r a ,1 t 25 Pethő Jenő d. kl. ! 3 4 4 2 4 3 3 3 4 I r. 3 2 Pozsgay Imre d. kl. 1 2 3 2 2 3 3 3 1 3 I. r. Rátz Kálmán jó kl. 2 2 3 2 2 2 3 1. r. 3 2 Rózsavölgyi Antal d. kl. 1 1 3 3 2 3 3 2 3 I. r. 1 1 San ai István P- c. 1 1 1 1 1 1 1 1 3 4 kit. 2 30 Steffanits István P- 0. 1 1 1 1 1 2 l 1 1 1 kit. 2 1 Steinbeck Árpád jó h. 2 3 4 4 4 4 3 4 4 2 I. r. 4 Stingly Zsigmond t. CS. 4 4 4 4 4 4 4 5 3 4 11. r. Szabó Imre d. kl. 2 3 4 4 3 2 3 4 4 I. r. 4 Szigcthy Aladár d. k. 1 1 3 2 2 2 2 2 2 3 2 Thassy János jó k. 1 2 3 2 1 2 2 2 4 4 jel- 2 Wehofsits Aladár d ki. 1 1 3 2 2 3 2 2 3 I. r. ! Magántanuló: Gyurkovics József. Összesen: 37. — 29 - V. osztály. 1 Magaviselet | Szorgalom 1 Rendes tantárgyak Általános sorozat Mellé!,, tantárgyak Névsor | Valláatan Magyar ny.lv 1 Latin I ay.lv Görög Némfit Történelem Természet- | Mennyiség- Testgyn-kurlat Miiének iranez.a uyeh I GyorsirászatJ Babos Ármin d. h. 2 3 4 4 4 2 3 2 4 I. r. 4 Baranyav Ödön .1« h. 1 3 4 4 3 3 4 1 11. r. 3 4 Benedek János j" kl. 2 2 3 2 3 3 3 3 4 I. r. 3 Bertalan Titusz t. kl. 2 2 4 4 4 2 1 3 4 I. r. 2 6 Dörr Károly P- e. 1 1 1 1 1 1 1 1 3 kit. 3 Fattinger Sándor P- e. 1 1 1 1 1 1 1 1 4 kit 2 l Frász Tamás jó Ii. 4 4 4 4 4 4 4 5 I. r. 3 Göncz Árpád jó kl. 2 2 3 4 3 3 2 3 4 I. r 2 Hoiror János jó h. 2 2 4 4 4 2 3 4 1 I r. I. r. 10 iri. Horváth Gyiiigy d. kl. 1 2 3 2 3 1 2 3 4 ifj. Horváth György jó h. 1 4 4 4 4 4 3 4 1 I. r. 1 Heinczmnnn Attila helv. V k i m a d t Király Lajos ti. kl. 2 2 4 4 4 2 3 4 4 I. r. I. r. I. r. 21. r. kit Kollaiich Ltnáid tl. h. 3 3 4 4 4 3 2 4 15 Kutnyák Pál d. !\'• 2 2 3 2 2 1 3 4 2 3 Muisits Fernrez ism. i d. CS. 4 4 4 4 5 4 3 5 3 2 M fillér Lajos izr. d. e. 1 1 1 1 1 2 1 2 4 2 Németh László k i m a d t Rigó István tl. k. 1 1 1 1 2 2 3 Jel. \' 3 1 20 Sipos Gjula k i ni a d t Vizlendvay Imre d. e. 1 1 1 1 1 1 1 1 1 kit. ! l Magántanulók : Botka Manó, Báró Szegedi-Ensch Sándor, Weiszmayer Henrik izr — Összesen 24 VI. Osztály. \' Magaviselet j Szorgalom j Rendes tantárgyi k Általános soroz« | Mellék-tantárgyak Névsor 1 Vallástan i : r nyi.lv 1 Latin ti) elv 1 IrtéÖg nyelv Német nyelv Történelem Természet-raja Mennyi-ségtan Vegytan Tostgya-1 Icerlat Ének 1 franczia uyelv Gyorsirászatj Baán Zoltán j" CS. 2 3 4 5 4 3 4 4 4 11. r. 3 3 Bcndekovics István d. kl. i 2 4 4 3 2 1 3 1 5 1. r. i 2 Berger Mór. izr, i" kl. i 2 3 3 1 2 4 2 4 I. r. 3 Böröndy Gyula P i 1 2 2 1 1 2 1 4 Jel. 5 Bunczel Alfréd izr, JÓ kV. i 2 3 3 1 1 2 2 5 I. r. 3 Csiszár Pál P- e. i 1 1 1 2 1 2 1 2 kit. 3 2 i\'ischel Jakab. izr, d. kl. i 1 1 3 1 2 3 1 2 I. r. 3 Gyóre János izr, t. kl. i 2 4 3 3 2 2 1 1- r. 1 Hnusner József izr, d. kl. i 1 2 2 1 1 1 4 1 2 1. r. 1 10 Heinrieh Adolf d. kl. i 2 3 3 2 2 2 3 2 4 I. r. 2 Horváth Gyula d. kl. i 2 3 3 3 2 1 2 1 I. r. 2 1 Horváth Imre jó CS. 2 4 5 4 4 4 3 4 4 4 ¡11. r. 3 Horváth Károly jó kl. 1 2 4 4 3 2 2 3 2 2 I. r. 1 Marton Gyula ism, jó h. 2 1 4 4 4 1 4 4 3 13 I. r. 15 Mesies György k.t. kl. 2 2 4 3 3 4 3 4 3 2 I. r. 2 Mesies János f. CS. 1 4 5 5 4 4 3 4 3 1 II. r. Pa is Elek P- k. 1 1 1 1 2 1 1 3 1 Jel. 2 Schönfeld Frigyes, izr, P- e. 1 1 1 1 1 1 1 I 1 4 kit. 1 Sólyomy Tivadar jó h. 2 4 4 4 4 4 2 4 3 4 I. r. 4 20 Steinbock Büla jó h. 2 1 4 4 2 1 1 4 2 4 I. r. Steiiiei\' Ede, izr, p. e. 1 1 2 1 1 2 1 1 1 4 kit. 1 Szörcsöky Bála jó CS. 2 4 5 5 4 4 4 4 4 1 II. r. Tliassy Lajos jó kl 1 2 3 3 3 3 2 3 3 1 I. r. Varga Imre d. kl. .1 3 3 3 2 2 1 2 2 4 1. r. 3 Magántanulók: Sipos Károly, Zánkay Árpád. — Összesen: 26. VII. Osztály. Névsor Magaviselet Szorgalom Rendes tantárgyak Általános sorozat 1 Mellék-tantárgyak Vallástan j Magyar nyelv Latin nyelv Görög Német nyelv TOrtcnelem Mennyï-_segtan Természettan | Bölcsészet Teatgya-J korlat Műének k rancaia ayeiv 1 Gyorsírás Bausch István j» b. 2 2 4 4 4 2 4 4 4 4 I. r. Bettlheim Béla izr. d. e. 1 1 1 1 1 1 i 1 1 1 kit Csesznák Ödön d. h. 1 2 4 3 4 S 4 4 4 3 I. r. 2 Csutorás Márton k i m a r a d t 5 Ozompó Lajos t. cs. 2 4 4 4 5 3 4 4 4 1 II. r. 3 Eperjcssy Dezső d. kl. 1 3 4 4 2 3 2 3 3 4 I. r. I 1 Gaál György d. kl. I 3 3 3 4 2 3 2 3 3 I. r. 3 Gaszncr Pál J» k. \' 1 1 3 2 2 1 2 2 2 4 jeles 1 Halis István jó kl. 1 1 3 3 4 3 3 4 4 3 I. r. 10 Hartberger Gusztáv d. kl. 1 2 3 2 3 2 1 1 2 4 I. r. Havlitsek Aiubró d. k. 1 1 2 1 2 1 2 2 1 2 jel. 2 Káncz Adolf k i m a r a d t Kele Antal d. kl. 1 3 3 3 2 2 2 1 2 1 I. r. 1 Kocsis Lajos d, kl. 1 1 3 2 3 2 2 3 2 3 I. r. 3 15 Kölgvessy Kálmán jő kl. 1 2 4 3 3 1 4 4 3 4 I. r. 2 König Gyula izr. d. k. 1 l 3 2 1 2 2 1 2 4 jeles 2 1 Mennybárt Antal d. k. 1 1 3 2 2 1 1 2 2 4 jeles Neusiedler Antal jó kl, 1 2 4 2 3 1 4 3 3 4 I. r. 1 Petrokovics Ferencz P- k. 1 1 2 1 2 1 2 1 I 1 jel. 20 Rothschild Jakab izr. d. •• 1 I 2 1 I 1 1 1 2 4 kit. Rothschild Samu izr. k i m a r a d t Saly Ágost ág. v. ;jó kl. 1 4 3 3 1 4 3 3 3 2 I. r. 2 1 Scholz Győző d. k. 1 I 2 1 1 1 2 2 2 1 jel. 1 1 Schrőder Aladár t. h. 1 3 4 4 4 1 4 3 3 4 I. r. 3 25 Sbuch Lajos j t. h. 2 4 4 4 4 3 3 4 3 4 I. r. 3 Szervey Adolf ö. d. jó k. 1 2 3 2 2 2 2 2 2 4 jel. 3 Szmodis Andor jó kl. 1 1 3 2 3 2 3 3 2 4 I. r. 2 2 Sztruppi Oszkár k i m a r a d t Talabér István jó kl. 1 2 4 2 4 2 2 3 2 4 I. r. 2 30 Tárnok Antal d. kl. 1 3 3 2 3 1 2 2 2 I. r. 2 2 Tersáuczky József k i m a r a d t TJnger Adolf izr. jó h. 1 4 4 4 2 3 4 4 4 2 I. r. Zombory Lajos jó h. 1 4 4 4 4 3 3 2 4 2 I.r. 2 1 Zeniek Árpád ism. k i m a r a d t Magántanulók: Csizmadia Mátyás. Farkas Sándor. Götz Sándor. Jankovick Géza. Kauzli Dezső. Neumark Béla. izr. Polizsánszky Kálmán. — Összesen: 41. VIII. Osztály. Bagoly Lajos Belesi ts Ignácz Blauborn Ferencz Bonczy Sándor 5 Boronkay Gábor Breuer Miksa izr. Csecsinovics Gyula Csurda József. Deák Ferencz 10 Domaniczky Béla Farkas Gyula Geiszl Kálmán Gretes József Horváth Endre 15 Jünker Sándor izr. Kiss István Kovács József Kozáry József Köhler Róbert 20 Markovits István Merkly Antal Radocza János Udvardy Gyula Veledits Lajos 25 Vojnits István Winter Vilmos izr. Magán tanulók : Csizmazia Mátyás Jeszenszky Béla Jeszenszky Lajos Neumark Béla izr. Szabó József. Összesen: 31 Rendkívüli E tanév folytán rendkívüli tantárgyakként taníttattak az intézet körében a franczia nyelv, gyorsírás, műének, zene és a rajz. a) A franczia nyelvet tanulta összesen 23 növendék négy csoportra osztva. A heti órák száma 4. b) A gyorsírásra hetenkint szintén 4 óra fordíttatott. Tanulta 41 kezdő és 10 haladó. c) A műéneket illetőleg a felsőbb osztályokból (négyes) férfikar, az alsóbbakból pedig (keítős) gyermekkar szerveztet tt. Az előbbinek volt 56, az utóbbinak 86 tagja. — A férfikar mind egyházi, mind világi énekekben gyakoroltatott; a gyermekkar pedig leginkább az éneklés alaptanaiban s gyakorlását könnyebb darabok előadásában nyert oktatást. Tanóra hetenkint 2. — A beírások al kalmával az igazgatóság énekpénz czimén minden tanulótól (a szegények kivételével) 1 — 1 forintot tantárgyak. szedvén, az ének tanárt az így begyült ősszegből díjazta. d) A tanév második havában 13 tanulónak, kik a zenében már bírtak több-kevesebb jártassággal — önkénytes vállalkozása folytán megalakult a gymnasiumi zenekar s működését azonnal meg is kezdette hetenkint 4 órával. A tanítás díját maguk a működő tagok adták össze havonkint. Hogy pedig a zeneoktatás a gymnasiumban élénkebb lendületet vegyen, és állandóvá tétethessék ; a tanú ló-ifjúságból számosan — mint pártoló tagok — mérsékelt havi illetmény fizetésére kötelezték magukat; minek következtében az intézet számára már három darab vonós hangszer szereztetett 67 frt. értékben. e) A rajznak, mint magán tantárgynak gyakorlásában 19 tanuló vett részt heti 2 órában. A ymnasiuniL ifjúság statisticai egybeállítása Vallás Nemzetiség Érdemsorozat Osztály. Népesség ltom. kath. i (lőr. kel. Ágostai Helvét Izraelita_| Magyar Német Horvát Kitűnő Jeles I. rendu II. rendű III. rendű Vizsgálat előtt kilépett Magántanuló Tandij-fizetó Tandij-mentes 1. 68 54 - 1 - 13 68 - 3 6 37 15 2 5 7 64 4 11. 52 43 — 1 1 < 50 1 1 5 7 28 10 - 2 - 45 7 ni. 47 42 1 1 _ 3 45 - 2 3 4 36 3 - 1 1 44 3 IV. 37 33 - - 4 36 1 - 4 6 25 1 - 1 1 34 3 V. 24 21 - - 1 2 10 2 3 4 3 13 1 - 3 3 23 1 VI. 26 20 - - - 6 26 - - 3 2 16 4 - 1 2 23 3 VII. 41 35 - 1 - 5 40 - 1 2 10 21 1 - 7 7 36 5 VUI. 31 27 - - - 4 30 - 1 5 5 21 - - - 5 28 3 Osszo g 326 275 1 4 2 44 314 4 8 29 43 197 35 2 20 26 297 29 Az érettségi vizsgálatok eredménye az 187\'4-iki tanév végén. AVIII. osztálybeli tanulók száma Érettségi vizsgálatra jelentkezett Visszautasíttatott Kitűnően Egyszerűen A távozók közül jogi mútani orvosi tanári ^ egyházi gazdá-szati bányászati erdészeti j érettnek nyilváníttatott pályát választott 31 30 6 6 18 8 4 5 1 2 1 1 2 Az 1873/4. tanév végén az írásbeli érettségi vizsgálatok julius hó négy első, a szóbeliek pedig julius 25 — 27. napjain tartattak. Ezen kivül érettségi vizsgálatok voltak még e tanév deczember és május havában, az elsőn 1, az utóbbin 2 magántannló nyilváníttatott egyszerűen érettnek. Figyelmeztetés. A Djilvónos tanulók szabályszeiü fölvétele sept. 29. ós 30. s october havának há rom első napján történik: ezt a pót- és javító viszgálatok előzik meg. A fölvétel föltételei a következők : a) a gymrásium első osztályába szabályszerűen csak ki-lenez évet betöltött, vagy idősebb tanuló vétetik föl b) az ismeretek mértékére nézve, értelmes és folyékony olvasás, a nyelvtanból az alaktan főbb részeinek, az egyszerű, bővített és összetett mondatoknak a számvetésbe az egész számok négy alapműveletének és a közönséges törtszámoknak ismerete kívántatik. — Tekintet nélkül arra. hány elemi osztályt végzett az illető, a gymnasium első osztályában való fölvételre nézve egyedül az életkor s a kellő szigorral megtartandó fölvételi vizsgálat eredménye határoz. A növendék, bármely osztályba kiván fölvétetni. addigi tanulmányairól szóló bizonyitványnyal személyesen, még pedig szülei, gyámja, vagy ezek megbízottja kíséretében tartozik a fölvételre ;iz igazgatónál és az illető osztályfőnöknél megjelenni. Azon szülők, vfgy gyemnokok, kik nem liknak helyben, gyermekök. illetőleg gyámoljok fölvételekor alkalmas helyettest tartoznak megnevelni, kire házi felügyeleti jogaikat és kötelességeiket átruházzák. A szülők vagy gyámnokok az e részben történt változást tartoznak az igazgató vagy az osztályfőnök tudomására juttatni: másrészt a tanári karnak jogában áll ott, hol alapos okai vannak a házi felügyeletet elégtelennek vagy épen károsnak tartani, tanártesületi határozat alapján követelni, hogy a felügyeletben czélszeiü változás eszközöltessék. Azon tanulók, kik a gjmrasiumot évközben akarják változtatni, ez iránti szándékukat eltávozás előtt saját igazgatóságuknál tartoznak bejelenteni, Minden magántanuló köteles a gymnasium négj alsó osztályából leteendő vizsgálat alkalmával pn\'bs rajzokat előmutatni, s rajztanár jelenlétében az osztálynak megfelelőkét rajzot készíteni. Oly tanuló, ki valamejy kötelezett tantárgyból elégtelen érdemjegyet nyert, javítási engedélyért folyamodba tik. Az ily folyamodványok aug. 8-ig az igazgatónál nyújtandók be. Kelt Nagy-Kanizsán, julins 31-én 1874 . FAllKAS LÁSZLÓ, igazgató. |
