* Adobe Reader letöltése (PDF fájlokhoz)
| 4.85 MB | |
| 2018-11-23 15:03:40 | |
 | |||||||
Nyilvános  697 | 1842 | A Kegyes-Tanítórendiek | vezetése alatt álló Nagy-Kanizsai Kath. Főgymnasium értesítője 1875-76-iki tanévről. Nagy-Kanizsa. Nyomtatott Wajdits József gyorssajtóján 1876. A következő szöveg a füzetből keletkezett automata szövegfelismertetés segítségével: IVJUVJI l ÍJ» \' iiliH l \\> II.II.1 I\'II\'II VEZETÉSE ALATT ÁLLÓ NAGY-KANIZSAI KATH. T m m a ÉRTESÍTŐJE AZ 1875 —1876-iki T.A. 33J- 3ÉS ^ 3F8.C> X-.- Í /í ■■ 0-40— NAGY-KANIZSA. NYOMATOTT WAJDITS JÓZSEF GYORSSAJTÓJÁN\' 187G. KEGYES-TANITORENDIEK VEZETÉSE ALATT ÁLLÓ NAGY-KANIZSAI KATH. ff ERTESITOJE AZ 1875 —1876-iki TANÉVRŐL. NAGY-KANIZSA. NYOMATOTT WAJDITS JÓZSEF GYORSSAJTÓJÁN 1876. A rövidítések magyarázata. helv. v. = helvét vallású; ág. v. = ágostai vallású; g. kath. = görög katholikus; izr. == izraelita; ism. = ismétlő; kit, = kitűnő; jel. == jeles; I. r. = első rendű; II. r. == másod rendű; III. r. = harmad rendű; p. = példás; d. = dicséretes; t, = törvényszerű, k. t. = kevesbbé törvényszerű; n. t. == nem törvényszerű; e. = ernyedetlen; k. = kitartó; kl. = kellő; h. = hanyatló; cs. = csekély; s. == semmi; 1. = kitűnő; 2. = jeles; 3. = jó; 4. = elégséges; 5. = elégtelen; 6. «= semmi; v. m. = vizsgálatlanul maradt; ö. d. = ösztöndíjas. VA&YON ÉS BIRTOK A RÉGI ATTIKÁBAN. Azon alapkövek között, melyeken az állam egész épülete nyugszik, nem utolsó helyet foglal el az egyes állampolgárok vagyona; sőt az állam fönállása egyenesen csak ott lehetséges, hol az egyesek biztos és rendezett vagyon fölött rendelkeznek. Tagadhatlan ugyanis, hogy az állam ereje s jóléte egyedül az egyes polgárok működésétől, e működések összítésétől s helyes fölhasználásától függ. Azon működésekhez pedig, melyeket az egyes polgártól vagy közvetlenül az állam, vagy önföntar-tása — s igy közvetve az állam föntartása — igényel, még más segédeszközök is szükségeltetnek, mint amelyekkel közvetlenül a természettől van ellátva; ide ugyanis a testen s szellemen kivül még bizonyos külső tárgyak is kívántatnak, eszközök a cél elérésére. Ezen eszközök összessége képezi a vagyont. Meglehet talán, líogy szemben a népek s államok történelmi fejlődésével az egyesek vagyoni állapotának vizsgálása csekélységnek látszik; de semmikép sem lényegtelen; mert az egyesek érdekei nemcsak hogy a legszorosabb összefüggésben állanak az államérdekekkel, hanem azokra fontos befolyást is gyakorolnak. Vagy ki ne tudná, mily döntőleg hat a vagyon minősége s mennyisége ugy az egyednek testi s szellemi állapotára mint a családi viszonyokra s azon álláspontra, melyet az állam befelé saját polgáraival, s kifelé más államokkal szemben elfoglal? Érezhető volt e hatás mindenkor, s napjainkban is átalános figyelmet s érdelkeltséget keltett. Nem lesz tehát érdektelen azon vagyoni állapotokat s birtokviszonyokat közelebbről vizsgálni, melyek között a görög, főleg az attikai nép minden irányban a tökélynek legmagasabb fokát érte el, és egy tekintetet vetni azon anyagi alapra, melyből e tökély sarjazott. Minthogy a vagyoni állapot nagy részben az ország természeti viszonyaitól s az emberek testi s szellemi tulajdonságaitól függ, szükséges a görög földet s népet is néhány szóval jellemezni. *) Források: Büchsenschütz, Besitz und Erwerb im gricchischen Altertliume. — Hermann, Lehrbuch der griechischen Privatalterthiimer. — Böckh, die Staatshaushaltung der Athener. — Télfy, Corpus Juris Attici. — Görögország a természettől sok előnynyel volt ugyan megáldva, de azért korántsem táplálta lakóit tétlenségben; sőt ellenkezőleg, az életfön-tartás komoly munkásságot, fáradhatlan tevékenységet igényelt. Azért mondhatta Demaratos Xerxesnek, hogy a szegénység természetes társa a hellen földnek. (Herod. VII. 102.) Az ország legnagyobb része hegyes; ami kevés sikság van, az is csekély terjedelmű; azonban a sziklákon is található még oly vastag földréteg, mely művelésre alkalmas. Azért a legrégibb irók is említik a földbirtokot a föld- s kertművelés céljából (Hom. II. VI. 185), mely a házi s állami viszonyok alapját képezte, s ismét több rendbeli épületeket s eszközöket tételezett föl. A földműveléssel szorosan összefüggött a baromtenyésztés, melynek a nagy mennyiségű erdei s hegyi legelők kiválóan kedveztek. Az erdők rejtettek ugyan vadat, de nem oly nagy számban, hogy a nép csupán vadászatból megélhetett volna; a halászat pedig nagyobb kiterjedésű szárazföldi vizek hiányában úgyszólván csak a tengerpartokra szorítkozott. így tehát a görög föld természeti viszonyai állandó lakhelyhez kötötték a népet; a földművelés és baromtenyésztés biztosította neki a megélhetést s lehetővé tette a további művelődést és fejlődést. A talajviszonyokon kivül még különösen a nép testi s szellemi tulajdonságai is kedveztek a vagyoni állapotnak. Az egész nép oly tulajdonokkal volt fölruházva, melyek Socrates szerént (Xen. Mem. IV. 1. 2) a szerencsés természeteket alkotják. Erős test, nagymérvű szellemi elevenség mind a földfogásban, mind az önálló alkotásban, mely a vagyonszerzés terén is okvetlenül élénk tevékenységre ösztönözte őt. Főleg a művészi hajlam volt az, mely a görög népet kiválóan jellemezte; miértis a vagyonszerzés nem szorítkozott pusztán az életszükségletek födözésére megkívánt tárgyakra, hanem kiterjeszkedett azokra is, melyek a nyilvános és magán életet szebbé, díszesebbé tették, annak bizonyos kellemet s kényelmet kölcsönöztek. Ezért már ősidőktől fogva észrevehető a görög népnél, hogy a vagyonszerzést, melyben különös örömét lelte, nagy előszeretettel gyakorolta is; gyakorolta pedig ezt annál nagyobb mértékben, minél inkább érvényre emelkedett nála azon meggyőződés, hogy a valódi férfierény csak ott virágozhatik kellőképen, hol nem kell anyagi gondokkal küzdeni s a politikai tevékenységet az életföntartásra irányzott tevékenységnek föláldozni. Ez volt az ok, amiért az egész görög népet kapzsiságról, hírvágyról vádolták. Találkoztak ugyan egyesek, kik az anyagi vagyonnal mitsem törődtek, sőt azt meg is vetették; de ezeknek vajmi kevés követőjük akadt. Aristides önzetlensége s önmegtartóztatása átalános cso- dálat tárgyát képezte; de ép oly kevéssé vonzott e példa, amily kevéssé tudtak érvényre jutni az egyes bölcsészek, mint Socrates, a cynikusok vagy stoikusok tanai a gyakorlati életben. Miután az eddigiekben átalánosságban láttuk, hogy a görög föld és nép természeti tulajdonságai mennyire kedveztek a vagyoni állapotnak, vizsgáljuk ezt részleteiben; mégpedig különösen az attikaiaknál, mint kiknél az egész görög szellem, nemkülönben a birtokviszonyok is legteljesebb kifejlődésüket nyerték. Az attikai családfő vagyona lényegileg azon két nemből állott, melyet a nyelvszokás oüaía ásayfc és f«yspí elnevezésekkel jelöl. Megfelel e különböztetésnek a magyar „ingó s ingatlan vagyon". Az alkatrészeket illetőleg azonban a kettő közti határ már az ókorban sem volt szigorúan megállapítva; minthogy t. i. csak az ingatlanok után kellett adót fizetni, az ingóságok pedig adómentesek voltak, nagyon természetes, hogy sokszor helyi törvényektől vagy személyes érdektől függött az egyik vagy másik fogalom terjedelmének meghatározása. így valamely váltó üzletben levő pénz is olykor az ingatlanok közé soroltatott, jóllehet közönségesen ingónak tekintetett, mit ezen kifejezés: á-pavtTsiv ~y. br.j., melynek jelent-ménye: birtokát pénzzé tenni, eléggé bizonyít. Az ingatlan vagyont képezték a szántóföldek, legelők, erdők, kertek s az ezekhez tartozó gazdasági épületek, nemkülönben a városban levő lakházak és gyárak; végül ide számíttattak még a bányák is. Az ingóságok alkatrészei voltak a rabszolgák, baromálladék, gazdasági eszközök, szerszámok, bútorok, ruhanemiiek, készpénz és a fényűzési tárgyak; szóval mindaz, ami valamely háztartás fölszereléséhez szükséges ( ti j\'ra-Xa ). Csak ékszereknél, serlegeknél s más ily értékes örökölt tárgyaknál, melyeket különös becsben tartottak, szoktak kivételt tenni, s azokat gyakran a család ingatlanai közé számították. így különíti el ezeket Demosthenes: „Az ingó vagyon, a serlegek, továbbá az arany, valamint a ruhák s anyámnak ékszerei". (Adv. Aphob. I. §. 10). Lássuk már most az ingó s ingatlan vagyon alkatrészeit egyenkint. I. Ingatlanok. Szántóföldek. Valamint egész Görögországnak, úgy az attikai államnak is alapföltételét a földművelés s ezzel kapcsolatban a baromtenyésztés képezte; innen önként következik, hogy az egyesek vagyonának leglényegesebb része a földbirtokban állott. Hesiodus a családi tűzhely megalapítására szükséges dolgok fölsorolásánál a lakházon s a házi nőn kivül az ekevonó jószágot is említi, mint szükséges kelléket (Munkák és napok, 405). — Demeter, a földművelés istennője, a legszorosabb összefüggésben áll nemcsak a házassággal, mint a családi s társadalmi élet alapjával, hanem magukkal az állam törvényeivel is; innen mellékneve „törvényadó" (B^.nfíps;). A földművelés nemcsak táplálta, hanem kedvező körülmények közt gazdagította is a vele foglalkozókat; ez okból még akkor is megtartotta nagy jelentőségét, midőn az emberek nem laktak többé szétszórva tanyákon, és a városi élet működésük egy részének egészen más irányt adott, Xenophon szerént „még az igen gazdagok sem hagynak föl a földműveléssel" (Oec. V. I). Mily fontos szerepet visz a földbirtok oly államban, hol a társadalmi s politikai viszonyok magas fejlődési fokot értek el, azt, legalább körvonalaiban, mutatja Athén. Solon ugyanis törvényhozásában megszüntetvén a földművelő népnek függését a nagybirtokosoktól, timokratikus alapon a földbirtokhoz kötötte az egyes polgárok politikai jogosultságának fokozatát. „E célból a polgárokat vagyonuk szerént bizonyos osztályokba sorolta. Azokat, kiknek száraz vagy folyékony termékekben évenkint 500 mérőjük (szárazaknál ¡j.áSijj.voc — 52-5 liter; folyékonyaknál [j-z-pr^c — 39-4 liter) volt, elsőknek rendelé s > ötszáz mérősöknek nevezé. A második osztályba azokat helyezé, kik lovat tarthattak, vagy 300 mérőt arattak; ezeket \'nreáSa tcaoDvtí;, lovagrendieknek nevezték. A harmadik osztálybeliek voltak a i^ykai, szekeresek, kiknek mindkét nemű termékből 200 mérőjük volt. A többi polgár mind kézműves, napszámos nevet nyert," (Plut. Sol. 18.) Ezen adatokból következtethetni, hogy a földbirtok meglehetősen meg volt osztva a lakosság közt; föl lehet ugyanis tenni, hogy a negyedik osztályba tartozóknak is, bár napszámosoknak neveztettek, volt némi földbirtokuk, melyet maguk műveltek; csakhogy ennek kiterjedése nem lehetett valami nagy. Az egyes birtokok területére vonatkozólag csak hiányos adataink vannak. Attikában a talajviszonyok úgy hozták magukkal, hogy a legterjedelmesebb birtokok az ország határán, a tengerpart mellett feküdtek (ír/av.x!); a város közelében fekvők sokkal kisebbek voltak. Itt megjegyezhetjük, miszerént Görögországban az átalánosan használt területmérték a plethron volt, mely = 10.000 Q görög láb = 950\'5 □ meter — valamivel több y6 katastr. holdnál. A görög irók említenek földbirtokokat 300 plethron területtel; de ezek mellett nagy számmal még olyanokat is, melyeknek terjedelme csak 60, 20, 10, sőt, 6, 4, 2 plethron volt. Egyébiránt a földek árából, melyről alább lesz szó, szintén ki fog tűnni, mily csekély lehetett egyes telkek kiterjedése. Kertek. A termesztésre szánt föld kétféle volt, u. m. ■¡•¡j <itAvj (sima) és zsfj-csuyivr, (beültetett föld.) Az előbbi alatt értették a szorosan vett szántóföldeket ; az utóbbi alatt pedig a gyümölcsfákkal, szőlővel, hüvelyes veteményekkel vagy virágokkal beültetett földet. Ez igen nagy részét tehette a művelt földnek, mert a bortermelés nagyban űzetett, és nagy számban fordultak elő a kertek is, melyek eredetileg gyümölcs és bor, de később konyhanövények termesztésére is alkalmaztattak. Nagy fáradságot fordítottak a kertekre s kiváló gonddal művelték azokat főleg a bor és olaj végett, mely két cikk Attikában igen fontos volt. A talaj tetemes munkát és még több figyelmet igényelt, mint a szántóföld; az egyes növényfajok kezelését illetőleg a gazdasággal foglalkozó Íróknál igen sok útmutatást találunk, melyek a legkisebb részletekig tárgyalják a kertek művelését és a növényekkel való bánásmódot. Ebből egyúttal az is következik, hogy főtörek-vésiiket képezte a termést mind mennyiség mind minőség tekintetében emelni s ez által a kerteket minél jövedelmezőbbekké tenni. Tulajdonké-peni virágos kertek, melyek közvetlenül a lakház mellett voltak, csak Epikurus befolyása alatt keletkeztek. Ezekről Plinius igy ír: Jam quidem hortorum nomine in ipsa urbe delicias, agros villasque possident. Primus hoc instituit Athenis Epicurus, otii magister; usque ad eum moris non fuerat in oppidis habitari rura. (Hist. Nat. XIX. 19.) Athén délkeleti részének neve Kvjm (kertek); e név azt mutatja, hogy itt nagy kiterjedésű kertek léteztek. A termékeket illetőleg a gabonaneműeken kivül legjövedelmezőbb volt a bor, olaj s füge; különösen kitűnt Attikában az árpa (•/,iot5o?spe; Yap apícn;. Theoplir. Hist. Plant. YIII. 8. 2) és a füge; az olajfák egész erdőket képeztek, s tenyésztésük törvényes intézkedések által volt biztosítva. Rétek és legelők. Minthogy a tartomány legnagyobb része hegyes volt s vizben sem igen bővelkedett, azért tulajdonképeni rétje is kevés volt Attikának; de annál több volt a hegyi s erdei legelő, az úgynevezett ¡peAAeú?. A rétművelés nemcsak Attikában, de egész Görögországban soha valami nagy jelentőséggel nem .bírt; kitűnik ez azon szólásmódból is, hogy rosz időt kivántak a szénagyüjtésre (xaxíjv yjsp-tou 5uyx:;j..s-/,v), mivel ugyanazon időben a vetésekre kellett az eső; hanem e helyett a takarmányfüvek némely fajait a szántóföldeken termesztették. Erdők. Görögország eredetileg igen gazdag volt erdőkben, melyek nagy területeket foglaltak el; de úgy látszik, nem igen kíméletesen bántak velők, amennyiben a Kr. előtti 5. században az attikai erdők már nem szolgáltattak annyi fát, amennyi a házak s hajók építéséhez megkívántatott, s az atheniek az épületfát legnagyobbrészt Pontus s Makedo-niából kényszerültek hozatni. Később e fahiány még inkább fokozódott, úgy, hogy Sulla Athén ostrománál már a szent ligetek, az Akadémia s Lykeion fáit használta az ostromgépek készítésénél (Plut. Sulla 12). Az erdők ugyan legnagyobbrészt az állam tulajdonát képezték, de találtatnak magánosok birtokában is, kiknek tetemes és biztos jövedelmet hoztak. Bányák. Az ingatlanokhoz tartoztak még a bányák is. Görögország hegyei nem igen bővelkedtek ércben, és ahol nagyobb mennyiségben fordult is elő, nem mindenütt iparkodtak azt kiaknázni. Legnevezetesebbek voltak a laurioni ezüstbányák déli Attikában; ezeket még Xe-nophon (444—354 Kr. e.) kiapadhatlanoknak tartotta; de már Demosthenes idejében (384—322 Kr. e.) szűkebben adták az ezüstöt; Strabon pedig (66 Kr. e. — 24 Kr. u.) azt írja, hogy mikor ő ott járt, még a régi salakot is újra megolvasztották, mert a bányák ezüsttartalma egészen kiapadt. — Kimon alatt (463 Kr. e.) az atheniek még Tlira-kiában is szereztek bányákat, melyek közt Skapte Hyle aranybányái leginkább érdemelnek említést. A bányák az állam tulajdonát képezték, mely azokat úgy értékesítette, hogy részletekre osztva, magánosoknak, de csakis polgároknak vagy polgárjoggal biró, védenceknek (taoTsXsí?) adta ki örökös haszonbérbe. A Epületek. Térjünk át most az ingatlanok egy másik nemére, az épületekre. Minthogy a görög polgár életének legnagyobb részét a nyil- vánosságban töltötte, azért a görög ház nem annyira állandó benlakás céljából rendeztetett be, hanem inkább csak zárt helynek tekintetett az ingó vagyon elhelyezésére, valamint a háztartásnál szükséges teendők végzésére, és, legalább a férfinak, csak időnkinti tartózkodási helyét képezte. Xenophon szerént az a legkényelmesebb és legszebb ház, hol az ember maga is minden évszakban legkellemesebben tartózkodhatik s vagyonát is a legbiztosabban helyezheti el (Mem. III. 8. 10). Ezen szempontok szer ént alakulnak az ide vonatkozó részletek. Ami pl. a kényelmet illeti, melyet minden háznak nyújtani kell, itt első sorban megkívántatik, hogy a család ne kényszerüljön azt egy másik családdal megosztani. A legrégibb korra vonatkozólag bizonyosnak mondható, hogy nem volt benszü-lött családatya, kinek tulajdon hajléka nem volt volna. Hesiod a család megalapítására nézve első kelléknek mondja a saját házat (or/.ov ¡j.£v zpúv.a-.a. ; Munkák és napok 405.); a későbbi korban pedig „hajléktalan" és „hontalan" egyjelentésű fogalmak voltak, és ot-Mc alatt a görög nemcsak lakházat, hanem családot is értett. Hogy a földművelést űző lakosoknak földbirtokukon saját házuk is volt, az magától értetik; de föltehető, hogy a városbeliek közöl is minden egyes polgár, talán csak a legszegényebbek kivételével, a maga házában lakott. Socrates idejében (469—399 Kr. e.) tízezernél több volt Athen-ben az épületek száma (Xem. Mem. III. 6. 14); Attika összes polgárainak száma pedig csak vagy húszezer volt. Biztosan föltehető, hogy ezek közöl a felénél több aligha lakott a fővárosban. Ha már most leszámítjuk az épületek közöl azokat, melyek nem szolgáltak lakások, hanem gyárak vagy műhelyek gyanánt, vagy egyéb célokra használtattak, még mindig azon kedvező eredményre jutunk, hogy nagyon kevés volt azon házak száma, melyekben egynél több család lakott. A házak csekély ára ugyanis lehetővé tette, hogy még a kevesbbé módosak is szerezhettek maguknak hajlékot. A közönséges lakházaknál a telek sem nagy, sem drága nem volt; az építkezési anyag sem került sokba; mert, mint Xenoplionból (Mem. III. 1. 7) tudjuk, az alapot terméskőből, a falakat pedig téglából vagy vályogból készítették, mely anyagok mindenütt oly nagy mennyiségben voltak, hogy beszerzésük semmi nehézséget sem okozott. Midőn Athén a legnagyobb virágzási fokot érte el s a legfényesebb s legremekebb középületekkel diszeskedett, a közönséges lakházak mégis kicsinyek, mitsem mutatók s rendszerént csak földszintiek voltak; még a gazdagságuk vagy polgári állásuk által kitűnő emberek lakása sem képezett kivételt; legfölebb, hogy kis rézlemezek- — 10 — . kel volt ékesítve, mint pl. Phokion liáza. (Plut. Pliok. 18.) Csak később, midőn a művészetek fölvirágzásával a régi egyszerűség helyébe a fényűzés lépett , csak akkor kezdették a lakházakat is pazar fénynyel kiállítani, gazdag festményekkel, aranynyal, elefántcsonttal s egyéb diszítményekkel ékesíteni; miértis Demosthenes több ízben arról panaszkodik, hogy némelyek a középületeknél fényesebb lakházakat építenek. (Olynth. III. 29. és Aristokr. 208.) A lakház fölosztását s belső berendezését elmellőzzük; egyrészt, mert nem tartozik szorosan tárgyunkhoz; másrészt pedig azért, minthogy ez sokkal messzebb vezetne, mintsem ez igénytelen munkálat kerete megengedi. Az ingatlanok ára. Mielőtt az ingó vagyon tárgyalására térnénk át, helyén lesz talán néhány szóval említést tenni azon árról is, melyen az ingatlanok keltek. Ami már a földbirtokot illeti, világos, hogy annak fekvése s minősége szerént, továbbá az időviszonyokhoz képest ára is rendkívüli változékony volt, A városhoz közelebb fekvő, valamint a yij icsfutsu^vyj (beültetett föld) természetes, hogy sokkal drágábban kelt, mint a távolabb fekvő, vagy pedig az ngynevezett ^ <\\»M (sima föld); mindazáltal nincsenek oly biztos adataink, melyekből ezek árát egész pontossággal meghatározni lehetne. Két attikai föliratból tudjuk ugyan, hogy Pallene községben egy telek 50 drachmán (20 írt.) kelt el; más földek ára pedig 100—800 drachma (40—320 fit) volt; Demosthenes és Isaeus egy talentumot (2400 frt.) érő földet említenek; sőt előferdül oly jószág is, melynek értéke harmadfél talentumra (6000 frt.) becsültetett; azonban mindezen adatok hiányosak, mert a földek nagysága s minősége egy szóval sincs említve. Boeckh szerént (Staatsh. d. Ath. I. 89.) mégis középszámítással 50 drachmára tehetni egy plethron árát; megjegyeztetvén, hogy a körülményekhez képest ezen középárnál jóval drágábban, de másrészt tetemesen olcsóbban is űzették a föld plethronát. Ami pedig a lakházak árát illeti, erre még nagyobb befolyása volt a fekvésnek, mint a földbirtokéra. Természetes, hogy a vidéki városokban sokkal kisebb volt a házak ára, mint a fővárosban, Athénben. A legolcsóbb ház, melyről a görög írók említést tesznek, 3 minára (120 frt.) becsültetett; nem sokkal többet érhetett Socrates háza sem, ki összes vagyonának értéket 5 minára (200 frt.) teszi. Mily kicsinyek, szegényesek lehettek e házak, onnan gyanítható, hogy De- — 11 — . mosthenes egy oly házat is, mely 7 minán (280 frt.) kelt el, csak házikónak nevez. Ezen minimumtól kezdve igen különböző a házak ára; legközönségesebb ár volt 20—30 mina (800—1200 frt,); de voltak 50, 100, sőt 120 minát (2000, 4000, 4800 frt.) érő házak is. Az ingatlanok utáni jövedelem. A földbirtok jövedelme azon esetben, midőn azt a tulajdonos maga művelte, átalánosságban meg nem határozható; a tényezők ugyanis, melyektől az függ, számokban ki nem fejezhetők s nem átalános érvényűek; annyit azonban tudunk, hogy a földbirtok nemcsak táplálta, hanem kedvező körülmények közt tulajdonosát még gazdagította is. Sokkal biztosabb s határozottabb volt a jövedelem akkor, midőn a tulajdonos földbirtokát haszonbérbe adta-( ez okból a bérbeadás nemcsak Attikában, de egész Görögországban is nagyban dívott, sőt némely esetekben a törvény által egyenesen követeltetett. A bérlő s tulajdonos közti jogviszonyok fejtegetése a jogtan körébe tartozván, e helyt bátran elmaradhat; csak a szerződésekről akarunk röviden megemlékezni. Ha a bérlő s bérbeadó megyeztek a föltételek iránt, azokat irásba foglalták. E szerződések, mint a még fön-levő példányok mutatják, a bérbeadott tárgy szoros meghatározását, a szerződő felek neveit, a bérletidőt, a bérösszeget s a fizetés módozatait foglalták magukban; megemlíttetett továbbá még a biztosíték is, melyet a bérlő kötelezettsége pontos teljesítése iránt nyújthatott. A tárgy vagy ideiglenesen, vagy örök időkre (asváw;) adatott bérbe. A földbirtoknál aligha volt a bérletidő kevesebb egy évnél; de rendszerént hosszabb időre adatott az ki. A bérletösszeg a tárgy értékének körülbelül 8 százalékát tette, ami meglehetős kevés a tőkepénzekhez viszonyítva, melyek 12 százalékon alól ki nem adattak. A bérösszeget vagy egész, vagy fél-, vagy harmadévi részletekben kellett lefizetni. Jóllehet mindegyik polgár azon volt, hogy saját házában lakhassék, mégis találkoztak olyanok, kik ezt vagy szegénységök miatt nem te hették, vagy, mert arra följogosítva nem voltak. Ez utóbbiakhoz tartoztak az idegenek (£évot) és a védencpolgárok ((/.¿tomot), kiknek csak különös kitüntetés gyanánt engedtetett meg a földbirtok s házszerzés. Ennélfogva korán érezhetővé vált a bérházak (auvcixía;) * szükségessége; még pedig annál nagyobb mértékben, minél virágzóbb volt valamely városban az ipar és kereskedelem, melyben főkép a védencpolgárok szoktak részt venni. Az idegenek, kiknek üzleti vagy pörös ügyeik elintézése végett a városba kellett jőni, eleinte vendégbarátaiknál nyertek szállást s ellátást; de később, midőn a forgalom — 12 mind élénkebbé vált, és az atlieniek arra kényszerítették szövetséges társaikat, hogy pörös ügyeiket az athéni törvényszékek előtt tárgyalják : a nagy számban összesereglő idegenek rendesen bérházakban szoktak megszállani, s igy Athenben a házak bérbeadása igen jelentékeny jövedelemforrást képezett. A tulajdonos vagy azon háznak, melyben maga is lakott, földszintes részét adta ki boltokra s műhelyekre, vagy pedig az egész házat engedte át a bérlőnek (araSyiouxos vaiy.Xi]oo?), ki azután a lakásokat az egyeseknek adta ki. Ily bérletszerződések mennyi időre köttettek, s mily időközökben kellett a házbért (¿votxiov> vaúXov) fizetni, azt az adatok hiányossága miatt meg nem határozhatjuk; egyes helyekből csak annyit gyaníthatunk, hogy a fizetés pry-taniák szerént (35—39 nap) történt. (Y. ö. Télfy, C. J. A. 1528.) A bérösszeg nem volt magas, hanem a tárgy értékének körülbelül 8 \'/2 százalékát tette, ami ugyancsak nem sok, ha meggondoljuk, hogy itt nemcsak kamatoztatásról volt szó, hanem a bérbeadóit tárgy értékét, mely használat által csökkent, szintén pótolni kellett. Hogy magában Athenben a házbér tetemesen magasabb volt, az kétséget nem szenved; kivéve talán oly időben, midőn, mint pl. a peloponnesusi háború után, a lakosság száma igen megfogyott. (Xen. Meni. II. 7. 2.) Az erdők jövedelméről keveset mondhatunk; ezek ugyanis legnagyobbrészt az állam tulajdonát képezték, és csak egy Demosthenes-nek tulajdonított beszédből tudjuk, hogy magán embernek is volt erdeje Az említett iró szerént ugyanis egy bizonyos Phaenippusnak oly nagy kiterjedésű erdősége volt, hogy az egész éven át hat szamáron szállította a fát, ami neki napjában 12 drachmánál (4 fit. 80 kr.) többet jövedelmezett, A bányák is az állam tulajdonátképezték, de valamennyit örökös haszonbérbe adta magánosoknak. A bérletösszeg a bánya terjedelmével és érctartalmával egyenes arányban állott, A bérlőnek a vételáron kívül még évenkint a jövedelem huszonnegyed részét kellett fizetni. A jövedelem, főleg mig az érc elégséges mennyiségben találtatott, igen jelentékeny volt, s a bérlők közöl sokan igen meggazdagodtak. Ilyen volt a többi közt „ Callias quidam pecuniosus, qui magnas pecunias ex metallis feceratu (Covn. Nep. Cinion 1.) és a dúsgazdag Nikias, kiről Plutarch tesz említést. (Plut. Nik. 4.) II, Ingó y agyő n. Az ingó vagyon alkatrészeit fentebb már elősoroltuk. Ezek között kétség kiviil a legfontosabb helyet foglalták el a Rabszolgák. A rabszolgaság keletkezésének ideje Görögországban történelmi pontossággal ki nem mutatható; de az arra vonatkozó adatokból kitűnik, hogy az már ősrégi időkben létezett; később pedig annak létezése a házi élet szükséges kellékének tekintetett; Aristoteles szerént ugyanis „a teljes háztartáshoz szabadok és szolgák kívántatnak." (Polit. I. 2.) A rabszolgaság keletkezése igen természetes módon fejthető meg. Midőn a vagyon szaporodásával a tulajdonos egymaga nem volt képes a szükséges teendőket elvégezni, azon vágy támadt benne, hogy a nehezebb munkákat, melyeket maga végezni vagy nem tudott, vagy nem akart, mások által végeztesse. Ahol lehetséges volt ezen munkák teljesítésére oly személyeket szerezni, kikkel korlátlanul rendelkezhetett, mindig szívesebben tette ezt, mintsem hogy clijért fogadott volna önálló, független munkásokat. Lehetséges volt pedig ez ott, hol valamely tartomány meghódítása által az egész lakosság elveszté szabadságát, valamint ott is, hol háború, vagy rablás által fosztottak meg egyeseket szabadságuktól, vagy hol ily foglyokat másoktól vásárolni, cserélni lehetett. Görögországban mindezekre alkalom nyílt egyrészt a kalózság által, mely a legrégibb időkben a partvidékeken átalánosan űzetett, később pedig a népvándorlások által, melyek az ország legnagyobb részére kiterjedtek. Ahol pedig a rabszolgaság egyszer meggyökerezett, ott oly állandó szokott lenni, hogy csak roppant nagy átalakulások és rázkódások képesek azt megszüntetni; azért még a későbbi görögöknél is oly "szükségesnek , sőt természetesnek találtatott a rabszolgaság, hogy még Aristoteles is, ki-szellemnagyságra nézve kortársait messze tálszárnyalta, azt igyekezett bebizonyítani, miszerént ezen állapot nem emberi önkényen, hanem természeti szükségességen alapszik. A rabszolgák foglalkozása. Mint a vagyonnak alkatrésze, a rabszolga már nem annyira személynek, mint inkább tárgynak vétetett? melynél csak a test jött tekintetbe (errata oix.e-«y.á); azért állíthatott föl Aristoteles ily párhuzamot: „A rabszolga élő eszköz, az — H — eszköz pedig élettelen rabszolga." (Eth. Nik. VIII. 11.) Teendőiket illetőleg a rabszolgák részint urok házában és gazdaságában, részint azon kivül nyertek alkalmazást. A mezei munkákat, a nyájak őrzését rendesen ők végezték; de a háztartás, valamint urok személye körüli teendőket is nekik kellett teljesíteni. Az itt alkalmazott szolgák száma a család nagysága s gazdagsága szerént változott; nagyobb házakban már kényelem tekintetéből is több szolgának osztották be a munkát, melyet kisebb háznál egy végzett. Az egész háztartás fölötti fölügyeletet a xpoaTá-r/]? (házgondnok) vitte; e mellé volt rendelve a ra^ía; (kulcsár) és -apia (kulcsárnő), kik a pincét és éléskamrát kezelték; az élelmiszerek bevásárlására is külön szolga volt, az úgynevezett ávopaor^, később blmí-Mo. — A liáz körül alkal-mazatt szolgák közöl említjük először is a kapust (Supwpí;, icuXwpí;), kinek kötelessége volt nemcsak a kapunyitás, a ki- és bejárók szemmeltartása, hanem a ház tisztítása is; továbbá a úSpoípópo?, 3epá%atva úBpo<pópo; (vízhordó), kinek teendője volt a házat vízzel ellátni. Az ételkészítésnél majdnem kizárólag csak női rabszolgák voltai alkalmazva («tótok6c, yuvaws? siToxotoí), kik minden ide vágó munkát végeztek, kivéve talán a gabonaőrlést, mely rendszerént erős legények dolga volt. A család ruházatát is legnagyobbrészt otthon a rabszolganők készítették a háziasszony fölügyelete alatt s közreműködésével. Ha a háznál kocsi és ló volt, annak gondozására is rabszolgát rendeltek; ez az úgynevezett fykytc, wmo%ó|¿s?. A családtagok személye körüli teendők számos rabszolgát vettek igénybe. Már ősidőktől fogva szokásban volt, hogy a szabad polgár vagy polgárnő, midőn a nyilvánosságban megjelent, mindig egy, vagy több szolga által kisértette magát; ezen szokás később oly átalánossá lőn, hogy ezen kisérő (áxóXou3oí) úgyszólván a legszükségesebb szolgának tekintetett, s van rá eset, hogy egy szegényebb sorsú ember csak egy szolgát tartott, kit kizárólag csak kisérő gyanánt használt. Kinek vagyoni állapota nem engedte meg a szolgatartást, az e célra vagy bérelt egyet, vagy pedig fiai, rokonai kíséretében ment ki. Ezen szolgáknak kötelessége volt mindazt vinni, mire az úrnak szüksége volt, vagy mit útközben vásárolt. — A gyermekek szolgálatára is rabszolgák voltak rendelve, az úgynevezett T.míx^ol , kik őket a gymnasiumba s iskolába kisérték, könyveiket s egyéb szükséges eszközeiket vitték. — A háziasszony szolgálatával külön komorna (xc^úTpia) s a tulaj donképeni szobalány (%«) voltak megbízva, kik annak főleg az öltözködés- és hajrendezésnél nyújtottak segédkezet. — Azon rabszolgák, kik iskolákat is végeztek, mint írnokok vagy fölolvasók alkalmaztattak; ezek voltak a Ypw-arás- — Az asztal s lakomák körüli szolgálatokat is rabszolgák teljesítették, mely célra mindig a legügyesebbek választattak ki. — Zenészek-, táncosokként csak később alkalmaztattak, midőn a római fényűzés Görögországba is átszivárgott. Voltak ezeken kivül az attikaiaknak még oly rabszolgái is, kiket nem közvetlen szolgálattétel végett, hanem azért tartottak, hogy munkájok által pénzt keressenek; ez okból az ur vagy saját üzletében alkalmazta őket segédek gyanánt, vagy pedig bizonyos dij mellett más műhely- vagy gyártulajdonosnak engedte át. Ugyanígy szoktak tenni a bányamunkásokkal is, kiket gazdájuk vagy a bányákkal együtt, vagy azok nélkül szokott valamely vállalkozónak haszonbérbe adni. Voltak végre még oly rabszolgák is, kik uroktól egészen függetlenül, saját nevök alatt folytattak valamely tetszés szerénti üzletet, és csak a keresetnek bizonyos részét (¡ki^spá) kellett uroknak beszolgáltatniok. A rabszolgák ára azoknak neme, kora, ügyessége s egyéb körülményekhez képest nagyon változó volt; míg tehát egy közönséges bányamunkás 150 drachmába (60 frt.) került, addig egy kardcsináló Demo-sthenes atyjának műhelyében 5—6 minára (200—240 frt.) becsültetett, Xenophon azt mondja, hogy „a rabszolgák egyike két minát (80 frt.), a másik egy felet (20 frt.) sem ér; némelyik pedig ötöt, sőt tizet is (200, 400 frt,); Nikiasról pedig azt mondják, hogy ezüstbányáiba egy talentumon (2400 frt.) vett egy fölügyelőt." (Mem. II. 5. 2.) Ezen adatokból egyszersmind megítélhetjük azt is, mily roppant értéket képviseltek a rabszolgák az attikai polgár vagyonában. A haszon, melyet a rabszolga urának hajtott, természetesen csak a munkásoknál határozható meg. Xenophon szerént egy bányamunkás naponkint egy obolost (62/s kr.) jövedelmez, ami egy évben 60 drachma (24 frt.), vagyis a szolga értékéhez (150 drachma =60 frt.) viszonyítva 40 százalék. E magas összeg abban leli magyarázatát, hogy az úrnak a kamatokon kívül a tőkét is vissza kellett szerezni, mely a szolga elöregedésével vagy halálával egészen elveszett. Demosthenes atyjának műhelyében a 32 kardcsináló évenkint 30 minát (120,0 frt.), a 20 székcsináló pedig 12 minát (480 frt.) jövedelmezett; egy bizonyos Timarchnak pedig munkásai naponkint 2—3 obolos tiszta hasznot hoztak. Láthatjuk ezekből, hogy a rabszolgatartás az attikai ember számára igen jelentékeny jövedelemforrás volt; innen magyarázható egyúttal a rabszolgák — 16 — . óriási száma, mely Attikában a Demetrius Phalereus által Kr. e. 309-ben tartott népszámlálás alkalmával 400 ezeret tőn. Baromálladék. A rabszolgák után tekintsük egy másik alkatrészét az ingó vagyonnak, a barmokat. Görögországnak természeti viszonyai átalában nem voltak kedvezőtlenek a baromtenyésztésre nézve; nem voltak ugyan nagy terjedelmű síkságai s rétjei, de az erdei s hegyi legelők bőséges táplálékot nyújtottak a nyájaknak. Ezért ősidőktől fogva nagy szerepet játszott Görögországban a baromtenyésztés. A barmok átalában nagyobbakra (úm&jia) és kisebbekre (zpófarx) oszlanak; amazokhoz tartoztak a lovak, szamarak, öszvérek s a szarvas marha; emezekhez a juhok és kecskék. a. A lótenyésztés Attikában a síkságok hiánya miatt nem nagyjelentőséggel bírt, s a lovak úgyszólván csak a hadászatban nyertek alkalmazást; ezért csak a gazdagok, kik a háborúban mint lovasok tartoztak részt venni, szoktak lovat tartani. (Arist. Polit. YI. 4. 3.) Az athéni seregben azonban sohasem volt jelentékeny a lovasság, sőt, midőn Athén hatalmának fénypontját érte sem állott több mint 1000—1200 emberből. De csakhamar lábra kapott a lókedvelés az egyes vagyonosabb embereknél, kik ünnepélyes menetek vagy játékok alkalmával a közfigyelmet magukra akarták vonni. így pl. Alkibiades hét fogatot küldött Olympiaba, mit, miként maga dicsekvőleg mondja, sem magán ember, sem fejedelem előtte még nem tett. (Plut. Alkib. 11.) E szenvedély idővel oly fokra hágott, hogy azt az egykorú irók nem ritkán éles gúny tárgyává tették. A lovak ára felől csak hiányos tudósításaink vannak. Attikában a közönséges lovat, milyen pl. a földművesé volt, úgy látszik aligha lehetett kapni 3 minán (120 frt.) alól; a deli paripát azonban közönségesen 12 minával (480 frt.) fizették. Később azonban a túlságos lókedvelés ezek árát is a végtelenig fokozta, úgy hogy pl. a Bucephalost Gellius szerént (Noct. Att. Y. 2.) 13 talentumon (31, 200 frt.), Plinius szerént (Hist. Nat. vm. 42.) pedig 17 talentumon (40,800 frt.) vették meg. b.Sokkal nagyobb számban táplálták a szamarakat és öszvéreket, mivel ezek, kivált az utóbbiak a hegyes vidékeken ember- és teherszállításra igen alkalmasak biztos lépésük miatt. E tulajdonságuktól vették nevöket is opeú;. —- Az öszvérek árát illetőleg a görög Írókban csak két helyen találunk említést, hol azoknak párja 5 */2 és 8 minába (220 és 320 frt.) került. A szamarak jóval olcsóbbak lehettek, de ezeknek árára vonatkozó adataink nincsenek. C. A szarvasmarha, mely életéhen is, levágva is annyi hasznot hajt, ősrégi idők óta nagyon el volt terjedve Görögországban. Ezt bizonyítja azon körülmény is, hogy Homer idejében ökrök szerént határozták meg a tárgyak értékét. (V. ö. Hom. II. VI. 235.) Leginkább szántásra használtatott; innen £oü<; áponfc. Később ezeknek száma is megfogyhatott; legalább ezt látszik bizonyítani azon törvény, mely tiltja az igavonó barmot föláldozni. (Télfy, €. J. A. 1473.) Plutarchból tudjuk, hogy a szarvasmarha ára Solon idejében (639—559 Kr. e.) 5 drachma (2 frt.) volt. (Plut. Sol. 23.) Ez azonban csak a közönséges darabokra vonatkozhatott; mert az említett szerző idézett helyéből azt is tudjuk, hogy ugyancsak Solon törvényeiben a kiválogatott, áldozatra szánt állatok ára jóval nagyobb volt. Athén virág-zási korában ezek darabja 50—100 drachmába (20—40 frt.) került. d. Görögország természeti viszonyainak egészen megfelelt a juh- és kecsketenyésztés, minthogy ezen állatok még oly legelőkön is, melyek nem dús növényzetűek, milyen pl. a köves, sziklás talaj, elégséges táplálékot találnak; de a sokféle hasznos cikk, melyet ez állatok szolgáltattak, minő főleg a juhok gyapja, szintén buzdításul szolgált azok tenyésztésére. A juhok tehát minden időben igen jelentékeny részét képezték a görög ember baromálladékának. A zpófjarsv szó gyöke, ga (gaívio) azt gya-níttatja, hogy eredetileg e néven neveztek mindennemű ingó vagyont, miként őseinknél is e szó „marha" átalában jószágot, vagyont jelentett. Ezt látszik igazolni Hom. Od. H 75. Kei^Xtá ts izpófaoh ts, mi „fekvő s járó, azaz ingó s ingatlan vagyont" jelent. Később azonban e szó kizárólag a juhok jelölésére használtatott, mint amelyek kétségtelenül legkorábbi vagyonát képezték a görög embernek. Finom gyapjok miatt különösen híresek voltak Attikának juhai, úgy hogy innen szoktak juhokat is, pásztorokat is külföldre vinni. Egyébiránt az állam is gondot viselt a juhtenyésztészre, amint ez azon törvényből is kitetszik, mely szerént nem volt szabad a juhot ellés és nyirás előtt levágni. (Télfy, C. J. A. 1474.) Mily arányban állottak a juhok az összes vagyonhoz, azt az ide vonatkozó adatok hiányossága miatt pontosan meg nem határozhatjuk; annyi azonban bizonyos, hogy fontos tételt képeztek. Plutarch szerént (Sol. 23.) Solon idejében egy juhnak ára középszámítás szerént egy drachma (40 kr.) volt; később ezen ár is 10—20 drachmára emelkedett. e. E helyen említhetők még a kecskék is, melyeknek teje, húsa s szőre kielégítette a földműves egyszerű igényeit. Attikában a kecske- 2 ¡¡¿m — 18 — . tenyésztés már az őskorban is nagyon el volt terjedve, mit azon körülmény is tanúsít, hogy a négy attikai törzs ) egyike innen kapta nevét Atyuwpsís (kecskepásztorok). — A kecskék ára felől tudomásunk nincsen. f. Yoltak ezeken kivül még más háziállatok is, melyek azonban csekély értékük miatt a vagyoni állapotnál úgyszólván tekintetbe sem jöttek; legfölebb a méhészet az, mit még említenünk kell, mert Attikában ez is fontossággal birt s meglehetősen jövedelmezett. A régiek ugyanis a cukrot csak orvosságul használták, ételeiket pedig mindig csak mézzel édesítették. Egész Görögországban, de még a külföldön is^ legkeresettebb volt az attikai méz, sőt Attikának méhészete még ma is jelentékeny. Az akkori kezelésmód egyátalában csak igen lényegtelen részletekben tért el a mostanitól. — A méhek értékének meghatározására adataink nincsenek. Háztartási szerelvények. Az ingó vagyonnál tekintetbe kell még vennünk a háztartási szerelvényeket is (Ta ImrcXa), melyekhez a gazdasági eszközök, szerszámok, bútorok, ruhanemüek s fényűzési tárgyak számíttattak. A gazdasági eszközök a lehető legegyszerűbbek voltak, s ugy látszik, hogy a görögök e tekintetben híven követték a tanácsot, melyet nekik Plinius szerént a jósda adott. Az említett író szavai a következők: „Quonam igitur modo utilissime coluntur agri? Ex oraculo scili-cet, malis bonis." Ezekhez magyarázatkép hozzácsatolja: „Cum dice-rent malis, intelligere voluere vilissimis." (Pliu. Hist. Nat. XVIII. 8. 39.) Ezeknek értéke tehát nagy nem lehetett. — A mesterembereknél előforduló szerszámok értékéről a görög Írókban említést nem találunk. Azokból, miket ezekre vonatkozólag tudunk, gyaníthatjuk, hogy költségesebb készülékeik, gépeik aligha voltak, s e részben is az egyszerűséget tartották szem előtt. — A görög ház bútorzata ugyan nem volt mindig oly fényes, mint a homerosi királyoké; de annyi bizonyos, hogy a görög, főleg attikai embert, házának fölszerelése- s berendezésénei mindig ama finom ízlés és szép iránti érzék vezérelte, mely az egész népnek oly jellemző tulajdonságát képezi. Egyátalában úgy látszik, hogy a görögök Homer ideje óta lakházaik silányságáért a bútorok és eszközök bőségében , drágaságában s szépségében kerestek kárpótlást. Már Aristophanes idejében (423 kör. Kr. e.j nagyon szokásban volt az edényeket s egyéb eszközöket ezüstből készíteni, mely szokás később még inkább elterjedt, úgy hogy az ilynemű tárgyak nem csekély értéket képviseltek, mint ezt Deinarchos szónok — 10 — példája mutatja, ki, midőn a számkivetésből visszatért, 20 mina (800 frt.) értékű ezüstedényeket hozott magával. — A családtagok ruházatához szükséges szöveteket s magukat a ruhákat is, mint fönebb említők, otthon készítették a rabszolganők; ezek tehát, tekintve egyrészt a ruhadarabok egyszerűségét, valamint másrészt azon körülményt is, hogy nem voltak a divat szeszélyeinek alávetve, nem nagy értéket képviseltek. Kivételt itt is csak az asszonyok ruházata képezett, mely drága, külföldi kelmékből készült. A házi berendezés, valamint a ruházat egyes darabjainak fölsorolását s azok értékének s árának megközelítő meghatározását hosz-szadalmassága miatt e helyt elmellőzzük; csak néhány példát akarunk fölhozni, hol egy-egy ház fölszereléséhez tartozó tárgyak együttesen s átalánosságban vannak megbecsülve. így tudjuk, hogy Demosthenes atyja bútorokban, arany ivóedényekben s ruhaneműekben 100 minát (4000 frt.) hagyott hátra; másnak holmije csak 20 minát (800 frt.) ért. Aristophanes szerelvényei, melyek az állam birtokába kerültek, valószínűleg fele áron adatván el 1000 drachmánál (400 frt) többet jövedelmeztek; középszerű módú embereknél e tárgyak értéke 10 minára (400 frt.) tehető. A Ékszerek. Megemlíthetjük még e helyen az ékszereket is, melyek leginkább aranyból, ritkábban ezüstből készültek. Ily ékszereket nemcsak a nők, hanem a férfiak is viseltek; így pl. az atheniek a perzsa háborúkig (496 Kr. e.) arany tűkkel szokták hajukat föltűzni, Sa-mos sziget lakóinál pedig az arany karperecek hordása átalános volt. Később a férfiak csak pecsétgyűrűt viseltek, de azt úgyszólván kivétel nélkül; mert nemcsak a leveleket, hanem szekrényeket, ajtókat, fiókokat stb. is pecsétekkel szoktak elzárni. Utóbb a szükséges pecsétgyűrűn kívül még más gyűrűket is viseltek; sőt annyira ment e részben is a fényűzés, hogy minden ujjukra nem egy, hanem több gyűrűt húztak. Az ékszerek összes értéke a család gazdagságának s ilynemű tárgyak iránti előszeretetének fokozatától függött. Alkibiades anyjának ékszerei 50 mina (2000 frt.) értékűek voltak; egy közönséges polgárházban pedig az arany- s ruhaneműek összevéve 10 minára (400 frt.) voltak becsülve, miből az ékszerekre aligha esett több a felénél. Tőkepénzek. Hátra van még, hogy a tőkepénzekről szóljunk, melyek, mint a vagyon alkatrészei és a jövedelem forrásai, egyaránt fontosak. Ezen pénzek gyümölcsöztetésével korán foglalkozott a görög 2 * — 20 — . üzleti szellem; midőn t, i. az ipar és kereskedelem már önálló keresetforrásokat képeztek, és az egyes vállalatok nagyobb pénzmennyiséget tettek szüségessé: oly egyének, kik ily pénzek birtokában voltak, átengedték azokat valamely vállalkozónak oly föltét mellett, hogy a nyereségben aránylag ők is osztozkodjanak. így keletkeztek a pénzűzletek. A mondottakból következik egyúttal az is, hogy legnagyobb mennyiségben azon városokban találtatott a készpénz, melyek virágzó iparral s kereskedéssel birtak; ily város volt Attikában Athén, hol pl. Demosthenes atyjának hagyatékában 80 mina (3200 frt.) készpénz is szerepelt; egy bizonyos Lysiasnak házában pedig a harminc zsarnok poroszlói arany- s ezüstben körülbelül 4 talentumot s 40 minát (11,200 frt.) találtak. A kölcsönöknél első sorban arra ügyeltek a hitelezők, hogy a tőkét is (to apxatov), a kamatokat is (tst.o;, ep-pv) lehetőleg biztosítsák maguknak; ez okból a fölvevő kötelezvényt (suyy?«?^ x£lPíYPa?0V) állított ki, melyben a fölvett tőke, a kamat, az idő, melyre kölcsönöztetett, s netán egyéb föltételek világosan meg voltak nevezve. Nagyobb biztosság tekintetéből meghagyta az attikai törvény, hogy a kötelezvény írásánál, de főleg a pénz kézbesítésénél tanúk legyenek jelen (Télfy, C. J. A. 1510), kik a kötelezvényt alá is irták. Szokásban volt továbbá az ily okmányt két példányban kiállítani, melyeknek egyike a hitelező kezében maradt, a másik pedig egy megbízható egyénnél tétetett le. Még nagyobb volt a biztosság, ha a fölvevő kezest (en"JYiT*);) állított; teljes biztosságot azonban csak valamely zálog (évá^upov, hr.oj-fy.r) nyújtott, melylyel magát a hitelező szükség esetén kártalaníthatta. — Régibb időben még azon eset is előfordult) hogy az adós önmagát kötötte le zálog gyanánt (sxt awnom 8av.eí0w3at) úgy, hogy azon esetben, ha tartozását le nem fizethette, a hitelező rabszolgájává lett. Ezen barbar szokást azonban Solon törvényei megszüntették. (Plut. Sol. 15.) A kölcsön viszafizetésénél a hitelező nyugtát (áxo^) állított ki; valószínűleg ez alkalommal a kötelezvény is megsemmisíttetett. Valamint pedig a pénz fölvétele, úgy annak visszafizetése is tanúk jelenlétében történt ; sőt ezt maga a törvény is parancsolta. (Télfy, C. J. A. 1511.) A kamatok magasságának meghatározása teljesen a hitelező s az adós közös megegyezésétől függött; sehol, még Solon törvényeiben sem találjuk annak nyomát, hogy az állam e szabadságot korlátozta volna; sőt épen Solon törvényeiben határozottan ki van mondva, hogy a pénzt tetszés szerénti kamatra lehet kiadni. (L. Télfy, C. J. A. 1504 és e törvény magyarázatát a Commentariusban u. a. szám alatt.) Az — 21 — . akkori körülmények közt a kamatláb meglehetősen magas volt, minek oka abban rejlik, hogy egyrészt a készpénz volt kevesebb, másrészt pedig a tőke, főleg külföldön, nem volt kellőkép biztosítva; ha ezekhez számítjuk még a jogszolgáltatás megbízhatlanságát, természetesnek fogjuk találni, hogy csakis a kilátásba helyzett nagyobb nyereség bírhatott rá valakit pénze kiadására. Ezt bizonyítja azon körülmény is, hogy, míg házat vagy földet az érték 8—8y2 százaléka mellett szoktak bérbe adni, pénzt ily kamatra sohasem lehetett kapni; pedig a bérletnél még azt is számításba kellett hozni, hogy a tárgy használat által romlik, értékéből veszt, mit szintén be kellett tudni a bérletösszegbe. Tíz százalékon alól aligha lehetett valamikor pénzt kapni; söt ennyiért is csak különös szívességből, mert Demosthenes korában már 12% is kevésnek tartatott s közönségesen 18 százalékot vettek. A hajószállítmányokra adott kölcsönöknél (vowwbv Sávéiba) még nagyobb volt a kamat; mert azon sok eshetőségnél fogva, mely a hajót útközben érhette, valamint egyátalában a hajózás bizonytalansága s veszélyei miatt mindig készen kellett lenni a hitelezőknek arra is, hogy a tőkét is elvesztik (Télfy, C. J. A. 1513); azért minél nagyobb volt a veszély, melynek a szállítmány ki volt téve, annál nagyobb volt a kamat is, melyet a hajókölcsön után fizetni kellett, így tudjuk, hogy Athéntől a fekete tengerig és vissza 22 Va százalék mellett szoktak a szállítmányokra pénzt adni; de egyúttal kikötötték azt is, hogy a százalék 30-ra emelkedik, ha a visszatérés őszszel, vagyis a veszélyes évszak beállta után történnék. Minthogy a készpénznek ilynemű értékesítésére minden városban, mely csak némi forgalommal s iparral birt, alkalom nyílt, látni való, hogy a tőkepénz is fontos helyet foglalt el az attikai ember vagyonában. Miután az attikai polgár vagyoni álladékának alkatrészeit egyenkint szemügyre vettük, lássuk most azokat egy példában összeállítva. Legalkalmasabb lesz az, hol Demosthenes maga sorolja föl atyai örökségének egyes részeit azoknak értékével együtt. Demosthenes atyja módos embernek tartatott, és fiának 14 talentumot hagyott; e hagyaték nevezetesebb tételei ezek: 1. Két műhely; az egyikben 30 kardműves, a másikban 20 szék-és ágy csináló dolgozott; továbbá egy 12 százalékra kikölcsönö- zött taleutum, miknek évi jövedelme 50 mina (2000 frt.); összes értéke......... . 290 mina 2. Elefántcsont, vas, faneműek ...... 80 3. Érc- és fénymáz- (TáVw^a) neműek . . . . . 70 » 4. Egy lakház............ 30 )! 5. Bútorzat, ivóedények, arany- s ruhaneműek és az anya ékszerei összesen...... . 100 )) 6. Készpénz ............ » 7. Hajókölcsön (Tsy.c: varaxí? sxcir.c) . . . . 70 » 8. Egyéb kinnlevő pénz..... . . összesen . . 826 mina vagyis 13 talentum 46 mina (33,040 frt.), mely összegbe nincsenek még beleszámítva a rabszolganők. (Böckh, Staatsh. d. Ath.I. 626.) Szintén meglehetős teljesen tünteti föl a vagyoni állapotot Kiron hagyatéka is Isaeosnál. Ennek részei: Phlya községben egy szántóföld, a városban két ház, az egyik bérház, a másikban pedig maga lakott; azután bérért dolgozó rabszolgák, két rabszolganő s egy leány; továbbá házi szerelvények s ezeken kívül nem kevés kinnlevő tőke. Hogy sokan találkoztak, kik Demosthenesnél vagy Kironnál jóval gazdagabbak, de még többen, kik ezeknél sokkal szegényebbek voltak, azt említeni is fölösleges. Midőn ugyanis a 114. olympias 2. évében (323. Kr. e.) Antipater a teljes polgárjogot (iwXiTeta) megvonta mindazoktól, kik nem rendelkeztek 2000 drachma (800 frt.) fölött, mondják, hogy ez által 12 ezeren vesztették el a polgárjogot. Ha mindazáltal némely iró azt mondja, hogy a nép legnagyobb része szegény (névvi;), ez korántsem azt jelenti, hogy semmije sincs, mert ennek kifejezésére a TtTojyíc szolgál; hanem, miként a latin „pauperies" (Berzsenyinél „középszer") azön állapotnak jelölésére használtatott, midőn valakinek csak annyija van, hogy abból szegényesen bár, de becsülettel megélhet, sőt megelégedett s boldog is lehet. (A rcév-q; és mtoy^q fogalmak kiilönbözte-tését 1. Aristoph. Plut. 552. köv.)Említenek ugyan már az ókorban is koldúsokat, egészen vagyontalan embereket (ircwyoí -/.a\\ aX-qj.o-ie.q á\'vSps. Od. 19. 74.); de ezek eredetileg egyúttal hontalanok, száműzöttek is voltak, kik semmiféle társadalom kötelékébe sem tartozván, görög fölfogás szerént közvetlen az istenek ótalma s pártfogása alatt állottak (Hom. Od. 6.207.); azért az ilyen emberek iránt mindig valami különös szent félelemmel szoktak viseltetni. Valamely város vagy község kebelében azonban az ily vagyontalan emberek csak későbbi túlnépesedés és elerkölcstelenedés jelenségei gyanánt tűnnek föl; azért mondja Plató: „Bizonyos, hogy amely — 23 — . városban koldúsokat látsz, ott tolvajok, zsebmetszők, templomrablók s ilynemű gaztettek végrehajtói is lappanganak." (Polit. VIII.) Ez okból az egyes törvényhozók mindig kiváló figyelemre méltatták az ilyen vagyontalan embereket. Solon Athenben kötelességévé tette az Areopag-nak, hogy gondja legyen arra, ki miből él (Plut. Sol. 22.); de emellett arra is kitérj észté figyelmét, hogy minden egyes polgár szorgalma s ereje által képes legyen az életföntartásra szükséges dolgokat megszerezni. Ezért kötelességévé tette az atyáknak, hogy fiaikat valami hasznos mesterségre taníttassák; ellenkező esetben fölmentette a fiúkat azon kötelezettség alól, hogy atyjukat vénségében tartsák. (Plut. Sol. 22.) Továbbá mindenkit följogosított arra, hogy a szegényebb sorsú tétlen emberek ellen panaszt emeljen (Sfovj xpyía;; Télfy, C. J. A. 1193.); és akire három ízben bizonyult a tétlenkedés, az becstelennek nyilváníttatott (Télfy, u. o. 1194.); sőt a törvény értelmében még renyhe szolgát sem volt szabad tartani. (Télfy, u. o. 44.) Ha mindezen intézkedések dacára is előfordultak. egyes vagyontalanok, koldúsok, azok csak ritka kivételek gyanánt tekinthetők. Egyátalában úgy látszik, hogy a vagyon meglehetősen meg volt osztva, s a polgárok legnagyobb részének volt annyija, hogy abból tisztességesen megélhetett. A későbbi idők háborúi a vagyoni állapotban is lényeges változásokat idéztek elő s nagy kárára voltak annak nemcsak Attikában, hanem egész Görögországban. A perzsák által okozott veszteségeket a fokozott tevékenység s egyszerű életmód könnyen pótolta, úgy, hogy Isoerates szerént „akkor a szükséges dolgokban egy polgár sem szenvedett hiányt, s koldulás által senki sem hozott szégyent a városra;" (Areop. 83.) azonban a peloponnesusi háború, s a harminc zsarnok uralma Athént gyors léptekkel vitte a végromlás felé. A jólétnek forrásai, a földművelés, ipar és kereskedés tökéletesen megszűntek; amit az ellenség nem pusztított el, azt a harmincak elleni küzdelmekben maguk a polgárok semmisítették meg; a rabszolgák száma roppantul megfogyott; mert nem számítva azokat, kik munkahiány miatt elbocsáttattak, még 20 ezernél többen, legnagyobbrészt kézművesek, meg is szöktek; a baromálladék teljesen tönkre ment; szóval az állam s polgárság egyaránt elszegényedett. Jellemzően festi ezen állapotokat Xenophon, midőn így szól; „Nincsen jövedelem sem a szántóföldekből, mert az ellenségek birtokában vannak, sem a házakból, mert nagyon megfogyott a lakosok száma; házi szerelvényeket sem vesz senki, pénzt sem ad kölcsön senki; hanem, ha valaki keresne, úgy látom, előbb lehetne az utcán pénzt találni, mint kölcsön kapni." (Mem. II. 7. 2.) A peloponnesusi háború utáni zavarok, főleg az — 24 — . úgynevezett korinthusi háború, lehetetlenné tették Athén újbóli fölvirágzását; a makedonok elleni szerencsétlen küzdelmekben pedig nemcsak önállóságát, hanem előbbi jólétének utolsó maradványait is mindenkorra elveszítette. Maywald. -«—«.- ADATOK 1875—0. TiLKTÉlVRÖL I. Rendkívüli tantárgyak, a) A franczia nyelv taníttatott hetenkint 2 órában. A tanulók száma 18, kik közül 13 kezdő, 5 haladó. b) A gyorsírást tanulta összesen 52 növendék, és pedig 31 kezdő, 21 haladó. A tanítás Gabelsberger-Markovits módszere szerént történt. E tantárgyra hetenként 4 óra fordíttatott. c) Műének. Valamint már a megelőző, úgy ebben a tanévben is két külön karba osztva gyakoroltatott az ifjúság a műéneklésben. Ugyanis a felsőbb osztályok alkalmasabb tanulóiból négyes férfikar, az alsóbb osztályok növendékeiből pedig kettős gyermekkar alakíttatott; az első egyházi és világi énekek összhangzó és szabatos előadásában, az utóbbi pedig eleinte leginkább a hangjegyek ismeretében, később pedig egyszerűbb darabok eléneklésében is nyert oktatást. A férfikarnak44 tagja volt, u. m* első tenor 8, második tenor 11, első bassista 12, második bassista 13. A gyermekkar tagjainak száma 80, kik közül 45 sopránt, 35 altot énekelt, — Énekóra volt hetenkint 2. — Az énektanár dijazhatása végett az igazgató a tanév kezdetén a beírások alkalmával énekdij fejében egy-egy forintot szedett a tanulóktól, kivéve a szegény sor-súakat. d) Zene. E tanévben 11 működő tagból álló zenekara volt az intézetnek, t. i. első hegedűre 3, fuvolára 2, secundra2, contrára2, cellora 1, nagy bőgőre 1. Tanultak hetenkint 4 órában. — A zenetanár díját részben maguk a működő tagok fizették, más része pedig azon összegből került ki, melyet a gymnasiumi tanulók sorából önként vállalkozó pártoló tagok adtak össze a zeneoktatás czéljára. A maradék-pénzen egy fuvola szereztetett. — Ezen kivül kezdők számára is szerveztetett hegedű-iskola Venczel Rezső községi iskolai tanitó vezetése alatt, ki hetenkint 2 órában tanított. E tanfolyamban 18 növendék vett részt. A főgymnasiumi ének- és zenekar május hó 3-án minden tekintetben igen szépen sikerült hangversenyt adott, mely az intézet javára 180 frt. tiszta jövedelmet hozott. Ez az előbbi tanévben adott hasonló hangverseny megőrzött jövedelméhez csatoltatván, az összegyűlt pénzen az ének- és zene-iskola számára kitűnő új zongora vásároltatott. Juníus hó 25 én szép számú közönség jelenlétében ünnepélyes előadás tartatott az ének-, zene- és szavalásból a gymnasium nagy termében, mit a tornateremben dlsztornázás követett. — 25 — II. Gyakorló iskola. A szokásos „önképző körök" helyett Fekete Endre , a magyar nyelv és irodalom tanára, a felsőbb osztályok körében, saját vezetése alatt, még az 1874/5. tanév elején „Gyakorló iskolát" szervezett azon czélból, hogy a törekvő ifjak a rendes iskolai időn kivül is találjanak alkalmat és biztos útmutatást az irodalmi ismeretekben, mübecslósben, Írásban és szóbeli előadásban való bővebb önképzésre. E „Gyakorló iskola" a lefolyt tanévben is dicsérendő szorgalommal és szép sikerrel folytatta működését hetenkint egyszer tartott összejövetelein, melyeknek tárgyát felolvasások, szavalások, önálló munkálatok előterjesztése és megbirálása s egyéb tanulmányok képezék. A tagok száma 87. — Az egész tanév folytán tartatott 1 alakuló, 22 köz-és 1 zárgyülés. A zárgyülésen Csiszár Pál, VIII. oszt. tanuló, mint első jegyző, számot adott az évi működésről. E szerónt: szavalás volt 43, helyeseltetett 37; — szónoki előadás 5, mind helyeseltetett; — drámai szavalás 1, helyeseltetett; felolvasás 3, helyeseltetett 2; — széptani elemzés beadatott 6, elfogadtatott 3; — tanulmány beadatott s elfogadtatott 3; — értekezés 2, helyesnek találtatott 1; — életrajz 2, elfogadtattak; — eredeti elbeszélés beadatott 2, fordított (francziából) 1, elfogadtatott 1 eredeti s 1 fordított; — eredeti vers beadatott 19, fordított 14, elfogadtatott 15 eredeti és 10 fordított; — bírálat felolvastatott 32, ellenbirálat 1. — A „Gyakorló iskola" az év folytán egyegy külön gyűlést szentelt előbb Toldy Ferencz, később Berzsenyi Dániel emléke kegyeletes megünneplésének. A legkiválóbb tagok jutalmazására ft. Berzay Elek k. r. házfőnök és főgymn. tanár úr 1 db. aranyat és 3 könyvet, t. Wajdits József könyvárus úr pedig 10 könyvet ajándékoztak, melyeket az igazgató a zárgyülésen osztott ki a tanári kar jelenlétében. Az 1 arany jutalmat, a tagok egyhangú szavazata folytán, Csiszár Pál VIII. oszt. tanuló, mint legtevékenyebb tag, a könyveket pedig Bosnyák Zoltán V., Handler Ferencz, Brüller Fülöp, Eperjessy Béla, Friedlander Ignácz, Fritz József, Szigethi Aladár VI., Vizlendvay Imre VII., Berger Mór, Hausner József, Paiss Elek, Zánkay Aladár és Zánkay Árpád VIII. oszt. tanulók nyerték. III. Segélyző egylet. Az ifjúság segélyző egylete, melynek első alapja tanintézetünknél 1869-ben vettetett meg, a lefolyt tanévre 1875. nov. 5 én tartá meg alakuló gyűlését, melyen elnökké Heinrich Adolf VIII., titkárrá Paiss Elek VIII., pénztárnokká Benkovics István VIII., választmányi tagokká Baán Zoltán, Horváth Károly, Marton Gyula, Schönfeld Frigyes, Sólyomy Tivadar VIII., Göncz Árpád, Her-telendy Endre, Vizlendvay Imre, Vojnits Imre, Vucskics Gyula VII., Klein Ferencz, Stocker Antal, Szmodis Győző, Vlasics Andor VI., Bosnyák Zoltán Hauser János V. osztálybeli tanulók választattak meg. E tanévben az egyletnek következő bevételei voltak: a) a január 16-án tartott farsangi vigalom jövedelme 221 frt. 11 kr., b) Mltsgs özv, Sombor Ferenczné grófnő adománya 20 frt., c) tek. Tárnok Alajos úr adománya 5 frt., d) kamatokból 71 frt. 41 kr., e) tagdíjakból junius hó közepéig 41 frt. 21 kr.; összesen 358 frt. 73 kr. Ebből 20 szegény tanuló kapott mindössze 130 frtnyi segélyt, 228 frt. 73 kr. pedig takarékpénztárba tétetett. a tőke jelenleg 1262 frt. 38 kr. Ezen kivül van az egyletnek iskolakönyvekből álló könyvtára, mely szintén szegény tanulók használatára van rendeltetve. 3 — 26 — . IV. Jótékonyság. a) Az igazgatóság kezelése alatt, van egy Szalay-féle 500 f r t o s alapítvány, melynek évi kamataiból szegény tanulók könyvekkel vagy egyéb szükséges taneszközökkel jutalmaztatnak. E tanévben hatan részesültek ily nemű segélyben, a kamat egy része pedig a segélyző egylet könyveinek bekötésére fordíttatott. b) Sümeghi Ferencz-féle ösztöndíj. Ezen 60 frtos ösztöndíjat, melyet a zalamegyei nemesi alapítvány választmánya bold. Siimeghy Ferencz volt or-szággyülési képviselő emlékére, a nagy-kanizsaifőgymnasiumba járó szorgalmas tanulók javára alapított, kik zalamegyei tanítók gyermekei, — ez idén Brüller Fülöp VI. oszt. tanuló kapta meg. c) Szinell József ezelőtt több évvel végrendeletileg 100 forintot hagyott oly czélra, hogy évi kamataival egy-egy kanizsai születésű, szegény és jó tanuló jutalmaztassék. Ezen tőkének 5 évi kamatja (30 frt.) eddig érintetlenül maradván, most egyszerre osztatott kí 5 érdemes tanuló között. d) Egyéb ösztöndíjak. A lefolyt tanévben 10 növendéke volt a főgymna siumnak, kik rendes évi ösztöndíjat élveztek; éspedig: három zalamegyei alapítványból; ezek közül egy 300 frtos, kettő 70 frtos; kettő Mária-Terézia-féle 120 frtost; kettő horvát-slavon-léle 200 frtost; kettő Szvoboda féle, 105 frtost; egy Kráncsics féle magánalapítványi 180 frtost. e) A nagy-kanizsai takarékpénztári részvény-társaság egy régibb ha tározatánál fogva e tanévben is 10—10 írttal jutalmazott az igazgatóság által ajánlott két horvát ajkú növendéket, kik a magyar nyelv elsajátításában legszebb haladást tettek. Ugyanezen nemes jótékonyságáról ismert intézet 20 frtot ajándékozott a főgymnasium tanszereinek gyarapítására. V. Tanszerek. o) Természettani szertár. Ebben a természettan értelmezésére van jelenleg 181 darab eszköz. A lefolyt tanévben 195 frton megszereztettek: Stöhrer electro-magneticus készüléke, Fresnel-féle tükör a fénytalálkozáshoz, és Segner kereke. b) Yegytani laboratórium. A legszükségesebbekkel meglehetősen el van látva. Ez idén 65 frt. költetett rá, melyből a következő beszerzések történtek: egy Berzelius-lámpa, 2 darab burette-állványnyal, 6 db üvegpohár, 6dbporczel-láncsésze, 4 göreb, 9 lombik, szódavíz gyártó készülék-üvegből; ezeken kívül különféle vegyi anyagok. c) Terménytár. Az állatgyűjtemény álladékal301 darab, részint kitömött, lészint más módon praeparált állatok -, állati részek-és utánzatokban. A növénygyűjtemény magában foglal 1900 darab szárított növényt, az ásvány-gyűjtemény pedig 711 példányból áll. A termény tár gyarapítására etanévben kiadatott 105 frt. Megszereztettek: az ember csontváza, 200 példányból álló lepke-gyűjtemény és különféle madárszemek. Ajándékoztak: tek. Böröndy János keszthelyi számtartó úr egy nagy kormárt (Halieus carbo); tek. Bittó Zoltán sári gazdatiszt úr egy búbos vöcsököt (Podiceps eristatus és egy zöld- - 27 — lábu hódát (Gallinula chloropus); tek. Knausz Boldizsár úr egy afrikai t i gr is - p i n ty et, egy szép példány c s e p p kö v e t az adelsbergi barlangból s egy kövült tölgy fa-darabot; tek. Berényi József úr egy t lg r is - p i n-t y e t; tek. Pongrácz Adolf tornatanár úr egy seregélyt (Sturnus vulgáris), egy magtörő pintyet (Fringilla coccothraostes); tek. Biczó Imre gelsei postamester úr egy szürke gémet (Ardea cinerea); tek. Török N. állatorvos úr 4 darab kagyló kövületet; t jk. Lengyel J. úr 4 darab cseppkövet; Vucs-kics Gyula VII. oszt. tanuló egy köz. v ak an do t (Talpa Europaea); Méhes Kálmán VI. oszt. tanuló egy hó fajdot (Tetrao albus); Belus Lajos IV. oszt. tanuló k ol ibri t; Tárnok Géza III. oszt. tanuló egy kő fali föllenget (Cypselus apus); Hófer József II. oszt. tanuló egy nevető galambot (Co-lumba risoria); Récsey Jakab I. oszt. tanuló egy kölyök-rókát; Kovács Gyula III. oszt. tanuló egy kókuszdiót; Keindl Gusztáv II. oszt, tanuló egy kovagjegeczcsoportot. A begyült állatok legnagyobb részét Rappay Ig-nácz tanár tömte ki. d) Érem-gyűjtemény és régiségtár. Az éremgyűjtemény ez ideig 461 darab régi és újabb kori idegen pénzt, 16 darab másolatot és 32 darab emlékérmet tartalmaz. Ez idén ajándékoztak: ft. Vőneky Pál tanár úr 1 db emlékérmet; tek. Martinkovics Károly úr az aradi vértanúk emlékére vert érmet; t. Balásovits János úr 1 db emlékérmet; tek. Körmendy Sándor galamboki körjegyző úr 6 db ezüst é3 1 db rézpénzt; tek. Brajkovics topliczai orvos úr 1 db római ezüstpénzt. — A régiségtárnak adtak: tek. Körmendy Sándor úr egy u. n. tatár korbácsot; tek. Ebenspanger N. úr 6 db régi képet; tek Knauz B. úr egy régi pöcsétnyomót. e) Tanári könyvtár. A tanári könyvtár tartalma 720 mű, 1321 kötet és 637 füzetben. Gyarapítására e tanévben kiadatott 140 frt. 55 kr., mely összegből vétetett 9 kötet iskolai kézikönyv, továbbá a következő munkák : Toldy Ferencz, Magyar költészet kézikönyve, 5 kötet. — Curtius Ernő, A görök története, I. r. 1 kötet. — Carlyle Tamás, a franczia forradalom, I. r. 1 kötet. — Hermann Ottó, Magyarország pókfaunája, 1 köt. — Nisard D., Tanulmányok, 1 köt. — Cantu Caesar, Világtörténelem, 12 köt. — Egyetemes magyar Ency-clopaedia, 6 —12 köt. — Csengery Antal, Anglia története Maculaytól, I. r. 1 köt. — Szász Károly, Goethe lyrai költeményei, I. r. 1 köt. — "Wullner, Grundzüge der Experimentalphysik III. k. — Viehof, Goethe\'s Gedichte, 3. f. — Diinzer, Erláuterungs-Bibliothek, 33. f. — Mayer Br., Deutsche Warte, II. k. 3. f. — (E 4 mű kiegészítésül.) — Lange L., Römische Alterthümer, 3 köt. — Heffter, Mythologie der Griechen und Römer, 1 köt. — Pulszky F., Deák Ferencz, 1 f. — Lévay István, synonymika, 1 k. — Járnak a következő folyóiratok : Budapesti Szemle.,— Magyar Tanügy. — Az orsz. tanáregylet Közlönye. — Műegyetemi Lapok. — Magyar Könyvszemle. — Poggendorf, Annalen der Physik und Chemie. — Ajándékoztak : Aígner Lajos könyvárus úr 2 köt. — Zilahy Sámuel könyvárus úr 1 köt., Franklin társulat 10 kötet tankönyvet; Nogall J. úr „Keresztény hitrendszer" czimű saját művét, 4 köt. — Róder H. „Bibliai föld- s országisme" czimű saját művét. — Pintér E. úr „Cicero beszéde Manilius törvényjavaslata mellett" czímü saját müvét. — Tek. Tárnok Alajos úr Wáli István „Római imperátorok tüköré" éa „Friss Vogel oder stfrb" czímü munkákat. — Tek. várostanács Bátorfi Lajos „Adatok Zalamegye történetéhez" czímü kiadványát, — a kolozsvári egyetem saját kiadványaiból 4 füzetet. /) Ifjúsági könyvtár. Ez magában foglal jelenleg 591 müvet 743 kötet-és 199 füzetben. Ez évi gyarapodás 33 mű 57 kötet- és 64 füzetben. Ezek közül a tanulók által fizetett használati díjból szereztetett 44 kötet s 61 füzet. Ezen kívül ajándékoztak e könyvtár számára: Fischel F. könyvárus úr 4 kö- — 28 — . tetet, Fuchs János tanár úr 1 kötetet, R&thmann Boldizsár pécsmegyei növendékpap 4 köt., Berger Mór VIII. oszt. tanuló 2 köt., Sólyorny Lajos V. oszt. tanuló 2 köt., Pauer Ernő IV. oszt. tanuló 3 füzetet. g) Földrajzi taneszközök: 78 db fali térkép és atlas, 3 földteke, 2 égteke, 1 gyürüs gömb, 1 tellurium-lunarium. 7j) A rajziskola kellőképen föl van szerelve szabadkézi és mértani rajzás sodronymintákkal; nagy hiány azonban, hogy gyps-minták épen nincsenek az intézet birtokában; az eddig használtak a rajztanár tulajdonát képezik. t) A tornaterem jól el van látva a különféle gyakorlatokhoz szükséges eszközökkel. Az igazgatóság kellemes kötelességet teljesít., midőn e helyen hálás köszönetet mond a főgymnasium szellemi és anyagi gyarapodását szívükön viselő s ezért áldozni is tudó egyesek- és testületeknek. VI. Egyéb adatok. Az évi vizsgálatok junius hó 6-án vevék kezdetöket s tartottak 27-ig bezárólag. A tanév bezárása jun. 30-án történt ünnepélyes hálaadó isteni tisztelettel. A tanév folytán két ízben tartatott érettségi vizsgálat. Az elsőn, november hóban, két végzett tanuló, kik az 1874/5. tanév végén három hóra utasíttattak vissza, egyszerűen érettnek nyilváníttatott. A lefolyt tanév VIII. osztályt végzett növendékei pedig május hó 31. és junius hó három első napján vettettek Írásbeli, junius hó 27. 28. és 29. napjain pedig szóbeli érettségi vizsgálat alá, melynek eredménye a jövő évi „Értesítő "-ben fog közöltetni. A tankerületi főigazgató két ízben tett intézetünknél hivatalos látogatást, u. m. november és május hónapokban. Február hó 5-én a nemzet nagy halottjáért, Deák Ferenczért, a főgymnasium gyász-isteni tiszteletet tartott, melyet megelőzőleg az igazgató a gymnasium nagy termében egybegyűlt ifjúsághoz intézett bészédben ecsetelte az elhunyt nagy hazafi halhatatlan érdemeit, nemzetének tett örökbecsű szolgálatait s ezekből folyólag a napnak gyászos, de egyszersmind magasztos és lélekemelő jelentőségét. — 20 — VII. írásbeli feladatok a magyar nyelvből. V. osztály. Az arab és fia (példázat). Az ősz (leírás). Az év első napján (leírás). Bajza „Isten hozzád" czimű románczának fejtegetése. Arany „V. László" czimű balladájának fejtegetése. Vörösmarty „Cserhalom" czimű hősbeszélyének irálya. Zrínyi Miklós (prózából hatméretű versekbe). Mire kell különösen ügyelnünk a regények olvasasánál? A tavasz (festés). — VI. osztály. Gyulai Pál „A távozó" czimű költeményének tartalma. A tél (leírás). A haldokló hattyú (paramythia Herder u.). Napköltekor (ütemes, rímes vers). Buda visszavétele a törököktől (Horváth Mihály Magyar ország története nyomán hatméretű versekbe). Epigrammák (szabadon választott tárgygyal). Az értelmi költemények érzelmi hatásáról. Petőfi „A boldog pestiek" cimű satirájának egybevetése Tompa „A hangyákhoz" cimű satirájával. Az ódai fönségesről. VII. osztály. Szónoki hasonlítások. Az önképzésről. A veszély pillanatában tanúsított önfeláldozás felett (dicsérő tárgyalás). Kölcsey „ Védbeszédének irályáról. Melyek a szónoknál megkívántató főbb tulajdonok? A drámai jellemekről. — Bánk bánnak, mint főhősnek jellemzése. A drámai költészet művelő hatásáról. VIII. osztály. Mily körülmények hatottak leginkább a nemzeti művelődésre az Árpádok korában? — Az irodalomtörténet tanulmányozásának haszna. Az újkor III. időszakának egybevetése a II. időszakkal (az irodalomtörténetből). A műizlésről és kifejtésének föltételeiről. A könyvnyomtatás föltalálásának befolyása a közművelődésre. Martinuzzi történeti szereplése és jelleme. Érettségi vizsgálatra: A történelem s különösen a hazai történelem alapos ismeretének szükségessége. (Motto: A mult a jelennek és jövőnek alapja.) * VIII. Tanári kar j Szám { A tanár neve Tantárgyak, melyeket tanított Tanodai osztályok, melyekben tanított Tanóráinak száma heten-kint Észrevételei. 1 Berzay Elek k. r. áldozár Vallástan 11 -VIII. 10 Fögymnasiumi hitszónok. 2 Berecz Imre világi. Műének és zece I—VIII. 6 Rendkívüli tanár. 3 Farkas László k. r. áldozár Bölcsészet Menyiségtan VII—VIII. V. 8 Igazgató; a franczia nyelv rendkívüli tanára. 4 Fekete Endre k. r. áldozár Magyar nyelv s irod. Latia nyelv. V—VIII. VIII. 17 Vili. osztály íónöke, ifjúsági könyvtár őre, i gyakorló iskola vez . 5 Fuchs János k. r. áldozár. Latin nyely Német nynlv Földrajz Szépírás V. VU. V VI. II. II. 18 VII. osztály főnöke; a segélyegylet könyvtárának őre. 6 Malonyay István k. r. áldozár. Görög nyelv Történelen V. V—VIII. 18 V. osztály főnöke. 7 Maywald József k. r. áldozár. Görög nyelv Német nyelv VI—VIII. VII—VIII. 17 VI. osztály főnöke; a tanári könyvtár őre, a gycsirás rendk. tan 8 PalkovicsKároly k. r. áldozár. Vallástan Latin nyelv Magyar nyelv Földrajz Történelem 1. III. :iv. I III. III. IV. 18 III. osztály főnöke; algymnasiumi hitelemző. 9 Pintér Elek k. r. áldozár. Latin nyelv Német nyelv Vegytan Természetrajz IV. III. IV. VI. V. VI. 17 A gymnasium jegyzője ; a vegytani laboratórium és terménytár őre. 10 Pongrácz Adolf világi. Testgyakorlat I-V1II. 18 11 Rappay Ignácz k. r. tag. Magyar nyelv Latin nyelv Német nyelv Mennységtan Természetrajz 11. II 11. II. I—II. 19 11 osztály főnöke. 12 Szász Károly világi Rajz I—IV. 16 13 Szűcs Lajos k. r. tag. Magyar nyelv Latin nyelv Német nyelv Mennyiségtan Szépírás I. III. 1. I. I. I. 19 1. osztály főnöke. 14 Tóth Jenő k. r. áldozár. Természettan Mennyiségtan Vegytan I1I-IV. III. IV. VII. VIII. IV. 18 IV. osztály főnöke. 15 Yőneky Pál k. r. áldozár. Természettan Mennyiségtani földrajz Mennyiségtan Latin nyelv Vll—VIII. VJ1I. VI. VI. 18 A természettani szertár őre. — 31 — . IX. / Erdemsorozat, A) Rendes tantárgyak. 1. Osztály. Névsor Magaviselet Szorgalom Tantárgyak Általános sorozat j Vallástan | Latin nyelv j Magyar nyelv Német nyelv Földrajz Mennyiségtan Természetrajz Rajz Testgyakorlás Szépírás Balog Antal ism. d. kl. 2 4 4 4 3 3 3 2 3 3 I. r. Banelly Jenő d. h. 4 4 4 3 4 3 2 4 4 3 I. r. Bedő József jó h. 4 3 3 3 4 4 4 3 4 3 I. r. Bendekovics Ferencz P- kl. 2 3 3 4 3 2 1 4 4 3 I. r. 5. Bettlheim Ernő izr. jó Jó cs. 1 4 4 2 5 3 1 4 4 4 II. r Boár Sándor k. 1 1 2 1 3 1 1 4 4 2 jeles Boronkay Kornél izr. jó cs. 1 4 3 2 5 5 4 4 4 3 II. r. Csokic Henrik ism. d. kl. 4 3 4 3 3 4 3 2 4 2 I. r. Dömötör Lajos jó h. 2 4 4 4 3 4 2 3 3 3 I. r. 10, Eeker Imre ism. t. cs. 4 5 5 5 5 4 4\' 3 3 4 II. r. Egyed Jenő kt. cs. 5 5 4 5 4 4 4 3 3 4 II. r. Goldberger Isidor izr. jó kl. 1 3 2 1 2 4 1 4 4 2 I. r. Halvax Géza d. kl. 2 3 3 3 3 3 3 3 3 3 I. r. Handler Gábor t. h. 4 4 3 4 _ . - 3 3 3 — 15. Handler József P- k. 2 2 2 2 2 2 1 3 3 2 jeles Hausner Jakab izr. d. kl. 1 3 2 1 3 4 2 3 4 2 I. r. Hirschl Lipót izr. jó kl. l 3 3 1 3 4 2 3 4 3 I. r. Horváth István ism. d. kl 4 2 3 3 4 3 1 3 4 3 I. r. Hóbor Kálmán jó kl. 2 2 1 2 3 3 1 3 3 3 I. r. 20. Imrey Sándor d. h. 3 3 4 4 4 4 4 3 4 4 I. r. Kiss Endre jó k. 2 2 2 3 2 2 1 3 4 3 jeles Kocsiss Kálmán jó cs. 4 4 4 4 5 4 4 3 3 3 II. r. Kolbenschlág Béla d. kl. 1 3 3 3 2 3 1 3 4 2 I. r. Konyáry Emil t. h. 4 4 4 4 4 4 4 3 3 3 I. r. 25. Kovácsics Ferenez d, kl, 3 2 3 2 4 3 3 3 4 2 I. r. Lábos Lajos jó h. 4 4 4 4 4 3 4 4 3 3 I. r. Lisziák Lajos jó kl. 4 3 3 3 4 3 3 4 3 4 I. r. Lőbl Arnold izr. jó kl. l 2 1 1 4 4 1 4 4 3 I. r. Matkovics Lajos d. h. 2 4 3 4 4 4 1 4 3 4 I. r. 30. Mild Győző ism. t. cs. 5 5 5 5 4 5 4 3 3 4 II. r. Miszer Ráfael ism. d. kl 2 3 4 3 3 4 4 2 3 2 I. r. Muczer László jó cs. 3 5 5 5 4 4 5 4 4 4 II. r. Németh Kálmán ism. d. h. 2 4 4 4 4 2 3 3 4 4 I. r. Pichler Bertalan izr. t. cs. 1 4 3 3 5 3 4 4 4 3 II. r. — 32 — Névsor Magaviselet Szorgalom Tantárgya k Általános sorozat Vallástan Latin nyelv Magyar nyelv | Német nyelv Földrajz Mennyiségtan Természetrajz Rajz Testgyakorlat Szépírás 35. Polgár József ism. ÍÓ cs. 5 3 4 4 3 3 3 __ Posch Benő d. k. 2 2 1 2 3 2 1 3 4 2 jeles Rathmann Gyula d. kl. 2 3 3 3 4 1 1 4 4 3 I. r. Rezsek István ló fa. 4 3 4 4 4 2 2 3 3 3 I. r. Récsey Jakab izr. t. cs. 1 5 4 3 5 4 4 4 4 3 II. r. 40. Rósenberg Mór izr. P- e. 1 1 1 1 2 1 1 3 4 1 kit. Róth Miksa jó cs. 5 3 3 2 4 4 3 2 3 2 II. r. Sárecz Ede ¡ó kl. 4 3 4 4 3 3 3 3 - 3 1. r. Sárecz János l\'ó kl. 3 3 4 4 4 3 2 4 3 3 I. r. Schmidt Zsigmond jó kl. 3 3 3 2 4 4 3 4 4 4 I. r. 45. Tóth Mihály p- e. 1 l 1 1 2 2 1 3 3 1 kit. Yágner Károly t. kl. 3 4 4 3 3 3 4 3 3 3 1. r. Weisz Adolf izr. d. k. 1 1 1 1 2 3 2 3 4 2 jeles Vizmathy Géza d. cs. 2 4 4 5 2 5 2 3 4 3 II. r. Winter Frigyes izr. d. kl. 2 4 3 3 4 4 2 3 4 2 I. r. Magántanuló: Hajós Ferencz, Összesen: 50. 11. Osztály. Tantárgyak Általános sorozat Névsor Magaviselet j Szorgalom Vallástan Latin nyelv Magyar nyelv | Német nyelv I Földrajz Mennyiségtan Természetrajz Rajz Testgyakorlás Szépírás Bittó Gyula. jó k. 2 2 1 1 3 1 1 4 4 4 jeles Bőhm Jakab izr. d. k. 1 2 2 2 3 2 1 3 4 3 jeles Csiszár József jó h. 4 4 3 3 4 4 2 3 3 4 I. r. Csizmadia Kálmán jó h. 3 4 3 4 4 4 2 4 3 4 I. r. 5. Czérk János jó cs. 3 4 4 4 5 5 4 4 3 4 II. r. Cziffray Ödön t. h. 2 4 4 4 4 4 3 4 4 4 I. r. Darás István jó s. 4 6 5 5 5 4 4 4 2 4 III. r Dobrin Tivadar izr. P- e. 1 1 1 1 2 1 1 3 4 2 kit. Dukász József izr. d. kl. 1 3 3 1 4 3 2 4 4 2 I. r. 10. Eisler Dezső izr. P- e. 1 1 1 1 1 1 1 3 4 2 kit. Epstein Vilmos izr. d. kl. 1 3 2 2 4 2 1 4 4 4 I. r, Fried Ödön izr. d. k. 1 3 2 1 2 2 1 4 4 4 jeles Fridrik Gáspár d. k. 1 2 2 1 1 2 1 3 4 3 jeles Garay József jó cs. 4 5 5 5 3 5 4 4 4 4 II. r. 15. Geiszl Jenő d. kl. 1 3 3 2 5 4 1 3 2 4 I. r. Göttinger Rajner P- e. 1 1 1 1 3 1 1 2 3 2 kit. Halász József d. kl. 1 3 3 2 1 4 1 3 3 4 I. r. Hartmann Fülöp izr. d. kl. 1 2 1 1 3 4 1 4 3 4 I. r. Hartmann Jenő izr. d. k. 1 2 2 1 3 2 2 3 4 3 jeles 20. Hófer Józset jó jó h. 2 4 4 4 4 4 3 3 _ 4 I. r. Keindl Gusztáv kl. 3 4 4 2 3 4 3 3 2 4 I. r. Keronczy Ferencz jó h. 2 4 4 4 4 4 3 3 4 4 I. r. Kovács Mihály jó h. 2 4 3 4 4 4 3 4 3 3 I. r. Kutnyák Márton jó cs. 4 5 4 3 5 4 4 4 4 4 II. r. 25. Lainbert Lajos d. kl. 1 3 2 2 2 3 1 4 4 4 I. r. Lisziák Jenő jó kl. 2 4 3 3 4 4 1 4 3 4 I. r. Lustig Aladár izr. jó h. 3 3 3 3 4 4 3 4 3 4 I. r. Mészáros Ferencz jó kl. 2 4 2 3 4 3 1 3 3 4 I, r. Molnár Pál d. kl. 1 4 3 3 4 4 3 4 4 4 I. r. 30. Münz Béla izr. t. kl. 1 2 2 1 4 4 1 4 3 o I. r. Ondrus Cyrill ág. v. d. k. ! 3 1 1 2 2 1 3 4 4 jeles Oslay Jóaief jó cs. 2 5 5 4 4 4 4 3 3 4 II. r. Plihál Győző d. k. 1 2 1 1 2 2 1 3 3 4 jeles Rezsek Ferencz. t. cs. 3 4 4 5 4 5 4 2 3 4 II. r. 35. Róber György jó cs. 4 4 5 3 5 4 3 4 4 4 II. r. Ruesz József* jó cs. 4 5 5 5 4 5 4 2 4 *3 II. r. SchönfeldFerencz izr. P- e. 1 1 1 1 2 1 1 3 2 3 kit. Sebestény Gyula jó cs. 2 5 4 4 5 5 4 4 2 4 II. r. Spitzer Gusztáv izr. P- k. 1 2 2 1 1 2 1 4 4 3 jeles 40. Stein Izidor izr. jó jó kl. 1 4 4 2 4 4 1 4 4 4 I. r. Szakács János kl. 1 4 3 4 4 3 1 3 4 4 I. r. Singer Albert izr. d. k. 1 2 1 1 3 1 2 4 4 4 ¡jeles Tullok Miklós jó cs. 4 5 4 5 5 4 4 4 3 4 II. r. Wajdits Alajos d. h. 2 4 3 4 4 4 3 2 3 4 I. r. 45. Weisz Samú izr. P- k. 1 2 2 1 2 1 1 3 _ 2 jeles Weiszberger Kál. izr.j jó cs. 4 5 4 3 3 5 4 3 2 4 J II. r. Kimaradtak : Bozsek Gyula, Hegedűs István. — Tanodát változtatott: Varga Jenő. — Meghalt: Markstein Samu. Összesen: 50. Tantárgyak Általános sorozat j Névsor Magaviselet Szorgalom Vallástan Latin nyelv Magyarnyelvtan | Németnyelvtau Földrajz Történelem ¡Mennyiségtan ¡Természettan Rajz Testgyakorlat | Ágh Géza jó kl. 2 3 3 3 3 3 3 3 3 3 I. r. Baranasícs György d. k. 1 2 2 3 1 2 2 1 1 2 jel. Bittó Béla jó kl. 1 4 4 4 3 2 4 2 4 4 I. r. Bokor Károly jó kl. 2 4 3 4 4 3 3 2 4 3 I. r. 5. Csiszár József k. t cs. 2 5 5 5 5 4 5 5 3 2 II. r. Darvas Ferencz k. t. cs. 3 5 5 4 5 4 5 5 4 2 II. r DitrichsteinÁrpádizr. jó h. 1 4 3 4 4 4 4 4 4 3 I. r. Dreven Lajos v. m. 4 II. r. Egyed Gyula t. cs. 2 4 4 5 4 5 5 4 4 lO.Feuchtenberger E. ág.v. P- kl. 1 3 3 2 1 2 3 2 2 4 I. r. Friedenthal Lipót izr. t. kl. 1 3 2 1 4 3 3 2 3 9 O I. r. Godina Lajos t. kl. 2 4 3 2 3 2 4 4 4 1 I. r. Haas Jakab izr. jó cs. 1 4 4 3 5 3 5 3 4 4 II. r. Herbay Pál t. cs. 2 5 5 5 3 3 5 3 4 3 II. r. 15 Kasztl Adolf izr. p- e. 1 1 1 1 1 1 1 1 4 4 kit. Kisfaludy Gyula t. kl. 1 4 3 3 1 2 3 2 2 2 I. r. Kovács Ferencz jó jó kl. 2 2 3 3 2 3 2 2 4 — I. r. Kovács Gyula kl. 1 4 4 2 3 2 3 3 3 4 3 I. r. Krausz Sándor izr. jó kl. 3 2 3 2 4 3 2 4 3 I. r. 20 Lakosy Kálmán d. e. 1 1 1 1 1 1 1 1 3 — kit. Léránt János ism. t. h. 2 4 4 4 4 4 4 4 4 2 I. r. Lövensohn Emil izr. jó te. 1 2 2 1 2 1 3 2 4 4 jel. Marsics Lajos ism. jó b. 2 4 4 4 4 4 4 4 3 4 I. r. Nagy János d. kl. 1 2 3 1 4 3 2 2 2 4 4 I. r. 25 Neu Ignácz izr. t. kl. 1 1 4 2 3 2 3 3 4 3 I. r. Neusiedler József t. cs. 2 5 4 r> 5 4 5 4 4 4 II. r. Nóvák Lajos t. cs. 4 4 5 4 4 3 4 4 3 4 II. r. Ollop Mór izr. jó jó kl. 1 3 4 í 2 3 4 4 4 o O I. r. Pál Ödön kl. 1 4 2 2 3 2 3 2 4 4 I. r. 30 Pichler Ferencz ism. t. h. 1 4 3 4 4 3 4 3 3 4 I. r. Pinterics Lajos jó h. 1 4 4 4 3 2 4 4 4 4 I. r. Plander Károly jó h. 1 4 3 4 4 4 4 4 3 4 I. r. Plichta Kázmér \' jó cs. 2 5 4 4 4 3 5 3 3 3 11. r. Polatzek János jó kl. 2 4 3 2 3 2 3 3 3 3 I. r. 35. Premus Domonkos d. k. 1 2 2 1 2 1 3 2 1 2 jel. Rasztics Lajos ism. k. t. h. 1 4 4 4 4 4 4 4 3 4 I. r. Rauch Zsigmond izr. d. h. 2 4 3 2 4 4 2 2 4 4 I. r. Sárecz Lajos t. h. 2 4 4 4 3 3 4 3 4 3 I. r. Schönfeld Albert izr. jó kh 1 4 3 4 3 2 4 3 4 2 I. r. 40. Schuch Károly ism. jó kl. 1 4 2 4 2 2 4 3 3 4 I. r. Sipos Victor t. cs. 2 5 5 5 4 4 5 4 4 4 II. r. Szépe Ferencz t. cs. 2 4 5 4 4 3 5 5 4 4 II. r. Szmodics Kálmán t. cs. 2 5 4 5 4 4 5 4 4 4 II. r. Tárnok Géza k. t. h. 1 4 4 4 4 3 4 4 4 2 I. r. 45 Topler György jó cs. 1 5 4 4 4 3 4 4 3 3 II. r. Topolics György P- e. 1 1 1 1 1 1 1 1 3 3 kit. Ujváry Géza k. t. cs. 3 5 4 5 4 3 4 3 4 3 II. r. Verli Ernő jó h. 3 4 4 4 4 3 4 3 4 4 I. r. Weber János t. cs. 2 6| 4 4 4 4 5 4 4 1 II. r. Tanodát változtatott: Fattinger Károly. Összesen 50 — 35 — IV. Osztály. 1 Tantárgyak Általános sorozat Névsor Magaviselet j Szorgalom Vallástan Latin nyelv Magyar nyelv Német nyelv Történelem Mennyiségtan Természettan Vegytan Rajz Testgyakorlás Ángyán József v. m. Árvay Lajos t. h. 2 4 3 4 3 3 3 2 4 2 I. r. Arvay László ö. d. t. kl. 2 3 3 3 2 3 3 3 4 3 I. r. Balentics Imre jó jó kl. 1 3 4 2 3 2 2 2 4 3 I. r. 5. Bellis Lajos kl. 1 3 3 2 3 2 2 3 3 3 I. r. Bertalan Endre ö. d. t. h. 1 4 4 4 4 4 4 4 3 4 I. r. Bertalan Gáb.ö.d.v.m. Blau Ágoston izr. d. kl. 1 4 3 1 3 3 3 2 3 4 I. r. Bosnyák Géza d. k. 1 2 1 1 2 1 1 2 3 3 jeles 10. Darás Zsigmond jó h. 1 4 4 3 4 4 4 4 3 3 I. r. Erőse István jó h. 4 4 4 4 5 4 4 4 3 II. r. Göndöca Imre jó jó h. 1 4 3 4 2 4 3 4 4 4 I. r. Halvax Gyula h. 1 4 4 4 3 4 4 3 4 4 I. r. Hedl Rezső jó h. 1 3 3 3 3 4 2 2 3 2 I. r. 15. Horváth Béla ism. k. t. h. 1 4 4 4 4 4 4 4 4 4 I. r. Jalusics Ferencz P- h. 5 4 5 5 4 4 4 3 3 II. r. Kártschmároff Sd. izr. jó h. 1 4 4 1 3 4 4 3 3 4 I. r. Keindl Ármin p- k. 1 1 2 1 3 1 1 2 3 3 jeles Kiss Lénárd d. kl. 3 4 2 3 4 3 3 3 2 I. r. 20. Kohn Ede izr. P- e. l 1 1 1 1 1 1 1 3 3 kit. Kovácsevics Ferencz t. h. 1 3 4 3 4 4 4 3 3 1 I. r. Lábos Aladár jó b. 2 3 l 4 4 4 3 3 4 I. r. Lackenbacbar Béla iz. ism. jó kl. 3 3 2 2 3 3 3 3 4 I. r. Masznyák Pál jó h. 2 4 4 4 3 4 4 4 3 4 I. r. 25. Matkovics Gyula jó h. 1 4 2 4 2 4 4 3 4 3 I. r. Nagy Dezső helv. v. p- k. 1 1 2 1 1 2 4 1 3 4 kit. Németh József t. h. 1 4 3 4 2 4 3 3 1 4 I. r. Pauer Ernő ö. d. jó k. 1 3 2 2 1 2 2 1 3 jeles Récsey Ede izr. p- e. 1 2 2 1 1 1 1 1 4 2 kit. 30. Stern Ferencz izr. d. kl. 1 3 3 1 3 3 2 2 4 3 I. r. Strém Tódor izr. d. e. 1 1 1 1 1 1 1 1 4 3 kit. Szervisz Albert d. k. 1 1 2 1 1 2 2 1 3 3 jeles Szigethy Károly P- kl. 1 3 2- 4 2 3 3 2 3 3 I. r. Szy Győző d. kl. 1 4 3 3 3 3 2 2 4 4 I. r. 35. Vértessy Ferencz d. h. 1 4 4 4 3 4 3 4 2 I. r. Visztner Henrik t. h. 2 4 3 3 3 4 3 2 4 2 L r. Weisz Ödön izr. t. h. 5 3 3 4 4 3 3 4 3 II. r. Werli Miksa. t. h. 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 I. r. Összesen: 38. Y. Osztály. Tantárgyak Általános sorozat > Névsor Magaviselet Szorgalom Vallástan Latin nyelv Grörög nyelv .Vlagyar nyelv jNémet nyelv i Történelem Mennyiségtan Természetrajz Testgyakorlat Audrolics Pál jó ki. 2 3 3 2 3 3 2 3 2 1. r. Árvay Mihály jó h. 2 3 3 4 4 3 4 5 3 II. r. Bachrach Jakab izr. t. kl. 1 4 4 2 3 3 4 4 1 I. r. Banelly Gáza jó cs. 3 5 4 4 5 3 4 3 4 II. r. 5. Bosnyák Zoltán p- e. 1 1 2 1 2 1 1 1 4 kit. Czapáry János jó kl. 2 3 3 2 4 2 3 3 2 I. r. Czapáry József p- k. 2 2 2 1 3 1 2 2 3 jeles Geiszel Miksa jó kl. 2 4 3 3 3 2 4 3 1 fi. r. Hauser János p- kl. 1 2 2 1 3 3 4 1 4 I. r. 10. Koronczy István jó kl. 2 2 4 3 3 2 3 4 4 I. r. Kovács Endre d. kl. 2 2 3 2 3 3 4 3 4 I. r. Köhler Kálmán d. kl. 2 3 3 2 4 1 3 3 4 I. r. Laky Árpád. d. kl. 1 4 4 3 4 2 4 2 3 I. r. Lábos Endre jó cs. 3 5 4 4 4 4 4 4 4 II. r. 15 Lipic3 István t. kl. 3 2 4 3 2 3 4 3 3 I. r. Nagy Gibor k.t. cs. 3 4 4 2 5 4 5 4 3 II. r. Nagy Is+ván jó íó h. 2 3 4 3 4 2 4 3 2 I. r. Palkovics István cs. 2 5 4 3 5 4 4 4 2 II. r. Péczely Béla jó kl. 3 3 3 3 3 4 3 3 4 L r. 20. Rácz Béla, ö. d. P- k. 1 2 3 1 2 1 1 1 4 jeles Rutich Ödön jó h. 4 4 4 3 4 3 4 4 4 I. r. Szabljics Zsigmd. ö.d. jó cs. 4 5 4 4 5 2 5 4 5 H. r. Schacherlsz Kari. izr. jó kl. 1 2 4 2 2 2 4 4 4 I. r. Simon Károly jó h. 2 3 3 4 4 3 4 4 4 I. r. 25. Sólyomy István jó cs. 4 5 4 4 4 3 4 4 4 II. r. Sólyomy Lajos t. h. 3 4 4 4 4 3 4 1 4 I. r. Sóos Lajos d. h. 3 4 4 3 4 4 4 3 3 I. r. Steyer Fülöp jó h. 4 4 4 4 4- 4 2 2 3 I. r. Szabó Ernő p. h. 1 2 2 3 3 1 5 4 4 H. r. 30 Szabó Lajos jó kl. 1 4 3 3 4 1 4 3 4 I. r. Szigethy Elemér ö. d. jó jó e. 1 1 1 1 2 1 2 1 2 kit. Szijjárió Géza h. 3 4 3 2 4 4 4 4 2 I. r. Tersánczky Kálmán d. h. 3 4 4 3 4 4 4 4 4 I. r. Theodorovics Pál, g. kel.v. d. kl. 2 4 2 3 4 1 4 3 4 I. r. 35 Vajda György Jő kl 2 3 3 2 3 2 3 3 4 I. r. Varga Gyula \' jó cs. 4 4 4 2 4 2 5 3 4 II. r. Véber Pál jó h. 2 3 4 2 3 4 4 3 2 I. r. Zárjeczky Győző jó kl. 1 3 3 3 3 2 3 1 4 I. r. Klzáradtalc: Horváth Márton 40. Kreuus Ferencz Összesen: 40. — 37 — VI. Osztály. Tantárgyak Általános sorozat | Névsor Magaviselet Szorgalom Vallástan Latin nyelv Görög nyelv Magyar nyelv Német nyelv Történelem i Mennyiségtan Természetrajz Vegytan Testgyakorlás | Babos Árpád d. h. 2 4 4 3 4 4 3 4 3 3 I. r. Belletz Ödön t. cs. 2 4 5 4 4 2 4 2 3 4 II. r. Bertalan Pál j- cs. 2 4 5 3 4 3 4 4 5 4 II. r. Brüller Fülöp izr. j. k. 1 2 3 1 1 2 2 l 2 4 jeles 5 Engelbrecht Károly d. h. 2 4 4 3 4 4 4 2 4 3 I. r. Eperjesy Béla j. kl. 1 3 3 1 3 1 3 2 3 4 I. r. Filipits Lajos P- e. 1 1 1 1 1 1 1 t 1 3 kit. Fornberg József P- k. 1 2 2 1 1 1 2 1 1 3 jeles Friedlaenderlgnác izr d. e. 1 1 1 1 1 1 1 1 1 2 kit. 10 Fritz József d. h. 1 4 4 2 2 2 4 2 4 4 I. r. Handler Ferencz P- e. l 1 1 1 1 1 1 1 1 2 kit. Hedl József d. kl. 1 3 4 2 4 3 3 1 2 3 I. r. Hegedűs Ferencz j. b. 1 4 4 3 3 2 4 4 4 4 I. r. Klein Ferencz izr. P- e. 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 kit. 15 Körmendy Ferencz t. h. 2 4 4 4 4 2 4 2 3 4 I. r. Kutnyák Mihály d. h. 2 4 4 2 4 3 4 3 4 3 I. r. Laufer Mór izr. j. kl. 1 3 4 2 3 1 4 3 2 4 I. r. Méhes Kálmán j. b. 2 4 4 3 4 4 4 3 3 4 I. r. Molnár Béla j. cs. 3 5 4 4 5 3 5 4 4 4 11. r. 20 Nóvák Nándor j. cs. 3 5 4 4 5 4 4 4 4 2 11. r. Pethő Jenő j. h. 2 4 4 4 3 3 4 2 3 4 I. r. Rátz Kálmán t. kl. 1 4 3 2 4 2 4 1 2 4 I. r. Rózsavölgyi Antal d. kl. 1 4 3 2 3 1 2 1 2 4 I. r. Samu István P- e. 1 1 1 1 1 1 1 1 1 3 kit. 25 Steffanits István j. k. 1 2 2 1 2 1 1 1 1 3 jeles Stocker Antal j. k. 1 2 3 1 2 2 2 2 1 4 J jeles Szigethy Aladár j. K. 1 2 3 1 2 2 1 1 1 4 jeles Szirmai Árpád j. h. 2 4 4 3 4 2 4 4 4 4 I. r. Szmodis Győző d. e. 1 2 1 1 1 1 1 1 1 3 kit. 30 Vlasit6 And< r d. kl. 1 4 4 3 2 3 4 2 3 2 I. r. Magántanuló: Mattos Béla. — Kizáratott: Matyasetz István. Összesen: 32. - 38 — VII. Osztály. Tantárgyak Általános sorozat Névsor Magaviselet Szorgalom Vallástan Latin nyelv Görög nyelv Magyar nyelv j Német nyelv Történelem Mennyiségtan Természettan 1 Bölcsészet Testgyakorlat | Babos Ármin d. kl. 2 4 4 4 4 2 3 3 4 4 I. r. Baranyay Ödön t. cs. 2 4 5 5 5 4 5 4 4 3 II. r. Benedek János jó kl. 2 3 4 3 4 2 4 3 4 - I. r. Bertalan Titusz jó kl. 2 3 4 3 4 2 3 4 3 4 I. r. 5 Csánk Béla d. kl. 2 4 4 3 4 3 4 4 4 4 I. r. Osempesz Kálmán P- k. 1 2 2 1 2 1 3 2 2 4 jeles Göncz Árpád jó cs. 3 4 4 2 4 2 3 5 4 4 II. r. Hertelendy Endre d. kl. 1 3 4 1 2 3 4 3 3 2 I. r. Horváth György d. h. 2 3 4 4 4 4 4 4 4 o mJ I. r. 10 Kintli György d. c8. 2 4 5 3 4 4 5 5 3 4 II. r. Kiss János d. kl. 1 2 3 2 2 2 2 3 3 4 I. r. Kollarich Lénárd jó cs. 2 4 5 3 4 4 5 4 4 4 II. r. Kutnyák Pál P- k. 2 2 2 2 2 1 4 4 3 2 I. r. Márczius József P- e. 1 1 1 1 1 1 1 1 1 4 kit. 15 Müller Lajos izr. P- k. 1 1 2 2 l 1 2 1 1 4 jeles Pék János P-v e. 1 1 1 1 1 1 l 1 1 4 kit. Salamon Ferencz izr. jó cs. 1 4 4 4 3 3 5 4 3 . II. r. Steiner Imre izr. jó h. 1 4 4 3 4 2 3 3 3 4 I. r. Szeglet Mihály P- k. 1 2 3 1 3 1 1 2 1 4 I. r Vizlendvay Imre P- e. 1 1 2 1 2 1 1 1 1 1 kit. 20 Yojnics Imre h. 1 4 - 3 2 4 3 4 3 3 I. r. Vucskics Gyula cs. 2 4 5 4 4 4 4 4 4 4 II. r. Vizsgálatlan maradt: Bossányi József. — Tanodát változtatott: — Fattinger Sándor. — Magántanuló: Tóth Frigyes. Összesen: 24. — 39 — VIII. Osztály. Tantárgyak Általános Borozat Névsor Magaviselet Szorgalom Vallástan Latin nyelv Görög nyelv | Magyar nyelv Német nyelv Földrajz j Történelem Mennyiségtan Természettan || Bölcsészet 1 Testgyakorlat 1 Bendekovics István d. kl. 1 3 4 2 3 2 3 3 3 3 3 I. r. Berger Mór izr. t. kl. 1 3 3 2 3 3 3 3 4 4 4 I. r. Csiszár Pál P- e. 1 1 1 1 2 1 1 2 1 1 4 kit. Draskovits Imre d. kl. 1 4 4 4 4 2 3 3 4 4 3 I. r. 5 Fischel Jakab izr. d. kl. 1 1 2 2 2 1 2 3 3 2 2 I. r. Hausner József, izr. d. kl. - 2 2 1 2 4 2 3 4 3 3 I. r. Heinrich Ad>!f P- kl. 1 4 4 2 3 1 2 3 2 4 4 I. r. Horváth Gyula t. kl. 1 2 3 1 3 4 4 2 4 4 3 4 I. r. Horváth Károly jó kl. 1 4 4 2 3 2 2 2 3 3 I. r. 10 Klein Gyula izr. jó kl. 2 3 3 4 3 1 3 2 4 4 2 I. r. Marton Gyula d. kl. 1 4 4 3 4 2 1 4 4 4 4 I. r. Pais Elek P- k. 1 1 1 1 1 2 1 1 2 2 4 jeles Saly Sándor d. kl. 1 4 4 4 4 3 2 4 3 3 4 I. r. Schönfeld Frigyes izr d. e. 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 4 kit. 15. Sólyomy Tivadar jó h. 3 4 4 4 4 4 4 4 4 4 3 I. r. Steiner Ede izr. P- k. 1 2 2 2 2 1 1 1 1 1 4 jeles Szakmáry Lajos P- kl. 1 2 3 1 3 2 2 2 2 2 I. r. Szirmai Béla d. kl. 1 4 4 3 4 3 3 2 4 3 3 4 I. r. Vargha Imre d kl. 1 3 3 2 2 2 2 3 2 3 I. r. 20 Weisz Sándor izr. t. h. 2 4 4 4 4 4 4 4 4 4 3 I. r. Weissmayer Henrik izr jó k. 1 2 1 1 2 2 2 2 3 4 jeles Zánkay Aladár d. kl. 1 3 3 2 4 2 2 2 3 2 3 Ï. r. Zánkay Árpád d. e. 1 1 1 1 1 2 1 1 1 1 4 kit. Kimaradt: Baán Zoltán. Összesen: 24. — 40 — X. Statistical kimutatás a főgymnasiumi ifjúságról. Osztály Beíratott az év elején Érdemsorozat Vizsgáiatlan { maradt í Kilépett Meghalt Maradt az év végén összesen Nyilv-tanuló Magán tanuló i Összesen j Kitűnő Jeles I.r. II. r. Ill.r. I. 49 1 50 2 5 30 11 _ 2 _ — 50 II. 50 — 50 4 10 21 10 1 — 3 1 46 III. 50 — 50 3 3 28 14 — 1 l — 49 IV. 38 — 38 4 4 25 3 — 2 — — 38 Y. 40 — 40 2 2 25 9 — — 2 — 38 YI. 31 1 32 6 5 1G 4 — 1 — 31 VII. 24 1 25 3 2 11 7 — 1 1 — 24 VIII. 24 1 — 24 3 3 j 17 — — — 1 23 Összesen 306 3 309 27 34 173 58 1 6 9 1 299 A tanulók közül : Osztály Vallásra nézve Nemzetiségre nézve Tandíjflzető Tandíjmentes Rom. kath. Gör. kel. Ágostai Helv. hitv. Móz. val. | Magyar Német Horvát Olasz Morva I. 39 — — _ 11 48 — 1 1 44 6 II. 32 — 1 — 17 48 —- 1 — 1 49 1 III. 39 — J_ — 10 49 1 — — — 42 8 IV. . 29 — 1 8 34 — 4 — — || 32 6 V. i 37 1 — — 2 38 | — 2 — — || 37 3 VI. ; 28 — — — 4 | 32 — — — — ! 29 3 VII. 22 — --- — 3 24 1 — 1 _ 22 3 VIII. 16 — — 8 | 24 — — — 20 4 Összeg \' 242 1 2 1 63 297 2 8 1 1 275 34 - 41 — B) Rendkívüli tantárgyak. A tanuló nete Melyik osztályba jár? Franczia nyelv i Gyorsírás j 1 Műének j Zene j A tanuló neve Melyik osztályba jár? j Franczia nyelv j 1 Gyorsírás j | Műének j 1 Zene | Ágh Géza III 1 Göncz Árpád Vll 1 Árvay Lajos IV 3 Göndöcs Imre IV 2 Árvay László IV 3 1 2 Göttinger Kajner 11 2 Babos Ármin VII O 50. Haas Jakab 111 3 5 Balentics Imre IV 2 Handler Ferencz VI 1 Balogh Antal I 3 Handler József 1 3 Baranasics György III 1 Hartmann Fülöpp Hausner József 11 3 3 Baranyay Ödön VII 2 Vili 3 Bedö József I 3 55 Hedl József VI 3 3 10. Belus József IV 2 Hegedűs Ferencz VI 2 Bendekovics István VIII 1 Heinrich Adolf Vili 2 Benedek János VII 2 Herbay Pál 111 3 Berger Mór VIII 2 Hertelendy Endre Vll 1 1 Bertalan Endre IV 4 A 3 3 60 Horváth György Vll 1 1 15. Bertalan Pál VI 3 Horváth Károly lmrey Sándor VIII 1 1 Bittó Béla III 4 1 3 Bittó Gyula II 3 2 Kartschmaroff Sándor IV 2 1 Blau Ágoston IV 3 Keindl Ármin IV 2 Bosnyák Géza IV 1 1 65. Keindl Gusztáv 11 1 I* 20. Bosnyák Zoltán V 2 2 Kisfaludy Gyula 111 3 2 Böhm Jakab II 2 3 Kiss Lénárd IV 2 Brüller Fülöp VI 3 Kiss János Vll 2 2 1 1 Csánk Béla VII 2 Klein Ferencz VI 1 2 1 Csiszár Pá! VIII 2 70. Klein Gyula Vili 2 25. Csizmadia Kálmán II 3 Kohn Ede IV 2 2 3 Czapáry János V 3 Konyáry Emil 1 3 Czifrai Ödön 11 2 Koronczy Ferencz 11 4 Darás Zsiga IV 1 ] Koronczy István V 1 Dobrin Tivadar II 3 2 75. Kovács Endre V 1 30. Dömötör Lajos 1 3 Kovács Ferencz 111 2 i Draskovics Imre VIII 2 Kovács Gyala 111 2 1 Dnkász József 11 4 Kovács Mihály li 4 2 Egyed Jenő 1 2 Kovacsevics Ferencz IV 3 Engelbrecht Károly VI 1 1 80. Lackenbacher Béla IV 3 35. Eperjessy Béla VI 2 2 Lakossy Kálmán 111 1 2 Feuchtenberger Ede 111 1 Laky Kálmán V 2 Filipics Lajos VI 2 Lauffer Mór VI 4 3 Fornberg József VI 2 Lábos Lajos 1 Fried Ödön 11 3 85. Lámbert Lajos 11 3 40. Friedenthal Lipót 111 3 3 Lipies István V 3 Friedländer lgnácz VI 2 Lisziák Jenő 11 3 Friedrik Gáspár il 3 Löwensohn Emil 111 3 Fritz József VI 1 2 Lusztig Aladár 11 3 4 3 Geiszl Miksa V 3 90. Marton Gyula Vili 2 45.Godina Lajos 111 2 Masznyák Pál IV 2 Goldberger Izidor 1 3 Matkovics Gyula IV 3 2 42 A tanuló neve Melyik osztályba jár ? | Franczia nyelv j I Gyorsírás 1 1 Műének | | Zene { A tanuló neve Melyik osztályba jár ? 1 Franczia nyelv ] | Gyorsírás j 1 Műének j | Zene j Mészáros Ferencz 11 4 Soóa Lajos V 2 Maczer László 1 130. Spitzer Gyula 11 3 95. Müller Lajos Vll 3 Steftanits István VI 2 Müncz Béla 11 4 3 Stein Izidor 11 3 Nagy Dezső IV 4 2 1 Stern Ferencz IV 2 Nagy Gábor V ■ 3 Steyer Fülöp V 3 2 1 Neusiedler József 111 3 135.Stocker Antal VI 2 2 100. Németh József IV 2 Strém Tódor IV 1 1 2 Nóvák Lajos 111 4 Szeglet Mihály Vll 2 Ollop Mór 111 3 1 Szépe Ferencz 111 3 Ondrus Cyrill 11 3 2 Szigethy Aladár VI 3 2 Pais Elek VIII 1 140. Szigethy Elemér V 2 105. Pauer Ernő IV 2 Szigethy Károly IV 2 Pethó Jenő VI 2 3 Szinger Albert II 3 Péczely Béla V 3 Szmodies Győző VI 2 Pék János Vll 1 Szy Győző IV 3 Pichler Bertalan 1 3 145. Tárnok Géza 111 3 110. Pinterics Lajos 111 3 Topler György 111 3 1 Plichta Kázmér 111 4 2 Topolics György 111 1 Plihál Győző 11 3 2 Tóth Mihály 1 2 Polatzek János 111 2 Vajdits Alajos 11 3 Polgár József 1 .") 150. Vargha Imre Vili 1 1 115 Rasztics Lajos 111 3 Vértessy Ferencz IV 3 Rácz Béla V 3 Vizlendvay Imre Vll 1 1 Rácz Kálmán VI 1 Vizmathy Géza I 3 Récsey Ede IV 2 2 Vlasits Andor VI 2 2 Róth Miksa I 3 155. Vojnits Imre Vll 1 120. Rózsavölgyi Antal VI 3 1 Vucskics Gyula Vll 2 Ruesz József 11 4 2 Wagner Károly 1 3 Samu István VI 2 Weber Pál V 2 Sárecz János 1 3 Weisz Adolf I 3 Sárecz Lajos 111 3 160. Weisz Ödön IV 3 125. Schacherlsz Károly V 3 Waisz Samu 11 3 Schönfeld Ferencz 11 4 Weiszberger Kálmán 11 2 Schueh Károly 111 2 Zánkay Aladár Vili 1 1 Sebestény Gyula II 3 Zarjeczky Victor V 3 1 — 43 — . Figyelmeztetés. A nyilvános tanulók szabályszerű fölvétele auguszts 30. és 31. s szeptember havának három első napján történik: ezt a pót-és javitó vizsgálatok előzik meg. A fölvétel föltételei a következők: a) a gymnasium első osztályába szabályszerűen csak kilencz évet betöltött, vagy idősebb tanuló vétetik föl, b) az ismeretek mértékére nézve, értelmes és folyékony olvasás, a nyelvtanból az alaktan főbb részeinek, az egyszerű, bővített és összetett mondatoknak, a számvetésből az egész számok négy alapműveletének és a közönséges törtszámoknak ismerete kívántatik. — Tekintet nélkül arra, hány elemi osztályt végzett az illető, a gymnasium első osztályába való fölvételre nézve egyedül az életkor s a kellő szigorral megtartandó fölvételi vizsgálat eredménye határoz. A növendék, bármely osztályba kiván fölvétetni, addigi tanulmányairól szóló bizonyitványnyal személyesen, még pedig szülei, gyámja, vagy ezek megbízottja kíséretében tartozik a fölvételre az igazgatónál és az illető osztályfőnöknél megjelenni. Azon szülők, vagy gyámnokok, kik nem laknak helyben, gyermekök, illetőleg gyámoltjok fölvételekor alkalmas helyettest tartoznak megnevezni, kire házi felügyeleti jogaikat és kötelességeiket átruházzák. A szülők vagy gyámnokok az e részben történt változást tartoznak az igazgató, vagy az osztályfőnök tudomására juttatni; másrészt a tanári karnak jogában áll ott, hol alapos okai vannak a házi felügyeletet elégtelennek vagy épen károsnak tartani, tanártestületi határozat alapján követelni, hogy a felügyeletben czélszerü változás eszközöltessék. Azon tanulók, kik a gymnasiumot évközben akarják változtatni, eziránti szándékukat eltávozás előtt saját igazgatóságuknál tartoznak bejelenteni. Minden magántanuló köteles a gymnasium négy alsó osztályából leteendő vizsgálat alkalmával próbarajzokat előmutatni, s rajztanár jelenlétében az osztálynak megfelelő két rajzot készíteni. Oly tanuló, ki valamely kötelezett tantárgyból elégtelen érdemjegyet nyert, javítási engedélyért folyamodhatik. Az ily folyamodványok jul. 8-ig az igazgatónál nyújtandók be. Kelt Nagy-Kanizsán, junius 30. 1876. Farkas László, igazgató. Att*Ml ir\'vau* |
