* Adobe Reader letöltése (PDF fájlokhoz)
A védett dokumentumok csak könyvtárunk épületén belül, az erre kijelölt pontokon tekinthetők meg! | |
| 9.83 MB | |
| 2020-03-31 11:36:53 | |
 | |||||||
Védett  1 | 914 | Cím: A göcseji nép eredethagyománya | Szerző: Fára József (1884-1958) Szerz. közl: Szentmihályi Imre Kiadás: Budapest : Akad. Kiadó, 1958 Eto: 398.2(439)Göcsej Tárgyszó: Magyarország ; Göcsej ; eredetmonda Szakjel: 390 Cutter: Sz 67 Nyelv: magyar, német Oldal: 67 p. A következő szöveg a könyvből keletkezett automata szövegfelismertetés segítségével: A MAGYAR NÉPRAJZI TÁRSASÁG KÖNYVTÁRA SZENTMIHÁLYI IMRE A GÖCSEJI NÉP EREDETHAGYOMÁNYA \\ A MAGYAR NÉPRAJZI TÁRSASÁG KÖNYVTÁRA A GÖCSEJI NÉP EREDET HAGYOM ANYA Irta SZENTMIHÁLYI IMRE A sorozatot szerkeszti DIÓSZEGI VILMOS 1 - ■. 5>--1 i/ ■ © Akadémiai Kiadó Budapest 1958 ■ . A kiadásért felel az Akadémiai Kiadó igazgatója Műszaki felelős: Húth István Kézirat nyomdába érkezett: 1958. V. 2. Terjedelem: 5,95 (A/5)ív Példányszám: 1000 44571/58 — Akadémiai Kyomda V. Gerlóczy u. 2. — Felelős vezető: Bernát György ELŐSZÓ Tanulmányom több éves kutatás eredménye. A göcseji nép eredetének vizsgálatában alapul szolgáló göcseji eredetmondát 1943 tavaszán fedeztem fel N. Szabó Gyula egy közleményében. Akkor az még nem etnikai, hanem régészeti vonatkozása miatt érdekelt. A következő év nyarán a monda egyik ismertetője, Háromfai Sándor közölte velem, hogy a monda tényleg él a szentpéterföldei nép ajkán. A zavaros időkben alapos gyűjtést nem állott módomban végezni, de egyszeri leutazás alkalmával is megállapítottam, hogy a mondában szereplő fa áll, a monda pedig — legalábbis egyes elemeiben — él Kámaházán. Később (1946, 1947, 1948.) rendszeresen kutattam a monda után és összegyűjtöttem annak ma is élő változatait. 1945 szeptemberétől mindjobban megismertem a vonatkozó szakirodalmat és elsajátítottam a kutatási módszereket. Kutatásaimat teljesen az eredethagyomány vizsgálatára irányítottam. A beható és módszeres vizsgálat folytán egymás után tárultak fel a monda rejtelmei, elkülönült az eredethagyomány és megvilágosodtak kapcsolatai típusban, térben és időben egyaránt. Közben meg kellett vizsgálnom nemcsak a vele rokon eredethagyományt, hanem az azt fenntartó etnikai csoportot is, a legkülönfélébb lehetőségeket és a történeti viszonyokat. A probléma nem egyszerű : benne van a néprajznak minden, a történetnek pedig egy nagyon fontos kérdése. Ezt a jelentős problémát tárgyilagosan igyekeztem megoldani. Dolgozatomat tíz éve írtam. A megírása óta eltelt évtized alatt a kérdést és szakirodalmát továbbra is figyelemmel kísértem. Következtetéseim akár csak részbeni módosítását is indokolttá tevő adat nem merült fel időközben. Az általános mondakutatás újabb eredményeire nézve haszonnal forgattam Will—Erich PeucJcert és Ottó Lauffer összefoglalását a mondáról. (Volkskunde. — Bem, 1951. 180—225.) — 1948-ban jelent meg Györffy György tanulmánya „Krónikáink és a magyar őstörténet” címmel, melyben behatóan elemzi krónikáinkat és igyekszik az azokban lappangó, történeti szempontból hasznosítható mondái elemeket meghatározni, a krónikák egyéb jellegű részeitől elkülöníteni. Mivel Göcsejt és a göcseji népet középkori krónikáink nem tárgyalják, így tanulmánya dolgozatom fő témáját, a göcsejiek eredetének kérdését természetesen nem érinti. — A göcsejiek eredetével foglalkozó tanulmány az utóbbi tíz év folyamán nem jelent meg. — A legjelentősebb eredmények az avar probléma kutatásában adódtak. Elég itt utalnom Csallány Dezső, a hazai és külföldi szakirodalmat és lelőhelyeket részletesen felsoroló tanulmányára. (Archáologische Denkmaler dér Awarenzeit in Mitteleuropa. — Budapest, 1956.) Az egykorú kéziratokban említett későavar lakosság a régészeti kutatások újabb eredményei révén egyre jobban kimutatható a IX—X. század tárgyi hagyatékából. (Csallány Dezső : A X. századi avar továbbélés problémája. — Szabolcs-Szatmári Szemle, 1956. 1 — 4. sz., 39—48.) |
