* Adobe Reader letöltése (PDF fájlokhoz)
| 3.27 MB | |
| 2020-05-19 15:10:44 | |
 | |||||||
Nyilvános  297 | 877 | Cím: Károlyi Árpád, az olajbányász és növénytani kutató, 1907-1972 | Szerző: Buda Ernő (1921-2005), Benedek Miklós (1954) Szerz. közl: Buda Ernő, Benedek Miklós Kiadás: Nagykanizsa : Nagykanizsai Városvédő Egyes. Honismereti Kör, 1996 Sorozat: Nagykanizsai honismereti füzetek/12. Eto: 622.323 ; 62(439)(092)Károlyi Á. ; 58(439)(092)Károlyi Á. ; 581.9(439.123) Tárgyszó: Károlyi Árpád ; kőolajbányászat ; botanika Szakjel: 622 Cutter: B 91 Nyelv: magyar, angol, német, olasz Oldal: 36 p. A következő szöveg a könyvből keletkezett automata szövegfelismertetés segítségével: NAGYKANIZSAI HONISMERETI FÜZETEK Buda Ernő - Benedek Miklós 1 ohá Károlyi Árpád, az olajbányászati i WC és növénytani kutató 1907-1972 A borítón Károlyi Árpád fényképe látható a nagykanizsai Thúry György Múzeum jóvoltából. o~>> Lí> h QÁ Buda Ernő - Benedek Miklós * Károlyi Árpád, az olajbányász és növénytani kutató 1907 -1972 Nagykanizsa 1996 A tartalmi kivonatot fordította: angol nyelvre Fazekas Judit, német nyelvre Csontosné Czimmermann Júlia, olasz nyelvre Horváth István. Szerkesztő: Dr. Rózsa Miklós A Honfoglalás 1100. évfordulója alkalmából kiadja: a GEOINFORM Mélyfúrási és Szolgáltató Kft., a MÓL Rt. Kutatás-Termelési Ágazat Kutatási, Művelési, Mérnöki Iroda /OGIL/, a MÓL Rt. Kutatás-Termelési Ágazat. Nagykanizsai Bányászati Üzeme, a ROTARY Fúrási Rt. és a Zala-Petroltransz Kft. Nagykanizsa támogatásával a Nagykanizsai Városvédő Egyesület Honismereti Köre Felelős kiadó: Dr. Cseke Ferenc ISSN 1216-3724 ISBN 963 04 6229 X Készült 300 példányban KANIZSAI NYOMDA KFT NAGYKANIZSA • Felelős vezető: BRENNER ÁRPÁD TARTALOM Buda Ernő: Károlyi Árpád, az olajbányászati kutató Benedek Miklós: Károlyi Árpád növénytani kutatásai Jegyzetek Angol nyelvű tartalmi kivonat Német nyelvű tartami kivonat Olasz nyelvű tartalmi kivonat CONTENTS Ernő Buda: Árpád Károlyi oil mining Researcher Miklós Benedek: Árpád Károlyi botanical Researcher Notes Summary in English Summary in Germán Summary in Italian INHALT Ernő Buda: Árpád Károlyi erdölbergbaulícher Forscher Miklós Benedek: Árpád Károlyi botanischer Forscher Anmerkungen Zusammenfassung auf English Zusammenfassung auf Deutsch Zusammenfassung auf Italienisch INDICE Ernő Buda: Árpád Károlyi unó stúdió di estrazione di petrolio Miklós Benedek: Árpád Károlyi unó stúdió di botanica Nóta Riassunto inglese Riassunto tedesco Riassunto italiano 4 Buda Ernő KÁROLYI ÁRPÁD, AZ OLAJBÁNYÁSZATI KUTATÓ A tisztelt olvasó, aki Benedek Miklós összeállításában Károlyi Árpád botanikai tevékenységének összefoglalását és méltatását tartja a kezében, olyan autodidakta személyiség szellemi tevékenységéről szerez információt, aki főfoglalkozásban az 1937 után megszületett magyar kőolajbányászai olaj- és gáztartalmú rétegeinek energiaviszonyaival ugyancsak autodidakta módon, de korában a legmagasabb szinten foglalkozott. Károlyi Árpád nevét a kialakuló magyar kőolajbányászati rezervoármechanika úttörői közé, a leggondosabb és legtudatosabb adatmegfigyelők és adatfeldolgozók sorába kell feljegyezni. Károlyi Árpád makói származású édesatyja Selmecbányán szerzett erdőmérnöki képesítést. A boszniai Banja Luka körzetében dolgozott. Odavitte szélaknai származású feleségét. Ebből a házasságból született a Banja Lukától dél-keletre mintegy 60 km-re fekvő Pribinicen 1907. március 13-án Károlyi Árpád. A szerb nyelvű környezetben a gyermek tökéletesen kétnyelvűvé vált ugyan, magyar iskola hiányában azonban édesanyja tanította magyar nyelven az elemi iskolai ismeretekre. A vizsgáit Temesváron tette, majd 1917-1925 között Budapesten járt gimnáziumba, és itt alapozta meg humán és természetismereti műveltségét. A Műegyetemen a vegyészmérnöki karon egy évet hallgatott -atyja korai halála anyagi okokból továbbtanulását nem tette lehetővé-, az itt kapott matematikai, fizikai és fizikai-kémiai ismeretei egész szakmai életében gazdag alapot biztosítottak elmélyült gázfizikai ismereteihez és későbbi tanulmányaihoz. Budapesten műszerészsegédi képesítést szerzett, és nyolc éven át villanytelepi műszerészként dolgozott. Ezt felhagyva, gazdálkodással kísérletezett, ami azonban az akkori mostoha körülmények között nem vált be. A kőolaj bányászati munkahelyen alkalmazásba 1938-ban került, akkor, amikor a budafai olajmező első kőolaj- és földgázkútjai termelni kezdtek. Az akkor a Magyar-Amerikai Olajipari Rt.-nál /a továbbiakban: MAORT/ még itt lévő amerikai termelési szakemberek adták át az akkori rétegnyomásmérő, 5 hőmérő és mélységi mintavevő alkalmazásának tapasztalatait, és vezették be a vállalati szokásos adatfeljegyzési és fedolgozási módszerekbe. Szakmai irányítását Dinda János és Ruzsinszky László bányamérnököktől kapta, gázfizikai és gázkémiai vonatkozásban Dr. Gráf László vegyésztanár utasításai szerint járt el. Eleinte -a paraffintisztító és rétegnyomásmérő csoport vezetőjeként- a termelő olajkutakhoz a kiépítetlen utakon lovasszekéren szállította eszközeit, dróthuzalvitláját és mérőműszereit, kezdetleges műszerészműhelyében saját maga rakta össze, kalibrálta és ellenőrizte mélységi nyomásmérőit és hőmérőit. Fokozatosan tanította be beosztott munkatársait a műszerdiagrammok nagyításának leolvasására és a mérési adatok gondos regisztrálására. Műszerész ismereteit finommechanikai eszközeinek tökéletesítésében e műszerek és eszközök kezelhetőségének megkönnyítésében kamatoztatta. Mind a MAORT-nál volt “hasznosítsd ötleteidet “ mozgalomban, mind a későbbi Újító Mozgalomban ezért sok elimerést is szerzett. Károlyi Árpád azonban nem csak egyszerűen rétegnyomási fizikai csoportvezető volt. Feladatának a Kerettyén és később Lovásziban majd Pusztaszentlászlón még a háború befejezése előtt már lémélyített 180 db termelő olaj- és gázkút rétegnyomás mérését és regisztrálását tette, hanem az eredeti amerikai, majd német műszerek kezelési, karbantartási és használati utasításainak magyar nyelvű közlését, és a mélységi mintavételekkel kapcsolatos angol nyelvű technológiai utasítások lefordítását is. Angolul nem tudott, de kitűnő középiskolai latin nyelvi képzésére támaszkodva szótárral és nyelvtankönyvvel felszerelkezve fogott hozzá az angol szövegek lefordításához, és e téren -vasakarattal- olyan tökélyre vitte, hogy évek múltán akadálytalanul fordított angol szakcikkeket szótár nélkül magyarra anélkül, hogy az angol szöveget kiejteni tudta volna. Amikor a "MAORT üzemek a Magyar Királyi Kincstár használatában” elnevezésű cég központi irodáit 1941-ben Kerettyéről Nagykanizsára helyezték, Károlyi Árpád a rétegfizikai méréseket végző csoportok feletti felügyelete mellett a nagykanizsai Király utca l.sz alatti irodában “Központi Műszaki Dokumentáció” rétegfizikai részlegének irányítását is feladatul kapta. Innen kezdve Halász Béla termelési felügyelő útmutatása szerint a féléves és éves jelentések telepnyomástérképeit szerkesztette, és gyönyörű kiállításban bocsátotta az igazgatóság rendelkezésére. Gondolkodásmódját a nagyszámú nyomási és hőmérséklet mérési adatok feldolgozásán túlmenően a telepenergia racionális fenntartásánek elve befolyásolta. Ilyen témákban kidolgozott tanulmányéira támaszkodtak mérnök elöljárói, így Binder Béla, Kassai Lajos és Szilas A. Pál. 6 A kerettyei és lovászi gazolintelepek tevékenységének megindulásával kapcsolatos gázkompresszorozási tevékenység, valamint a‘ metángáz rétegbe való visszasajtolásával összefüggésben állította össze Károlyi Árpád a máig is érvényes megállapításokat tartalmazó tanulmányát “Földgázaink eltérése az ideális gáztörvénytől” címen. Ennek gyakorlati következtetései reális alapot adtak -a telepnyomási és a megvizsgált adatok integrálásával- az 1943. és 1944. évben a kerettyei és lovászi olaj-és gáztelepek különböző horizontjainak készletbecslésére. Károlyi Árpád az angol nyelvű és német nyelvű szakirodalmi olvasmányaira támaszkodva -és az akkor már megkezdett gázvisszasajtolás és az irodalmilag ismert majdani vízbesajtolás lehetőségeinek figyelembevételével- olyan készlet- és termelési előjelzést állított össze, mely 1944-ben a kerettyei és lovászi olajmezők becsült termelési hozama mellett e mezők gazdaságos kitermelési határidejét az 1995-2000 évek közötti időpontra helyezte. Zseniális előrelátás egy “rablógazdálkodás” nélküli időre, amikor még gondolatban sem létezett a kútkörnyéki zóna áteresztőképességének rétegkezelésekkel való megjavításának lehetősége, és még a szakemberek sem álmodtak a “fokozott kihozatali eljárások” esetleges bevezetéséről. A magyar kőolajbányászat 1948. évi állami kezelésbevételét követő működési helyéül a nagykanizsai laboratóriumot jelölték ki, ahol a tőle megszokott szívóssággal éjt és napot az irodalom tanulmányozására áldozott, hogy meg tudja állapítani hazánkban elsőként a kőolaj- és földgázak rétegviszonyok melletti tulajdonságait, mivel ezek a paraméterek a föld mélyén előforduló olaj- és gázvagyon meghatározásához szükségesek. Az irodalom megszerzésében Gyulai Zoltán és Czupor Andor bányamérnökök voltak elsősorban segítségére. Megállapításait elinte szerény beosztásban, fanatikus megszállottsággal védte, és nem rettent meg a hierarchia esetenként nem megértő álláspontjától sem. Egyszerű ember volt, de szakmai meggyőződésében állhatatos és kitartó. A fiatal mérnök és technikus generációt barátainak tekintette, bőkezűen osztotta szét köztük szellemi és irodalmi értékeit. Igénytelen köntöse invenciózus, gyakorlati érzékkelpárosult gondolkodót, szívós kutatót takart. A mellette felnőtt új generáció fejlesztette tovább a Dr. Gráf László által megalapozott laboratórium kereteit, az időközben nemzetközi rangot is kivívott Kőolaj- és Földgázbányászati Ipari Kutató Laboratóriumot. /: Olaj- és Gépipari Laboratórium/ /OGIL/, Szénhidrogénipari Kutató- Felesztő Intézet /SZKFI/:/ 7 Amikor Károlyi Árpád egészsége megromlott, a szakmai munkában megfáradt kőolaj-kutató 1967-ben nyugállományba vonult, de a fiatal szakembereket továbbra is önzetlenül, fáradthatatlanul segítette. Tovább dolgozott, de inkább már csak dédelgetett témájának, a botanikának és a biológiának hódolt. Mert szenvedélye volt a természet megismerése. A bogár és lepkegyűjtésben, és e fajok rendszerezésében is nevet szerzett magának. Ezt írja önéletrajzában: “A természet a növények szeretetét apám, mint erdész már kiskoromban oltotta belém. Hosszú kiesés után 1943-ban, amikor az Erythronium dens-canis egy lelőhelyét fedeztem fel Lispén, kezdtem intenzíven botanizálni.” így az 1943. évet fogadhatjuk el botanikai munkássága kezdetéül. Növénytani munkásságát Benedek Miklós itt következő tanulmánya méltatja. Azt, hogy e tekintetben milyen volt a kötődése a kőolajbányászathoz “A növény-élettan és az olajkutatás lehetséges kapcsolatairól” című dolgozata mutatja, melyben korát messze megelőzte, és a mélyben levő gázok mikro-migrálásának jelenségére gondolt, melyben azt a kérdést taglalta, hogy a talajig szivárgó földgáz a felszín élővilágára, így elsősorban a helyhezkötött élővilágra, a növényzetre lesz-e hatással. Komoly kutatóintézetek, így a Texasi Egyetem kutatóintézete, de az Olaj-és Gázipari Laboratórium geokémiával foglalkozó szakemberei egy negyed századdal Károlyi Árpád halála után is kutatásra méltónak tartják ezt a kérdést. Károlyi Árpád rezervoármechanikai mérő, adatgyűjtő és feldolgozó tevékenységével is neves szakember volt. Benedek Miklós KÁROLYI ÁRPÁD NÖVÉNYTANI KUTATÁSAI Károlyi Árpád életútja példaként állhat minden, természet iránt vonzalmat érző ember számára, aki nyitott szemmel jár-kel, felfedezve az őt körülvevő természetet, feltárja annak milliónyi titkát, melyeknek önmaga is része. Ez a megismerés az alapja Ember és Természet kapcsolatának. Ennek tudatában fogadhatja el a természet nagyságát fenségességét, tarthatja be törvényeit. Károlyi kutatásai is bizonyítják, hogy a természettel közvetlen kapcsolat nélkül nem ismerhetjük meg igazán környezetünket, természeti élményekhez csak közvetlen vizsgálódás után jutunk. Délnyugat-Dunántúl növényföldrajzi viszonyai Délnyugat-Dunántűl magába foglalja a Kemenesalja kivételével a Rábán inneni Nyugat-Magyarország tájait. Határai északon a Rába, keleten egy rövid szakaszon a Rum-Zalabér-i országút. Zalabértől dél felé a Zala völgye, majd a Zalaapáti-hát keleti lejtőjén körülbelül 150 m magasságban húzható nyílegyenes észak-dél irányú vonal Csurgóig. Innen nyugat felé fordulva a Mura torkolatánál érjük el az ország határát. Továbbá délen és nyugaton ez utóbbi alkotja területünk határvonalát. Földrajzilag, tehát Kemenesalja kivételével az a táj, melyet Kogutowicz Károly, Rábán inneni Nyugat-Magyarország néven foglal össze. (1.) ( l.ábra) Geológiai szempontból a terület meglehetősen egyöntetű. Somogyból kiindulva az egész területet szinte megszakítás nélkül pannonkori üledékek borítják, amelyek helyenként elérik 2000-3000 méteres vastagságot. A talajtani különbség a terület egyes részei között igen nagy, amely körülmény természetesen változatos növényvilág kifejlődését tette lehetővé. Az Őrség és a Vasi-hegyhát területén nagy folyami kavicsmezőkkel találkozunk, a terület túlnyomó részén sárgásbarna agyagos márga fordul elő. Tetejét különösen a keleti és a déli részeken diluviális lösz borítja 15-20 méter vastagságban. Homok viszonylag kis déli területen található. Számtalan patak, vízmosás darabolta a felszíni lágy rétegeket, kialakítva számos szép szurdokvölgyet. ( Nagybakónak.-Eszperantó forrás) A Vasi- hegyhát vizeit főleg a Zala, illetve délen a Kerka gyűjti össze. A terület nyugat felé fokozatosan emelkedik, a Zalaapáti-hát 311 méteres csúcsmagassága mellett a hármas határnál a magasság eléri a 370-380 métert. A Zala forrása 250 méterre, a torkolata a Balatonnál 106 méterre van a tengerszintje felett. 9 O ■ aöcsa 6 ■ öfísea V - vem H - H£íiYHÁT 1. ábra. Délnyugat-Dunántúl növenyíöldrajzi lclus/túsa 10 A terület az ország legcsapadékosabb vidékei közé tartozik. A Drávánál az évi csapadék mennyisége eléri a 900 mm-t. Észak felé fokozatosan csökken, de sehol sem esik évi 700 mm-es szint alá. A növényvilág kialakulása szempontjából fontos tényező a nyári csapadékmaximum, amely nyugaton augusztusra, a terület legnagyobb részén júliusra, észak-keleten pedig júniusra esik. A flórakutatás története Clusius Carolus (1526-1609) volt az első, aki e terület északi szegélyén keresztül utazott, és néhány itt előforduló jellegzetes növényről hírt adott. (Hemerocallis lilioasphodelus) ( 2.) A rendszeres ílórakutatás megindítója Kitaibel Pál (1757-1817), aki a terület déli részéről közölt adatokat. August Neilreich (1803-1871) munkájában viszonylag kevés használható adatot közöl a területről, mivel lelőhely megjelölései általánosak. ( 3.) Borbás Vince (1844-1905) “Balatoni flórájá”-ban egészen Nagykanizsa közvetlen környékéig /Nagybakónak, Récse/ közöl adatokat. (4.) Gáyer Gyula (1893-1932) számos kisebb publikációban közölt adatokat a terület északi részéről. (5.) Wiesbaur P.J.volt a táj kutatói közül talán egyedül, aki lelkesedett a zalai dombvidékért. ( 6.) Boros Ádám (1900-1973) a Dráva bal partjáról szóló tanulmányában publikál a terület déli részéről. ( 7.) Jávorka Sándor (1883-1961) célul tűzte ki a harmincas években a még átkutatlan Őrség, Göcsej, Észak-Zala területeinek rendszeres bejárását. ( 8.) Alkalmilag számos más kutató is felkereste a területet, és helyi jelentőségű munkákkal gazdagították ismereteinket. ( 9.) Megfigyelhető a fenti összefoglalásból, hogy bár a terület kutatása nagy múltra tekint vissza, meglehetősen rendszertelen volt. Egyes területek kimaradtak, máshonnan csak a szórványos adatok váltak ismerté. Ilyen előzmények után kapcsolódott be Károlyi Árpád 1943-ban a flóra kutatásába. Károlyi Árpád botanikai munkássága Károlyi Árpád, amint életrajzában láttuk, 1943-ban felelősségteljes beosztása és munkája mellett kezdett botanikával foglalkozni. Megkezdte mérnöki 11 pontossággal a környék élőlényeinek megfigyelését, fotózását, gyűjtését és preparálását. Különös figyelmet szentelt a kezdeti időben a mohák és harasztok felkutatására. Erre jó lehetőséget biztosított a vidék sok vízmosása, forrása elhagyott kutak érdekes mikrovilága. A kezdeti autodidaktikus módszerek után Károlyi hamarosan felismerte, hogy a tudományos munkához megfelelő irodalmi háttér nélkülözhetetlen. Elkezdte türelmes munkával összegyűjteni a Délnyugat-Dunántúlról eddig megjelent cikkeket, publikációkat, tanulmányokat. Ehhez nélkülözhetetlen volt, hogy megfelelő kapcsolatokat létsítsenek botanikus kollégákkal. Ehhez segítette szomszédja Dr.Tomor Pál geológus mérnök, aki egyetemi kollégája volt Boros Adám egyetemi tanárnak. Az ő közreműködésével sikerült Károlyinak Boros Adám és Kárpáti Zoltán egyetemi tanárral összeköttetésbe kerülnie. Jó viszonyban volt Dr.Gráf László vegyésztanárral is, aki két évig tanársegéd volt, majd munkatársa a MAORT-nál. Horvát Adolf ajánlatára 1949-ben levélben kereste fel Csapody Verát és felajánlotta, hogy növényeket küld festés illetve rajzolás céljára. Nagy segítséget adott Dr.Soó Rezső akadémikus is, kinek ösztönzésére és segítségével Károlyi elvégezhette a rendelkezésére bocsájtott eddigi publikált irodalmi adatok nagy részének katalogizálását. így ír erről Dr.Jávorka Sándor professzornak írt levelében, aki 1948-ban rövid időre meglátogatta Károlyit: “... bedolgoztam Borbás balatoni flórját, továbbá Gayer: adatok a Zala vármegyei norikum flórájából... Idővel, mint hézagpótló munkát, szeretném összeállitani a Zalaság flóráját. A feladat nagyságával természetesen tisztában vagyok és annak ellenére,hogy eddigi adataink kiadására a Dunántúli Tudományos Intézet már felszóllított, egyáltalán nem vagyok elbizakodva és nem akarok fércmunkát kiadni a kezemből. Nem akarom elsietni a dolgot, ha már csinálom, akkor rendes, tökéletes munkát akarok csinálni. Polgár tíz évig dolgozott Győr megye flóráján, én ugyan tíz éve itt lakom, de botanikai téren azt lehet mondani, csak egy éve, hogy rendszeresen dolgozom és vállalt feladatom elvégzéséhez még hosszú évek megfeszített munkájára van szükség.” ( 10.) Károlyi ez időben kutatásait főleg Göcsejben és Dél-Zalában végezte, és még nem döntötte el pontosan, hogy mely területre koncentrálja megfigyeléseit. A dilemmáját Jávorka professzornak írt levelében is felemlíti: “... nem tudtam eldönteni, hogy tulajdonképpen a zalai dombvidék a Hetés és Göcsej vidéke, vagy Zala megye flóráját kellene-e feldolgozni.” 12 A Növénytani Társaság 1948 végén [elkérte Károlyit, hogy Kanizsa környéki adatokból tartson előadást. Egyben ígéretet kapott arra, hogy beszámolója a BORBASIÁ-ban hamarosan megjelenik. Boros Adámhoz írt levelében így ír erről: “... Magam az előadásra sajnos nem utazhattam fel, mert nem kaptam szabadságot. így azt Kárpáti tanár úr olvasta fel, amint értesültem nagyon kedvesen és rokonszenvesen.” Az akkor 42 éves Károlyi, kinek nevét botanikus korokban jól ismerték, evvel az előadásával a szakmai körök előtti bemutatkozáson kívül megalapozta botanikai szaktekintéjét is. A sikeres bemutatkozás nagy lendületet adott munkájához, és sokban hozzájárult további kutatásainak sikeres folytatásához. Szakmai méltányolását mutatja, hogy Boros Ádám a Szt.István Akadémia-i beszédében több adatára hivatkozik. Erről maga Boros Adám értesíti levélben Károlyit, amire Károlyi így válaszolt: ”... ennek nagyon örülök, mert azt mutatja, hogy van már néhány használható, komoly tudományos értékkel bíró adatom...” Viszonylag nem kellett sokáig várnia az ígérettel. Az 1949. június 25-én megjelenő BORBASIÁ-ban közölték Károlyi Árpád: “Botanikai megfigyelések Nagykanizsa környékén” című dolgozatát. ( 11.) A cikk a Növénytani Társaság előtt elhangzott előadás anyagára épült. Károlyi írja a bevezetésben: “Nagykanizsa környékén botanikusaink keveset kutattak. Ennek oka egyrészt a fővárostól való nagy távolság, másrészt az, hogy a közbeeső érdekesebbnek ígérkező helyeken is akad bőven kutatnivaló. Ezért tervbe vettem Nagykanizsa és környéke flórájának kutatását.” Főleg figyelemfelkeltés céljából kívánt ízelítőt adni a terület érdekes növényeiből. A továbbiakban néhány részletet ismertetek a cikkből: “A szabadban viszonylag kis fajszámmal figyelhetők meg a harasztfélék, számukra nem éppen kedvező klimatikus és talajviszonyok miatt. Érdekes eredményt mutat ellenben a téglával és homokkővel bélelt kutak mikroflórája. Új előfordulásaként jelentkezik: Adiantum capillus Veneris Asplenium viride Ceterach officinarum Botrychium matricariasfolium” 13 2. ábra. Kakasmandikó (Erythronium dens-canis L.) 14 Nagykanizsától délre Nagykanizsa-Zákány-Légrád “Vasútoldal”-ban új előfordulásként jelzi az Anemone trifolia-t (3.ábra) és a Lamium orvala-t 4. ábra. Pofók árvacsalán (Lamium orvala L.) Őrtilos 15 több más érdekes fajjal együtt. Megemlít Lispe határában lévő ún. “Ganajos-oldal”- bán az Erythronium dens-canis L. (2.ábra) új előfordulási helyét. A dolgozat végén Károlyi egyértelműen levonja a következtetést, hogy a táj átmeneti sávot képez, mivel Nagykanizsa flórájához igen sok olyan elem is vegyül, amely bizonytalanná teszi a flóraválasztó vonalak elhelyezését. Károlyi dolgozatával jelentős hiányt pótolt és munkájával megalapozta a területen folytatódó további kutatásokat. Szerénységét bizonyítja, hogy botanikai elismertségét nem tartotta különösen nagy sikernek, eredményei további munkáihoz adtak ösztönzést. Károlyi már 15 éve folytatott kutatásokat Délnyugat-Dunántúlon, rengeteg adat gyűlt össze ez idő alatt a területről, amelyeket mérnöki pontossággal regisztrált. Munkamódszeréhez tartozott, hogy a mintaterületeket évenként többször is felkereste, így az aspektusok folyamatos vizsgálatával szakértő tudósa lett a vidéknek. Nemcsak a kimondottan jónak mondott területeket kereste, hanem a legáltalánosabb szántóföldeket, mezsgyéket, árkokat is kutatta. Törekedett a növények azonnali meghatározására. E munkája során vetődött fel benne a terület növényföldrajzi beosztásának problématikája. Délnyugat-Magyarország növényföldrajzi felosztása Délnyugat-Magyarország növényföldrajzilag a keletnorikum, pannonjai és az illyr tlóraelemek találkozási helye. Átmenetisége földrajzi viszonyaiban is megmutatkozik. Ennek tulajdonítható, hogy a terület növényföldrajzi felosztása sok nehézséggel jár, és a több évtizedes kutatás után sincs egyértelműen kialakult álláspont. Zala és belső Somogy határát pl. Horvát A. Olivér egészen másképp adja meg, mint Zólyomi Bálint és Jávorka Sándor. (5.ábra) A terület átmeneti jellegénél fogva indokolt, hogy kisebb növényföldrajzi tájegységekre osztjuk. Károlyi szerint az eddigi felosztások nem kellően indokoltak, ezért tesz ő erőfeszítéseket, eddigi kutatásait felhasználva megnyugtatóan megoldja a kérdést. (12. és 13.) 1949-ben kapcsolódott a munkához Pócs Tamás, aki az Őrségben, a Hegyháton és Észak - Zalában végezte flórisztikai és cönológiai kutatásait. A területet egymásközött felosztva Károlyi Göcsejben és Dél-Zalában végezte gyűjtő útjait és megfigyeléseit. Munkája is e területhez kötötte, amikor mint rétegfizikai kutató dolgozott. Hivatalos munkája során is sokat kutatott, és minden szabad percét a botanikának szentelte. Számos közös kutató útjukon tervszerűen és rendszeresen bejárták egész Délnyugat-Dunántúlt. 16 /. Cüstriffeico/n U. Sa/adiense Ili So/rJúyy/cu/71 infetius 5uladtense határa Hon/átA.0.szerint 5. ábra. Délnyugat-Magyarország növényföldrajzi felosztása. &\\*öny£> 17 Károlyi elkészítette a vidék flóraelem statisztikáját is, amivel 1964-ben végzett, és amelyet a további kutatásai során bővített. Ennek alapján nyomon követhetjük a Vend-vidéken, Göcsejben, Őrségben, Zalában és a Zákány-Órtilosi dombsoron (Dráva-mente) végzett gyűjtéseit. Ebben a naplójában 20 flóraelem kategóriába sorolja a gyűjtött fajokat, melyeknek száma megközelíti az 1600-at, külön jelölve a növények életformáit is. Kora tavasztól végezte gyűjtőútjait, és általában a hideg idő beálltával, télen kezdte el az egész évben gyűjtött anyagának feldolgozását. Útjain hű kísérőtársa volt fényképezőgépe, amiről művészien elkészített fotói tanúskodnak. (6.ábra) 6. ábra. Pamutos ökörfakkóró (Verbascum pulverulentum Vili.) Homokkomárom. Zsigárd-majori legelő. 18 Gyűjtőútjairól levélben tájékoztatta Soó Rezső professzort, aki Károlyi kutatásait készülő kézikönyvéhez használta fel a Délnyugat-Dunántúl adatainak pótlásához. A növények meghatározásában segítségére volt Pénzes Antal, Újvárosi Miklós és Horvát A. Olivér, akik ellenőrizték Károlyi meghatározásait. 1950-ben Soó Rezső professzorhoz írt levelében több, mint 60 faj részletes leírását és előfordulását dokumentálja irodalmi adatokkal együtt: “Sagina saginoides: minden essetre legjobb leleteink közé tartozik. Nagykanizsa és Szepetnek közt a háború folyamán ásott tankcsapda oldalán, homokon, mint első települő Sagina procubens és Sagina subuolata társaságában. Tulajdonképpen Csapody Vera fedezte fel. Sagina subulata-t küldtem festésre és Pesten jöttek rá, hogy a küldött gyepben vegyesen a jóval nagyobb termetű Sagina saginoides is van. Az idén a hosszúvölgyi malommal szemben az országút széli árok oldalában is szedtem nedves, fekete homokon. Ugyancsak ilyen első települőknek tekinthető a környéken Montia fontana, Thrincia taraxacoides, és a Schoenoplectus setaceus is. Irodalmi adatot csak a Kárpátokra és a horvátországi magas hegyekre találtam. Azokról kerülhetett le. "Soó Rezső és Kárpáti Zoltán Növényhatározójában találjuk: “Nagykanizsa környékén adv.S.saginoides auct. károlyiana Soó Rezső.” Levele hosszú, alig szálkás, mirigyszőrős növény. (14.). Az ötvenes évek elején megcsillant a lehetősége, hogy Károlyi kutatásai könyv alakjában is napvilágot láthassanak. Soó Rezső professzornak így ír erről: “Nagyon örültem azon kilátásnak, hogy munkám megjelenése esetleg lehetővé lesz téve. Serkentőleg hat rám ez a kilátás és ha lehet még jobban iparkodom a munkával. Sajnos az akadály is nagyon sok. Egy ilyen nagy területről alapos munkát végezni rengeteg kutatást igényel.” Sajnos ez a könyv különféle okok miatt nem jelenhetett meg, így a kutatási eredményeket különböző kiadványokban sikerült publikálni Pócs Tamás kutatásaival együtt. A Délnyugat-Dunántúl flóra és vegetáció kutatásáról 1954 és 1964 között több dolgozata jelent meg Károlyinak Pócs Tamással együtt. (15.) 19 Intenzív kutatásaik eredményeként a terület ismert edényes növényfajainak száma több mint 1530, így sikerült kimutatniuk erről az alacsony dombvidékről a magyar flóra fajainak több mint kétharmad részét. Munkájuk eredményeképpen közlik Magyarország flórájára nézve új, illetve kipusztultnak hitt fajok előfordulását. (16.) Ebben a munkájukban alakították ki közösen nagy mennyiségű adattal alátámasztva Délnyugat-Magyarország növény földrajzi beosztását. (7. ábra) A terület természetes határa keleten a Zalai domvidék, egyben tlórahatár is. Délnyugaton és északkeleten mesterséges a határ. A kelet-alpesi ílóratartományhoz (Noricum), és a stájer flórajáráshoz (Stiriacum) tartozik az ún. Vend-vidék, Magyarország legnyugatibb kiszögelése. Kelet felé csatlakozó Nyugat-Dunántúl, vagy Alpokalja (Praenoricum) flóravidéke átmenetei képez a kelet-alpesi és a pannóniai flóratartomány között. A flóravidék két flórajárása nyúlik át Délnyugat-Dunántúlra. Ezek: I. CASTRIFERRECIUM, amihez tartozik: a. / az Őrség, amely a leggazdagabb dealpin és boreális elemekben (Comarum palustre Szőce mellett), b. / a Hegyhát, ahol megjelennek egyes melegkedvelő fajok, a dealpin elemek megfogyatkoznak. Az eredei fenyvesek helyét cseres tölgyesek foglalják el, c. / a Rábasík, ahol az öntéstalajon ártéri erdők és rétek, alföldi fajok is megtalálhatók. II. PETOVICUM, amely: Nyugat- és Délnyugat-Dunántúl flóravidéke közti átmenet, nagyjából Göcsej területének felel meg. A dél-zalai jellegű bükkösökben és gyertyános- tölgyesekben illyr és alpin-balkán fajok diszlenek. (Vicia oroboides, Aremonia agrimoniodes.) DEL-DUNANTÚL (Praeillyricum) átmeneti zóna a pannóniai és az illyr flóratartományok között. Jellegzetes eleme a Vicia oroboides. Két flórajárásra osztjuk ezt a területet: a. / Eszak-Zala megye, amely mészkedvelő xeroterm elemekben gazdag. Még őshonos erdeiben az erdei fenyő, amely a kontinentálisabb éghajlatra utal. b. / Dél-Zala megye, ahol a xeroterm elemek teljesen hiányoznak, csak homokpuszta foltokban lelhetők fel. (Koeleria gracilis Pers. var.károlyii Ujh.) (8.ábra) 20 ihasiakjo Ollict / ✓ O KIUU*63*£ S iuCtlA lAiAtSÍB o \'^*“‘*‘-\'1X4 o SAM*U*W J „WKf 0 *{*CAStO»0* \\ QitATTA 0KtArAS*AAOtl*4 | MWIIV tOtAABBxB. OX/;«i; ortlAVAf \\ O*öwf \\ oXT °T ‘T‘”~ <Á"+\'» L-J ° r\'oiAiA\'s. r \\ MAUt* »«* inUŐVié4t*l\'tH>tO S^Í^J0 ° ------ oBOUCBt/llOt 0 > pinuimt (°‘ owWi H****"-**// "o n Timurt 1°;‘ —v__, xx o mnntAATi QtniBI o 10?rí fVÍTX^n 0AlSÍ*/fHfJAAATI " \\ OJX7,M \' "*• I OAAtntMirri ----ő“* OMM«n 0J4«« *7WW 0 77../ oAmiriftri f QiucwJlfMru\'iiiC\' V OKAAntMIrtL otOt/ClM OJtt»UUM0eAHAIA •UIITAAAATl . O CSATA* l . / 0. MWW< „í\'/i/VWM mmuHH’-. / \\ llttriU’t ° OoAHÍMBíAH AAAOAAS j oí\'frt- Gtdutm a fii Sitt I 0 Otrrt o tufAAr H rA/*t»nnuti vAOcnsi 0 sutit Aírt »u* U\' ° OltAAtU 1 0 ZAL AtiAICt ( ...... I „M* \' J oí/»U»/o/ I " O lAlAlliM\'KiuAir : OtAUTAAMO* .. | o a A* TV r rés o MMtHOtHAOOHBlA I 0 Tót IS otSJTéA \'rrniAA/noxr/A _ —^ ^_ o",«;r * 0«UlíW»fl4</ Rá viddesek V - Vendvidék 0 - H = Hegyhát G - föaey ^ * /fj/atf Zala D - Zte\'/ Za/a l 5 Zákány - Ör tilosi dombsor (fí r Rá hasik) Qiikoörtilrrcso j eOAAOSUOtJAAL \\ I oí\':i5u, °\'»°«« OAOAtHKSttxTMlAAt f 7. ábra. Délnyugat-Dunántúl területegység beosztása Károlyi Árpád - Pócs Tamás szerint. 21 8. ábra. Fényperje (Koeleria gracilis Pers. var. Károlyi Ujh.) Homokkomárom. Flomoks/.őlő. A Zákány-Ortilos alatti donibsor a Dráva bal paratján a nyugatbalkáni tlóratartomány (lllyricum) területünkre benyúló elszigetelt darabjaként fogható fel. Ezt bizonyítja számos olyan faj, amelyek hazánkban csak itt fordulnak elő és másutt igen ritkák. Ezek: Anemone trifolia (3.ábra), Lavium orvala (4.ábra), Crepis taraxaciofolia, Selaginella helvetica, Festuca dalmatica, Árum italicum, etc. A feldolgozott teljes flóramű folytatásos közlését 1968-ban kezdte meg Károlyi Árpád Pócs Tamással együtt. (17.) Miután Pócs Tamás az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola tanára volt, lehetősége nyílt arra, hogy a flóraművet folytatásokban a főiskola évkönyvében jelentesse meg. Ezidáig hét közlés jelent meg. Az első közlés 1968-ban jelent meg. (18.) Rövid történeti bevezetésben vázolják Délnyugat-Dunántúl földrajzi viszonyait, majd a terület növénytakarójának és a vidék flórisztikai növényföldrajzi ismertetése közvetkezik. Ezt követően bemutatják a terület flórájának életformák szerinti 22 megoszlását és az idevonatkozó adatokat tartalmazó irodalmat. Az enumerációban alkalmazott rövidítések után következik a növények felsorolása. A rendszerezés Soó Rezső és Kárpáti Zoltán Magyar Flóra című műve alapján történt. így az első kötetben a Lycopodiaceae-től az Aristolochiaceae-ig 98 faj alfaját, formáját és változatát találjuk. 1969-ben jelent meg a második közlés. (19.) Ebben arészben azárvatermő növények első ágazatának folytatását találjuk az Umbelliferaeig, 278 faj ismertetésével. Az első közlésből kimaradt beosztásával szintén a folytatásban jelent meg. Az 1970-ben megjelent harmadik közlés szerzőpárosához csatlakozott Dr. Balogh Márton, a Kossuth Lajos Tudományegyetem Növénytani Intézetének munkatársa, tanársegéd. A flóramű harmadik része (20.) a zárvatermő növények első ágazatának végét Rubiales és Dipsacales, és részben a második Malvales-Solanales ágazatot tartalmazza 157 fajt ismertetve. A negyedik közlés 1971-ben látott napvilágot, (21.) s az a zárvatermők második ágazatának nagy részét tartalmazza. A dolgozatban 152 faj előfordulását írják le a szerzők, számos faj alfaját, formáját és eltérést ismertetve az előző három közlés folytatásaként. 1972-ben kiadott ötödik közlés (22.) megjelenését Károlyi nem érhette meg. 1972 májusban 65 éves korában Nagykanizsán elhunyt. A dolgozat 142 fajt tartalmaz, csaknem teljesen közlik a szerzők a zárvatermők harmadik ágazatát. (Papaveraceae-Campanulaceae) Szerzőtársai az 1974-ben megjelent hatodik közlésben (23.) így emlékeznek meg munkatársukról: “1972-ben nagy veszteség érte munkaközösségünket, és az egész Magyar botanikus társadalmat, meghalt Károlyi Árpád munkatársunk. Három évtizedig kutatta Délnyugat-Dunántúl flóráját, flóraművünk nagy részben az ő munkáján alapul, így bár nem lehet körünkben, munkánk jelentős részben ma is az ő életművének a közzététele.” Pócs Tamás - Balogh Márton 23 A flóramű hatodik része a zárvatermő növények harmadik ágazatának utolsó rendjét (Asterales ) részben tartalmazza 170 faj ismertetésével. Egy év múlva 1975-ben jelent meg a hetedik közlés. (24.) E flóramű a zárvatermők harmadik ágazatának és egyben a fészkes virágzatúak családjának befejezését tartalmazza (Asteraceae). Az eddigi utolsó kötet 95 növény fajleírását tartalmazza. Károlyi sokoldalúságát és sokszínű érdeklődését bizonyítja, hogy a természetet járva nem csak a növényvilág érdekességei keltették fel figyelmét, hanem szinte valamennyi dolog, mely a természet része. Még a 60-as évek elején Tallós Pál, pápai erdőmérnök barátja hatására nagy kedvet kapott a lepkegyűjtéshez. A növényekkel foglalkozó számos útjára magával vitte rovarcsapdáit is, és a nappali botanizálás után az éjszakai lepkevadászat következett. Családi kirándulások alkalmával is a gyűjtéshez szükséges eszközöket csomagolta be elsőként és adta postára, mert számára a pihenést ez a munka jelentette. Barátja, Agócsy Pál ösztönzésére kezdett el foglalkozni a hazai csigafajokkal. Széleskörű kapcsolatokat alakított ki az ország különböző területein élő csigakutatókkal. Egymással élénk cserekapcsolatban álltak. Külön gyűjteményt állítottak össze madártojásokból, szinte valamennyi útja során gazdagította az állományt néhány értékes darabbal. Legnagyobb és legjelentősebb gyűjteménye herbáriuma volt, ennek egy része az Egri Tanárképző Főiskola Herbáriumában lelhető fel. A Nagykanizsai Mezőgazdasági Főiskola 1972 elején jelentős mennyiséget vásárolt Károlyitól növénygyűjteménye bővítése céljából. A nagykanizsai Thúry György Múzeum számára összeállított mintaherbárium 2237 tételt tartalmaz. Jó kapcsolat alakult ki már az 50-es évek elejétől egészen haláláig Csapody Verával, akinek folyamatosan küldött anyagot festés, illetve rajzolás céljából. Károlyi, míg tehette, repülővel juttatta el az élő növényeket Budapestre, mivel Csapody csak az élő növényeket festette. Károlyi naplójában külön szerepel Csapody Vera hiányjegyzéke. Károlyi levelezésében sok helyen fellelhetők a művésznő által küldött köszönő sorok. (9.ábra) 24 t \\s ^ jJ\'T\'f" tt?v A^ 5 ^**^*H. O^Í> l*+4 JtJ€*£mv#v*^. / | yl^6trAX,‘ A = ír^fr^, | fkr)*J, K^i-jp“«-S ■= l lOnnn^i íVhV^fc- 9. ábra. Csapody Vera Károlyi Árpádnak írt levelezőlapja. Nyelvek iránti érzékenységét mutatja, hogy származásánál fogvájói beszélt szerb-horvátul és magyarul, valamint elsajátította a németet és az angolt is. Az olajkutatással foglalkozó angol nyelvű könyveket fordította magyarra. Életében még megjelent nagyobb botanikai munkája a nagykanizsai Thúry György Múzeum 50 éves fennállásának alkalmából írt tanulmánya volt, amelyben Dél-Zala érdekes és gyógyító növényeiről szól. (25.) A terület jellemzése után a dél-zalai táj néhány érdekes és gyógyító növényét mulatja be, ízelítőt adva a terület roppant változatos és gazdag flórájáról. Külön kiemeli a Kilimántól Homokkomáromon, Bajosán át a Muráig húzódó túlnyomórészt meszes homokvonulat flórisztikai jelentőségét. E területről 24 olyan növényfajt sorolhatunk fel, melyek Délnyugat-Magyarországon másutt nem fordulnak elő. A dél-zalai tájban nyilvántartott magasabb rendű növényfajok száma 1232, ami hazánkban az előforduló fajok számának több mint fele. A felsorolt 180 vadontermő, gyógyító növény közül e területen 152-nek, vagyis a 84,4 %-nak az előfordulását mutatta ki Károlyi. írásaival reméli: “...ezzel is sikerült talán egy-két zalai fiatalnak a botanika iránti érdeklődését felkelteni.” Az érdekesebb növények közül megemlíti a következőket: Vicia oroboides Wulf. Capesium Wulfenianum Schreb. Knautia drymeia Heuff. (lO.ábra) Cyclamen europaeum L. (11 .ábra) Ruscus hypoglossum L. (12.ábra) Spiranthes aestivalis (Poir)Rich. 25 VARFÜVEK LEVELEI KNAUT/A ARVENSIS 10. ábra. Magyar varfű (Knautia drymeia HculT.) a nagykanizsai Alsóvárosi erdő szélén 26 11. ábra. Ciklámen (Cyklamen europaeum L.) Pogányszentpéter 12. ábra. Lónyelvű csodabogyó (Ruscus hypoglossum L.) a nagykanizsai Alsóvárosi erdőben. 27 Ezután a gyógyító növényeket sorolja fel, és külön kitér ezek gyűjtési és felhasználási módjára is. Több helyen figyelmeztet ritka növényfajok védelmére. Példaként hozza a cikláment, melyet a szomszédos Ausztriában szigorú természetvédelmi törvény véd, nálunk pedig tömegesen hordják nemcsak a virágját, hanem a gumóját is, elősegítve mielőbbi kipuszutulását. Károlyi Kanizsa környéki kutatásai során érdekes dolgot figyelt meg. Nagykanizsa mellett húzódik a Budapesetet Rijeka-val összekötő vasútvonal. A délről érkező vasúti tranzitforgalom jelentős része ezen a vonalon bonyolódik le. A város mellett keletnek tartva védett mesterséges völgyben halad a vonat. A Potyli patakot elhagyva a vasút észak-keletnek fordul és kijut a védett völgyből. Az itt gyakori északi, illetve északkeleti szél akadály nélkül fúj. Károlyi kutatásai során ennek a kanyarnak a külső oldalán sok olyan növényt talált, melyek csak mediterán, illetve balkáni flóraterületen figyelhetők meg. Ebből ő azt a következtetést vonta le, hogy az áthaladó vasúti kocsikról az erősen fújó szél és a viszonylag éles kanyar következtében lesodródnak az oda különböző módon felkerült növényi magvak. Ez a terület egyik kedves vizsgálódási helyeihez tartozott. Szívesen segített a hozzáforduló fiataloknak bármilyen biológiai probléma megoldásában- Külön számon tartotta az általános és középiskolás tanulók élővilág, biológia tantárgyakhoz kapcsolódó gyűjtemények jegyzékét. A biológus hallgatóinak kötelező növény- és rovargyűjteményekről részletes fajlistát állított össze. Foglalkozott a növénykórtannal és a szántóföldi rovarkártevőkkel is. A BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK 1974 évi 61. számában a következőket találjuk: “Károlyi Árpád védett magángyűjteményének megvételére 1964-ben és 1965-ben került sor. A tiszta gyarapodás 13000 lap, és ezzel a részben revideált herbáriummal flórisztikailag eddig kevéssé reprezentált tájak (Kemenesalja, Ormánság, Zala, Somogy) növénykincséhez jutottunk. (26.) Károlyi sokoldalúságát mutatja, hogy összefüggéseket keresett az olajelőfordulás és bizonyos növényfajok megjelenési gyakorisága között. A növényélettan és az olajkutatás lehetséges kapcsolatáról közli megfigyeléseit és érdekes összefüggésekre utal. Károlyi halálának évében, 1972-ben a nagykanizsai Thúry György Múzeum az októberben induló múzeumi hónap rendezvényeit Károlyi emlékkiállítással nyitotta meg. 28 Az 1972-ben megrendezésre került múzeumi hónap meghívója: KÁROLYI ÁRPÁD kutató és természettudós emlékkiállítása 1972. október 1-től november 15-ig. Megnyitja: Kovács István a Természettudományi Múzeum főigazgatóhelyettese október 1 -én délelőtt 11 órakor. A nagy sikerre való tekintettel két héttel meghosszabbították a Múzeum földszinti kiállítótermében rendezett kiállítást. Károlyi Árpád munkásságával jelentősen hozzájárult hazánk egy botanikailag kevéssé ismert területének flóra - és vegetáció - kutatásához. Eredményeinek mértékét jelentősen növeli az a tény, hogy Károlyi nem tanult botanikusként, hanem rétegfizikai kutatómunkája mellett foglalkozott florisztikával és vegetáció - kutatással. Három évtizedes botanikai munkássága mellett rengeteg új adatot szolgáltatott Délnyugat-Dunántúlról, közléseivel és gyűjteményeivel jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy még jobban megismerhessük e területet. Mindig nagy szeretettel és segítőkészséggel fordult a fiatalok felé. Botanikai munkásságát is egy fiatal kutatóval, Pócs Tamással kezdte. Szerette városát és mindent megtett azért, hogy a nagyközönség is megismerhesse kutatásait. Lelkesen támogatta a Thúry György Múzeum természettudományos részlegének bővítését. Sajnos tervei, elképzelései nem valósulhattak meg maradéktalanul, de nagyszerű gondolatai feltétlen megérdemlik, hogy munkásságát ápoljuk és folytassuk. Mind a magyar botanikai tudomány, mind Nagykanizsa város közönsége hálás lehet az elhunyt neves kutatónak, hogy munkásságával gazdagította a hazai botanikai kutatást és irodalmat. 29 JEGYZETEK 1. Kogutovicz Károly: Dunántúl és Kisalföld. írásban és képben. 1-2 kötet. Szeged, 1930-1936. 2. Clusius, Carolus: Rariorum aliquot Stirpium per Pannoniam, Austriam et vicinas quasdam Prouincias obseruatorum história, quatuor libris expressa. Antwerpiae, MDLXXXIII. 3. Neilreich, August: Aufzáhlung dér in Ungarn und Slavonien bisher beobachteten Gefásspflanzen. Nebst einer Pflanzengeographischen Übersicht. 1 -3 T. Wien, 1866. Neilreich, August: Aufzáhlung dér in Ungarn und Slavonien bisher beobachteten Gefásspflanzen. Nachtráge und Verbesserungen. Wien, 1870. 4. Borbás Vince: A Balaton tavának és partmellékének növényföldrajza és edényes növényzete. In: A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei. A Balaton tónak és partjának biológiája. A Balaton flórája. 2. köt. 2. rész. 2. szakasz. 5. Gáyer Gyula: Adatok a zalavármegyei norikum flórájából. Beitrage zűr norischen Flóra des Comitates Zala. In: MAGYAR BOTANIKAI LAPOK. (Ungarische Botanische Blátter) IV. évf. (IV. lahrg.), 1905., p. 34-38. -U.ő.: A Fritillaria Meleagris L. Zala vármegyében. Fritillaria Meleagris L. im Komitate Zala. In: MAGYAR BOTANIKAI LAPOK. (Ungarische Botanische Blátter) XII. köt. (Bánd XII.) 1913., p. 333. - U.ő.: Die Pflanzenwelt dér Nachbargebiete von Oststeiermark.In: MITTEILUNGEN DES NATURWISSENSCHAFTLICHEN VEREINS FÜR STEIERMARK Bd. 64/65. 1929., p. 150-177. - U.ő.: Gödörháza. Egy elhagyott falu életrajza. In: Acta Litterarum ac Scientiarum Regiae Universitatis Hungariacae Francisco-Josephinae. Sectio Geographico-Historica. Tóm. II. Fasc. 2. - A m. kir. Ferenc József Tudományegyetem Tudományos Közleményei a földrajz és történelemtudományok köréből. Szeged, 1936. p. 128-162. - U.őr. Új adatok Vasvármegye flórájához I. Vasvármegyei Múzeum Évkönyve II. 1927. p. 204-206. 6. Wisbaur, [Johann B.] P.J.: Pfingsten 1873. im Zalaer Komitat. Eine Pflanzengeographische Skizze. Wien, 1874. Klny. Aus den Verhandlungen derk.k. zoologisch-botanischen Gesellschaft in Wien. Jahrg. 1874. - U.ő.: Correspondenz. Nagy-Kapornak. (Ungarn) In: ÖSTERREICHISCHE BOTANISCHE ZEITSCHRIFT. 27., p. 351. 30 7. Dr. Boros Adám: Magyar láptanulmányok II. A drávabalparti síkság flórájának alapvonásai, különös tekintettel a lápokra. In: MAGYAR BOTANIKAI LAPOK. (Ungarische Botanische Blátter) XXIII. köt. (Bánd XXIII.) 1924., p. 1-56. 8. Jávorka Sándor: Magyar flóra (Flóra Hungarica). Magyarország virágos és edényes virágtalan növényeinek meghatározó kézikönyve. (1-3. r.) Budapest, 1924-1925. - U.ő.: Növényelterjedési határok a Dunántúlon. In: Magyar Tudományos Akadémia Matematikai és Természettudományi Értesítője. LIX. köt. Mathematischer und naturwissenschaftlicher Anzeiger dér Ungarischen Akademie dér Wissenschaften. Bánd LIX. Budapest, 1940., p. 967-997. 9. Zsohár Gyula: Őrség növényföldrajzi vázlata. Szombathely, 1941. -Újvárosi Miklós: Rehearches sociologiques sur les prés aux bords de la riviere Zala prés Kehida. (Hongrie) In: Acta Geobotanica Hungarica. Vol. VI. 1947. - Horváth Adolf Olivér. A szentgotthárdi apátság erdeinek növényzete. Acta Bioligica Scientiarum Hungaricae. BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK. A Kir. M. Természettudományi Társulat Növénytani Szakosztályának Folyóirata. Zeitschrift dér Botanischen Section dér Kön. Ungarischen Naturwissenschaftlichen Gesellschaft. 1944. 1-2. fűz., 43-48. - U.ő.: Geobotany of Eastern Transdanubia. In: ACTABIOLOGICA HUNGARICA. Vol. I. Budapest, 1949. No. 5-6. - U.ő.: Újabb adatok a szentgotthárdi apátság erdeinek ismertetéséhez. In: Index horti botanici Universitatis Budapestiensis. Vol. VII. 1944-49. Budapest, 1949., p. 173-175. U.ő.: Délkelet Dunántúl növényföldrajza. In: A FÖLDRAJZI KÖNYV-ÉS TÉRKÉPTÁR ÉRTESÍTŐJE II. évf. 7-9. sz. 1951. júl. szept., p. 121-134., 135-139. 10. A levelet a nagykanizsai Thury György Múzeum őrzi. Ugyanitt őrzik azokat az egyéb leveleket, amelyekből a továbbiakban olvashatók idézetek. 11. Károlyi Árpád: Botanikai megfigyelések Nagykanizsa környékén. Botanische Beobachtungen aus dér Umgebung von Nagykanizsa (Ungarn) In: BORBASIA. A Magyar Növénytani Társaság folyóirata. Acta Societatis Botanicorum Hungaricae. Vol. IX. No. 3-5. 25. VI. 1949., p. 18-21. 12. Horváth Adolf Olivér: Geobotany of Eastern Transdanubia. In: ACTA BIOLOGICA HUNGARICA. Vol. I. Budapest, 1949. No. 5-6., p. 247-259. 13. Soó Rezső - Jávorka Sándor: A magyar növényvilág kézikönyve I-II. Budapest, 1951. 31 14. Soó Rezső. - Kárpáti Zoltán: Magyar flóra. Harasztok, virágos növények. Budapest, 1968., p. 601. 15. Károlyi Árpád - Pócs Tamás: Adatok Délnyugat-Dunántúl növényföldrajzához. In: BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK. XLV. kötet. 3-4. füzet. (1954) Tóm. XLV. Fasc. 3-4., p. 217-267. - U. ők: Újabb adatok Délnyugat-Dunántúl flórájához. In: Annales Hist.-Nat. Mus. Nat. Hung. n. ser. VIII. Budapest. 1957., p. 197-204. - U.ők: Újabb adatok Délnyugat-Dunántúl flórájához III. In: Savaria. Vas megyei Múzeumok Értesítője 1964. 2. kötet. Savaria. Bulletin dér Museen des Komitates Vas 1964. 2., Szombathely, 1964., p. 43-54. 16. Károlyi Árpád - Pócs Tamás: Délnyugat-Dunántúl flórája I. Flóra Regionis Hungáriáé Meridio-Occidentalis I. In: Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei VI. Acta Academiae Pedagogicae Agriensis. Nova series. Tóm. VI. Eger, 1968., p. 329-390. 17. L. 16. jegyzet. 18. L. 16. jegyzet. 19. Károlyi Árpád - Pócs Tamás: Délnyugat-Dunántúl flórája II. Flóra Regionis Hungáriáé Meridio-Occidentalis II. In: Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei VII. Acta Academiae Pedagogicae Agriensis. Nova series. Tóm. VII. Eger, 1969., p. 329-377. 20. Károlyi Árpád - Dr. Pócs Tamás - Dr. Balogh Márton: Délnyugat-Dunántúl flórája III. Flóra Regionis Hungáriáé Meridio-Occidentalis III. In: Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei VIII. Acta Academiae Pedagogicae Agriensis. Nova series. Tóm. VIII. Eger, 1970., p. 469-495. 21. Károlyi Árpád - Dr. Pócs Tamás - Dr. Balogh Márton: Délnyugat-Dunántúl flórája IV. Flóra Regionis Hungáriáé Meridio-Occidentalis IV. In: Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei IX. Acta Academiae Pedagogicae Agriensis. Nova series. IX. Eger, 1971., p. 387-409. 22. Károlyi Árpád - Pócs Tamás - Balogh Márton: Délnyugat-Dunántúl flórája V. Flóra Regionis Hungáriáé Meridio-Occidentalis V. In: Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei X. Acta Academiae Pedagogicae Agriensis. Nova series. Tóm. X. Eger, 1972., p. 373-400. 32 23. Károlyi Árpád - Dr. Pócs Tamás - Dr. Balogh Márton: Délnyugat-Dunántúl flórája VI. Flóra Regioms Hungáriáé Meridio-Occidentalis VI. In: Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei XII. Acta Academiae Pedagogicae Agriensis. Nova series. Tóm. XII. Eger, 1974., p. 451-463. 24. Károlyi Árpád - Balogh Márton - Pócs Tamás: Délnyugat-Dunántúl flórája VII. Flóra Regionis Hungáriáé Meridio-Occidentalis VII. In: Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei XIII. Acta Academiae Pedagogicae Agriensis. Nova series. Tóm. XIII. Eger, 1975., p. 395-415. 25. Károlyi Árpád: Dél-Zala érdekes és gyógyító növényeiről. In: A nagykanizsai Thúry György Múzeum jubileumi emlékkönyve 1919-1969. Nagykanizsa, 1972., p. 429-454. 26. Fekete Gábor - Kovács Dénes: A 100 éves Növénytár herbáriumának története. II. Herbárium Carpato-Pannonicum. In: BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK. A Magyar Biológiai Társaság Botanikai Szakosztályának Közleményei. (Communicationes Sectionis Bolanicae Societatis Bioligicae Hungaricae) Tóm. 61. Fasc. 3. 1974., p. 223-228. * * * A fotók és az ábrákon szereplő rajzok Károlyi Árpád munkái 33 ERNŐ BUDA - MIKLÓS BENEDEK Árpád Károlyi oil mining and botanical researcher Árpád Károlyi (1907-1972), írom the very beginning of oil and hydrocarbon mining in Zala county to his retirement, took an active part in its research and development. At first he directed mensuration of layer pressure. He took a prominent part in adaption of the foreign technology related to oil mining in Hungary. Later he controlled layer physics section in the region. He published his researches which were connected with the pressing back of methane gas intő the layers. His publications include establishments which are effective to his very day. His analytical works give evidence of brilliant foresight. Over that period of years, a new aduit engineer generation stand by Károlyi grew up acquiring the knowledge of the profession from him. He retired in 1967, after that he spent all his time on his old hobbies: botany and research of natúré. He disco\'vered Erythronium dens-canis L. (2. nd figure) in 1943 and from that time his botanical career was gradually rising because he concerned himself with natúré. South-western Transdanubia (1. figure) was the main area of his researches. He started his research work with collecting and studying all the references related to this region. He was continuously collecting date of the area and then he systematized them. He gave a detailed description of the region’s flóra with defining nearly 1600 species. He contacted with well-known representatives of botany (e.g. Zoltán Kárpáti, Sándor Jávorka, Vera Csapody, Ádám Boros e.t.c). His aim was to publish a generál work about the territory. In his work he was in league with Tamás Pócs and later with Márton Balogh. After 1968 his works were published in series.( 1969-1975) He died in 1972. Árpád Károlyi studied intensively the area which was less known and researched in our country, bút his researches and publications made it known fór those showing an interest in botany. Unfortunately, his plans couldn’t materialize entirely, bút his magnificient concentions and his indefatigability could set a good example to the researchers of our time. 34 ERNŐ BUDA -MIKLÓS BENEDEK Árpád Károlyi erdölbergbaulicher und botanischer Forscher Árpád Károlyi (1907 -1972) hat vöm Anfang an dér Förderung des Erdöls und Kohlenwasserstoffes im Komitat Zala in dér Hinsicht dér Forschung und Entwicklung bis seiner Pensionierung aktív teilgenommen. Er hat am Anfang seine Arbeit als Leiter dér Lagedruckmesser geleistet. In dér einheimischen Einführung dér auslándischen Technologien hat er eine bahnbrechende Rolle an sich übergenommen. Károlyi hat seine Forschungen beziiglich dér Rückprcssung des Methangases in dér Lage publiziert, welche Publikation noch heute gültige Feststellungen enthaltet. Seine Werke beziiglich dér Vorraltanalyse bezeugen eine geniale Voraussicht. Die neben Árpád Károlyi erwachsene neue Ingenieurgeneration hat seine Arbeit weiterentwickelt. Károlyi ist im Jahre 1967 in Pension gegangen. Er hat von dieser Zeit allé seine Freizeit dem altén Traum, dér Botanik, dér Naturforschung gewidmet. Die im Jahre 1943 gefundene “Erythronium dens-canis”(2. Abbildung) hat seine botanisché Karriere in Bewegung gesetzt. Das Hauptgebiet seiner Forschungen war das südwestliche Transdanubien (L Abbildung). Károlyi hat seine Tátigkeit mit dér Bekanntmachung dér Naturverháltnisse und Floraforschung begonnen. Er hat allé auffindbare Arten gesammelt, und er hat die Sammelstrecke ununterbrochend durchgewandert. Árpád Károlyi hat die Beziehungen fást mit allén Reprasentanten dér Botanik aufgenommem. (Zoltán Kárpáti, Sándor Jávorka, Vera Csapody, Ádám Boros.,.)Es war sein Ziel, dass er eine zusammenfassende Arbeit beziiglich des-Forschungsgebietes herausgebe. Árpád Károlyi hat in seingr Tátigkeit unmittelbare Verbündete in Tamás Pócs und spáter in Márton Balogh gefunden. Árpád Károlyi hat eine Floraelementstatistik annáhernd iiber 1600 Arten zusammengestellt. Nach den zahlreichen Publikationen hat er im Jahre 1968 auch die Herausgabe des vollstándigen Florawerkes zustande gebracht. (1969-1975). Er ist im Jahre 1972 gestorben. Die Tátigkeit Árpád Károlyis hat zu dér Erkennung dér botanisch weniger geforschten Gebiete in unserer Heimat bedeutend beigetragen. Seine Pláne habén sich leider nicht restlos verwirklicht, aber seine grossartige Gedanken verdienen, dass wir seine Tátigkeit weiter pflegen und fortsetzen. 35 ERNŐ BUDA - MIKLÓS BENEDEK Árpád Károlyi unó stúdió di estrazione di petrolio unó stúdió di botanica Károlyi Árpád (1907 -1972) fino ad andre in penzione ha partecipato attivamente giá dali’ inizio nelle ricerche e nelle inclementazioni deli’ estrazione dél petrolio e deli’ idrocarburo. All’ inizio ha lavorato come capo della misurazione della pressione di strati. Ha assunto la parte d’introduzione nazionale déllé technologie estere. Poi ha diretto la sezione sratofiscica. Ha publicato le sue ricerche che riguardano la pressione dél metano negli srtati che hanno conlusioni fino ad oggi valide. I suoi lavori süllő stúdió di strati testimoniano la sue previsioni geniali. Una nuova generazione degli ingegneri cresciuta sotto la sua egida ha contiuato a sviluppare il suo lavoro. E andato in penzione nel 1967 e da allora ha dedicato tutto il suo tempó liberó alla botanica, allo stúdió della natura. L’erithronium dens-canis L.(92.figura) trovato nel 1943 ha dato l’avvio alla carriera botanica dello studioso intento alla natura. II territorio studiato da lui é il Transdanubio sud-occidentale. (1.figura) Ha cominciato il suo lavoro con il riconoscere le condizioni di natura e con la storia dell’esplorazione di flóra. Ha raccolto tutta la bibliográfia reperibile e faceva continuamente i suoi giri di raccolta. É entrato in rapporto quasi con ogni rappresentante della botanica (Zoltán Kárpáti, Sándor Jávorka, Vera Csopody, Ádám Boros) II suo scopo éra quello di pubblicare un lavoro riassuntivo sül territoro. Nel lavoro ha collaborato con Tamás Pócs e poi Márton Balogh. Ha classificato una statistica sugli elementi di flóra con circa 1600 razze. Dopo tante pubblicazioni dal 1968 é arrivato il momento di pubblicare Popéra su tutta la Bora (nel 1969-1975). É morto nel 1972. L’attivita di Árpád Károlyi fa una parte inportante dél ricconoscere un territorio poco studiato botanicamente nel nostro Paese. Purtroppo i suoi progetti non sono stati realizzati interamente ma i suoi grandiosi pensieri meritano che la sua opera sia curata e continuata. Nagykanizsai Honismereti Füzet című sorozatban megjcíent tanulmányok 1. Dr. Fülöp Gy -kai: \'st -dványnevek (Sokszorosított kéz- (gép " 2. Dr. Tolnai Sándor: A tűz elleni védekezés Nagykanizsán 1690-től 1988-ig. 1989. 3. Fónyad Pál: A nagykanizsai evangélikus gyülekezet története. 1991. 4. Dr. Makoviczky Gyula: Göcseji és hetési falucsúfolók. 1992. 5. Dr. Cseke Ferenc: 1. Nagykanizsa vonzásterülete 2. Nagykanizsa természeti viszonyainak értékelése a településfejlődés és a gazdasági élet szempontjából 3. Nagykanizsa milyen mértékig támaszkodhat a városkörnyéke élelmiszeripari nyersanyagira? 1993. 6. Dr. Rózsa Miklós: Kanizsa mecsetből kialakított plébániatemploma 1690-1700 között. 1993. 7. Balogh László: Nagykanizsa város és környéke környezetállapoti alapfelmérése. 1994. 8. Lencsés Gábor: Az újudvari Csibiti-völgy természeti képződményei és élővilága. 1994. 9. Dr. Vándor László: Botszentgyöi gy vára. (Az ú.n. Romlott-vár kutatásainak eredményeiből.) 1995. 10. Dr. Rózsa Miklós: Ingatlan-tulajdon és telekkönyv Kanizsán a török alóli felszabadítást követő évtizedben. 1995. 11. Dr. Cseke Ferenc: A Principális-csatorna vízgyűjtőjéi viszonyai. 1995. 1. Halis István Városi Könyvtár Nagykanizsa -GíhU- 0 boóoo; !32947E |
