* Adobe Reader letöltése (PDF fájlokhoz)
| 49.63 MB | |
| 2022-02-22 08:15:30 | |
 | |||||||
Nyilvános  636 | 450 | Cím: Nagykanizsa | Alcím: monográfia Szerző: Barbarits Lajos Közrem.: Finta József (közrem.) ; Ladányi Miksa (sajtó alá rend.) ; Magyar Városok Monografiája Kiadóhiv. (kiad.) Szerz. közl: írta Barbarits Lajos ; [közrem.] Finta József et al. ; [sajtó alá rend. Ladányi Miksa] ; kiad. A Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala Kiadás: Budapest : Wodianer és Fiai ny., 1929 Sorozat: Magyar Városok Monografiája Eto: 908.439Nagykanizsa Tárgyszó: Nagykanizsa Szakjel: 908 Cutter: B 32 Nyelv: magyar Oldal: 394, [1] p. A következő szöveg a könyvből keletkezett automata szövegfelismertetés segítségével: MAGYAR VÁROSOK MONOGRÁFIÁJA IV. MAGYAR VÁROSOK MONOGRÁFIÁJA NAGYKANIZSA SAJTÓ ALÁ RENDEZTE : LADÁNYI MIKSA DE. KIADJA : A MAGYAR VÁROSOK MONOGRÁFIÁJA KIADÓHIVATALA KIADÓTULAJDONOS LADÁNYI MIKSA DR. BUDAPEST VII.,'' DOHÁNY-UTCA 84. TELEFON J. 424—44 MAGYAR VÁROSOK MONOGRÁFIÁJA NAGYKANIZSA IRTA : BARBA RITS LAJOS MUNKATÁRSAK : FINTA JÓZSEF, VILLÁNYI HENRIK DR„ SZABÓ ZSIGMOND DR., BLANKENBERG IMRE, WEISER JÁNOS, MEZŐ FERENC DR., N. SZABÓ GYULA KIADJA : A MAGYAR VÁROSOK MONOGRÁFIÁJA KIADÓHIVATALA BUDAPEST, 1929 I* % M ___... /O. WODIANEK F. ÉS FIAI GRAFIKAI INTÉZET ÉS KIADÓVÁLLALAT RÉSZVÉNYTÁRSASÁG BUDAPEST IV., DALMADY-UTCA 3-5-7 W76 SIP - TARTALOM Oldal Előszó, írta dr. Sábján Gyula polgármester........................................................VII Kanizsa vár története, Irta Barbarits Lajos........................................................1 A hűbériség kora, írta Barbarits Lajos............................................................23 Nagykanizsa a szabadságharcban, írta Barbarits Lajos........................................45 A városi közigazgatás története, írta Barbarits Lajos............................................63 Nagykanizsa város fejlődése, írta Barbarits Lajos................................................J 09__ Nagykanizsa a politikában, írta Barbarits Lajos................................................139 A nagykanizsai hivatalok története, írta Barbarits Lajos........................................159 Nagykanizsa a világháborúbari, írta Barbarits Lajos............................................209 A 48. gyalogezred története, írta Finta József....................................................227 A kanizsai egyházak története : a) a kath. egyház története, írta Barbarits Lajos........................................233 b) a ref. egyház története................................................................246 c) az ev. egyház története................................................................249 d) az -zr. hitközség története, írta Villányi Henrik dr..................................251 A kanizsai iskolák története, írta Barbarits Lajos................................................263 Nagykanizsa kereskedelmének múltja, írta Blanleenberg Imre................................289 Nagykanizsa ipara és gyéripara : a) a céhektől a szakszervezetekig, írta Barbarits Lajos................................299 b) Nagykanizsa gyáripara, írta Weiser János............................................309 Nagykanizsa közegészségügye, írta dr. Szabó Zsigmond........................................315 Nagykanizsa sport-története, írta dr. Mező Ferenc............................................321 Kiskanizsa az etnografia tükrében, írta N. Szabó Gyula........................................335 Irodalom és művészetek Nagykanizsán, írta Barbarits Lajos....................................359 " A kanizsai egyesületek vázlatos adatai............................................................375 Társadalmi rész.............................................................................383 \ KEN Y KEPEELVÉTELEKKT NEUMANN REZSŐ NAGYKANIZSAI GfiG KÉSZÍTETTE ELŐSZÓ Járatlan őserdő a kanizsai múlt, amit még nem kutatott át senki, tehát nem is ismeri senki. Csak sejtéseken, igen halvány kontúrokon alapul az a lokálpatrióta büszkeség, ami történelmi messzeségekbe nyúlik vissza és mint örökség maradt meg a késői kanizsai generáció számára. Ennek az őserdőnek az oldalában épült fel századok munkájával a mai Nagykanizsa. Aki figyelmesen lapoz ennek a városnak a múltjában, igazat ad nekem, amikor azt mondom, hogy Nagykanizsa kicsiben maga a magyar történelem. Amint Magyarország históriai szerepet töltött be történelme folyamán, Kelet és Nyugat ütközőpontján, úgy volt Kanizsa vára is országok kapuja évszázadokon keresztül. Magyarország vérzett a művelt nyugati országokért, kereszténységért és kulturáért, Nagykanizsa vérzett Magyarország legféltettebb részeiért és a korona ausztriai tartományaiért. Magyarországnak akkor jöttek segítségére az idegen hatalmak, ha a maguk érdekei forogtak veszedelemben, máskor sorsára hagyták, — Nagykanizsát is akkor erődítette, segítette, akkor védte meg az ország ereje, ha eleste vagy vesztesége az országra nézve jelentett volna veszedelmet. Nagykanizsa önmagáért sohasem volt fontos az országló hatalomnak. Az évszázados történelmi hivatást pedig elfeledték, mihelyt kötelességét, ha elvérzett is belé, teljesítette. És mint Magyarország, úgy Nagykanizsa is a maga erejéből érte utói az időt, ami elszaladt felette, míg más városok a maguk virágzó életén munkálkodhattak. De — mint Magyarország — Nagykanizsa utóiérte az időt és a magyar nemzeti élet szerves részévé küzdötte fel magát annak gazdasági, kulturális és politikai életében is. A magyar életerő par excellence példája ez a város, mint ahogyan a népek között bízvást állíthatjuk a nemzeti életerők példájául a magyar történelmet. A leg- utolsó évtizedek a magyar haza testét megcsonkították s ezzel majdnem halálos csapást mértek reá. Nagykanizsa ezekben a szomorú időkben sem maradt el a hasonlatosságban. A hajdan virágzó kereskedelmi, ipari empórium, gazdasági vonzás-területének elvesztésével, kicsinyben ugyanazt a kálváriát járja, mint a nemzet. S ahogyan az egész nemzet végsőkig feszíti minden erejét új életlehetőségekért, úgy Nagykanizsa is minden energiáját azért veti ma latba, hogy elveszített nagysága romjain újra felépüljön. Történelmi és helyzeti adottságokból eredő hivatás, a hivatás posztján küzdelem és megpróbáltatások kísérik ennek a városnak fejlődését csírájától fogva. Csoda-e tehát, hogy mindeddig nem jutott ideje és ambíciója arra, hogy részleteiben is felkutassa a távoli multat ? A Magyar Városok Monográfiája néven alakult országos vállalkozás tette lehetővé, hogy végre ma, a nemzeti újraépülés esztendeiben, más magyar városokkal együtt Nagykanizsa is nyilvánosság elé vihesse múltjának büszkeségét és vele jelenének értékeit is. E könyv íróját és kiadóit szívesen támogattam törekvésükben, mert hiszen Nagykanizsa ezzel a könyvvel először láthatja egészében áttekinthetően ezeréves múltjának történetét. Úttörő munka ez a könyv, melynek írója felkutatta a járatlan őserdőt s amit talált, a hisztórikus tárgyilagosságával és az újságíró gazdag meglátásával szedte fejezetekbe. Örömmel bocsátom útjára Nagykanizsának hol felragyogó, hol szomorú, de mindig becsületes szándékokkal és igen sokszor szizifuszi küzdelemmel tele múltját e könyvnek lapjain. Örömmel azért, mert végre betűkbe fektetve láthatjuk és láthatja velünk az egész ország, hogy a történelem minden szakában és a ma minden vonatkozásában mit jelent ez a szó : — Nagykanizsa. És örömmel azért is, mert tudom, hiszem és kívánom, hogy ez a könyv is, beléfektetett munkájával és a feltárt értékek nyilvánosságra hozatalával egy kis tégla lesz a magyar újraépülés gigászi építkezéséhez. Dr. Sabján Gyula, Nagykanizsa r. t. város polgármestere KANIZSA-VÁR TÖRTÉNETE RÓMAI ÉS AVAR IDŐK mai Nagykanizsa helyén és vidékén, ásatag emlékek tanúságtétele szerint, már a prehisztorikus időkben hosszabb vagy rövidebb időre megtelepedett néptörzsek laktak. A Krisztus előtti VI. században kalandos hajlamvi kelták tanyáztak Pannóniánál; ezen a részén, ahol csak a föld mélyébe jutott pénzdarabjaik maradtak utánuk hírmondónak. A kelták a város mai helyére telepet építettek, amely az akkor még vízzel borított környékből alig hozzáférhető sziget gyanánt emelkedett ki. Ez a római fennhatóság alatt állott, Krisztus után még mintegy másfélszáz évig kelták által lakott telep : Corr-hudunum, a, mai Nagykanizsa csírája. Corrhudunum fontos telep volt, mert megközelíthetetlensége folytán a római sas terjeszkedésének, sőt Julim Caesar légióinak még akkor is ellent tudott állani, amikor Pannónia őslakói már sorra Róma igájába hajtották fejüket. Corrhudunum falai közül szervezték a leigázott törzsek a Krisztus előtt 37-ben hirtelen kitört lázadást, amelyet végérvényesen csak a Krisztus utáni első évtizedben tudtak elfojtani, amikor is a rómaiak a mai Déldunántult teljesen hatalmukba vették. Corrhudunumot ekkor is csak a falai közt kitört pártviszály juttatta Octavianus kezére. Octavianus a telepet megszüntetve, a környező mocsár közepébe, csak egy gyalog-híddal megközelíthető, cölöpökön és terméskő-alapon nyugvó téglavárat építtetett. Ezt a várat Valcum-nak, népiesen pedig már Canissa-nak nevezték. (Hogy Nagykanizsa neve közvetlenül a latin canis = kutya szóból származik, azt nemcsak az eredeti Canissa1) elnevezés, hanem a Corrhudunum név is bizonyítja, amelyet az indogermán nyelvtörzshöz tartozó, kelta eredetű cím berek adtak az őstelepnek. A Corrhudunum sebhely elnevezés valószínűleg abban leli magyarázatát, hogy a telep körül elterülő nád-rengetegekben roppant nagy számban tanyáztak a kutyára emlékeztető nádi-farkasok.) Az Octavianus-féle vár felépítésével a telep eredeti helyét szántóföldekké törték fel. *) Parlagi latinsággal: canissa = nőstény kutya, szuka. 1 A mocsár-terület1) a Krisztus utáni II. században 5 kilométer széles és 42 kilométer hosszú volt Canissa körül. A mindig lázongó őslakók közt Canissa vára a, római stratégia egyik fontos állomása volt, amit éppen ezért út-hálózatuk gócpontjává is tettek. Mindez azonban nem akadályozta meg, hogy Canissa a pannóniai néptörzsek több évszázados szabadságharcában ne kerüljön többízben is a jazygok és szövetségeseik birtokába. (Szent Márton., mint Nagy Constantin rendeletével a légióba kényszerített pannóniai ifjú, pár esztendeig szintén Canissa várában katonáskodott.) Végül is Ki", u. 308-ban a gótokkal szövetkezett őslakók egy újabb, nagyarányú felkelésben Canissa várát földig lerombolták. Ezután már csak az avarok alatt hallunk megint Valcumról, akik azt újból felépítve kháni székhellyé, kenézséggé tették. A VIII. század utolsó éveiben az avarokat leigázó Nagy Károly, az ekkor Velika- Knyáz néven ismert Canissát is leromboltatta. Rövidesen aztán a Pannónia déli részét frank protektorátussal megszálló szlávok építették fel újra a várat, amely korán ismerkedett meg a pusztulás különféle formáinak sorozatával. A IX. században frank királyok ajándéktárgya Magna Cnesacha, amit többnyire szláv kegyeltjeiknek adományozgattak. A HONFOGLALÁS UTÁN A honfoglaláskor Zsolt vezér kormányzósága lett Alsó-Pannonia, Cenescha várában pedig Előd vezér unokája, Csák telepedett meg. A magyarok Nagy-kenézség-nek nevezték és megerősítették a sok gazda-cserében leromlott várat és megtöltötték azt messze országokba történt portyázásaik kincses eredményeivel. Zsolt, majd Zuárd vezérek kapták később Árpádtól Nagy-Kenézség várát, melynek nevét az Osl-család (a Kézay-krónika szerinti 108 magyar törzs egyike) egy Dúló nevű tagja változtatta Nagy-Canissá-ia 975-ben, amikor, mint a vár parancsnoka, a keresztény vallásra tért alattvalóinak nagy számával egyetemben. Kupa vezér az 1010 körüli években többször véres fővel, 1019-ben pedig éhtifusztól megtizedelt sereggel vonult vissza Canissa ellen intézett sikertelen ostroma után: a kereszténységnek ekkor már erős várát nem tudta megdönteni. A mocsárral övezett várat ebben az időben egy közel 2 kilométeres falúd kötötte össze a külvilággal. A közelben terültek el az Osl-család hatalmas récsei birtokai, melyekért Szent István Canissa várát és a hozzá tartozó fundusokat örök cserébe adta az Osl-nemzetségnek. Az Osl-birtokből a kanizsai várparancsnokság alá rendelt akasztó-ispánság lett, ahol az országos bakók nagyszámban végezték ki (a mai Bakónaki-hegyen) a rablókat és a keresztények üldözőit még a XII. század utolsó évtizedeiben is. A tatárjárás pusztító fergetegében a befagyott mocsáron keresztül, két heti ellenállás után Nagy- Kenesa is a mongol hordák kezére került, a magyar lakosság elmenekült a közeli hegyekbe, erdőkbe, ahol sokan elpusztultak éhen, sokan kerültek tatár rabságba. A tatárok visszatakarodásukkor maguk mögött csak romol at hagytak, a visszaszállingózó népnek kellett Kenesát2) újra felépítenie. J) Ptolemaeus, a Kr. u. 150 körül élt görög földrajzi, csillagászati és történetíró szerint. 2) Ezidöbeli oklevelek gyakran tesznek említést Kenesa néven Kanizsáról. 2 - A KANIZSAY-VÁRURAK KORA Osl Heribert csakhamar 3000 főnyi lovas-sereg felett parancsnokolt az újraépült várban. Az Osl-ok azonban nemcsak hős katonák, hanem zsarnok kényurak is voltak, akik, ha érdekeik kívánták, a királlyal is dacolni tudtak. Osl Lőrinc 1324-ben Csák Mátéval szemben a király mellé állt és újra a korona kegyelmébe jutva, Zala főispánja lett és nevét Kanizsay-va, változtatta. Kanizsay Lőrinc a várat akkori fogalmak szerint modernizálta, a negyedszázaddal előbb épült Sánci-erődhöz hasonló még egy elővárral a keleti oldalon megtoldotta. A bővítés következtében most már a kis Kanizsa-jolyó is a vár területén folvt át és azt fatornyos híddal összekötött két részre, az ó- és új-várra osztotta. Kanizsay Lőrinc jó hűbérúr volt. Még a romokban hevert templomot is felépíttette1) s ezzel teljesen beférkőzött vár-népének szeretetébe. Jó híre kelvén a kanizsai várúrnak, meg is népesedett a vár és város egyaránt benvándorlókkal. A Kanizsay ak ezeknek az időknek minden hadjáratában nemcsak hűséges és jól felszerelt csapataikkal, hanem személyes bátorságukkal is felette kitüntették magukat. Lőrinc, három idősebb fiával együtt a Bazarád vajda elleni harcokban, az oláh szorosokban esett el. Az életben maradt másik két testvér a nápolyi hadjáratokban tüntette ki magát és szerzett újabb méltóságokat és javadalmakat. János 1349-ben már főudvarnok, István pedig zágrábi püspök lett és megengedtetett, hogy az elszórtan fekvő Kanizsay-birtokok a Kanizsa körül fekvő, emezeknél sokkal értékesebb kincstári birtokokkal elcseréltessenek. A birtokszerzés láza ekkor már annyira elfogta Kanizsay Jánost, hogy a vár újabb fejlesztése után, sokszor véres erőszakkal, gyilkosság, rablás útján is növelte enélkül is óriási kiterjedésű kiskirályságát. Kapzsisága miatt kegyvesztett is lett a királyi udvarnál és főtárnokmesteri címéről is le kellett mondania, majd röviddel ezután, 1386-ban búskomorságban meghalt. Nagy-Kanizsa új ura, Kanizsay Miklós 20 éves korában Sopron és Vas főispánja, egy év múlva királyi főtárnokmester, majd 1389-ben főkincstárnok, akit 1391-ben bekövetkezett halála után Kanizsay István követett a váruraságban. Az új hűbérúr rendíthetetlen híve volt a királyi családnak s mint ilyen, kegyence Mária királynőnek. Mikor Mária királynő és a helyette uralkodó anyja, Erzsébet még 1386-ban a horvát lázadók lecsillapítására Kanizsán át délfelé utaztak, védelmükre velük utazott Kanizsay István is, aki Gara vára körül a lázadók kezére jutott. Fogait kiverve, zsákba kötözve hurcolták fogságba és csak egy évi börtön és sok alkudozás után eresztették szabadon. Ugyanő volt, ekkor már mint királyi főaj tón álló, a bujdosó Zsigmond király hűséges kísérője az 1397. évi nikápolyi csata után. Sok ezer forintot kölcsönöztek a Kanizsayak hatalmas vagyonukból megszorult vagy fogságba jutott főuraknak és nem egyszer tettek anyagi szívességeket magának a királynak is. A haszon természetesen azért csak az övék volt, mert a szívességek fejében sok vár, uradalom, jog szállt a birtokukba, így szerezték a váron kívüli község-alapítás és ezekben a vásártartás jogát is, 1) Ez a templom benn volt a várban, a Régi-városban (ó-vár) és Szent Péter volt a védőszentje. Később a várral együtt ez a templom is elpusztult. aminek eredménye lett a Kanizsa várának nyugati részén épült, két házsorból álló község (amaiKiskanizsa),amibe csupa szerb és görög kereskedő telepedett le. Kanizsay István 1414-ben meghalt és rövid időre testvére, János hercegprímás és főkancellár vette gondjaiba Kanizsa várát. Az ő nevéhez fűződik a jerenc-rendiek letelepítése és zárdájuk felépítése (1415). Ugyancsak ő építtetett kórházat és patikát is a kanizsaiaknak. János prímás különben a Németországban tartózkodó Zsigmond király és Garay nádor helyett, mint királyi helytartó sokáig kormányozta az országot Borbála királynéval, 1418-ban bekövetkezett haláláig. Egy következő várúr 111. Kanizsay László, soproni főispán, V. László király buzgó híve lévén, hamarosan meggyült a baja a Frigyes császár gyámsága ellen protestáló nemzeti párttal: a Rozgonyiakkal. El is fogták (1445-ben) Kanizsa urát, akit ezen felül még javai elvesztésére ítéltek, Kanizsa várát pedig hatalmas sereggel ostromolni kezdték. A szorongatott kanizsaiak Lendva várából kértek és kaptak segítséget1) és egy éjszaka az ostromlókat két tűz közé szorítva, borzalmas vérengzés után Rozgonyi Sebestyén és Rozgonyi Rajnald csapatait szétkergették, Kanizsay Lászlót pedig kiszabadították. Az iszonyú öldöklés 4400 magyar vitéz életébe került. A megtépázott várat olasz mérnökökkel alapos javításnak vetették alá, az elkobzott birtokokat pedig később királyi kegyelemmel sikerült a Kanizsayaknak visszaszerezniük. Röviddel ezután Hunyadi János harcaiban, Nándorfehérvárnál találkozunk a kanizsai vársereggel. Hunyadi László kivégzése után az új várúr, IV. Kanizsay László is azok között van, kiket Budán bebörtönöztek, de akiknek sikerült megszökniük és Kanizsa várába eljutva Hunyadi-pártot alakítaniuk Mátyás királlyá választása érdekében. Kanizsay László ennek fejében újabb birtokokkal, az erdélyi vajdai, majd főlovászmesteri címmel gazdagodott. IV. Kanizsay László Mátyás király oldalán, a jajcai török-verésnél szerzett sebében halt meg. Kanizsán temették el a ferencrendiek régi templomának kriptájában. 1486. és 1510. fekete esztendei voltak Kanizsának. Dögvész pusztított ekkor a vár és környéke lakói között. V. Kanizsay László, Zala és Vas főispánja, horvát bán volt a vár ura, aki az első pestis után negyedrésznyire leapadt népét kénytelen volt iíj telepítésekkel pótolni. Ebben az időben már Kanizsa egész vidéke (Lazsnak, Palin, Újudvar, Szentmiklós, Szeglak, Bille) az övék volt és Sormást, Szepetneket is cserébe kapták a veszprémi püspöktől Zalaegerszegért, ami korábban ugyancsak Kanizsay-domi-nium volt. A terebélyes családfán leánygyermek, Orsolya volt az utolsó hajtás. Hogy pedig a Zápolya-párti Kanizsayak óriási birtokai ne kerüljenek Ferdinánd király kezére, Zápolya Kanizsay Orsolyát 1532-ben fiúsította. Tizennégy éves volt ekkor Kanizsay Orsolya és mérhetetlen vagyon ura, a leggazdagabb hajadon egész Magyarországon. A kezéért megindult vetélkedésből Nádasdy Tamás került ki győztesen. A frigy után Nádasdy hamarosan hátat fordított a nemzeti királynak : Zápolyának, aki úgylátszik csak ugródeszkának kellett neki a kitűnő házas- Két ferencrendi barát, Ágoston és Ignác páter, szöktek ki a várból a vészhírrel, de csak Ignác jutott el Lendvára, Ágoston pátert a Rozgonyiak a várbeliek szemeláttára egy l''ára felakasztották. A fát babonás tisztelettel a nép sokáig »barátfának« nevezte. - 4 - mm sághoz és Kanizsay Orsolya férje Ferdinánd király alázatos híve s mint ilyen, Magyarország nádorispánja lett.1) A mohácsi vész pusztítás nélkül zajlott le Kanizsa felett: Zápolya híveit elkerülték a portyázó török csapatok. Huszti György volt ekkor a várkapitány, aki csak 1532-ben keveredett harcba a már Bécs alól gazdag zsákmánnyal visszavonuló törökkel és csatát vesztve, sebesülten maga is fogságba jutott. Huszti Györgyöt Szolimán udvarába vitték rabszolgának. Nemsokára mint a szultán kedveltje, megbízásából beutazta Ázsiát az Indus folyóig. Mikor a magyarok visszaváltották, újból Kanizsa falai között telepedett le és latin nyelven megírta hányódásait és ázsiai utazását. (A Huszti-tér máig is az ő nevét viseli.) Ferdinánd 1542-ben Zrínyi Miklóst nevezte ki Kanizsa várparancsnokává és Zala főispánjává. Kanizsa várából verte szét kétízben is Zrínyi Miklós Ulema pasa rabló hordáit. Az 1545., majd 1553. évi borzalmas pestis után alig egy harmadrésze maradt életben a kanizsai lakosságnak. Aki megmaradt is, elmenekült a kihalt városból. A szentferencrendi zárda lakói egytől-egyig elpusztultak a betegek ápolása közben. Zrínyi Miklós Horvátországból, a nádor a felvidékről telepített ezután új lakosságot Kanizsára. Míg a török-pusztítások dúlták Kanizsa környékét, addig Nádasdy Tamás szorgalmasan tanítgatta gyermek-ifjú feleségét a betűvetés mesterségére. Közös szenvedélyük lett a betű, különösen amikor újszigeti birtokukon 1537-ben könyvnyomtató műhelyt állítottak fel és ügyet is alig vetve a birtokaikat perzselő, fosztogató török veszedelemre, kinyomatták Sylvester János »Uy Testamentum Magiar nelwem című könyvét. Ez volt az első magyar nyelvű könyv, ami Magyarországon nyomda alól kikerült (1541). Ugyanekkor a török terjeszkedés egyre veszedelmesebb mérveket öltött. Egymásután estek el a nyugati vármegyék legerősebb védbástyái. KANIZSA, MINT KIRÁLYI BIRTOK Ferdinánd király, majd fia, Miksa herceg is, beutazva a vidéket, az egyre veszedelmesebb török terjeszkedés feltartóztatására Kanizsa várát találták a legalkalmasabbnak. A kincstár alkuba bocsátkozott Nádasdy Tamással, hogy a várat tőle megszerezze. 1557-ben szeptember utolján, Győrben kelt szerződéssel létre is jött a csere : Kanizsa országos királyi birtok, állami tulajdon lett2) Kani- Balogh János : »Nagy-Kanizsa város és vidékének hadtörténelmi múltja« (1897) helytelenül írja, mintha Kanizsay Orsolya már férjnél lett volna, amikor Kanizsa birtoka reája szállott. ''-) Krekwitz György : »Az egész magyar királyság leírása« című, a Frankfurt-nürnbergi Loschge Leonhardt cég kiadásában 1686-ban megjelent könyve a cserét későbbre teszi, mert a vár leltárszerinti átvétele a bécsi levéltárban őrzött eredeti inventár szerint 1560 április 20-án történt. Dr. Szukits Nándor (Bátorfi: Adatok Zala vármegye történetéhez, 1876) 1556-ra teszi a birtok-csere időpontját. Kanizsa vára (egykorú rajz) - 5 - zsay Orsolya pedig cserébe kapta itteni összes javaiért Borsmonostort, a nyitrai Csejthe-várát és az ezekhez tartozó 3 mezővárost, valamint 10 községet. Sokat érhetett Kanizsa stratégiai szempontból az országnak, hogy a fiskus a nála sokkal értékesebb javadalmakat ilyen bőkezűséggel adta érte cserébe. Kanizsay Orsolya férjének 1562-ben bekövetkezett halála után visszaköltözött Kanizsára. Egy fia volt, a húszévi házasság után váratlanul született Ferenc, királyi főlovászmester, a rettenthetetlen hírben álló »fekete bég<i, aki Báthory Erzsébetet, Osejthe-vár hírhedt asszonyát vette feleségül. Az ilymódon a kincstár tulajdonába jutott vár1) a mostani Nagy- és Kis-kanizsa között, a Kanizsa-folyócska által körülfolyva, mintegy 200 magyar hold terjedelmű szigeten feküdt, 28—viO hold nagyságú szabályos ötszöget képezve, melynek csúcsa észak felé irányul. Az ötszög mindegyik sarkában erősen kiépített, ágyúkkal megrakott bástyák voltak. A várat egy négy öl széles és két öl mély árok választotta két részre, az ó-és új-várra. Ezen az árkon, mely kétsorosán hegyesre faragott palánkkal volt szegélyezve, folyt keresztül a Kanizsa-f< >lyó, amit később a vár körül futó hatalmas árkokon vezettek el. Az ó-vár jóval kisebb, de magasabb területen feküdt, mint az új-vár. Egyikből a másikba felszedhető, széles híd vezetett egy tornyos kapun keresztül. A torony aljában, a kettős vaskapu között egy 15—20 embert befogadóképességű őrszoba volt. Az őrtorony tetején erkély volt, ahonnét az őrszemek az egész messze környéket könnyűszerrel megfigyelés alatt tarthatták. Az ó-várban volt a Kanizsav-családnak főúri dísszel berendezett palotája, itt laktak a földesúr többi tisztjei és ezek családjai, a vár-őrséggel együtt, többnyire emeletes házakban. Itt volt a szentferencrendiek ugyancsak emeletes klast-roma, templommal együtt. A kórházat és patikát is a ferencrendiek kezelték. Az ó-vár keleti részében volt a fegyver-raktár, lőporos-torony, élelmiszer-magazin és a börtön-épület. Az új-várban laktak a kézművesek, a cselédség, itt voltak a műhelyek, istállók, takarmánypajták, mészárszék, tűzifa-rakások, széna- és szalmakazlak és itt volt a temető. Az egész várat vastag kő- és téglafal kerítette körül. A sarok-bástyák négy-szög-alakúak voltak, rendesen három, de szükség esetén 6 8 ágyú is onthatta innét halálos magját az ellenségre. A várfalon belül köröskörül tíz öl széles, téglával és kaviccsal egyenletesen kirakott út vezetett, még ezen a széles úton belül pedig hegyes karókból álló kettős palánk, a fa-bástya övezte a vár belső területét. A várban lévő házak környék és a? utak téglával, kaviccsal, fával voltak kirakva. A mélyebb fekvésű új- vagy alsó-várban a talaj nedvessége miatt az összes istállók, ólak, kazlak földbe vert cölöpökön állottak. Kívülről, a várfalaktól egy-két ölnyi távolságban, karókkal kivert, állandóan vízzel tele árok vette körül a várat. Ezen is túl következett a 800 öl széles, Pölöskefőtől Bajcsáig terjedő, derékig érő süppedős mocsár, amelyet a Kanizsafolyó vize táplált és messziről valami nagy tónak tűnhetett fel. A mocsáron át fából rakott út vezetett a várba, amit veszély esetén könnyűszerrel, gyorsan fel lehetett szedni. Ez a fa-híd keletről és nyugatról kötötte össze Kanizsát a nagy- *) Néhai Pflanczer Gábor rajztanár : »Kanizsa vár és története« c. munkájához gyűjtött adataiból. - 6 - világgal, 850 lépés hosszúságban. A hidak kettős vaskapuval elzárt tornyos bástyákba torkolltak a várfalakon. Ennél a két bejáratnál is a kapuk között állandóan őrség tanyázott. A várat környező mocsár, főként annak szélei olyan dúsan voltak benőve náddal, sással, fűzzel, hogy a várat majdnem láthatatlanná tették. A vár alatt a Kanizsa-folyón három malom kelepelt, igen jó jövedelmet jelentve a vár urai számára. Maga a város ekkor még jóformán csak három, utcából állott, a Magyar-, Német-és Sopron-utcából. Ez a három utca, meg a mai Kiskanizsából a Rác-utca, mint külváros tapadtak meg a vár tövében. A Rác-város magában jóval nagyobb volt a tulajdonképpeni Nagykanizsa helyén állott külvárosnál. A Magyar-utcán inkább a magyar-ajkú földmíves zsellér-nép, a Német-utcán az idegenből jött, főként német-ajkú iparosság, a Rác-utcában pedig a Zsigmond király alatt odatelepített katolikus vallású, havasalföldi rácok1) telepedtek meg, girbe-gurba sorba ragasztgatva egymás mellé zsuppos viskóikat, amiket a szegény nép maga sietett felgyújtani, valahányszor a török a város alá ért, maguk pedig bemenekültek a vár biztonságos falai közé, odacipelve értékesebb holmijaikat is. KANIZSA KELET ÉS NYUGAT ÜTKÖZÖ PONTJÁN Amint az állam birtokba vette Nagy-Kanizsát, Tahy Ferencet bízta meg a várparancsnoksággal. A várat, különösen a vízzel tele sánc-árkokat ekkor újból megerősítették, miáltal Kanizsa vára Magyarország egyik legszámottevőbb erőssége, a török hódításnak legtöbbet ostromolt, mégis legdacosabban ellentálló akadálya lett. A török mellett keresztény haramia-csapatok2) tartották állandó rettegésben a vidéket. Ezek útonállásból, rablásból, gyilkolásból éltek, az elfogottakat, ha váltságdíjat nem kaptak értük, borzalmas módon halálra kínozták, nőket meg-becstelenítettek. Tahy Ferenc 4000 emberrel és 20 ágyúval, Zrínyi Miklós segély-csapatával legelőször is megtisztította a vidéket a rabló-hordáktól. Azután már csak a törökkel voltak napirenden a csatározások. Száz és száz békés kanizsai polgár esett áldozatául a folytonos harcokban a törökök kegyetlenségének. Sokat felkoncoltak, karóba húztak, megcsonkítottak, még többet rabságba hurcoltak, gyújtogattak, asszonyokat, lányokat raboltak. De a kanizsaiak sem maradtak adósak soha. A vár tömlöcei mindig tele voltak rabszíjra fűzött muzulmánokkal és a bástya-falakon lándzsára tűzött tar koponyák sorakoztak, amiket diadalmas csatákból hoztak haza a kanizsai vitézek. Mikor Pécs, Babocsa, Berzence, Szigetvár, Székesfehérvár már mind a török erős fészkei, Kanizsa még akkor is szilárdan áll a rettentő áradatban. Szolimán szultán végre is türelmét veszítve 1566-ban, amint kitavaszodott, roppant sereggel döntő hadjáratra tört be szárazon és vízen Magyarországba. *) Kanizsa várának 1690. évi felszabadulásakor a kivonuló törökkel együtt a rác családok legnagyobb része is kivándorolt Törökországba. 2) L. Szalav Ágoston gyűjteménye : Kanizsai levelek a XVI. századból, Mezőlaky F. levele (26. sz.j Csány Akaciushoz. (Bátorfi : Adatok etc. 1877.) - 7 Első útja Arszlán pécsi basával Kanizsa alá vezetett, ahol is a várat megadásra szólította fel. A hatalmában és óriási serege erejében elbizakodott szultán olyan biztosra vette Kanizsa kapitulálását, hogy minden különösebb nekikészülődés nélkül, mint valami sétalovaglásra jött a vár alá s ott díszesen felsorakoztatva vezérkarát, várta vissza a beküldött követeket. Tahy azonban a barátságos felszólításra ágyúkkal felelt és a fejetlenül szétugrott sereget üldözőbe vette, majd a Szigetvár táján lesben álló Zrínyi Miklós csapatával két tűz közé fogva őket, magát Arszlán basát is elfogta. Ez a kanizsai török-látogatás még inkább felhívta a figyelmet Kanizsa várának fontosságára, miért is az augsburgi birodalmi konferencia Zrínyi Miklós javaslatára elhatározta, hogy a várat még jobban megerősíti, négy elő-erőddel látja el, a tiszta magyar őrség létszámát 80 fővel felemeli és az élelmiszer-raktárakat két esztendei szükséglettel látja el. Egyúttal a magas korban elhunyt Tahy Ferenc helyébe kinevezték parancsnokká sógorát, az ifjú Zrínyi Györgyöt, a szigetvári hős fiát. Még ebben az évben elesett Szigetvár, amikor is hős védőjének, Zrínyi Miklósnak a török által levágott és Miksa császárnak elküldött feje három napig volt közszemlére kitéve a kanizsai barátok templomában, ahonnét elvitték Csáktornyára és ott nagy gyász-pompával eltemették. Szigetvár eleste után írta Strozzi tábornok, a híres német hadvezér a császárnak, hogy Kanizsa vára egyike a legerősebb és legjobb erősségeknek egész Európában. Ugy látszik ezt a török éppen ilyen jól tudta, mert diadalainak sorozata sem adott neki bátorságot Kanizsa nyilt megtámadására, hanem a legravaszabb fortélyokkal és ármánykodással, apró, csel vető csatározásokkal igyekezett Kanizsa birtokába jutni. A töröknek akart szolgálatot tenni Bocskay György is, amikor 1568-ban Nagy-Kanizsára jött és itt a császár ellen összeesküvést akart szervezni. Az ekkor már újra Kanizsán lakozó Kanizsay Orsolya kérésére azonban a beavatottak az összeesküvésre vonatkozó iratokat elküldték Bécsbe, mire Bocskay jobbnak látta odébb állani. Zrínyi György csáktornyai örökségébe távozván, 1569-ben a várparancsnokságot az egri Thury György vette át, aki 1571. nagy hetében egy kirohanás alkalmával, hős vajdáival vitézül küzdve elesett. Fejét a budai basa elküdte Konstantinápoly ba, testét pedig Zrínyi György nagy pompával Kanizsán temettette el és emléket is emelt neki, amely azonban azóta eltűnt.1) Thury György halála országos gyászt és csüggedést vont maga után. A poéták »turris Hungáriáé« névvel fonták versbe emlékezetét. Thury György örökébe lépett, bár a főkapitányi címet nem fogadta el, thengöldi Bornemissza János. Miksa császár magához hívatta Bornemisszát Bécsbe, hogy rávegye a főparancsnokság elfogadására, Bornemissza azonban erre az exponált helyre nem akarta elhozni családját, földje, birtoka pedig nem volt, ahol őket elhelyezhette volna. Később mégis elhozta ide családját, amikor a királytól megkapta ajándékul Kemle falut és környékét. A főparancsnoki címet egy ideig Zrínyi György, lemondása után tallóczi Bánjy Bálint, majd 1573-ban Alapy Gáspár viselte. Alapv parancsnoksága is, mint elődeié, rövid életű volt. A szigetvári bég ugyanis húshagyókedd L. »Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és Képben« 211. füzetének (1894) Eötvös Károly tollából megjelent cikke Kanizsa-vár történetéről. - 8 - éjszakáján egy renegát magyar árulása segítségével meglepte a farsang-búcsúztató mulatozásba merült Kanizsát1), a külvárost lángba borította, mintegy ezer embert — főként az öregeket és gyermekeket — legyilkoltatta, a többieket pedig — férfiakat, nőket egyaránt — rabszíjra fűzette és 750 lóval és rengeteg zsákmánnyal együtt Szigetvár felé útnak indíttatta. A macska-módra belopakodó török a Rác-városban létrákat szerezve, már a várfalak megmászásához készülődött, amikor a tivornyába feledkezett várőrség feleszmélt és a vakmerő török sereget elriasztotta. Ekkor történt, hogy a mámorát alvó Takaró Mihály tiszt feje felett meggyújtották a házat, őt magát pedig a tűzön megégették, egy társát, Pozsgay Tamást pedig elvitték Sztambulba és ott a tengerbe fojtották. A majdnem végzetes kimenetelű húshagyókedd Alapy Gáspárnak az állásába került. Mindamellett nem nagyon bánhatta meg, mert még a parancsnokságról való lemondása előtt kinevezték horvát bánná. Az országgyűlés pedig, okulva a történteken, elrendelte a kanizsai és környéki várak megerősítését és élelmiszerrel való ellátását, hogy a jelekből ítélve mindennap bekövetkezhető elhatározó ostrom ne találja készületlenül a déli határ-vidéket. 1576. telén sanyarú idők következtek a kanizsaiakra. A vár körül egyre gyülekezett a török, míg a várban éhség és fagy pusztította a vitézeket. Az őrség javarésze beteg, elgyengült volt, zsoldot hónapokon keresztül nem láttak. Bornemissza, hiába küldte Sinkó Ervin hadnagyot Bécsbe, Kanizsát sorsára hagyták. A katonák már koldulni jártak, sokan megszökdöstek. Eközben a török már a külvárosig előrenyomult és azt felperzselte. Bornemissza mégis mindig tudott annyi lelket önteni embereibe, hogy a török ennél tovább nem juthatott. A következő év szent Benedek napján egy villámgyujtotta ház szikráját a dühöngő szél a lőpor-toronyba sodorta. A torony felrobbant, az irtózatos detonáció pedig a környék összes házait rombadöntötte. Bornemissza alparancsnok szépséges Anna leánya éppen ezen a napon tartotta mennyegzőjét a kanizsai várban vitéz Batthyány István hadnaggyal. A lakzira a király is hivatalos voit, de szerencséjére csak jókívánságait küldte el maga helyett. Még javában állott a lakodalmi mulatozás, amikor a 80 mázsa lőpor a levegőbe repült. Bornemissza egész családját, az ifjú -párt is, holtan ásták ki a romok alól, 45 derék vitéz és ugyanannyi más kanizsai lakos holttestével egyetemben. Bornemisszát sikerült élve kihúzni a rászakadt ház omladékai alól, de súlyos sebekkel, félholtan. Első gondja még ekkor is a vár sorsa és katonái voltak. Amint néhány nap múlva magához tért, segítségért és pénzért írt Ernő főhercegnek. Még április 9-én megírta utolsó könyörgő levelét, aztán rettenetes sebei következtében meghalt. Itt temették el a kanizsai mezőn, családja mellé. Halálával megmaradt kevés katonái elszéledtek : ki koldulni ment, ki pedig szabad-legénynek a zalai hegyek közé. Budán és Konstantinápolyban pedig a török fényes örömünnepet ült. Bornemissza helyére egy Kielmann András nevű német kapitányt neveztek ki Kanizsa várába. Ennek már nem kellett könyörgő leveleket írnia katonái zsoldjáért Bécsbe, ő maga is Bornemissza fizetésének dupláját kapta szolgálataiért. Ettől fogva a kanizsai várőrség lassan egyre inkább német vezetés alá jutott 1) L.M. Kovács János: A magyar krónikának röviden lerajzolt Sommája 1742-ig (Pozsony). - 9 - "V és a német tisztek után német katonák is kerültek a várba. Az elemi szerencsétlenség és a bálványozott parancsnok halála a Kanizsa körül résen álló törökök közt nagy örömet okozott, de ezt csakhamar lehűtötte a Bornemissza kétségbeesett könyörgéseire — bár már halála után — lóhalálában megérkezett, német lovasokból, stájer »tartományi haramiák«-ból (gyalogosok) és 100 kiskomáromi német puskásból álló segély csapat. 1579-től kezdve 8 esztendei fegyverszünet békésebb idői következtek, amit török is, magyar is arra használt fel, hogy pozicióit a következő harcokra megerősítse. A fegyvernyugvás idején a természet pusztító erői látogatták Kanizsa várát. 1586. januárjában, majd 1590-ben heves földrengések tettek igen nagy károkat a városban és az erődítményekben. Az utóbbi igen erős földrengés alkalmával az általános zűrzavarban a tömlöcökből kiszökdösött török foglyok gyújtogatni kezdtek, úgy hogy a vár teljesen leégett, csak az ó-vár néhány emeletes épülete maradt meg sértetlenül. Az összedőlt házak alatt 500 ember vesztette életét. A vár-bástyák egy része teljesen elsüllyedt a mocsárban, úgy hogy félméternyire a víz alatt találták csak meg nyomaikat a vész utáni reggelen. A javításnál ezekre, mint alapokra építették az új bástyákat. A nehéz várfalak többi része pedig köröskörül mintegy másfél méternyire a mocsaras talajba ereszkedett. Zrínyi Györgyöt eközben az 1587. évi diadalmas ltacorlaki rajtaütés után a pozsonyi országgyűlés megfosztotta a várparancsnokságtól. Zrínyinek az volt a bűne, hogy nem tisztelte jobban a fegyverszüneti megállapodást, mint a török. Kacorlaknál ugyanis 3000 harcosával csapdát állított a rabló-útjáról zsákmánynyal megrakodva Szigetvár felé igyekvő török csapatnak és azt a Zala vizébe szorította. 2000 török fejjel, 1300 fogollyal és a törökök által összerabolt összes zsákmánnyal tértek meg a vitézek Kanizsa várába. Itt ki-ki megkapta az általa hozott fejekért járó díjat és a zsákmányból a vitézsége szerint reá eső részt. Később mégis gyanúba fogták Zrínyi Györgyöt, hogy a zsákmány nagyobb részét magának tartotta meg.1) Zrínyi az országgyűlésen szóvátett vádra olyan indulatosan felelt, hogy — kijelentéseit visszavonni nem akarván — száműzetésre ítélték és Kanizsa várparancsnokává Géczy Bertalant, majd Heim Kristóf ezredest nevezték ki. Zrínyit később a méltatlan megvádoltatásért az országgyűlés rehabilitálta, de hivatalt többé nem vállalt és nem sok idő múlva búskomorságban meghalt. Kanizsa vára körül a kisebb-nagyobb csatározások továbbra is napirenden voltak. Említésre érdemes csak az 1599. tavaszán történt portyázás, amikor a győztesen visszatérő kanizsaiak sok foglyukat ideiglenesen a váron kívül, az elővárosban helyezték el és pár nap múlva, az országos vásár sokadalmát felhasználva, mintegy kétezer török, álruhában beszüremkezett a külvárosba és az összes foglyokat kiszabadította, a várost pedig felperzselte. Más alkalommal egy török fogolynak sikerült a lőpor-tornyot felrobbantania. Igaz, hogy ő maga 1) M. Kovács János: »A magyar krónikának, röviden lerajzolt Sommájá«-ban szintén úgy írja le »a kanizsai sáron« történt rajtaütést, hogy »sok főiir és egyéb rendbeli fő emberek gazdagulának meg ebből a nyereségből«. Szerinte Zrínyi Györgynek csak »rabb váltság-bul belőle« 200.000 frt. haszna volt és »annyi sok fő lovakat nyertek ott, hogy annak számát nem is tudhatni«. - 10 - is ott veszett, de Fejzi török krónikás feljegyzései szerint odapusztult »néhány ezer keresztény disznón és 170 muzulmán fogoly is. Ugyanebben az esztendőben Nagy-Kanizsa az újonnan létesített szabad-haj du csapatok főállomása lett. A szabad-hajduk zsold nélkül, pusztán zsákmányért harcoló, főként az ellenség élelmi- és egyéb hadi készleteinek elkobzására toborzott alakulat volt. A kanizsai szabad-hajdúk Erdőd váránál, a Dunán közeledő, 58 nagy hajóból álló, rengeteg pénzt, élelmiszert, fegyvert és ruhát szállító török hajóhad összes rakományát, Hárságvnál pedig 6000 darab vágómarhát zsákmányoltak. KANIZSA TÖRÖK-KÉZEN A XVII. század első esztendejével megfordult a sors kereke az addig minden ostromot dicsőségesen állott kanizsai vár felett. A vár parancsnoka a krajnai származású Paradeiser György ezredes, aki nem is érti a magyar szót és ezért is, meg fösvénységéért is az egész várőrség, még a német zsoldosok is csak gyűlölni tudták. Emellett a törökkel is szorgalmasan ápolta még török fogsága idejéből származó baráti összeköttetéseit úgy, hogy a kanizsai várból is sok levelét vitték küldöncök az ismerős török vezéreknek. A várőrség rendes létszáma 1400 magyar, 1300 német, 400 lovas és 100 karabélyos szokott lenni. Paradeiser parancsnoksága alatt azonban olyan rossz volt a bánásmód, olyan hiányos az élelmezés és a fizetés, hogy a várból egymásután szökdöstek meg a katonák, hogy más csapatoknál nyerjenek felvételt. Ugyanekkor Paradeiser a török elől a várba menekülőkből egészítette ki várseregét, a szükséges létszámra. Ibrahim pécsi basa ilyenformán a legjobbkor adta ki a parancsot Murát basának, hogy a Balatonig minden magyar kézen lévő erődöt elfoglalva, Nagykanizsa alá siessen. Paradeiser nem vette valami nagyon komolyan a támadás előkészületeiről érkező hireket. Azt gondolta, hogy közismert török-barátsága a hódító hengerelésben is salvus conductus lesz Kanizsa vára számára. Nem is tett egyéb óvintézkedést, csak amikor a török előcsapatok a vár környékén gyújtogatni kezdtek, a csupán egyszerű földsánccal körülvett külvárost felgyújtatta és Piller nevű őrnagyát lőporért és zsoldért Pozsonyba küldte. Közben, az összes déldunántúli kisebb várak elfoglalása után, a török Kanizsa alá érkezett. Ibrahim nagyvezér, Murát basa és Mohamed khiája 60.000 főnyi török-tatár sereggel ütöttek tábort Palin alatt. A 116 szekérrel és félezer emberrel 500 hordó lőport és csupa aprópénzben 250.000 v. forint zsoldot szállító Piller őrnagyot a sormási dombon a török megtámadta. Piller járműveiből köralakú szekér-várat rögtönzött és elkeseredett küzdelem után egész lőpor-szállítmányát sajátkezüleg felrobbantotta úgy, hogy összes emberei és rengeteg török esett az irtózatos robbanás áldozatául, az aprópénzekből pedig valóságos zápor hintette be még Kanizsa várát és környékét is. Ibrahim a récsei tó mellé egy dombot, a későbbi Basa-dombot hordatta össze, - 11 - ezen ütötte fel díszes sátorát és innét irányította Kanizsa ostromát, elosztva seregét úgy, hogy a várat minden oldalról körülkerítette és még az esetleg érkező segítség feltartóztatására is jutott bőségesen embere : Abu kán 10.000 tatár lovasa. Szükség is volt erre az óvintézkedésre, mert Paradeiser két vitézét sietett elküldeni segítségért Csáktornya várába Zrínyi Györgyhöz, aki a dunántúli várak főfelügyelője volt. Zrínyi látva, hogy a török most már mindenáron birtokába akar jutni egész Dunántúlnak, Rudolf császártól kért segítséget. Szeptember 10-én el is indult Fülöp (Mercurio) lotharingiai herceg parancsnoksága alatt 25.000 magyar, német, morva és vallon katonából álló felmentő-sereg. A fegyelmet nem ismerő, élelmiszerrel gyengén ellátott sereg azonban nagy kerülővel csak szeptember 30-án érkezett meg a Mura mellé, ahol Szemenyénél tábort ütöttek. Zrínyi György, valamint az általa ide rendelt parancsnokok csapataival a felmentő-sereg 45.000 főre emelkedett. Eközben a török a kanizsai vár alatt teljes erejével készült az ostromra. A környéken összefogdostak mintegy 2000 parasztot és ezekkel a Sopron- és a Magyarutca végein, valamint a kiskanizsai hídnál és dél felől is 15—15 nehéz ostromágyú számára állásokat hányattak. Ezek szeptember 10-re elkészülvén, másnapra tűzték ki az ostrom megkezdését. A vár őrség azonban még azon az éjszakán meglepte a lövegállásokat, azok őrségeit legyilkolta, az ágyúk egy részét hasznavehetetlenné tette, a többit pedig, 39 darabot, zsákmányul vitte a várba. Ibrahim másnap reggel dühében 26 agáját megfojtatta, 500 keresztény foglyot lemészároltatott, a környéken szabad rablást, pusztítást engedélyezett, új ágyúkért pedig sürgősen Székesfehérvárra küldött. Mikor innét a 80 ágyú megérkezett, tíz napon át valamennyi okádta a tüzet a. kanizsai várra. Közben aknákkal is próbálkozott a török, de a talajvíz ezeket mindig idejében tönkretette. Uj haditervet kovácsolt erre Ibrahim. Tatárjaival összehajtatta a környék minden épkézláb népét, levágatta velük a várat övező rengeteg nádasokat, a közeli erdőket és nádból, galyból, gerendákból dorong-útakat rakatott az ingoványon keresztül, egyszerre három irányból, egészen a várig. A várőrség egy különítménye éjjel-nappal dolgozott, hogy ezeket az útakat valamiképen tönkretegye, de végre is, öt napi haláltmegvető munka után, amikor már az útak felrobbantásához minden előkészület megtörtént, egy szerencsétlen véletlen folytán maga a különítmény repült a levegőbe. Amikor a felmentő sereg megérkezett, a vele folytatott csatározások egészen lekötötték a török haderő figyelmét . A várbélieknek kevés beleszólásuk volt ezekbe a harcokba. A vár különben is teljesen veszélytelen volt az ostromló seregre, mert teljesen körül volt zárva, oda élő ember bejutni nem tudott, viszont az egyre fogyatkozó számú őrség nem is gondolhatott támadásra a roppant túlerővel szemben. Ehhez Thuryak, Bornemisszák, Zrínyiek kellettek volna . . . Ibrahim kezdetben egy-két rajtvesztett összeütközés után béketárgyalásokba bocsátkozott a felmentő sereggel, de közben kitapasztalva annak gyengéit, főként pedig elvágva előle az élelemszerzés minden lehetőségét, a tárgyalásokat megszakította. Fülöp herceg erre október 12-én harcba bocsátkozott a törökkel és elfoglalta a sormási dombok vonalát. A várbéliek Ínséges, aggodalmas napjaik közepette reménykedve figyelték a harc kimenetelét. A felmentők azonban már maguk is az éhség következtében elhullott lovaik húsán éltek, úgyhogy nem is 1 - 12 - nagyon próbálkoztak harcba bocsátkozni az élelmiszer-szállítmányokat elfogdosó, a környék élelmi-készleteit pusztító portyázó csapatokkal. Kétnapos harci kedvük multán, október 14-én, egy égzengéses, viharos éjszakán, az utolsó pillanatban sikerült csak megmenekülniük a csendben előkészített teljes török körülzárástól. Fülöp herceg erre tanácsosabbnak látta jelszedni a sátorját és a várbeliek szörnyű meglepetésére, Letenye irányában visszavonult. A csapatok elszéledtek téli szállásaikra, Kanizsa pedig ottmaradt kiszolgáltatva a pogány kolosszusnak. A várőrség lassan 37 tisztre és 109 főnyi legénységre olvadt le. A többi elpusztult, megszökdösött, sokan, az idegen nemzetiségű zsoldosok közül, a törökhöz szöktek át, ott legalább zsoldot és élelmet kaptak, aminek hiánya a várban a katonai fegyelmet immár teljesen megbontotta. A csüggedésben maga Paradeiser járt elől, ami természetesen a várbeliek hangulatát teljesen demoralizálta és megérlelte a védőkben is a vár feladásának gondolatát. A felmentő sereg elvonulását követő hatodik napon Paradeiser összegyűjtötte katonáit a vár udvarán és szavazásra tette jel a vár sorsát. Hiába volt Hess Péter és Balogh Menyhért János lelkesítő beszéde, — a többség a vár föladása mellett döntött. A bástyákra nyomban kitűzték a fehér lobogókat és 43 napi gyötrelmes ostrom után, 1600 október 22-én Kanizsa várának kapui megnyíltak a teljes díszben, jényes kísérettel bevonuló Ibrahim nagyvezér előtt. Paradeiser díszes, drága kardot és palástot, maga, csapata és a várbeli lakosok részére szabad, fegyveres elvonulást kapott a diadalittas Ibrahimtól. Kanizsa elvesztése nagy csapás volt az országra, sőt Ausztriára nézve lévén már a kanizsai vár megépítésénél is az a szándék, hogy a szomszéd Horvát- és Steier-országnak és a korona többi kedvenc tartományának is oltalmazó kapuja legyen a keletről tornyosuló viharokkal szemben. A török előrenyomulás legerősebb akadálya dőlt meg tehát a nevezetes végvár elestével. Mi sem természetesebb, mint hogy a bécsi udvar most már nem nézhette tétlenül Kanizsa-vár elestét. Míg lotharingiai Fülöp heiceg 45.000 emberével, szabad harcban, néhány napi táboiozás után a visszavonulást választotta, addig a várfalakközébezárt 148 embernek nem tudták megbocsátani, hogy teljesen magukra maradva, feladták a reájuk bízott posztot 60.000 pogánnyaí szemben. Maga Fülöp herceg, akinél, mint hadseregfőparancsnoknál Paradeiser az elvonulás után jelentkezett, tartóztatta le Paradeisert és megmaradt összes katonáit, kik valamennyien vád alá helyeztettek és a haditörvényszék valamennyiüket (Pethő Gergely és két hadbíró kivételével, akikről bizonyos volt, hogy a vár feladását ellenezték) halálra ítélte. Paradeisernek 1601. november 20-án, a Hofburg-téren, előbb levágták a jobbkezét, összetörték előtte az Ibrahimtól kapott díszkardot, aztán lefejezték és holttestét a töröktől kapott palástjával letakarták. Kugler György helyetteskapitány és 11 alantas tiszt feje hullott porba ugyanezen a napon. Nuzs Pongrác főstrázsamesternek esküszegés és hamis- Canissa (egykorú rajz) - 13 - tanuzás címén kiszakították a nyelvét, azután a Grabenen íelakasztották, akitépett nyelvét pedig feje fölé a bitóra szegezték. Valamennyiük hulláit három napra közszemlére tették ki. Az összes vád alá vett legénység is ugyanerre a sorsra jutott volna, csakhogy, amikor kihirdették valamennyiük halálos ítéletét, a jelenvolt tömeg olyan zajos és fenyegető jelenetek közt követelte számukra a kegyelmet, hogy Paradeiser kivégzése (egykorú rajz) a hadbíróság maga ÍS jobbnak látta büntetésüket 3 évi várfogságra változtatni. A bécsi haditörvényszék, anno 1601. így tett igazságot Kanizsa várának eleste felett . . . KILENCVEN ESZTENDŐ TÖRÖK URALOM ALATT Nagykanizsa városának és környékének lakóira teljes súlyával rászakadt a pogány uralom rettenetes igája. Kucsuk Hasszán, Kanizsa teljhatalmú basája, előbb édes szóval visszacsalogatta az elmenekült lakosságot, akik a sok szép ígéretre felépítették az elpusztult hajlékokat, újra kezdték a munkát a földeken, műhelyekben s már-már komolyan hitték, amit olyan sokszor mondogattak, hogy »jobb a török úr, mint a magyar vagy a német« — amikor a megszállók, látva, hogy újra van már mit rabolni, hol itt, hol amott csaptak le a védtelen lakosságra s ha valaki ellenkezni mert a tehenéért, egyebéért, azt ott nyomban lefejezték vagy legalább is megbotozták. Egyszer fel is lázadtak a kanizsaiak egy nagy vásár alkalmával és fütykösökkel, fokosokkal százegynéhány törököt, köztük a basa fiát is agyonverték, két tisztet és 35 katonát elfogtak. Természetesen ennek a kalandnak is csak a kanizsaiak itták meg a levét, mert annál könyörtelenebb rablás és kínoz-tatás következett utána. Közben Kucsuk Hasszán basa sietősen és nagyon alaposan újraépíttette az ostromban megrongálódott várat. Még ennél is sietősebben, kelet minden pompájával ellátva, építtette fel szentgyörgyvári kéjlakát, hova az elrablott, néha pénzen kicsikart kanizsai és környéki legszebb lányokat, asszonyokat gyűjtötte, háremébe. A felháborodott vidéki nép egy napon a kéjlakot meglepte, felégette és az összes magyar nőket onnét kiszabadította. Mikor Kucsuk basa Kanizsáról, szokásos kirándulására, mit sem sejtve Szentgyörgyvárra érkezett és a teljes pusztulás nyomait és legyilkolt háremőreit meglátta, holtan fordult le a lováról. A következő parancsnok,1) Amrát Hasszán belgrádi basa, már okulva előde sorsán, magával hozta háremét. A magyar nők tehát ettől kezdve, legalább is a basa személyét illetőleg, biztonságosabban lehettek. A fosztogatás azonban az '') Ferhríd, török hadikrónikás szerint. 14 - új uralom alatt is a megszállók erényeinek legnagyobbika volt. A nagyobbszabású rabló-expediciók ezidőtájt Kanizsáról jártak Alsó-Ausztria tartományaiba. Épen ez a körülmény érlelte meg a gondolatot a bécsi had vezetőségben, hogy nem szabad sokáig késni Kanizsa felszabadításával. Az ország rendei és a bécsi hadvezetőség Kanizsa elveszte után ébredt csak annak fontosságára és most már mindent megtett volna annak visszaszerzésére. Az 1601. évi és a következő országgyűlések egymásután szavazták meg a Kanizsa várát érintő védelmi intézkedéseket. Várakkal látták el a Zala, Kerka, Lendva, Mura vizek nyugatra vezető völgyeit, steier katonasággal megerősítették Nemtit és Egervárt, Kanizsa visszaszerzésére pedig hadsereget szerveztek. 1601. augusztus 12-én Ferdinánd főherceg 29.000 főnyi sereggel megérkezett Letenyére. Hadseregében ott volt Kelemen pápa 13.000 gyalogosa, 6000 spanyol lovas, 5000 horvát gyalogos, osztrák, magyar, olasz és német főurak csapatai. A sereg azonban először Székesfehérvár alá vonult és azt elfoglalva, szeptember 9-én este ért Kanizsa alá. A főherceg az ostrom vezetését ez alkalommal is Fülöp lotharingiai hercegre bízta. Amrát, Kanizsa basája, amíg az ostromló sereg székesfehérvári diadalát háromnapos dőzsöléssel koronázta meg, alig 3000 főnyi várőrségét az utolsó pillanatban 10.000 főre gyarapította, úgyhogy a teljes biztonság gőgjével üzente vissza Fülöp követeinek, akik a vár megadására felszólították, hogy me is ''prédálja drága porát ¡a Szeptember 11-én kora reggel Kanizsa körül a keresztény sereg öt ostromállásából egyszeire dördültek meg az ágyuk a pestistől tizedelt vár mind az öt bástyája ellen. A harmadik napon már köröskörül ingadoztak a várbástyák és ledőlt három ágyújával együtt a Zala-híd felett épített magas őrtorony, aminek kapuja a felső és alsó várudvart összekötötte. Galloni műszaki ezredes a mai zsidótemető helyén megkezdte a várat körülvevő mocsár áthidalását. Ebben a munkájában egy talpak segítségével a mocsárrá rögzített lövegállásból védetten haladt előre. Nádból, íőzséből, homokzsákokból roham-hidat fektetett le. A híd el is készült, de a többször megkísérelt ostrom mindig összeomlott. Herberstein német ezredes csapata élén vakmerő bátorsággal rohamra indult a hídon keresztül, de amint a csapat a rőzse-útnak a várhoz közelebb eső első felére ért, a nagy súly alatt az egész alkotmány süllyedni kezdett, az ezredes és katonái nyakig a vízbe estek, kitűnő célpontjául a várfalakon hahotázó töröknek. Ezen a roham-úton többezer keresztény katona hagyta ott az életét, köztük a nagytudású és vitéz Galloni főmérnök is. Mikor a keresztény csapatot a rossz időjáiás okozta járvány támadta meg (ami elől az olaszok csapatostól kezdtek megszökdösni), elhatározták egy együttes ostrom vezetését a vár ellen. A vár öt sarok-bástyájához öt irányból,sok ember - 15 Kanizsa ostroma 1601 ben (egykorú rajz) áldozattal, dorong-utakat építettek, október 18-án azonban az ostromlók tömege alatt ezek is elsüllyedtek. A mocsárba fulladt száz meg száz keresztény fejét tűzte ki ezen a napon a török a kanizsai vár bástyáira. Háromezer keresztény harcos maiadt holtan Kanizsa körül a tíz nap múlva megkísérelt következő ostrom alkalmával is. Az utolsónak tervezett támadásra már sor sem került, mert Ferdinánd és vezérei egy elfogott töiök kémtől arról értesültek, hogy 60.000 főnyi török felmentő sereg jön a várbeliek segítségére. Erre az egész keresztény sereg — bár Russwurm Kristóf segélycsapata is ugyanezen a napon megérkezett — november 17-én reggel, 68 napi erdméaytélen ostrom után, iszonyú rendetlenség és veszteség mellett visszavonult, otthagyva beszegezett ágyúit, minden hadi podgyászát, sőt összes sebesültjeit is, letéve a szigorú télnek és a várat már-már feladni szándékozott törökök martalékának. A sebesültek a békástói és felsőerdő mellett húzódó halmon voltak elhelyezve, a fősereg mögött é '' itt is pusztultak ei. (Ezt a helyet azóta is Katonatemető-dűlőnek nevezik.) Fejzi török krónikás feljegyzései szerint a kanizsai basa emberei két teljes hónapon keresztül éjjelnappal dolgoztak a hátrahagyott tömérdek hadianyag, szekerek, élelem betakarításán. Stambulban Kanizsa felszabadulásának hírére óriási fénnyel és pompával háromnapos diaclalünnepet rendeztek. A csúfos kudarccal végződött felmentési kísérlet után Amrát basa nyomban hozzálátott a vár helyreállításához. A budai basától 1000 fegyveres fedezete alatt 7000 magyar foglyot kapott, kikkel 1602. november végére a vár újraépítését befejezte. Az összelőtt kőépületek anyagát beleépítették a várfalakba, a házakat pedig török módra, fából építették újra. A város lassanként külsejében egészen törökös jelleget nyert, amit különösen a cifra mecsetek és karcsú minaretek adtak meg. 1603. május 4-én, Zrínyi György halálának napján, Kanizsa várát tűz pusztította el. Egy Kollonics tábornok által felbérelt vallon katona beszökött a várba és azt éjszaka idején felgyújtotta. A szeles időben a vár összes épületei leégtek, a lőpor-torony felrobbant, az élelmiszer-, fegyver- és egyéb hadianyag-raktárak elpusztultak. A tűzvész okozta zűrzavart akarta Kollonics tábornok egy támadásra felhasználni, de a jószándéknál nem jutott semmivel sem tovább. Egy kósza és nem is igaz hírre, amely szerint nagyobb török sereg lett volna útban Kanizsa alá, terveit jobb időkre halasztotta. Kollonics a következő év májusában is megkísérelte Kanizsa felszabadítását, igyekezete azonban ekkor is sikertelen marait, mert akkor valóban megérkezett a vár alá egy elég tekintélyes számú török segélycsapat, ami elől Kollonics kardcsapás nélkül visszavonult. A várbeli és a vár alá újonnan érkezett török csapatok ezután letarolva a környék összes erdeit, együttes erővel láttak neki a vár megerősítésének. A várőrség ekkor 1400 törökből és 45 ágyúból állott. A zsitvai béke alapján Budával és Egerrel együtt Nagy- Kanizsa is török kézen maradt. A város és a környék lakói tovább fizették adójukat a kanizsai basának. A község választott vezetősége ebben az időben is kizárólag magyarokból állott, de ha a török valamit akart, mindig megvolt a módja reá, hogy a városi elöljáróságot akarata szerint hajlítsa. Az egymás után következő basák itt frissítették fel háremeiket magyar lányokkal, sőt híres leányvásárokat tartottak Kanizsán, ahol magyar szülők gyermekei piszkos polturákért kerültek pogány háremekbe. Ha a török várúr valamiért megharagudott a városi magisztrátusra, egyszerűen parancsba adta, hogy a város feje egy-egy megkívánt szép leányt vigyen neki ajándékba. Százával pusztultak el kanizsai magyarok a törökök tömlöceiben, százával hurcolták el őket nyeregkápához, lófarokhoz kötve. A rablás, fosztogatás, gyermekrablás, kínoztatás, bebörtönöztetés napirenden volt. Évek során egyre többen vándoroltak ki Kanizsa és környékének lakói Horvátországba, hogy a török uralom örökös rettegésétől szabaduljanak. Kanizsa vára fő-erősség, maga Kanizsa pedig külön bégség és a kanizsai vilajet (kerület) székhelyévé lett. A városban török iskolákat létesítettek. A vár közel 7000 arany évi jövedelmét defterdárok kezelték. Megszervezték a török közigazgatást is, kádik vezetésével, akik nem kaptak ugyan fizetést, hanem mindenkitől annyit kértek hivatalos ténykedéseikért, amennyit akartak, legfeljebb, ha túlsókat találtak kérni, az ügyes-bajos emberek lealkudták a kívánt összeget.1) Hogy mit rabolhatott össze a török hosszú uralma alatt, arra vonatkozólag álljon itt a következő adat : 1663. szeptemberében a kanizsai várból, mint központi zsákmány-gyűjtő helyről, a pár esztendő alatt összerabolt ékszereket, templomi és családi drágaságokat 6,000.000 forint értékben, 18 kocsin, 1500 lovas és 2000 gyalogos török fedezete mellett indították útnak Konstantinápoly felé. A szállítmányt azonban Zrínyi Miklós éjszakai rajtaütésben visszavette és várába szállítva a kincseket, értük jelentkezett tulajdonosaiknak visszaszolgáltatta. Sokat szenvedett a török uralom első évtizedében a kanizsai és környéki lakosság Bocskai István felkelő csapataitól, melyek török pártfogás mellett Dunántúlt is hatalmukban tartották. Megtették ezek, hogy százával hozták az elrablott magyar fiúkat, templomi kegyszereket, drágaságokat a kanizsai várba és ott a töröknek eladták azokat. Török részről a budai basa, magyar részről gróf Batthyány Ferenc volt ekkor a békeszerződés szerint Kanizsa várának felügyelője. Batthyány sem tudta azonban megakadályozni a Bocskai-kurucok garázdálkodását. Utóda, Zrínyi György is hiába küldte jelentéseit a bécsi udvarhoz, amely mindegyre csak a zsitvai béke által megkötött kezére hivatkozott. A török pedig — érthetőleg — annyira kegyeibe fogadta a magyar nemzet egységét megbontó felkelőket, hogy amikor Bethlen Gábor negyedfélezer kurucát Pázmány Péter erős dunántúli befolyásának ellensúlyozására Nagykanizsa várába küldötte, a törökök testvérekként fogadták őket és kezükre jártak a kisebb, királyhű várak birtokáért folyt csatározásokban. A vallási háborúság ennek ellenére sem talált valami erős talajra Kanizsa vidékén. Egyrészt Bocskai katonáinak a felekezetek harcánál sokkal fontosabb teendőjük akadt a saját tarisznyáik megtöltése körül, másrészt a török is elég szigorúan intézte el az elvétve mégis csak felmerült vallási villongásokat. Bizonyság erre a következő, 1652-ben Kanizsán kelt hivatalos török parancsolat:2) »Mi Kanizsa vegh Várának fő fő Agáy, ti kik vattok Martjánczi polgárok kicsintői fogva nagik, ez levelűnket látván, azt adgiuk tudástokra, hogy tj közületek levő tizenegy vagy tizenniolcz falubeli polgárok az egész vármegie pöczétes J) Dr. Velics : Magyarországi török kincstári defterek, I. és II. kötet. 2) Egyházasbükki Dervarics Kálmán közlése nyomán (Bátorfi : Adatok stb. 1877.). 17 levelével jütek ide, — megli értetük mindezt, hogy van az levél jrva, hogy minden ember az maga hütén megálion, kalvinista kalvinista predicatort tartson, Luteránus Luteranost, és mindenki maga predicatoriának fizessen. Mi Kanizsay Agák azt helién hattunk, ha fejetek köll, egymás között szépen vesztegségben legyetek, avagy élietek, meri ha egymás közi háborúság esik, fejetekkel fizetitek. Luteránus Luteranusnak fizessen, ehez tarczatok magatokat. Ha ez prédikátorok az török Ispaya földit étik, tüle fizessenek, ha fejetek köll, ehez tarczátok magatokat, költ Kanisán, 1652. (Aláírás nélkül 11 pecséttel.) E z a levél egyúttal bizonyságul szolgál arra vonatkozólag is, hogy a kanizsai vilajetbe nemcsak a közvetlen környék, hanem Vas vármegye községei (Martyánc, Szentgotthárd, Körmend, Hídvég etc.) is beletartoztak.1) Kanizsa lassan főfészke lett a gyülevész elemekkel felszaporodott, rabló-expe-diciókra Ausztriába, Horvátországba is elkalandozó kurucoknak. 1652-ben a fiatal Zrínyi Miklós, a költő lett a kanizsai várkerület felügyelője, aki ekkor zalai főispán és (a kanizsai basán gróf Batthyány Ádám segítségével aratott diadala elismeréseül) horvát bán volt. Zrínyi Miklós türelme már nem terjedt olyan messzire, mint elődeié. Gyakran lecsapott a rabló török-kuruc hordákra, sőt amikor Kanizsa vára 1658-ban egy villámcsapás okozta borzalmas tűzvész következtében porig leégett, a vár kapui és hidjai is elpusztultak, a bástyákon sok ágyú a roppant hőségben megolvadt, a lőportorony pedig felrobbant, 500 török és a börtönökben sínylődő 300 keresztény rab elpusztult, — akkor Zrínyi elérkezettnek látta az időt a vár visszavételére. Meg is szállta 6000 főnyi sereggel a vár környékét, de még mielőtt az ostromot megkezdhette volna, a bécsi udvar szigorú ukázzal, megint csak a zsitvai békére hivatkozva (amit pedig a török minden lépten-nyomon, minden skrupulus nélkül megszegett), Zrínyi csapatait elparancsolta a kanizsai vár alól. Zrínyi Miklósnak csak annyi elégtétele maradt, hogy mikor a parancsot megkapta, irtózatos dühében kardját földhözvágta, 1661-ben pedig saját költségén újra felépíttette —• a kanizsai törökök igen nagy bosszúságára — a Zrínyiek ősi légrádi várát: Ujzerin-várat, ahonnét igen sok borsot tört a kanizsai basa, nemkülönben a Zrínyit vakon gyűlölő Montecuccoli és a többi bécsi »jóakarói« orra alá. így 1663. tavaszán az egyik, a zsitvai béke ellenére is zsákmányoló török csapattal harcba bocsátkozva, elfogta az egyik kanizsai agát is, ifjú feleségével együtt, kivel az aga eztarabló-expediciót választotta nászutazásul. A nászutas párért 60.000 tallér váltságdíjat fizettek a kanizsai törökök Zrínyi Miklósnak. Máskor jobbágynak öltözött Zrínyi Miklós és úgy lopódzott be a kanizsai várba, mintha környéki pór lenne, aki adót akar fizetni. Ezenközben mindent kikémlelt, amire szüksége volt, aztán monogrammos buzogányát bizonyságul a várkapu belső szögletébe akasztva, ahogyan jött, úgy ki is jutott. Másnap mindezt levélben jelentette be a kanizsai begler-bégnek, egyúttal azonban a budai basának is. Ali beglerbéget nyomban el is helyezték Kanizsáról. Egy ilyen kanizsai kirándulás majdnem az életébe került Zrínyi Miklósnak. 1) Már Istvánfy Miklós, az egykorú történetíró is említést tesz ugyanerről. 18 - 1664. tavaszán 14—15 tisztje kíséretében kémszemlére indult a vár alá. A török valahogyan neszét vette a készülő látogatásnak és jóelőre 500 lovas spahit küldtek ki, akik biztos rejtekhelyükből Zrínyit és kíséretét nagy zajjal megtámadták. Zrínyi életét ekkor csak gyorslábú horvát paripája mentette meg. A támadók nagy zaját azonban meghallotta Zrínyinek a közelben portyázó 300 lovasa, ezek lóhalálában odavágtattak és a támadókat részint levagdalták, részint foglyul ejtették. A holtak között volt egy tetőtől-talpig vasba öltözött török óriás, a derekára tarka selyemből font kötél volt csavarva. A foglyok szerint ennek az óriásnak kellett volna a derekára csavart kötélen Zrínyi Miklóst a szultán elé vezetni. Ennyire biztosra vették ekkor a kanizsai törökök, hogy legnagyobb ellenségüknek vetett kelepcéjük végre sikerülni fog.1) Kanizsa ostromára azonban csak 1664-ben került sor, amikor Zrínyi Miklós már legendás hősiességgel egymásután vívta vissza a töröktől a déli várak egész láncolatát, ezek koionájáui Pécset is. A bécsi haditanács nem jó szemmel nézte Zrínyi Miklós hadvezéri működését s hogy a gyűlölt Ziínvi-család eme sarját minél sikeresebben féken tarthassák, a birodalmi hercegi címet is felajánlották a rettenthetetlen hősnek, amit azonban ez nem fogadott el, hanem egyre Kanizsa ostromát sürgette Lipót császár előtt. Március elején végre csapatokat bocsátottak Zrínyi rendelkezésére. Az összegyűlt, vagy 20.000 főnyi sereg Zerinvár alól április 28-án Kanizsa ala indult, ahol újabb csapatokkal bővült és a töiökök előretolt gerenda várát elfoglalta. Ugyanekkor a szultán is útnak indított Konstantinápolyból 150 hajót, tömve élelemmel, lőszerrel és katonával. A vár négy oldalát gróf Hohenlohe tábornok, Zrínyi Miklós és öccse, Péter, Strozzi altábornagy és a magyar urak bandériumai szállták meg. Az egyetértés a hadműveletekben csak addig tartott, amíg minden csapat elsáncolta magát. Ettől kezdve a kedvetlenül, csupán császári óhajtásnak engedve hadba vonidt császári vezérek csak kerékkötői voltak Zrínyinek tervei véghezvitelében. Hohenlohe Szentmiklósnál, tehát a mocsár és folyó bajcsai hídján túl táborozott, úgyhogy az összeköttetés vele teljesen hiányzott. A feneketlen mocsár ugyanis a váiat Pölöskétől a Muráig három mérföld hosszúságban övezte. A mocsár két partja közt másképen, mint a korhadt bajcsai hídon keresztül, nem lehetett közlekedni. A grófnak egyébként sem feküdt a szívén Kanizsa visszavétele és épen azért — Zrínyi Miklósnak Lipót császárhoz írott levele szerint — »a fű növése előtt« nem is akarta az ostromot megkezdeni. Strozzinak a későbbi Zöldfa-kert helyén, a mai ferencrendi templom helyén és a Német-utca felső végének irányában volt egy-egy erős sánca. Ezekből lőtte a mai gőzmalom helyén állott várbástyákat . Zrínyi a mai zsidótemető helyén előretolt két lövegállásából ontotta a tüzet a várfalakra A magyar főurak csapatai Récse irányából két lövegállásból szegezték ágyúikat a várnak. Hohenlohe ezalatt a mocsár áthidalását próbálgatta. El is készült nagysokára egy 250 lépés hosszú '') Dr. Szukits Nándor : Kanizsai vár története (Bátorfi : Adatok Zala várni egye történetéhez. 1876). Kanizsa ostroma 1664-ben - 19 és 4 lépés széles rőzse-út, de akkor aztán elfogyott a hídverő-anyag és a rőzse-töltésre helyezett ütegeket is gyorsan vissza kellett vonni, mert erősen fenyegette őket az a veszedelem, hogy utastól, mindenestől elsüllyednek. A rossz időjárás, a kooperáció hiánya, az idegen császári vezérek féltékenysége előre eldöntötte az ostrom sorsát. Zrínyi minden erőfeszítése, éjjel-nappali támadások hiába voltak : — amint a török felmentő sereg híre megérkezett, az egymásközt is acsarkodó, örökös panaszokkal tele vezérek Zrínyit a haditanácsban leszavazták és az elvonulás mellett döntöttek. Június 2-án hajnalban, amikor már csak pár napi kitartásra lett volna szükség, hogy a várőrség megadja magát, megtörtént az elvonulás. A következő hónap elején sikerült Montecuccoli ármánykodásának Uj-Zerin-várát is török kézre juttatni és ezzel a vak osztrák gyűlölet a Zrínyiek elleni bosszú művét teljessé tette. Zrínyi Miklós ettől kezdve hivatalosan is kegyvesztett lett és még ez év november 18-án, máig is tisztázatlan körülmények között, meghalt. Halálhírére, amit Bécsben is szívesen hallottak, a kanizsai törökök a vár összes ágyúit megszólaltatták. Zrínyi halála után Nagykanizsa körül megszűntek az öldöklő harcok, csupán zsákmányoló kirándulásokra indultak a török csapatok, amiben most már senki sem állta útjukat. Kanizsa pasalik volt, mely alá a pécsi, szigetvári és kanizsai szandzsákság tartozott. 1683-ban Thököly Imre fejedelem érkezett fényes kísérettel Kanizsára, itt tárgyalásokat folytatott a beglerbéggel, majd innét ment 150 díszmagyarba öltözött nemes magyar úr bandériumával tisztelegni az Eszék alá megérkezett Kara Musztafa nagyvezér elé, aki ezután 70.000 főnyi serege élén öt hetet töltött gondtalan mulatozásban a kanizsai vár falai között. A ferencrendiek templomában ma is szenteltvíztartó gyanánt szolgál Musztafa kanizsai fürdőszobájának ttAmali illa jetti Musztafa« feliratú márványmedencés oszlopa, amelynek kis mosdómedencéje a táncoló dervisek szent alapítójának turbánját ábrázolja. Musztafa Kanizsa várából indult Bécs megvételére. Odáig el is foglalt vagy lerombolt vagy ötven várat, de a bécsi kudarc az életébe került : — a szultán selyemzsinórt küldött a téli szállására Belgrádba vonult Musztafának. KANIZSA FELSZABADÍTÁSA, A VÁR LEROMBOLÁSA A török hatalma Musztafa bécsi kudarcától fogva megingott Magyarországon. Buda, Nándorfehérvár (Belgrád), Szigetvár, Székesfehérvár keresztény kézre kerültek. Amint egyre szűkebbre szorult a hurok, az új nagyvezér ajánlatot tett, hogy átadja Nagy- Kanizsát, ha visszakapja Nándorfehérvárt. A bécsi haditanács nem ment bele ebbe a cserébe, hanem a Kanizsa körül táborozó Heiszter és Batthyány Ádám tábornokokat utasította, hogy a várat körülzárva, teljesen vágják cl a külvilágtól. Hogy a zár minél szorosabb legyen, Kanizsa alá rendelték Zichy István tábornokot és Inkey János ezredest is csapataikkal. A haditerv az volt, hogy Plébániai szenteltvíztartó - 20 - — mint Szigetvárt is — véráldozat nélkül, csupán kiéheztetéssel szerezzék vissza a töröktői. A kanizsai beglerbég, Ibrahim Musztafa azonban mindenre elszánva, válaszra sem méltatta a vár feladását sürgető, török nyelven, — szabadon bocsátott török foglyokkal a várba juttatott kiáltványt, hanem lövetni kezdett az ostromlók állásai felé, melyek pedig kívül voltak a várágyúk lőtávolságán. A megszálló csapatok nem is viszonozták a tüzelést, sőt a kisebb kirohanások alkalmával elfogott igazhitűeket is mindig vissza eresztették a várba, ellátva őket a megadásra buzdító kiáltványokkal A körülzárás olyan tökéletes volt, hogy a szorongatott vársereg minden erőlködése ellenére még csak segítséget sem tudott kérni sehonnét Pedig az őrség létszámán kívül az élelem is veszedelmesen fogyott, füveken, gyökereken éltek már és a fegyelmet az elégedetlenség erősen megbontotta. Már a közel 100b keresztény foglyot is szabadon bocsátották az élelmikészletek kímélése szempontjából. A várőrség egy utolsó, elkeseredett kirohanással még át akarta törni az ostrom-gyűrűt, hogy valahonnét segítséget hozzon, de a kísérlet véres fejjel omlott össze. Ibrahim, különösen mikor híre kelt egy tízezres keresztény segítőcsapat közeledésének, sürgősen tárgyalásokba bocsátkozott Heiszter tábornokkal a vár feladását illetőleg. Kétheti huza-vona után megjött Bécsből az aláírt szerződés, mellyel Nagy- Kanizsa 90 esztendei török ura.om alól Jelszabaduhu, újból magyar kézre került. Gróf Batthyány Ádám és gróf Csáky tábornokok vették át a töröktői a várnak háromsoros aranyláncra fűzött kulcsait. Az átadás ünnepélyes szertartásait a Rácváros egyik gyümölcsösében terített fényes ebéd fejezte be, melyen az átadásig 4000-ről 600 főre apadt várőrség tisztjei és maga a beglerbég is a legkitűnőbben érezték magukat. Ebéd után 400 török, 800 magyar lovas fedezete mellett, málhás szekereik hosszú oszlopával elvonult Légrád felé, örökre búcsút mondva a kanizsai várnak. Az őrség többi része, mintegy 200 török, itt maradt Kanizsán, vallást és nevet változtattak és békés polgárai lettek a fajtájuktól olyan sokat zaklatott városnak. Az eltávozottak közül is nagyon sokan vittek magukkal kanizsai és környéki magyar lány feleséget és Kanizsán felcseperedett gyerekeket. A várat leltár alapján vették át a kincstár részére. A leltár adataiból néhányat nem lesz érdektelen ide jegyeznünk : Volt a török kivonulása után a kanizsai várban : ágyúszerszám (köztük néhány szakállas-ágyú) 279 darab, tűzhányómozsár (egy köztük 200 fontos) 35 darab, lőpor 277 mázsa, ón 1688 mázsa, kanóc 277 mázsa, bomba 200 darab, töltött gránát 14.500 darab, üres granat 12.500 darab, muskéta 215 láda, pisztoly 12 láda, nyíl 13 láda, ágyúgolyó 40 fontos 13.256 darab, ágyúgolyó 76 fontos 11.600 darab, ágyúgolyó 24 fontos 32.800 darab, szekér és ágyútalp 356 darab, janicsár-puska 3486 darab, sínszeg 220.000 darab, új vas 2050 mázsa, font gyapot 2719 mázsa, homokzsák 1350 mázsa, kétélű bárd 2540 daiab, muskéta 368 darab, emelőgép 52 darab, ólom 130 mázsa, puskacső 2000 darab, 2*/2 fontos szakállaságyú 100 darab, puskagolyó 100 mázsa, olaj (terpentin, faolaj) 18 mázsa, kéneső 6 láda és 2 hordó, szurok, gyanta 5 láda és 5 hordó, salétrom 8 láda és 1 hordó, sörét 8 hordó. A király gróf Batthyány Ádámoi nevezte ki Kanizsa teljhatalmú parancsnokává, aki nyomban hozzá is látott a vár kijavításához és a török uralom alatt hihetetlen mértékben összegyülemlett szenny, piszok eltakarításához. Bécsben pedig emlékérmeket verettek Kanizsa várának, a belőle kivonuló töröknek, a megalázkodó, ■ kiéhezett kutyának (Canissa, corrhudunum — ebhery), az átadott várkulcsoknak, a páncélba öltözött, Victoria istenasszony szobrát és babérkoszorút tartó Lipót császárnak és I. József-nek képeivel. Batthyány Ádám néhány év múlva lemondott a várparancsnokóágról. A tiszta magyar katonaságot, a kuruc-időkre való tekintettel, elvitték a várból és egy tiszta német bécsi ezredet telepítettek ide helyettük. Batthyány utódjául Perger Kristóf ezredest nevezték ki várparancsnoknak. Ezekre az intézkedésekre azért volt nagy szüksége a bécsi udvarnak, mert a Dunántúlon is egyre nagyobb lett Rákóczi szűzmáriás lobogójának tábora. Minden psrc veszedelmes meglepetéseket rejthetett a császári politikára nézve, amely Magyarország önálló államiságát teljes pusztulással fenyegette, iA nagy viharokat átélt Kanizsa vára is erős fészke lehetett volna a kurucságnak és épen ezért, meg hogy a török ne tudja esetleg mégegyszer ennek az olyannyira fontos stiatégiai pontnak elfoglalásával megvetni a lábát Dunántúlon,—ezért kellett Kanizsa várának magyar és török vérrel írott dicsőséges múlt után porba omlania. Lipót császár 1702-ben a kanizsai várat Székesfehérvár, Pápa, Veszprém, Szigetvár, Kiskomárom, Babocsa váraival együtt földig eromb oltatta.1) Kanizsa várának ős-történetéről és a török időkről szóló fejezet megírásában a szövegközben esetenként idézett forrásmunkákon kívül nagy segítségre voltak a következők : Balogh János : Nagy-Kanizsa Város és Vidékének Hadtörténelmi Múltja (Nagykanizsa, 1897), Bátorfi Lajos : Adatok Zalamegye történetéhez I—IV. (Nagykanizsa, 1876—77), Halis-Hoffmann : Zalavármegyei évkönyv a milléniumra (Nagykanizsa, 1896), Horváth Mihály : Magyarország története (1871—3), Istvánfy Miklós: Magyarország története 1490-től 1683-ig, különböző hírlapok és folyóiratok különböző évfolyamaiban megjelent tanulmányok, cikkek, — magánosok és levéltárak tulajdonában lévő levelek, iratok és feljegyzések stb. - 22 - A HŰBÉRISÉG KORA meddig csak a történelem ködös messzeségébe vissza tudunk tekinteni, azóta ez a város mindig öldöklő harcok középpontjában állott. Dél és kelet világhódító törekvéseinek kulcsa volt Nagykanizsa már akkor is, amikor ősnyomaira bukkanunk és évszázadok viharainak mennykövei döngették kapuját egészen a XVII. század végéig. Mire azonban 1690-ben Nagykanizsa vára 90 évi török rabság után visszakerült magyar kézre, addigra hivatása betelt és megkezdődött sokat hányatott sorsának új, békés fejezete. A béke természetesen csak relatív volt, mert rászakadt a városra rövidesen a hűbérkorszak és közel másfél évszázadon keresztül kellett elnyomatásban, idegen érdekek vazallusaként keserves harcot megküzdenie a mindennapi lélegzetért. Ez a harc a fejlődés iramában annyira visszavetette a várost, hogy hatásaiba lépten-nyomon ütközik még a mai generáció is és mégannyi idő sem lesz talán elegendő ahhoz, hogy a helyzeti energiáinak megfelelő lendülettel az őt megillető helyre tudja magát felküzdeni a magyar városok sorában, ahol történelmi kényszerűséggel évszázadokon át csak a versenyben való lemaradás volt a sorsa. NAGYKANIZSA »SZABAD KIRÁLYI« VÁROS A török kivonulása után (''Nagykanizsát egy háromtagú királyi bizottság, mint szabad királyi várost (mt Libera Regia Civitas«) átadta a város polgárságának.1) A szabad királyi cím természetesen ekkor sem kivételes közigazgatási jelleget, hanem csupán bizonyos kiváltságok megtartását jelentette, melyeket Nagykanizsa szabad polgársága, mint a szent koronához csatolt királyi birtokon élvezett. A történelmi cím azóta elkallódott. Röviddel ezután a császári kamara felmérette Nagykanizsa egész területét és holdanként egy arany vételár fejében eladta a város lakosságának. A város ezzel *) L. a város legrégibb megmaradt jegyzőkönyve az 1690 esztendőből, 1700 utáni első években, dátum (Városi Múzeum). 23 önállósághoz jutott, lakossága adózó renddé tétetett. Ez, a városra nézve magas vételár és az évi adó jelentékeny bevételt biztosított a kincstárnak. A polgárság szabadsága és az épségben meghagyott privilégiumok azonban a kanizsaiaknak is megérték az áldozatot, különösen ha hozzászámítjuk még azt is, hogy Lipót császár rendeletére a vár bevétele után elszéledt, különféle nemzetiségű katonák és rokkantak ingyen telkeket kaptak és azokon építkezve, a város fejlődéséhez hozzájárultak, bár tagadhatatlan, hogy a városi lakosság nemzetiségi összetételét és társadalmi színvonalát felette kedvezőtlenül befolyásolták. Minthogy a város területe ilyenformán a város tulajdonát képezte, úrbéri szolgáltatásokat Nagykanizsa lakossága nem teljesített, polgárainak katonáskodniuk nem kellett, adót mindenki csak a saját személye után fizetett. Vámszedés, vásártartás joga a városé volt, úgyszintén a téglaégető, mészárszék és pékkemence felállítása is szabad volt. Vendégfogadó —- bár a városnak megvolt ehhez is a joga — nem volt még ebben az időben, borát azonban mindenki szabadon árulhatta. Ez volt a privilégiumok egyik legfontosabbika, mert hiszen a szőlőkultúra ezidőtájt sokkal nagyobb és többetérő volt a kanizsai határban, mint napjainkban. Valamikor malmai is voltak a városnak a Kanizsa-folyón, de Senkendorfer várparancsnok ezeket erőszakos úton elfoglalta. A város minden követ megmozgatott, hogy ezt a szép jövedelmet hajtó privilégiumát visszaszerezze, de eredménytelenül. sfe s}s * Amint a lerombolt várfalak felett otthont talált a béke, a romokon lassan kezdett kinőni Nagykanizsa : a város. Amilyen mértékben pusztultak a vár hatalmas bástyái, azonmód emelkedtek egymásután az új épületek, házsorok Kanizsa mai helyén. Mikor pedig Lipót császár uralkodása utolsó éveiben a katonaságot is kivonta a városból, ezzel Nagykanizsa elveszítette az eddigi, kizárólagosan stratégiai jelentőségét és megkezdte a békés polgárok közületének életét. A vár lebontásával nemcsak a várfalak, hanem a várban állott épületek nagy része is áldozatul esett a megváltozott időknek. Legelőször rombolták le a karcsú minareteket és a félholdas dzsámiát, amit a törökök építettek a ferencrendiek szétdöntött temploma helyébe. Ezzel a város a török uralom alatt nyert jellegzetes képét úgyszólván egycsapásra elveszítette. A rombolásból kikerült téglaanyagból, a városi polgárság által önként adott kézi- és fogatos munkával építtette újra Perger ezredes a ferencrendiek templomát és zárdáját. A várparancsnok a Német-utca és Kisnémet-utca sarkán (ma Zárda-utca és Király-utca sarka) építtette fel emeletes palotáját. (Az erős, masszív épület ma is ott áll a régi postával szemközt és falai közt a Stefánia anya-és csecsemőgondozó intézete talált hajlékot magának. A ház egyik falában még nemrégen is ott büszkélkedett egy beleépített 25 fontos török ágyúgolyó.) A vár-omladékból építette fel új hajlékait a volt várbeli lakos-Stefánia csecsemővédő sag IS. - 24 AZ ELSŐ URASÁGOK 1705-ben, az udvarnak tett szolgálatai fejében, potom pénzért Grasics báró kapta meg az elpusztított várat, azzal a feltétellel, hogy az óriási mennyiségű falmaradványokat el kell takaríttatnia. A nagy munkából Grasics csak annyit tudott beváltani, hogy a még fennálló faltömböket felrobbantatta és a romokból több házat építtetett a Király-utcában, a többit pedig azonmód otthagyta. Grasics építtette az első kanizsai vendégfogadót a vár-téglákból, az akkori postaház mellett (a mai főúti uradalmi épületet). Malek pogánvszentpéteri földesúr is ekkor költözött be a sokkal biztonságosabb város falai közé, ahol ugyancsak emeletes rezidenciát emeltetett. Grasics később, 1717-ben a kanizsai várat, vele hatalmas házát is (amit még ma is »vár« -nak hívnak) Szapáry (II.) István grófnak adta el, aki a »vár« utcafrontján több nagy házat építtetett, a volt Grasics-házat pedig egészében vendégfogadónak adta ki. Magának nagy könyvtára, híres ménese volt, vidám, tudós ember hírében állott, aki ezenkívül sok kanizsai menyecskének a fejét is elcsavarta, A kanizsaiak földesuraikkal, kiket mrasága -nak hívtak, korán megkezdték a harcot jogaikban történt megrövidítésük miatt. Az »uraság« cím tulajdonképpen nem jelentett hűbéri jogot a kanizsai polgárok felett, mégis Grasics is, Szapáry is sokszor képzelték magukat a város hűbérurainak és eszerint is cselekedtek. 1717-ben fordultak először a kanizsai puryerek a királyhoz és alázatos instan-ciában védelmet kértek a Grasicsok túlkapásai ellen. Csak a neoacquistica szerint járó törvényes szabadságaik tiszteletben tartását kérték és — pecsétes papiroson legalább is — meg is kapták. 1721-ben a Szapáryakkal szemben hozott a megye szigorú dekrétumot, de azért a várúr »sok erőszaktétellek mégis csak kikényszerítette, hogy neki, mint földesúrnak, 700 forint éviárendátés tizedet1) fizessen a város, amelyik pedig összes földjeit egyszer már megvette a fiscustól. A földesurakkal való folytonos háborúskodások okozták, hogy Nagykanizsa már 1739-ben, majd 1742-ben roppant erőfeszítéseket tett, hogy teljesen önálló város lehessen. A Bécsbe küldött deputációk ékesszólásánál azonban a földesurak befolyása mindig hathatósabb volt. * * * Míg a város szorgalmasan épült, addig megváltozott a közvetlen környék képe is. A hatalmas mocsáron át, ami a várost körülvette, Kis- és Nagykanizsa közé minden szekeres és gyalogos erő felhasználásával, emberfeletti munkával töltést húztak és azon szekérútat vertek. Hogy a víz szabadon átfolyhasson, a töltésen két hidat hagytak. Az első hídra vámsorcnnpót állítottak, ahol minden átmenő J) 1790. ■— junius 8. városi jkv. Fő-út, jobbról a hercegi »vár« - 25 - szekérnek, kivéve a kanizsaiakat, egy garast kellett fizetnie. Lassan-lassan a mocsarat is egyre inkább feltöltötték, magától is kiszáradt, úgyhogy egyre több darabot tudtak belőle gazdaságilag hasznos talajnak feltörni. A berek túlnyomó része azonban továbbra is nedves, bozótos, sásos terület maradt, tavasszal, ősszel vagy nagyobb esőzésekkor pedig az egész víz alá került. A két városrészt összekötő út-töltés elvitte a város összes, 36.000 forint készpénzét, amit még 500 forint kölcsönnel is meg kellett toldani, hogy a megkezdett hatalmas munkát ne kelljen abbahagyni. A gyors iramban épülő, fejlődő város békesség kedvéért mindig igyekezett a végsőkig elmenni engedékenységben földesuraival szemben. 1742-ben éppen ezen veszítette el keservesen szerzett vagyonának jelentékeny részét. Ezen az őszön ugyanis gróf Szapáry kérésére, akit különben jó, szíves embernek ismertek, a városbíró megengedte, hogy az uradalmi csikókat a város tulajdonát képező leány vári réteken legeltessék. A következő évben Szapáry utód nélkül elhalván, összes vagyonával együtt a leány vári ménesre, ezzel pedig a leány vári rétekre is, rátette kezét a kincstár, mondván, hogy ahol Szapáry-ménes legel, az csak Szapáry-birtok lehetett. A város tiltakozhatott, perelhetett, a magas kincstárat ez egyelőre nem engesztelte meg. BATTHYÁNY NÁDOR MEGSZERZI NAGYKANIZSÁT Gróf Batthyány Lajos nádor, Mária Teréziától, az 1690-ben Kanizsát felszabadító Batthyány Ádám érdemeinek elismeréseid, donációt szerzett az elhalt Szapáry összes birtokaira. Petrikovics Magdolnának, Szapáry gazdaasszonyának kezében volt ugyan egy végrendelet, mellyel volt gazdája a kanizsai birtokot őreá testálta, — de ezt a végrendeletet a kincstár nem ismerte el, amiért is a gazdaasszony jobbnak látta 24.500 forintért a vitás testamentumot átengedni a nádornak. Így lett 1743-ban a Batthyány-család (amely hercegi rangban ma is kanizsai kegyúr) ennek a városnak földesura. A kanizsaiak csak örültek a változásnak, mert a hatalmas nádorispán protektorátusától remélték a fejlődés lerakott alapjainak az eddiginél is erősebb tempójú továbbépítését. Batthyány nádor pedig a személyéhez fűzött ilyetén várakozásokat igyekezett is Ígéretekkel biztosítani. Legelőször is 1753-ban úriszéket hívott össze,1) megcitálta oda a városiakat és kihirdette előttük abbéli akaratát, hogy »a városbélieket in communi jobb statusban helyheztethesse«, igazságos adóelosztást foganatosítson, saját törvényadta jogainak biztosítása mellett. A kanizsaiak persze hirtelenében megörültek a kecsegtető kilátásoknak, melyek a Szapáry alatt elvesztett jogaik visszaszerzésének reményét csillogtatták meg előttük és siettek aláírni a szerződést, amely körül azután sok évtizedes hűbér-perek dzsungele szövődött. A kanizsaiaknak ugyanis rövidesen bőséges alkalmuk nyílott rájönni arra, hogy az új kontraktus alapján az uradalom felrúgta a város összes korábbi szer- '') 1790 június 8. v. közgy. jkv., az országgyűléshez intézett memorandum. 26 ződéseit és féltve őrzött királyi privilégiumait. Új mezőgazdasági területeket foglalt el az uradalom, míg a városi lakosság nem tudott egy darab földet szerezni, amiből a mindennapi kenyeret kimunkálja. Emellett az eddigi tizedet most kilencedre emelték fel. Az uradalmi mészárszék védelmére tilos volt húst behozni a városba. A pékek és marosi sütőasszonyok« csak urasági gabonát süthettek. Bor egy csepp sem jöhetett be a városba. A szőlőjében termett borát sem hozhatta be senki, mert akinek a lakásán bort találtak, azt irgalmatlanul megbüntették. Akinek ingatlana volt, örökösen rettegésben élhetett, hogy mikor tetszik meg háza vagy fundusa az uradalom tiszttartóinak, akik Régi kapualj az uradalom vagy önmaguk céljainak megfelelő házat, telket, bárkié volt is az, egyszerűen felmérették, felbecsültették és tulajodnosának kifizették. Appelláta pedig nem volt. Hiába kellett mindenkinek jó pénzen beszereznie és az úriszék előtt bemutatnia a tulajdonjogot igazoló házlevelet, az erőszakos foglalások ellen az sem nyújtott menekvést. Aki nem tudta beszerezni és bemutatni ingatlan levelét, annak házára, földjére, rétjére az uradalom tette rá a kezét. Ilyenek pedig sokan voltak, hiszen a török idők, a tűzvészek (amelyek egymást érték), a kuruc-labanc világ (amikor nagyobb biztonság kedvéért a városi irattár jórészét Csáktornyára vitték és azóta is ott felejtették) az okmányok legnagyobb részét elpusztították, vagy a kanizsaiak számára hozzáférhetetlenné tették. A városiaknak saját erdeikben is tilos volt a vadászat, ezzel szemben a város köteles volt az urasági vadászatokra korlátlan számban hajtókat állítani. »A városi Magisztrátust pedig mindenekben úgy regulálta, mintha legelősszöra Mtgos Uraság által egyedül annak kegyelméből exigálhatott volna«. A bíráskodás jogát rnmit a város fges Camerális Administratiotól kapotU, elvette s mintha nem is szabadváros, hanem jobbágyközség lett volna, az úriszékkel ületett törvényt. A nádor hűbéruraságának idejében építették a hatalmas, szép uradalmi vendéglőt (a mai törvényszék épületét) az ú. n. dombi-korcsma helyére, a várromok anyagából. A piac-tér déli oldalán pedig és a mai Kazinczy-utcában (ma Hangyaraktár) egy kisebb és egy nagyobb uradalmi sörfőzőtelep épült. Később Batthyány Lajos nádor 10.000 forintos alapítványt tett gimnáziumépítésre, amivel nevét legnagyobb jótevői között örökíti meg Nagykanizsa kultúrtörténete. A nádor maga állandóan Körmenden lakott, így intézkedései kanizsai tisztjeinek információja és kezdeményezése alapján egyre szorosabbra vonták a hurkot a gyarapodás, fejlődés minden lehetőségétől elzárt Nagykanizsa körül. A nádor ugyan az elkeseredett polgárság folyamodására mindenkinek visszaadta az ingatlanát, de az ilyen fundusok után ettől kezdve dézsmát kellett fizetniük. A város szabadságjogai körül így teljesen elmérgesedett a viszony a Batthyány-család, helyesebben az uradalom telhetetlen és vakbuzgóságukban sokszor embertelen tisztjei és a városi purgerek között. A lakosság nem tudott belenyugodni abba, hogy megfosztották legrégibb jogai gyakorlásától és ezzel a várost és a szegény népet sok jövedelmi forrásától. - 27 Csak teimészetes ilyen körülmények között, hogy a város energiáinak — azt lehet mondani : teljes komplexumát a szabadságáért folytatott harc foglalta le. Hiába volt azonban minden instancia, amelyek pedig minden alkalommal sok száz forintjába kerültek a városnak, amíg Bécsbe, Budára, Pozsonyba kocsikáztak azokkal a város deputátusai. AZ 1773. ÉVI SZERZŐDÉS 1766-ban magához a királyhoz fordult kérésével Nagykanizsa lakossága. A király utasította is a vármegyét a panaszok kivizsgálására, de a hosszú processzus Kanizsának semmit sem eredményezett. A város ekkor az ítélet revíziójáért folyamodott a királyhoz. 1768-ban a revíziós eljárás is befejeződött és az 1753. évi szerződést megsemmisítette. A pörben tehát Kanizsa lett a győztes. Csakhogy a királyi döntés végrehajtására Brunczwick Antal kir. kommisszáriust küldték le Kanizsára, aki azonban »a dolognak egészben végire nem járt«, miért is a város könyörgésére 1773-ban egy másik kir. kommisszárius, galanthai Balogh László érkezett meg Kanizsa városába. Ekkor már Batthyány Ádám Vencel tábornagy volt a város ura, aki 1765-ben vette át a kanizsai dominiumot. Balogh kommisszárius az urasági portán, a »vára-ban ütötte fel szállását. Ide hivatta össze a városi lakosság 24 küldöttjét1) és »városunk pötsétjet előbb élvétetvén, veréssel és töm-lötz fenyegetéssel« új árenda-levelet Íratott alá, amely az eddigieknél is súlyosabb terheket szabott azokért az engedményekért, amiket Csepreghy Mihály tiszttartó, az uraság plenipotenciáriusa tett. A »várt körül izgatottan várakozó tömeg vérmes reményeit egy-kettőre lelohasztotta, az elkeseredés dühét pedig a pattanásig feszítette, amikor a 24-ek, a szerződés aláírása után kibocsáttatván a »vár« boltíves kapuja alól, elmondták, hogyan és mire kellett adniuk az aláírásukat. A felbőszült purgerség húsz szekéren utána iramodott a királyi biztos négylovas hintajának és kergették egészen Hahótig, de szerencsére — már t. i. Balogh kommisszárius szerencséjére —nem tudták utolérni. Az új szerződés2) szerint, amely 1773. március 23-án kelt, Kanizsa mezőváros évi 1600 forint árendát köteles fizetni az uradalom pénztárába, a város és a határ összes haszonvételeiért. Az árendát a ház- és telektulajdonosokra veti ki a város. Nehogy pedig az uraság valamiképpen rövidséget szenvedjen, azt is szerződésbe foglalták, hogy )>meghiteztetett Mathematicusv-sal újra felméretik az egész határt, a fundus-könyvben (a mai telekkönyv őse, ami az ezidőbéli magisztratuális pro-tocollumok mellé csatolva, megtalálható) eddig fel nem vett külső fundusokat is. Ingatlan adás-vétele ezután az uradalom hozzájárulása nélkül nem történhetett. Halis István : Mozaik. 2) A magisztrátus 1773. évi jegyzökönyve. Jellegzetes udvarrészlet a régi Kanizsából - 28 - Eddig két nap robotot kellett a zsellérnek lerónia, ezután 20 krajcár évi cenzus volt kötelező koldusok kivételével mindenkire. A cenzusért a nemfizető házigazdáját is felelősségre lehetett vonni. A zsidók és görögök (majdnem mindannyian kereskedők) cenzusi nem fizettek.Viszont ezeknek éppen ezért tilos volt a legeltetés, amiből senkinek sem jutott valami bőven, mert pl. kereskedésre szánt marhát senkinek sem szabadott legeltetni, ezt a jogot kizárólag maguknak tartották fenn az uradalom tisztjei. A sertésfalkát makkoltatás végett az erdőre hajtani tilos volt. Annyit engedtek meg csupán, hogy a városi lakosok egyenként kihajthatták sertéseiket az erdőszélre. A vesszővágást, faizást szabadon hagyta a szerződés a városbéliek számára, el nem mulasztván azonban ezért külön évi 400 rénes forint kikötését az árendán felül. Az irtásföldek után éppen úgy meg kellett fizetni az évi »25 pénzt« és kilencedet, mint a rétek után. Szigorú paragrafus állította továbbra is életbe a tilalmat, hogy senki a házában bort nem tarthat, él nem adhat. Szőlőjárás idején az urasági hajdúk lesbe álltak a hegyekbe vezető útak mentén és amelyik polgárnál a pincéből hazatérőben bort találták, attól elszedték s még örülhetett, ha verés nélkül szabadulhatott a poroszlók kezéből.1) Roppant súlyosan érintette ez a tilalom a kanizsaiakat, kiknek igen tekintélyes szőlőbirtokaik voltak a környékben és így saját termésű boraiknak még a fogyasztásában is akadályozva voltak, a borértékesítés meg szinte lehetetlenségszámba ment. Nagysok könyörgésre tudott a város annyi engedményt kieszközölni, hogy a kanizsai szőlőbirtokosok egy fertály esztendeig, szent Mihály napjától karácsony estéig fogyaszthatták és árulhatták a kanizsai szőlőhegyek levét. * * * A város ezután is hiába mozgatott meg minden követ : a kamarával kötött szerződést, nem tudta felmutatni. 1779-ben ugyanis leégett a városháza és irattárában elhamvadt, vagy a Körmendre került a hűbéres viszonyra vonatkozó sok egyéb okmánnyal együtt, Kanizsa számára elveszett ez a szerződés is. Az urasághoz hiába fordult a város sokrendbéli folyamodásokkal. Az uraság maga valószínűleg el sem olvasta a hozzá írt könyörgő leveleket, meg bizonyára a kiskirályságukat féltő tiszttartók előrelátása sem engedte az alázatos instanciákat a földesúr kezébe kerülni, mert különben lehetetlen, hogy meg ne lágyult volna a szíve, mikor a legkeservesebb sínylődés napjaiban is ». . . szívünk nagy fájdalmival... kezeit s Lábait csókolván«, újesztendei jókívánságok özönét zúdítja a városi magisztrátus a méltóságos gróf elé, a hozzája írott levélben, el nem mulasztva üábaihoz borulván«, kérni új szerződést.2) Megpróbáltak a kanizsaiak II. Lipóthoz is folyamodni, de ez sem járt eredménnyel. *) 1790. IV. 6. v. jkv. 2) 1781. évi városi jkv. az 1750. és köv. évek protoc. - 29 - Jellegzetes régi udvarrészlet Az egyszer már megnyert, de egy (az 1773. évi szerződés közbeiktatásával) végre nem hajtott ítéletben megfeneklett per nem sok jóval kecsegtetett. 1787. karácsonya előtt megérkezett a »Fges Tanáts« határozata a város pőrében, amire a következő február 1-én »Kanisa Várossának Mgtrussa, Polgári és Vállasztott Községe« megtette kifogásait. »Ad 1-um. Addig is, mig ezen Kanisai helynek Királyi Város nevet ditsőségessen Országló Fejedelmünktül alázatosan teendő esedezései után ezen Városiak nyerhetnek, könyörögnek, hogy ezen szavak mennyenek a Contractus-ban: Szabad Privilegiált Város annyibul, hogy a többi Contractuális Helyektül különböztessék és pr odúk áltatott sok régi Levelekk erejével, melyekben Szabad Királyi Városnak tartatott Kanisa, leg alább benne lakók Cíviseknek tartassanak«.M 1787-ben terjedelmes memorandumot szerkesztettek »szegény szolgai Kanisai várossának Magisztrátussá, Purgeri és választott Kössége2) A 16 oldalas panasziratot a neoacquistica commissiohoz címezték és panaszaik feltárása mellett kimutatták, hogy Lipót császár Kanizsát »az Országnak negyedik státusi közé helyheztette«, így eme, elejétől fogva szabad városban urbáriumnak helye nincs. A panaszokból kitűnik, hogy sanyarú sorsa lehetett ebben az időben a kanizsai polgároknak. Az uraság, II. Batthyány Lajos gróf tiszttartói fejőstehénnek nézték csak a várost és lakosságát. Semmiféle jogot nem respektáltak és embertelen bánásmódtól sem riadtak vissza. Habár Nagv-Kanizsa vásárain — mint más szabad városokban — királytól kapott jog alapján »mindenféle vásári Produktumoknak elárulhatása szabad« volt, most mégis a földesúri monopóliumok a város gazdasági fejlődését teljesen megbénították. (Részint ennek tudható be, hogy Tomka Szászky János földrajzában csak ennyi jutott Nagykanizsának : »Canischa, Canisa, munitio, propugnaculis validis et aggeribus olim communita, Stiriaeque defendendae obiecta, post annum 1702. iussu Leopoldi Imperatoris oris aequata fuerat, quo in oppidum ignobile degeneravit.«3) Uj szőlőt egyáltalán nem engedtek telepíteni. Látóhegyet elcserélte az uradalom Festetics Kristóffal, így a legtöbbet érő kanizsai szőlőhegy a kanizsai határból somogyi birtokos kezébe került. A berekben legeltetni, sást, nádat kaszálni tilos volt. A gubacs-szedés jogát, amiből pedig a városnak évente tekintélyes jövedelme volt, egyszerűen »kiárendáltáka. A »Fges Királyi Cameralis Instrukciók« ellenére az árenda mellé dézsmát is kellett fizetni és azt — még a raj-méhekből is — a lakosságnak kellett behordania. A boltosokon évi 40 forint cenzust hajtottak be, amit akkor is meg kellett fizetniük, ha saját házukban volt az üzletük. Uj mészárszéket, vendéglőt, téglaégetőt, pékséget senki fel nem állíthatott.4) Csak természetes, hogy az uradalom és a város között a perek légiója keletkezett, mire az egyiknek vége szakadt volna, az uradalmi tisztek telhetetlensége és a városiak makacssága kettőről gondoskodott helyette. A lakosság minden útat és módot megragadott, hogy megvédje amúgy is igen csekélyre redukálódott jogait. Ha másként nem bírtak a rájuk halmozott terhek alól szabadulni, saját maguknak tettek igazságot, úgy hogy egyszerűen nem fizették a fizetnivalókat és nem respektálták a tilalmakat. Mert önérzetes, nyakas '') Az 1750. és köv. évek közgy. protocoll. (1788). 2) »Zala« 1912. évf. 3) T. Szászky »Geografia Pars II.« (Landerer. Pozsony, 1777.). 4) 1799. aug. 23. és 24. v. fv. - 30 - nép volt a purger is, nem egykönnyen lehetett behajtani őket az urbariális igába. Az uradalmi emberek és polgárok között nem egyszer került parázs verekedésre a sor, amikor a már egyébként csendes vérű, de érdekeit annál szívósabban védelmező purgerekben is felfortyant az enyém-tiéd virtusa. UJABB PEREK A FELSZABADÍTÁS ÉS A BEREK KÖRÜL Amíg a contractuális pör egyfelől a város felszabadításáért folyt, addig kés-hegyig menő harcot folytatott a város és az uradalom, ugyanennek a pörnek hatalmasra dagadt mellékágaként — a két városrész között elterülő földek, a berek birtokáért. A várat övezett mocsárból ez a terület önként kínálkozott mezőgazdasági haszonvételre. A város is, az uradalom is jól tudta, hogy rendszeres árkolás segítségével aránylag könnyen és olcsón lehetne ezt a jelentékeny földdarabot kiszárítani s így várható jövedelméhez képest csekély áldozattal szántóföldi művelésre gyümölcsöztetni. Minthogy azonban az uraságnak »az 1743-dik esztendőbéli Cameralis Conscriptio szerént tsak 30 szekér szénát termő Réttye volt a Berekbe és az is a Városnak Várhelyi Rét nevü részébül szakasztatott ki«, — a város ősi juss szerint a berek egész területére jogot tartott. Az uradalom viszont keveset törődött az ősi jussal, hanem egymásután tette rá kezét a berki földek hasznavehető részeire.1) így a város hamarosan pörbe keveredett az uradalommal a berek tulajdonjogáért is. 1787-ben2) régebbi szerződéseire hivatkozva írta a megyéhez intézett folyamodásában, hogy a vitás terület a városhoz tartozik, soha az uraságé nem volt, mert hiszen »a város ezen Berektül és Kanisának egész Határ játul árendázoth ■ Az 1788. júliusi >>fölséges királi parantsolah így intézkedik : ». . . ha némely el hagyott Berkeket és Sűrűket valaki haszon vételre fordítani szándékozik, megkínálván előbb az Birtokost, ha. az nem akarna kiszárítani, magát a ki száréttás végett''j> lenien-dőnek haszon vételül örökre által adassanak és 20 Esztendő után Contributio alá vétessenek«. Eme királyi parancs alapján írta 1789. decemberében Nagy-Kanizsa a vármegyéhez :».... mi ezen Kanisai Bereknek ki száréttásót műit 1788-ik Esztendőben az provocált parantsolat .... szerint magunkra válloltuk és tovább is vállolluk, magunknak specialiter reserválluk«. Ekkor azonban a földesúr már elhatározta, hogy 1790-ben megkezdi a berek árkoltatását,amihez 1788. telén meg is tette az előkészületeket, nem sokat törődve a pörrel, amely — jól tudták azt a Batthyány-ak — addig fog húzódni, amíg mégis csak nekik terem a kanizsai berek. Ezért nem is hagyták abba a berek »meg meczéséh, bárhogyan kérte is a város, hogy várjanak vele a pör eldőltéig. Az 1787. évi instanciát3) felszerelte a magisztrátus mindenféle újabban megszerzett bizonyság-levelekkel. Költséget nem sajnálva, új bizonyítékokat szereztek és ezekkel felfegyverkezve kérték, hogy a királyi revízióval egyszer mármegnyert, de végre azóta sem hajtott pört újra vegyék tárgyalás alá. Elképzelhető a kanizsaiak rémülete, amikor beadványukra azt a választ kapták a helytartótanács- 1795. évi V. jkv. 343. és köv. old. 2) 1879. XII. 12. v. jkv.-ben a megyéhez intézett folyamodás. 3) 1790. VI. 8. v. kgy. jkv. - 31 tói, hogy a pör korábbi aktáinak nyoma veszett. Kétségbeesve látta ekkor Nagykanizsa, hogy történelmi és emberi igazságánál sokkal hatalmasabb erővel került szembe, amely most egy csapásra megsemmisítette az évtizedeken át roppant költséggel folytatott pör legfontosabb bizonyítékait, az óriási akta-csomóval együtt sokezer ember utolsó reménységeit is. De Kanizsa nem adta fel a harcot. Még ebben az évben megindult az új pör, amely a megyének az uraság részére hajló ítéletével 1789. augusztusában ment fel a helytartótanácshoz, ahol megint csak az uraságnak adhattak igazat, mert 1797. decemberében a város bécsi ágense útján az ítélet felülvizsgálását sürgeti. Ugyanekkor Borosnyay György, Nagykanizsa budai ügyvédje, a táblához intézett ama kérvények elintézését szorgolja, melyekben a kanizsaiak régi jogaik megerősítését kérték, »hogy Mgos Urasságh a Praeses és Assessorok választásában gátlást ne tehessen«.1) Hiába volt Nagykanizsa minden erőfeszítése. A pör eldőlt és abban Kanizsa maradt alul az urasággal szemben. Harminc esztendei meddő és költséges pörlekedés után most más módon próbálkozott Nagykanizsa. 1790-ben memorandumot intézett az országgyűléshez és attól kérte a szabad királyi város címei, vagyis a hűbéruraság alól való felszabadítást, ezzel kapcsolatban a berek ügyének tisztázását A diétára, »noha kedvetlenül«, el is ment a küldöttség, amely azonban vissza is jött anélkül, hogy akár csak biztatást is kapott volna Nagykanizsa ügyének kedvező elintézésére.2) Odafenn egyre csak az urasággal való békés megegyezést hajtogatták a kanizsaiaknak, ami azonban újabb roppant terhek vállalása árán lett volna csak lehetséges KÍSÉRLETEK A MEGEGYEZÉS ÚTJÁN VALÓ MEGVÁLTÁSRA Az elkeseredés annyira felgyülemlett ekkor már a kanizsaiakban, hogy inkább akármilyen terheket is vállaltak volna, csak a város szabadságát visszakapják. A község-gvűlésen az országgyűlésről visszatért deputáció jelentésének »elolvasta-tása után az egész község föl kiáltott, hogy akár mi móddal lehei a Várost Földes IJri hatalomtul és pörlekedésektül megmenteni, el ne mülasztassék, ki-ki kötelezvén magára esendő summának meg szerzése és kifizetéssére«. Abéli reményeiket, hogy II. Józseftől »a mezzö városnak királyi Városi nevet és prorogativákah szerezzenek, az eddigi eredménytelenség teljesen lehűtötte, úgy hogy elhatározták : új tárgyalásokat fognak kezdeni a földesúrral olyan irányban, hogy bizonyos váltságdíj lefizetése ellenében Nagykanizsa megválthassa magát a hűbéruraság alól.3) A megegyezésre irányuló tárgyalások eredménytelensége után a város új depu-tációt küldött Bécsbe, hogy a helytartótanácsot is meggyőzzék most már a békés megoldás lehetetlenségéről s egyidejűleg kérjék a király intézkedését a pör megújítására. Ez a deputáció két emberből állott. Nemes és vitézlő Farkas László, valamint az egész pörnek alapos ismerője, Kiss István városi nótárius csikorgó téli időben forspontoztak el Bécsbe, II. Lipót elébe, valamint Pozsonyba, a gyűlésező '') 1750 és köv. évek protocollumai. 2) 1790. VIII. 6. v. kgy. jkv. 3) 1790. VIII. 6. kgy. jkv. - 32 - rendek és karok elé, hogy a város felszabadítását, ha pedig ez még most sem volna lehetséges, a pör revizióját, minden esetre pedig a berek zavartalan bírhatásának szankcionálását kieszközöljék. Ugyanekkor a város átírt a többi városokhoz és a megyékhez is, hogy igazságos ügyében támogató állásfoglalásukat kérje.1) A király 1791. február 3-án »egyfertály óráig« tartó magánkihallgatáson fogadta Nagykanizsa küldötteit.2) Meg is ígérte, hogy a Batthány-iaknak a Bánátban vagy Bácskában fekvő valamelyik kincstári birtokból kárpótlási fog aclni, ha azok hajlandók lesznek lemondani kanizsai hűbéri jogaikról. Több nehézszavú embernél is jártak a kanizsai deputátusok. Bécsi tartózkodásuk alatt meg is rakodtak ígéretekkel és kivitték, hogy a kancellária február 10-re kitűzte Kanizsa pőrének tárgyalását. Ezeket elvégezve, a jégzajlás legkeményebb napjaiban, életveszedelmek között átkeltek a Dunán, hogy Kanizsa ügyét az országgyűlésen is ellássák minden elnyerhető alátámasztással. Ment Pozsonyban is minden, mint a karikacsapás. Mire onnét újra visszatértek Bécsbe, a beavatottak már sorra gratuláltak nekik azzal, hogy Nagykanizsa felszabadításának ügye kedvező elintézést nyert. Igen nagy volt az öröm Kanizsán a küldöttek megérkezése után és — igen korai. Amíg mindezek esztendőkön át húzódtak, mit tehettek mást a kanizsaiak? — nem tartottak be semmiféle szerződést. A régi szabadságjogok közül ekkorra már csak a vámszedés joga maradt meg a város tulajdonában.3) Egy ízben ezt is eltiltotta ugyan a megye, de azért az egy garasokat csak szedték tovább minden nem kanizsai terhes-szekér után. A megye akárhányszor letiltotta, mindig hasztalan volt. Végre is a megyei respektuson esett csorbáért maga Oszterhuber alispán vett retorziót, amikor eljött Kanizsára és a kiskanizsai út vámos-Mdját személyes jelenlétében szétszedette, a vámsorompót összetörette. Ekkor csakugyan megszűnt a vám-szedés, de —a közlekedéssel együtt. Később, hosszú instanciázások után, a megye megengedte ugyan a híd helyreállítását, de természetesen vámszedési jog nélkül. Három év múlva Batthyány Ádám, 500 forint »örökárért« megvette a várostól a vámszedési jogot. A megyének ekkor már nem volt kifogása a vámsorompó felállítása ellen. Annál több baja volt vele a polgárságnak, amely nem egy verekedést rögtönzött az ominózus helyen, amíg az uradalom emberei a sorompógerendákat ácsolták. A város is megmozdult, mert az uradalmi tisztség az eddigi egy garas helyett 3 garas vámot szedetett szekerenként. Ment a deputáció Bécsbe, Ferenc császárhoz, aki megígérte ugyan, hogy a kanizsaiak minden bajával együtt ezt is orvosolni fogja, de az ígéret, mint annyi más, csak ígéret maradt. Az uraság pedig sohasem tartózkodva Nagykanizsán, legtöbbször csak tisztjei információiból tudta, hogy mi fáj a kanizsaiaknak. Ezek az információk természetesen mindig bőségben voltak, de mindig olyan értelemben, hogy az uradalmi tisztek kiskirály -ságának abból kára ne legyen. így tartotta magát az uradalom részéről az az elv, hogy Nagykanizsa éppen olyan jobbágya a Batthyány-családnak, mint akár Sormás, csupán azzal a különbséggel, hogy Sormás ledolgozza, Kanizsa pedig meg- *) 1790. XXI. 10. v. kgy. jkv. 2) 1791 II. 22. v. kgy. jkv. s) Halis Istvén : Színes Mozaik. 33 3 váltja a robotot, de már például a pálca (deres) joga mindkettőben egyaránt megilleti a földesurat. Eszközökben nem voltak válogatósak az uraság tisztjei. A Nagy- és Kiskanizsa között úgy látszik elejétől fogva fennállott antagonizmust is felhasználták céljaik elérésére. 1791. őszén megdolgozták a Nagykanizsa ellen könnyűszerrel csatarendbe állítható kiskanizsaiakat és bebeszélték azoknak, hogy a város felszabadítása esetén valamennyien »a Magyar utzaiak jobbágyán lesznek. A kiskanizsaiak ettől annyira megijedtek, hogy hajlandónak mutatkoztak mindannyian aláírni egy instanciát és azt benyújtani a herceghez, kérve őt, hogy a nagykanizsaiak megváltási, illetve felszabadítási törekvéseit ne honorálja, hanem maradjon meg minden úgy, ahogyan eddig is volt. Csak a városi magisztrátusnak a tizenkettedik órában érkezett beavatkozása hiúsította meg eme különös kérelem előterjesztését.1) Legfőbb fegyverük volt az uradalmi tiszteknek a várossal szemben az uradalomnak az a joga, hogy az évenkénti városi tisztújításon kandidálási joga volt és a neki nem tetsző emberek megválasztását mindig meg tudta akadályozni. A városi számadások is az uradalom ellenőrzése alá tartoztak. Az 1791-ik évi előljárósági választások alkalmával történt, hogy a tisztújító közgyűlésen presideáló Soós Pál uradalmi fiskális nem jelölte újra a lelépő bírót, ámbár törvényes szokás szerint a 3 bírójelölt közül az egyik mindig a lelépő bíró volt. A község viszont »zajosan ragaszkodott« eddig volt bírája, Hegedűs Antal jelöltetéséhez. Kijelentették, hogy addig nem választanak, amíg Hegedűs nincs a kandidáltak között. A fiskális erre egyszerűen kikiáltotta bírónak Simontsits Mátyást és eltávozott a városházáról. Ment utána a deputáció, kérlelték, könyörögtek a kanizsaiak — hiába. Fogták ekkor magukat a városiak, tovább folytatták a gyűlést s ők meg a 4 nyelvet szóban és írásban bíró jelöltjüket, Hegedüst mondták ki egyhangúlag bírónak. Már most, az uradalom Simontsitsot tartotta bírónak, hozzá is intézett minden hivatalos írást, ügyet. Simontsits viszont azt vallotta, hogy ilyenformán ő nem érzi magát bírónak és nem is vállalja a tisztséget. Soós Pál fiskális a helyzetet úgy igyekezett megmenteni, hogy »összehívta az Zsidókat, Mészárosokat és Kortsmárosokat, hogy eötet (Hegedüst) a Város Bírájának ne esmérnék«. Hegedűs látva, hogy az ő személye az ütközőpont, tisztségét »zenebonáknak elejét veendő« —- letette. Uj deputációzás, új levelezés és új — sikertelenség után lemondott az egész városi magisztrátus. Ekkor már magához az urasághoz és az alispánhoz fordult a város segítségért, aminek meg is lett az eredménye annyiban, hogy a megye rendeletére Vörös Zsigmond főszolgabíró ideiglenesen Hegedűs Antalt, a kanizsaiak jelöltjét nevezte ki a város birájává.2) Ilyenformán Hegedűs volt az első, aki a városi autonómiában nem a polgárságtól, hanem felsőbb intézkedéssel kapta mandátumát. ❖ * * II. Lipót halála után a kanizsaiak siettek kérelmükkel az új király elé. Ugyanazt a két urat, Farkas Lászlót és a nótáriust menesztették fel Bécsbe,3) ahol gróf Maj-láth József, a bécsi kamara helyettes elnöke biztatta őket, hogy bízzák csak egészen nyugodtan Kanizsa felszabadításának ügyét a királyra és ne is költségeskedjenek ») 1791. : X. 16. v. elölj. jkv. 2) 1791. évi 1. jkv. 3) 1792. IV. 13. és V. 14. v. elölj. jkv. 34 annyit a pörre és utazásokra, mert a kancellária úgyis megtett már mindent a város felszabadítására, a király pedig szívesen látja Nagykanizsa törekvéseit, minden attól függ csupán, hogy a Batthyány-család rááll-e a kincstár által már megajánlott birtokcserére. A deputátusokat az uralkodó valóban kitüntető szivélyességgel fogadta. A kanizsaiak kérvényét Ferenc király nem szignálta ugyan, de »Ágens Ur (Nagykanizsa város bécsi ügyvédje) észre vette, hogy aztat körmével megjegyezte«. A királynak ez a körömvonása igen nagy és erős bizakodást ébresztett a kanizsaiakban. Csakhogy még ez az öröm sem lehetett az igazi. Még ez év (1792.) augusztusában a kancellária Nagyi- anizsa urbariális pőrében olyan »végső határozatot« hozott, amely még a »Balogianus Contractus« -nál (1773.) is rosszabb helyzetet teremtett volna. Az elkeseredett kanizsai elöljáróság Géber Györgyöt és Kiss István jegyzőt küldte fel Bécsbe, kiknek sikerült annyit kivívniuk, hogy a királyi végzést az ellene beadott panaszok felülvizsgálatáig/e?/''itgr(7eszíeííéA;.1)Decemberre már megjött a »királyi résolution, amely szerint »Őfelsége aequivalenst ajánlott Batthyánynak, de kívánsága szerint nem adhatván, a város kérését nem teljesítheti«.2) Ferenc király jóindulata is hajótörést szenvedett tehát a kanizsai földesurak hajthatatlanságán. * * * A hűbér-pör ezután jó időre elpihent. Szaniszló István, az uraság fiskálisa lejött még Nagykanizsára, hogy megtegye reflexióit az utolsó királyi végzésre, a város is benyújtotta észrevételeit3), de ezek már elsüllyedtek az ügy fölé szorgalmasan teregetett feledésben. A mindenek ellenére is büszkén használt »Kanisa privig. mezző város« cím puszta címmé zsugorodott, a purger-önérzettel együtt, amely belefásulva a fölébe nehezedő hatalom ellen folytatott meddő küzdelembe, most már abban látta harcának fő célját, hogy legalább a veszett fejsze nyelét, a berekföldeket megmentse a maga számára. 1793. június 25-én »rendeltetett, hogy ahol szükséges, a Város Réttyeiben Canálisok meczettessenek s bédöltek ki tisztogattassanahi .4) A városi magisztrátusnak ez a rendelete sem ért többet, mint az 1791. évi »királyi parantsolaU .5) 1791-ben ugyanis az uradalom úgy nyilatkozott, hogy lecsapoltatja az egész berket »és így aztat a városiak tellyes kirekesztésével magáévá fogja tenni«. Erre a proklamációra érkezett a királyi ukáz, amely az uraságot eltiltotta a berekben való további foglalásoktól. Az úriszék azonban nem fogta fel ilyen szigorúan a kanizsaiak keserves berek -pörét. »A városnak mind a Contractuális, mind a berek eránt folyó Processussai már régen concludáltatván, tsak azért nem vétetnének végső megvizsgálás alá az Ur Széken, hogy a hosszas hallgatás közben a Berekben a Mgos Uraság Tisztsége újabb foglalásokat tehessen« .6) Falra borsó volt a városnak a megyéhez intézett minden sürgető kérvénye is ilyenformán. 1795-ben is, amikor a berek-pör már egyre nagyobbra dagadt, az urasági tisztek nyugodt lélekkel folytatták az irtásokat, metszéseket a berekben, mintha csak tudták volna, hogy úgysem másnak törik eke alá a földet. »Minden igyekezete az feő Méltóságú Uraságnak oda tzélozna hogy ... a fenn forgó Processus mennél tovább lehel halladjon és örökössé váljon, az alatt pedig a M. Uraság x) 1792. VIII. 24. elölj. jkv. 2) 1792. XII. 21. v. jkv. 3) 1793. III. 31. v.jkv. 4) 1793. VI. 25. v. jkv. 8) 1795. v. jkv. 343. és köv. old. 6) 1794. 365. jkv. - 35 magát a Berek birtokába helyheztesse«. Olyan tisztán látta ezt a város, hogy1) maga is teljes erővel nekilátott a berek lecsapolási munkálatainak és haszonvételei értékésitésének. Örökös súrlódások között kétfelől, két úr parancsára is törték tehát most egyszerre a berek bozótjait. Egy haszna volt a városnak ebből a késhegyig menő, a földért folytatott háborúságból: — a hajdani várat övező mocsárba belevágtak a gazdasági kultura szerszámai s a vadvizes területből mind nagyobbat és nagyobbat hódítottak meg a kenyértermő munka számára. ❖ * * Az 1797. év fordulatot ígért a város helyzetében. A pör ugyan még mindig folyt a város és uradalom között, de ez évben sikerült végre az uraságtól írásba kapni azt, hogy hajlandó »illendő és bötsületes egyességre lépni« a várossal, egyúttal felszólította a magisztrátust, hogy adja be írásban azokat a feltételeket, melyek mellett az egyezséget meg akarja kötni.2) Ekkor meg a város kötötte meg magát és nem adott semmiféle ajánlatot, mondván, az uraságon a sor, hogy ajánlatot tegyen. Öt hónapig kócolódtak ezen, míg végre a karácsony előtti napokban3) a város is, az uraság is írásba fektették az egymástól való megszabadulás békés feltételeit. A megegyezés azonban mégsem tudott létrejönni. Az uraság árkolta tovább a berket és árkolta tovább a város is. 1800. év folyamán a város saját kasszája terhére a bajcsai határtól kezdve 300 öl hosszúságban ásta meg a berek vizeinek összegyűjtésére hivatott kanálist.4) Közben az uradalmi tisztek sem voltak restek, úgy hogy a karácsony előtti megyegyűlésen Nagykanizsa előterjesztette abeli kérelmét, hogy az uraságot a vármegye gátolja meg valamiképen a felsőbb helyen már betiltott árkolásban. A megye azonban »a város jussainak káros megsértésire tzélozó Intézetet hozott«, mire a város Babotsay József városi kamarást és Koptsányi Tamás fiskálist küldte fel könyörgő levéllel a király elébe.5) A deputáció-járásnak annyi eredménye lett, hogy a megyei törvényszék egy év múlva megkezdte az egész per-komplexum felülvizsgálatát és a kanizsaiak ügye elkezdte újra járni a különböző fórumokat. A város aggódó figyelemmel kísérte a pör minden fázisát, nem sajnálta a szűkös városi kasszából az utazások, ügyvédek, deputációk tetemes költségeit. Amikor megtudta, hogy a megyénél kitűzték Nagykanizsa ügyét felülvizsgálatra, sietett a magisztrátus deputátusokat küldeni Zalaegerszegre, »hogy a szükséges vigyázat ottan meg tétetődhessen« ,6) Jól állott ekkor a város ügye. A királyi intézkedéssel 1802. júliusában Nagykanizsára érkezett bizottság a helyszíni tárgyalások eredményeképen megállapította (ezt a véleményt akkor már természetesen a megye is magáévá tette), hogy a berek lecsapolását »az egész Publicum közhasznára« határozták el, így tehát nem hogy eltiltották volna a várost (amely a berek mindenkori »haszonvételében lenni találtatott«) a lecsapolási munkálatok folytatásától, hanem ellenkezőleg, szorgalmazták a munka folytatását és befejezését. Hihetetlen energiával látott neki ekkor a boldogan fellélegzett város a berek teljes lecsapolásának.7) A megyei földmérők a községtanács és a bíró jelenlétében 1795. v. jkv. 343. és köv. old. 2) 1797. 165. v. jkv. 3) 1797. 251. v. jkv. 4) 1802. 389. v. jkv. 6) 1801. 125. v. jkv. «) 1802. 353. v. jkv. ») 1802. 389. v. jkv. - 36 - kimérték az egész berken keresztülhúzandó árkok vonalát és másnap az egész város ásóval, lapáttal, szekérrel sorakozott fel a vonalak mentén, hogy megkezdje a kimért földtömegek kiemelését. A munkát az elöljáróság kiosztotta a városi lakosok között. A felosztás házanként történt. Minden házra öt ölet vetettek ki, zsidók és kuriális (uradalmi) házak kivételével, akik ugyanis a közterhek viselésében — uradalmi fundusokon lakván — nem vettek részt. Augusztus 3-án kora reggel megkezdték az ásást. Három nap alatt »a városi nép áltak 5000 öl hosszúságban készült el a 2 és fél méter széles árok Kiskanizsa alatt, egészen a paliniés »sigárci« határig. A következő két napon a Bajcsa alatt megkezdett 2 öl széles ároknak állott neki az egész lakosság. Két nap alatt 4000 ölet ástak ki a Magyar-utcai kertek tövében. A két árkot azután a palini határ alatt egy 380 öl hosszú, egy öl széles kereszt-csatornával, a szent János-szobornál lévő hídon alul pedig egy 600 öl hosszú és egy és fél öl széles csatornával összekötötték. Mindez a munka a városnak nem került pénzébe. Ingyen és örömmel adta a lakosság a saját munkaerejét. Csupán a János-képi csatornát ásatták a városi pénztárból fizetett napszámosok.1) Ezzel az ötnapos, gigászi lendületű munkával végre megoldást nyert a berek lecsapolásának kérdése. Nem így a tulajdonjog, ami felett még mindig állott a pör a város és a herceg között s épen ezért a temérdek munkával, kenyéradó művelésre előkészített területeknek a normális gazdasági hasznosításba való bekapcsolása is még jó ideig késett, várva a parcellázást, amikor a szegénységük terhét viselő kanizsaiak belevághassák földre éhes szerszámaikat. * * * A város, beletörődve abba, hogy a teljes felszabadítás akár birtok-csere, akár megváltás útján céltalan álom csupán, — most már szívesen megelégedett volna azzal a megoldással is, ha csak egy örökös szerződést tudott volna kötni hűbérurával, biztosítva abban a legégetőbb panaszok valamelyes megoldását. A város ágensei is egyre az örök-szerződés létrehozatalát sürgették. A város a következő feltételek mellett lett volna hajlandó örök-szerződést kötni a hűbérurasággal :2) 1. Nagykanizsa fizet az uraságnak évi 1600 forint árendát; 2. a városnak joga legyen egész éven át egy városi korcsmát tartani, egyebekben a borárulás tilalma fél esztendő legyen, országosvásárkor pedig mindenkinek szabad legyen bort vennie és eladnia ; 3. tizedet csak a gabonából kelljen fizetni, de azt is az uraság hordassa be ; 4. halászás, vadászás, békázás, csikászás szabad legyen ; 5. boltok cenzust ne fizessenek ; 6. a kórház a város kezelése alatt álljon ; 7. a város felállíthasson még egy téglaégetőt; 8. a vám-jövedelem (Nagy- és Kiskanizsa közötti úton) visszaszálljon a városra ; 9. a városbírót az uraság el ne mozdíthassa, meg ne büntethesse ; 10. a város egy malmot tarthasson ; 11. az ingatlanok adásvétele szabad legyen és cenzus alá ne essék ; 12. a zsidók és az urasági fundusokon lakók is viseljék a közterheket ; 13. az uraság minden elfoglalt fundust vissza- *) 1802 389. v. jkv. 2) 1804. 473. v. jkv. - 37 - adjon ; 14. a végrendelkezés szabad, urasági jóváhagyástól ós beavatkozástól független legyen, az uraság csak akkor örökölhesse kanizsai polgár javait, ha annak sem végrendelete, sem örököse nincs ; 15. a város a berek régebbi használatában megmaradjon. Az uradalom nem volt hajlandó ilyen feltételekkel szerződésre lépni hűbéres városával. így 1805-ben a contractuális pör újra a kancelláriát foglalkoztatja. Már a revizió napja közelgett, amikor Keresztúri János bécsi udvari ágens, Nagy-Kanizsának ebben az ügyében évek során át ügyvédje, meghalt és megbízatását Modrovits György vette át.1) Közben a berek már valami hasznot is hajtott Nagy-Kanizsának. Rengeteg szénát kellett ezidőtájt a városnak hadi célokra kiszolgáltatnia, úgy hogy a gazdák állat-állományának takarmány-ellátása komoly veszedelemben forgott. Ezért 1807. Böjtelő-havában a város elrendelte a berekben a rekettyés es bozót kiirtását és legelőinek való feltörését. A magyarutcai gazdák, akik a feltörésre vállalkoztak, az így nyert 265 öl hosszú rétet kapták meg 6 esztendei széna és 9 esztendei sai jú-kaszálásra.2) 1806-ban II. Batthyány Lajos gróf (aki már atyja, az állandóan külföldön élt és külföldön is meghalt Ádám Vencel életében is intézte a kanizsai kegyuraság dolgait), meghalt. Utóda lett a 25 éves Batthyány Fülöp herceg, aki 1870-ben, 90 éves korában bekövetkezett haláláig volt kegyura Nagykanizsának. 1807. elején a megye elővette Nagykanizsa urbariális pőrét és anélkül, hogy a. város a tárgyaláson képviseltette volna magát, letárgyalta az ügvet.3) A város bizonyára elfelejtette a terminust, vagy talán nem is érdeklődött iránta, úgy hogy csak a tárgyalás után ocsúdott fel, amikor már határoztak a sorsa felett. Ilyen körülmények között az eredmény felett nem Nagykanizsának volt oka örvendeni. A pört a város kifogásaival ezután is felküldték a helytartótanácshoz és a kancelláriához. Az obligát deputáció is elment ezúttal a főispánhoz, akit megkértek, hogy a pör további útját Nagykanizsa javára egyengesse. A deputáció kellő ígéretekkel megrakodva tért vissza Kanizsára.4) Rövid idő múlva Borosnyai ágens úr Budáról tudatja, hogy a mem törvény esitett rajzok« miatt a város kifogásait nem fogadták el s minthogy ezzel a pör sorsa Bécsben is megrendült, ajánlotta bármi módon is egyezségre lépni az urasággal.5) Az év derekán megint a kancellária akta-rengetegében bujdoklik a kanizsaiak hűbér-pöre. A város minden módon igyekszik az uralkodóház kedvében járni, hogy maga felé hajlítsa jóindulatát. De Nagykanizsát még ebben is balszerencse üldözi. Ezidőtájt jött a hír, hogy a király átutazik Nagykanizsán. Erre a hírre előteremtettek nagynehezen 2552 forint 10 krajcárt és olyan két diadalkaput állítottak a városban, hogy hetekig jártak a csodájára még a környékbeliek is. Csak a király nem látta meg soha a monumentális díszkapúkat, mert közben megváltozott a programja és nem vitte át útja Nagykanizsán.6) Sokan sajnálgatták ezt sokáig, mert azt gondolták, hogy ha a király a kanizsaiak lelkes és gyönyörűre tervezett fogadtatását megláthatta volna, akkor a királyi kancellária aligha hagyta volna jóvá a város pőrében az úrszéki ítéletet, ami ilyenformán a hely- 1805. 142. v. jkv. 2) 1807. 121. v. jkv. 3) 1807. 78. v. jkv. 4) 1807. 182. v. jkv. s) 1807. 309. v. jkv. «) 1807. 269., 310., 350., 351., 401. jkvek. - 38 - tartótanács lényegtelen tessék-lássék módosításaival jogerőre emelkedett-1) Nagykanizsa nem tudott hirtelenében mást tenni, mint hogy gyorsan új ügyvédet keresett Bécsben, Jurkovics Mátyás személyében, Ege József főjegyzőt pedig nagy sietve elküldte Pozsonyba, a királyhoz, hogy kérje a per újrafelvételét. Annyit sikerült is elérnie, hogy a recenzust elfogadták és a periratokkal együtt újra a kancellária elé adták, a végrehajtást pedig ennek ítéletéig felfüggesztették Míg ez a pör Isten tudja hányadszor tette meg az útat Zalaegerszeg, Budapest és Bécs között, addig a berek-réten már kezdtek eliszaposodni, bedőlni a temérdek fáradsággal megásott levezető-árkok. Ha a kanizsaiak nem akarták, hogy minden munkájuk kárba vesszen, kénytelenek voltak nyár elején nekilátni az árkolás kitisztításának és kijavítgatásának. A választott polgárság és a község érdemesebb jei összehivatván, »közigenneh elhatározták tehát,3) hogy a »szenátorok« (esküdtek) mindegyik a maga »numerusaiban« kiosztják minden házra az árok hosszából a megfelelő számú ölet. (A város utcánként volt felosztva a szenátorok között, kik a maguk numerusaira eső közös ügyeket bonyolították le.) Az utcabéliek j únius 15-én együttes erővel nekiálltak az árkok kitisztogatá sáliak, nehogy az uraság megelőzze őket és ezzel még több jogot vindikáljon magának a berek tulajdonjogához. A berektisztogatást a következő években is többször megismételték a városiak, minden alkalommal közmunkaerővel, mert az amúgy is kongó kasszájú város anyagi erejét ezidőben a katonatartás a végsőkig kimerítette. (Mikor 1809 januárjában új deputáció ment Bécsbe a királyhoz a berek-pörben, a deputátusok felkeresték azokat, »kiknek a Mars-ruta kitsi-nálásához bé szállások vágyom és kérték, hogy az olasz és osztrák határra ren • delt seregeket Kanizsa elkerülésével irányítsák. ígéretet kaptak is a kanizsaiak az általuk javasolt rövidebb útak betartására, de az igéret — mint annyi más — csak mondott szó maradt.4) AZ 1811. ÉVI SZERZŐDÉS Az 1807. év végén felfüggesztett ítéletet követő újrafelvétel 1808-ban, megint m tanács vigyázatlansága miatt«, azzal végződött, hogy az egész berket az uraságnak ítélték.5) A város minden további folyamodása sikertelen maradt, úgy hogy 1810-ben a város jobbnak látta a pört egyezség útján befejezni. A vármegye is egyre a megegyezést sürgette az uradalommal.6) A város könyörgő levelére 1811. januárjában gróf Amadé Antalt küldték ki Nagykanizsára, hogy mint királyi komisszárius, hozza létre a megegyezést. Pichler Aloysius bíró és Simontsits Mátyás tanácsos siettek Amadé főispánhoz Marcaltőre, hogy Kanizsára érkezése előtt informálják őt a város ügyéről.7) A tárgyalások február 19-én megkezdődtek. Egy hónap alatt létrejött az egyezség és 1811. március 27-én a barátok klastromában aláírták az új szerződést.8) A város ezzel az új szerződéssel az eddigi 2000 forint helyett 3000 forint árendát vállalt. »Nagy- és Kis- Kanisa Várossá az 1811-ik évi Szerződés szerint külső és !) 1807. 448. v. jkv. 2) 1807. 523. v. jkv. 3) 1807. 307., 308. jkvek. 4) 1809. jan. v. jkv. 5) 1811. 60. v. jkv. 6) 1810. 200. v. jkv. '') 1811. 47. v. jkv. 8) 1811. 60. v. jkv. 39 - belső fundusokért robot váltság fejében 1600 váltó forintot, rétektől hasonló megvált-ság fejében pedig 1400 váltó forintot fizetett, úgy nem különben minden külső mezei földjeitől kilenczedet adott és minden zsellér robot-váltság fejében 20 váltó kr-t fizetett.<.1) Lemondott a város a Kerekesi, Bilke és Péterfai puszták haszonvételéről, amiért eddig 400 pengő árendát fizetett. A lemondás nem esett nehezére a városnak, mert az árenda ellenére is eddig is csak az uraság használta mind a három pusztát. Kái pótolta ezért a veszteségért a kanizsaiakat a berek, amelyet lioldankint az első évre 8, a továbbiakra 2 forintért parcelláztak, így hajtva be az 1000 forint árenda-többletet, amiért az uradalom a berek-használatot szerződésileg átengedte a városiaknak,2) A szerződés létrejötte után azonnal neki láttak a berek felmérésének. A »ki-szaggatási« (parcellázás) a vámháznál kezdődött. Az első parcellákat a legtávolabb eső Sopron-utcaiak kapták, aztán sorban a többi utcabéliek, a »porció-lajstroma szerint. (A porció-lajstromot az esküdtek készítették, mindegyik a maga utcájában, összeírva abban, hogy katonai elszállásolás, átvonulás vagy egyéb alkalmakkor kinek hány porció szénát, kenyeret, egyebet kcilett kiszolgáltatnia.) Aki már művelésre kész, irtott területet kapott, az köteles volt kézimunkával vagy pénzzel segíteni azokat, akik még irtatlan, zsombékos helyeket kaptak.3) Az árkok kitisztogatását ettől fogva a part-birtokosok végezték. (»Dencsár nevű árok Iszoppal és egyéb növevényekkel el-tellvérm, a partbirtokosoknak a kiásást kötelezővé tették.4) Dencsár János 1753-ban adószedője volt a városi elöljáróságnak, később városbíró, tőle vette nevét az árok. Az egyezségnek nem sokáig örülhettek zavartalanul a kanizsaiak. 1812-ben betakaruláskor az uradalom új követeléssel lépett fel : a szántóföldnek feltört, homokos, rossz berki parcellákra kilencedet vetettek ki az uradalom tisztjei.5) Vadászni pedig nem engedtek senkit. A város erdeiben régi jussal vadászó kanizsaiakra kemény büntetést róttak ki, sokakat az úriszék elé citáltattak, úgy hogy 1821-ben Bécsbe deputáció ment a vadászati szabadság kieszközlésére.6) A dézsmát a sánci majorba kellett behordani, ami főként a távoleső kiskani-zsaiakat keserítette. A fertályéves borárulás jogát az uradalom úgy akarta korlátozni, hogy a »szabad, kortsmáltatásn idejében ne minden házban árulhassanak bort (ami eddig arra vezetett, hogy minden házban korcsmai zaj, korcsmai jelenetek egymást érték és tűzbiztonság, közrend és közerkölcsiség szempontjából a hatósági felügyelet majdnem lehetetlen volt), hanem minden utcában csak egy polgár kapja meg a bormérési engedélyt.7) A város, melyben eddig mindenki maga adta, mérte 3 hónapon át a saját termésű borát, tiltakozott a tervezett újítás ellen, de később belátta a szándék helyességét, maga rendelt el újítást. Mint-Tiogv »minden Ősszel a Polgári kortsmáltatás alkalmával többféle veszekedések, lármák, káromkodások és tolvajságok, félelmes tűzi veszedelmek is szoktak történni«, 1836-tól kezdve csak »teljesen jóviseletű, jámbor, jó épülettel birón polgároknak engedik meg a bormérést. A hangos mulatozást, muzsikaszót este 10 óra után eltiltották.8) 1852. 243. v. jkv. 2) 1811. 367. v. jkv. 3) 1811. 227. v. jkv. 4) 1839. 601. v. jkv. 5) 1812. 299. v. jkv. 6) 1821. 177. és 191. v. jkv. '') 1833. 1033. v. jkv. 8) 1835. 748. v. jkv. 40 - Rövidesen pedig a kanizsai vásárok és a legeltetés körül is megindult a súrlódás, később a pör is a város és az uradalom között, úgyannyira, hogy 1835. utolsó napjaiban a városbíró és ügyész vezetésével megint deputáció ment Bécsbe a város felszabadításáért. A latin és magyar nyelven megszerkesztett memorandum így indokolja meg a város kérését r1) »Jóllehet ditső emlékezetű I-ső Leopold Császár és Király a mi Közönségünket a Királyi szabad Városok közzé Királyi Levele által felvenni méltóztatott és 1750-ik Esztendeig különös portát tettünk . . . idővel azomban, minek ulánna Kanisa és a hozzá tartozóságai Királyi hatóság által magános birtok alá áltadattak, ollas kiváltságos használatból az idő viszontagságai és az akkori Tisztviselőinknek szunnya-dozása mellett kiestünk, sőt a. Földes Urasággal ismételve tett ujj és ujj Egyezések által rosszabb s rosszabb sorsra jutottunk. Azért szabad Királyi Városi Jussainknak helyreállittása végett 1791-dik Eszt-benn a legfelsőbb helyre alázatosan,folyamodtunk, melly folyamodásunk minden Irományokkal együtt a Magyar Királyi Helytartó Tanátshoz által küldetett, a honnéd 1792-ki Januárius hónak 30-án ... véleményadás végett Zala Vármegyéhez egy Kegyes Intimatum érkezett ugyan, de a majd szünet nélkül folytatott háborúk és egyébb akadályok miatt . . . függőben maradott.« ». . . a Magyar Kamarát minden hold földünktől fizet tt 4 ft 30 krajczárokkal kielégítettük«. — » . . mihélyest a Kamarai Birtok alól a magános Uradalom alá adattunk, nyamban a Jussaink hanyatlottak« és a város csinosítására szánt jövedelmeket a folytonosan tartó perek felemésztették. I. Lipót, III. Károly, Mária Terézia, II. József és Ferenc királyoktól egymásután kapta Nagykanizsa a privilégiumokat, hogy azok segítségével a török járom pusztításait és a szerencsésebb városok mögött való elmaradását helyrehozhassa, de a privilégiumok legnagyobb része odaveszett a városra szakadt hűbéres-perekben, amelyek még azt a keveset is elvitték, amit a hűbérurak kénye-kedve meghagyott a városiaknak. így nem csoda, hogy »Nagy- Kanisa, MezzőVárossá« teljesen leszégenyedett. Pedig természeti adottságainál fogva predesztinálva volt a meggazdagodásra, ezzel a legszebb reményeket nyitó fejlődésre. Kereskedelmi góca volt két vármegyének : Zalának és Somogynak. A messze vidék minden gabonája Kanizsáról vándorolt ki naponta száz és száz társzekéren Stejerba, Karinthiába, a horvát tartományokba, Triesztbe. Ugyanezeknek az országoknak gubacs-, méz-, kender-, len-, bőr-, masz-készletei mind a kanizsai piacról kerültek ki. Az állatvásárok forgalma is igen nagy volt, különösen sertésekben, melyeket »egész Tóth, Horvát, sőt Bosnyák Országokból Kanisára hajtattvám Ausztriába szállítottak.2) A kamara 1836-ban újból hajlandónak mutatkozott, hogy Nagykanizsa felszabadítása érdekében egy más birtokkal kárpótolja a földesuraságot. Maga a város minden anyagi áldozatot meghozott volna, pénzzel is megváltotta volna magát a hűbéruraság alól. Folyamodást folyamodás után küldött a herceghez, hogy járuljon hozzá a felkínált módok valamelyikéhez.3) 1839-ben a zsidók köztehermentessége, az uradalomtól kapott előjogaik, a hetivásárok, a téglaégetés és »a Béka-malom fölötti Tüskés Csepőte használata« 1836. 12. v. jkv. 2) 1836. 12. v. jkv. 3) 18-36. 886. v. jkv. - 41 - miatt van pörben a város és az uradalom. Bécsben Wallner Antal, Budán Bors József a város ágensei.1) A mészár szék-pör is ebbe az időbe esik. A város nagy-nehezen kiverekedte magának a jogot, hogy Kiskanizsán, amely akkor már közel félezer házból állott, egy második mészárszéket állíthatott fel. Az uradalom ebben monopóliumának flagráns megsértését látva, az új mészárszéket bezáratta. Nagykanizsa ezért perbe fogta az uradalmat. A per rövid volt : mindjárt első fokon, a megye elrendelte a kanizsaiak részére engedélyezett új mészárszék kinyitását.2) Egészen új korszak kezdődött a város és uradalom közötti örökös pörlekedésben, amikor »tettes Ghernelházi Chemel Ignác Zalamegyei táblabíró« foglalta el az uradalom ügyészi székét.3) Ettől fogva a vitás ügyeket legtöbbször békés megegyezéssel ki tudták küszöbölni és 1845-ben már a város tisztújító közgyűlésének jegyzőkönyve örömmel regisztrálja, hogy béke lett úrrá a város és az uradalom között. Ghernel Ignácon kívül nagy érdeme volt ebben nemzetes Bittér András uradalmi tiszttartónak és »Tettes, Ntes és Vitézlőn Sümeghy Ferencnek, a kapor-naki járás (melynek székhelye volt Nagy-Kanizsa) főszolgabírájának. Régebben alig mertek kéréssel fordulni a városiak az uradalomhoz, mert legjobb esetben is mellőzés volt instanciáik sorsa. Ezidőtájt azonban nagyon megváltozott e téren is a helyzet. Batthyány Fülöp, ahol csak tudta, szívesen tett a város érdekeiért. 1840-ben nem csekély áldozattal megszerezte magának a piacteret elcsúfító házakat, lebontatta azokat s így a piacot egy nagy, szabad, szép térré változtatta. A színészek az uradalmi mázsaház termét kapták meg, ha Kanizsára jöttek, játék-terem céljaira.4) A herceg kedvenc terve volt, hogy állandó színházat sze rezzen Kanizsának. Ezért » . . . a honi nyelv és Nemzetiség előhaladása eszközlésére segédkezet nyújtva, a N.-Kanizsán alakittandó állandó színész társaság segítéséhez járulni kívánván, e célra a létre hozataltól számítva szabad tetszéséig évenként 100 pp forintokat ajánl s abban is megegyezését jelenti : hogy vagy az Uradalmi Mázsáló ház Urodalma részéről Színháznak alakítva, vagy a helyett más alkalmatos épület bizonyos feltételek alatt a Színész társaság által használtathassék« .5) Batthyány Fülöp jó uraság volt, mindenben megértette és lehetőleg elő is segítette a kanizsaiak törekvéseit. Amikor a város 1847-ben többszáz forint költséggel bővítette a temetőjét, a »jó herceg« ahhoz is adott 250 forintot. A kanizsai »nőnevélő intézeh tanítójának csak a fizetéséhez 100 forinttal járult hozzá.6) A 48-as idők előszeleként 1847-ben a dézsma megváltásáért fordultak a kanizsaiak hercegükhöz. »A Városi érdemes Századosság belátva azt, hogy az földmívelés és ipar előmozdittása leginkább a dézsmának megváltása által mozdíttatik elől, szeme előtt tartva továbbá azon sok oldalú nehézségeket, mélyek a dézsmának természetbeni szedésével összekötve vannak, az összegyűlt Nagy- és Kis- Kanizsai Lakosok álltalános köz óhajtása következtében Ö Hertzegsége az eránt rendeltetik megkéretni, hogy ki tudván a T. Urodalmi Tisztségtől 10 esztendők folytán a dézsmából bejött tiszta jövedelmet, közép számittása szerént egy évre eső dézsma váltási díjt kegyesen határozzon 1839. 345. és 552. v. jkv. 2) 1840. 819. v. jkv. 3) 1845. 1. v. jkv. *) 1840. 890. v. jkv. 5) 1841. 404. kgy. jkv. «) 1847. 47., 48. századossági jkv. - 42 - meg és a megállapíttandó évenkénti dézsma váltási járandóságért a Községgel \szer-zendő egyesség mellett 10 évekre a dézsmát kész pénz fizetésért a Városi Közsígnek áltadni kegyeskedjék« 1) A FELSZABADULÁS Az 1836. és 1840. évek országos intézkedései sokat javítottak a jobbágy-nép sorsán, úgy hogy mire 1848 vihara sok egyéb kiváltsággal együtt elsöpörte a hűbéri jogot és vele a hűbér-községek évszázados, temérdek szenvedését, addigra Nagykanizsa szinte összebarátkozott az uraságával. Ez azonban nem akadályozta meg a kanizsaiakat abban, hogy 1848.t3lén felszabadulva a sokféle földesúri tilalom alól, »megszámíthatlan nép tömeg és számos szekerek« el ne lepjék az urasági erdőket, ahonnét boldog-boldogtalan úgy döntötte, vágta, hordta a fát, ahogyan neki tetszett.2) Mikor az uradalom emiatt panaszt emelt a városi magisztrátusnál, három tanácsost küldtek ki a fahordás eltiltására. Az erdőt ellepet tömeg azonban olyan fenyegető magatartást tanúsított a tanácsosokkal szemben, hogy csak a legerélyesebb fellépésüknek köszönhették, hogy a veszedelmes helyzetből ép bőrrel és a magisztrátus tekintélyének megmentésével menekültek. Az átmenet ennél nagyobb kilengéseket a hűbéri felszadadulás terén nem produkált Nagykanizsán. Ha a városi lakosságnak panaszai voltak, az uradalom, ha padig az uradalommal szemben fordultak elő kilengések, akkor az elöljáróság igyekezett igen sok tapintattal áthidalni a kontroverziákat. Ahol a tapintat már kevésnek bizonyult, ott az új törvények erejét vették igénybe. Nem egyszer történt meg, hogy pl. az uradalmi birkákat a városiak irtásföldjeire hajtották. Ilyenkor elég volt, hogy a város a hajdan omnipotens uradalomnak azt vagy hasonló túlkapásokat egyszerűen megtiltsa és a törvény szigorú alkalmazását helyezze kilátásba.3) Úrbéri és tagosítási perek és processzusok Nagykanizsának nem jutottak, mert a város az 1811. évi szerződésre hivatkozva, nem ismert el semmiféle jobbágyságot. »Kanisa várossában semmi jobbágyság nem létezik«4) >> . . . hitelesen bizonyíttatik, hogy a Tettes Uradalom és a Város közt 1811-ben kötött szerződésnél fogva az abban foglalt kötelességek Ö Hercegsége részére 848-iki Martiusig teljesítettek, akkor azomban az Úrbéri viszonyok a törvények által lévén az egész országban megszüntetve, és így azon Úrbéri viszonybul eredett tartozások is, melyeket Kanisa Várossá Herczeg Batthányi Fülöp Ur részére robot váltság fejében 848-iki Martiusig telye-sített, a törvények által egészen megszüntettek, jövőre tehát az ezekbül eredett kárpótlásoknak a királyi kincstárbul leendő kifizetése Ö Herczegségét illetik azon okbul, mert azon tartozások, melyeket a Város 848-ik év előtt a földes Uraság részére telye-sített robot váltság fejében fizetettek, a robot pedig megszüntetvén, azzal a Városnak is a földes Uraság irányában fizetési kötdezettsége megszűnt,«5) 1854-ben Batthyány Fülöp herceg még egy kísérletet tett régi jogainak visszaszerzésére s ezért visszahelyezési pert is indított a város ellen,6) ez a perindítás 1847. 9. századossági jkv. 2) 1849. 12. v. jkv. 3) 1849. 372. v. jkv. 4) 1852. 500. v. jkv. 5) 1852. 326 v. jkv. «) 1854. 662., 881., 1309. jkvek. - 43 - azonban már csak erőtlen kopácsolás volt azon a sziklafalon, amivel 1848. zárta el a történelem számára a régi kiváltságok egész rendszerét. Batthyány Fülöpöt 1870-ben, 90 éves korában Nagykanizsa szeretete kísérte sírjába. Ö volt az utolsó kanizsai uraság, — azóta csak a kanizsai Batthyány-birtok urainak egymás után következését jegyezheti fel a város krónikása. Fülöp herceggel1) megszakadt az addig apáról-fiúra folytatódó öröklési lánc. Batthyány Fülöpnek nem volt fiú utódja. Van azonban a családnak egy pinkafői ága. I. Batthyány Lajosnak, a nádornak ugyanis három gyermeke (Ádám Vencel, a kanizsai uraság — József hercegprímás — Tivadar) közül Batthyány Tivadar a pinkafői családi birtok ura lett. A családnak az ifjabb pinkafői ágából herceg Batthyány Gusztáv követte Fülöpöt a kanizsai kegyúri székben, 1883-ban bekövetkezett haláláig. Fia, Batthyány Ödön volt az utóda, aki 1914-ben halt meg s adta át helyét az akkor 43 éves dr. Batthyány László hercegnek. A kanizsai domínium mai ura a családfa idősebb pinkafői ágának leszármazottja s ma is mint szemorvos — ereje teljében szenteli napjait, Körmenden létesített szem-kórházában az emberszeretet magasztos gondolatának. Mint szemorvos általánosan elismert névnek örvend ; mint filantróp pedig példa nélkül áll a magyar főúri világban. Körmendi kórházát maga építtette, maga tartja fenn. Az ország minden részéből szegény és gazdag egyformán keresi fel kórházát, ahol minden beteget személyesen és ingyenesen kezel és ingyenesen lát el kórházi tartózkodása egész tartamára. * * * '' j A birodalmi hercegi rangot Batthyány Károly kapta 1764-ben II. Józseftől. 44 NAGYKANIZSA A SZABADSÁGHARCBAN zt, hogy a magyar történelem fordulóponthoz érkezett, három nappal utóbb, 1848. március 18-án tudták meg Nagykanizsán. Másnap, vasárnap fékeveszett örömben, felkokárdázott tömegek gyűrődtek az utcákon. Te Deum, szónoklatok, mozsárdurrogás és muzsikaszó hangzott naphosszat. (Egy szétrobbant mozsár teljesen összeroncsolta Taródy László III. gimnázista fejét; temetésén ott volt az egész Nagykanizsa, úgy búcsúztatták, mint a szabadság vértanúját). A boltok és a sóház felett díszelgő kétfejű sast atömeg letépdeste, magyar zászlót, magyar címert raktak ki helyettük, iSzolcol János és Bulváry János városi tanácsosokat annyira elragadta a lelkesedés, hogy amikor meglátták a városháza homlokzatán az oda rögtönzött »Szabadság, Egyenlőség, Testvériség« feliratot, saját szakállukra proklamálták a köztársaságot. Napokon át ünnep volt az egész városban, kivilágítás, zászlódísz, felvonulások, az iskolák üresen maradtak1) és az emberek boldogan szólongatták egymást »polgártársa.-nak. A városi tanács március 20-iki ülésén a következő határozatot hozta : »Ezen Városi Tanáts és Közönség Magyar Ország és a kapcsolt Részekben létező Mező Városok Tanácsát és Népét körlevél által félszólítja, hogy a hon boldogságára czélozó ezen Városi nép óhajtásait részvéttel pártolni és hasonló kívánatokkal a trón és az ország Rendei elejbe járulni siessenek«.2) A kiáltvány3), amelyben a többi városokat felhívták az országgyűléshez intézendő memorandum aláírására, így szólt : Tisztelt Polgártársak! Oly boldogság készül számunkra, minőt reményleni alig mertünk, minőt nép még soha nem élvezett. A népek Istene dús áldást hintve mosolyog ránk. Minden igaz magyar reszket örömében. Ezen általános örömben, úgy hisszük, lelkesedéssel osztoznak önök is. Hisszük, hogy óhajtásainkkal összehangoznak önök óhajtásai is. *) A Zalai- Közlöny 1894. évi 46. számában Cser József közlése nyomán. (Cser József a 48-as időkben »városi őrmester« volt.) 2) 1848. 326. v. kgv. jkv. 3) 1848. III. 20. v. kgy. jkv. 45 - Miért is fogadják polgári, s testvéri részvéttel a hazához, jó királyunkhoz, s Magyarország lelkes Eendeihez tisztelettel intézett örömünk, hálánk a óhajtásaink ■/. alá zárt nyilatkozatát, mint 13.000 polgár őszinte érzelmeinek hű tolmácsát. Fogjanak velünk kezet a fejedelem és a törvényhozó testület iránti rendületlen bizalomban: a jó rend, a béke, az életbátorság s vagyonbiztonság fön-tartásábani buzgó törekvésünkben! Mert boldogságunk mezeje csak ekép virulhat fel. És miként mi, úgy vigyék önök is minél előbb a trón s az ország elébe öröm s hálaérzelmemket és nemzeti boldogságunk s dicsőségünkre czélzó óhajtásaikat. Hogy így a jelen és utókor elmondhassa: mily szeretettel, mily hálával s mily bizalommal tud viseltetni a magyar nép boldogítói iránt. Jelszavunk legyen: éljen a király! éljen a szabadság! egyenlőség! testvériség! éljen a rend! és a békesség! Kelt Nagykanizsán, márcz. 20. 1848. (600 aláírás) szerető polgártársaik Nagy- Kanizsa város népe nevében: Albanich Flórián v. bíró. Babóchay László népszószóló. Tóth Lajos főjegyző. A memorandum,1) amelyet az országgyűléshez intéztek Nagykanizsa polgárai, a következő volt: Felséges Haza! Érzelmeink örömtengerré változtak, mert a századok óta imádva várt alkotmányos nemzeti szabadságunk, jólétünk és boldogságunk hajnala üdvöt mosolyogva dereng felénk, szivünknek minden húrját egy boldogabb s dicsőbb jövendő előérzete rezgi át. Ugyanis tudomásunkra jött, nemzetünk átalakulása, melyért századok óta buzgó imádság epedez százezrek ajakán, t. i. meg van állapítva és szentesítve a sajtószabadság, mely szerint szabad nemzethez illetőleg mondhatja él ki-ki véleményét. A nemes és néposztály közt századok óta fennálló elválasztó fal ledöntetvén, közösen áldozik ezentúl mindenki a közboldogságért: aránylag osztozik ezentúl mindenki mindennemű adó terheiben. Meg van állapítva a felelős kormány, mely szívén viseli a haza érdekeit, minden léptét a nemzet boldogságának szent czélja félé irányozandja. Meg van alapítva, hogy az úrbéri viszonyok tökéletessen megszüntessenek, és így a népnek lesz tulajdon birtoka, mélyen verítékes fáradalmainak édes gyümölcseit szabadon élvezheti. Meg van alapítva a nemzeti őrsereg, mély nem zsoldért, nem fenyítéki féle- 1848. III. 20. v. kgy. jkv. - 46 lemből, hanem hazájáért, szabadságáért, önmaga a kedves övéinek életéért mindig kész leend vérét ontani, életét feláldozni. Meg van a népképviselet, s így annyi népmillió vágyai s érzelmei nem fognak a szív mélyébe temetve, napfényre nem jutható növényként elhervadni. E zek azon megtestesült szent igék, melyeknél kedvesebbet, örvendetesebbet a magyarok Istene nem adhatott századok óta igaz örömet nem ismerő magyar népének. Nagykanizsa 13 ezer lakosának szivében a fönnebbiek megállapítása által nyílt meg a szabadság örömeinek mennyei kapuja, e 13 ezer lakos lelkesedése s magasztos kéjsugarakban úszó arczulata mutatja: mily kedves a haza! mily becses a szabadság! mily kívánatos a közboldogulás! A szabad ég alatt mint szabad honpolgárok összegyülekezénk, s örömkiáltásainkra eloszlottak a fellegek, fényesen ragyogott reánk a nap: miként eloszlott őseinktől öröklött nemzeti bánatunk: miként kiderült szivünk és lelkünk ege! Örömérzelmeink tengerként áraszták el egész lényünket, s legforróbb óhajtásaink karjaira emeltük hazánknak mindazon rendületlen lelkű fiait, kik bennünket annyi vész és gyász után a közboldogság paradicsomának ajtajához vezettek, kik békés úton kivívták a nemzet függetlenségét és szabadságát, mely nélkül a magyaroknak nem lehet valódi élete! s nemzeti lelkesedéssel, örömtől reszkető hangon kiáltottuk: éljen az alkotmányos király! éljen a szabadság, egyenlőség s testvériség! éljenek hazának apostolai! életük legyen áldott a. menny minden áldásával! emlékük éljen, míg a magyar él! Igen is hazánk halhatatlan nagy fiai, kik annyi szirtek és zátonyokon át a hazafiúság szent buzgalmával nemzetünk élethajóját oda vezérlették, hová apáink véres áldozatai el nem juttathatták. Fogadják 13 ezer szabad polgárnak legszentebb hála s köszönet szülte üdvözletét! Az ország egybegyűlt Rendeibe helyezzük minden bizodalmunkat, bennök központosulnak legédesebb reményeink, hogy a fönnebb elsorolt pontokon kívül nagyszerűen tanúsított hazafiúi magasztos lelkességökkel az itt alább következő pontoknak diadalát is kivívandják, s így nemzeti erőnket, jólétünket, boldogságunkat és dicsőségünket örök időre megállapítandják. Óhajtjuk, ugyanis 13 ezeren s velünk együtt, mint hinni szeretjük, óhajtja még sok millió: 1. Az évenkénti országgyűlést Budapesten. 2. Óhajtjuk, hogy a népképviselet törvényének kidolgozása első legyen az országgyűlési teendők közül. 3. Óhajtunk minden vallási és polgári tekintet nélkül, minden honlakosra nézve törvény előtti egyenlőséget. á. Óhajtjuk, hogy az úrbéri viszonyok, ideértve a szerződéses helyeket is, úgy szinte a regálék, papi tizedek, minél előbb végkép megszüntessenek. 5. Óhajtjuk a nemzeti bankot. 6. Óhajtjuk, hogy a katonaság esküdjék az alkotmányra, az idegen katonák küldessenek ki országunkból, katona polgártársaink pedig adassanak vissza hazánknak. 47 - 7. Óhajtjuk az esküdtszéket egyenlőség és képviselet alapján. 8. Óhajtjuk, hogy a politikai státus-foglyok szabadon bocsáttassanak. 9. Óhajtjuk, hogy a papi javak nemzeti javakká fordíttassanak, ezek jövedelméből a kisebb clérus sorsa javíttassék, a népnevelés előmozdíttassék s egyéb közhasznú intézetek létesíttessenek. 10. Óhajtjuk, hogy a tanítói szabadság alkotmányos szellemben megálla-píttassék. 11. Óhajtjuk, hogy Erdély hazánkkal egyesüljön. 12. Végre óhajtjuk, hogy a lotteriák eltöröltessenek, mint ugyanannyi mételyei szerény életreménynek s munkaszeretetnek. Ezek azon óhajtások, melyek teljesüléseért velünk együtt sok millió polgártárs a bizodalom és tisztelet legforróbb érzelmeivél járul a haza és a közboldogság szeretetétől lángoló ország Rendeihez. Fogadják polgártársaik bizalmas hajlamait magasztos részvétökkél! Óhajtásaink létesítésévél oly nap fog Hunnia egén támadni, melynek ragyogása Kárpátoktól le az Adriáig átjárja a sziveket, melynek éltető melegétől kivirágzik közszabadságunk nemzeti nagy fája, s a gyümölcsből, mely e fáról hull, égbe emelő kéjt szí minden magyar. Mely fának minden ágán édes gyönyörre olvasztva zeng a magyar nép dicsőségének elnémíthatatlan csattogánya. Es valamint polgártársaink szivében, úgy Magyarország történetkönyvében örök betűkkel lesz vésve nevük, emlékük, áldásuk és dicsőségük. Ezek után magunkat s óhajtásainkat hatályos pártfogásukba legmelegebb tisztélettél ajánljuk. Magyarország egybegyűlt Rendeinek Nagy- Kanizsán, március 20. 1848. leghívebb s legkisebb szolgái Nagy-Kanizsa város népe nevében: Albanich Flórián, v. bíró. Babochay János, népszószóló. Tóth Lajos, főjegyző. Nagykanizsa memorandumát hamarosan tárgyalás alá vették és ahhoz csatlakoztak a többi városok is, legelőször Szombathely és Csáktornya. NEMZETŐRSÉG SZERVEZÉSE ÉS AZ ELSŐ KÖVETVÁLASZTÁS A nemzetőrség Nagykanizsán már Batthyány miniszterelnök áprilisi és májusi rendeletei előtt fennállott.1) A regruták oktatására 12 ezüst forint fizetéssel négy oktatót alkalmazott a város. Kettőt Nagy-, kettőt Kislcanizsára.2) A piacon és a felsőtemplom előtt volt a gyakorlótér. Egyik helyen a fiatalok, másikon az öregek, kik ekkor vetélkedve tették ősz fürteikre a nemzetőri sapkát. Később az öregek és fiatalok együtt gyakoroltak. Némelyiknek egyenruhája is volt, de legtöbben saját ruhájukban, saját fegyvereikkel vonultak ki és teljesítettek l) 1848. 352. v. kgy. jkv. 2) 1848. 116. századossági jkv. - 48 - szolgálatot. Az egyenruha vörös zsinóros, szürke nadrágból, fekete zsinóros, ón-gombos, búzavirágszín attilából, p''ros sújtásos, sötétzöld sapkából állott, melynek rózsájában NÖ (nemzeti őrsereg) betűk voltak. Legtöbbnek civil-gúnyája felett csak a zöld sapka vagy hideg időben a köpenyeg jelképezte az uniformist.1) Mikor a kamarillának sikerült a határvidékek kisebbségeit fellázítani és a magyar határokra uszítani, akkor a kanizsai nemzetőrség is komoly feladatok elé került. Gsány László királyi biztos, a szabadságharc későbbi zalai vértanuja, májustól kezdve legtöbbet Kanizsán tartózkodott, innét küldte szét rendeleteit, innét szervezte a Dráva-menti nemzetőrséget, melyben Zalavármegye három zászlóaljjal volt képviselve. Csány László ősi nemesi nemzetségének egyik tagja, Gsány Akacius a XVI. század ötvenes éveiben nagykanizsai várkapitány volt2). Csány László 1790-ben Alsócsányban született, előbb katonai pályára lépett, majd táblabíró volt Zalaegerszegen. Mint a zalai liberális Deák-párt feje, többször megfordult Nagykanizsán. 1847-ben, amikor a következő éveket érlelő gondolatok már a lelkekben vajúdtak, Nagykanizsa fiatalsága két részre szakadt3). Az egyik rész, a birtokosok és »fertály-mágnások« fiatalsága az »atyafiság« -nak nevezett táborban tömörült. A középosztály fiatalságáé volt a »legénység« pártja. A két párt között vadul dúltak a politikai ellentétek nyomán ki-kirobbant csatározások. Csány László vállalta a különbségek eloszlatását. Átjött 1847-ben Nagykanizsára. Tekintélye és ékesszólása hatott: — a békítés teljes sikerrel végződött. Este már a fiatalság két pártja közösen rendezett fáklyásmenetet Csány László tiszteletére és a városháza erkélye felett fényes illumi-náció közepette késő éjfélig világított a nap mottója : »Legyen mindenki hű és hazafi! Minek e két szó: legény és atyafi ?« Csány László sikeres kanizsai békítése az egész vármegye ifjúságában az összetartás szellemét tette úrrá, amire igen nagy szükség is volt a csakhamar elkövetkezett időkben. 1848. június 27-ére Nagykanizsára hívta össze Csány László »hivatalosan, de barátságosan is« a zalai járások közigazgatási tisztviselői karát,4) hogy megbeszélje velük a nemzetőrség szervezésére vonatkozólag szükséges teendőket. A tanácskozás eredményeképen a július 3.-i megyegyűlés már rendes honvédsereg toborzásáról intézkedik és zászlót csináltat a nemzetőröknek. Nagykanizsa város pedig Kossuth Lajos pénzügyminiszterhez írt fel ezüstpénzért, hogy a kanizsai sóhivatal be tudja váltani a bankjegyeket.5) Nagykanizsán Babóchay János (ennek fia, a 15 éves János is katonának állott, nagybetegen jött vissza a csataterekről és rövidesen meg is halt.) Kaán Károly és Martinkovics Károly századosok (századosságnak hívták ekkor a *) Zalai Közlöny 1894. óvf. 47. sz. 2) Bátorfi : Adatok Zala vármegye történetéhez, IV. k. 60. old. 8) Halis—Hoffmann: Millénmmi évkönyv. 4) Nóvák Mihály: »Zalavármegye a szabadságharcban« (Zalaegerszeg, 1906.) 6) 1848. v. kgy. jkv. 473. - 49 - 4 Csány László városi képviselőtestületet) voltak a nemzetőr-csapat első parancsnokai. Volt egy lovasuk is a kanizsaiaknak : Benczik Ferenc, akinek ezüst-sarkantyújáról legendák keltek ezidőben. Más módon is kivették részüket a kanizsai polgárok a hazáért való áldozatból. Nagymennyiségű ékszert, pénzt adtak össze a nemzet nagy harcának céljaira. Ralis István egyik írásában érdekes epizódot örökített meg a nemzeti áldozatkészség fellángolásának idejéből. Mikor ugyanis Bertalan belügyminiszternek a magyar pénz ércalapjára adományokat kérő felhívása megjelent, a nagykanizsai izraelita hitközség is felajánlotta értékes, régi arany és ezüst egyházi kincseit. Szekérre rakták a 309 lat ezüstöt és Horsetzky Móricot (egyik leggazdagabb kanizsai orvos volt, híres filantróp, sok gyermeke közül Sándor 1911-ben halt meg, mint a legöregebb kanizsai 48-as honvédtiszt) bízták meg, hogy szállítsa a vagyont érő drágaságokat Budapestre. Háromnapi utazás után Horsetzky jelentkezett a pénzügyminisztériumban, ahol anélkül, hogy megnézték volna, mit hozott, a gyűjtő-pincébe utasították. Mikor Horsetzky a pincében meglátta az egymás hegyén-hátán garmadába szórt, megolvasás, lajstromozás nélkül összehalmozott rengeteg arany- és ezüstneműt és látta, hogy mindarra ott senki még csak nem is vigyáz, szó nélkül visszafordult és visszahozta a rábízott kincseket az utolsó darabig. Jól is tette, legalább Windischgrátznek annyival kevesebb jutott, mikor a magyarok ércalapját elrabolta, — a kanizsai zsidó hitközségnek pedig megmaradtak a gyönyörű műkincsei. * * * A városi és megyei közéletben hatalmas változásokat hoztak a 48-as törvények. Az 1848. május 8.-i megyegyűlésre Nagykanizsa már elküldte a maga érdekeinek képviselőit, 132 nagykanizsai és 200 kiskanizsai polgárt jelöltek ki a megyei képviselőségre. Szónokot is delegáltak, aki a város nevében kijelentette, hogy »Kanizsa városnak 13,000 szabad polgárjai Zala Megye Nemessége eránt méltánylás, becsülés és hálaérzéssel viseltetnek«, mert »e Megye Nemessége ősi jogai nagylelkű feláldozásával évek óta férfias saru küzdött a népnek az alkotmány sán-czaiba minél elébbi bevételéért.«1) Az alkotmány sáncaiba bejutott kanizsaiak 1848 június lo-én gyakorolták először alkotmányos jogaikat : követet választottak. Három jelölt volt : Chernél Ignác uradalmi fiskális, Babóchay János ügyvéd és Boja Gergely, a nagykanizsai tanítóképző volt tanára, később budapesti tanfelügyelő. Mindössze pedig volt Nagy- és Kiskanizsán 700 választópolgár.2) Már a választást megelőző időben dorong és fokos járta, ezért a választás napján pandúrok és nemzetőrök szállták meg a kanizsai utcákat. Délután azért mégis kirobbant a kanizsai virtus. A konzervatív-pártiak, Chernel hívei, féktelen agitációba kezdtek. A kiskanizsaiaknak sem kellett több. A cinktóriumban (a ferencrendi templom körüli térség), nekiestek a Chernel-pártiaknak, akik egy darabig csak nem hagyták magukat, de amikor már a teret övező falak tég- '') 1848. máj. 4. v. kgy. jkv. 2) Zalai Közlöny, 1894. évi. 47—48. sz. 50 - Iáit kezdték bontogatni és a Chernelt éltető tömegbe dobálni, akkor jobbnak látták elvonulni a hadszíntérről. A Babóchay-pártiakat ez a győzelem annyira feltüzelte, hogy nem álltak meg félúton, hanem most meg Boja Gergely híveinek rugaszkodtak neki. Végül is három halott maradt a csatatéren, egy kortesnek kimetszették a nyelvét, a száz körül lévő sebesültek között pedig ott volt maga a választási elnök, Oszterhuber Tarányi József, Deák Ferenc sógora is.1) A választást természetesen elhalasztották június 27-re. Ekkor katonaság fogta körül a választókat, a botokat mindenkitől elszedték. Estére vége lett a választásnak, amiből Boja Gergely került ki győztesen. * * * Míg a választási izgalmak tartották lekötve a város és falu népét egyaránt addig Horvátországból egyre többen menekültek Nagykanizsára. A magyar kormány sem maradhatott tétlenül. A Dráva és Mura vonalára mozgósította a nemzetőr-seregeket, elsősorban a zalaiakat. A határra dirigált csapatok mind Kanizsán masíroztak keresztül. Július elején a majdnem fegyvertelen nemzetőrség, az újonnan toborzott honvédség két zászlóalja, a rendes sorkatonaságból a Wasa és Ernő ezredek egy-egy zászlóalja, valamint két huszárszázad és 16 ágyúból álló üteg táborozott Ottinger Ferenc vezérőrnagy parancsnoksága alatt Nagykanizsán. Ezenkívül a horvátok ellen indított csapatok is mind ide vonultak be elosztás végett. Kapor-nakról 1200 kékgatyás, Tapolcáról 1200 vörös-zsinórzatú vászonzubbonyos, Szántóról 1500 fegyvertelen, Szentgrótról 300 nemzetőr érkezett Kanizsára.2) Nagykanizsán kaszákkal, rozsdás vadászpuskákkal, dárdákkal egészítették ki a bevonult falusiak hiányos felszerelését s miután Csány László és Ottinger a piactéren feleskették őket, útnak indultak Lendvára, az őrvonalra. Csány és Gasparics Márk, tábori lelkész, a Dtüzes barát«, hol Kanizsán, hol vidéken, de mindig a nemzetőrség között forogtak és lelkesítő szavuknak volt is foganatja. Csány nélkül nem igen tudtak megmozdulni a kanizsaiak. Ezért az összeköttetést állandóan fentartották vele, bárhova is sodorta őket a szervező munka kénytelensége. A nemzetőrség után az 1. honvéd zászlóalj, az elite-csapat vonult be Budapestről Nagykanizsára. Ettől fogva szeptember közepéig nem fogyott ki a mulatozás a kanizsai úriházaknál. JELLASICH MEGSZÁLLTA NAGYKANIZSÁT Majdnem szomorú nevezetességűvé tették Nagykanizsát a magyar szabadságharc történetében azok az alávaló tervek, melyeken Ottinger vezérőrnagy törte a fejét. Ottinger együtt katonáskodott valamikor Csány Lászlóval, miközben erős *) Halis : Szines mozaik. 2) 1848. 163. századossági jkv. - 51 - 4* barátság fejlődött ki közöttük. így történt, hogy Csány befolyása alatt, bár őmaga semmiféle lelkesedést a magyarok ügye iránt nem érzett, Ottinger elvállalta a kanizsai nemzetőr-seregek felett a parancsnoklást. Olyan is volt az. Terve az volt, hogy a reá bízott csapatokat mind Kanizsa körül koncentrálja s amikor Jellasieh seregei idáig érnek, — amire egész biztosan és egész jól számított — átjátsza az egész sereget a bán kezére. Erre Jellasieh is erősen számított, akivel Ottinger Varasdon találkozott, ahol is az árulás részletes megbeszélése után tiszteletére nagy lakomát rendeztek. Szerencsére Csány László, Ottingernek augusztus 19-én a csapatparancsnokokhoz intézett napiparancsából világosan látta a készülő merényletet és lépéseket tett a kormánynál, mire Ottinger jobbnak látta sürgősen lemondani a ''parancsnokságról,1) Ottinger utóda gróf Teleky Ádám lett, aki a csapatokat a Dráváig előretolta, hogy Jellasichot feltartóztassa. De Teleky sem bizonyult jobbnak elődjénél, mert Jellasieh és a császár levelére egyszerűen cserben hagyta a magyar ügyet, visszavonult Kanizsáig, sőt a bán kívánságára egészen Keszthelyig,2) A szeptember 13-án tartott megyegyűlés, mely a községenként kiállítandó önkéntes nemzetőrök felől intézkedett3) egyben elhatározta, hogy az önkénteseknek Kanizsára kell bevonulniuk. Kanizsán ekkor már tudták, hogy a bán a város felé közeledik. Irtózatos rémületben ásták el értékeiket a kanizsaiak, vagy hurcolták ki azokat a szöllőhegyek pincéibe, hova asszonyaikkal, leányaikkal együtt sokan kimenekültek. Jellasieh bán 30,000 főnyi szedett-vedett serege 260 terhes szekérrel, 20 ágyúval, szeptember 15-én délben elérte Nagykanizsát. Itt ellenállással nem találkozott, mert érkezésének hírére a Kanizsán volt katonaságot visszavonták előle. Jellasichnak 7 zászlóalja, egy század lovasa és 80 szekér lőpora volt. Jellasieh a >>vár«-ban,4) tisztjei a városban szálltak meg, ahol a bán proklamá-cióit osztogatták, a sereg pedig a városon kívül ütött tábort. Első dolguk volt a városi elöljáróságot 6000 kenyér, 1200 q szalma, 180 q széna, 30 q liszt, 60 q hús, 750 font só, 280 mérő zab, 118 akó bor, azonkívül tűzifa és dohány kiszolgáltatására kényszeríteni, amit ha két óra alatt elő nem teremtenek, a várost irgalom nélkül felgyújtják és a seregnek szabad rablásra prédául bocsátják. Mit tehetett a városi magisztrátus ? Megbízta Kaiser József szállítót, aki Fligelli Auguszt őrnagy nyugtája szerint le is szállított 4826 porció kenyeret, 2240 porció zabot és 850 porció szénát.5) Kilik Péter és Gerencsér György mészárosok ugyancsak nyugta ellenében az igényelt húsmennyiséget,6) a többi nagyobb kereskedők egyebet. A nyugtákat szorgalmasan megőrizték, várva, hogy a harvát sereg, ha az nem, a magyar kincstár, vagy valaki majd kifizesse a szállítottakat. Csak maga Gerencsér 112 pár marhát vásárolt össze hirtelenében (a szorult helyzetnek *) Horváth Mihály : Magyarország függetlenségi harcának története, I. kötet. 2) Gelieh Richárd tábornok: Magyarország függetlenségi harca, I. kötet (1882). 3) 1848. 1926. sz. megyei kuy. jkv. l) Ma : Korona vendéglő és szomszédos uradalmi épület. 5) 1848. 751. v. kgy. jkv. «) 1848. 766. v. k. jkv. Jellasieh 52 megfelelő drága pénzen) és Jellasich hadainak itt tartózkodása napjaiban 49,119 font húst szolgáltatott ki 15,819 forint értékben a horvát seregeknek.1) A kertekben és szőllőhegyekben, sőt a városi udvarokban, istállókban, de ezeken kívül is vandál pusztítást, rablást vittek végbe a szabadjukra eresztett serezsánok. Aki ellenállni próbált, legyilkolták. De nem maradtak adósok a kanizsaiak sem. Főként a kiskanizsaiak nem egy elkóborolt rácot agyonszúrtak, agyonvertek. Négy napig tartott a rác-özönlés, akkor aztán Jellasich 1300 főnyi hátvédet hagyva Kanizsán, tovább vonult hordáival Székesfehérvár irányába, de kisebb-nagyobb csapatok ezután is folyton vonultak át a városon. A rácok közül ekkor is sok elpusztult. A rablások, rombolások miatt elkeseredett polgárok Kiskani-zsán túl elállták az utat és a kocsikról sokat lelőttek. Ezekben a napokban az erélyes Albanich Flórián bíió, Turkovich György és Buváry János esküdtek, Vajay Lajos szállásmester és Cser József őrmester tartották a lelket és a rendet a városban. Jellasich seregében voltak a túrmezei (turopoljei) szabad kerület nemesei is, kiket csak erőszakkal tudtak a rác seregbe kényszeríteni. Ezek magyar érzelmű, szűzmáriás lobogó alatt sorakozott katonák voltak, gróf Josipovics Antal, a lelkes magyar vezetése alatt. Ez a csapat csak Kanizsáig jött el Jellasich hordáival. Itt polgári ruhákat szereztek a kanizsaiaktól, és valamennyien megszöktek csapataiktól,2) amikor azok Kanizsáról továbbvonultak. Innét valamennyien Zalaegerszegre mentek, ahol a derék turmezeieket jelentkezésük után örömmel vették fel a magyar nemzeti őrseregbe.3) NUGENT KIVERETÉSE KANIZSÁRÓL Jellasich továbbvonulása után Kanizsa körül guerilla-csapat verődött össze, amely a rác sereg után sűrűen igyekvő élelmiszer-szállító szekereket és a visszaküldött hírnököket fogdosta el nagy passzióval. Egy ilyen vállalkozás sikerén maguk a kanizsaiak is kedvet kaptak és megtámadták a város környékét duló grani-csárokat, kik közül egy-két tucatot agyonvertek. Amint az élelmiszer-szállítmányok fedezetéül hátrahagyott rácok (mintegy ezren lehettek) észrevették, hogy Kanizsa reájuk nézve felettébb veszedelmes fészekké vált, megerősítést kértek Varasdról, Benkő tábornoktól. Erre szeptember végén az idősb gróf Nugent (Nuzsán) Albert renegát alezredest küldték Kanizsára, több ezer emberrel, 12 ágyúval és teljes szabad hatáskörrel. A városba azonban ezek sem látták tanácsosnak a bevonulást. A kiskanizsai út mellett, a mai gőzmalom helyén ütöttek tábort. Rövidesen megjött Letenye felől az ifjú Nugent is, néhány ezer emberrel, 6 ágyúval és nagyobb élelmiszer-pótlással. Sormás és Kiskanizsa között rájuk csapott a zalai vadászcsapat és nemzetőrök és alaposan megszalasztották őket, zsákmányul ejtve 8 élelmiszerrel zsúfolt szekerüket. Az öreg Nugent küldött 1849. 70. századossági jkv. 2) Zalai Közlöny, 1895. 1—2. sz. 3) 1848. 2046. sz. megyei kgy. jkv. 53 ugyan segítséget elébük Kanizsáról, de az már későn érkezett. Az ifjú Nugent ezután gyakran belovagolt 8—10 főnyi kísérettel a kanizsai városházára, ahol fenyegetésekkel kényszerítette az elöljáróságot újabb és újabb élelmiszerek kiszolgáltatására. Egyszer egy ilyen erőszakos fellépése alkalmával egy feldühödt purger be akart rontani a városháza folyosójáról a tanácsterembe, hogy az ott követelőző Nugent-et lelőjje. Alig tudták az elszánt atyafit megfékezni. Nugent észrevette a dolgot és attól kezdve nem járt be többet a városba, hanem csak kívülről osztogatta ukázait.1) Ekkor már tudták a kanizsaiak, hogy közeledik a segítség: Vas, Somogy, Zala nemzetőrei és önkéntesei. Ezután már Nugent sem követelt több élelmiszert a városiaktól, holott addig a városnak minden reggel 7 órára egyéb élelmiszereken és takarmányon kívül csak húsból 60 métermázsát kellett kiszolgáltatnia. Pénzt persze nem adtak a horvátok semmiért, csak nyugtát. A mészárosok azonban pénz nélkül nem tudtak húst szállítani és nem is szállítottak másként, csak ha a város azt nekik kifizette. Ki is fizette a város a sok ezer ezüst forintot abban a reményben, hogy úgyis kiverik hamarosan a rácokat. Mikor aztán a kanizsaiaknak már a türelmük is kifogyott és megtagadták több napra kért élelem és takarmány kiszolgáltatását, akkor Nugent ágyúztatni kezdte a várost. A bombázásnak megvolt a hatása : Nugent serege megkapta a kívánt porciókat. Kevesebb szerencsével járt a horvát sereg a következő alkalommal, amikor délelőtt kapott még ugyan egy napra való húst, két napra zabot és szénát, de délutánra már négy oldalról kellett szembenéznie a nemzetőrökkel,2) akik Vidos József vezérőrnagy, a vasi nemzetőrök parancsnokának fővezérlete alatt Kanizsa alá táborba szálltak. Palin felől a vasi, Sormás felől a zalai, Sáncnál a somogyi és Somogyszent-miklósnál a keszthelyi nemzetőrök gyűltek össze (számszerint közel 20 000 fő, de ágyújuk nem volt) az előző zivataros éjszaka leple alatt, hogy az álatlános népfelkelés során (a honvédek toborzása a horvát megszállás ellenére is vígan folyt a városban) Kanizsa alá tervezett együttes támadással a várost az ellenségtől megtisztítsák. Nugent, aki ekkor 1300 emberrel és 8 ágyúval rendelkezett,3) táborhelyén nagyon kényelmetlenül érezte magát. Védettebb helyre azonban csak a városon keresztül tudott menni. A városban pedig nagy volt a készülődés a közeli támadásra. Nugent erre töltött ágyúi mellett égő kanóccal vonultatta át seregét Kanizsa utcáin a katholikus temetőig, ahol állást foglalt, de még azon az éjjelen jobbnak látta táborát és ágyúit a zsidótemetőbe átköltöztetni. Itt aztán a zsidó temető téglabástyáin lőréseket vágatott s ezeken keresztül irányozta be ágyúit a városra. Piacra, korcsmába még innét is bejártak néhány napig az ágyúk oltalma alatt. Október 1-én a megyegyűlésen Horváth Vilmos kormánybiztos írásban jelentette, Cser József: Zalai Közlöny, 1895. évf. 2) 1848. szept. 27., megyei kgy. jkv. 3) 1848. 2074. megyei kgy. jkv. Nugent tábornagy 54 hogy Vidos József Kanizsa köré összevont csapatokkal néhány napon belül megtámadja Nugent-ékat.1) Több sem kellett a végsőkig türelmetlen kanizsaiaknak. Október 4-én, Vidos négyfelől elhelyezkedett csapataiba vetett bizalommal, maguk a kanizsaiak kezdték meg a támadást. Ahol érték, megtámadták és lefegyverezték a korcsmákban, utcákon őgyelgő horvát katonákat, a Koronában 5 tisztet, azonkívül sok közkatonát elfogtak. Amikor látták, hogy támadásukra Vidos csapatai nem mutatnak semmi szándékot a beavatkozásra, lovasfutárt küldtek ki Palinba, hogy sürgesse a Kanizsa körül álló nemzetőr-seregek megmozdulását. A zalai nemzetőrség 600 főnyi csapata erre nekirontott a Kiskanizsa végében és a városig húzódó kis erdőben összekötőnek hagyott horvátokra akik pillanatok alatt szétfutottak a szélrózsa minden irányában. A vasiak ugyanekkor a zsidótemető felé "ndultak támadásra, de Nungent tanácsosabbnak látta ellenállás nélkül visszavonulni egészen Lég-rádig a »magiarski becarn (nemzetőrök) elől. A Kanizsa köré támadásra gyülekezett nemzetőr-seregeknek ilyenformán nem mpradt egyéb dolguk, minthogy bevonultak Kanizsára, átvették a barátok klastromának folyosóin felhalmozott élelmiszerekből, 2 ágyúból, temérdek fegyverből, ruhából álló zsákmányt s a 113 foglyot, majd 81 horvát halottat elföldeltek. A kanizsaiaknak nem is volt halottjuk.2) Néhány nap múlva Grácból megszökött 104 Sándor-huszár és hazajött Kanizsára, hogy ők is a magyar hazáért harcolhassanak. Itt lelkes ünnepléssel fogadták a derék vitézeket, kik később Perczel seregében tüntették ki magukat. A numerusokat járó tanácsosok első szóra kapták minden házban a huszárok lovai részére kirótt 2—2 porció szénát és szives örömmel maga vitte azt mindenki a városgazda pajtájába.3) A kanizsaiak megörültek a rendes sorkatonaságnak, kik még hozzá huszárok is voltak és semmi áron nem akarták őket a városból tovább engedni. Minthogy azonban a Sándor-huszárokat Nagykanizsán visszatartani nem lehetett, t>egy pár zászló ál magyar katonaságok kért a város a hadvezetőségtől. Az október 7-iki megyegyűlés a Vidos nemzetőreinek elszéledésével megüresedett Nagykanizsára az önkéntes sereg őrnagyát, Gyika Jenőt és Csuzy Pál, Deák Lajos, Gsillagh László és Inkey Kázmér századosok seregeit küldte a városparancsnok, Pálocsay őrnagy rendelkezése alá.4) NAGYKANIZSA HARMADIK MEGSZÁLLÁSA A Muraköz megtisztítására indult Perczel Mór tábornok simontornyai győzelmes csatája után, 3000 katonájával és 12 ágyúval október 16-án vonult be Nagykanizsára. Itt a zalai önkéntes nemzetőr-zászlóalj (a későbbi 47. zalai zászlóalj) is csatlakozott seregeihez, hogy pár nap múlva valamennyien Lete-nyére induljanak. Velük ment Babóchay százados vezetésével a kanizsai őrség is. A horvátok és a császári seregek egy része ekkor Kotorinál, más részük Nugent !) 1848. 2074. megyei kgy. jkv. 2) 1848. 195. századossági jkv. 3) 1848. 192. százados-sági jkv. 4) 1848. okt. 7. megyei jkv. 55 vezetése alatt Letenyénél állott. Nagykanizsa pedig teljesen katonaság nélkül maradt. Városi őrséget verbuváltak mem nemzetőr becsületes lakosokból«, akik éjjel is szolgálatot tartottak. A megyei bizottmány utasította Nagykanizsát, hogy m haza védelmére 40 önkénytest« állítson és ezeknek ruházatra és »kézi-pénzük összesen 1040 forintot fizessen. A város a katonákat ki is állította, csak pénze nem volt, miért is az 1040 forintot a tanácsosok szedték össze utcánként a lakosságtól.1) Az áldozatkészség igen nagy volt. »A századosság jelhatalmazta a kir. biztos által kinevezett állandó bizottmányt, hogy a haza megmentésére szükséges rendéleteket tehessen, a szükséges költségeket a városi pénztárból, sőt ha kéli, kölcsönképen is utalhassa, felvehesse.«2) A kanizsai nemzetőrök, mikor Perczel hadai hidat verve átkeltek a Murán, hídőrségnek maradtak vissza és ők szállították időnként hátra a fogoly-transz-portokat.3) Nagykanizsán ekkor csak a foglyok és sebesültek forgalma jelezte a háborút. A barátok zárdájának 15 szobáját kórháznak alakították át. Perczel Mórnak a Mura mentén a téli hidegben küzdő serege részére egy december 20-án kelt nyugta szerint t,555 pár fejér ruha neműeket, mégis 24 gatyát és 15 inget« adtak át, amit Nagy- és Kiskanizsán gyűjtöttek össze a lakosság körében.4) December végén Kossuth és Csány felhívására Kanizsa körül is megalakult egy 5000 főnyi mozgó nemzetőrség (guerilla-csapat) a horvát határ fenyegetésére. Mikor a szerb felkelés Windischgratz seregeinek oltalma alatt mégegyszer erőre kapott, Kanizsát is újra megszállták a horvát csapatok, melyek ez alkalommal is a berekben ütötték fel ágyúkkal jól felszerelt táborukat. Az idősebb Nugent tábornagy és Burits császári tábornok indultak meg 6000 főnyi sereggel Kanizsa ellen. Alig érkezett meg 1849. január 13-ára a szállást, császárhűséget és feltétlen engedelmességet követelő értesítés Nugenttól, a Kanizsán található összes katonaság Palocsay vezetésével nyomban kivonult a városból és útnak indult Kaposvár felé. Burits január 15-én már Kanizsán adta ki rendeletét, mely szerint »Kanizsa város lakossága 48 óra alatt 20,000 forintot húszas pénzben a tábori pénztárba bankjegyekért fizessen be, ellenkező esetben büntetésül a Város 20,000 ezüst forintot bankjegyekben lészen köteles befizetni«. A város a vagyonosabb polgáraitól szedte össze a megfelelő mennyiségű ezüstpénzt a váltó-forintokra való kényszerű kicserélés végett.5) Nugent és Burits csapatai a Dahlen altábornagy vezetése alatt álló Drávántúli csapatok csatlakozásával 9000 (Cser József szerint 13,000) főre szaporodtak.6) Ennyi katonaság nyüzsgött Kanizsán, a felsőtemplom tornyára és a városháza erkélyére pedig felkerült a fekete-sárga lobogó. Január 19-én Burits generális kiadta a kanizsai városi tanácsnak Kossuth Lajos és felesége, Meszlényi Terézia körözőlevelét és elfogató parancsát. Burits János generális rövidesen a soproni kerület (melybe Zalával együtt kilenc vármegye tartozott) katonai parancsnoka lett és Sopronba tette székhelyét. 1848. 188. századossági és 741. v. kgy. jkv. 2) 1848. 193. századossági jkv. 3) 1848. 743. v. kgy. jkv. 4) 1848. 812. v. kgy. jkv." 5) 1849. 19. sz. v. kgy. jkv. «) Gelich: Magyarország függ. harc. II. kötet. 56 Nagykanizsán közben mnnkában volt a haditörvényszék. Erről jegyezte fel Cser József a következő érdekes epizódot : A becsehelyi kanász egy alkalommal többedmagával megtámadott valami katonai futárokat. A merénylet nem sikerült, a kanászt, a becsehelyi téglást és még három más legényt elfogtak. A kanászt és a téglást (utóbbi különben német volt) a haditörvényszék golyó általi halálra ítélte. A téglás sírt, jajgatott, a kanász szótlanul készült a halálra. Meghurcolván őket a vesztőhelyen, csak a halálfélelmet állatták ki velük, aztán szabadon eresztették őket. Több kanizsai megkérdezte ezután a kanásztól : »Ugye, többet nem tesz ilyesmitU A kanász nagy lelki nyugalommal válaszolta : »Nem ám, amíg nem lehet!« Nugent március elején Eszék ellen vitte kanizsai seregét s csak néhány száz főnyi örséget hagyott hátra. A kanizsaiak ugyanis most már csendben, megadással tűrték sorsukat. (Még a Burits által a városra kivetett 8000 forint hadisarcot is kifizették, csakhogy a várost a pusztítástól megóvják.) így volt ez Nugent kivonulása után is egészen addig, míg április 10-én Klanz Boldizsár asztalos műhelyében az őrség oda beszállásolt katonái agyon nem lőtték egy házbeli, Horváth Ferenc nevezetű lakatos 7 éves kisfiát, amiért az a Kossuth-nótát dúdolgatta játszadozás közben. Az egész város fellázadt a vandál gyilkosságra, az egész helyőrség pedig a fenyegető hangulat elől kivonult a temető közelébe és ott elsáncolta magát.1) A temetés napján csak Albanich városbíró közbelépése mentette meg az őrséget az agyonveretéstől. A megszálló csapatok tisztikara is hozzájárult a fiúcska temetési költségeihez.2) Pár nap múlva megérkezett a segítség : Stillfried vezérőrnagy párezer katonával és 6 ágyúval. Hiába citálta azonban a generális maga elé a városi magisztrátust, az nem jelent meg előtte, — hiába adott ki halálfenyegetéses rendeleteket, — a kanizsai nép, ha máskor nem, éjszaka tépte le a falragaszokat és letépte a schwarz-gelb zászlót is a városházáról. Stillfried nyomoztathatott hetekig a tettesek után, sohasem került kézre egy sem. Hogy mekkora lehetett a katonaság nyüzsgése Kanizsa körül s hogy mi mindent fel nem használt a városi elöljáróság osztrákgyűlöletének csendes demonstrálására, azt ékesen bizonyítja az alábbi jegyzőkönyv : »A helybeli Kir. soó hivatal megkeresésére hiteles bizonyságlevél kiadatni rendeltetik, hogy f. évi Május hó 21-én a Császári katonaságnak Kanizsáról történt elvonulását követő napokban a közlekedési utak Somogy Megyében összesereglett és Kanizsára is bevonult népfölkelők és nemzetőrök által annyira el voltak zárva, hogy a helybeli kir. soó hivatalnak teljes lehetetlenség volt a kincstárt illető pénzeket ezen városból tovább szállítani.«3) A folytonos háborúskodás annyira megcsökkentette az ipari munkalehetőségeket is, hogy a mesterek a legnyomorúságosabb bérek mellett tudtak csak segédeket alkalmazni. Ezért a városi tanács állandóan szigorú büntetésekkel küzdött a kontárság ellen, másfelől, nehogy a mesterek a legények munkaerejét és ráutaltságát kizsarolják, elrendelte pl. az építőiparban, hogy »egy legénynek napidíja a mestergarasnak is betudásával, 1 ft. 30 kr. váltóczédula, egy palléré pedig Zalai Köz-öny 1895. 2) 1849. 274. v. kgy. jkv. 3) 1849. 566. v. kgy. jkv. 57 2 ft. Vcz., mely meghatározott napidíjért kötelesek az ács, kőműves és cserepes legények Szt György naptól egész Kis-Asszony napig reggeli 5 órakor a munkát megkezdeni és estvéli 7 óráig folytatni«.1) A csődök és egyéb perek felvételét a városi tanács 1849. május 21-én a háború tartamára beszüntette.2) A magyar fegyverek tavaszi diadalainak sorozata következtében a Dunántúlról májusban kezdték kivonni az osztrák megszálló ármádiát. Május 20-án éjjel Stillfried is, a legnagyobb csendben, egyszerűen eltűnt seregével Nagykani zsáról. A megye ugyanekkor sürgősen megkezdte az újoncozást. Maga a város adóba vetett ki lakosaira 2300 forintot, hogy a megyegyűlés által Kanizsára kivetett 60 újonc kézipénzét és felszerelését elő tudja teremteni. Gsertán Sándor kormánybiztos rendeletére minden 20,000 forinton felüli vagyonnal bíró lakosnak egy-egy vadászt kellett állítania a haza védelmére, azt fegyverrel és 3 havi fizetéssel ellátnia. (A kincstári fizetés 8 krajcár és 3 font kenyér volt naponta.) A vagyoni cenzus szerint való katonaállítás lebonyolítását külön bizottság végezte Nagykanizsán.3) A falvak népfelkelői is csapatosan vonultak be Kanizsára papjaik vezetésével. Itt aztán kiderült, hogy ember még csak volna szép számban, de nincs jegyver, nincs lőszer, nincs ágyú. Míg a nagy zűrzavarban folyt a szervezkedés, addig júliusban az orosz henger megindult az ország keleti határain. Az osztrák is lélegzethez jutott és a hó közepén Knezevits ezredes átlépett a Murán, betört Zalába, egyenest Kanizsára, ahol összpontosította csapatait. Egy hónapig ki- és bemasirozás színhelye volt a megrémült Nagykanizsa. Közben a kolera is felütötte fejét a városban. Különösen a szegényebb nép közt, a perifériákon pusztított a rettenetes veszedelem, úgyannyira, hogy a város az egyes kolerás utcák részére külön ápolónőket volt kénytelen felfogadni, mert voltak olyan házak, ahol valamennyien megbetegedvén, az sem volt, aki a betegeket táplálta volna.4) Knezevits félszázad katona fedezete mellett benn lakott a »vár«-ban, hadosztálya 6 ágyújával a réten tanyázott. A várakozásteljes csendet csak egy komolyabb epizód zaja zavarta meg. Nosz-lopy Gáspár somogyi kormánybiztos július 16-án csupa huszárvirtusból egy kanizsai huszárkáplárját, Blazinits Ferencet tizenhatodmagával portyázni küldte Kanizsa felé, hogy ijesszenek rá a németre. A patrull alkonyatkor sebes vágtában át is törte magát a Rózsa-utcai kerteknél tanyázott előőrsökön, a 30 rác futott, amerre látott. Mikor az utca népe meglátta a vágtában közelgő magyar huszárokat, egyszerre felbuzdult mindenkiben a harci kedv az ellenség ki verésére. Rögtön félre akarták verni a harangokat, hogy harcra tüzeljék vele a lakosságot, ebben azonban Albanich városbíró megakadályozta őket. A tömeg erre hirtelen indulatában a városbíró péküzletének esett és azon töltötte ki a bosszúját. A huszárok addig egyenest a »vár« kapuja elé vágtattak, ahonnét azonban Knezevits, '') 1849. 232. v. kgy. jkv. 2) 1849. 371. v. kgy. jkv. 3) 1849. 450. v. kgy. jkv. 4) 1849. 532. v. kgy. jkv. 58 látva a fenyegető helyzetet, a huszárok és a hozzájuk szegődött tömeg közé lövetett. A csatazajra a berekből is megszólaltak az ágyúk és ontották a tüzet a városra. Két halott és több sebesült maradt az utcán, mire a tömeg eloszlott és a huszárok is elvágtattak.1) Ekkor már újra Kanizsán van Buries tábornok is és innét küldi kiáltványát ))Nemes Szala Vármegyéhez« a legszigorúbb rendszabályokkal a »lázadó« magyarok ellen2) a következőképen : Nemes Szala- Vármegye! Kanizsa, július 19-én 1849. A cs., kir. Styriai hadseregének első őrcsapatjával előre nyomultam, a Vármegyébe, hogy a rend, jogosság, béke és biztosság ismét visszaszereztessék mindazok számára, kik a királyi párthoz szítnak, mondom ismét, mert meggyőződve vagyok, hogy nevem még ösmérve a Vármegyében, s fönnáll még azon emlékezet, mely szerint csendszerető lakosoknak már egyszer ótal-mat és békét nyujtám. Elrendezéseim a Vármegye lakosainak viseletétől függeni fognak. Mindenekelőtt parancsolom, hogy a lázadók kormányának akármiféle igazgatósága tüstént föloszoljék, az ellenszegülő minden vagyonától megfosztatni és a katonai ítélet alá esni fog. A népfölkelés haladék nélkül föloszoltassék s a földmívelő és egyéb munkás nép dolgai ellátására haza bocsáttassék. Hadseregemhez egy feljogosított vármegyei tisztviselő küldessék, az élelmezés — mély előbb quietáltatni, aztán megfizettetni fog, — rendes viselésére. Ahol hadi osztályaim, parancsolatjaim elleni cselekvésre találnának, a felelősség terhe, a legszigorúbb büntetés és ezreknek átka csak azokra néhez-kedni fog, kik a haza végvesztére, egy gyalázatos szándékú pártnak eszközül szolgálnak. Ismerve van a nép előtt, mily fegyelmet katonáim tanusítának, mikor a lefolyt 1848. évi december havában ott a Vármegye Szék városában, Szala Egerszegen voltak, s mindezen kímélő bánásmóddal, most is Mura vizén átmenete s Kanizsa félé elő nyomulásakor, a nép iránt lettek volna, ha elcsábított vakmerők fegyveres kézzel ellen nem állanak. Azért is mind a szerencsétlenség és baj, mély a helységeket érte, csak a lázadók ezen nyomorult kolomposaira a felelősség súlyával esik. báró Burits Emil. Albanich városbírónak is volt könyörögni valója, amíg a keményszívű Buritsot sikerült eltéríteni attól a szándékától, hogy a Noszlopy-huszárok bravúrjával kapcsolatos események miatt pár kanizsai polgárt fel ne akasztasson és a városon 50,000 forint hadisarcot be ne hajtson. A másnap Eszékről visszaérkezett Nugent tábornok*már megelégedett annyival, hogy 20,000 forint büntetést szabott ki a városra. A város könyörgött, folyamodott a rettenetes összegű büntetés *) Cser József leírása. 2) Bátorfi : Adatok Zalamegye történetéhez, IV. k. 168. o. 59 elengedéséért, de Knezevics 478. szám alatt írott levele kurtán értesíti a várost, hogy a büntetést el nem engedik, ellenben ha azt a város 6 nap alatt be nem fizeti, akkor a következő 14 napon belül 30,000 forintot fognak a városon behajtani. A város, amelynek minden anyagi erejét, pénzét és élelmét felélte a folytonos tömeges katonatartás, deputációban elment még Nugent elébe is, hogy őt engedékenységre bírja.1) Minden könyörgés hiába volt. Nagykanizsának a 20,000 forintot meg kellett fizetnie. Annyit Ígértek meg csupán a későbbi esztendők ez ügyben járt küldöttségeinek, (még 1862-ben is járt ilyen küldöttség Bécsben és Budán) hogy be fogják számítani a sarcot a Jella&ich-féle károkkal és szolgáltatásokkal együtt a város adójába. Zalamegye ezzel az újabb megszállással teljesen osztrák uralom alá került és megkezdődött a bosszúállás műve. Kanizsát július közepétől elözönlötték és teljesen félélték az egymásután érkező császári csapatok, melyeknek zöme csak augusztus vége felé vonult tovább Knezevits egész seregével Tapolca felé. OSZTRÁK URALOM ALATT Nagykanizsán Kulmer őrnagy, az itteni határ-zászlóalj parancsnoka hajtotta végre Knezevics dandárparancsnoknak Keszthelyen kelt parancsait. Az őrnagy 571. sz. parancsára Sandveber József, Bernáth Márkus, Davidovits György, Háry István tanácsosok, Tóth Lajos főjegyző, Wlassics Eduárd jegyző, Kaan Károly, Brunner József és Rozenberger Izrael századossági tagok négy napon át szedték össze a magyar bankót és azt átadták Stengel őrnagynak, a város katonai parancsnokának.2) Az első négy nap 22,792 frt. 45 kr. Kossuth-bankót eredményezett.3) Az augusztus 13-iki országos vásár alkalmával féllázadt a kanizsai piacon a nagyszámban besereglett falusi nép a Kossuth-bankók miatt, sehogyan sem tudva beletörődni azok érvénytelenségébe. Kulmer ugyanis járőröket rendelt ki a vásárba, melyek akárkinél magyar pénzt láttak, azt elkobozták, tulajdonosaikat pedig bekísérték. A többezer főnyi vásáros tömeg erre felzendült, nagy verekedés, csete-paté támadt. A helyzet egy-kettőre olyan komolyra fordult hogy Kulmer jobbnak látta sürgősen kihirdettetni, hogy magánforgalomban mindenki mindenféle pénzt elfogadhat. Ezután a vásár nyugodtan folyt tovább.4) A Kossuth-bankók összeszedését ettől az incidenstől függetlenül is folytatták tovább, úgy hogy egy szeptemberi vasárnapon többszázezer forint értéket képviselő bankót éget tek el nyilvánosan.5) Sok kanizsai polgár lett koldusszegény ezen a vasárnapon. Az elfogatások napirenden voltak. Kit a szabadságharcban való bárminő részvétel, kit elejtett szavak, besúgás, kit be nem szolgáltatott Kossuth-bankó vagy fegyver miatt hurcoltak meg a kétfejű sasos önkény martalócai. Fegyvert sem volt szabad tartania semmiféle címen a polgárságnak. Karácsony táján Burits rendeletére a polgárságnál található mindenféle fegyvert összeszedtek és az egészet Zalaegerszegre szállították.6) A hivatalok tehetetlenek voltak az erőszakkal szemben és ''ahol csak tudtak, szabotáltak. A haditörvényszék pedig munkában volt pihenés nélkül. 1849. 109. századossági jkv. 2) 1849. 559. v. kgv. jkv. *) 1849. 600. v. kgy. jkv. 4) 1850. 311. v. kgy. jkv. «) Cser József feljegyzései. «) 1849. 843. v. kgy. jkv. 60 — Novemberben a városi tanácsnak is igazolnia kellett a »rebellis éraa alatt tanúsított viselkedését.1) Az okos opportunitás diktálta a városi képviselőtestületnek itt következő válaszát. »A Cs. Kir. főhadi parancsnokságtól érkezett és Zala Megye első alis-pánya által közlött abeli rendeletre, miként viselte Kanisa Város Tanátsa magát a pártütő kormány irányában különössen 1848-ik évi 8-ber (október) 8-tól kezdve, jött-e a pártütő kormánytól hivataloskodás folytatására szólító rendelet, tett-e esküt valamely hivatalnok, vagy adott-e térítményt a magyar pártütő kormánynak, a Tanács részéről válaszoltatni rendeltetik, hogy Kanisa Város Tanácsa az uralkodó ház eránti tiszteletről soha meg nem felejtkezvén a Cs. Kir. katonaságnak hozzá érkezett rendeleteit mindenkor foganatosította és azoknak engedelmeskedett, a magyar pártütő kormánynak rendéleteit ellenben egyedül akkor foganatosította, midőn a város a cs. kir. katonaságtól elhagyatva lévén, a városban vagy ennek közeliben magyar katonaság volt. A v. Tanács a pártütő kormánytól hivatal folytatására szólító rendélelet soha nem kapott, sem esküt nem tett, sem pedig térítvényt magáról nem adott. Mely válaszban egyszersmind megemlítendő lészen, hogy a v. Tanácsnak a cs. kir. katonaság irányában tett viseletéről Ö Ex. Gróf Nugent táborszernagy, Knezevits ezredes és Glavasch György térparancsnok urak kimerítő és a Tanácsra nézve dicséretes meg ösmerést adni fognak a A városban állomásozó császári katonaság továbbra is igyekezett minél jobban szipolyozni a »rebellis« magyar városi lakosságot. Császár József alezredes a részére rekvirált 6 szobás lakás teljes berendezését is követelte a várostól. Erre elegendő pénz az egész városi kasszában nem volt, így sokáig húzódott az ügy, mígnem a város az 1848. szeptemberi Jellasich-átvonuláskor kiszolgáltatott rengeteg élelmiszerért utóbb kapott kincstári térítést vette ki a takarékpénztárból és azon rendezte be Császár alezredes »standesgemass« lakását.2) A katonaság élelmezésére szükséges pénzt Zeisberg tábornok a város útján hajtatta be a lakosságtól. Aki nem fizetett, azon egyszerűen végrehajtatták, íme a városi vezetőség egy elszámolása3) a katonaság élelmezési kiadásokról : »A kenyérporciók beszerzési és megtérítési ára között differencia................................................1747 frt 37 kr bankjegyekben a katonai parancsnokságnak átadatott 1136 ,, 30 ,, be nem folyt a kivetésből..................................999 ,, — ,, 6 q széna Kiskanizsára katonáknak ....................6 „ — ,, 6 szoba bútor alezredesnek ................................1000 ,, — ., az újoncok kézipénzére felvett kölcsön törlesztésére ... 2300 ,, — ,, ennek kamataira..............................................138,, — ,, ugyanilyen célra vett kisebb kölcsön törlesztésére . . 148 ,, — ,, Összesen........................7474 frt 67 kr 1849. 654. v. kgy. jkv. 2) 1849. 636. és 820. v. kgy. jkv. 3) 1849. 181. századossági jkv. Ezzel szemben a Jellasich-sereg élelmezéséért kapott térítésből a még ki nem fizetett kereskedők számláinak kiegyenlítése után maradt a városnak 4048 frt. 16 kr.-ja (ezt tette be a takarékba). Az így előállott differenciát tehát megint csak a városi lakosságra kellett kivetni és behajtani. Az elnyomatás keserű esztendeiben Kanizsa is együtt szenvedett a többi magyar városokkal. Sőt talán még többet is szenvedett, mint a legtöbb város, mert rajta most nyilt a legjobb alkalom, megbosszulni a nyakas magyarságát. A bosszúra bőven nyílott alkalom. Legelsőben is egy kanizsai honvéd-századost, Pataki Tiringer Mihályt Bécsben kivégezték. A kanizsai gimnázium négy piarista tanárát haditörvényszék elé állították. Ezeket 1852. április 3-án vitték el Sopronba és minden instanciázás ellenére is csak kettő (Pollák János és Dolmányos György) látta viszont közülük a kanizsai gimnázium katedráját.1) Majd egymásután szüntették meg a város hivatalait, elvitték iskoláit, keresztül húzták a megvalósulás legjobb útján elindult terveit. A multakon okulva különösen a fiatalságot igyekeztek megrendszabályozni, nehogy a márciusi ifjúság szelleme mégegyszer veszélybe döntse a kétfejű sas büszke országlását. A Nagykanizsán 1844. óta fennállott »Ifjú TársulaU-ot 1852-ben feloszlatták,2) Még a ruházkodás regulázása terén kiadott rendeleteket is a politikai félelem diktálta. »Sok fiatal emberek által viselő fekete kalapokoni pántlikáknak hordozása betiltatik« és »kerék kalapoknak viselése egyedül a lovászoknak és kocsisoknak engedtetik meg.«3) Napirenden volt, hogy a közigazgatási hatóságok volt honvédeket vagy »forradalomban résztvett egyénekeh köröztettek. A kanizsai városi tanácsnak stereotip válasza volt minden ilyen irányú hivatalos megkeresésre : » .. itt nem találtatnak.« Nyakra-főre kellett kiadnia a városnak politikai megbízhatóságra, a 48-as napokban tanúsított magatartásra vonatkozó bizonylatokat. Ezek a bizonyítványok kivétel nélkül arról tanúskodnak, hogy Kanizsán mindenki megőrizte dinasztiahűségét és »tudomásunk szerint« senki »lázadó« nem volt. A kanizsai polgárokról kiadott sok jó bizonyítvány ellenére sem lehettek az udvarnál valami jó véleménnyel Nagykanizsa »hívségérők. Hiába tartott a város Te Deumot, fáklyásmenetet, hiába durrogtak álló napon át mozsarak 1753. márciusában, amikor I. Ferenc József felgyógyult az ellene elkövetett merénylet után.4) Hiába akarták a herceg volt kuriális fundusaiból kihasított, házakkal már nagyrészt beépített 1000 négyszögölnyi teret Ferenc József térnek elnevezni. Kanizsa kegyvesztett volt, még arra sem kapott engedélyt, hogy egyik terét az uralkodóról nevezze el.5) 1852. 279. és 306. v. kgy. jkv. 2) 1852. 613. v. kgv. jkv. 3) 1852. 275 J/2. és 286. v. kgy. jkv. 4) 1853. 378. v. kgy. jkv. 6) 1853. 1229. v. kgy. jkv. 62 VÁROSI KÖZIGAZGATÁS TÖRTÉNETE 1. A VAROSHÁZA ÉLETE meddig Nagykanizsa a magyar történelmi rendeltetés karakterisztikus részeként, mint vár állta Kelet és Nyugat öoszecsa-pásának évszázados viharait, addig a városi fejlődés csak nagyon másodlagos és szabálytalan grafikonnal volna jellemezhető. A városi élet, a békés polgári fejlődés akkor kezdett kibontakozni, amikor a város kikerült Mars vészterhes plánétájának árnyékából. Amikor 1690-ben Nagykanizsa vára végleg felszabadult a török uralom alól, akkor az addig hol török, hol magyar, hol pedig egyszerre mindakettő kedvére táncoló városi közigazgatás határozott irányban indult meg a fejlődés felé. A török uralom alól való felszabadulással lett csak először igazán érték a munka, a szerzés, a fejlődés, ami maga után vonta a közösség ügyeinek intézésére szolgáló rendszer és apparátus fokozatos, lassú tökéletesedését is. KANIZSA »SZABAD KIRÁLYI VÁROS« Nagykanizsát városi pályafutása legelején szabad királyi városnak mondják egykorú feljegyzések. 1690-ben ugyanis, a török kiverése után, egy hármas királyi bizottság érkezett Kanizsára és a várat a várossal és határával együtt újra a magyar szent korona birtokába vette, majd kapukkal elválasztva Somogy- és elkülönítve magától Zalavármegyétől is,1) mint szabad királyi várost bízta rá az itt lakozó polgárságra. (».. . cum Suis Portis a Comitatibus Simegh & Szaladien. distincta, et ut Libera Regia Civitas civibus inpopidata.«) így írja le ezt a nagykanizsai városi levéltár legrégibb írott emléke, az 1690-ben megkezdett városi protocollum, amely 261 oldalával 1690-től 1755-ig, tehát 65 esztendeig elegendő volt a város minden írásba kívánkozó ügyének befogadására.2) Az idézett bejegyzés már Halis István figyelmét is felkeltette, amikor is két- Raths-Protocoll 1690. 46. old. 2) Ma a városi múzeum őrzi a kutyabőrbe kötött emléket. 63 kedéssel irja,1) hogy »Kanizsát szabad királyi városnak írja a feljegyző«, rábízva a város történetírójára a kérdés tisztázását, később pedig2) annak a gyanújának ad kifejezést, hogy a szóbanforgó, öt teljes oldalra terjedő bejegyzés egészében hamisítvány. Tény az, hogy az említett Canisa című, latin nyelvű, látszólag 1690. és 1703. év közötti időből kelt, de dátum nélküli bejegyzést későbben csempészték be a protocollumba. Előtte az összes bejegyzések 1690-ből keltezettek, utána az 1703. évvel folytatódnak. Előtte is, utána is az összes feljegyzések német nyelvűek, ez az egyetlen latin bejegyzés, holott városi jegyzőkönyveinket csak 1737-ben kezdték latinul vezetni. Sikerült azt is megállapítanom a jegyzőkönyvben 65 éven át váltakozó írások alapos vizsgálata után, hogy a Canisa című feljegyzés Gasparus Moszier nótárius kezemunkája, akinek a nevével 1725-ben találkozunk először, amikor még Stadt-Schreiber volt és akit évi 40 frt sallariummal 1720 vagy 1721-ben választottak meg a város jegyzőjévé, mely tisztségben találjuk 1755-ig, amikor is Stauer Ignác váltotta fel. A vitatott bejegyzés az 1748 1752. évek valamelyikéből származik. A behamisításra kiváló alkalom volt valamelyik nótárius hanyagsága, aki az 1690 után következő évek ügyes-bajos dolgait nem jegyezte be a protocollumba, hanem pár oldal üres helyet hagyott azok későbbi pótlására. A behamisításra valószínűleg valamelyik földesurával folytatott pörben volt szüksége, nem is a városnak, hanem bizonyára a földesúrnak, mert az ebben lefektetett statutumok pld. csak a főbenjáró bűnök kivételével határozzák meg a város bíráskodási jogát, holott Kanizsa körömszakadtáig harcolt a kamarától nyert ius gladii megtartásáért és valóban, még 1716-ban is, ugyanezen Raths-Protocoll 71—76. oldalának tanúsága szerint, egy gyilkosság ügyében halálos Ítéletet hozott. 1714-ben pedig, október 19-én Molnár Mariskát máglyahalálra ítélte, ami lehetetlen volna, ha a szóbanforgó statutumok valóban a város hivatalos feljegyzései lennének az 1690. és 1703. évek bármelyikéből. Hogy azonban ennek az antedatált jegyzőkönyvnek a »szabad királyi városa névre vonatkozó megállapítása a hamisítás ellenére is helytálló, azt bizonyítják más, több hitelt érdemlő feljegyzések, így a város későbbi felszabadítási pere során, a megyei levéltárban talált oklevél, amely 1712-ben Kanizsát még határozottan szabad királyi városnak jelöli meg,3) A szabad királyi városok tudvalevőleg úgy keletkeztek, hogy valamely község megváltotta magát a földesúri joghatóság alól, királyi kiváltságként függet-leníttetett a vármegyétől, a kincstárnak adózott s így a legtöbbször rettegett uraságok helyett, a király lett a földesura. Kanizsa megváltotta magát, adózott és a király földesúri jogát gyakorolta is. A legelső, 1690. június 16-iki, a magisztrátus megválasztásáról szóló jegyzőkönyv tanúsága szerint egy királyi bizottság funkcionált a községi tisztikar megválasztásánál. Ugyanezt erősíti meg a városnak 1790. június 8-án kelt, hűbérpörében az országgyűléshez beadott terjedelmes felirata, amelyben a következőket írja : *) Zalai Krónika II. 110. old. 2) Zalai Krónika IV. 296. old. 3) A városi levéltárban ezidőszerint még nem lajstromozott, eredetüeg dátummal és számmal el nem látott eredeti fogalmazvány írja ezt a felszabadítási perek egyik beadványában. — 64 »Kanisa Várossá. . . Legelsőben a Töröknek 1690-dik esztendőben lett ki veretteiése után, az akkor Uralkodó Fölséges első Leopold Király paranisolatjábul mint fegyverrel ujjonnan nyertt Helyre le küldött Neo-Aquistica Commissiók által—Pest és Buda hasonló Neo-Aquirált városokhoz képest regüláltatott. Ezen Commissio által Malom, Serház, Bor-árulás, Mészár szék, vám, Erdő, és az egész Határ, azon föllül Ispitály Háznak való fundusok a városi Magistrátusnak Civilis és Criminális Jurisdictiokkal edgyütt, Hazához és Fölséghez mutatott s meg ditsért hivségekért és sok szenvedésekért adattak s assignáltattak. Fölséges Leopold Király Kanisaiaknak, mint Szabad Királyi Városbélieknek tulajdon Subscriptioja és petsétje alatt irtt Privilégiumot adott, és abban is más Királyi Városbeliekhez képest Szabad Királyi Városbelieknek nevezte, Budai Gamerális Administratio Bellicus Commissárius, Bél-licum Gonsilium, Tttes Nemes Szala Vármegye mint Királyi Városbélieknek irtt, Nemességgél insurgáltak Temesvárrá, magok költségein Szekereket, Béreseket, és vonyós Marhákat állítottak. 1741-dik esztendőben Mlgos Gróff Eszter házi Palatínus által Katonák ki állittására requir áltattak, Báró Grasics első Földes Ur által Szabad Városiaknak é-smértettek, és Különös Porta alatt voltak« Országos vásárait Kanizsa is évenként négyszer tartotta, a szabad királyi váró sok mintájára. Mindezekkel szemben tény, hogy maga a város legrégibb jegyzőkönyveiben egyetlenegyszer sem említi szabad királyi város voltát. Az 1714 október 19., majd november 11-iki jegyzőkönyvek kiváltságos városként (priviligierte Stadt) jelzik Kanizsát. Ekkor azonban már egy évtizede Grasics báró volt Kanizsa földesura és három év múlva már jogaik védelméért megtették a kanizsai pur-gerek az első instanciát a király elébe. így tehát a büszke szabad királyi városi cím csak addig tartott, amíg a sok harc dúlta város termelő, alkotó munkára berendezkedett : 1690-től—1705-ig, az első uraság bevonulásáig és talán még néhány esztendeig, amíg Grasics báró az új kiskirályságba belemelegedett. Ettől fogva Kanizsa kiváltságos városi (oppidum privilegiatum) címét megtartotta egészen a rendiség megszűnéséig. A felszabadulás után 1690 június 16-án alakult meg Kanizsa város tanácsa a következőképpen : »Raths-protocoll, gehalten den 16. Juni anno 1690. In festgesetztem Dato sind in den ersten Raths-Session erschienen und habén Ihre erste Raths-Session in wirklichen Prozess genommen nach beschriebene ange-stammt von der Kaiserlichen Commi-ssion neu erwáhlte Richter und Rath, benanntliche: Herr Andreas Gecrg Stadtrichter Herr Michaél Zvetanik H. Jacob von Lombardén H. Johann Joseph Schober H. Jacob Klingentrat H. Georg Wellawik 65 H. Ladislaus Fodor H. Jacob Kniedl II. Johann Georg Scheffer H. Johannes Liebreich II. Peter Paul Simbrursky.« A városi közigazgatás szervezete tehát a bíróból és tíz tanácstagból állott, kik között az egyes tisztségeket felosztották. Az egyszerűbb közbiztonsági teendők elvégzésére megbízható polgárokat választottak, kik azonban nem voltak a tanács tagjai. Tisztújító közgyűlést minden esztendő januárjának első napjaiban tartottak. Amíg megvolt a vár, addig a várka-pitány jelölte ki azokat, kik közül a lakosság szótöbbséggel bírót választott. A várőrség feloszlatása után a kamara harmincados hivatalt1) állított fel Kanizsán, és ettől kezdve a harmincados volt a tisztújító gyűléseken a királyi kamara képviselője, akinek kötelességében állott három városi lakost a bírói tisztségre kandidálni. A megválasztottak mindjárt a választás lezajlása után, ünnepélyes menetben a ferencrendiek templomába vonultak, ahol esküt tettek. A tanács (senatus néven is említik 1690. évi jegyzőkönyvek) hivatalos helyisége a városháza" (domus civica) volt, ahol kisebb ügyekben a bíró, jegyző és pénztáros intézkedett, fontosabb és nehezebb ügyek tárgyalására, az egész község nevében hozandó határozatokra és bíráskodásra pedig összehívták az esküdteket is. A város az általa kiadott írásokon az 1695-ben nyert körpecsétjét használta. Az esküdtek munkaköre lassanként mindjobban kategorizálódott. Közülük került ki számuk szaporodásával 1. a »Waisen-Vatter« (közgyám), aki az árvák gondját viselte és vagyonukat kezelte teljes felelősséggel ; 2. a »Spitals-Vatten (kórházgondnok) ; 3. a »Kirchen-Vatter«. (templomgondnok) ; 4. »Pontiam, ma-gister« (adószedő) ; 5. »Vigilarum, Magisten (városi őrmester); 6. a »zab-jurátusoké akik a takarmány raktárakra (pro avaenae et foeni) ügyeltek ; 7. egyesek a károm-kodókat és ünnepszegőket tanították meg hatósági szigorral a jobb erkölcsökre ; 8. mások a kéményeket, tűzhelyeket, füstölőket ellenőrizték ; 9. a mészárszékeket, piacot, pékeket, az ür- és súlymértékek betartását vizsgálták felül ; 10. a mezőkre, kertekre ügyeltek; 11. az erdők, rétek, útak, hidak gondviselése is az esküdtek gondja volt. A szorosan vett községi adminisztráción kívül a városházán, a tanács jogkörében összpontosult minden elképzelhető hivatali funkció, elsősorban a bíráskodás, csupán az állami adószedés kivételével, amit a sóhivatal végzett. A városi pénztárban őrizték a telekkönyvek ősét, a birtokfelosztási lajstromokat. Házassági szerződés, végrendelkezés, magánokmányok hitelesítése, megőrzése, másolatai, a tűz- és közbiztonsági szolgálat, az adók behajtása, iskolák, céhek ügye-baja. csődök stb., mind a városi tanács ügykörébe tartozott. Mindeme funkciók közül legfontosabb és egyben leggyakoribb volt a bíráskodás. Hitvestársi civódásoktól a rablógyilkosságokig, a piaci rendtől a boszorkányperekig, a legváltozatosabb tömkelegben sorakoznak a régi jegyzőkönyvek lapjain a városi bíráskodásnak hol patriarchalisan egyszerű, hol hátborzongatóan felelősségteljes ítélkezései. A harmincad a ki- ós beviteli forgalomban járt a kincstárnak az árúk értéke után. 66 A városnak valamikor pallosjoga (ius gladii) is volt, vagyis főbenjáró bűnökben is ítélkezhetett és azokban halálos ítéletet is hozhatott. Erre enged következtetni egy 1716 május 11-én megtartott tárgyalásának jegyzőkönyve, mely szerint Majorics András 28 éves napszámost, aki Szillárka Pál nevű szomszédját agyonütötte, »a városi bíróság és összes ülnökei« lefejezésre ítélték. Az ítéletet jóváhagyás végett felterjesztették a kamarához és ebben a záradékban a következők állnak: ». . . minthogy pedig ez a város a pallosjogot a Méltóságos Udvari Kamarától nyerte...« A ius gladii egyébként a város régebbi, 1695. évi rendszabásaiban is világosan bennfoglaltatik.1) 1714-ben és 1716-ban i? boszorkányperben hozott ítéletet a városi bíróság.2) Boszorkány égetés több is volt Kanizsán s mint édesanyja elbeszélése alapján Halis István írja, a látványosságszámba menő esemény a lerombolt vár udvarán szokott lezajlani. Mint szabad királyi város mivoltát, úgy pallosjogát is egyéb kiváltságaival együtt csak addig élvezte zavartalanul Nagykanizsa, amíg reá nem köszöntöttek a hűbéres elnyomatás évtizedei. Többi jogaival együtt a ius gladii-ért is körömszakadtáig harcolt a város, de eredménytelenül : a főbenjáró bűnökben való ítélkezés a XVIII. század közepe táján a Batthyány-iak hűbér uraságával átsiklott az úriszék hatáskörébe. Pedig Kanizsa pallosjoga mellett tanúskodik az is, hogy (a ma élő öregek közül többen emlékezhetnek még erre) még akkor is, amikor a várost már régen megfosztották pallosjogától, a meztelen kardot tartó kart, a ius gladii szimbólumát, minden vásár előtti nyolcadik napon kitették a városháza erkélye fölött e célra szolgáló tartóvasba s csak a vásár utáni napon vették be újra. A bíráskodás egyébként röviden és radikálisan történt. Áristom, bikacsék, pálca, térdenállva bocsánatkérés, pellengér, vízben való megmártás, pénzbírság és ezekhez hasonlók voltak a kiszabott büntetések, a deliktumok természete szerint. Egy-két jellegzetesebb »pört«, minthogy a városi magisztrátus mindennapos ténykedései közül valók, idejegyzek, fogalmat nyújtandó a XVIII. század első felének városrendtartási viszonyairól. 1737-ben Ullrich Sabina leányzó többek előtt azt a kijelentést tette, hogy Tax Mihály volt városi perceptor, több esküdt tudtával, a kezéhez befolyt közpénzekből öt esztendővel azelőtt 6 forintot eltulajdonított. Ebben az ügyben — minthogy a földesúr jogai között szerepelt a városi számadások ellenőrzése és felülvizsgálata — sietett az uradalom vizsgálatot indítani. Öt esztendő multán is sikerült a vizsgálatot lefolytatni, amely azonban kiderítette, hogy a szóbanforgó közpénzekből semmi sem hiányzott (»de ysdem incassatis pecunys nundinálibus nec obulus defuerit. . .«), miért is a rágalmazó Ullrich Sabinának a^kvártélyház-ban, ahol kijelentését tette és mindazok előtt, akik azt annak idején hallották, térdenállva (»flexis genibus«) kellett bocsánatot kérnie Tax Mihálytól és a megvádolt jurátusoktól. Az ünnepélyes megkövetésen megjelent az egész városi magisztrátus és a község népe.3) '') Halis: Zalai krónika IV. 296. old. 2) 1690. protoc. 61—65. és 71—75. old. 3) 1690. évi prot. 1742. ápr. 15. bejegyzés. 67 - * A szomszédi pörlekedéseket, valamint hitvestársi civódásokat igen sok esetben intézték el az alábbi mintára. »Anno 1755. Die 24-a Febr. Tartatott Sessio alkalmatosságával végeződött Szerecz János feleségével együtt Prosználc Győrével való veszekedés eránt, hogy ha valamelik újra Találna keszdeni, lészen büntetése 24 farént«.1) Ugyancsak 24 forintot fizetett a csizmadia-céh a szent János-templomra, mert az artikulusaiban megengedettnél nagyobb díjakat szedett a mesterektől és szabaduló legényektől. Sőt megfenyegette a magisztrátus a céhet, hogy ha továbbra is merészelné túllépni a megszabott határokat, akkor megvonja a csizmadia-céh artikulusait, ami egyértelmű a céh feloszlatásával.2) A bikacsék is hasznos alkotóeleme volt eme idők büntetőjogi praxisának, íme egy példa : ». . . Mint hogy Világossan kijüt, Horváth Semmi Jankó Fiacskája vallása által, az Világosságra jütt, hogy Horváth Semmi Jánosné és a Tanátsábul hozta el Fiitzár János szalanáját, ámbár a Ládát Gyermek fel nem törliete, azért anyi szallannát vissza térétenyi és 15 Bika csék"-t most mingyárt el szenvedni köl-lettik és végbenis meni. Substitutus Nótárius«.3) A városból való kitiltás is igen gyakori büntetésként szerepel a bírói ítélkezések sorában. 1714 november 23-án Pangolin Máriát a kanizsai várkerületből négy mérföldnyire kiutasították, mert boszorkányság gyanúja alatt állott.4) Az erkölcstelen életmód miatt kitiltott nőszemélyeket pálcával verték ki a határig. Az ilyen »kikésértetés«-eknek természetesen mindig igen nagy nézőközönségük volt. Kanizsa különben is vigyázott, kit vesz be lakosai, a »Purger«-ek (Burger : polgár) sorába. Szükség is volt erre, mert a várnak a töröktől való visszafoglalása után néprajzi szempontból tarka egyveleget képezett Kanizsa lakossága. Már korábban is és ekkor is telepítettek ide különféle nemzetiségű (rác, német, horvát) családokat, az ittmaradt török és mindenféle más nemzetiségű katonák, rokkantak, megtelepedett zsidó kereskedők is sokan voltak. (». . . oppidum hocce ex varys Gentibus & Nationibus repleta haberetur . . ,«J5) A Moszier-féle statutumok szerint a város »a polgárok közé senkit fel nem vesz, aki a jobbágyi kötelezettségektől nem mentes, vagy törvényes házasságból nem született és magát a város terheinek viselésére esküvel nem kötelezte, vagy megmaradásának állandó bizonyságát nem nyújtotta . . . Senkit sem tür meg az ortodox keresztény katholikus vallásuakon kívül, kivéve azokat, akik hivatali elődeiknek még a vár fennállása idején megengedte, hogy itt lakhatnak. Különben ha úgy történnék, hogy valamelyik mesterembernek társa jönne ide, egy negyed évnél tovább maradása nincsen«. A városi statutumok alapján purger-jogot nem remélhető idegenek úgy igyekeztek beszüremkezni Kanizsára, és itt megtelepedni, hogy kanizsai lakosokkal vendégül fogadtatták magukat — jó pénzért, miegyébért mindig akadt erre vállalkozó — s így teremtettek maguknak exisztenciát, ami annyival is könnyebben ment, mert hiszen — mint vendégek — közterheket nem viseltek. 1729-ben az ilyenfajta beszivárgás meggátlására a városi magisztrátus elrendelte, hogy 4forint l) 1690. protoc 258. old. 2) 1690. protock. 1753. nov. 18-i bejegyzés. 3) U. o. 1754. máj. 22-i bejegyzés. 4)Í690. protocollumban. 1714. nov. 23-iki bejegyzés. (66—68. old.) 5) 1690. protoc. 1754. évi bejegyzés. 68 büntetés terhe mellett a bírónál be kell jelenteni minden huzamosabb időre érkező idegent, mert ellenkező esetben a megtelepedett »vendég«-re eső összes közterheket a vendéglátó házigazdára fogják kivetni.1) Különösen a kereskedői: — felismerve Kanizsa kiváló merkantil-városi tulajdonságait — igyekeztek előszeretettel itt polgárjogot szerezni. Ezért a város elrendelte, hogy minden újonnan letelepülő kereskedő »eddig való Maga viseletének felmutatása után engedelmet a szabad kereskedésre kérjen és mutassa meg, miképen saját vagy idegen értékkel szirezte bé portékáját, ne talán tán ebbül ezen Tanátsnak agsága származzon«.2) Minden harmadik esztendőben határjárást tartottak, amikor is újra rendezték az esetleg megbolygatott határt és határjeleket. A tűzbiztonság igen nagy gondja volt a városi magisztrátusnak. Minden házban állandóan kellett víznek készenlétben állnia. A városházán és még két helyen a városban létrákat és vasosáklyákat őriztek. Aki tűzvész esetén ezekkel először érkezett meg a veszedelem színhelyére, 20 krajcárt kapott a városi pénztárból, a második 10, a többiek 5 krajcárt kaptak. A piacon nagy gondot fordítottak a mértékek pontosságára. A 15. statutum így szól : »Mikor halak vagy más ennivaló és a közélelmezésre szükséges dolgok kerülnek a városba, akkor azok a bírótól megállapított árban nyilvánosan eladatnak. Ezeket senkinek sem szabad 24 órán belül összevásárolnia, nehogy az illető magának könnyebbséget, másoknak pedig megrövidülést okozzon. Elkobzás büntetésévél sujtatik.« Ha a mértékvizsgáló esküdtek rájöttek, hogy valamelyik mészárszék »székálló legénye« csak egy lattal is kevesebbre mérte a húst, ott nyomban az utcán felállított deresen leverték reá a 12 pálcát. A HATVANOSSÁG KORA Amint Kanizsa »kiváltságos Várossá« egyre jobban a földesuraságok hatalma alá került, úgy váltak egyre zajosabbá a tisztviselő-választásokat megelőző hetekés főként maga a választás. A bíró-kandidálás joga a kamaráról átszállott a földesúrra, aki ezt a jogát tiszttartói útján gyakorolta. Már ebből nagyon sok kavarodás támadt, úgyhogy nem egyszer 4—5, sőt 1752-ben 10 jelölt közül választotta meg bíráját a polgárság. A tisztújítószéken mindig az uradalom tiszttartója vagy fiskálisa elnökölt és jelenvolt azon a főszolgabíró is, aki rendszerint ugyancsak az uradalom érdekében érvényesítette befolyását. (Nagykanizsa a kapornaki járás székhelye volt.3) Sohasem maradt el a tisztújító székekről a város plébánosa sem. A tisztújító közgyűlésen legtöbbször közfelkiáltással választott a városi lakosság. Ha szavazni kellett (többnyire csak bíróválasztásnál), az uradalom képviselője szedte a voksokat. Első nap megválasztották a bírót, akit ősi szokás szerint az eredmény kihirdetése után vállára kapott a tömeg és háromszor körülhordozta a teremben, azután beültette a városi múzeumban ma is meglévő bírói székbe, majd elkísérte a templomba eskütételre. Másnap már az uradalom jelenléte és látható befolyása nélkül folytatták a tisztújítást, amikor is a többi állásokat töltötték be.4) ''!> U. o. 1729. ápr. 24. bejegyzés. 2) 1801. 244. jliv. 3) Kapornak hajdan bencés apátság, majd a jezsuiták mintagazdasága. A török időkben vár, később mezőváros. Ma jelentéktelen nagyközség. 4) 1801. jan. 5. jkv. 69 1754-ben a városi közigazgatás már nemcsak a tanácsból és esküdtekből állott (ez volt a 13 tagú »innerer Rath« vagy senatorok),1) hanem 14 néptribunt (»tribunus plebis«)2) is választottak, nyolcat Nagykanizsáról, hatot Kiskanizsáról. Ez volt az »äusserer Rath«, amiből a mai képviselőtestület fejlődött ki.3) 1757-ben már 22 tagú a külső tanács : 13 nagy- és 9 kiskanizsai néptribun a tagja. A külső tanácsosokat később másodesküdteknek (»iurati secundarii«) nevezték. 1779-ben leégett a kanizsai városháza, az irattár nagyrésze elhamvadt és a tanács 1787-ig, amíg új városházát építettek, az ispita-házban (a mai Casino helyén volt kórházban) tartotta üléseit. 1790-ben Kanizsát mezővárosnak írja »Kiss Istvány nótárius«.4) 1791-ben már egy képviselőtestület-szerű alakulat intézi a város minden fonto-sabb ügyét-baját. Ezt a nemzetiségi alapokon összeállított testületet »hatvanyos-sá<7«-nak, tagjait»bálványosok«-nak hívták, mert tagjainak száma legfeljebb 60 volt, kik közé magyarokat, németeket és horvátokat — de csak purgereket — évenként megfelelő arányban választottak.5) Külön tűzikasszája is volt a városnak, aminek jövedelmei a polgárokra, később (1820) csak az újonnan belépő polgárokra kivetett 1—2 forintos taxából, büntetéspénzekből, adományokból, gyűjtésből és hagyatékokból állott . A tűzikasszának külön perceptora volt. A közbiztonsági intézkedések között szigorú tilalomként szerepelt az utcán való pipázás. Érdekes határozatokat hozott az 1791. évi tisztújítószék. Az egyikkel jelentős javulás állott be a közvagyon addig primitiv kezelése terén. Kimondották ugyanis, hogy a bíró ettől kezdve a városi pénzek kezelésébe ne avatkozzék bele, »számadók kötelességét ne viselle«. Valamint kimondották azt is, hogy »bálvélekedések eltávoz-tatása miatt« a bíró ne hordassa a sajáttermésű takarmányát a városi pajtába, mert akkor senki sem tudja, mikor eteti a magáét, mikor a városét. A másik határozat, amely ezzel összefügg, a mai reprezentációs pótlék körüli vitáknak őse. 1788-ban ugyanis határozatba ment, hogy a bíró részére »mivel hozzája gyakortább érdemes és a Város dolgaiban fáradozó Uri Személlyek szállanának«, egy évre egy szekér szénát engedélyeztek a városi rétek terméséből. A bíró és a strázsamester ettől kezdve nyakra-főre hordták a város szénáját, úgyhogy 1791-ben ezt a »reprezentációs pótlékot« radikálisan teljesen megszüntették.6) Egyéb bajok is lehettek a városbírói hatáskör körül, mert az 1795. évi tisztújító közgyűlés a következő határozatot hozta : »A Biró fügjön a Magistratustul, nem pedig a Mágistratus a Birótul, követközve semmi ollyast, ami a köz jót illetné, a Magistratus hire nélkül a Biró maga hatalmával végbe ne vigyen.«1) Ez annál is inkább jogos kívánsága volt a magisztrátusnak, mert két-háromnaponként mindig összejött ülésezni s így minden közügy késedelem nélkül elébe kerülhetett. Az 1801. évi tisztújító-széken szabályozták, hogy ki vehet részt a választásban. Eszerint választójoga csakis a »valóságos Polgárok (Purgerek)«-nek volt, 1) A város hivatalos írásain az »ex magistratu« mellett az «ex senatu« aláírás is előfordul. 2) 1754. és 1757. jan. tisztuj. jkv. 3) Az 1759. évi kültanácsosok közt sok ismerős család neévevl találkozunk, így Benczik, Petrics, Plander, Simontsits, Bolf, Magyar, Gozdán stb. Petries Tamás különben adószedő volt 1756-ban. 4) 1790. ápr. 6. jkv. 5) 1791. évi jkv. 6) 1791. évi tiszt új ítószéki jkv. '') 1795. jan. 5. jkv. - 70 tekintet nélkül arra, hogy van-e házuk, vagy nincs. N?m hites polgárok közül csak azok választhattak, akiknek házuk volt.1) 1802-ben a 12 szenátor mellett 2 »Tumorarius Senator« is van, az árvák atyja mellé pedig egy ellenőrt rendszeresítettek, ugyanekkor a másod-strázsamesteri hivatalt megszüntették. Űj hivatal a t>Feö Palétás« és az »erdői nspector«. A palétás a városra kivetett katonai szükségletek (élelem, fuvar és takarmány) arányos elosztását és a porciók behajtását intézte és tartotta nyilván és a kincstári meg térítés összegét osztotta ki. A vásári jövedelemszedők számát szaporították : 2 a »Héti vásár«, 2 az országos vásár, 2 pedig a »sörtvéles héti vásárban« tevékenykedett, a 2 nagy- és 2 kiskanizsai mértékvizsgálóval egyetemben. Nem lesz érdektelen közölnöm ehelyütt, az elsőtől kezdve, a kanizsai bírók névsorát, melyben — a nevek némi elváltozásával — - sok mai kanizsai család fog ismerős nevekre találni (a bírói mandátum rendszerint 3 éves volt: Andreas Georg Fischer (1690) Hegedűs Antal (1791, 1796) Martin Winkler (1703) Szakály István (1797) Andreas Männer (1714) Pichlet Aloysius (1800, 1829) Johann Bernhardt (1716, 1726) dr. Babotsay József (1808) Johann Michael Knädl (1718) Albanics Jakab (1814) Johann Georg Schäffer (1719) Hollósy József (1812, 1815) Sebastian Pusch (1720) Topler Ferenc (1817, 1830, 1839) Leopold Joseph Ullrich (1729) Magyar László (1818, 1822) Paulus Peitsch (1738) Simontsits Mátyás U820) Michael Tax (1741) Királ József (1824) Joannes Suttor (1742) Nemes Somogy János (1825) Gabriel Szentgotthárdi (1745) Babochay János (1833, 1860, 1865) Johann Scremb (1747, 1756) Bernard Gáspár (1835, 1843) Németh János (1752, 1759) Szép Károly (1840, 1852) Wagner György (1753, 1761) Pichler Henrik (1841) Asztleitner Ádám (1772) Wustl Alajos (1847) Göri László (1789, 1791) Albanich Flórián (1848, 1861) László Ferenc (1786) Wlassits Antal (1859). Igen sok baja-gondja volt a városnak a reája bízott árva-vagyonokkal. Az iratokat hol tűz emésztette meg, hol elkallódtak. A pénzek és értéklevelek megőrzése és kezelése is felette bizonytalan volt. A hivatalra bízott árvák, készpénz és vagyontárgyak száma pedig igen gyorsan növekedett. Ezért 1802-ben megalkották a város 20 szakaszból álló gyámügyi szabályrendeletét. Eszerint az árvák pénze és értéklevelei »a Városi Archívumban az a végre különössen készétett, sok fiókbid álló olmáriomban fognak tartatni«. Az »olmáriom« kulcsa a tutornál, az archivumé pedig a bírónál van. Árvák atyjául olyant kell választani, »aki igaz-szivü, számadó, hivatalyában szorgalmatos és vagyonos is légyen,«2) A szabályrendelet alkotásakor dr. Babochay József volt a tutor, az első »dr.« Kanizsa magisztrátusában. 1818-ban 311 árvának 92.716 frt vagyonát kezelte a városi gyámhivatal . *) 1801. jan. kgy. jkv. 2) 1802. 98. sz. jkv. 71 Amint egyre alakult, fejlődött a városi közigazgatás, gyarapodott a város lakosságban és vagyonban, úgy nőtt folytonosan a városi hivatalok munkája, szaporodtak az ügyek, még inkább az ügyiratok, mind gyakrabban kellett ülésre összehívni az elöljáróságot. Minthogy azonban a szenátorok mindegyike dolgos földmíves- vagy iparosember volt, nem tartozott a ritkaságok közé, hogy valamely összehívott ülést nem lehetett megtartani, mert a szenátor urak egyszerűen nem jelentek meg a kitűzött tanácskozásokon. A bírói reprezentációs lcöltség ezidőtájt már konkrétebb formában szerzett polgárjogot a városi költségvetésben. Pichler Aloysiusnak 6 esztendei bíráskodás után visszamenőleg 200 forintot szavaztak meg, mert gyakorta fogadott vendégeket a város érdekében. Határozatba foglalták egyben, hogy a jövőben esetenként, elszámolásra fogja a városi pénztár ilynemű költségeit kifizetni.1) Rövidesen a bíró fizetését »e mostani nagy Drágaságban« 300 forintra emelték fel. Nagy mértékben visszavetette Nagykanizsa városi közigazgatását a rendszer kifejlődésében a folytonos főjegyző-válság. A nótáriusnak ugyanis a főjegyző cím dukál, amióta íródeákja is van a városnak. Pajnády József volt az első főjegyző, aki azonban az imént felsorolt nehézségekkel való birkózást hamarosan megunta. Utóda Ege József, a csáktornyai uradalom másodfiskálisa, nagy ambícióval látott neki mesterségének. Legmaradandóbb eredménye munkájának, hogy a sessiok jegyzőkönyveiből évszázadra visszamenően összegyűjtötte a hites kanizsai purgerek névsorát. Pár hónapig tartott azonban csak a buzgóság, mert galanthai herceg EszterJiázy Miklós tiszttartójává nevezte ki. A város minden követ megmozgatott, hogy maradásra bírja főjegyzőjét, szerződést kötött vele hogy élete végéig helyette mást nem választanak, de Ege Józsefet ez sem vette le a lábáról, 1809-ben a nemesi felkelésbe való bevonulás címén állását felmondotta2) Újra Pajnády próbálkozott meg a főjegyzőséggel, de csak 1 % esztendeig tartott ki, akkor aztán orvosi tanácsra megvált állásától.3) Utóda Glosz Simon, a csáktornyai uradalom curialis prisztaldusa.4) Glosz szerette a mesterségét, de őt meg a kanizsaiak nem szerették, úgyannyira, hogy néhány év múlva jobbnak látta lemondani. Szép György ügyvédet választották meg ezután 1822-ben, akit, »törvényes ügyész« lévén, egyúttal városi fiskálisnak is kineveztek. Egyben kimondotta a tisztújító szék, hogy a főjegyzői tisztség nem esik többé restauráció alá, hanem annak betöltése felett a városi tanács szabadon intézkedik, cancellistát pedig a főjegyző maga fogadhat magának.5) Alig egy év múlva már Kalvizy Imre a város nótáriusa, 1826-ban pedig Pinterics József, akit a következő évben a vármegye megfosztott hivatalától.6) Helyébe Péterfy Mihály hites ügyészt fogadta fel a városi tanács. így ment ez azután még jó darabig. 1823-ban a szállásmesteri tisztséget elválasztották a bíróságtól és megválasztották kvártélymesternek Pichler Aloysiust. Uj tisztség a »Gyámsági Hivatal Ügyvédlője«, mely stallumra 100 forint fizetéssel Csesznák József főtiszti ügyészt választották meg.7) *) 1806. tisztújítószék jkv. 2) 1808. 82. ós 388. sz. jkv. 3) 1812. 189. sz. jkv. *) 1812. 288. sz. jkv. 5) 1822. tisztújítószék jkv. 6) 1827. jan. kgy. jkv. '') 1823. 444. jkv. 72 A VÁROS ÉS A ZSIDŐK PÖBLEKEDÉSEI Sokat vesződött a város a zsidókkal, kiket állandóan, a jegyzőkönyvekből is lépten-nyomon kitetsző antipatiával kezelt. Ennek oka az is, hogy az uradalom oltalmába vette a zsidókat, kik kezdetben igyekeztek az urasági fundusokon letelepedni s így adófizetés, bíráskodás s egyéb tekintetekben exterritorialitást élveztek a városi rendszabályokkal és kötelezettségekkel szemben. 1804-ben a zsidók a kézi közmunka és forspontozás alól mentesítették magukat, megegyezvén a várossal úgy, hogy mentességükért évi 50 forintot fizetnek a város kasszájába.1) 1809-ben a városi elöljáróság tilalmat állított fel, mely szerint városi pénzeket gyümölcsöztetés végett zsidónak adni nem szabad.2 A zsidóságnak akkoriban Nagykanizsán való elhelyezkedéséről és viszonyairól érdekes képet fest a következő kérelem, amit Kanizsa város tanácsa intézett a vármegyéhez :3) »Tekintetes Nemes Vármegye ! Kegyes pártfogó Uraink ! Méltóztatik az I. N. Vgye bölcsen s kegyessen tudni, hogy ámbár Kanisa várossá az egész Nemes Megyében levő Városok közül legg nagyobb s első transennális Hely volna, hogy jóllehet az itten lévő Királyi Feö életes Ház, hozzá tartozandóival és 48 emberekbül álló Strázsájával majd nem egy negyed Részit a Városnak el foglallya és a mindennapi sok Forspont, több izben meg kívánható viz hordás, kézi Munkások s más effelék nem kevéssé terhelik a Városiakat, e mellett még is mindenkor állandós s pedig számos Katonaságot tartunk, a mint mostanában is Tettes Radetzki Ezerednek egész Stabja három stabalis Tiszt Urakkal és egy egész Escadron nálunk vannak. Mind ezen nem kevés, talán rólunk él nem hengeríthető Terheknek könyebb el viselésiben tartandó Egyarányusság és igaz föl osztása végett, legg inkább pedig a naponként meg kívántató Nagyobb számú Forspon-toknak könnyebb való kiállítása, ugy az Utaknak s más egyéb közönséges Munkáknak meg Tételekre szükséges Fóroknak meg szerzése miatt, mell alázatossággal esedezünk a T. N. Vgyének kegyessége előtt, hogy ide zártt Kegyes végzésit, mély szerént a Zsidóság a kereskedésre nézve a Forspont s egyébb Fórozások alul általlyában ki mentetett, meg másítani méltóztasson. Mert 1-ör. Tudva lévén, hogy Várossunkat, főképpen Nagy Kanisát jobbára tsak Kereskedők lakják és a Mester Emberek is mellesleg űzvén kézmiveket, nagyobb részint kereskedésbül élnek és ez után vagyonosodván, tsak ugyan a könyebb folytatandó kereskedés végett tartanak drága istálló Lovakat, mind azáltal még is a Forspont s hosszú fórok alá ki állani kéntelenitett-nek, ezen okbul nagyon meg terhelteitnek a keresztény Lakosok, ha a Zsidóság l) 1808. 54. jkv. 2) 1809. 11. jkv. 3) 1788/926. e. sz. akta a v. múzeumban. 73 a kereskedésre nézve a forspontozástul mentt marad, mert ugy is könnyebb a sorsa annyibul, hogy a hosszú fóroktul szabad lévén, a csatolt kegyes végzés szerént minden adó forinttul fizetendő tsekély 45 k-ok eránt Magokat ki váltani szokták. Azután 2-or. Falu helyen a Zsidók uraság házaikban lakván, tsak Zsellérek és extraserialisták közé számiáltattnak, kiket minden időben Forspont alá kivánni nem lehet, ellenben Kanisán, ámbár a Zsidók kedves hazánkban polgári Jussal még nem ditsekedhetnek, még is örökös Jussal birnak Házokai, és pedig a legg szebb, legg jobb fekvésű és legg téres-sebb Házolc közül mostanságik már 39-et birnak, mind ollanyokat, mellyek köz Teher és közönséges Cenzus alátartozandók. Valamint tehát más keresztény Lakosok, ha azon házokat meg vették volna, Forspontot adni és egyébbi Terheket viselni kötelesek lennének, szinte ugy a Zsidó Birtokos is azoktul föl ne oldoztasson, az Igazság hozza Magával. Mert más különben minthogy a multt Tavasziul fogva már 6 házokat szereztek nálunk a Zsidók és a Szomszéd Nemes Somogy Vgyébül is hárman bé jöttek, mind azért, mert itten meg kéméltetnek, méltán félhetünk, hogy a keresztény vagyonossabb Lakosokat ki szorítani és Kanisát, a mint már jövendéltetik is, valóságos Zsidó Várossá, tenni fogják. Hogy tehát ez ne történyen, Könyörgünk még egyszer a, T. N. Vgyének kegyes Színe előtt, hogy az idevaló Zsidóságot forspont s egyébbi Terheknek viselése alá vony altatni kegy essen meg engedni méltóztasson. Melly kegyes-ségiért élünk s halunk Anno 1810. etc. . . .« Hat esztendő múlva jutott csak odáig a város, hogy a túlterhelt lakosság zúgolódására végre a zsidókra is kivetette a közmunkát és forspontozási kötelezettséget. 1839-ben a hely pénzszedés és egyéb sérelmek miatt van pörben a város a zsidókkal. A pörben, amely már évek óta húzódott, a zsidók voltak a panaszosok és egyik legsúlyosabb sérelmük az volt, hogy az amúgyis 1/l esztendőre korlátozott polgári borárulási jog igénybevételétől őket a város eltiltotta. Másik súlyos sérelem volt, hogy zsidó mester keresztény tanoncot nem alkalmazhatott, holott a zsidóság lehetőleg nem adta gyermekét ipari pályákra. Chernél Ignác uradalmi fiskális a megyéhez intézett beadványában1) így ír a zsidó pörrel kapcsolatban, amikor kéri a város sérelmes határozatainak megváltoztatását : »A tapasztalás ezen Városban azt mutatja, hogy több Mesterségeknél a Zsidók ügyessége kitűnik és igen kár volna a Keresztény Legényeket, mintegy azzal büntetni, hogy ezektől ne tanulhassanak.« A pörnek harmadik része volt a pecsét-kérdés. A zsidó hitközség ugyanis külön kezelte a hozzá tartozó árva-vagyonokat, tolerancia-adóját maga adminisztrálta, héber írásokról hiteles másolatokat, fordításokat adott stb. és mindeme hivatalos okmányokon Nagykanizsa város pecsétjét használta. A város tiltakozott ez ellen !) 1839. XI. 10. Városi irattárban. 74 és a megindult pörben kérte, hogy a zsidóságot tiltsák el Nagykanizsa 1690-ben vérrel és áldozatokkal szerzett, érdemek elismeréseid kapott pecsétjének használatától, ». . . mivel ezen Városunk egyik drágább Dics-Jegynek használatját az ához semmivel áldozó zsidósággal meg osztani . . . épen meg nem szívlelhetjük.« Az uradalom természetesen e téren is védelmébe vette a hitközséget. Mindezekre még ebben az évben megjött a királyi végzés, amely szerint 1. a város szedheti az eddig fennállott helypénzeket a zsidóktól is ; 2. a város eddigi büntető hatóságában minden személy különbség nélkül megerősíttetik ; 3. keresztény inast zsidó mesterhez adni nem szabad ; 4. a zsidó hitközségnek hivatalos írásain a város pecsétjét használnia nem szabad. A királyi végzést az uradalom és a zsidóság egyesült erővel panasszal támadták meg, eredménytelenül.1) Csak 1842-ben tudták kiverekedni azt is, hogy a vármegye a zsidók instanciájára megengedte a bor-kótyavetyében (a borárulási jog árverés útján való bérbeadása) zsidóknak a részvételét.2) A törvénykezés terén is éles különbség volt keresztény és zsidó között. Míg a keresztény tanú elég volt, ha a tárgyalási teremben, a tanács előtt megesküdött vallomása igazságára, addig a zsidó tanúnak csak úgy hittek, ha a zsidó templomban hiteztették meg vallomására. Ezt a mt gkülönböztetést 1846-ban törölte el egy királyi rendelet. Zsidóknak a végrendéletüket sem vették be megőrzés végett a városi levéltárba. A hitközségi vagyont a városi tanács befolyása nélkül kezelték, csupán a zsidó tulajdonosok ingatlanait vették fel a telekkönyvi bejegyzések közé.3) Mint egy állam az államban, úgy élt a zsidó hitközség a kanizsai purgerek között. 1839-ben Babochay János ügyvéd a kanizsai zsidó hitközség elöljárósága nevében kérelmet nyújtott be a vármegyéhez, hogy a városi tiszt újításokon a zsidók is részt vehessenek és szavazhassanak, valamint m Város más egyébb belső Dolgaiban is bé folyhassanak;<. A város imígyen véleményezte a kérelmet : i)Jóllehet ... a Folyamodó Israélitákat Természetes értelemben véve Ember Társainknak lenni meg nem tagadnánk, Polgár Társainknak mindazonáltal mindaddig, méglen Honi Törvényeink által az egész Magyar Hazában rájok nézve megállapított bizonyos Egyenlőség nem eszközöltetik, éppenséggel el nem esmérhetjük ... A polgárosodás nélküli Türödelem korlátjai közzül őket kiemelni hatalmunkban nem állván . . . ezen Kanisa Városi Kereszténység a folyamodó Israélitákat ezúttal is sem a Városi Elöljárók választásában, sem a város akármi köz Dolgai béfolyásában el nem fogadhatja.^) Zsidónak nem volt könnyű megtelepednie Nagykanizsán. Bizonyítja ezt a városi tanács 1840. évi rendelete 5) Zsidó házban keresztény cselédet nem tarthattak, amire nézve »Kegyes Udvari ParantsolaU intézkedett. Kan Dávid »Kanisai Kereskedő Zsidón legalázatosabb instanciával fordul 1820 április 28-án gróf Amadé Antal főispánhoz, hogy keresztény szoptatósdajkáját még három hétig megtarthassa.6) 1839. 1057. sz. jkv. 2) 1842. 483. sz. jkv. 8) 1848. jan. jkv. 4) 1788/1926. e., 1805/1926. e., 1790/1926. e. sz. alatti iratok a városi múzeumban. 5) 1840. 947. sz. jkv. 6) 1771/926. e. sz. a v. muzeurnban. A 12 FORINTOS TANÁCSÜLÉSEK ÉS A SZÁZADOSSÁG KORA. Az 1827. év a városi polgárság képviseletét jelentős lépéssel vitte előbbre mai formája felé. Az esztendő végén a hatvanyosság létszámát százra bővítették, hogy már a következő januártól kezdve ez a századosság ejtse meg a tisztújításokat. A századosság csak a bírót és a 12 tanácstagot választotta, a többi városi tisztviselőket, a »cselédehet« azután a tanács választotta. A tisztújításon továbbra is az uradalom képviselője elnökölt.1) A századosságnak igen nagy gondja volt a város megingott gazdasági helyzetének megszilárdítása. Kanizsa tele volt ezidő-tájt adósságokkal, a különféle építkezésekre felvett kölcsönök terheivel. Az uradalom és a sok katonatartás a lakosság teherviselőképességét egyes esztendőkben majdnem teljesen megbénította. Ezért a századosság a város öt királyi kiváltságlevelét (1697, 1722, 1743, 1783) gondosan áttanulmányozta, hogy hol lehetne azok révén valami könnyítést elérni a városra halmozott terhekben.2) Szép jövedelme volt évenként a tanácstagoknak és a jegyzőnek a hivatali funkciókért a felektől járó »taksá«-ból, amit időnként a vármegye szabályozott. 1827-ben a »Táksálásokat magába foglaló Táblás Jegyzék« részletesen felsorolja az ilynemű járandóságokat.3) Eszerint adás-vevések »bevalláson alkalmával 100 frt értékig a tanács kap 30 kr, a jegyző 18 kr-t 200 » » » » » 48 » » 24 » 5000 » » minden 100 frt után 10 » » 6 » 5000 frt-tól vég nélkül 12 frt » 6 » A bevallások bizonyság-levelére szükséges pecsétért külön kapott a bíró 30 krajcárt, a jegyző 1 forintot. Minden egyéb bizonyságlevélnek is ugyanez volt a taksája. Incolatusért (letelepedési engedély) »a Magyar Korona alatti lakos« a város kasszájába 6 forintot, a jegyzőnek 1 forintot, »Ausztriai Németh Birodalombul vagy külső országokbul való« a város kasszájába 12, a jegyzőnek 2 forintot, a levél expedíciójáért pedig a bírónak 30 krajcárt, a jegyzőnek 1 forintot kellett fizetni. A kiadott hivatalos írásokért korábban anyag-megtérítést is kellett a feleknek fizetniük : félárkusnál nem nagyobb papír és leiratás 18 kr, egy árkus 1 frt, ezen felül ívenként 30 kr. (Egy íven 34 sornak kellett lennie.) A »valóságos szegényeknek« minden iratot ingyen adtak, sőt pereik is ingyenesek voltak. Legérdekesebb volt azonban, hogy 12 forintért rendkívüli üléseket is tartott a tanács, melyeken az érdekeltek kérésére és a taxa lefizetése ellenében, különösen kereskedelmi ügyekben szolgáltatott igazságot. Ezt a különös szokást 1827-ben »úgy mint az igasság ki szolgáltatásának méltóságát érdeklő adományt« a vármegye eltiltotta. Molnár György főjegyző, egyszemélyben a város »ügyviselője« (ügyésze) mellett másodjegyzője is van a városnak Plander Ferenc hites ügyész személyében, aki viszont egyúttal »alügyvédje« is a városnak.4) A »századosság hozzá vonzó tisztelete Jeléül Tisztes Tanátsosnak ki nevezte« Ghinorány József és Maglath l) 1827. 532. sz. jkv. 2) 1833. 14. sz. jkv. 3) 1779/926. e. sz. a városi múzeumban. 4) U. o. 76 Keresztély urakat. A hivatali funkciókkal egyre jobban elfoglalt bíró válláról 1832-ben levették a városgazdaság vezetésének gondját és a gazdaság irányításával az egyik tanácstagot bízták meg. Az erdőgazdaságot az »erdőispány« kezelte.1) Nevezetes eseménye az 1833. esztendőnek, hogy a városházán újrafestettek mindenféle táblát, kiírást : — magyarul2) (a cégtáblákról már 1831-ben eltűntek a német feliratok a vármegye rendeletére).3) Ugyanebben az évben csináltatta meg a város az első nyomtatott funduális könyvet (telekkönyv).4) A város anyagi viszonyai nem a legrózsásabbak voltak. Míg egyfelől a megélhetés súlyos gondjaira hivatkozó tisztviselők fizetését igen gyakran kellett emelni, addig másfelől pontosan megszabták még azt is, hogy melyik hivatalban mennyi gyertyát szabad elégetni.5) TISZTOGATÁS A VÁROSHÁZÁN A városi ügyek vezetése körül mindjobban érezhetővé vált rendetlenségek 1835-ben tetőfokukat érték el és megrendítették a város anyagi helyzetét. Ezért Nagykanizsa számára Darás József iigyvédet, Kiskanizsa számára Plander Ferenc ügyvédet m város szó szállójának« megválasztották. Darás táblabíró »a Községet a Tanáts házban összve hivatván, hogy a község azok (t. i. a szószólók) Elölülése alatt a Városi Gazdaságnak elöl mozdittásáról tanátskozhasson . . .« A tanácskozások eredményeképen Anek György városgazda mellé egy tanácsost bíztak meg ellenőr gyanánt.6 Csakhamar kiderült, hogy a város javai Csáky szalmája lettek Nagykanizsán és alig van a városi vezetőségnek olyan tagja, aki a különféle lopási ügyekben érdekelve ne lett volna. A városgazdát, a strázsamestert és egy tanácsost, egy nagyarányú szénalopási pör befejezte után, menesztették hivatalukból. A botrány kipattanása után széthullott az egész elöljáróság. Somogyi aljegyző maga mondott le, a főjegyzőnek viszont a tiszt újítószéken adták nem is valami kíméletes formában tudomására, hogy nem felelt meg kötelességeinek, miért is hivataláról letették. Röviddel ezután a vármegye a bírót, a jegyzőt és egy századost is megfosztott hivataluktóls ezzel a purifikációs robbantás műve befejeződött. A város ügyeinek irányítását teljesen új magisztrátus vette át 1835 augusztusában, Bernárd Gáspár mérnök mint bíró és Plander Ferenc ügyvéd mint főjegyző vezetésével.7) A teljesen lezüllött közerkölcsök rendbehozatala súlyos feladat elé állította az új városi vezetőséget, amelynek elsősorban a saját portáján kellett rendet teremtenie. A századosokat a gyűlésekre külön-külön meghívták s ha valamelyik háromszor egymásután kellő ok nélkül elmaradt, nyomban törölték a századosok lajstromából s helyét mással töltötték be.8) A századosság 1841-ig maga egészítette ki magát, ettől kezdve azonban a res- 1) 1832. tisztújítószék jkv. 2) 1833. 144. sz. jkv. a) 1831. 555. sz. jkv. 4) 1833. 404. sz. jkv. 5) 1834. 60. jkv. 6) 1835. 12. és 42. sz. jkv. 7) 1835. 634., 645., 664. sz. jkv. 8) 1836. 225. és 267. sz. jkv. 77 taurációs szék közönsége töltötte be a megüresedett századossági tisztségeket. »Nagy Kanisai Szabadékos Mezző Város«1) tisztújító gyűlésein ugyanis a századosságon kívül nagy számban szokott megjelenni a »birtokos közönség« is, vagyis a házzal, földdel bíró purgerek. Minthogy a tisztújítás tulajdonképen a századosságra volt bízva, Nagy Dániel táblabíró, másodszószóló kifogásolta az 1841. évi restauráció alkalmával a purgerek olyatén készülődéseit, amiből arra lehetett következtetni, hogy ősi jussukat nem engedve, a purgerek is szavazni készülődnek a bíróválasztáson. A századosság viszont az 1832—36. IX. t.-c.-re hivatkozva, úgy döntött, hogy a »birtokos közönség« is szavazhat. Ekkor választották meg bírónak Pichler Henrik vasárust.2) A reorganizációs munka egyik fázisaként szabályozták a főjegyző hivatali munkakörét. Egyebek közt »elmaradhatatlanul« fel kellett mennie minden egyes megyegyűlésre. Ennek megkönnyítése végett a város Zalaegerszegen Horváth János szűrszabótól évi 70 forintért egy állandó lakást bérélt, a vármegyéhez utazó tanácstagok mindenkor készen álló szállásául.3) Herkély János budapesti táblai ügyész lemondása után Farkas Antal táblabíró lett Nagykanizsa főjegyzője, akit azonban a főjegyzőnek kikötött 1% év föl-mondási idő nélkül letettek hivataláról és visszatérve a régi rendszerhez, a főjegyzőt is a tisztujítószéken választották, az aljegyzővel együtt, egy esztendőre. 1841-ben, Tóth Lajos ügyvéd megválasztásával tiz esztendeig nem választott főjegyzőt a város. Ugyanígy szerencsés választás volt, amikor 1845-ben Szívós István helyett Wlassics Eduárd ügyvédet ültették az a jegyzői székbe. A SZABADSÁGHARC UTÁN A harmincas, negyvenes évek sok gazdasági megrázkódtatást hoztak magukkal. Nagykanizsa legrégibb, legnagyobb Icereskedő-házai roppantak össze. A városi bíióság alig foglalkozik egyébbel, mint megdöbbentően sorakozó csődügyekkel. Legszomorúbb lapjai a városi jegyzőkönyveknek, amikor hosszú időn keresztül kénytelen oldalakon keresztül foglalkozni saját bírájának, a város egyik legrégibb, legjobbnevű kereskedőjének, Pichler Henrik vasárusnak vagyonbuká-sával. Pichler Henrik hatalmas vagyon ura volt. Szeri-száma nem volt azoknak, kiket az egymást érő összeomlások próbás esztendeiben kisegített az anyagi végromlásból. Ennek lett a végén az áldozata. A gyönyörű üzlet csődbe ment. Pichler lemondott a bíróságról, üzletét, házait, földjeit, még a bútorát is elárverezték (1843). Örökös elégedetlenség volt a városban a pénzkezelés miatt. A számadók esztendőkön keresztül nem mutatták be a számadásokat, senki felül nem vizsgálta azokat. A századosság egyik ülése elé javaslat került, hogy számadói hivatalra csak azt válassza meg a város, akinek »hitvesse magokat szinte kötelezi arra, miként férjeknek Számadásaikbul netalán eredendő hiányok pótlását és a pénztár-hiány födözését '') A váios először a 48-as években írja Kanizsá-nak a nevét az addigi Kanisa helyett 1902-ig Nagy-Kanizsa volt a város neve s azóta belügyminiszteri szabályozás alapján Nagykanizsa. 2) 1841. tisztújitószék jkv. 3) 1839. 222. és 261. sz. jkv. 78 magukra válolják«. A javaslatnak a századosságban senki helyeslője nem akadt.1) Az állapotok pedig változatlanok voltak e téren egészen a 48-as idők rendszerváltozásáig.2) 1848-ban Albanich Flórián pékmester« volt a város bírája,3) kinek vezetése alatt a következő volt a városi közigazgatás szervezete : főjegyző, aljegyző, 8 nagy-és 4 kiskanizsai tanácsos, gyámatya,4) gyámellenőr, kamarás, adószedő, szószóló, másod-szószóló, kórházatya, kórházi pénztáros, templomatya, kiskanizsai templomatya, erdőispán, városgazda, 4 nagy- és 6 kiskanizsai csősz. 4 nagy-és 3 kiskanizsai éjjeliőr, szállásmester, 5 erdőőr, 2 őrmester, 5 nagy- és 3 kiskanizsai hajdú. A tanács tagjai voltak ezek közül : a bíró, főjegyző, aljegyző, pénztáros, gyámatya, ellenőr és 12 tanácsos. A szabadságharc szomorú befejezése után nem kellett többé választásokra készülődniük a kanizsai purgereknek. Bogyay Lajos ».Zalamegyei cs. kir. főnök« 1850 januárjában a kanizsaiak minden beleszólása nélkül kinevezte a város bírá-jává Albanich Flóriánt, főjegyzővé Horváth Mihályt, jegyzővé Wlassüs Eduárdot. ezeken kívül hat tanácsost. A kinevezett tanács tagjai január 25-én aláírták az esküt. A hűbériség fojtogató terhei után a Bach-korszakon kellett átküzdenie magát a magyar közéletnek. A város közigazgatásába ! az új érával több újítás lépett életbe.5) Első helyen ezek közül az említett kinevezési rendszer és a tanácsosok számának felére redukálása.6) Feloszlatták a századosságct, helyébe pedig egy gazdasagi választmányt állítottak, annak elnökévé Bogyay kormánybiztos Cliinorany Boldizsár főszolgabírót, tagjaiul pedig 14, majd egy-két hónap múlva újabb 7 polgárt nevezett ki, akik valamennyien esküt tettek. E megbízatások tiszteletbeliek voltak.7) A számadások az uradalmi ellenőrzés helyett »egy külön, eddig nem létezett számvevői hivatal« felállítása útján kerültek megfelelő ellenőrzés alá. A 4000 hold városi erdőnek, »a város legnagyobb kintsének« gondozására erdőmestert kellett fogadni, aki a végpusztulásnak indxdt kanizsai erdőterületeket felméri, vágás-terveiket elkészíti és rendes vágás alá veszi. Az erdőmester Botfi Károly volt. 1850 június 5-én a kormánybiztos a »Nagykanizsa Mező Város Tisztviselőségé-nek rendezését illető« főispáni intézkedésre Hőbb jobb érzésű városi polgárral bizottmanyi ülést« tartott, amelyen a főispán által adott elvek alapján összeállí- J) 1843. 14. sz. századossági jkv. 2) 1847. 160. századossági jkv. 3) Albanich Jakab diákvári (szlavóniai) születésű szűcsmester 1797 febr. 10-én tette le a kanizsai Purgeresküt. 4) A gyámpénztár kezelése alatt 1848 januárjában a következő árva-vagyonok voltak: 68.991 frt adóslevelekben, 9464 írt készpénzben, 1442 írt nyugtákban és haszonbérekben. 2565 frt fizetetlen kamatokban. (1848. 127. sz. tanács jkv.)5) 1850. 70. sz. jkv. 6) A tanácsosok számának redukálásával azok kerületeit is újra szabályozták. Ezentúl nem utcákat kaptak, hanem házszámok szerint kapták kerületeiket. Az 1—227. házszámok Szívós István tanácsos kerületébe tartoztak, a 228- -437 4/4. házszámok Sanveber Józsefé stb. 7) 1850. 54. sz. jkv. — 79 — A városháza tották Nagykanizsa tisztviselőinek státusát, mely a következőképen alakult: bíró................... .. 300 p forint főjegyző....................................400 » » és 8 öl fa aljegyző..................................200 » » és 4 öl fa 4 tanácsos................................2—200 » » gyámatya ................................200 » » számvevő ................................200 » » kamarás ................................200 » » adószedő ................................200 » » szállásmester ............................200 » » és 6 öl fa Az új rendtartás szerint, ha valamely tisztviselő ellen panasz merült fel, úgy azt a kormánybiztos felfügg ¿sztette hivatalától. így járt 1852 derekán Albanich Flórián városbíró is, aki helyébe Szé/p Károly patikust nevezte ki a megyei főnök.1) Az új bíró az esküt a tanácstagok előtt, a főszolgabíró kezébe tette le. A lemondott Horváth főjegyző helyébe Wlassits Eduárdot nevezték ki. A gyámatyai tisztet Wusztl Alajos töltötte be, számvevő volt Horváth János, adószedő Kaan Ferenc, kamarás Jack Frigyes, szállásmester Vajay Lajos. 1853-ban Nagykanizsa város, belezökkenve már az új kerékvágásba, kérdést intézett a megyei kormánybiztoshoz, hogy vájjon Nagykanizsa tanácsa rendezett tanácsnak tekinthető-e. A válasz a következő volt : »Kanizsa varos Tanátsa a Megye területére nézve ideiglenessen ugyan rendezett Tanáts, azon értelemben azomban, melyben ezen kitétel felsőbb kiadványokban értetik és vetetik, rendezett Tanátsnak nem vetethetik, ehhez képest kiszabott hatáskör azt nem is illeti.«2) Ugy-látszik, ez volt a véleménye a »Wanderer« c. hírlapnak is, amely 1851. évi 395. számában erőteljes támadást intézett Nagykanizsa város vezetősége ellen. Azt írta egyebek között, hogy a magisztrátus hanyag, nem törődik a közügyekkel, elnézi, hogy döglött marhákat mérnek ki, rothadt halakat, mérges gombákat árulnak a piacon, az üzletekben a mértékekkel úgy csal mindenki, ahogyan akar, az útleveleket késedelmesen adják ki stb. Az ujság-közlemény nagy ribilliót keltett és a városi magisztrátusnak ügyészi felszólításra tisztáznia kellett magát, ami természetesen az összes vádpontokra nézve — papíron sikerült is.3) 1855-ben kormányrendeletre értekezletet tartottak Nagykanizsán, >;községi orvosok behozatala tárgyában«. Az értekezletnek távolról sem volt szimpatikus a gondolat. A városban 6 orvostudor és 5 sebész látta el a közegészségügyi szolgálatot. Az egyik orvos meg volt bízva a halottszemlék megejtésével, aki szemlénként 30 krajcárt kapott, szegényeknél pedig ingyen kellett elvégeznie. A húsvizs-gálatot egy rendes fizetéssel ellátott »baromorvos« látta el. A város maga pedig olyan szegény, adókkal és pótadóval annyira igénybevett, hogy a tervezet szerinti két községi orvost tisztviselői státusába felvenni nem tudta.4) Érdekessége ezeknek az időknek, hogy a városi sintér nő volt : Lentz Rozália, aki 1846-tól, férjének halálától fogva töltötte be a »városi gyepmesternőn tisztségét segédével, Schmidtleitner Jánossal, aki »baromorvoslásban is jártas, sött már 2 éveken át a Hóhéri foglalkozás körüli ügyességének elismerést érdemlő jeleit adván, 1852. 429. és 451. sz. jkv. 2) 1853. 791. sz. jkv. 3) 601/851. sz. a. irattárban. 4) 1855. 325. sz. jkv. — 80 — a közönség irányában hasznos és szükséges egyénné vált.« Mindezt L?,ntz Rozália mondja meleg hangú beadványában, melyben a városi gazdasági választmánynak jelenti, hogy a derék »hóhérral« házasságra akar lépni s így gyermekének törvényes nevet adni, azt kérve csupán, hogy a város ismerje el leendő férjét városi gyepmesternek.1) A VÁROSI TANÁCS RENDEZÉSE 1856-ban Nagykanizsa lélegzethez jutva, első dolgának tartotta, hogy a belügyminiszterhez folyamodást intézzen és kérje a megyeszékhelynek Zalaegerszegről Nagykanizsára való áthelyezését. A kérelmet a miniszter elutasította.2) Amíg Nagykanizsa megyeszékhellyé avanzsálásán törte a fejét, addig a vármegye képviseletében a szolgabírói hivatal egymásután küldi fel a városházára dor-gatóriumait, melyek majdnem mind arról szólnak, hogy a város nmmel-ámmal« teljesíti a vármegye rendelkezéseit, különösképen azokat, amelyek az itt állomásozó és átvonuló katonaság ellátására és elhelyezésére vonatkoznak. Megtörtént az is, hogy amikor a katonai hatóságok hanyagság címén feljelentést tettek a kanizsai városi elölj ár óság ellen, aszóigabíró egyszerűen letiltotta az egész városi tanács fizetését.3) 1860 december 6-án megalakult a megyei törvényhatóság. A megye-alakításon a gróf Batthyány Imre főispán által meghívott Nagykanizsa város 188 nagykanizsai és 58 kiskanizsai polgárával képviseltette magát. 1861-ben újra a város választja tisztviselőit. A nagykanizsai és kiskanizsai összeíróküldöttségek három napig írják össze az új törvények alapján a szavazásra jogosultakat. Összeírtak 1071 választójogosultat (567 nagy- és 504 kiskanizsai). A szavazás a Zöldfa-vendéglő nagytermében volt s azon már jelölő bizottság és szavazatszedő küldöttség működött és csupán lojalitásból hívták meg a választógyűlésre a főszolgabírót is.4) Február 23-án volt a választás. Városbírónak Babochay János ügyvédet, főjegyzőnek Kriszt Jánost, aljegyzőnek Darás Zsigmondot választották, 5 nagykanizsai és 3 kiskanizsai tanácsost, pénztárost, adószedőt, szállásmestert, Írnokot, városgazdát, gyámot választottak, akik újra — a régi szokás szerint — a plébániatemplomban esküdtek fel. Másnap folytatták a választást : pénztári ellenőrt, adóellenőrt, 50 nagykanizsai, 32 kiskanizsai és 16 tiszteletbeli képviselőt választottak és ezzel megalakult Nagykanizsa város képviselőtestülete, melyben a városi tisztviselők is szavazati joggal bíró tagok voltak. A főispán rendeletére tíózony István főszolgabíró 1862 februáK428-án rendezet a városi tanácsot s minthogy a fennálló tanács uralkodó-hűségéről, »higgadí~háza-fisagáról« meg volt győződve, azt hivatalában megerősítette, a lemondott Wlassits Eredeti beadvány a városi irattárban. 2) 1856. 894. sz. jkv. 3) 1856. 147. és 1790. sz. jkv. 4) 1861. választó kgy. jkv. — 81 — A városháza közgyűlési terme Eduárd aljegyző helyébe Verhás Kristój volt szállásmestert kinevezte.1) Rövidesen az aljegyzői állást jogi képesítéshez kötötték.2) A »törvénytudó tarácso-si állomásra« viszont a törvényszéknél volt szükség, amelynek ekkor már — még mint városi hivatal — alakulóban volt a külön szervezete.3) Az áldatlan politikai viszonyok, az alkotmányhűség és az okos közérdek, mint két malomkő között való folytonos őrlődés, a megye állandó hatalmi beavatkozásai, a legjobbaknak is elvették kedvét a közéleti szerepléstől. Babochay János városbíró sem bírta soká a város érdekei miatt sokszor kényszerű megalkuvást, — átadta helyét a lemondása után megválasztott Albanich Flóriánnak,4) akit viszont rövidesen Wlassits Antal követett. A képviselőtestületnek kevés dolga volt, mert a politikai viszonyokra való tekintette] a közgyűlések tartását felfüggesztették. Az autonómiák elnyomatásának esztendeiben a kinevezési rendszer csakhamar újra életbe lépett. Babochay főjegyző 1865-ben bekövetkezett lemondása után utódját már Nóvák Ferenc főispán nevezte ki, aki mégis adott annyi engedményt, hogy a kandidálás jogát meghagyta a képviselőtestüktnek, amely pályázat útján terjesztette fel kinevezés végett jelöltjeit.5) Lemondott ebben az évben a városbíró, a rendőrkapitány, a városi kamarás is, majd a bírói tisztségre harmadízben megválasztott Babochay János, volt főjegyző is, akinek lemondását azonban nem íogadták el. A város életében úrrá lett a pánoskodás, a politika a mindennapi élet minden zegét-zugál megmételyezte áldatlan viszálykodásokkal. A városok és községek törvényhozási rendezésének ügye pedig egyre húzódott s a bizonytalanság állandósulása, hozzá elemi csapások, a gazdasági életet megbénító pénzviszonyok következtében a városi pénztár mindig üres volt. Az állami adókat folytonos végrehajtásokkal valahogyan csak beszedték, de a város a legnagyobb erőfeszítéssel sem tudta adóit behajtani. Pedig az adó-adminisztráció már annyi dolgot adott, hogy a városi pénztárt és adóhivatalt 1866-ban el kellett különíteni,6) Ugyanekkoi a városgazdai tisztséget beszüntették és hatáskörét a pénztárosra ruházták. 1868 február 18-án választott először Nagykanizsa polgármestert, Halvax József német varga személyében, akinek Albanich Flórián volt az ellenjelöltje. »Eddig a polgári hivatal e városban a városi bírósággal egybekapcsolva volt . . . eme két hivatalt (a városi közgyűlés) jelenleg külön választja és a város közigazgatási, adózási s közgazdászati teendők vitelére a városokban divatozó ősi gyakorlat szerint egy külön polgármesteri hivatalt7) állít fel.« A polgármesteri tisztséget8) szabad választás útján töltötték be. A városbíró a törvénykezési funkciókat látta el. x) 576/862 sz. akta a városi irattárban és 1S62. 103. sz. jkv. 2) 1862. 56. sz. jkv. 3) 1863. 102/462. sz. jkv. 4) 1861. 36. sz. jkv. 5) 1864. 202. és 1865. 275. sz. jkv.. «) 1866. 467. sz. jkv. '') 1868. II. 13. kgy. jkv. s) Valamikor, a XVIII. század második felében Kanizsán is szoktak »Purger Meistern-t választani, aki a Purger Gassát kezelte, azt a külön pénztárt, amibe a letelepedők fizették be az ilyenkor előírt 6-12 frt taxát. A pénztár jövedelmét tűzvédelmi célokra fordították s később kezelője is a »tűzi ca^sér« nevet vette fel. A tüzi-kasszába adományok és a bírói Ítéleteknél gyakran e célra rendelt büntetéspénzek is jelentékeny összegben folytak be. (1826. 3. jkv. » Király Jósef tanátsos. egyszersmind Polgár Mester«.) — 82 — Halvax József polgármester A törvénykezés alkalmával a bírón kívül »3 törvénytudó tag jelenléte kívántattvám, a törvénytudó közigazgatási tanácsos mellé »két olly törvénytudó lészen alkalmazandó, kik kizárólag e minőségben működnek.« Ezzel — bár még a városi adminisztráció ügyosztályaként — megalakult a törvényszék külön szervezete. Halvax polgármester tisztikara a következő volt : Gózony Ferenc városbíró. Wlassits Ede törvénytudó tanácsos, Bisztricsányi Ignác aljegyző, Kocli Adolf törvénytudó tanácsos és főjegyző, Vagner Károly rendőri tanácsos, Weisz Manó, Gáspár Ferenc, Neustadt Simon és Kolarics János közigazgatási tanácsosok. A képviselőtestület 81 tagból állott. Maga Halvax polgármester 1836-ban mint cipész került Nagykanizsára Német-ujvárról.1) Németajkú, józan, nyilteszű, becsületes iparos volt s a polgármesteri székbe is — amihez ekkor még feddhetetlenségen kívül írni-olvasni tudás elég-kvalifikáció volt — a város iparosságának bizalma ültette. 1868-ban Nagykanizsa és Kiskanizsa különváltak egymástól. A válást több éves előkészületek előzték meg. Ezzel kapcsolatban megalakult a közösügyi bizottmány, amelynek Wlassits Antal volt városbíró, majd Halvax polgármester volt az elnöke. Ez a bizottság, 1872 február 28-ig — ameddig ez a tengeri kígyóvá dagadt ügy tartott, — külön jegyzőkönyveket is vezetett. Nagykanizsa az elválás után 12.000 lakosú város lett. A szabadságharc utáni évek majd mindegyike meghozta a maga reformját a városi közigazgatásban és lassanként kiépítette a mai modern közigazgatási rendszer kereteit. 1868-tól kezdve a polgármester a városi tanács feje, évi 700 forint fizetéssel. A városi hivatalok ügyköreik szerint specializálódnak és a polgármesternek alárendelt külön-külön kis apparátust képeznek. Ebben az esztendőben rendszeresítették a városi orvosi hivatalt, amit Rácz Antallal töltöttek be, majd rövidesen mérnöki hivatalt szerveztek, amelyre Plosszer Ignácot, az ugyancsak újonnan rendszeresített állatorvosi állásra pedig Fürst Lajost nevezték ki. A városnak nagyobb tekintélyt adandó, a hajdúkat (így hívták a városi rendőröket) az eddigi 31 forintos egyenruhájuk helyett gondosabban szerelték fel a következő érdekes határozat alapján : »A hajduszemély-zet ruházatára nézve végzés. Hogy az éjjeli szolgálat könyebbé tétessék, a katonaságéhoz hasonló posztósapka (Holz-mütze) szerzendő részökre be, egyenruházatuk tekinteteból pedig mindnyája nyakravalóval láttatik eZ.«2) Halvax József négy esztendeig viselte a polgármesteri hivatalt. Nevéhez fűződik a gimnáziumnak főgimnáziummá fejlesztése, a polgári fiúiskola létesítése, a Ka-zinczy-utca kikövezése és a Csengery-utca megnyitása. Az 1872. évi tisztújításon azonban pártokra szakadt a városi lakosság és Martinkovics Károlyon kívül az igen nagy bizalomnak öivendett Belus József gyógyszerészt állították Halvax ellenjelöltjéül. Halvax a választáson megbukott és még abban az évben Grácba költözött, ahol folytatta mesterségét. 1874-ben visszajött Nagykanizsára, de visszavonult teljesen minden nyilvános szerepléstől, majd 1877-ben meghalt.3) Dr. Villányi Henrik cikke a »Zalai Közlöny« 1927 szept. 16. számában. 2) 1875. 122. janácsi jkv. 3) Dr. Villányi Henrik közlése a »Zalai Közlöny« 1927 szept. 15. számában. — 83 — * A VÁROS BELUS JÓZSEF POLGÁRMESTERSÉGE IDEJÉBEN Az első hetvenes években Csutor Imre alispán irányítása mellett folyik a városi adminisztrációnak az 1871 : XVIII. t.-c. szerint való átalakítása. 1872 március 27-én megalakul az új képviselőtestület, amely április 18-án tartja a tisztújítást. Polgármesterré Martinkovics Károly 69 szavazatával szemben Belus József patikust választották meg, 110 szavazattal, főjegyző Tandor Ferenc, főkapitány közfelkiáltással Albanich Flórián, alkapitány Szakonyi József, (aljegyzői állás nincs a státusban, azt csak 1873-ban rendszeresítették1) Manninger József megválasztásával) árvaszéki ülnök és tanácsos Wagner Károly, előadó tanácsos Sanveber József, kültanácsosok Kollarits József és Weisz Manó, pénztárnok Zausner Henrik, ellenőr Oszeszli Antal, számvevő Juhász György, orvos Rácz Antal, mérnök Plosszer Ignác, ügyész Darás Zsigmond, közgyám Berény József, erdőmester Botfi Károly, szállásmester Smettana Ferenc. Az orvost még csak 1878-ban vették státusba.2) 1882-ben két kerületre osztották a várost és még egy városi orvosi állást rendszeresítettek.3) Az új törvény értelmében külön választották a törvényszéket (1871), átszervezték az árvaszéket, elkészítették a községi és az árvaszéki szabályrendeleteket és megválasztották a törvény által előírt 200 tagú képviselőtestületet. 1876-ban Tandor főjegyző lemondott hivataláról. Az új főjegyző Szalay Lajos ügyvéd lett, aki ugyancsak nem sokáig viselte hivatalát, mert 1882-ben lemondva, helyébe Lengyel Lajos ügyvédet választották. Belus József hat esztendeig ült a polgármesteri székben. Mandátumának ideje a városi közigazgatás átreformálásának, a szervezkedésnek időszaka volt. Egész életével csüggött a város sorsán, tele volt ambícióval, az 1878. évi tisztujításkor azonban egy képviselőtestületi frakció Babochay György ügyvédet léptette fel ellenjelöltjéül. Ezt a roppant önérzetes Belus megtudva, el sem fogadta az új jelölést. BABOCHAY GYÖRGY POLGÁRMESTERSÉGE Amint az alaposan kidolgozott városi ügybeosztási és ügykezelési szabályrendelet 1875-ben életbe lépett, az adminisztrációs gépezet egyre simábban és pontosabban bonyolította le felelősségteljes munkakörét. A képviselőtestületben is megalakultak a különféle szakbizottságok. 1890-ben választották meg árvaszéki ülnöknek Halis Istvánt és levéltárosnak, majd 1898-ban pénztárosnak Halvax Gyulát, a volt polgármester fiát, aki 1927-ben, 55 beszámítható esztendei szolgálattal ment nyugdíjba. A város 93 nyugdíjasa között ma egyedüli, akinek ekkora városi szolgálat áll a háta mögött. A kilencvenes évek városi életében vezető szerepet vitt városatyák közül meg kell említenem a következőket : Eperjesy Sándor ügyvéd, a Délzalai Takarékpénztár elnöke volt. Konzervatív *) 1873. 39. sz. jkv. 2) 1878. 95. sz. jkv. ») 1882. 13. sz. jkv. — 84 — gondolkodású, puritán, minden közügyért lelkesedő ember, aki mindig józan mérsékletnek igyekezett hangot adni közgyűlési felszólalásaiban. Fia, Eperjesy Gábor, a Délzalai Takarékpénztár pénztárnoka, fiatalságától kezdve a legtöbb közhasznú és jótékonysági egyesületnek titkára és elnökségi tagja volt. Rotschild Samu dr. egyik legtevékenyebb tagja volt a város parlamentjének, melyben főként a bizottságokban fejtett ki felette hasznos és többirányú működést. Fia, dr. Bariha István, ma is tekintélyes és tevékeny ügyvéd-tagja a képviselőtestületnek, a család másik tagjával, dr. Rotschild Béla ügyvéddel együtt. Villányi Henrik dr. 1890 óta tanára, majd 1916 óta igazgatója a felsőkereskedelmi iskolának. A városi közgyűlésnek 1901 óta tagja, főként az utcarendezés, kórház, vágóhíd ügyeinek állandó ébrentartója és mozgatója. Elek (Ebenspanger) Lipót a legnehezebb időkben volt elnöke a pénzügyi bizottságnak. Korábban nagykereskedő volt, majd újnépi földbirtokos, a Nagykanizsai Takarékpénztár elnöke. Fia, újnépi Elek Ernő, Nagykanizsa várospolitikai, táisa-dalmi, de főként közgazdasági életében itányitó faktorként működik közre. Simon Gábor, a 80-as évek kormánypárti vezére. Weszter Imre a 70-es évek török mozgalmainak zászlóvivője, a régiség-gyűjteményéről híres Grünhut Alfréd, Szukics Nándor dr., a numizmatikus (pénz- és érem gyűjteményét a város vette meg), Varga Lajos, Lőke Emil ügyvédek, mindketten a Zala szerkesztői, lelkes Tisza-párti hangadók, Szekeres József dr. orvos, (Vécsey egyedüli ellenzéke Dőry József ügyvéddel,) Pillitz Soma, a megyénél befolyásos városatya, voltak irányít ó tényezői az utolsó évtizedek városi közéletének. Tuboly Viktor politikai téren vitt vezető szerepet és megyeszerte ismerték nevét talpraesett verses toasztjai révén, melyek nélkül bankettet elképzelni sem lehetett. 1895-ben meghozta a város képviselőtestülete a városi tisztviselők nyugdíjszabályrendeletét, amely még abban az esztendőben jogerőre emelkedett. 1878-tól 1896-ig Babochay György volt Nagykanizsa polgármestere. Régi nemes családból származott : a csehi Babochay-ak. családjából, amelynek ekkor már hosszú közéleti múltja volt Nagykanizsán. 1835-ben Nagykanizsán született. Jogi tanulmányai befejeztével vármegyei szolgálatba lépett Zalaegerszegen, majd a törvényszékek országos rendezése alkalmával bírónak nevezték ki Nagykanizsára. 1876-ban városi főjegyzőnek, 1878-ban pedig polgármesternek választották meg. Babochay György erős kézzel fogott hozzá a város zilált ügyeinek rendezéséhez, főként a leromlott pénzügyi helyzet megszilárdításához. Sok terv és szándék jellemezte Babochay polgármesterségét, melyeknek nagy részét azonban az átalakulás korszakának nyugtalan viszonyai nem engedték megvalósítani. Mégis ebből az időből való vívmány Nagykanizsa villanyvilágítása és az utcák kövezésének nagyarányú előrehaladása. Amikor Babochay György az 1896. évi tisztújításon kisebbségben maradt, teljesen visszavonult az emberek közül. Két év múlva felköltözött Budapestre, ahonnét csak 1908-ban tért vissza szülővárosába. A nyilvánosság elől teljesen elzárkózva élt 1913 augusztus 9-én bekövetkezett haláláig. Babochay György — 85 — VÉCSEY POLGÁRMESTER KORA 1882-ben Eperjesy Sándor vezetésével Szabadelvű Városi Kör alakult, amely a városi képviselőtestület 75 tagját egyesítette magában és célja volt a városi ügyek előmozdítása. 1895-ben, amikor a városi fejlődés lendülete megbénult, a gazdasági, köz-, kultúrális és társadalmi élet az országos politikai és gazdasági viszonyok következtében teljes kátyúba jutott, — megalakult a Városi Reform Párt. Ez már nyílt ellenzéke volt Babochay polgármesternek és az 1896. évi képviselőtestületi választáson teljes felkészültséggel indult harcba jelöltjeiért. Az összes választási körzetekben (ekkor választottak először kérületenként), sikerült eredményeket elérnie, úgy hogy az új képviselőtestület 100 választott tagja közül 46 volt a Tt?form Párt embere. Ezt követte egy hónap múlva a polgármesterválasztás. A Rtform Pártnak Vécsey Zsigmond volt a jelöltje. Vécsey tulajdonképen idegen volt Nagykanizsán. 1865-ben Nagybecskereken született, Torontál vármegye egyik legelőkelőbb és legrégibb családjából, az aradi vértanú Vécsey tábornok rokonságából. 1893-ban 28 éves korában hívták meg Nagykanizsára a rendőrség vezetésére. A 31 éves Vécsey 123 szavazattal került ki győztesen apolgármesterválasztásból, Babochay 72 szavazatával szemben. Vécsey igen nagy ambícióval, szorgalommal és rendkívüli munkabírással megáldott tisztviselő volt, de az ekkor már évek óta megtorpant városfejlesztési tempót hiába igyekezett újra elindítani, — Nagykanizsa mostoha körülményei s az általános helyzet olyan kerékkötők voltak, amit ő sem tudott megoldani. Mindezek ellenére is sikerült kivinnie a József-laktanya építkezését, a hozzá vezető utcák kiépítését, új utcák megnyitását. Sok gondja volt a város külső csinosodására. Az iskolaépítkezések közül is több esik erre az időre. A kanizsai gyárüzemek nagy részének letelepedése Vécsey 18 esztendei polgármesterségének id jcre esik. Az 1902. évi tisztújításon Vécsey Zsigmond 159, ellenjelöltje 18 szavazatot kapott. Vécsey 1913 július 14-én Budapesten halt meg, ahol vakbélgyulladással operálták. Vécseynek is, Babochaynak is Lengyel Lajos főjegyző volt a jobbkeze, odaadó, hűséges munkatársa. 1882-ben, Szalay Lajos lemondása után, egyhangúlag választották meg főjegyzőnek. Élete zajtalan munkában telt el. Elnöke volt az Önkéntes Tűzoltó Egyletnek, két éven át a Dunántúli Dalosszövetségnek, felügyelője a nagykanizsai ág. h. evangélikus egyházközségnek. Közéleti munkásságával a felbolygatott társadalmi egyensúly esztendeiben is, a béke és harmónia magvetője volt. Lengyel Lajos 1910-ben bekövetkezett halála után utóda dr. Sabján Gyula lett, aki dr. Rosenberg Mórral és dr. Bród Tivadarral szemben 3 szavazat-többséggel került ki a heves választási küzdelemből. Vécsey polgármesterré történt megválasztása után a városi rendőrséget hosszabb ideig vezette az örök humoráról, máig is — 86 — Vécsey Zsigmond Lengyel Lajos erűs jókedvéről közismert Farkas Ferenc alkapitány, mígnem Deák Pétert nevezték ki rendőrkapitánynak. 1903-ban választották meg közigazgatási tanácsosnak Ács József aljegyzőt, aki 1928-ban még városi szolgálatból költözött ki a temetőbe, melynek élete vége felé hosszú esztendőkig gondnoka volt. 1896-ban, a város feliratai ellenére, Zalaegerszegre vitték az anyakönyvi felügyelőséget, az anyakönyvi hivatal vezetésével pedig a polgármestert bízták meg. Többszöri kérésre sem engedélyezték külön anyakönyvvezető kinevezését, csak 1898-tól fogva van rendszeresít ve az anyakönyvvezető-helyettesi állás. Ezt a tisztet sokáig ihászi Horváth István töltötte be, a városi tisztviselői kar le excentrikusabb hírében állott tagja, akinek spiritiszta seance-airól legendák keltek életében. 1910-ben ellenzékalakítási mozgalom kavarta fel a várospolitikai élet tespedését. A Városi Párt meg is alakult, majd 1911-ben Városi Polgári Párt néven újra feltámadt, hogy a klikk-rendszert a városi képviselőtestületből kiküszöbölje s ahelyett az intellektuális, kereskedő és iparos középosztálynak biztosítson domináló szerepet a városi politikában. Az alakulások mindegyike rövidéletű, mert életképtelen volt. AZ UTOLSÓ ÉVTIZEDEK Vécsey polgármester halálával két jelölt volt : dr. Sabján Gyula főjegyző és dr. Tamás János ügyvéd. 1913 november 12-én zajlott le a polgármesterválasztás, amely dr. Sabján Gyula 107 és dr. Tamás János 83 szavazatával végződött. (Dr. Tamás János ügyvéd 1911-ben telepedett le Nagykanizsán. Mint a városi képviselőtestület tagja, hercegi jogtanácsos, máig is tevékenyen kapcsolódik a közügyekbe.) Sabján Gyula 1875 szeptember 24-én Nagykanizsán született. Nagyatyja nagykapornaki vendéglős volt. Édesatyja, Sabján János, 20 éves korában, 1860-ban telepedett le Nagykanizsán, itt remekelt a csizmadia-mesterségből s a tekintélyes csizmadia-céhnek mint remekes mester, közbecsülésben állott tagja volt. Sabján Gyula Nagykanizsán végezte a gimnáziumot, Budapesten a jogot, letette az ügyvédi vizsgát, azután Budapesten, Nagykanizsán, Kaposvárott volt ügyvédjelölt, 1907-ben pedig ügyvédi irodát nyitott Nagykanizsán. 1910 októberében főjegyzővé választották. A főjegyzőválasztás, a személyi változáson kivül, fontos várospolitikai kérdéseket volt hivatva eldönteni. Vécsey polgármesternek ugyanis már évek óta kialakulóban volt az ellenzéke. Nem hadakozó ellenzéki szervezkedés volt ez, mert hiszen Vécseyt mindenki szerette Nagykanizsán, hanem a fiatalabb gárda mozdult meg, hogy új irányítást adjon a város fejlődésének s azt tervszerű várospolitikával kiemelje az elmaradottságból. Ennek a fiatal gárdának nem tetszett, hogy a város meghatározott beruházásokra 3 millió korona kölcsönt vett fel, megállapítva egyben, hogy ez az összeg a kitűzött építkezésekre nem elegendő s ekkor a város vezetősége, ahelyett, hogy a meglévő pénzből építkezni kezdett volna, takarékba rakta a pénzt és ott hevertetve várta, míg minden pénz együtt lesz a teljes program lebonyolításához. — 87 — A racionálisabb városfejlesztést kivánó fiatal gárda társadalmilag is elkülönözte magát : a Polgári Egylet volt a főhadiszállása, míg a Társaskör a város és a környék földbirtokosait, az ú. n. felső tízezret és a bíróság tagjait egyesítette magában, a Kaszinó pedig főként a kereskedő- és pénzvilág társaséletének volt a centruma. A főjegyzőválasztáson a fiatal gárda győzött, ami Sabján Gyula helyzetét polgármesterével szemben, elég feszültté tette. Vécsey ugyanis azt a mozgalmat, amely éppen őt szerette volna támogatni a város erőteljesebb fejlesztésével és azáltal, hogy ennek érdekében megszabadítja Őt különféle klikk-befolyásoktól, félreértette és személyes ellenzéket látott a jószándékú törekvé sekben. Ennek következtében közte és Sabján között, bár kifelé nem nyilvánult, nem volt meg az egyetértés, úgy hogy a fiatal főjegyző már arra gondolt, hogy búcsút mond a városi szolgálatnak. Vécsey Zsigmond hirtelenül történt halála után, 1913-ban, azután a város határozottabb tempójú haladásának hívei, dr. Sabján Gyulát polgármesterré választották. Székfoglaló beszédéből idézem az alábbiakat : - Nem akarom azt a politikát folytatni, amit elődeim. Azt akarom, hogy a teivbevett intézményeket és építkezéseket végre megvalósítsuk, azoknak költségeit amortizáljuk és az amortizációt állítsuk be évenként a város költségvetésébe. Mert minden ilyen létesítmény hasznokat hajt, amelyek azután további létesítményeket tesznek lehetővé. Sabján Gyula programját keresztülhúzta a következő évben kitört világháború. Polgármesterségének első teendője volt a fejlődött városi igényeknek megfelelő, munkaképesebb városi tisztikar megszervezése, majd a városfejlesztés programjának előfutárai : különféle szabályrendeletek megalkotása. Jött a háború, a város fejlődése megállt. A városi tőkék hadikölcsönökbe vándoroltak s a közigazgatás legsúlyosabb gondja a közellátás biztosítása volt, ami Nagykanizsán -— bár óriási nehézségekkel ■— sikerült is. Amint a háború után újra megindult a pénzpiacon a hitel-élet vérkeringése, Sabján polgármester első gondja volt, kölcsönöket szerezni, hogy most már a háborús idők veszteségeivel is gyarapodott városi elmaradottságot behozza és legalább a régen elhatározott építkezéseket megkezdesse. Pontos mozzanata volt ennek a programnak a gimnázium elhelyezésének kérdése, amit elsőnek sikerült megoldani. Következett a vízvezeték és csatornázás rendszerének kiépítése, ami 1928-ban nyert befejezést. Befejeztette a városnak még főjegyzősége ideje alatt elkezdett, de abbamaradt felmérését, majd egymásután gyarapodott a város újabb létesítményekkel. A város társadalmi egyesületeinek életében aktiv szerepet nem visz ugyan, de gondoskodása kiterjed azokra. Megteremtette a Stefánia Anya- és Csecsemő-védő Intézetet és támogatásával azt virágzó életre lendítette. Alelnöke a Polgári Egyletnek, választmányi tagja a legtöbb kulturális és jótékony egyesületnek. Polgármestersége alatt a város a háborús esztendők lezajlása óta annyi beruházással — 88 — Dr. Sabján Gyula gazdagodott, amennyi a súlyos gazdasági viszonyok között és az állami támogatás nagyon érezhető hiánya dacára is, évtizedek mulasztásait pótolni hivatott. 1914 januárjában dr. Krátky Istvánt választotta Nagykanizsa főjegyzőjévé, majd amikor ugyanez év októberében Halis István tanácsos lemondott a polgármester helyettességről, polgármester helyettessé is megválasztották. Krátky István családja Rohoncról származott Nagykanizsára. Nagyatyja kereskedő volt Kiskanizsán, nagyanyja kiskanizsai polgárcsaládból származott. A következő generáció már Nagykanizsán élt. Krátky József, a főjegyző atyja, nagykanizsai telekkönyvvezető volt. Krátky István 1887 december 25-én született. A doktorátus megszerzése és önkénteséve letöltése után hazajött Nagykanizsára, három évig ügyvédjelölt volt, amíg főjegyzővé választották. Népszerűségére jellemző volt, hogy a főjegyzői állásra 26 éves korában, ellenjelölt nélkül, egyhangúlag választották meg. 1916 februárjában a világháború Krátky Istvánt is kimozdította hivatali székéből, bevonult az I. Armee-kommandóhoz mint tartalékos főhadnagy, koronás arany érdemkereszttel a háború végén szerelt le. Két esztendeig vezette a leginségesebb időkben a közellátási üzemeket. 1920-tól négy éven át elnöke volt az árvizsgáló-bizottságnak. Utóbbi ténykedésével a kereskedelemügyi miniszter elismerését érdemelte ki. A köz érdekében állandó aktivitása, józan, demokratikus elvei, kiváló szónoki képességei, az egész város megbecsülését eredményezték eddigi másfélévtizedes főjegyzői pályafutásán. A város kulturéletében főként mint muzsikus vett tevékeny részt, mint a nagykanizsai kamarazenetársaság tagja, azonkívül nagy része van a zeneiskola létesítésében. Elnöke a nagymúltú Nagykanizsai Torna Egyletnek. Az 1914. évi tiszt újítószék választotta meg főügyésznek dr. Benczik Józsefet, kinek már édesatyja, id. dr. Benczik Ferenc is, hasonló minőségben volt tagja a városi vezetőségnek. Dr. Benczik József nem sokáig viselte tisztségét, mert a pár hónap múlva kitört világháborúban, 1914 október 21-én, hősi halált halt. A Benczik-család ősrégi kanizsai purger-tradíciók polgári erényeit plántálta generációkon keresztül. Már a legrégibb idők feljegyzéseiben is gyakran találkozunk a Bentzék és Benczék névvel a városi funkcionáriusok névsorában. A világháború nagy zavarokat okozott a városi adminisztrációban is. 1915 januárjában már 32 katonája van a városi apparátusnak. A bevonultak közül 18 rendőr volt, úgy hogy a legtöbb nehézséget a közbiztonsági szolgálat ellátása okozta. Maga Deák Péter rendőrfőkapitány is bevonult, úgy hogy nyugdíjazás előtti szabadságáról hívták vissza Bay György és Farkas Ferenc alkapitányokat, akik aztán az 1917-ben városi szolgálatban elhunyt Pollermann János bűnügyi vezetővel, a később városi levéltárossá választott Füredi Jánossal és Hajós Ferenccel, a rendőrkapitányságnak ma is irodafőtisztjével, látták el emberfeletti munkával a háborús esztendők megsúlyosbodott közbiztonsági szolgálatának irányítását. 1915 júliusában dr. Krátky István főjegyző vette át a maga hivatala mellé — 89 — Dr Krátky István rendőrség vezetését is. A tisztújítást a háború utánra halasztották. 1915 végén már kézbesítője'' sem maradt a városnak, mind bevonultak. A városházán egyre több lett a női alkalmazott és egyre nagyobb a restancia. A 40 rendőrből 8 maradt, akiket polgárőrökkel igyekeztek pótolni. A háború alatt teljesen abbamaradt építkezési tevékenység, a menekültek elhelyezkedése, közvetlen a háború után keletkezett családok nagy száma, az amúgy is lakásszegény Nagykanizsán óriási lakásszükségre vezetett. Mint mindenütt az országban, itt is megalakult még a kommunizmus híres »Polai elvtársán-nak vezetése alatt a szomorú hírnévre szert tett, a városi rendőrség, majd a városi közigazgatási apparátus kebelében működött lakáshivatal. Odiozus, idegbontó munka volt ennek az elnökének lenni, épen ezért nehezen is maradt meg bárki is huzamosabban ebben a tisztségben. Dr. Novai Imre másodaljegyző lemondása után dr. Balázs Zsigmond ügyvédet, az eddigi alelnököt nevezték ki a lakáshivatal elnökévé, akit Babochay György, majd Szőnyi Sándor árvaszéki ülnök követett. Egy-két hónapnál tovább azonban senkisem viselte a népszerűtlen hivatalt. 1922 januárjában a népjóléti miniszter a hivatal vezetését dr. Laurentzy Oszkár menekült tb. vármegyei főjegyzőre bízta. 1925-ben dr. Kaufman Lajos első aljegyző elnöklése mellett, Szőnyi Sándor volt újra a lakáshivatal vezetője, annak 1926 szeptember 1-én bekövetkezett likvidálásáig. A háború utáni esztendők réme volt a közhivatalokban a B-lista: az adminisztrációs szervezetek létszámcsökkentése. 1923-ban 12, a következő év decemberében 14, legutóbb pedig 1925-ben 3 állás szűnt meg, részint betöltetlen állások törlésével, részint tisztviselők és alkalmazottak nyugdíjazásával, illetve végkielégítésével . Nagykanizsa város jelenlegi státusa 188 tényleges és 95 nyugdíjas városi tisztviselőt és alkalmazottat foglal magában. Dr. Prack István közigazgatási tanácsnok, Zalavármegye tb. főjegyzője, 1918 áprilisában lépett a város szolgálatába. 1898-ban Murakereszt úron született. Közigazgatási pályafutását mint segédjegyző kezdte szülőfalujában, majd a megyéhez került gyakornoknak Zalaegerszegre, honnan 1915-ben Nagykanizsára nevezték ki szolgabírónak, 1916-ban Perlakra került, majd mint vármegyei aljegyző ismét Zalaegerszegre. 1918-ban megválasztották Nagykanizsára közigazgatási tanácsnoknak. 1927-ben, mint tanfolyamot végzett tűzoltótiszt, parancsnoka lett a nagykanizsai Önkéntes Tűzoltó Testületnek. Alelnöke a Nagykanizsai Vadász Társaságnak. Dr. Kaufman Lajos tekintélyes nagykanizsai iparoscsaládból származik. Az államtudori és jogtudori oklevél megszerzése után önkéntes évét töltötte, amikor kitört a világháború és így a 20. honvédgyalogezred kötelékében katonáskodott egészen 1918-ig, amikor is április 29-én, 25 éves korában, Nagykanizsa város aljegyzőjévé választották. Mint iparbiztos, tevékeny részt vesz az iparosság érdekeinek előmozdításában. — 90 — Dr. Kaufman Lajos Dr. Fábián Zsigmond Tagja Zalavármegye törvényhatósági bizottságának. Városi tanácsnokká 1927-ben választották meg. A várostól kiinduló társadalmi akciók megszervezése, különösen a Stefánia Anya- és Csecsemövédő szervezése körül (amely utóbbinak főtitkára is) sokat és eredményesen fáradozik. A háború után dr. Faics Lajos behelyettesítés útján töltötte be a városi tiszti ügyészi állást, amit 1926-ban töröltek a rendszeresített állások sorából. Faics Lajos török eredetű kiskanizsai család sarja. Kiskanizsán volt ügyvédi irodája. Egyenes, kissé nyers, de jólelkű munkása volt a köznek és a társadalmi életnek. Az egész város közszeretete emelte a Polgári Egylet elnöki székébe. Kállay Tibor első választása idején és azután, elnöke volt a pénzügyminiszter-képviselő nagykanizsai pártjának. Élete végefelé elvesztette látását, majd 1928 januárjában meghalt. Az ügyészi székben utóda 1925 óta dr. Fábián Zsigmond,& söjtöri Fábiánok atyafisága. A jog elvégzése után Nagykanizsán Tuboly Gyula irodájában volt patvarista, mígnem önálló ügyvédi irodát nyitott. Élénk részt vesz Nagykanizsa köz- és társadalmi életében. Abszolút pártatlansága az utóbbi idők legkritikusabb országgyűlési választásai alkalmával őt állította a választási elnök súlyos posztjára. Dr. Novai Imre aljegyző 1918 április óta áll a város szolgálatában. Az árvaszék hivatalfőnöke Szőnyi Sándor árvaszéki ülnök. 1913-ban lépett a város szolgálatába, az akkor még városi rendőrséghez. A mozgósításkor bevonult és csakhamar bekövetkezett sebesülése után mint igazságügyi hadnagy, teljesített szolgálatot. 1918 áprilisában Nagykanizsán rendőrkapitánnyá választották. 1920-tól fogva a városi árvaszéki ülnöki állást tölti be, megbízva egyúttal a kihá-gási bíráskodással is. Az árvaszékhez 1927-ben választották meg közgyámnak, a nyugalomba vonult Hardy Gyula helyébe, dr. Pcttyondy Józsefet. Mint a Nagykanizsai Torna Egylet főtitkára, egyik legértékesebb munkása Nagykanizsa sporttársadalmának. 1922 júliusa óta áll a város szolgálatában. A mérnöki hivatal élén Király Sándor műszaki tanácsos áll. 1874-ben született Budapesten. 1900 február 6-án Nagykanizsán, Plosszer Ignác utódául, mérnökké választották. 1914-től 1916 derekán történt felmentéséig mint tart. százados, a szerb harctéren teljesített szolgálatot. Király Sándor abban az időben került Nagykanizsa város mérnöki hivatala élére, amikor az évtizedeken át megállott városi fejlődésnek új, ámbár rövid korszaka nyilt meg. A város tele volt műszaki hiányosságokkal, de már a város vezetősége tele volt tervekkel. Mindezeknek megszüntetésére és pótlására Király Sándor mellé egyetlenegy munkaerő volt beosztva, Geiszl Viktor építőmester személyében. Csak 1902-ben sikerült Székely Nándor okleveles mérnököt segédmérnökül a városhoz alkalmaztatni, aki azután egészen 1923-ig állott a város szolgálatában. Szeghalmy Bálint városi mérnök 1919 óta áll a város szolgálatában. Zseniális tervező, akinek tervpályázatai számos országos építészeti pályázaton nyertek első díjakat. Király Sándor — 91 — Szeghalmy Bálint Waligurszky Béla oki. mérnök, a volt nagykanizsai polgári iskola igazgatójának fia, hatesztendei orosz hadifogság után hazatérve, 1927-ben helyezkedett el a városnál. A számvevőség élén Hemmert Károly főszámvevő áll. 1894-ben Torontál megyében született, 1913-ban Zalaegerszegre került vármegyei szolgálatba s onnét 1918-ban Nagykanizsára, a városi számvevőség élére. A számvevőséghez beosztott tisztviselők : dr. Maitz József számvevő, Boross László első számvevő, Tornyos Ferenc számellenőr, Dezső József, Hetesi János, Tóth László számtisztek, Jászai Lajos, a fogyasztási adóhivatal vezetője. A segédhivatal élén Prikler Gyula városi levéltáros áll, aki 1904-ben mint iktató került a város szolgálatába. 1923 óta városi levéltáros. Hivatali elődje Füredi János, azt megelőzőleg Gsányi János, még korábban Halvax Gyula volt. A katona-ügyek nyilvántartója Erdélyi János, a város ezidőszerint legrégibb aktív tisztviselője, aki 1899 óta áll a város szolgálatában. A városi adóhivatal főnöke 1926-ig Horváth István adóügyi számvevő volt. Hosszabb jegyzői működés után 1891-ben állott Nagykanizsa szolgálatába. 30 évig elnöke volt a Kossuth Lajos Asztaltársaságnak és 1898-tól 1918-ig jegyzője, a 48-as Kossuth-párt helyi szervezetének 1909-ben lett főnöke a városi adóhivatalnak, honnét 1917-ben vonult nyugalomba. Hosszabb ideje elnöke a Nagykanizsai Emberbarát Temetkezési Egyletnek és alelnöke a Segélyegylet Szövetkezetnek. Utóda Polay József számvevő, 1902 óta szolgálja a várost. 1919-ben kataszteri nyilvántartóvá választották és 1927 december óta az adóhivatalt vezeti. 1923 óta a Principális Lecsapoló Társulat igazgatója. A fargalmiadóhivatal élén Zalaváry József nyug. állampénztári főtanácsos áll. Közegészségügy. A város első orvosát, dr. Rácz Antalt, 1860-ban választották meg, de az állást csak később rendszeresítették. Rácz Antal még a Kaszinó helyén volt régi, 16 ágyas ispaia-háznak volt 21 éven keresztül főorvosa. 1881-ben Kiskanizsa részére, dr. Pick Albert személyében, külön városi orvost választottak. Rácz Antal halála után, 1888-ban fiát, dr. Rácz Kálmánt, választották meg városi orvosnak. Ugyanebben az évben Pick Albert is meghalt, kinek helyébe egy év múlva dr. Gerő orvost választották, míg a kórház külön vezető orvost kapott dr. Szekeres József személyében. Rácz Kálmán dr. mint ügyvezető tisztiorvos, 1925-ben ment nyugdíjba. Utóda, dr. Goda Lipót, 1890-ben telepedett le Nagykanizsán. 1900-ban választották meg Nagykanizsa egyik tisztiorvosává és 1927 óta az ügyvezető tisztiorvosi teendőket látja el. Dr. Fodor Aladár 1918 óta tisztiorvosa a városnak. 1928-ban szervezte meg a város a III. közegészségügyi kerület, Kiskanizsa külön tisztiorvosi állását, amelyre dr. Szabó István, a mentők és a munkáspénztár orvosát, választották meg. Nagykanizsa első városi állatorvosa Fürst (Feleki) Lajos volt. Utóda Maár Nándor ny. katonai állatorvos, majd Hutya (Harsányi) Károly. A helyhatósági állatorvosok mellé 1901-ben rendszeresítették a városi m. kir. állatorvosokat. Az Dr. Goda Lipót — 92 — Dr. Fodor Aladár első volt Szente Ferenc, akit 1911-ben Ellschláger Elemér, azt pedig 1912-ben Fürst Sándor, Nagykanizsa első állatorvosának ma is derűs jókedvéről közismert unokaöccse, váltotta fel. Dr. Kertész Lipót helyhatósági állatorvos 1904 óta áll a város szolgálatában. 1910-től 1922-ig 28 húsvizsgáló tanfolyamot rendezett a föl dm ívelésügyi minisztérium Nagykanizsán. Ezeknek a tanfolyamoknak Kertész Lipót volt az előadója. »Vezérfonál képesített húsvizsgálók számárán címen tankönyvet is írt, ami 5 kiadást ért meg és egész Magyarországon használatban volt. Dr. Wolff Sándor m. kir. állatorvos 1920-ban nyert beoszuást a váiosi állatorvos mellé, 1922-ben lett m. kir. városi és 1927-ben járási állatorvos. Günsberger Lipót állatorvos kisegítőként 1909 óta áll városi alkalmazásban. A város összes tisztviselőinek és alkalmazottainak évi összilletményei (kórházzal együtt) 504.139 pengőre rúgnak, ami a költségvetés összes szükségleteinek (21/2 millió pengő) 20%-a. II. NAGYKANIZSA HARCA A TÖRVÉNYHATÓSÁGÉRT Mióta csak Nagykanizsa városi fejlődése útján elindult, életenergiáinak igen nagy részét mindig az önállóságra való törekvés emésztette fel. A hűbéres idők óriási erőfeszítéseit legtöbbször semmi siker nem kisérte, de Nagykanizsa nem adta fel a harcot : az utolsó pillanatig, fáradságot és áldozatot nem kímélve, állította csatarendbe minden erejét, hogy olyan hatalommal szemben, mint aminő az uradalom volt, a rendi alkotmány sáncaiban kivívja magának a független városi lét lehetőségeit. Esztendőkig húzódtak a felszabadításért folytatott ;■perek, esztendőkig fizetett két ügyvédet a vékonypénzű városi közösség, Budán egyet és Bécsben egyet, esztendőkig járták a deputációk Pestet, Pozsonyt, Bécset, a felszabadítás mégis csak a kanizsaiak álma maradt. Az évszázados harc messze visszavetette a várost a fejlődés menetében. A város minden anyagi erejét a pörök, a fiskálisok és deputációk emésztették fel. Az uradalom és a vele egy követ fújó vármegye áttör hetetlen frontként állottak Nagykanizsa törekvései előtt. ))A folyamodó Mezőváros kérése nem teljesithető azért, mert az a Batthyány Család Majorátusához tartozván, onnét el nem szakitható, hazai törvényeink pedig világosan tiltják a szab. kir. városok szaporítását, de kereskedelmi szempontból sem szükséges az és mert a kérdéses város lakosi jelenleg alig bírnak oly képzettséggel, hogy a közügyek jogkezelése bátran rájok bízathatnék.« Ilyen véleményezéssel terjesztette fel az uradalomtól sugalmazott vármegye 1837-ben Nagykanizsa felszabadítási kérelmét. Az uradalom és a vármegye nyilatkozatai ellenére a helytartótanács »minden egyebek közt méltón-nalz találta Nagykanizsát a felszabadításra. A helytartótanács szerint egyetlen akadály, az uraság beleegyezésének hiánya, miért is a város kérelme »innét nem támogattathatik«?-) ámbár a helytartótanács is látja, hogy *) Az »innét« szó az eredetiben is kétszer aláhúzva és a többinél nagyobb betűkkel van írva s így mintegy azt igyekszik talán kifejezni, hogy az igazságot látták ott fenn is, csak épen erejük nem volt annak érvényesítéséhez. — 93 — a város »korábbi érdemeit azóta is gyarapította s a napról napra szaporodó lakosság, iparosok, mesteremberek és kereskedők megtelepedése szabad kir. városi képességét bizonyítják. d1) * * * Amíg Nagykanizsa évszázadokat töltött meddő harcok közepette önállósításáért, addig nem jutott sem idejéből, sem érdeklődéséből a vármegye életére. Nagykanizsa a megyétől jóindulatra nem számíthatott az uradalommal szemben, ment tehát a maga útján s a vármegyében megtanulta inkább az ellenséget látni, mint az alá tartozó közületek érdekeinek védelmezőjét és előmozdítóját. Nagykanizsa nem várt és nem is kapott a megyétől semmit, de nem is törődött semmit annak ügyeivel. Mikor 1848 után a népképviseleti alkotmány szóhoz juttatta volna már Nagykanizsát is a megyei ügyek intézésében, Nagykanizsa megtartotta akkor is berögződött közönyét a megyei élet iránt. Lakosai csak ritkán és igen kevesen fordultak meg a megyegyűléseken, a vármegye pedig nem igyekezett ezen változtatni, mert hiszen akkor saját ősi, centrális megyei politikája elé állított volna akadályokat. A megye örült, hogy zavartalanul követheti tovább a maga elveinek célkitűzéseit, Nagykanizsa pedig — amelyet fejlődésének iránya, társadalmi berendezkedése, lakosainak gazdasági érdekei mindig az önálló életre ösztönöztek élte tovább a maga életét és szőtte tovább álmait a megyei fennhatóság alól való szabadulásról, a teljes autonómiáról, Kanizsa vármegyéről. Nemcsak a megyei gyámkodás volt anyagilag terhes és fejlődésben kerékkötő Nagykanizsára nézve, hanem a vármegye és egyetlen valamirevaló városa között fennálló ellentétek is szembeállították egymással a várost és törvényhatóságát. A kevés kúltúrájú Zalában Nagykanizsa a kúltúrát, — a földművelő Zalában Nagykanizsa a kereskedelmet és ipart, — a konzervatív Zalában Nagykanizsa a nagyvárosi fejlődés ambicióit képviselte. Csak természetes, hogy ilyen ellentétek mellett megye és város érdekei sem lehettek azonosak és természetes az is, hogy Nagykanizsa küzdelme az önállóságért, a törvényhatósági jogért soha, — máig sem pihent el. * * * A külön Kanizsa vármegye kihasításáért, Babochay János városbíró indítványára, 1867-ben ment el az első felterjesztés a magyar országgyűléshez. Ezt követte 1874-ben egy újabb felterjesztés, melyben a megyeszékhelyinek Zalaegerszegről Nagykanizsára való áthelyezését kérték, félve attól, hogy a törvényszéki székhelyek rendezésénél a megyeszékhelyre esvén a választás, Nagykanizsa elveszíti a törvényszékét. A mozgalom eredményeképen mindkét város törvényszéki székhely lett. 1891-ben a törvényhatóságok rendezésének kérdése foglalkoztatta az országgyűlést. Nagykanizsán újra szőnyegre került a törvényhatósági jog megszerzésének kérdése. Áprilisban Hertelendy Béla, Nagykanizsa országgyűlési képviselője '') Latin eredetije a városi irattárban. — 94 — vezetése alatt tekintélyes deputáció nyújtotta át a miniszterelnöknek a város új memorandumát. A miniszterelnök kijelentette, hogy a kívánság előterjesztése egyelőre korai, mert a községek ügyét akkor veszik majd csak elő, ha már a vármegyék átszervezésével végeztek. Mindamellett a kormány nem feledkezett meg a kanizsaiak aspirációiról. Legalább is ahol haszna volt belőle, ott mumusnak mindig sikerülten alkalmazta. Igv Szulyovszky királyi biztos 1906-ban Zalaegerszeg polgármesterét, Várhidy Lajost azzal vette le a lábáról, hogy ha vele, a darabont-mindenhatóság zalai képviselőjével szemben Zalaegerszeg városa nem viseltetnék a királyi biztosnak kijáró tisztelettel és előzékenységgel, akkor ne is számítson arra, hogy a megyeszékhely kérdésben a kormány mégegyszer nemet mond Nagykanizsának. Var-Udy polgármester csakugyan opportunusabbnak látta engedni a 48-ból és Szulyovszky uramnak — a zalaegerszegi civisek legnagyobb keserűségére — nem esett bántódása Zala fővárosában, sőt a dolgát is meglehetős könnyen elvégezte. Míg élt, Deák Ferenc is élénk figyelemmel, bár kevesebb szimpátiával kísérte a kanizsaiak mozgolódásait. Egy ízben Budapesten, valamelyik körúton, egy csomó vidéki úrral találkozott, kik között Babochay János városbíróra ismert. Széles jókedvvel köszöntött a zalaiakra : — Hát maguk mit keresnek Pesten ? Bizonyosan azért jöttek, hogy az országgyűlés székhelyét Nagykanizsára helyezzék át ! * * * A megyei fennhatóság annál kevésbbé bánt kesztyűs kézzel Nagykanizsával, minél erősebb hullámokat vertek az elszakadásra irányuló mozgalmak. Hol kisebb, hol nagyobb jelentőségű dolgokban, de mindig volt Nagykanizsának sérelme, panasza, ami a megye részéről érte Zala mostoha-városát. Az 1906 utolján tartott városi közgyűlés szenvedélyes hangon követelt? a város önállósítását.1) Az eredmény nem késett. 1907 március 7-én ujnépi Elek Lipót előterjesztette a városi közgyűlésen a törvényhatósággá alakulásra vonatkozó indítványát. A közgyűlés, politikai benfentesek köréből kolportált hírek alapján amellett a terv mellett foglalt állást, amely szerint Zala, Somogy és Vas varmegyékből hat varmegyét kerekítettek volna és így számítani lehetett volna a külön Kani-zsa-vármegyére. Az indítvány, nagy lelkesedés mellett, az önálló nagykanizsai választókerületet is követelései közé foglalta. A »nagy kérvény« sorsa egész Nagykanizsát hónapokig izgalomban tartotta és közben egyre újabb kívánságokkal bővült. 1907 októberben, amiko. a kérvényt a városi közgyűlés letárgyalta, már nemcsak Kanizsa-megyét, törvényhatósági jogot és választókerületet követeltek, hanem kérték a balatoni vasútnak Regedéig való meghosszabbítását, Nagykanizsától Gyékényesig elágazó vonalat, államsegélyt színházépítéshez, több állami épület felépítését és a pacsai járásbíróság tervenelc elejtését. Hosszú vajúdás után végre a »nagy kérvény« 1908 március 20-án 64 tagú küldöttséggel együtt felérkezett Budapestre. Vécsey Zsigmond polgármester a memoran- 1) A »Zala« egykorú tudósításai. — 95 — dummal együtt átadta grój Zichy Aladárnak, a város országgyűlési követének, Nagykanizsa díszpolgári oklevelét is. A képviselő vezette azután a monstre-küldöttséget Wekerle Sándor miniszterelnök és több reszort-miniszter elé, ahol a kanizsaiak összes kéréseikre kedvező ígéreteket kaptak. Mindezek ellenére, hazafelé igen lehangoltan utaztak a kanizsai deputátusok. Csőstül hullott az igéret a minisztériumokban, de annyira csőstül, bogy a kanizsaiakat is meglepte és elveszítették minden reményüket, hogy a sok Ígéretből valami is megvalósuljon. A nagykanizsaiak épen ezért, nem is helyezkedtek a kényelmes várakozás álláspontjára. Annál inkább sem, mert a vármegye is szokatlanul lojálisán igyekezett viselkedni Nagykanizsával szemben. Amikor a minisztérium a kanizsaiak »nagy kérvényé«-1 leküldte a vármegyének véleményezés végett, a megyei állandó választmány gróf Batthyány Pál főispán megértő támogatásával olyan javaslatot hozott, hogy a vármegye ne gördítsen akadályt Nagykanizsa törvényhatósági joggal való felruházása elé, foglaljon ellenben állást Zalavármegye szét darabolása, ilierve új megye alakítása ellen. A megyegyűlés eme javaslat után Nagykanizsa képviselőtestületének határozatát kommentár nélkül, egyszerűen tudomásul vette. A külön megye kérdése elveszítette az élét, mert a belügyminiszter maga jelentette ki, hogy a megyei beosztásokat most nem érinti. 1910 júliusa lett belőle, mire a nagykanizsai kérelem, a zentaiakéval egyetemben, a parlament közigazgatási bizottsága elé került. A nevezetes, országos szenzációként fogadott bizottsági határozatot egészében közlöm : »76. sz. A közigazgatási bizottság jelentése Zenta és Nagykanizsa városok kérvényei tárgyában, törvényhatósági jog megadása iránt. T. Képviselőház ! Zenta és Nagykanizsa rendezett tanácsú városok azt kérik a törvényhozástól, hogy őket önálló törvényhatósági joggal ruházza fel. A t. Képviselőház a két kérvényt tárgyalás és javaslattétel végett bizottságunkhoz utasította. A bizottság a kérvényeket a mai napon tartott ülésében letárgyalván, beható eszmecsere után javasolja, hogy miután a kérvényekben foglalt figyelemre méltó adatok a két város népességének, kultúrájának és közgazdaságának előhaladásáról, úgyszintén további fejlődesképességéről tesznek tanúságot, méltóztassék a két kérvényt a belügyminiszter úrnak további tárgyalás és az eredményhez mért javaslattétel végett kiadni. Kelt Budapesten, a képviselőház közigazgatási bizottságának 1910. évi julius hó 27-én tartott üléséből. Perezel Dezső s. k., a közigazgatási bizottság elnöke. Haydin Imre s k , a közigazgatási bizottság előadója.« Eme javaslatot 1910 dcember 15-én a képviselőház is elfogadta és mindkét város kérvényét a megfelelő törvényjavaslat elkészítése és beterjesztése végett kiadta a belügyminiszternek. Rövidesen elkészült a törvénytervezet is és már csak a tör- — 96 — vénverőre emelés volt hátra, amikor felmerült az általános városrendezés terve, ami miatt az ügy tárgyalását félbeszakították. A rövidesen kitört világháborúval aztán Nagykanizsa ügye végleg lekerült a napirendről. Tizenkét esztendő multán, 1922-ben, újra szőnyegre került a magyar városok ügye. A csonka ország megmaradt városai közül 9 kérte a törvényhatósági jogo,. A kilenc város képviselőit 1922 márciusában értekezletre hívta a Magyar Városok Országos Kongresszusa Budapestre. A tárgyalások eredményeképpen öt várost, köztük Nagykanizsát is alkalmasnak találták a törvényhatósági jog elnyeresére. Ez év szeptemberében elkészült az új memorandum, hogy az összeülő nemzetgyűlés azt már tárgyalás alá vehesse. A városoknak ez az együttes akciója azonban eredménytelen maradt, ahogyan nem jutott túl az ígéreteken nyolc városnak, közöttük Nagykanizsának is, 1923. évben Rakovszky Iván belügyminiszterhez indult deputációja és ahogyan hiába adta beleegyezését Zala vármegye törvényhatósága mégegyszei, 1924 februárjában, Nagykanizsa törvényhatósággá való átalakulásához. Azóta számbavehető újabb megmozdulás nem történt Nagykanizsa törvényhatósági jogáért, annyival inkább sem, mert az utolsó esztendők gazdasági megpróbáltatásai, a városnak Muraköz elcsatolásával derékbatört fejlődési lehetőségei, ezek mellett a multaknak, hatásaikban most jelentkező sok mulasztása visszavetették Nagykanizsát a megmaradt magyar városok versenyében annyira, hogy a városi élet primár postulatumainak megszerzésén kívül fontosabb gondjai egyelőre nem igen lehetnek és — éppen ebből éled egyre jobban a Nagykanizsa jövőjébe vetett újabb bizodalom — nincsenek is. Nagykanizsa nem mondott s nem is mondhat le arról a törekvéséről, hogy önállóságra tegyen szert, mert hiszen ez Zalamegyében elfoglalt helyénél fogva, egészen természetes törekvése. Ennek megvalósulása azonban az idők és azzal a gazdasági viszonyok megváltozásának függvénye. 111. KISKANIZSA ÉS NAGYKANIZSA PÖRE Messze a török időkbe nyúlik vissza Kiskanizsa, mint külön városrész keletkezése. A tulajdonképpeni város benn volt a várban. A felső-várban volt az Ó-város (Alte Stadt), melyben az úri családok emeletes házai voltak, az alsó-várban volt az Uj-város (Neue Stadt), ahol az úii nép cselédsége és a hadinép mellett kenyeret találó iparosság telepedett meg. Lassan a várfalak-mente kívülről is benépesedett, ahova a földművelő nép, szegény iparosok és kereskedők építették apró házaikat. Ez volt a külsőváros (Vorstadt). A külsőváros távolabbeső része volt a Ráezváros (Raitzen Stadt), ahova Zsigmond király telepítette a havasalföldi rácokat. A vár lerombolásával elpusztúlt az Ó- és Újváros is, megmaradt csupán a külváros, Kanizsa néven. A nagyobb, közvetlenül a vár alatt fekvő részt Nagykanizsa, a kisebb, távolabb fekvő részt Kiskanizsa néven különböztették meg. A folytonos háborúskodás veszedelmeinek elmúltával a kereskedelmi tevékenység színhelye — 97 — 7 áttevődött Nagykanizsára, Kiskanizsa pedig főként a földművelő nép letelepedő-helye lett. * * * A hűbéres idők sanyargattatásait Kiskanizsa együtt szenvedte a nagykanizsaiakkal. A föld termését árenda és kilenced terhelte, a munkaerőből, emberből, állatból a robot vette ki a javát. Az uradalom terjeszkedése folytonos gátja volt a földszerzésnek, a berek-rétek körül támadt pörlekedések a gazdasági állattenyésztést fojtották meg csírájában a rét és legelő hiányával. Még a határban lévő szőlőhegyek termésén is rajt volt az uradalmi tilalom : karácsonytól szent Mihály napig, egy csepp bort sem szabadott behoznia a szőlősgazdának, még saját háza fogyasztására sem. Az urasági hajdúk lesben álltak a szőlőhegyből Kiskanizsára vezető utakon és akár itcénként, akár hordószám próbálkozott valaki hazajuttatni a borát, könyörtelenül elvették tőle. Akinek volt bátorsága, elmehetett azután az üres hordójáért, ha megvolt még, vissza is kapta, de előbb egy polturát (1% krajcárt) le kellett fizetnie. Rosszabbul járt, akit ráadásul be is tömlöcöztek vagy akit a hajdúk istenigazában helybenhagytak. Az ilyesfajta garázdálkodásokról feljegyzések tanúskodnak, ime egy-két szemelvény : »Cor.trabandok bort be hozótul a Magok Termését edényestől elvették... Stayer Mátyástul az Feikéjét el vették és odavészett, bort pediglen nem hozott«. »Németh Jánostul Gyermek ágyos Feleségének« vitt 3 itce bort kobozták el. »Laczko Jánostul, hogy a Leánya lakodalmára hozot bort, fizetett 1 frt bírságot és elvettek 17 iczét. Meghiedvén, meg betigölt, meg is holt«. Jakopanecz Tamást két itce bor miatt félholtra verték. Magyar Jánostól 5 itce bort szedtek el, ráadásul pedig »az Mostoha fiát puskával meg Lököték«. * * * A városi ügyek vezetéséből már a legrégibb időkben is részt kértek maguknak a kiskanizsaiak. A városi tanács esküdtj ei között mindig volt egy-kettő »ex minőn Canisa«, majd később a kiskanizsai tanácsosok száma a tanács növekedésével aránylagosan gyarapodott, külön strázsamestere, hajdúi, szószólója, pásztorai és erdőőrei voltak. A városi önkormányzat szervezetének fejlődésével pedig a hatvanyosság, később századosság, végül a képviselőtestület aránylagos része mindig Kiskanizsa polgársága közül rekrutálódott. Különben a mai tősgyökeres nagykanizsai családok is nagyobbrészben Kiskanizsáról származtak be »a városba« . * * * Valami nagyon erős sohasem volt a testvéri kapocs a város két része között. Kiskanizsa a maga falusias szintjével, egyszerűbb embereivel, rögtúró életével, a városi terheltben mégis egyenlő arányú osztozásával, — mindig a város mostohagyermekének érezte magát. Pedig derék, jóravaló nép lakta mindig a zsuppos, girbe-gurba utcákat, messze-földön híre volt a szorgalmának, kitartó munkaerejének és jógazda-voltának. — 98 — Világosfejű, nyilteszű ember a kiskanizsai : régi mondás szerint mindegyikben tíz zsidó veszett el. De olyan ravasz is tud lenni. Amellett nyakas és önérzetes. Amibe egyszer beleharap, nem egykönnyen ereszti el. A Kiskanizsai »sáska« Zala-megye góbéja, amit a magyar, német, szerb és török faji kereszteződés termelt ki egy egészen különös, nyugtalanvérű ember-tipussá. A mult század hatvanas éveiben Kiskanizsa erőteljes mozgalmat indított Nagykanizsától való elválásáért. Nagykanizsa ugyanis, mint a többi magyar városok is, még mindig a szabadságharcot követő bosszú-mű keserű elnyomatása alatt sínylődtek. Politikai és közgazdasági zavarok teljes stagnálásra kényszerítették a városokat. Nagykanizsa azonban ennek ellenére sem volt hajlandó belenyugodni abba, hogy törvényszékét elvigyék és ahol csak lehetett, egyebekben is igyekezett megragadni a szűkös alkalmakat a város jövőbeli érdekeinek biztosítására. Ez a törekvés természetesen, az amúgy is szomorú anyagi viszonyok között tengődő városi lakosság terheinek szaporítását is jelentette. A kiskanizsaiak pedig úgy gondolkodtak, hogy ha már egyszer közterheket viselnek, akkor legalább azoknak hasznából maguk részesüljenek és ne csak Nagykanizsa fejlődéséért adózzanak, hanem a maguk külön városrészének, a göcseji falu nívójáról való kiemeléséért. A gondolat 1868-ban tetté érett. Nagykanizsa képviselőtestülete február 18-án. az alispán utasítására 20 tagú bizottságot küldött ki, hogy azok Nagykanizsa érdekeinek képviseletében vegyenek részt a két városrész elválasztásának kimunkálásában. A városi közgyűlés rövidesen egyhangú határozattal tudomásul vette a szétválás megtörténtét, február 3-án pedig már a megyegyűlés is kimondotta Nagykanizsa és Kiskanizsa teljes különválasztását. Csak akkor leckéztette meg közjogból a nagykanizsai képviselőtestület a hevenyében megalakult kiskanizsai elöljáróságot és képviselőtestületet, amikor azok Nagykanizsa nélkül választották meg a vagyon szétosztására hivatott »választott bíróság« összeállítását, tagjait, sőt elnökét is, amit természetesen Nagykanizsa nem is fogadott el.1) Kiskanizsa ettőlfogva külön »Szabadalmas Mezzö Város«, tehát ugyanolyan rangban van, mint Nagykanizsa, »minthogy a mezzőváros névre a Szabadalmat Nagy- Kanizsával együtt nyerte«. Városi közigazgatási szervezetét Nagykanizsa mintájára csinálta meg. Megvolt tehát a külön Kiskanizsa, a maga külön városházával, tanácsával és képviselőtestületével. Nem volt azonban ilyen könnyű dolog a két város határának, vagyonának, terheinek, privilégiumainak szétosztása. Nagykanizsa, Kiskanizsa és a vármegye megbízottaiból álló »kiküldöttség« is csak annyi eredményt ért el, hogy a két város képviselőtestületei közé egy harmadikat, az u. n. közös-ügyi bizottmányt iktatta be, 7 nagy- és 4 kiskanizsai taggal s ennek kötelességévé tette, hogy a két várost vagyonközösségéből kifolyólag közösen érdeklő dolgokat letárgyalja. Modus vivendinek ez is jó lett volna, ha nem vesztek volna mindjárt össze azon, hogy ebben a közbenső képviselőtestületben milyen arányban legyen a két város képviselve. Mert a 7 : 4 arányba a kiskanizsaiak sehogyan sem tudtak belenyugodni.2) Vlassits Antal nagykanizsai városbírónak, a közösügyi bizotfc- J) 1855. 68. Nk. kgy. jkv. s) 1868. Nk. II. 26. kgy. — 99 — 7* ság elnökének nagynehezen sikerült csak áthidalnia az ellentéteket. De az ügyvédjükkel, Cséri Jánossal is összevesztek a kiskanizsaiak. A fiskális ugyanis elvállalta a vagyonelosztás zűrzavaros ügyét, de szerződést akart Kiskanizsa elöljáróságától.1) A kiskanizsai városatyák viszont nem akartak szerződést adni, inkább kerestek másik ügyvédet, I. Nagy István személyében.''2) Nagykanizsa képviselőtestülete a következő átmeneti ajánlatot tette a vagyon elosztására nézve :3) 1. a közös jövedelemből a közös kiadások fedezése után 2/3 rész Nagykanizsáé,, rész Kiskanizsáé, 2. a vásárok egyelőre közösek, de szétválasztásukra a lépéseket megtették, 3. ingatlan és egyéb vagyonok, jogok jövedelmei közösek maradnak, csak a korcsmáitatás jogát használja mindkét város külön-külön a maga területén, 4. a közös jövedelemből kell fedezni: a) a plébánia összes kiadásait, b) a nagykanizsai 3. és 4. elemi osztályok összes költségeit és az igazgató fizetését, c) az 5. és 6. gimnázium-osztály tanárainak és a kegyesrendnek a járandóságát, d) a közös vagyon és épületek fentartási költségét, e) az eddig közösen vállalt adósságok terheit, f) az utcai világítás költségeit, g) a vásártér és a hozzá vezető utak rendbentartását. Kiskanizsa természetesen nem fogadta el ezeket a feltételeket az egyezkedés alapjául, hanem a körülötte fekvő erdő-és legelőterületeket mind magának követelte, azonkívül a városnak két nagykanizsai házát, a Teleky-úti téglagyárat, az ekörül fekvő 800 hold erdőt, amiért a zsigárdi határban legelőt akart cserébe adni. Nagykanizsa hajlandó lett volna az épületek 1/6 részét, a mező- és erdőbirtokból pedig a bajcsai határtól a Nagysaroki dűlőig (a kiskanizsai mező felső részéig) terjedő részt átengedni. Az osztozkodást azonban sehogyan sem sikerült dűlőre vinni. Vlasits Antal városbíró, a közösügyi bizottság elnöke, hónapokig tartó tárgyalások után elkeseredetten jelenti, hogy m Kis Kanisa városiak feltételei is oly tul csigázott alakban nyilványoltak, liogy ezen feltétélek ■meghallgatására is türelem kívántatik,«4) Vlassits Antal félesztendei vesződség után lemondott a közösügyi bizottság elnökségéről. Kiskanizsa újdonsült képviselőtestülete és hirtelenében nagyra nőtt »városi« öntudata egyre per indítását sürgette Nagykanizsa ellen. Igen ám, csakhogy a pert nem tudták megkezdeni, mert »e város közönségének még ezidáig semmi jövedelmi fonásai nem leteznek« és m városi pénztárba olly pénznemek, mellyeket a perre áldozni lehetne, be nem foly«. A kiskanizsai közhangulat azonban nem volt hajlandó a perről lemondani. Inkább házról-házra járva szedtek össze pénzt. A per-Indításból természetesen semmi sem lett, ellenben a közösügyi bizottság kiskanizsai tagjainak 1 frt 50 kr-t, jegyzőjének 2 frt, elnökének 3 frt napidíjat állapítottak meg.5) persze nem a kiskanizsai, hanem a közös pénztár terhére.6) Sőt »átírtak« Nagykanizsa képviselőtestületének, hogy az is szavazzon meg a bizott- J) Addig ugyanis a Nagykanizsával közös ügyek lebonyolítására — nehogy »a város« becsapja a kiskanizsaiakat, úgy fogadtak ügyvédet, hogy az a kiskanizsaiaktól házanként beszedett 10 krajcárból kapta''honoráriumát. 2) 1868. Kisk. V. 10. kgv. 3) 1868. II. 26. Nk. kgy. 4) 1868. Nk. 68—69. kgy. jkv. 5) 1868. VI. 11. és X. 11. Kisk. kgy. Amint volt, Nagykanizsa és Kiskanizsának közösügyi fiók-képviselőtestülete, úgy volt egy közös-pénztára is, amelyben a közös kiadásokat és bevételeket kezelték. — 100 — ság nagykanizsai tagjai részére napidíjakat. Nagykanizsa nem minden malicia nélkül azzal felelt, hogy nem bírja az ilyen luxust, különben is megvan győződve a nagykanizsai bizottsági tagok »szives készségéről«. 1868 karácsonyára Kiskanizsa mezőváros már nem tudta kifizetni a tisztviselőit. A pótadót kivetették ugyan, de nem folyt be. Ezért karácsony előtt való napon sürgősen elhatározták, hogy az egy esztendőt még meg sem ért város »bár hol s bár kitől« 300 forint kölcsönt vegyen fel,1) a következő tiszt újításkor pedig leszállították az elöljáróság összes tagjainak fizetését. Ugyanekkor a meghalt leányiskolái tanító helyének betöltése felől úgy határoztak, hogy az »boldogabb időre elhallasz-tatih-2) Menekült a süllyedő hajóról Nagy Károly ügyvéd is, akinek lemondása után egy évig nem akadt Kiskanizsa ügyvédre Zalában, aki ügyét elvállalta volna. Csak 1870-ben fogadta el az ügyet Takács Alajos sümegi fiskális, akinek 8000 forint honoráriumot szavazott meg Kiskanizsa képviselőtestülete.3) 1890-ben, aratás után, úgy látszik, beköszöntöttek a »boldogabb idők«, mert a kiskanizsai képviselőtestület pénzbekerülő határozatokat hozott. Előbb 10 forint fuvarköltséggel és 1 forint napidíjjal deputációt küldtek Zalaegerszegre az alispánhoz a vagyoni elválasztás kisürgetésére,4) majd tanügyi beruházásokat tettek. A kántorságot különválasztották a tanítói hivataltól és rendszeresítettek a meglévő mellé még egy fiúosztályt, amelyben a 3. és 4. normálist oktatták, úgy hogy ezután a kiskanizsai gyerek innét egyenesen mehetett a gimnáziumba. Az új osztály vezetésére Hajgató Sándor tanítót alkalmazták 365 frt fizetéssel, amihez az ugyancsak most rendszeresített vasárnapi ismétlőiskola vezetéséért külön 35 forintot kapott. A segédtanítónak 250 forint volt a fizetése. Faits György kántor 400 forintot és 6 öl fát kapott.5) Hogy azonban a vállalt tanügyi kiadások ne rendítsék meg a gyengén megalapozott kiskanizsai városi pénztár egyensúlyát : az iskolát községi közös (t. i. Nagykanizsával közös) iskolának nyilvánították.6) A kezdetben fellángolt érdeklődés — amíg a városi önállóság a nagy újság ingerével hatott — egy folyton forrongó, folyton politizáló, folyton köztevékenykedő időszakot teremtett Kiskanizsa életében. A mezei munka, a háztáj gondja, — minden háttérbe szorult a városi ügyek mellett. Két év multán aztán már szigorú határozatot vezettek be a városi protokollumba, amely szerint azt a képviselőtestületi tagot, aki két ülésről elmarad, törölni fogják a városatyák lajstromából, különben is »férfiasság, higgadság s komoly megfontolás s egyetértésre az egész képviselőtestület figyelmeztetik«.7) Mindezekre az erényekre még nagy szükség volt, mert a vagyoni elválasztás ügye mindeddig egy lépéssel sem jutott közelebb a megoldáshoz. Alakult ugyan egy újabb, 20 tagú feles bizottság a vagyoni közösség teljes megszüntetésére, melynek létrehozatalát a város (Nagykanizsa) közönsége is őszintén óhajtaná«,8) de ez sem ment semmire. Ali tagú közösügyi bizottság — a két város közbenső képviselőtestülete —is szorgalmasan ülésezett a folyó ügyek letárgyalására, de a kiskanizsai tagok, ha valami nem tetszett nekik, egyszerűen felkeltek, ott- 1868. XII. 24. Kisk. kgv. 2) 1869. 24. Kisk. tanácsi jkv. 3) 1869. V. 23. és 1870. II. 27.. V. 1. Kisk. kgv. 4) 1869. IX. 4. Kisk. kgv. 5) 1869. X. 30. Kisk. kgv. 6) 1869. XI. 4. Kisk. kgv. 7) 1870. II. 27. Kisk. kgv. 8) 1870. 22. Nk. kgy. jkv. — 101 — hagyták az üléstermet, hogy lehetetlenné tegyék a határozathozatalt. Nagykanizsának a közösügyi bizottság illetékessége elé tartozó ügyei ilyenformán állandóan veszedelemben forogtak, mígnem a bizottság határozatot hozott, hogy a gyűlésekről ilyen körülmények között távozó, valamint a meg nem jelenő tagok olybá számíttatnak, mintha nemmel szavaztak volna.1) így húzódott, bonyolódott a két város válópöre, úgy hogy már mindkét város közvéleményének nagy része szívesebben vette volna inkább az újra egyesítést, mintsem a hosszú és bizonytalan pörösködést. Kiskanizsa ilyenirányú befolyásolása érdekében lépéseket is tettek a vármegyénél.2) Kiskanizsának azonban nem azért volt S000 forintos ügyvédje, hogy az évek óta vajúdó ügyet most egy ilyen császárvágással be lehetett volna fejezni. Kiskanizsa 1870 októberében »Nagykanizsa közönsége ellem megindította az mrányosittási pert a Megyei Alispányi bíróság élőth. A Nagykanizsán összehívott ügyvédi értekezlet javaslatára ugyanekkor Arvai István zalaegerszegi fiskális, Nagykanizsa megbízott ügyvédje, benyújtotta a vármegyéhez a nagykanizsai képviselőtestület kérelmét a két város újra-egyesítéseérfi) A nagykanizsaiak kérvénye rövidesen a belügyminisztérium elé került.4) A kis-kanizsaiak azonban nem akartak róla tudomást szerezni, közeledés nélkül élték, a maguk külön életét és bíztak a pör kimenetelében. Közben terjeszkedtek is, Eredetileg csak egy szobát tanácsteremnek, egy hajdu-szobát és egy fogda-helyiséget béreltek »városháza« címén évi 60 forintért Dolmányos Vendel házában. 1872-ben ugyanott 20 forintért jegyzői irodának bérbevettek még egy helyiséget.5) A terjeszkedéshez, berendezkedéshez azonban pénz is kellett, a kiskanizsaiak pedig nem szerettek adót fizetni. Ezért »határoztatott, hogy akár miféle városi közterhek beszolgáltatására, ha valaki 2-szeri felszólításának nem hódol, 2 fti pénzbirsággal megbüntettetik, mely büntetés nála azonnal végrehajtandó lészen, miről a tanácsos urak ezennel telj hatalommal meghatalmaztatnak,«6) Szigorú büntetést szabtak ki az engedelem nélkül (helyesebben inkább : a letelepedési díj befizetése nélkül) letelepedőkre. (Érdekes mondata az erről szóló határozatnak : » . . . továbbá a letelepedőknek a marhákkali közlegelőre leendő kihaj-tatása egyszerre s mindenkorra tiltatik . . .«) Kiskanizsa hivatalos iratain ugyanazt a pecsétet használta, amit Nagykanizsa, csupán a körirat változott meg így : »1868 Kis- Kanizsa Város Pecsétje«. A határkérdés rendezetlensége a legteljesebb jogbizonytalanságot vonta maga után. így esztendőkig egyik város sem gondolt a Principális-csatorna rendbentartására, vagy mindegyik a másiktól várta azt. Csak 1878-ban határozta el az e tekintetben érdekeltebb Kiskanizsa, hogy 3880 ölet kitisztogat, ha viszont a bajcsai hídtól az országútig terjedő 3110 ölet elvállalja Nagykanizsa.7) A kiskanizsai határ vadászati jogát 2 forintért adták esztendőre a kiskanizsaiak-nak, ugyanott azonban nagykanizsai csak 4 forintért, sőt volt olyan esztendő, hogy semmi pénzért sem vadászhatott. 1873 június 29-én Kiskanizsa, a községek rendezéséről szóló 1871. évi XVIII. t.-c. alapján, nagyközségnek nyilvánította magát?) s mint ilyen élte tovább a maga '') 1870. 196. közösügvi jkv. 2) 1870. 67. Nk. kgy. 3) 1870. Nk. kgy. jkv. 4) 1871. 22. Nk. kgy. jkv. 5) 1872. ÍV. 28. Kisk. kgy. «) 187-3. IV. !4. Kisk. kgy. 5. sz. '') 1873. VIII. 10. Kisk. kgv. 8) 1873. VI. 29. Kisk. kgv. — 102 — külön életét az ekkor már rendezett tanácsú jelleget váró Nagykanizsa mellett. Nem valami rózsás volt ez az élet, mert terhei most is olyan bőven voltak, mint a szétválás előtt, előbbre pedig nem jutott Kiskanizsa a maga erejéből sem. 48% volt a kiskanizsai költségvetés »magány pótléka« s ezenfelül 12% a közös költségvetéshez való hozzájárulás.1) A közös ingatlant terhelő 256.000 forint adósságnak 63/4%-os kamata is közös teher volt.2) A közös költségvetés állandó súrlódási felületei mellett legtöbb baj az adózás körül volt, minthogy a vagyonelválasztás végleges megtörténtéig a két város egy adóközséget képezett.3) 1873 decemberében Takáts Alajos ügyvéd és két előljáró felutaztak Kiskanizsá-ról Budapestre, hogy a minisztériumban megsürgessék a vagyonelosztási pörben az ítélet meghozatalát.4) A pörben a zalaegerszegi törvényszék és a tábla, következő évben a legfelső ítélőszék is egybehangzó ítéletet hozott, kimondta a birtokelkülönítést és elrendelte az annak végrehajtásához szükséges tagosítást. Most már, hogy a felmérések és tagosítás roppant költségeit elkerülje, Kiskanizsa is örömmel hajolt a békés megoldás felé és bizottságot küldött ki a kiskanizsai feltételek megformu-]ázására.5) Kiskanizsa sok külön és együttes gyúlésezés után nem kívánt egyebet, mint : 1. Kiskanizsa város közönsége a maga részéről igénybeveszi a közös vagyonok, ingók és ingatlanok fele részét. 2. Az országos- és hetivásárok jövedelmeit átengedi Nagykanizsának, de kis-kanizsaitól helypénzt, vámot ne szedjenek. 3. A bormérést mindegyik város a maga határában külön gyakorolja. 4. A közigazgatási határ a vasúti vágányok vonala legyen, de a birtokosok adójukat lakóhelyük szerint fizessék és ne úgy, hogy melyik város határában van a birtokuk. 5. Az eddig közösen felvett terheket felesben kell törleszteni. 6. Kiskanizsának külön telekkönyve legyen s e célból új birtokfelmérés rendeltessék el.6) Nagykanizsa ezeket a pontokat elfogadta a vagyonelosztás békés létrejöttére irányuló tárgyalások alapjául, de a megegyezés mégsem tudott létrejönni. Ekkor már Kiskanizsa is megúnta az autonómiája megszerzésével járó gondokat és 1874-ben, amikor már látták, hogy az önállóság sem fenékig tejfel, ellenben a fenékig tele pénzesládát is annál jobban kimeríti, 9 újabb pontból álló javaslattal lépett Nagykanizsa elé,7) azonban ez alkalommal is sikertelenül, mert Nagykanizsának viszont ezek voltak a feltételei : 1. minthogy új felmérés igen sokba kerülne, a vagyon felosztásánál a hivatalos állami kataszter legyen mérvadó, 2. az erdők és legelők 2/3 része legyen Nagykanizsáé, saját határában, 3. rétek és szántók, házalt és belsőségek ugyanezen arány szerint, 4. helypénzmentességet Nagykanizsa nem ad, de támogatja Kiskanizsát, hogy két országosvásárt kapjon helypénzszedési joggal (esetleg átadja Nagykanizsa 6 vására közül kettőt Kiskanizsának), 1873. X. 12. Kisk. kgy. 2) 1873. Kisk. kgy. 100. old. 3> 1875. VIII. 29. Kisk. kcv. 4) 1873. XI. 30. Kisk. kgv. 5) 1873. IX. 28. Kisk. kgv. ós u. o. 171. old. •) 1874. IV. 10. Kisk. kgy. 7) 187Ő. 40. Kisk. tanácsi jkv. — 103 — 5. a polgári bormérést a két város egymástól függetlenül értékesíti, 6. adózás nem a birtok holléte, lianem a birtokos lakása szerint történjék, 7. közigazgatási határ maradjon a Principális-, illetve a középcsatorna, 8. közös terhek, eddigi kölcsönök is 1/3—2/g arányban oszlanak meg, 9. perköltséget mindegyik fél külön viseli, 10. ha lehet, a telekkönyvek elkülönítése.1) Minthogy ezek a feltételek a kiskanizsaiakéval alig valamiben egyeztek meg, az egyezkedés tökéletesen zsákutcába jutott. A vármegye is mindent megmozgatott az áldatlan viszálykodás megszüntetése érdekében, ezért Kováts János főszolgabíró 1875 januárjában írásbafoglalta a megegyezésre vonatkozó tervezetét és összehívta Kiskanizsa egész népét, azt felolvasta előttük. A tömeg azonban »legnagyobb zajongás között« a per folytatását követelte és nem volt hajlandó egyezkedni. oTek. Szolga biró Ur pedig belátván, liogy az óhajtott barátságos egyesség e két város közönsége között békés utón létre nem jöhet, s ezérdembeni fáradozásai mind sikertelenné váltak, vissza vonult, azon nyájas kifejezéssel, hogy most már ezügyben tovább intézkedni hasztalan, a közönségre bizza a per további ügyvitelét«.2) A kiskanizsai virtus azonban ekkor már megtorpant. Az ítélet végrehajtásával járó hatalmas költséget elosztva sem bírta volna a kiskanizsai városi pénztár, amely felett az anyagi összeomlás előszele már most vésztjósló felhőket kavargatott. A peres út folytatása helyett Kiskanizsa 1S76 karácsony másnapján elhatározta, hogy visszacsatlakozik Nagykanizsához és mindjárt pontokba szedte, hogy ez esetben milyen viszonyt kiván a két városrész között : 1. A volt úrbéres, most közös erdők és legelők a két városrész között birtok-arányban felosztandók és egy közös bizottság által kezelendők. 2. A helypénzt, a városházát, telkeket és épületeket Kiskanizsa átengedi kezelésre Nagykanizsának, de Kiskanizsa sehol helypénzt és vámot nem fizet, feloldást kér a Kiskanizsát egyedül terhelő adósságok terheinek kizárólagos viselése alól. 3. A 200 tagú képviselőtestületben 70 legyen kiskanizsai. 4. Kiskanizsának külön községi adókezelése legyen, ezért annak ellátására eddigi jegyzőjét megtarthassa, külön gyámja is legyen Kiskanizsának, aki a nagykanizsai árvaszéknek felelős. 5. A Kiskanizsa által, ügyvédjének megszabott 8000 forintot egyezség esetén a két város közösen fizesse meg. 6. A Kiskanizsa vagy Nagykanizsa nevén külön telekkönyvezett birtokállomány is közös tulajdon legyen. Nagykanizsa képviselőtestülete 1877 február 5-én a kiskanizsai ajánlatot részletes tárgyalás alá bocsátotta és azokra a maga kikötéseivel válaszolt, melyek szerint Nagykanizsa visszafogadja Kiskanizsát, ha : 1. Az el válási pör örökre megszűnik. 2. Kiskanizsának lesz két tanácsosa, az egyik »rendőrfőnöki tiszt minőségben«. l) 1874. IV. 23. Nk. kgy. a) 1875. I. 24. Kisk. kgy. — 104 — Ezek egyes hivatalos funkciókat Kiskanizsán elvégezhetnének. Rendszeresítenek ezenkívül egy másodaljegyzői állást s az künn fog lakni Kiskanizsán, egy külön gyámgondnokkal együtt. 3. A legeltetési jogot a két község egyesülése után az új közös képviselőtestület szabályozza. 4. A képviselőtestület összetételét a törvény szabályozza. 5. A nagykanizsai képviselőtestület a jövőben nem fog olyan terheket életbeléptetni, amelyek nem az egyenlőség elvén alapulnak. A kiskanizsai templomra még fennálló adósságot közösnek elfogadja, valamint hozzájárul, hogy az elszakadás után szerzett nagykanizsai ingatlanok terheikkel együtt közös tulajdont képezzenek. Kiskanizsa mindezekre azt válaszolta, hogy a maga pontozataiból tágítani nem hajlandó, hanem ha Nagykanizsa 14 napon belül azoknak alapján fel nem veszi a tárgyalásokat, akkor ragaszkodik az ítélet végrehajtásához. Látszólag mind a két fél nagyon fenn ült a lovon, valójában azonban Nagykanizsa volt fölényben s ezt a fölényét kiéheztetési poiitikával kamatoztatta. A kiskanizsai ultimátumot ezért egészen nyugodtan elengedte a füle mellett. Tudta jól, hogy a kuruckodó fenyegetés mögött nincsenek már sem erkölcsi-, sem anyagi garanciák. Nagykanizsa jól számított. Aratás közeledtén Kiskanizsa regisztereket váltott : könyörgésre fogta a dolgot, »hogy egymással szemben is mint igazi magyar testvérek egymás között megegyezhessünk és a már untatni kezdő per köztünk megsemmisíttessék. Hiszen nem vagyunk mi külföldiek, sem oly bevándoroltak, liogy velünk a birtokosság ne tudna anyanyelvünkön értekezni, de oly távul sem lakunk, hogy az összemenetel tudja Isten mennyi időt és előkészületet igényelne« . Ekkor már Nagykanizsa nyíltan kijátszotta fölényét és azt a választ adta, hogy »ha Kiskanizsa város Nagykanizsával csatlakozni óhajt, minden feltétel és kikötvény nélkül Kiskanizsát visszafogadni örömmel fogja«. Kiskanizsa erre a válaszra az egész ügyet megjegyzés nélkül 1877 december 16-án irattárba tette. Daráss Zsigmond ügyvéd megpróbálta még új pontokba foglalni a kiskanizsai kívánságokat, de azokat már a kiskanizsaiak sem fogadták el. Mire mégegyszer közeledett az aratás, a kiskanizsaiaknak felette sürgőssé vált a megegyezés. Egyeztető-bizottságot küldtek ki, minden eddiginél engedékenyebb mandátummal, mondván, hogy Kiskanizsa »egyáltalában a perlekedés kerülője« Voltaképpen adósságai állították kényszerhelyzet elé Kiskanizsát. Az útját azonban ennek is Nagykanizsa egyengette, amikor nem fizette ki a Kiskanizsával szemben a kanális-ásásért fennálló tartozását, másrészt igyekezett rátenni a kést az adósságaival vesződő Kiskanizsa torkára. A kiskanizsaiak ugyanis a templomépítésből kifolyólag Hencz Antal nagykanizsai építőmesternek 1000 forintos részletekben tartoztak kifizetni a követeléseit. Hencz nem hiába volt nagykanizsai : követelését igen szigorúan számontartotta. Szánalmas helyzetben vergődött ekkor az önállóságába időnap előtt beleúnt Kiskanizsa. Tisztviselőit takarékpénztárból felvett kölcsönökből fizetgette. Temetőjében 10—12 halottat temettek egy-egy sírba, sokszor oszlófélben lévő hullá- — 105 — kat bolygattak meg, mert nem volt pénz a temetőterület nagyobbítására.1) A templom-adósság törlesztési terminusán, július 1-én pedig végrehajtók jelentek meg az adóslevél kezeseinél és az 1000 forintos első részletet exekucio útján, kímélet nélkül behajtották. Egyetlen darázsfészek lett ezen a napon Kiskanizsa. Nagykanizsa jól taktikázott. A szavak nem hatottak : a tények azonban annál inkább hathatósak voltak. Mindezek eredményeképen 1878 október 13-án nagy népgyűlést hívtak egybe Kiskanizsán. A jelszó volt: mindenáron újra egyesülni Nagykanizsával. A gyűlésre meghívták Babochay Györgyöt, Nagykanizsa polgármesterét, aki iránt igen nagy bizalommal viseltettek atekintetben, hogy polgármestersége alatt nem fog Kis kanizsa rövidséget szenvedni, ha sikerül az egyesülést nyélbeütni. A népgyűlés nagy lelkesedéssel az egyesülés mellett foglalt állást és az alábbi »egyességi pontosatok«-^ fogadta el : »Mi alulírt Kiskanizsai lakosok s birtokosok ünnepélyesen kijelentjük, mikép Kis s Nagykanizsa városok közt fenforgó peres viszony megszüntetését óhajtjuk, hogy így a két város közönsége, jóléte és boldogsága létesíttessék, mindazonáltal a jelen peres viszony megszüntetése, illetve a két város csatlakozása következtében Kiskanizsa város közönsége a következőket köti ki: lször Kiskanizsa város közönsége az elválás előtt létezett ezeréves jogainak épségben tartását kívánja. 2szor Az elválás után szerzett vagyon bármely város részén létezik, mint közös tekintessék, miből folyólag a létező tartozások is mint közösek az egyesült pénztár által lesznek fedezendők. 3szor A legelői jog szabályoztatván, a két város föld s ház birtokosainak kölcsönös megállapításához képest lesz jövőre kezelendő. ■Jelen egyezségi pontozatokat elfogadjuk !!! Kelt Kiskanizsán, October 13-án, 1878. Aláírások«. Ugyanekkor Svastics Károly szolgabíró egy másik egyezségi formulának gyűjtött híveket. Szerzett is 209 aláírást, mely szerint a kiskanizsai polgárok ünnepélyesen kijelentik, hogy hajlandók a két város közigazgatási és vagyoni egyesítésére, valamint ennek kapcsán a tagosítási törekvésekről való lemondásra a következő feltételek mellett : 1. az egyesülés után mindkét város bármilyen vagyona vagy tartozása közös. 2. a kiskanizsaiaknak örök helypénzmentesség a nagykanizsai piacokon. 3. a legelők, erdők a jövőben a két város birtok-aránya szerint a birtokosság által választott bizottság útján kezelendők. 4. a kiskanizsai jegyzőség fennmaradjon eddigi személyzetével, javadalmaival, a kiskanizsai közigazgatási és peres ügyek intézésére két tanácsossal és a szükséges rendőrséggel. A kiskanizsai kultúrviszonyokra vet fényt az a körülmény, hogy emez ajánlat 209 aláírója közül 146 volt, az analfabéta. 1878. VII. 21. Kisk. kgy. 106 Hiába voltak a Svastics-kontremin csalogató pontjai, a kiskanizsai képviselőtestület a Babochay-féle pontokat fogadta el és azokra gyűjtötte az aláírásokat. November 12-én összehívták a kiskanizsai népet és képviselőtestületet és leszavaztatták őket a kétféle egyezségi ajánlatra. A megjelent 44 polgár közül 33 Babochay, 10 Svastics pontjaira szavazott, 1 pedig nem szavazott egyikre sem. December 16-án délelőtt kiskanizsai deputáció jelent meg a nagykanizsai városházán és ünnepélyesen átadta a polgármesternek az elfogadott pontozatokat. A tízesztendős válóper ezzel befejeződött : Nagykanizsa rendezett tanácsú város és Kiskanizsa nagyközség ismét egy várossá egyesültek. Az új frigyhez még csak az adókérdések rendezése és a belügyminiszter jóváhagyása kellett. Kiskanizsa az őt »amúgy is csaknem agyonsújtott vallási vagy Nagykanizsával egyezkedési ügybem a függő kérdések rendezésénél is engedékenységet tanúsított. 1880 július 19-én megtörtént a belügyminiszteri jóváhagyás, aminek megérkezte után megtették a közös tisztújítás előkészületeit. 1880 december 30-án az alispán elnöklésével megtartották 12 év után az első közös tisztikar és képviselőtestület választását, másnap pedig az első közgyűlést. A többszáz terítékes banketten már azon versengtek a két város szónokai, hogy melyik esküdjék a másiknak hívebb és örökkétartóbb barátságot. Kiskanizsát csakhamar csalódások érték az új egyesülésben. Azt hitték, hogy ettől kezdve minden bajnak vége szakad és a 12 éves külön-gazdálkodás szomorú következményei egy csapásra el fognak tűnni. Ez azonban nem ment ilyen könnyen. Kiskanizsa földmívesnépe még sokáig birkózott a reászakadt válsággal, ami sok áldozatot is követelt. Ennek tulajdonítható, hogy Kiskanizsa a múlt század utolsó évtizedeiben, sőt azután is sokáig bőséges tápot nyújtott a kivándorlásnak és leánykereskedelemnek. A határvidéken fekvő Nagykanizsa rendőrségének hosszú küzdelmébe került, míg a kanizsai vasútállomás lélek-börzéjét nagy burjánzásában megállíthatta. 1890-ben 300 kiskanizsai lakos határozta el magát közös akarattal, hogy kiköltöznek Horvátországba, ahol olcsóbb a föld, több a munka és könnyebb az élet. Szepetnekről ugyanekkor 100 gazda vándorolt át Szlavóniába. A két városrész között a súrlódási felületek az egyesülés után is állandóak voltak. Amit Kiskanizsa szeretett volna, az sohasem ment elég gyorsan és nagyon sokszor sehogyan. Ha Nagykanizsa ütötte valamin a vasat, akkor a kiskanizsaiak opponáltak. A kiskanizsaiak a 90-es években a kanyargó országútjukat szerették volna valahogyan rövidebbre szabni, hogy a Nagykanizsára vezető ez az egyetlen útjuk kevesebb időt raboljon el a két városrész között való közlekedésben. Tíz teljes esztendeig kocolódtak a dolgon a legkülönfélébb bizottságok, megjárta az ügy 3—4-szer a vármegyét, minisztériumot, mígnem 10 esztendő múltán megkezdték az út egyenesre építését. A kiskanizsai utcák képe azonban továbbra is olyan siralmasan elhanyagolt maradt, mint volt. Nagykanizsa már régen villanyfényben úszott, amikor Kiskanizsa még 1910 novemberében is nagyrészt petróleumlámpákkal világította az utcáit. Ezek és hasonló panaszok újra kiváltották a kiskanizsaiak elégedetlenségét és az újabb elválási törekvéseket, amiket 1902-ben a győri tábla ítélete egyelőre leszerelt, kimondva, hogy a két városrészt most már szétválasztani nem lehet. Az egymás között is állandóan torzsalkodó, politikai és társadalmi téren igen labilis ala- — 107 — pokon nyugvó Kiskanizsa, amelynek még csak érdemleges koncepciójú vezetői sem voltak, csoportokra hullott. Könnyű dolga volt a jó talajra talált demagógiának. Az 1878-ban létrejött egyesülés után nehezen tudtak a kiskanizsaiak belenyugodni abba, hogy a piacon helypénzt kellett fizetniük, a Nagykanizsa érdekében történő beruházások terheit kellett viselniük, míg ők a villanyon kívül egyebet alig kaptak. A szerződést sem ismerték el, azt állították, hogy Nagykanizsa erőszakkal érvényesítette a szerződést, amikor Dolmányos László bírótól karhatalommal vették át a kiskanizsai archívumot, ezért meg is fellebbezték a szerződést a belügyminiszterhez. 1906-ban több gyülésezés után felfogadta Kiskanizsa Zboray Miklós országgyűlési képviselő ügyvédet, aki felvett 800 korona előleget és beadta a kiskanizsaiak per újrafelvételi kérelmét. A 800 korona azonban kárba veszett, mert az akció nem hozta meg a kívánt eredményt : Kiskanizsa azóta is szerves része Nagykanizsa rendezett tanácsú városnak. A szétválásra irányuló törekvések ezzel végleg elültek s habár a két városrész érdekei nem is forrtak össze teljesen, a »városközi« békét ma már nem zavarják különösebb ellentétek. Az egység természetesen ma is csak közigazgatási, mert Kiskanizsa lakossága szinte külön kasztot alkotva őrzi a földmívelőnép konzervativizmusát, amit mint mindig kéznél lévő, de éppen olyan kiszámíthatatlan városi ellenzék igyekszik érvényesíteni a városi politikában. NAGYKANIZSA VÁROS FEJLŐDÉSE álmodozások, tervek városa volt mindig Nagykanizsa, mióta csak a nevét viseli. Ma is az. Az álmokból, tervekből sokat elért, de mire elérte őket, addigra az idő mindig nagyobbat futott, messze előzve a beváltott igényeket, az újakból pedig csak akkor lett megint valóság, amikor mások újból sok fej-hosszal előbbre jártak már a városok folytonos versenyében.. Virágzó városok éltek, gyarapodtak, fejlődtek az országban szerte, amíg sok mással együtt Nagykanizsa is történelmi poszton állta a reá kiszabott rendeltetést. Hálát sohasem kapott az önfeláldozásáért, amit inkább földrajzi szükségszerűségnek, mint héroszi kötelességteljesítésnek könyveltek el a politikai rendszerek. Évszázados megpróbáltatások osztják fejezetekre a város történelmét. Századokon keresztül török hordák ostroma viharzott, török rabiga korbácsa suhogott a vármenti település házsorai felett. A felszabadulás újabb rabságot hozott, a hűbér-aralom keservesen hosszú másfél évszázadát. Utána a szabadságharc forgószele tiporta meg a várost, majd az elnyomatás évtizedei tépázták meg a fejlődés lehetőségeit, hogy azután rövid pár termékenyítő évtized után új politikai válságok kössék gúzsba erőit. Ettől fogva a kuruckodása miatt kegyvesztett Nagykanizsára nem jut felülről jó tekintet, csak büntetés és mostohaság. A világháború s az azt követő Trianon, a város életének már napjainkban kezdődött következő időszaka. A történelmi adottságokon túl a városvezetés sem kedvezett mindig az elő-törés lendületének. Sokszor állta útját maga a város annak, hogy ölébe hullott előnyök évszázadokra hasznosítható gyümölcsöket teremjenek. Nagykanizsát kialakulásának alig kezdeti stádiumában érte a világháború és a következő évtized kataklizmája. Igv természetes, hogy a fejlődésre irányuló törekvésektől duzzadó utolsó időkben, a legnagyobb erőfeszítések árán is, csak töredékeket tudott behozni a lemaradásból. Amit azonban behozott, amit fejlődött, azt mind saját erejéből, a különböző kormányok jóakaratát és segítségét vajmi csekély mértékben élvezve, sőt nagyon sokszor felsőbb akarattal is megküzd ve. valósította meg. — 109 1. A PIROSTÉGLÁS KANIZSAI UTCÁK TÖRTÉNETE Hogy a vár-korszakban milyen volt Kanizsa, a város, azt korábbi fejezeteimben már leírtam. A várfalak ormótlan kőrengetege tövében gunnyasztó pár házsor volt a csírája a mai városnak. A várban benn volt épületeket ugyanis a várfalakkal együtt lerombolták s azoknak ma már nem látjuk, csak tudjuk a helyét a Nagykanizsa és Kiskanizsa között elterülő, a Principális-csatorna által kettészelt réteken, ahol még egy esztendővel ezelőtt is a rét egyes részeinek feltörésekor, a régi várépítkezések kő- és gerenda-maradványaira bukkantak. 1753-ban, fél évszázaddal a vár lerombolása után, 14 utcát jegyez fel az egykorú telekkönyvszerű kimutatás.1) Ezek : Szigeti utca, Szentgyörgyvári utca (ma is ezen a néven), Piarczi utca (ma Fő-út és Erzsébet-tér), Német utca (ma Királyutca), Légrádi utca (ma Kazinczy-utca), Récsei utca (ma Petőfi-utca), Miháldi utca (ma Attila-utca), Cigány utca (ma Petőfi-utca felső része), Uj utca, Szeglet utca (ma Kölcsey-utca), Sopron utca (ma Teleky-út), Külsőtelki utca, Szombathelyi utca (ma Magyar-utca) és Várhelyi utca (ma Báthory-utca). Kiskanizsának két utcája volt : a Felső utca és az Alsó utca. Ujabb félévszázad múlva Vas Gerebennek még nincs egyéb írnivalója Nagykanizsáról, mint hogy a sétatéren (mai Eötvös-tér-) lovakat úsztatnak a Sárecz-tengerben, amely hatalmas tócsában gyakorta lubickoltak a környék gyermekei, sőt kánikula idején felnőttek is megmártották benne magukat. A város maga nyáron feneketlen ''por, máskor pedig ennek megfelelőleg ugyanolyan sártenger volt. Az utcákon esős időben fából készült u. n. gólyalábakkal keltek át az emberek az egyik sorról a másikra. Sártengerben állott a piac is. Az egész nagy tér egyetlen nagy pocsolyává változott, ha feláztatta valami párnapos eső. Ezen a téren állott a Szentháromság-szobor (amit 1867-ben vittek át mai helyére, az Eötvös-térre) mindazonáltal a hetivásárokat igen gyakran nem tudták megtartani a feneketlen sár miatt.2) Az utcák — nagyrészt a város közepén is — bogárhátú, zsuppos, deszkapalánkos, muskátlis-kertes házakból sorakoztak. Köztük itt-ott, a várat övezett mérföldes mocsárra emlékeztető »belvizek«, pocsolyák terültek el. A Sárecz-tóhoz hasonló tenger volt a Temető-utcánál (később Tizenhárom-város, ma Kossuth Lajos-utca és környéke), a Bajza-utca kórház felőli szakasza helyén, a Petőfiés Teleky-utcák találkozásában, a piaristák háza mögött az Eötvös-téren és még sok egyebütt. Kövezett járdának, csatornának természetesen híre-hamva sem volt. Az első rendesebb útjavítási munka 1810-ben történt, amikor a város elhatározta főforgalmi útjainak téglával való kirakását. A munkának neki is fogtak, de csakhamar kiderült, hogy nincs elég tégla. A vármegye adott 30.000 darabot, egyúttal pedig elrendelte, hogy a város tavaszra teljes erővel állítsa üzembe téglagyárát.3) Tavaszkor végre elkezdtek kavicsozni. Téglavető-mesternek Mlinarics Gergelyt szerződtette a város Negoveczből. A szerződés 320.000 darab téglára szólt. Nagy szükség l) Belsőségek birtok-íve 1753-ból. Városi irattárban. 2) Halis : Színes mozaik: 1893. 3) 1810. 350. jkv. — 110 — volt a téglára, mert 1812 első napjaiban megjött a rendelet, hogy minden házigazdának a háza előtt ki kell tégláznia az árkot és arra rendes téglahidakat kell építenie.1) Hirtelen szakadt ez a kötelezettség Nagykanizsa lakosainak nyakába. Kő messze vidéken nincs. Volt ellenben az uradalomnak néhány és a városnak egy téglagyára, ezek azonban nem győzték a munkát, a város meg nem győzte a kiadást. A munka azért megindult, meg sem állott, de eredménye nem sok volt. A céhek gyüjtőíveken ajánlottak fel jókora summákat a városnak utca javításokra, mert hiszen jól tudták, hogy amint Nagykanizsának jobb utai, utcái lesznek, mindjárt megérzi azt a város ipari és kereskedelmi forgalma is. A város maga a szomszéd városokhoz, vármegyékhez, mint Nagykanizsa forgalmában és közgazdasági fellendülésében érdekeltekhez fordult segítségért, természetesen eredménytelenül.2) 1824-ben már annyira felgyülemlettek az útépítéssel kapcsolatos teendők, hogy a tiszt újításkor útmestert is választottak. Erdéli József elvállalta a tisztséget ingyen, csupán köztehermentességet kapott. Ebben az esztendőben 81.441 frt ára munkát vetettek ki a városra, amit mind útjaiba kellett volna investálnia. A kézi- és fuvarmunkát közmunkában adta a lakosság, így készpénzben csak 3887 forintra lett volna szüksége a városnak, ezt pedig a felemelt sóárakból a helytartótanácstól kérte a város, amely minden elképzelhető pénzforrását kimerítette utainak fokozatos rendbehozására. Természetes, hogy a vármegye által diktált tempóban az első kitéglázott utca az Ispita-utca (mai Kazinczy-utca) volt. ahonnét az uradalmi major szekereinek kellett a városba és azon keresztül járniuk. * * * Nagykanizsa város öt irányba ágazó postaútak keresztezési pontjában feküdvén, kiépülése a legprimitívebb sugaras települes: az öt főforgalmi útvonal hosszában, egymástól messze elhajló, a határba hosszú csápként kinyúló utcák keletkeztek, összekötő utcák nélkül. A Piac-térbe torkolt a Magyar-utca, Német-utca és Ispitál-utca, a mai Eötvös-térbe pedig a Récsei- és Soproni-utca, míg a két teret a Fő-utca kötötte össze. Az utcákon, amint leszállt az este, megszűnt az élet. Akinek éppen dolga akadt, lámpással felszerelve járt a városban, amelyet a holdvilágon és az éjjeliőrök lámpáin kívül semmi sem világított. 1819-ben »éjjeli vigyázóknak keményen meghagyatott, hogy rendessenn és annak idejébenn órákat kiáltozzanak és minthogy eddig a Városbann több Helyekenn rablások történtek, nagyobb bátorság okáért minden utzábann éjjeli Vigyázó Segédek fognak nekik adattni<,.3) Nagykanizsa utcai világításának története 1821-ben kezdődik, amikor is a piac körül lakó 34 kereskedő engedélyt kapott arra, hogy saját költségükön lámpákkal ellátott két éjjeliőrt fogadhassanak,*) akik a Piac-tér boltjaira vigyázzanak. Nagyobb biztonság kedvéért később több állandó lámpát állítottak fel a kereskedők a téren s kérésükre a város elrendelte,5) hogy a Piac-tér összes boltosai a közös világítás 5) 1812. 102. jkv. 2) 1824. irattári aktacsomó. 3) 1819. 393. jkv. 4) 1821. 333. jkv. «) 1829. 259. jkv. — 111 — és őrzés költségeihez hozzájárulni kötelesek. Ugyanekkor a város maga is követte a példát és a városháza elé egy lámpát állíttatott.1) 1840-ben már többfelé is égnek éjszakánként az utcai lámpák és külön pénzbeszedője van a világítási üzemnek. »Miután ezen város éjjeli kivilágéttására föl álétott Lámpák által nem tsak minden eggyes lakosnak bátorsága, hanem az egész Városnak kitűnő Disze és meg böcsűlhetetlen haszna és biztoséttása szereztetnek, mind ezen közjónak álandó fenn tartása és öregbittése pedig több és nagyobb számú költségeket kívánna meg, ehez képest ezen az egész város közérdekének méltán tekinthető üdvös célzat foganatosittása tekintetébül a Tanáts által végeztetett, hogy valamint ezen Nagy Kanizsai Házzal biró, úgy több ház nélküli lakosok és Kereskedők is 3 osztályra fel osztatván, az éréntett Lámpák szaporittására és azoknak évenkénti fenn tartására és foltonos világittására megkívántató költségek födözéséhez különös Táblás Jegyzésben foglalva kimunkált arány szerint járidni és azon költségbéli Járandóságokat az a végre válosztott Pénzt Szedőnek fertálonként pontossan bé fizetni köteleztetnek«.2) 1848-ban külön bizottság működik Hollósy József ügyvéd »lámpa-igazgató« elnöklésével, az utcai világítás ügyeinek intézésére. Legtöbb baj természetesen azzal van, hogy a lakosság nem fizeti rendesen a kivetett járulékokat.3) Holdvilágos éjjeleken nem gyújtották meg a lámpákat. A két nyári hónapban egyáltalán nem világítottak az utcákon. November, december, januárban hajnali 4 óráig, máskor éjfélig, majd 2 óráig égtek a lámpák. 1865-ben —lévén már vasútja is Nagykanizsának — a kissörháztól az állomásig is elhelyeztek 2 lámpát, melyeknek számát 5 év múlva megtízszerezték.4) * * * Az utak kavicsozása, téglajárdák, árkok és hidak építése szünet nélkül folyt tovább. Zalamegye »hites másod földmérője« 1833 november 5-én jelenti,5) hogy »a Kanisai utczák és Ország Utak több fa és kőhídjaival együtt még 1829-be és 1830-ba óriási erővel hozzáfogva, nagyobb részént elkészéttetett«. Ebben az évben a Német-utca földalatti csatornázásának tervei is elkészültek, de természetesen csak tervek maradtak, mert az utak járható karban tartása állandóan kimerítette a város minden anyagi erejét. Hogy a kavics-szállítás gondjain könnyítsenek, 1834-ben Zala vármegye határozatot hozott, hogy csináltat — a Balatonra egy kőhordó vitorláshajót. Ugyanilyent egyet Nagykanizsa is megszavazott a maga részére, »P. Kanisai, névvel és a város címerével az oldalán.6) A »P. Kanisa« azonban már a terveiben hajótörést szenvedett. így azután valahányszor Chinorány Boldizsár szolgabíró utasítást adott ennek vagy annak, esetleg egyszerre több utcának kavicsozására, olyankor az »utcabéli esküdtek« munkába szólították pár napra az utca lakosait, akinek pedig szekere, marhája volt, az ment a Murára kavicsért.7) Hiába volt azonban a város minden erőfeszítése, hiába volt majdnem állandó permanenciában a »szépítő bizottmány«,8) a Mura minden kavicsa is kevés volt a feneketlen kanizsai sár betömésére. 1843-ban az emberek még mindig térdig érő 1829. 702. jkv. s) 1840. 1003. jkv. 3) 1848. 733. jkv. 4) 1870. közösügyi 208. jkv. 5) L. városi irattár. 6) 1834. 37. jkv. 7) 1834. 700. jkv. 8) 1842. 114. jkv. — 112 — csizmákban járnak, mihelyt beköszönt az első őszi eső, télen pedig nem egyszer lovastól fagyott bele a megsüllyedt szekér a Német-utca sarába. Bőzse köt ege kkel rakták végig a legsüppedékesebb útrészeket, a gyalogosoknak pedig gerendákat raktak le és azokon kellett átugrálni egyik sorról a másikra. 1843-ban még csak az Ispita-utca volt úgy-ahogy téglával kirakva. 1840-ben a megyéhez, 1844-ben a herceghez, a királyi kamarához és helytartótanácshoz folyamodik segítségért a város, hogy anyagilag támogassák valamilyen szilárd utcaburkolat létesítésében1). A város — lakóit m kétségbeeséstől megóvandó« — 20.000 mérő kavics állítására kötelezte magát (ebből a zsidó hitközség kereskedelmileg legjobban érdekelt 70 háztulajdonosa magára vállalt 10.000 mérőt), az uradalom pedig 2000, a következő évekre évenként 1200 mérő kavics szállítását vállalta azzal a kikötéssel, hogy ami kavicsot az uradalom fuvaroz, annak háromnegyed részét a Fő-utcára, a többit a Kaproncai-utcára kell fordítani.2) Minden igyekezet ellenére azonban (a kért államsegélyt nem kapta meg a város) Nagykanizsa nem tudott az utcáival boldogulni. Az ötvenes években még mindig változatlan az utcák képe. Volt azonban a városnak egy sétatér-alapítványa, ami kihágási büntetéspénzekből évről-évre gyarapodott. Maga a sétatér azon -ban még évtized multán is csak annyival jutott előbbre, hogy a város folyamodott , hogy létesítendő parkját I. Ferenc Józsefről nevezhesse el. A kérést a kabinetiroda, a leendősétatér körüli terek és utcák megfelelő kiépüléséig elutasította.3) A szépítő-választmány Gliinorány Boldizsár elnök vezetésével, a viszonyokhoz mérten, derekasandolgozott, míg egészen apró vívmányokat ki tudott verekedni. így 1844-ben kötelezővé tették minden ház falára vagy külön kis táblára a házszámok kiírását.1) A választmány, melyre rábízták az utcai járdák és árkok elkészítését, 1850-ben elhatározta, hogy a Fő-utca egyik jelén a gyalogjárót kikövezik. Az volt csupán a baj, hogy Nagykanizsán útburkoláshoz értő mesterember nem. volt, úgy hogy a választmány Varazsdról kért 6 »jlaszterozóU. A költségeket a háztulajdonosokra osztották el.5) Nagy része volt a szépítő-választmánynak abban, hogy 1854-ben megkezdték a Kisjaludy-utca megnyitásának munkálatait.6) A kisajátítási költségekhez a herceg 400 forinttal járult hozzá. Téglát az évenként, apránként folytatott járdaépítésekhez a város adott téglagyárából »termesztményi áron«.'''') A városi rendőrség egyre a piac kavicsozását és a Cziglenicze lecsapolását sürgette, de csak 1869-ben került sor arra, hogy a piacon tócsában álló víz levezetésére téglázott csatornát húztak a tér köré és azt 580 szekér homokkal feltöltötték.8) Amikor megépült a kanizsai vasút s ezzel a város jorgalma a postaútakról jóként az állomás jelé terelődött, a keskeny Ispitál-utca (Kazinczy-utca eleje, folytatása volt a Kapronczai-utca) nem volt többé elegendő a személy- és teherpályaudvar irányában napról-napra emelkedő forgalom lebonyolítására. Ezért már 1866-ban elhatározta a város, hogy korábbi tervei szerint az Iván-utcát (a mai Csengery-útnak a Zrínyi Miklós-utcától a teherpályaudvarig terjedő része) meghosszab- 1) 1840. 891. és 1844. 189. jkv. 2) 1845.Izr. hitközség kérelme a vármegvéllez az utak javításáért. 3) 1229/853. sz. irattári akta. 4) 1844. 190. jkv. 5) 1850. 614. és 681. jkv. '') 1852. 924., 1284. és 1854. 1088. jkv. 7) 1854. 103Í. jkv. 8) 1855. 838. és 1869. közös- iigyi 80. jkv. — 113 — bítja és összeköti a Fő-utcával, miáltal a vasúti forgalomnak megoszlását teszi lehetővé.1) A gyalázatos állapotban lévő Kapronczai-utca megyei út része lévén, megyei gondozás alá tartozott. így a megye is szívesen segítette hozzá a várost ahhoz, hogy ezt az útat is jobb karban tarthassa. Ezért sikerült a városnak a lcövezetvámszedési jog elnyerése, méter mázsánként 1/2 krajcáros kulccsal,2) amit a vasúti utca rendbehozatala után, 1869-ben a belügyminiszter 1 krajcárra felemelni engedélyezett a vasúti teherszállítmányok minden métermázsája után. Az utcanyitás ügye kellő előkészítés után3) 1870-ben dűlőre jutott. A város a kiszemelt házat megvette, az utcanyitás 21.000 forint költségeihez 10.000 forint kölcsönt vett fel és 11.000 forint adományt kapott a Nagykanizsai Takarékpénztártól, valamint a város közönségétől 4) Pár hónap múlva a Csengery-utcát megnyitották. Az új utcában az építkezés rövidesen megkezdődött. Elsőnek a Nagykanizsai Takarékpénztár és a Rosenberg és Wellisch cég, majd a Kereskedelmi és Iparbank, Vidor Samu, Rapoch Gyula, Schreyer Lajos dr. és Bachrach Gyula építkeztek.5) Az útak megépítésére a város 80.000 forint kölcsönt vett fel?) amely csak Nagykanizsát terhelte, miután Kiskanizsa ebben az időben önálló város volt. Előbb csak a régi recipe szerint, kavicsozással akarták a vasútra vezető utakat járhatóvá tenni, de Hegedűs József uradalmi fiskális javaslatára belátták, hogy a feneketlen kátyúba hiába hordanák a kavicsot, ezért Gózony Ferenc városbíró közbevetésére elhatározták, hogy hasznosítva a város téglagyárait, kongotéglával (klinker) rakatják ki az utakat. A téglásokkal szerződést kötöttek egyelőre 400.000 darab klinkertégla égetésére.7) Ezzel megkezdődött és 10 esztendőn keresztül tartott Nagykanizsa utcáinak, járdáknak, kocsiútaknak. tereknek téglával való burkolása, ami »a téglagyárak hasznosítása« elv nagyobb dicsőségére, mindmáig elrontotta nemcsak a város külső képét, hanem a legsúlyosabb közlekedési nehézségeknek lett az okozója járművekre és emberekre nézve egyaránt. A burkolások megindultával a háztulajdonosoknak is megkönnyítették a házuk előtti járdák burkolását. Ettől kezdve azoknak a háztulajdonosoknak, akiknek már korábban volt kövezett járdájuk, ha azt most az egyöntetűség kedvéért kitégláztatták, a tégla árát x/3 részben elengedték.8) A Kapronczai-utcát és a Bécsi-utcát 1872-ben, a Csengery-utcát 1873-ban, a Király-utcát, Fő-utcát 1883-ban klinkerezték.9) (A Király-utca és Fő-utca — a régi gimnázium sarkáig — 748 méteres utcavonalnak burkolását 39.000 forintért adták vállalatba.) *) 186G. 475. jkv. 2) 1809. aug. 10. kgy. 54. jkv. 3) 1869. 54. jkv. 4) 1870. jan. 27. 13. jkv. 5) Villányi: Zalai Közlöny 1927 szept. 27. «) 1S70. 157. és 189. közösügyi jkv. 7) 1870. 179. közösügyi jkv. 8) 1870. okt. 13. 73. jkv. 9) A Fő-utca azért maradt utoljára, mert állami út része lévén, sokáig húzódtak a tárgyalások a közlekedésügyi minisztériummal az egész állami útszakasznak városi kezelésbe vételéről. Csengei''v-út sarok — 114 — 1867-ben nyerte el a felső jóváhagyást Nagykanizsa első városrendezési terve a »város szépittészetére kimunkált alapszabályok«. amelyeknek kivitelét a szépítő -választmány hatáskörébe utalták.1) Ennek alapján járt el a város akkor, amidőn ugyanebben az évben a piactéren, a sóliáz melletti kincstári kert árverésén megszerezte a telket, így elhárítva a piactér egységének megbontását.2) Ugyanekkor sok gondot adott a Szentgyörgyvári-utcában lévő Cziglenicze-tó, amelynek magas partjai folytonos beomlásokkal veszélyeztették a partjára épült házakat. A város szerette volna lehordatni a partokat, hogy a víznek így szabad lefolyást biztosítson, de »minden oldalról roppant magas partokkali körülvétele miatt a mintegy katlanban fekvő víz levezetése teljesen lehetetlen«. Csináltatott rajt valamit a város 1872-ben, ele ezzel a »kanizsai tengerszemek« kérdésének megoldását csak elodázta.3) A részletes városszabályozási tervezet elkészítésével 1872-ben bízta meg a képviselőtestület a mérnöki hivatalt és szépészeti-bizottságot.4) Ugyanebben az évben rendezték végre a piacok kérdését. A járdákon való árulást eltiltották. Kereskedőknek hetivásáros napokon csak a gyalogjárókon kívül szabadott egv-egy áiúládát elhelyezniük, de délután 2 órán túl ezt sem szabadott künnhagyniuk. A zöldség-, hal-, kenyér-, baromfi- és húsárusok részére a piac külön 15 öl széles részét jelölték ki. A kása- és gyümölcspiacot a csizmadiák mellé helyezték, a takarékpénztár előtti térre. A fapiac az Eötvös-téren volt, hetivásáros napokon pedig a felsőtemplom előtt. A széna- és szalmapiacnak a felsőtemplom mögött szabtak helyet, országosvásárokon azonban a takarmányt is az állatvásártéren árulták. A fazekasok a Babochay-háztól felfelé, a járda mentén, a rövidárúsátrak a Rosenfeld-háztól felfelé a gyalogjáró mellett, a kékfestő-sátrai• a felsőtemplomtól jobbra sorakoztak. A gabonapiac maradt a piactér felső részében. Kádárok, asztalosok, szitások, valamint a gyümölcsös szekerek nagyvásárkor a gimnázium előtti téren, bábosok, fésűsök, kötelesek, kefekötők, bádogosok a Brunner-kávéháztól (Central) felfelé helyezkedtek el.5) Nagyjában az országosvásári kirakodó árusok elhelyezkedése máig is így maradt. 1873-ban az utcákat átkeresztelték mai neveikre és bevezették az utcánkénti házszámozást, minden házra számtáblákat raktak.6) A városszabályozási tervek életbelépte előtt is kötelezőleg kimondották, hogy utcavonalban ezután csak hosszában szabad építkezni, tehát tűzfalával az utcafrontra néző házakkal a város külső l) 1867. 145/364. tanácsi jkv. 2) 1867. 495. jkv. 3) 1870. 343. tanácsi és 1872. !>7. jkv. ) 1872. 54. jkv. 5) 1872. 72. jkv. «) 1873. 28. és 1874. 203. tanácsi jkv. Az Erzsébet-tér 60 évvel ezelőtt Erzsébet-téri részlet a piac egy sarkával — 115— képét tovább nem szabad csúfítani, az úgyis hosszúra kinyúlt utcák végein és a város perifériáin pedig az építkezést nem engedélyezték.1) 1868-tól kezdve a város árlejtés útján vállalkozóra bízta az utcai világítást. Az első vállalkozó, Fesselhofer Ignác, 1000 forintot kapott a város egy esztendei világításáért.2) Ekkor már 85 lámpa ég éjszakánként a nagykanizsai utcákon és folynak a tárgyalások Fóliák Gyula tiieszti nagykereskedővel és Reisevitz Hermann boroszlói mérnökkel, akik Nagykanizsa gázvilágítására tettek ajánlatot.3) 1870-ben Rosenberg Izrael lámpabérlőnek már 1800 forintot fizet a város az utcai világításéit. 1874-ben jobbnak látta a város, ha saját kezelésébe veszi a közvilágítást. Eddig 4 útkaparó volt a lámpagyújtogató is. Most havi 15 forint fizetéssel 4 külön lámpagyújtogat ót és 20 forint fizetéssel 3 útkaparót vett fel a város és valamennyiüknek kötelezővé tette m Városi jelvénnyel ellátott Jövegn viselését.4) 1876-ban Goldschmied S. manchesteri cég tett ajánlatot Nagykanizsa légszesz-világítására.5) A város külső képe mindinkább rendbe jött, úgyannyira, hogy lassanként a csupa téglától pirosló utcák tisztántartása iránt is ébredeztek a városi lakosság igényei. Az első öntözött utca a Kazinczy-utca volt. Az utca lakosai, kik a vasúti forgalomban legtöbbet szenve dtek a portól, összeálltak és fizettek naponként és fejenként pár krajcárt, amiből aztán öntöztették az utcájukat. Ugyanígy oldották meg a problémát a főutcaiak is. A város ebbe a locsolási-kasszába 20 krajcárt fizetett naponta a Kazinczy-utcaiaknak a polgári iskola frontjáért és 30 krajcárt a főutcaiaknak a városházáért, egyben pedig bizottságot küldött ki a rendszeres öntözés ügyének megtanácskozására.6) Ennek eredményeképen aztán 1874-ben Badenben vett a város egy öntözőkocsit 3-52 forintért.7) Városra szóló esemény volt az öntözőkocsi premierje. Az elkészült klinker-útak gondozását, öntözését a város árverésen bérbeadta 3 évre 1995 forintért egy vállalkozónak, akinek a szerződés megkötésekor 50 forint kauciót kellett letennie s valahányszor hiba volt a söprésben, 5 forintot levontak a kaucióból.8) Az utcai ültetvények ápolására évi 100 forint fizetéssel felfogadta a város kertésznek Szeidl Lipót népiskolai kertészt.9) Az utcaöntözés terén egy kocsival nem sokra mehetett a város, mert 1875-ben még mindig napi 20 krajcárt fizet öntözés címén a népiskoláért, havi 1 forintot a polgári iskoláért és napi 30 krajcárt a városházáért.10) Az utcák tisztogatásával együtt az öntözést is 1892-től kezdve az Önkéntes Tűzoltó Egyletre bízta a város. A tűzoltósíg intézte ezt a szolgálatot egészen 1908-ig, a köztisztasági apparátus külön, a mérnöki hivatalhoz beosztott szervezetének megalakulásáig. 1875-ben megnyitották a Nádor-iitcát, amely a Csengery-útat köti össze a Ka-zinczy-utcával ,1:L) Két esztendő múlva a Kisfaludy-és Szemere-utcát is összekötötték a Csány László-utcával.1,1) Minthogy pedig a városszépítés jelszava túlzásokra ragadtatta a háztulajdonosokat, akik pld. minden rendszer nélkül elkezdték nyárfákkal teleültetni az egész várost, 1877-ben a város elrendelte, hogy az utcákra, közterekre fát csak a város engedélyével szabad ültetni.13) A Szépítő Egyesület 1875. 72. tanácsi jkv. 2) 1868 máre. 2. és aug. 11. jkv. és 1869. 110. közösügyi jkv. 3) 1871 febr. 27. és 1872. 52. jkv. 4) 1874. 390. tanácsi és 1875. 79., 100. tanácsi jkv. 1876. 51. jkv. «) 1874. 246., 248. tanácsi jkv. '') 1874. 448. és 412. tanácsi jkv. 8) 1874. 301., 412. tanácsi jkv. 9) 1875. 295. tanácsi jkv. 10) 1875. 555. tanácsi jkv. n) 1875. 279. és 338. tanácsi jkv. 12) 1877. 335. tanácsi jkv. 13) 1877. 390. tanácsi jkv. ■ nagyszabású fásítási programja, bár csigaléptekkel haladt előre, évről-évre csino-sabbá tette a folyton épülő, terjeszkedő, új és új utcákkal gyarapodó várost. Nagykanizsán a villanyvilágítás létesítése érdekében 1882 végén hallatszanak az első hangok. Ennek ellenére még 10 év múlva 240 nagykanizsai és 25 kiskanizsai petróleumlámpa lát ja el a város közvilágítását. 1892-ben a Ganz és Társa vasöntő és gépgyár (Buda) és Franz Lajos, a kanizsai gőzmalom tulajdonosa, tettek ajánlatot a városnak a villanyvilágítás bevezetésére. A Franz-malom ajánlata kedvezőbb volt: az évi 10.000 forint világítási díj és ingyen telek mellé, 50 évre mindennemű villanyossági munkára kizárólagos jogot akart kikötni magának. Szeptemberben a képviselőtestület, a kiskanizsaiak ellenzése dacára is, nagy lelkesedéssel elfogadta az ajánlatot, amely Nagykanizsára 12 ívlámpát és 280 izzólámpát, Kiskanizsára 2 ívlámpát és 10 izzólámpát állapított meg. A szerződés a Franz-céggel 1893-ban létrejött és 1894 júliusában a város hivatalosan átvette az üzembehelyezett utcai villanyvilágítást. Mind több és több magánházba vezették be ettől kezdve a villanyvilágítást, úgy hogy 1896-ban már 48.000 gyertyafényt reprezentált a városban felhasznált áram, de a városházán még csak 1901-ben küszöbölték ki a petróleumlámpákat. 1910-ben az utcai izzólámpák számát 500-ra emelték, felszerelték az ívlámpákat s az iromba fa-villanyducok között a fő útvonalakon közép-világításra tértek át. A forgóáramra való áttérés 1922-ben történt meg, egyidejűleg az otromba faoszlopok is eltűntek a kanizsai utcákról. 1925 óta 500 darab 40 gyertyafényű izzólámpa és 24 darab 980 gyertyafényű ívlámpa látja el világossággal Nagykanizsa utcáit. Nagykanizsa villamosításával kapcsolatban szerette volna a város megoldani régi terveit, a kanizsai villamosvasútat. A város területén lebonyolítandó forgalom már 1895-ben —főként a vasúti állomás irányában — akkora volt, hogy az állomásra és a sörgyárba közlekedő 10 krajcáros lófogatu omnibusz évekig megélt belőle. Az automobil premierje 1905-ben volt Nagykanizsán. A »motor« azonban igen nagy ellenszenvvel találkozott a poros kanizsai utcákon, úgy hogy a helyi lapok is napokig hadakoztak ellene és szinte örömmel írták a riportot, amikor a fehér automobil elütött egy öregasszonyt és ezért a hatóság a technika akkori vívmányát lefoglalta. Főként örült ennek az a 36 bérkocsi, amely ezidőtájt a kanizsai helyi forgalmat lebonyolította. 1910-ben, amikor Nagykanizsán a statisztika (Kiskani-zsával együtt) 935 lovat, 77 személyszállító kocsit, 462 teherszállító járművet és 256 ökrösszekeret tűntet fel, — az autó-rovat még üres. 1910 végén a Vasútipari Részvénytársaság ajánlatot tett Nagykanizsának »villamos vagy gőzmotoros városi vasút« építésére, de a terveket a város jobb időkre tette — 117 Villanytelep el. Helyette Dobó Márton, a ló-autóbusz vállalkozó, egyezkedett a várossal a helyi közlekedés lebonyolítása ügyében. Az első bérautó 1911 őszén állt a standra, a fiak-kerosok közé, akik erre Döme Károly társuk vezetésével, részvénytársasági alapra helyezkedtek és elhatározták, hogy vesznek közösen két bérautót. 200 koronás részvényeket bocsátottak ki, többet el is helyeztek azokból, de hamarosan az egész akció megfeneklett. A háború alatt, 1916 végén Josipovics Milivoj, a népszerű nagykanizsai mecénás, kért engedélyt a kereskedelemügyi minisztertől egy, öt vonalból álló városi villamosvasúihálózat építésének előkészítő munkálataira. Nagyobb pénzcsoport volt a háta mögött és az építést a háború utánra tervezték. A háború azonban elsodorta Nagykanizsáról .Josipovicsot is, meg a villamosvasút-ból is csak szép álom maradt valamelyik jövő generáció számára. -é * * Uj képet adott a városnak 1883-ban a Sugár-út megnyitása. Az új utcában épült rövidesen a két katonai laktanya, majd a -József főherceg-utcának ugyancsak lakta- nyaépítéssel kapcsolatos megnyitásakor,. 1902-ben meghosszabbították a Sugár-útat egészen a József főherceg-utcáig. Az útak klinkerezése maga után vonta a teherfuvarozásra vonatkozó szabályrendelet megalkotását (1885). A városszépítésre irányuló törekvések ébrentartója s az ilyen programok végrehajtója, a Szépuő Egylet volt, amely Szépészeti Egyesület néven 1892 decemberében alakult meg, 130 taggal, dr. Bentzik Ferenc városi ügyész elnökségével. Az egyesület megalakulásával be is fejezte működését,, míg végre 1894 december 30-án Nagykanizsai Szépítő Egylet néven 275 taggal újraalakult s elnökévé Plihál Ferencet, a város nagyon népszerű közjegyzőjét, választotta. Alelnöke gelsei Guttmann Vilmos volt. Véleményező szerv volt a Szépítő-Egyesület minden, a város külső szépítésére vonatkozó kérdésben. 1901-ben megvette a város az uradalomtól az Erzsébet-teret elcsúfító ú. n. csoportházakat, melyek valamikor a sóhivatal tisztjeinek lakásai voltak. A csoport-házak lebontása után a törvényszék előtti teret parkírozták. Megvette a város a Teleky-utca közepén a Sas-, a végén az Ökör- (volt Szélmalom-) kocsmák épületeit, a Király-utca végén a Bárány-vendéglőt, a kiskanizsai nagykocsmát, a kórház mellett volt Pintér-lakot, a Polgári Egylet kertjét, amit a mellette volt városi telekkel együtt parkiroztatott. »A városi sétatér*,1) a milléniumi évnek köszöni létezését. Fásított közterekkel akkor még alig dicsekvő városunk vezetője, Vécsey Zsigmond polgármester, Tri-pammer Gyulának, a Szépítő Egyesület ügyvezető-elnökének buzdítására vette fel a millenáris díszközgyűlés programjába egy promenád létesítését. Tripammer,. mint a Nagykanizsai Takarékpénztár igazgatója, jól ismerte azokat a kiskanizsai *) Villányi Henrik : »A mi sétaterünk«, Zalai Közlöny 1927 szept. 23. Sugárúti részlet — 118 — gazdákat, akiknek telkei (összesen 6 hold) érdekelve voltak a sétatér kihasítása kapcsán. Titokban előre megalkudott velük, a szerződéseket a városi tanácsnak bemutatta és ezzel elérkezett a városfejlődésre oly jelentős momentum, amikor Vécsey polgármester ragyogó díszmagyarban kihirdethette Nagykanizsa város közönségének, hogy m város sétateret alkot az ezeréves Magyarország emlékére«. A park területéhez megvette a Csengery-utcai ú. n. »barátok kertjét« (a Merkurvasgyár mellett), aminek eredetét ma is hirdeti a park Csengery-utcai bejárója közelében álló kőkereszt. Plihál Ferenc, a Szépítő Egyesület elnöke, egyik transzport díszcserjét, bokrot, egyéb ültetvényt a másik után adta a park céljaira, Tripammer pedig maga ültetgette a kényesebbjét és állandóan őrködött a munka felett. A sétatér temető felőli bejáratánál a vasúti bevágást átívelő vasbeton-hidat 1909-ben építették a rozoga fahíd helyére. Amikor a vasútépítés során a budapesti vonal részére a Déli Vaspálya Társaság a város tövében húzódó mély bevágást építette, akkor a vasút kötelezte magát, hogy a bevágással zsákutcává vált Batthyány-utcából átjáróhidat épít a parkhoz. A Szépítő Egyesület 1905-ben forszírozta az átjáró megépítését. Ekkor ugyanis élénk élet indult meg a parkban : cigányzene, katonazene, cukrászda vonzotta oda vasárnaponként a közönséget. 1912-ben végre a város elkészíttette a híd 12.000 koronás terveit. Közbejött azonban mindenirányú városfejlesztési program egyforma refrénje: a világháború. A Szépítő Egyesület vagyona mai értékben 1 pengő 60 fillérre devalválódott és a múlté lett a sok szép tervvel együtt, a Szépítő Egyesület is. 1925 őszén a város a sétakertet (melynek főútját Tripammer-sétánynak nevezte el a képviselőtestület egy határozata) a 6 holdnyi új-parkkal bővítette. 1908-ban vette a város ■saját kezelésébe az ideák tisztántartását. Erre az időre esik a Teleky-utcának bazalt kiskockakővel való burkolása, amit utóbb a Király-utcától kezdve a kiskanizsai útnak hasonló burkolása követett. Ezek az útszakaszok állami útrészei lévén, a város 16.000 korona hozzájárulást fizetett munkálataikhoz. Amikor a magánépítkezésnek 1910 és a követő esztendőkben új konjuktúrája nyílott, egymást érték Nagykanizsán a telek-tömbök parcellázása, utcák nyitására vonatkozó tervek, eljárások. Blau cognac-rjyáros 1910-ben a Csengery-utca végében, I a sóraktár szomszédságában lévő telkeit ajánlotta fel három kis utca létesítésére, melyek a vasúti töltésig lennének összekötők • a Kazinczy és a Csengery-utcák között. Az építkezések 1913 tavaszán meg is kezdődtek. Ugyanekkor dr. Sabján Gyula főjegyző a Gyár-utca és környéke rendezésének látott neki. 1912-ben elnyerte már a legfelsőbb egy- A sétatéri »körönd« — 119 — Tripammer Gyula házi és világi jóváhagyásokat a ferenciek telkének parcellázására megindult eljárás is. 24 telekből valamennyire építkező is jelentkezett, miáltal a Zárda-utca és Kisfaludy-utca meghosszabbítása, a Cinktorium szabályozása, a telekárakból pedig a barátok templomának megnagyobbítása nyert volna megoldást. Az utcanyitás azonban addig húzódott, míg jött a háború és dugába döntött minden tervezgetést. Már a Szépítő Egyesület is állandóan napirenden tartotta a nagykanizsai strandfürdő ügyét. Az egyesület díszelnökévé választott báró gelsei Guttmann Vilmos, Sommer Náthán postafőnök, alelnök, Gürtler Ferenc hírlapíró, titkár, egyik akciót a másik után indították — eredménytelenül. A háború után újból sok akció sok tervet hozott létre, de csak 1928-ban jutottak el a tervezgetések odáig, hogy a város a korszerű strandfürdő számára, telkeket sajátított ki a Principális mentén. Az akciót most már az erre a célra 1927-ben megalakult Nagykanizsai Fürdő Egyesület vezeti. Kiránduló helyek létesítésével és népszerűsítésével is foglalkozott a Szépítő Egyesület. Igv sikerült divatba hoznia a Sánc és Szentgyörgy vár alatt folydogáló, régebben Kanizsnicának nevezett erecske mentén a Potyli-malom környékét. Az utcai hirdetések, szabályozására vonatkozólag is a Szépítő Egyesület tette meg az első lépéseket. Ezek eredményeképen már 1907-ben a város előtt feküdt a tervezet utcai hirdetőoszlopok és táblák felállítására vonatkozólag. 1911-ben elkészült a város hirdetési szabályrendelete s a város képviselőtestülete határozatot hozott, hogy az utcai hirdetés jogát bérbeadja. A határozat végrehajtása csak 1926-ban következett be. A bérlő a Magyar Hirdető Iroda, amelynek expozi-turája már régebben működik Nagykanizsán. Azóta hirdető-oszlopok, hirdetőtáblák, sőt legújabban már világító hirdetőoszlopok állanak a plakátreklám rendelkezésére. A háború óta a városi vezetőség változatlanul belterjes városfejlesztési politikát követ. Ennek szellemében készíttette el 1924-ben Vargha László budapesti műszaki tanácsossal, az országos nevű városrendezési szaktekintéllyel, Nagykanizsa város rendezési terveit. A világháború után kialakult része Nagykanizsának a Katonaréten épült új városrész. Az építkezés nagyon lassan indult meg, évekig egy-két vályogház támolygott csak a kijelölt utcavonalakban. Az utolsó évek azonban gombamódra termették ki az új városrészt a Katonaréten. Utcasoraiban ma már egymást érik a szebbnél-szebb villák, úgy hogy nem telik bele tíz esztendő, ez az új kert-város lesz Nagykanizsa új városa, a legszebb, legrendezettebb és legegészségesebb fekvésű villatelepe : Uj- Kanizsa, 2. KÖZ- ÉS MAGÁNÉPITKEZÉS Amikor Nagykanizsa várossá fejlődésének időszaka a török kitakarodásával megkezdődött, az idők nem voltak valami alkalmasak arra, hogy az emberek kicsike vagyonukat ingatlanokba fektessék. Bizonytalan, zavaros évtizedek következtek még a vár lerombolása után is, amikor pedig az építkezési kedv a vár köveiből, gerendáiból rendelkezésre álló olcsó, sőt ingyen építőanyag követ- — 120 — keztében meglehetős iramot vett. Különösen a török harcok rokkantjai és a visszafoglalt, elnéptelenedett várba telepített, mindenféle nációhoz tartozó, rabláshoz, brutalitásokhoz szokott hadi nép (kurucok) építkeztek a Lipót császár által adományozott telkeken. Az 1753. évi telekkönyvi feljegyzések között olvashatjuk,1) hogy Jacobus Pavlics kanizsai polgárnak volt egy háza, amire atyja még Perger ezredestől, a kanizsai várnak a török távozása után volt kommandánsától, kapta a házlevelet, de a kurucok az öreg Pavlicsot agyonverték, a házlevelet pedig egyszerűen elvették, úgy hogy az 1753. évi ingatlanösszeíráskor fűhöz-fához kellett szaladgálni a tulajdonjog igazolásáért.2) A lebontott vár anyagából épültek a városra ma is oly jellegzetes uradalmi épületek másfélméteres falaikkal, ódon bolt hajtásaikkal, hosszú, dísztelen frontjukkal. A hűbéres időkben az építkezési kedvet hátráltatták az ingatlanforgalom különféle megkötöttségei. Igv ház-, telekvétel vagy eladás alkalmával minden 10 forint után 1 forint az uraságnak járt. Ezenkívül is, ha valaki ingatlanát el akarta adni, először a szomszédját kellett vele megkínálnia.3) Az egymást érő tűziveszedelm,ek utcákat pusztítottak el minden esztendőben. A XVIII. század nyolcvanas éveiben a. városháza is leégett. Ott állott már akkor is a mai helyén, csak természetesen még egészen szerény »Sessiós Haza formájában. A leégés után az Ispita-házban (a mai Casino helyén) tartották pár évig a tanácsüléseket, míg végre 1787-ben a városházát eredeti helyén újraépítették.4) Az emeletes épület mellett egy ugyancsak emeletes, franciatetős üzletház, Schrem boltos háza volt a saroképület. A városháza földszintjén boltok voltak, csupán a boltíves kapu és a tekintélyt kölcsönző erkély felett a pallos kitűzésére szolgáló vaskar mutatta, hogy belül komoly, hivatalos munka s ha a kard is ki volt tűzve, törvénykezés folyik. A XIX. század első felének legnagyobb gondját az iskolaépítkezések foglalták le.5) A magánépítkezés is nekilendült. 1833-ban kezdték el ásni a Dencsár-árkot. A kiskanizsai, sormási és szepetneki határ jó része minden kis esőre víz alá került s minthogy a Gróf-árok (ma Principális-csatorna) nem volt elég a vizek levezetésére, nekifogtak a Gördövényi-tó lecsapolásának. Rövidesen a városháza is szűknek bizonyult, úgy hogy 1836-ban meghozták az első határozatot még egy emelettel való megtoldására,6) ami azonban csak jóval később valósult meg. A terveket 1863-ban készítette el Brunner József nagykanizsai származású budapesti építőmester. Nagykanizsán (Kiskanizsát is beleértve) 1852-ben 1421 ház volt. Jobbára mindenki csak magának épített, úgy hogy a házaknak 3/4 részében csupán maga a háztulajdonos lakott.7) 1855-ben már színházépítésre gondolt a város, amikor az uradalomnak a felső Városi levéltár, 239. sz. telek-bejegyzés. 2) A töröktől tanult kurudsi = kuruc szó ekkor még általában csak irreguláris katonát jelentett. 3) 1806. 405. és 1844. 330. sz. kgy. jkv. 4) 1787. és 1788. évi jkvek. 5) Bővebben 1. tanügyi fejezetben. «) 18-36. 1054. jkv. '') 1852. 780. és 1853. 225, 1318. jkv. — 121 — templom előtti téren álló rozoga raktárépületét megvette 2500 forintért és lebontatta.1) A Szentgyörgy vári-utcában közvetlenül a »városi f¿¡vadászlak« mellett a megye tulajdonában lévő két düledező katonai raktárépületet 2300 forintért vette meg a város utcanyitás céljából.2) Városház, iskola, kórház és vágóhíd építésének tervei vajúdtak a hatvanas években. Egy kezdetleges vágóhíd volt ugyan, de az az uradalomé volt. Ott állott a Berek-réten, a Principális-csatorna kiskanizsai hídjától párszáz lépésnyire. 1866-ban Veis Ignác pécsi-utcai mészáros magánvágóhíd felállítására kért engedélyt. A város az engedélyt nem adta meg, hanem tárgyalásokat kezdett az uradalommal a vágóhíd bérbevételére. Az uraság azonban másnak adta vágóhídja bérletét, mire a város elhatározta, hogy vágóhidat építtet.3) Nyolc esztendő múlva valóban kiszállott egy bizottság és helyszíni szemlén keresett alkalmas területet a vágóhíd felállítására.4) Ugyanekkor azonban az uradalommal sikerült a megegyezés és a város átvette a meglévő vágóhidat.5) Állatorvost és egy vágóhídi szolgát vett fel a város és 1875 január 1-én életbe léptette vágóhídi szabály rendéletét. A vágóhíd kérdésének ilyetén megoldása azonban csak addig elégítette ki az igényeket, amíg újság volt. A képviselőtestület ezután is átlag évenként hozott egy-egy határozatot a város vágóhídjának megépítésére vonatkozólag, — a mészárosok pedig taglózták tovább a kertekben és udvarokban a marhákat.6) Keményebb dió volt a városházépítés. A város kasszájának teherbírása ugyanis nem állott arányban a tervekkel. így kapóra jött a »helybeli leszámítoló társulah ajánlata, amely a városnak kölcsönt kínált a tervbevett építkezésekre.7) A város az ajánlatot elvben elfogadta. A téglagyárak esztendőn át ontották a téglát. Kiskanizsa, amely ekkor vált külön Nagykanizsától, görbe szemmel nézte a készülődéseket. Mikor pedig Nagykanizsa a városházzal szomszédos Pichler (azelőtt Schrem)-féle sarokházat, amit már korábban megvett, mint életveszélyesen rozoga házat le akarta bontatni, akkor Kiskanizsa erélyes tiltakozással felelt és semmi szín alatt nem egyezett bele a még közös tulajdont képező ingatlan lebontásába, főként pedig annak helyén a városháza megnagyobbításába.8) Pedig Nagykanizsának régóta kedvenc terve volt ez, úgyannyira, hogy már 1830-ban a képviselőtestület életveszélyesnek nyilvánította a Pichler-házat, csak hogy a város mielőbb megszerezhesse és a helyére építtethessen.9) Mindig volt azonban valami közbejött akadálya a terv kivitelének s most Kiskanizsa volt az. Amikor már a vármegye is az építkezés mellett döntött , Kiskanizsa megadta beleegyezését a közös vagyontárgyat képező ház megépítésére. A vármegye 140.000 forint kölcsön felvételét engedélyezte a városházépítésre, Kiskanizsa azonban kölcsönről l) 1864. 1427. és 1855. 1138. jkv. 2) 1854. 1370. kay. és 1868. 181. tanácsi jkv. 3) 1866. 447. és 1867. 477. sz. jkvek. 4) 1874. 176. tanácsi jkv''. 5) 1874. 498. tanácsi jkv. 6) 1872. 02. jkv. 7)1S68. IX. 15. jkv. 8) 1869. V. 23. Kisk. kg,y. jkv. 9) 1869. 84—91. Nk. kgy. jkvek. A vágóhíd — 122 — hallani sem akart. Mikor pedig látták, hogy az építkezést megakadályozni mégsem tudják, egyszerűen távolmaradtak a közösügyi bizottság üléseiről.1) Az építkezés két részben történt : külön építették a Kazinczy-utcai frontot, mint városi bérliázat, annak elkészültével pedig a tnlajdonképeni városházát.2) Először a bérházfront építését kezdték meg, Berg Károly budapesti építész terve alapján. Az építkezést Hencz Antal nagykanizsai építőmester és a tervező közös vállalkozása nyerte el.3) Az épület belekerült 77.307 forintba. 1872 júliusában, mihelyt a bérház készen állott, kiírták a tervpályázatot 156.000 forint költségelőirányzattal a városháza építésére. A tervpályázaton Ádám Henrik bécsi mű-építő terveit fogadták el. A munkát Schármár ■János építő és id. Hild Károly kőfaragó, soproni lakosok társas vállalkozása nyerte el. A,z építési költségeknek kölcsön útján való megszerzése igen nehéz feladat elé állította a várost, amíg végül is Csengery Antal segítségével, sikerült a Magyar Földhitelintézettől 175.000 forint zálogkölcsönt felvennie. 1873 május l-re elfogyott a pénz. A nagy tőzsdei krach, a szárazság, a városnak amúgy is felhalmozódott adósságai, ijesztő helyzetet teremtettek az új kölcsön kilátásait illetőleg. Az utolsó pillanatban azonban megjött a segítség : Blau Mór, Sziszekre származott nagykanizsai kereskedő, értesülve szülővárosa szomorú helyzetéről, önként felajánlott 50.000 forint kamatmentes kölcsönt, ezenkívül pedig a Nagykanizsai Takarékpénztár is hóna alá nyúlt a városnak,4) úgy hogy 1873 őszén az építkezés már a vége felé közeledett . Csupán a városháza eredetileg tervezett tornyát kellett költségkímélés céljából elhagyni, úgy hogy annak félbemaradt csonkján máig is egy aránylag jelentéktelen kupola díszeleg. A toronycsonkon lévő városi címert Szász Gyula hírneves magyar szobrászművész, Szász Károly nagykanizsai rajztanár fia, készítette.5) A hivatalok 1873 november 1-én hurcolkodtak be az új városházába, melyen december 3-án fejezték be az utolsó munkát. A zárókő letételének ünnepélyes aktusa után, 1874 október 23-án volt az első közgyűlés a városháza gyönyörű renaissance ékítményű dísztermében. * * * A hetvenes évek elején kaptak erőre a kórházépítésre vonatkozó tervezgetések is. Eredetileg »a Városi Ispitálly némelly Jótevők által. . . tsupán tsak a kebelbeli Ugye fogyott Szegények számára felállíttatott, annál fogva is mint Fundationális Szabad Fundus semmiféle ter h alá nem vétetettnék« .6) Hogy mekkora volt a kanizsaiak régi Ispita-liáza (Domus Hospitalis), kitűnik az alább idézett protocollumból, amely 1787-ből származik, mikor a német kato- 1870. 156/188. közösügyi jkv. 2) Villányi Henrik cikke a Zalai Közlöny 1927. XII. 1., 2. számában. ») 1871. 336. közösügyi és 1870. VI. 21. Nk. jkv. *) 1873. okt. jkvek. 6) 1875. 174. tanácsi jkv. 6) 1820. 641. ''jkv. Gőzfürdő — 123 — naság a kórházat a maga céljaira lefoglalta. A »Kanimi Purger Ispital, Templommal, hat szobákkal, pallással, egy Pintzével, két konyhával együtt tellyességgel elfoglaltatott és az szegény Ispitabéliek ebbül ki verettek, kiknek más háznál kellett quartélt fogadni«.1) Mikor aztán a katonák kivonultak, otthagytak mindent összetörve, piszkosan, úgy hogy a Spitals vatter nem győzött takaríttatni, meszel-tetni. Később megint a kiskomáromi katonakórházat helyezték a város minden folyamodása ellenére, a kanizsai Ispita-házba.2) Hogy a közegészségügyi viszonyok milyenek lehettek ebben az időben, arra-vonatkozólag ugyancsak régi jegyzőkönyvekből idézek. 1747 március 9-én hét bába (obstetrices) a veszprémi püspök parancsára a városházán, a magisztrátus előtt esküt tett, amely aktusnál a plébános is ott volt és megfogadták valameny-nyien, hogy lelkiismeretesen teljesítik kötelességeiket, »ohne Gebrauchung einiger Aberglauben oder Hexereiem (babonák és boszorkányságok alkalmazása nélkül) és ha valami Isten és a katholikus egyház parancsolatai ellen történnék, azt azon nyomban jelentik a gvárdiánnak.3) »Bébér Pálné, mivel egy meg holtt gyermeknek kezeit, hogy evvel babonaságot tegyen, el vagdalta, tekintvén öregségét, tsak hat korbáts csapásokkal büntetetett meg«.4) 1802 júniusában Szláby Ferenc »Processualis Chirurgus« panaszkodik, hogy a városban »tudatlan asszonyok bábáskodnak« s ezzel gyakorta szerencsétlenségeket okoznak, holott ott van a megyei bába, akinek kötelessége minden vajúdó asz-szonyhoz ingyen elmenni. Az orvos panaszára a városi elöljáróság minden »ebéli mesterkedéseketa a legszigorúbban eltiltott.5) Patika csak egy volt : Frantz Antalé (később Lovák Ferdinándé). »Számtalan sok vissza élések« terhelik azonban ezt a patikát, melyek miatt állandó a zúgolódás. Ugyanarra a receptre hol olcsóbban, hol drágábban számították a gyógyszert. Éjjel adtak is, nem is orvosságot, sőt, mintha fűszerüzlet lett volna, ebédidőben nem szolgálták ki a sürgős receptekkel várakozó embereket. Ha pedig csak egy krajcár is hiányzott valakinek a pénzéből, akkor még éjfélkor, a legsürgősebb esetben sem adták ki a patikaszert, míg a hiányzó pénzt meg nem hozták. Amellett sokszor adtak rossz, hibás orvosságot, úgy hogy egy ízben Szláby chirurgus uram sajátkezűleg hajította ki az ablakon a betegágy mellett nehezen várt medicinas üveget és háromszor küldte vissza a recipét, míg negyedszerre pontosan azt küldték neki, ami fel volt írva.6) Ilyen körülmények között természetesen örömmel vették a kanizsaiak, mikor Haller Antal, aki maga idegenből jött, de felesége kanizsai lány volt, második patikára kért engedélyt. Ment is az engedélyezés egészen a helytartótanácsig. Ott megtagadták. Pedig akkor már teljesen berendezve várta az új gyógyszertár a megnyitást. Nagykanizsa nem nyugodott bele az elutasításba s addig kérelmezte a második patikát, míg 1805-ben megkapta azt.7) A barátok utcájában megnyílt új gyógyszertárat tulajdonosa csakhamar eladta. A vevő természetesen Lovák Ferdinánd volt, az első patikus, aki — habár azzal a kikötéssel vette meg a házat, hogy köteles lesz mind a két patikát nyitva tartani—pár hónap múlva már kérte, hogy az új alsó-patikát becsukhassa, »mert az emberek bizodalma úgyis l) 1787. XI. 1. jkv. 2) 1820. 641. jkv. 3) 1690. prot. 218. és 223. old. ") 1797. 208. jkv. «) 1802. 253. jkv. 6) 1803. 30. jkv. ») 1801. 240. és 1805. 155. jkv. — 124 — a felső-patikában vagyon«. Mikor ezt az engedélyt nem kapta meg, eladta az új patika-házat Vidákovics bábsütőnek, a patikát pedig Haller vezette tovább.1) Haller sem volt azonban minta-patikus. Felsőbb rendeletre, meg a konkurrencia mesterkedésére (Lováknak kitűnő összeköttetései voltak felfelé) hosszabb időre lezárták az új patikát »és azért az orvosi szerek megavultak, de másképp is maga Haller Antal a mulattságot szeretvén, a. Patikában soha feli nem találtatthatott, hanem a Betegeknek azt a Városban felkeresni kellett, ezen okokbul az emiétett Patika. elpusztult«.2) így aztán a város örömmel karolta fel Salamon Antal »Diplomaticus Paticusn kérelmét,3) mire azonban az engedély megjött, Salamon nem jelentkezett. Lovák, aki évtizedeken át viselte a »János templom attya«. tisztséget, a legfelsőbb fórumokat végig instanciázta, hogy megakadályozza Kanizsán még egy patika megnyitását s úgylátszik, eredménnyel, mert habár 1831-ben Szvalla Ferenc diplomás gyógyszerész megkapta az engedélyt s ugyanakkor Szép Károly is gyógyszertárért folyamodott,4) mégis 1835-ben az uradalom kérdésére a város maga is oda nyilatkozott, hogy második patikára szükség nincsen, sőt Darás és Plander ügyvédek (előbbi Nagykanizsának, utóbbi Kiskanizsának »szószóttója«) tiltakozása ellenére, a képviselőtestület is a kérelmek elutasítását javasolta. Szép Károly az engedélyt felsőbb helyen mégis megkapta s a második patika ezzel végérvényesen megnyílt.5) Ugyanígy tiltakozott a városi képviselőtestület 1883-ban a harmadik és 1894-ben a negyedik gyógyszertár megnyitása ellen. 1812-ben veszedelmes himlőjárvány pusztított Nagykanizsán. Az év első négy hónapjában 90 gyermekkoporsót vittek ki a temetőbe : mindannyi himlőben halt meg. Hogy milyen arányú volt a járvány pusztítása, mutatja ugyanennek az évnek anyakönyvi statisztikája, mely szerint az év első négy hónapjában született gyermekek száma 116 volt.6) Még ebben az évben kötelezővé tették a himlőoltást. Szent kútjuk is volt a kanizsaiaknak. A Magyar-utca végén, a Berki-réten volt egy forrás, amiből a néphit szerint csudatévő erejű víz fakadt Temérdek beteget hordtak messze vidékről is a Szent-kúthoz, élelmes emberek pedig jól kerestek rajta, mígnem 1815 tavaszán, Horváth Farkas nagykanizsai orvos erélyes fellépésére, sikerült némileg a Szent-kút nimbuszát elhalványítani.7) Az »epemirigy dög nyavalja« gyTakran hozta rémületbe a várost. Az 1831. évi kolerajárvány közeledtekor a város jóelőre minden utca betegei számára »beteg-udvarlókak (ápolókat) fogadott fel. koleravédelem költségeire kölcsönt szavaztak meg és többen ajánlottak fel a gazdag helybeliek közül is kamatmentes kölcsönöket.8) 1855-ben, a nagy kolerajárvány esztendejében, június 15-től szeptember 15-ig 496 kolerás közül 350 meghalt. A következő egy hét alatt 14 kolerás közül 11-et temettek el. A kolerában elhaltakat nem a rendes hullaszállító kocsin, hanem egy szamaras kordén hordták ki a temetőbe. Innét maradt máig is a mondás : »Gergőné szamara visz ki a temetőbe«. A kolerás halottaknak külön volt a hullaháza is, amit a temetőnél volt kincstári magtárban rendeztek be. A kólera-kórliáz a Szentgyörgy vári-utcában, az uradalom raktárépületében volt, 6 ággyal, ahol a teljesen szegény, elhagyatott betegeket ápolták. A kolerás halottakat 1808. 282. és 513. jkvek. 2) 1830. 498. jkv. 3) 1829. 563. jkv. 4) 1831. 64. jkv. 5) 1835. 428., 479. és 485. jkv. 6) 1812. 135. jkv. 7) 1815. 224. jkv. 8) 1831. 536. jkv. — 125 — ravatalozás nélkül, azonnal temették. A város 2000 forint kölcsönt vett fel járványvédelemre. Csak a koporsósok arattak a vész szörnyű hónapjaiban, úgy hogy a városi tanácsnak kellett 3 forintban egy festetlen, és 5 forintban egy festett koporsó árát megállapítania.1) Minden orvosnál, patikánál nagyobb kelete volt a nép körében a borbélyoknak. Három »borbélyság« gyakorolta az érvágást, foghúzást és egyéb egészségügyi teendőket. 1834-ben Szívós Péter »megyei járási seborvos«, és Takács István, mindketten »diplomaticus Chyrulgusok« még két »Tonsoriumot« nyitottak. Erre azonban már a többi orvosok is felléptek és a városi tanács határozatot hozott, hogy több borbélyműhely felállítására nem ad engedélyt.2) 1846-tól kezdve a borbélyoknak már csak orvosi rendeletre volt szabad eret vágniuk. A tulajdonképpen agg-ápoldának létesült, szűk kórház helyett m város tekintélyinek meg felelő« új kórház építését 1868-ban határozta el a képviselőtestület. A városnak 10.000 forint kórházalapja volt, amit az építkezésekre fordíthatott.3) A kórházi ápolási díjakat 1854-ben emelték fel 20 krajcárról 30 krajcárra. Az államtól is kértek segítséget, a minisztériumból azonban csak egy szép leiratot , kapott Nagykanizsa, amelyben megdicsérték példás buzgalmát a közegészségügy i rendezése körül, de segítséget nem adtak.4) Éppen azért a 20 ágyas szemkórház létesítésére vonatkozó miniszteri rendeletre az volt Nagykanizsa válasza, hogy városi kórháza csupán egy férfi és egy női teremből áll, az izraelita hitközség kórháza is egynéhány ágy csupán, Nagykanizsa tehát akkor fog majd szemkórházat berendezni, ha meglesz a tervezett új kórháza.5) Közben Tersánczky József és Dietrichstein Dávid orvosok akartak egy magán-szülőházat létesíteni, amihez a város anyagi támogatást is helyezett kilátásba,6) de mielőtt még a terv tetté érett volna, Nagykanizsának új kilátásai nyilottak nagy kórházának megépítésére, úgy hogy a szülőház ügye abbamaradt. A kórházalap L876-ban már 12.354 forintra gyarapodott és a vármegye 50.000 forint hozzájárulást szavazott meg a nagykanizsai kórház építéséhez. A város kórházi bizottsága ekkor az addigi 40—60.000 forintos tervek helyett újakat csináltatott, 60 ágyra, külön ragályos pavillonnal, 14.300 forintos külön szegényházzal. A beérkezett tervek 54.000—94.000 forint között váltakoztak. Amikor a kormány az államsegélyt megtagadta, a város nem csüggedt el, hanem ennek ellenére is a kórház felépítése mellett döntött,7) annál is inkább, mert az ispita-ház már nem bírta a forgalmat. 1874-ben pl. 362 beteget vettek fel. 1883 májusában 90.840 forint költségelőirányzattal kiírták az építkezésre az ái lejtést. Az építkezést a Hirschl és Bachrach cég nyerte el. 188-5 tavaszára készen, 1855. 865., 911.. 1024.. 1090., 1096.. 1312.. 1326. és 1364. jkvek. 2) 1834. 050. és 1846. 330. jkvek. 3) 1868. 86/578. jkv. 4) 1883. 8. jkv. 5) 1869. 31. jkv. 6) 2875. 317. tanácsi jkv. '') 1880. VII. 20. kgy. jkv. A közkórház felvételi épülete — 126 — felszerelve állott a 70 ágyas, egyemeletes új kórházépület. Az öreg ispita-házat 10.000 forintért a Casino vette meg, hogy a telekre felépítse a maga házát. A 70-es években a magánépítkezés igen nagy mértékben fellendült. A városi tanács nem győzi kiadni az építési engedélyeket. Egészséges nyújtózkodás volt a most következő egy-két évtized Nagykanizsának, ahol a lakáshiány lakásdrágaságot, a szegény nép körében nedves, istállókból alakított lakásokat, ijesztő gyermekhalandóságot és általában közegészségügyi leromlást vont maga után. Az építkezések megindulása nagy lendületet adott a nagykanizsai iparnak is. A város pár évtizeden át rohamosan népesedett, fejlődött s csak akkor lohadt le az építkezési kedv, amikor Nagykanizsának a városok hatalmas iramú versenyében rá kellett jönnie, hogy magára maradt, édes-kevés vagy semmi sem jut neki abból az állami támogatásból, ami más városok fejlődésének szárnyat adott. A rövidesen beköszöntött világháború előtt volt ugyan még egy erősebb fejlődési periódus, de azután, mindmáig is, az építkezésnek, azt lehet mondani teljes stagnálása szomorúan jellemző erre a városra, amelynek pedig más városokkal szemben a legtöbb behozni való ja lett volna. Az iskolák, kórház, városháza megépítése után a kaszárnyák és vágóhíd építésének időszaka következett. Az uradalmi vágóhíd átmeneti megoldásnak is alig ért többet a semminél, úgy Irogy a város nem adta fel tervét egy rendes vágóhíd megépítésére. 1881 decemberében a puskaporos torony közelében, a Sipadombi-dűlőben megvette a város a telket. Sok vajúdás után csak 1897 tavaszán kezdte meg a telken az építkezést Saller Lajos építő. 1899-ben megalkották a vágóhídi szabályrendeletet, de mihamarabb új igények merültek fel, a vágóhídnak sertésszúróval és hűtővel való kibővítése iránt, ami még ma is csak tervekig, közgyűlési határozatokig és legutóbb jogerősen felvehető kölcsönig jutott el, a város hentesei pedig máig is házilag vágják a lakosság évi szükségletének megfelelő mintegy 6000 darab sertést. A katonatartással agyonsanyargatott város legtöbbet és legszívesebben a laktanya-építkezésekre á\dozott. 1884-ben telket vett a két közös zászlóalj elhelyezésére alkalmas laktanyához, elkészíttette a terveket, úgy hogy már 99.500 forintban voltak az előkészületek, amikor megjött a beosztás, amely szerint Nagykanizsa ■csak egy zászlóaljat kap és a kiegészítő keretet. A feltételek nem voltak vajmi kedvezőek a városra nézve, de ugyanekkor felmerültek az itt állomásozó két honvédzászlóalj kaszárnyájának megépítésére vonatkozó tervek, s ezeknek sokkal kedvezőbb feltételei amannak hátrányait kiegyenlítették. A város tehát mindkét építkezést vállalta s a Hollán Ernő altábornaggyal személyesen folytatott tanácskozásokeredményeképen megterveztette a honvédlaktanyát is.1) A város és a kincstár között rövidesen létrejött a szerződés mindkét laktanya építkezése ügyében, úgy hogy ■a munkálatok a Sugár-út két egymás mellett fekvő telkén (ma gimnázium és fémipari szakiskola) megkezdődtek. A honvédlaktanyát 1888 februárjában Erdélyi és társai cégnek adták ki, a közös kaszárnyát pedig szegedi vállalkozók építették. 1884. jkv. 58. old. — 127 — A 48-as kaszárnya átvétele napján, 1890 április 20-án, a tűzoltózenekar kíséretével 500 baka vonult be oda, kiket a város ezen a napon bőkezűen megvendégelt. Mire 1892-ben minisztériumi bizottság átvette a 20-as honvédek laktanyáját is, addigra a város 25.000 forint költséggel kiköveztette a kaszárnyákhoz vezető Koronaherceg-ima Rozgonyi-) és Sugár-útat is. * * * A város rohamos fejlődésének ezekben a napjaiban a magánépítkezés is nekilendült. 1886 tavaszától 1890 teléig 3 kétemeletes, 8 egyemeletes és 125 földszintes ház épült Nagykanizsán és 56 házat nagyobbítottak meg. 1884 januárjában a képviselőtestület meghozta a lakbér-szabályrendeletei. Nagykanizsa törvényhatósági aspirációi szükségessé tették középületek céljaira ingatlanoknak minél nagyobb számban való megszerzését. Az egymásután megnyitott utcák is sok házat és telket tettek köztulajdonná az örökös egyezkedési és kisajátítási eljárások során, melyek ekkoriban a közigazgatásnak a legtöbb munkát adták. 1889-ben vette meg a város a Piac-tér és a Zárda-utca sarkán álló megyei liázat. Ezt valamikor a vármegye egy Ferdinándi nevű mészárostól vette katonai célokra, tiszteket szállásoltak el benne, majd katonai kórház volt, míg 1852-ben főszolgabírósági lakká lépett elő (ma az Anya- és Csecsemővédő Intézet Otthona).1) A mé''földlépő csizmákkal előretörő Nagykanizsa, fejlődése közben egymásután nőtte ki nagynehezen megszerzett intézményeit, középületeit. A 90-es években már toldozni-foldozni kellett mindenfelé. Kicsi lett a városháza, a kórház 84 ágyán mégegyszerannyi beteget ápoltak,2) hiányos volt a vágóhíd, a létszámemelés miatt kevés a laktanyák férőhelye és raktárai, szűkek az iskolák és így tovább. Ugyanekkor az adósságok is mérföldlépő csizmákkal halmozták a terheket a város háztartására. 1891 novemberében a Magyar Földhitel Intézetnél, Osztrák-Magyar Banknál és a Nagykanizsai Takarékpénztárnál lévő 420.000 forint bekebelezett adóssága és 583.460 forint személyeshitelű kölcsöne konvertálásán töri a fejét a város vezetősége. Mindez nem akadályozta meg a várost abban, hogy 1896-ban ne foglalja határozatokba a gimnázium kibővítését, külön polgári fiú- és leányiskola építését, árvaház, sétakert, múzeum és könyvtár létesítését. 1897-ben újabb 400.000 forint építési kölcsönt vett fel Nagykanizsa meglévő épületei bővítésére. így ki kellett bővíteni 4256 forint költséggel a városházát. A Ka-zinezy-utcai iskolaházat emeletre kellett húzni, hogy abban helyet találjon a polgári leányiskola. Az Eötvös-téri ódon épület a gimnázium növendékeit már nem tudta befogadni. Ezért új gimnázium építéséről tárgyaltak. Minthogy azonban a honvédség létszámát is emelték, Nagykanizsán a tárgyalások olyan irányban indultak meg, hogy inkább egy hatalmas kaszárnyát épít a város, a Sugár-úti laktanyában pedig kellő átalakítás után elhelyezi a gimnáziumot. Az államépítészeti hivatallal a Kiskanizsa-Nagykanizsa közötti kanyargós állami út áthelyezéséről és egyenes vonalban való megépítéséről is folytak a tárgyalások, amihez a kivitelkor Nagy- '') 593/1853. sz. középület-összeírás a városi levéltárban. 2) 1885-ben 469 beteget vettek fel a kórházba, 1894-ben már 1123-at. A kórház bevétele a napi 75 krajcáros ápolási díjakból évi 18.000 frt körül mozgott. — 128 — kanizsa 19.000 forinttal járult hozzá. A Hunyadi-utcai, a kiskanizsai elemi iskolákat bővíteni kellett. Építkezni kellett a gyepmesteri telepen és hullaházat kellett építeni a temetőben. Mindezek az építkezések egy évtized leforgása alatt megtörténtek. Legnagyobb-arányú volt közöttük az új honvédlaktanya, amit Rauscher Miksa szombathelyi építész tervei alapján Harkányi (Hirschl) Ede nagykanizsai vállalkozó épített, egy ezredtörzs és két zászlóalj részére s amelyet 1902 szeptember 20-án, minden külsőséges ceremónia nélkül adtak át rendeltetésének. A kaszárnyaépítés historiku-mához tartozik, hogy Kiskanizsán — ámbár ott is iskolát, utat, bikaistállót, pásztorházat építettek — a laktanyaépítést is, meg az 1901-ben 60 évre megszavazott és a Pesti Hazai Első Takarékpénztártól felvett 2,000.000 koronás beruházási kölcsönt is megfellebbezte. A XX. század első esztendeiben még roppant hiányos volt Nagykanizsa beépítettsége. Lépten-nyomon üres telkek, telek-tömbök (vagyonok keletkeztek ezek parcellázásából), kertek és kerítések bontották meg a fő utca-vonalak házsorait is. A Sugár-út csak a Rákóczi-utcáig volt kiépülve, a Királyi Pál-utcának is csak az egyik oldala volt meg. A Csengery-úton a Blau-féle telek-tömb várt építkezőkre. A Rozgonyi-utca helyén kertek voltak, a Szemere-utca helyén üres vizes térség. A Kazinczy-utcának a majorig téglás, onnét kavicsos járdája volt, a kiskanizsaiak pedig még a régi girbe-gurba úton jártak be Nagykanizsára. A mai impozáns épületek helyén apró házak álltak. így az Első Magyar Altalános Biztosító palotája helyén egy féloldalas, keskeny emeletes ház, a mai postapalota helyén ósdi raktárépületekben piimitív játékgyár állott. Az Osztrák-Magyar Bank a Csengery-utcai Kreizler-házban húzta meg magát. A Central helyén egyemeletes kis házak álltak, a Zerkovitz-féle kis-sörházban cipőgyár tevékenykedett. Üresen állt a vágóhíd. A nagy gyrártelepek helye üres volt. Villanyvilágítás, telefon, voltak is, nem is, közüzemeknek pedig híre-hamva még. A kilencszázas évekkel megtorpant a bátor vállalkozás, az építkezés lendülete. A város megtett mindent, amit a maga erejéből megtehetett. Öriási terheket vállalt. Megvolt benne a fejlődés akarata és képessége. De a sokat igérő start után csakhamar rájött, hogy egyedül van a nagy versenyben, nem áll mellette a kormány támogató keze s belátta, hogy ezt a tempót nem bírja tovább : a város anyagi romlásába vezetne a gyors fejlődés további erőszakolása. Ezzel aztán meg is állt a nagy lendület s a lázas előretörést lassú vánszorgás váltotta fel. Most már az államtól várt és kért a város mindent, de maga semmit, vagy csak keveset igért hozzájárulásul. Amikor például a filloxéra erősebb mértékben fellépett a Nagykanizsára gravitáló vidék szőlleiben, a földmívelésügyi minisztérium már 1898-ban szénkéneg-raktárat ajánlott fel Nagykanizsának. 4—500 forintos építkezést igényelt volna az egész s a kezelése állandó párszáz forint jövedelmet jelentett volna a városnak. Jellemző a város fejlődési grafikonjának zuhanására, hogy a szénkéneg-raktárat csak 1911-ben tudta felépíteni, akkor is úgy, hogy 900 koronát kölcsön kellett felvennie az építési költségekre. Mikor 1904-ben a trachoma-kormánybiztos a nagykanizsai közkórház kibővíté- — 129 — id. Unger Ullman Elek sével szemészeti osztályt akart annak keretében létesíteni, a város már telken kívül egyéb hozzájárulást nem tudott felajánlani. Pedig a kórház már egyebekben is mindinkább elégtelennek bizonyult a gyógyulást keresők befogadására. így aztán az állam nem Nagykanizsára pazarolta kegyeit, hanem azokra a városokra, amelyek nem hivatkoztak únos-untalan »városunk szűkös anyagi helyzetére«. így esett el a város az állami költségvetésben előirányzott 800.000 koronás építkezéstől: a dohánygyártól is. Unger-Ullmann Elek, az ekkori képviselőtestület egyik legagilisabb tagja javaslatára, deputáció ment Budapestre a dohánygyárért, de más város többet igért. Ugyanígy esett el Nagykanizsa 1902-ben a lenbeváltó- és kikészítő teleptől. Árvaházért}) új postapalotáért, új igazságügyi palotáért, adóhivatali épületért folyamodott a város 1903-ban és a következő esztendőkben. Semmi alkalmat nem mulasztott el, hogy valamely építkezés, intézmény megszerzéséért lépéseket tegyen. Mindebből csak a dohányraktár Erzsébet-téri tornyos palotáját kezdték el építeni 1906 őszén. A földmíves iskola, melynek céljaira a városerdejéből 20 kat. hold kihasítását már 1908 januárjában engedélyezte a minisztérium, máig is a távolabbi jövő tervei közé tartozik. Az új vásártérnek 1908-ban komoly formát öltött terveiből is csak a háború után lett valóság. Legszembeötlőbb és legtöbb panaszra okot adó panasza mindmáig Nagykanizsának az útak és járdák burkólatlansága. Mizerábilis állapotok uralkodtak a városi közkórházban is. Az évi 60—70.000 koronás kórházi költségvetés egyensúlyban tartotta magát, de a 116 ágyon nem ritkán kellett 200 beteget elhelyezni. 1909-ben 200.000 koronás tervek készültek a kórház kibővítésére. Szekeres József, a messze vidékről keresett tudós igazgatófőorvos dolgozott, agitált szünet nélkül. Sándy Gyula budapesti építésztanár 1911-ben készített is új, 750.000 koronás, központi fűtéses, modern kórházpalotatervezetet, de csak a háborús járványveszedelemtől való félelem kezdette meg 1914 szeptember 30-án két teremből álló, 24 ágyas fertőzőosztály megépítését, amit december 1-én már átvettek. A ragályos-osztályon februárra már 50 beteget ápoltak, úgy hogy sürgősen tovább kellett azt bővíteni. A járványokról szólva megemlítem, hogy a súlyosabb, pusztító epidémiák az 1855. évi borzalmas kolera óta, elkerülték Nagykanizsát. 1889-ben rémületbe ejtette a várost a gyakorlatra behívott tartalékosok között kiütött tífuszjárvány, ami rohamosan terjedt és sok áldozatot szedett, mígnem egy hónap nrulva a póttartalékosokat szabadságolták, a zászlóaljat pedig Pettauba vezényelték. 1890-ben muszka nátha« miatt csukták be az összes iskolákat, amikor ez az influenza- A Nagykanizsai Takarékpénztár fennállásának 50 éves évfordulóján 5000 koronás alapítványt tett árvaház céljaira. — 130 — A vásártér W szerű betegség már 32 L iskolásgyermeket és a tantestület 7 tagját ágynak döntötte. A következő évben hóf úvásos zord tél szakadt Nagykanizsára. A városban napokig megakadt minden közlekedés, még gyalog sem lehetett járni az utcákon. Ekkor újra rátört a városra az influenza és 2500 embert megbetegített. Ugyanekkor a vörheny is grasszált : 120 megbetegedett gyermek közül 57 meghalt. Ennek az esztendőnek 690 halottja közül 346 volt a hét éven aluli gyermek és a lakosság gyarapodása csak 42 fő volt az előző évi 300-on felüli gyarapodással szemben. Ezek mellett a téli betegségek mellett minden nyáron izgalmas előkészületekkel védekezett a város a kolera ellen, ami 1893-ban valóban megérkezett, de csak néhány beteget és egy halottat szedett. Ettől is annyira megijedtek a régi nagy kolerákra még emlékező kanizsaiak, hogy nyomban deputációban mentek a polgármesterhez a posványos Ördögárok betöméséért. Ezt ugyan már az 1855. évi kolera idején elhatározta a képviselőtestület, de a veszedelem elmultával a kérdés elaludt, mígnem most a háztulajdonosok bejelentették, hogy mindegyikük ingatlana nagysága szerint 40—70 forint munkadíjat magára vállal, csak a város északi részén keresztülvonuló förtelmes árkot eltüntessék. Mondani sem kell, hogy a kolera-szezon elmultával évtizedekre megint lelohadt a vállalkozókedv. 1899 tavaszán megint az influenza miatt tiltották be még az egyesületek zsúrjait is. 1907-ben kisebbméretű tífusz, 1908-ban megint influenza látogatta meg a várost, 1910-ben újból kolera volt a láthatáron. Rengeteg volt a vaklárma : gyanús volt minden hascsikarás. Betiltották a vásárokat és szigorú rendszabályokat léptettek életbe a katonaságnál. 1911 szeptember végén egy Orsováról hazajött sormási távirdamunkás koleragyanúsan megbetegedett. A bakteriológiai intézettől, honnét véleményt kértek, megjött a távirat a nagykanizsai főszolgabírósághoz : »Sormási Szabó kolerás. Preisz«. Páni félelem vett erőt az egész Nagykanizsán. A rendőrfőkapitány rendeletére a Kiskanizsáról Sormás felé vezető út és az országút végén fegyveres polgárőrség éjjel-nappal vigyázott, hogy senki írásos igazolvány nélkül át ne léphessen, élelmiszer és ruhanemű be ne kerüljön. A nagykanizsai postán az élelmiszer- és ruhanemű-csomagok felvételét beszüntették. Szerencsére a sormási eset könnyű lefolyású volt s az óvintézkedések meggátolták a veszedelemnek Nagykanizsára való behurcolását. 1913 szeptember végén Kiskanizsán két házban öt kolerás megbetegedés történt, melyek közül az egyik halálos volt. Csendőrök és rendőrök őrizték a gyanús házakat és a járványkórház kapuját is s mikor másnap még egy megbetegedés történt, bezárták az összes iskolákat, a városi kolerabizottság ülésére az alispán nevében maga Kolben-schlag Béla vármegyei főjegyző jött le Nagykanizsára. A veszedelem fészke Kis-kanizsa volt, a Szepetneki-, Körmös- és Rozmaring-utcák, amiket elzártak a külvilágtól, egyben eltiltották a Kiskanizsán szokásos halotti torokat és virrasztásokat. A hadügyminisztérium elhalasztotta a Nagykanizsára irányított újoncok bevonulását. A kávéházak záróráját 12, a korcsmákét 9 órára korlátozták és minden mulatságot betiltottak. A járványkórházba négy ápolót vettek fel. Október 7-én már nyolc volt a koleragyanús betegek száma és százával voltak a hipochon-derek és rémhírterjesztők. A megyei főjegyző október 8-án egész Nagykanizsát úr alá helyezte. Erre a hivatalos város és az OMKE a belügyminiszterhez appellált, de eredménytelenül. A vasúton az utazókat megmotozták, nem visznek-e ki 131 — 9* élelmiszereket vagy ruhafélét. A városból kivezető minden úton csendőrök őrködtek, se be, se ki, senkit nem engedtek. A képviselőtestület rendkívüli közgyűlésen tiltakozott a szigorú karantén ellen, annál is inkább, mert a sok gyanús eset közül csak hármat találtak hivatalosan is kolerának. Hosszú akciózások és közigazgatási botránykeverés után, október 22-én este oldották fel végleg a város életét teljesen megbénító zárlatot. Ezután már csak a háború utáni évek spanyoljárványai és kisebb gyermekragályok látogatták meg a várost. Legerősebb volt az 1920. évi spanyolnátha, amikor a nagy fahiány igen küzdelmessé tette a telet és a járvány terjedését annyira elősegítette, hogy az összes iskolákat, sőt mozikat is be kellett zárni. Az influenza azóta náthaláz formájában minden télen vendége Nagykanizsa járvány krónikájának. * * * A századeleji esztendők roppant megnehezedett viszonyai és a város magára-hagyatottsága ellenére sem szaladt el az idő tétlenül Nagykanizsa felett. Fel mérni és térképezni kellett a város területét, építési szabályrendeletet kellett alkotni, a vizenyős területeket kellett lecsapolni, utakat építeni, javítani, egészségügyi, világítási berendezéseket fejleszteni és sok egyéb hiányosságot pótolni, amikre korábban nem gondoltak a város intéző körei. A magassági felmérést 1908-ban kezdte meg cca 1000 holdra kiterjedőleg a Kógyárberki Vízlecsapoló Társulat vízmestere. A vízszintes felmérést az állam kezdette meg 1911-ben, de csak 1918-ban készült el 1800 kat. holdra. A lecsapolás elsőrendű érdeke volt nemcsak Nagykanizsa mezőgazdaságának, amelytől nagy termőterületeket vett el a Principális-völgy, a régi mocsár maradványa, hanem érdeke volt az egész városnak is, melynek levegőjét a 2900 hold vizenyős terület állandóan nyirkossá, egészségtelenné tette. A lecsapolás munkálatait 1904-ben kezdték el. A lecsapolás kiterjedt a Principális-csatornának Palintói kezdve Nagykanizsa, Bajcsa, Fityeháza, Murakereszt úr, Kollátszeg, Belezna és Légrád községeket érintő szakaszaira. A lecsapolás folytán végleges fenékszintet nyert árokrendszert így alkalmassá tették arra, hogy állandó recipiense legyen a tervekben már megvolt csatornázásnak. A Principálisvölgyi Lecsapoló Társaság az érdekelt partmenti birtokosság képviselőiből 1914-ben alakult meg. A lecsapolási munka esztendőről-esztendőre folyt, prc-gramszerinti részletekben és nem szünetelt még a világháború alatt sem. 1927-ber, készen állott az egész árokrendszer, a legelőször kimélyített és szabályozott kanálissal, — 132 — Fürdőélet a Principális-parton A Dencsár-híd 1928-ban pedig a záróaktus : a kanizsai mellékárok, a Dencsár-csatorna is elkészült a Király-utca torkolatánál lévő vasbeton-hídjával együtt. * * * A magánépítkezés a XIX. század utolsó évtizedeiben hatalmas mértékben fellendült. Az üres lakások között állandóan válogatni lehetett, úgy hogy a 90-es években a töke már nem is lakóházépítkezésekben keresett alkalmat a gyümölcsöző befektetésre, hanem gyárakba, vállalkozásokba ömlött a pénz. A gyárak és nagyvállalatok munkaalkalmai és az idő maga is egyre növelte a kanizsai lakosság lélekszámát, úgy hogy lassan már nem volt választék az üres lakásokban, mert a népszaporodást nem követte megfelelő arányban a lassanként, fokozatosan alábbhagyott építkezési tevékenység. A XX. század első évtizedében már Nagykanizsa megismerte azóta is hűséges kísérőjét, a lakásmizériát. A magánépítkezés ugyan még ekkor is mutatott fel némi nekiindulást, de inkább csak családi házak épültek, mert a nagyobb befektethető összegeket az üzleti vállalkozás csatornái szívták fel. A világháború kitörése előtti pár esztendőben újra fellángolt az építkezési kedv, 1911-ben épült a Bozgonyi-utcai tornacsarnok, a szénkénegraktár és egymásután épültek be a város belterületén nagy számban található üres telkek. Tűzérlaktanyaépítés, vágóhíd modernizálása, új gimnázium építése forrongtak ismét a régebben elaludt s most újratámadt tervekkel együtt a tanácskozások, közgyűlések napirendjein. A tüzéreket nem kapta meg Nagykanizsa, a vágóhíd jövedelmét felemésztették egyéb kiadások, a gimnázium közel 500.000 koronába került volna, az állam viszont csak 200.000 korona segélyt volt hajlandó biztosítani. Csupán a lóavatóbizottságot, amelyet helyiség hiánya miatt már Kaposvárra akartak áthelyezni, sikerült megmenteni Nagykanizsa számára azzal, hogy a város 1912-ben felépíttette a temetőhídnál, a vasúti bevágás mellett, a ménteleposztály szép épületét és istállóit. A város díszére váló több palota, sok kisebb magánház, a Rozgonyi-utcai mozgófényképszínház épülete, ugyanabban az utcában a szabadkőműves-páholy háza (a kommün után az EME helyisége, aztán Keresztény Otthon, ma a Szociális Missziótársulat székháza kápolnával) épültek — 133 — A Centrál-palota Bogenrieder-palota A méntelep 1912-ben. Nagy volt az ingatlanforgalom : telkek, házak egymás után cseréltek gazdát. A város az új építőláz idején megkezdte az új vásártér előmunkálatait: az építkezésekből kikerült földet mind a mai vásártér helyére hordatták, hogy azt feltöltsék. Erre az időre esnek a városi szegényház építési mozgalmai is. A városnak már a legrégibb időkben, a XVII. század végén, volt egy »menedékházán, ahol a »gyámoltalan aggok« részesültek némi ellátásban. 1910-ben 250 volt a városi segélyben részesülők száma s a segély-alapot évi 2400 koronával dotálta a költségvetés. A szegények a temetőnél, az ú. n. temető-kaszárnyával szemközt, voltak egy házban nyomorúságosan elhelyezve. A Keresztény Jótékony Nőegylet 1910-ben akciót indított 25—30 szegény részére egy megfelelő szegényház létesítése érdekében. Az akció végül is a Rozgonyi-utcai iskola építésével kapcsolatban nyert megoldást, amikor is a hadikórháznak berendezett, majd 1916 augusztusában felszabadult Teleky-utcai iskolát 1917-ben 35 ágyas szegényházzá alakították át és rábízták a kórházi irgalmas nővérek gondozására. 1913 őszén az Erzsébet-téren díszelgő patkányfészkeket, a hercegi uradalomtól megvett, düledező csoportházakat a város kiüríttette, majd nagynehezen, többszöri sikertelen árverés után, talált egy vállalkozót, aki 2835 koronát adott a csoportház anyagáért és lebontatta azt. A város ugyanekkor az itt emelendő kőszínházra kiírta a tervpályázatot. Az igazságügyi palota, postapalota, hatalmas katonakórház építése is a megvalósulás stádiumába jutott, sőt a vízvezeték próbafúrásai is folytak, amikor 1914 nyarán a világháború forgószele elsöpört minden tervezgetést. Már 1914 tavaszán csupa katonai építkezés tervei foglalták le a beruházási tevékenységre irányuló figyelmet. IJjra napirendre kerültek a korábban már eredménytelenül végződött tárgyalások tüzérség idehelyezésére és lakianya értésére. vonatkozólag. Ugyanekkor a közös kaszárnya kibővítésének tervei is készültek. A sokféle tervből a monarchia legnagyobbarányú katonai építkezései: a Teleky-úti laktanya és a katonai barakk-városrész születtek meg. Ezekkel az építkezésekkel hosszú időre lezárultak az alkotó munka lehetőségei. Megszűnt minden köz- és magánépítkezés és szünetelt egészen addig, amíg a külföld bizalma nem nyújtotta ki újra, a tőkének gyümölcsöztetési lehetőségeket kereső karjait, a magyar közgazdasági élet újraépülő területei felé. * * * Nagykanizsa vízellátásának korszerű megoldására vonatkozólag is a XX. század első évtizede adta meg az elhatározó lépéseket. Jó vize sohasem volt Nagykanizsának. Hajdanában is 2—3 jóvízü közkútja volt csak a városnak, ezeket azután messze utcákból felkeresték. A közkutakat azok tartották fenn, akik használták. A város által fenntartott közkút ekkor csak egy volt: a piac-téren. A barakk-telep 134 A mult század 90-es éveiben, amikor egy angol társaság vízvezeték-építkezési terveket bocsátott Nagykanizsa város rendelkezésére, meg sem nézték jóformán a terveket, hanem egyszerűen ad aeta tették. Annál utópisztikusabb volt a Sörgyár építkezése idején, majd 1894-ben újra élénken és komolyan kolportált gondolat, hogy a Balatont össze kell kötni csatorna segítségével a Murával és Nagykanizsát ezen a réven vízvezetékkel ellátni és hatalmas gyárvárossá, egyben fürdőhellyé fejleszteni. 1899-ben megint angol ajánlatot kapott Nagykanizsa (Heath A. Francis mérnöktől) a vízvezeték megépítésére. 1905-ben már Király Sándor városi mérnök is készíti egy sétatéri víztorony terveit, de az ijesztő számokat felmutatott vízvezeték-építkezési költségvetés sokakat megijesztett. A tervek csak 1907-ben készültek el, amikor gróf Zichy Aladár, Nagykanizsa képviselője miniszter lett és kieszközölte, hogy a felvételeket •— amelyekkel 1918-ban készültek el — az állam végeztette el a kanizsaiak helyett. Az ingyenben maradt munka után, 1908-ban már lelkesen fogadták Nagykanizsán a vízvezetéképítés 3,000.000 koronás terveit. Most azonban vizet kellett keresni. Kiss Sándor mérnököt küldte le a földmívelésügyi minisztérium Nagykanizsára, aki még a Murapartra is kiszállt vizet keresni, gondolván ő is, hogy onnét lehetne a vizet bevezetni Nagykanizsára. Ez azonban nagyon drága víz lett volna, így — habár Nagykanizsa vízgondjait örökre megoldotta volna — ezeket a terveket elejtették. Maradt a másik megoldás: & Principális-völgyben kutakat fúrni és azokból táplálni a vízvezetéket. A háború kitörése előtti esztendőre elkészítette a város műszaki hivatala a rétegterveket s ezek alapján, 1913 novemberében, egy újabb minisztériumi helyszíni vizsgálat után, megkezdték a próbafúrásokat, hogy a közben véletlen és váratlan sikerrel járt vágóhídi kút mintájára, artézi kutakkal oldják meg a vízvezeték kérdését, aminek terveit most már összekapcsolták a csatornázás terveivel. A próbafúrások azonban kudarcot kudarcra halmoztak. A gyárak is megpróbáltak mindent, hogy vízhez jussanak. A közben kitört háború alatt megindult katonai építkezések vízellátása is nagy probléma elé állította a várost és a hadvezetőséget. Hiába hívták le Nagykanizsára a híres temesvári »hipnotikus kútfúrók, Neukcm mestert, hiába Tüköri »professzoit«, a varázsvesszős forráskutatót, hiába meredeztek hónapokig a próbafúrások gólyalábai a két városrész közötti réteken. Végül is a katonai kór háztelep építkezésénél, 1915 őszén, két bővizű és a Károly-laktanya építkezésénél egy kisebb forrást találtak, melyekre alapítva, Király Sándor már elkészíthette a városi vízvezetékrendszer terveit, amiket a minisztérium változtatás nélkül jóvá is hagyott. A város a hadügyminisztériumhoz fordult ezután, hogy a barakktelepi források vizét ne közvetlenül vezesse el a Károly-laktanyába, hanem a város bekapcsolásával tegyen egy kerülőt a vezetékkel, aminek ellenében a város 30.000 koronát szavazott meg a katonaság vízvezetéképítése céljaira. 1921-ben, a kényszerű Kanizsai Gimnázium — 135 — háborús tétlenség után, végre létrejött a megegyezés a város és a katonaság között. Eszerint a város ellátja önköltségi áron vízzel a katonai objektumokat, aminek ellenében 1921 június 13-án a vízvezetéknek a katonaság által kiépített részét városi üzemmé nyilvánították. A képviselőtestület a vízvezetékhálózat kiépítéséhez szükséges összegeket megszavazta és nyomban meg is kezdték a hálózat kiépítését. A vízvezetékrendszernek két külföldi kölcsönből fedezett költségei 691.900 pengőre rúgtak. Az átvétel óta a város csináltatott egy harmadik, 31 méter magas, 700 köbméter űrtartalmú, vasbeton víztornyot, a 4 ]/2 kilométeres vízvezetéket kiegészítette 15 kilométerre, 88 tűzcsapot állított fel a város utcáin. A vízvezetékhálózat teljes hossza 1928. végén 15.700 méter. A fogyasztás naponta : maximális minimális 1927-ben 813 köbméter 263 köbméter 1928-ban 1200 » 420 » A vízvezetékbe bekapcsolt házak és lélekszámuk a kiépítés esztendeiben a következőképpen emelkedett az elfogyasztott évi vízmennyiséggel együtt : év bekapcsolt ház fő fogyasztott víz köbméter 1921 31) 17101) —■ 1922 8 1912 52.000 J 923 24 2097 85.000 1924 40 2342 88.000 1925 61 3088 98.000 1926 126 4019 120.000 1927 250 5901 158.000 1928 406 — 236.000 Inflációs koronából (a Pénzintézeti Központtól vett fel a város 1923-ban 250,000.000 korona kölcsönt) egyetlen, de annál hatalmasabb építkezést foganatosított a város : — megépítette végre az új gimnáziumot. 1924-től kezdve a pénzpiac megszilárdulása utat nyitott a kölcsönöknek s ezzel a városi feladatok megoldásának lehetőségei —- szűkösen ugyan, nagy áldozatok vállalása árán -— megnyílottak a magyar városok előtt. 1924-ben 55 000 svájci frankot vett fel Nagykanizsa a genfi Societé Financiere Danubienne-tö\. Ebből az összegből a régi honvédlaktanyát fémipari szakiskolává alakították át (19.500 pengő), valamint megkezdték a főgimnázium kon-viktus-épületének átalakítását és emeletre építését (34.350 pengő), ami a piarista ]) A kórház, laktanya és állomás. A telekszámban csak a bekapcsolt ingatlanok állandó lakói foglaltatnak. 136 — Az új víztorony rendtől 1928-ban felvett újabb 160.000 pengő kölcsönnel fejeződött be. A vízvezetékre ebben az évben 10.100 pengőt fordított a város. Ugyancsak 1924-ben épült az Erzsébet-teret keresztbe metsző hús-pavillon. 1925-ben 198.233 dollár kölcsönt vett fel a város a Speyer & Co newyorki banktól. Ebből 590.700 pengőt fordítottak a vízvezeték további kiépítésére, 64.000 pengőt a vásártér létesítésére (melyen 1925 december 7-én volt az első vásár), 24.000 pengőt csatornázásra, ugyanennyit városi épületek tatarozására, 21.000 pengőt városi utak javítására, elsősorban a Dencsár-árok szabályozására és az új Dencsár-híd megépítésére. 1926-ban a magyar városok Speyer-kölcsön akciója folytatódott. Nagykanizsa a megindult fejlődés va barique lendületével 328.000 dollárt vett igénybe a kölcsönből. Az 1,664.200 pengős kölcsönt a kórház bővítése és a csatornázás emésztette fel. Hatalmas lépést jelentett a város fejlődésében a csatornahálózat kiépülése. A régi, nyílt utcai árkok már az utaknak téglával való burkolásakor eltűntek a főbb utcákból, a csatornázásnak ez a módja azonban csak annyiból állott, hogy az árkokat téglával beboltozták. Később egyes utcákban (József főherceg-utca, Rozgonyi-utca, Kölcsey-utca, Kinizsi-utca, Sugár-út felső szakasza) betoncsatornák épültek, ele ezek nem voltak elegendő mélyen elhelyezve. Yégiil is a csatornák kérdését egység jsen kellett megoldani. A tervek már a vízvezetékével együtt elkészültek, de a kivitel a háború utánra maradt. 1926-ban még csak a Zrínyi Miklós-utca és László herceg-utca csatornái voltak meg egy függokölcsönből, de a következő év nyarán teljes erővel megindult a munka és őszre készen volt a főgyűjtő-csatorna, novemberben pedig befejezték az Ördögárok-völgy zápor csatornájának építkezését. 1928-ra már csak a kisebb utcák, a vészkiömlők, a szivattyú- és derítő-telepek maradtak és azok is befejeződtek. Csatornázott utcák : Király-utca, Fő-út, Erzsébet-tér, Deák-tér, Eötvös-tér, Zrínyi Miklós-utca, Kisfaludy-utca, Szemere-utca, Só-utca, László herceg-utca, Rozgonyi-utca, Rákóczi-utca, József főherceg-utca fele, Zárda-utca egy része, Magyar-utca egy része, Kazinczy-utca, Sugár-út, Csengery-utca, Kórház-utca, Kossuth-tér egy része. Az újonnan lefektetett csatornahálózat hossza 10.550 méter, 240 mászó és 280 nyelő aknával. Az új hálózatba bekapcsolták a használható régi beton- és téglacsatornákat is. A gyűjtőcsatorna a város nyugati szélén, a Dencsár-csatornával párhuzamosan A közkórház gazdasági épülete A városi bérház vonul és a derítő-telepbe torkollik. Esése nem lévén, a közbeiktatott átemelő-telepen az összegyűjtött szennyvizet átemelik a Kazinczy-utcai főgyűjtőbe. A csatornavizek a Dencsár-csatornán, Principális-csatornán át a Murába találnak lefolyást. A csatornázásba bekapcsolt házak száma 1928 végén 522, ezenkívül 212 ház van bekapcsolva a régebbi tégla- és betoncsatornákba. 1926. évben a Pénzintézeti Központ-tó\ 80.000 pengő hitelt kapott a város a Kossuth-téren, a vasúti bevágás mellett épített kislakásos városi bérház építkezéséhez. A kétemeletes bérpalotában 12 lakás van. 1927 termékeny esztendeje volt a kölcsönöknek. A Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank és a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank újabb 80.000 pengős kölcsönével ezévben fejezték be az említett kislakásos bérpalotát. A magyar városok közös kölcsönakciója során 48.000 pengő kölcsönnel lehetővé tette a város, hogy sok évtizedes álma, a színházépítés, megvalósuljon. A Sugár-uti városi sétányban felépült Nagykanizsa magyaros stílusú, Medgyaszay István által tervezett, 450 ülőhelyes mozi-színháza. A nagykanizsai pénzintézetektől felvett 268.000 pengő kölcsön segítségével 1927-ben vette meg a város a palini Pick-féle elhanyagolt erdőbirtokot, amely Nagykanizsa határában 300 holdon fekszik. Ezzel a vásárlással a város vezetősége a kanizsai földinségen óhajtott segíteni, amennyiben az így megszerzett, erdő-sítendő területek helyett a város engedélyt nyert arra, hogy a szántóföldi művelésre alkalmas városi felsőerdőből 258, a békástói városi területből 42 holdat a helybeli földműveseknek kisbérletek formájában, szántóföldi művelésre parcellázzon . Városfejlesztési és városrendezési s empontokból értékes ingatlanokat szerzett meg a város 1927 folyamán s ezekre ugyancsak a helybeli pénzintézetektől egyiz-ben 143.800, másszor 29.850 pengő kölcsönt vett igénybe. Az utóbbi öt esztendő alatt tehát 3,881.000 pengő kölcsön terheit vállalta Nagykanizsa, amely ezekben a válságos esztendőkben is óriási erőfeszítéssel igyekezett behozni sok évtized mulasztásait, egyidejűleg pedig enyhíteni a hihetetlen mérveket öltött munkanélküliség szociális veszélyeit. 1929. január 1-én a kölcsönből még rendelkezésre áll 946.000 pengő. Az 1928. évi 440.000 pengős törlesztés után a város adóssága 3,120.000 pengőre csökkent, ami Nagykanizsa tiszta vagyonának 27 %-a. ! 1 L — 138 — NAGYKANIZSA A POLITIKÁBAN agykanizsa kuruc-város volt. Amíg más városok belsőleg érzett hazafiságukat megőrizve, kifelé és hivatalosan nem nagyon igyekeztek kuruckodni, nehogy a hatalomnak alkalmat adjanak a bosszúállásra, amivel úgyis csak a titkon táplált hazafiság átütő ereje szenvedett volna, addig Nagykanizsa bátran, nyíltan is meg-megdöngette a mellét, valahányszor alkalma nyílt mbcug kormány /«-t kiáltania. Az eredmény rövidesen mutatkozott. Amikor a városok előtt, felszabadulva az évszázados gúzsból, megnyíltak a fejlődés lehetőségei, irgalmatlan versengés indult meg közöttük. Csak természetes, hogy az államhatalom kegyeihez közelebb álló, hazafiságukban is opportunista városok útját a kormány egyengette s a temérdek, ekkoriban létesített intézmény elosztásánál, az azokért minden alkalommal felbúzdult versenyből az a város került ki győztesen, amelyiknek nevét a politikai hatalom nem írta fekete listára. A fejlődésnek az a hulláma, aminek Nagykanizsa volt az egyik magja, így lassan más irányt vett, új empóriumok keletkeztek, szemfülesebbek, élelmesebbek, okosabbak és áldozatkészebbek. Mert az áldozatkészség körül is baj volt Nagykanizsán. Amíg más városok térdig járták a lábukat és uzsorakamatokra is szereztek pénzt, ha valamely intézmény elnyerése azt úgy kívánta, — addig Nagykanizsa, amely pedig politikai Beschreibungja miatt amúgy is gyengén állott a hatalom jóindulatával, sokszor torpant vissza az áldozatoktól és elszalasztott a tehervállalás gyávaságával olyan létesítményeket, amelyek más városokból virágzó gócpontokat alakítottak. így aztán Nagykanizsa lassan visszamaradt a versenyben. Híres lett a nyakas, kemény kuruc voltáról, de elveszítette szépen indult jelentőségét, lemaradt, gazdasági élete visszaesett s ezzel az egész város sorsa messze időkre megpecsételtetett. * * # A legrégibb időkben Nagykanizsának nem igen jutott szerepe a politikában. Amíg a várat öldöklő ostromok pusztították s amíg a várromokból a város kiépült, addig a diétára a vármegye küldte követét, törvényt faragni. Az első 139 zalai követ is, akiről feljegyzést találtunk, » Arnold de Bylce ad fluvium Kanisa«. (1245.) volt.1) Az 1848. évi első nagykanizsai követválasztás véres eseményeiből Bója Gergely, a nagykanizsai tanítóképzőintézet tanára, került ki győztesen, Babochay János ügyvéddel és Chernel Ignáccal, az uradalom ügyvédjével szemben. (Ekkor még tanítóképző, sőt tanfelügyelőség is volt Nagykanizsán. A távirdaigazgatósággal, az állami illetékszabási hivatallal és állami állatorvosi hivatallal együtt ezeket is a politika vitte el Nagykanizsáról. Az illetékszabási hivatalnak Halvax Mátyás volt a főnöke.) * * * Nagykanizsa első kormánypárti képviselője Sümeghy Ferenc volt, aki az 1861., 1865., 1868. és 1869. évi országgyűléseken képviselte a kapornaki járást, amely választókerületnek (és járásnak is) Nagykanizsa volt a székhelye. Sümegliy Ferenc Söjtörön született 1819-ben, Nagykanizsán járt gimnáziumba, szolgabírája, majd főszolgabírája volt a kapornaki járásnak. Az abszolutizmus alatt ő volt az első, aki kijelentette a megyegyűlésen, hogy nem hajlandó tovább szolgálni. Sümeghy Ferenc 1869-ben szívszélhűdés következtében meghalt. A következő képviselőt, Csengery Antalt, Deák-párti mandátummal küldte Nagykanizsa a törvényhozás házába. Csengery Antal a 60-as évek neves publicistája volt, aki élénk részt vett az országos politikai életben. 1822-ben Nagyváradon született, atyja ott tekintélyes ügyvéd volt. Az ifjú Csengery mint főispáni írnok, az 1844. évi országgyűlésen kedvelte meg a politikát és újságírást, amikor is a Pesti Hírlap parlamenti tudósítója, majd 1845-től 1849-ig annak szerkesztője volt. Később belügyminisztériumi tanácsos lett. Az újságírás mellett, mint a Magyar Tudományos Akadémia másodelnöke,2) történelmi, politikai, társadalomtudományi irodalomban is elismert nevet szerzett magának, majd 1857-ben feltámasztotta és 1868-ig szerkesztette a Budapesti Szemle tudományos, művészeti, irodalmi és kritikai folyóiratot. A 48-as idők »rebellis« Nagykanizsája sok mindent megtett, hogy tanúsítsa legfelsőbb kegyekre való érdemességét. Amikor az állam 500 millió forintos kölcsönéből a Bach-korszakban 100.000 forintot vetettek ki Nagykanizsára, a bizottság, amely az összeg összehozását vállalta, tüntetőleg kezdte meg a köl-csönjegyzést a következő összegekkel : 3) Rosenberg Israel ...... 1000 p. frt Hollóssy József ...... 400 p. frt S. H. Guttmann ...... 2000 » » Hegedűs József ........ 200 » » Wettendorfer Henrik 2000 » » Herbszt Adolf ........ 200 » » A következő évtizedekben valahányszor a király vagy a királyi család valamelyik tagja átutazott Nagykanizsán, mindannyiszor fényes fogadtatást készített Bátor fi : Adatok Zalavármegye történetéhez. I. 232. ós II. 205. oldal. 2) Hiába volt az Akadémia másodelnöke képviselője Nagykanizsának, mégis amikor az Akadémia országos akciót indított gróf Széchenyi István hátrahagyott kéziratainak megvételére, Nagykanizsán a gyűjtés összesen 6 forintot eredményezett. 3) 1854. 1018. sz. városi közgyűlési jkv. — 140 — Csengery Antal elő a város az állomás perronján. A vonatablak lehúzott függönyein kívül egyebet azonban nem igen ünnepelhettek a kanizsaiak.1) A királyi pár ezüstmennyeg-zőjét is hiába ünnepelték rendkívüli városi közgyűléssel, ünnepi istentisztelettel, — a »lázadón magyar város bűneire nem volt penitencia. Pedig a 70-es, 80-as években még a hazafias ünnepek, Szent István, október 6, stb. megünneplésében is olyan józan mérsékletet tanúsított Nagykanizsa, hogy a hivatalos város kikapcsolódása folytán akárhányszor »elfelejtették« a nemzed ünnepet, vagy összevesztek az egyesületek a bátortalan, erőszakolt rendezéseken. Eközben erős függetlenségi szervezkedés folyt Zalában. Az alapjában véve ellenzéki érzelmű Nagykanizsán a mozgalom jó talajra talált. Tudta ezt a zalaegerszegi szervezőbizottság is, amikor Nagykanizsán röpla-pokat nyomatott és azokat titokban terjesztetni kezdte. A terjesztők között egyik lelkes függetlenségi városi tanácsos volt a leghangosabb és legbefolyásosabb. Mikor a röplapokból már a második transzportot nyomtatták, a rendőrség felsőbb utasításra, lefoglalta az egész nyomtatványkészletet. Főispán, alispán egyik utasítást, rendelkezést a másik után küldték Nagykanizsára, a nyomozást a legszélesebb körben lefolytatták s a röplapok miatt a kőszegi esküdtszék előtt megindult a megtorló eljárás. A város tőletelhetőleg igyekezett elpalástolni az egész dolgot, annál is inkább, mert egyik tanácstagja exponálva lévén benne, félő volt, hogy még több hivatalos név kerül nyilvánosságra.2) 1875-ben feloszlott az országgyűlés Deák-pártja és helyét a szabadelvű-párt foglalta el, mint kormányzó országgyűlési párt, amely nyolc kormányt adott a következő három évtizednek. A zalavármegyei Deák-párt átalakulásával kapcsolatban, 1875 március 16-rahívta össze Babochay János polgármester a nagykanizsai szabadelvű-párt alakuló gyűlését. A párt lelkes hangulatban alakult nreg. Csengery Antalt ez év augusztusában harmadszor választották meg, ez alkalommal egyhangúlag, szabadelvű programmal Nagykanizsa képviselőjévé. Deák Ferenc 1876 januárjában meghalt. Nagykanizsa impozáns gyászistentiszteletekkel, rendkívüli gyászközgyűléssel hódolt a haza bölcse iránt tartozó kegyeletnek. A temetés napjára kitűzött minden mulatságot elhalasztottak, a temetésre pedig küldöttség ment el a polgármester vezetésével. * * Külpolitikához kapcsolódó érdekes eseménye volt az 1878 esztendőnek a nagy kanizsai töröklátogatás. x) 1870-ig nem sok király fordult meg Nagykanizsán. II. József pihent meg egyízben a várban, amikor a törökkel folytatott harcok színterére utazott és I. Ferenc József Erzsébet királynéval 1869 április 8-án átutazva Nagykanizsán, az állomáson egy óráig tartózkodott. (Bátorfi idézett munkája II. 192. lap.) 2) Nyomozati iratok a városi levéltárban. (1869 febr.) Az 1877-ben Nagykanizsán járt török deputáció — 141 1877 májusában ugyanis török küldöttség érkezett Magyarországra, hogy megköszönje a budapesti egyetemi ifjúság által, az 1876. évi török-szerb háború győztes vezérének, Abdul Kerim-nek átnyújtott díszkardot. A török deputáció visszafelé utaztában egy egész napot töltött Nagykanizsán, szakadatlan lelkes ünneplés közben. A küldöttséget Suleiman sejk vezette. A deputáció tagjai között volt az európai műveltségű Nurri bej és a küldöttség legszebb tagja, Raghib bej, akin igen sok kanizsai asszony, leány feledte rajta a szemét. A török vendégek tiszteletére rendezett bankettről, — amelyen Eötvös Károly, Veszprém országgyűlési képviselője mondotta a legzajosabb sikert aratott felköszöntőt, — táviratban küldték el a kanizsaiak üdvözletét a győztes török hadvezérnek és a török hadügyminiszternek, akik ugyancsak táviratban köszönték meg a leglelkesebb magyar város, Nagykanizsa közönségének meleg rokonszenvét. Ettőlfogva Nagykanizsa szinte személyes ügyévé tette a török-magyar barátság ápolását. 1877 augusztus elején Nagykanizsa közönsége népgyűlésen tiltakozott a? orosz kegyetlenkedések ellen, amikről hátborzongtó hírek érkeztek az orosz-török hadszíntérről. A népgyűlésnek Eperjesy Sándor volt az elnöke és Veszter Imre, Hoffmann Mór, Tuboly Viktor felszólalásai után indítványt fogadtak el s annak értelmében tiltakozó feliratban kérték a magyar kormányt, hogy lépjen közbe az orosz kegyetlenkedések megszüntetése, az orosz hatalom terjeszkedése, Törökország megcsonkítása és Magyarország bármely részének veszélyeztetése ellen. Ugyanekkor mulatságot tartottak, tombolát, színielőadást, stb. rendeztek, tépést gyűjtöttek a török sebesültek részére. Egy hónap múlva, amikor megjött a törököknek az orosz seregek felett aratott diadalhíre, kivilágították az egész várost, fénytengerben úsztak az utcák, zenés felvonulásban tombolta örömmámorát a kanizsai nép, amely egy csomó ki nem világított ablakot is bevert. Pár héttel utóbb a nagykanizsai izraelita hitközség értesítést kapott Bécsből, az Alliance Israelite-tői, hogy 327, Bulgáriából menekült kazanliki török, akik Trieszten át Konstantinápolyba igyekeznek, Nagykanizsára érkeznek. Mire a menekültek ideértek, az izraelita iskolaház udvarán 327 személyre terített asztal és az iskola termeiben ugyanannyi fekvőhely várta őket. Az éhesen, elcsigázva érkezett törökök között csak 86 volt a férfi, 75 gyermek, a többi asszony. Tenger nép várta, fogadta őket Nagykanizsán, ahol két napig tartózkodtak, mialatt a társadalom jószíve 3000 forintot és rengeteg ruhaneműt gyűjtött össze részükre. Hadzsi Loya-t, a híres bosnyák felkelő vezért, akit 1878-ban a bosnyák okku-páció alkalmával elfogtak, habár félig-meddig muzulmán szent volt, — mái nem fogadta ilyen barátságosan Nagykanizsa. A felkelőt ugyanis Josephstadtba vitték várfogságba s eközben elhozták Nagykanizsára is. Már az állomáson meg akarták rohanni az esztergomi 26-os bakák a vagont, amiben Hadzsi Loya-t hozták, úgy hogy csak a legerősebb fedezettel tudták a meglincseléstől megmenteni. Miközben kétnapi kanizsai szállására, a Huszti-téri ú. n. Simon-kaszárnya fogdájába escortálták, 75főnyi őrség kísérte végig a város utcáin, nehogy a tömeg dühe ítéljen a felkelő-vezér felett. — 142 A török barátság kései reminiscenciája volt 1905-ben Abdula Popalovdics effendi, egy jámbor muzulmán vállalkozása, aki a nagy pad:sah birodalmából azért jött Nagykanizsára, hogy itt török kávéházat csináljon, eredeti török berendezéssel, eredeti török kávéval, török kiszolgálással. Abdula effendi megkapta az engedélyt s az Erzsébei-téri csoportházban (a Centrál akkor még a Bazár-épületben volt) vett fel 4 szobát, ahol csak szőnyegek és keleti pamlagok voltak a berendezés s ahol a kanizsaiak 5—10 krajcárért itták a valódi török kávét. A szenzáció azonban nem tartott sokáig. Az asztalok, székek kényelmét a török barátságért sem tudták a kanizsaiak feláldozni, így azután hamarosan megszűnt. * * * 1878 augusztus 8-án megint követválasztás volt Nagykanizsán. Ez alkalommal is ellenjelölt nélkül vitte be Csengery Antal a törvényhozásba Nagykanizsa mandátumát. Nagykanizsa adta a magyar politikai életnek Királyi Pál 23 esztendeig tartott mandátumát. Királyi Pál 1818-ban Szepetneken született,1) ahol atyja számadójuhász volt. Az öreg Királyi itt van eltemetve Nagykanizsán és itt végezte a gimnáziumot fia. Mint Széchenyi István eszméinek lelkes híve, jogászkorában külföldi rovatvezetője volt Széchenyilapjának, a Jelenkor-mik, amit 1845-től 1848-ig ő is szerkesztett. Amikor kitört a szabadságharc, beállott közkatonának. A Bach-korszak alatt 6 esztendeig kellett közlegényi sorban szolgálnia az osztrák hadseregben. Szabadulása után újra hírlapíró lett : a Magyar Néplap és a Magyar Posta, majd 1858-ban a Pesti Napló szerkesztője. 1861-ben Letenye egyhangúlag képviselőjévé választotta és még négyszer adta néki mandátumát. Erős ellenfele volt a letenyei választókerületben Királyi Pálnak rábabogyoszlói Remete Géza, aki Letenyén nyitott ügyvédi irodát és 27 éves korában, a kerületnek 9 éven át volt képviselőjét, Királyi Pált, kibuktatta. 1878-ban Csáktornyán lépett fel, de itt kisebbségben maradt. A kudarc után Nagykanizsára költözött, ahol ügyvédi praxisa mellett élénk részt vett a város politikai életében. Jókait, Falkot ő buktatta meg Nagykanizsán. 1902-ben újra megválasztották Letenyén. Csengery Antalnak 1880-ban bekövetkezett halála után Nagykanizsán az ellenzéki hangulat nem csak felszabadult, hanem felül is kerekedett. Hiába indult meg öldöklőharc a kanizsai mandátumért, hiába próbálkozott a Függetlenség alapítója és szerkesztője, a híres antiszemtia Verhovay Gyula és a másik publicista-politikus, Irányi Dániel, a polgári házasság lelkes matadora, — még a jelölésig sem jutottak el. A nagy mesemondó, Jókai Mór nimbusza sem kellett a kanizsaiaknak szabadelvű programmal, még ke-vésbbé az egyesült ellenzék jelöltje, Ujlaky József l) Halis—Hoffmann : Zalavérmegye évkönyve a Milléniumra (1896). Királyi Pál a török kávéház Remete Géza — 143 pacsai plébános. Jókai és Ujlaky felvették a küzdelmet, a korábban bírói pályán működött Unger Alajos budapesti ügyvéddel, akit a függetlenségi párt jelölt képviselőjéül. Unger nagykanizsai származású volt, itteni cipészmester fia. Támogatására Eötvös Károly is járt Nagykanizsán, melynek lakossága Remete Géza választási vezérharcos nyomában fanatikus lelkesedéssel csatlakozott a függetlenségi lobogó alá. Az eredmény az lett, hogy Nagykanizsa hosszú idő után, Unger Alajos személyében ellenzéki képviselőt küldött a parlamentbe. 1881-ben, a rendes képviselőválasztás során, a szabadelvű és mérsékelt ellenzéki pártok gróf Zichy Jenőt, Pestvármegye tanfelügyelőjét léptették fel Unger Alajos ellen, aki azonban 605 szótöbbséggel továbbra is megmaradt Nagykanizsa mandátumában. * * * Amíg Nagykanizsán jórészt süket fülekre találtak a legutóbbi választásoknál már gyakorta emlegetett antiszemita jelszavak, addig országos viszonylatban egyre nagyobb teret hódított magának a zsidóság ellen szított -politikai mozgalom. A hangulat Zalában is megyeszerte egyre izgatottabb lett. A feszültség 1883 augusztus 25-én Zalaegerszegen véres eseményekben robbant ki.1) A fellázított falvakból beszüremkeztek az emberek Zalaegerszegre, Nagykanizsára és zavargásokat igyekeztek kelteni. A megyeszékhelyen olyan fenyegető volt a helyzet, hogy Nagykanizsáról kértek katonaságot. Zalamegyében, sőt egész Horvátországban is, mindennap más községből érkeztek hírek és rémhírek zavargásokról, sortüzekről, halottakról, fosztogatásokról. Rövidesen a nem egyszer véres, politikai, főként antiszemita-jellegű tüntetések annyira elhatalmasodtak, hogy Glavina kormánybiztosi teljhatalommal a vármegye egész területére statáriumot rendelt. Csak Nagykanizsa tanúsított aránylag józan mérsékletet a felfordulás napjaiban. Az itt gyakorlatozó ezred két századát augusztus 26-án még elküldték Zalaegerszegre. Az üzleti és társadalmi élet mindamellett Nagykanizsán is kizökkent egyensúlyából. A mesterségesen kiélesített szociális ellentétek tüntetésekké is fajultak. A színház egy hétig üres maradt, mert az emberek esténként nem mertek kimaradni, meg a csoportosulás is tilos volt olyannyira, hogy a tűzoltózenekar esti gyakorlatait is betiltották. Szakonyi főkapitány azonban erélyesen elfojtott minden zendíilési kísérletet. Szeptember elején még forrongott az egész vidék. Minden napnak megvolt a maga zsidó-hecce, nem egyszer brutalitásokkal, fosztogatásokkal taikítva. Nagykanizsa azonban mindvégig mentes maradt a komolyabb politikai zűrzavaroktól, úgy hogy a Kiskanizsán még nyári hadgyakorlatokra elszállásolt dragonyosezrednek egyszer sem kellett a nagykanizsai utcák rendjéért beavatkoznia. Mindössze 28 iparos, földműves és napszámos legény került őrizetbe zavargásokban való részvétel címén, azonkívül az üzemekben, üzletekben foglalkoztatott munkások közül az izgága elemet elbocsátották, de mire a somogyi és zalai lázongási pörök a büntető törvényszék elé kerültek, addigra a 111 letartóztatott vádlott közül egyetlenegy sem volt nagykanizsai. & * * *) L. Zala egykorú számaiban megjelent tudósításokat. 144 Az 1884. évi követválasztáson Falk Miksa, a Fester Lloyd szerkesztője, Kőszeg, majd Keszthely volt követe, Erzsébet királyné volt magyar nyelvmestere, lépett fel jelöltként Nagykanizsán szabadelvű programmal. Eperjesy Sándor elnöklésével, Plihál Ferenc és Svastics Károly tevékeny közreműködésével, ekkor már páresztendős volt a Nagykanizsai Szabadelvű Kör, amely 1883 májusában a Délzalai Takarékpénztár Zrínyi Miklós-utcai első emeletén lévő, tágas, díszes párthelyiségekbe költözködött, megfelelő ünnepélyes keretek között. Hiába volt azonban a kormánypárt minden fényes külsőségekkel felszerelve, a zajos választáson mégis a balpárt győzedelmeskedett Inkey László földbirtokos, egyesült ellenzéki képviselő, volt 48-as honvéd személyében, aki mint Apponyi Albert nemzeti pártjának tagja, a következő választáson is elnyerte Nagykanizsa mandátumát. Ekkor már 3117 választója volt a nagykanizsai választókerületnek, amelv a zalai kerületek közül, a baksai után, a legnépesebb kerület volt. Gyász és ünnepségek sorozata volt 1885 ősze. Augusztusban meghalt Glavina Lajos, a 78 éves főispán. Októberben a budapesti országos kiállítás tartotta izgalomban a kedélyeket. Zalavármegyéből 900-an utaztak fel ez alkalomra a fővárosba. A 900 közül Tuboly Gyula, Horváth Károly és Baboss László rendező zsenijének eredményeképen 300 nagykanizsai volt. Novemberben 12 tagú deputáció vitte fel Tisza Kálmán miniszterelnöknek tízéves kormányzása jubileumára a nagykanizsaiak üdvözlő feliratát. Az erős szabadelvű szervezkedés időközben egy kormánypárti győzelmet is eredményezett az 1889. évi választáson, amikor is Nagykanizsa Hertelendy Bélát küldte be a parlamentbe. Az 1892 januári választásorr azonban Hertelendy már jobbnak látta nem vállalni a jelöltséget, mert a szabadelvű párt Wlassics Gyula egyetemi tanárt, Nagykanizsa szülöttét, a nagynevű büntetőjogászt jelölte. Wlassics Gyula ellen nem akart senki fellépni Nagykanizsán. Már úgy is volt, hogy egyhangú választás lesz, amikor az egyik túlbuzgó kormányhű pártvezér valami beszédében bántó lekicsinyléssel nyilatkozott a kiskanizsaiakról, úgy hogy öt nappal a választás előtt felfortyant az amúgy sem alvó kanizsai ellenzéki virtus és elhatározták, hogy jelöltet állítanak. Csakhogy kit jelöljenek pár nappal a választás előtt? Válogatni való nem volt sok. Emlékeztek, hogy egy korábbi pártértekezleten Hévizy János piarista gimnáziumi tanár nagyon a kiskanizsaiak szája íze szerint beszélt. Ezért hát kiskanizsai deputációt menesztettek Hévizy-hez és addig beszéltek az ámuló-bámuló pap-tanárnak, míg az belement a jelöltség vállalásába. A zászlókra, miegyébre szükséges pénzt az emberek lelkesedése egy-kettőre összeteremtette, 50—60 kiskanizsai gazda befogott a csengős szánokba és megindult a négynapos korteshadjárat. A kiskanizsai virtus és az egész város ellenzéki őstalaja, csudát művelt : Hévizy János, az egyszerű, névtelen piarista tanár 1-50 szótöbbséggel megbuktatta Wlassics Gyulát. Ezt hamarosan alkalma volt megbánni Nagykanizsának, mert Wlassics Gyula 1895-ben már vallás- és közoktatásügyi miniszter lett. Az 1867. évi kiegyezésnek és I. Ferenc József megkoronázásának 25 éves jubi- — 145 10 Wlassics Gyula leumát az egész Nagykanizsára kiterjedő ünnepségek keretében ülték meg. Mozsarak durrogtak, szónoklatok dörögtek, a Zala nemzetiszínben jelent meg és a város ekkor határozta el a közgyűlési terem részére Ferenc József életnagyságú képének megfestetését. A következő évben, március 15. emelkedett hangulatát parázs tüntetés zavarta meg. Éjszaka a felsőtemplom előtt, mindenünnen összeverődött emberek, egy ácsmester vezetése alatt a polgári házasság ellen kezdtek tüntetni. Mikor a rendőrség szétoszlatta őket, a Kossuth-nótával széledtek el. A polgári házasság ellen különben napirenden voltak a tüntetések s már életbelépése után is akárhány Nagykanizsára érkezett miniszteriális úr kocsija után repültek záptojások a polgári házasságért. 1893 húsvétjának reggelére az egész várost elárasztották ismeretlen hazafiak különféle színű és formájú apró cédulákkal : »Nyelvében él a nemzet/« Ezeket a cédulákat főként a Nagykanizsán ekkor még igen nagy számban található német nyelvű cégtáblákra és hirdetményekre ragasztották fel. 1894 tavaszán Kossuth Lajos betegségének híreit leste lázasan Nagykanizsa, amely mindjobban fellángoló hazafias érzésein kívül annyival is közelebb érezte magát Kossuth Lajoshoz, mert annak nővére, Euttkayné szül. Kossuth Lujza és Babochay polgármester felesége között rokonság volt. Kossuth Lajosnak egy másik, nagyon közvetlen, de éppen olyan titokzatos kapcsolata is volt Nagykanizsához, aminek történetét Halis István írta meg.1) Eszerint ». . . az ausztriai birodalom megingatásából Kanizsán elvégzendő részt úgylátszik Kossuth Lajos maga állapította meg, mert sajátkezű levelében ő írta meg, (a levelet hasonmásban közölte a Pesti Napló egyik régi évfolyamában) hogy az olasz futár Kanizsára utazzék, ott szálljon a Korona vendéglőbe, hol a magyar küldött fogja várni, kire ráismer a megállapított szóról. De óvatosságból még megmutatták a magyarországi küldött arcképét is az olasznak, hogy ne engedje magát megcsalatni. (Nevét nem mondták meg, nehogy elárulni lehessen.) Kossuth »Iratai« szerint (V. kötet, 495. lap) hajszálnyi pontosan megállapíttatott az utasítás : »Be kell vinni hazánkba egy, az ország határától nem messze fekvő vasútállomási helyen átadás végett ezer példány nyomtatott rendeletet (egynegyed ívnyi nagyságút) és egy zsebóra nagyságú tárgyat, mely elfér a mellényzsebben. Nem küldeni, hanem vinni kell. Csütörtökön, december 3-án kell a vivőnek a kijelölendő helyen megérkeznie . . .« A nyomtatvány Kossuth proklamaciója volt, a kicsiny tárgy a függetlenségi komité pecsétje . . . December 9-én már értesült Kossuth, hogy az expedíció sikerült, az olasz átadta Kanizsán a proklamációkat. Erre Kossuth 400 frankot küldött jutalom gyanánt az olasz futár részére. * * * 1894 március 15-én reggel százával röpködtek Nagykanizsa utcáin feketeszegélyes röpcédulák a következő szöveggel : » Kossuth Lajos életéről, betegségéről, utolsó óráiról és haláláról részletes és kimerítő tudósítást közöl a Pesti Napló mai külön kiadása.« l) Zalai Krónika V. 345. lap. — 146 — Nagykanizsán megdermedt az emberek ereiben a vér. Tudták, hogy a magyar szabadság fáklyalelkű nagy apostolát válságos betegség teperte ágyba, de halálhírére nem voltak még elkészülve. Délután kiderült, hogy a hír korai volt. A Pesti Napló előre elkészített röpcédula-kötegét azzal az utasítással küldte Nagykanizsára, hogy bevárandó külön távirati utasításra szórják csak szét azokat. A bizományos azonban valamilyen tévedés folytán azonnal terjesztem kezdte a röplapokat. A Pesti Naplónak ez a szenzáció-vadászata utóbb a parlamentben is szóba került. Kossuth Lajos pedig még öt napig vívódott ezután a halálos ágyon, amire egy egész nemzet koncentrálta minden figyelmét és minden imádságát. A halálhír — most már hitelesen — pár órával a halál után, 1894 március 20-án éjszaka, megérkezett Nagykanizsára. Öt napon át teljes gyászkeretben jelentek meg a nagykanizsai újságok, fekete lobogóerdő hirdette a gyászt a város utcái felett. A polgármester rendkívüli gyászközgyűlésen jelentette be a magyar nemzet nagy fiának halálát, az egyesületek, testületek gyászüléseket tartottak. A gyászvonat, amely Turinból Kossuth Lajos koporsóját hozta, Nagykanizsán haladt keresztül. A feldíszített pályaudvaron 17 koszorúval, ugyanannyi kanizsai és környéki deputáció és egy hangtalan, néma tenger, csupa gyászoló, szomorú emberből. A temetésre a polgármester vezetésével közel 300-an utaztak fel Budapestre Nagykanizsáról. A millénium esztendejében újra választott Nagykanizsa, 3464 választója volt ekkor a nagykanizsai kerületnek (a zalabaksainak 3671, a zalaegerszeginek 3434, a többinek átlag 2500). A polgári házasság és az egyéb egyházpolitikai kérdések szabadelvű törvényhozási kezelésének reakciójaképen, ekkor már Nagykanizsán is alakulóban volt a néppárt. 1896 áprilisában maga gróf Zichy Nándor, a néppárt és az Alkotmány című lap alapítója, jött le népgyűlésre Nagykanizsára. Az ekkor megalakult nagykanizsai néppártnak Oroszváry Gyula ügyvéd lett az elnöke és a rövidesen kilépett Tuboly Viktor ügyvéd az alelnöke. A választáson a párt nagynevű vezérének fiát, gróf Zichy Aladárt, léptette fel jelöltjéül. Állított jelöltet a kormánypárt is dr. Szűcs Miklós nagykanizsai törvényszéki bíró személyében, valamint újra fellépett Unger Alajos, a kerület volt képviselője, függetlenségi 48-as programmal. A választásból gróf Zichy Aladár került ki győztesen, aki 1893 óta tagja volt a főrendiháznak, de tulajdonképeni politikai szereplése nagykanizsai megválasztásával kezdődött. 1903-ban a néppárt elnökévé választotta. 1906-ban, Wekerle koalíciós kormánya alatt, a király személye körüli miniszter lett, 1927-ben az örökösjogú főrendi családok küldték be a felsőházba. Széleskörű programmal kapcsolódott bele Nagykanizsa az ezredévi ünnepségkbe. Szeptemberben a kiállításra (amelyen maga a város nem állított ki semmit) sok értékes régiséget küldtek fel a kanizsai magánosok és testületek, nemkülönben sok iparos állított ki azon, kik közül többen díjakat is nyertek. A Weiser-gép gyár nagy milléniumi érmet, Halvax Frigyes kalapos, Sartory Oszkár cementes, a Serfőzde kiállítási aranyérmet, Spanics Pál szűcs, Blau cognac-gyár, a polgári fiú- és leány- — 147 — Zichy Aladár gróf 10* iskola, Gstettner Regina kézimunkái, elismerő okleveleket kaptak. Egy 29 vagonból álló, két mozdonyos, fellobogózott, felvirágozott különvonat a polgármester vezetésével mintegy 800 kanizsait vitt fel az ezredévi kiállításra Budapestre. A Nagykanizsai Torna Egylet 30 tagja ekkor készült egyenruhában ment fel a fővárosban lezajlott millenáris versenyekre. 1898-ban Erzsébet királyné halála ejtette gyászba a kanizsaiakat is. Mozgalom indult meg, hogy szobrot állítsanak a városban a magyarok legendás királynéjának, de a szobor — akárcsak Kossuth Lajos szobra — terveknél tovább sohasem jutott. Ehelyett a városháza dísztermébe, I. Ferenc József képe mellé megfestette a város Erzsébet királyné életnagyságú képét. Érdekes alakja volt ezeknek az időknek Tuboly Viktor ügyvéd, a régi jó tábla-bíró-időknek egy ittmaradt sarja. Előkelő nemes családból származott s mint ilyen, korán került bele a megyei életbe, főszolgabíró lett, majd az ügyvédi pályán rekedt meg. Mindene a politika volt, a verselés, a közélet porondja. Néhányszor képviselőválasztásokon is fellépett bal párti és függetlenségi programmal, de eredménytelenül. Ötletes poéta volt, minden bankett és ünnepély alkalmi költője, aki egész Zalában híres volt arról, hogy pohárköszöntőit mindig versben mondta el. Néhány verseskötete nyomtatásban is megjelent a helyi könyvpiacon. 1902-ben bekövetkezett halálával a nagykanizsai közélet egyik legjellegzetesebb alakját veszítette el. Amikor 1901-ben ismét választásra került a sor, a nagykanizsai választókerületnek már 4459 szavazója volt, ebből maga Nagykanizsa 1677 voksot reprezentált. Az eddig erősen néppárti érzelmű kiskanizsaiak Holló Lajos Ugrón-párti jelöltnek ajánlották fel a város mandátumát, míg a szabadelvű párt Koller István alsó-rajki földbirtokost léptette fel. Fellépett Kossuth-párti programmal dr. Ilajdu Gyula ügyvéd is, aki kiváló szónok lévén, már egészen fiatalon élénk részt vett a városi közéletben és a politikai közvélemény alakításában. A választási küzdelem eredményeképen gróf Zichy Aladár néppárti programmal megmaradt továbbra is Nagykanizsa mandátumában. A XX. század első éveivel egyre erősbödő Kossuth-kultusz eredményezte, hogy Nagykanizsa város közönsége 1902-ben fényes ünnepségekkel, kivilágítással, fáklyásmenettel, iskolai, egyesületi ünnepségekkel ülte meg Kossuth Lajos születésének centennáriumát, a város rendkívüli közgyűlése pedig ekkor határozta el a közgyűlési terem részére Kossuth Lajos képének megfestését. (A Széclienyi-kóp megfestetését 1904 decemberében, Deák Ferencét 1903-ban, születésének századik évfordulóján, határozta el a képviselőtestület.) * * * 1905-ben, báró Fejérváry Géza táborszernagy darabont-kormánya idején, politikai darázsfészek volt az ország, benne Zala és Nagykanizsa is. A szövetkezett ellenzék Zala vármegyében is megszervezte az országos ellenállást, a vármegye megtagadta 148 — Tuboly Viktor az újoncozást és az adószedést. Á zalamegyeí ellenzéki szervezetben Nagykanizsát Roller István és Dervarics Álcos bizottsági tagok képviselték. Nagykanizsa sem újoncozott. Hiába küldte szét a katonaság postán a behívókat : a posta felét visszaküldte hiányos címzés miatt. Kérte a katonaság a várostól a tartalékosok és póttartalékosok névsorát, a város nem reagált a kérésre. Erre a hadkiegészítő bizottság egy hadnagyot és egy őrmestert felküldött a városházára, hogy legalább a névsorból a címeket kiírhassák, de Herbeczky Ferenc, a katonai ügyosztályelőadója, azt sem engedte meg. Végül is a katonaság nem tudott egyebet tenni, kiragasztatta a behívókat a csendőrség kapujára. Sok eredményt természetesen ezzel sem értek el. A törvényen kívüli állapot a társadalom minden energiáját, minden érdeklődését a politika számára foglalta le. Megszűnt minden egyéb élet, minden egyéb mozgalom, minden tevékenység, ami nem a politikával volt kapcsolatos. Az emberekben megrendült a törvények iránti tisztelet, úgy hogy 1905-ben 7339 korona pénzbírságot róttak ki a rendőrségen, négy szer annyit, mint az előző esztendőkben s amíg máskor évenként alig egy-egy, addig ebben az esztendőben 18 hatóság-elleni erőszak került a rendőrség elé. A kormány igyekezett retorzióval élni a reszisztencia miatt. így megvonta 12 törvényhatóságtól, köztük Zalától is, az állami dotációt, ami Zala vármegye évi költségvetésében 232.400 koronát jelentett. Zalával és speciálisan Nagykanizsával annyira tisztában volt a kormány, hogy az 1905. évi választáson a szabadelvű párt nem is állított jelöltet, úgy hogy gróf Zichy Aladárnak csak a nagykanizsai születésű Burányi Károly pancsovai tanár volt az ellenjelöltje, a választás elől azonban az is visszalépett. Erre, hogy mégse legyen egyhangú a választás, felléptették a kiskanizsaiak Hegedűs László ottani polgárt 48-as Kossuth-párti programmal, akit aztán a néppárt többi ellenfelei, így a szabadelvűek is, támogattak. A választásból mégis gróf Zichy Aladár és a néppárti program került ki győztesen. A nagykanizsai néppárt vezetője ekkor már Sebestyén Lajos ügyvéd volt, egy nagykanizsai szűcsmester fia, aki az 1878. évi boszniai okkupációban mint főiskolai hallgató, önkéntes káplári rangban vett részt, majd hazatérve, ügyvédi irodát nyitott és élénk részt vett Nagykanizsa politikai életében. Az önálló nagykanizsai választókerület, amit Nagykanizsa képviselőtestülete már 1899-ben is kérelmezett és aminek tervével a Eejérváry-kormány foglalkozott is, még mindig nem valósulhatott meg, holott a város választópolgárainak száma a választójog reformjával egyszerre 5000-re szökött fel. 1906 januárjában Porteleky László honvédelmi minisztériumi segédtitkárt, az ország első amatőrvívóját, nevezték ki Zala vármegye főispánjának. Az mtléta-föispám installációja ellen Zala vármegye törvényhatósági bizottsága rendkívüli közgyűlésen tiltakozott. Eebruár elején mégis megérkezett a darabont-kormány-biztos Zalaegerszegre. Várták Nagykanizsára is. Olyan volt a város, mint egv hadszíntér. Csendőrség, katonaság mindenfelé az utcákon. Nagykanizsáról mentek a csendőr- és katonaosztagok a vidéki községekbe is, hogy a népgyűlések rendjére vigyázzanak. Porteleky azonban jobbnak látta, ha egyáltalán nem kíváncsi Nagy- — 149 — kanizsára. A kormánybiztos-várás nagy izgalmában1) Zichy Aladár beszámolóját is egy héttel elhalasztva, akkor is népgyűlés nélkül, egy deputáció előtt és bankett keretében lehetett csak megtartani. Márciusban megint várta Portelekyt Nagykanizsa. Biztonság okáért a honvédlaktanyában rendeztek be részére szállást, de a látogatás ez alkalommal is elmaradt. Még ebben a hónapban új kormánybiztost neveztek ki Szulovszky Dezső volt szabadelvű országgyűlési képviselő, nyitrai ügyvéd személyében. Szulyovszky, aki Zala és Somogy vármegyék kormánybiztosa volt, Nagykanizsát szemelte ki állandó tartózkodási helyéül. Ö is meggondolta azonban a dolgot és lemondott a nagykanizsaiak »vendégszeretetéről«. Március 31-én volt az installációja Zalaegerszegen. Az installáló megyegyűlésen mindössze öt megyebizottsági tag jelent meg, akik között Nagykanizsa is csak a rendőrfőkapitánnyal volt képviselve. Ugyanekkor a kormánybiztos felfüggesztette Zalavármegye önkormányzati jogát. A vármegyei tisztikar, élén Csertán Károly alispánnal, már az installáció előtt való napon egyetemlegesen benyújtotta lemondását. 1906 első hónapjaiban nagy arányokban indult meg a magyar elnyomatás reakciójának egyik mozzanata gyanánt : a tulipán-mozgalom. A keresztény és izraelita jótékony nőegyesületek közös kezdeményezésére, a nagykanizsai városházán impozáns gyűlés keretében alakult meg a Nagykanizsai Tulipánkert, mint az Országos Magyar Tulipán Szövetség fiókja. Határozatba foglalták, hogy Nagykanizsán a cél szolgálatára női ipariskolát létesítenek. Erre a jelen volt Beniczky Gáborné szül. Batthyány Ilona grófnő nyomban 1000 koronás alapítványt ajánlott fel, egyben őt választották a honi ipar pártolására alakult Tulipán Szövetség nagykanizsai fiókjának védnökévé. Elnöke lett Hertelendy Béla ügyvéd, társelnökök : dr. Szekeres Józsefné és Vidor Samuné, a két nőegylet elnöknői, alelnökök: Lajpczig Antal, dr. Neumann Edéné, dr. Plihál Viktorné, Sebestyén Lajosné, Sommer Ignácné és Zerlcovitz Lajosné, főtitkár Csóthi Márk tanár, titkárok : Eperjesy Gábor és Révész Lajos. A hazafias felbuzdulás annál nagyobb mérveket öltött, minél inkább szították azt a különféle tiltó rendelkezések és a megnyilvánulás elé gördített hivatalos nehézségek. Március 15. megünneplését külön szabályrendelet szabályozta, eltiltva minden szabadtéri gyűlést, utcai gyülekezést, szónoklatokban minden párhuzamot az akkori idők viszonyaival. A Nagykanizsai Ipartestületet hatóságilag beszélték le arról a tervéről, hogy ezen a napon ünnepelje meg fennállásának húszéves, jubileumát. A kereskedők egész nap zárva tartották üzleteiket, nemcsak haza- *) Mint megtörtént epizód maradt fenn ebből az időből a következő anekdota : Bród Ignác nagykanizsai borbély segédjét egyik izgatott hangulatú napon a vasúti állomásra hívták, hogy ott két idegen átutazó urat kell megborotválni. Valaki azonban figyelmeztette a segédet, hogy a két titokzatos úr közül az egyik alighanem Porteleky kormánybiztos, aki nem akarja levetni az inkognitóját, azért hivatja a borbélyt az állomásra. A segéd, aki az egyik atlétaformájú úrban valóban Portelekyt vélte felismerni, megkérdezte : — Nem Porteleky úrhoz van szerencsém? — De igen — felelte az mosolyogva. A segéd erre megborotválta a másik urat, aztán összepakkolta a rekvizitumait és menni készült. Hát engem nem borotvál meg? — kérdezte csudálkozva »Porteleky«. — Nem. Ajánlom magamat ! — volt a borbélysegéd válasza. De hiszen csak tréfáltam. Nem vagyok én Porteleky. Kereskedelmi utazó vagyok. - Azt mindenki mondhatja, ! — vágott vissza a borbély és feleletet sem várva, eltávozott. 150 — fiságból, hanem azért is, mert tartani lehetett az izzó hangulat kirobbanásától. A Kereskedő Ifjak Egyesülete, a Magántisztviselők Egyesülete, az Irodalmi és Művészeti Kör a Polgári Egyletben, más egyesületek és iskolák saját helyiségeikben ünnepelték március 15-ét. A város fel volt lobogózva, tulipánozva. Este városszerte hazafias vacsorák szónoklataitól visszhangzottak a korcsmák és vendéglők. A gyülekezési tilalom ellenére, a diáknépség zászló alatt, hazafias dalokat énekelve, tüntető felvonulást rendezett az utcákon. A gimnázisták kezdték és csatlakoztak hozzájuk a kereskedelmisták és az utcák egész tömege. A rendőrség előbb fel akarta oszlatni a tüntetőket, de nem boldogult velük. Akkor legalább a zászlókat igyekeztek hatóságilag elvenni tőlük. Már-már komoly összetűzéstől kellett tartani, mikor végre sikerült a diákoknak a zászlót egy kapu alatt elrejteni, de csak azért, hogy utóbb újra elővegyék és tovább járják a várost. Késő este még mindig lobogó alatt, énekszóval járta a tömeg az utcát, majd a hazafias lelkesedés az utca népének beolvadásával, szocialista tüntetéssé fajult, úgy hogy a végén már a marseillaise-t énekelték, papokat gyaláztak és ablakokat vertek he. * * * Áprilisban utolsó napjait élte a szuronyhatalmon alapuló kormány. Április 8-án még Szulyovszky darabont-főispán átutazott Nagykanizsán, zárt szalonkocsiban,1) de ugyanezen a napon már megalakult a Wekerle-kabinet és örömmámorban úszott az alkotmányához visszatért Magyarország. Nagykanizsa képviselője, gróf Zichy Aladár is, miniszter lett, a király személye körül. Nagykanizsáról és külön Kiskanizsáról üdvözlő táviratok tömege ment Zichy Aladárhoz és Kossuth Ferenc kereskedelemügyi miniszterhez. Az ezévi követválasztáson Nagykanizsa egyhangúlag mgyedszer vílasztotta képviselőjévé Zichy Aladárt, Nagykanizsa első miniszter-képviselőjét. A vármegyei törvényhatóság első alkotmányos közgyűlése még áprilisban összeült és kimondta, hogy a vármegyei tisztviselőknek márciusban történt lemondását nem veszi tudomásul. A május 14-i megyegyűlés egyhangúlag elhatározta, hogy a volt császári biztos installációján megjelent öt megyebizottsági tag nevét sárga betűkkel fekete kőtáblába vésetik s a szégyentáblát a megyegyűlés terméhez vezető folyosón kifüggesztik. Az öt nevet az ország összes törvényhatóságaival átiratban közölték, de a szégyentáblára vonatkozó határozatot, mint a törvényhatóság méltóságával össze nem egyeztethetőt, a belügyminiszter az érdekeltek fellebbezésére, megsemmisítette. 1906-ban Nagykanizsa is adott egy függetlenségi képviselőt a parlamentnek. A letenyei kerület több cikluson át a néppárt egyik legbiztosabb kerülete volt. Ezen a választáson a néppártnak Szüllő Géza volt a jelöltje, Dobrovits Milán A szalonkocsira kivülről valamelyik jókedvű kanizsai vasutas, igen nagy derültségre, a vasútról ismert, jellegzetes sárga »Fertőtlenítendő« felírású cédulát ragasztott. Harmadnapon, április 10-én egy levelet kapott vissza a nagykanizsai városi tanács Zalaegerszegről. A tanács »A királyi biztosi hivatalnak ■— Zalaegerszeg« cimmel küldte el a hivatalos levelet a darabont-korszak utolsó napjaiban a megyeszékhelyre, honnét április 10-én a »Cég megszűnt« hivatalos postai jelzéssel jött vissza, mint odaérkezésekor már kézbesithetetlen. — 151 — Dobrovits Milán pedig függetlenségi programmal lépett fel a kerületben. A harmadik jelölt Bosnyák Géza zalai földbirtokos, a zalavármegyei 48-as függetlenségi párt elnöke. Szüllő Géza kiesett a választáson, Bosnyák Géza pedig a pótválasztás előtt visszalépett, így Dobrovits Milán lett a letenyei kerület képviselője. Dobrovits Milán neve a nagykanizsai közélettel annak minden vonatkozásában, politikai, kulturális, társadalmi, közgazdasági téren egyaránt összeforrott. Családja a legrégibb kanizsai családok egyike. A görögkeleti Dobrovicsok a XVIII. században már a leggazdagabb nagykanizsai kereskedőházak tulajdonosai voltak. A család háza ma is egyike a legjellegzetesebb régi házaknak. Dobrovics Milán fiatalságától fogva a közszereplések fáradhatatlan embere, ami rátermettségének és népszerűségének volt a következménye. Igazgatója volt 18 éven át a kerületi munkáspénztárnak. Elnöke volt a Nagykanizsai Altalános Munkásképző Egyesület-nek, az IKSE-nek (Ifjúságképző Sport Egylet), majd díszelnöke az Ifjúsági Kör-nék., a Petőfi Asztaltársaság-n&k. Mindmáig tagja a törvényhatósági bizottságnak, a városi képviselőtestületnek, elnöke a görögkeleti egyháznak. Hosszú időn keresztül főtitkára volt a Keresztény Jótékony Nőegylet-nek. A világháború alatt a Jóléti Iroda vezetője, az élelmezési hivatal főnöke, majd rövid ideig a lakáshivatalt is vezette. Máig is elnöke a Nagykanizsai Háztulajdonosok Szövetségé-nek. Vezetőszerepe volt a legtöbb nagykanizsai választásban, amikor is ritka szervező erejét legtöbbször eredménnyel vetette latba. Nagykanizsáról került bele a magyar politikai életbe Günther Antal, a koalíciós kabinet igazságügyminisztere, akir. Kúria későbbi elnöke is, aki még piarista pap korában a nagykanizsai gimnáziumnak volt tanára, mígnem a rendből kilépve, mint publicista, majd politikus kezdte karrierjét. 1905-ben lett tagja a törvényhozásnak a nagykanizsai születésű Markos Gyula, a Herkó Páter élclap megalapítója és szerkesztője. 1906-ban lett a Wekerle-kormány minisztere Josipovich Géza, a horvát-szlavóndalmát ügyek minisztere, aki éveken át volt a nagykanizsai gimnázium növendéke. * * * Alig pihentek el a kedélyek a rendőr-korszak politikai zajlása után, 1907 derekán Zala-m,egye szerte megkezdte szervezkedését a 48-as függetlenségi párt. Nagykanizsán dr. Hajdú Gyula, Szalay Lajos ügyvédek, Tripammer Gyula takarékpénztári igazgató és Szekeres József közkórházi igazgató-főorvos álltak a mozgalom élén és Péter-Pál napján megalakították a pártot. A júliusban összehívott impozáns népgyűlés az említetteken kívül elnökökké választotta még Faits Lajos ügyvédet, Horschetzky Sándort és Anek László kisgazdát, alelnökökké Knortzer Györgyöt, Eperjesy Gábort, Ünger-Ullmann Eleket, Dénes Lajost, dr. Szabó Zsigmondot, Ujváry Gézát, ifj. Auer Lászlót, ifj. Steszlin Ferencet, Anek Józsefet, Plander Györgyöt, Torma Lajost, Hegedűs Lászlót, Csóti Márkot, Rapoch Gyulát, Kállovics Józsefet, Kovács Ferencet, Fáy Árpádot, Fatér Mihályt. A párt titkárai voltak Horváth István és dr. Weisz Lajos. Jegyzők Aigner Géza, Éger Zsigmond, dr. Fried Ödön, Nagy Samu, Gürtler Ferenc, dr. Malek László, Lányi Pál, dr. Sabján Gyula, Krei-csovics Ferenc, ifj. Babochay György. A választmánynak 260 tagja volt. Ez történt Zichy Aladár aktiv miniszter, a koalíciós kormány egyik pártjának, — 152 — a néppárt vezérének kerületében akkor, amikor a néppárt és függetlenségi párt koalíciója amúgy is tele volt súrlódási felületekkel, párt-féltékenységgel, mert hiszen a 48. és a 67. nehezen férhettek meg egy gyékényen. Az uralmon lévő pártok hol nyílt, hol palástolt viszálykodásának árnyékában értek a következő politikai események. 1907 októberében a nagykanizsai függetlenségi párt megyebizottsági tagok választása elé szervezkedik. A néppárt pedig ezalatt egyre gyengül. Október 9-én reggelre két új párt lépett a nagykanizsai politikai porondra. Ezen a napon még csak plakátokkal. Az egyik a Nagykanizsai Radikális Polgári Párt, amely nevek nélkül rukkolt ki a nyilvánosság elé. Összehozásán a letört szabadelvű-rezsim volt vezérei buzgólkodtak. A másik új párt volt a Nagykanizsai Forradalmi Szociáldemokrata Párt, amely ugyan korábban is létezett már, csak a »forradalmi« jelző nélkül. Október 10-én 1500 nagykanizsai szervezett munkás egynapos sztrájkot tartott, a helyi lapok sem jelentek meg. A munkástömegek a gőzfürdőkertben ütötték fel tanyájukat és délután nagy népgyűlésen Sneff József elnök és Handler Gyula budapesti kiküldött szónokoltak a titkos választójogról. Sneff a gyűlés zárószavaiban proklamálta a forradalmat. A forradalom azonban csak annyiban nyilvánult meg, hogy a Zala szerkesztőségének ablakait éjszaka idején beverték és tovább is folytatták volna a rombolást, ha a kávéházakból és utcáról odasiető csoport a »forradalmárokat« szét nem zavarta volna. A röpiratokon és a gyűléseken hordozott táblákon a »Világ proletárjai egyesüljetek /« felhíváson kívül ilyen intelem is ékeskedett : »A nép dühe országokat gázol el.« A rendőrség, amely széleskörű intézkedéseket tett a nagy zajjal beharangozott »vörös csütörtök«-re, pár röpiratot elkobzott, három munkást letartóztatott, de komolyabb összetűzésre nem került sor. A sztrájkok azonban,1) amelyek 1906-ban is napirenden voltak, ettől kezdve még gyakoribbak és még követelőbbek lettek. 1908-ban a nevezetes nagykanizsai családból származó Chernel Gyida somogyi földbirtokos, Nagyatád országgyűlési képviselője, bekerült a főrendiházba. Ősei a hűbéres időkben a Batthyány-család tiszttartói voltak s így igen nagy szerepük volt a város sorsának alakításában. Chernel Gyula is Nagykanizsán született 1843-ban. A Héderváry-kabinet megalakulásával gróf Zichy Aladár, Nagykanizsa képviselője, rövid időre vallás- és közoktatásügyi miniszter lett, de a politikától elkedvetlenedve, 1910-ben már a teljes visszavonulás terveit forgatta a fejében. Népszerűsége Nagykanizsán is egyre gyengébb lábon állott. A város 1906-ban díszpolgárává választotta, de az országos politikával elfoglalt képviselő és miniszter nem ért rá egyszer sem meglátogatni kerületét, úgy hogy amikor az 1910. évi választás közeledett és (ekkor már nem volt miniszter) mégis csak leutazott végre választói közé, akkor már Nagykanizsa nem mint képviselőjelöltjét, hanem csupán mint díszpolgárát fogadta. Beszámolóbeszéde alatt gróf Batthyány Pál nevét éltető lobogókat hordozott a tömeg, amely teljes 3 óra hosszáig fütyült, trombitált és zajongott a Szarvas előtt, úgy hogy Zichy Aladárnak és kevés párt- l) L. bővebben az ipari élet fejezetében. 153 híveinek be kellett vonulniuk az étterembe és ott elmondani a programbeszédnek is szánt beszámolót. Batthyány Pál volt zalai főispánt a vármegye jelölte Nagykanizsának, még Kiskanizsa sorakozott függetlenségi zászlaja alá, azonkívül a csekélyszámú nagykanizsai néppártiak. Nagykanizsa többségének a zalamegyci függetlenségi párt elnöke, Bosnyák Géza, misefai földbirtokos volt a jelöltje. Amíg a választási előkészületek folytak, Khuen-Héderváry miniszterelnök megalapította a munkapártot, amely a világháború harmadik esztendejéig volt kormányon. Hihetetlen erővel folyt 1910 tavaszán a választási küzdelem Nagykanizsán. Az izgalmat fokozta a választási agitáció legkritikusabb napjaiban beállott vidéki nyomdász sztrájk, minek következtében a pártok sajtóorgánum nélkül maradtak. A Zala 5 napig csak megjelent valahogyan, 2—2 oldalon, amit maguk szedtek és nyomtak a laptulajdonosok, de azután egy hétig egyáltalán nem volt újság Nagykanizsán. A választáson már csak két jelölt küzdött. Az éjjel egy óráig tartott szavazás eredményeképpen Bosnyák Géza 2077, Zichy Aladár 1949 szavazatot kaptak. Ezen a választáson (melyből Zalamegye négy munkapárti képviselőt küldött a parlamentbe) még a fekvő betegek is leszavaztak. HÍ ÍJÍ ^ 1909-ben Nóvák János nagykanizsai kisgazda, függetlenségi-kisgazdapárti programmal került be a parlamentbe Somogycsurgó mandátumával. Az 1913. évi választáson Vizlendvay Sándort választotta Nagykanizsa képviselőjévé. Csendes, de kuruc magyarérzésű zalai földbirtokos volt, a magyar földesúr típusa. A politikai életben már nem sok részt vett, mert a következő évben kitört világháború a parlament működését megakasztotta. Nagykanizsa utolsó földesúr-képviselője 1920 márciusában meghalt. A világháború kitörése előtt pár hónappal, 1914 áprilisában, megvalósult Nagykanizsa régi vágya : önálló választókerület lett és nem kellett félni többé, hogy a nagykanizsai választókerületbe tartozott 50 községnek a városéval ellentétes érdekei útját szegik Nagykanizsa speciális kívánságai megvalósításának. A politikai magatartására sokszor és súlyosan ráfizetett Nagykanizsa lassan kezdett rájönni arra, hogy ha fejlődni akar, szakítania kell az évtizedes kuruckodás-sal, le kell vetni a kerület makacs ellenzéki hírnevét, amiben eddig igen nagyrészben a választókerületbe tartozott vidék is akadályozta. Ez az akadály azonban az önálló választókerülettel megszűnvén, Nagykanizsa lassan készülődött az országos politikába egy opportunusabb bekapcsolódásra. Rövidesen azonban kitört a világháború és vele a parlament kapui hosszú időre bezárultak. * * * Az első választás a világháború és forradalmak lezajlása után 1920 január 8-án volt, a Friedrich-féle választási törvény alapján : először és egyelőre utoljára — titkosan. Öt jelölt indult barcba a mandátumért, mind az öt nagykanizsai. A választásig azonban csak hárman jutottak el : Ujváry Géza kisgazda (keresztény — 154 — nemzeti egyesülés párti) 4938, dr. Krátky István főjegyző (pártonkívüli) 4045, Karlovics József földműves (kisgazdapárti), 1743 szavazatot kapott. A pótválasztáson dr. Krátky István kisebbségben maradt s így Ujváry Géza lett Nagyakanizsa nemzetgyűlési képviselője. Ujváry Géza régi nagykanizsai földműves-család leszármazottja. Már édesatyja, Ujváry Illés, különösen mint iskolaszéki tag, tevékeny tagja volt a városi közéletnek. A szorgalmas, józan, nyilteszű földműves-család rövidesen tekintély lett mindkét városrész kisgazda-társadalmában és vezető pozícióját mindmáig megtartotta. Ujváry Géza, mint a városi képviselőtestületnek, a törvényhatósági bizottságnak tagja, a városi mezőgazdasági bizottságnak elnöke, ma is vezére a kanizsai kispolgárságnak, főként a kiskanizsai földműves-polgárság számbelileg is tekintélyes tömegének. Az 1920. évi választások küldték be a parlamentbe Nagykanizsáról dr. Hegedűs Györgyöt, a letenyei választókerületnek halála után vitézzé avatott képviselőjét. Hegedűs György 1883-ban Kiskanizsán született, ahol 1913-ban ügyvédi irodát nyitott. A világháború után sok kitüntetéssel és két sebesüléssel ékítve, szerelt le. Már a forradalom előtt kezdte szervezni a zalamegyei földművesek pártját. A kommunizmus alatt ritka bátorsággal küzdött a vörös felforgatás ellen, amiért családjával együtt sok üldöztetésben, fogházban, viszontagságokban volt része, mígnem Szegedre menekült, ahol kormánybiztosi megbízatást kapott. A kommün bukása után folytatta a helyi sajtóban korábban megkezdett publicisztikai működését és főszerkesztője lett a Zalai Közlöny-nek. Szóval, tollal, tettel, óriási munkabírással állott pihenéstelenül a keresztény nemzeti gondolat szolgálatában. 1920-ban a letenyei kerület képviselőjévé választotta. 1922-ben, amikor Letenye újból képviselőjévé választotta, megvált főszerkesztői tisztétől s csak az országos politikának szentelte energiáit. Mint kitűnő szónok, sokfelé járt gyűlésekre. Tragikus halála is egy ilyen alkalommal érte, munkás élete derekán: 1925 szeptember 27-én, egy sárvári népgyűlésen, a szónoki pódiumon, szívszélhűdés következtében meghalt. * * * Izgalmas választás volt Nagykanizsán a következő, 1922 június havában. A szavazópolgárok száma ekkor 6836 volt. A forradalmak után lassan lehiggadó polgárság csendes, harctalan választást szeretett volna és dr. Kállay Tibor pénzügyminisztert, szerette volna megnyerni képviselőjéül. Március 13-án dr. Faics Lajos városi tiszti ügyész vezetésével 30 tagú küldöttség utazott fel Budapestre, honnét azzal a válasszal tértek vissza, hogy a pénzügyminiszter a jelöltséget elfogadta, de nem igért egyebet, csak becsületes törekvéseket és becsületes munkát. A kanizsaiak örömmel vették tudomásul a minden ígéretnél férfiasabban, őszintébben és biztatóbban hangzott választ s már-már azt hitték : egyhangú választás fogja megk''mélni Nagykanizsát a nagyobb izgalmaktól, amikor egy főként kiskanizsai polgárokból álló küldöttség Rassay Károlynak, a demokrata-párt vezérének ajánlotta fel Nagykanizsa mandátumát. Az úrnapi mandátum átadáskor Kállay Tibor 3147 szavazattal (Rassay Károly 2730 szavazatával szemben) kapta meg a megbízólevelet. Ugyanekkor 1448 — 155 — szótöbbséggel Nyíregyháza is képviselőjévé választotta a pénzügyminisztert, aki azonban nagykanizsai mandátumát tartotta meg. Amikor Kállay Tibor 1924 februárjában lemondott pénzügyminiszteri tárcájáról, 30 tagu deputáció utazott fel Nagykanizsáról Budapestre, biztosítandó őt kerülete változatlan bizalmáról és ragaszkodásáról. A következő év októberében Nagykanizsa város rendkívüli közgyűlésen díszpolgárává választotta, dr. Kállay Tibort s az erről szóló művészi kivitelű díszoklevelet1) az év november 28-án adták át impozáns ünnep keretében. Az 1925. évi választásokon dr. Dómján Lajos ügyvéd lépett fel dr. Kállay Tiborral szemben, a választás elől azonban visszalépett, így Kállay Tibor egyhangú választással lett Nagykanizsának ekkor már országgyűlési képviselője. Ugyanekkor Budapest székesfőváros III. kerülete is megválasztotta, de Kállay Tibor ismét nagykanizsai mandátumát választotta. 1928 szeptember 12-én Kállay Tibor kilépett a kormányon lévő egységespártból, mert az általa mindig vallott demokratikus felfogása és az ország válságos helyzetében hirdetett gazdasági elvei, szöges ellentétbe kerültek a kormányzati politikával. Kilépésével egyidejűleg lemondott mandátumáról is és pártonkívüli programmal újra fellépett kerületében. A város társadalmának kormánypárti része Bazsó József kocsigyárost, a nagykanizsai Ipartestület elnökét léptette fel Kállay Tiborral szemben, de maga a kormánypárt nem állított jelöltet és nem is nyújtott a választási kampány alatt megfelelő támogatást. A leglázasabb négyhetes választási küzdelem alatt Nagykanizsa az egész ország politikai érdeklődésének középpontjába került. Az utolsó pillanatig nyíltnak látszó küzdelemből Bazsó József 1775 szavazata mellett Kállay Tibor 3477 szavazattal került ki győztesen. Nagykanizsa, tehát 1928 október 11-én visszatért sok évtizedes tradícióihoz — ellenzéki kerület lett újra. Kállay Tibor 1881-ben Budapesten született. Ősei a honfoglalókkal jöttek Magyarországra, a ma élő Kállayak között még szállásföldek tulajdonosai vannak. Kállay Tibor Budapesten elvégezvén a jogot, Bécsben a 4. közös huszároknál leszolgálta önkéntesévét, majd pénzügyi szolgálatba lépett. Mint gyakornok a budapesti pénzügyigazgatóságnál kezdte pályafutását, honnét a IV. kerületi adófelügyelőséghez, 1906-ban pedig a pénzügyminisztérium pénzügyőrségi osztályához onnét, mint fogalmazó, a költségvetési osztályhoz került. A költségvetési ügyosztálynak 1911-ben vezetője, 1918-ban pedig főügyosztályvezető és miniszteri tanácsos lett, a kommunizmus idejét Tiszántúlon, Szegeden és Bécsben töltötte, utána pedig újra elfoglalta állását a pénzügyminisztériumban. Még ezen az őszön felállították javaslatára a felszámoló-hivatalt, amelynek elnöke lett, egyben kinevezték külügyminiszteri államtitkárnak. 1920-ban visszatért a pénzügyminisztériumba, ahol az adóapparátus szervezésével foglalkozott, rövidesen pedig átmi- Noll .József gimnáziumi rajztanár munkája. — 156 Dr. Kállay Tibor nősítették pénzügyi államtitkárrá. Hegedűs Lóránt bukása után, 1921 decemberében, pénzügyminiszterré nevezték ki, 1924 februárjában lemondott tárcájáról. 1926-ban megszervezte Budapesten a Polgári Egység Klubját s annak elnöke volt az egységespártból történt kilépéséig. * ífí * Az 1926. évi általános választások és az alkotmányos kétkamarás rendszer visszaállítása óta, az országgyűlés felsőházában dr. Plihál Viktor földbirtokos képviseli Nagykanizsát, mint Zala vármegye törvényhatóságának választottja. 1865-ben Zalaegerszegen született. 1896-ban közjegyzőnek nevezték ki Újpestre, honnét 1901-ben Nagykanizsára helyezték. Atyja nyomdokain haladva, csakhamar mértékadó tagja lett Nagykanizsa és a vármegye közéletének. A város képviselőtestületében és annak pénzügyi bizottságában véleménye mindig döntő súllyal esik latba, nemkülönben Zala vármegye törvényhatósági bizottságának és a közigazgatási bizottságnak is évtizedek óta legtekintélyesebb tagja. Közéleti érdemei elismeréseül királyi kormányfőtanácsosi címet kapott. A világháború alatt a hadi jótékonyság egyik legnehezebb posztján állott, mint a Vörös Kereszt nagykanizsai fiókjának elnöke, amely minőségben tett szolgálataiért a Vörös Kereszt hadiékítményes II. osztályú díszjelvényével tűntették ki. 1920-ban közjegyzői állásáról lemondott s azóta gazdálkodik. Mint a Zalamegyei Gazdasági Takarékpénztár elnöke, élénk részt vesz Nagykanizsa közgazdasági életének fejlesztésében is. Tagja a magyar törvényhozás felsőházának dr. Batthyány-Strattmann László herceg, Nagykanizsa kegyura is. Családjának neve legszorosabb összefüggésben van Nagykanizsa XVIII. és XIX. századbeli történelmével. Szerepet visel Nagykanizsa város társadalmi életében Inkey József báró iharos-berényi földbirtokos, aki ugyancsak az örökösjogú főrendek képviselője. Az Inkeyek nevével a régi kanizsai főszolgabírók sorában is találkozunk. Inkey József is Nagykanizsán végezte középiskoláit. Mióta búcsút mondott a vármegyei életnek, azóta Nagykanizsával szomszédos birtokain gazdálkodik. A nagykanizsai Zalai Közlöny hasábjain, de fővárosi irodalmi lapokban is gyakran találkozunk pompás, magyar zamatú, sok kifinomodott népies motívumot őrző verseivel. Húszegynéhány nótaszerzeménye az országos könyvpiacon is megjelent. A csurgói kerületnek három cikluson át volt képviselője. Elnöke a nagykanizsai Piarista Diákszövetségnek. 1928 novemberében elhunyt nejével együtt, élénk részt vett a Szociális Misszió Társulat nagykanizsai szervezetének ismeretterjesztő és jótékonysági munkásságában. A Társulat Leányklubjának Inkey Mária bárónő az elnöke. Nagykanizsa adta a magyar törvényhozásnak és jogtudománynak európai nevű büszkeségét, báró Wlassics Gyulát, a felsőház és a közigazgatási bíróság elnökét. Gyömörey István Az 1926. évi választásnak országos és igen nagy jelentőségű Dr. Plihál Viktor 157 szenzációja volt, amikor Gyomorey István, nagykanizsai főszolgabíró, a kiskomáromi kerületből 680 szótöbbséggel kibuktatta az ott győzhetetlennek hitt Drózdy Győző demokrata-kisgazdapárti képviselőt. Gyömörey István régi katona-dinasztia sarja. Atyja, Gyömörey Antal altábornagy, híres lovas, a morvafejértemplomi lovas-had-apród iskola alapítója. Édesanyja, Pultz Matild, ugyancsak hírneves borsodmegyei származású katona-családtagja. Gyömörey István 1886-ban Kőszegen született. A bécsi Terezianumot végezte, majd amikor gyenge testalkata miatt nem vették fel a katonai akadémiára, elvégezte a jogot. 1909-től képviselővé való megválasztásáig, vármegyei közigazgatási szolgálatban állott, legutóbb mint a nagykanizsai járás főszolgabírája. Nagykanizsa város életében az irányítása alatt 1927 óta fennálló Községi Blokk a józan, tárgyilagos kritikát képviseli a várospolitika porondján. Elnöke a Délzalai Nyomda és Lapkiadó Vállalatnak, igazgatósági tagja a Zalamegyei Gazdasági Takarékpénztárnak és mint mezőgazda, a többtermelés érdekében a Marquis-búzával indított akciójával ért el országos figyelmet ébresztett sikereket. A NAGYKANIZSAI HIVATALOK TÖRTÉNETE A B ÍRÓSÁGOK i helyt az Allah nevével és*saj át feneketlen zsebjeik szem előtt tartásával ítélkező muftik és kádik kitakarodtak Kanizsa várából, a bírói hatalomért új harca kezdődött a városi magisztrátusnak. A bíráskodás rendszerében zökkenők voltak. A tulaj don-képeni bírói hatalom elsőfokon a városi bíróé volt, aki minden hatodik vasárnapon ünnepélyes ülésre hívta össze a városi funkcionáriusokat és a községházán törvénylátó napot tar-tott,1) mely alkalmakkor nem egy ^esetben hoztak halálos ítéleteket is. Nagykanizsának ugyanis eredetileg pallosjoga is volt. Ezt a sokat vitatott jogot a város legrégibb jegyzökönyveiben lefektetett ítéletek bizonyítják. Halálos ítéletet hozott a városi bíróság az alább következő esetben, amint azt a városi múzeumban lévő, legrégibb városi proto-collum tartalmazza :2) »Az 1716-ik év május 11. napján Pernhardt János úr, ezidőszerint itteni városbíró, Mulnár János úr, Scheffer György János úr, Wundszon Márton úr, Oblau Jakab úr, Menner András úr, Pollay György úr, Knedl Mihály János úr, Takács Ferenc úr, Fürst József úr, mint városi elöljárók és azután más több esküdtek (»Geschworene Beysitzen) jelenlétében, ú. m. : Faics Péter, Baky János, Szabó Marián, Terenszky Mátyás, Megyery István, Gudlin György vizsgálatot tartottak Majorics András emberölési ügyében (»in Causa Homicidya) és a következő pontokra vonatkozólag az utolsó esetben tárgyalást tartottak. Hogy hívják? Majorics András. Hol laktak a szülei? Korábban a szigeten (Muraköz), később pedig itt laktak, mint purgerek, nemzetiségére nézve horvát. Hány éves? Körülbelül 28. Milyen vallású? Katholikus. Nős vagy nőtlen? Nőtlen. Mi a foglalkozása és jelenleg miből tartja fenn magát? Nincs más foglalkozása, csak napszámból és a kezemunkájával tartja el magát. Volt-e máskor is letartóztatva és mi okból ? l) L. »Közigazgatás« fejezetben. 2) Az 1690. évből fennmaradt protocollum 71. oldalán-(Magyar fordítás Halis : Zalai Krónika IV. 289. old.) — 159 — Ezekben a zavargós időkben Szepetnek községben egy lovat lopott, amiért ott elfogták és onnan a légrádi börtönbe vitték. Ott azonban feltörte a tömlöcöt és megszökött. Tudja-e hogy most miért van letartóztatva? Természetesen, mégpedig azért, mert Szillárka Pali (»Balli«) nevezetű itteni polgárt megölte. Az eset úgy történt, hogy Szillárka Pali marháját, melyet kertjében kártételen ért, zálogba hajtotta, de nevezett Szillárka Pali a marhát az esti harangszó után az udvarból hazaterelte. Ő erre utána ment, hogy a marhát ismét elvegye, de a megölt ezt nem engedte, hanem a vádlottat bottal vagy ostorral ütlegelni kezdte, mire Majorics őt megölte akként, hogy a kezeügyében lévő nagy bottal fejbevágta és karjára is ütött, úgyhogy az nyomban meghalt. A hullát az esküdtek szabályszerűen megvizsgálták és azt találták, hogy a felső koponyarész teljesen szét van roncsolva, a karon pedig zúzódások vannak. Mi késztette erre a cselekedetre és korábban is ellenségeskedésben voltak-e egymással ? A megölt ugyan állandóan gyűlölködött ellene, éspedig először azért is, mert Szillárkától 2 fatuskót eltulajdonított, másodszor azért, mert Szillárkának egy disznaját, melyet káron ért, lelőtte, harmadszor pedig azért, mert a megöltnek fiát, ki őt gyalázó szavakkal illette, egyízben jól elverte. A vádlott azonban soha sem volt ellensége. Ezzel szemben azonban Wundszom úr felesküdt tanácsos hivatalos lelkiismeretére hivatkozva kijelentette, hogy mikor előtte, Wundszom úr előtt, a fatuskók tárgyában egyezkedtek, vádlott kifejezetten azt mondta, hogy addig ebből nem lesz egyezség, míg közülük valamelyik meg nem hal. Nem követett-e el ezenkívül más gyilkosságokat, vagy űzött-e varázslásokat''1. Szándékos ölésről nincs tudomása, de egy alkalommal négy társával a légrádi hegyben, lopva, éjjeli alkalommal egy bognárt és két kovácsot kifosztottak, összes ruháikat elvették, miután más egyéb azoknál nem volt. Ezután beidéztetett Bencsik György csizmadiasegéd, a megöltnek sógora és vallomást tett arranézve, hogy mikor a vádlottat Homokkomáromnál el akarta fogni, ez a nála lévő fejszével erősen védekezett és ha a tanú nővére a fejszét ügyesen el nem kapja, ugy a vádlott a tanút is megölte volna. Látták ezt a jelenlévők közül is sokan, különösen Takács Ferenc tanácsbeli és Szabó Marián kül-tanácsos és még többen. Végítélet. Minthogy a fenti vizsgálatból világosan kiderül, hogy Majorics András vádlott az ölést szándékosan követte el, amit az összes körülmények és tanúvallomások bőségesen igazolnak, azért tehát, különös tekintettel arra, hogy őt más bűncselekmények is terhelik, ezen tekintetes városi bíróság és összes ülnökei egyhangúlag úgy ítéltek, hogy vádlott megérdemelt büntetésképen és másoknak példaadásul karddal kivégeztessék, teteméi pedig a kivégzés helyén temettessék el. Canischa, kelt mint fent. N. N. bíró és tanácsbeliek. 160 Jdentés Bécsbe a méltóságos Udvari Kamarához. Méltóságos Csász. Udvari Kamara ! Kegyelmes Uraink ! A mellékelt bűnpör irataiból a Méltóságos Csász. Udvari Kamara kegyesen meggyőződést szerezhet arról, hogy mi képen esett meg itt egy emberölés és hogy a bűntettest letartóztattuk és elítéltük. Minthogy pedig ez a város a pallosjogot a Méltóságos üdvari Kamarától nyerte, ennélfogva ilynemű perekben a megerősítést és a további rendelkezést onnan kell, hogy alázatosan elvárjuk. Azért tehá+ a Mélt. Csász. Udvari Kamara elé terjesztjük azt a legalázatosabb óhajtásunkat és kérelmünket, kegyeskedjék az említett pert átvizsgálni és kegyesen intézkedni afelől, hogy abban a továbbiakra nézve mi a teendő. A Méltóságos Csász. Udvari Kamarának Canisha, 1716 május 12-én. Legalázatosabb hódolói: N. N. bíró és tanácsbéliek. Titulus : A Mélt. Csász. és Kir. Udvari Kamarának a legalázatosabb hódolattal kézbesítendő Bécsben. * * * Az első kanizsai protokollumban, néhány lappal odébb még egy, eddig ismeretlen utalást találunk a városi bíróság pallosjogára vonatkozóan. A németnyelvű bejegyzés magyarra fordítva a következő i1) »1716 május 16. Horváth Istókot, aki a » VorstadU innenső részében lakik, a fenti napon a bíró és az összegyűlt tanácsosok néhány, az anyósával elkövetett házasságtörés miatt, Pollay György városi elöljárónak kívánságára és udvarias kérésére, csupán 30 forintra büntették meg és azt Pollay úr hiánytalanul be is fizette, miért is Horváth Istók a városi hatóság előtt egy biztosítólevelet adott néki, azzal a bennfoglalt föltétellel, hogy ha ő, Horváth Istók ezután is mégegyszer ilyesvala-mit ismételten elkövetne, akkor a törvény szerint halálra legyen Ítélendő . . . Canischa, kelt mint fent. N. N. bíró és elöljárók.« * * * Boszorkánypörökben is hozott halálos ítéleteket a nagykanizsai bíróság, sőt égettek is boszorkányokat a Vári-réten. Szájhagyomány szerint egy alkalommal egyszerre három boszorkányt égettek el a kanizsai bíróság ítéletével. írott emlékeik is vannak a kanizsai boszorkánypereknek, melyeket ma is a városi múzeumban őriznek. íme az egyik, amelyben kettős halálra, lefejezésre és elégetésre ítélték a vádlottat :2) »Anno 1714 október 19. A tek. Zalamegyében fekvő kiváltságos Kanizsa városban mi alólírottak — mint kirendelt bírák és esküdtek — az országos törvénykezési rendtartás 23. l) 1690. évi protocollum 77. oldal. 2) U. o. 61. oldal. (Magyar fordítás Halis : Zalai Krónika IV. 307. old.) — 161 — 11 cikk első részénél fogva inkvizíciót és exament tartottunk egy jött-ment gvanus személlyel, névleg Molnár Marinkával. Mint következik : 1. Mit rakott estefelé a Bugvás-féle kertben a prefektus úr tehenei alá? 2. Miért vallotta be önként, hogy Malyk Menyhért úrnál a parázstartó helyen el ak art égetni valamit, ami nem akart elégni (jóllehet az szalmából volt)? 3. Mi okból töltött meg Malykéknál három tököt vízzel és miért akasztott sok friss csalánt a kéménybe és emellett rejtelmesen mondott valamit és a mosó-pléht miért akasztotta fel ugyanoda? A vallomás: Az első pontról való tudomását elismeri, miután erre amúgy is élő tanuk vannak. A második pontot bevallja. A harmadik pontot kvalifikálja és azt vallja, hogy a Málykné praktizált volna ilyesmit, oly indokból, hogy az esőt akarta megszüntetni. Ezen önkéntes vallomásra a személy még ugyanazon a napon a vízhez vezettetett és megtétetett vele ismételt négyszeri bemártással a próba. Hol is sok nép, úgyszintén a tekintetes tanács kirendelt bírái előtt a személy mint toll úszott a vízen. Eodem anno, e hó 20-án fenti három pont felett, — további bírói kihallgatás tartatott és a vádlott szigorú vallatás alá vétetett. Azonban ő nem felelt egyebet, minthogy mégegyszer fürösszék meg és akkor bizonyára a víz fenekére fog merülni. A többit pedig mind tagadta, jóllehet ez már általa az első vallatásnál elismertetett. NB. A vádlott leánya, Éva, 19 éves, vallomást tesz, hogy a vizsgálat 3. pontja valósággal igaz és emellett még azt is mondja, hogy egy nagy záporeső azonnal megeredt. Eodem anno, f. hó 22-én. A harmadik kihallgatás szabályosan megtartatott. Előzőleg pedig a tanuk eskú alatt kihallgattattak és a pontokra vonatkozólag kikérdeztettek. Először is a becsületes Jagoretz György az eskü letétele után önként tesz vallomást, hogy ő a fent nevezett vádlottnőt helyben Kanizsán a prefektus úrnak (tisztességgel mondva) a tehenei között látta estefelé és meg is akarta fogni, de nem birta utolérni. Mely időtől fogva (tisztességgel mondva) a tehenek tejüket el is vesztették. A másik tanú, névleg Balog Katalin eskü alatt vallja, hogy amit a vádlott cselekedett, nemcsak látta, hanem közreműködni is kénytelen volt abban, ami a harmadik vádpontban reírva van, csakhogy a következő módon : Minapában midőn a Malykné szolgálatában állott, mostak éppen és az eső nagyon erősen esett, erre a vádlott ajánlatára a Malykné a tanúnak megparancsolá, hogy friss csalánból vegyen három, csomót, úgyszintén emberi hajból egy csomót és egy tököt és a tökben mosóvíz vala és még több más is, azonban ő nem tudja, hogy mi volt még benne, — item még egy mosópléht is a fenti tárgyakkal együtt a kéménybe akasszon, mire az eső azonnal el is állott. -- 162 — Továbbá eskü alatt vallja még, hogy az állatok kihajtása előtt Szent György napján fenti vádlott egy dézsa vizet vett, egy teknőt, egynéhány lakatot, ezen tárgyakkal a vádlott a kapu alá lépett és amikor kihajtották (tisztességgel mondva) a teheneket, minden darabot vízzel lelocsolt, midőn pedig este a tehenek hazamentek, az egész faluból a tehenek a Malykné udvarába mentek, honnan a vádlott kihajtotta és ezeket a szavakat mondotta : »Hej, hej, jámbor tehenek, legyetek az én hasznom/« Mindennek dacára, midőn a vádlott előtt mindez a harmadik examináció alkalmával felhozatott, ő ezeket tagadta. Végitélet: Miután fentemlített vádlott, Molnár Marinka nemcsak saját vallomása szerint az országos törvénykezési rendtartás 23. cikkelyének első részénél fogva meg tartatott vallatást néhány pontra vonatkozólag kiallta, hanem a bűnperben saját gyermeke által is rábizonyíttatott és még hozzá két kifogástalan tanú eskü alatt igaz vallomást tett, — ennek következtében, — mivel a gonoszt megbüntetni már magában az Isten iránti tisztelet is megparancsolja — ez a gonosz személy, hasonló istentelen személyek visszarettentésére, kik az ördög vakításaiban his/.-nek, a jámbor állatok hasznát elvarázsolják és rossz időt csinálni és elhárítani tudnak, — egy torturára egyhangúlag ítéltetett és őt az országos törvénykezési rendtartás 60. cikk második részénél fogva a pontok igaz voltára kínvallatás alá vétetni elhatároztatott. Ha most már a vádlott nem vallana többet, akkor (mint istentelen) a mester keze álial lefejeztessék, teste a máglyára helyeztessék és így ; légetiessék. Ha pedig a vádlott az országos törvénykezési rendtartás 60. cikke második részében foglalt »Freystuku szerint a kínzatás alatt többet, t. i. a »Pactum cum Diabolo« t bevallaná, akkor a vádlott máglyán élve elégetendő. És ezt jog szerint. Johann Georg Schi ffer Rathsverwandter, dohánn Bernhardi, Mariin Wundszom, Paul Palastják, Thomas Jámbor, Georg Pulay elöljárók, Joseph Fürst Wachtmeister der Stadt, Johann Lanstjálc . . . meister, Andreas Manner Stadt-richter és Georg Báchmegyey der Zeit Praeffect und Praeses.« Egy hónap múlva már újból boszorkánypörben ítélkezett a kanizsai bíróság, amely azonban ez esetben már kevésbbé szigorú ítéletet hozott. Ebben a pörben is szerepel azonban a víz-próba, ami abból állott, hogy a boszorkányt kivitték a városban lévő valamelyik nagyobb pocsolyához, (amilyen volt az Eötvös-téri Sárec-tenger, a Ciglenice-tó, stb.) és ezeknek embert elnyelő vízébe egy kútgémszeiű szerkezettel beledobták a delikvenst. Amelyik nem merült el a vízben, arról többet a szenteltvíz sem mosta le a boszorkány nevet. A városi bíróságon kívül kisebb hatáskörben fenyítő hatalommal bírtak a céhek is a maguk tagjaira, valamint a »szentszék« (plébánia). Ez utóbbiaknak a tanács, — 163 — U- a tanácsnak pedig a megyei törvényszék volt a fellebbezési fóruma. A bíráskodás jogának ez a felparcellázása sok hatásköri súrlódásra adott alkalmat. Legmakacsabb küzdelmet a földesúrral kellett vívnia a városnak a bíráskodás jogáért. Sok egyéb kiváltsággal együtt ugyanis az uradalom a város bírói hatalmát is megnyirbálta. Eldisputálta tőle a főbenjáró bűnökben való ítélkezés jogát, úgyhogy a XVIII. század második felében már csak a kisebb polgári peres ügyek tartoztak a város hatáskörébe, a nagyobb ügyekben az úriszék elé kellett menni Zalaegerszegre. Az igazságtétel patriarchalis korszakának városi jegyzőkönyvei rengeteg érdekes adatot tárnak fel a kor erkölcseire, szokásaiba, mindennapi életére, gondolkodásmódjára és embereire vonatkozólag. Kötetekre terjedő tanulmányt igényelne, ha ezeknek a protokollumoknak a krónikás számára roppant értékkel bíró törvénykezési bejegyzéseit fel akarnám dolgozni. Éppen ezért ehelyütt csak rövid összefoglalásban ismertetem a XVIII. század városi bíráskodásának érdekesebb mozzanatait. Legszigorúbban az erkölcsökre és vagyonbiztonságra kellett a városnak ügyelnie. A csavargókat, éjszaka dorbézolókat, fajtalankodáson kapottakat azon nyomban bevitték a városháza strázsaszobája mellett volt áristomba, büntetésük pedig pálcázás, vasraverve lezárás vagy pénzbírság volt, sőt a notórius bűnöző legényeket odaadták katonának, ami a legsúlyosabb büntetés volt, mert egész életre szólt. Katonajogdosás idején is azokat fogatta össze a város, akiktől szabadulni óhajtott. Ilyen katonafogdosás nem egyszer véres verekedés keretében zajlott le. A feslettéletű, bűnben fogott nőszemélyeket a felsőtemplom előtt, a kútnál állott pellengérhez kötötték. A pellengér egy kőoszlop volt, beleerősített vaskapcsokkal, amikhez a bilincseket kötötték. A hajdúk minden vasárnap éjszaka razziákat tartottak csavargók és »személyek« után. Az ilyenkor elfogott nő a legzordabb télen is a pellengéren maradt legalább hétfő reggelig. Akivel már sok baja volt a hatóságnak, azt korbácsolás közben kikergették a városból. »Kitsapatása-nak hívták ezt a műveletet. A strázsamester a kicsapandókat átadta a gyepmesternek, az szalmával megkoszorúzta őket és miközben a községi dobos verte a taktust a menet előtt, a kicsapandó »személy« hátán minden 2—3 lépésre megsuhant a gyepmester korbácsa. A kísérő tömeg köpdöste, kővel, röggel hajigálta egészen a határig a delikvenst, akinek csak az esetben volt szabad időmúltán visszajönnie, ha idevaló születésű volt. Aki pedig kicsapott egyént házába fogadott, az 2 forint büntetést fizetett, ugyanúgy az is, aki tudta, hogy a szomszédja ilyen valakit befogadott, és azt nem jelentette fel. A XIX. század 30-as éveitől kezdve már ritkán fordult elő a kicsapatás, hanem csak megkorbácsolták az arra érdemest, aztán eleresztették. Nemhiába rigorózus rendszabályok álltak az igazságszolgáltatás szolgálatában, de volt is respektusa a városi tanács ítélkezéseinek. A tiltott cselekmények miatt bevádoltaknak igen sok esetben elég volt a bíróság szigorú dorgatóriuma vagy erélyes meghagyása valamely törvényellenes vagy méltánytalan dolog abbahagyására. A házastársi viszonyban előforduló panaszokkal is a városi tanács elé sietett az akkori idők embere. Vadházasságra, illegitim viszonyokra, házastárs házsártos- — 164 ságára, durvaságára, hűtlenségére, békebontó pletykázására, — mindenre volt orvosság a judikaturában, amely nem spórolta ilyen esetekben sem a pálcát, áristomot, sőt megrögzött bűnösöknél a vagyonelkobzást, kitiltást sem. A közönséges tolvajokat a városháza előtt egy hordóra kiállították, a lopott holmit a nyakára akasztották és otthagyták pár óráig az egész város csúfjára. Ha a szappanos a megszabottnál kisebbre mártotta a gyertyát, mihelyt a mértékvizsgáló esküdtek erre rájöttek, a hajdúk azonnal elvitték mesteruramat a kanizsai utcákon található valamelyik tokához és ott két-háromszor alaposan belemártották a vízbe. Ugyanez volt a büntetése a kicsire szabott péksütemény forga-lombahozójának. Az ilyesfajta csalásban talált mestertől a gyertyát a templomnak, a kenyeret a szegények részére elkobozták. Ha a húsvágó legény mérlege nem jól fogott, azt elkobozták, a székálló legényre pedig azon helyt lemérték a 25-öt a hússzék élé állított deresen, amit ilyenkor a hajdúk cipeltek az esküdtek után. Hyen és ezekhez hasonló büntetésekkel tartotta fenn a régi Kanizsa városi bírósága az erkölcsi és vagyoni rendet. * * * A fenyítő bíráskodás egy-egy tanácsülés keretében, peres ügyekben pedig meghatározott időközönként egy vagy több törvénylátó napon történt. (»Pünkösd hava 2. és következő Napjaiban a Tanáts Törvényszéket tartván, az előtte lefolyó Pereket mind rendre megvizsgálta és. . . ítéletet hozott.«)1) A tanuk a tanács asztalán volt feszületre esküdtek. Zsidó tanukat két tanácsos elkísérte a »zsinagógád-ba és ott »hiteztették meg« őket.2) Nagykanizsa tanácsa, »mint Törvényes 1-ső Bíróság« előtt a perek hónapokig, évekig elhúzódtak, mert az »azokban foglalatoskodó Ügyész Urak« a pertárból kivitték a periratokat s ha ügyfeleik érdeke úgy kívánta, hosszú ideig maguknál tartották azokat, mígnem a tanács a pertárt kezelő jegyzői hivatalnak kiadta az ukázt, hogy 15 napnál hosszabb időre periratokat kiadni nem szabad.3) A város ós az uradalom között hamarosan végnélküli pereskedés indult meg a bíráskodás joga körül. A város a főbenjáró bűnökben való ítélkezés jogából kiforgatva, már csak ahhoz ragaszkodott, hogy legalább a polgári perekben korlátlan ítélkezési fórum lehessen, de az uradalom önmagát állította fellebbezési fórumnak a város polgári ítélkezéseiben. Se szeri, sem száma nem volt ezenkívül a hatásköri vitáknak az uradalom és a város között. 1838-ban pld. csalás és »hamis íráskoholás«-on érték »Czappert Miksa kanizsai Izraelita kereskedőt«. A város volt a károsult, de felperesként Chemel Ignác uradalmi ügyész szerepelt a perben és a »Vérhatalmas kardsai Urodalom« úriszéken hozatott Ítéletet. Az úriszék tagjai voltak : úriszéki elnök (táblabíró), úriszéki jegyző, közbíró (Zalamegye táblabírája), az uradalmi tiszttartó mint meghívott és a főszolgabíró egy megyei esküdttel, mint »törvényes Bizonyság«. Az uradalom, — a város és a földes ár között 1811-ben gróf Amadé Antal főispán 1821. városi kgy. jkv. 225. sz. 2) 1836. 119. jkv. 3) 1834. 939. jkv. — 165 — köz benj ötté vei létrejött szerződésre hivatkozva, így formulázta meg Kanizsa város bíráskodási jogát :1) »Kanisa Mező Várossának első Bíróság adatván, az óképpen határoztatott meg, hogy minden közönséges Cenzus alatt levő fundusokon lakozóknak egyáltalában, kivévén egyedül a főbenjáró (criminális) bűnöket és eseteket, úgy nemkülömben a házasságbeli és spirituális ügyeket, mindenekben első Bírája a Városi Bíró és Magisztrátus lészen, — mindazonáltal ha valaki ennek végzésével meg nem elégednék, szabad, leszen neki azt intra Domínium, a az Executio előtt a Fő Mlgú Uraság Ur Székére, innend pedig fellebb is appellálni.« Az uradalmi fundusokon lakók felett eszerint a város nem bíráskodhatott. Ebből eredt a hosszú és bonyolult ú. n. »zsidópör«, ami a város ellen, a nagyobbrészt uradalmi fundusokon lakó zsidóság panaszára indult meg a XIX. század 30-as éveiben. Ez a pör hovatovább elmérgesítette a helyzetet egyrészt az uradalom és a város, másrészt a város és a zsidóság között. A nagy pörben igy érvelt az uradalom : 1. az 1811. évi szerződés szerint a városi tanácsot »semmiféle fenyítő hatalom nem illeti« ; 2. az uradalom a városi bíráskodás tekintetében addig fennállott gyakorlatot is visszaélésnek tekinti ; 3. a »Város Tanátsa többnyire a törvényes Dolgokba járatlan mesteremberekből lévén szerkesztve, Bírósága alatt lakozó több nagy Üzlettel biró kereskedők és müveit Uri személyek személyes Bátorságjok, hitelek és böcsületjek, a Tanáts Értetlensége miatt korlátoztatnak, más vidékiek pedig kebelünkbe való költözködéstül elidegenittet-nek« ; 4. »a kisebb vétkek büntetése nehéz magyarázatánál fogva igen messze viheti a városi Tanáts hatóságát.« A város nem maradt adós a válasszal. Az uradalom észrevételeire a következő reflexiókat küldötte a vármegyéhez : ad 1. az 1811. évi szerződés expressis verbis csak »a főbenjáró spirituális és házassági bűneseteket« vette ki a város bíráskodása alól, egyebekben »mindenekben első Bírája a városi Biró és Magisztrátus leszen« ; ad 2. a város bírói hatalmának eddigi gyakorlatát az úriszéki ítéletek is elismerték ; ad 3. az úriszék maga hagyta helyben és hajtatta végre számtalan esetben a város által hozott ítéleteket. Az; uradalom kifogásainak 3. pontjában foglaltakat csak m Városi Tanáts Bírósága alatt álló s azt mindenekben tisztelni köteles vakmerő Zsidóság« állíthatja. »De különben is, ha mi mintegy (13000) keresztény Lakosok minden meg különböztetés nélkül önkényesen magunkat, Tanátsunk meg birállása alá vetni és ereszteni nem félemlünk — és ezen Jogát választott Tanátsunk már századoktul fogva mindekkoráig rajtunk igasságossan gyakorolta és gyakorolja minő Isteni s világi Törvények és Igazsággal férhetne össze, hogy egyedül és éppen tsak ezen zsidó Tömeg, a kit mi Keblünkben meg telepedni hagytunk és ki magát hozzánk tsuppán mi kényelmességünkből bé fészkelte — vetessen és emeltessen 2) Ohernel Ignác uradalmi ügyész 1839 szept. 10. beadványa a vármegyéhez. (Városi levéltár.) — 166 — ki a Városunk, az az Elöl Járósága megbirálása alul és igy miért szenvedjünk tsak azon Zsidóság kedvéért és annak némü vétekben keveredhető személyének a miénknél drágábbá tétele tekintetibül, — korlátoltasson Tanátsunk Biró Hatósága, - el nem gondolható. Nintsen és nem is lehet tehát semmi ok Tanátsunkra kentt Értetlensége miatt sem ezen városi akármi féle lakosoknak magok személyét, hitelét és bötsületét félteni, sem pedig az idegeneknek keblünkben való bé költözésiül el rettenni, sem végre a még tsak növésben lenni mondott kereskedésnek is nálunk meg csükkeni, mert Személye mindnyájunknak Tanátsunk igazságos bíráskodása által elegendőleg biztosétva vagyon, — kebelünkben az idegenek mind inkább és inkább bé költöznek, a kereskedés pedig (áldott az Ur Neve!) nálunk azon a Fokon áll, amelyrül esmeretes és nevezetes majd fél Európa előtt«; ad 4. a kisebb vétkek és főbenjáró bűnök között a város mindig megtalálta a határt s a főbenjáró erimináliákat mindenkor a »vérhatalmas Uradalom« elé terjesztette. A nagy pör húzódott esztendőkig, a város végül is megmaradt eddigi jogainak gyakorlásában továbbra is. Annyi újítás történt csupán, hogy a bírói tárgyalásokon két tanácsoson kívül minden alkalommal két-két esküdtnek, a »hitesek«-nek is jelen kellett lenniük. A hiteseket kéthónaponként felváltották.1) * * * Az 1848-as reformok a közigazgatással együtt a bíráskodást is új alapokra fektették. Legelőször is rögtönítélő bíróságot és akasztófát állítottak fel Nagykanizsán is.2) Az igazságszolgáltatás apparátusa különálló ügyosztálya lett a városi adminisztrációs szervezetnek (L. közigazgatás fejezetében !). Törvénytudó tanácsosok végezték az ítélkezést, külön segédszemélyzettel, majd a polgármesteri állás rendszeresítésével a városbírói tisztség is a bíráskodás teendőinek ellátására korlátozódott s ezzel a városi bíróság teljes autonómiát nyert, csupán anyagi gondoskodás tekintetében tartozott a városi hivatalok sorába. 1852-ben » Hengélmüller Mihály Soprony kerületi Cs. Kir. Alladalmi főügyész Ur Ö Méltósága Kanisa Város Tanátsának részéről az eránt, hogy a Megyei felyebb-viteli Törvényszék Városunkban helyheztessék, jelenleg Bétsben Magyar ország törvénykezését szervező leg felsőbb Bizottmányánál Kanizsa Város pártfogolását magas befolyásánál fogva eszközölni kegyeskedjen, — megkérettetni rendeltetett.« Ugyanekkor megkeresték ilyenirányú folyamodásukkal »Báró Hauer Soprony kerületi Cs. kir. főispány úr Ö Méltóságát« is.3) Amíg Nagykanizsa a megyei törvényszék idehelyezésén buzgólkodott, addig a vármegye igyekezett megnyirbálni a városi önállóság szárnyrakapott törekvéseit. A vármegye még a 60-as évek elején is a főszolgabíró útján levelezett a várossal. Akárhányszor jöttek a városhoz különféle megkeresések a megye útján más törvényhatóságoktól, más városoktól s ha ilyenkor Nagykanizsa autonómiájának önérzetével nem a vármegye közvetítésével, hanem közvetlenül felelt a hozzá intézett kérdésre, akkor jött a megye dorgatóriuma, a főszolgabírótól, akit a város >) 1842. városi kgy. 29. jkv. 2) 1853. 1386., 1409. és 1417. jkvek. 3) 1852. 134—135. jkv. nem akart többé felettesének elismerni, sőt, amikor az alispán felhívta a várost, ilyen viselkedésének megszüntetésére, Nagykanizsa tiszteletteljesen megtagadta az utasítás teljesítését, hivatkozva más, ugyancsak »első bírósággal ellátott rendes tanácsú mezővárosoka példájára.1) 1861-ben megkezdte működését a nagykanizsai »kir. elsőbírósági váltótörvény-szék«,2) 1868-ban a »jövedéki törvényszék«.3) 1863-ban a város már sokallani kezdte a bíráskodással járó költségeket. Amikor a kancellária leírt a városhoz, hogy vállalja el végleg a bűnügyi törvényszéket, a város úgy igyekezett elhárítani azt, hogy »bár megbecsülve érzi magát«, de a lakosság nem bírja a városi terhek továbbemelését s a város csak az esetben tehet eleget a kancellária kívánságának, ha az állam a személyi és rabtartással járó kiadásokat biztosítja a városnak.4) A törvényszék kérdése a következő években hatalmas viharos vitákat váltott ki a városi közgyűléseken. A városatyák egy része a törvényszékről való lemondást sürgette, »Aki pörülni akar, menjen Egerszegre!« — volt a jelszó. A város két pártra oszlott a kérdés körül. Az egyik kimutatta, hogy Nagykanizsánakévi 12.000 forintjába kerül a törvényszék ellátása, a másik párt szerint csak 1800 forintba került.5) Mégis győzött a hivatalos álláspont s amikor 1864 augusztusában híre jött, hogy a törvénykezési székhelyek kérdésének rendezése küszöbön van, Nagykanizsa megmozdult, hogy vagy a zalaegerszegi törvényszéket hozzák Nagykanizsára, vagy Nagykanizsa székhéllyd külön törvénykezési kerületet alkossanak.6) Ennek ellenére pár esztendő múlva, amikor az elemi csapások és túlfeszített adóterhek végsőkig kimerítették a városi polgárság anyagi erőit, a városi közgyűlés úgy határozott, hogy kérni fogja a kormányt, vigye el innét a törvényszéket, vagy legalább is a törvényszéki székhelyek elosztása kapcsán csak akkor hagyja meg azt Nagykanizsán, ha átteszik ide a megyei törvényszéket,7) Hiába adott a kormány sok kérvényezés után 3000, majd 3500 forint évi törvénykezesi államsegélyt Nagykanizsának,8) — az csak szabadulni akart a törvényszéktől. Az 1863—65. esztendőkben hadiállapot volt Zalavár megyében. A statárium idején Kesseldorfer Mihály »kilenc nemes vármegye hóhérja« Zalaegerszegen lakott és állandó fogat állott rendelkezésére, amely a megyeszékhelyről Nagykanizsára és vissza szállította. A kivégzések Nagykanizsán történtek. Megtörtént ezekben a zavaros esztendőkben, hogy két útonálló a récsei országúton egy asszonyt megtámadott és a nála talált 7 krajcár pénzét elrabolták. Pár nap múlva Kesseldorfer mindkettőnek mértéket vett a kanizsai akasztófa alatt. 1869 őszén Gózony Ferenc városbíró memorandumot Szerkesztett s azt a város eljuttatta az országgyűlés minden képviselőjéhez, kérve a külön nagykanizsai törvényszéki kerület megalkotását. A kanizsai képviselőtestület ekkor már »ezen város szellemi és anyagi érdekei felemelésének félreismerhetetlen emeltyűje« gyanánt aposztrofálta a törvényszéket és deputációban ment érte Budapestre.9) A vármegye viszont minden erejével azon volt, hogy meghiúsítsa Nagykanizsa reményeit s amikor a megyegyűlés a székhely-elosztási tervezetet csinálta, Nagykanizsa x) 1861. 570. tanácsi jkv. 2) 1861. 217. tanácsi jkv. 3) 1868. 140. tanácsi jkv. 1863. 107/461. kgy. jkv. 6) 1864. 209. jkv. 6) 1864. 227. jkv. '') 1866. VI. 26. és V. 4. kgy. 8) 1868. 107. jkv. 9) 1869. 76. jkv. — 168 — csak úgy tudta teljes mellőztetését megakadályozni, hogy az összes kanizsai törvényhatósági bizottsági tagok felmentek a megyegyűlésre.1) 1865-ben, majd 1869-ben a Zalavármegyében felállítandó telekkönyvi hivatalért folyamodott a város, az igazságügyminisztérium azonban elutasította a kanizsaiak kérését.2) ^ ^ % 1871-ben végre megtörtént a közigazgatás és igazságszolgáltatás teljes elkülönítése és Nagykanizsa, Zalaegerszeggel együtt, 1872-ben önálló törvénykezési kerület lett. A törvényszék elhelyezésére hirtelenében nem volt más lehetőség, mint hogy beszorították azt a sóház (mai u. n. régiposta) emeletére. 1875-ben a sóház nagy udvarán felépítették a fogház hatalmas épületét, amit a sóházudvar tól bástyával elkülönítettek. A bástyán lévő kis ajtót 1880-ban falazták be, amikor a törvényszék átköltözött mai helyére, a Zöldfa-vendéglő és szálloda megfelelőleg átalakított épületébe. Ez a magyarázata annak, hogy a törvényszék épülete és a fogház, ma meglehetős távolesnek egymástól. A nagykanizsai törvényszék első elnöke és megszervezője, a város addig volt bírája, Wlassics Antal volt. Wlassics Antal jogi tanulmányait a győri jogakadémián végezte. A szabadságharc alatt Gsány László m°llett kormánybiztos volt, majd amikor Csány a feldunai hadsereghez került, Wlassics Antal mint a nemzetőrség kapitánya teljesített szolgálatot Nagykanizsán. Az abszolutizmus idején visszavonult Nagykanizsára és szőllejének művelésébe ölte minden ambícióját. Utóbb a város polgárságának kérésére mégis elvállalta a polgármesterséget, majd amikor kiderült, hogy hiszen Nagykanizsát nem ismerik el rendezett tanácsú városnak, a városbíróságot, Mint a város feje, különösen az iskola-ügyekben fejtett ki igen eredményes munkásságot, úgy hogy báró Eötvös József tanfelügyelőséggel is megkínálta, amit azonban nem fogadott el. Igen jó barátságot tartott fenn Deák Ferenccel, akinek intervenciójára sikerült a nagykanizsai törvényszék szervezésekor a sok jelölt közül a törvényszéki elnöki állást elnyernie.3) Nagy jogi tudású, széles látókörű krimi-nalista volt, akinél nagyobbb szeretettel és odaadással kevés ember töltötte be az általa megalapozott elnöki széket. Nagykanizsa első törvényszéki elnökének egyetlen fia, báró Wlassics Gyula, a későbbi kultuszminiszter (felesége Gsengery Antal, Nagykanizsa volt országgyűlési képviselőjének leánya), aki ma a felsőháznak ós a közigazgatási bíróságnak elnöki méltóságait tölti be s akit édesatyja sírdombja egy lelki kapoccsal mindmáig Nagykanizsához fűz. Báró Wlassics Gyula 1852-ben Zalaegerszegen született, de kétéves korától,a négyosztályú gimnázium elvégzéséig, Nagykanizsán, a szülői házban nevelkedett. Jogot Bécsben és Budapesten tanult s annak elvégzése után Nagykanizsán Tóth Lajos ügyvédi irodájában dolgozott rövid ideig, majd édesatyja keze alatt jog-gyakornokoskodott a kanizsai törvényszéken, honnét a budapesti táblához kerüli, majd Perezel Béla igazságügyminiszter a minisztériumba osztotta be, ahol a főügyész-helyettesi rangig emelkedett. 1891-ben egyetemi tanárrá nevezték ki. *) 1871. 31. jkv. 2) 1865. 262. jkv. és 1869. II. 16. és VIII. 10. kgy. 3) Br. Wlassics Gyula : »Emlékezés atyámról«. (Pesti Hirlap 1927. IV. 17.) — 169 Ekkor már szakirodalmi és publicisztikai működése révén az ország minden részében tekintélyes jogászi neve volt. 1892-ben szabadelvű programmal képviselővé választották Csáktornyán. Mint törvényhozó több kultúrális javaslatnak, így a vallás szabad gyakorlásáról szóló javaslatnak is, előadója volt. Emellett külföldön is feltűnést keltett jogi könyvei, dolgozatai egymásután láttak napvilágot. Az Akadémia Sztrókay-díját, majd publicisztikai működéséért az Akadémia Bródy-díját nyerte el. A Wekerle-kabinet visszalépése után 1895-ben a Bánffy-kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere lett, amikor is nagy felkészültségű harcosa volt az egyházpolitikai törvényeknek. Négy cikluson át Csáktornya, 1905-ben Pécs választotta képviselőjévé. Tárcáját több mint nyolc esztendeig megtartotta s minisztersége a kultúrális reformok korszaka volt. 1906-ban a király a a közigazgatási bíróság elnökévé nevezte ki s azóta elnöke annak s mint ilyen, tagja a felsőháznak, amelynek elnökévé IV. Károly nevezte ki 1918 június 22-én. Wlassics Gyula nagy érdeme, hogy az 1918 november 16-iki ülésen a felsőház tudomásul vette a képviselőház feloszlatását, de a felsőház nem oszlott fel, csak berekesztette üléseit. A felsőház újraalakulásakor így Wlassics Gyula bárót újra egyhangúlag elnökévé választotta meg. * * * A törvényszéknek Nagykanizsán történt végleges megtelepedése élénkséget hozott a város jogász-életébe. 1874-ben megalakult Nagykanizsán az Első Zalai Ügyvéd Egylet. A következő évben Zalaegerszegen megalakították az ügyvédi kamarát, mire a kanizsaiak Csengery Antal képviselő vezetésével deputációban fordultak az igazságügyminiszterhez, hogy a zalai ügyvédek érdekképviseletének szervét hagyják meg Nagykanizsán. Amikor ez nem sikerült, az Első Zalai Ügyvéd Egylet, mint felesleges, megszüntette működését. 1882-ben Eperjessy Sándor elnökléséve] Zalamegyei Ügyvéd Egylet néven újraalakult, de ez a szervezkedés sem volt tartós. 1883 június 1-én Tamásy Béla volt országgyűlési képviselő, a 48-as szabadságharc egyik hős katonája foglalta el a nagykanizsai törvényszék elnöki székét. Székesfehérvárra történt áthelyezése után Cseresnyés Sándor debreceni törvényszéki bíró került a nagykanizsai törvényszék élére, 1885 áprilisában. 1885-ben feloszlatták a csáktornyai járás törvényszékét és járásbíróságát és idecsatolták Nagykanizsához, aminek ellenében azonban a bírói létszámot csupán eggyel emelték, holott a kanizsai bíróság amúgy is túl volt terhelve munkává'', amit 1875-ig hat, azon túl hét bíró látott el. A nagykanizsai törvényszék területe 165.000 lelket számlált. A XIX. század vége több neves jogászt talált a kanizsai törvényszéken. így innét került a kúriához Szép Miklós, aki mint törvényszéki bíró, értékes tagja volt a város társadalmának. Nemrégen vonult nyugalomba Neusiedler Antal, a pécsi 170 — Igazságügyi palota tábla tanácselnöke, aki ugyancsak Nagykanizsán kezdte pályafutását. Gróf Hu-gonay Kálmán tétényi földbirtokos hosszabb bírói praxis után Kanizsáról került fel Budapestre. Jeszenszky Sándor, később államtitkár, mint alügvész működött Nagykanizsán, melynek zenei életében is tevékeny részt vett. Amikor 1890-ben a táblák székhelyeinek felosztása szőnyegre került . Nagykanizsa is minden követ megmozgatott, a tábla székhelye azonban mindezek ellenére Pécsre került. Nagykanizsának csak annyi jutott belőle, hogy törvényszéke elnö-. két, Cseresnyés Sándort, nevezték ki a pécsi tábla elnökévé, helyébe pedig Tóth László, győri táblabíró, került Nagykanizsára. Hogy Nagykanizsa elesett a táblai székhelytől, abban nem kis része volt a budapesti ügyvédi kamarának, amely az igazságügyminiszter felszólítására megcsinálta a táblai székhelyek decentralizálásának tervezetét és ebből Nagykanizsát, mint amelynek kultúrális és lakásviszonyai arra nem alkalmasak, — kihagyta. 1906-ban megint a nagykanizsai törvényszék elnökét , Tóth íjászlót nevezték ki pécsi táblai tanács-elnöknek. Hérics-Tóth János törvényszéki elnök kutiai tanácselnöknek került fel Budapestre. Hérics-Tóth Lajos alügvészt pedig ügyésznek vitték fel Budapestre, a kanizsai ügyészség vezetőjévé ugyanekkor Vámbéry Rusztem egyetemi magántanárt nevezték ki, de ez állását el nem foglalta (Vámbéry felesége unokája volt Csengery Antalnak). Ö maga 1918-ban a nemzeti tanácsban játszott szerepet. A következő törvényszéki elnök Závody Albin, aki Rózsahegyről áthelyezve, saját négyesfogatán hajtott be a városba s született grand segnieur maradt vagyona roncsain is. A bírói kar tagja volt ebben az időben dr. Stefani di Panciera táblabíró, aki Fiuméből került Nagykanizsára, 6 nyelven beszélt s ma is előkelő életet él Fiúméban. A kanizsai jogászgárdának nevezetes tagja volt Weber Károly táblabíró, aki pályafutása elejétől, 1875-től, Nagykanizsa törvényszékén működött, 1909-ben elnöke lett a Társaskörnek, buzgó dalárdista volt s általában a »szép Weber Karcsi« epitetont viselte. Az ekkor még csak 27 tagu nagykanizsai ügyvédtársadalom egyik büszkesége volt Farkas Tibor, a zalai megyei közéletnek ma is súlyosszavú tényezője, aki 1911 nyarán nyitotta meg itt irodáját és innét hívták meg három előadásra a londoni egyetem közgazdasági fakultására. Jureczky Iván nvitrai törvényszéki bíró 1906-ban került Nagykanizsára, ahol az ügyészség vezetője lett. Utóda 1912-ben Fischer Imre, aki arról volt nevezetes, hogy neki volt Kanizsán az első magánautója. Nyugdíjaztatása után Kiss László vette át az ügyészség vezetését. Mint joggyakornok, Nagy-. kanizsán kezdte pályafutását Oszterhuber László, később a járásbíróság vezetője, aki a kanizsai ezreddel a boszniai okkupációt is végigküzdötte, a városi és megyei közélet aktiv résztvevője volt s mint agglegény vagyonának jelentős hányadát költötte el a kanizsai szegényekre. A Szarvasban volt asztaltársasága a kanizsai úri férfitársaság »közepe« volt. 1912-ben bekövetkezett halála után Kürthy István lett a járásbíróság vezetője. A nagykanizsai törvényszék részére megfelelő igazságügyi palota építése érdekében évtizede folyó mozgalom 1913 tava- Dr. Hánnig Alfréd — 171 — szán jutott el odáig, hogy a minisztérium kiírta a tervpályázatot, de a közbejött világháború a tervet feledésbe merítette. A háború kitörésének esztendejében a törvényszék is, járásbíróság is új vezetőt kapott. Törvényszéki elnökké Eöry Szabó Jenőt nevezték ki, aki 1898 óta működött Nagykanizsán és 1928 elején több, mint 40 évi szolgálattal vonult nyugalomba. Utóda, dr. Hánnig Alfréd, aki a szombathelyi járásbíróság éléről került a kanizsai törvényszék elnöki székébe. A nagykanizsai törvényszék hatásköre a kanizsai járáson kívül kiterjed a keszthelyi járásra, a letenyei járás 34, pacsai járás 23, a novai járás 3 és a zalaszentgróti járás 8 községére. A törvényszéki bírák létszáma hét. Rendkívül népszerű és tekintélyes tagja volt a kanizsai bírói karnak dr. Kenedi Imre tanácselnök, aki 1907-ben került Nagykanizsára és csakhamar sokfelé ágazó tevékenységgel kapcsolódott bele a város köz- és társadalmi életébe. 1926-ban mint a kaiüzsai jogásztársadalom nesztora hunyt el, 70 éves korában. A mai bírói karban a tanácselnökök száma, dr. Fischer József nyugalombavonulásával és Székács Pál halálával, négyre apadt. Dr. Szabady Lőrinc 1910-ben Nagyatádról került Nagykanizsára. A világháború alatt és után a menekültek segélyezése körül kifejtett működésével igen nagy szolgálatokat tett, mint a segélyezőbizottság elnöke. Dr. Mutschenbacher Edvin a dárdai járásbíróság éléről 1909-ben került Nagykanizsára. Nevéhez fűződik a patronage megszervezése, a világháború alatt a mezítlábas akció szervezése, jótékonysági műkedvelő-előadások rendezése. Elnöke a Katii. Legényegyletnek. Mint szín darabfordító, többízben is sikerrel mutatkozott be Nagykanizsán. Dr. Bertin Ágoston a csáktornyai járásbíróság vezetője volt, mígnem 1919-ben onnét kiutasítva, Nagykanizsára helyezték, majd táblabíróvá nevezték ki. Kayser Elek 1903-ban került Nagykanizsára, mint járásbírósági aljegyző. A világháborút elejétől végig legnagyobbrészt fronton töltötte. 1924-ben nevezték ki tanácselnökké. Egyesbírói funkciókat végeznek Podolay Jusztin és Makáry Vilmos törvényszéki birák. Vizsgálóbíró dr. Almássy Gyula törvényszéki bíró, Nagykanizsára 1914 végén kelült. Elnöke a nagykanizsai Kath. Férfi Ligának. 1919 szeptembere óta vezetője a nagykanizsai ügyészségnek dr. Szabó Lajos ügyészségi elnök. A román betörés Orsován érte és az ekkor tanúsított magatartásáért II. oszt. polgári hadi érdemkeresztet kapott. Megalakulásától elnöke a nagykanizsai Levente Egyesületnek, a nagykanizsai Közművelődési Egyletnek, éveken át a Vörös Kereszt Egyletnek és a Kansz. nagykanizsai fiókjának. Metz József kir. ügyész a szerb megszállás után, Alsólendváról került a nagykanizsai ügyészségre. Vitéz Csillaghy György, miután a világháborút elejétől végéig a különböző frontokon végigküzdötte, 1919 végén kapott beosztást Nagykanizsára. A kir. járásbíróságnak 1921-től 1925 végéig dr. Kovács Gyula táblabíró volt az elnöke. 1913-ban a bazini járásbíróság éléről Dr. Kovács Gyula Dr. Szabó Lajos — 172 — helyezték Nagykanizsára. Serdülő korától a köz- és úri társasélet aktiv tagja. IV. Károly király koronázásán Nagykanizsa közönségét képviselte Grünhut Henrikkel. Amióta Kállay Tibor Nagykanizsa képviselője, fontos szerepet visz a város politikai életében. Utóda a járásbíróság vezetői székében Gombár Gyula táblabíró, aki már mint joggyakornok, Nagykanizsán kezdte pályafutását, majd a szerbek által kiutasítva, 1920-ban az óbecsei járásbíróság éléről került vissza Nagykanizsára. Szabó Győző járásbírósági alelnök a szerb megszállás alá került perlaki járásbíróság éléről 1919-ben került Nagykanizsára, ahol 1922-től 1928-ig mint az Országos Földbirtokrendező Bíróság kiküldött bírája, működött. Dr. Sartory Zsigmond járásbíró kanizsai családból származik, 1913-ban Letenyéről helyezték Nagykanizsára. Tevékeny tagja a városi képviselőtestületnek. Dr. Bentzilc Ferenc ősi kanizsai család sarja, a világháborút a harctereken töltötte, majd orosz fogságból szabadulva, 1919-ben nevezték ki a kanizsai járásbírósághoz. Dr. Horváth Tivadar 1908 óta működik a kanizsai járásbíróságon. A világháborút 1915 augusztusától a frontokon töltötte. Horváth István járásbíró is végigküzdötte a világháborút s az összeomlás után menekülve, nyert beosztást Nagykanizsára. Az ügyvédek száma Nagykanizsán 51, vagyis Zala vármegye összes ügyvédjeinek kb. fele él Nagykanizsán. A RENDŐRSÉG Ameddig Nagykanizsa mint vár teljesítette történelmi hivatását, addig a közrend és közbiztonság fentartására külön szervezet felállítása felesleges volt. Nagyon jól és rövid úton elintéztek minden ilynemű feladatot a várkapitányok, akiket a király nevezett ki, vagy pedig később a várat birtokló családok tagjaiból, tisztjeiből kerültek ki. A várkapitánynak a rend fentartásában már a legrégibb időkben is a hajdúk voltak a végrehajtó közegei. Nem sokat teketóriáztak a bűnügyekkel sem. Bizonyítja ezt a Zele Jakabhoz, Kanizsa várának parancsnokához 1558 szeptember 4-én intézett levél : »Karosy Ferencet meg fogattam és vasban verettem . . . valamit uram mond, azt mívelem, ha el ereszteti, el eresztem ha azt mongya felakasztattya, felakasztatom ó''íeí.«1) A vár prefektusa tehát élet és halál ura volt. A török-uralom megszűntével az újraszervezett elöljáróságban a városbíró volt a rend legfőbb őre, a hajdúk parancsolója. Épen ezért a hat hajdú mellett semmi egyéb sarzsi nem volt, csak a strázsamester. Amikor a város katonatartási gondjai megsokasodtak, két strázsamestert választottak és egyikre közülük rábízták a kvártélymesteri tisztséget is. Volt azután még három külön Halis : »Nagykanizsa város kapitányi hivatala és közrendészete«, Zala 1897. évf. tárca-közlemény. — 173 — Gombár Gvula alkalmazott ejjeliör és hat erdőőr, előbbieket éjjeli vigyázóknak, utóbbiakat erdősöknek hívták, fizetést csak tessék-lássék kaptak, az éjjeliőrök pld. 20, az erdőőrök 3 forint fizetésért szolgáltak egy esztendőre. Az esküdtek dolga volt az idegenekre, piaci rendre, vásárokra, erkölcsökre stb. való felügyelet, ellenőrzés. Ellenőrző útjaik alkalmával magukkal vitték a strázsa-mestert és egy két hajdút is és a kisebb ügyeket in flagranti elintézték. A város fejlődésével Kiskanizsa külön éjjeliőröket, majd strázsamestert és hajdúkat is kapott. A hajdúk egyúttal városi szolgák is voltak. Később a rendőri ügyek elvégzésére hét policáj commissariust választottak, akik a bíró utasításai szerint látták el teendőiket. Ezeknek 1790-ben 8—Hx/0 forint fizetésük volt. Hatáskörükbe tartozott : 1. minden megfogottakat meg-examinálni, azokat megbüntetni, vagy születési helyükre küldeni, 2. koldusokat regulálni, 3. pékekre, mészárosokra, sütőasszonyokra instructio szerint vigyázni 4. céhekre felügyelni, 5. verekedőket lecsukatni és megbüntetni, 6. kutakra vigyázni, 7. mértékvizsgálatot teljesítem, 8. erkölcsökre vigyázni, 9. a katona-beszállásolást (a hivatalban levőkön kívül) minden lakosra igazságosan elosztani, 10. tűzi veszedelem esetén a tűz okainak kiderítése végett nyomozást teljesíteni, 11. a konyhavizsgálatokat szigorúan teljesítem. Ebben az időben gyufa még nem lévén, minden háznál hamuba takarva tették el a parazsat másnapra. A konyhavizsgálóknak, akiket korombíróknak is hívtak, volt kötelességük esténként megvizsgálni, hogy veszélytelenül takarták-e be a parazsat és a kormot eltisztogatták-e. A város utolsó strázsamestere Cser József volt, akit 1868-ban nyugdíjaztak. * * * Az idegen-ellenőrzést korán bevezették a városban, ahol igen sok csavargó, züllött férfi és főként nő keresett magának »megélhetést«. Már a XIX. század elején szigorú rendelkezés állott fenn, melynek értelmében a városba érkező minden idegennek, ha 24 óránál hosszabb ideig tartózkodott a városban, jelentkeznie kelleti az utcabéli esküdtnél. Az elcsípett csavargókat nyomba n kitoloncolták a városból.1) Nem tűrték meg a kósza leányokat sem. »Térdig Böske Városunkba jővén, nekie szorosan meghagyatik, hogy két napok alatt magának szolgálatot keressen, és azt találván, Urának nevét az Elöljáróságnál bejelentse, valamint akkor is, midőn helyét megváltoztatja, ellenkező esetben a Házi Gazda, kinél czölgálat nélkül tartózkodik, keményen meg büntettetik, a Ueléd pedig három napok után a Városbői ki-utasíttatik.«2) Ezeknek az időknek emléke a kanizsai kaloda is, amely pri mi Jv fa-alkotmány, zajos múltja után Cserfőre kerülve, onnét 1908-ban méltó helyére jutott : a budapesti börtönügyi múzeumba, Európa első ilynemű intézetébe. A Bach-korszakban a cs. kir. policáj vette át. a közbiztonsági szolgálatot. A nagykanizsai rendőrbiztosságot Szakonyi József comissarius vezette. Dolga elég volt, mert a zűrzavaros esztendők nagyon megtépázták a közerkölcsöket. 1850-ben panaszosan említi a városi elöljáróság, hogy esztendők óta szokatlanul sok a »betyár« (csavargó) Kanizsán, »kik szolgálat nélkül egyedül napi munkájukkal kény- '') 1813. városi kgy. 495. jkv. 2) 1836. v. kgy. 353. jkv. 174 teletlek kenyerüket keresni«, így azután »e városban a lopás napi renden vagyon, úgy annyira, hogy majd minden éjjel kamara feltörések és egyéb lopások történnek«. Már 1850-ben az utcabéli tanácsosok gondjává tették ezeket a mindig gyanús, munka nélkül ácsorgó embereket, összeíratták őket, majd elrendelték, hogy minden munka nélkül lézengő, alkalmi napszámokból élő férfiember haladéktalanul jelentkezzék a városházán, ahol egy hádogjelvényt kapnak s a jövőben csak azok vállalhatnak alkalmi munkát, akik ilyen jellel el vannak látva.1) A városi rendőrbiztosság ügykörét Szakonyi főbiztos és Albrecht nevű segédje rövidesen nem birták ellátni, úgy hogy az ügykezelésben való segítségért átírtak a városi tanácshoz, amely azt válaszolta, hogy munkaerőt nem ad, de ha a rendőrség e*yes esetekben átír, ^szükség és csekély képességeihez mérten segíteni és eljárni fog a közrend érdekében<(.2) A rendőiség hatáskörébe került az útlevelek, ipari vándorkönyvek, bizonyítványok kezelése és kiadása is, ami eddig meglehetős sok munkát adott a városi tanácsnak. A közbiztonsági és erkölcsfelügyleti teendőkkel is éppen eléggé el lehetett látva a rendőrhivatal, ha csak azt vesszük is tekintetbe, hogy mintegy 400 cselédleány volt — nagyrészt csavargó — a város területén. Schmerling kancellár korszaka alatt kapitány lett a comissáriusból. A Skublics Jenő főispáni helytartó által kinevezett Pintér Pál városi tanácsos volt az első városi kapitány, akit 1866-ban Pigmond Ferenc követett. Ettől kezdve a kapitányi cím és állás állandósult. Az új közigazgatási rendszer lassú kialakulása során a rendőrség is belezökkent a törvényszabta kerékvágásba, mint a városi hivatalos szervezet egyik ügyosztálya. A rendőrkapitányt a városi képviselőtestület által felterjesztett 3 jelölt közül a főispán nevezte ki, aki 1864-ben megütközéssel figyelmeztette a városi vezetőséget rendőrsége ügykezelésének hanyagságára. Albanicli Flórián rendőrkapitány csak örvendett a dorgatóriumnak, mert ezzel elérte azt, hogy jobban megszervezték a rendőrséget, írnokot, szolgát adtak melléje.3) A 60-as, 70-es években az erkölcsi züllés a bujakóros betegségek ellen való küzdelmet állította a városi rendőrség főfeladatául, melynek 1869-től 1872-ig Vagner Károly városi tanácsos került az élére. 1872-ben pedig Albanicli Flóriánt választották meg városkapitánynak. Amíg a város figyelmét az átalakulás, szervezeti és adózási kérdések kötötték le, addig az uradalom egyetlen megmaradt előjogát, a korcsma-nyitás jogát igen széles mértékben kiterjesztette. Léptennyomon új korcsma nyilt meg s velük szaporodott a rendőrség dolga is a közrend, közcsend és közerkölcsiség fentartása terén. A korcsmákban egymást érték a zajos mulatságok, köztük a külön nevezetességre vergődött cseléd-bálok. A romlott, züllött cselédek, facér leányok eldorádója volt Nagykanizsa, ahol 1875-ben már odáig fajultak a korcsmai viszonyok, hogy a városnak be kellett tiltania a mindennapos cseléd-bálokat. Az Albanich Flórián halálával újra megválasztott Szakonyi kapitány sürgetésére elrendelték ekkor, hogy farsang alatt hetenként egynél, más időben pedig havonként egynél több cseléd-bált a város területén tartani nem szabad.4) Szerette volna a város a korcsmák számát is redukálni, de ebbéli igyekezete eredménytelen maradt, csupán a vendéglői, korcsmai, étkezdei, ) 1850. 439. jkv. 2) 1851. 631. és 723. jkv. 3) 1864. 202. jkv. l) 1875. 552. tanácsi jkv. — 175 — szabályrendelet és cselédtartási szabályrendelet köszönhetik létüket ezeknek az esztendőknek. Ilyen viszonyok mellett gócpontja volt Nagykanizsa a leánykereskedelemnek es a kivándorlási hiénáknak. 1876-ban Weissmann A. délamerikai leánykereskedelmi ügynök 10 leányt vett át három magyar felhajtótól s a szállítmányhoz Nagykanizsán kellett volna egy nagyobb transzportnak csatlakoznia,, hogy Olaszországon át Buenos-Ayresbe induljanak, azonban az utolsó pillanatban, bécsi körözés alapján, Weissmant Nagykanizsán lefogták és ezáltal sok kanizsai és környéki leányt mentettek meg az argentínai »menyország« mocsarából. A kivándorlási ügynökök működésének különösen Kiskanizsa és a környező falvak nyújtottak jó működési területet. Az önállóságot nyert rendőrség ellen igen sok volt a panasz városszerte, úgy hogy 1876-ban már a városi közgyűlés is keserű kifakadások között utasította a tanácsot a kérdés valamiféle rendezésére Ettől fogva azután a rendőrkapitány nak minden szombaton délelőtt be kellett terjesztenie egész heti jelentését a polgármester elé. Ugyanekkor helyezték az utcai hajdúkat közvetlenül a rendőrkapitány gondjai alá.1) Az alkapitányi állást 1875-ben szervezték, amire Taródy József volt 48-as honvédet, az addigi rendőrségi írnokot választották meg. 1878-ban rendőrbiztosi állással bővült ismét a rendőrkapitányi hivatal szervezete. Biztosnak Albanicli Kálmánt, a volt kapitány fiát választották meg, majd ennek halála után Bay Györgyöt, akit alkapitánnyá történt megválasztása után Raffay István volt megyei csendbiztos követett. A rendőrkapitányt ettől kezdve főkapitánynak hívták s ezt a címet az 1886. évi városi szabályrendelet hivatalosan is elfogadta. 1890-től a rendőrkapitányokat élethossziglan a főispán nevezte ki. Ettől fogva a városi kapitányi hivatal a főkapitányból, két alkapitányból, rendőrbiztosból, írnokból és 30 rendőrből állott. A községek rendezéséről szóló töivény a rendezett tanácsú városok tetszésére bízta, hogy az alkapitányok kinevezését is reá ruházzák-e a főispánra. Nagykanizsa város képviselőtestülete kimondta, hogy ezentúl is fentartja magának az alkapitányi állásoknak választás útján való betöltését. Szakonyi József 1893 április 6-án elhunyt s helyébe a főispán Vecsey Zsigmondot nevezte ki főkapitánynak. Nem egész három évig viselte Vécsey a főkapitányi tisztet, minthogy az 1896. évi tisztújítás alkalmával polgármesterré választották. Utána a főispán Deák Pétert, a 48. gyalogezred főhadnagyát, akinek atyja a haza bölcsének, Deák Ferencnek unokaöccse volt, nevezte ki főkapitánynak. Az akkori rendőrtisztikarból máig is életben van Farkas Ferenc, az akkori idők alkapitánya, aki tíz évi katonáskodás után került Nagykanizsa városhoz. Mint legidősebb alkapitány, széküresedés esetében mindig ő végezte a főkapitányi teendőket. 1916-ban ment nyugdíjba. Raffay István rendőrbiztos évekig fejtett ki buzgó tevékenységet, mint a városi önkéntes tűzoltóság alparancsnoka, Banelcovich József, a solferinoi és königgiátzi csaták résztvevője, 8 évi katonáskodás után került a város szolgálatába, rend 1876. 161. és 335. tanácsi jkv. 176 őrségi írnoknak és — minthogy hét nyelven beszélt — a tolmácsi szolgálatokat is ellátta. Vécsey hivatalbalépése után az egész magisztrátus hidegen fogadta a fiatal, ambiciózus hivatalnokot és nemcsak hogy nem támogatták hivatali működésében, sőt igyekeztek akadályokat gördíteni elébe. Erős adminisztratív tehetségével, higgadtságával és tapintatosságával mégis sikerült a rendőrség színvonalát és tekintélyét olyan fokra emelnie, hogy rövidesen az egész város szeretetét megnyerte. Deák Péter 1901-ben kötelezővé tette az idegenek és lakásváltoztatások bejelentését. 1902-ben pedig memorandumot terjesztett a minisztérium elé a leánykereskedelem meggátlása kérdésében. 1908 április és május havában pld. 16 leánykereskedőt és 9 kivándorlási ügynököt csíptek el Nagykanizsán, 1910 novemberében pedig letartóztattak egy nagykanizsai asszonyt, aki foglalkozásszerűen űzte a leánykereskedést. A városi rendőrtisztviselőknek 1905-ben tették kötelezővé az egyenruha-viselést. A rendőrlegénység tagjainak 23 forint fizetésből kellett megélniük, ami igen sok elégedetlenséget okozott. Hat tisztviselő (három fogalmazási, három kezelői) és 30 tagú őrszemélyzet látta el a város közbiztonsági szolgálatát, tehát ugyanannyi volt a rendőrségi létszám, mint a 80-as években, amióta pedig a városi lakosság száma 35%-kal emelkedett. Deák főkapitány kiszámította, hogy minden rendőrre 900 ember, 45 kat. hold belterület és 1300 méter beépített utcarész esik, amiért is gyakran, de hiába sürgette a várostól a rendőrség létszámának emelését. Magyarországon Budapest után Nagykanizsa rendőrsége volt az első, amely daktiloszkopiára berendezkedett 1909 januárjában. A rendőrség további fejlesztésének azonban folytonosan útjában állott az államosításnak a levegőben lógó kérdése. Csak amikor Andrássy belügyminiszter 1909-ben kijelentette, hogy az állani pénzügyi helyzete nem engedi meg a rendőrség államosítását, akkor emelte fel Nagykanizsa 30-ról 36-ra a rendőrlegénység létszámát. Ugyanekkor a magyar városok összesen két millió korona évi államsegélyt kaptak, ami úgy volt előirányozva, hogy 1916-ig évi 8,000.000 koronára emelkedik. A városoknak ebből a segélyéből Nagykanizsa az első évre 20.000 koronát kapott, aminek 1916-ig 80.000 koronára kellett volna emelkednie. A városok ezt az államsegélyt tisztviselőik fizetésének javítására fordították. Az államsegély első évében, 1910-ben Nagykanizsa város vezetősége Deák Péter főkapitány erélyes intervenciójára a régi Eötvös-téri várta-házban egy rendőr őr szobát, 1912-ben a Délivas úttal és a Tárházak Részvénytársasággal kötött szerződése alapján a Osengery-utca végén egy vasúti őrséget létesített, amikor is a rendőrlegénység létszámát 41-re emelték. Kiskanizsán egy öttagú rendőrkúlönítmény látta el a közbiztonsági szolgálatot. A háborús esztendőkben megdöbbentő képet mutatott Nagykanizsa közbiztonsága. Az első háborús telek hónapjaiban lopások, betörések egymást érték és kétes elemek zsúfolódtak össze a nagyforgalmú határszéli városban. A 41 rendőrből pedig maradt mindössze 8—10, akik katonai szolgálatra alkalmatlanok voltak. Ezek öreg népfölkelőkkel őrködtek Nagykanizsa felett, ha ráértek az egymást érő rekvirálásoktól, amik a rendőrséget állandóan igénybevették karhatalmi szolgálatra. — 177 — 1 A világháború befejeztével a csáktornyai határrendőr-kiren-deitség Nagykanizsára menekült és a soproni határrendőrkapitányság körletébe osztva, a kommunizmus után pedig kanizsai határszéli kapitánysággá szervezve, működött 1919 december 14-ig. A Na gykanizsai határrendőr-kapitányság vezetője dr. Biró Albert, határrendőr-főtanácsos volt. A kapitányság alá tartoztak a reszneki, rédicsi, letenyei, murakeresztúri, tótszerda helyi, lentii, stb., összesen 17 kordon-őrs, melyek egyenként 8 főből állottak. A kanizsai kapitányság személyzete ezenkívül 50 fő volt. A határrendőrség őrsei a szerbek által veszélyeztetett területen nehéz és felelősségteljes szolgálatot, Nagykanizsán a poggyászvizsgálatot és utasellenőrzést teljesítették, később pedig, a kommunizmus bukása után rendészeti szolgálat ellátása hárult reájuk. 1919 december lé-én életbelépett a rendőrség államosítása. Megelőzőleg Nagyakanizsa városáé volt a szerep, hogy átírt az összes városokhoz, csatlakozásra szólítva fel őket, egy városközi akcióhoz az államosítás ellen. Az átirathoz a városok közül alig egy-kettő csatlakozott ; az államosítás tehát Nagykanizsán is annak rendje-módja szerint bekövetkezett. Az államosított rendőrségbe beolvadt a határrendőr-kapitányság, így a nagykanizsai rendőrlegénység létszáma 161 főre emelkedett. Igen nagy szükség volt erre a nagy létszámra ezekben az esztendőkben, amikor a háború és forradalmak által demoralizált tömeglélek mélyén a közérdek és a tekintélyek tiszteletének alapjait kellett újra megépíteni. Az államrendőrség nagykanizsai kapitányságának első vezetője dr. Beusterien Erich rendőrtanácsos volt, aki mint a fiumei határrendőrség kapitánya, menekült Nagykanizsára. A rendőrkapitányság hivatalos helyiségei a városháza Kazinczy-utcai frontján maradtak, a kihágási osztály azonban, melynek Seyfried József, majd Valentény Mihály rendőrkapitány voltak a vezetői, a görögkeleti egyház Erzsébet-téri házában, az emeleten volt elhelyezve s csak 1923 októberében költözött át a rendőrkapitányság épületében felszabadult, addig lakásokul szolgált helyiségekbe. A bűnügyi osztálynak Kiss Lajos rendőrkapitány volt a vezetője 1922 májusig, amikor is a kőszegi kapitányság vezetőjévé nevezték ki. A közigazgatási osztályt dr. Krajcsovics József rendőrkapitány vezette. A rendőrkapitányság vezetését 1924 júliusában dr. Kálnay Gyula renaőr főtanácsos vette át. Vele kezdődik az államosított kanizsai rendőrség hivatali és társadalmi stabilizációja és a város életével való szorosabb összeforrása. Nagykanizsai működésének nagyfontosságú hivatali újításai az esti kapuzárás és a kapualjak kötelező kivilágításának bevezetése, a járdák tisztántartása, az alkalmi szállásadást szabályozó szabályrendeletek, a kerékpárok meg számozása, a bejelentés kötelezővé tétele, aminek lebonyolítására Dr. Kálnay Gyula — 178 — Rendőrdalárda a város 1600 pengős hozzájárulásával. 1929 februártól fennáll a bejelentő-hivatal. 1926-ban kieszközölte a városnál lovasrendőrség felállítását. A lovasrendőrosztag ma már 12 főből áll. Kálnay főtanácsos sürgette ki a város régebben megalkotott hirdetési szabályrendeletének életbeléptetését, így a rendetlen plakátragasztással elcsúfított utcák képe a hirdetőoszlopok és táblák felállításával városiasabbá változott. Közérdekű munkálkodása a városi képviselőtestületbe is bejuttatta. j)r Mátyás Samu Elénk kultúrélet indult meg a rendőrlegénység között. A nagykanizsai rendőrőrszemélyzet az első az országban, amely 1925-ben könyvtárat alapított, majd a következő évben megalakult a Rendőrdalárda, amely azóta már a vármegyei daloséletbe is eredményesen bekapcsolódott. 1927-ben Kálnay Gyuláké .deményezésére alakult meg a nagykanizsai ÁllatvédőEgyesület és a nagykanizsai Sakk Kör. Legjelentőségteljesebb azonban Kálnay Gyulának Nagykanizsa szociális életébe való bekapcsolódása. Legnagyobb eredménye etéren kifejtett munkásságának a Szociális Missziótársulat nővéreinek letelepítése. 1928 nyarán bevezette a pályaudvari patronage szolgálatot. A cseléd-otthon és a gyermekek napközi otthona érdekében történt közreműködése hatékonyan segítette mindkét mozgalmat a teljesülés felé, sőt utóbbi a Missziósházzal kapcsolatban mái-megoldást is nyert. 1927-ben a nagykanizsai rendőrkapitányság lett a megalakított zalavármegyei gépjármű körlet székhelye s annak vezetésére dr. Kálnay Gyula kapott megbízást. Nagykanizsán 1927-ben 22 személy- és 6 teherautó van forgalomban bérfuvarozásra. 1929. évtől fogva törvény szerint Nagykanizsa városnak is hozzá kell járulnia az államrendőrség fentartásának költségeihez. Nagykanizsa ezen a címen 1929-re 45.000 pengőt, 1930-tól kezdve évenként 50.000 pengőt tartozik a városi háztartás költségvetésébe állítani. Az államrendőrség szervezetének kiépítésekor osztályparancsnokság is volt Nagykanizsán. Osztályparancsnok volt Stuller László rendőrfőfelügyelő, aki 1919 októberében került Nagykanizsára, mint az itteni határrendőrség kordon-őrseinek parancsnoka. Az osztálynak 161 főnyi legénysége volt, az egyes kordon- örsök vezetői felügyelőkként kaptak beosztást. Az osztály közvetlenül a szombathelyi kerületi főkapitányság alá tartozott és csak rendészeti szempontból volt alárendelve a nagykanizsai kapitányságnak. 1922-ben az osztályparancsnokság megszűnt és mint őrszemélyzeti osztály, beolvadt a kapitányság szervezetébe. Stuller László volt alapító elnöke a nagykanizsai Keresztény Társas Temetkezési Egyletnek és a nagykanizsai Kerekpár Egyletnek. A veze- 12* Rendőrszemélyzet tése alatt álló, létszámapasztások folytán ma már csak 69 főnyi rendőrlegénység dalárdájával, könyvtárával az önképzés terén úttörő helyen áll a vidéki rendőrségek között. A rendőrkapitányság közigazgatási osztályát Berthóty Lőrinc rendőrtanácsoó vezeti, a kihágási ügyosztályt dr. Sipos Zsigmond rendőrtanácsos vezette 1928. végéig. A bűnügyi osztály vezetője dr. Mátyás Samu rendőrkapitány, aki Roth Andor rendőrtanácsostól a zalaegerszegi kapitánysáp jelenlegi vezetőjétől, 1922-ben vette át osztályának vezetését. A kihágási bíráskodást dr. Petrics László fogalmazó végzi. Egyik legrégibb nagykanizsai családból származik, egyetlen kanizsai »bennszülött« a rendőrtisztikarban. Kiskanizsán 1925 július végétől fogva, a rendőrségi létszámapasztások után a csendőrség látta el a közbiztonsági szolgálatot, mígnem a nagykanizsai csendőrosztályparancsnokságot 1928-ban a megye székhelyére helyezték át és ezzel egyidejűleg Kiskanizsán újból a rendőrség lépett szolgálatba. A 8 tagu detektivcsoport 1920 óta Ress József detektivfelügyelő vezetése alatt működik. A segédhivatal 8 tisztviselőből áll, Hajós Ferenc irodafőtiszt vezetése alatt. A rendőrkapitányság hatósági területe Kiskanizsa nélkül 15.000 hat. hold, ebből beépített terület 1200 hold, amelyen 3400 ház van. Határállomás lévén, minden esztendőben feltűnően sok azoknak a körözötteknek a száma, akik Nagykanizsán kerülnek a hatóság kezébe. Az utolsó, nem egészen két esztendő alatt 130 körözöttet fogtak el Nagykanizsán. A határon átkelők száma évente 35—45.000 körül változik. A városban 2277 külföldi szállt meg 1927-ben a rendőrségi bejelentőlapok tanúsága szerint, míg útlevelet 4—500-at kérnek évente. Évente toloncól a nagykanizsai kapitányság 100—130 egyént. A nyilvántartott fegyverengedélyek száma 576. Megnehezíti a kanizsai rendőrség dolgát, hogy minden félezer lakosra egy-egy korcsma esik: 53korcsmát, 7 szállodát, 4kávéházat mutat ki a rendőrség évi jelentése. A kötelező rendőrségi bejelentést 1897-ben fektették szabályrendeletbe és úgy ahogy, gyakorolták is, de a szabályrendelet csak 1929 első hónapjaiban jutott el odáig, hogy a bejelentőhivatal megkezdte működését. JÁRÁSI HIVATALOK Nagykanizsai járás csak a kiegyezést követő közigazgatási reform óta van Zala vármegye térképén. Azelőtt kapornoki járásnak hívták és a járás székhelye mindig ott volt, ahol a főszolgabíró lakott. Uradalom és főszolgabíró, ettől a kettőtől rettegett a hűbéres idők Nagykanizsája egészen a szabadságharcig, az abszolutizmus idején pedig az uradalom helyett is a főszolgabírótól. így nem csoda, hogy nem érezték túlságosan megtisztelve magukat a kanizsaiak, amiért a kapor-naki járás főbírája többnyire Nagykanizsát választotta lakóhelyéül. Kapornak hajdan mezőváros volt,1) hajdan Copornuk és Capornuch néven for- *) Bátorfi : Adatok Zalavérmegye történetéhez. (III. k. 297. o.) — 180 dult elő. Apátsága a XII. századból való, alapítója Walser vagy Wolfer névre hallgatott. Ö építtette a Szentséges Megváltóról címzett bencés apátság monostorát, melynek Bencz főispán, majd a Gádor nemzetségből származó Márton volt a patrónusa. A tizes bírák tanácsa III. Béla Idrálynak Ítélte a kegyúri jogot, II. Endre p dig 1212-ben Márton fiainak, Mihálynak és Henriknek, valamint ezek utódainak visszaadta. 1237-ben pápai leirat orvosolta a kapornaki káptalannak azt a panaszát, hogy a veszprémi püspök hosszú ideig nagy társaságban látogatást tett az apátságon s azt tized fizetésére kényszerítette, az ellenkező pátereket pedig tömlöcbe vetette, kiközösítve őket az anyaszentegyházból. A kapornaki várat 1601-ben, amikor Kanizsa már török kézen volt, megerősítették. A nagy múltú régi mezőváros ma Nagykapornak néven 1546 lakosú kisközség a pacsai járásban, 41 kilométerre északra Nagykanizsától. Apátsága a jezsuitáké. A hűbéres idők alatt a főszolgabírók a megyei akarat végrehajtóiként rendszerint az uradalom érdekeinek védelmezői voltak a várossal szemben. A főszolgabíró az elnöklő uradalmi megbízott jobbján ült a restaurációs közgyűléseken, a vármegye ellenőrző jogkörét gyakorolta a város életében. A vármegye a várossal csak a főszolgabírón keresztül állott összeköttetésben. A város felett való főszolgabírói gyámkodás a szabadságharc leverését követő elnyomatás esztendeiben tetőfokát érte. Az abszolutizmus szervezkedésének napjaiban a zalamegyei kormánybiztosság Wlassics Antal, Tóth Lajos és Németh János nagykanizsai ügyvédekhez felszólítást intézett, hogy egyikük, mint kevésbbé »kompromittált« egyén, vállalja el a főszolgabíróságot, mert ellenkező esetben Jellasich egyik élelmezési tisztjét, egy Micki nevű idegen katonát, nevezik ki Kanizsára. Az ügyvédi kar szívesen elhárította volna magától a megyefőnöki bizalmat s ezért tanácskozásra jött össze, amelyen végül is úgy határoztak, hogy Németh Jánosnak, még a hazafiatlansággal való gyanúsítás biztos vádja ellenére is, vállalnia kell a megbízatást, nemcsak azért, mert nőtlen lévén, legkevesebbet kockáztat, hanem azért is, mert mint főszolgabíró, legkönnyebben ő segíthet honfitársain. Németh János, aki 22 éves korában, 1841-ben nyitott ügyvédi irodát Nagykanizsán, 1846-ban pedig már táblabíró lett, a főszolgabíróságot — keserű hivatal volt ez magyar embernek — sok tusakodás után foglalta el 1849 végén s egy évig töltötte be azt. 1862-ben alispán, 1869-ben kúriai bíró, 1890-ben a Lipót-rend lovagja lett.1) A 48-as honvédség soraiból került a főszolgabírói székbe — de már konszolidáltabb viszonyok között — bocsári Svastits Károly, aki 18 esztendőn át állott a nagykanizsai járás élén. Mint főhadnagy, Perczel, Aulich, Klapka táboraiban végig-küzdötte az egész szabadságharcot. 1865-ben lett a pacsai, majd 1878-ban a nagykanizsai járás főszolgabírája. Utóda volt a főszolgabírói székben Viosz Ferenc, aki 1918 őszén bekövetkezett haláláig viselte a tisztséget. Halála után Koller István alsóraj ki földbirtokost, majd amikor egy év múlva nyugalomba ment, 1920 májusában Gyömörey Istvánt választották járási főszolgabíróvá. Gyömörey Istvánt 1909-ben nevezték ki tb. ") Halis- Hoffmann : Zalavármegyei Évkönyv (1896). 181 — szolgabírónak a balatonfüredi járásba és 1912-ben választották meg szolgabírónak a nagykanizsai járásban. A világháború kitörésekor önként jelentkezett katonai szolgálatra és 15 hónapot töltött a tűzvonalban. 1916 június végén mint tart. huszárfőhadnagy sebesülten visszatérve, felmentették és felgyógyulása után átvette a nagykanizsai járás vezetését és vezette azt Viosz Ferenc haláláig. Letenye, Perlak, majd Csáktornya voltak következő és a forradalmas időkben nehéz állomásai, egészen a jugoszláv megszállásig. Ekkor hazatérve, a szabadságra ment Koller helyett átvette újra a kanizsai járás vezetését, majd Koller nyugalombavonulásával, 1920 májusában főszolgabíróvá választották. A szétzüllesztett közigazgatás reorganizálása, a mammut-jegyzőségek szétosztása, 2 körorvosi lak 5 körjegyzői lakás és iroda építése fűződnek nevéhez. 1926-ban a kiskomáromi választókerület képviselőjévé választotta. Ekkor félévig dr. Laubhaimer Alán tb. főszolgabíró vezette a járást 1927 május l-ig, amikor is Botka Andor novai főszolgabírót választották meg a nagykanizsai járás élére. A nagykanizsai járásnak a trianoni határok meghúzása előtt 39 községe volt 36.531 lakossal. A jugoszláv megszállás Zala vármegye 5955 négyzetkilométer területéből 1118 négyzetkilométert lecsatolt és ezzel Zala vármegye 466.330 lakosa közül 120.000 idegen impérium alá került. A nagykanizsai járás csak Légrád nagyközséget veszítette el 5919 kat. hold területtel és 2896 lakossal. A nagykanizsai járás községei 17 körjegyzőségben csoportosulnak. A járás három kör-orvosi körre tagozódik. Az egyik körnek 13 községgel Nagykanizsa a székhelye. A járásorvosi tisztséget hosszú évekig dr. Pillitz Soma, a nagykanizsai orvostársadalom és közélet jeles tagja, töltötte be. Utóda dr. Szabó Zsigmond vm. tb. főorvos, aki 1926-ban a megszállott Perlakról került Nagykanizsára. A vármegye 15 körállatorvosi köre közül 2 esik a nagykanizsai járásra. A járási állatorvosi tisztséget Ellschláger Elemér távozása óta dr. Volff Sándor tölti be. Az öt zalai útmesteri kerület közül a letenyei kerület székhelyét Nagykanizsára helyezték át'' Ebbe a kerületbe tartozik 52 km. állami útszakasz. A törvényhatósági útbiztos- ságok száma 15, a kanizsaihoz 56.6 km. megyei és 63.7 km. községi út tartozik. * * * Három járás területére kiterjedőleg működik a Nagykanizsán székelő gazdasági felügyelőség dr. Vass Zoltán vezetése alatt. A járási levente felügyelőséget Lemberkovics Alajos tanácsnok vezeti. KÖZJEGYZŐI HIVATAL A közjegyzői intézményt rendszeresítő 1874. évi törvény életbelépte után, 1875 augusztus 1-én, a hat zalai közjegyzőség közül egyiknek Nagykanizsa lett a szék- Föszolgabíróség épülete — 182 — helye. Nagykanizsa első közjegyzőjéül Plihál Ferencet nevezték ki. Plihál Ferenc ötödikes gimnazista volt, amikor a 48-as események hatása alatt honvédnek állt, a szabadságharc le veretése után pedig őt is utolérte a bosszú : 10 esztendőre katonának fogták. Szabadulása után került Zalába, a vármegye szolgálatába, ahol kiváló képességeivel gyorsan emelkedett a főszolgabíróságig. A törvényszék létesítésekor bíróként került Nagykanizsára és a bírói székben érte a közjegyzői kinevezés. A vármegye és a város köz- és társadalmi életében élete végéig vezetőszerepe volt. Utóda a közjegyzőségben fia, dr. Plihál Viktor, akit atyja halála után, 1901-ben az újpesti közjegyzőségből neveztek ki Nagykanizsára, hamarosan, %ktív tagja lett a város közéletének és 1903 óta a vármegyei közigazgatási bizottságban is egyedül képviseli Nagykanizsát. A háború alatt helyiséghiány miatt megszűnt Társaskörnek feloszlásáig elnöke volt. Érdemes közéleti munkásságáért 1923-ban kormányfőtanácsosi címet kapott, majd az alkotmányos parlament újraszervezésekor Zala vármegye választás útján a felsőházba küldte képviselőjéül. 1921 április 14 óta dr. Örley György Nagykanizsa közjegyzője. Nagyváradi közjegyző volt, amikor kitört a háború és önként bevonulva, a frontokon végigküz-dötte az egész világháborút. Később a kommunisták Nagyváradon halálra ítélték, börtönből-börtönbe hurcolták, majd diplomáciai intervencióra büntetését 15 évi kényszermunkára változtatták. Mindenét otthagyva, menekült át a határon s a megüresedett nagykanizsai közjegyzőségre beadta pályázatát. Nagykanizsa életében jelentős szerepet visz, a városi és a megyei képviselőtestületben. Elnöke az adófelszólamlási bizottságnak és a közművelődésügyi bizottságnak. 1923-ban kormányfőtanácsossá nevezték ki. A közjegyző állandó helyettese dr. Kiss Elemér. A világháború után sebesülten leszerelve, Alsólendván volt önálló közjegyző-helyettes, mígnem a jugoszlávok kiűzték és Nagykanizsára került. M. KIR. ADÓHIVATAL A piac sarkában álló harmincados házat (mai régi posta) mindjárt a török kiverése után (1690.) építtette a kincstár a Pécs—varasdi állami út mentére és az előtte felállított sorompónál szedték a vámot minden árúcikk után, amit Nagykanizsáról vittek a határontúlra. A XIX. század 30-as éveiben sóhivatal lett a harmincados hivatalból és a harmincados házból sóház. Később a sóház emeletén nyert elhelyezést a pénzügyigazgatóság, mígnem 1872-ben Zalát és Somogyot a pécsi pénzügyigazgatósághoz csatolták és Nagykanizsa ettől kezdve megszűnt központja lenni a pénzügyi közigazgatásnak. A sóház emeletét ekkor az újonnan létesített törvényszék foglalta el. Amikor ez 1880-ban a volt Zöldfa-szállodába hurcolkodott, a sóházat egészen elfoglalta az 1875-ben létesített illetékszabási hivatal, amely 1889 augusztus l-ig állott fenn. Közben 1885-ben Nagykanizsára akarták áthe- Dr. Plihál Ferenc — 183 — Dr. Örley György lyezni Zalaegerszegről a megyei adófelügyelőséget. A város a kilátásba helyezett 40 tagú hivatal részére 8 szobát szavazott meg a városháza második emeletén 6 esztendőre, de ennél tovább nem jutottak. 1889-ben a pénzügyi hivatalok decentralizációja kapcsán megszűnt a zalaegerszegi adófelügyelőség, pénzügy-igazgatóság lett belőle, a nagykanizsai illetékszabási hivatal helyét pedig a m. kir. adóhivatal foglalta el. Zoug Nándor, a Bach-korszakból ittfeledett német adótárnok volt egy ideig a nagykanizsai adóhivatal főnöke, akit 1891-től 1902-ig Fabia-nics Ignác, követett. Klausz Lajos Körmöcbányáról került adótárnoknak Nagykanizsára, de csak félévig töltötte be ezt a hivatalt, fiatalon meghalt. 1902 decemberében Ötvös Emil került az adóhivatal élére, aki azt 22 esztendeig vezette és 1924 végén mint állampénztári főigazgató ment nyugalomba. Ötvös Emil hosszú időn keresztül volt pénzügyi kérdésekben vezérszónoka a városi képviselőtestületnek és 1922 óta elnöke a felsőkereskedelmi iskola felügyelőbizottságának. Közgazdasági téren ma is élénk tevékenységet fejt ki. A világháború alatt az adóhivatal 20 főnyi létszáma a bevonulások következtében 4-re apadt. 1919-ben az adóhivatalokat állampénztárakká keresztelték át, majd 1925-ben újra visszatértek az adó hivatal elnevezéshez. A pénzügyi hivatalok rendezése során a kanizsai m. kir. adóhivatal elsőfokú hatóság lett és vezetését Zalaváry József állampénztári főtanácsos vette át. Zalaváry 1905-ben mint adóhivatali ellenőr került Nagykanizsára, a város társadalmi életében főként a hazafias egyesületek mozgalmaiban vesz tevékeny részt. 1928-ban történt nyugalomba vonulásával Dénes Jenő tanácsos vette át a hivatal vezetését. Hosszú adóhivatali működésének ideje alatt a nemzeti irányú mozgalmaknak mindig lelkes harcosa, gazdasági főnöke a MOVE nagykanizsai főosztályának. A nagykanizsai adóhivatal működési területe kiterjed az egész nagykanizsai járásra és a pacsai járás egy részére, összesen 47 községre és Nagykanizsa városra. A hivatal létszáma 19 tisztviselő és alkalmazott. FŐVÁM HIVATAL Nagykanizsa a trianoni békével egy új, szomorú nevezetességre tett szert: határváros lett s mint ilyen, hirtelen megnövekedett kereskedelmi átmenő forgalmat bonyolított le a szomszédos vámkülfölddel. Hogy a kanizsai kereskedőknek ne kelljen behozott árúcikkeik vámkezelése végett Sopronba vagy más vám-hivatalokhoz utazniuk, az OMKE fiók már 1920-ban mozgalmat indított, hogy Nagykanizsán vámkirendeltséget Zalaváry József állítsanak fel. 1921 elején a hivatalos város is teljes súlyával Ötvös Emil Adóhivatal és pénzügyőrség épülete — 184 — a kereskedő-társadalom kérése mellé állott, úgy hogy a pénzügyminisztérium 1921 március 15-én kelt rendeletével felállította Nagykanizsán a fővámhivatali kirendeltséget, vezetésével megbízta Száva Nándor vámszaki felügyelőt, a soproni fővámhivatal addigi vezetőjét, négy beosztott tisztviselővel. A fő vámhivatali kirendeltség a Soprontól Budafokig terjedő szakaszokon látta el a szolgálatot. Rövid idő múlva már emelni kellett a hivatal létszámát. A hosszú háborús böjt alatt lerongyolódott Nagykanizsa a külkereskedelem megindultával rohamosan vette fel az importált ruházati cikkeket és egyéb külföldi produktumokat. Emellett a vidék őstermelőinek szükség letei is a vámhivatalon keresztül találtak kielégítésre. A hivatal tisztviselői látták el a vámkülszolgálatot Zala, Veszprém. Tolna, Fejér, Somogy vármegyék területén. Az 1922—25. évek nagy lendületű gazdasági erőfeszítése után az 1926—27. esztendő már a külkereskedelmi forgalom csökkenésének időszaka. Amíg az előző években gombamódra létesült új és felújított vállalatok szükségleteinek fedezésére nagymennyiségben importáltak gépeket, készülékeket, vegyszereket, hatalmas tömegben félgyártmányokat, fonódák, szövődék részére nyersanyagot, kész rövidárú és ruházati cikkeket, addig az utolsó években mindezek behozatala az 1922—25. évekhez képest alig 10%. A gazdasági termények, kenyérmagvak, bor stb. kivitelében a,z 1926—28. évek ugyancsak a visszaesés esztendei. Ami forgalom maradt, annak legnagyobb részét teszi a cseh üvegárú és porcellán, külföldi tűzifa, deszka, faszén, igen nagymennyiségű műtrágya, állati takarmányok, a vegyipar számára sok kén, ásványolajtermékek, rizs, déligyümölcs, gyógyvizek. A fővámhivatali kirendeltségnél 1923 óta fennálló postai kirendeltség kicsinybeni forgalma naponta átlag 100 külföldi csomag. A csökkent forgalmú 1927. évben a behozatali vámbevétel 1,300.000 pengőt tett ki a kirendeltségnél. Hogy milyen fontosságot tulajdonít a pénzügyminisztérium a nagykanizsai vámhivatalnak, kitűnik abból, hogy azt az 1924: XIX. t.-c.-ben foglalt jogánál fogva a később felállítandó vámkerület központjává szemelte ki. Ennek ellenére az utolsó évek létszámcsökkentései során a fővámhivatal 12 főnyi tisztikarát felére redukálták. A főnök-h?lyettes Bálint Gyula főtiszt, Erdély szülötte és neveltje. PÉNZÜGYŐRSÉG A harmincados (vámszedő) hivatalok felállításakor a jövedékek szedése és a törvény kijátszóinak felkutatása is a harmincadosok kötelessége volt. A Bach-korszakban az ausztriai tartományok A fővámhivatal tisztikara Száva Nándor 185 Dénes Jenő mintájára megszervezett cs. kir. pénzügyőrség vette át az adóhivatalok mellett az »adórendőri« szolgálatot. A magyar pénzügyek legfelsőbb fóruma a bécsi pénzügyminisztérium volt, amely 1850 szeptember 18-iki rendeletével Budán országos pénzügyigazgatóságot és 18 járási pénzügyigazgatóságot állított fel. A budai országos pénzügyigazgatóságot rövidesen 5 fiókra osztották fel és a kerületi pénzügyigazgatóságok számát 21-re emelték fel. Ekkor létesítették a Zala és Somogy vármegyékre kiterjedő nagykanizsai pénzügyigazgatóságot és bevonult a városba a cs. kir. pénzügyőrség, élén egy osztályparancsnokkal. A kanizsai pénzügyőri osztályparancsnokság vezetője lovag Ostermann József. majd Kritsch József biztos volt. Az alkotmány helyreállítása után törvényesítették az abszolutizmus idejéből maradt fogyasztási adó és állami monopólium rendszabályokat és a cs. kir. pénzügyőrségeket m. kir. pénzügyőrséggé szervezték át. Nagykanizsán továbbra is biztosi kerület, fontos jövedéki gócpont maradt. Alárendelt pénzügyőri szakaszai voltak : a nagykanizsai, csáktornyai, letenyei és a stridói szakasz. A 90-es években az új gazdasági vérkeringés nyomán felszaporodott vállalatok és az új törvények által megszaporodott munkakör új biztosi kerületek felállítását tették szükségessé. A nagykanizsai biztosi kerület két szakasszal (a kanizsaival és letenyeivel) működött tovább, majd 1923-ban a nagykanizsai szakaszt is kettéosztották : nagykanizsai városi és a 49 községet magábanfoglaló nagykanizsai vidéki szakaszokra. 1921-ben Pácsán is pénzügyőri szakaszt állítottak fel, melynek területét a- nagykanizsiai vidéki, zalaegerszegi és keszthelyi szakaszok területéből szakították ki és a nagykanizsai biztosi kerület alá rendelték. 1923 május 1-ével a nagykanizsai biztosi kerületet is kettéosztották : a nagykanizsai városi kerületre, amelybe a kanizsai városi és a pacsai szakaszok tartoznak (utóbbi 30 községgel) és a nagykanizsavidéki kerületre, melynek hatásköre alá tartoznak a kanizsai vidéki szakasz 39 és a letenyei szakasz 46 községgel. 1887-től kezdve a következők álltak a nagykanizsai biztosi kerület élén : 1887— 1893-ig Perháts Kálmán biztos, 1893—1895-ig Balnmek Géza biztos, 1895—1911-ig Bagári Zsigmond főbiztos, 1911—1913-ig Knaute Lajos főbiztos, 1913—1917-ig Mádai Lázár főbiztos, 1917— 1922-ig Lábay József főbiztos, 1922—1923-ig Kozák Géza biztos, 1923—1925-ig Lábay József felügyelő, 1925—1928-ig Kozák Géza főbiztos. 1928 júliusában Dömötör Mihály biztos vette át a nagykanizsai biztosi kerületet. A nagykanizsavidéki biztosi kerületet 1927 szeptemberig Mihályka Mihály főbiztos, azóta Erdélyi József vezeti. CSENDŐRSÉG A szabadságharc leveretése után Bach Sándor belügyminiszter katonai keretek közé szervezte a közbiztonsági szolgálatot és megteremtette a csendőrséget. A»Gs. kir. Rendőrség városunk kebelében is életben léptetett« 1851 november 1-én, amikor egy főhadnagyból, egy őrmesterből és hat csendőrlegényből álló Örs bevonult Nagykanizsára. Miután a vármegye nem volt hajlandó elhelyezni a Bach-huszáro-kat, a város volt kénytelen számukra fedélről gondoskodni, az egyik városi tulaj- — 186 — dont képező épületben. Még a berendezést is a városnak kellett kifizetnie s csak sok aktázással sikerült a berendezési költségek 9/10 részét áthárítani a járás községeire. így is 99 forintjába került a városnak a csendőrlaktanya bebútorozása.1) A csendőrök nem valami nagy népszerűségnek örvendettek a kanizsaiak körében. Ezt bizonyítja,, hogy már az első hónapban a »piarczi zene körül történt kifütyülések miatt panaszolkodikn a »K. u. Kön. Gendarmerie«, úgyannyira, hogy városi hajdúkat adtak a csendőrök mellé segítségül, hivatalos tekintélyüknek a tömeggel szemben való megvédelmezésére.2) 1867-ig az Eötvös-téren volt a csendőrlaktanya. A kiegyezés után kékgatyás, bekecses, tollas, pörgekalapos pandúrok vették át a szolgálatot a császári zsandá-roktól. Ezidőtájt a közbiztonsági viszonyok a vármegye egész területén ijesztő mértékben leromlottak, úgy hogy a kormány 1877 januárjában Zala területére a sok rablás és gyilkosság miatt statáriumot rendelt el. A betyár-romantika ezidőtájt még véresen, sőt sokszor halálosan komoly dolog volt és Zalának is kijutott belőle. A csabrendeki szolgabírót, Bogyay Antalt, 1881-ben Savanyú Józsi lőtte agyon egy rablókiránduláson. A megye kérésére nyomban elrendelték a statáriumot, de Savanyú Józsi garázdálkodásai még évek múlva is félelemben tartották a környéket. Kedves emléke a századvégi kanizsai közbiztonságnak a Dunántúl legnépszerűbb és legromantikusabb betyár-hősének, a legendás Patkó Pistának gyakori látogatása. A Cigány-utca végén az Utolsó Garas csárda akkor még messze kívül a városon feküdt. A Bárány-kocsmától odáig tengelyfogó sárban egy óra volt az út. Ide az Utolsó Garasba szokott járni Patkó Pista, sokszor csak egyedül, mert fergeteges téli éjszakákon igen szeretett szótlanul, cigány mellett búsulni. Az utca végén csupa vályogvető cigány lakott (inde nőmén !). Egyszer innen megszöktette Patkó Pista a legszebbik cigánylányt. Ettől kezdve aztán többet nem is látták Kanizsa táján. A Kutyási-betyárok bandája is megfordult néhanapján Nagykanizsán. 1883-ban, amikor a csendőrség 1881. évi átszervezése kapcsán Zala 20 csendőr-örsöt kapott, 102 csendőrrel, akkor már senki sem fogadta ellenszenvvel a nagykanizsaiaknak jutott 5 csendőrt és őrmesterüket. A kanizsai őrsnek Zalaegerszegen volt a szakaszparancsnoksága. Az új alapokra fektetett csendőrség 1884 január 1-ével lépett a pandúr-rendszer helyébe. A balatonvidéki Bakony-nyúlványok zsiványtanyáin gondterhesebb lett az élet, de annál jobban örültek a városiak, kik a kakastollasoktól várták a zsivány világ teljes likvidálását. A kanizsai csendőrörsparancsnokság nemsokára szárny parancsnoksággá, majd 1925 április 15-én osztály parancsnoksággá avanzsált. Ezalatt az egyik utcából a másikba költözködött a csendőrlaktanya, mígnem a mai helyén, a Csengery-úton telepedett meg. A nagykanizsai osztály hatásköre kiterjedt a nagykanizsai, letenyei, pacsai, keszthelyi, balatonfüredi járások területein működő összes csendőrparancsnokságokra. 1928 augusztusában a csendőrosztályparancsnokságot Zalaegerszegre vitték és azóta csak egy őrs és a szárny képezi Nagykanizsa csendőrségét. 1925-től, az osztály megszüntetéséig Kis-kanizsán is a csendőrség látta el a közbiztonsági szolgála,tot. l> 1850. 914., 1852. 410., 1853. 1058. városi elölj, jkvek. 2) 1851. 544. v. jkv. — 187 TŰZOLTÓSÁG, MENTŐK Állandó réme volt a régebbi idők Kanizsájának a vöröskakas, aminek nagy része volt abban, bogv a város fejlődésében egyes utcák kiépülését gyakran évtizedekre megbénította azáltal, hogy a lakosság anyagi erejét folytonosan a tűzkárok pótlása vette igénybe. Az apró tüzek mellett igen gyakoriak voltak a házsorokat pusztító tűz veszedelmek, melyek rengeteg vagyont tettek hamuvá esztendőnként. A város vezetői a városi kassza és hatósági jogkör erejéhez mérten mindenkor óriási erőfeszítéseket tettek a tűzbiztonság érdekében. Már a legrégibb időkben külön esküdtjei voltak a magisztrátusnak, az úgynevezett konyhavizsgálók, vagy korombírók, akiknek tisztük volt időnként, rendszerint havonta, végigjárni kerületeik összes házait, megvizsgálni ott a konyhákat, tűzhelyeket, parázstartókat, kéményeket, ellenőrizni, van-e minden háznál állandóan készenlétben víz. Ahol az ilynemű hiányosságokat a tűzbiztosok felszólítására sem pótolták, ott a tanács szigorú büntetéseket szabott ki. A városházán és a városnak még két helyén létrák és csáklyák voltak készenlétben. Aki tűzveszedelem esetén ezeket elsőnek vitte a tűz színhelyére, 20 krajcárt, a második 10, a többi 5 krajcárt kapott a város kasszájából.1) Külön tűzoltói nem voltak a városnak. Ha tűzilárma verte fel a várost, mindenki igyekezett segítségre, mert a csupa szalmás, deszkás építkezés mellett mindenkinek egyformán érdeke volt, hogy a tüzet minél gyorsabban megtudják fékezni. Nem volt esztendő, hogv valamelyik utca égeuei számára ne folytattak volna gyűjtést a városban. A város maga is mindig segélyezte erdeiből fával, téglavetőiből téglával, a tűzkárosultakat. A gyakori tüzeknek egyik oka volt az is, hogy Kanizsán, nem volt kéményseprő. Egy-egy kéménytűz sokszor vált katasztrófák okozójává. Zalaegerszegről járt át hébe-hóba a filstfaragó mesier, mígnem 1792-ben a város kieszközölte, hogy a mester egyik ügyes legényét állandó kanizsai tartózkodásra idetelepítette, amikor a, kéményeket is összeírták.2) Majd kötelezővé tették, hogy minden háznál tűzvédelmi eszközök készenlétben legyenek. »Jövő szombaton 2 frt büntetés mellett mindenki gráblának és lajtorjának való fát vásároljon a város pajtájátul.«3) 1801 tavaszán ennek ellenére is, 51.700 forint kárvallást adott be a városhoz 88 polgár, akik egy napon égtek le, köztük igen sok kereskedő-ház szerepelt 1000—2500 forintos karvallással.4) De különben is alig mult el hét ozidőtájt, hogy 16 ház, 37 ház stb. elpusztulásáról ne emlékeznének meg a városi feljegyzések. Legfélelmetesebbek voltak a sáros időszakban kitört tüzek, mert a feneketlen kanizsai kátyúban szekerévt-1, állatával senki sem igyekezett segítséget vinni a tűzoltáshoz, hacsak nem volt a veszedelemben közvetlenül érdekelve. Ezért nagy jutalmat tűzött ki a város : 1 forint járt az első lajt vízért, l forint a kis fecskendőért és 2 forint volt a jutalma annak, aki a nagyfecskendőt a veszély helyére szállította.6) A rozzant, tűzveszélyes istállókat, ócska zsuppfedeleket, hatóságilag bontatták el vagy javíttatták ki, majd eltiltották a műhelyekben a firnisz-főzést és egyéb tűzveszélyes mesterkedéseket. J) 1090. évi városi protoc. 49. old. 16—17. pont. 2) 1792. jan. 7. elölj. jkv. 3) 1797. 220. jkv. 4) 1801. 141. jkv. 6) 1801. 80. jkv. — 188 — fa. A tűzoltás első szervezett nyomát a céhek életében, találjuk. A város iparossága körében céhenként volt megállapítva, hogy tűzveszedelem esetén melyik céhnek mi a teendője.1) Maguk a céhek szigorú rendszabályokkal kötelezték tagjaikat a műhelyekben és külső munka közben is a legnagyobb elővigyázatosságra. Nem kevésbbé voltak drákóiak a városi rendszabályok. Egvízben leégett a kiskanizsai templomtorony és 1803-ban, a városi téglaszínből ingyen adott 2000 darab téglával, megkezdték az újraépítését. Ekkor egy bádogos vigyázatlanul bánt a tűzzel a toronytető burkolása közben, úgy hogy csaknem tüzet okozott. A magisztrátus irgalmatlanul törölte a bádogost a purgerek sorából, 3 napra kenyéren és vizén áristomba csukatta, azzal az Ígérettel, hogy ha mégegyszer hasonló panasz felmerül ellene, kiutasítják a város területéről.2) Hiába voltak azonban a legkönyörtelenebb paragrafusok A XIX. század első évtizedeiben még mindig tűz tüzet ért, amiknek mindig utcasorok estek áldozatául. A városi téglagyár nem bírta már az újraépítlcezők téglaszükségletét a megfelelő iramban biztosítani, úgyhogy (15 forint volt a tégla ezre) elhatározták egy Feld-brand (mezei téglaégető) felállítását.3) A kéményseprőnek pedig, hogy lelkiismeretesebben végezze dolgát, megengedték, hogy söprésenként 8 krajcárt szedjen a kémények után.4) Különösen a Magyar-utca égett le sokszor ebben az időben. 1851 tavaszán pld. 59 magyarutcai ház égett el. A belváros tűzvédelmét célozta a városi vezetőségnek az az intézkedése, hogy a »jókészületű« házak között lévő zsuppos házak gazdáit utasította, hogy bizonyos időn belül gondoskodjanak házaiknak deszkával vagy cseréppel való »megfödésé-ről«.5) Az utcán a pipázást szigorúan eltiltották és este 10 óra után senkinek sem szabadott az utcán kóborolni.8) Akik a tilalmakat megszegték, egy-kettőre benntalálták magukat a városháza áristomában, vagy büntetést fizettek a »tűzi cassa« javára. A tűzi cassa külön pénztár volt, gondviselője volt a »tűzi kasszér«, később »polgár mester«, aki a tanácsosok közül került ki és minden évben rendesen választás alá került. 1834-ben nagy lépéssel haladt előre a városi tűzvédelem ügye. A város 10 darab kézifecskendőt vett, amiket utcánként helyezett el, az utcabéli tanácsosok gondjaira bízva.7) Kiskanizsa pedig kapott 2 — Nagykanizsán immár kiérdemesült — lajtos-szekeret.8) Ugyanebben az évben megalkották a tűzoltási szabályrendeletet, amelyben pontosan lefektették az egyes céheknek tűz esetén fennálló kötelességeit is.9) Szükség is volt mindezekre, mert a nagy tüzek még mindig egymást érték, különösen a város perifériáin. Ezért 1839-ben eltiltották a zsuppos, szalmás házak építését. A tanács tagjaiból »szépittő vállosztmány« alakult, amely minden építkezést az engedély kiadása előtt elbírált szépészeti és tűzbiztonsági szempontból. A padlásokról az oda raktározott szénát, szalmát az esküdtek szigorú ellenőrzése mellett lehányatták és a házak közt rakott szalmakazlakat eltávolíttatták.10) 1840-ben a gyakori tűzveszedelmek »elhárítása végett kívántató intézeteket« hozott a városi közgyűlés. Eltiltották — Kiskanizsára vonatkozóan is — a sokáig divatozott faházak építését. A legegyszerűbb háznak is tömés-falainak kellett lenni, amire azon- *) 1804. 262. jkv. 2) 1802. 290. és 1803. 256. jkv. 3) 1807. 267. jkv. l) 1811. 341. jkv. '') 1826. 356. jkv. «) 1833. 1033. jkv. '') 1834. 368. jkv. 8) 1836. 876. jkv. «) 1854. 807. jkv. 10) 1839. 720/1. jkv. — 189 — ban szabad volt deszkatetőt alkalmazni. Engedély nélkül építkezést megkezdeni tilos volt. Helyre kellett hozni egyes »utczáknak kertöllésekkel (kerítésekkel) tett el-szoréttatásaiU. Minden utcabéli tűzvizsgáló esküdtnek szoros kötelességévé tették, hogy m szűk és veszedelmes konyhákat nyomban elrontattassa«. Minthogy a házak tömeges leégését a zsúfolt építkezések okozták, elrendelték, hogy a jövőben egy udvarban egy háznál többet építeni nem szabad.1) A dohányzás még a század közepén is tilos volt a kanizsai utcákon.2) A 48-as idők újjáalakulása nyomán a konyhavizsgáló esküdtek helyét a »tűz-bátorsági felügyelők« foglalták el, kiket a vagyonosabb polgárok közül neveztek ki, számítva arra, hogy maguknak is lévén mit félteniük, gondosabban fognak hivatalukban eljárni, ami abból állott, hogy minden házat időnként tűzbiztonsági szempontból felül kellett vizsgálniuk.3) Ugyanekkor azonban a tűzoltószertár egy négykerekű nyomós fecskendőből állott, amit nagynehezen kicipeltek, ha félreverték a haragokat s ha későbben megérkeztek a rozoga lajtok és volt már víz is, akkor meg boldog-boldogtalan dirigálta az oltási munkálatokat, miközben az ekkor még igen nagy részben szalmatetős házak, tucatjával estek a tűz áldozatául. Mindezek rendezése végett a városi tanács 1867-ben megbízta a rendőrkapitányságot, hogy alakítson tűzoltóegyletet. Egyszersmind az utcák részére kiosztott és idők folytán elveszelődött tűzoltási rekvizitumok pótlására wízeskosarakah és szerszámokat osztottak ki, ezúttal már azoknak számadási felelőssége mellett, akiknek ezeket gondjaikra bízták.4) 1869-ben a Torna Egylet is bekapcsolódott a tűzoltóegylet alakításának terveibe5) és azokat valóra is váltotta. 1871 október 29-én megalakult az Önkéntes Tűzoltó Egylet és már szertárhelyisége is van egy, a város tulajdonát képező raktárépületbe,i.6) 51 pártoló- és 81 működőtaggal kezdte meg a Tűzoltó Egylet működését Walbach Mór elnök, a Torna Egylet elnökének vezetésével. Főparancsnok volt Hencz Antal építőmester, alparancsnok Stelzel Frigyes, mászóosztály-parancsnok Altmann Mihály, I. és II. szívóosztályparancsnok Wolheim Félix és Kv.rU János, szertárnok Lublitz Zsigmond, segédtiszt Knausz Boldizsár. A tűzoltótestület tehát megvolt, lelkesedésben sem volt hiány, csak pénz és szakszerű kiképzés hiányzott. Az utóbbit Stirling János pécsi tűzoltóparancsnok végezte, miért is a testület tiszteletbeli tagjává választotta és ezüst serleggel ajándékozta meg. A kezdetleges őrtanya a Báthory-utcában volt. Walbach Mór itt töltötte minden idejét. Odaadó példája lelkesedést öntött a tisztikarba és a város közönségébe is, amely szívesen sietett a tűzoltóintézmény támogatására és kifejlesztésére. Az egylet anyagi fellendítésére ünnepélyeket rendeztek, majd 1874-től a város évi 1000 forint szubvenciót szavazott meg a tűzoltóság részére. Amint az anyagiak meg- 1840. 1001. jkv. 2) 1842. 350. jkv. 3) 1854. 1694. jkv. 4) 1867. 98/248. tanácsi jkv. 5) 1869. aug. 10. 63. kgy. jkv. «) 1871. közösügyi 390. jkv. — 190 — Tűzoltó - őrtany a engedték, lassan bővült a tűzoltószertár. Fecskendőket szereztek be és ellátták a működő tagokat egyéni felszereléssel. A kiképzés, gyakorlatozás, szigorú szolgálati szabályzat alapján történt. Minden este 9 órától hajnali 4 óráig örséget tartottak. Ha szeles, viharos idő volt, akkor még egy külön tűzoltójárőr cirkálta körül a várost. Ezzel pótolták a tűzjelző berendezések teljes hiányát. Segélypénztáruk is volt a tűzoltóknak, heti befizetéses alapon, adományokkal is támogatva, amiből a hivatásuk közben megsérült tűzoltók, munkaképtelenségük idejére segélyt kaptak. Amikor az országos segélypénztárat megszervezték, ezt a tűzoltósegélyalapot leszállították 3000 koronára, a többit pedig a felszerelési alaphoz csatolták.1) 1877-ben már csak 65 működő tagja van a Tűzoltó Egyletnek, de sohasem telt bele több 10—15 percnél: 40—50 közülük mindig ott volt, akárhol szállt le gyakori látogatásai során a vöröskakas. Lelkes, bátor, önzetlen emberek voltak ezek, kiknek nagyon sokat köszönhettek ezeknek az időknek az emberei. Ezért szavazta meg 1878-ban a képviselőtestület, hogy a tűzoltók gyermekei az iskolákban tandíjat nem fizetnek. Az egyletnek 6500 forint értékű felszerelése volt és évi 1600—1800 forintos költségvetése. 1878-ban Walbach Mór lemondott az Önkéntes Tűzoltó Testület elnökségéről. Vele együtt léptek ki a testület legszámottevőbb tagjai, úgy hogy az egész nagykanizsai intézményt a teljes feloszlás veszedelme fenyegette. Oroszváry Gyula, fiatal ügyvéd állott az utolsó pillanatban a testület élére s így sikerült azt flencz Antal főparancsnokkal együtt újra működésbe állítani. Egyenetlenség a tisztikarban, fegyelmetlenség a működő tagok között, minden évben visszatérő elnökválság bonyodalmai jellemezték ezeket az esztendőket. A helyzeten Oroszváry sem tudott segíteni, úgy hogy már lemondani készült, amikor 1879-ben az évi közgyűlésen Knortzer György, fiatal takarékpénztári tisztviselőt a testület titkárává és segédtisztjévé választotta. Ezzel a választással új éra kezdődött a nagykanizsai tűzoltóság életében. Eddig, titkár hiányában, az elnök intézte —ha éppen volt reá ideje — az írásbeli teendőket. Knortzer Györgynek titkári minőségében első dolga volt egy iroda berendezése és az irattár rendbehozatala. Mint segédtiszt pedig, benyúlt a csapat dolgaiba is és Hencz Antal fő- és Saller Lajos alparancsnok (mindkettő építőmester) segítségével a nagykanizsai tűzoltóéletet újra nekilendítette. Még tűzoltózenekar szervezésére is jutott az agilitásból és Nagykanizsa város társadalmának az ecélra indított gyűjtésben megnyilvánult áldozatkészségéből. A zenekar karmestere Knobloch Frigyes volt, egészen 1903-ban bekövetkezett haláláig, amikor Az ÖTT jubileumi jelentése 1921. — 191 Tűzoltótestület utódjául Dinuj Józsefet szerződtették. A zenekar a világháború áldozata lett. A vármegyei tűzoltóságok együttműködése évenként tartott gyűlésekben nyilvánult meg. Az 1883. évi tűzoltógyűlést pl. Keszthelyen tartották. Ezen a napon történt meg, hogy Kiskanizsán tűz ütött ki és a tűzoltók távol lévén, kicsinyben múlt, hogy egész Kiskanizsa le nem égett. A Zalavármegyei Tűzoltó Szövetség székhelye egy időre Nagykanizsa lett, elnöke volt Zalaegerszeg polgármestere. Ettől kezdve az évii özgyűlésekre az egész vármegye tűzoltósága Nagykanizsára vonult fel. A Tűzoltó Egylet a város egész közönségének támogatását élvezte. A jótékonysági akciók, előadások egész sorát rendezték a tűzoltók és még többször a tűz-károsultak javára. Huszonöt vidéki tűzoltótestület jött el Nagykanizsára 1882 nyarán, augusztus 15-én, amikor az itteni Önkéntes Tűzoltó Testület zászlaját avatta fel. Clement Lipót palini nagybérlő neje volt a zászlóanya. Oroszváry Géza még ebben az esztendőben lemondott elnöki tisztéről. Helyét Lengyel Lajos városi főjegyző foglalta el. Az 1885-ben lemondott Hencz Antiit pedig Sallér Lajos követte a főparancsnoki tisztségben, míg alparancsnokul ugyanekkor Kardos Sándort választották meg. 1891-ben elhatározta a város, hogy a Szentgyörgy vári-téren, a kórház előtt álló, volt katonai liszt-raktárat átalakítják tűzoltó-laktanyának, melléje 3 pár lóra istállót és őrtornyot építenek, 7000 forint költséggel s ezáltal lehetővé teszik az állandó ügyeleti szolgálatot a Tűzoltó Testület működő tagjai részére. Az építkezést 1892 őszén Sallér Lajos építőmester, a tűzoltóságnak 22 esztendőn át, 1893-ig volt főparancsnoka, meg is kezdte. Ugyanez a városi közgyűlés 1400 forintot szavazott meg a kiskanizsai tűzoltó-szertár felszerelésére. 1892-től fogva a város nem adta bérbe vállalkozóknak az utcák öntözését és tisztántartását, hanem próbaképen az Önkéntes Tűzoltó Testület kezelésére bízta azt. Ezzel a tűzoltóság elérte, hogy 3 pár lovat állítottak be istállójába, amelyek ellátták a köztisztasági szolgálatot, egyben azonban mindig kéznél voltak kivonulások esetére.1) Igv fejlődött lassan a nagykanizsai tűzbiztonsági berendezkedés, amely azonban még mindig elmaradott volt a többi vidéki városok tűzoltóságától. A korszerűbb, alaposabb kiképzés szükségességét látta be a Testület akkor, amidőn 1891-ben Knortzer György titkárt alparancs-nokká választotta és szabad kezet adott neki terveinek keresztülvitelére. A teljhatalmú alparancsnok-nak első dolga volt a tisztikar választási rendszerének megreformálása. Eddig barátsági alapon történtek a választások, ezután kvalifikációhoz kötötték azt. Knortzer, 1891. aug. 22. és 1892. szept. 6. városi kgy. jkv. — 192 — Gyári tűzoltók aki akkor már a Zalavármegyei Tűzoltó Szövetség választmányában Nagykanizsát képviselte, a Szövetségtől megbízást kapott egy »Tűzoltóvizsga-rendszer és tankönyv« megírására, amit a Szövetség 1892-ben elfogadott és az egész vármegye tűzoltóságai részére kötelezővé tett. Ettőlfogva Nagykanizsán csak az lehetett tűzoltótiszt, aki ennek a tankönyvnek alapján, amely úttörő munka volt a magyar szakirodalomban, — vizsgát tett. 1893-ban Knortzer Györgyöt a nagykanizsai Önkéntes Tűzoltó Testület főparancsnokává választotta. Ugyanekkor Lengyel Lajos főjegyzőt választották meg elnökké, Sallér Lajost pedig életfogytig tiszteletbeli főparancsnokká. Poredus Antal volt a mászó-osztály és Fleischhacker Ignác a szivattyú-osztály parancsnoka. A Testület vagyona 13.000 forintot képviselt a szertári berendezéssel együtt. A pártoló tagok száma 105, a működőké 112 volt. 1893-ban 9 tűzesetben 21 ház, 17 istálló, 23 pajta, 20 melléképület égett le, 15.200 forint értékben. 1893 tavaszán (miután egy vasárnap délután kigyulladt pajtától a Honvéd-utca, Attila-utca, Petőfi-utca egyszerre állott lángokban és a tűzoltóság minden embere is kevés volt a mentési munkálatokhoz), a katonaság a Tűzoltó Testület megkeresésére elrendelte, hogy minden századból két altisztet, két őrvezetőt és tíz közlegényt ki kell képezni tűzoltói szolgálatra. Az ifjú főparancsnok lelkesedéssel és nagy ügyszeretettel látott neki a városi tűzbiztonság megszervezésének, aminek első esztendei eredménye volt, hogy a katonaságot (mindkét ezred egy részét) a föntebbi értelemben személyesen kiképezte, egyben kieszközölte, hogy a város mindkét kaszárnya részére egy-egy fecskendőt szerzett be. A következő évben, egy 1894 februárjában rendezett nagyszabású koncert jövedelméből, megalakította a mentő-osztályt, a tűzoltó-szer-tárat pedig vidéki viszonylatban a legjobban felszereltek egyikévé fejlesztette. k mentőosztály első vezetője Radó B. Béla, biztosítóintézeti titkár volt. 1896-ban 32 tagja van a mentőosztálynak, főparancsnoka dr. Ollop Mór, alparancsnoka Brandliofer Antal. 1906-ban sikerült kiharcolni, hogy a város ideiglenes alkalmazottadként tíz hivatásos tűzoltót alkalmaztak. Ugy ezek, valamint az önkéntesek kiképzése, a leggondosabban történt. Knortzer György főparancsnokot szakértelme, buzgósága és a tűzoltói kérdésekben immár országos tekintélye 1898-ban a Zalavármegyei Tűzoltó Szövetseg elnöki székébe juttatta, egyúttal a Szövetség székhelyét is Nagykanizsára helyezték át. Az Önkéntes Tűzoltó Testület elnöki székében 1910-ben Vécsey Zsigmond polgármester lett Lengyel Lajos főjegyző (1882—1910) utóda, majd Vécsey halálával, 1913-tól 1918-icr, Deák Péter rendőrfőkapitány. Az alelnöki tisztséget hosszú éveken keresztül Grünhut Henrik töltötte be. A világháború szétszórta a frontokra az Önkéntes Tűzoltó Testület tagjait, sőt a hivatásosak közül is csak mutatóban maradt meg egy-két kiérdemesült tűzoltó. A Testület ilyenformán csak papíron létezett, de érdemleges működést nem tudott kifejteni, úgy hogy a főparancsnok közbenjárására és a város többszöri kérésére 1916 tavaszán katonákat vezényeltek ki a honvédelmi miniszter engedélyével a tűzbiztonsági szolgálat ellátására. — 193 — 13 Knortzer György A háború után az Önkéntes Tűzoltó Testület újra munkába állott. Négy luki halottja volt a nagykanizsai tűzoltóságnak : Rátkai Lajos, Vadász József, Pető István és Kesztheh Sándor. Az őrtanya tanácstermében kis emlékszobor hirdeti az élő bajtársak kegyeletét a nagy világégésben életükkel adózott tűzoltók iránt. 1919 januárjában 99 működő és 100 pártoló tag van ismét a szervezetben. A működő tagok : 71 iparos, 15 íöldmíves, 6 hivatalnok, 2 tanító, 1 gyáros, 1 orvos, 1 ügyvéd, 1 kereskedő, 1 építőmester. 1920-ban a város magára vállalta a tűzoltó-szerek és eszközök beszerzésének, pótlásának és karbantartásának költségeit. 192l-ben fennállásának ötvenéves évfordulóját ünnepelte a nagykanizsai tűzoltóság. Ez alatt a fél évszázad alatt 396 tűzesetben vonultak ki. Az ötven esztendő alatt 14 bajtárs dőlt ki az élők sorából. Tűzoltásoknál és gyakorlatoknál kisebb sérüléseken kívül komoly baleset soha egy tűzoltót *em ért. A jubileum esztendejében Knortzer főparancsnoknak Székely Nándor városi mérnök, alparancsnok és Fenyvesi Sándor hivatásos segédtiszt voltak a jobbkezei, míg a mentőosztálynak dr. Ollop Mór a parancsnoka és dr. Szigethy Károly az orvosa. 1922 januárjával az eddig ideiglenes hivatásos tűzoltók a város végleges státusába mentek át. 1925-ben 50 önkéntes és 15 hivatásos tűzoltó őrködött Nagykanizsa tűzbiztonsága felett. Ebben az esztendőben az Önkéntes Tűzoltó Testület dr. Sabján Gyula polgármesterre ruházta az elnöki tisztséget, aki hamarosan az őrtanya és szertár kibővítésével honorálta a beléje helyezett bizalmat. Knortzer György, aki úgyszólván megteremtője a nagykanizsai tűzoltóintézménynek s aki ezt országosan ismert szaktudásával és agilitásával az anyagi lehetőségek ezer gátján keresztül is állandóan fejlesztette, — 1927-ben, korára való hivatkozással lemondott a főparancsnokságról. A tűzoltóság mai szervezetében 14 hivatásos tűzoltóból és az Önkéntes Tűzoltó Testület 36 működő és 200 pártoló tagjából áll. A gyári tűzoltóságok, amiket még Knortzer főparancsnok szervezett, ugyancsak elismerésreméltó buzgósággal kapcsolódnak bele a város tűzbiztonságának megakadályozásába. A Pátria-pótkávégyárnak 13, a Sörgyárnak 7, a Weiser-gépgyárnak 6 főből álló gyári tűzoltósága van, a többi gyárak tűzoltócsapatai most vannak szervezés alatt. Az Önkéntes Tűzoltó Testület tisztikara a következő : Elnök : Knortzer György kormánytanácsos, a Zalamegyei Gazdasági Takarékpénztár vezérigazgatója, a Zalavármegyei Tűzoltó Szövetség tiszteletbeli elnöke. Titkár : Ország József, terménykereskedő. Pénztárnok : Poredus Antal, iparostanonciskolai igazgató. Orvos : dr. Szigethy Károly. A tűzoltóság főparancsnoka : dr. Prack István városi közigazgatási tanácsos, aki teljes szakképzettséggel vette át 1927-ben, a nap-nap után egymást érő téli bolti tüzek esztendejében, a felelősségteljes tisztséget. Az alparancsnok : Siép-udvary László kiskanizsai tanító, szakaszparancsnok : ifj. Knortzer György banktisztviselő. Mentők — 194 A mentőosztály négy főből, egy parancsnokból ós egy orvosból áll. Parancsnoka, Fischer János banktisztviselő 1928-ban, 6 esztendei érdemes és odaadó szolgálat után, lemondott s most a mentőosztálynak nincs is külön parancsnoka. A mentőorvos súlyos tisztségét dr. Szabó István kiskanizsiai városi tisztiorvos látja el. A tűzoltóság meteorológiai megfigyelő szolgálatot is végez. A meteorológiai állomást 1908 júniusában létesítették Nagykanizsán. Sokáig ihászi Horváth István, a szenvedélyes feltaláló és spiritiszta liirében állott anyakönyvvezető vezette. Nagykanizsa tűzoltóságának létszáma, elhelyezése és felszereltsége még távolról sem hiánytalan. A tűzoltófelszerelés: egy 22 lóerős motorfecskendő, egy kocsifecskendő, 2 mozdonyfecskendő, egy forgatható tolólétra, egy Magirus-tolólétra, egy támruda? létra, egy szerkocsi, 4 lajt, stb. A mentöfelszerelés: egy mentőantó, egy nehéz és egy könnyű sebesültszállító kocsi, egy ragályosbetegszállító kocsi. A mentőosztály orvosi felszerelése hiánytalan. A rendelkezésre álló fogatos erő a város tulajdonát képező 10 pár ló, ezek közül 4 pár a tűzoltólaktanyával kapcsolatos istállóban nyert elhelyezést. Kiskanizsán külön tűzoltóőrszobán 8 önkéntes tűzoltó őrködik a tűzbiztonság felett. Ezek felváltva tartanak esténként 8 órától éjfélig figyelő-szolgálatot. Egy mozdonyfecskendőjük, egy szerkocsijuk és egy lajtjuk van kisebb tüzek önálló leküzdésére. M. KIR. FOLYAMMÉRNÖKSÉG Amikor a kormány 1909-ben szaporítani készült a kultúrmérnöki hivatalok számát, Nagykanizsa feliratban kérte a Zala-, Somogymegyékből tervezett külön kerület székhelyét, azonban sikertelenül, mert a székhely továbbra is Szombathelyen maradt. 1911-ben a Murára és mellékvizeire való tekintettel az eszéki folyammérnökség egy részének Nagykanizsára helyezéséről folytak tárgyalások. A folyammérnökséget Nagykanizsa meg is kapta s az 1912 május 1-én, Fitz Gyida osztálytanácsos vezetésével, 4 mérnökkel (közülük már csak Bloch László műszaki tanácsos működik a kanizsai folyammérnökségen) megkezdte működését. A hivatal működési területe kiterjedt a Mura mindkét partjára az országhatártól a torkolatig és a Dráva partjaira az országhatártól a Somogy-Baranya határig, tehát Zala, Vas, Somogy, Varasd, Belovár-Körös és Verőce vármegyékre. A világháború után a trianoni diktátum ezt a területet is alaposan megszabdalta s vele a hivatal létszáma is megcsappant. A hivatal vezetője Scodnik Bezső miniszteri osztálytanácsos. ERDŐH1VATAL Zala vármegye területén az 1878. évi erdőtörvény életbelépte óta 6 állami erdőhivatal működik. A nagykanizsai m. kir. erdőhivatal kerületébe tartozik az egész nagykanizsai járás, pacsai, letenyei, keszthelyi járások egy része és Somogy vármegye területéből Belezna község erdeje. A járási erdőgondnokság székhelye — 195 — 13- Nagykanizsa, a fűzvölgyi, becsehelyi, keszthelyi és zalaszentjakabi védkerületek-kel, melyek Zala vármegye 37.000 kat. holdra rúgó összes erdeiből 7373 holdat képviselnek. A hivatalt egy évtizednél tovább vezette Hóhoss János m. kir. erdő-tanácsos, akit 1928 őszén helyeztek át a kaposvári erdőigazgatósághoz. SÓHIVATAL Sóhivatala a múlt század 40-es évei óta van Nagykanizsának, amikor is a mai ú. n. régi posta épületben nyert ez is elhelyezést, a sópajták pedig előtte, az Erzsébet-téren terpeszkedtek. Amikor a kincstár bérbeadta a sójövedéket, a sóhivatal helyett egyideig sóügynökség működött. A m. kir. központi sóüzletigazgatóság 1870-ben a vasúthoz közel fekvő ingyen telket kért a várostól, hogy azon sórak-tárakat építhessen. A város ekkor azzal tért ki, hogy ott van a kincstárnak egy telke a főtéren, építtessen azon. Az állam ennek ellenére sem tett le tervéről, hanem a vasúti teherpályaudvar közvetlen szomszédságában bérházban helyezte el a sóhivatalt. Két vármegye, Zala és Somogy fő elosztó szerve a nagykanizsai m. kir. sójövedéki hivatal. Máig is bérben bírt helyiségei 52 vagon só befogadására alkalmasak. Itt tárolják a két vármegye részére szükséges sómennyiséget. A havi forgalom átlag 20 vagon. A hivatal vezetője Bussorán Lajos sótárnok. MÉRTÉKHITELESÍTŐ HIVATAL Nagykanizsa már 1872-ben szeretett volna »mérleghivatalt« felállítani s folyamodott azért 1874-ben is, amikor az új mértékrendszerre való áttérés tette aktuálissá az instanciát. A mértékek hitelesítése tulaj donképen ekkor is Nagykanizsán történt, de a hivatalt a vármegye húzódozott itt megtelepíteni. Pedig már 1874-ben is 141 forint tiszta bevétele volt a városnak a mértékhitelesítésből, a kezelő járandósága a díjak 20%-a volt. 1875-ben, az új mértékekre való áttéréskor, a város két külön díjazott tanítóval előadásokat tartatott felnőttek részére, hogy az új mértékegységek mielőbb átmenjenek a köztudatba. A mértékhitelesítőhivatalt 1908-ban mégis sikerült megszerezni, személyzete egy mértékhitelesítő főellenőr és egy ellenőr. A Kazinczy-utcai majorral szemközt, a régi uradalmi kis-sörház mellett épült ódon raktárépületben működik a törvényhatósági hordójelzőhivatallal együtt. A GYORSKOCSITÓL A REPÜLŐTÉRIG a) Vasút Már a római impérium idején fontos közlekedési vonal gócpontja volt a mai Nagykanizsa helyén akkor feküdt római katonai »stáció«, a »Salom« (Zala) folyó völgyében, 5 km széles és 42 km hosszú mocsaras terület közepén. A katonai erőd legfontosabb útvonala a híres római út volt, amely Rómát kötötte össze Aquincummal. — 196 — Később, geográfiai helyzeténél fogva, önként adódó felesleg-elosztó helye lett messze vidékek termelésének és kereskedelmének. Dunántúl, sőt Horvátország mezőgazdasági produktumai Nagykanizsán keresztül vándoroltak ipari termékekért, fáért, vasért, fűszerért Stejerba, Karinthiába, Trieszt kikötőjébe. Zala, Somogy, Tolna, Baranya végtelen szekérsorai lepték el Kanizsa utcáit a híres kanizsai vásárokon. Száz és száz muraközi fuvarosnak adott egész életére kenyeret a kanizsai árúforgalom. A kereskedelmi élet fejlődésével a személyforgalom gyorsabbá tételére irányuló törekvések egyre nagyobb, teret hódítottak. Nagykanizsán 1847-ben Tripammer Károly vaskereskedő benyújtott a városhoz egy »kötelezést, mely szerént Keszthely és Kanisa közt gyorsutazási Intézet létre állítását magára vállalyan. Az »intézet«-nek Lőwinger Izrael volt az elnöke és betéti társaságszerű alakulás volt. A városi tanács az engedélyt megadta1), de a vállalkozás fiaskóval végződött s 1850-ben a Kanisai Gyors Kotsi Társaság már perben volt Tripammer Károllyal, akitől a lovak és a kocsi vásárlására adott 470 forintot követelte vissza. A városi bíróság a követelést meg is ítélte és a váltókkal tele Tripammert végrehajtották, úgyannyira, hogy a jóakaratú vállalkozásért teljes anyagi romlásával fizetett.2) • Csány László, 1849 közlekedésügyi minisztere, gróf Széchenyi István korábbi elgondolását szerette volna megvalósítani. A Balatont és a Murát Nagykanizsán keresztül, hajózható csatornával szándékozott összekötni, hogy így új utat kapjon a tengerre. Csány vértanúhalálával ezeket a terveket is eltemették.. A kanizsaiak hamar elfeledték a gyorskocsit is, meg a tengeri csatornát is, mert 1850 januárjában a »Soprony Németh Újhelyi vasúitársaság meghatalmazott vállasztmánya« írásban kérdezte meg a várost, hogy hajlandó-e a Nagykanizsa— Szombathely—Sopron—Bécs-i vonal és állomásépület megépítéséhez szükséges telkeket ingyen felajánlani. A város örömében felajánlott mindent, még amit nem kértek is. Adott 60 hold telket az épületnek, vágányoknak, magára vállalta a kisajátítási költségeket, erdeiből épületfát, mindezek tetejébe pedig német nyelven (!) kérvényt íit a minisztériumba, nehogy más város elüsse Nagykanizsát első vasútvonalától.3) Ennek ellenére is addig húzódtak a tárgyalások, míg 1854 decemberében egy másik, Nagykanizsa—Pragerhof-i vonal építésének ügyében tartottak értekezletet a városházán.4) Most már két vonalért harcolt egyszerre a város. Mindkét harc sikeres volt, mert 1861-ben a csász. kir. szabadalmazott Déli Vaspálya Társaság átadta a forgalomnak a Nagykanizsa—pragerhofi, rövidesen a Nagykanizsa—budapesti és Nagykanizsa—soproni, majd 1865-ben a Nagykanizsa—barcsi vonalakat. Négy esztendő alatt tehát Nagykanizsa gazdasági élete felett óriásit fordult a világ. Nem kellett többé a 4—5 hétig poroszkáló, jellegzetes hosszú-szekéren rázatni a portékát : kicserélte azt a gőzvasút egy-két nap alatt a kereskedelmi vonzás-terület egyik sarkából a másikba is aká/. A vidék gazdái ettőlfogva még tömegesebben keresték fel Nagykanizsát, hogy árúikat továbbítani tudják s a helyi kereskedelem virágkora kezdődött, annál is inkább, mert az országban nagyon ritka lévén még a vasúti hálózat, Nagykanizsának nem voltak konkurrens vasúti x) 1847. 674. városi közgy. jkv. 2) 18-50. 224. jkv. 3) 18-50. 22. és 204. jkv. 4) 1854. 1541. jkv. — 197 — gócpontjai. Különösen a barcsi vonal terelte ide Horvátország forgalmát. A régi nagykanizsai házak udvarain épült hatalmas raktárak hovatovább nem voltak elegendők az átmenő árúforgalom lebonyolítására. Uj üzletág fejlődött ki, a vasúti fuvarozás. Tripammer Károly és Stánitz Róbert nagyvállalkozók fuvarozták vasútról be, vasútra ki a kereskedők vagontételekben érkező árúit, míg a Délivasúttal óvadékos szerződésben álló Ofenbeck Mihály a gyorsárú-fuvarozás privilégiumát élvezte hosszú évtizedeken keresztül. A vasúthozta fellendülés hat irányból futó gazdasági vérkeringés közepévé tette Nagykanizsát. A helyi kereskedelem hitelszükséglete bankok alapítását váltotta ki. Lokális jelentőségén kívül országos fontosságú is volt a nagykanizsai forgalmi góc kiépülése. A világkereskedelembe való bekapcsolódáshoz nyíltak meg a magyar közgazdasági élet útjai Nagykanizsán keresztül Tneszt felé.1) Az osztrák közlekedé-i politika, amely a Déli Vaspálya Társaságot is létrehozta, igyekezett is Ausztria javára kamatoztatni a forgalomba bekapcsolt magyar vidékek gazdasági értékeit. A Délivasút magyar vonalai tulajdonképen mind úgy épültek, hogy az osztrák vonalakat és Ausztria kikötőjét, Triesztet lássák el forgalommal. Csak amikor a- magyar alkotmányos éra újraéledt, akkor létesített a Délivasút magyar igazgatóságot Budapesten, magyar személyzettel látta, el a magyar vonalakat és politikájában is a magyar közgazdasági érdekeket tartotta szem előtt. Sajnos, azonban mindebből Nagykanizsának már nem sok haszna volt, mert újabb vonalakat nem sikerüli kapnia, a MÁV pedig vonalhálózatának kiépítésével új gócpontokat teremtett Nagykanizsa körül, melyek a város régi forgalmának igen jelentékeny részét Szombathely, Csáktornya, Barcs felé terelték. Amíg tehát Nagykanizsa egyik felől a Déli-vasútnak köszönheti fényes kereskedelmi múltjának hatalmas fellendülését, addig a helyiérdekű vonalak és a MÁV vonalainak kiépülésével fejlődésében lassúdás állott be, sőt később teljesen meg is akadt. 1870-ben a város a vasút kezelésébe adta kövezetvámszedési jogát, aminek ellenében hozzájárult, hogy a vasút megépítse a Kazinczy-utcából a Csengery-útra vezető aluljárót, a »tuneh-1. 1890-ben naponta 30 személy- és 4 gyorsvonat forgalmát bonyolította le a nagykanizsai állomás, amelyet 1901-ben bővítettek ki a fűtőházzal, 1908-ban pedig a kicsiny állomásépület helyébe épült hatalmas indóházat adták át a forgalomnak. A nagykanizsai állomásfőnöki tisztséget 26 esztendőn keresztül viselte Markó Antal, akinek 1899-ben történt nyugdíjaztatása után, 1908 októberéig Piititz Gyula lett az utóda. Az alfőnök, Jakoby Fülöp a városi képviselőtestületnek is tagja volt, akit 1897-ben helyeztek el Zágrábba. A nagykanizsai állomás-személyzet köréből került ki a vasúti technika egy '')_ A Nagykanizsai Bankegyesület alapításában a Triester Bank Verein és több trieszti cég is résztvett. Állomásépület bejárata — 198 találmánya, a Schilhan-váltó, amit több más vasútüzemi találmányával együtt Schilhan János nagykanizsai délivasúti mérnök szerkesztett és vasúti szerencsétlenségek meggátlásában eredményesen alkalmazták, úgyannyira, hogy 1905-ben, miután egy 86 tagú, európai vasútak szakembereiből álló bizottság előtt sikerrel kiállta a próbát, a kontinens legtöbb kultúrállamában szabadalmazták, 1906-ban pedig elrendelték a Déli vasút összes vonalain való alkalmazását. A XX. század első esztendeiben, amikor Magyarország, de különösen a Dunántúl vasútpolitikájában örvendetes élénkség következett, Nagykanizsán is megindultak a tervezgetések és mozgalmak vicinális vonalak létesítése érdekében. Nagykanizsa körül négy új vonal épült ebben az időben, Nagykanizsa pedig egy alsólendvai és egy kaposvári vonalért lépett sorompóba. Győrffy János és Kreisler József ügyvédek 1905-ben Nagykanizsa—Keszthely-i vonalra kaptak előmunkálati engedélyt. A Nagykanizsa—Letenye—Alsólendva-i vasút előmunkálatait Pallos Ignác budapesti építő, majd keskeny nyomtávú vasútra dr. Weszely Tibor budapesti ügyvéd és ki tudja még, kik nem végezték. 1907-ben Nagykanizsa 200.000 Letenye 100.000 koronát szavazott meg hozzájárulásként a balatoni vasútnak Keszthely—Nagykanizsa—Csurgó meghosszabbításához, amiből Nagykanizsáról egy kiágazás vezetett volna Letenyére. Az érdekelt városok tekintélyes hozzájárulása is biztosítva volt (összesen 1,000.000 korona), de hiába ment monstre-deputáció Budapestre, az ügy csendes rezignációval elaludt. Mikor a gazdasági kapcsolatok szélesbedésével túlterhelt Budapest—Fiume-i vonalat Kossuth Ferenc duplavágányosítani, vagy Nagykanizsa—Zágrábon át új vonallal bővíteni akarta, akkor is hatalmas megmozdulásban fogott össze egész Nagykanizsa társadalma, de a hivatalos város megfelelő támogatásának hiányában az akció sikertelen maradt. A letenyei vasútépítés ügye 1908 őszén odáig jutott, hogy 1200 munkással októberre már kitűzték a munka megkezdését, ugyanekkor Fábián Lajos budapesti, vállalkozó engedélyt kapott a Keszthely—Nagykanizsa—zákányi vicinális előmunkálataira, amihez akkor Nagykanizsa kilométerenként 2000, legfeljebb 100.000 korona hozzájárulást szavazott meg. Az építkezéseket azonban Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter, majd 1911 decemberében utóda, Beöthy László is elutasították, mert a tervezők nem tudták biztosítani, hogy az építkezéseket és üzemvezetést is a maguk költségén végzik, a MÁV viszont nem találta elég jövedelmezőnek a vonalakat ahhoz, hogy kezelésébe vegye azokat. Hiába voltak a következő évek deputációi, folyamodásai, hiába emelte fel 1912-ben a város Stein Miklós mérnök és dr. Weszely Tamás ügyvéd, budapesti vállalkozók kérésére a lendvai vasúthoz 130.000 koronára a hozzájárulást, a miniszteri engedélyt csak 1914 júliusának első napjaiban, 8 esztendei vajúdás után sike. ült megkapnia. Államsegélyt Ígértek ekkor és a MÁV is kijelentette, hogy hajlandó a vonalat kezelésébe venni. Amikor azonban az engedélyt Nagykanizsának kikézbesítették, akkor már a Kanizsa—alsólendvai vasút ügyénél sokkal hatalmasabb problémák puskaporos tornya robbant fel Serajevoban és lángba borította az egész világo'', elsöpörve minden tervet és Ígéretet. Alsólendva azóta már idegen urat szolgál, de Nagykanizsának állandó törekvése maradt, a Nagykanizsa—letenyei vasút, mellyel legégetőbb problémáját, az elsza- — 199 — kított Muraközzel elveszített gazdasági felvevő-területének kis hányadát tudná visszaszerezni. A tárgyalások állandóan folynak és Nagykanizsa semmi elbírható áldozattól sem riad vis»za, ha akár a Nagykanizsa—Letenye—lentii, akár a Nagykanizsa—zalaapátii, akár pedig a Nagykanizsa—csurgói vicinálisok tervét viheti közelebb a megvalósuláshoz. Ez a három vonal ma létkérdés a gazdasági hinterlandjától elvágott Nagykanizsának, de kulturális és anyagi fejlődés kérdése az útvonalak községeinek is. Egész Zalavá''-megye közlekedési anomaliái sem szűnhetnek meg mindaddig, amíg a megyének Nagykanizsára gravitáló vidéke is meg nem kapja a megfelelő vicinális-hálózatot. A nagykanizsai vasútállomáson át lebonyolódó exportforgalom jellemzésére álljon itt az 1924. évi hivatalos statisztika a Murakeresztúron átfutó állat- é.3 állati termék-ki vitelről, amely szeiint a háború utáni esztendőkben igen erősen lecsökkent exportforgalomban a következő tételek hagyták el vasúton Magyaroiszágot : Kivitel: .. .. 10.465 kg .. .. 32.105 » .. .. 9.988 » .. .. 23.457 » .. .. 616.332 * .. .. 105.868 » .. .. 102.455 » .. . . 99.002 » Az élőállatokat főleg Olaszország, a takarmányneműeket Ausztria piacára szállították. Behozatal: olasz versenyló..................... 5 darab jugoszláv lo ...................... 46 » tenyészmén Franciaországból............. 9 hidegvérű ló ..... . .. 1.288 darab lószól'' . . . félvérű ló ....... . .. 203 » marhaszőr szarvasmarha..... szaruliszt juh........... . .. 200 » toll .. .. baromfi........ . .. 7.800 » gyapjú • száraz marhabőr .. . k''-/ rongy . .. » juhbőr ..... . .. 38.400 » szalma .. » vadbőr ..... . .. 38.936 » széna . .. » amerikai disznózsír......................................718.031 kg fagyasztott marhahús Argentínából ................179.985 » » » Ausztráliából ................383.199 » olvasztott faggyú Amerikából, Indiából, Ausztráliából ..................................................731.827 » sózott és száraz marhabőr Olaszországból, Hollandiából, Indiából, Amerikából és Ausztráliából 778.000 » marhafaggyú Délamerikából és Ausztráliából . .. 563.184 .>-. állati termékek (bél, csontzsír, bőrök, szőr, csont stb.) kisebb tételekben. A behozatal legnagyobb volt Olaszországból, azután sorban : Jugoszláviából, Indiából, Egyesült Államokból, Albániából, Délamerikából, Hollandiából, angol gyarmatokról, Angliából, Ausztráliából és Franciaországból. A nagykanizsai állomáson keresztül lebonyolódó külföldi személyforgalom a legnagyobb a nyári hónapokban. 200 — Kilépő-utas Belépő-utas 1926. 1927. 1926. 1927, J anuár ...... 724 654 312 218 Eebruár ..... 978 1132 447 241 Március ..... 1261 1721 501 292 Április ...... 1103 2680 540 359 Május ...... 909 1725 526 349 Június ...... 1341 1970 617 340 Július ...... 4149 5075 570 489 Augusztus .. 2985 3359 564 515 Szeptember . .. 855 1639 484 420 Október ..... 1392 851 343 359 November .. 674 620 393 261 December .. 452 566 246 240 Összesen : 16.823 21.992 4080 5543 A nagykanizsai vasútállomás állandóan 6—700 embernek ad kenyeret. Az álló más főnöke. Bartal Béla főellenőr, aki Strem Ignác nyugalomba vonulása, 1924 óta működik ebben a minőségében, Nagykanizsán 1922 óta teljesít szolgálatot. A forgalmi kirendeltséget 13 évig vezette az 1926-ban nyugdíjba vonult Barcza Ignác, aki rövidesen ezután, 1928-ban, elköltözött az élők sorából. Utóda Polonyi Géza főfelügyelő. A nagykanizsai állomás forgalmáról az alábbi számok nyújtanak képet. Nagy kanizsa állomásról naponta kiindul : Budapest felé Szombathelv felé 4 gyorsvonat 12 személyvonat 12 tehervonat 2 gyorsvonat 6 személyvonat 4 tehervonat Barcs felé Gyékényesre Murakeresztúrra 2 gyorsvonat 4 sínautó 4 személyvonat 2 tehervonat 2 tehervonat 4 tehervonat Az ezeken kívül induló 2 mozdonyjárattal együtt tehát naponta 60 vonat indul ki és ugyanannyi érkezik a nagykanizsai állomáson. A nagykanizsai állomáson van a Duna-Száva-Adria Vasúttársaság legnagyobb fűtőháza. A nagykanizsai fűtőháznak 60 mozdonya van, 3 nyersolajüzemű motoros-kocsija és 3 benzinüzemű sínautóbusza. Mindezek részére két (egyenként 24 mozdony befogadására alkalmas) köralakú fűtőház áll rendelkezésre. A nagykanizsai fűtőház mozdonyai évente 2,300.000 kilométert futnak be, amihez évente 57—58.000 tonna szenet, 45.000 kg. olajat fogyasztanak. A fűtőház vezetése alá tartozik a barcsi fiókfűtőház is, amely a trianoni, békediktátum óta megszűnt határforgalom következtében forgalmi jelentőségét elveszítette s mint önálló fűtőház 1924. végén megszűnt. A nagykanizsai fűtőházhoz fiókműhely is tartozik. A fűtőház főnöke Rubint Károly főfelügyelő, palini földbirtokos. 1902-ben mint mérnök került a nagykanizsai fűtőházhoz és annak 1919 júliusa óta főnöke. Vezetése alatt a vasútasságnak a fűtőházhoz beosztott része intenzív kulturális élet — 201 alapjait vetette meg a maga körében. A fűtőház összes alkalmazottainak száma 300 körül van, ezek közül 7 tisztviselő, 12 segédtiszt, 55 mozdonyvezető, 25 fűtő, 85 ipari munkás, 82 egyéb munkás. A fűtőház személyzete több jóléti egyesületet tart fenn. Az 1905-ben alakult Mozdonyvezetők Otthonának ügyvezető elnöke Kolovics Ferenc főmozdonyvezető. A Fülöp Jenő által 1907-ben alapított Fűtőházi Kézművesek Önsegélyző Egylelc-t hosszabb ideje Nagy Károly vezeti. A Nagykanizsai Vasutas Temetkezési Egyletei 1922-ben Heim György alapította, ma elnöke Rubint Károly fűtőházi főnök, alelnöke 8 :endrey Károly. Az osztály mérnökség élén Petrik Dezső mérnök-felügyelő áll, aki 1910 óta teljesít szolgálatot Nagykanizsán és 1919 óta vezeti az osztálymérnökséget. Városi képviselőtestületi tag, az ev. egyházközség felügyelője, elnöke a Vasutas Dalkörnek, elnöke a MOVE nagykanizsai szervezetének, alelnöke a Zrínyi Torna Egyletnek. Az össz-vasutasság 1925-ben betonépítményű, előadó- és társalgóteremmel kapcsolatos kuglizí''t létesített az állomásépület és a vasúti bérpaloták, az u. n. négy-házak szomszédságában. Az utóbbi években a pályaudvar területén két, szociális szempontból nagyjelentőségű munkás-tanya létesült : a fűtőházi munkásoké és 1927-ben a pályafentartási munkásoké. A távirda-ellenőrség 7 tagú személyzettel Weisz Ödön főellenőr vezetése alatt működik. b) A repülés A vasút mellett a közlekedési technika másik ágának, a repülésnek is van némi mul fc j a Nagy kani zsán. A repülés gyermekkorában Nagykanizsának is megvolt a maga repülőgép-feltalálója. Faludi Ferenc, az itt játszott színtársulat tenoristája, nagy ozenve-déllyel vetette bele magát a repülőgép-fabrikálás mesterségébe. Addig fúrt-faragott, amíg 1906 júliusában a régi gimnázium tornatermében kiállított repülőgépének csudájára já~t az egész város. Faludi gépével a Katona-réten sikeres próbarepülést is végzett, csak épen hogy 1—2 méternél magasabbra nem tudott felemelkedni.1 " 1907 augusztusában 7 méter magasságban 60 métert repült Siófokon, ahol találmányát bemutatta, sőt már utassal is kísérletezett. A gépmadár, aminek a gyakorlótéren egy kezdetleges sátor volt a hangárja, a zivataros nyári hónapokban egyszer teljesen tönkreázott. Ekkor a »Zala«, munkatársainak 30 koronás adományával gyűjtést indított, hogy Faludi új gépet építhessen. A. gyűjtés első napja — nem hiába volt a gvüjtőbizottság elnöke maga a polgármester — 230 korona eredménnyel zárult és egész Kanizsa leste az új gép épülésének minden mozzanatát. 1910 szeptemberében végre elkészült az új repülőgép, de Faludi nem hallatott többet magáról. 1911 szeptemberében Lányi Antal honvédhadnagy, aki Blériot typ. XI. gépével egy hónappal előbb elsőnek repülte át a Balatont, dunántúli bemutató turnéját Nagykanizsán kezdte meg. A gép mása volt annak, mint amivel Blériot ekkor tájt az egész világ szenzációjára, a La Manche-csatornát átrepülte. Lányit balsorsa hozta Nagykanizsára. Sohasem zuhant még, de itt a Katona réten motorpróba. — 202 — közben, pilóta nélkül elszabadult a gépe, lezuhant és darabokra törött. Utána 1913-ban Dobos István fiatal repülőnek sikerült végre, hogy komoly repülést mutasson be a kanizsaiaknak. A világháború kitörését megelőző tavaszon a Magyar Aero Club felszólította Nagykanizsa város vezetőségét, hogy hazafias cselekedetet végezne, ha Nagykanizsán katonai repülőteret létesítene. A város fel is ajánlotta erre a célra a Prátert, de jött a háború és a tárgyalások abbamaradtak. A világháború alatt fellendült repülő-technika új lehetőségei adták meg az impulzust arra, hogy a Magyar Bank és Kereskedelmi Részvénytársaság 1916 júliusában beadvánnyal forduljon a városi tanácshoz egy repülőtér érdekében. A magyar és osztrák tőkéből alakult Aero Lloyd ugyanis a nagyobb városok között személy- és postarepülőjáratokat akart létesíteni. Az egyik főútvonal Budapest— Nagykanizsa—Zágráb—Fiume lett volna. Nagykanizsa város a Katona-rétet ajánlotta fel repülőtérnek. 1922 nyarán megalakult dr. Sabján Gyula polgármester mint elnök és Waligurszky Bela mérnök mint titkár vezetésével a Magyar Aero Szövetség nagykanizsai fiókja. A Trieszt felé irányuló légiforgalom egyik állomásának Nagykanizsán való felállítása forgott ekkor nagyon komoly formában szőnyegen . A tervek azonban, ahogyan jöttek, el is multak é» Nagykanizsa azóta is csak egy-két eltévedt jugoszláv repülőgépet, meg néhány fővárosi vállalat reklám-gépét láthatta keringem utcái felett bár repülőtérnek kiválóan alkalmas práteri rétéit az Isten is repülőállomásnak teremtette. c) Autóbusz-forgalom A repülőforgalomról álmodozó Nagykanizsa az utolsó két esztendőben engedett igényeiből és igyekezett kihasználni minden alkalmat, hogy autó buszforgalommai kapcsolja be a város gazdasági forgalmába a vasúttalan környező vidéket, t Első ilynemű vállalkozás volt az Unger Ullmann Elek ny. százados, vaskereskedő és Pintér Nándor ny. postafőtiszt vezetése alatt működő betéti társaság Nagykanizsa Vidéki Autóbusz Vállalata, amely kezdetben csak Nagykanizsa- Letenye viszonylatban járt egy 22 személyes kocsival. 1927-ben, Gyömörey István országgyűlési képviselő indítványára, a város tárgyalásokba bocsátkozott a MAVART budapesti vállalattal, amely öt vonalra kapott engedélyt Nagykanizsa központtal. Az öt vonal közül azonban a legfontosabbat, & Nagykanizsa—Letenye—Lenti i járatot, a rossz megyei itták, miatt, nem tudta és máig sem tudja megindítani, így cspk | Letenyéig van autóbuszközlekedés, a korábban is meg volt keretek között. 1928 tavaszán a MAVART megindította a. Nagykanizsa—kaposvári járatot, két hatalmas, 28 személyes kocsival és ugyanekkor a Nagykanizsa—hahóti (eredetileg Zalaapátiig tervezett) járat is megnyílt, amit a Nagykanizsa Vidéki Autóbusz Vállalatnak aaták át, egy 20 személyes kocsival.\Legutóbb pedig megindult a Nagykanizsa—zalaszabari járat is egy 25 személyes autóbusszal, ugyancsak a Nagykanizsa Vidéki Autóbusz Vállalat kezelésében. A letenvei autóbusz egy esztendei forgalmá ban xinger Ullmann Elek — 203 — 4596 utast. 2520 kg postacsomagot, 8740 kg utaspoggyászt szállított. A járatok ugyanis a postaszállítási is lebonyolítják vonalaikon. A többi járatok várják, amíg Zala-vármegyének, különösen a nagykanizsai relációban lehetetlen útviszonyai, megfelelő útjavítás után lehetővé teszik majd az autóbuszforgalom megindítását. A MA VART egyetlen járata, a kaposvári, rövidesen egy kocsira redukálta forgalmát, majd a járat székhelyét Kaposvárra tette át. A Sághy Dezső ny. százados vezetése alatt álló Nagykanizsai Autóbusz Vállalat egy 24 ülése, kocsival 1927 elején telepedett meg Nagykanizsán. Az állomásra, Kiskanizsára, Barakk-telepre ós a város távolabbeső utcáiba menetrendszerűen közlekedő járataival, a helyi forgalmat (átlag napi 3—400utaó),kisebb kocsijaival pedig a nyári vasárnapok hévizi éo egyéb kiránduló, valamint erős vásári forgalmát bonyolítja le.''Nagykanizsa utcáin a helyi forgalom lebonyolítására ma két 24 üléses és egy 16 üléses autóbu3z szaladgál, várva, míg az ötven esztendeje tervezett városi villamos-vasút kiszorítja őket a kanizsai utcák forgalmából. . A POSTA A posta a várossal egyidős intézménye Nagykanizsának. Amikor még faten-gelyes kocsik, lavas-futárok és gyalog-küldöncök hordták meghatározott díjak ellenében a lúdtollal kanyarított, címeres pecsétekkel lezárt leveleket, Nagykanizsán már akkor egyik legvirágzóbb intézmény volt a posta. A mult század elején a mai Csntrál helyén, tehát a város kellős közepén, az összes postautak találkozópontjában, hosszú, alacsony sarokház volt a postaépület. Kapuja mellett egy négyzetarasznyi faragott kövön a postacégér: kürtös lovas domborképe. 1911-ben, amikor az épületet lebontották, ez a kő még a helyén volt, onnét küldte fel a város a közlekedésügyi múzeumba Budapestre. A postamesterség apáról fiúra szállott 200 esztendőn keresztül a Chinorány-családban. Chinorány István volt az első, aki 1725 körül halt meg. Öt követte Lipót, majd az I., II. ép a többi Boldizsár. Az utolsó Chinorány Boldizsár a posta államosításakor, kárpótlásul megkapta a városi posta szállítási jogát, ami holtáig az övé maradc. 1871 szeptember .''-évei, a távirdahálózat kiépítésével egyre fontosabbá váló Nagykanizsán megkezdte működését a postától ekkor még különálló távirda-igazgatóság. (A postaigazgatóság Sopronban volt). 1878 végén az ország zilált pénzügyei által inaugurált takarékossági politika megszüntette a nagykanizsai távirdaigazgatóság külön hivatali szervezetét és 1888-ban távirdafőállomasként egyesítette azt a postahivatallal. Felmerült akkor az a kérdés, hogy a postaigazgatóságot Nagykanizsán vagy Pécsett helvezzék-e el, de Baross Gábor Pécs mellett — 204 — Autóbuszpark döntött. A várakozásában csalódott Nagykanizsa így is a legfontosabb posta- és távírda-gócpontj a maradt a Dunántúlnak. 1875-ben életbelépett a nagykanizsai vasúti állomáson a mozgóposta-főnökség. Ennek utazó közegei közvetítették a postát Bécstől Bródig, Sopron, Vas, Zala, Somogy, Tolna, Baranya megyék, egész Horvátország, Szlavónia, Bosznia és Hercegovina részére. 1877-ben a postahivalalt a régi postaházból áthelyezték a Takarékpénztár-utcába, a Nagykanizsai Takarékpénztár házának földszintjére. 1882-ben elkészült a vasúti állomás mellett a mozgóposta-hivatalt befogadó épület i&. 1892-ben megkezdődtek a tárgyalások a nagykanizsai telefon bevezetése ügyében . Húsz előfizető jelentkezése volt a feltétele annak, hogy a várost bekapcsolják a telefonforgalomba. 70 forint volt egy állomás előfizetési díja. 1892 augusztus végére készen állott a nagykanizsai telefonrendszer, aminek 1896-ban 55 előfizetője volt. A nagykanizsai volt ekkor még Zalamegyében az egyetlen közhasználati távbeszélő hálózat, amelyet 1901-ben 92 előfizetővel bekapcsoltak az interurbán forgalomba is. A telefonbeszélgetések száma évi 30.000 körül mozgott. Az öt zalai postahivatal forgalmában hasonlíthatatlanul legnagyobb számadatokat mutat fel Nagykanizsa statisztikája. Az 1895. évi kimutatás szerint : Készpénz-forgalom Nyers jövedék Csáktornya................ 1,689.485 frt 19.316 frt Zalaegerszeg............... 1,701.077 » 25.495 » Keszthely ................ 140.518 » 23.227 » Nagykanizsa............... 5,193.028 » 74.890 » Nagykanizsa pályaudvar........ 2,191.784 » 1.940 » Az egész vármegyében 5 kincstári és 123 nem kincstári postahivatal működött, melyeknek összes nyers jövedéke 266.174 forint, készpénzforgalma pedig 19,000.000 forint volt. Nagykanizsa maga az egész Zalamegye postai pénzforgalmának 40%-át bonyolította le és 30%-kal járult hozzá a zalai postából eredő kincstári bevételekhez. Emellett a kiskanizsai postamesterség is forgalmazott évi 16.381 forintot, aminek 299 forint volt a nyers hozama. A milléniumot közrefogó évtizedekben Szommer Ignác volt a nagykanizsai városi postahivatal főnöke. Vasakaratú, a kötelességben is elölj ár ó ember volt, aki élénk részt vett a város társadalmi életében és később, már nyugalomban, a világháború menekültjeinek ellátása körül fejtett ki értékes munkásságot. 1905-től fogva a város mindegyre igyekezett postahivatala részére megfelelő épületet biztosítani. A tervek el is készültek, de a postavezérigazgatóság 1912-ben közölte a kanizsai GyOSz-szal, amely az Postapalota — 205 építkezést szorgalmazta, hogy azt 1914. előtt hitel hiányában nem lehet megkezdeni. 1914 júniusában végre kiírták a Kazinezy-utcai telekre, a mai helyére, a pályázatot, de mire a pályázat határideje lejárt, a világháború megbénította az elhatározásokat. 1907-ben Nagykanizsa mozgópostája veszedelemben forgott. Fel akarták osztani Zágráb és Pécs között. A két érdekelt város erőteljes akciójával szemben azonban Unger Ullmann Elek, a nagykanizsai Kereskedők Társulatának elnöke, széleskörű megmozdulásban állította talpra egész Nagykanizsát, aminek eredményeképen sikerült a mozgópostát megmenteni. A 32 tisztviselővel, 24 altiszttel ós szolgával működő nagykanizsai I. sz. postahivatal 1910. évi forgalma a következő volt : Átment ajánlott levél ....... csomag, pénzeslevél .... —- távirat ........... 197.104 drb Feladtak Érkezett 58.224 drb 73.695 drb 79.762 » 91.924 >> 37.003 » 41.156 » Befizetés Kifizetés 59.875 drb 76.445 drb 3,419.463 K 4,759.949 K 35.309 drb 5.345 drb 6,823.329 K 2,123.132 K postautalvány............. csekk és postatakarék ........ A 209 telefonállomásról ugyanebben az évben 442.936 helyi, 7748 interurbán és 16.938 átmenő beszélgetést folytattak. Az összes évi jövedék 275.608 korona volt. (Mindezekben a számadatokban a pályaudvari és a kislcanizsai posta adatai nem foglaltatnak benn.) Az 19! 1. évi statisztika újabb 10% emelkedést mutat a forgalomban és 1912-ben a telefonállomások száma már 264, melyeken 687.000 helyi és 10.668 interurbán beszélgetést folytattak. Postai levélgyüjtőláda 18 volt a városban. 1913-ban 312 telefonállomás van. A postafőnöki székben Szommer utóda Roth Miksa, ez a művészlelkű, rajzoló, festő, jótollú, poétahajlandóságú, széles műveltségű ember volt, 1915-ben halt meg 49 éves korában. Hivatali utóda Harsay György lett, aki ekkor már 20 éve állott Nagykaniz&án a posta szolgálatában. Amikor 1919 júniusában a vasutasok és postások egynapos sztrájkba leptek, ő volt az, aki a mellének szegezett vörösőr-szuronyoktól sem rettent meg. Pedig a postásoknak nem valami rózsás volt a helyzetük a kommunizmus alatt, amikor mindig a »gyanúsak« közé tartoztak. A háborús esztendők hihetetlen mértékben megnövekedett postai forgalmáról képet nyújtandó, álljon itt 1915. évből az I. sz. postahivatal kimutatása : Felvétel Kézbesítés ajánlott küldemény....................97.260 drb 126.806 drb csomag, főleg Pilsenbe és harcterekre 96.768 » 164.751 >> pénzeslevél..............................10.454 » távirat..................................75.055 » 82.298 » utalvány ................................92.046 » 119.734 ,> postatakarékpénztár ..................12,000.000 K 10,000.000 K — 206 — Telefonbeszélgetés interurbán 12.224, helyben 13Ű94 volt. A portóbevételek 60.000 koronával meghaladták az előző évi összeget. A háború után, 1924-ben elkészült végre 3 milliárd papírkorona költséggel az új postapalota hatalmas, központi fűtéses, kétemeletes, modern épülete, amelynek üzemi felszerelése újabb 3 milliárdba került A legideálisabban elhelyezett és felszerelt nagykanizsai hivatal lett ezáltal a kanizsai posta, amelynek élére Harsav nyugalomba vonulásával dr Tholway Zsigmond főfelügyelőt nevezték ki. Tholway Zsigmond a világháború kitöréséig különböző erdélyi városokban teljesített szolgálatot. A mozgósításkor bevonult s a háború végén több kitüntetéssel dekorálva szerelt le. A közélet terén különösen a kultúrális és hazafias ügyekben gyümölcsözteti roppant munkabírását és lelkes magyarságát. Elnöke a Zrínyi Miklós Irodalmi és Művészeti Körnek, a Zalavármegyei Dalos Szövetségnek, főtitkára a KANSz-fióknak. A 460 telefonelőfizetőt 8 telefonos-kisasszony látja el. A nagykanizsai posta 1924-ben tért át a modern CB-rendszerű kapcsolásra. 1926-tól fogva egész éjjel van távíró- és telefonszolgálat. A távírda 12 tisztviselőt foglalkoztat. XJí üzletága a postának a rádió-engedélyek kiadása és ellenőrzése. Az első rádió Hemmert Károly városi főszámvevőé volt 1924-ben. 1925 végén már 39 bejelentett rádió-vevőkészülék működött Nagykanizsán. Az engedélyezett rádió-vevőkészülékek száma Nagykanizsán 1929 elején 430. A nagykanizsai postásság a maga kebelében kultúrális és jóléti egyesületeket tart fenn. Virágzó egyesület volt valamikor a Postás Kvltúr Egyesület, amelynek munkásságát Varga István főellenőr lendítette fel, amely azonban 1924-ben megszüntette működését. Az 1921-ben alakult Postás Dalárda röviddel ezután szintén feloszlott : áldozata lett ez is a létszámcsökkentésnek. A Nagykanizsai Postaaltisztek Egyesülele, mint az országos egyesület fiókja, Horváth Imre I. osztályú altiszt elnöklete alatt működik. A Nagykanizsai Postás Temetkezési Egylet Szabó Kálmán főtiszt vezetése alatt működik. A Kanizsán működő III. sz. postahivatal külön postamesterség. Itt a posta-és telefonszolgálat csak a nappali órákra korlátozódik. A kiskanizsai posta fen-tartásához a város évi 860 pengővel járul hozzá. A pályaudvaron működik a mozgóposta, mint II. sz postahivatal. A nagykanizsai mozgóposta 1868-ban kezdte meg működését, mint kalauz-postavezetőség. Két menete volt, az egyik Mohácsig, a másik Eszékig közlekedett. 1875-ben—a Ohinorány postásdinasztia utolsó tagjának, Ghinorány Géza felügyelőnek vezetése idején — mozgópostafőnökséggé fejlődött és ettől fogva járatai Bécsig és Eszékig bonyolították le a forgalmat. Ettől fogva rohamosan fejlődött a kanizsai mozgópostahivatal és fontosságát megőrizte egészen a világháború végéig. Ez alatt az idő alatt vezetői voltak : 1899-től 1887-ig Szautter Gyula főtiszt'', 1888-tól 1892-ig Gergely József főtiszt, 1892-től 1902-ig werthersheimi Erivisz Károly főfelügyelő, 1902-től 1913-ig Kaffka József főfelügyelő, 1914-től 1917-ig Dr. Tholway — 207 — Miklós János Geisztl Miksa főfelügyelő. A nagykanizsai mozgóposta-hivatal forgalma fejlődése során Bécsig, Fiúméig, Bródig, Eszékig, Bátaszékig terjedt és ellenőrzést gyakorolt a közbeeső vonalakon \s. A világháborút követő összeomlás a mozgóposta működési területét is megnyirbálta. 1920-ban Szilágysomlyón és Miskolcon teljesített szolgálat után Leszcinszky Szaniszló főfelügyelő került a nagykanizsai mozgóposta-hivatal élére. Ekkor még a soproni, pécsi, Baja—kiskunhalasi vonalak forgalma is a nagykanizsai mozgóposta ügykörébe tartozott, míg ma már csak a soproni és pécsi vonalakon működik. A mozgópostafőnökség és pályaudvari postahivatal vezetője 1927 október 1-től Miklós János postafőfelügyelő, aki Erdélyből menekülve került Nagykanizsára. DOHÁNYRAKTÁR Eredetileg az adóhivatal kezelte a dohányraktárat is, majd 1875-ben önállósították és az Erzsébet-téri, ma Ország-féle házból, a Zöldfával szemközt a kincstár által építtetett egyszerű épületbe költözött. A dohányraktár első főnöke Faggyas Lajos volt. 1906 őszén az öreg kincstári épületet nagyobbrészt lebontották és helyébe építették a mai, lovagvár-szerű, tornyos, cirádás dohányraktár-palotát. Zala és Somogy egy részének trafikjai a kanizsai raktárból kapják ellátásukat. Jelenlegi hivatalfőnöke Huszág Ágoston, hosszú ideje tölti be tisztségét egy ellenőrből és egy altisztből álló hivatali személyzettel. 1927-ben 7 millió darab szivar, 81 millió darab cigaretta, 29 millió csomag dohány volt a raktár évi forgalma. Mindezek együttes értéke közel 77 milliárd korona volt, vagyis az 5 milliárdon felüli különleges-fogyasztással együtt egy év alatt 82 milliárd koronát (6 és fél millió pengőt) füstöltek el a raktár kerületében. Dohányraktár NAGYKANIZSA A VILÁGHÁBORÚBAN agykanizsa, a török idők után csak a 48-as időkben volt háborús hadszíntér- de a háborúval járó terhek viseléséből mindig kivette a részét. íme néhány régi fel jegyzés ; 1792-ben a francia háborúhoz 6 regrutái állított a város és 500 forintot adtak össze a lakosok önkéntes adakozás utján.1) 1793-ban a vármegye elrendelte, hogy a városok fors-pontos lovakat tartsanak, az átvonuló katonaság szállítására.2) 1794-ben a kanizsai polgárság újabb 200, a zsidóság 100 forint önkéntes adományt küldött el Budára, a francia háború céljaira.3) 1797-ben 24 rekrutát állított a város, kik közül 18-at bevettek katonának.4) Ebben az esztendőben már arról panaszkodnak a városiak, hogy a saját mezőgazdasági és kereskedelmi fogatos-munkáikat nem tudják elvégezni, mert lovaik, fogataik állandóan a katonaság részére vannak lefoglalva.5) Emiatt sokan inkább eladták igás-állataikat. A XIX. század első évtizedeiben a katonatartás emésztette fel a város minden jövedelmét,. 1804-ben 4 rekrutát adott Nagykanizsa városa.6) A kanizsai kereskedők pedig óriási szállításokat bonyolítottak le. Lackenbacher Moizes és társa a haditanács részére 28.500 mérő rozs szállítására kötött szerződést ; a szállításnak egy hónap alatt, mérőnként 3 forint 4 krajcáros áron kellett megtörténnie.7) 1805-ben a francia háborúból m király olaszországi seregeinek egy része ezen tájékra vonta magát vissza«. Ekkor a városi lakósoknak 48 óra alatt 21,114 porció kenyeret kellett beszolgáltatniuk. A város igyekezett pontosan és rendesen ellátni a katonákat, amiért »hazafiúi szeretetéről és serény munkáikodásáruh királyi elismerő levelet kapott.8) Az 1808. évi tisztújító szék olyan határozatot hozott, amely szerint ettől kezdve a palétából csak a szállás-adás terheli a polgárokat, szénát a városi pajtából adnak a katonaság szükségleteire, zabot pedig a város szombatkai földjein termelnek 1793. jan. 15. elölj. jkv. 2) 1793. II. 13. elölj. jkv. 3) 1794. V. 10. jkv. 4) 1797. II. 11. jkv. 5) 1797. VII. 28. én-180-5. 444. jkv. 6) 1804. 305. jkv. '''') 1804. 456. jkv. 8) 180-5. 444. jkv. — 209 — 1 erre a célra.1) Ebben az esztendőben 12 rekrutát kellett a városnak állítania. Elküldött Zalaegerszegre 9 összefogdosott csavargót és notórius verekedőt, instálva egyben, hogy 3 rekrutát számítsanak le a kivetett katona-kontingensből, mert a mult állításkor Nagykanizsa valamiképpen hárommal többet küldött. A számítás azonban nem sikerült, mert a kilencből csak három vált be Zalaegerszegen, úgy hogy a város katona-állítási gondjai újra kezdődtek és »meghagyatott minden utcabeli Tanátsos urnák, hogy a még hátra lévő 6 Katonának kitéremtésirül gondolkodjanak,«2) 1908 Böjtmás-havának 13. napján m régen várt és olasz fogságban mulatozott mintegy tiz Ezer főből álló oroszok hadi seregének első felekezete minden erejével és hadi készületjeivel« Nagykanizsán pihent meg.3) A következő évben a nemesi insurrekció költségeire ezer és néhányszáz forintot ajánlottak fel Kanizsa lakosai, a város pedig verbunk útján 10 lovaskatonát ajánlott fel. A kivetési lajstromokból az igen szegényeket és a zsidókat kihagyták. Utóbbiakat azzal az indokolással, hogy »az egész zsidóság magát kihúzta« egyéb közterhek viselése alól is, tehát most »ne ditsekedhessenek azon, hogy ők is az ajánláshoz concurráltak«. A zsidók ugyanis »kiknek házon kívül más mezei gazdaságuk nincsen«, azonkívül a molnárok és az uradalom fenhatósága alá tartozó egyéb árendások »a katonaság terhétül föl oldoztattak«, aminek ellenében csupán 2 garast fizettek adójuk minden forintja után. A forspontozás alól azonban csak 1810-ben mentették fel őket, bár a lakosság többi része minden utat-módot megkeresett, hogy tiltakozzék eme privilégium ellen.4) 1S10 július 3-án a vármegyei ■pénztár Nagykanizsára menekült az ellenség elől. Deák Péier megyei főadószedő vitte a kasszát Balatonszentgyörgyre, onnét hozta Nagykanizsára. Az egész város zsúfolásig tömve volt katonasággal. A város kénytelen volt a szent János templomot is, a városháza tanácstermét is élelmiszerraktárnak átadni. Az esküdtek utcánként jártak, házról-házra két-két katonával és lepedőket, szalmazsákokat varrattak a hadsereg részére. A forspont-terhek annyira megnövekedtek, hogy a város a vármegyéhez fordult, hogy kötelezze a zsidókat is a forspont és egyéb terhek egyenlőarányú viselésére.5) A Radetzky-huszárok stabja és egy és fél svadronja 1811 novemberéig maradt Nagykanizsán. Amikoi elmentek, a kimerült város kétségbeesve instanciázott, hogy a következő hadsereget más útirányba masiroztassák.6) A beteg katonák is szanaszét elkvártélyozva, magánházakban feküdtek, nem egyszer okozva veszedelmes járványokat. 1816-ban a város kérte, hogy a Kiskomá-ramban épített katonai ispotályba vigyék a beteg hadfiakat, akik ekkor már a szűkös városi ispitaházat is elfoglalták. A vármegye el is rendelte a katonai betegek elszállítását, de haszontalanul. Egyben értesítette a várost arról is, hogy a beszállásolás alól semmi szín alatt nem tudja a várost mentesíteni.7) Az elszállásolás gondja a városi kvártélymesteré volt. Ez a tisztség össze volt kötve a birói hivatallal. Messze vidékről Nagykanizsára hozták a katonai foglyokat is. Ezért 1825-ben 1802. 2. jkv. ''-) 1808. 114., 115. jkv. 3) 1808. 140. jkv. 4) 1812. 27. és 127. jkv. *) 1810. 293., 301., 411., 438. és 454. jkvek. «) 1811. 323. jkv. '') 1816. 596.. 644. és 1818. 166. jkvek. — 210 ht a város 24 katona-rab befogadására alkalmas fogházzá építette át az egyik régi városi istállót. A katonaság és lovaik élelmezésére jelentékeny számú porciókat kellett a vármegyének Nagykanizsán létezett életes-házához a városnak havonta beszolgáltatnia. 1834 májusában 750 font kenyeret, Tapolcára 450 porció zabot és 480 porció szénát kellett állítani. Júniusra 500 font liszt, 300 porció zab és 300 porció széna volt a kanizsaiakra kivetett kvóta. Júliusban 1513 font liszt, 269 porció zab, és ugyanannyi széna volt a járandóság.1) A kincstártól járó kvártélypénzt és egyéb megtérítéseket a város mindannyiszor hosszas sürgetésre kapta meg. így 18.32—33. esztendőre szálláspénz fejében 2220 forint 28 krajcárt hozott a főjegyző Zalaegerszegről. Ezt az összeget az utcabéli tanácsosok osztották szét, előbb azonban a város mindenkinek a járandóságából levonta az adó- és árenda-hátralékokat.2) A kvártélymester teendői egyre sokasodván, azokat a bíró helyett, hol a strázsa-mesterre (városi őrmesterre) bízták, hol külön kvártélymestert is iktattak a városi magisztrátus státusába. 1842-től kezdve a katonai elszállásolást végleg a külön rendszeresített kvártélymesterre bízták.3) A szabadságharc után a palétát egyharmadrészben az uraság, kétharmadrészben a város fizette. így 1850 február 12-től ápiilis 12-ig 5300 porció széna, ugyanannyi porció zab és szalma volt kivetve Kanizsára. A város most már nem természetben szolgáltatta be mindezeket, hanem szerződést kötött egy-egy szállítóval, a város pedig pénzben szedte be polgáraitól a megfelelő összeget.4) A katonai kórház céljaira igénybe vették a szentferencrendiek kolostorát is. 1850 augusztus 20-án Bogyay kormánybiztos felhívást intézett a városhoz, hogy mivel »a cs. kir. katonabetegek ... a Szt. Ferencziek Kolostorában meg nem férhetnének«, a tanács jelöljön ki helyet a katona-kórház számára. A városban azonban nem találtak megfelelő helyet. Egyébként is — mondja a város indokolásában — »betegek helye nem városban, hanem kint a szabadban lehet legczélszerűbb, ahol a betegek külömbféle nyavalyásoknak kigőzölgései az tgésséges emberek egésségét nem veszéleztetheiik s a betegek is friss levegőt szívhatnak«. Épen ezért a város ajánlotta, hogy vigyék a betegeket a kiskomáromi katona-kórházba.5) Az egészséges katonák tartásától pedig úgy igyekezett újfent menekülni, hogy »többen itt helyben a katona- és lótartás végett istállóikat lerontják, hogy attól mentek lehessenek.« A kormánybiztos azonban csakhamar rájött a turpiságra és elrendelte, hogy a lebontott istállókat újra fel kell építeni, aki pedig erre nem hajlandó, annak megfelelő számú katona elszállásolási költségeit készpénzben kell megfizetnie.6) Annyit mégis segítettek a kanizsaiakon, hogy 1850 végén Kohn Lajostól évi 120 forintért kibérelt a vármegye egy ötszobás lakást katonai kórház céljaira, így az ispita-házés a magánházak felszabadultak a beteg katonák tartása alól. A katonakórház utóbb évi 150 forint bérért Nöthig János házában volt.7) A kanizsaiaknak maguknak is kellett katonát állítaniuk. 1850-ben 19 újonc volt kivetve Nagykanizsára. A »besorozási rendelet 5-ik §-a következtében húzás alá kerültek« szülei mind úgy nyilatkoztak, hogy »készek inkább fizetni, csak hogy jó-nevelésű gyermekeiket a katonaságtul megmenthessék«. Ez annyival is könnyebben 1834. 424. jkv. -) 1834. 941. és 948. jkv. 3) 1842. 24. jkv. . 4) 1850. 125. jkv. 5) 1850. 780. jkv. 6) 1850. 841. jkv. 7) 1850. 1050. jkv. — 211 — 14* ment, mert a »már összve szedetett személyekből a két Kanizsára esett újjoncz szám úgyis kikerül« s az így előállított 19 rekruta költségeit a sor alá kerültek szülei felosztva megfizették.1) 1852-ben a megyei főnök felhívta a várost, hogy saját költségén sürgősen lovaskaszárnyát építtessen. A város azt felelte, hogy szívesen épít, de csak úgy, ha a kormány megfelelő kölcsönt biztosít, mert — a városnak pénze nincsen.2) A katonaság vonulása, sürgése-forgása csak az ötvenes években hagyott alább valamennyire, de már 1861 tavaszán »olly koliolyt hírek támadtak, mellyek szerint külömbféle megtámadások és rendzavargások lettek volna alattomban kitűzve« és ezek a koholt hírek, ha egyébre nem is, arra feltétlenül jók voltak, hogy a várost újra katonaság szállja meg. A meg sem hallgatott városi elöljáróság »a Várost minden ok nélkül megszálló cs. k. katonaság isméti eltávolítása végett« (a protocollum registe-rében »harácsoló katonasága áll) tiltakozó feliratot terjesztett a vármegyéhez.3) A beszállásolásokon kívül katonai építkezésekért is zaklatta a hadvezetőség a városi tanácsot. A kórházat sikerült a vármegye tulajdonát képező emeletes házban, a Zárda-utca és Király-utca sarkán elhelyezni. 1863-ban puskaporos-tornyot kellett a városnak építenie őrszobával, a Sipa-dombonA) 1868-ban a város árverésen megvette a Tizenhárom-városi két nagy vármegyei magazint 4951 forintért, azzal a céllal, hogy a Szentgyörgyvári-utcai kisebbikben »városi mérlegelési hivataln állítsanak fel nyilvános »mázsálóval és csapszékkei«, a másikat pedig átadják a sokat sürgetett katonai raktár céljaira. Ugyanekkor határozták el azt is, hogy a pesti-utcai katonai istállóból a város laktanyát építtet.5) A kaszárnyaépítésre vonatkozó tervek ettől kezdve egyre komolyabb formát öltöttek és 1869-ben már a hadügyminisztériummal folytak a tárgyalások.6) Érdekes, hogy 1869-ben a városi tanács és a városi lakosság nem voltak egy-nézeten a katonatartás terheit illetőleg. Amikor a hivatalos várost megkérdezték, hogy volna-e helye a 70. és 78. honvédzászlóalj törzsének és egy-egy századának Nagykanizsán való letelepítésére, a város azt felelte, hogy a rengeteg beszállásolás miatt ez már teljességgel lehetetlen. Ugyanekkor a városi lakosság sok aláírással kérvényt adott be, hogy igenis tegyen a tanács lépéseket az egyik zászlóalj ide-helyezése iránt. A tanács helyt adott a lakosság indokainak és elhatározta, hogy szivesen épít laktanyát is, az idetelepítendő honvédeknek. Év végére csakugyan a 78. honvédzászlóalj széklidye lett Nagykanizsa s a legénységet a Zöldfa-vendéglőben helyezték el, addig is, míg a pesti-utcai lóistállóból laktanyát építenek. A zászlóalj parancsnoka a városban nagy népszerűségnek örvendett Inkey Kázmér volt.7) 1876-ban a nagykanizsai helyőrség 700 fő, fegyvergyakorlatokra bevonult 1800, nyár végén újabb 1800 tartalékos, ezeken kívül 3 zászlóaljat koncentráltak ide, valamint a 48. gyalogezrednek 800 újoncát itt képezték ki, úgy hogy a város minden úton-módon igyekezett tiltakozni, amikor megtudta, hogy még a 4. huszárezred is Nagykanizsára van irányítva gyakorlatra.8) A következő évtizedekben már nem félt Nagykanizsa a katonaságtól, sőt minden 3) 1850. 1107. jkv. 2) 1852. 653. és 706. jkv. 3) 1861. III. 11. kgy. és 1861. 45. tanácsi jkvek. *) 1863. 100. jkv. ») 1868. III. 2. és IV. 20. kgy. «) 1869. VIII. 10. kgy. '') 1869. VIII. 16. és X. 1. kgy., és 132. közösügyi jkvek. 8) 1876. 297. tanácsi jkv. — 212 — áldozatot meghozott, laktanyákat építtetett,1) csak hogy minél több katonaságot tudjon falai között letelepíteni és ezáltal a város gazdasági életét előbbre lendíteni. * * * Talán a régmúlt évszázadokon át szüntelenül háborúk vérharmatával öntözött kanizsai föld szellemét ébresztette fel ebben a városban, 1914 rekkenő nyarában, a szerajevói két revolverlövés világot reszkettető hangja. A döbbenet és a gyász első napjainak csendje már közeli vihar jóslataként ült meg a város közgyűlési termében, ahol 1914 július 4-én délelőtt a képviselőtestület rendkívüli gyászközgyűlése mélységes csendben parentálta el a trónörökös-párt. A gyász csendje azonban csak rövid ideig tartott Nagykanizsán, hogy átadja helyét a háborút követő tüntetések extázisának. A béke egyhangú életébe süppedt Nagykanizsa egyszerre olyan képet öltött, mint a megbolygatott darázsfészek. Mindenki lelkesedett és mindenki optimista volt. A határmenti katona-város nem először nézett szembe a háborúval, az utolsó évtizedek alatt sem. 1878 szeptemberében a 48-asok több századát vitték le Boszniába. (Ekkor született meg a nóta : »Megy a gőzös, megy a gőzös Boszniába . . .« Békében azután »Kanizsára« ment a gőzös). A kanizsai társadalom egyszerre megmozdult akkor is, mintha új lelket öntöttek volna belé. Az egyesületek egyik segély-akciót, a másik után indították útba az özvegyek, árván maradott kanizsaiak segélyezésére. Az Izraelita Nőegylet 500 forint ára kötszert és élelmet küldött Bródba a kanizsai katonáknak. 1908 telén megint boszniai háború szele fújdogált. Az állomáson csupa ágyúkkal megrakott szerelvények dübörögtek át dél felé és Nagykanizsa izgalommal figyelte a csapat-összevonásokat. Tavaszra 1200 tartalékos vonult be a 48-as laktanyába. A város szabályos mozgósítás képét mutatta. A zászlóalj április végén jött vissza Boszna-Bródból. Míg odavoltak, az egyesületek versengve küldtek utánuk mindent, amire táborba szállott katonának szüksége lehet. A kaszárnyák és a vasút mutatták 1914-ben legelőször a háborús készülődés előjeleit. A július 20-tól szeptember 7-ig tervezett nagy-gyakorlatról hidak őrzése címén a katonaság nagyrésze itthon maradt. A zsúfolt vonatok több órás késéssel futnak be és rendőrhatósági igazolvány nélkül nem lehet Nagykanizsáról a határ felé továbbutazni. Ugyanekkor a MÁV gyorsvonatot állít be Nagyakanizsán keresztül Budapest és Fiume között. A József főherceg-úti 20-as, valamint a Sugár-úti Károly (48-as) laktanyában (mai gimnázium-épület) egyszeriben soha még nem látott élénk élet kez- J) L. »Köz- és magánépítkezések« c. fejezetben. — 213 — dődött. Az egész város mindennapi életének súlypontja erre a két hatalmas katonai épületre tevődött át. Három nap múlva megtörtént az általános mozgósítás, aminek plakátjait ekkor már napok óta őrizte fiókjában, szigorú zár alatt Csányi János városi katonaügyi előadó. Az első mozgósítási plakátok Somogyszentmiklóson jelentek meg, a 44-esek behívására. Kocsin, gyalogosan népáradat indult el Kanizsáról ezen a vasárnapon a sánci úton, megnézni a világtörténelmi nevezetességű plakátokat. A »Zala« ezen a vasárnapon és a rákövetkező hétfőn hétszer adott ki rendkívüli kiadást, amitől különben a háború első hónapjaiban állandóan hangosak voltak a kanizsai utcák. Július 26-án a 48-asok zászlóalja váratlanul visszaérkezett a nagy-gyakorlatokról. Budapesttel megszűnt a vidéki telefon-összeköttetés. A lapok cenzúrázva jelentek meg. A posta és a város összes kézbesítői egész napon át behívókat hordanak ki, az utcán, kávéházban kézbesítik a 24 órás behívókat. Július 28-án már hadi-menetrend van a vasúton : civilek személy- és teherforgalmát az úgynevezett posta-vonatokra korlátozták. A sinek mentén, hidak környékén szuronyos őrség áll. A városháza tele van behívójukat leső emberekkel. A »Zala« sürgönyeit még éjszaka is tömegek lesik a Centrál előtt. Késő este jött meg a hadüzenetet hírül hozó távirat is. Ezer és ezer ember egetverő éljenzése fogadta. A kávéházból kihozták a cigányt az emberáradat közepébe és ott kellett húznia végeszakadatlanul a Himnuszt, meg a Kossuth-nótát. Július 29-én este megérkezett az első jelentékenyebb háborús kacsa : »Belgrád deseth. Mikor a »Zala« szerkesztősége a hírt az összes kávéházak előtt publikálta, frenetikus lelkesedésben tört ki a tömeg és Bihari szini-direktornak zajos közóhajra, a Central erkélyéről hazafias dalokat kellett énekelnie. Másnap azután kiderült, hogy Belgrád bevételének híre hamis. Augusztus 1-én már a magán-távirat forgalmat is korlátozták, a telefon és távírda szolgálatát pedig egész éjszakára kiterjesztették. A kávéházakat éjjel 2, a korcsmákat és vendéglőket este 9 órakor zárni kellett. A vonatok ontották a kaszárnyákba a bevonulókat. Augusztus 6-án megérkezett Sopronból és elszállásolás végett kivonult Kiskanizsára a 48-asok két zászlóalja. Virágeső és lobogódísz volt az útjuk a városon át. Augusztus 6-tól kilenc napon keresztül a győzelemért könyörgő istentiszteletek sorozatát tartották a ferencrendiek templomában, a kilencedik napon pedig az egész város résztvett a fegyvereinkre áldást esdő körmenetben. Eközben érkezett meg az első oroszországi győzelmek híre, mire az egész várost kivilágították és hatalmas tömegek hömpölyögtek Nagykanizsa utcáin. Ehhez hasonló fényes tüntetések a háború első esztendejében gyakoriak voltak. így december 2-án Belgrád bevételekor, majd 1915. győzelmes harcai során Przemysl, Varsó, Brestlitovsk, Belgrád stb. elfoglalásakor. (1916 októberében Erdély felszabadulásának örömhíre, majd decemberben Bukarest elestének híre, már nem tudták ennyire felvillanyozni a háborúba fásult kedélyeket.) Augusztus 13-án kísérték ki a nagykanizsaiak az állomásra a harcba induló 48. gyalogezredet. Augusztus 17-én jelent meg az első ellenséges katonai léghajó Nagykanizsa felett, mire hajnali két órakor teljes sötétségbe borították az egész várost.. — 214 — Augusztus 26-án érkezett meg az első átfutó sebesültvonat, melynél fehérneműeket, kötszereket osztottak ki a kanizsai asszonyok. Szeptember l-ig befejeződtek a tömeges csapatszállítások. Az utcák képe elcsendesült. Az állomásparancsnokságot a legendáshírű ezredes, Mikala Antal vette át. A galambősz katona éppen nyugalomba készült, de a mozgósításkor nyomban felajánlotta szolgálatait és kanizsai állomásparancsnok lett, majd rövidesen kiment a harctérre. Az idős, beteges ezredes itt egy kombinált honvédezredet kapott, amely a »Mikula-dandáré. hivatalos néven szerepelt. 1915 júniusában egy szurony-rohamban esett el a gorlicei áttörésnél. Kisebb csapatok indulása, sorozások, bevonulások, a front hírein való lelkesedés vagy aggódás és a háborús intézkedések egymást érő sora, lassan állandósultak, megszokottakká lettek. Az első »aranyat vasért« akcióban 298 nagykanizsai lakos 456 darab, 1250 korona értékű ékszert adott össze három hét alatt. Szeptember végén Deák rendőrfőkapitány megszervezte a polgárőrséget önkéntes rendőri szolgálatra. A polgárőrség dr. Kovács Gyula járásbírósági elnök parancsnoksága alatt december elején megkezdte szolgálatát. Decemberre már megfogyatkozott a kanizsai férfilakosság, a kenyérkereső apák és az aranyifjúság legjava része hadbavonult. Hetenként 8000 tábori lapot vitt utánuk a posta Nagykanizsáról. Az árván maradt családok összeköltözködése folytán a mindig lakásmizériákkal küzködő Nagykanizsán válogatni lehetett az üres lakásokban. Külön nevezetessége volt ebben az időben Nagykanizsának, hogy innét került ki az első gyerek-katona. Egészen apró legénykék egymásután szökdöstek a frontra. Olyan volt ez, mint valami epidémia. A fővárosi sajtóban annakidején szenzációként kolportált legelső gyerek-katona, a 13 éves Takács Imre volt. Valamelyik Nagykanizsa-környéki községből szökött be a kanizsai kaszárnyákba, ahonnét rendőrök vitték haza, míg aztán mégis csak megszökött egy menetszázaddal. Majd minden harctérre induló kanizsai vonaton elcsíptek egy-két gyereket. 1915 január közepén hét 13—14 éves kanizsai gyereknek sikerült egy katonavonaton megszöknie. Pár nappal utóbb 9 gyereket a vonatról szedtek le, a tizedik, egy negyedikes polgárista mégis megszökött, ki is jutott a harctérre, írt is onnét. Tavasszal a 14 éves Guta Antal szökött ki a frontra, honnét egy sebesültvonattal hazaküldték, de másnap már újra megszökött egy menetszázaddal. Húsvétkor három 12 éven aluli gyereknek sikerült egy katonavonattal kijutnia, decemberben pedig négy gyermek indult el a kanizsiai állomásról a front felé. Még 1916 augusztusában is hazahoztak a frontról egy kanizsai gyereket. A társadalmi élet hangos eseményei elmaradoztak. Még Szilveszter éjszakáján is üres, néma, kihalt volt a város. Ehelyett az egyesületi tevékenység az egyre érkező sebesült-transzportok körül talált bőséges teret. A Vörös Keresztfiók már a béke-években tervezett, 12 súlyos és 200 könnyű sebesültnek szánt kórházat most, főleg átutazó sebesültek számára, sürgősen meg valósította, természetesen provizórikus formában : nehéz sebesülteknek a vasúti várótermeket, könnyebb sebesülteknek a sörgyárnak három helyiségből állott hatalmas kádárműhelyét rendezték be. Mikor azután a Vörös Keresztfióknak — 215 — évtizedek óta gyűjtögetett 16.000 korona vagyona egy-kettő;e elfogyott, akkor a társadalom és a város vezetősége léptek sorompóba s egy hónap alatt újabb 14.000 korona állott a fiók rendelkezésére. A Vörös Kereszt segítségére sietett a József kir. herceg Szanatórium Egyesület is, amely ekkor még Hunyadi-utcai háromszobás helyiségét is, .12 ággyal, hadikórházzá alakította át (itt ápolták Balázs Bélát, a Nyugat-gárdának később Bécsbe emigrált neves íróját is, mikor 1914 októberében súlyos izületi csúzzai hozták haza a szerb harctérről). A Munka Szabadkőműves Páholy Rozgonyi-utcai helyiségét rendezte be 30—36 sebesült részére. Kórház lett a Casino helyiségeiből és rövidesen az iskolákból is. Mikor az első sebesült-szállító vonat (augusztus 26-án a máltai lovagrend 27 kocsiból álló kórház-vonata) átutazott Nagykanizsán, a vonat fogadására megjelent közönség a vasúti vendéglő összes készletét, az utolsó d?rab kenyérig megvette és kiosztotta a sebesültek között. Három nappal utóbb hozták az első transzportot, 102 sebesültet Valjevo alól, a kanizsai kórházakba. A város közönsége a polgármesterrel az élén ment ki elébük óriási tömegben az állomásra és senki nem ment üres kézzel, úgyannyira, hogy a katonaság már kénytelen volt eltiltani az élelmiszer-adományok kiosztását és inkább ágyneműket kért a sebesültek részére. A bérkocsik ingyen hordták be a legnehezebb sebesülteket, a többit meg négyesével társzekereken szállították be a kórházakba. A forrón tűző nap ellen a közönség a hosszú úton végig ernyőket és falombokat tartott a hősök fölé, kik közül pedig csak három értette a magyar szót, a többi a Monarchia nemzetiségi vidékeiről való, más anyanyelvű katonája volt a magyar hadseregnek. 1914 szeptember közepén már ezer sebesültet ápoltak Nagykanizsán, de még csak kettőt temettek el. A harcterek pedig ontották tovább 100—400-as csoportokban a sebesülteket Nagykanizsa kórházaiba. Az összes karitatív egyesületek csupán a sebesültek helyzetének enyhítésérc fordították teljes anyagi és erkölcsi erőiket. A Vörös Kereszt 1915. folyamán 11.000 sebesültet kötözött át a vasúti állomáson és cca 25.000 kapott átvonuló szállást és élelmezést. Szekeres főorvos a betegek körül, TJnger-l''Umann Elek egyesületi pénztáros pedig a szükséges anyagiak előteremtése körűi, a kanizsai hölgyek önfeláldozó gárdájának segítségével naponta új és új csodát produkáltak. 1916 januárig a Vörös Kereszt égisze alatt és vele karöltve működött a leányok Fehér Szív Egyesülete, amely 1915 végéig 3000 koronát költött el hadi jótékonysági célokra. A Casino százágyas kórházában 1915-ben 1399, a Munkapáholyban 31 ágyon 450, a Szanatórium Egyesület 27 ágyas kórtermében 514 sebesültet ápoltak. A háború kitörésétől számított első kilenc hónap alatt 30.830 sebesült és beteg vette igénybe a nagykanizsai Vörös Kereszt és fiók-kórházainak szolgálatát. Ezek közül 1915 végéig 190 került ki a nagykanizsai katonatemetőbe. A katonai tartalékkórház ugyancsak tömve volt sebesültekkel. Csak 1916 év októberére szabadultak fel az iskolák és egyesületi helyiségek, amikor is az összes sebesülteket, betegeket — 3600 volt ekkor a számuk — az elkészült új, hatalmas katonai kórház-városrészbe (mai barakktelep) vitték át. — 216 A KÖZPONTI JÓLÉTI IRODA MŰKÖDÉSE Nehéz probléma elé állította a város vezetőségét, különösen a háború első hónapjaiban, a kenyérkereső nélkül maradt Ínségesek ellátása. A polgármester, a városi képviselőtestület, a társadalom és egyesületek bevonásával, már 1911 augusztus 8-án megalakította a Jóléti Bizottságot Elnöke Dobrovics Milán volt, aki a hadsegélyezés kanizsai organizációját rövid idő alatt az egész országban páratlanul állóvá fejlesztette. Nagykanizsa város Központi Jóléti Irodája 16 ügyosztályra osztva, hatalmas apparátussal végezte a mindegyre sokasbdó feladatokat, miket reá rótt az egyre fokozódó háborús nyomorúság. 1. Az elnöki osztály intézte az államsegély kiutalását, ahol szükség volt rá. Naponta rengeteg írásos és szóbeli kérvény érkezett a Jóléti Irodához, amiket az elnöki ügyosztály intézett, irányítva a gyűjtéseket, társadalmi akciókat. 2. Az államsegély-osztály 1915 júliusában 833 családról gondoskodott. Itt tartották nyilván a veszteségi lajstromokat. 3. A társadalmi segélyezési osztály gondjába azok a családok tartoztak, amelyek az állami segély mellett még éhenpusztulhattak volna. 1915 júliusáig 26.000 koronát gyűjtöttek össze társadalmi segélyekből, 4. Igen fontos szerve volt a Központi Jóléti Irodának a NépirodaMunkaközvetítés, ingyenes orvosi és gyógyszer ellátás, ingyenes jogsegély, tudakozódások és levelezések intézése volt legfőbb munkaköre. 5. Külön utcai helyisége volt a hadsegelyző-osztálynak is. Ez az osztály gyűjtötte a harctereken küzdő katonák részére a különféle téli holmikat, valamint dyenek készítésével is foglalkozott. A hadsegélyző végrehajtó lelke Farkas Vilma volt, aki a téli társasélet megindultával hadsegélyzö-esték sorozatát is rendezte, egészen a háború végéig. A legnagyobb háborús rendezés volt az 1915. évi szentistvánnapi huszas-nap (három héttel előbb a nagykanizsai 20. honvédgyalogezred 8. századának egy tisztijárőre vonult be elsőnek Lu bánba). Más alkalommal füsttélen napokat rendezett a hadsegélyző, amikor ki-ki a napi dohányzási költségét adta hadsegélyezési célokra. Majd állandó gyűjtő-szekrényeket állítottak fel a két legforgalmasabb utcasarkon, ahol olvasnivalót, trafikot, pénzt gyűjtöttek a sebesültek részére. A megalakulástól számított első hat hét alatt 639 adakozó 11.754 koronát adott össze a Vörös Keresztnek és 1546 adakozó 20.617 koronát a hadbavonultaknak. A »Zala« — habár egyes számait hadiérdekből többször elkobozták — gyakoii rendkívüli kiadásainak minden elkelt példánya után 1 fillért, a sörgyári tisztviselői kar a háború tartamára fizetése 2%-át ajánlotta fel hadsegéiyezési célokra. Ugyanerre a célra a kávéházakban minden vendégtől 2 fiilért szedtek az ecélra kiadott számolócédula áraként. Később a mozijegyeken gyűjtött így a Jóléti Iroda a vak katonák részére. Államsegélyben 1914 augusztus közepén 149, szeptember elején 516 család részesült. 1915 júniusában már 833 volt a hadisegélyre szorult családok száma. 1915 pünkösdjére 10.000 doboz cigaretta ment ki a harctérre. Ugyanez év karácsonyán 11 ládában 2036 szeretetcsomag ment ki a jóléti irodából a frontra a 20-asoknak és 2010 csomag a 48-asoknak. Itthon pedig ugyanekkor 2000 katona kapott egy-egy doboz cigarettát, 1200 sebesült, valamint hadbavonultak 1400 családtagja kapott különféle ajándékokat, 100 iskolásfiú és 100 iskolásleány pedig — 217 — egyforma, vadonatúj ruhácskákat kapott. Húsvétkor 372 gyermek kapott csupa egyforma ruhát a jóléti irodától. Ezen a húsvéton megint a kanizsai kórházak 1200 sebesültje kapott egy-egy szeretetcsomagot. A harctérre ugyanekkor 5400 csomagot expediált az iroda a kanizsai ezredek harcosainak. 6. A Központi Jóléti Iroda hatodik osztálya volt a kórház-osztály. Ez a háború első évében már 21.000 koronát gyűjtött össze készpénzben és természetbeniekben a helybeli katonai kórházak részére. 7. Külön utcai üzlethelyiségben volt elhelyezve a nevsegítő-osztály. A hadbavonultak hozzátartozóinak nagy része ugyaiiis nem igen tudott a pénzzel bánni, úgy hogy ezek itt pénz helyett természetbeni segélyekben részesültek. 8. Külön osztály bonyolította le a fémet a hadseregnek akciót, minek eredménye egy év alatt 7750 koronára rúgott. 9. A gyermekvédelmi osztályon a hadbavonultak nyilvántartott gyermekeinek száma 1915 nyarán 700 volt. 10. A hősök síremléke osztály a háború első évében 3056 koronát gyűjtött össze. 11. A vakkatonák osztálya 1915 nyarán pár hét alatt közel 1000 koronát gyűjtött. 12. A Vörös Félhold osztály alispáni rendeletre ugyancsak gyűjtést indított a török Vörös Félhold részére, de ecélra csupán 412 korona jött össze. 13. A rokkantak osztálya egy év alatt majd 2000 koronát küldött el az országos Auguszta-alapnak. 14. Az aranyat vasért osztály beolvasztási értékben 3130 korona értékű aranyért adott vasgyűrűket 1915 derekáig. 15. Külön helyisége volt a Fehér Szív osztálynak, ahol a város leányai készítettek különféle kézimunkákat s a belőlük befolyó jövedelmet a vak katonák és a Vörös Félhold részére fordították. Ugyancsak a Jóléti Iroda égisze alatt, Szamuelly Ottóné vezetésével működött a Fehér Kereszt Egyesület, amelynek hölgyei szintén a sebesültek gondozása körül fejtettek ki munkásságot. 16. A Központi Jóléti Iroda, könyvelési osztálya Jászai Lajos vezetésével az egész hatalmas apparátus elszámolásait, nyilvántartásait vezette. HADIKÖLCSÖN, HADIADÓ 1914 novemberében megjött az első hadikölcsön, utána a többiek. Nagykanizsa valamennyiből kivette a részét. A város maga járt mindig elől jópéldával. Hogy Nagykanizsa társadalma mennyire vette ki részét a hadikölcsön jegyzésből, azt mutatják az alábbi adatok, melyekben a Kanizsára gravitáló vidék jegyzései is bennfoglaltatnak. A hiv. város A kanizsai pénr< in-jegyzése tózeteknél jegyzett korona I. hadikölcsön 1914. nov. .. ........ 200.000 4,021.000 II » 1915. ........ 300.000 í 6,613.000 III. » 1915. okt. .. ........ 200.000 12,258.500 IV. » 1916. máj. ........ 150.000 11.332.000 V. >> 1916. dec. ........ 250.000 13,000.000 Összesen 1,000.000 47,224.500 A hadikölcsön után jött a már sokkal kevésbbé szimpatikus hadiadó, mellyel a 20.000 koronát meghaladó évi jövedelműeket sújtották. Nagykanizsán 1915 — 218 — szeptemberében 97 volt az ilyen jövedelmi státusba tartozó városi polgárok száma. Nagykanizsának a megyében elfoglalt gazdasági jelentőségére vonatkozólag érdekes megemlítem, hogy ugyanekkor egész Zala vármegyében, Nagykanizsát is beleértve, 257 hadiadóköteles találtatott. Vagyis pénzben kifejezve : egész Zaia vármegye 378.000 korona hadiadójának majdnem felét, 171.337 koronát a- kanizsaiak fizették. Ugyanebben az időben a feldúlt kárpáti falvak újraépítésére indult országos akció, melynek céljaira Nagykanizsa 1%-os pótadó-emelést szavazott meg s az akció támogatására dr. Sabján Gyuta polgármester és Dobrovics Milán, a Központi Jóléti Iroda elnöke vezetésével százas bizottság alakult, melynek gvüjtőívén a hivatalos város 3000 koronával kezdte meg az adakozást. Amilyen mértékben növekedtek a háború-okozta korlátozások, hiányok és megterheltetések, úgy vonult be a város gazdasági életébe a rendkívüli idők láza, lehetőségeket rombolva és új> torz perspektívákat nyitogatva. A bevonulások következtében az addig aránylag jó kanizsai munkásviszonyok leromlottak s a tavaszi munkás-hiány hirtelen munkabér-uzsorát váltott ki, ami fokozta az egyébként is termékeny talajra talált drágító törekvések virulenciáját. A hatósági ármegállapítás (aratásig 2.60, aratáskor 3 koronában maximálta a város a férfi-napszámokat), a hadifogoly-munkaerő felhasználása (200 fogoly dolgozott csak a Principális-csatorna mederszabályozásán), nem tudta pótolni az aratás után már 50 évig besorozottak hiányzó munkaerejét. Bevonulás miatt, munkáshiány miatt, áruhiány és drágaság miatt sok üzlet redőnye maradt zárva úgy, hogy ki sem nyitott többé. Mindezeknek is része volt abban, hogy 1916-ban már csak 81 hadiadó-alanyt találtak Nagykanizsán. A kivetett adó összege így oszlott meg : 7—900 K hadiadót fizetett 1—2000 » » 2—3000 » » 3—4000 » » 4—5000 » » 5—6000 » » 6—7000 » » 7—8000 » » 8— 10.000 » » 10.000 K-n felül 20.000 » » 40 adózó 24 » 3 » 3 » 2 >> 1 » 2 » 1 » 0 >> 1 » 4 » (A 10.000 koronán felüli hadiadót egy évre Zerkovitzék, a 20,000 koronán felüli összegre rúgó hadiadót a báró Guttmann-csalkáok fizették.) ÍNSÉGES NAPOK Míg a hadiadó és sok egyéb társa súlyos teherként nehezedett a nagykanizsai kereskedő-világ vállaira, addig a városi lakosság zöme szinte irigyen nézett azokra, — 219 akik hadiadót fizethettek és akiknek így nem kellett írtózva gondolniuk azokra a jóslatokra, amelyek általános drágaságot prófétáltak. Még a hadüzenet meg sem történt, mális mindenki sietett lisztet és egyéb élelmiszert hónapokra bevásárolni, hogy elég legyen »a háború végéig«. Épen ez is volt egyik oka, hogy októberben már »mérhetetlen drágaság«-ról panaszkodnak a belvi lapok, mert a kanizsai piacon 1 q búza . . 1 q rozs .. 1 q liszt .. 1 q burgonya . 1 kg kenyér .. 40.— K 30.— » 64.— » 14.— » 52—54 f 1 kg marhahús . .. 1 kg borjúhús .. 1 drb tojás ...... 1 1. tej ........ 2.20—1.76 K 2.60—2.— » 14 f 21 » Ezek az árak rendőrhatósági beavatkozást igényt itek, ami viszont az első termelő-sztrájkot eredményezte. A falusiak az első ármegállapításra azzal feleltek, hogy a piac pár napra teljesen mes maradt. Novemberben beköszöntött a hadiliszt és vele a hadikenyér, amiket az első ár-maximálás (gabona, liszt, burgonya) kísért. Az első háborús tél a rekvirálás-sal is megismertette a drágaság szövevényébe egyre mélyebben süllyedő városi lakosságot. Február 1-én elkezdték rekvirálni a gabonát és lisztet. Egy hét alatt 133 vagon gabonát (585 qbúza, 3111/» qroz&, 11.817 q árpa, 592 íj zab) és 9 vagon lisztet szedtek össze Nagykanizsán. Ettől kezdve a lisztellátás körül a leglehetetlenebb nehézségekkel kellett megküzdenie a város vezetőségének. Március végén a rendőrségen, (amely ekkor még városi volt, s mint ilyen dr. Krátky István főjegyző vezetésével a város élelmezési ügyeit is intézte,) Nagykanizsa lakossága közül 22.000-en jelentkeztek a havi 10 kilogrammos fejadagért és ették a felében kukoricaliszttel kevert kenyeret. A városnak tehát, lakossága közel háromnegyedrésze számára, havonta 22 vagon lisztről kellett gondoskodnia. Májusban az engedélyezett lisztféleségek és azok kilogrammonkénti ára a következő volt ; finom liszt ................................................................86 f főzoliszt (50% árpával keverve) ....................................59 » főzőliszt (50% kukoricával keveive) ................................58 » kenyérliszt (20% árpa és 50% kukorica) ..........................46 » kenyérliszt (30% búza és 70% kukorica) ..........................46 » 1915 szeptemberében a város szerződést kötött a Franz-malommal a lakosság egész esztendei lisztellátására vonatkozólag. Míg ez a szerződés a megyei jóváhagyást várta, Nagykanizsa a legnagyobb lisztszükségbe jutott. Emellett pedig mindjobban lábrakapott a liszt halmozása. Üzletekbe*! csak úgy dugárú oe.it a tiszt, mint magánháztartásokban és virágkorát élte a lisztcsempészés Ausztriába, különösen Bécsbe. Novemberben életbelépett a kötelező lisztjegy-rendszer, következő hónapban pedig leszállították a fejadagot 7.5 kilogrammra, a péksüteményt pedig be tiltották. A város minden tőle telhetőt megtett a mizériák enyhítésére. Nagy tételekben vett burgonyát, kukoricát (amiknek hiányát főként a sertéshizlaló háztartások — 220 — L érezték) és ezeket olcsón osztotta el az igénylők között. Osztott ki így a város eltenni való paprikától a nyers marhanyelvig és vadnyúlig, mindenféle élelmiszert, amihez csak nagyobb kvantumban hozzá tudott jutni. Különösen fácánból és fogolyból csinált többször is igen nagy forgalmat. 1916. új élelmezési meglepetést hozott : a kenyérjegyet, amely az újra életbelépett 35% keverésű kukoricás kenyérből 240, termelőnek 400 grammot állapított meg napi fejadagnak. A lisztellátást a Franz-malommal kötött szerződés sem biztosította zökkenők nélkül. 1916 február 1-től a szerződés kormányintézkedés alapján érvényét vesztette, mert a város lisztellátását is a Hadi,termény vette át. Ettől kezdve a helyzet még rosszabb lett. Mikor már a helyzet tűrhetetlenné vált, Nagykanizsa lisztetlátásának ügyét a vármegye vette kezébe és minden métermázsa Nagykanizsának kiutalt liszt után 2 korona illetéket szedett. Ugyanekkor az ujabb rekvirálás már csak egyetlenegy vagon gabonát eredményezett Nagykanizsán, ami megfelelt a város 3 napi szükségletének. A barna kenyér kilogrammja 72 fillérre szökött, amikor Budapesten még csak 48 fillér körül ingadozott . Akkor állott be csak ismét valami kis olcsóbbodás, amikor a vármegye elengedte a 2 koronás jutalékot és a kereskedőket a városháza épületében májusban megnyílt hatósági üzlet segítségével kikapcsolták a lisztelosztásból. A hatósági üzletet a dr. Krátky István főjegyző vezetése alatt működő élelmezési ügyosztály vezette. A hatósági üzletben történt a heti liszt-kiosztás, amikor naphosszat, esőben, szélben, százával ácsorogtak az utcán a lisztjegyeiket szorongató emberek. A lehetetlen állapotok megszűntetése végett felállított a város négy fiók-boltot, melyek közül egynek ingyenes vezetését a Keresztény Jótékony Nőegylet hölgyei vállalták. Aratáskor népvándorlás indult Kiskanizsára, később külön miniszteri engedéllyel a kanizsai és a pacsai járás községeibe, hogy ki-ki beszerezze egy évre engedélyezett gabonaszükségletét. A júliusban még 41—50 koronában maximált búzát 90—100 koronáért kínálták. Közel 10.000 kanizsai szerezte be évi gabonáját, míg a városnak még így is 19.000 emberről kellett gondoskodnia. Aratás után erősen megindult a gabonacsempészés. Postacsomagokban csempészték ki a kanizsa-környéki termést a városból. A közélelmezés egyre megoldhatatlanabb problémák elé állította a város vezetőségét. Volt úgy is, — 1916 augusztus végén, — hogy 8—10 napon keresztül egyetlen deka liszt. t nem lehetett kapni Nagykanizsán. A féktelen kenyéruzsorának a polgármester úgy igyekezett gátat vetni, hogy 44 fillérért adott lisztet az arra nagv-nehezen vállalkozott egy-két péknek, azoktól a kenyeret 50 fillérért visszavásárolta és a hatósági üzletekben, a 70—80 filléres kenyérárakkal szemben, 52 fillérért árúsította. Érdekes epizódja a világháború itthoni kenyér-frontjának, hogy 1916 szeptem- Kiskanizsa — 221 — berében a királyi háztartás Nagykanizsáról, a Franz-malomból szerezte be 3 vagon lisztszükségletét. Ámbár nagyon szigorú rendelet szerint szükségletét mindenki csakis lakóhelyén szerezhette be, — a város a 3 vagonra az őrlési engedélyt mégis megadta. Decemberben újra lisztet, ezenkívül hízott sertéseket rendeltek a kanizsai gőzmalom-üzemtől a királyi háztartás részére. A rossz termés, a sikertelen rekvirálások után Nagykanizsa az eddigi 11 helyett csak 6—7 vagon gabonát kapott egy hónapra, úgy hogy a fejadagokat heti 1.62 kilogramm kényérlisztről 1 kilogrammra kellett leszállítani. Közben jöttek egyre a zsírtalan, majd hústalan, végül a szigorított hústalan napok, mígnem a következő karácsony napjától kezdve megszűnt az ozsonnakávé is. A hatóságok betekintettek az emberek fazekaiba, éléskamráiba, — egymásután írták össze házanként a legkülönfélébb élelmiszer-készleteket. Az üzleti forgalomból eltűnt a cukor, só, petróleum, trafik. Anakronizmussá vált a boltok ajtainak ntt petróleum, cukor, liszt, só korlátlan mennyiségben kapható« felirata. Az eldugdosott szükségleti cikkek segítségével felburjánzott falu és város között a cserekereskedelem,. Tojást, tejet, a falu által termelt minden élelmiszert cukorért, szivarért a legszűkebb napokon is lehetett kapni, de pénzért, a piacon semmi áron. Az elégedetlenség december 15-én véres epizódban robbant ki. Cukorjegyet osztottak ezen a napon az Arany János-utcai óvodában. Az utcán hosszú sorban didergő, várakozó tömegben egy-két türelmetlen tolakodó miatt dulakodás támadt, tépték egymásról még a ruhát is. Végül is a tömeg benyomta a kerítést, összedőlt a lépcső kőkor] át ja, maga alá temetve egy kisfiút, egy vasutasnak a gyermekét, akit eltört lábbal, agyrázkódással, haldokolva vittek el a többi, könnyebb sebesültekkel együtt a helyszínéről. 1917 februárjában végre megkezdte működését a városi élelmezési hivatal, nagy apparátussal, melynek élén Dobrovics Milán állott, aki más városokban szerzett kellő tanulmányok után a hivatalt példásan megszervezte. Az élelmezési hivatal első újítása volt, hogy a kávéra és zsírra is bevezették a jegyrendszert, zsírból havi 800, kávéból 100 grammban állapítva meg a fejadagot. Megpróbálkoztak a zsír és kávé rekvirálásával is, de a bevallásokból — hentesekkel együtt — mindössze 825 kilogramm zsírfelesleg tűnt ki Nagykanizsán, a kávé rovatába pedig végső összesítés után 0 került csupán. Ugyanekkor már a megyétől 16 helyett csak 4 vagon lisztet kapott a város, úgy hogy a havi fejadagot 3 kilogrammra kellett leszállítani. (Ezidőtájt az országos fejadag is 7.20 kilogrammról 4 kilogrammra szállott le.) Volt eközben olyan idő is, amikor Nagykanizsán cukrot csak orvosi rendelésre lehetett kapni, fél kg maximális mennyiségben. Emberfeletti, idegölő munkát fejtett ki az élelmezési hivatal, amíg a határtalan nélkülözések, a megfellebbezhetetlen nincs, a. nyaklónélküli élelmiszer-anarchia közepette is a más városokban ki-kirobbant zajos eseményeket Nagykanizsa utcáiról el tudta hárítani. A HÁBORÚS PIAC A nagykanizsai lakosság nem tartozott a legtürelmesebbek közé. A piacon már 1914 november 13-án kis-székekkel akarták agyonverni a kiskanizsai asszonyok — 222 — Saly Kálmán rendőri szolgálatra beosztott öreg népfölkelőt, aki fel akart írni egy asszonyt tojásdrágítás miatt. A feldühödt tömeg csak a szurony elől hátrált meg. A bosszú azonban forrott bennük továbbra is. Rákövetkező vasárnapon közel 50 főnyi kiskanizsai sereg behatolt a városháza udvarára, hogy Salyt ott a rendőr -őrszobán agyonverjék. A másik vasárnapon meg ököllel, bicskával támadtak a piacon Beke Ferenc közrendőrre, akinek az volt a bűne, hogy elkobzott egy kanna túlmagasra szabott árú tejet. A fokolomposokat később el is ítélte emiatt a törvényszék. Nagy úr volt már ekkortájt a termelő a piacon. Különösen mióta a kanizsai piacra olyannyira jellemző bolgár kertészek konkurrenciája is megszűnt. Tizenheten voltak ezek a bolgárok, egész kis kolónia a vasútvégi bolgár-tanyán, 15 holdas bérletükön. 1913-ban a bolgár-török háború elvitte őket Kanizsáról. Kezdetben a rendőrség naponta razziázott a piacon, közben pedig az árak feltartóztathatatlanul szöktek felfelé. Tavaszon már maximálni kellett az árakat. Erre meg egyszeriben kiürült a piac, a falvak népe idegenből jött ügynököknek adta el termékeit, amiket vonatszámra szállítottak el Nagykanizsa környékéről a legtávolabbi vidékekre. 1915 júniusában valóságos lázadást szerveztek a kiskanizsaiak, városatyáik irányításával és tevékeny közreműködésével, a nagykanizsai piac ellen. Legelőször fenyegető hang ú deputáció jelent meg a városházán, követelve, hogy Kiskanizsára nézve semmiféle árkorlátozásnak érvénye ne legyen. Mikor ezt a követelést elutasították, kijelentették, hogy retorzióval fognak élni. Vasárnap pedig litánia után kihirdették a kiskanizsai templom előtt a nagykanizsai piac legteljesebb bojkottját. Másnap az előcsahosok felállottak a Nagykanizsára vezető út mentén és amelyik kiskanizsai asszony mégis teli kosárral merészkedett volna befelé indulni a piacra, annak a fejéről, kezéből elszedték a kosarakat és árúikat kiborítva, ott a helyszínen összetaposták. Két rendőrt, akik a szorongatott asszonyok segítségére siettek, egyidős asszony vezetésével megrohantak és megvertek. Másnap Farkas Ferenc alka-pitány nekilátott a rend helyreállításának. Egyet a főkolomposok közül nyomban letartóztattak, míg a többi már az éjszaka folyamán jobbnak látta kiszökdösni a szőlőkbe. így aztán csak három napig volt teljesen üres a kanizsai piac, a bűnösök felett pedig később a törvényszék ítélkezett. Ugyanezen év augusztusában, amikor dr. Krátky István főjegyző nekifogott a piac megrendszabályozásának, sikerült egy időre némi érvényt szerezni a hatósági áraknak, mert ekkor nemcsak a drágán eladót, hanem az ára felett vásárlókat is szigorúan megbüntették. 1916 júniusában sikerült kisürgetni az áraknak az egész járás területére való maximálását, hogy ezzel letörjék az idegen ügynökök garázdálkodását, de ekkor már az Agricola Molkerei nevű bécsi cégnek bevásárló központja és irodája volt Szepetneken, ahonnét vagontételekben gurult az élelem, főként vaj Bécsbe, holott ugyanekkor Nagykanizsán (melynek környéke annyi va^at termelt egy évben, amennyi megfelelt a város 8—10 esztendei szükségletének), hónapokig voltak tej nélkül még a kórházak is. Ugyanígy eltűnt a piacról a tojás, a burgonya, a gyümölcs s az 1916 júniusi termelősztrájk alkalmával hetekig nem volt a piacon semmi egyéb, csak saláta és hagyma. 223 Őszre már 40 filléres áron verekedtek a piacon a 27 fillérre maximált tojásért, ugyanekkor pedig Kanizsáról 800.000 darab tojást szállítottak egy budapesti pi skótagy árn ak. A piaci mizériák létrehozták a konyhakertek konjunktúráját. Paradicsom, burgonya nőtt a legszebb virágoskertek helyén is. A kir. ügyészség is megcsináltatta 1916 tavaszán a terméketlennek látszó Békástói-dülőben 6 holdon a maga rabkertészetét, amelynek olcsó zöldségei, igen nagy keletnek örvendtek a kanizsai piacon. A Békástónál bérelt a várostól a következő őszön 50 holdat a katonaság is konyhakert céljaira. A város pedig még a törvényszéki palota előtt lévő parkocskát is beültette burgonyával. 1915 júniusában a város 22.000 korona költséggel felállította a hatósági hússzékd, mire 30—40%-os áresések következtek. Az élelmezési hivatal sózott és füstölt ökörhúst, kolbászt, tengeri halakat, sajtot, vajat mért ki a hét meghatározott napjain, majd a darabonként 3 koronás fácán volt az igen kelendő. így sikerült szeptemberre 4.50—5.— koronára leszorítani a marhahúst. MENEKÜLTEK NAGYKANIZSÁN Súlyos teherként nehezedett Nagykanizsára közellátási szempontból a sok kórház és a később érkezett erdélyi menekültek nagy tömege. 1916 szeptember 2-án két különvonattal 1189 asszony és gyermek érkezett Erdélyből Nagykanizsára. Másnap újabb, körülbelül ugyanekkora transzport vagonirozott ki. A társadalom köréből órák alatt többezer korona gyűlt össze, amiből ellátták őket a legszükségesebbekkel. Már az első napon 200 kis földönfutó erdélyi gyermeknek akadt kanizsai nevelőszülője is. A felnőttek pedig, aki tudott és talált, munkát vállaltak, hogy helyzetükön enyhítsenek. Az Ipartestület műhelyt rendezett be és szerszámokat adott a menekült iparosok részére. A betegeket a Keresztény Jótékony Nőegylet vette gondozásába, úgyszintén a gyermekeknek éjjel-nappali otthont tartott fenn. Az élelmezést a kormánytól kapott 10.000 koronával, tömegkoszt formájában a város látta el. Egy hét múlva a menekültek felét kihelyezték Nagykanizsáról a közeli falvakba. Nagykanizsán dr. Szabady Lőrinc törvényszéki bíró vezetésével társadalmi bizottság intézte a gyűjtés, segítés, kiosztás ügyeit. Majd a pénzforrások kimerülvén, a katonás tömegélelmezést is csak ebédre kellett redukálni, azután ellátás helyett fejenként napi 1.50, később már csak 1 koronát kapott minden menekült, kiknek jórészét addigra már magánházaknál sikerült olcsó lakbér ellenében elhelyezni. Az izraelita hitközség 100 menekült teljes ellátását vállalta. Ezek gondviselője Sommer Náthán postafőfelügyelő volt. A Bogenrieder-palotában külön menekült-iroda nyílt meg. A társadalom jószíve szeptember végén cipővel, ruhával látta el a gyermekeket. Október végén a menekültek vissza indultak a felszabadított Erdélybe. 1916 februárban már csak 420 menekült volt Nagykanizsán. Lassan ezeknek egy része is másfelé szivárgott, egy részük pedig azóta már teljesen beolvadt Nagykanizsa polgárságába. — 224 — t. 1916. év telét a nélkülözések minden láncát-tépett furiáinál feketébben keretezi az országos gyász : az ősz király halálának döbbenetes híre. November 21-én este, a »Zala« táviratának kifüggesztése után, nyomban gyászpompát öltött a város, kávéházakban, mozikban, mintha abban a pillanatban elvágták volna, megszűnt a zene. I. Ferenc József életében egyetlenegyszer, az 1896. évi Csáktornyái hadgyakorlatok alkalmával, időzött 10 percet a kanizsai állomás perronján, amikor az ősz uralkodót a város hivatalosan is, szivéből is, óriási, lelkes tömegben üdvözölhette . Egy hónap múlva, december 30-án, megint díszbe öltözött a város, megint zúgtak a templomok harangjai. De ekkor már a gyász hangját ünneplő öröm váltotta fel. Ekkor koronázták a nemsokára mártír-sorsú királyt, IV. Károlyt. A koronázás szertartásánál Nagykanizsa polgárságát dr. Kovács Gyula járásbírósági elnök és Grünhut Alfréd képviselték. KÓRHÁZ- ÉS KASZÁRN YA-ÉPITÉS A világháború nemcsak a pusztulás és nyomorúság rémeivel ismertette meg Nagykanizsát, hanem gazdagította is ríj építkezésekkel. Már 1914 januárjában, amikor Nagykanizsa helyőrségének látszáma jelentékenyen emelkedett, szükségessé vált a gyengélkedő-háznak 30 ággyal való kibővítése. A hadügyminisztérium 1914 decemberében pályázatot hirdetett egy Nagykanizsán létesítendő kaszárnya építésére. Az új kaszárnya céljára a város több telket ajánlott fel. melyek közül a hadügyminisztérium a Teleky-út folytatásában lévő 20 holdat fogadta el. Ugyanekkor folytak tárgyalások egy 1000 személyes katonai üdülő építéséről is, amely célra a város a közkórház és méntelep között ajánlott fel telket. Az építkezés megkezdése a szigorú tél miatt tavaszra maradt. Ekkor az új kaszárnya tervei 2,500.000 koronás beruházást reprezentáltak. A terv szerint 1200 ember részére pavillon-rendszerben elhelyezett 12 épületet kellett építeni, úgy hogy az még 800 ember befogadására kibővíthető s így egy teljes gyalogezred befogadására elegendő legyen. 1915 április 26-án a pozsonyi katonai parancsnokság tartott helyszíni szemlét Nagykanizsán és egy 3000 személyes járvány-kórház részére kiszemelte a megfelelő helyet, a somogyszentmiklósi úton, 70 holdnyi területen. A magyar városok között hihetetlen tempóban indult meg a versengés a hatalmas méretű kaszárnya építkezéséért, amiből Nagykanizsa került ki győztesen. Annál kevésbbé versengtek azonban a járvány kór házért. A háborús epidémiáktól való rettegés idején írtózott ettől minden város, köztük Nagykanizsa is. Még a tavaszon meg is kezdődött a kaszárnya és a barakk-kórház építkezése. Nagyobbarányú és lázasabb tempójú építkezést nem látott Nagykanizsa. Katonák és foglyok százait alkalmazták a munkásseregben, csak hogy a munkát gyorsítsák. Mire elkészült, a Monarchia legnagyobb katonai kórháza lett a barakk-telep, 3000 beteg, 20 orvos, 500 főnyi ápolószemélyzet részére, külön gyógyszertárral, — 225 — 1 tiszti lakásokkal, kaszinóval, műhelyekkel, mosodával, óriási konyha-pavillonnal, kertészettel, parkosításokkal, aszfaltozott járdákkal. A leg-higienikusabban, legmodernebbül berendezett, 1^2 kilométeres fronton épült városrésze lett a barakk-kórház sok utcasora a mai Nagykanizsának is. Közben a Teleky-úti kaszárnya is elkészült. Épen csak vizet nem tudtak szerezni egyik épület-csoportba sem. Hiába fúratott a város, a katonaság, hiába hozatták el Zágrábból a híres varázsvesszős forráskutató GolUssyt, hiába állott az első nagykanizsai víztorony 4 emeletnyi, hatalmas vasbeton-alkotmánya, elfogyott a meddő kísérletezésekre sokezer koronaj víz pedig nem volt még 1916 tavaszán sem elegendő. Ekkor végre az új kaszárnyában, szeptemberben pedig a barakk-kórház telepén is, találtak bővizű artézi forrásokat, melyek segítségéve] az új katonai objektumok külön víz vezetékrendszerét, — az első vízvezetéket Nagykanizsán - át lehetett adni a használatnak és ezzel az új építkezéseket is átadhatták rendeltetésüknek. A tervek annyiban szenvedtek változást, hogy a barakkokból nem járványkórház lett, hanem idevonták össze az ekkor összesen 3600 beteget ápoló tartalékkórházakat is így az 1916—17. iskolaév elejével a város iskolái egymásután visszaköltözhettek saját falaik közé, az új kaszárnyával pedig felszabadultak azok a középületek, melyeket eddig csapatelhelyezésekre vett igénybe a hadvezetőség. ROKKANTAK, VITÉZEK, HŐSI TEMETŐ A világháború lezajlása után még szomorúbb, még inségesebb idők következtek Nagykanizsára. Jött a szerb megszállás és elvette Nagykanizsa biztos piacát, a Muraközt. Jöttek a rokkantak, jött az inségadó, földosztás, nyomor, forradalmak. A rokkantellátó-hivatal nyilvántartása szerint az ellátásban részesülő rokkantállomány a következő : Ezek gyermekei 1922. 1924. 1926. 1928. Í 928-ban 100%-os.......... \ 5 3 2 5 75%-os ......... '' 189 22 9 5 31 50%-os.......... 113 58 44 82 25%-os.......... 141 128 85 135 özvegv........... 181 287 182 96 104 árva ............ 12 48 50 36 — felmenő ágbeli rokon .. 20 22 19 18 — A rokkantügyi hivatalt 1920-ban szervezték a városházán, azóta vezeti Brunner Gusztáv menekült jegyző. József-laktanya bejárata — 226 — Maradt még Nagykanizsának a világháborúból 57 vitézzé avatott katonája : 20 tiszti és 37 legénységi vitézt avattak Nagykanizsa lakosai közül. A nagykanizsai járás vitézi szakaszának hadnagya vitéz Radnóczy László százados. Maradt ezenkívül Nagykanizsának a maga ezernyi gyászán kívül egy hősi temetője, amelyben az itteni kórházakban elhalt különféle nemzetiségű 1100 hősi halottat temettek szomorú, katonás rendekben egymásmellé. 1924-ben Barbarits Lajos, a »Zalai Közlönye segéd-, majd felelős szerkesztője a legszélesebbkörű társadalmi mozgalmat indította, gyűjtött, írt, agitált, tárgyalt, hogy a jeltelen, gazvert sír-tömkeleget a város kegyelete sírkövekkel lássa el. A mozgalmat anyagi támogatásával felkarolta az egész város s a fiatal újságíró 1928-ban Mindszent napján 10.452 pengővel lezárta nyilvános számadásait és a hősi temetőt, mindenegyes sírhantot sírkővel megjelölve, ünnepélyes keretek között átadta a város közönségének. A 48. GYALOGEZRED MÚLTJA ÉS SZEREPLESE A VILÁGHÁBORÚBAN Irta : Finta József őrnagy A dicső múlttal bíró zöldhajtókás, sárgapitykés 48-asokról nemcsak azért emlékezünk meg, mert az ezred történelme Nagykanizsa város történelmével sok vonatkozásban szorosan összefügg, hanem főként azért, hogy e rövid kis megemlékezés figyelmeztessen letűnt századok nagy fiaira, kiemelkedő jellemekre és hőstettekre, melyeket könnyen hevülő, de éppoly hamar ellankadó nemzetünk talán már el is felejtett. * * * A 48. gyalogezred 1721-ben alakult, miután azonban 1796-ig a római-német császári birodalom területéről egészült ki, ezen korszakkal nem foglalkozunk. 1796-ban ez az ezred feloszlik, de 2 évvel később a 32., 39. és 53. magyar gyalogezredek 1—1 zászlóaljából, Veronában ismét megalakul. Kiegészítését 1798—1857-ig Zala, Vas, Sopron és Moson megyékből, 1857— 1860-ig Zala, Vas és Somogy megyékből, 1860-tól Zala és Vas, majd kizárólag Zala megyéből nyeri. A tűzkeresztségen 1799-ben Veronánál, a franciák elleni háborúban esett át. A hős 48-asok már ezekben a harcokban sok babért és dicsőséget arattak. 1800-ban ismét a vérrel áztatott Lombard síkságon verekszenek Napoleon tábornok csapatai ellen. 1805-ben a harmadik francia háborúban, az Etsch folyó közelében, Galdiero-nál küzdenek, majd Napoleon jénai és austerlitzi győzelmei következtében, az északi hadsereg megerősítésére Olaszországból gyalogmenetben vonulnak át Magyarországon a lengyel határig. 1809-ben az oroszok ellen Varsó és Thorn bevételénél vesznek sok sikerrel részt, majd a franciák elleni negyedik háborúban, Aspern-Esslingen-né1 tüntetik ki magukat. 227 — 1812-ben az ezred Napoleon parancsnoksága alatt Lublinon—-Brestlitowsk-on át egészen a Niemen folyóig szorítja vissza az oroszokat ; de Napoleon hadseregének oroszországi összeomlása után Nove-Korczynon át Krakkóba, onnan pedig Csehországba kénytelen visszavonulni. 1813-ban az orosz, porosz és osztrák hadak sorában Drezdánál és Lipcsénél már a nagy Korzikai hadserege ellen küzd. Napoleon veresége után Jéna, a rajnamenti Basel, Franciaországban Dijon, Lyon jelzi a 48-asok győzelmes előnyomulásának útját. 1815-ben a nápolyi királyság elfoglalásában működik közre, majd midőn Napoleon Elba szigetéről meglepetésszerűen ismét Franciaországban terem, Nápolyból tengeren a francia Cannes-ba és Nizzába vitoi Iázik és a Provence megszállását végző csapatok közé tartozik. Napoleon Waterlooi végleges vereségével a véres francia háborúknak végeszakadt. A 48-asok Veronában, majd Padua és Milano városokban pihenik ki a háborúk fáradalmait, de nem sokáig, mert 1816-ben már Dalmáciában teljesítenek igen kemény és veszélyes szolgálatot. Itt ugyanis a nagymértékben dühöngő pestis terjedésének meggátlása céljából katonai kordont vontak a veszélyeztetett terület köré, hogy a járvány széthurcolását megakadályozzák. A 48. gyalogezred ezt a kordonszolgálatot 2 teljes esztendeig látta el. 1819-ben a kordonszolgálat alól felváltva, ismét Északolaszországban találjuk őket. 1821-ben Rómán át Nápolyba menetelnek s ott a felkelést segítik leverni. A jól végzett munka után 1826-ig a Szicilia szigetén fekvő Palermo az új helyőrségük. A következő 22 békeév alatt Északolaszország sok városa, majd Bécsújhely, Bécs, Gráz, Klagenfurt, Tirol, Vorarlberg, Pest, Zágráb, Károlyváros és Fiume városokat járják végig, természetesen gyalogmenetben. 1848 elején újr° háborús felhők borították a láthatárt. A 48-asok zöme Sona, Sommacampagna és Custozzánál, majd 1849-ben Novarránál harcol a győzelmes Radetzky vezérlete alatt az olaszok ellen. Az ezred III. zászlóalja 1848—1849-ben, a magyar szabadságharc alatt, a honvéd hadseregben harcolt. 1850 után Galiciában és Csehországban, majd 1859-ben újra Északolaszországban van, ahol Solferinonál III. Napoleon francia seregével és a piemonti olasz hadsereggel áll szemben. 1866-ban az ezred Custozza elfoglalásánál és a város körüli harcokban tüntette ki magát különösen. Bár az olaszokat teljesen tönkreverték, a königgratzi csatavesztés következtében egész Olaszországot ki kellett üríteni. A 48-asok Görzbe és Vertoibába, majd Cattaroba kerülnek. 1869—70-ben a dalmáciai Krivosie-i felkelés ismételten alkalmat nyújt a 48-asoknak, hogy magukat kitüntessék. A felkelés leveréséig több alkalommal megütköznek a fanatikus hercegócokkal ós ezeket minden alkalommal szétverik, vagy megfutamítják. A magyar-osztrák monarchia a berlini kongresszuson megbízást kapott arra, hogy Bosznia-Hercegovinában rendet teremtsen s így 1878-ban a 48. gyalogezred is mozgósít, felvonul Bosznia északi határán, előnyomul s az Ivaéic, Bihacs, Stjena és Pécsinél megvívott győzelmes ütközeteivel a megtisztítására bízott területen teljes rendet teremt. Az okkupáció befejeztével Grázba került az ezred s a világháború kitöréséig Bécs, Nyitra, Komárom, Bruck, Győr, Kőszeg, Pozsony és Sopron voltak az állomásai. Az ezred egyik zászlóalja azonban 1857 óta mindig — 228 — Nágykanizsán állomásozott. Nem érdektelen megemlíteni azt sem, hogy a 48. gyalogezredben szolgált 1838—40-ig Petőfi Sándor, a lánglelkű magyar költő is, mint zöldhajtókás sárgapitykés közlegény. Dicsőségekben gazdag történetéhez híven, a világháborúban is halálfélelmet nem ismerő bátorsággal és elődeihez méltó hősiességgel harcolt a legkülönbözőbb harctereken. 1914 augusztus 12-én hagyta el az ezred Nagykanizsát és a Vág völgyén át utazott a San-folyó mögé, ahol az 1. hadsereg csapatai gyülekeztek. Az ezred az V. hadtest 14. hadosztályához tartozott. Augusztus 20-án kezdte meg az előnyomulást az orosz határ felé s 23-án már a Krasnik-i csatában Stanynál harcol az orosz 4. hadsereg ellen és egész Lublinig visszaszorítja a szívósan küzdő orosz tömegeket. A Keletgaliciában, de főként Lemberg körül lejátszódott események, az 1. hadsereget is visszavonulásra kényszerítették. Az ezred szeptemberben Krakkó környékére került. Októberben új támadásra indul, melyben Ivangorodig jut előre. Az ide-oda hullámzó, igen véres harcok Szilézia határára vetik a derék 48-asokat, decemberben azonban ismét a Nidáig szorítják vissza az oroszokat. A telet a Kárpátok ormain szenvedik végig és sok más jó magyar ezreddel együtt, Magyarország határait őrzik. Lelkileg, testileg meggyötörve, de harcikedvüket el nem vesztve nyomulnak elő ismét a gorlicei áttörés után, egészen Kelet-galicia határáig, hol 1916 nyaráig állásharcokat vívtak. 1916 augusztus és szeptemberében lezajló Brussilaui offenzíva a Sereth partján találja az ezredet. Itt küzdötte meg az ezred legvéresebb csatáját s a 10 hétig tartó szakadatlan küzdelemben állományának több mint háromnegyedét elvesztette. A fáradalmakat ki sem pihenve, vonatra száll és Lemberg, Krakkó, Bécs és Laibachon át, a Doberdóra kerül. A hős 48-asok a 9. és 10. Isonzó csatában bőségesen bebizonyították, hogy az új ellenséggel szemben és az elképzelhető legnehezebb viszonyok közepette is kitűnő katonák, akiknek elszántságán az olaszok minden erőlködése megtört. 1917 tavaszán újabb állásban látjuk az ezredet Görznél, a Monté San-Marco lejtőin. Itt küzdik végig a 11. Isonzó csatát. Az olaszországi 1917-es nagy offen-zívák keretében hősiesen kiveszik a részüket a küzdelemből és a felbomlott olasz csapatokat egész a Piavéig üldözik. 1918 júniusában résztvesz az ezred a híres piavei átkelésben és a folyó déli partján vív sok véráldozatot követelő nehéz harcot. Augusztusban ismét állásba kerül a Piave deltában. Ez volt az ezred utolsó harci tevékenysége, mert a bekövetkezett olasz fegyverszünet ezen fronton a háborúnak véget vetett és az ezred teljes rendben és fegyelemben megindult hazafelé. 19 napi gyalogmenet után 1918 november hó 18-án érkezett meg Nagykanizsára. Az ezred I. zászlóalját a mozgósítás Sarajevóban érte. Innen indult el a 10. hegyi dandárral Szerbia ellen. 1915 május havában azonban már a Monté Saboti- — 229 — non, októberben pedig ismét Szerbiában harcol s Szerbia és Montenegró elfoglalása során egész Cettinjéig nyomul előre. 1916 tavaszán Déltirolba kerül és az Assiago-i támadásunk folyamán bizonyítja be, hogy az ezred többi zászlóaljától sem hősiesség, sem eredmény tekintetében, nem marad el. A Pasubio magaslaton őrzi Tirol határait egészen a román hadüzenetig, amikor is az 1. osztrák—magyar hadsereggel harcol Erdélyben az oláhok ellen. 1918 februárjában újólag az olasz harctérre kerül és a vasmegyei 83. gyalogezred kötelékében küzd a háború befejezéséig. ❖ % ^ A román hadüzenetkor Erdilv tudvalevőleg teljesen védtelenül állott. Az olasz hadszíntérről odaszállított kevésszámú csapattest és az anyaországból sürgősen útbaindított menetalakulatok állították meg német szövetségesünkkel együtt, az elbizakodottan előnyomuló oláhokat. A 48-asok is állítottak fel 1916-ban egy ilyen menetzászlóaljat, amely mint az ezred 6. zászlóalja, a hírneves Szivó-dandárban aprította Oláhországon végig a megvert oláhokat. Ezek teljes leverése után Odesszát tartja megszállva a zászlóalj, itt éri a háború vége. A világháború nagy drámájának utolsó felvonását képező összeomlás a 48. gyalogezredet is romjai alá temette. Épen 195 évig állott fenn az ezred és ha sokszor nem is kimondottan magyar érdekekért szállott síkra, fenkölt gondolkozású tisztikara, — úgy a tényleges, mint a tartalékos — mindig kivette részét a hű kötelességteljesítés nemes munkájából. Az ezred megmaradt tagjai 1924 augusztus 23-án, az ezred világháborús tűzkeresztségének 10 éves fordulója napján leplezték le a felsővárosi templom falába beépített 48-as hősök emléktábláját«. Felejthetetlen volt ez a lélekemelő ünnepély. Ott ragyogott minden 48-as szemében a szebb és jobb jövőbe vetett megrendít-hetetlen hit biztató reménysugara. A magyar katonának 1000 éves, szeplőtelen hírneve, vitézsége, meghalnitudása, hűsége nem szenvedett csorbát a minden képzeletet felülmúló küzdelemben, amelyet egy egész világgal szemben megvívtunk, hanem ezekben a harcokban is magasan lobogtattuk az őseinktől átvett zászlót és szeplőtelenül hoztuk ide vissza Nagykanizsára, amely alatt 1914 augusztus 12-én elindultunk. A 20. HONVÉD GYALOGEZRED1) A m. kir. 20. honvéd gyalogezred 1886-ban, a 76., 77. és 78. honvédzászlóaljakból alakult. Az ezredtörzs., az I. és II. zászlóaljak állomáshelye Nagykanizsa volt, a III. zászlóaljé Körmend. Volt ezenkívül egy kikülönített század Fiúméban. Utóbbi a honvédség átszervezése alkalmával 1913-ban a pécsi 19. honvédgyalogezredhez került. A 20. ezred tehát Nagykanizsa házi-ezrede volt. Vázlat vitéz Szepessy-Bugsch altábornagy kéziratban lévő hadtörténelmi munkájából: »A 20. honvéd gy. ezred háborús történetei. — 230 — Az ezred kiegészítő területe Zala és részben Veszprém vármegye volt. Ezredparancsnokok voltak : 1886—1888. Rózsa Bertalan ezredes, 1888—1891. báró Bibra Frigyes ezredes, 1891—1895. Klobucsár Győző ezredes, 1895—1897. Csollány Géza ezredes, 1897—1901. Fúspök József ezredes, 1901—1905. Czeh József ezredes, 1905—1907. Szurmay Sándor ezredes, 1907—1910. nagyváradi Horváth Dénes ezredes, 1910—1913. Seide Rezső ezredes, 1913—1914. lovag Sypniewsky György ezredes. Az ezred 1918 augusztusig a »nagykanizsai« elnevezést viselte. Háborús érdemei elismeréséül IV. Károly király az ezredet abban a ritka kitüntetésben részesítette, hogy ezredtulajdonost nevezett ki számára báró Szurmay Sándor m. kir. honvédelmi miniszter, altábornagy személyében. Ebben a legmagasabb kitüntetésben a 20-asokon kiviil csupán még egy honvédezred részesült. A világháború kitörésekor az ezred 1914 augusztus 15-én kezdte meg a felvonulást a keleti hadszíntérre, Galiciába. Az ezred a 41. honvéd gyaloghadosztályhoz tartozott és a 31. ezreddel a 82. dandárt alkotta. A hadosztály József Ferdinánd főherceg seregcsoportjához tartozott. Az ezred már augusztus utolsó napjaiban átesett a tűzkeresztségen a zastavei erdőben, amikor is a Turyna-majort rohammal elfoglalták. 16 tiszt és 306 főnyi legénység volt a tűzkeresztség vesztesége halottakban. Ezt követte másnap, augusztus 28-án Rzeczya község elfoglalása. Sypniewsky ezredparancsnok vezetése alatt az ezred a posadovi harcok után tovább üldözte az oroszokat. Ezután mindjárt bekerült az ezred a II. lembergi csatába. A ravaruskai harcok után, sok veszteséggel, a 4. hadsereggel együtt visszavonult. Október 12-től nov. 4-ig a San-menti harcokban (Bugsch Aladár őrnagy zászlóalja hajózott át elsőnek Jaroslaunál a Sanon) megsebesült Sypniewsky ezredparancsnok is és a parancsnokságot hazslini Hazslinszky Emil alezredes vette át. 1503 fő volt a veszteség ezekben a harcokban. A krakkói csatában már Bugsch Aladár őrnagy, az ezred utolsó törzstisztje, vezette az ezredet, csakhamar ő is megsebesült s a parancsnokságot Pottyondy Gusztáv százados, majd Istvánffy Miklós 31. ezredbeli őrnagy vette át. December 30-án (a dunajeci állásokban harcolt ekkor az ezred) már tisztekből 24 halott, 52 sebesült, 6 fogoly, 48 beteg, a legénységből 1169 halott, 2061 sebesült, 315 fogoly és 224 beteg volt az ezred összes vesztesége. Sypniewsky ezredes felgyógyulva, 1915 jan. 10-én újra átvette az ezredparancsnokságot. A tavaszi kárpáli harcokban a 20-asok nevéhez fűződik az egyik legbravúrosabb és leghősiesebb haditény, a Drial-hegyhát elfoglalása. Márciusban a rendkívül súlyos harcokban megbetegedett Sypniewsky helyett Ágoston Béla alezredes (13. h. gy. e.) vette át a parancsnokságot. A 20-asok a hadosztályon belül, mint mindig, a kárpáti harcokban is a támadás és védelem gerincét képezték. A veszteség ezekben a harcokban 265 hősi halott, 1082 sebesült, 1120 beteg és 463 eltűnt volt. Április 30-án újból Bugsch őrnagy vette át az ezredparancsnokságot. A gorlicei áttörés után csendesebb napok következtek, GaU- — 231 — Lovag Sypniewsky György vitéz Szepessy Bugsh Aladár ciában és Lengyelországban, bár harcokban ekkor sem volt hiány. Szeptemberben a volhyniai harcok közepette találjuk a hős húszasokat, s győzelmes harcaik után a boguslawkai védőállás téli és tavaszi pihenőállomásuk lett, ahol egész barakk-falut építettek. Június 4-én a kitűnően kiépített védelmi vonalat fel kellett adni. A Styr-menti állások után Stochod állásaiban az ezred nagy része elvágva, fogságba jutott, 1916. december 8-án az ezred búcsút mondott az orosz harctérnek és 13-án elfoglalta állásait az olasz hadszíntéren, ahol a 10. és 11. Isonzo-csata után Boroevic Svetozár vezérezredes a húszasokat már a hadosztály legjobb csapatai közé sorozta. A 12. Isonzo-csatában az üldözés szerepe jutott a 20-asoknak. 1918 tavaszán a Piave mellett harcolnak a kanizsai honvédek. Július 26-án Bugsch ezredes a honvéd-tanezred vezetésére visszarendelve, az ezredparancsnokságot Conradt Rezső alezredesnek, majd ez augusztusban Schvoy István alezredesnek adta át. Az ezred a piavei harcoknál sokszor kitüntette magát hősies magatartásával. A felsőbb parancsra október végén történt visszavonulás harcai közben Schvoy alezredes betegen fogságba került s a parancsnokságot Csorba István százados vette át. November 4-én kihirdették a fegyverszünetet. Az ezred 8-án reggel akart indulni vissza a demarkációs vonalra, de minden út el lévén vágva előle, csak összes fegyverei, felszerelései hátrahagyása mellett kapott utat a visszavonulásra. 12 napi gyaloglás után értek Szentgotthárdra, onnét vasúton, november 21-én Nagykanizsára. A trianoni békével a múlté lett a hős húszasok ezrede is, de tradicióik élnek tovább s hogy minél tovább éljenek, az országosan megindult mozgalom eredményeként, talán még 1929-ben, Nagykanizsán állítják fel a 20. honvédgyalogezred hőseinek monumentális emlékszobrát. 232 — A NAGYKANIZSAI EGYHÁZAK TÖRTÉNETE i sem nevelheti jobban az embert istenfélelemre, vallásosságra, mint a megpróbáltatások. Aki végiglapozta Nagykanizsa történetének eddigi fejezeteit, azokban kevés öröm mellett sok gyötörtetést, sok hányattatást talált. Amikor pedig ez a város fordítani akart a sorsán, mindig olyan erőfeszítéseibe került, hogy csak az isteni Gondviselésbe vetett hit archimedesi pontján tudta megvetni a lábát sorsának fenyegető örvényeiben. Kevés városnak kellett annyira az erős hit vér-tezete, mint éppen Nagykanizsának. Igen sokszor volt egyetlen fegyvere és igen sokszor vigasztalása. A megpróbáltatásokkal tele mult a város lakosságának lelki szükségleteit már a legrégebbi időkben nagyra fejlesztette és élénk hitéletnek vetette meg alapjait. A KATHOLIKÜS EGYHÁZKÖZSÉG Nagykanizsa katholikus hitéletének története a szentferencrend megtelepülésével kezdődik s azzal évszázadokon át teljesen összeforrott. Az egyházközséget Ilanizsay János esztergomi érsek alapította, aki egyben Zala vármegye főispánja is volt. Ralis István1) 1415-re, egy rendi feljegyzés 1418-ra2) teszi az alapítás és a szentferencrend letelepítésének esztendejét, míg a Canonica Visitatio-k ezt a dátumot 1410-ben állapítják meg. (»Ecclesiam cum conventu fundatam Anno 1410. per celsissimum Principem Dom. Joannem Kanisay Archi Eppum Strigoniensem, in Fortalitio habuimus.«)3) Ettől kezdve a franciskánusok voltak az egyházközség lelki gondozói egészen addig, amíg 1690-ben a törökök Nagykanizsa várát elfoglalták. A templom a várban volt (»in Fortalitio«), annak ó-város nevű részében. Ugyanott volt a barátok hajléka is. A díszes, nagy templom, melynek Szent Péter volt a védőszentje, a csillagos ötszög alakú várnak körülbelül a közepén állott, kapuja ránvílott az ó- és új-várost összekötő hídra. Halis : A Ferencrend kanizsai zárdája. (Nagykanizsa, 1899.) -) P. Steph. Col. Szabó 1898. évi, a zárdában bekeretezve őrzött feljegyzése. 3) Canonica Yisitatio 1824. — 233 — Ebben az időben a barátoknak legtöbb dolgot adott a folytonos harcokban elesettek, sebesültek testi és lelki istápolása. A szinte évről évre ismétlődő kolerajárványok nemcsak a katonaságot és a városbéli lakosságot tizedelték, hanem pl. az 1545. évi borzalmas pestis idején az önfeláldozással ápoló barátok is az utolsóig meghaltak a szörnyű nyavalyában, úgyhogy a kanizsai vár klastromába újra kellett a ferenceseket telepíteni. A várurak közül többnek tetemei porladnak a mai Vári-réten, a később lerombolt régi templom kriptájában. A magyarok győzelmei alkalmával Te Deum zengett a kanizsai vár templomában, melynek oltárát ilyenkor a zsákmányolt török zászlókkal ékesítették fel. 1600-ban Kanizsa vára 90 esztendőre török kézre került . A törökök a templomra is rátették kezüket és a pátereket kikergették hajlékukból. (» . . . egész 1600-ig a ferenerendiek lakták, de az utóbbi évben, a török hatalom bekövetkeztével a testvérek zaklattattak úgyszintén keresztény nyájaik is, úgyhogy javaikat és házaikat kénytelenek voltak elhagyni és Krisztus ellenségeinek átadni, amíg azután Isten újból felkelt és megmutatta hatalmát.»1) A szerzetesek magánházakban húzták meg magukat és csak titokban tarthattak összejöveteleket, vallásos tanításokkal és a városra szakadt veszedelemben vígasztalásokkal látva el a keresztény hívőket. (».. .sed Anno 1600. superveniente Turca et Praesidio occupato, occupavit Ecclesiam quoque nostram, Fratribus ad privatam Domum relegatis« . . . )2) A kanizsaiak szép templomának tornyáról pedig lekerült a kereszt és félholdas dzsámiává, muzulmán imaházzá alakították át. Amennyire nem szerette a török a ferencrendi barátokat, annyira megbarátkozott csakhamar az orvos-tudományukról híres jezsuitákkal, akik 1612-ben, vándorlásuk közben a kanizsai basa hívására bevetődtek Kanizsára és itt két beteg asszonyt meggyógyítottak. Amikor pedig egy pécsi agát is sikerült a hasába képzelt kígyótól megszabadítaniuk, akkor a pécsi jezsuita-misszió engedélyt kapott, hogy a »hosszúhajú latin papok« Kanizsa várában letelepedjenek és itt (1650. körül) állomást létesíthessenek.3) A ferencesek pedig zajtalanul, otthontalanul, de sohasem csüggedve lelkipásztorkodtak tovább, egészen 1690-ig, a vár visszafoglalásáig. Még a török hódoltság ideje alatt épült fel a várban a kanizsai hívek kicsike szükség-temploma, az »Ecclesia Beatae Mariae virginis in Caelos assumptae«, melyben a török által hivatalosan befogadott jezsuiták hirdették Isten igéit.4) A vár visszafoglalása után a jezsuiták, mint tábori lelkészek továbbra is adminisztrálták a kanizsai plébániát. Ugyanekkor azonban a ferenerendiek is elfoglalták helyüket az újra keresztény templommá szentelt dzsámiában. 1703-ban a várral együtt '') P. Szabó i. felj. 2) 1824. Can. Vis. 3) Halis i. m. 4) 1690—1730-ig kereszteltek nagyobb anyakönyve és P. Vajda János h. plébános beadványa a városhoz. (1889 febr. 8. L. városi levéltár !) A Szent Pétéi -templom mint török dzsámia (egykorú rajz) — 234 — a ferencesek hajlékát és templomát is lerombolták, úgyhogy annak nyoma sem maradt.1) A törökök kitakarodása után bőséges dolguk akadt a ferenceseknek, jezsuitáknak is, a vár és környék lakosai között. A jezsuiták közül Balasházi Imre, Pap Ferenc, Hladky Ferenc, Lenchovich Endre és Töller Ferenc neveit találjuk feljegyezve. Mindkét szerzet kereszteltjeinek anyakönyve fennmaradt ezekből az időkből. A franciskánusoké (erősen megrongált állapotban, fedőtáblái kívül-belül teleírt kódex-lapokkal vannak leragasztva) 1690 augusztus 28-án jegyzi fel az első keresztelést. »Jacobus Páter ordinis 8. Franc.«2) keresztelte meg Vitman Valentin és feleségének, Magdolnának fiát, Andrást. Keresztszülők Zimbinetzky Péter és Régi Anna. A kereszteltek anyakönyvében nagyon sok ma is ismerős névvel találkozunk. Igv mindjárt az első lapon : 1690 szept. 27-én Umsuns János és felesége Nagy Borbála kereszteltették Vásárhelyi Péter fiát, Ferencet. Másnap Csiplö János Judith leányát tartották a keresztvíz alá. A jezsuiták matrikulájából Halis István jegyzett fel néhány érdekesebb keresztelőt: A kanizsai várparancsnok, gamersfeldi Jakab János 1690 június 29-én tartott születésnapján egy török nőt (»quaedam foemina turcica«) kereszteltek és a várparancsnok volt a keresztapa. A várparancsnok egy ízben a magyar várcsapat vezérének, Mazal Pálnak feleségével, Demkovics Zsuzsannával együtt kereszteltetett egy 16 éves török fiut. Osterhuber Mátyás kanizsai polgár és kalmár ugyancsak egy török nőnek keresztapja. A jezsuiták szerették volna most már végleg megtartani a plébániát, viszont a franciskánusok sem tágítottak ősi jogaiktól. A felsőbb egyházi hatóság végül is 1691 áprilisában a plébánia vezetésével Nyilas Imre légrádi plébánost és Lend-vay Mátyás nevű káplánját bízta meg. A káplán, aki »coadiutor Canisiensis« címet viselt, először 1691 augusztus 14-én keresztelt a kanizsai »magyar plébánia« Boldogasszony-kápolnájában.3) A »magyar plébánia« 1692 jan. 6-án megszűnt amit a kereszteltek anyakönyvének következő bejegyzése ad hírül : t>1692 Finis Administrationis Emerici Nyilas, Parochi Legradiensis et Adjutoris Matthyae Lendvay.a A légrádiak a jezsuitáknak adták át a plébániát, akik január 7-én átvették a templomot is. Legelső napon egy Török György nevű ittmaradt török feleségét keresztelték meg Katharina névre. A Török nevet különben sok ittmaradt és megkeresztelt török vette fel. P. Petrus Gross jezsuita atya szerepel mint »Parochus Canisiensis« P. Szabó i. félj. 2) Halis ezt a matriculát aligha ismerte, mert szerinte a vár visszafoglalása után a ferencesek 1694-ben kezdték meg újra funkciójukat. A »visszatelepítés« szót is tévesen használja, mert hiszen a franciskánusok a török megszállás alatt nem hagyták itt a legnagyobb baj idején híveiket. Plébániájuk, templomuk nem volt ez alatt a 90 év alatt, de misszionárius munkával ápolták tovább a keresztény lakosság hitéletét. 3) Ezzel megdől Halis Istvánnak az a feltevése, hogy a kanizsai plébániát átmenetileg palini szerviták adminisztrálták és néhány sorral utóbb az is, mintha Kanizsán nem lett volna jezsuita plébánia. Megdőlt az is, mintha a keresztelési, házassági ós halotti matri-kulákat 1736-tól fogva vezették volna a ferencesek, mert hiszen már 1690-ben is vezették azokat. — 235 — Szentháromság-szobor az 1693. évi matriculában. Ezután franciskánus bejegyzéssel sokáig nem találkozunk az anyakönyvekben. A franciskánusok matrikulájából itt lapok hiányzanak, így abban csak 1709-ben fordul elő újra a »P. Bonaventura 8. F. Praesidens« aláírás. A templomukból kiszorított franciskánusoktól a városi lakosság nem akart megválni. Gyűltek, szaporodtak a kegyes adományok a barátok felépítendő templomára. Szükség is volt erre nagyon, mert m testvérek ennek a városnak egészen búcsút mondtak volna, ha a legkegyelmesebb gróf úr, más néven Berge György vagy Kristóf, azon időben a helység kapitánya, vele született erényénél és szereteténél fogva azokat vissza nem tartotta volna és más, tágas és sokkal megfelelőbb helyről (az Uj- Kanizsa felől, a mocsarakon kívül) nem gondoskodott volna számukra, sőt kijelölte, ahol a jámbor híveknek alamizsnájából rezidenciát építhetnek maguknak.«1) A letelepülésre alkalmas helyről tehát a várparancsnok nagylelkűsége, pénzről pedig a hívek szeretete és a barátok szorgalma gondoskodott, úgyhogy a kis boltíves rezidencia csakhamar felépült (ma a zárda-udvaron álló istálló) és felépült egy kis szentély is (Sanctuarium), amelyet Gristophorus Piscator jezsuita házfőnök szentelt fel 1696 szept. 1-én, amikor a ferencrendi gvárdián Schmoz Rafael volt.2) »Gristophorus Georgius, a szent római birodalom grófja de Berge, Herrendorf és Cladau ura, a csász. és kir. felség lovasságának ezredese, Kanizsa várának kapitánya, a glogovai fejedelemség helytartója és rendes követe« alapítólevelében3) a templom és kolostor építésére alkalmas, kerítéssel körülvett területet 1696 febr. 25-én azzal a kikötéssel adta át a barátoknak, hogy 1. a templom és kolostor védőszentje szent József legyen, 2. szent József nyolcadában az alapító és övéinek szándékára ünnepélyes szentmisét énekeljenek, 3. ugyanígy paduai szent Antal és szent Borbála napján, 4. március 26-án, július 22-én és december 7-én minden évben az alapító és felesége, Langen Borbála meghalt családjaiknak leszármazottjaiért a főoltárnál gyászmisét mondjanak, 5. a család halottait a templom kriptájában temessék el. 1702-ben fordultak az idők Kanizsa felett. Királyi parancsra lerombolták a várat, benne a jezsuiták Szent Péter plébánia-templomát és a Boldogasszonykápolnát is. Az utolsó jezsuiták : Papanek Márton, Scheinhengstell Imre és Körmendi Imre végleg elhagyták a várost4), a plébánia adminisztrálását (»és pedig mind két kanizsait«) Széchenyi Pál kalocsai érsek és veszprémi püspök megbízásából Szentgyörgyi János »Kis Komári« plébános vette át.5) A barátok templomának felépítésére ekkor szaporán megindult gyűjtés során6) a kincstár járt elől jó példával, amikor a Berge gróftól kapott telekhez hozzáadta a légrádi országút (ma Kazinczy-utca) mentén fekvő területet. Berge -még 150 gerendát P. Szabó i. felj. és városi levéltár 7342/1899. sz. akta. 2) 1824. Can. Vis. 3) Eredetije a ferencrendi zárda levéltárában. 4) A ferencesek feljegyzései következetesen misszionáriusoknak nevezik a jezsuitákat. 5) P. Vajda i. beadványa. 6) Halis i. m. 236 — Plébánia-templom adott a lebontott vár anyagából, egy aranyozott ezüstkelyhet, orgonát és egy miseruhát. Felesége a »különféle hivatalnokok<i körében gyűjtött. A kincstár 10.000 téglát, a vármegye 61 igásnapszámot, a városiak ingyen munkaerőt, a várromok pedig építőkövet adtak. 1705-ben, minthogy a kiskomáromi plébános már nem birta egyedül a két fára gondjait és a kanizsai közhangulat is egyre erősebben követelte a ferenceseknek ősi jogaikba való visszahelyezését, királyi engedéllyel végleg átadták a plébániát a barátoknak.1) A franciskánus zárda lakóinak száma mindössze 6 volt ebben az időben. Ezek közül az egyik Kiskanizsa lelkipásztora volt. A város állandó hozzájárulást szavazott meg a plébánia fenntartásához s ezt többé nem kellett házról-házrajárva összeszedniük a. barátoknak, hanem a város tartozott azt beszedetni. A járandóság volt évi 40 frt készpénz, 60 pozsonyi mérő búza, a szokásos koldulás jövedelmei és minden igás marhával biró gazdától egy szekér fa.2) A templom és zárda építkezése csak nagyon lassan haladt előre. Ujabb és újabb kegy-adományokra, gyűjtésekre volt szükség, hogy az akkori arányokban hatalmasra méretezett építkezést hosszabb-rövidebb szünetek után folytathassák. 12 esztendő multán, 1714-ben végre elkészültek annyira, hogy július 30-án Andrási Miklós házfőnök és Szaboly János házgondnok letették a sekrestyeépület alapkövét.3) A tornyot azonban pénz hiányában, már nem tudták felépíteni, csonkán maradt 1816-ig, amikor is 7503 frt költséggel azt is befejezték, 1823-ban pedig a város 250 forintért órát tétetett reá Hitzélberger Károly Dunántúlra híres kanizsai órással. A zárda 38 szerzetes befogadására épült, de gyakran laktak abban a növendékekkel együtt hatvanan is. Az újraéledt ferencesrendi plébániának az átvétel és az építkezés nagy gondjai után újabb akadályokkal kellett megküzdenie. A kanizsai fára ugyanis a veszprémi püspökséghez tartozott. A zágrábi püspökség viszont egyre azon igyekezett, hogy a kanizsai plébániát a maga hatósága alá vonja. »A zágrábi egyházmegye ugyan — írja P. Vajda nagykanizsai plébános-helyettes a városhoz 1889-ben intézett panaszában — a veszprémi egyházmegye hatáskörébe betolakodott, de az akkori plébánosok a jezsuiták által kitiltattak és 1690-ben az egész egyházi joghatóság a veszprémi püspök mellett maradott, kivéve, hogy 1711-ben a zágrábiak a tavon-túli részbe (Kiskanizsa) ismét betolakodtak,4) de 1715-ben gróf-Volkra Ottó János püspök itt látogatást téve, az erőszak ellen tiltakozott és Kiskanizsán is plébánost iktattatott.« Érdekesen világít rá az ilynemű mesterkedésekre Biró Márton veszprémi püspök alábbi sajátkezű levele :5) Kereszteltek anyakönyve »Inventarium Supellectilis Sacrae« e. a. -) P. Vajda i. beadványa. 3) Kereszteltek anyakönyve »Pro memóriám« c. a. 4) A két városrész között elterülő mocsarak ekkor még nem voltak lecsapolva. 5) Plébániánk, Hitélete, 1926 ápr. — 237 — Plébánia-templomrészlet t>Mi Padányi Biró Márton az Istennek és a Római Apostoli Széknek Gratiajabul Veszprémi Püspök és azon néven neveztetett Vármegyének Eörökös Feő Ispannya, Iíanissa Várossában tartozkodó Romai közönséges és egyedül üdvözítő hiten lévő keresztény Híveknek a Krisztus egyik Eörökségének s az én kedves nyájomnak (akiknek nevek az élet könyvében vagyon irva) egésséget, üdvösséget és Feö Pásztori áldást közönségessen. Az Ur Istennek véghetetlen kegyelme, irgalma és jóvolta áltól ezen Feö Pásztori, Feö Lelki Attyai Püspöki Hivatalra, nagy kötelességre, fárcdcságos munkára hivatatván, illyetén nagy Hivatalomnak és kötelességemnek mingyár kezdetén és első zsengéjében faidalmas szívvel köl értenem, miképen Tisztelendő zábrági (sic!) kanonok, Petricsevics N. Ur eö kegyelme ezen folyó Esztendőben, az ell mult Szent András Havának 15-dik napján, ott az kegyelmetek Várossának egyik részére, kis-s-kanisára az én Püspöki Jurisdictiomnak és éppen Szent Istvány első Apostoli királyunknak idejétül és rendelésétül fogva födhetetlenül, békességessen és igaz jussal bírt Hivatalomnak nagy sérelmével bémenvén, maga magának, mint Visitator, erő-szakossan harangosztatott és midőn az ott lévő kápolnának ajtaja néki (mint árkon tul való Hegy Mesternek) feli nem nyittatott volna, a Krisztus Szelidségének és kegyességének mértékén kivül nem csak azon kápolnának ajtaját bé akarta vágotatni, vagy töretetni, hanem még az ott való Páter Franciskanusokat és tulajdonképpen azoknak Vicariussát, mint Plebanusokat, avagy azon Parochiának az én engedel-membül Administratorát a Lendvaji Pleba-nus Társával együtt mocskolta, böcstelené tette és meg kötösztetéssel vasra való veretessel fenyegette. Édes Szerelmesim! én ugyan ezen törvénytelenség meg boszullásának törvényes uttyát s módgyát jól tudom,. De mivel ti a krisztusban enyimek vattok, én titeket, mint Pásztor az én Juhaimnak ismér''lek és tartlak, reménylem, ti is viszontag engemet Pásztortoknak ismértek és tartatok. Attyai szerélmembül azér cs Pásztori gondviselésemnek ösztönzéséből most csak néktek szóllok és intlek, vigyázzatok az uttyára, járására az ollyan Látogatónak, ha nem az igaz uton, és nem a szokot ajtón, nem mitülünk innén, hanem, másunnén (mint ezen Petricsevics kanonok is Kis- Kanisa felől kerülget) jő hozzátok, bé ne fogad-gyátok, mert nem a ti Pásztortok. Az Ur Jesus krisztusnak kegyelme, malasztya és békessége legyen myinnyajatokkal Attyamfiai amen. Dátum Marcali Die 11-ma Decembris Anno 1745. Biró Márton Weszprémi Püspök.« A horvátosító törekvések azonban hiába akarták Kanizsa plébániáját is megszerezni a zágrábi püspökségnek, ez — habár Zalamegye nagyrésze, Muraköz a zágrábi egyházmegyébe tartozott1) — nagyrészben a hazafias ferencrendiek ellenállásán mindig meghiusult. '') Ez ügyben az 1848 július 26-iki országgyűlésen is történt tiltakozó felszólalás. Ferencrendi zárda és templom 238 A hitélet élénk volt ezekben a mozgalmas időkben. A lakosság meggyökerező, állandósuló városi életének szimbóluma lett az Uj-Kanizsa oldalán felépült, véres századok helyére lenéző, hatalmas templom és kolostor. A templom céljaira továbbra is szívesen adakoztak a hívők és alig volt végrendelet, amely róla megfeledkezett volna, úgyhogy a városi magisztrátus kebelében később már külön kurátort választottak a »szent hagyományok« (pium legatum) gondozására. Ilyen volt 1823-ban Pichler Aloisius1) 1739-ben megkapták a barátok Bessenyei alispántól a jezsuiták volt földjeit. Németh János uradalmi jószágkormányzó és neje, Lakatos Mária 1760-ban házukat, szőllejüket és minden ingóságukat a templomnak hagyták, adományokból épültek a templom oldal-oltárai is. 1773-ban a buzgó kanizsaiak avégett instáltak a püspöknél, hogy a városnak 5 védőszentet választhassanak (szent Fábián, szent Sebestyén, szent Flórián, nepomuki szent János és szent Rókus) és mind az öt védőszent ünnepét munkaszüneti nappal megünnepelhessék. A püspök természetesen ezt a kérést nem honorálta,2) de a kiskanizsaiak azóta is ünnepnek tartják e szentek napjait. A plébánia-templomban minden vasár- és ünnepnapon »magyar és más nyelvem énekes misét is mondottak,3) nagyobb ünnepeken kimentek vidékre is misét és szentbeszédet mondani. Keresztjáró napokon a szomszédos községek templomaihoz járt a körmenet. Nagyhéten a szentsírnál felváltva ének és zenekar zengett gyász-zsolozsmákat. Vízkereszt napján a páterek házról-házra jártak és minden katholi-kus házat beszenteltek, sőt kimentek a filiális községekbe is. Búzaszentélésre a török időkből maradt szokás szerint az eszteregnyei hegyre jártak ki. A »három-kereszt« nevű kálváriát 1702-ben Umsunst János építtette. 1768-ban annak a helyére emeltette Inkey Boldizsár alispán a lazsnaki kápolnát.4) Nagyhéten ide szokott járni a processio és a buzgó kanizsaiak közül százan és százan töltötték itt a nagypéntek éjszakáját. Szent László ünnepén Nagykanizsáról »ex Ecclesia Ca-thedrali« a plébános vezetésével, zászlók alatt búcsújáró körmenet indult Szentlászlóra. Az 1702-ben épült homokkomáromi templom csak később lett kedves búcsújáróhelye a kanizsaiaknak. Minden októberben revízió alá vették, ki végezte él a húsvéti gyónását. Akiről kiderült, hogy elmulasztotta, az nem kapott egyházi temetést. Akik az ünnepeket megszegték, azokat a plébános »bűnük nagysága szerint« megbüntette. Aki huzamosabb ideig megátalkodott a bűnben, azt 12 forintra büntették és a büntetést a szószékről kihirdették. A büntetés-pénzeket a templom céljaira fordították. A kanizsai plébánia kegyura Batthyány Ádám herceg volt, aki azonban kegyúri kötelességeit nem teljesítette (»qui iure Patronatus gaudet, ius nihilominus sus-tentationis non exercet, nec officium Patroni hactenus debitae implevih) és nem élt plébános-jelölési jogával sem.5) Később, sok sürgetésre elvállalta az uradalom a templom karbantartásának gondját. A plébánia filiáléi voltak Bagola, Sánc, Fakos, Mórichely, Palin, Kp Imánts és Lazsnak, valamint Kanizsáról adminisztrálták a somogyszentmiklósi plébániát és idetartozott a homokkomáromi plébánia is. 1823. 552. városi elölj. jkv. 2) 1773 máj. 9. városi elölj. jkv. 3) Kereszteltek 1690. anyakönyve, »Consuetudines« c. a. 4) 1778. és 1816. Can. Vis. 6) U. o. — 239 — * A stólapénz keresztelés vitán (1778) 17, egyszerű temetés után 32 kr, esketés után 2 frt volt. A plébánia 8 kisebb nagyobb temploma, kápolnája, közül legnagyobb volt a kanizsai plébánia templom, melynek 9 oltára volt. kriptája és 22 regiszteres orgonája. A 10 mázsa 60 fontos nagybarangot József császár ajándékozta a kanizsai plébániának.1) A 45 fontos lélekharanggal együtt 6 harangja volt a templomnak. A felsőtemplom mai helyén volt a temető. Ebben 1764-ben szent János tiszteletére kápolna épült közadakozásból. Itt miséztek a kegyesrendi atyák. A nepo-mucénus szent János templomának tornyát (»Tettes Palényi Inkey János uraság« 200 forintot adott hozzá) 1824-ben építették.2) A városi tanács ugyan már 1823 márc. 5-én meghozta a kápolna megnagyobbítására és a torony felhúzására vonatkozó határozatát, de az ünnepélyes üalpkő-letéteh még csak az év őszén, szeptember 27-én volt. Érdekes adata a »Nepomuczenus Sz. János Temploma falába rakott emlékeztető írás« -nak3) hogy aszerint Nagykanizsa 1720-ig szabad királyi város volt s csak ezután került földesuraságok hatalma alá. A nagy buzgóság azonban egymaga nem volt elegendő a tervezett építkezés megvalósításához. A kegyes adományok csakhamar kifogytak, a városi kassza is kimerült, úgy hogy 2—300 forintos kölcsönökkel toldozták az építkezést. 1824 vége felé »Laszner Miklós zsidótuk 2000 frt (ezüstben 800 frt) és később »egy pécsi polgártuU 6 %-ra 3000 frt kölcsönt szavazott meg a város az építkezés befejezéséhez.4) így toldották meg 4 ölnyivel a templom hajóját és így építették meg a tornyot. Az oltárképek festésére már 1815-ben gondolt a város, amikor szerződést kötött »Bankó Károly pictorraU, aki 950 forintot és ellátást kapott, amiért 3 hónap alatt kellett elkészülnie munkájával.5) A templomnak 3 oltára, szentélye alatt kripta volt. A kiskanizsaiak 1761-ben építették fel kápolnájukat, egy oltárral, melyben minden újhold utáni vasárnapkor volt istentisztelet. 1816-ban már két oltára, 1824-ben 7 regiszteres orgonája is van a kiskanizsaiaknak, akik halottaik kiharan-gozásáért nem fizettek semmit, csak az idegen fizetett 2 forintot, azzal az indokolással, hogy ők maguk szerezték a harangjaikat. A templom 1797-ben leégett.6) 1832-től fogva minden vasárnap volt mise és prédikáció is a kiskanizsai templomban. Az ispita-ház (Hospitale pauperum) kápolnáját kicsi sekrestyével, toronnyal, kórussal Szomolányi Antal ferences házfőnök plébánossága idején, 1769-ben, szent Márton tiszteletére építették. Ez év április 2-án tette le alapkövét Berencsi János, a veszprémi székesegyház kanonokja és a kanizsai kerület főesperese.7) Ez a kis kápolna is a ferencesek gondozása alatt állott. Az »Ecclesia Hospitalis« jótevője gróf Somsich Antal de Saárd volt, aki 10 hold földet, Inkey Boldizsár 1000 frt alapítványt adott az ispitaháznak. A város a kórházi fundust 1773-ban 61 holdra megtoldotta. 1788-ban katonaság foglalta el az ispitaházat és gabona- raktár lett a kápolnából. • 1) Kozáry Imre v. tanácsos 1848. márc. 8. számlafeljegyzése 6. p. (városi levéltár.) a) 1778., 1816., 1824. Can. Vis. 3) Városi levéltár. 4) 1824. 312. és 505. v. jkvek. 5) 1815. 418. és 429. v. jkvek. 6) 1801. 223. v. jkv. ?) Kereszteltek anyakönyvében (1690. stb. évek) található bejegyzés »Pro memóriám« c. a. — 240 — A piaristáknak külön kis házikápolnájuk is volt. Ha a népet valami elemi csapás fenyegette, olyankor processio ment valamelyik környékbeli kápolnához. Az új temetőt 1769-ben a Tizenhárom-város végén (mai helyén) nyitotta meg a plébánia. »Ezen hely a Váróstul a közönséges Mezőbül pénzen vásároltatott és szereztetett meg.«1) Az új temetőbe 1770 február 20-án temették az első halottat, Francsics Jánost.2) Az új temető első sírkövét, nem messze a temetőkaputól, a főút mentén 1779-be''n állították »Terzer Vencel király-szappanfőző«-nek. Ezt a jellegzetes pajzsalakú sírkövet fehratával befelé állították s a néphit máig is azt tartja róla, hogy minden 100 esztendőben kifordul feliratával az útra. 1784-ben eltiltották a régi temetőbe való temetkezést. A régi temető északi részének ház-és telek-tulajdonosai ezután még sokáig perlekedtek a várossal az uriszék előtt, mert a temető megszüntetésével visszakövetelték az 1773. évi funduális könyv szerinti telek-részeiket. A pör 1821-ben kiegyezéssel ért véget3). Az új temető a protestáns felekezetekkel közös volt és 1816-ig minden különbség nélkül temetkeztek oda. Az 1816. évi Ganonica Visitatio azonban szigorúan meghagyja, hogy a jövőben a protestáns halottak részére külön helyet jelöljenek ki a temetőben. Attól kezdve az új temetőbe »temetkeznek sor nélkül válogatva tsak Catholicusok, az agosthai vagy Helvetiai vallásúak pedig tsak ezen temető helynek egy tartalékjában temettetnek.« Sírásók nem voltak Kanizsán, hanem a hívek egymást segítették ki a sír megásásában és a temetkezéssel járó teendőkben. 1816-ban történik először említés, hogy 2 sírásója is van már a városnak. A sírásók az éjjeliőrök voltak, akik a város által megszabott taxa szerint kapták bérüket : »nagy Ember Sir gödrének ásattatásáért jár télen 1 f 30 ltr, nyáron 1 forint, kisebb Sir gödörtül pedig télen 45 kr és nyáron 30 kr.«4) Külön temetőjük volt a kiskanizsaiaknak, amelyet 1770-ben nagyobbítottak, de 1816-ban már újra bővíteni kellett. A görögkeletieknek külön kis temetőjük volt a katholikus temető mellett, a zsidóknak a légrádi országút mentén. A ferenc-rendiek kriptájába temetkezni kitüntetés számba ment a világiak számára. A barátok közül 77 áldozár, 5 klerikus, 29 laikus-testvér van itt eltemetve. Az utolsó halottat, Nemes Barnabás pátert 1876-ban temették ide. 1803-ban a város királyi rendeletre szerződést kötött a plébániával. A szerződés5) annyi újítást hozott, hogy a stóla-jövedelmek helyett a város ezután 144 »Rhenes forintokat« fizetett, a lélek-gabonát pedig »a Város földjeiben nyerendő Termésbüh adták. A pénzt is, (összesen 600 forintot) és a 60 pozsonyi mérő gabonát is a város szedette össze és juttatta el a plébánoshoz. A városi kasszér külön 50 frt díjazást kapott, amiért a keresztény családokra lélekszám szerint kivetett járandóságokat beszedte.6) A kántor a XVIII. században nem csak tanító volt, hanem egyszemélyben *) 1832. Can. Vis. 2) 1730. halotti anyakönyv. 3) 1821. 277., 326. v. jkvek. 4) 1822. 16. v. jkv. 5) Eredetije a plébánia levéltárában. ''6) 1803. 423. v. jkv. — 241 — 16 Hősi temető harangozó is. Kinevezése a város és plébánia együttes joga volt.1) Temetésért 7, jegyes-cédula megírásáért 10, gyászmise éneklésért 15, külön búcsúztató énekért 17 krajcár volt a stólapénze. A zárdában gyógyszertár is volt egészen a XIX. század közepéig, ahol a szegények ingyen kaptak medicinát. A századvégi időkben »városiaknak három harangoknak megvonyattatásáért 45 kr., idegeneknek 1 frt 30 kr.« kellett fizetniük.2) 1778-ban 3128 katholikus híve volt a plébániának. A másvallásúak : 17 görögkeleti és 208 zsidó. Protestánsok csak Bagolán voltak 22-en. 1816-ban Nagykanizsán 1025 családban 4800 katholikus híve volt a plébániának, volt 75 görögkeleti, 25 protestáns és 1022 zsidó. A kanizsai vallási és erkölcsi viszonyokról érdekes képet fest az 1824. évi Cano-nica Visitatio. Eszerint a szegényebb földmíves és a gazdagabb iparos lakosság, különösen azonban a németajkúak a plébánia minden jóakaratú törekvését kijátsszák. A legtöbb panasz a böjtök miatt van. Vásáros napokon sok idegenből jött német iparos és kereskedő vonult át a város utcáin és ezek »tele torokkal kiabálnak« és egyáltalán nem tisztelik a böjtre vonatkozó parancsokat. Vasárnaponként 10 órakor külön csendes német mise van. A szentbeszédet két vasárnap magyarul, a harmadikon németül mondták. A rossz nőszemélyek száma kevés. Az asszonyok, leányok elég szerényen és tisztességesen öltözködnek, így a zsidónők is. (»Mulieres et Puellae satis modeste vestiuntur et honeste praecipue Hebraea.) Zenében, táncban mérsékletes a nép. A városi magisztrátus szigorúan őrködik a korcsmai botrányok elkerülésén és a plébánosnak ilyen irányban előterjesztett panaszaira példás büntetéseket szab ki. Özvegy, árva, szegény sok van, de a fékezetleneket, szemteleneket és jobb erőben lévőket a koldulástól eltiltották és munkára szorították. A másvallásúak is igyekeznek a kathclikusok ünnepeit tiszteletben tartani. A görögkeletiek és zsidók nagyobbrészt katholikus szolgáikat és cselédeiket ugyan néha vasárnap is dolgoztatják és nem engedik el őket templomba, de a plébános feljelentésére a városi tanács ezeket mindig megbünteti. A káromkodóknak, ünnepszegőknek pénz, deres vagy tömlöc volt a büntetése. A vasárnapi mulatozásokat. csak litánia után volt szabad elkezdeni, de az ilyenkor elkezdett disznótorok, lakodalmak sokszor napokig tartottak. ■Jfi Amint gyarapodott a város lakossága, úgy nőtte ki templomait és temetőjét is. A felsőtemplom megnagyobbítása állandóan napirenden volt, de 1831-ben csak annyit tudtak elérni, hc^y a bedőléssel fenyegető tetőzetet megcsináltatták. Ugyanez időtájt a magyar és németajkú polgárság összeveszett az istentiszteletek sorrendjén. 1830 adventjében ugyanis újítást léptettek életbe : hetenként 3 magyar és 3 német istentiszteletet tartottak a szent János templomban. A »Magyar Polgároka (megkülönböztetésül a Purgerektől) folyamodványt nyúj-l) 1768. és 1816. Can. Vis. 2) 1807. 241. v. jkv. Piarista-hősök emléktáblája — 242 — tottak be a városhoz, melyben így méltatlankodnak : ». . . most azonban a Német Polgárok ezen szokást megmásítván, botrán-koztatást tettek és erő Szakkal az Isteni Szolgálatot Németül tartattni kezdették.« Ettől kezdve aztán a felsőtemplomban csak magyar istentiszteletet tartottak.1) 1827-ben mindkét város temetőjét megtoldották egy darabbal. A lialottas-kocsi és jövedelmei a városé voltak. Sokan lemondtak azonban a parádés halottaskocsiról, mert a város magas díjakat szedett érte. Ezen akart a város segíteni és több jövedelmet magának biztosítani, amikor a taxát leszállította : »a fuvarbéren kívül 2 lóra való posztóval 4 frt pengőben.« Egyúttal halottas-kocsist is fogadott a város, mert sokszor előfordult, hogy megrendelt temetéseken nem volt kit hirtelenében a bakra ültetni.2) 1847-ben a temetőben Tárnok Alajos alapítványából kápolnát építettek.3) 1874-ben a temetőből 228 frt 28 kr., a temetői kápolnából 25 frt 13 kr., a halottaskocsiból 116 frt 35 kr. volt a tiszta jövedelem.4) A XIX. század derekán a fiatal Székely Bertalan hosszabb időt töltött Nagykanizsán. Ez a momentum azért is nevezetes, mert 1900-ban a Nemzeti Szalonban ő maga mesélte — a budapesti lapok is hozták ezt a kijelentését — hogy ». . . aztán Zalában, a békés, csendes Nagykanizsán művészkedtem. Portré és oltárkép. . . az így szerzett pénzen vándoroltam 1859-ben Münchenbe.« Hogy melyik oltárképet festhette Nagykanizsán Székely Bertalan, azt abszolút biztonsággal máig sem tudni. Tény, hogy dr. Nyáry Sándor, az országos képtár őre, a kitűnő műtörténész, aki évente megfordult látogatóban Nagykanizsán, sokat foglalkozott ezzel a kérdéssel és véleménye szerint majdnem biztosra vehető, hogy a ferenc-rendiek templomának főoltárképét és a szentélyben következő oltárképet festette Székely Bertalan. Azt azonban Nyáry is megállapította, hogy az értékes képeket kontár kezek javítgatták, sőt a nevet is lefestették róla. A kiskanizsaiak temploma is hamarosan kicsi lett. Már 1826-ban 50.000 téglát égettek annak megnagyobbítása céljaira,5) 1835-ben, majd két év múlva újra hoztak megfelelő határozatokat is,6) de az építkezés csak akkor jutott dűlőre, amikor Kiskamzsa elvált Nagykanizsától s mint önálló mezőváros első gondja volt, hogy gyűjtésből, kölcsönökből, az eladott templom-földekből megépítse templomát. Az új templomot 1874-ben szentelte fel Pribék István felszentelt püspök. 1863 június 29-én Ranolder János veszprémi püspök átírt a városhoz,7) hogy a megüresedett murakereszturi apátságot Nagykanizsához szándékozik csatolni, de az apátsági székhellyé teendő városnak egy részét továbbra is meghagyja a franciskánusok plébániájaként. A város erre azt írta a püspöknek, hogy »megtisztelve érzi magát,« de annyi szeretet és hála fűzi Nagykanizsát a ferencesekhez, '') 1830. 718. v. jkv. 2) 1840. 6. századossági jkv. 3) 1874. 172. tanácsi jkv. 4) 1875. 57. tanácsi jkv. 5) 1826. 12. és 232. v. jkv. 8) 1835. 15. és 1836. 1054. jkvek. '') 502/863. sz. a. városi irattárban. — 243 — Kiskanizsai templom 1* és olyan zilált a város anyagi helyzete, hogy új anyagi áldozatokat nem hozhat és a plébánia kettéválasztását nem tartja kívánatosnak. 1886-ban azután Nagykanizsa város folyamodott Eperjesy Sándor indítványára a püspökhöz és a herceghez, mint kegyúrhoz, hogy a nagykanizsai plébániát kapcsolják össze a felsőörsi prépostsággal. Ekkor viszont a püspök nem tartotta kívánatosnak a kérés teljesítését.1) A 90-es években újra fellángolt a kívánság a felsőtemplom újjáépítésére. 1898-ban már 12.366 frt volt együtt, 1909 húsvétjára pedig az összeg 120.000 koronára gyarapodott. 4.500.000 koronára kontemplálták az építkezést, amikor Mikoss Géza táblabíró és Hertelendy Béla utódaként Kenedi Imre törvényszéki bíró átvette a templomépítő-bizottság világi elnökségét. Felmerült a kath. hitközség megalakításának gondolata és & kérdésnek ezzel kapcsolatos megoldása, de ezt már a világháború megakadályozta. Nagykanizsa lakosságának vallás szerint való megoszlása : 1890 1910 1920 róm. katholikus 16.561 22.332 25.227 gör. katholikus ............... 13 35 44 református .... 155 279 512 evangelikus . . 302 454 552 izraelita 3.573 3.378 3.663 görögkeleti...... 14 38 15 unitárius ............ 1 7 14 egyéb .......................... — 1 10 Az idők folyamán megkopott plébániatemplomot 1872-ben a hívek adományaiból újra zsindelyezték, 1873-ban új orgonát szereztek be, 1892-ben kifestették a templom belsejét, magasabbra húzatták a zárda kőkerítését, kőkockákkal kirakatták a zárda folyosóit, 1895-ben feltöltették a cinktorium hepe-hupás talaját és elültették a templomhoz vezető akác-allét. 1898-ban szigorították a ferencrendet. Nith Norbert 1898. szept. 17-én bejelentette a püspöknek és a városi tanácsnak, hogy kénytelenek lemondani a plébánia vezetésé ről, több rendtársával együtt kiléptek e rendből, de még egy évig, majd Görög Ince 1908-ig vezették a plébániát. 1908-ban megjöttek a fekete-barátok helyére a barna-reverendás szigorított barátok, Börzsey Tivadar plébános és Ozorai Izidor házfőnök. 1919-ben, a kommunizmus reakciójaként mtg-alakult a kath. hitközség. Bécsi Vazul plébános 1886 ápr. 28. kgy. jkv. Mátés P. Hilár — 244 — Inkey-kápoliia és dr. Szekeres József kórházi főorvos agilitása azonban az akkor még nagyon zavaros közszellem hatása alatt nem vezetett eredményre, mert az alapszabályok jóváhagyást nem nyertek. Ugyanígy járt az 1920. évi alakulás. Végül is dr. Rott Nándor megyéspüspök az 1921. évi megalakulást jóváhagyta, de különféle nehézségek miatt ez a hitközség sem lépett működésbe. Ebben az időben már mind nagyobb aktualitást nyert a második kanizsai plébánia felállításának kérdése. Erre vonatkozólag a szentferencrendi plébánia és a- püspök között 1923. május 5-én megegyezés is jött létre. Még ez előtt létesült 1922 augusztus 24-ével a püspöki biztosság, melynek feladata volt a hitoktatás ellátásán kívül a második plébánia ügyének előkészítése. Gazdagh Ferenc püspöki biztos 1923 január 1-én átvette a piaristáktól a felsőtemplom igazgatását és az egész templomot alaposan restauráltatta. Még ebben az évben P. Pálinkás Roger ferencrendi plébános segítségével újraalakította a hitközséget, világi elnökké választva dr. Tamás János ügyvédet és a renovált templom felszentelésének napján a püspök, Huszár Károly, Gzettler Jenő, Frühwirth Mátyás, dr. Marcell Mihály közreműködésével nagyszabású katholikus napokat rendezett. Ez utóbbi hitközség alakulást a püspök a plébánia fellebbezésére nem hagyta jóvá, hanem érvényben lévőnek mondta ki a korábban jóváhagyott alakulást, egyben kinevezte a hitközségi vezetőséget is, amelynek mandátuma azonban lejárt anélkül, hogy az esküt is letette volna. A következő évek a kanizsai templomok háború utáni rendbehozatalának esztendei voltak. Legelőször a kiskanizsaiak szerezték vissza 3 elrekvirált harangjukat, 1922 júliusában. P. Vargha Theodorich plébános 1925-ben nagyarányú társadalmi mozgalmat indított a templom restaurálásra. Rendezett, írt, szónokolt, agitált, szervezett, mígnem 1926 márciusában megtörtént a 4 új harang, 1927 szept. 25-én pedig a művészien restaurált templom ünnepélyes felszentelése. A templom freskóit és stuccoit Eber Sándor bajai festőművész készítette. A harangok és restaurálás 1400 millió korona költségéből 300 milliót adott a város, a többit a hívek. Az 1923-ban restaurált felsőtemplom 4 új harangját 1925 októberében szentelte fel a megyéspüspök. A püspöki biztos azonban nem nyugodott ezután sem, hanem új akciót kezdett a templomért, melynek eredményeképen a kis harmónium helyébe 1927 áprilisában került a 24 regiszteres orgona. 1928-ban a plébániatemplom is orgonát szerzett be, Mátés P. Hilár plébános buzgóságából. A 30 regiszteres orgona 28.000, az ugyanezidőtájt beszerzett kis-kanizsai orgona 17.000 pengőbe került. A nagykanizsai plébánia filiáléi közül a somogyszentmiklósit a szentferencrend 1923-ban a püspök rendelkezésére bocsátotta s azóta azt világi papolt adminisztrálják. A homok-komáromi plébánia már a háború előtt világi lett. 1924 júliusában Nagykanizsára helyezték a pozsonyi szentferencrendi theologiáí 4 tanárral és 8 növendékkel. A főiskola két év múlva végleges helyére, Szombat- Gazdagh Ferenc Rácz N. János, kath. kántor 245 — helyre költözködött. A hitéletet szolgálta a P. Vargha plébános által 1925 májusában indított Plébániánk Hitélete c. havi folyóirat, amely az 1928 évi szünetelés után, 1929-ben támadt fel újra. A püspök által jóváhagyott hitközség szervezését 1928-ban kezdte újra Mátés Hilár plébános. A 70 tagú képviselőtestület 1929 január 20-án megválasztatván, a hitközség elnökévé ár. Szigethy Károly orvost választotta meg. A plébános élénk hitbuzgalmi egyesületi életnek volt megalapozója már hitoktató korában is, amikor szervezte, újra alakította a különféle vallásos egyesületeket, melyek legtöbbjének ma is vezetője. A püspöki biztos a Katholikus Legényegyletnek elnöke és parancsnoka az Öregcserkész-csapatnak. A második-plébánia ügye jelenleg a teljes előkészítettség stádiumában van, annak felállítását a herceg Batthyány-család felsőőrsi patronátusának Nagykanizsára helyezésével szándékoznak megoldani, minthogy az 1918. évi Canon-jog új kegyuraság kreálását nem engedi meg. A plébánia megszervezésének akadálya a szentszék állásfoglalása, amely az ilyetén megoldást is új kegyuraságnak tekinti. A REFORMÁTUS EGYHÁZ TÖRTÉNETE1) A nagykanizsai ref. missziói egyházközség 1887-ben alakult. A zágrábi egyházközség megalakulásáig, Tapolca vidékétől Fiúméig és a stájer határig terjedő óriási terület ref. missziói központja volt és ma is — a keszthelyi fiókegyház 1926. évi anyásítása után — Magyarország legnagyobb területű ref. egyházközsége, melybe a nagykanizsai, letenyei, pacsai járások és Somogyból a csurgói és marcalii járások összesen 126 községe tartozik. A nagykanizsai evangélikus gyülekezet Nádasdy Tamás váruraságának idején alakult, a XVI. század 30-as éveiben. Szeremlyéni Mihály volt a kanizsai protestáns gyülekezet első prédikátora. 1632-ben (a kanizsai születésű Kanizsai Páljy János a dunántúli ref. egyházkerület ekkori püspökének roppant érdekes feljegyzései szerint) már csak Turniscsán volt református és Légrádon evangélikus lelkész mert a katholikus hitre tért II. Zrínyi György birtokairól Pázmány Péter 20 ref. lelkészt elűzött. A XVIII. század közepén az egyházmegyének nevet adó kis-komáromi ekklézsia és annak 1655-ben épült híres főiskolája is áldozatul esett a reformáció elleni küzdelemnek. A környék községei (Galambok, Tapsony, Csurgó stb.) 1717-ben veszítették el templomaikat s ezek közül II. József türelmi rendelete után, 1781-ben már csak a galamboki gyülekezet tudott újra életrekelni. A galamboki anyaegyházhoz tartozott, mint szórvány, később mint fiókegyház, a kanizsai reformátusság is, egészen 1887-ig. Ebben az évben, nov. 13-án, Körmendy Sándor hedrehelyi esperes buzdítására, Cseresnyés Sándor nagykanizsai törvényszéki bíró buzgó segítségével, megalakult a nagykanizsai ref. missziói egyházközség, amely 1888-ban lelkipásztort is kapott '') Kádár Lajos nagykanizsai ref. lelkész kéziratban lévő tanulmányának rövid, csupán Nagykanizsa városra szorítkozó kivonata. Dr. Szigethy K. 246 Matolcsy István személyében. Az egyházközség jövedelme volt a ref. egyetemes konventtől 500 frt és a 68 főnyi gyülekezet egyházi adója. Az első istentisztelet a megalakulás napján, a polgári iskola egyik termében volt, később özv. Thassy Abelnétól 400 forintért kibérelték imaterem és paplak céljaira az Arany Jánosutca 5. sz. házat. A következő lelkész, Jávory Nándor, 80 frt évi segélyt eszközölt ki a várostól. Lelkészsége alatt hamarosan 188-ra gyarapodott hiveinek száma, köztük 17 iskolásgyermek. 1891 tavaszáig, amikor eltávozott Nagykanizsáról, 3668 frt-ot gyűjtött össze a ref. templom- és iskolaépítés céljaira. Utóda másfél évig Sarkady Titusz, majd Seregély Dezső. Utóbbi harcolta ki, hogy Keszthelyt és vidékét is a kanizsai egyházhoz csatolták. A Batthyány-utca 16. sz. a. úrilakot Sommsich Lőrincnétől 1893-ban vásárolták meg 7000 írt-ért, amikor 3000 frt 32 éves, 7 %-os kölcsönnel is meg kellett terhelni az egyházat. Az átalakítás után az imatermet ez év október 15-én szentelte fel Pap Gábor püspök. A város 500 frt hozzájárulást adott az átalakításhoz. Az 1898 május 8-iki püspöklátogatáson a gyülekezet már fényes külsőségek közt tudta fogadni püspökének, Antal Gábornak egyházlátogatását. 1900 áprilisában dr. Kuthy Zoltán newyorki lelkészt nevezte ki az esperes Nagykanizsára. Az önálló egyházközség tiltakozott a kinevezés ellen, mire Kuthy visszalépett, a püspök pedig Kovács Kálmán lelkészt küldte Kanizsára, akit egy év múlva Murányi János követett. Murányi sok utánjárással rendeztette a folytonos válságot okozott lelkészfizetés-kérdést, gyarapította az imaterem berendezését, 1200 K értékű orgonát szerzett be, 300 K-ra emeltette a város évi segélyét, sőt a Hauser-féle háznak templom céljaira való megvételéről is folytak már tárgyalások. Murányi választatott gondnokokat a letenyei, keszthelyi, csáktornyai szórványoknak, rendezte az egyházi adófizetés zilált ügyét és templomalapot létesített, ami az első évben 111, a másodikban 149 koronát eredményezett. Murányi utódául Kádár Lajos budapesti hitoktató, felszentelt lelkész és középiskolai tanárjelöltet hívták meg egyhangúan Kanizsára, aki 1904 január 1-én foglalta el ezt az állását. Első gondja volt a nagykiterjedésű missziói kerület paszto-rációjának beszervezése, miért is Keszthelyre hetenként, Csáktornyára havonként kiszállt, Keszthelyen évente 5, majd 6, Csáktornyán 4, Lepogla-ván 3, Letenyén 2, a megszállás előtt Perlakon 2, azóta helyette Pacsán 4 istentisztelet végzését vállalta. 1907-ben hivatalosan is elismerést nyert a kanizsai missziói egyházközség rég vitatott anyaegyházi jellege és lelkészválasztási joga. A XX. század első évtizede a templomépítés gondjainak jegyében folyt le. Kádár Lajos fáradhatatlan volt az utánjárásban, minden utat-módot megpróbált, a konventtől egyszer 5000 K, majd Kádár Lajos, ref. lelkész - 247 Ref. imaház és paplak 1914-ben 19.000 K segélyt is kapott, 1910—11-ben maga indult országos gyüjtő-körútra és 11.000 gyüjtőívet is küldött szét s a gyűjtött összegből a Hunyadi- és Kölcsey-utcák sarkán 10.780 K-ért telket is vásároltak templom és vele kapcsolatos bérház építésére, — a város is felvett évi 100 K dotációt költségvetésébe a ref. templom-alapra, az évi segélyt pedig 500 K-ra emelte fel, de a pénz lassan gyűlt, a világháború pedig minden tervet keresztülhúzott. 1910-ben az imatermet lelkészlakássá alakították s az épülethez a Batthyány-utcai fronton 4000 K költséggel új imatermet építettek. Az 1912 április 28-iki fényes Kalvineum-ünnepség, melyen dr. Baltazár Dezső püspök is az előadók sorában volt, a Polgári Egylet nagytermében, 1364 K jövedelmet hozott a Kalvineum-fiúárva-ház s ugyanannyit a templom-alap javára. Az egyház a hadikölcsönjegyzések sarán összesen 783.800 koronát jegyzett s ez a hazafias cselekedet az éveken át keservesen gyűjtögetett templom-alapot is áldozatul követelte. A kommunizmus megpróbáltatásai után 1923-ban az egyház részére 10 hold szántót és 5 hold, rétet ítélt meg az OFB, lelkészi javadalmi földek céljaira. Ugyanekkor már a herceg Batthyány-uradalom előtt feküdt az egyházközség kérése templomtelek adományozásáért. A kérés 1928-ban intéződött el, eredmény nélkül. 1920-ban megalakult a Ref. Nőegyesület, majd 1922-ben a ma szünetelő Egyházi Vegyeskar. Az egyház említett templom-telkét a rajt lévő épülettel együtt, bérbeadás útján értékesítette. Lélekemelő napjai voltak a kanizsai ref. egyházközségnek az 1923 október 13. és 14-iki nagyszabású protestáns-napok. 1926 januárjában a keszthelyi fiókegyház anyaegy házzá lépett elő. A keszthelyiek bensőséges ünnepi keretek között vettek búcsút Kádár Lajos lelkipásztoruktól. Ugyanez év márciusában a kanizsai egyházközségi közgyűlés Bárczay Ferenc földbirtokost főgond-nokává, a betegsége miatt leköszönt Szendrei Károly helyébe pedig dr. Vass Zoltán gazdasági felügyelőt gondnokává választotta. 1926 április 10. és 11-ikét Antal Géza püspök egyházvizsgálati látogatása avatta ünneppé úgyszólván az egész város számára. A templomépítési mozgalom is új lendületre kapott a kanizsai ref. egyháznak ebben a mozgalmas esztendejében. Kádár Lajos lelkész engedélyt kért országos gyűjtésre s a következő év nyarán maga indult el 2 hónapos dunántúli vándorútra, melyből 5616 pengő, Rákosi Ferenc gyűjtő pedig 1861 pengő eredménnyel tértek vissza. A következő évi gyűjtés újból .5033 P eredménnyel zárult, amiből a lelkész 3148 pengőt gyűjtött, a többit 6 más gyűjtő szedte össze. Az 1926 októberi közgyűlés 126 zalai és somogyi községet állapított meg a kanizsai egyház szórványául, így tehát az egyházközség a keszthelyi fiók önállósulásával is hatalmas vidékre terjed ki. Az egyházközség nagykanizsai gondnokainak és működési idejüknek név- és számsora : Tóth Mihály (1887—89), Karczag Béla (1890—96), Kercsmár Dénes — 248 — Plébánia-templom belseje (1897—1902), Bontz Endre (1902—10), ihászi Horváth István (1910—12), Szendrei Károly (1912—19), Néma József (1919—22), Szendrei Károly (1922—26), dr. Vass Zoltán (1926—29), Kulcsár István (1929). Nagykanizsai presbyterek : Cseresnyés Sándor (1888), Kovács Lajos (1888), Kovács Béla (1888), Szabó Péter (1888), Tóth Gerő (1888), Vajda Bálint (1888), Pintér Sándor (1890), gróf Hugonnay Kálmán (1890), Polgár Pál (1890), dr. Bereczlcy Viktor (1891), Okos Gerzson (1892), Kágyi Gyula (1892), Méhes János (1893), Paksy Győző (1896), Görömbey Balázs (1896), Rhénes Elek (1898), Nagy Dezső (1899), ihászi Horváth István (1899), Ütő László (1899), dr. Hajdú Gyula (1899), Vécsey Zsigmond (1900), dr. Eöri-Szabó Jenő (1902), Bontz Endre (1902), Szendrei Károly (1902), Vincze József (1902), Kercsmár Dénes (1908), Fülöp István (1908), Nagy Lajos (1908), Pál Imre (1910), Pintér Sándor (1910), Dezső Aladár (1912), Gittyén Sándor (1914), Lovass Gyula (1914), Néma József (1915), Jókuthy Béla (1919), Németh János (1919), Bútor Ferenc (1919), Kiss Lajos (1919), Kajdy Gyula (1919), Szintay Jenő (1919), zeéri Poosch Géza (1921), Farkas Pál (1923), Szeghalmy Bálint (1923), dr. Vass Zoltán (1923), Vizkelety Ferenc (1923), Rekettye Pál (1923), vitéz Szőcs Ferenc (1924), Kálazdy Albert (1923), Lázár Kornél (1923), dr. Tholway Zsigmond (1925), dr. Sipos Zsigmond (1926), Simon János (1926). Bányay Albert (1927), Csutak Elek (1929), Inotay László (1929), Kulcsár István (1929). az evangelikus gyülekezet története1) A nagykanizsai evangelikus gyülekezet, mint szervezett gyülekezet, csak 80 esztendős múltra tekinthet vissza, bár mint Szepetnek szórványában, már régóta voltak itt evangélikusok, sőt a XVI. században több ev. lelkész működött Nagykanizsán. Az 1599. évi adójegyzék szerint Nagykanizsának akkor még volt evangelikus lelkésze, aki 2 írt adót fizetett. Az ellenreformáció korszakában azután Nagykanizsán megszűnt az evangelikus vallásgyakorlat. A gyülekezet 1845 július 19-én alakult meg Nagykanizsán. Az alakuláson jelen voltak névsora a következő volt : Koch Mihály ügyvéd, Forster Sámuel uradalmi bérlő, Spanier Ferdinánd és Molenda Eduárd kereskedők, Czeller Sámuel vendéglős, Bisztricsányi János sebész, Koch Gottlieb asztalos, Tschurta József bognár, Weber András földmíves, Blumlein Frigyes, Wusztner András és egy nő : Szinell Józsefné. Az alakuláson jelenvolt Bertl Károly szepetneki lelkész felajánlotta, hogy ha találnak alkalmas helyet, úgy évenként többször is szívesen bejön a kanizsai fiók-gyülekezet részére istentiszteletet tartani. A jelenvoltak nyomban 437 forintot adtak össze templom és iskola építésére. 1846-ban vettek is 378 forintért telket a Gábor (ma Batthyány)-utcában, de alig 60 lévén a hívek létszáma, a terveket nem tudták valóra váltani, sőt a közbejött szabadságharc mozgalmas idejében gyűléseik is elmaradtak. De már az első gyűlésen, 1852 novemberében újra felveszik a munka fonalát és 1854-ben a várostól és Inkey Józseftől már téglát és cserepet kaptak építkezéseikhez. 1857-ben a gyermekek vallás- *) Horváth Olivér ev. lelkész 1925 dec. 13-iki előadása alapján. 249 — oktatásának kérdését úgy oldották meg, hogy a szepetneki Lelkész minden szerdán bejött Kanizsára s itt a gondnok lakásának egy szobájában tartott vallásórát és évenként 4 istentiszteletet. Ez évben árverésen megvette a gyülekezet 4-550 forintért Koch Róbert asztalos házát s ebben rendezték be az iskolát és imaházat. Minthogy a hívek között reformátusok is voltak, az iskolának evangelico-reformált nevet adtak. A hívek ettől kezdve rendes évi adót fizettek. Az iskolában Péterfy Sándor volt az első tanító, aki 1861 szept. 16-án kezdte meg a tanítást. Ezév novemberében az iskola helyiségét Weber Samu szepetneki lelkész imaházzá is felavatta. Ez az épület ma is megvan még a Zrínyi Miklós-utca 56. sz. ház udvarán. Az iskola első évi 25 tanulója közül 15 volt katholikus gyermek. A tanítóválság már a második esztendőtől állandósult, mert a gyülekezet kisszámú és szegény lévén, nagy áldozatok mellett sem tudta kellőképen biztosítani tanítója megélhetését. Péterfy után 2 és fél évig Kapy Rezső volt a tanító. Az első esperesi látogatás (1864) után négy évig részben a politikai »viszontagságok« bénították meg teljesen a közület életét. Velekay Teofil tanító 3 óv után távozván, a gyülekezet 1868-ban Kohut Mihály személyében állandó lelkészt kapott, aki egyúttal tanító is volt. Kohut utóda V-J év után Kirnbauer Gusztáv, aki 3 hónap után feketehimlőben meghalt. Helyét Szilvágyi Gyula nemespátrói lelkész töltötte be 10 éven keresztül. A hívek száma 1880-ig 280-ra emelkedett, mégis a presbiteri gyűléseket érdeklődés hiánya miatt nem tudják megtartani és az adósságokból nem tud a gyülekezet kivergődni, mert az adófizetés felette hézagos, az iskolában pedig a tanulók létszáma alig emelkedik. 1875-ben Szilvágyi lelkésznek sikerült kimondatnia a kötelező adózást és a szepetneki egyházközségtől való elszakadást, ami azonban az egyházkerület aggályain fennakadást szenvedett. 1880-ban már 4000 forint volt a gyülekezet adóssága s egy gyűlésen elhatározták, hogy a kerületet kérni fogják a kanizsai lelkészi állás beszüntetésére. Az egyházi főhatóság azonban ezt a teljes bomlásra vezethető kérést nem teljesítette. A válság likvidálása 1881-ben, Hütter Lajos lelkész hivatalba lépésével kezdődött. Segítőtársai voltak Lengyel Lajos felügyelő és Thomka Endre pénztáros. Nagyobb kölcsönnel konvertálták a sokféle adósságot és 1882-ben már a templomépítés gondolatával foglalkoznak. A hívek száma 120 családban 400 lélekre gyarapodott és megnövekedett az iskola növendékeinek száma is. Az iskola ennek ellenére is 1884-ben megszűnt. 1890-ben a gyülekezet megvette a Csengery-utcai Sommer-féle telket 2800 forintért s még ebben az évben megkezdték a templom és paplak építését. Koch János kaposvári építész tervei szerint Morandini — 250 — Ev. templomrészlet A régi ev. imaház és iskola Román építész 14.950 forintért vállalta az építkezést. 1891-ben megtörtént a templom felavatása. A havonként egyszeri német istentiszteleteket 1907-ben beszüntették. A 19.000 frt adósság törlesztésére gyűjtöttek, sorsjátékot rendeztek, előadásokat, hangversenyeket adtak, de csak 1899-ben, a Zrínyi-utcai ház eladásával tudták némileg a gyülekezet súlyos anyagi gondjait csökkenteni. Az 1899. évi püspöklátogatás után sikerült végre a gyülekezet hő vágya, az anyaközséggé való alakulás, amit ekkor a kerületi gyűlés engedélyezett. 1908-ban sikerült elérniük, hogy a kanizsai elemiiskolák egyikébe egy evangélikus vallású kántortanítót neveztek ki Litvay Endre személyében, aki a gyülekezet templomában ettől fogva elláthatta a kántori teendőket. Az 1900 évi lélekszám Nagykanizsán 412, vidéken 93 volt. Ebben az évben választották gondnokká Mayer Károlyt. A gyülekezet tovább küzd az adósságok gondjával, de 1905-ben azért harangok és toronyóra beszerzésére indít akciót. A 3 harangból 1913-ban 100%-os külön adóval lett csak valóság, hogy a következő háború elvigye az új harangokat és csak azok terheit hagyja meg a buzgó gyülekezetnek. Hütter Lajos lelkész 1919 végén nyugalomba vonult. Utóda Horváth Olivér 8 esztendei légrádi lelkészsége után nagy és sikeres ambícióval látott hozzá a háború és forradalmak után olyannyira .szükséges reorganizálás nehéz feladatához. Segítségére vannak Petrik Dezső felügyelő és Böhm Ignác pénztáros. A templom 1923-ban történt renoválása után 1926-ban a 2 harangot is sikerült visszaszerezni a gyülekezet temploma számára. A NAGYKANIZSAI IZRAELITA HITKÖZSÉG Irta: dr. Villányi Henrik A nagykanizsai izraelita hitközség fejlődését, annak a hatalmas védelemnek köszönheti, amelyben a nagykanizsai zsidókat az első hitközségi alakulás idejében a herceg Batthyány-ház részesítette. Hogy ez a kegyúri védelem már 1743-ban kezdődött-e, amikor gróf Batthyány Lajos, Magyarország nádora szerezte meg a nagykanizsai dominiumot, arról okiratszerű adataink nincsenek és Nagykanizsán meg nem találhatók A hercegi levéltár Körmenden bizonyára őriz néhány érdekes dokumentumot, de ezek ez idő szerint hozzá nem fér-hetők. A legrégibb adat, amely rendelkezésünkre áll, az izraelita hitközség irattárában található halotti könyv az 1782. évből. Ebbe jegyezték be az elhúnyt zsidó hitközségi tagok nevét. Az első, aki e könyvben szerepel, Kenfner József, zsidó házaló volt. Arra a kérdésre, hogy mióta laknak Nagykanizsán zsidók, csak következtetéssel lehet felelni. 1784-ben a helybeli zsidó hitközség temetőtelket akart vásárolni. A zsidók az uradalomhoz — 251 — Ev. templom Horváth Olivér fordulnak egy alkalmas telek átengedéséért. Akkortájt gróf Batthyány Lajos, Batthyány Vencel Ádám német császári táborszernagy fia székelt Körmenden és adminisztrálta a magyarországi birtokokat, mivel atyja, a herceg, katona volt és a harctereken volt elfoglalva. Nem is halt meg Magyarországon, hanem Saccoban, Dél-Tirolban, 1787-ben. A szerződés gróf Batthyány Lajos és a zsidó hitközség közt 1784 augusztus 1-én jön létre. Azért fordul a hitközség a földesúrhoz, mivel a városi hatóság a zsidók letelepedését, különösen városi telken ellenzi és állandóan nehézségeket gördít a zsidó vallású kereskedők megélhetési lehetőségei elé. Elpanaszolják a zsidók bajaikat egy, a megyéhez felterjesztett beadványukban is (»Mi, Nagykanizsa város szegény zsidósága oltalmat kérünk a város erőszakossága ellen. Kifogják fuvarozó lovainkat a város határán azon a jogcímen, hogy előfogatra van szüksége a városnak, még pedig közmunkákra.«) A Batthyány-uradalommalkötött szerződés azt mondja, hogy a zsidó hitközség a temető telkét azért akarja megvásárolni, mivel a régi temető megtelt (»ut existens Judaeorum Coemeterium plénum csset, altér commodus locus designaretur«). S mivel a város fundusain alkalmas temetkezési hely nincs és ha volna is, a városiak az ilyen kívánságnak ellentállnának, (»oppidani obsisterent«) az úgynevezett Hutweide területet át kell nekik engedni. Ez a telek a mai zsidó temetőnek a főúttól jobbra eső része. A szerződést Batthyány Lajos, akkor még gróf,1) 1784 augusztus 1-én Körmenden írta alá. A kanizsai uradalom inspektora abban az időben Csemez János volt. A szerződés szövege két fontos tényt állapít meg. Megállapítja, hogy 1784-ben a már fennálló zsidó temető megtelt s megállapítja azt is, hogy 1784-ben zsidó hitközség már létezett, mivel az okirat »Judaica cammunitas consistens«-ről szól. Ö volt az a jogi személy, amellyel szerződést lehetett kötni, nem pedig a Szent Egylet, mint temetkezési és jótékonysági egyesület. Ha pedig 1784-ben a zsidók temetője megtelt, mióta laktak Nagykanizsán zsidók ? Mikor gróf Batthyány Ádám ostromló seregével 1690 április 13-án a várterületet elfoglalta, aligha talált itt eleven zsidót. Nincs biztos adatunk arról, hogy a régi temető hány év múlva telhetett meg, de valószínű, hogy 1710 körül Kanizsán ismét laktak zsidók és 1745-ben már a Kis Sörházban elhelyezett imaházban gyülekeztek istentiszteletre (ezt az épületet 1745-ben emelték). Két évvel a temetőtelek megszerzése után a hitközség már alapszabályszerűen szervezkedik. 1786 október 20-án gróf Batthyány Jjajos rendeletet bocsát ki, amelynek címe : »Előírás a zsidó hitközségben való jó rend fenntartásáról«. Ez a 1787-ben örökölte a hercegi méltóságot atyja, Venozel Ádámtól, mint annak elsőszülött fia. Izr. templomrészlet 252 rendelet nem bántja a hitközségnek vallásos ügyekben való autonómiáját, csak panaszok orvoslására szorítkozik. Azt mondja a rendelet : »Minthogy a helybeli zsidóbírót (elnököt) és esküdtjeit (elöljáróit) a zsidó hitközség saját kérelmére a helybeli uradalmi hivatal iktatja be és hagyja jóvá, a községi tagok a zsidóbírónak és esküdtjeinek engedelmességgel tartoznak. Ezek minden egyenetlenségnek véget vetnek. Szigorúan parancsolom és rendelem, hogy minden panasszal elsőízben a zsidóbíróhoz forduljanak, aki az esküdtek hozzájárulásával, pártatlanul a panaszt elintézi s végzését írásba foglalva, a feleknek kézbesítteti. Ha azonban a panaszosok e végzésbe bele nem nyugodnának, fellebbezhetnek az uradalmi ügyészhez vagy helyetteséhez, a tiszttartóhoz, akiktől a perlekedő felek bajaik méltányos elintézését várhatják. Azok a jogi ügyek, amelyek nem a zsidóbíró hatáskörébe tartoznak, közvetlenül az uradalmi ügyészhez utalandók«. A rendelet hatálya alig tartott egy évig. 1787 március 27-én jelent meg II. József pátense »Um eine gute Ordnung bei den Judengemeinden einzuführen:. A pátens elrendeli, hogy az elöljáróságot és a tisztviselőket minden évben újra meg kell választani. Az elöljáróság egy hattagú belső tanácsból és egy 12 tagú külső tanácsból áll. Az uradalom jelölési joga fennmarad. A bírót 3 jelölt közt a belső és külső tanács és a gyülekezettől választott választóférfiak választják. Hasonló eljárás alá esik a templomgondnokok, pénztáros, árvagyám és bíróhelyettes választása is. A jegyzőkönyveket a hitközségi jegyző vezeti és pedig német nyelven. Pénzt kezelni a jegyzőnek nem szabad. A hitközségnek kizárólagos joga főzsinagógát fenntartani. Az egész gyülekezet választja rabbiját. Vitás ügyben az uradalmi ügyészhez, amennyiben pedig ez nem illetékes, az alispánhoz lehet fellebbezni. Ez a szervezeti szabályrendelet 1848-ig volt érvényben. A szabadságharc leveretése után az osztrák Bach-kormány a hitközség választó és gyülekezési jogát megszüntette és a tiszteletbeli állásokat kinevezés útján töltötte be. Csak a lelkész és kántor, valamint a fizetéses állásoknak választás útján való betöltését engedélyezte. A hitközségi élet őskorában a gyülekezet első lelkésze Törni Henrik volt 1776— 1792-ig. A szájhagyomány egy Preszburger Salamon nevű rabbiról is tud, aki 1745-ben felbőszült hitrokonai elől állítólag Csáktornyára menekült volna. De erről az eseményről sem a városi, sem a hitközségi irattárban feljegyzéseink nincsenek. A XVIII. század végén csak néhány család örvendett nagy tekintélynek a városban és megyében. Lackenbach Mózes 1814-ben, mint cs. kir. szab. nagykereskedő halt meg. Lőwenstein Mózes 1824-ben mint köztiszteletben álló elnök húnyt el. Sírját a helybeli temetőben római tumulus díszíti, melynek sírfelirata latin distichonokból áll. Neves férfiak voltak még Lackenbach Izrael és Henrik, Benzian Fülöp, Blau Rubin és Blau Mózes, a Scherz, Zappert, Pressburger és Izr. templomi kegyszerek — 253 — Ritscher család fejei stb. A hitközség főimaháza a Kis-Sörházból1) 1805-ben kivonult és az uradalmi vár (Fő-út 5) udvari épületében helyezkedett el, abban az épületben, amelyben jelenleg a Délzalai Nyomdavállalat van elhelyezve. A Kis Sörházban elhelyezett imaház a zsidó családok szaporodásával már a XVIII. század végén sem felelt meg a követelményeknek. A koaliciós hadjáratokban (1792—1815) meg vagy onosodott zsidó családok fejei és nejeik nem szivesen jártak abba a helyiségbe. A gazdag családok házi templomot tartottak fenn. Mikor 1804-ben első ízben foglalkoztatta a templomépítés a zsidóságot, épen a sok magánimaház miatt aggódtak az elöljárók és bár már 1804—1805-ben is folytak az előkészületek, komoly munkához mégis csak Battyhány Lajos hercegnek 1806-ban bekövetkezett halála után foghattak. A herceg építőmesterével Wojta Ferenccel 1804-ben templomtervet készíttetett. A templomépület helyéül a Fő-út 6. számú háznak udvarát jelölte ki és ezt a telket Batthyány Fülöp hg. 1806-ban a hitközségnek ajándékozta. Az épülettől balra Kiss József gombkötő háza állt, jobbra pedig a későbbi úgynevezett Rosenfeld Sándor-féle ház. (Ma Rosenfeld Adolf fiai háza, jelenleg kétemeletes). Az említett üres telekre még Lajos herceg 1804-ben 47.500 falitéglát, tetőzsindelyt és gerinczsindelyt fuvaroztatott. De mikor az elöljárók látták, hogy az építkezést még sokára nem kezdhetik meg, a téglát kölcsönadták a városnak, Lőwenstein Mózesnek és Blau Mózesnek. Hogy később a nevezettektől megkapták az ellenértéket, az kétségtelen, hisz már az XIX. század elején a Lőwensteinok és Blauolc vagyonos emberek voltak és a városnak is már voltak erdei, adóssága azonban nem Az 1805. évben a nagy építkezés anyagi alapját készítik elő. A zsidó újév előestéjén árverés útján eladják a még meg se tervezett templom imaszékeit és idő-közönkint folytatják az árverést, amíg tekintélyes összeget össze nem gyűjtöttek. Végre 1807-ben július hó 1-én kezdték el ásni az alapot és 7-én kezdik meg az építkezést. 1807-ben Grázban megrendelik a templom tetőszerkezetét és Mar-burgból hívnak kőműveseket. Az új templom alapzárókövét maga Batthyány Fülöp herceg rakja le 1810 augusztus 10-én. »Ez az alapkő, mondja az alapkőben elhelyezett okirat, örök emléke legyen Battyhány Fülöp herceg kegyeinek. Adja az ég, hogy őbenne ugyanaz az emberbaráti szellem nyilvánuljon meg, amely atyja, Batthyány Lajos cselekedeteit áthatotta. Mi jó és balsorsban a hercegtől várjuk oltalmunkat és védelmünket.« A felbuzdulás azonban csakhamar lelohadt. A Wojta-féle terv szerény méretei nem feleltek meg a kívánalmaknak. Belátták tévedésüket. Félretették a Wojta-féle tervet. Lerendelték a Grázban készülő tetőszerkezetet, beszüntették az építkezést és új terveket készítettek a bécsi Ehmann és a marburgi Marék építőmesterekkel. Az egész építkezést csak 1817-ben folytatták, főleg a Marek-féle tervek szerint s annak ellenőrzését bizottságra ruházták.2) Az építést Dank varazsdi kőművesmester vezette. Dr. Horschetzky Mór, korának híres orvosa és tudósa, Tachauer nagykereskedővel társulva, 1820-ban a Hoffmann és Preiszach cégnél Bécsben személyesen megrendelik a frigyládát és az oltárt. A férfiimaszékek '') Sörháznak nevezték az Erzsébet-téri uradalmi nagy épületet is. (L. Nagykanizsa térképe 1824. Városi levéltár. Serház ós boltok.) 2) Ennek a bizottságnak tagjai : Zuppert József, Mayer Gottlieb, Ritsclier József és dr. Horschetzky Mór voltak. — 254 — Radkersburgban, a másodikemeleti karzat női imaszékei Kőszegen, Stegmüller asztalosnál készülnek. Az elsőemeleti karzat csak toldás, amely 1844-ben, az orgona behelyezése következtében vált szükségessé. Az orgonaépítés költségeit Strasser Lázár vállalta 1843-ban. Készítője Focht Ferenc, pécsvárosi orgonaépítő. Az orgona először 1845 október 22-én szólalt meg. Hosszú vajúdás után (1807—1821) végre 1821 szeptember 14-én avatták fel a templomot. A hitközség rabbija ezidőben Szántó Mayer volt. Előimádkozója a községnek egy Hersch nevű kántor, de ünnepi funkciókra alkalmas nem lehetett, mert a felavató ünnepségre a szentgróti kántort hívták meg. A kegyúr, Batthyány Fülöp herceg jószágigazgatójával képviseltette magát. Az ünnepi menet a régi imaházból, Fő-út 5, a hercegi várudvarból indult el, zászlótartók, gyertyavívők, tóravívők és az egész gyülekezet kíséretével. Énekkara a templomnak már kezdettől fogva volt. 1829-ben a hitközség már a bécsi imarendet fogadja el. Szerződteti Mann Józsefet karmesternek és 1830-ban Goldstein Farkast kántornak, aki ezt a tisztséget 30 évig, 1860-ig látta el. A templomgondnokság tagjai 1830-ban voltak : Benzián Fülöp, Lőwenstein Mór, Mayer Gottlieb, Lackenbach Henrik, Blau Mózes, Leszner M., Tachauer Henrik, Weiser Benjámin, Figdor Dávid, Hirschler Leó (aki később örökbefogadás útján a Lőwenstein nevet vette fel), Dobrin Józsua, Strasser Lázár. A zsidótemplom az 1844—45. évben történt nagy átalakítás után, majdnem változatlanul megmaradt régi alakjában a mai napig. 1883-ban tatarozták az épületet. 1890-ben az elsőemeleti női karzatot kibővítették. A templom belső átalakításának gondolata minden évtizedben talál visszhangra. 1900-ban Scliöne Lajos, bécsi műépítővel készíttetett átalakítási terveket a hitközség, de a kiviteltől Tandor Ottó és Lajta Béla magyar műépítők tanácsára elállt szándékától. A Schőne-féle terv tehát csak terv maradt. 1921 május hó 11-én avatta fel a zsidó hitközség a világháborúban elesett frontharcosainak és a világháborúban elhunyt hőseinek emlékművét. A dús reneszánszban készült frigyládát ábrázoló emlékmű Löfler Sándor fővárosi műépítész tervei és Szeghalmy Bálint városi műépítész módosítása szerint készült. A frigyláda ajtaját 3 svéd gránit-tábla ábrázolja, amelyen 77 zsidó vallású hősi halott neve aranybetűkkel van bevésve. 1926-ban Baumhorn /., a szegedi zsinagóga hírneves építője, az elöljáróság megbízásából újabb átalakítási terveket készített, amelyek még megvalósulásra várnak. a rabbik A gyülekezetnek első nevén is ismert rabbija Hájém Tomi volt (1776—1792). Leszármazottjai mint Turnauerek a XIX. században is éltek Kanizsán. Csak annyit Izr. temető ravatalozója — 255 — tudunk róla, hogy jogi kérdésekben jártas ember lehetett, aki híveinek számos peres polgári ügyeiben ítélkezett. Hogy a templom felavatásáig, 1821-ig ki volt Törni utóda, ezidőszerint még kikutatva nincs. 1821-ben azonban már Szántó Mayer nevével találkozunk, aki 1831-ig működött a községben. Nagyon népszerű tudós talmudista volt, akinek alakját egy, a 60-as évek végén játszott színdarabjában is a lámpák elé állították. Utóda Löwy Izsák Sámuel volt 1831—40-ig. Derék, jámboréletű, ügybuzgó és békeszerető lelkész volt, akit Deák Ferenc is nagyrabecsült, azonban nem nagy koncepciójú ember volt, 1840-ben állásáról leköszönt és Csurgóra ment rabbinak. A gyülekezet sok tagja ez időpontban művelt, vagyonos, világlátott kereskedőkből állt. A községnek egy vezető tagja, dr. Horschetzky Mór, nemcsak mint tudós orientalista, hanem mint orvos is messze Kanizsa határán túl nagy tekintélynek örvendett. Főleg dr. Horschetzky fáradozott azon, hogy a hitéletet Nagykanizsán nagytudású lelkész és aranyszájú hitszónok irányítsa. Maga mellé vette tehát a hitközség két legtekintélyesebb tagját, Löwenstein Mór és Strasser Lázár nagykereskedőket és Bécsben tárgyaltak az akkor 29 éves Löw Lipóttal, képesített rabbival, akit Mannheimer J. M., a híres bécsi hitszónok melegen ajánl az elöljáróság figyelmébe. Löw Lipót 1840 október havában meghívást is kapott próbaszónoklat megtartására. Nem nagyon sietett eljönni, csak 1841 január havában érkezett meg. 1841 február 14-én választották meg egyhangúlag. 1841 szeptember 10-én avatták fel. Egy évvel később a hitközség már a főrabbi címmel és méltósággal tisztelte meg. Öt nevezetes esztendeig működött a gyülekezetben, látnoki ésszel kezdeményezve olyan intézményeket, amelyek díszére váltak a zsidó községnek. Buzdította és lelkesítette az elöljáróságot a haladásra és hazafiságra, miként ő is, morva származása ellenére, később mint szegedi rabbi, teljesen magyarrá lett, nemcsak érzületében, hanem nyelvében is. Első teendője Nagykanizsán az volt, hogy mozgalmat indított egy elemi fiú- és leányiskolái új épület emelésére. Az ő eljöveteléig a zsidó elemi iskola a Fő-út 6. számú ház udvari épületében volt elhelyezve. Batthyány Fülöp herceg is támogatta a mozgalmat azzal, hogy a Zrínyi Miklósutcában és a Csengery-uton ingyen telket adományozott a hitközségnek. Ezenkívül 300.000 falitéglát és 60.000 cserépzsindelyt adományozott és saját fogataival fuvaroztatta az anyagot az építés színhelyére. Ez az épület napjainkig hajléka azizr. elemi fiú- és felső kereskedelmi iskolának. 1842 őszén az iskolaépület már készen állott. Az alkotómunkában fáradhatatlan lelkész, alighogy az ifjúság bevonult új iskolai otthonába, már egy másik intézmény megvalósításán fáradozott, amely életrevalóságával hivatva volt az iskolát végzett ifjaknak tisztes kenyeret biztosítani : iparos és kézműves egyesületet alapított. 1842 február 19-én létesül az iparos és kézműves egyesület. Célja volt, hogy a kanizsai és magyarországi zsidók mesterségeket tanuljanak és kisipart űzzenek, olyan ipart, amely ritka nálunk, vagy még egyáltalán nem honosodott meg. — 256 — Löw Lipót, Az egyesületnek megalapítása évében, 1842 január havában már 120 tagja volt. A választmány tagjai közt 2 névvel találkozunk, amelyek viselői később nagytekintélyű képviselői volt ak az ipar és kereskedelemnek : Schey Fülöp és Guttmann S. H. nevével. A gyakorlatban az egyesület olyképen oldotta meg feladatát, hogy az izraelita vallású fiúkat az egyes céhmesterekhez adta inasoknak és a kiképeztetésükért fizetett. Ezeket az iparostanoncokat ipari oktatásban részesítették, különösen az ipari rajzban képezték ki, amelynek hivatott tanítója Fischer Ferenc cs. kir. akadémiai festő volt. Ez volt a Dunántúl legelső iparostanonciskolája. Löw Lipót ennél az intézménynél nem állapodott meg. Messzemenő tervekkel foglalkozott : gyáripart akart teremteni Nagykanizsán. Tárgyalásokba bocsátkozott Back Bernát bécsi gyárossal, hogy Nagykanizsán szövőgyárat állítson fel. Back Bernát és Löw Lipót már 86 évvel ezelőtt meg akarták menteni Nagykanizsát egy gazdasági válságtól, de a város akkor minden szubvenciót a vállalattól megtagadott . A céhmesteri gazdálkodást és a háziipart féltette a gyártól. Löw Lipót, akit ez a szűk látókörű felfogás elkedvetlenített, Back Bernát biztató levelének hátára azt írta : »suo tempore realisabitur«. Ebben a jóslatában tévedett. A mai napig sem valósult meg törekvése. Csak kötőgyáraink vannak, de szövőgyárunk nincs. Löw Lipót merész újításai nem találkoztak osztatlan tetszéssel a gyülekezetben. A maradiak és óhitűek (akkor még ilyenek is voltak) féltékenyen őrizték a hagyományt és féltették a felvilágosodás fényétől. A rabbi is érezte ezt az áramlatot. Hivataloskodásának utolsó éveiben működési köre szűkebb lett. Tervei sem részesültek már osztatlan tetszésben és pártolásban. Híveinek száma ugyan elég tekintélyes volt, de a haladás érdekében már nem fejthetett ki oly nagy tevékenv-séget, amely tetterejének megfelelt volna. Elkedvetlenedett. Szívesen fogadta tehát dr. Feitel Mór pápai orvosnak és barátjának ajánlatát, hogy jöjjön Pápára, hol nagy feladatok várnak reá. A pápai küldöttség 1846 június 4-én meghozta neki a választási jegyzőkönyvet. Löw elfogadta a meghívást. Hiába volt a nagykanizsai hitközség minden igyekezete, hogy szeretett rabbiját maradásra bírja. Löw 1846 augusztus elsején távozott Nagykanizsáról, hogy Pápán a haladás érdekében kifejtendő küzdelmet felvegye. Pápai működése 1850-ben ért véget. Mivel pedig a pápai honvédzászlóaljat megáldotta és a szabadságharcban való kitartásra buzdította, a rémuralom bebörtönöztette és csak néhány havi fogság után szabadult ki a »Neugebaudea hírhedt fogházából. A szegedi hitközség az említett évben választotta meg lelkipásztorának. Szeretettől környezve, a köztiszteletben álló zsidó pap 1875-ben halt meg Szegeden. Behatóan foglalkoztunk kanizsai működésével és terveivel, mivel ezek útmutatói voltak annak az iránynak, amelyben a kanizsai hitközségnek fejlődnie kell. Eleven életerő, hathatós akarat és alkotáskedv, párosulva, nagy tudással jellemzik egyéniségét. Működése mély nyomokat hagyott a gyülekezetben. Löw Lipót távozása után öt évig árván maradt a főrabbi-hivatal. Alighogy elhagyta a kanizsai szószéket, nagyfontosságú kérdések foglalkoztatták a hazai zsidóságot. Az 1846-iki országos zsidó értekezlet, hogy a gyűlölt és megbélyegző — 257 — 1 türelmi adótól szabaduljon, elhatározta, hogy azt (toleranciát) 1,200.000 frt-ért megváltja kisorsolandó kötvények alakjában. Ebben a közteherviselésben az egyes kerületek izraelita lakói egyenes adójuk arányában osztozkodtak. A kanizsai községet az értekezleten Kaiser Benő, elnök képviselte. Az 1848-ik év nyarán az összes kerületek képviselői ismét értekeztek Budapesten. A község képviseletében Leszner Bernát és Wolheim Manó vettek részt. Az értekezlet a következő határozatot hozta : »Erős akarattal és egyértelműséggel akarják a zsidók a többi lakósokkal való egyenjogosításukat. A haza jelenleg szorult helyzetben van. Kívülről ellenség, belül árulás fenyegeti, érdekei veszélyeztetvék. A zsidóságnak egyesülnie kell, hogy a hazának felajánlhassa hathatós segélyét, mint az igazi honfiakhoz illik s mint azt a vallása is parancsolja. Teszik ezt a zsidók abban a biztos reményben, hogy az ország hü polgárait egyenlő kötelességek mellett, egyenlő jogokban is fogja részesíteni. Hogy ezek az eszmék megvalósíthatók legyenek, szükséges központot alkotni, amely tevékenységét az 1848-iki országgyűlés tartamára kifejti«. Az értekezlet csendes menetét a majdnem két évig tartó szabadságharc félbeszakította, amelynek leveretése után az emancipációra való törekvés lekerült a napirendről, sőt az autonómiát is megszorította az abszo-lut-kormány, amely az egész országot ostromállapotba helyezte. 1850-ben a kanizsai községre 20.000 frt büntetést rótt ki a katonai kormányzat. Ebből a zsidók 2000 frtot megfizettek, a többit elengedték. A katonainál nagyobb szigort tanúsított Zalamegye cs. kir. főnöke, Bogyai Lajos, aki 1850 január 28-án az elöljárósághoz a következő parancsot intézte : »A nagykanizsai mezővárosi tanácsnak általam történt rendezése alkalmával nem mulaszthatom ennek a városnak izraelita lakóinak kijelenteni, miszerint az eddig gyakorlatban volt uradalmi jelöléssel való elnökválasztást megszüntetem. Ez a jelölés a fennálló kormányzati rendszerrel össze nem fér és okot szolgáltat versengésre, egyenetlenkedésre és nyugtalanságra. Tiltja a választásnak ezt a módját a birodalomban érvényben lévő alkotmány is, amelynek az a rendeltetése, hogy a különböző nemzetiségek egymástól el ne idegenkedjenek, hanem ellenkezőleg, olvadjanak egybe az asszimiláció elve szerint. (A Wilson-féle 14pont ellenkezője.) A jelölés útján való választás helyébe életbeléptetem a kinevezési rendszert. Elnöknek kinevezem Leszner Bernátot, stb. Az osromállapot tartamáig mindennemű nagyobb testületekben való gyülekezést megtiltok. Megkívánom, hogy a községi számadásokat a megyei cs. kir. gyámi hatóságnak megvizsgálás végett évenkint bemutassák«. Ez a kinevezési rendszer Bach miniszter bukásáig tartott. 1856—67-ig a szolgabíró elnöklete alatt az ősválasztóktól megválasztott választóférfiak adták le a szava zatukat az elöljáróságra. Az abszolutizmus működése az iskolákban is érezhető volt. Megszűnt a magyar alkotmánytan és történelem előadása. Helyette az osztrák birodalom történetét tanították. A szabadságharc leveretése és az abszolut- Izr. temetőrészlet — 258 — \ kormány berendezkedése után a hitközség ismét a négy év óta megüresedett lelkipásztori állás betöltésére gondolt. 1850 október 2-án Fassel H. B. prosnitzi, morvaországi kerületi rabbit választották meg. Harminckét évig volt a községnek lelkésze. »A tudomány kincseit, mondja róla dr. Neumann Ede, hivatali utóda, nemcsak felhalmozta magában, hanem azt gazdagította is. Birodalma a talmim volt és e széles birodalmat hosszú évek munkájával hódította meg. Itt ő uralkodott és uralmában kevesen osztozkodtak. Egyike volt azon keveseknek, akik elég erkölcsi bátorsággal birtak, régi előítéletek ellen kikelni és a haladás zászlaját fennen lobogtatni.« Mint hitszónok nem az előadás hevével hatott, hanem az éles logika, az okfejtés erejével. Szónoklatain is meg lehetett érezni, hogy a zsidó jogtudománnyal behatóan foglalkozott. Községe igaz szeretettel csüngött rajta. »Lelkipásztori működésének jelképe a béke olajága volt. A békét és egyetértést szerette mindenek felett, minden gyűlölet és viszály elhallgatott jámbor szemének szende tekintetére.« Iratait a bécsi tudományos akadémia támogatásával adta ki. Osztrák és orosz tudományos kitüntetéseknek tulajdonosa volt. 1883. december 27-én halt meg 81 éves korában. A nagykanizsai hitközség az alkotmány helyreállításának korszakában újra kezdte követni iskoláiban és közigazgatásában a nemzeti irányt. 1809-ig, tehát már régebben is tartott fenn világi iskolát, amelyet nemzeti iskolának neveztek. Mikor 1832-ben újra szervezte tanügyét, arról gondoskodott, hogy a magyar nyelvnek méltó helyet biztosítson. Már akkor gondoskodott arról, hogy a zsidó fiú a haza nyelvén helyesen tudjon beszélni. 1832—38-ig Antalfy, Bokross és Mernye tanítók oktatják az ifjúságot a magyar nyelvre. A Bach-korszakban és a provizórium alatt Somogyi Henrik és Hoffmann Jakab tanítók látták el ezt a tantárgyat. 1867-ben a régi tanítókat nyugdíjazták és megkezdődött az iskola teljes megmagvarosodása. 1883-ban meghalt a németajkú Fassel F! B. főrabbi, de egy évvel halála előtt arról gondoskodott az elöljáróság, hogy utóda jeles magyar hitszónok legyen. Dr. Neumann Edét hívta meg, aki már első tudományos dolgozatával : »> A mohamedán József mondá«-val a szakértő körök figyelmét magára vonta. Dr. Neumann Ede vallási ügyekben korszerű reformok szószólója volt. Ezekért számos alkalommal, főleg hivatali működésének első évtizedében, síkraszállt. Nemcsak a magyar prédikációt, amely először Löw Lipót ajkáról hangzott el, honosította meg újból, hanem megkezdte a templomi rítusnak és az egyházkultusznak megmagyarosítását is. A szorosabban vett hitoktatást ifjúsági istentiszteletekkel és a leányok konfirmációjának felélesztésével egészítette ki. Midőn a kongresszusi alapon megalakult zsidó hitközségek lelkészei országos rabbiegyesületet alapítottak, dr. Neumann Edét választották elnöknek és megbízták, hogy a »Magyar Izrael« hivatalos közlönyüket szerkessze. Tagja volt az orsz. rabbivizsgáló bizottságnak is. Hivatása gyakorlásában szerzett betegség következtében 36 évi működés után 1918. december 12-én halt meg. — 259 — Neumann. Ede 17* Válságos időben hunyta le örökre a hitközség lelkésze a szemeit, az Osztrák-Magyar monarchia összeomlását követő hetekben. Nyugtalanság és bizonytalanság fogta el a haza egész társadalmát ; a hitélet is súlyos kísértéseknek volt kitéve, épen az a hitélet, amely hagyományokon alapul, kompromisszumokat nem tűr meg és csak külsőségekben, de nem lényegében ismeri az evolúciót. Ebben a válságos időpontban került napirendre egy rabbihelyettes meghívása. Pályázat útján dr. Winkler Ernő lépett előtérbe. A fiatal lelkész, akit csak 191S március 3-án avattak az orsz. rabbiszemináriumban rabbivá, az elöljáróság 1919 március 25-én rabbihelyettesnek és hitoktatónak egy szokásos próbaévre választotta meg. Néhány nappal később, az 1919 március 30-án megtartott közgyűlésen már alkalma volt döntő sikert aratni és az összegyűlt nagyszámú hallgatóságot magával ragadni. Az 1923 március 11-én tartott közgyűlés dr. Winklert az elöljáróság előterjesztésére, egyhangú lelkesedéssel a nagykanizsai hitközség főrabbijává végleges minőségben választotta meg. Dr. Winkler Ernő a hitélet mélyítésén, az ifjúságnak a hagyományokban gyökerező vallásos érzülete ébrentartásán fáradozik. Lekötik tevékenységét a karitatív intézmények is, a gyermekvédelem és szegényügy és a lelkesedni tudó buzgalommal mindazokon a tereken ért el nagy sikereket, melyeknek elfoglalására képességet és hivatottságot érez magában. Alkalmi beszédei megkapó hatással vannak hallgatóságára. A hitoktatásban elért eredmény buzgóságának tanújele. KÁNTOROK A zsidó felekezet egyházi szertartásainak és imáinak végzésére túlnyomórészben az előimádkozót vagy kántort bízzák meg. A kanizsai hitközség évszázad óta nagy gondot fordított istentiszteletének ünnepélyességére. Míg a szentély felépítve nem volt, egy előimádkozót említ az okirat, akinek Hersch Dávid volt a neve. A templom felavatására a szentgróti kántort hívták meg, aki 1830-ig működhetett. 1830-ban Goldstein Farkast választották meg kántornak, akinek szép tenorhangjáról és megkapó előadásáról legendákat meséltek nagyapáink. Már 1829-ben a bécsi templom imarendjét honosítja meg a kanizsai elöljáróság, Sulzer Salamon, bécsi főkántor, a modern zsidó egyházzene megteremtője, látja el útmutatással. 1844-ben orgonát építenek, amely 1845 október 22-én szólal meg először a kanizsai zsidótemplomban. A zenés istentisztelet abban a korban merész újítás volt, amelyet csak egy Löw Lipót főrabbi buzdítása, tekintélye, bátorsága és Strasser Lázár áldozatkészsége létesíthetett. Énekkara a községnek már 1821 óta volt 1860-ban meghalt Goldstein Farkas. Utóda fia, Goldstein József lett, aki azonban 1863 december 18-án hirtelen elhunyt. 1863 szeptember havában Sir. M. Montefiore baronet, a világ- — 260 — Dr. Winkler Ernő V Abrámovics Márk \ hírű angol emberbarát Nagykanizsán való átutaztá-ban meglátogatta a zsinagógát és ott imát végzett. A kanizsai zsidófelekezeti élet e fontos epizódját emléktábla díszíti. 1864-ben sok kísérletezés után a hitközség Kartscli-maroff Leó szegedi főkántort hívta meg próbaelőadásra és 1864 november 28-án közfelkiáltással megválasztják a hitközség főkántorának. Kartsehmaroff Leó 51 évig működött Nagykanizsán, 1915 december 30-án bekövetkezett haláláig. A zsidó egyházi zenének egyik leghivatottabb művelője és művésze volt, aki művészetének méltóságát, jellemének tisztaságával is érvényre juttatta. A község másodkántora Goldmann Samu volt 1862 -1915-ig, mint Isten igaz szolgája és dicsőítője, gyülekezetének őszinte bánatára, 1917 február havában húnyt el. 1917. évi március hó 27-én az elöljáróság Abrámovics Márk, szlatinai kántort választotta egy szokásos próbaévre Kartsehmaroff utódjául és már 1917 november 25-éti a közgyűlés egyhangúlag a zsidó hitközség főkántorának választja meg. Az emanáció, amely egy vallásos életű, széphangú előimádkozó átérzett énekéből kisugárzik, áthatja az ájtatos hívek lelkét is. Ez Abrámovics művészetének is tulajdonsága és emiatt hívei körében szeretik és becsülik. A jól szervezett vegyes énekkar az istentisztelet ünnepélyességének egyik lényeges kelléke. KÖZIGAZGATÁS Az 1867 : XVII. fc.-c. az izraeliták egyenjogúságáról polgári és politikai jogok tekintetében intézkedett. Az 1868 december 10-i egyetemes gyűlés által hozott szabalyzat a magyar és erdélyhoni hitközségek szervezését rendezte. Ez volt az u. n. egyetemes izraelita kongresszus. Ennek határozatai alapjára helyezkedett a nagykanizsai izr. hitközség is, fenntartván mindenkori önkormányzati jogát. De mielőtt idáig eljutott a hitközség szervezete, még a provizórium alatt erősen megreformálódott. 1863 január 1-én a gyülekezet régi választási rendszere szerint, tehát 21 választóférfival, Guttmann Henriket ültette az elnöki székbe. Mint régi előljárósági tag és elismert, tekintélyes nagykereskedő, sokoldalú tapasztalatokkal rendelkezett. Széleskörű összeköttetései, tiszta jelleme, békés természete, higgadt megfontolása és tekintélyes vagyona, tekintélyes társadalmi pozíciót is biztosítottak neki. Ö volt az első nagykanizsai zsidó, aki 1869-ben »gelseu előnévvel magyar nemességet nyert és megalapítója lett a Guttmann báró családnak. Kevés megszakítással 1863—1890-ig bölcs belátással vezette a község ügyeit. Kevéssel azután, hogy tisztségét átvette, célszerűen szervezte az elöljáróságot. Gyakorlati érzékkel fogott hozzá a hitközség pénzügyeinek rendezéséhez is és látnoki előrelátással az alapítványi tőkéket ingatlanok megszerzésére és házak építésére fordí- — 261 Izr. hősök emléktáblája Brócl Tivadar totta. Halála után az alapítványozók pénze és értékpapírjai a pénzintézetekbe vándoroltak, mint betétek. Amennyi készpénzben megvolt, mint hadikölcsön értéktelenedett el. Az értékpapírok pedig az infláció megszűnésével vesztették el értéküket és ma a millió aranykoronát érő alapítványok az 1927-i zárszámadásban csak 6800 pengő értékkel szerepelnek. A hitközséget manapság igazgatják : a közgyűlés, az elöljáróság, illetve a szakosztályok és a hitközségi elnök. Az elöljáróság 6 szakosztályban (bizottságban) tárgyalja az elöljáróság teljes ülése elé utalandó ügyeket. A bitközségi elnök a hitközség igazgatásának feje és minden szakosztályi ülésen részt vehet. Ö irányítja a hitközség által követendő egész ügymenetet. És ha itt e helyen nem méltatjuk az élő elnököket és elöljárókat, tesszük ezt szándékosan abból a megfontolásból, hogy tárgyilagosan csak azokat tudjuk méltányolni, akiktől megfelelő időbeli distancia választ el bennünket. Megállapíthatjuk azonban, hogy a történelem előtt igazolva van olyan akarat, amely kétes esetekben a szükségest végrehajtani el nem mulasztja, egyházi ügyekben a hagyományt tiszteli és az anyagi alap stabilitását meg nem ingatja. Gelsei Guttmann Henriknek 1890 március havában bekövetkezett halála után, a közgyűlés április 27-én fiát, g. Guttmann Vilmos kir. tanácsost, választotta meg elnöknek. Mivel azonban 1902-ben Budapestre költözködött, állandó helyettese, 1911-ig Grünhut Henrik alelnök volt. 1904-ben a király Guttmann Vilmosnak a bárói méltóságot adományozta. 1911-ben a közgyűlés Grünhut Henrik alelnököt elnöknek választotta 1917 március 13-án hunyt el, a gyülekezet nagy bánatára. 1918 március haváig ár. Rotschild Jakab (1897 óta iskolaszéki elnök) látta el a bitközség ügyeit elnöki minőségben. 1918 március 13-án a közgyűlés csapii Sommer Ignác gazdasági szakosztályi elnököt hitközségi elnöknek választja meg. Tisztségéről 1922 március 27-én egészségi okokból lemond. Ugyané napon a közgyűlés dr. Rotschild Jakab elnökhelyettest közfelkiáltással elnökké választja meg, de már 1923 március 11-én lemond. Az elöljáróság egy évig az elnöki széket nem töltötte be, visszavárva dr. Rot-schild Jakabot, aki azonban végleges visszavonulását fenntartotta. A szünetelés tartamáig Rosenfeld József alelnök vezeti az ügyeket. 1924 április 22-én a közgyűlés bizalma dr. Bród Tivadar iskolaszékielnök felé fordul és őt ültetik az elnöki székbe. Fontos megemlíteni, hogy a hitközségi ügykezelést a hitközség megalakulása óta jegyzők, később titkárok látták el. Az első jegyző, akinek nevével találkozunk, Wolf József volt, utána Schwarz Ábrahám és Engländer Bálint voltak jegyzők. Akiegyezés évében Somogyi Henrik, elemi iskolai tanítót, alkalmazták jegyzőnek. E tisztséget 1893-ig látta el. Ö magyarosította meg az egész ügykezelést. Aljegyző volt Goldmann Samu 1862—1915-ig, 1893—1919-ig Barta Lajos titkár működött. A hitközség jelenlegi titkára Fábián Miksa. A hitközség kebelében működő és felügyelete alatt álló legrégibb egyesület (1792 óta kimutatható) a Chevra Kadisa, Szent-Egylet. Elnöke ezidőszerint : dr. Weisz Jjajos ügyvéd. -262 L NAGYKANIZSA ISKOLÁINAK TÖRTÉNETE agykanizsa múltjának egyik legérdekesebb fejezete : az iskolái története. Ebben a városban a legrégibb időkben, a legsúlyosabb viszonyok között is mindig igen nagy erőfeszítések történtek a közoktatásügy fejlesztéséért. A város csak ritkán riadt vissza áldozatoktól s ha sok téren kellett is nélkülöznie a városi életstandard megkívánta berendezkedést, intézményekkel, iskolákkal való ellátásának gondja mindenkor a várospolitika homlokterében állott. A »NEMZETI OSKOLA« ÉS UTÓDAI Hogy Nagykanizsának már 1703-ban, tehát tízegynéhány esztendővel a török kiűzése után »triviális iskolája« lett volna, ahol latin, német és horvát nyelvet tanítottak volna, téves megállapítás. Igaz ugyan, hogy a város legelső tanács-protokoll rúnában (1690) találunk erre vonatkozó bejegyzést, de ez a Moszier-féle hamisítvány, aminek hitelességét a közigazgatás-történeti fejezetben már megcáfoltam. Az első hiteles írott nyom, ami Kanizsa eme legrégibb jegyzőkönyveiben az iskolai életre vonatkozik, egy 1731 május 7-én kelt bejegyzés, ami arról tanúskodik, hogv a város akkor már gyűjtögette a pénzt iskola-építésre.1) Ez esetben : i).. . solches Quantum derer 40 jl sollen zu erbauung eines Schulhaus appliiert wordem. Az írni-olvasni tanítást ebben az időben a városba vetődött, itt letelepedett írástudó emberek végezték, de az iskolába-járás teljesen magánügy volt. Az iskola helyisége a mester lakásán volt. A század közepén már fizetett tanítója volt a városnak Fekete György 26 éves »Rhetor absolutus« személyében. Iskolaépület még nem volt, bár a plébános egyre sü''gette. Fekete György közepes műveltségű (uloctrinae mediocrisa) ifjú volt, aki azonban annál jobban értett a vihar elé harangozáshoz (»eí in pulsu satisjacit campanarum, qui contra imminentes tempestates ad eum pertinet«2.) 1690. évi protoc. 144. oldal. 2) 1778. Canonica Visitatio. — 263 — A város »mindeddig nemzeti oskolák nélkül levén- , L79.3 novemberében a város közepén 1300 forintért telket vett és a hercegtől a vétel jóváhagyását és segítségét kérte, hogy tavasszal megkezdhessék az építkezést.1) Sürgős volt a városnak, hogy a kérdést dűlőre vigye, mert m városi Iskola Mester az Ispiialba laknék és ottan tanét«, holott az abban elhelyezett betegek és gyámoltalanok száma is egyre gyarapodott, úgy hogy kárpótlásukra a város az 1793. évi jó termésből 30 köböl rozsot adott külön az nspitabeli koldusokn számára.2) Magántanítók is működtek a városban. Poporics Tamás egri születésű görög tanítómestert 1795 őszén, egy heti itt tartózkodás után kizsuppolták a városból, mert viselkedése nem volt tanítóhoz illő. Ezeket a magántanítókat a szülők megállapodás alapján fizették.3) A nemzeti iskola felépítésénektsrvei azonban zsákutcába jutottak. Az uradalom ugyanis a Piacidus Grigor Espanlius-t.il 1300 forintért megvett teleknek (ma a központi elemi épülete áll rajt) csak a felét engedte át a városnak iskola céljaira, a másik leiére maga tartott igényt. Ezt az elhatározását is csak sok évi könyörgés, sürgetés után, 1797-ben közölte a várossal, amely a földesúri jóváhagyás nélkül nem kezdhette el a »Nemzeti Oskola Háznak és Magyar s Német Nyelven Oktató Mesterek Lakásának« építkezését.4) Végül is a türelmét veszített városi elöljáróság elhatározta, hogy az egész telket vételáráért átengedi az uradalomnak, iskolának pedig a régi temető helyén, ugyancsak a szent János templom mellett, adott telket.5) Az elöljáróságnak ez a határozata nagy felháborodást váltott ki, úgy hogy amikor összehívták az »egész községet«, az a határozatot mlladomosan egy vagy két személyek (az uradalom-pártiak !) közbenjárása által történtnek« minősítette és ragaszkodott még a fele-telken is az építkezés megkezdéséhez,6) annál inkább, mert közben megjött a királyi parancs, hogy iskola céljára törvény szerint az uraság köteles nemcsak telket adni, hanem építő anyagot is. Az uraság viszont annál inkább ragaszkodott a Grigor-teleld) megtartásához, nehogy ilyenformán most már annak árát is neki kelljen kifizetnie. Inkább felajánlott a városnak iskola céljaira ingyen egy olcsó urasági telket, a város szélén, a téglaszín tövében. Az iskolatelekből végül is pör keletkezett a város és uradalom között. 1801 novemberében Nagykanizsán járt Vitéz Imre pécsi iskola-inspector, aki a magisztrátus és a városi polgárság előtt kifejtette a város álláspontjának helyességét és mivel a város adósságot is hajlandó volt vállalni tervei keresztülviteléért, elrendelte, hogy 1. a szerződés és helytartótanácsi parancs alapján a Grigor-telken tavasszal kezdjék meg az építkezést s minthogy a városban a lakások drágák a »professzoroknak« is lakást építsenek 2. a tanítók fizetésére évi 600 írt terhet a város önként magára vállalt, 3. a berendezésre és iskola-fentartásra a gubacs-termés és a makkoltatásból, valamint a vásárok kiárendálásából származó jövedelem fordíttassák, ha pedig ebből futja, akkor a 3 tanítón kívül >>Rajzolást tanító Mester is fogadtassák« .8) !) 1793. 136. v. jkv. 2) U. o. 164. jkv. 3) 1795. okt. 2. elölj. jkv. 4) 1797. 156. v. jkv. 5) 1798. 92. v. jkv. 6) 1801. 77. v. jkv. ?) Más helyütt »Kligor«. Kligor József Piacidus pálos barát volt, rendje megszüntetése után egy darabig szülővárosában, Nagykanizsán lakott, majd Szentmária muraközi község plébánosa lett. A telket és házat mostohaapjától, Brebrovics János kovácsmestertől örökölte, akinek az volt a nevezetessége, hogy három felesége is volt. de gyermeke egy sem. 8) 1801. 395. f. jkv. 264 Egy év múlva a város megkötötte a szerződést Heffert Simon kőművesmesterrel, aki köteles volt a 100 császári arany poenale elvesztésének terhe mellett az építkezést tavaszra megkezdeni.1) A »Kiss Oskolák Mesteren ekkor Horváth Ferenc volt, aki már 16 éve tanított a városban és két perceptort tartott, mert egyedül nem bírta már a tanítást, különösen az éneklést. Tekintettel arra, hogy a két segédtanítót neki kellett tartania és fizetnie, a város elhatározta 30 forinttal »meg tóclétani« a fizetését.2) 1802 januárjában megjött Marburgból az iskolaépítéshez a 400 köböl mész és a váxos üzembeállította a téglaégetőket. Az iskolatelek felett ugyan még mindig állt a pör az uradalommal, de az esküdtek már csinálták a közmunka-kivetést az építkezéshez. Később, a gyámszabályrendelet megalkotásakor azt határozták, hogy ha a tutort valamilyen okból el kell csapni, annak gyámpénztári jutalmait is az iskola céljaira fordítják.3) Még ebben az évben felmondott Hötzl Leopold német mester, akinek a jövedelme a gyerekektől szedett havi tandíj és a várostól lakás volt. Csak úgy volt hajlandó tovább megmaradni Nagykanizsán, ha 1. tovább használhatja a kukoricás-kertjét, 2. ha minden saját hibájából mulasztó tanuló fizetni köteles a tandíjat (mint a magyar mesternek is) és 3. ha a tanács ajánlja őt a nemzeti iskola egyik tanítói állásába. Minthogy a német mester 11 éve tanított a városban, a tanács összes feltételeit elfogadta.4) A gyerekeket 10 éves korukban kezdték beavatni a betűvetés akkor még felette nehéz mesterségébe. Fő tantárgy volt az olvasás és imádkozás. Közben pedig tollat fosztottak, kukoricát morzsoltak a mesternek. 1802 áprilisában elárverezték és lebontatták a Grigor-telken volt rozzant házat s habár a telek nagyobbrészét az uradalom foglalta el, a kicsiny telken is megkezdték végre az építkezést. Ecélból a város 3000 frt kölcsönt vett fel Lampl Péter zákányi tiszttartótól és 1000 forintot 5%-ra egy kapitánytól, ml vek fedezetéül felemelték a vásári helypénzeket.5) Az építkezés azonban hivatalosan pénz és mészhiány miatt, valójában pedig »némelly békétlen Polgárok miatt félbe sza-kasztatoth, az iskola céljára égetett téglát is ellicitálták, mígnem az inspector értesítette a várost, hogjT ha fel nem építi az iskolát, akkor az 1804 november l-re ide kinevezett tanítók fizetése a várost már minden tekintet nélkül terheli.6) 1804-ben már olyan szűkös volt a helyzet, hogy a város kénytelen volt a német mesternek felmondani, hogy a rozoga, kicsiny iskola-házban a mester lakása Mindenszentekre így felszabaduljon s az ispita-házi iskolában már el nem férő gyerekeket itt lehessen elhelyezni. A német tanítás folytatására a magyar mester vállalkozott,.7) Újesztendőkor 1500 forintot kölcsönvettek a gyámpénztárból az iskolaépítéshez, ezen és a korábbi kölcsönön felül szükséges összeget pedig megszavazták a város kasszájából és 1805 februárjában Stauner János építőmesternek kiadták a munkát, hogy októberre elkészüljön. Az ácsmunkát 300 frt értékben az uradalom adta, a város pedig még két vásárért folyamodott, hogy a lakosságra hárult egyébként is nagy terheken enyhítsen. A terminusra megint nem készült 1802. 384. v. jkv. 2) 1801. 373. v. jkv. 3) 1802. 15., 76., 98., 121. jkv. l) 1802. 121. •és 1803. 259. v. jkv. 5) Ló és szarvasmarha 6 kr., sertés heti vásáron l kr., országos vásáron l1/2 kr., gabonás szekér 12 kr., csizmadia- és egyéb sátor 10 kr., kalmár-sátor 45 kr. (1802. 148., 149., 243. és 244. v. jkvek.) 6) 1804. 138. és 269. v. jkvek. '') 1804. 344. v. jkv. — 265 — el az iskola, mert a város a háborús időkben nem tudott elég közmunkát adni. Tsukly tanító ekkor felmondott és itthagyta a várost. Felmondásának oka az is volt, hogy — mint a városnak panaszolta — a német mester a legjobb »kund-schaftx gyermekeket mind elhalászta előle, miért is a város a német mestert az iskolaév végével a városból való távozásra utasította.1) A nemzeti iskola egyemeletes, 20 öl hosszú épülete, alul tanítói lakásokkal, felül 100 gyermek részére tantermekkel, végre is 1806-ban készült el. Az új iskolához új tanítót szerződtetett a város, Faics Györgyöt Somogyszentmiklósról. A tanító (»Ludi Magisten) egyúttal kántor és fára béli orgonista is volt. Alkalmazása a város és a plébános együttes joga volt.2) A két »promagister seu Instructor« (segédtanító) a mestertől kapta 60 frt fizetését. A magyar és a német mester között állandó volt a civódás, mégis 1807-ben, a német mesternek is rendszeresítettek 30 fit és 5 mérő gabona fizetést.3) 1806-ban tehát elkészült a nemzeti iskola és a »győri járásbeli királyi iskolák főigazgatói hivaiala« annak megszervezését Jankovics János kegyesrendi gimnáziumi igazgatóra bízta, ideküldött egyszersmind még egy második Rajbein tanítót, míg az »első Raj« tanítója Faics mester lett. Alighogy készen lett az iskolaépület, még abban az évben lefoglalta azt a vármegye mz itten quartélozó tettes Hohenloói katonai seregnek számára« és katonai ispitályt telepített bele, úgy hogy a város az ide kinevezett tanítót is visszaküldte. Alapos és költséges takarítás után 1807-ben kezdtek el végre tanítani az új iskolaházban.4) A tanítók nem nagyon respektálhatták az iskola falainak komoly hivatását. Erre vall a városi tanács 1808. évi határozata, mely szerint Faics mester a nemzeti iskolaházban »az alsó Húzómnak (földszint) egyik Bolthajtásos Szobájában Looát és egy Tehenet tart és azt már förtelmessen elrondétotta«, miért is az állatokat kitiltották az iskola helyiségeiből.5) Az iskola másik két tanítója Mutnyánszlcy János és Januska Károly voltak. Az igazgató Háry Hilárius plébános volt, iskolafentartó a város, melynek az igazgató és a »tanárok« megválasztásában előterjesztési joga volt,6) a kinevezést a győri főigazgató, ezidőszerint Pajntner Mihály eszközölte. A fáfabéli kántor Januska volt, de ez nem tudván jól magyarul, a város népe visszakívánta Faicsot kántornak. Az így felmerült 100 frt költségtöbbletet úgy fedezték, hogy elbocsátották a feleslegessé vált kiskanizsai hajdút.7) A leányok együtt jártak iskolába a fiúkkal, de már ekkor foglalkozott a város a gondolattal, hogy külön leányiskolát létesítsen. »Zsidókai az iskolábul végképen nem lehet kitiltani. . . valameddig magoknak rendes oskólájok nem lészen. A városi Tanáts mérsékelt fizetést kívánhat ötölök.« Csak házzal biró zsidók gyermekeit vették fel (zsidó zsellérek igen sokan lévén), akik fejenként 4 forintot fizettek a város kasszájába.8) Mielőtt ugyanis az iskolában a tanítást megkezdték volna, Jankovics igazgató felsőbb rendeletre megkérdezte a várostól, hogy 1. adott-e a zsidóság hozzájárulást a nemzeti iskolához? 2. megengedi-e a város a zsidókat oda járni? A város az első kérdésre nemmel felelt : &em az építéshez, sem a tanítók fizetéséhez nem adtak semmit. Erélyes nem volt a válasz a második kérdésre is: »abfad egy ISOó. 320. V. jkv. 2) 1816. Can. Vis. 3) 1807. 3. v. jkv. J) 1806. 465. v. jkv. 8) 1808. 122. v. jkv. «) 1807. 403. és 462. v. jkv. '') 1807. 474. v. jkv. 8) 1807. 500. v. jkv. — 266 — általyában kitiltattnak, annyival is inkább naponként nevekedő szaporodások mialt a Keresztény Ifjúsággal abban idővel úgy se férhetnének meg.«1) 1808 végén próbára a III. rajt is felállították ós oktatását — szintén 4 osztályra osztva — Januska Károly vállalta, de akkor meg annyira elhanyagolta a II. rajt, hogy a próba-rajt be kellett szűntetni. Egyéb hanyagságok is mutatkoztak a fiatal iskola körül. 120 növendék volt, de az igazgató nem szedte be rendesen a 4 foj into-kat a vidéki gyerekektől. így aztán nemcsak, hogy a kicsiny fundust nem lehetett nagyobbítani, de még az épület hiányait sem tudták pótolni. A tanács erre új igazgatót, világi embert kért kinevezni, jelölve a tisztségre Babotsay Józsefet. Szmodits Mihályi és Egge Józsefet.2) A piaristák felügyeleti jogköre ettőlfogva még jobban megerősödött a város iskolája felett. Tordi Mihály gimnáziumi igazgató 1812-ben, hogy a gyerekek a nemzeti iskolából a »Deák-oskolába« mehessenek a meglévő két raj keretében »egyik Taníttó álial Különös Tanítást rendelt eh -3) Ekkor már megengedték minden zsidó gyermeknek a felvételét a nemzeti iskolába 6 frt tandíj ellenében, amiből 4 frt a városé volt, 2 frt a tanítóké. 1812 novemberében mégis felállították a III. rajt és azt Faics Györgyre bízták. 1816-ban 836 iskolaköteles volt Nagykanizsán, de csak 193 járt közülük iskolába, mert olyan nagy volt a szegénység, hogy nem tudták a tandíjakat fizetni■i) A tanítók állandóan perben állottak egymással. Mindegyiknek az iskolaházban volt a lakása s így a legcsúnyább perpatvarkodásolc közepe lett a nagy áldozatok árán létesített nemzeti iskola. t>A világi tanítók feleséges, cselédes emberek, ezektől az apró nevendék fiak minden erkölcsök ellenére számtalan ollast láiiak és hallottak, mikev nem köllött volna s ezen fölül a közönséges tanításokért is annyi fizetést vettek, hogy sokan emiatt elmaradtak vagy pedig házi tanítókra szorultak«. A lakosság köréből egyik panasz a másik után érkezett a tanítók ellen, úgy hogy folyton változtatni kellett őket, míg végül is a főigazgató kijelentette, hogy nem ad többet új tanítót Kanizsára, hanem keressen a város magának olyant, amilyen neki tetszik.5) A »szünet nélkül való pörlekedéseknek megszüntetése tekintetéből« gondolt a város arra is, hogy megfelelőleg kibővíti az iskolaházat s így rendezi a tanítók lakásviszonyait. Erre azonban nem volt pénz. A piaristáknak is ajánlatot tett a város, hogy emeletre húzza a gimnázium keleti traktusát , ha átveszik épületükbe a nemzeti iskolát és vezetésükbe annak III. raját, vagyis az I. grammatikai osztályt. El is határozták, hogy eladják a nemzeti iskola épületét és fel is ajánlották azt 30.000 forintért gróf Széchenyi Istvánnak, aki itt épen házat akart venni. Az eladási ár feléből kibővítették volna a gimnáziumot, másik feléből pedig alapítványt létesítettek volna a tanítók fizetésére és a templomnál megvettek volna egy kis házat mesterlakásnak.6) Az ilyetén megoldás érdekében 1817-ben deputáciő ment a helytartótanácshoz és a piaristák provinciálisához.7) 1819-ben még mindig a tanítók pörlekedései foglalják le a városi bíróság munkájának nagyrészét és a közönség érdeklődését, úgy hogy a szülők egymásután vették ki gyermekeiket az iskolából. A magántanítóknak egyre jobb terep lett Kanizsa és egyre többen telepedtek le a városban, úgy hogy 1820-ban, Miitler Áron zsidó tanító kérésére az ;>alattomos tanító Zsidókat« radikálisan eltiltották a taní- !) 1807. 453. V. jkv. 2) 1808. 510. v. jkv. 3) 1812. 36. v. jkv. 4) 1816. Can. Vis. 5) 1816. 482. v. jkv.''«) 1816. 645. v. jkv. '') 1817. 250. v. jkv. 267 tástól.1) A város 200 forintot és G öl fát ajánlott fel a piaristáknak az utolsó klasz-szis átvételéért.2) Közben az iskolaépület is egyre romlott. »A nemzeti oskola házának egyik Szeglettye annyira elromlottá, hogy már ledüléssel fenyegetett. A tanítók között még mindig folyik »a harc az izgága Gunits Mihály tanító körül a főigazgatósággal és a helybeli piarista főnökkel«. Gunitsot végül is 1819 végén elmozdították és az I. classist helyette Reszner András »kezdő ujj tanítóra« bízták.3) A tanítók a helybeli gyerekektől 1 frt 30 kr., »külsőktül és zsidóktul« 3 frt fapénzt szedtek fejenként.4) Az »áhétatos oskolák Szerzetjének provinciálisa« 1820-ban elfogadta a kanizsaiak ajánlatát a grammatica-osztály átvételére, ha a város egy osztállyal és egy tanító-lakással bővíti a gimnáziumot és a szerzet által rendelendő tanítónak 300 frt fizetést ad.5) Bolla Márton tartományfőnökkel 1821 januárjában a megegyezés létrejött olymódon, hogy a város lassanként a többi osztályoknak is megfelelő termeket építtet a gimnáziumhoz, de azok elkészültével az épület fentartására, sem az említett alapítvánnyal a tanítók fizetésére többet nem lesz gondja. Az építkezés költségvetése 10.000 forintra rúgott, az alaphoz elegendő tőkével együtt tehát 25.000 forintra volt szüksége a városnak. Ettől a számtól megrettentek, minek eredményeképen a terv »jobb és boldogabb időre halasztatik«.6) Az elhalasztás nem tartott sokáig. 1822-ben a város felmondott Szabó József és Mutnyánszky Alajos »professzoroknak« a két alsó (normális) osztály tanítójának, azzal, hogy már meg is kezdődtek az építkezések, melyek befejeztével az egész iskolát a piaristák veszik át?) Fehér György győri főigazgató ezév őszén örömmel veszi tudomásul, »az í. Grammatica és a Normális iskoláknak a piárista iskolaházzal való összefoglalását«.8) de a normális osztályok közül már csak a II. rajnak adott 150 ezüst forintért szerzetes tanárokat.9) 1823 májusában kiürítve áll a nemzeti iskola rövid, de mozgalmas múltú épülete és a város eladásra kínálgatja azt. Augusztusban már a kerületi főigazgató »a városi Triviális Iskolát... a nemzeti Capitális Iskclák soraiba emeli« és igazgatójává a gimnázium direktorát, Podolay Mel-chiort10) nevezi ki. A nemzeti iskola épületét nem sikerült eladni, hanem német iskola lett belőle. 1823-ban ugyanis Ibi György német tanítónak folyamodott a városhoz, amely ilyen minőségben alkalmazta is. Volt 30 tanítványa, akiket zenére is oktatott. A tandíjat a város havi 1 frt váltócédulában vagy 24 ezüst krajcárban szabta meg, a téli fapénzt 2 forintban, a zenetanítás pedig szabad egyezség tárgyát képezte. Kikötés volt azonban, hogy hittant is kellett tanítania-11) 1825-ben ezt a német iskolát a nemzeti iskola volt házában helyezték el. Az elemi iskola osztályai 1831-ig voltak a gimnáziumban, akkor »a város részére Oskola Háznak néhai Szatirovics János Háza vétetett volna meg és így az oskola oda által tétettvén, jövő Szt. György napon a mester-lakás üres maradna«, miért is azt kertestől kiárendálták, az új iskolában pedig Faics György állatai részére (a múltakon okulva) a lakáshoz istállót is építettek.12) A mester 500 frt, 30 mérő rozs és 12 öl fa fizetéséből 3 perceptort tartott. 1820. 451. v. jkv. 2) 1819. 542. v. jkv. 3) 1819. 571. v. jkv. 4) 1822. 713. v. jkv. 5) 1820. 594. v. jkv. «) 1821. 23., 282., 325. v. jkv. ?) 1822. 561. v. jkv. 8) 1822. 648. v. jkv. 3) 1823. 223. v. jkv. 10) 1823. 440. v. jkv. u) 182S. 510. v. jkv. 12) 1831. 119., 183., 535. v.jkv. 268 — Kiskanizsán bérelt helyiségben volt az iskola, egy kis zsuppos házban, majd a Templom-tér 1. sz. házban.1) 183S-ban komolyan neki láttak a kiskanizsai templomtéri iskola megépítéséhez és 1839-ben erre és a templom-nagvobbítás céljaira 80.000 téglát állított a város az építkezés színhelyére. 1841-ben az iskolatelekhez (a régi temető helyén) a szomszéd fnndust is megvette a város és ez évben a mesterlakás is elkészült.2) A megépült iskolában 1842-ben kezdték meg a tanítást. Később, amikor Kiskanizsa különvált Nagykanizsától, ezt az iskolát rendezték be városházának, majd 1849-ben kórháznak, utóbb börtönnek, tanítólakásnak, és amíg a templomot újra építették, imaháznak, paplakásnak. Az elemi IV. osztályának létesítését felsőbb rendeletre 1853-ban határozta el a városi tanács, a negyedik tanítói állásra azonban hiába hirdettek háromszor is pályázatot 1855-ben, arra senki sem jelentkezett.3) Az új osztályt ennek ellenére is megnyitották, az elemi iskolák gondnokául pedig Szép Károly bírót nevezték ki. Ugyanebben az évben lépett életbe, hogy a tanítói állásokat preparandiai végzettséghez kötötték.4) A főszolgabíróság 1853-ban arról értesült, hogy a kiskanizsaiak nem tartják be az immár kötelező iskoláztatást, ezért »keresztényi kötelességének« tartja ráírni a városra, hogy gondjuk legyen a tankötelesek beírattatására, mert a mulasztók 1—1 forintot tartoznak fizetni a szegény iskolások könyveire.5) Erre az intésre következett a »helybeli elemi Tanodák Igazgatójának f. évi October hó 15-én 32. szám alatt kéltt azon hivatalos megkeresése, miszerint minden fiú és leányka nevendék hattól egész 12 éves koráig az elemi tanodákban járni köteleztetik, a Tanáts részirül Nagy-és Kis- Kanisán dobszó utján oly szoros meghagyás mellett közöltetett, többszöri dobo-lás után, hogy minden szülő magát ezen üdvös rendelethez tartani szoros felelős köteles-ségjének lenni ismerje, ellenkező esetben mind ezen rendéletnek megszegői a járási Cs. kir. Közigazgatási hivatal által pénzbirsággal is megbüntettetni fognak«.6) Még ugyanebben az évben a helytartótanács örömét és elismerését fejezte ki Nagykanizsa városnak a tanügy terén kifejtett buzgóságáért, amit különösen az »elemi tanodák« felállítása körül fejtett ki.7) 1857-ben a kapornaki iskolai járásba tartozott Nagykanizsán 800 iskolaköteles gyermek volt (a sánci pusztával együtt), akik a 4 főelemi és 3 elemi alosztályban oszlottak meg (utóbbiak közül 1 fiú- és 2 leányosztály). A tanítás a 2 nagykanizsai és 1 kiskanizsai iskolában összesen 9 tanteremben folyt, magyar és német nyelven volt 7 tanító, 2 tanítónő, 2 altanító.8) Kiskanizsán csak egy I. osztályból állt az iskola, külön fiúknak és külön leányoknak. A hatvanas években a város nagy lépésekkel haladt előre az elemi iskolák fejlesztése terén. A város épült, a tankötelesek száma nőtt, a város közepére helye zett iskolák széttelepítése volt a város gondja. 1864-ben a vasútépítésből eredt kisajátítási összegeket is iskolaépítésre fordították.9) A torna- és rajztanítást 1867-ben rendszeresítették (addig csak az iparostanoncokat tanította í>Száz Károly úr rajzmester«).10) 1869-ben nevezték ki tanfelügyelővé a kanizsai tanítóképző M 1833. 443. v. jkv. 2) 1839. 408., 415., 527., 629. v. jkvek 3) 1853. jul. 23. jkv., 1463/855. sz. levéltári akta és 1855. 971., 1329. és 1429. v. jkvek. 4) 1855. 529. v. jkv. 5) 1730/853 sz. akta a v. levéltárban. *) 1853. 1411. v. jkv. '') 1853. 1500. v. jkv. 8) 1857. évi iskola-bevallási ív (V. levéltár). 9) 1865. 254. v. jkv. 10) 1867. 423. v. jkv. — »Százs Károly : Szász Gyula szobrász atyja. — 269 — 1 tanárát, Boja Gergelyt, aki megalakította a 15 tagú iskolaszéket Babochay György elnökletével1) és összeíratta a tanköteleseket, kiknek 2/3 része nem járt iskolába. Az 1870-ben létesült Zala-megyei Általános Tanító Egylet könyvtárát a gimnáziumban helyezte el, ahol még egy-két ottfelejtett elemi osztály tantermei is voltak. Hajgató Sándor kiskanizsai tanító megalakította a Kiskanizsai Olvasókört.2) Az 1872/73. tanévben már 20 tanító és 10 tanítónő működik a kanizsai elemi iskolákban, melyekre a város évi 17.613, az állam 8000 forintot költ, összköltségvetésük pedig 43.389 frt.3) Az államsegélyt utóbb 4000 írt-ra szállították le. Elemibe járt ekkor 923 r. kath., 730 izr., 24 ev., 3 gör. kel., polgáriba 59, gimnáziumba 281, ismétlő-iskolába 116 tanuló, összesen 2136 tanulód) Az elemiben német nyelvet is tanítottak, csak 1891/92-ben szüntették meg azt minden engedély nélkül a kiskanizsai tanítók és utánuk lassanként a többiek is. 1873-ban házat vett a város iskolájának a Teleky-utcában.5) 1877-ben az Eötvös-téri ménlovas istállót alakították át iskolává és 1882-ben megépítették a kiskanizsai Rácz-utcai iskolát. (120—150 gyermek egy osztályban nem volt ritka, de a rekordot a kiskanizsai iskola vitte, melynek I. leány-osztályában 1874-ben 210 beírt tanuló volt). A 80-as években sajtója is volt a tanügynek Nagykanizsán, a Bátorfi Lajos szerkesztésében megjelent Zalai Tanügy. A Zalamegyei Általános Tantestületnek megalakulásától 6 évig Hajgató Sándor, 1879-ig Schmidt Károly, majd Szalay Sándor voltak az elnökei. Az Arany János-utcai és a Teleky-utcai iskolák építését 1885-ben kezdte meg Saller Lajos építőmester. 1894/95-ben már 31 osztályt tanított 19 tanító, 13 tanítónő és 4 hitoktató. Volt a központi, az Arany János-utcai, a Teleky-utcai és az Eötvös-téri, valamint a két kiskanizsai iskola. Az elemisták száma 2047 volt. A központi iskolák épületét 19.000 frt költséggel 1897-ben építették át a mai formájára, ugyanekkor bővítették a Hunyadi-utcai és az egyik kiskanizsai iskolát. 1900 január 1-től az elemi iskolákat átvette az állam, a város 18.000 frt évi hozzájárulása mellett. Az elemi iskolák három igazgatóság alatt 3 körzetre oszlottak. 1908-ban a város 18.000 korona államsegélyt kapott a Rozgonyi-utcai iskola megépítéséhez és a kiskanizsai templomtéri iskolához. Az első iskolai kézimunkakiállítást 1132 1869. 44.. 79. v. jkvek. 2) 1871. 2. képvt., 332. közösügyi és 343. tanácsi jkvek. 3) A tanév számadása (V. levéltár). 4) 1873. évi tanácsi jelentés. 5) 1873. 11. v. jkv. — 270 — Rozgonyi-utcai iskola A II. körzeti iskola tantestülete drb kézimunkával 1900/901. iskolaévben rendezték Nagykanizsán. A tantermek közül sok bér helyiségben volt. A kiskanizsai Templomtéri és a Rozgonyi-utcai építkezéseket 1910-ben kezdték meg. Utóbbi mellett vett telken építették fel az eredetileg a sétatérre tervezett tornacsarnokot. A háború kitörése előtt 2700 volt az iskolások száma, de csak 2400 volt a férőhely. Hiába volt azonban dr. Szekeres József iskolaszéki elnök minden utánjárása, a háború megakasztotta az iskolák továbbfejlesztését, sőt hadicélokra foglalták le a meglévő épületeket is, úgyhogy nem egy iskolának korcsmaépületekben, petróleum-lámpa mellett kellett a tanítást folytatnia. A 30 osztályt 13 szükséghelyiségben helyezték el. Az összeomlást követő években a B-listák folytán a tanítók száma 13-mal csökkent. Az iskolaszék, melynek elnöke 1919 óta dr. Hajdú Gyula ügyvéd, az utolsó tíz esztendő alatt igen nagy erőfeszítéseket tett az elemi oktatás érdekében. A tantestületek ezalatt az elemi oktatás reneszánszát teremtették meg Nagykanizsán. Az I. körzeti iskola igazgatását 1920-tól Szabó István volt kiskanizsai igazgató vette át. A körzetbe tartozik a központi épületben elhelyezett 1, a Huszti-téri 3, a régi gimnáziumban 5, a Teleky-úton 4 és a barakk-telepen 2 osztály, összesen az 1928—29. tanévben 715 tanulóval. Az igazgatást 1924-ben Polesinszky Emil vette át, akj 1919-ben Csáktornyáról menekült Nagykanizsára. Hét tanító és nvolc tanítónő működik ennél az iskolakörzetnél. Brauner Lajos A II. körzeti iskolák igazgatója Poredus Antal maradt az összeomlás után is, 1921-ben történt nyugalombavonulásáig, amikor helyét a Csáktornyáról menekült Brauner Lajos foglalta el. Brauner rövidesen a Nagykanizsai Tanítói járáskör elnöke lett. 1928-ban történt nyugalombavonulásával helyét Filó Ferenc volt kiskanizsai igazgatóval töltötték be. Filó, miután a világháborút a frontokon végigküzdötte, 1922 végén került Kiskanizsára, a-hol hatalmasan fellendítette az iskolai és iskolánkívüli művelődési életet és a vidéken egyedülállóvá fejlesztette a kiskanizsai népoktatást. A II. körzetbe tartozik a Rozgonyi-utcai 12, az Arany János-utcai 2, a régi gimnáziumban 1, a Hunyadi- utcai iskolában 3 és a központi iskolában 1 osztály. Ezekbe 1928-ban 853 tanuló iratkozott be, a 4 osztályú ismétlő iskolának 40 fiú és 125 leány tanulója van. Ebben a körzetben 7 tanító és 12 tanítónő működik. A III. körzeti (kiskanizsai) iskolák élén 1900-tól 1919-ig Szabó István állott. Utóda volt Béres János, aki a világháborút legnagyobbrészt a frontokon végigharcolva, a háború alatt lerongyolódott kiskanizsai iskolát új életre keltette és megvetette alapját az — 271 — Dr. Hajdú Gyula Polesinszky Emil Kovács Illés Filó Ferenc iskolánkívüli népművelésnek. 1924-ben a sokoldalú Szép-udvary László tanítóval megrendezte az országban első kiskanizsai elemi iskolai tornavizsgát, amelyet azóta évről-évre szélesebb keretek között rendeznek meg. 1925-ben Filó Ferenc vette át a kiskanizsai iskola igazgatását, 13 tanteremben 18 osztállyal. 1928 őszén felavatták az új kiskanizsai iskolaépületet. 1928-ban Kovács Illés vette át a kiskanizsai iskola igazgatását, aki mint tart. főhadnagy végigküzdötte a világháborút s az újraépülés időszakában tevékeny tagja a városi képviselőtestületnek. Kiskanizsán jelenleg 3 iskola van: a Templom-téri 10, a Nagyrácutcai 6 és a Kisrác-utcai 2 tanteremmel, mindössze 17 osztállyal, 762 tanulóval. A továbbképzőnek 214, az ismeretterjesztő tanfolyamnak 20 hallgatója van. A kiskanizsai tantestület 9 tanítóból és 8 tanítónőből áll. A GIMNÁZIUM TÖRTÉNETE Legrégibb intézménye Nagykanizsának, ma a maga nemében büszkesége az egész Dunántúlnak, a kegyesrendiek gimnáziuma. Szükségszerűség hozta létre 165 évvel ezelőtt ezt az intézetet. A török uralom alól háromnegyed századdal előbb felszabadult Zala és Somogy jókora országrésznyi területén ugyanis, ahol a gazdasági élet erői egyszeriben friss, termelő burjánzásnak indultak, az anyagi jobbléttel gyarapodó szellemi igények kielégítésére semmi nem történt. Az írás-olvasáson túl csak a gazdagok iskoláztát-hatták gyermekeiket, kiknek módjukban állott azokat messze vidékek iskoláiba elküldeni. Battyhány József kalocsai érsek 1763-ban Tapolcsányi Györggyel, a kegyesrend főnökével szerződésre lépett,1) mely szerint a kegyes tanítórend 10.000 váltóforint tőkének kamataiért magára vállalja egy, Nagykanizsán felállítandó nagy-gimnáziumnak tanerőkkel való ellátását. Az ala- x) A gimnázium 1895—96. évi értesítője : »A főgimnázium története«. — Halis—Hoffmann r Zalavármegyei Évkönyv, 1896. (108—110. old.), — »Zala« 1915. évf. 252. szám: »A nagykanizsai főgimnázium 150 éves jubileuma«. Az új kiskanizsai iskola — 272 — Az I. körzeti elemi iskola tantestülete pítványt gróf Batthyány Lajos, Kanizsa földesura, a kalocsai érsek atyja tette le, megtoldva azt egy 300 négyszögöl területű kerttel és a szentmiklósi határban egy 6 szekér szénát termő réttel. Az anyagi alapok (habár szerényen, hiszen 10.000 írt kamata 500 frt volt csupán egy esztendőre) megvoltak tehát. Épülethez a vármegye segítette hozzá a várost. Zala vármegye ugyanis »közköltségen« egy laktanyát építtetett 1705-ben a mai Eötvös-téren s most ezt az épületet 1500 frt váltság ellenében átengedte a kegyesrendieknek. A váltságot ugyancsak Batthyány Lajos fizette meg.1) Az épülethez tartozott a szomszédos tiszti laktanya, amit tanári lakásokká alakítottak át. Nagykanizsa város a Szent-János templomot engedte át a piaristáknak. A gimnázium 1765-ben 390 tanulóval nyílt meg, volt 3 grammaticai és 2 humanitási osztálya. Csonkái Jób volt az első igazgató és Jaros László, Franz Bertalan. Dományi Márk az első tanárok. A csekély jövedelemből sokszor kellett koplalniuk az amúgy is roppant szegényesen elhelyezett szerzeteseknek, mígnem Matkovics István alszolgabíró el nem látta őket élelmiszerekkel, a tanári házat bútorral, az iskolát pedig zeneinstrumentumokkal. Példájának sokan voltak követői, mindez azonban gyökeresen nem segített az anyagi hiányokon. Mária Teréziától évi 300 frt államsegélyt kapott a gimnázium. Röviddel ezután, 1785-ben kötelező lett a 6 frt évi tandíj és a németnyelvű oktatás. Ezekben az időkben átmenet nélkül 50—40-re csökkent a gimnázium növendék létszáma, a tanárok közül pedig többen búcsút mondtak pályájuknak. Az 1787. évi török háborúk idején a templommal együtt hadi raktár és fogoly-tanya lett a gimnázium és a tanári épület nagy része is. Csak //. József halála után lendült fel ismét a gimnázium élete, aminek különös segítségére volt a Mayer Elek igazgató által rendszeresített konviktus. A tandíj és német oktatás eltörlésével a tanulók száma újra 100 fölé, majd lassan 200-ra emelkedett. Az egyre jobban leromlott épületet 1805-ben újra katonaság szállta meg, akik kiraboltak a házfőnököt, elvitték a tatarozásra keservesen összegyüjtögetett 800 forintot is. A feketehimlő, majd a háborús időket követő óriási nyomor az iskola megnyitását hátráltatták. A roskadozó épület helyreállítására a leszegényedett városnak sem volt pénze. A kegyesrend, látva, hogy a gimnázium épületének, ha pénz kellene, nem akad gazdája, át akarta adni az egész intézetet a premontreieknek, a düledező épület láttán azonban a premontrei prépost is abbahagyta a tárgyalásokat. A Batthyány- és Inkey-családok áldozatkészsége tartotta ezután a lelket a gimnázium nyomorgó tanári karában. 1) 1376j853. sz. középület-összeírás (V. levéltár). — 273 — A kiskanizsai tantestület 1 A napoleoni háborúk újra kórházzá alakították a gimnáziumot úgy, hogy az előadásokat a tanárok szobáiban tartották s azokat a diákok, padok hiányában, állva hallgatták. 1812-ben a város felállította egy világi tanítóval az előkészítő osztályt, amivel a gimnázium 6 osztályú lett. Az 1813—17. években mint lconviktor, a kanizsai gimnázium növendéke volt Deák Ferenc. A konviktorok száma 6 volt. (Deák előtt Virág Benedek, akkor még Virág Ádám,voltot évig, 1757-től 1762-ig,az intézet tanítványa). Podolay Menyhért igazgatóságának idejében (1818—1838) jobb idők virradtak a kegyesrendiekre. A rend 1000 forintot adott az iskola és székház tatarozására, majd 1823-ban a piaristák átvették a várostól a nemzeti iskola vezetését, amiért a város a gimnázium épületét 12.000 írt költséggel kibővíttette.1) Az igazgatón kívül 5 tanár és az elemi osztályokhoz két papnövendék volt ekkor a gimnázium tantestülete, a tanulók létszáma pedig 308.2) Ebben az időben volt a gimnázium növendéke Királyi Pál, aki a Bentzik-család támogatásával végezte a gimnáziumot. A fejlődés megindultával Nagykanizsa szerette volna gimnáziumát 8 osztályúvá fejleszteni. Ezért már 1822-ben a város (»a Kesztheli Licaeum t. i. az 7-ik és 8-ik Oskola elrontatván«) a királyhoz és az érsekhez folyamodik, hogy erre a két osztályra privilégiumot és tanárokat kapjon. Hivatkozik a kérvény arra, hogy Budától Zágrábig sehol felsőbb osztályok nincsenek.3) »Vagyon egy roppant Házunk«, írja a város a kir. ágenshez, t. i. a nemzeti iskola háza, ami a gimnázium kibővítésével üresen maradt. A város ezt a házat lottérián ki akarta játszani, hogy azután a befolyó jövedelemből a gimnáziumot újra bővítse. A tervekből azonban nem lett semmi. 1851-ben még mindig folyik az akció »a helybeli oskoláknak 8 osztályú gymnásiummá leendő átváltoztatása és tágasbíiása eránt.<<4) A szabadságharc kitörése a diákok számát 113-ra apasztotta. Igazgató volt Purgstaller József, akit az egyetemi ifjúság küldöttsége Kanizsáról hívott meg a pesti egyetem bölcsészeti katedrájára. A szabadságharc után következett tanügyi reform a kanizsai gimnáziumot megszüntette. A város deputációzott a kultuszminiszterhez, a rendi kormányzósághoz, a herceghez s ennek eredményeként 4 osztályos »kis-gimnáziummá« degradálva, a kanizsai gimnáziumot 1850-ben megnyitották. A ma már páratlan gazdagságú szertáraknak 1852-ben Batthyány Fülöp herceg vetette meg az alapját. 1853-ban már azon igyekezett a város, hogy legalább 6 osztályú gimnáziumot mondhasson a magáénak. A rend azonban ehhez kevésnek találta a város áldozatkészségét és megfelelő számú tanárokkal sem rendelkezett.5) A város és a rend A Deák-emléktábla *) 666/851. sz. a. városi levéltárban és 1376/593. sz. 1853. évből u. o. 2) 1824. Can. Vis. a ferencrendi pléb. irattáréban. 3) 1822. jan. 101. v. kgy. jkv. 4) Város levele a v. levéltárban és 1851. 664. v. jkv. 5) 12731855. sz. a. városi levéltárban és 1853. 1273. v. kgy. jkv. — 274 — között egyre több lett a súrlódási felület, 1855-ben Valentini János igazgató, egyúttal a normális iskolák igazgatója is, erélyes és nem épen tiszteletteljes hangú levelet írt a városnak és az iskola kurátorainak, hogy ha öt nap alatt (november közepén) nem lesz fa az iskolában, szélnek ereszti a gyerekeket, megjegyezvén, hogy »olly helyen, hol igy szolgáltatnak ki a szükségesek, nincs kedve a Tanárnak szolgálnie.1) 1860-ban az országosan kötelező 8 frt tandíj szigorú behajtása miatt a város beszüntette az épületek gondozását és fűtését és csak akkor vállalta újra, amikor a rendfőnök megfenyegette a tanácsot, hogy az elemi osztályokat kilakoltatja a gimnázium épületéből. A magyar nyelv 1860-tól fogva hivatalos nyelve a gimnáziumnak, bár a tanárok már eddig is inkább latinul szerkesztettek minden iratot és levelezést, csakhogy a német nyelvet ne kelljen használniuk. 1861-ben »az 1848-i év előtt N.-kardosán fennállott 6 osztályú Gyimnázium isméti vissza állítása« képezi a város gondoskodásának tárgyát. Állandó bizottság foglalkozott az ügy ébrentartásával, mígnem 1867-ben létrejött a megegyezés.2) A város vállalta a két új osztály tanárainak 600—600 frt fizetését, a tanári lakások bebútorozását és a gimnázium épületének megfelelő kibővítését.3) Az V. osztály még ebben az évben megnyílt, de az új épületrész alapkövét csak 1868-ban tették le, amikor Batthyány Fülöp herceg az alapítványnak 4000 forinttal való megtoldására tett Ígéretet. Az építkezés 27.877 forintba került, amit közadakozásból és kölcsönökből fedezett a város.4) 1868-ban megnyílt a VI. osztály is. Sok terhet vállalt magára a város a gimnáziumért, holott ezidőtájt minden téren tanúsított szűkmarkúsága folytán sok egyéb intézményt élelmesebb városok elkaparítottak előle. A város 1870-ben folyamodott a kultuszminiszterhez, hogy a gimnázium VII. és VIII. osztályát megnyithassa. A miniszter csak a VII. osztály megnyitását engedélyezte. A város most kérte a Batthyány-örökösöket, hogy a 4060 forintra devalválódott alapítványt, Fülöp herceg Ígérete szerint, egészítsék ki 10.000 forintra.5) A hitbizományi örökösök nem válaszoltak a kérésre, hanem Batthyány Erzsébet grófnő és a herceg Montenuovo-örökösök egészítették ki az alapítványt 1873-ban eredeti összegére.6) A VIII. osztály 1871-ben nyílt meg s ezzel a nagykanizsai gimnázium nyilvánossági jogot nyert főgimnázium lett. 1878-ban kihelyezték az elemi iskolákat is s ezzel a szertárak, laboratóriumok nyertek megfelelőbb elhelyezést. Virágzásnak indult ekkor a gimnázium Kottek Nándor igazgatása alatt. Intenzív életet kezdett az 1867 óta fennálló Ifjúsági Segélyző Egylet és az 1874-ben alakult gyakorló-iskola (önképző-kör). Nevezetes tanítványa volt a gimnáziumnak a 80-as években 8 éven át Kunfi Zsigmond, a proletárdiktatúra későbbi népbiztosa, aki végig jelesen végezte az 1855. 91. v. kgy. jkv. 2) 1861. 32. és 1862. 8/47. v. kgy. jkv. 3) 1867. 409. v. jkv. 4) 1867. 437., 438., 442., 502. és 1868. ápr. 20. (53.). okt. 26. (128.) v. jkvek. 5) 1869. febr. 16. (35.) v. jkv. 6) 1870. aug. 13. (47.) és szept. 15. (65.) v. jkvek. 275 IS* A gimnázium konviktusa osztályokat. Az éleseszű zsidó fiú sokszor szerepelt az iskolai ünnepélyeken, így a királykoronázás évfordulójának is ő volt az ünnepi szónoka. Később mint tanár tanított a kanizsai kereskedelmi iskolában. Iskolatársa volt a gimnáziumban Landler Jenő, aki az önképzőkörben »széptani« és történelmi pályázataival sorra vitte el az első díjakat és ösztöndíjakat. Később, 189ő-bena kanizsai gimnáziumban kezdte tanulmányait Sauermann József, aki a külön zeneoktatáson már akkor a legkitűnőbb kvalifikációt nyerte. Ezidőtájt volt az intézet növendéke dr. Prinz Gyula egyetemi tanár, a híres geológus és Ázsia-utazó. Az 1896. évi millenáris díszközgyűlés elhatározta a gimnázium épületénele korszerű újraépítését, amire egy év múlva 120.000 frt kölcsönt szavazott meg a képviselőtestület dr. Padiinger Alajos igazgató sürgetésére. Az első terveket a nagykanizsai születésű Tandor Ottó készítette. A tervek addig variálódtak átépítés és új épület között, míg a nagyarányú laktanyaépítések kimerítették a város anyagi erőit s a gimnáziumot 1904-ben a megürült Sugár-úti volt honvédlaktanyában (ma fémipariszakiskola) helyezték el. 1907-ben már újabb 834.000 koronás gimnáziumépítés tervei felett folytak a. tanácskozások. Gróf Zichy Aladár, a város képviselője, 200.000 korona államsegélyt eszközölt ki, de 1911-ben már újabb 300.000 korona államsegélyért folyik az instanciázás. Míg mindez bonyolódott, kitört a világháború és a gimnázium a tervezett 2 helyett 20 évig maradt a Sugár-úti honvédlaktanya épületében, Horváth György igazgató vezetése alatt. A gimnázium elhelyezésének kérdését véglegesen dr. Sabján Gyula polgármester oldotta meg, amikor a Sugár-úti volt közös laktanya is visszaszállott a város tulajdonába. A dr. Kállay Tibor, akkori pénzügyminiszter, Nagykanizsa képviselője közbenjárásával nyert kölcsönből átalakíttatta a hatalmas épület-traktust, melyben 1923-ban megkezdték a tanítást. Azóta a kanizsai az ország legideálisabban elhelyezett, legnagyobb vidéki szerzetes középiskolája és Nagykanizsa város egyetlen beruházása, amit inflációs papir-koronából létesített. A gimnáziummal kapcsolatos luxuriőz kivitelű, 50 személyre berendezett konviktus 1928-ban nyílt meg. Eberhardt Béla A gimnázium tanári kara 276 — A gimnázium udvari traktusa A gimnázium növendékeinek száma jelenleg 380—400 között váltakozik, 30—40 magántanulóval. Az osztályok száma 9, a tanulók 76%-a katholikus, 20%-a izraelita. A tanári testület 17 tagú, a másvallású hitoktatók nélkül. A gimnázium igazgatója Eberhardt Béla c. tank. főigazgató, 1910-ben helyezték a kanizsai gimnáziumhoz, melynek 1919 óta igazgatója. A gimnázium fejlesztése és általában Nagykanizsa tanügyeinek előbbrevitele terén szerzett érdemei elismeréséül 1926-ban kapta a tank. főigazgatói címet és ugyanekkor a szentszéki tanácsosságot. A város képviselőtestületében minden, a város fejlesztését célzó mozgalomnak résztvevője. A háború alatt a Vörös Kereszt, az újraépülés éveiben a Kath. Legényegylet, ma a Szociális Misszió Társulat egyesületi működésének színterei. Vele együtt a tanári karnak majdnem valamennyi tagja is állandóan közremunkálkodik a város kultúrális életének fejlesztésén, úgy előadásaikkal, mint a különféle egyesületeknél elfoglalt munkakörükkel. Uj ifjúsági egyesület a 74. Törekvés cserkész-csapat, amely a gimnázium kebelében alakult 1919-ben 60 taggal. A cserkészek 1928-ban fúvós-zenekart alakítottak Az 1920-ban alapított Torna Kör 1924 óta Hunyadi Sport Kör néven működik és 1927-ben városközi középiskolás atlétikai versenyt rendezett Nagykanizsán. Az 1902-ben alakult Mária Kongregáció 1924-ben zászlót szentelt. 1922-ben megalakult az alsósok kisebb kongregációja és a Mindszenthy Szavalókör, ami párhuzamosan működik a felsősök Önképzőkörével. Az 1900-ban alakult Gyorsíró Kör a háborúig virágzott. Az ifjúsági énekkar 70, a zenekar 35 tagból áll. F ELSŐKERESKEDELMI ISKOLA Nyolcadik évtizede áll a nagykanizsai fel sőkereskedel mi iskola a kereskedelmi szakoktatás szolgálatában. Minthogy a kereskedelmi élet lebonyolítása legnagyobb részt mindig a zsidóság élethivatását képezte, a zsidó hitközség vette kezébe az ifjú kereskedő-generáció kiképzésének ügyét is. A kereskedelmi szakoktatást1) 1842-ben az izr. hitközség négy osztályú népiskolájának nyolcadik évfolyamában kezdték meg. Ebben az évben 1) Az iskola 1926/27. évi értesítője (dr. Villányi Henrik : »70 éves iskolánk«) nyomán. A kereskedelmi iskola első tanári kara 277 \ felsőkereskedelmi iskola építették Löw Lipót főrabbi sürgetésére a kereskedelmi iskola mai épületét. A szabadságharc után következett tanügyi reformok törölték a népiskola tantervéből a merkanti ltárgyak tanítását, ezért a hitközség 1856-ban népiskolája 4 osztálya fölé 2 évfolyamú kereskedelmi szakiskolát létesített, amelynek megnyitásakor 60 tanulója volt. A kereskedelmi tárgyakat Eichberg Adolf igazgató tanította, egyéb tárgyakat az elemi iskola tanítói tanítottak. 1866-ban a porosz-osztrák háborúk alatt az iskola épületét kórháznak alakították át, a tanítás a zsinagógában folyt. 1873-ban Boja Gergely tanfelügyelő sürgette az önálló kereskedelmi .iskola megszervezését. Hiába nyitották meg azonban 1880-ban az iskola III. évfolyamát 5 tanulóval, év végén be kellett azt szüntetni s az újjászervezést csak 1891-ben tudták végrehajtani, Bun Samu igazgatósága idején, amikor is az I. évfolyam a Zrínyi Miklós-utca 33. sz. ház első emeletén nyilt meg, honnan 1899-ben költözött a mai épületébe. Az első kereskedelmi érettségi 1894-ben volt a már nyilvánossági jogot nyert iskolában. A tanulók létszáma 76 volt, az érettségizőké 24. A középkereskedelmi iskola 1895-ben felsőkereskedelmi iskola nevet nyert. Az állandó tanárválság, aminek oka főként a hitközség anyagi erőinek hiányosságában rejlett, előtérbe helyezte az iskola államosításának gondolatát. A depu-tációzások és tárgyalások eredménye lett, hogy 1906-ban az iskola tanárainak fizetéskiegészítését az állam elvállalta és 1911-ben felvették őket az országos nyugdíjintézetbe. Bun Samu ekkor már országos nevű pedagógiai szakíró volt, akinek 1908. évi, négy évtizedes tanári jubileumát méltó keretek között ünnepelték, átadva néki az érdemei elismeréséül kapott Ferenc József-rend lovagkeresztjét. 1916-ban, nyugdíjbavonulásakor, királyi tanácsosi címet kapott. A világháború alatt kórház lett a kereskedelmi iskolából is és a tanítás a kis-temploniban és az elöljáróság tanácstermében folyt. A háború után, 1922 szeptemberében a felsőkereskedelmi iskola 54 hősi halottjának nevét véste az intézetben felavatott emléktáblájára. Bun Samu utóda az igazgatói székben dr. Villányi Henrik. 1920-ban az iskola négy évfolyamúvá bővült. A hitközség női kereskedelmi szaktanfolyamot is tart fenn, amely évenként 30—35 leányt képesít szerényebb kereskedelmi állásokban kenyérkeresetre. 1927 szeptemberében dr. Villányi Henrik, 40 évi szolgálat után, nyugalomba vonult. A kormányzó legfelsőbb elismerése jeléül a Signum Laudist küldte ekkor a kiváló tanférfiúnak. Villányi Nagykanizsán született s már fiatal tanár korában, mint a Zala szerkesztője és a városi képviselőtestület tagja dolgozott, küzdött lelkéhez nőtt városa érdekeiért. Publicisztikai, pedagógiai és a várospolitikai életben mindmáig folytatott munkásságán kívül mint a város, főként az izraelita hitközség múltjának kutatója, fejt ki értékes tevékenységet. Utóda az igazgatói székben Balogh Dávid, aki immár 27 esztendeje működik az isköla szolgálatában.A 10 tagú tanári kai-sok téren kapcsolódik a város kultúrális és közéletébe. A felsőkereskedelmi iskola 1895-től fogva 1145 érettségizett — 278 — Dr. Villányi Henrik Balogh Dávid tanulót bocsátott ki az életbe. 1928-ban a tanulók létszáma 153 volt, ezek közül 53 izr., 83 róm. kath. vallású volt. Az intézet kebelében Önképző Kör, Ifjúsági Sport Kör és Ifjúsági Segítő Egyesület működik. Az iskolafentartó izr. hitközség egy külön iskolai szakosztály révén gyakorolja a felügyeletet az iskola felett. A szakosztály elnöke Ötvös Emil ny. állampénztári főigazgató. POLGÁRI ISKOLÁK Híre-hamva sem volt még az intézményes elemi oktatásnak, amikor már messze földön híres gimnáziuma volt Nagykanizsának. Éppen ez az adottság teremtette meg a kanizsaiakban az állandó igyekezetet, hogy mielőbb az alsóbb fokozatú iskoláikat is kiépítsék. A »nemzeti oskola« megépítését nyomon követte a törekvés, hogy megoldják valamiképen a leányoktatás kérdését is. A leányok ugyanis együtt járták a fiúkkal a nemzeti iskola osztályait, úgy, hogy mire onnét kikerültek, valami leányos neveléssel egyikük sem dicsekedhetett. Már 1833-ban gondolkodtak a leánynevelés elkülönítésén, amikor is »Pichler Henrik, mint egyik Tagja Priv. Kanisa Város kebelében újonan kezdendő Leány-tanító Intézetnek, jelenti az Érd. Tanátsnak, hogy ezen Város kebelében egy társaságos kisded leányokat nevelő Intézet, mellynek kezdete l-ő Májusban lészen, felállí-tatik és a Helybeli Elöljáróságnak tudtára adni az Egyesület kívánván. Melly Egyesületnek jelentését és Városunk kisdedeinek előmenetelére való törekedést, mint a Polgári Társaságos életnek egyik legfőbb és szükségesebb Intézetét az Érd. Tanáts jó néven vévén, egyszersmind bizonyosá teszi, hogy Elöljárói kötelesége szerint azon Intézetet -pártolni es amennyiben szükséges, segítségére lenni meg nem fog szűnni, olly megjegyzéssel mindazáltal, hogy azon Intézet reguláit és feltételeit bevárandja«.1) A külön »leánynevelő intézetet« a nemzeti iskola időközben megürült házában helyezték el, de 1849-ben a nagy közterhekre hivatkozva beszüntették, mert a 20 (vidékieknek 40) kr. havi tandíjakból 1847-ben pl. mindössze 57 forintot kapott a város.2) A városiak panasszal támadták meg a tanács eme intézkedését, mire a városatyák így válaszoltak : t>a városi századosság tekintvén a városi jövedelmeknek megesökkenését, miután be nem látja azt, hogy azon szülök leánygyermekeit, kik különös nevelést kívánnak leányaiknak adni, miért volna a városi pénztár köteles f izetni, és miért, taníttassanak a város pénz tárából a leányok stikelésre s miután az előtt is, midőn a nő nevelő nem volt. a leányok az olvasás és írásban kellőkép taníttattak és ezen túl is azok Faits György oskola mester és -segédje által tanítathatnak«.3) A leánynevelés ügyének máig is kiható ballépését követte el a városi vezetőség a) 1833. 346. városi jkv. 2) 1849. 43., 59., 66. századossági jkvek. 3) 1849. 190.V2 dec. századossági jkvek. Központi elemi és polgári iskola — 279 — 1868-ban. Ranolder János veszprémi püspök, amikor a veszprémi, kaposvári, pápai, keszthelyi leánynevelőintézeteket alapította, Nagykanizsa vezetőségének is hosszú levélben elküldte erre vonatkozó ajánlatát, amivel aztán rendkívüli közgyűlés foglalkozott. A püspök Nagykanizsán apáca-zárdát akart építtetni. Ecélból 20.000 forintos alapítványt" tett Nagykanizsa részére, az építkezésre pedig külön adott volna 10.000 forintot, ugyanúgy a bebútorozásra 6 10.000 forintot. A várostól annyit kért csupán, hogy adjon egy telket vagy megfelelően átalakítható épületet és vállalja annak további karbantartását. A rendkívüli közgyűlés ékes szavakkal köszönte meg a főpásztor atyai jóságát, egyhangú hálálkodással el is fogadta volna a javaslatot, egyelőre azonban csak egy bizottságot küldött ki, hogy ez számítsa ki miiven terheket jelentene a városra nézve az ajánlat elfogadása. A bizottság addig számolgatott, amíg a következő év augusztusában kiderült, hogy a város nem fogadhatja el Ranolder püspök ajánlatát, mert I. »a város anyagi terhelteiésével járna«, és 2. mert »mint kétségtelenül felekezetes-ségi nevelő intézet, a városi közönségl rokonszenvével sem találkoznék«.1) Pár hónappal utóbb felvetődött a négy osztályos felsőbb népiskola létesítésének terve. Ez természetesen már nem csak leányok részére és nem felekezeti alapon. Boja Gergely újonnan kinevezett tanfelügyelő szavaira a közgyűlés elhatározta, hogy leányok részére felsőbb népiskolát, fiúk részére pedig polgári iskolát létesít. A jelenvolt Guttmann S. H. azonnal 2000 frt adományt ajánlott fel az új iskola céljaira. Államsegélyt azonban nem kapott Nagykanizsa.2) Az akkor különvált Kiskanizsa sem akart felsőbb leányiskolára áldozni. Végül is 1872 októberében az állam megadta a szükséges tanerők fizetését államsegély-képen, úgy hogy a Csengery-u. 915. sz. a. bérelt helyiségekben ebben a hónapban megnyílt Teesz János igazgató vezetésével a polgári fiú iskola, 6 tanárral.3) A város mindjárt 40.000 frt kamatmentes kölcsönt kért a kultuszminisztériumtól megfelelő iskolaépület emelésére, ezt azonban nem kapta meg.4) 1873-ban már a III. osztály is megnyílt. Ugyanebben az évben a város Ranolder püspökhöz fordult, hogy nem lehetne-e korábbi ajánlatát újra napirendre venni. A püspök azonban ekkor már nem is válaszolt a kanizsaiak kérésére.5) 1875 ben megnyílt az V. polgári fiúosztály. Közben állami líceumért, női kereskedelmiért, felsőbb leánynevelő intézetért.6) '') 1868. 135. és 1869. 58. v. kgy. jkv. 2) 1869. 102., 1870. ápr. 2. (19.). 1871. jan. 26. (15. és 23.) v. kgy. jkvek. 3) 1872. 16. és 49. v. jkvek. 4) 1872. 70. v. jkv. 5) 1874. 57. tanácsi jkv. •) 1874. 413. tanácsi és jun. kgy. (23.) jkv. A polgári iskolák tanári kara - 280 1875-ben pedig leánypolgáriért akciózott a város.1) I87ö-ban a ''polgári fiúisicola a VI. osztály megnyitásával teljessé vált, de ekkor már Morgenbesser János volt az igazgató. 1877-ben elhatározták, hogy az accis-jövedelemből (fogyasztási adó) a »polgári tanoda« részére épületet emelnek. A megye 40.000 frt kölcsönt engedélyezett.2) 1878 szeptemberében az új épületet felavatták. Emeletén volt a polgári, földszintjén pedig elemi osztályok. A polgárista fiúk száma ekkor 120 volt. 1884-ben a képviselőtestület elhatározta, hogy bár költségvetésének 43%-át tanügyi kiadások foglalják le, polgári leányiskolát létesít. A kultuszminiszter érdeklődésére felajánlotta ingyen a polgári fiúiskolával szemközt lévő régi kórháztelket (ma a Casino épülete áll azon), 100.000 téglát és évente 60 köbméter fát.3) A minisztérium keveselte a hozzájárulást, így 1885-ben még mindig csak özvegy vezekényi Horváth Lilla magán-leánynevelője kapott engedélyt iskolanyitásra. Itt nyelveket, zenét, varrást, festést stb. is tanítottak és bennlakók is voltak évi 300 frt ellenében. Csak 1891-ben jött létre a megegyezés a minisztériummal, mely szerint a város a kétosztályos felsőbb leány népiskolát polgári leányiskolává alakította át és ahhoz államsegélyt kapott. Mindkét iskolának dr. Bartha Gyula- volt ekkor az igazgatója. A millénium évében lebontották az iskolaházat és 25.000 frt költséggel újraépítették, úgy hogy most már a polgári leányiskolát is elhelyezték abban. 1900 január elsejével azután megtörtént a polgári iskolák államosítása. Az 1905. évvel megszűnt az akkori reformok értelmében a polgári fiúiskola V. és VI. osztálya. 1911-ben, amikor Waligurszky Antal vette át az iskolák igazgatását, megkezdődött az osztályok párhuzamosítása. Waligurszky elnöke volt (ma is díszelnöke) az Országos Polgári Iskolai Tanáregyesület zalamegyei körének. A háború alatt a kórházzá vált iskolából szükség-helyiségekbe költözött a polgári iskola is. 1920-ban a leányiskola, különvált, igazgatója 1926-ban történt nyugalombavonulásáig Szalconyi Géza volt. Waligurszky Antal a város impozáns ünneplése mellett, a kormányzói kitüntetésként kapott koronás bronzéremmel, 1924-ben ment nyugalomba. Utóda Németh Mihály, aki .1900 óta tanított Nagykanizsán, a világháború alatt a frontokon harcolt, a Polgári Iskolai Tanárok Zalamegyei Körének, a nagykanizsai ÉME-nek elnöke, keresztény és nemzeti irányú mozgalmak közszereplője. A polgári leányiskola új igazgatóját,Polonyi Györgyöt 1928 őszén helyezték Nagykanizsára. 1928 óta a fiúiskola a Zrínyi Miklós és a leányiskola a Zrínyi Ilona nevet vette fel és engedélyt nyert a növendékek magyaros formaruhájának viselésére. A polgári iskolák az épület emeletére szorultak, mert a földszintet elemi iskola foglalja el, a külön leánypolgári építését pedig még mindig nem sikerült terveken túl vinni. Mindkét iskola tanulólétszáma felül van már a 400-on és mindegyik 9—9 párhuzamosított osztályra oszlik el. A polgári fiúiskolában a gróf Zrínyi Miklós Önképzőkör, a 75. Árpád cserkész-csapat, az Ifj. ») 1875. 22. kgy. ós 530. tanácsi jkv. *) 1877. szept. kgy. 36. jkv. 3) 1884. dec. 30. és 1885. márc. 31. kgy. Németh Mihály — 281 - Polonyi György Muzsikálni már a legrégibb időkben is szivesen taníttatták gyermekeiket a kanizsaiak. Erre vall, hogy a gimnáziumban már az alapítás első esztendeiben (1765) zenekar működött. 1807-ben a város olyan elemi tanítókat kért a kerületi főigazgatótól, akik közül az egyik »muzsikát is tudjon«. Ibi György német tanító 1823-ban már zenére is oktatta 30 tanítványát. 1828-ban »Mann Ferenc muzsika mester itt letelepedvén, neki a tanítás megengedtetett«.1) 1867-ben Kurthnekker József »zene és ének magány-tanitó e városi tanodákat látogató ifjúságot« tanítgatta öjuzsikára, amiben legfőbb érdeme volt, hogy a szegényeket ingyen tanította.2) 1881 őszén Rosenberg Ádám zongoramester külföldről hazatérve, Nagykanizsán zeneiskolát nyitott, melyben énekoktatás is volt. Rövidesen felváltotta ezt a Sterneck Zsigmond által a kereskedelmi iskolában létesített zenetanfolyam, ami évente nyilvános vizsga-koncerteket rendezett. A városi zeneiskola létesítésének gondolata 1911 novemberében komoly tervként vetődött fel, de a háború áthúzta a terveket. A háború után, 1920^-22-ben a Fenyves-féle iskola kebelében működött egy zeneiskola. A rendszeres zeneoktatás alapjait végül is a város vetette meg az 1926-ban 99 növendékkel megnyitott városi zeneiskolával. A tantestület Vannay János igazgatón kívül két rendes tanárból állott, de a tanszakok számának növekedésével már az első évben 3 óraadót is kellett alkalmazni. Az iskolának ma zongora, hegedű, magánének, fúvós főtanszakai és elmélet, kamarazene, karének melléktanszakai vannak. Az iskolát a volt 48-as laktanya királyutcai frontjának egyik épületében helyezték el kellő átalakítás után, kezdetben 3, ma 7 tanteremmel. Az 1928. évi növendéklétszám 209. Vannay János, az intézet igazgatója, zeneművészeti főiskolát Vörös Kereszt, a Zrínyi Sportkör és a Segélyző Könyvtár, a leányiskolában a gróf Zrínyi Ilona Önképzőkör, az Ifj. Vörös Kereszt, a Zrínyi Sportkör és az Eucharisztikus Leányszövetség működnek. A két iskolának közös énekkara a nyilvánosság előtt is megállja a helyét. A fiúiskolában 9 tanár és 4 tanárnő, a leányiskolában 13 tanárnő látja el az oktatást. ZENEISKOLA — 282 — Zeneiskola A zeneiskola tanári kara 1S28. 527. v. elölj. jkv. 2) 1867. 432. v. jkv. végzett zeneszerző, jónevű komponista és szakíró, karnagya a nagykanizsai Ipartestületi Dalárdának, koncerteken és kul-túrelőadásokon is szolgálja Nagykanizsa, zenekultúrájának fejlesztését, 3 rendes és 3 óraadó tanárból álló tantestületével együtt. FÉMIPARI SZAKISKOLA Már az 1899 októberi városi közgyűlés felírt a kormányboz, kérve Nagykanizsán egy állami fém- vagy faipari szakiskola felállítását. A fémipari szakiskolát a város csak 1922-ben kapta meg és átadta részére a gimnázium által elhagyott volt honvédlaktanya Sugár-úti épületét. Csizmazia Kálmán igazgató vezetése alatt 11 tanulóval nyílt meg az iskola, melynek ma 3 tanfolyamban 61 tanulója van. Igazgatója 1927 óta Inotay Kálmán, aki két tanárával együtt az iskola keretében különféle,, a fém- és faiparba vágó tanfolyamokat is tart fenn. IPAROSTANONCISKOLA A XIX. század elején, így 1820-ban is, az inasok ugyanabba a vasárnapi ismétlő-iskolába jártak, amelyet a normális iskolát elvégzett gyermekek látogattak. Rendszeres iparostanonc-oktatás 1846-ban kezdődött, amikor a helytartótanács rendeletére szervezni kezdték a »vasárnapi tanodát«, melynek bizonyítványa nélkül senkit fel nem szabadítottak. Az iskola helyisége a gimnáziumban volt.1) Megnyitása 1852 május 1-én történt. Az oktatást az elemi tanítók látták el, a várostól kapott külön díjazásért. A 200 inas után fejenként 1 frt 30 krajcárt szedtek tandíj gyanánt.2) 1868-ban már 1—10 frt büntetés várt a mulasztókra.3) Amikor a nemzeti iskolaház megürült, az inasiskolát oda helyezték át. 1879-ben az iskola 4 osztályos lett, de ismétlőiskola jellegét csak az 1886. évi átszervezés után veszítette el, amely év őszén, Tóth István igazgatása alatt, előkészítő és 1 első osztállyal megnyílt a külön iparostanonciskola, az ismétlő-iskola 4 osztályából pedig kettőt beszüntettek. 1890-ben « 18-52. 368. v. elölj. jkv. 2) 1852. 676. v. jkv. 3) 1S68. 146. tanácsi jkv. — 283 — Fémipari szakiskola Ipariskolai tantestület megnyílt a kereskedőtanoncok iskolája is. 1910-ben már 17 közismereti osztálya, 3 szakrajzi és 12 általános rajzcsoportja van az iparostanonc-iskolának. Az iskola 1886-tól minden évben rajz- és munkakiállítást rendez. 1906-ban a tanoncok vasárnap délutáni otthona nyílt meg az iskola kebelében, oktató, szemléltető és szórakoztató előadásokkal, közel 700 kötetes könyvtárra], vetítőgéppel. 1908-ban Poredus Antal igazgató elnökléséve] megalakult az Iparostanonc-iskolai Tanítók Országos Egyesületének zalamegyei fiókja Nagykanizsa székhellyel. A leányok külön iskolája a nőegvletek 1908-ban kezdődött mozgalmának eredményeképen 1913-ban nyílt meg, egy igazgatás alatt a fiúkéval. Az iskola a központi elemi iskola épületében nyert elhelyezést. A háború alatt otthontalanná válva, szép szertárai elpusztultak. 1926 őszén az ipariskolát áthelyezték önálló épületbe, a Rozgonyi-utcai iskolának a régi gimnáziumból maradt egyik épületébe. A tanulók létszáma ekkor már 800-on felül van és az osztályok száma 24. A tantestület 26 tanítóból és 4 hitoktatóból áll. Poredus igazgató 1888-ban Nagykanizsán kezdte tanítói pályafutását és 1894 óta igazgatója az ipariskolának, 23 évig jegyzője, 2 évig elnöke volt a Zalamegyei Általános Tantestületnek. Az ipariskola 77. Szent László cserkészcsapata 1923-ban alakult a Keresztény Munkásifjak Egyesületéből, Horváth József tanító vezetése alatt. A tanonc-otthont P. Lejcsik Ponc/rác hitoktató támasztotta fel új formában 1924-ben, amikor megalakult az Ipariskolai Vegyeskar is. Az otthonnak két fotballcsapata vesz részt a levente-bajnokságokban. A tantestület 22 tanítóból és polgári iskolai tanárból és .3 tanítónőből áll. IZR. ELEMI ISKOLA Kezdetben a zsidó hitközség gyermekeit idevetődött cseh és morva magántanítók nevelték, együtt tanulták a betűvetést a keresztény gyermekekkel a nemzeti iskolában. Dr. Horschetzky Mór orvos azonban állandóan napirenden tartotta egy hitközségi elemi iskola építését. 1832-ben, bérelt épületben, megnyílt a 3 osztályos zsidó fiú elemi iskola, 78 tanulóval. Az oktatás nyelve német volt. Az osztályok alsó és felső tagozatra (»Abtheilung«) oszlottak. 1839-ben egy előkészítő osztállyal (»Elementar Classe«) bővült az iskola. Ebben az u/n. »silabizáló osztályban« semmi egyebet nem tanítottak, csak »Buchstabieren und Lesen hebrischund deutsch«. 1843-ben megnyitották a IV. osztályt is, melynek második felében már kereskedelmi ismereteket is tanítottak.1) A leány osztály okai 1843-ban szervezték 3 osztályban, 111 tanulóval. 1850-ben már 9 osztálya van a zsidó eleminek, összesen 404 (fiú és leány) tanulóval, akik között természetesen más vallásúak is voltak. 1856-ban Eichberg Adolf igazgató megnyitotta a két évfolyamra osztott reál-osztályt, ami már egészen kereskedelmi iskola jellegű volt, csak fiúk részére. 1899-ben 13 osztályban már 651 tanulót tanítottak. Az utolsó osztály, a VI. leányosztály 1871-ben nyilt meg. Az épület, melyben az iskola ma is elhelyezést talál, 1842-ben épült, Löw Lipót l) L. Az osztAlykönyveket az iskola irattárában. — 284 — főrabbi buzgólkodásának eredményeképen. A Nádor-utcai izr. leányiskola (ma női kereskedelmi) ] 883-ban épült. A tantestület, melynek jegyzője Boronkai Károly volt, 1870-ben csatlakozott a Zalavármegyei Tanító Egylethez. Ugyanebben az évben vetették meg az iskola könyvtárának alapját. A tanítók maguk gyűjtöttek ecélra, házról-házra járva. Fáradozásuk ))váratlan eredménnyel« járt, 406 frt jött össze. 1883-ban Bun Samu vette át ¿iz elemi iskola igazgatását, akinek évtizedeken át volt utóda Kertész József, mígnem 1926-ban nyugalomba vonulva, helyét Halász Jenő foglalta el, aki már 1893 óta volt tanítója a kanizsai izr. elemi iskolának. Az iskolának ma 4 osztálya van, mind a négy vegyes, a tanulók létszáma 168. A tantestület 2 tanítóból és egy tanítónőből áll. AZ ÓVODÁK Belus József polgármester hívására 1874 szept. 8-án Nagykanizsára érkezett P. Szathmáry Károly, azoknak az időknek litterátus embere, az Országos Kisdednevelő Egyesület titkára, aki amellett Nagyatád országgyűlési képviselője is volt. Ezen a napon a városházán tartott díszes gyűlésen, lelkes hangulat közepette elhatározták a Kisdednevelő Egyesületnek Nagykanizsán való megalakítását. Az alakuló közgyűlést 1875 februárjában megtartották, elnökké Martinkovics Károlynét választották és egy hét múlva már 306 tagot összeverbuváltak. Igen buzgó munkása volt az alakulásnak Wlassics Antalné, a felsőház mai elnökének édesanyja. Az első adomány egy itt időző német színtársulat egyik előadásának 17 frt 60 kr jövedelme volt. Az Egyesület egy bérelt szobában, 1875 októberében megnyitotta az első óvodát, amit egy szarvasi óvodavezetőre bíztak. 39 apróság volt a létszám, akik fejenként 1 frt havi tandíjat fizettek. A város évi 500 forinttal támogatta az Egyesületet, melynek évi költségvetése 8795 frt bevételt és 6294 frt kiadást mutatott fel. 1878-ban Blau Pálnét, 1880-ben Koch Mihálynét, 1884-ben Plihál Ferencnél, 1887-ben Babochay Györgynél választották elnöknek. 1880-ban építette az Egyesület a Nádor-utcai óvodát, 1881-ban már megnyitotta bérhelyiségben a Magyarutcai óvodát is, 1886-ban pedig felépítették egy sorsjegy-akció 6246 frt jövedelméből az Arany János-utcai óvodát. 1888-ban Vidor Samuné alelnök, később elnök és Ullmann István gondnok buzgólkodásából megnyitották a kiskanizsai óvodát is. Ekkor a négy óvodában már 353, nyáron még több gyermeket gondoztak, dadaképző-tanfolyamokat tartottak. A szép indulás után csakhamar anyagi válságba került a Kisded-nevelő Egyesület. A társadalom közönye ráült a 20 éves jubileumra, amit már a feloszlás jegyében tartottak meg, hiszen alig maradt tagja az Egyesületnek, az óvónőfizetések, helyiségbérek pedig egyre gyarapodtak. A város hiába emelte duplájára a szubvenciót, a 70 tagra lefogyott egyesületet feltámasztani nem lehetett, annál inkább sem, mert közben a tandíjakat is 30 krajcárra kellett leszállítani s még így is 50 —60 kiskanizsai gyerek közül volt úgy, hogy egyetlen egy sem tudta megfizetni. Révész .Halász Jenő 285 — Lajos titkár annyit elért még, liogy a tagok számát feltornászta 143-ra, a városi segélyt 1600 forintra, de az évi 3000 frt szükséglethez ez is kevés volt. Ezért az 1901. évi közgyűlés elhatározta, hogy az óvodákat átadja a városnak. 1902-ben az egyesület végleg feloszlott és 1903 január 1-től a négy óvoda átment a város kezelésébe. KATONAI FŐREÁLISKOLA Már a világháború előtt is, de főleg annak esztendeiben egyre nagyobb mértékben bontakozott ki Nagykanizsa katonaváros jelentősége. 1916 szeptember elején a honvédelmi miniszter a marosvásárhelyi katonai alreáliskolát Nagykanizsára helyezte. A tanárok és tisztikar egy része már ekkor Nagykanizsára érkezett, de minthogy az iskola céljaira az újonnan épült Teleky-úti laktanyát szánták, abban pedig a vízszolgáltatás kérdése még megoldva nem volt, a tanítás csak november 17-én kezdődött meg. Az iskolának 400 növendéke volt. A világháború után -már mint főreáliskola — a trianoni diktátum áldozata lett. 1922 augusztusában elköltözött Nagykanizsáról, beolvadt a pécsi főreáliskolába. TANÍTÓKÉPZŐ -INTÉZET Pesttel, Szegeddel, Miskolccal, Érsekújvárral együtt, 1843-ban a közoktatásügyi kormány Nagykanizsát is tanítóképző-intézet székhelyéül szemelte ki. A város örömmel ajánlotta fel e célra az amúgy is parlagon heverő nemzeti iskolaházat {mai központi elemi épülete), majd még ebben az évben, a király nevenapján, az új iskola felszerelése javára nagy ünnepséget rendeztek. A preparandia 1844-ben csakugyan megnyílt,1) igazgatására Horváth József, a gimnázium direktora kapott megbízást. A következő évben, amikor Deáky Zsigmond kerületi főigazgató megkereste a várost a III. elemi osztály felállítása ügyében »végeztetett: Ámbátor a Városi Közönség hazafiúi legfőbb kötelességei közé számítja a serdülő Ifjúság tzélszerűbb neveltetésére tőle kitelhetőképp áldozattal járulni, — miután azomban a Városnak pénztárából úgy is két normális oskolákat tanító ájtatos szerzetbéli Tisztelendő Urak évenként fizettetnek, azonkívül midtt évben ezen Város kebelében felállított Mester képző Intézethez a kellő szobákat, az azon szobákért elébb fizetett haszonbérnek feléért a Város álten-gedte, folyó évben pedig a leánygyermekeknek aférjfi gyermekektőli elkülönözésére egy különös szobát áltadni fog, — a Városnak tsekély Jövedelmeiből pedig nagyobb áldozatok ki nem kerülnek, ennél fogva az elemi oskolák 3-ik osztálya felállíttásához megkívántatokat a Városi Közönség nem tellyesíthetu.2) A tanítóképző fenntartásához az uradalom is hozzájáridt, egészen 1848-ig, amint azt az alábbi, 1849. évi jegyzőkönyv bizonyítja : »A mester képző intézetre a város által a városi oskola házban adott szállás bér fejében évenként fizetni ajánlott 100 ezüst frtot az uradalom, a lefolyt évben nem fizetvén meg, az idei évre fizetendő 100 pft meg- 1844. 737. v. jkv. 2) 1845. 778. v. jkv. — 286 — fizetését pedig meg tagadta, ennél a város maga a mester képző intézetre szükséges szállást adni köteles nem lévén, az ezen intézetre használt lakások bérbe adatni rendeltetnek.«1) Nagykanizsának egyébként is lezüllötta nyagi viszonyai mellett, hiányzott az uradalom támogatása, úgy hogy amikor 1850-ben az algimnázium főgimnáziummá alakult s ennek kapcsán a város tanügyi tehervállalása is megnövekedett, a városi vezetőség kezét sem nyújtotta ki, hogy ne vigyék el innét a preparandiát, amely még ebben az évben végleg elköltözött Kanizsáról. A kanizsai képezde tanára volt Boja Gergely, a későbbi tanfelügyelő, akiről 1849-ben a következő bizonyítványt adta ki a városi elöljáróság : »Boja Gergely kanizsai kerület volt képviselője . . . ezen városban mint mester képző intézetnek tanítója több éveket töltvén. . . mint Kanisai kerület részéről megválasztott képviselő, Kanisa városban csak egyszer sen^jelent meg és soha- a népet fegyverfogásra nem ösztönözvén és azt nem lázítván, az uralkodóház eránti gyűlöletet a nép közt nem terjesztette.«2) Boja Gergelyt, Nagykanizsa tanügyeinek később is lelkes apostolát Budapestre helyezésekor a város díszpolgárává választotta.3) iskolán kívüli népmüvelés Már a mult század 70-es éveiben szükségét érezték Nagykanizsa tanügyének harcosai, hogy azok részére is nyújtsanak lehetőséget ismeretek szerzésére, akik felnőttek iskola nélkül, vagy ha jártak is iskolába, azóta elmaradtak a kultúra fejlődésében. Ezért már 1870-től kezdve a gimnázium tanári kara évenként téli tanfolyamokat rendezett felnőttek részére.4) Amikor a különféle kulturális egyesületek egymásután megalakultak, hosszú időre ezek kezében folytatódott a népművelő munka. Az intézményes iskolánkívüli népművelés 1919-ben kezdődött. Az alapvetés nehéz munkájával az akkoriban mint menekült idehelyezett Majthényi Károly, reáliskolai tanár, birkózott meg, megszervezte a kiskanizsai népfőiskolát Béres János kiskanizsai igazgatóval. Erre igen nagy szükség is volt, mert 1920-ban a város 30.037 lakosa közül 5829 volt az analfabéta (20%) és ezek közül 2051 nő és 763 férfi már túl volt az iskolaköteles koron. 1921-ben már rendszeres vetítettképes előadásokat látogatott a népfőiskola 50 hallgatója. 1922-ben a B-listákkal csökkent létszámú tanítóság mellett is 124 volt az évi előadások óraszáma. 1923/24-ben a népfőiskola helyett az ismeretterjesztő előadásokat rendszeresítették, ezzel azonban a tanfolyamok népszerűségüket vesztették, mert hiányoztak a programból a szórakoztató számok. Az 1925/26. évben Nagykanizsán is megindult a népművelő munka. Eberhardt Béla gimnáziumi igazgató és Béres János népművelési titkár iparosok részére rendeztek látogatott előadásokat. Azóta aztán már csak az egyesületek, főként a Zrínyi Irodalmi és Művészeti Kör liceális előadásai képviselik Nagykanizsán az iskolánkívüli népművelést. 1927-ben állandó analfabéta tanfolyamokat szerveztek katonák részére. Ezeket x) 1849. 182. századossági jkv. 2) 1849. 567. v. kgy. jkv. 3) 1872. okt. v. kgy. 4) 1870. 355. tanácsi jkv. és 1873. febr. 16. kgy. jkv. — 287 — a kurzusokat Polesinszky Emil igazgató vezeti. Legutóbb leventék részére rendszeresítettek ismeretterjesztő előadásokat. Plander Boldizsár és Németh Jenő tanítók a katonaság részére szerveztek továbbképző tanfolyamokat. A katonai analfabéta-tanfolyamokat Girgasch Dezső és Neuwirth György tanítók vezetik. LEVENTEOKTATÁS Az 1921-ben életbeléptetett leventeoktatásnak Gabsovits Kornél városi és Gyurocsik Mihály vármegyei testnevelési vezetők vetették meg az alapjait. Niess-■ner Viktor, Szépudvary László, Tátray Kálmán és Varga Sándor voltak a 4 leventecsoport oktatói. A leventék száma 800 körül volt. 1925-ben Csorba István vette át a városi és Gabsovits Kornél a megyei testnevelési vezetést. Csorba tanácsnok első dolga volt megalakítani a levente-egyesületeket s így az egész város társadalmát bevonni a leventemunkába. A Nagykanizsai Levente Egyesület 1925 szeptemberében alakult, elnökül választotta dr. Szabó Lajos kir. ügyészségi elnököt, volt 550 tagja a város társadalmából. Decemberben kivált az egyesületből a Kiskanizsai Levente Egyesület, melynek Bakoss P. Ágoston lelkész volt az elnöke és 180 tagja volt. Nagykanizsa leventéinek száma 1640, akik 8 csoportba osztva, csoportonként 2—3 oktató vezetésével végzik a testnevelési munkát. A városi költségvetés testnevelési alapját 1929. évre 8000 pengőről 10.000 pengőre emelték fel. Az oktatás a Zrínyi sportpályán, a fokozatosan fejlesztett Teleky-úti játszótéren és 1928 nyara óta a Magyar-utcai fotballpályán folyik. A vármegyei vezetőséget 1928-ban áthelyezték Zalaegerszegre. Nagykanizsán székel a járási testnevelési vezetőség Lemberkovics Alajos altanácsnok vezetésével. A városi, járási és vármegyei versenyek minden évben eseményszámba mennek Nagykanizsán. A kanizsai leventék a kerületi versenyekről is értékes eredményekkel tértek haza. 1924-ben megalakult a Levente Labdarugók Szövetsége, amelynek Spitzer Antal futballbíró volt a kezdeményezője. Jelenleg 14 csapatában mintegy 200 játékos van. A Szövetség évenként megrendezi a levente labdarúgó bajnokságot. Csorba István — 288 — NAGYKANIZSA VAROS KERESKEDELMÉNEK TÖRTÉNETE Irta : Blankenberg Imre agykanizsa város kereskedelmének történetében háiom, egymástól élesen elhatárolt időszakot különböztetünk meg. Az első időszak tart a Déli Vasút első vonalának 1860-ban történt megnyitásáig. A második ezen időponttól a 80-as évek végéig, a harmadik pedig attól számítva, a világháború kitöréséig. Az ezt követő időszakban már csak kereskedelmünk elsorvasztásáról lehetne beszélni. Mint látni fogjuk, kereskedőink külső segítséget csakis történetünk második időszakában élveztek, különben pedig mindent saját erejükből és szorgalmukból építettek. De nincs is város Csonkamagyarországon, melynek mult századbeli fejlődése annyira össze lett volna forrva kereskedő-polgáraival, mint Nagykanizsáé. Épp azért városunknak kissé gyorsabb tempójú fejlődése is csak a mult század 60—80-as éveiben volt lehetséges, mely időben, ha kereskedelmünk nem is vetélkedhetett talán Nagymagyarország némely városának, mint Pozsony, Kassa Szeged, Nagyvárad, Arad, Győr forgalmával, de a dunántúli városok között úgy élénk forgalma, mint kereskedőink magas értelmiségének foka által, az első helyet vívta ki magának. Városunk történelmében seholsem találkozunk a kormányoknak más városokhoz hasonlítható kegyadományaival, itt minden lépés, minden haladás csakis óriási küzdelmek árán, a városi polgárok, leginkább kereskedők és iparosok kultur szomj ától serkentve, azoknak szorgalmából, adófilléreiből került ki. így tehát természetes is, hogy a város fejlődése, virágzása mindig attól függött, hogy ennek a két társadalmi osztálynak milyen volt a gazdasági helyzete. 1790—1860-IG Városunk fejlettebb értelemben vett kereskedelmének nyomai visszanyúlnak II. József császár uralkodásának idejére. Az azelőtti kereskedelmünk valószínűleg csakis a helyi szükségletek kielégítésére szolgáló szatócsüzletekből, liázalók- — 289 — 19 ból és vásárosokból állhatott. A legrégibb nyom, ami ezen a téren található, az 1794-ben elhalt Josef Anion Hauser, a későbbi Hauser vaskereskedő-dinasztia alapítójának főkönyve, ami a városi hatóságokhoz került és ottfelejtették. Ezen könyv minden tekintetben megfelel egy kereskedő mai értelemben is rendesen vezetett főkönyvének. Hauser 1792-ben körülbelül 10.000 forint üzleti tőkéje mellett 1313 forint jövedelemmel zárta le mérlegét, ami annak idején tekintélyes összeg volt, de 1793-ban már csak 543 forint volt a tiszta keresete. Ugylátszik, hogy a régi világban is hullámzott a kereskedők jövedelme. Egy második régi nyom a helybeli zsidótemetőbe, az 1814-ben magas korban elhalt Lackenbacher Mózes »k. k. priv. Grosshandlen (cs. k. szab. nagykereskedő) mauzóleumához vezet. Lackenbacher ebben az időben ezen nagykiválcságú címet, ami körülbelül a későbbi udvari szállítónak felelhetett meg, már II. Józseftől kapta. Ö már nagykiterjedésű nyersterményüzletet folytatott, később szállítója volt a Napoleon ellen operáló koaláit csapatoknak. Dédanyám elbeszélései szerint, akit még én ismertem, igen gazdag, művelt és fenkölt gondolkozású férfiú volt, állandóan négyesfogaton járt és már annakidején, az akkori viszonyoknak megfelelő, szép alapítványt tett a helybeli gimnáziumban és a budapesti Pázmányegyetemen, mely stipendiumok még ma is fennállanak. Hogy vagyonát konzerválhassa, megvásárolta Bécsben a Naschmarkt mellett lévő óriási kiterjedésű »Frei-hausn-t, ami még ezelőtt 30 évvel is Bécs legnagyobb laképülettömbje volt és csak néhány évvel a háború kitörése előtt rombolták le. A XVIII. század végén és a XIX. század elején már számos, jelentékeny forgalmú kereskedő volt városunkban, kik leginkább nyersterményekben, mint gubacs, gyapjú, méz, nyersbőr, borkő, élénk forgalmat bonyolítottak le. A gabonaüzlet, mely később lendítő kereke lett kereskedelmünknek, akkoi még nem volt számottevő faktora az üzletvilágnak és csak úgy, mint a takarmánycikkek is, egyik-másik terménykereskedőnek mellékes üzletágát képezte. Abban az időben legjelentékenyebb kereskedőink voltak, a fentemlített Lackenbacher Mózesen kívül, Löwenstein Mózes szintén »k. k. priv. Grosshandler«, Ben-zián Fülöp, kinek utóda lett Löwinger Izrael, a későbbi nagyhírű Löwinger Izrael és fiai cég megalapítója, Blau Rubin, Lackenbacher Izrael, Blau Mózes. Az utóbbi volt megalapítója a szintén nagyhírű, későbbi Blau M. Eiai cégnek, mely cég még a világháború kitöréséig is fennállott és csak néhány év előtt adta át pálinkaüzemét és jóhírű cognac-gyárát a Dunántúli Gazdasági Szeszgyárosok Szeszfinomító r.-t.-nak. Ezen cég már száz év előtt összeköttetést tartott fenn Belgráddal és Zimonnyal, egész hajórakományban hozta Mohácsig az aszalt szilvát és egyéb nyersterményeket és szállította tovább a bel- és külföldi piacokra. Kereskedelmünk ezidőbeli fejlettségét és élénk forgalmát azonban az is bizonyítja, hogy Löwy Efráimnak már 1800-ban szállítmányozási üzlete mellett bér-ár úr aktározási (tárház) vállalata is volt. A raktárhelyiségek még ma is megvannak a törvényszék melletti Ország-féle házban. 1820 előtt nevezetesebbb terménykereskedők voltak még : Mayer Gottlieb, Jemnitz, Pressburger, Österreicher, Ritscher, Zappert Josef, Hirscliler Leo, Dobrin Józsua, Strasser Lázár, kinek veje és utóda a világhírű Guttmann S. H. cég lett, Lackenbacher Henrik, Weiser Benjámin, Lessner Bernát, Bettelheim Baruch, — 290 aki megalapítója volt a több mint száz évig működő Bettlheim W. Samu és Fiai cégnek és még számos kisebb-nagyobb cég. A terménykereskedők nagy száma és éles versenye a kiskereskedők egy érdekes gárdáját, kiket népiesen » Krobotenfahrer«-nak neveztek, váltotta ki. Többnyire szegény emberek voltak, töke nélkül és a megbízóik pénzével dolgoztak. Jobb eredményt felmutatni nem igen tudtak, de egész generációk nevelkedtek fel benne és ezen üzletágat egész a mult század 70-es évek végéig folytatták, míg csak az épülő vasútak el nem nyelték őket. A nagy terménykereskedők bevásárlóként használták fel őket és muraközi és helybeli fuvarosokkal elkalandoztak Szlavóniába a Száva partjáig és a Likába egész a Karsztokig. Az ott bevásárolt szilvóriumot, mézet és nyersbőrt, stb. beszállították a nagykanizsai nagykereskedőknek, kik az árút raktározták, tisztogatták és azután a világpiacra továbbadták. Nagy fáradsággal járt ez az üzlet, heteken, hónapokon át ázott-fázott a szegény horvátországi bevásárló ; rótta a rossz szekéren és éhes lóval a döcögős útat, ami korántsem volt hasonló a kincseket kereső Argonauták útjához. De azért lényeges része volt a t^rményüzletnek, mert például 1839-ben a nagykanizsai kereskedők valamely joguk elismerése végett az alispánhoz egy beadványt adtak ós kérésüket a következő érvvel támasztották alá : »A kanizsaiak már a külfölddel élénk kereskedést folytattak és már egészen új cikket honosítottak meg. A pórnép majdnem kizárólag kereskedelmi fuvarozásból élt. Szlavóniából 2000 akó szilvóriumot szállítottak évenként Nagykanizsára és innét a legnagyobb kereskedelmi piacokra«. Ezen kérvénnyel a megye akkori alispánja, Deák Antal foglalkozott is. Jobb kereskedőink már az itteni hatóságok előtt is nagy tekintélynek örvendhettek, mert 1824-ben egy peres ügyből kifolyólag, aíel^eies Lackenbacher Gusztáv a városi bíróság tárgyalási jegyzőkönyvében mint »nagyságos Lackenbacher« lesz titulálva. Minden kétséget kizáróan megállapítható, hogy a mindig élénkebb mederben fejlődő termény-export egyengette útját a későbbi többágú kereskedelmünknek is. Ezúton ismerkedtek meg kereskedőink a távoleső piacokkal és ezúton ismerték meg Bécsben, Triesztben és Grácban a gyárosok és az ottani exportőrök kereskedőink megbízhatóságát. A szekerek, melyek terményeinket vitték Bécsbe, Grácbaés Triesztbe, nem jöttek többé üresen haza, hanem az előbbi két helyről kézmű- és vasárúkat, az utóbbiról pedig — melynek kikötőjét abban az időben építették — hozták a kávét, a teát, India és Arábia minden fűszerét. A helyi fogyasztás ellátására szolgáló detail-kereskedelem is fejlődik és szervesebb formát öle. A szatócsüzletek átformálódnak kirakatokkal ellátott speciális üzletekké, van már több jobban berendezett fűszer-, vas-, üveg-, bőr és textilárúkereskedés. De nemcsak a helyi fogyasztás ellátására szolgálnak többé már üzleteink, hanem az egyes szakmákban nagykereskedések is vannak. Nagy távolságokból, Somogy-, Tolna-, Baranyamegyékből, sőt Horvátországból és Szlavóniából nemcsak a terményüket elárusító termelők és kereskedők, hanem a külföldi iparcikkek, vas- és fűszerárú bevásárlására is jönnek ide a viszontelárúsítók. Ebben az időben legnevezetesebb detailkereskedőink egyike, Spánier Ferdinánd fűszerkereskedő és szivargyáros, ki elnöke is lett az 1851-ben megalakult keres- — 291 19* kedelmi grémiumnak, Rosenfeld Jakab üvegkereskedő, Teodor ovic-s fűszer kereskedő, Hauser János vaskereskedő, Rosenfeld Sándor fűszer kereskedő, aki megalapítója volt a az 1929-ben megszűnt Rosenfeld Adolf Fiai cégnek, mely városunk legrégibb üzlete és az egyedüli cég, mely a harmadik generáción át megmaradt a legutóbbi napokig a rég letűnt szép Nagykanizsából és hosszú évtizedeken át teljesen összeforrt fogalom volt ezen, a vidéki nívót felülmúló üzlet, különben is jóhírű piacunkkal. Rövidesen ezután megalapította Vajdits könyvkereskedését, továbbá Mark-breiter könyvnyomdáját, melynek utóda a ma is fennálló Fischl Fülöp Fiai könyvkereskedés-cég. Textilárúkereskedőink voltak Wettendorfer, Tachauer és Szukits Salamon cégek, úgy hogy körülbelül már minden szakma elég számosan volt képviselve. Összeköttetésünk a külfölddel akkor már annyira kifejlődött, hogy a külföldi cégeknek itt már állandó megbízottaik voltak. Őnekik szállították Bécsből, Triesztből, Brünnból, Grácból az árúkat, ők adták át azt a vevőknek és miután pénzintézetek akkor még nem voltak, ők voltak megbízva a pénz behajtásával is. A legnevezetesebb ily megbízott, a külföldön is előnyösen ismert Löwy József, aki az 1837-ben megalakult Trieszti Adria Biztosító Társaság-nak mindjárt megalakulásánál az ügynöke is lett, úgy hogy már abban az időben—ami akkor még ritkaságszámba ment — Nagykanizsán biztosítási ügyleteket is kötöttek. A 30-as évek végén és a 40-es évek elején a terményüzlet gyűjtőfogalmából kiválik és specializálódik a gabonaüzlet, hogy rövid időn belül kereskedelmünk első helyét foglalja le magának és városunkat ezen a téren is ismertté tegye Ausztriában, Olaszországban, Svájcban, Németországban, sőt az akkor még Franciaországhoz tartozó Elzász-Lotharingiában is. Löwinger Izrael, Leszner Móric, Strasser Lázár, Hirschler Leo, Hirschl Samu, Skaliczer stb. stb. jóhangzású, ismert nevek lesznek a külföldi gabonapiacokon. A bécsi Kaffee Fetzer-ben, ahol a volt monarchia gabona- és terménykereskedői, sör- és bőrgyárosai, molnárai összejöttek, a legnagyobb tiszteletben részesültek a kanizsaiak. Reichenfeld Márk, aki Strasser Lázár könyvelője volt, abban az időben feljegyzi, hogy egyszer negyven zabbal megrakott kiskanizsai kocsival állt meg a Fetzer sarkán. Bizonyára takarmányhiány is volt akkor és a szó szoros értelmében licitáltak az árúra és végül tiszteletére nagy vacsorát is rendeztek. Ezidőtájban borkereskedelmünk is kezd már fejlődni. Jóllehet bortermésünk minőség tekintetében korántsem vetélkedhetett az ország jobb borvidékeivel, kereskedőink azonban úgy a termelő vidékek, mint az elhelyezési piacok felkutatásával, továbbá a szakszerű pincézéssel, a bor értékesítése terén is szép eredményeket értek el. A közelfekvő alpesi vidékek, továbbá az 1866-ig osztrák megszállás alatt volt olasz tartományok katonai szükségletének tekintélyes részét ók látták el, sőt előfordult, hogy Franciaországba cognac-készítésére is szállítottak Nagykanizsáról bort. A vasútak előtt, úgy a termény mint a bor szállítását, helybeli és vidéki fuvarosokkal bonyolították le és hogy a fuvaros a hosszú úton a bort meg ne dézsmálja és a hiányt vízzel ne pótolja, úgy ellenőrizték, hogy minden kocsissal egy lepecsételt üveg bort is küldtek és a beérkezett bornak a mintával egyeznie kellett. Ha — 292 — a bort a fuvaros útközben megvizezte, elvesztette a fuvardíjat. Az 50-es években a Bécs—trieszti és a Bécs—soproni vasútvonalak kiépülésével, a fuvarozás már egy kissé egyszerűbb lett, miután Trieszt és Gráo felé csak Spielfeldig, míg Bécs felé csak Sopronig kellett az árút kocsival fuvarozni. Kereskedőinknek magas értelmiségi fokát és emelkedettebb gondolatvilágát már az is bizonyítja, hogy nagy üzleti elfoglaltságuk mellet:'', már idejében megértették a kor intő szavát és minden magasabb helyről jövő iniciativa és segély nélkül, sőt az eléjük gördített akadályok leküzdésével, gondoskodtak az utósarjadék megfelelő teoretikus kiképzéséről is. * 1843-ban már kibővítette a helybeli zsidó hitközség (mert hisz kereskedőink túlnyomó többségben zsidók voltak) a 6 évfolyamból álló fiú-népiskoláját két évfolyammal, hol kereskedelmi szaktárgyakat tanítottak és midőn az igények fokozódtak és az érvényesülés még nagyobb tudást kivánt, 1857-ben a kereskedelmi ismeretek intenzívebb tanítása céljából, az iskolát további két évfolyammal bővítették. Hogy mit köszönhetett városunk kereskedelmének fejlődése annak, hogy kereskedőink kellő időben ezen iskolát felállították, azt alig lehet kellően kiemelni. Számtalan volt azon férfiaknak száma, kik kereskedelmi iskolájukat itt elvégezve, messze idegenben pozícióra jutva, tovább szőtték városunk ismert cégeivel és rokonaikkal az összeköttetés fonalát és így vitték előbbre kereskedelmünket. Hogy a sok eset közül csak egy példát említsünk, talán nem is lett volna lehetséges az, hogy Naschauer ilíónc-nak, az egyszerű szatócsnak a fia, Naschauer Vilmos, kellő iskolai képzettség nélkül a bécsi terménytőzsde elnöke lehetett volna. Naschauer ezen díszes pozícióját 1874—1894-ig töltötte be és a bécsi piaccal szoros nexusban álló kereskedelmünknek ezen valóságos Sturm und Drang időszakában sok tekintetben segítségére volt. Az 50-es években négy kereskedő : Aufricht Lipót, Láng Henrik, Bettlheim Sámuel (Bettlheim Baruch cég utóda) és Ollop Sámuel megalapítják, az akkori viszonyoknak megfelelő nagyságban, a hercegi uradalomtól bérelt telepen az első gőzmalmot és bér beveszik a flandriai gróf palini uradalmának malmát. A palini malom rövidesen leégett, míg a nagykanizsai malom, talán 20 évi működése után, beszüntette üzemét és hosszú pauza után tért adott a ma is működő Trans-danubia malomnak. 1860—1885-lG Az eddig ismertetett adatokból láthatjuk, hogy kereskedőink önszorgalmukból, tehetségükből és vállalkozási szellemük tervszerű kihasználásából, egy igazán életrevaló kereskedelmi piacot tudtak teremteni városunkból. Ez indította a Déli Vasút vezető intézőit arra, hogy a Budapest—pragerhofi vonalat Nagykanizsán és vidékén vezesse át, mely vasút négy vonalának megnyitása, nagy lendületet adott piacunknak. 1860-ban nyílott meg a Pragerhof—nagykanizsai vonal, 1861-ben a Nagykanizsa—budapesti vonal, 1865-ben a Sopron—nagykanizsai vonal és végül 1868-ban, az 1866-i olasz-osztrák békeszerződés értelmében, hogy a pécsi medencéből a szenet Triestbe lehessen vinni, a Barcs—murakereszturi vonal. A Déli Vasút fentemlített vonalainak megnyitása, mint egy lüktető erő, meg- — 293 — sokszorozta eddig is pezsgő kereskedelmi életünket. Ugy a gabonakereskedelem, mint a termény- és egyéb üzlet, napról-napra fejlődött. Hetipiacok napján sokszáz, az őszi hónapokban pedig 1—2 ezer kocsi gabona és egyéb termény jött Zala-, Somogy-, Tolna-, Baranya megyékből, Horvát- és Szlavonországból városunkba. A gabona-, termény- és egyéb cégeknek egész sorozata keletkezik. A budapesti nagymalmok, melyek ebben az időben egész Európa liszt-üzletét uralták, oly fontosnak tartották piacunkat, hogy itt képviseleteket létesítettek s innen látták el Sopronig, Győrig, Zágrábig és Laibachig a liszt-üzletet, ami tekintettel a cikk fontosságára, igen nagy forgalmat kölcsönzött városunk piacának. Nevezetesebb cégeink ez időben : Gabonakereskedőink : Löwinger Izrael és Fiai — mely cég oly tekintélyes volt, hogy 1874—1894-ig állandóan helyet foglalt a bécsi nemzetközi gabonavásár rendezőbizottságában —, Scherz Albert és Engländer, Grünhut Fülöp, Walbach és Musquitter, Lessner Henrik, Danneberg J. és Weiss, Sommer Miksa és Sándor stb. Terménykereskedőink : Blau M. Fiai, Bettlheim B. és Fia, Zerkovitz Zsigmond és Társa, Ebenspanger és Fiai és még számos kisebb cég. Füszerkereskedők : Zerkowitz Vilmos és Albert, Rosenberg és Wellisch, Fessel-liofer József, Rosenfeld Adolf, Rosenberg Ferenc stb. Vaskereskedők : Weiser J. C., Ilauser János, Schinagl Testvérek. Bőrkereskedők : Ebenspanger és Fiai, Axenti, Vaic. Rövidárusok : Sommer József, Weisz Márkusz. Rőfösök : Weiss //., Weissmayer Márkusz, Tachauer L. J., Rotschild Albert. A Guttmann S. H. cég, mely időközben a fa-szakmára tért át, Triestben, Löwinger Izrael és Fiai cég Bécsben, Scherz Albert és Engländer cégek Budapesten nyitnak fiókot. Majdnem ismeretlen áruk nagy cikkekké válnak. Bettlheim B. és Fia cég több mint 200 vagon rongyot szállít évente a távol lévő papírgyáraknak. Guttmann S. H. és Löwy József repceolajfinomítót rendeznek be és itt finomítják a leginkább Tolnából kocsin érkezett nyers repceolajat. Mint minden élénk üzlet idején, a nagyobb bevásárlásokkor gondot okozott kereskedőinknek a tőke megszerzése. Takarékpénztáraink voltak ugyan már ebben az időben, de ezek kommerciális hitelezéssel nem igen foglalkoztak, jobban szerettek jelzálogra kölcsönöket folyósítani. Volt két banküzlet is a piacunkon, Schlesinger Vilmos és Krausz József, ez utóbbi arról volt nevezetes, hogy nagy gavallér és 1848-ban Kossuth Lajosnak pénzügyi tanácsadója volt. Ezek jelentősebb tőkével azonban nem rendelkeztek és inkább az akkor dívó sorsjegyigérvényüzletekkel foglalkoztak. De azért a szükségelt hitel kérdése is megoldódott. Josef Breisach és más bécsi, gráci és laibachi bankárok szívesen kölcsönöztek jóhitelü cégeinknek. A bécsi itoíscMíZ-bankházat is ismerték kereskedőink, mert a flandriai grófnak palini uradalmával élénk összeköttetésben voltak, a grófnak Fő-út — 294 — pedig a Rotschild-cég volt a bankára, kereskedőink ott teljesítették tehát fizetéseiket és követeléseiket is az uradalom onnét folyósította. Dobrin Benő, kinek valószínűleg érzéke volt a pénzműveletekhez, érintkezésbe lépett a bécsi Rot-schild-bankházzal és a jobban szituált kereskedőknek közvetített ott escomp-hiteleket. A közbejött 1873-ik évi nagy bécsi krach kereskedőink egy részének okozott ugyan veszteséget, de egy jó részét érintetlenül hagyta. Mások pedig az állandó kielégítő üzlet mellett, hamar összeszedték magukat, úgy hogy ezen krízis minden különösebb nyom nélkül elvonult fejük felett. A 70-es évek kereskedelmi életének városunkban legkiemelkedőbb mozzanata volt a Zalamegyei Gazdasági Egyesület által 1876—1879. években rendezett gabona-és borvásár. A Zalamegyei Gazdasági Egyesület már 1875-ben elhatározta, hogy 1876-ban Nagykanizsán megrendezi ezt a vásárt, amihez közreműködésre felkérte a Nagykanizsai Kereskedelmi Testületet, melynek időközben elnöke, a nagykoncepciójú Guttmann S. H. lett. f A vásár fényesnek Ígérkezett és annak pártolására felkérték a földmívelésügyi ipar- és kereskedelmi minisztert , látogatására pedig meghívták a szomszéd megyék és Horvátország termelőit, a budapesti árú- és értéktőzsdét, az összes kereskedelmi és iparkamarákat és Ausztria legjelentékenyebb molnárait, sörgyárait és a kiválóbb szakmabeli cégeket. Az üzletek megkötésére nézve a budapesti árú- és értéktőzsde szokványait vették alapul. A hosszú és alapos előkészületek után, melynek oroszlánrészét Wohlhehn Ernő, a Scherz Albert és Engländer cég tagja, a kereskedelmi egyesülés agilis titkára végezte, elérkezett augusztus 24., a vásár megnyitásának napja. A feljegyzések szerint az első vásárnak, melyet Glavina Lajos, a Zalamegyei Gazdasági Egyesülés elnöke nyitott meg, körülbelül 6—700 látogatója volt, melynek majdnem fele idegenből jött ide és már korán reggel csak úgy hemzsegett a tömeg a Szarvas-szálló előtt az utcán. A környékből igen szép számban jelentek meg a termelők, továbbá kereskedők, molnárok és sörgyárosok Budapestről, Bécsből, Stájerországból, Karinthiából, Krajnából, Trieszt, Sziszek, Zágráb, Prága, Velence, Berlin, Hamburg, Strass-burg, Mühlhausen és Zürich városokból. Az egész ország terméseredményéről a pontos statisztikát és a világpiaci eladási árakat nyilvánosságra hozták. Elkelt a vásáron kb. 761 vágón gabona, melynek nagy részét nagykanizsai kereskedők vásárolták, de vettek elég szép mennyiséget Olaszország és Ausztria részére is. A borüzlet gyengébben sikerült, miután a kiállított borok (43 termelő 706 mintát állított ki) nagyobbrészt finom és drága fajokból állottak. Összesen elkelt —leginkább az olcsóbb minőségekből — 1100 akó 5.50—6.— forintos árakon, melynek legnagyobb része Stájerországba ment. Míg a vásár a Szarvas-szálló nagytermében tartott, a szomszédos Zöldfa-kertben a budapesti, mosonyi és bécsi gazdasági gépgyárak, a gazdasági gépekből kiállítást rendeztek és mutatták be gépeiket az összejött gazdaközönségnek. Tekintettel az elért szép eredményre, ezen vásárokat 1879-ig évenként meg- — 295 — ismételték. Sajnos, azonban a következő évi vásárban csak körülbelül 550 vágón gabona és 16.000 akó bor cserélt gazdát, 1873-ban pedig a borvásár teljes sikertelenséggel zárult és gabonában is az előző évekhez képest jóval csekélyebb volt az érdeklődés. A kereskedelmi egyesülés ugyan mindent elkövetett, hogy a vásárokat továbbra is fenntartsa, de a Zalavármegyei Gazdasági Egyesület inkább Keszthelyt vette programjába, gyümölcs-, szőlő-, bor- és gépkiállítások színhelyéül. A 70-es évek másik jelentős mozzanata volt 1879-ben az Osztrák-Magyar Bank helybeli fiókjának felállítása. 1877-ben járt le elsőízben Ausztriával az 1867 óta fennálló gazdasági egyezményünk. Az új egyezmény értelmében az eddig az egész monarchiában jegybankként működő Osztrák Nemzeti Bankot felváltotta az Osztrák-Magyar Bank, melynek Budapesten fő- és a vidéken fiókintézeteket kellett szerveznie. Kereskedőink az új helyzetet rögtön megértették és a Kereskedelmi Testület útján 1878 májusban beadvánnyal fordultak a városi tanácshoz, hogy a város tegye meg a szükséges lépéseket, hogy Nagykanizsa is kapjon egy fiókot. A képviselőtestület magáévá tette az ügyet és Csengery Antal, az akkori országgyűlési képviselőnk vezetésével egy küldöttségnek a pénzügyminiszterhez való küldését határozta el, mely küldöttségnek tagjai voltak országgyűlési képviselőnkön kívül Bélus József, az akkori polgármester és Babochay György képviselőtestületi tag. Csengery Antal tekintélye és befolyásos személyisége, valamint városunk fejlett kereskedelme, lehetővé tették a fiók felállítását, mely 1879 szeptemberében Franz Xavér Sehneider vezetésével megkezdte működését. A fiók működési körzete kiterjedt Zala-, Somogy- és Baranyamegyékre és Pécs szab. kir. városára. A budapesti főintézeten kívül akkor még Magyarországon csak 13 fiók működött. Piacunk jelentőségének egyik legeklatánsabb példája, hogy forgalom tekintetében a nagykanizsai fiók a, negyedik helyen állott és pedig Temesvár, Szeged, Debrecen után következett. 1885—1914-ig Az eddig előadottakból láthattuk, hogy városunk kereskedelmének grafikonja mindezideig éles vonalban szökött felfelé és csak a 80-as évek végén kezdte termény-, de különösen gabonakereskedelme megérezni, hogy a mindinkább kiépülő vicinális vasúthálózat eltereli a forgalmat a várostól és nem tud újabb beszerzési területet szerezni. {ízen tény annyival is inkább káros volt reánknézve, mert jóllehet a város a megyei vasúthálózat kiépítésének költségeihez több mint. 20%-kal járult hozzá, mégsem tudtunk több mint 60 éve régi hálózatunkhoz egy vicinálist sem, kapni. Elveszett az a kereseti ág, mely a kocsikkal behozott gabona és termények bevásárlásával foglalkozott. De ezen veszteség dacára, gabonaüzletünk még mindig nagy lendületben maradt. Gabonakereskedőink átformálták bevásárlási módozataikat és sikerült nekik nagy forgalmat elérni, úgy hogy szükségesnek mutatkozott egy tárház alapítása is. Városunk gazdasági életében ezidőben legnagyobb szaktekintéllyel bírt Elek Lipót, és az ő kezdeményezésére a helybeli pénzintézetek 1896-ban megépítették 296 « mai közraktárainkat, mely azonban rövid időn belül már szűknek bizonyult, úgyhogy egy-két év után terjedelmében meg kellett azt kétszerezni. Egyéb üzletágaink pedig még mindig emelkedtek. Több kiváló fatermelő és íakereskedő működött itt. Guttmann 8. H. cég a fakitermelés, a faüzlet és a mellékterményeiknek ipari feldolgozása terén világhírre tett szert. Nagyszerűen organizáltak borüzleteink, Zerlcowitz Albert az élen, minden esetben tudtak a helyzethez alkalmazkodni. Midőn például a fillokszéra ezt a termelő vidéket tönkretette, megtalálták másutt a beszerzési helyet. Közel 200.000 hektoliter bor hagyta él évenként városunkat és vitte útját többnyire Ausztriába, sőt 1892-ig tekintélyes mennyiségben Svájcba is szállítottak. A bécsi tojástőzsde áriapján a Nagykanizsáról szállított friss áru mint favorit szerepelt, konzervált állapotban pedig Triestben talált piacot. Fűszer- és gyarmatárukereskedőink teljesen modern alapokra szervezték át üzletüket. Schwarz és Tauber-cég országos hírűvé válik, ők és más szakmabeliek nem várják meg többé vevőiket boltjukban, hanem utazókat küldenek a közeli és távoli vidékekre, Horvátországba és Boszniába, és szép eredménnyel dolgoznak. Példájukat követik a vas-, rövidáru-, üveg-, mag- és mezőgazdasági cikkek szakmái is. Reichenfeld Gyula szaktekintélye folytán 1912-ben a kormány még magvizsgáló állomást is létesített városunkban, ahol körülbelül 1000 métermázsa heremagot ólomzároltak. Az utazással járó üzletszerzés módját nyomdáink, jobb szabóink és cipészeink is megtanulják. Szombatonként szorgalmas hangyaboly gyanánt özönlik haza a sok kereskedelmi utazó, a gyékényesi állomás kis restaurációs szobája alig tudott helyet adni nekik a Kanizsára menő vonat beérkeztéig és egész hétre foglalkoztatják a hozott rendelésekkel megbízó cégeiket. Eközben industrializálódtunk is. Hosszú szünet után teljesen átalakulva és megnagyobbítva, üzembe jön a gőzmalom, a Guttmann S. //.-cég kezdeményezésére és helybeli pénzintézetek közreműködésével megalakul a vidék egyik legnagyobb sörfőzője és malátagyára. Ujnépi Elek Ernő szívós energiáján múlott, hogy nagyszabású szeszfinomítónk nem Kaposvárott, hanem itt létesült. Modern kefegyárunk, a Weiser-féle gazdasági gépgyár, a Mercur acél- és tengelygyár, mezőgazdaságunkat is szépen foglalkoztató pótkávégyár, Bettlheim W. Sam. és Fiai Ausztriába és Németországba szállító nádszövet- és szalmatok gyára, helyi jellegüket messze túlhaladó téglagyáraink, főbb utcáinkon a szebbnél-szebb üzletek élő jelei piacunk virágzó kereskedelmének. Ez volt szignaturája Nagykanizsa kereskedelmének 1914-ig. De jött a minden idők legnagyobb háborúja. Kizökkent egyensúlyából kereskedelmünk és csak sok ideig tartó, hozzáértő, nagy és nehéz munkával, nem pedig önző érdekeket szolgáló, hamis jelszavak hangoztatásával lehet majd ismét talpraállítani. Ebből a munkából kiveszik részüket a kereskedelmi szervezetek. Nagykanizsán már 1851 óta működött a Nagykanizsai Kereskedők Társulata, mely hosszú évtizedek alatt igen hasznos szolgálatokat tett városunk kereskedelmi fejlődésének. — 297 — Blankenberg Imre Nevezetesebb elnökei voltak Spanier Ferdinánd, Guttmann S. H., Elek Lipót, Grünhut Henrik, id. Unger Ullmann Elek, Schwartz Gusztáv. A háború után azonban helyet adott ez a tradicionális egyesület az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesület-nek, mely helyben fiókot is alakított és lankadatlan munkával igyekszik a kereskedők érdekeit istápolni. Elnöke Blankenberg Imre. 1921-ben alakult meg a Baross Szövetség nagykanizsai fiókja, melynek elnöke Gyenes Lajos. I * — 298 — IPAR, GYÁRIPAR, PÉNZINTÉZETEK A CÉHEKTŐL A SZAKSZERVEZETEKIG míg az országot széltében és időről-időre ellenség dúlta végig, addig a békés iparűző embernek egyetlen lehetősége volt kenyérkereső munkájának relatív biztonságba helyezésére : ha magát és műhelyét az erődített helyek, várak oltalmába helyezte. Ilyen par excellence iparos-megtelepedésre alkalmas hely volt a kanizsai várfalak töve is. Egymás után telepedtek itt le a szegény kisiparosok s amelyik ügyes volt, az a török alatt is, magyar vagy német úr alatt is, meg tudott keresni annyit, hogy új viskót építsen, új szerszámot eszkábáljon, ha a próbás napok ferge-tegében egyik vagy másik hadviselő fél a külvárosi házacskákra is ráuszította a vöröskakast, vagy rájuk zúdította az öreg szakállas-ágyúk romboló golyózáporát . A XVII. század végén, a török kiverésekor, Kanizsa vára körül már elég élénk ipari települést találunk. Az iparosok természetesen főleg a mindennapi élelmezési, ruházati, építkezési, házberendezési és hadifelszerelési szakmák mesterei. A városi élet alapjainak megvetése idején az iparosság volt a városi lakosság túlnyomó többsége és egyúttal vezető társadalmi rétege. Belőlük került ki a városi elöljáróság a bírótól az esküdtekig. Az első iparos, akinek nevét feljegyezte Nagykanizsa első, 1690. évi protokol-luma : »Wilhelm Kiszt Fleischhacker«.1) Még ebben az esztendőben találkozunk »Hans Hochenwarter Uhrmacher und Schlosser« és »Jacob Kniedl Schlosser und Rhatsherr« (utóbbit a város egyik legrégibb iparosának nevezi a jegyzőkönyv) pörével, melyben a két konkurrens egy pofon miatt pörösködik.2) A nagykanizsai céh-szervezetek csak a XVIII. század folyamán fejlődtek ki. A legelső volt a takácsok céhe, amelyről 1722-ből ismeretesek az első feljegyzések.3) Halis István 1910-ben, Pahocsa István városgazda lim-lomjai között megtalálta '') 1690. prot. 8. old. 2) U. o. 12. old. 3) A céh-pecséteket, ábrázoló képünkön a takécs-céh pecsétjébe a rajzolásból származó tévedésből került az 1772 évszám az eredetin lévő 1722 helyett. -- 299 a takácsok céh-ládáját és egyéb rekvizitumait. így derült ki, hogy a takácsok itteni céhe kiterjedt Nagykanizsán kívül Galambok, Bakónak, Gelse, Tűrje, Garabonc, Csapi stb. községekre, sőt talán egész Zalavármegyére is. A céh-proto-kollumban az utolsó bejegyzés 1882 január 22-én kelt. 1910-ben élt még Pál Sándor városi tanácsos, aki a takácsok céhmestere volt valamikor, míg az utolsó céhmester, Béri János ekkor már nem volt az élők sorában. A takács-céh szűnt meg legelőször, mert a gyáripar legelsőben ezt az iparágat adta át a történelemnek. Némi kanizsai kultúréletre enged következtetni, hogy 1795-ben Ilovai János személyében, könyvkötő van már a városban, sőt pár év múlva Mihálfai György könyvkötő is Nagykanizsán telepedett le. Ma már ismeretlen iparágak élték fénykorukat az iparnak ebben a patriarcha-lis korában. Péter Amon »haipor tsináló« képviselte a városban a kozmetikai ipart. Utódait már csak »hajporos«-nak hívták. Volt azután csutorás-mester, fésűs-mester, posztó-nyírő, timár, pecsétmetsző, föstő, szitaszövő, tobákos, ötvös, puskaműves, bábsütő, esztergályos stb. A céhek igen szigorú rendet tartottak tagjaiknak nemcsak ipari, hanem családi, erkölcsi és vallásos életében is. Aki nem volt törvényes születésű, nem lehetett tagja a céhnek. Szombaton délután 6 órakor minden műhelyben be kellett szüntetni a munkát és drágán fizette meg, akit a céh-dékán ellenőrző kőrútjában rajtaért, hogy ezt a céh-törvényt megszegte. Vasárnap misét, prédikációt, litániát kellett hallgatni a mestereknek is, legényeknek is. Szigorúan bántak el a dorbézolókkal, még szigorúbban az erkölcstelenkedőkkel. Viszont az adóst is nem egyszer bezárta a városi bíróság, ha a céh valamely tagja panaszt tett ellene, mert nem akarta megfizetni az adósságát. Sok baja volt a céheknek a XIX. század első évtizedeiben a kontárokkal, zsidó iparosokkal és a cigányokkal. A cigányok beleavatkoztak mindenféle ipari munkába. 1811-ben a városi hatóság a cigányokat a céhek kérésére mindenféle új munkától eltiltotta.1) A kontárok ellen úgy védekeztek, hogy belekényszerítették őket a céhbe, ha pedig ez nem sikerült, akkor elszedték tőlük a szerszámaikat.''2) A zsidó iparoslegényeket és letele pedő mestereket eleinte — kevesen voltak úgyis — nem vette be a céh tagjai közé. Lassan azonban a számuk szaporodott s a céhek már szerették volna, ha azokat is a céh-törvények hatálya alá vonhatták volna. 1823-ban pl. már 15 zsidó szabó volt Kanizsán. Félesztendő leforgása alatt valamennyit remekeltették és a céhbe állították. Aki nem volt a céhben, segédet sem kapott, mert a vándorútjukon Kanizsára érkezett legényeket csak céhbeliek fogadhatták fel. A keresztény és zsidó mesterek azonban nem igen fértek meg egy céh keretében. Ezért hamarosan megalakultak a külön zsidó céhek. 1824-ben már késhegyigmenő harcot folytat a keresztény sziics-céh a zsidó szűcs-céhhel. Ekkorrfnár zsidókat nem volt szabad arra erőltetni, hogy keresztény céhbe lépjenek, de viszont zsidó mester keresztény legényt, keresztény inast nem alkalmazhatott.3) 1827-ben már a zsidó szabóknak is külön céhük van. A kötélgyártóipar védelmére a zsidókat 1821-ben eltiltották x) 1811. 201. városi képvt. jkv. 2) 1822. 489. jkv. 3) 1824. 107. jkv. 300 — / a kötélárulástól.1) 1835-ben a sütőmesterek fordultak panasszal a városi elöljárósághoz, hogy zsidó asszonyok »sütemény eket sütkéreznek s azt utzáról útzára hordozván áridgattyák«. A tanács e téren is szigorú tilalommal teremtett rendet.2) A sütőipar nagyon nekilendülhetett ezekben az esztendőkben, mert 1839-ben már maximálni kellett a pékek számát. Ez volt az első eset az iparosok számának korlátozására. A tanács elrendelte, hogy a városban hétnél több sütőmester nem lehet.3) A kanizsai céhek pecsétjei (Eredetiről rajzolta Noll József gimn. rajztanár) 1852-ben a*kanizsai szabó-céh folyamodik, hogy 16 szabómester lévén már Kanizsán, ne vegyen fel több szabót a tanács a város lakosai közé.4) 1854-ben »Skriva-rits Jósef csizmadia legénynek részére a lakhatási engedély a csizmadia mesterséget űzőknek sokasága miad . . . meg nem adattatika ,5) 1813-ban a következő céhek voltak Kanizsán : »1. Szüts és Szijjártó czéh 8. magyar varga és botskor czéh 2. asztalos és lakatos czéh 9. gerencsér czéh 3. takáts czéh 10. mészáros czéh 4. csizmadia czéh 11. kőműves és áts czéh 5. pintér czéh 12. német varga czéh 6. bognár czéh 13. magyar szürszabó czéh 7. kováts czéh 14. gombkötő czéh«. 1829 elején megalakult Nagykanizsán az első zalavármegyei kalapos-céh?) 1833-ban a kiskanizsaiak folyamodására a városi hatóság megengedte, hogy — mint más városokban is volt — megalakíthatják a kapás-céhet.1) A céhhel 1839-ben kiskanizsai földmíves-céh néven találkozunk.8) 1830-ban a kanizsai céhek folyamodást intéztek a városhoz, amiben bejelentették, hogy »polgári ispitályh óhajtanak felállítani, miért is kérik a várost, hogy »a Helybélyi Szegények Ispitállyába levő Lakást avégre nekik ingyen engedje általa. A város a céhek nemes szándékú kérelmét elutasította.9) A szíjjártók, szűcsök, asztalosok és lakatosok céhe kezdetben közös volt. Amikor az egyes szakmákban a létszám egyre gyarapodott s a céh-helyiségek egyre szűkebbek lettek, a város megengedte, hogy az asztalosok és lakatosok kiválva, külön céhet alakíthassanak. Az ács és kőműves céh székhelye Keszthely volt,10) a kanizsai építőiparosok csak a 40-es években alakultak önálló céhhé. A festőmesterek a 1829. 129. jkv. 2) 1835. 491. jkv. 8) 1839. 1017. jkv. 4) 1852. 703. jkv. 5) 1854. 204. jkv. 6) 1828. 618. jkv. '') 1833. 310. jkv. 8) 1839. 786. jkv. 9) 1830. 79.jkv. 10) 1842. 588. jkv. 301 — kalapos-céh kebelében alakították meg céhüket.1) Az esztergályosoknak a bognárokkal volt közös céhük.2) A mesterlegények inaséveik után vándorútra indultak. A mesterek nem bántak kesztyűs kézzel a legényekkel, még kevésbbé az inasokkal. 1838-ban a csizmadia-legények panaszt tettek a városi magisztrátus előtt, hogy mestereik túlságosan rigorozusan alkalmazzák velük szemben a céh-artikulusokat, így pl. súlyos pénzbüntetést szabnak ki és azt levonják a fizetésükből, ha a »szentes misét« nem hallgatják vasárnaponként. A tanács a panaszra eltiltotta az ilymódon való büntetéskiszabást és értesítette a céhet, hogy a legények csak az »öreg misék és a prédikációt kötelesek vasárnaponként meghallgatni.3) Az ács és kőműves céh legényei sem voltak valami barátságos viszonyban mestereikkel, mert 1841-ben külön pénzkezeléssel megalakították az építőlegények külön céhét. Ez volt az ipari munkásság szakszervezeteinek őse Nagykanizsán.4) A céhrendszer lassan korhadó szervezetét a haladó korszellem apránként egészen aláásta. Az iparosság és a fogyasztók érdekei hovatovább mind kevésbbé tűrték a céheknek kiváltságokkal keretezett, merev korlátait. A céhek szívós ellenállással védték önkormányzatukat az új idők reform-törekvéseivel szemben, de végül is az 1 872. évi VIII. törvénycikk átadta őket a történelemnek és helyükbe állította az ipar szabadságát. 1874-ben Nagykanizsa város tanácsa bizottságot küldött ki a céhvagyonok likvidálására és az új töivény szerinti ipartársulatok megalakítására.5) 1876 június 11-én Hencz Antal építőmester elnök, Kápli Antal alelnök és Lengyel Lajos titkár vezetésével megalakult a Nagykanizsai Iparos Egyesület, amely 1877 április 15-én ugyanezek vezetése alatt Ipartársulattá alakult.6) A céhek bürokráciája és az átmenet nélkül bekövetkezett másik véglet, a korlátlan szabadság között az áthidalás természetesen nem ment simán. Mindenki szabadon űzhette iparát, de ez a szabadság csakhamar szabadossággá fajult és utat nyitott a tőke hegemóniájának. A tőke azután hamar maga alá gyűrte a csupán munkaerejével termelő kézműipart. A kisipar rövidesen arra ébredt, hogy csak vegetatív eredményeket tudott felmutatni, de a tökéletesítés lehetőségei hiányoztak. Akinek pénze volt, nem kereste annak kisipari hasznosítását, hanem boltot nyitott, vagy gyárat alapított. 1851-ben »városunk kebelében oly gőzgép tulajdonosok, kik gyártmányaikat gőzerővel készittenék, nem léteznek.« — jelenti a városi tanács a vármegyei főnökhöz.7) 1856-ban több kanizsai lakos hiába iparkodott gőzmalmot építeni. 1869-ben is hiába kértek telket a várostól gőzmalom és olaj-űtő gyár részére Kreisler József, Kreisler Salamon és Kolm Ignác ugyancsak nagykanizsai lakosok.8) Az iparszabadságnak kellett jönnie, hogy a gyáripar tempót vegyen Nagykanizsán és erőteljes fejlődésnek induljon. Azonban ekkor sem az örökké pesszimista nagykanizsai lakosság, hanem nagyobbrészt külföldi tőke feküdt bele nagy vállalkozásokba Nagykanizsán. Az 1879. évi székesfehérvári ipari kiállításon egy nagykanizsai iparos arany, ketten ezüst és nyolcan bronzérmet, ketten díszoklevelet és tizenhármán emlék- 1853. 664. jkv. 2) 1853. 1190. jkv. 3) 1838. 656. jkv. ") 1841. 321. jkv. 5) 1874. 264. városi tanácsi jkv. 6) »Zala« egykorú tudósításai és az Ipartestület jegyzőkönyvei. '') 1851. 677. jkv. 8) 1889. 2153. és 1869. VIII. 10. Egy. 69. városi jkv. 302 okmányt kaptak. Ezek azonban még mind a régi ipari rendszer neveltjei. 1883-ban már általános a panasz, hogy a kanizsai ipatosság kétharmad része segéd nélkül tengődik, mert mindenki önálló lett, sokan képesítés nélkül, még többen tőke nélkül és majdnem mindnyájan, munkaerő nélkül. Ezek a viszonyok érlelték meg az 1883. évi országos mozgalmat az ipartörvény revíziójáért, követelve, hogy szakmabéli tudás igazolása nélkül ipart senki ne folytathasson. Az országos megmozdulást követte az 1884. évi XVII. törvénycikk, amely (az 1922. évi XII. törvénycikk módosításaitól eltekintve) megalkotta az ipartestületek mai szervezetét. Nagykanizsán ekkor 326 volt a képesítéshez kötött ipart gyakorlók száma. 1889-ben van Nagykanizsán 370 önálló iparos, 693 segéd (ezek közül az év folyamán tovább állt 333) és 308 tanonc (felszabadult az év folyamán 48). Könyvtára is van már az ifjú Ipartestületnek, amelyben 662 magyar és 261 német könyv volt 1890 telén Herczeg Sándor nagykanizsai iparos (zágrábi és prágai sikerek után) Jamaikában és Brüsszelben állított ki ecetet és élesztőt1) 1905-ben országos cipészipari kongresszus és kiállítás volt Pécsett. Csak Keller Mátyás cipészmester képviselte a kanizsai ipart 10 pár remekbe készült cipővel, amikért aranyéremmel kitüntetve jött haza. 534 mester, 1098 segéd, 495 tanonc tagja volt 1904-ben az Ipartestületnek. Az év folyamán 50 új iparigazolványt adtak ki, az iparos-szállót 320 átutazó segéd vette igénybe. Amíg a kézműipar csendesen megadta magát sorsának, addig a gyáripar egyre nagyobb teret hódított magának Nagykanizsán. 1893-ban épült a sörgyár és a gőzmalom a villanytelep létesítése kapcsán újra üzembe indult. 1893-ban több ízben itt járt a hatvani cukorgyár igazgatósága, de kellő mennyiségű víz hiányában a kanizsai cukorgyár tervei kútba estek. A következő évben egy évi 400 waggon termelőképességű petroleumfinomító tervei indultak útnak. 1905-ben a Franz-malom napi 3 tonna termelésű jéggyárának tervei hiusultak meg, mert a város nem adta meg a malommal szemben kért 900 négyszögöl telket. A Patria-pót-kávégyárnak sem adta meg a város a kért 7500 korona segélyt, hanem hosszas alkudozások után 1905-ben 2000 koronát, 300.000 darab téglát és 12 évi pótadómentességet szavazott meg, kikötve, hogy 100 hold cikória-termést kanizsai termelőktől kell évenként feldolgoztatnia. 1905 végén egy harisnyakötőgyárral, majd egy 28 holdas kender és len kikészítőteleppel kísérleteztek, de a kávégyáron kívül csak Halvax Frigyes villanyerőre berendezett kalapgyára készült el. 1906-ban egy bécsi gyáros 600 munkást foglalkoztató papírgyárhoz kért városi hozzájárulást. A város ugyanekkor a kincstárral volt alkuban : a Dunántúlra tervezett nagy dohánygyárat, szerette volna megszerezni, amit azonban a kevésbbé szűk- 1) A Zala egykorú tudósítása. — 303 — Az Ipartestület háza markú Pécs kapott meg. Ugyanez lett a sorsa a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankkal és a későbbi években más nagy érdekeltséggel egy nagy textilgyár létesítéséről folytatott tárgyalásoknak. 1907-ben szalámi és konzerv-gyár, egy veszprémi céggel faipari-telep létesítése körül folytak az alkudozások, mindegyik keveselte azonban a város áldozatkészségét. 1908-ban Riedl Ferdinánd 2000 darab befogadóképességű sertéshizlaldát akart csinálni Nagykanizsán, de a város megtagadta két hold telek ingyen átengedését. Ennek csekély ellenértékeként ez évben 40 munkással egy játék-gyár létesült a mai postapalota helyén volt raktárakban és a Zerkovitz-házban cipőgyár működött. 1909-ben a Pranz-malom jéggyára, 1910-ban a sörgyár vajtelepe kezdte meg működését. Nagykanizsa ipari érdekeinek nem csak szószólója, hanem mecénása is volt ezekben az időkben Josipovics Milivoj, aki két gyár alapításával, munkás életével, amellett szerénységével többet tett a város ipari érdekeiért, mint a város esztendők alatt. Ezért őt az Ipartestület 1908-ban dísztagjává választotta. A kézműiparosok létszámának rohamos gyarapodása megállott. 1907-ben 536 önálló iparos, 986 segéd és 532 tanonc tagja volt az Ipartestületnek. A fejlődésnek indult magyar ipar megtorpant az óriási külföldi verseny előtt. A vasúthálózat kifejlődésével a vicinálisok más irányokba terelték az addig Nagykanizsán összpontosult forgalmat, így a fogyasztópiac kisebb lett. így történt , hogy Nagykanizsa ipari góc jelentőségéből sokat veszített a szabadipar első évtizedeiben, ámbár Zala vármegyében még mindig megőrizte —• különösen gyárainál fogva — hegemóniáját, mert hiszen Zalavármegye összes ipari üzemeiben 1910-ben 5587 lóerő volt használatban, ebből 2081 esett Nagykanizsára s a vármegye 36 gyára közül 15 Nagykanizsán volt (beleértve e számokba a gyárnak minősülő ipartelepeket is). Amint a magyar közgazdaságpolitikában az agrárizmus kezdett domináns szerephez jutni, nyomában az indusztriális érdekvédelem megszervezése is erősbödött. A gyáripar egyre súlyosabb tényező lett Nagykanizsa életében. A gyáripar szívta fel a feleslegben lévő kanizsai és vidéki földművesnépet, amelynek anélkül nem maradt volna más lehetősége, mint — ahogyan a Muraköz kivándorlási statisztikája is mutatja — jobb hazát keresni a sok dolgos kéz számára. Az olcsó munkaerővel és jó világpiaci forgalmi viszonyokkal rendelkező Nagykanizsa a kézműipar helyett most már a gyáripari gócpont szerepére aspirált. Pongor Henrik, a Franz-cég igazgatója, 1907 óta sürgette a Zalai gyáripari érdekvédelem kiépítését. Ennek eredményeképen 1911 márciusában Nagykanizsán Hegedűs Lóránt országgyűlési képviselő, a későbbi pénzügyminiszter nagyszabású beszéde után, kimondották a Gyáriparosok Országos Szövetsége zalamegyei fiókjának megalakulását. A GyOSz-fiók első akciója volt, amellyel többszöri sikertelen közbenjárás után, Hegedűs Lóránt segítségével kivitte, hogy a kereskedelemügyi miniszter a zalavármegyei iparfelügyelőséget 1911 május 1-től áthelyezte Nagykanizsára. A megnövekedett ipari tekintélyű Nagykanizsa most már azt követelte, hogy az egyik iparkamarai alelnök nagykanizsai legyen. Ez sikerült : a következő választáson már Halvax Frigyes városi tanácsost kamarai alelnökké választották, 304 — 1911 őszén pedig Pongor Henriket, a Transdanubia R. T. későbbi vezérigazgatóját, választották meg a soproni kamara első nagykanizsai levelező tagjává. A kamarával létesült kapcsolat révén sikerült kieszközölni, hogy 6 háromhónapos ipari szaktanfolyam egyik székhelyéül Nagykanizsát választották. A tanfolyamokhoz a város szubvenciót kapott az államtól s azok 1913 december 1-én kezdődtek. A Halvax Frigyes által megszervezett tanfolyamok üzleti fogalmazásra, ipari számtanra, mértanra, költségvetésre, építőipari, szabóipari és cipészipari szakrajzra terjedtek ki. A tanfolyam vezetőjéül az Országos Technológiai Múzeum dr. Hajdú Gyulát, a nagykanizsai Ipartestület ügyészét nevezte ki. A GyOSz vívmánya, hogy Nagykanizsán 1912 szeptembertől fogva a korlátolt nappali telefonszolgálatot éjfélig meghosszabbították. A háború kitörése előtt 583 önálló iparos, 859 segéd és 598 tanonc volt a kanizsai iparosság létszáma. A háború kitörésével bevonult Feller Arnold nagykanizsai iparfelügyelő is és csak 1917 márciusában szabadságolva, kezdte meg újra hivatali működését, de már nem sokáig folytatta azt, mert a világháború lezajlása után piacai elvesztésével óriási mértékben lecsökkent Nagykanizsa gazdasági jelentősége. Ennek ellenére az önálló ipart űző ipartestületi tagok száma 1928 január l-ig a békebelinek kétszeresére, 1102-re emelkedett. Az 1102 nagykanizsai iparosnak alig fele (526) van abban a helyzetben, hogy segédet foglalkoztasson, 57 műhely csupán egy tanonccal dolgozik, 519 iparos pedig segéd és tanonc nélkül, maga dolgozik. * .1= * A nagykanizsai Ipartársulat, a csizmadiák obstrukciója ellenére is, 400 kanizsai iparos közül 285 aláírással, 1885-ben, Dants Kálmán ideiglenes elnök és Földy Ferenc, a társulat nagytudású és még nagyobb agilitású jegyzője vezetésével Ipartestületté alakult. Az elnökválasztáson Hencz Antal építőmester került ki győztesen. Utóda lett 1887-ben Miltényi Sándor, 1890-ben Muraközy Lajos, 1891-ben Takács József, 1893-ban Samu József, 1895-ben. Knausz Ferenc, 1897-ben Dants Kálmán, 1900-ban Varga József, 1902-ben Geisl Viktor, 1907-ben Dants Kálmán, 1911-ben Samu József, 1914-ben Kaufer József és Schweitzer József, 1915-ben Halvax Frigyes. Az Ipartestület mindenkor élénken kapcsolódott bele az országos iparosérdekvédelmi mozgalmakba. 1885-ben hivatalos helyiségül a mai ipartestületi székházat vették bérbe a Polgári Egylettől évi 1880 forintért. A 25 éves jubileum alkalmával (1911) az Ipartestület 500 koronás adománnyal megvetette az elaggott kanizsai iparosok menházának alapját. Az ipartestületi betegsegélyző pénztár 1903-ban kezdte meg működését . Az időközben örökáron megvett testületi székház mellé 1917-ben megvették a szomszédos Fasciatti-telket is. 1919 május 4-én az Ipartestület Bazsó József kocsigyártót választotta elnökévé, akit az 1920 május 9-iki közgyűlés tisztségében megerősített . Az új elnök minden idegszálával és kimeríthetetlen munkaerővel csüngött az iparosérdekeken s ami eredményt a következett súlyos esztendőkben el lehetett érni, 305 — 20 Bazsó József azt mind kiharcolta a kanizsai iparosközületnek. Még egyéni érdekei rovására is hatalmas áldozatkészségéért, a város közügyeiben mindenkor tanúsított önzetlen lelkesedéséért egész Nagykanizsa csak becsülni és szeretni tanulta meg. Jobbkeze s az Ipartestület adminisztrációjának lelke volt Neusiedler Jenő ny. körjegyző, az Ipartestület jegyzője, aki 1929-ben Bazsóval együtt vált meg az Ipartestületben viselt állásától. Az 1928. évi országgyűlési képviselőválasztás ugyanis, amikor Bazsó Józsefet léptette fel a város nagy részének bizalma Kállay Tibor ellenjelöltjéül, Bazsó kisebbségével végződött s az ennek nyomán az Ipartestület kebelében is felburjánzott politikai ellentétek kedvét szegték a fórumon való további szerepléstől. Utódául Kiss Ernőt, a Korona-kávéház és szálloda bérlőjét, választották meg az elnöki székbe. 1927-ben Bazsó József hozta létre a Zalavármegyei Ipartestületek Szövetségét, amely impozáns testületnek máig is elnöke. Nagykanizsa iparossága az 1927. évi ipartestületi taglétszám alapján, szakmák szerint így oszlik meg : 219 cipész, csizmadia, 209 férfi- és nőiszabó, 102 vasiparos, 95 építőiparos, 84 asztalos, bognár, kádár, esztergályos, 57 hentes, mészáros, 53 borbély, fodrász, 45 pék, bábos, cukrász, 33 szoba-, kelmefestő, fényképész, 28 vengédlős, kávés, szállodás, 28 órás, ékszerész, műszerész, vésnök, 23 kárpitos, szíjgyártó stb., 22 kalapos (férfi és női), 19 fésűs, kefe-, kosárkötő, szitás, 10 kályhás, fazekas, stb. Ebben az esztendőben 1182 volt a kanizsai iparosság összlétszáma, ami a válságos 1928. esztendő lepergésével 1102-re csökkent. Külön fejezete a nagykanizsai ipari életnek a sztrájkmozgalmak változatos története. Az ipari munkásság korán, már a céhrendszer alatt megkezdte a szervezkedést, amikor az iparoslegények zúgolódni kezdtek a mesterek ellen és önálló céhekbe igyekeztek tömörülni érdekeik megvédésére. Az ipar felszabadulása még jobban szembe állította egymással a mestert és segédeit. A gyáripar térfoglalása''pedig, az alkalmazott munkások tömegénél fogva, melegágya lett a szociális nyugtalanságoknak, 1899 márciusában már bérköveteléssel lépett sztrájkba 50 nagykanizsai szabómunkás. Az első jelentékeny mozgalom azonban még csak 1904 áprilisában robbant ki, amikor 150 építőmunkás 40 napig sztrájkolt, amíg 15%-os bérjavítást tudott elérni. Ettől kezdve sztrájk sztrájkot ért. 1905-ben megint az építőmunkások kezdték egy 50 napos sztrájkkal, ami 25%-os bérjavítást eredményezett. Júniusban az asztalosok 14 napig szüneteltették a munkát 20%-os béremelésért. Az ipari munkásság nyugtalankodása decemberig egyre ismétlődő villongásokban tört útat magának. Decemberben a pótkávégyár munkásai léptek sztrájkba. A szociális mozgalmak terjedésével Nagykanizsán is egymás után alakultak meg a szakszervezetek. 1905-ben alakították meg a cipészek, a csizmadiák, famun-kások, ácsok és borbélyok szakszervezeteiket, majd novemberben 300 taggal Magyar János elnöklésével megalakult a Földművesek Országos Szabad Szakszervezeteinek nagykanizsai szakegylete és ezzel bevonult Nagykanizsára is az agrárszocializmus. 1906-ban megalakultak a még hiányzó munkás-szakszervezetek. Ettől kezdve 306 — a megsokasodott sztrájkok a tervszerűség jellegét viselik magukon. Május hónapban sztrájkba lépett a Franz-malom és villanytelep 140 munkása. Több napi tárgyalás után valamennyiüket kizárták és a rendőrség a sztrájktanyát feloszlatta. Erre kitört az egynapos általános szimpátia-sztrájk, az egész városban minden munka megállt. Délután a városi hatóságok közbenjöttévei sikerült a megegyezés, este még egy tömeges tüntetést rendeztek és 10 nap után másnap felvették a munkát. Ugyanezen a napon kitört a 4 napos pék-sztrájk. A sztrájkok különben annyira napirenden voltak, hogy a helyi sajtó »Ma nincs sztrájk Nagykanizsám című híre éppen nem hatott tréfásan. A Stern-téglagyár 51 munkása 14 napig, a Haba-téglagyár 130 munkása 10 napig, a szalmagyár 51 munkása 14 napig, a lakatosok 4 napig, az asztalosok 4 napig, a kárpitosok 3, szobafestők és mázolok 3 napig sztrájkoltak. Júliusban egyszerre tették le a szerszámokat : a cipőgyár 56 munkása, a cselédek és szakácsnők, a kocsisok, a kovácsok és végül az aratómunkások is. A kocsigyártó munkások próbálkozása balul ütött ki, mert valamennyiüket elbocsátották. A rendőrség éven át nem fogyott ki a permanenciából. A gőzfürdő-kert egész esztendőben sztrájktanya volt. A rendőrség azonban a legnagyobb izgalmakat is különösebb zavargások nélkül le tudta vezetni. A folyton ismétlődő sztrájkok megbénították a város ipari életét, úgyhogy 1906 decemberében a központi szakszervezeti kiküldött jelenlétében, megalakítottak egy 16 tagú nagykanizsai munkásszaktanácsot, hogy közvetítse a tárgyalásokat a további bérharcok alkalmával. 1907 januárjában szabálytalanságok miatt felfüggesztették a földmunkások szakszervezetét, augusztusban pedig a belügyminiszter véglegesen feloszlatta ezt a legnépesebb nagykanizsai munkás-szakszervezetet. Ugyanígy járt a famun-kások szakszervezete is. A betiltások és szigorú fékentartásra irányuló igyekezet csak erősítette a szociális nyugtalanságot, aminek kedvenc tűzcsóvája lett a titkos választójog jelszava. A munkásszervezkedés kiváltotta a munkaadók szervezkedését is. 1907 júliusában megalakult Fatér Mihály elnöklésével az Építőiparosok Szövetsége. Ez az alakulás váltotta ki a legnagyobbarányú nagykanizsai munkás-mozgalmat. 300 építőmunkás 270 napig sztrájkolt egyhuzamban. Szeptemberben az asztalosok, vasmunkások és szabók is letették a szerszámot. Az építőmunkások közül 176-ot kizártak (az ország 41 városában közel 15.000 építőmunkást zártak ki ekkor). A kizárás 120 napig tartott. Az alispán a kőművesek szakszervezetét feloszlatta. A kivándorlás a munkásviszonyok ziláltságának állandósulása következtében nőttön-nőtt. A nagykanizsai szociáldemokrata párt elnöke Vugrinecz Károly volt. Nagy szerepe volt a szociális mozgalmakban a kommunista direktórium későbbi elnökének, Sneff József munkásvezérnek. 1907 július 28-án belügyminiszteri rendelettel feloszlatták az építőmunkások szakszervezetének helyicsoportját. A rendőrség összeállította az 1907. év sztrájk-statisztikáját. Eszerint az év folyamán 10 sztrájk volt, résztvett abban 421 munkás, akik összesen 2995 munkanapot veszítettek el. Hozzászámítva a május elsejét és október 10-iki egynapos általános tüntető sztrájkot, az összes veszteség 4595 nap. A négynapos vasúti passiv resistenciában 4—500 fő vett részt, ezenkívül 176 építőmunkást zártak — 307 — 2* ki 120 napig. így Nagykanizsa munkássága az 1907. év folyamán összesen 25.719 munkanapot vesztett el. A Kereskedelmi Alkalmazottak Egyesülete 1907-ben alakult meg, de pár hónap után beszüntette működését. 1908 végén újra alakultak, de a hatóság nem engedélyezte további működésüket. A szociáldemokrata szervezkedés reakciójaként 1908 februárjában Ujváry Géza és Mitró József elnökségével megalakult a nagykanizsai keresztényszocialista párt, »48-as ker. szoc. munkásegylet« néven. A szociáldemokraták erre még intenzívebb propagandába kezdtek. Március 1-től fogva felolvasás-sorozatokat rendeztek. Az első előadó Bokányi Dezső, a második Buchinger Manó, a harmadik Vantus Károly. Március 15-én a szociáldemokratáktömegekben, zajos tüntetéssel vonultak végig az utcákon és kővel hajigálták a rendőröket. Mindez azonban nem tudta megakadályozni a szociáldemokrata eszmék fokozatos térvesztését, ami az 1908. esztendőt jellemzi. A szakszervezetek közül már csak 5 működött és 3 volt alakulóban, mind összesen — a rendőrség évi statisztikája szerint — 300 taggal, míg a keresztényszocialisták csoportja 150 tagot számlált. A többi munkás-csoportolc feloszlottak. A hatóság feloszlatta a szabómunkások csoportját, majd a famunkásokét, míg az élelmezési munkások szakcsoportja, az ellenük indult vizsgálat miatt, szünetelt. Ebben az esztendőben megszűnt a vasúti munkások országos szövetségének helyi csoportja is, a borbély és fodrászmunkások szakcsoportja pedig részvétlenség miatt oszlott fel. 1909 januárjában a gőzfürdő-kertbe összehívott szociáldemokrata népgyűlésen már olyan kevesen jelentek meg, hogy azt nem lehetett megtartani. Mindezek ellenére, sőt éppen ezért a hangulatok fűtése tovább folytatódott. A szociáldemokrata párt Budapestről egyre-másra küldte előadóit Nagykanizsára. Bokányi Dezső jött le megint és Kunfi Zsigmond tartott előadásokat, aki Nagykanizsáról a tanári katedráról került bele az országos politikába, mint a Népszava szerkesztője, majd a Károlyi-kormány közoktatásügyi minisztere és Kun Béla hűséges fegyvertársa, közoktatásügyi népbiztosa. 1909-ben egy titkos gyűlést is szétoszlatott a rendőrség és lázító röpiratokat foglalt le, melyeknek legszelídebb kitétele volt : »Fütyüljetek Kossuthra és rendeleteire /« (Kossuth Ferenc volt a kereskedelemügyi miniszter.) Az Ifjuságképző működésének ellensúlyozására májusban Ifjúmunkások név alatt megszervezték az inasokat, kiket utóbb tanonc, majd tanuló néven igyekeztek »öntudatosítani«. A munkás-szakszervezeti törekvések 1909-ben rohamosan veszítették intenzitásukat az egész országban. Nagykanizsa cca 2000 ipari munkása közül 1909 végén már csak 2—300 volt tagja a még létező 4 szakszervezetnek. Sztrájk ebben az évben már egy sem volt. A szociáldemokrata párt központja hiába tett kétségbeesett erőfeszítéseket : a párt maguk a munkások előtt is elvesztette vonzóerejét. Ugyanekkor indult meg az Ipartestület kebelében a munkaadóknak szakosztályonkénti tömörülése. Az első ilyen »szakegyletek 1909 májusában a szabó- és cipészmesterek együttesen alakították. 1910 májusában újra alakult a földmunkás-szakszervezet. Ebben a hónapban még egy sztrájk is volt: a borbélyoké. A szocialista népgyűlések ekkor már nagyon népszerűtlenek voltak. A vezető szerepet a sütőmunkások vitték, akiknek 44 tagú 308 — szakcsoportját az 1911. végén rendezett sztrájk után, 1912 elején feloszlatták. Az ácsok és a fodrászok szakcsoportja taghiány miatt szűnt meg. A délivasuti vasutasság országos gyűléseinek színhelye továbbra is Nagykanizsa maradt. Legutóbb 1911 októberében, 79 állomásról 2000 vasutas gyülekezett N agykanizsán. 1912-ben a háborúellenes agitáció merítette ki a szociáldemokrata párt legtöbb erejét, úgyhogy a szervezkedési tevékenység ismét csökkent. Az élelmezési és a vasmunkások szakcsoportjait szabálytalan működés címén felfüggesztették. Az év folyamán újra alakult az építőmunkások, húsiparosok, famunkások és kéményseprők szakszervezete. Közvetlenül a háború kitörése előtt, 1914 májusában, avatták fel a nagykanizsai Munkásotthont az Erzsébet-tér 20. sz. ház emeletén. A Munkásotthon innét később mai helyére, a főutcái ú. n. »Badacsony«-ba költözött. Ma a 800 tagú helyi szociáldemokrata párt és 6 szakszervezet működik Nagykanizsán. Legnépesebb a közel 200 tagú építőmunkás-szakszervezet, elnöke Modrovics István. A kereskedelmi alkalmazottak egyesületének 150 tagja van, elnökük Kremsier István. A 100 tagú vasmunkás-csoport Berke György szoc. dem. párttitkár, a 70 tagú famunkás-csoport Pozner Izidor, a 40 tagú élelmezési munkáscsoport Göttl Dezső, a 38 tagú nyomdász-csoport Bárány Antal elnöklete alatt működik. Weiser-gyár Weiser-gyár NAGYKANIZSA GYÁRIPARA Irta : Weiser János, oki. gépészmérnök, a GyOSz zalai fiókjának elnöke, iparkamarai tag A szabadságharc után következő szomorú időkben a gépek terjedésével Nagykanizsán is megkezdődik a gyáripar fejlődése. A nagy gazdaságok cséplőkészle-teket szereznek be Angliából, mely gépek javítása és alkatrészek beszerzése Angliában és Angliából rendkívül körülményes és nagy időbeli veszteséggel jár. Ezen javítások végzésével és alkatrészek készítésével indul meg városunkban is a gyáripar embrionális formájában. Weiser János (1805—1872.) ki vaskereskedő cégét 1842-ben jegyeztette be,fiával, Weiser Józseffel létesít e célra műhelyt szerény keretek között, hol tűzszekrényeket, kazán- és gőzgépalkatrészeket, valamint 309 egyéb munkákat készítenek. A tényleges szükséglet fejleszti e — kezdetben szerény —vállalkozást, úgyhogy 1884-ben a Kazinczy-utcában levő herceg Batthyány-féle épületből a Sugár-út 16. alatt levő, újonnan épített helyiségekbe költözködik át és gyárjelle-gűvé válik. 1893-ban már elsőrangú vetőgépeket is gyárt, miről az ezévben Nyitramegyében, Felső-Attrakon rendezett versenyben és kiállításon nyert első díjak tanúskodnak. Az 1896 milleniumi országos kiállításon rendkívül szép gyűjteményt állított ki gyártmányaiból, melyek nemcsak hazánkban, hanem Török-, Olasz-, Horvát- és más országokban is rohamosan terjedtek. Ezen időben már kb. 100 munkást foglalkoztatott állandóan. 1904 óta Weiser János oki. gépészmérnök áll a vállalat élén és 1914-ig nemcsak a Balkán-félsziget minden országába, hanem Olasz-, Török- és más országokba szállította gépeit. 1893-ban a Nagy- és Kiskanizsa városrészek közt levő régi — üzemen kívül álló — malmot Franz Lajos és Fiai stájerországi cég — felismerve Nagykanizsa nagy ipari jelentőségéi — modernizálta és .villamosteleppel kapcsolta össze, mely azóta is állandóan működik és Nagykanizsa és környéke villanyvilágítását és ipari áramát szolgáltatja. A vállalat idővel részvénytársasággá alakult át és mint Transdanubia Egyesült Gőzmalmok R. T. országosan ismert vállalat, 4 üzemmel : Nagykanizsán, Körmenden, Bonyhádon és Enyingen. Malmain kívül műjeget, szalámit is gyárt. 1893-ban alakult meg a Nagykanizsai Sörgyár R. T. is, mely ma mint Királysörfőzde r. t. közismert. Néhány lelkes nagykanizsai polgár alapította báró Guttmann Vilmos vezetésével. A vállalat gyönyörűen rendezkedett be. Épületei és gépészeti berendezése az akkori időben párjukat ritkították, ami egész tőkéjét felemésztette. Éppen ezért sok viszontagság után indult virágzásnak és több világrészbe is szállította gyártmányait. A kilencvenes években modernizáltatott a ma Stern Gyula tulajdonában lévő Stern J. M. és Fia vállalat téglagyára is, mely ma 2 gyárat tart üzemben . Gyártmánya nemcsak Nagykanizsán ,hanem a Balaton vidékén és Horvátországban is ismertté vált. E század elején alapíttatott a Nagykanizsai Mechanikai Ke- 310 — Weiser János A Weiser-gyár tisztviselőkara Weiser-gyár Sörgyár jegyár is, mely mindennemű kefeárút állít elő modern gyárépületében. Frank -Jenő társtulajdonos igazgatása alatt. Kiváló jelentőségű a Franck Henrik és Fiai pótkávégyár. Ezen pótkávégyárat a nagykanizsai Schwarz és Tauber-cég alapította és tőle vette át a Franck-cég 1909-ben. Még a mult század végén vetette meg a Mercur Vasművek alapját a nagykanizsai Hirschler és Bachrach vállalkozó-cég, mely vállalat több átalakulás után Mercur Vasművek néven mint tengelygyár, különösen jó nevet vívott ki magának 1928-ban történt megszűnéséig. Ugyanezen időben alapította Weisz Bódog a Herkules-téglagyárat, a régen fennálló Bilisics-téglagykr pedig többszöri tulajdonosváltozás után, Viktória Téglagyár Bt. néven alakult újra. 1903-ban alakult a Dunántúli Szeszgyárosok Szeszfinomító Bt., a Nagykanizsai Bankegyesület segítségével. Fleischner Miksa korán elhunyt igazgatójának nagy része volt a vállalat felvirágoztatásában. Az 1914. évben kitört világháború és az ezt követő események, a nagykanizsai gyáriparra is súlyos hatással voltak. A nagykanizsai gyárvállalatok leadási piaca természetszerűleg Horvátország és a Kanizsától délre fekvő térületek voltak, úgyszintén Ausztria területének nagy része. Fenti körülmények következtében piacának majdnem 70%-át elveszítette és több évtizedes szervezési munka, fáradság és utánjárás vált semmivé. A kanizsai gyáripar az elvesztett piacért új elhelyezési teret keresett és részben talált is, azonban ez az elvesztett területhez képest oly kicsi, hogy a körülöttünk levő államokkal való megegyezés gazdasági téren gyárainkra nézve életkérdés Ausztria a legsürgősebben kereste a megegyezést Jugoszláviával, meg is egyezett vele, úgy hogy ma Nagykanzsától 25 km-nyire már osztrák és cseh gépeket adnak el és vesznek meg a nagykanizsai gyáripar volt vevői. 1911 március 12-én megalakult a nagykanizsai városháza tanácstermében a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének zalamegyei fiókja. Ezen alakuló gyűlésen Zala megyéből és Nagykanizsáról összesen 14 iparvállalat jelentette be nagy lelkesedéssel csatlakozását. A fiók első elnöke báró Gutmann Vilmos, alelnöke Stern Sándor téglagyáros, titkára Fleischner Miksa gyárigazgató. — 311 — Sörgyár Sörgyár Sörgyár A háború kitöréséig a fiók élénken működött, a háború kitörésével tagjainak nagyrésze hadbavonult és a háború befejeztével az akkori viszonyok nem kedveztek a fiók működésének. Végre 1926 május 9-én tartották meg az újjáalakuló közgyűlést, melyen a háború előtt megalakult gyáripari vállalatokon kívül a szép fej -lődésnek indult textilipar két új gyárvállalata is megjelent, és pedig : a Strém és Társai Kötő- és Szövőgyárat Récsei Imre, a Stella Kötő- és Szövőgyárat Schwarcz Ottó és Hofmann Bernát képviselték. A budapesti központ részéről dr. Fenyő Miksa ügyvezető igazgató tartott előadást. Az újjáalakulás alkalmával elnökké Pongor Henrik kormánvfőtanácsos, vezérigazgató; alelnökké Weiser János mérnök, gépgyáros; titkárrá Stern Gyida téglagyáros választattak meg. A fiók azóta élénk tevékenységet fejt ki. Az 1928. évben, Pongor Henrik elnök távozása folytán, elnökké Weiser János, helyettesévé távolléte esetében Frank Jenő kefegyáros, titkárrá Stern Gyula téglagyáros választattak meg. A fiók minden érdekképviseleti ügyben és az ipar egyetemes ügyeiben, tevékeny működést fejt ki, a kisiparosok érdekeit is minden erejével istápolja, minek legértékesebb dokumentuma, hogy a kisiparosok Weiser Jánost, a fiók elnökét, 1928 március 11-én nagy többséggel iparkamarai tagnak választották. A NAGYKANIZSAI PÉNZINTÉZETEK Nagykanizsa kereskedelmi életének fénykorában, a múlt század 40-es; 50-es éveiben, a kanizsai kereskedőházak mindjobban érezték valamely hitelnyújtó és pénzműveleteket lebonyolító szerv hiányát. Az 1845 május 1-én tartott értekezleten tehát elhatározták egy önálló kanizsai pénzintézet létesítését. Ez év augusztus 2-án megalakult a Nagykanizsai Takarékpénztár 300 drb 50 forintos részvénnyel és másnap, az Axenty-házban (ma Reichenfeld-ház) megkezdte működését. Főigazgatója Tárnok Lajos volt, a Batthyány-uradalom kormányzója. A választmányban ott volt Gsány László, a szabadságharc vértanuja, Deák Ferenc, Wlassits Antal is. A Nagykanizsai Takarékpénztár volt a megalakulás sorrendjében Magyarország tizennegyedik pénzintézete. Nagykanizsa eme legrégibb pénzinté-Kirély-serfőzde zetének élén ma újnépi Elek Ernő földbirtokos Szeszgyári tisztviselők Transdanubia — 312 — áll, alelnökei dr. Fábián Zsigmond ügyvéd és Valkó Ágoston földbirtokos, igazgatója Kelemen Ferenc, kinek közgazdasági szakkörökben és szaklapokban országosan is jó neve van. 1867-ben alakult a Kereskedelmi és Ipar bank, amely 1896-ban a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank fiókja lett. 1906-ban megalakult a nagykanizsai Néptakarékpénztár, melynek Remete Géza országgyűlési képviselő, kanizsai ügyvéd volt az alapítóelnöke. 1922-ben a Néptakarékpénztár, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankkal érdekközösségbe lépve, a fiókot magába olvasztotta. Elnöke gróf Batthyány Pál, volt zalai főispán, igazgatója 1922-ig Gellért Henrik, azóta Iludi József. 1870-ben alakult a Délzalai Takarékpénztár, főként a falu népének szolgálatára. 1873-ban a Nagykanizsai Bankegyesület kezdte meg működését, melynek megalakításában a Triester Bank-Verein is részt vett. A két bank 1923-ban egyesült egymással. A Délzalai Takarékpénztárnak Eperjesy Sándor, dr. Bentzik Ferenc, San-veber József, Bettllieim Győző voltak az elnökei és Faics Lajos elnöksége alatt történt a fúzió. A Bankegyesületnek Karczag Béla, Elek Lipót voltak elnökei, ma Weisz Tivadar keresk. tanácsos. Igazgatója volt Stolczer Gusztáv, ma Hirschler Sándor vezérigazgató. 1879-ben nyílt meg Nagykanizsán (az országban ez is éppen tizennegyediknek) az Osztrák-Magyar Bank fiókja, melynek működési területébe tartozott több vármegye, sőt maga Pécs városa is. A monarchia összeomlása után az Osztrák-Magyar Bankból Nemzeti Bank lett. A kanizsai fiók főnöke 1927-ig Záborszlcy Zoltán, azóta Surgoth Miksa. 1896-ban alakult a Zalamegyei Gazdasági Takarékpénztár, alapító-elnökei Her-telendy Béla országgyűlési képviselő, kanizsai ügyvéd és Koller István rajki földbirtokos. A következő elnök Vizlendvay Sándor duzsnaki földbirtokos, utóda s a takaréknak ma is elnöke, dr. Plihál Viktor felsőházi tag. Az alapítástól 1928 végéig Knortzer György vezértitkár, majd vezérigazgató, vezette a bankot, ma Kleinfeld Ignác az igazgatója. Páréves múltra tekint vissza a bécsi Mercur Bank által alapított Forgalmi Bank utóda, az Angol-Magyar Banlc nagykanizsai fiókja. Jelentékenyen kifejlődött Nagykanizsán a biztosítási üzlet is, ami hamarosan több nagy biztosító intézet ügynökségeinek megtelepedését eredményezte. Az Első Magyar Általános Biztosító Társaság 1857-ben telepedett le Nagykanizsán. Palotája a város egyik legreprezentánsabb épülete, nevezetessége, hogy helyén (félig az akkor még nem létezett Csengery-utca mai nyílásában) gróf Széchenyi István tulajdonát képezett Deák-tér, a Nemzeti Bank-palotával Surgoth Miksa 313 — ház állott. A főügynökség főnöke Kostein Ferenc. — Vezérképviselősége van a Gazdák Biztosító Szövetkezetének is, főnöke Szemann Andor. — A Fonciére Biztosító Intézet és Hungária Általános Biztosító R.-T. főügynökségeinek Szigriszt László a vezetője. 1839 óta köt biztosításokat Nagykanizsán és vidékén az Adria Biztosító Társulat főügynöksége, melynek Polgár Zsigmond a főnöke. — Az Anker Általános Biztosító R.-T. vezérügynökségét dr. Beusterien Enrich ny. rendőrtanácsos vezeti. — 1879 óta áll fenn a Magyar-Francia Biztosító R.-T. nagy forgalmat lebonyolító vezér ügynöksége, jelenleg Bencze Gyula vezetése alatt. — A Hazai Általános Biztosító R.-T. 1904 óta fennálló fő-ügynökségének Löbl -Jenő a vezetője. 314 — NAGYKANIZSA VÁROS KÖZEGÉSZSÉGÜGYE Irta: Dr. Szabó Zsigmond tb. vm. tiszti főorvos agykanizsa város keletről nyugatra húzódó, lépcsőzetesen lefelé lejtő lankás dombterületen épült. Magasabb hegyek nem környezik a várost, a környék legmagasabb dombja 262 m magas és ennek folytán teljesen ki van téve a heves széljárásnak, különösen a keleti és nyugati szeleknek. Ezek a tavasszal és ősszel majdnem mindennapos szelek sokban hozzájárulnak a város vizenyős talajának kiszárításához és így a nedves altalaj okozta ártalmakat erősen csökkentik. Talán ennek a szabad levegőjárásnak, ennek a folytonos levegőcserének lehet köszönni, hogy Nagykanizsa klímája egészséges és hogy a tuberkulózis és egyéb fertőző betegségek nem haladják túl a Dunántúl más városainak statisztikai számát, sőt több városénál annak alatta is maradnak. Mindenképpen nagy hátránya a városnak az, hogy nincsen folyóvize. Egészségügyi szempontból ez a hiány nagyon érezhető, főleg a nyári fürdés lehetősége hiányzik. Nagykanizsa város lakosságának lélekszáma az 1920/21. népszámlálás szerint 30.416 lélek volt. A születések és halálozások száma normális, a város lakossága lassan ugyan, de gyarapodik. 1927. évben előfordult fertőző betegségek a következők voltak : vörheny 33, kanyaró 117, hasi hagymáz 29, vérhas 10, fültőmirigy-lob 23, trachoma 3, tüdőgrimőkór 39, gyermekágyi láz 3, influenza 75, malária 43. A város lakosságának lassú gyarapodási oka egyrészt az előbbi évekhez képest nagyon megcsökkent új letelepedések hiánya. A trianoni kényszerbéke folytán a város elvesztette mögöttes vidékeit és így főleg Muraközből és Horvátországból az ezelőtt gyakori idetelepedések megszűntek. Mint minden várost, úgy Nagykanizsát sem kerülték el a múltban a pusztító járványok. Nem csoda tehát, hogy a járvánnyá fajult fertőző betegségek számos áldozatot követeltek és egy-egy járvány után ugyancsak meggyérült a város lakossága. Régi feljegyzések szerint 1553-ban a »döghalál« pusztított a városban. 1783-ban súlyos himlőjárvány dúlt, amely betegséget akkoron palécs-nak nevez- 315 — tek. Ebből az esztendőből leközlünk itt egy köszönő levelet, amelyben a patécs-ból kigyógyult himlő-betegek hálálkodnak Peck Sebastian sebészorvosnak, hogy a csúnya betegségből őket szerencsésen kigyógyította. »Wir endesunterschreibene anzeigen hiemit vor jederman, dass uns der herr Sebastian Pech als Chirurgihus in selír vielen und verschiedentlichen tödtlichen Kranhheilen (besonders in regierenden Pattetschen) mit seiner Wissenschaft bei Tag und Nacht mit unermüdeten Eifer seiner Medicamente Alizéit nüchtern und Vernünstig uns zu unser baldigen Genesung hat beige-braclit. Alsó thun wir ihnen hierüber obigbenannten solches mit vielen Danh und Liebe mit eigener Hand bestáttigen. Sigillatum Canisae den 18ten Juli anno 1783. Martin Libáit Bergmeister. Hans Mihet Schmiedmeister. Leopold Lahner Fleischhauermeister. Elisabetha Aurinberg Schuhmacherin in Haus Dobrin.« A mult században három ízben pusztított a kolera-járvány, legutóbb 1873-ban. A közelmúltból emlékezetes az 1918. évi nagyarányú spanyolbetegség járványos pusztítása. Nagykanizsa városának már a régi időkben voltak egészségügyi intézményei. Évszázadokkal ezelőtt már orvosok vagy orvoslással foglalkozó egyének laktak a városban. 1772. esztendőből két orvos nevét találtuk, Horváth Mihály és Meho-vics Matthias »chirurgikusokét«. 1782-ben a Bécsből származó »Sebastianus Pöch examinált seb és Matéria Medica jól tanult orvosa magát a város Magistrátusánál bejelenti, hogy lakását ezen városba teendi, kinek igen is bejövetele a kegyelmes királyi parancsolat szerint megengedtetik.« A XVIII. század vége felé tehát már három orvos működött a városban, ami tekintélyes szám volt, ha meggondoljuk, hogy 1757-ben a megejtett lakosságszámlálás szerint 2559 lakosa volt Kanizsának és 1260 Kiskanizsának. A mult század legelején már 4 orvost találunk a városban, akiknek azonban még mindig sok baja lehetett a kuruzslókkal és a vajákos asszonyokkal. Egy 1797-ből való városi jegyzőkönyv felemlíti, hogy Béber Pálné mivel egy meghalt gyermehneh hezeit, hogy evvel babonaságot tegyen, elvagdalta, tekintve öregségét, 6 korbácscsapásohhal büntettetett meg. Ugy látszik azonban, hogy a kuruzslás a későbbi időkben sem szűnt meg, mert Brüchner és Slavig orvosok 1825-ben a magistratus elé járulnak azon panasszal, »hogy Mitler zsidó tanéttó fia borotvál és eret vág«. Ezen panasszal »Mitler Maximilián zsidó borbél legén szembeállittat-ván számára megtiltaték a borotvállás.« A mult század 50-es éveiben Juhász György és Rácz Antal orvosok neveivel találkozunk, mindkettő 1863-ig kórházi orvos is volt. A 60-as években Prager, Tersanszky és Scherz Simon orvosok voltak a keresettebb doktorok. Az előbbi mint híres és nevezetes szemorvos szerepelt a köztudatban. A mult század 80-as éveiben már kitűnően képzett és messzeföldön jó nevet szerzett orvosgárda működött Nagykanizsán. Az akkori orvosok közül dr. Sze- 316 — keres József, egyben a kórház igazgató főorvosa, a nagyhírű Kovács József sebésztanár tanítványa, megyeszerte nagy hírnévre tett szert. Azon kornak másik legkedveltebb orvosa volt a bécsi klinikáról nagy tudással hazatért dr. Blau Simon, az egész város »Blau doktor«-ja, aki kocsijával állandóan rótta Nagykanizsa utcáit és betegeinek nemcsak gyógyulást, de aranyos jó szívével vigasztalást és reményt is nyújtott. A 90-es évek orvosai közül még dr. Pillitz Sámuelt kell megemlíteni, ezt a nagytudású polyhystort, aki egyszemélyben orvosdoktor és jogidoktor volt, de elismert zsidó theológiai tudása is volt. A legújabb idők elhunyt orvosai közül még dr. Schiuarz Károlyról kell megemlékezni. A szegények és szenvedők orvosa volt. Aránylag rövid életét szegény szenvedő embertársainak áldozta. Azok közül a színjó emberek közül való volt, akik az anyagiakkal mitsem törődve, csak egyet akarnak : segíteni. Jelenleg Nagykanizsán 36 orvos működik. A város egészségügyi vezetését két régi kipróbált erő, dr. Goda Lipót és dr. Fodor Aladár tiszti orvosok végzik. A gyakorlóorvosok közül van 2 sebész-műtőorvos, 3 szülész- és nőgyógyász, 1 szemész, 1 fül- és gégeorvos, 1 gyermekorvos, 3 urologus, 2 belgyógyász szakorvos, 2 Röntgenologus, 5 fogorvos. Nagykanizsán 6 nyilvános gyógyszertár van. Ezek közül a Fekete Sas gyógyszertár a legrégibb és egyben egyike Nagymagyarország legrégibb gyógyszertárainak. A gyógyszertár eredetileg a szentferencrendi szerzet tiüajdona volt és 1714-ben a Xenodochium Civile mellett, a mostani Vida-féle vendéglő telkén létezett. A gyógyszertárt 1730-ban adták el egy polgári egyénnek, akinek nevét azonban megtudni nem sikerült. Érdekes, hogy a Fekete Sas gyógyszertár eredeti berendezésének egy része még most is használatban van. A gyógyszertári berendezést a Szent Ferenc Rend készíttette ugyanazon asztalosokkal, hihetőleg rendtagokkal, akik a zárdatemplom sekrestyéjének most is meglévő szekrényeit és a templom padjait faragták. Felállításuk ideje szerint a többi gyógyszertárak így következnek : Igazság gyógyszertár 1836., Salvator 1882., Páduai Szent Antal 1907., Őrangyal 1913., Szűz Mária 1923. Nagykanizsa közegészségügyi intézményei közül a kórház foglalja el az első helyet. A Szent Ferenc Rend már a XVI-ik században tartott fenn egy Xenodochiumot amely azonban inkább Ínségesek háza volt. Ebből fejlődött ki a kanizsai szegényház, Xenodochium Civile, amelynek meglehetős összegű vagyona is lehetett különféle adományok és örökhagyásokból, mert 1763-ban Nagykanizsa városa a »Xenodochium Civile Canisae« alapjából 1000 forintot kér a vármegyétől. Az első ispotály építése 1698-ik esztendő Mindszent havának 24-ik napján lett engedélyezve, 1780-ik évben újra helyreállíttatott és ebben as épületben volt elhelyezve 1884-ig, amikor a jelenlegi kórház elkészült. A Spital a Légrádi-utca 4. számú háza volt, a jelenlegi Casinó helyén. Kanizsa városa 1750-ben városi felügyelet alá vette a kórházat és Dominus Paulus Teitscher városatyát teszi meg Spitalsvatter-nek. 1757-ben a városban gyűjtést tart a kórház fenntartására és a Burgerspital jókarbantartására. Pedig a kórháznak valamelyes vagyona is volt — 317 — Dr. Schwarz Károly és az 1773-iki telekkönyv szerint, földje is. A telekkönyvi bejegyzés így szól : »63. Domus Hospitalis Area dornus 11/64 terra arabile 60. 60/69. No.« A jövedelem azonban kevés lehetett, mert 1752-ben a város megengedi, hogy a kórház betegei (úgy 12 körül lehettek) hetenként kétszer könyöradományokat gyűjthetnek a városban, amelynek eredményét azonban a Spitals-Vatternak be kellett szolgáltatni. Az újjáalakított kórház története 1780-tól 1836-ig elég siralmas. A napoleoni hadjáratok, az utána következő pénzdevalváció, a hozzáértő orvosok hiánya, ismét csak sínylődő házat teremtett a kórházból. 1836-tól 1884-ig a kórház az akkori idők vidéki kis kórházainak keretében mozgott. 1863-ban Juhász György és Rácz Antal kórházi orvosokká neveztettek ki. Már 1868-ban javasolják egy új kórház megépítését, végre 1880-ban a belügyminiszter tudomásul veszi, hogy a város saját erejéből közkórházat épít és megengedi a régi kórház ingatlanainak eladását. 1882-ben hozzáfognak a közkórház építéséhez, amely Hencz Antal építőmester tervei szerint 1884-ben el is készült. Az új kórház vezetését dr. Szekeres József vette át. Jó orvos, erélyes és rendettartó igazgató volt, egyben a sebészeti osztályt vezette. A belgyógyászatot dr. Szabó Zsigmond városi orvos látta el. A kórház betegforgalma egyre növekedett, 1886-ban 831 beteget vettek fel, 1919-ben már 2629-et. Ezen év január havában lép dr. Nisponszky Béla az újonnan rendszeresített szülő- és női-osztály élére és szaktudásával, műtéteivel erősen szaporította a kórház forgalmát. Dr. Szekeres József 1921 december havában meghalt, utóda 1923 márciusában dr. Takács Zoltán lett. Az új igazgató-főorvos elsőrangú sebészeti tudásának és kiváló igazgatói működésének köszönhető a kórház hatalmas fellendülése, úgy hogy amikor 1924-ben dr. Kreiner Zsigmond átvette a belgyógyászati osztály vezetését, a nagykanizsai közkórház elérte az elsőrangú vidéki kórházak nivóját. 1926-ban mar 3493 beteget vett fel a kórház és most már halaszthatatlanná vált a mindig túlzsúfolt kórház kibővítése és modern átalakítása. A szülészeti és nőgyógyászati osztály élére 1928 január havában dr. Haba Antal, a budapesti nőgyógyászati klinika tanársegéde került. Megfelelő szakorvos és a legszükségesebb férőhely hiányában nem tudott a kórház megfelelni egy nagy kötelezettségének : a vármegye trachomás betegei gyógykezelésének. Az állani 1920-ban dr. Schiller Vilmos szemész igazgató-főorvos vezetésével a katonai barakk-kórházban állami szemkórházat létesített, amely azonban 1925-ben be lett szüntetve. Az 1927. évben megtartott általános szemvizsgálat a nagykanizsai és letenyei járások muramenti községeiben 1503 trachomás beteget talált, akiknek okszerű gyógykezeléséről most már feltétlenül gondoskodni kellett. Hosszú tárgyalások után a közkórház kibővítése a következő módon határoz-tatott el : Tüdőbeteggondozó Intézet 318 Az újonnan épült és már használatban álló gazdasági épületen kívül 1928-ik évben épülni fog : 1. Szemészeti pavillon 64 ággyal. 2. A mostani fertőzőosztály kellő átalakítással felvételi épület lesz. 3. Egy modern fertőzőbeteg-pavillon 30 ággyal. 4. Egy hullaház. 5. A jelenlegi kórházi főépület megnagyobbítása, új sebészeti, műtő, előkészítő megalkotása, a sebészeti osztály kibővítése, a nőgyógyászati osztály kibővítése, a régi műtőterem modern átalakítása. A város belterületén, a Zrínyi Miklós-utcában közel 100 év óta egy primitív kis kórház létezik, ez a zsidó kórház. Egy földszintes ósdi házban, 20 ágy van benne. Ezt a kis szükségkórházat a nagykanizsai zsidó hitközség tartja fenn szegénysorsú, zsidó vallású betegek részére. A várostól 3—4 kilométer távolságra esik a volt hadi kórház, amely a háború idején párját ritkította 3000 ágyával, gyönyörű műtőtermeivel, fürdőberendezéseivel, vízvezetékével, csatornázásával, elsőrendű szennyvízelvezetésével, betonos útjaival, parkírozásával, a telepre bevitt vasúti sínpáraival, központi konyháival, a tüdőbetegek számára létesített nagyszámú nyitott és fedett fekvő csarnokaival. A hadikórház külön kis városrészt képezett és a háború tartama alatt megbecsiü-hetlen szolgálatot tett a katonai egészségügynek. A kórházi pavillonok legnagyobb-része most lakóhelyül szolgál és csak egy igen kis része szolgál még »honvéd és közrendészeti kórház« név alatt 150 betegágyával. A József Főherceg Szanatórium Egyesület 1906-ban alakult meg Nagykanizsán. 1913. év óta saját házában tbc-dispensairrel is rendelkezik. Űgy a szanatóriumegyesület megalkotásában, mint a tüdőbeteggondozónak felvirágoztatásában elévülhetlen érdemei vannak elnöknőjének, kövesdi Boér Gusztávnénak. Több mint két évtizede, hogy ez a nemeslelkű, aranyszívű nagyasszony fáradságot nem ismerve, ernyedetlen buzgalommal küzd az emberiség legsötétebb réme, a tüdővész ellen. Nagy érdemei vannak ezen intézmény felvirágoztatásában dr. Szigethy Károlynak, a szanatórium és dispensair volt igazgató-főorvosának is. A szerény kezdetből ma már elsőrangú közegészségügyi intézmény vált, amely dr. Fodor Aladár igazgató-főorvossal élén, de különösen dr. Neumann Henrik belgyógyász-szakorvos alapos és szakszerű munkásságával, a hasonló intézmények között az elsők közé küzdötte fel magát. Az intézet ma már Röntgen-készülékkel és Quarz-lámpával, jól felszerelt laboratóriummal rendelkezik. Az Amerikai Vörös Kereszt Egyesület, az Országos Stefánia Szövetség helybeli fiókjának közreműködésével a 42-ik számú anya- és csecsemővédő intézetet létesítette Nagykanizsán. Az intézet a Király-utca 40. számú régi házban nyert elhelyezést. A fiók lelkes ügybuzgó ü. v. elnöke dr. Winkler Ernő főrabbi. Az anya- és csecsemővédő intézetet dr. Nisponszky Béla főorvos mintaszerűen vezeti és egyben az ő érdeme a gyökeres átalakítás, amely a modern hygienia követelményeinek megfelelő módon 1927-ben történt. A csecsemők orvosi ellátását dr. Welwarth Dezső gyermekorvos végzi, de a védőnők is buzgón és dícsé-retreméltóan teljesítik hivatásukat. A beteg csecsemőket az intézet 1927-ben felállított tejkonyhája a gyógycélnak megfelelő tápszerekkel látja el. Az intézetet 1927-ben 3200 gyermek és 120 terhes 319 — nő kereste fel. 1928 január havában 183 csecsemő, 116 nagyobb gyermek jelent meg a rendelésen és 8 terhes nő kért szakorvosi tanácsot. Az állami gyermekmenhely nagykanizsai telepén 250 gyermek van gondozás alatt. Az igazgatóság Szombathelyen van. A teleporvos dr. Szabó István. A nagykanizsai munkásbiztositó pénztárnak 1927-ben 8122 tagja volt, ugyanezen évi betegforgalma 9989 volt. Az orvosok közül 1 ellenőrző orvos, 5 kerületi orvos, 4 szakorvos és 7 körzeti orvos. A munkásbiztosító pénztár 1907-ben kezdte meg működését, azon évben 4873 volt a taglétszám és 5001 a betegforgalom 5 kerületi orvos és 8 körzeti oivossal. Bár a nagykanizsai munkásbiztosító pénztár a trianoni országrablás folytán Muraközt, a bellatinci járást és Alsólendvát és környékét elveszítette, mégis taglétszáma megkétszereződött. A pénztár orvosai nagy odaadással és buzgalommal teljesítik nehéz és sokszor nagyon terhes feladatukat. A nagykanizsai munkásbiztosító pénztár 20 évnél több, hogy áldásos munkáját gyakorolja. 1927. évben 71.586 pengőt fizetett ki a pénztár táppénzül. Ha meggondoljuk, hogy 1907-ben, a pénztár működésének kezdetén 15.904 pengőt fizetett ki, könnyen belátható, hogy a taglétszám megkétszereződésénél a táppénz megötszöröződött. Nagy érdemeket szerzett a pénztár fejlesztésében, a munkásbiztosítási ügy népszerűsítésében a nyugalomba vonult igazgató, Révész Lajos. A munkásbiztosító pénztárat állami üzembe vételével a nagykanizsai pénztár elvesztette önálló jellegét és a zalaegerszegi munkásbiztosító pénztár kirendeltségévé fejlesztetett vissza, melynek dr. Hernyó József a vezetője. A munkásbiztosító pénztáron kívül még a Délivasuti Munkásbiztosító Pénztár működik, amelynek 1200 tagja és 5 orvosa van. Ezenkívül még a Postásbetegsegélyző Pénztár is létezik, körülbelül 450 taggal és 4 orvossal. Nagykanizsa városa tartja fenn a városi szegényházat, ahol 50—60 elaggott szegénynek apácák viselik gondját. A város egészségügyi intézményei közül rendkívül fontos tényező a várostól iy2 kilométer távolságra fekvő járványkórház 40 ággyal, külön férfi-, női- és fertőtlenítő osztállyal. A város jelenlegi vezetősége nagy megértést tanúsít a közegészségügyi kérdések iránt. Évtizedes múlasztásokat hozott helyre akkor, amidőn a higiénia sarkalatos szükségletét, a vízvezetéket és csatornázást megépíti. Az utcák célszerű és megfelelő burkolása is már a közel jövőben tervbe van véve és a létesítendő strandfürdő iránt sok megértést és jóakaratot tanúsít a város vezetősége. A város közegészségügyének fejlesztésére igen jó hatásúak azon ismeretterjesztő előadások, amelyek az iskolákban, az iskolákon kívüli népoktatás és az Irodalmi és Művészeti Kör lyceális előadásainak keretében tartatnak. NAGYKANIZSA SPORTJA Irta : dr. Mező Ferenc, az 1928. évi amszterdami olimpiász szellemi világbajnoka hatvanas évekkel kezdődik a testi kultúra iránt való élénkebb érdeklődés hazánk szivében. Bakodyélc 1863 óta tornáznak a Clair-féle tornacsarnokban, de csak 1866 nyarán tudják végérvényesen megalakítani egyletüket. Nagykanizsán1) már ez év tavaszán felmerül egy tornaegylet alakításának gondolata s alig telik bele néhány hét, máris oly nagy tábora van az eszmének, hogy már ki is tűzhetik az alakuló ülés idejét. Rambausek Norbert távirdahivatali főnök a kezdeményezője a szép tervnek. Szándékát közli Porges József »m. kir. vasúti inspectori mérnöke-kel, aki »szenvedélyes tornász« lévén, kész örömmel szegődik segítőtársává. Márciusban előleges értekezletet tartanak és májusban —-kettejük vezetése mellett — 3á beiratkozott tag meg is kezdi a rendszeres tornázást. Az első jelentkezők a távirdahivatal tisztviselőiből kerülnek ki. »A helybéli sürgönyhivatalnokok — írja a »Zala-Somogyi Közlöny« május 1-i számában — válóban dicséretet érdemélnek, miután a tornaegylet alakításában fáradságot nem kímélnek . . . Óhajtott reménységünk nemsokára megalakultnak jelenthetni ez üdvös egyletek. Tersánszky József orvos )>A gymnastikáróh című, június 20-án megjelent cikkével az eszme támogatására serkenti városunk társadalmát. Egész nyáron át szorgalmasan látogatják a tornaórákat, »különösen dicséretet érdemel Porges mérnök ur, — olvassuk a helyi újságban július 10-én — ki minden ön-haszon nélkül fáradhatatlanul mint elötomista működik és szolgálatát a helybéli sürgönyző főnökkél mindaddig félajánlották, míg a társulat annyi anyagi erővel rendelkezik, hogy egy tornamestert kitarthat«. . Az első évben csak ideiglenes tisztikart választanak. Elnök lett Ebenspanger Lipót, ő, valamint Porges és Walbach Mór kereskedő dolgozták ki az alapszabályokat. Az első végleges tisztválasztó közgyűlést csak az alapszabályok jóváhagyása után (1867 szeptember 13) november 17-én tarthatják. (Lipcsei Jenő »A sport x)Irodalom: Bátorfi Lajos: Tíz év emléke Zalában, Nagykanizsa, 1878. — Dr. Mező Ferenc: Képek a magyar sport múltjából, Budapest, 1926. — Dr. Pottyondy József : A Nagykanizsai Torna Egylet története, 1926 (kézirat). 321 — 21 enciklopédiája<< című munkában tévesen teszi tehát az egylet alapítását 1886-ra. A tévedés onnan származhatik, hogy 1886-ban jelentek meg az egylet átdolgozott alapszabályai nyomtatásban, de már másodszor.) Az elnökké megválasztott Tersánszky József orvos a tisztséget nem vállalja, helyette már egy hét múlva az eredetileg alelnöknek választott Walbach Mór kerül az elnöki székbe, aki aztán 16 éven át •— haláláig — viseli a szép tisztséget. Egyszerű kereskedő létére is nagyműveltségű férfiú, él-hal a tornáért s minden szabad óráját ennek szenteli. A tisztikar többi tagjai lettek : titkár Bachracli Gyula, pénztárnok Pollák Ármin, szertárnok Vogel Ferenc, műfelügyelő Bam-bausek Norbert. A Tornaegylet tagjai még ezévben megalapítják a Nagykanizsai Önkéntes Tűzoltó Testületet, tagjai testületileg belépnek a nemescélú intézménybe, ennek elnökévé is Walbach Móri választják meg. Eveken át a Tornaegylet tagjai látják el városunkban a tűzoltószolgálatot s ez érdemeikért később is külön díszcsákányt hordhattak.1) Ezidőtájt néhány napig városunkban időz Stirling »pesti jeles tűzoltó és tornász« s részt vesz az alakuló tűzoltóegylet bizottsági ülésén és a Tornaegylet gyakorlatain.2) Az elért nagy sikereken felbuzdulva, Walbach még 1871 nyarán a kormánynál keresztülviszi, hogy az egylet tornatanítók képesítése céljából kéthónapos tornászati póttanfolyamokat létesíthet. 1871 nyarán nyílik meg az első tanfolyam, Walbach tanítja a tornászat elméletét és történetét, Milhoffer Ede és Pollák Ármin a gyakorlati tornászatot és Hoffmann Mór polgári iskolai tanár az élet-, bonc- és rendtant. A tanfolyam végén előkelő vendégek jelenlétében tartják meg a nyilvános képesítő vizsgát. Az itt tapasztaltak alapján Kottek Nándor, a kegyesrendi főgimnázium igazgatója, így nyilatkozott: »Walbach oly kitűnő képzettséggel és érdemmel tanított és vizsgál, hogy egy főiskola tanszékét bátran reá lehetne bízni«.3) Alig van négyéves mult a Tornaegylet mögött, máris országszerte, sőt az ország határain túl is ismertté teszi nevét. A Zala-Somogyi Közlöny 1870 április 2-i számában jelenti a közönségnek : »Derék és lelkes, a kor igényeinek híven ?negfelelő nagykanizsai tornaegylet zászlója felavatására egy nagyobbszerű ünnepélyt rendezend.« Május 21-én már közli az egylet zászlójára adakozók nevét s még ez év nyarán el is készíttetik.4) »A magyar városok között — írja a Zala-Somogyi Közlöny július 16-án - - Kanizsának jutna a dicső szerep, legelőször az előkelőbb hazai tornászok nagyobb számát falai közt egyesíthetni.« Dr. Pottyondy József i. m. »A város kultúrális életében — írja Pottyondy ugyanott — nem kis érdeme ez az alapítás a Torna Egyletnek. Az Önkéntes Tűzoltó Testület még ma is létezik s a csekélyszámú hivatásos tűzoltó mellett még mindig ennek a tagjai látják el városunkban a tűzbiztonsági szolgálatot-.« 2) Zala-Somogyi Közlöny 1871 jan. 14. 3) V. ö. Hoffmann Mórnak Walbach Mórról írt nekrológját. (Tornaügy, 1883. 163. lap.)4) Egy kis szépséghiba, hogy Bécsben V. ö. Fővárosi Lapok 1870. 833. és 862. lap. — 322 — Az első kanizsai futballcsapat Nem lehet meghatódottság nélkül olvasni a körlevelet, melyben az egylet meghívja a hazai tornaegyleteket ünnepségére. »A magyar tornászok nagyrésze — írják még nem érintkezett egymással, sőt névszerint alig ismsri egymíst. Hogy tehát egyrészről a tornászat ügyének némi leniületet adjunk, de különösen hogy azon fájdalommal nélkülözött összefüggés a magyar tornaegyletek között valahára létrehozassák, elhatároztuk, hogy mi folyó évi szept. 10. és 11-én zászlónk felavatására egy nagyobb-szerű tornaünnepélyt rendezünk, melybeni részvételre a nevezetesebb hazai torna-egyleteket barátilag felkérjük és ekként távoli ismeretlen ügytestvéreinket városunkban egyesítendők, nékiek alkalmat adjunk egymást személyesen megismerhetni, egyszóval össze barátkozni és velők egy közös köteléket fűzni.« A július 13-án kelt körlevelet Walbach elnök és Löwy Adolf mnnepségi titkán írta alá. A felhívás a legszebb eredménnyel járt : 10 hazai (Pest, Buda, Debrecen, Győr, Kaposvár, Pécs, Temesvár, Sopron, Szombathely és Zalaegerszeg) és 3 külföldi (Zágráb, Varasd, Sziszek) egylet jelent meg a baráti szóra, 6 zászlóval és 170 taggal. Az ünnepségek 10-én, szombaton délelőtt kezdődtek. Kilenc óra után »a figyelemmel csinosbított, tágas főtéren mozsárlövések jelezték, hogy az érdekeltek összegyűlni siessenek.« Ali órai vonatnál ünnepélyesen fogadták a soproni, szombathelyi és zalaegerszegi vendégeket, majd zene és dobszó mellett a városba vonultak, miközben mz ablakokból hölgykezek virágesővel üdvözölték a megérkezett vendégeket.«. Délután 4 órakor ismerkedésre gyűltek össze a Sörházkertben, este pedig fényes bált rendeztek a vendégek tiszteletére a Zöldfa-kertben. Nyolcszázon felül volt a résztvevők száma s »Grünbaum és Boros János zenekara fölváltva húzta.« A pesti tornászok egyenruhájókban (vörös ing, kék öv, kék nyakkendő), mellükön tornajelvénnyel jelentek meg »s ezzel bizony — jegyzi meg a fővárosi tudósító1) — némi kis ellentétet képezett ama nagy fényűzés, melyet a nők egy része az öltözékben elkövetett.« Másnap délelőtt — a felsőtemplom előtti téren — ment végbe a zászlóavatás. 3000 embernél több volt jelen. Walbach elnök volt az ünnepi szónok. Délután volt a versenytorna a Zöldfa-kertben. A zászlószentelést követő ünnepségeken2) -— olvasunk Bátorfi beszámolójában — először a nyújtón versenyzett 15 tornász. Ezek között az első pályadíjat, egy 60 forint értékű bronzirozott órát, mely gróf Szapáry Géza, Zalamegye főispánjának adománya, Pollák Ármin nagykanizsai tornaegylet! tag nyerte meg.3) Fővárosi Lapok 1870 szept. 17. 2) I. m. 262—271. lap. 3) Pollák itt említett képének eredetije a Nagykanizsai Torna Egylet birtokában van. Az egylet főtitkára, dr. Pottyondy József városi árvaszéki iilnök, e képről a következőket volt szíves velünk közölni : »Ez az egyetlen emlék, amivel az NTE a 80-as éveket megelőzőleg rendelkezik. E képet Grünhut Alfréd úr adta át nekem, 1923-ban, nem sokkal halála előtt. Akkoriban én kérdezgettem tőle többfélét egyletünkre vonatkozóan, ő t. i. egyike volt alapító tagjainknak, helyesebben alapításunk óta tag volt haláláig. Készséggel állott rendelkezésemre, sok mindent mondott el emlékezetéből. Különösen az 1870. évi tornaversenyről beszélt szívesen s többször felkeresett hivatalomban. Egyszer Ígérte, hogy hoz egy egykorú képet, melyet a versenyen vettek fel s amelyről aztán képeslapok is készültek és amely Pollák Ármint, a verseny győztesét ábrázolja, amikor az óriásforgást csinálja. Az itt említett képet hozta másnap. Nem hiszi — mondotta — hogy volna még másnak is ebből a képből, ő azonban már akkor gyűjtő volt . . . Örömmel adja át az NTE-nek, mert tudja, milyen beccsel bir az NTE-re, amelynek legjobb tornászát, Pollákot ábrázolja az 1870-iki versenyen.« -Grünhut. Alfréd nagyműveltségű kereskedő, kiváló műgyűjtő volt. Semmi okunk sincs rá. hogy szavai hitelességében kételkedjünk. A képen látható tornászok öltözete kétségtelenül korhű, így megállapíthatjuk, hogy ez a kép a legrégibb magyar sportfelvétel, amely mozgásban lévő alakot ábrázol (u. n. pillanatfelvétel). — 323 — 21* A második díj egy Napoleon d''or1), Grundmann Tivadar pesti tornaegyleti tagnak ítéltetett oda. A korláton az első díjat, mely szinte gr. Szapáry Géza főispán úr őmga adománya, egy pár, 40 frt értékű bronzirozott gyertyatartót, Grundmann Tivadar nyerte el, a második díj, egy magyar arany, Hollendonner József soproni torna-és tűzoltóegyleti tagnak jutott. A magasugrás első díját, egy m. aranyat, Bakos János pesti ügyvéd, torna-és tűzoltóegyleti tag nyeré el, a második díjat, egy tornaegyleti jelvényt pedig Bettdheim Győző nagykanizsai tornaegyleti tag.2) A Nagykanizsán, ez első országos tornaünnepélyen jelen volt egyletek képviselői megállapodtak, hogy az eddig mintegy 20 ismert s részint keletkezésben lévő testvéregyletek felhivassanak, miszerint statisztikai adataikat a soproni tűzoltóegylet. hez mielőbb beküldjék, s ha lehet, Sopronban még az idén egy általános gyűlés tar-tassék, s a szellemi kapocs szilárdítása, úgy az ügy érdeke és az eszmék tisztázása szempontjából »Torna- és tűzoltóegyleti lapu létesíttessék,3) mely határozat egyhangúlag elfogadtatván, a Sopronbani összejövetel már a jövő hónapra ki is tüzetett«. Másnap utaztak haza a szélrózsa minden irányából megjelent vendégek.4) Bakos János a pesti Nemzeti Torna Egylet nevében, valamint a Győri Tűzoltó Egylet és a Budai Torna Egylet táviratilag köszönték meg a felejthetetlen vendégszeretetet. Röviddel az első inagyar tornaünnepély után, 1872 január 24-én ismét nagy tornaünnepélyt rendez a Nagykanizsai Torna Egylet.5) A To:na Egylet szép eredményei nyomán a sport egyre erősebb gyökereket ver városunkban. 1870 nyarán már lövész-egyletet látunk működésben. »A Nagykanizsai Lövölde Társulat tagjai — olvassuk a Zala-Somogyi Közlöny 1870 julius 9-iki számában -— a lazsnaki kertben nagyobb verseny-lövöldözés után, fényes világítás mellett, június 7-én nyári mulatságot rendeztek, mdy oly fényes volt, hogy minden hiányzó tag sajnálhatja elmaradását A tánc, jókedv mellett elegancia sem hiányzott. A kedélyes mulatságot minden tekintetben fényesen sikerültnek mondhatjuk, Éljenek a fáradhatatlan rendezők /« Pezsgő élet folyt a lövészegyletben. Tagjai között ott látjuk városunk legelőkelőbbjeit, még pedig nemcsak férfiakat, hanem nőket is. Versenyeket rendeznek. Az egyikről még a fővárosi »Vadász- és Versenylap« is érdemesnek tartja megemlékezni a következőképen : »A Nagykanizsai Lövész Egylet június 8-án tartotta Lazsnakon díszlövészeti ünnepélyét. A lóverseny első díját Trsztyánszky Lajos főlövészmester, a másikat Veszter Imre főlövészmesteri helyettes, a harmadikat Krámer távirdai főtiszt nyerte el«.6) Az ünnepélyen hölgyek is részt vehettek és Király Laura és Aranyfi Terka asszony sikeres lövéseit mutató lőtáblát az esti 1) A Napoleon-arany 20 frank értékű volt. 2) Ma is egészségben él köztünk ez a köztiszteletben álló polgártársunk, aki bizonyára hazánk legidősebb atlétája. 3) Még ez évben meg is jelent a lap, de rövid fennállás után, a kellő pártolás hiánya miatt, megszűnt. 4) »Talán százra lehetett tenni — írja a Fővárosi Lapok tudósítója — az összesereglett tornászok ós tűzoltók számát. És mi ez ahhoz képest, hogy Lipcsében 1863-ban 22.000 tor-nász jelent meg a tornaünnepélyén? Mikor leszünk mi azon a ponton, hogy egy ilyen tornász-hadsereget állítsunk ki?« 6) Fővárosi Lapok, 1871 dec. 29. 6) Vadász és Versenylap, 1872 jun. 26. 324 — ünnepségen közszemlére tették ki.1) Az egylet még 1880-ban is működik. 1875 december 16-án Korcsolyázó Egylet alakul. Elnöke Halassy kapitány lett. A következő év februárjában már jelmezes korcsolya-estélyt is rendeztek. Ugyanez év áprilisában már az atlétikának is vannak hívei Nagykanizsán. Erre mutat legalább is az a körülmény, hogy atlétikai klub alapítására is gondolnak. »Nagykanizsán athletikai klub van alakulóban — írja a Zala 1876 április 5-iki számában. — Mint értesülünk, a köröző íven már 50 körül írták alá magukat és nem kételkedünk benne, hogy ily részvét mellett nemsokára az alakuló gyűlés fog megtartatni«..2) Az egylet nem jutott el a megalakulásig, de azért büszkék lehetünk arra a körülményre, hogy nálunk már akkor akartak ilyen egyletet létesíteni, amikor hazánkban, de az egész kontinensen is még csak egyetlen ilyen egyesület működött : az 1875-ben alakult Magyar Atlétikai Klub.3) * * * Walbach 16 éven át — haláláig — volt elnöke a Torna Egyletnek. Ez idő alatt az egylet megizmosodott és ebben nem kis érdeme volt Pongrácz Adolfnak, a piarista gimnázium lelkes tornatanárának is, aki 1869-től4) 1902-ben bekövetkezett haláláig megszakítás nélkül töltötte be az egylet művezetői tisztét. Walbachot dr. Gerő József városi tiszti főorvos követi az elnöki székben. Alatta zavartalanul folytatja az egylet működését. A közgyűlések alkalmával mindannyiszor dísztornát is rendeznek, a tavaszonként Sáncban tartott majálisaik pedig évről-évre nyernek népszerűségükben.5) Közben vívó6) és céllövő szakosztály is alakul és a súlyemelésnek is akadnak hívei a tagok közül. Részt vesznek a társegyletek (Szombathely, Szeged, Kolozsvár, Budapest stb.) dísztornáin, valamint az Országos Tornász Szövetség (MOTESz) megalapításában is (1885-ben). 1891-ben csendben ünnepli az egylet fennállásának 25 éves fordulóját. A tagok száma alaposan megcsappant, az alapítók már elköltöztek, vagy elöregedtek, új U. o. 2) A Zala ez évi szept. 13-iki számában szép vezércikkel ír a sport érdekében. 3) Hadd emlékezzünk meg itt egy kedves kuriózumról. Az előkészítő ülésre köröző-íwel hívták meg az ügy iránt érdeklődőket. A városi kézbesítő vitte mindenhová az ívet, de az egyik »atlétá«-val sehogysem tudta aláiratni, mert — mint az íven megjegyezte — »Harmadnapja részegen fekszik, nem tudtam vele aláíratni«. A kedves dokumentum sport-gyüjte-ményem egyik ékessége. 4) Szombathelyről került hozzánk. Érdemes életéből hadd jegyezzük fel, hogy a budapesti Nemzeti Torna Egylettől rendszeresített tornatanító-képzőn ő kapott először államilag is elismert oklevelet (1866-ban). Előzőleg őrmesteri rangban résztvett a custozzai csatában és vitézségéért kitüntetésben is részesült. ''-) Az 1883-i juniálissal azonban egy kis baj történt. A város apraja-nagyja kinn volt a sánci erdőben, jókedvben, italban, táncban nem volt hiány, de ennivalóhoz senki nem tudott hozzájutni. A vendéglős ugyanis nagy előkészületeket tett a majálisra, de valahogy megneszelték a dolgot a somogyi betyárok s a mulatságot megelőző éjjel kirabolták a vendéglős kamráját. (Pottyondy i. m.) 6) A budapesti Fodor-féle vívóintézet kétízben is rendez 2—2 hónapos vívó-tanfolyamot, még pedig 1890. és 1891-ben. — 325 -- Korcsolya -pálya tagok csak szórványosan jelentkeztek, úgy hogy két évvel későbben — 1893-ban — már a feloszlásról akartak tárgyalni a januári közgyűlésen. Szerencsére nem jöttek össze határozatképes számban a tagok s időközben sikerült az egylet ügyeit rendbehozni és amikor 1895-ben Unger Ulhnann Eleket választják meg elnöknek, új erőre kap az egylet. A kerékpáros sport aránylag későn kap polgárjogot Nagykanizsán. Amennyire az egykoriak szavaiból megállapítható, Weisz Hugó, a jótékonyságáról áldott-emlékű Vidorné fia járt először nálunk kerékpáron, mégpedig a kilencvenes évek elején. Rövidesen úgy megszaporodnak a »köszörűsök«,1) hogy 1895-ben már egyletbe is tömörülhetnek : Nagykanizsai Kerékpár Klub a neve, elnöke Vécsey polgármester, alelnöke Franz Lajos, pénztárnoka pedig Unger Ullmann Elek. A niillénium évében még két egylet keletkezik : a Hungária Kerékpár Egylet (elnöke dr. Szigethy Károly) és a Millenium Kerékpár Egylet (elnöke Oblath Mór, titkára Weisz Lajos). Ez utóbbi mé0 alakulásának évében, szeptember folyamán, nemzetközi kerékpárverseny rendezésére mer vállalkozni. A versenyen nemcsak a fővárosi, hanem még a híres gráci versenyzők is indultak, a helyi versenyzők közül Strem Ottó nyerte el a vigaszdíjat. A versenyt fényes bankett, majd a színházban díszelőadás követte. Az egyletek közül a Hungária bizonyult a legéletrevalóbbnak. 1899-ben Deák Péter rendőrkapitány kerül az élére, mellette Révész Lajos2) végzi a titkári teendőket. Kerékpár-virágkorzót, kirándulásokat rendeznek a közeli falvakba, majáli sokra, búcsúkra gyakran hivatalosak s népszerűségükre jellemző, hogy Gelsén, a falu határában a tűzoltózenekarral várják őket.3) Janda Károly, az egylet menetparancsnoka, Dezső Aladár, Kövesdi Kálmán és Jenő, a három Eischel-testvér (Lajos, Ernő, Arthur), Bród Tivadar a leglelkesebb tagjai az egyletnek, de a hölgyek között is egyre több híve akad e sportnak, úgy hogy egyidőben még külön női kerékpáros klubot is alakítottak, melynek dr. Engel Sándorné volt az elnöke, Rosen-berg Ricliárdné, Kövesdi Jenöné a legszorgalmasabb tagjai.4) íjí H« Hí A Korcsolyázó Egylet a kilencvenes évek elején éli virágkorát. 1892-ben taglétszáma 114, tagdíjakból 502, belépődíjakból 268, ez évben rendezett fényes báljából pedig 220 forint a bevétele. Két év múlva már feloszlóban van, meri nem tud, pályához jutni, végre is bérbe veszik a Bárány-vendéglő mellett elterülő 2050 négyszögölnyi területet, az elnöki széket Clement Lipóttal töltik be, társelnöknek Guttmann Vilmosnét, titkárnak pedig Plihál Viktort választják meg. Az új vezetőség csakhamar rendbehozatja a pályát, rendezi az egylet ügyeit, így fennmaradása Erdélyben ma is így csúfolják a biciklistákat. 2) Révész nem volt kerékpáros. Maga mesélte nekem : »Életemben nem ültem kerékpáron, de amikor egyszer Deáknak szerenádot adtunk, én voltam a szónok s gépről kellett beszélnem. A nyelvemet nem féltettem, de a lábamat annál jobban.« 3) Ha valahová kirándultak Révész vonaton előre utazott szálláscsinálónak. Ő gondoskodott az ozsonnákról is. Egy ilyen alkalommal Kiskomáromban a 26 kiránduló részére 1 salátát és 100 kemény tojást rendelt ; a saláta is, de a tojás is kevésnek bizonyult. 4) Fisohl Lajos és Ernő szíves közlése. 326 — továbbra is biztosítva van. 1902-ben Deák Petemé lesz az elnök, Orosdy Lajos a társelnök, a vezetés jórészt női kezekbe kerül, nők teszik a választmány nagyobb részét is. A melegedőt rendbehozatják, új kutakat fúratnak s ha fagy, ha nem, kéthetenként jég-zsúrokat rendeznek. 1908-ba-n Rosenberg Richárdné kei ül az egylet élére, mellette mint igazgató, Székely Nándor mérnök tevékenykedik. Ekkoriban egy új sportegylet alakul: a Nagykanizsai Sport Club. Elnöknek dr. Villányi Henriket választják de ő nem lévén sporthozértő ember, elhárítja magától a megtiszteltetést, így aztán Nagy Lajos tanító lesz az elnök, Strasser Márton az alelnök, a klub mintegy 80 taggal kezdi meg működését. Főké ppen a tornát művelik és erre a célra a várostól megkapják a polgári iskola tornatermét. A múlt század végső éveire esik a futbalnak a magyar sportba való bevonulása. A városunkbeli egyetemi ifjúság révén hozzánk is eljut ez a szabadtéri sportág és a Katonarét hovatovább hangos lesz a futbalistáktól. Gruber gimnáziumi tornatanár vezetésével 1903-ban Bogenrieder Frigyes. Gärtner Antal, Golenszky János, Horvát József, Keömives Ferenc, Jaeger István, Mannheim, Sugár, Sallér Aladár már csapatba is verődnek, de egyletet még nem alakítanak. Az első nyilvános mérkőzés csak jóval későbben, 1910 augusztus 27-én kerül bemutatóra. Az ekkortájt alakult Ifjúságképző Sport Egylet (később Ifjúsági Kör Sport Egylete a neve) a kereskedelmisták csapatával méri össze az erejét. Dr.Mező Ferenc vezette a Katonaréten, mintegy 500 főnyi előkelő közönség előtt lefolyt mérkőzést, amely 2 : 2 arányban eldöntetlenül végződött. A két csapat felállítása ez volt : Ifjúságképző Schreiber Lőke Szerb Kertész Mélczer Strem I. Hütter Singer Kautz Róna I. Kocsiás Hirschler Pollák Nagy Róna II. Strem II. Neu Horváth Biach Völgyi Krausz Rajki Kereskedelmisták Hölgyek is szépszámban jelentek meg az első mérkőzésen s ez a körülmény már biztosította is az új sportág jövőjét. S tényleg ettől kezdve minden héten rendeznek már mérkőzést. Bognár Zsigmond oktatja, búzdítja az ifjakat s a fut-balisták tábora egyre szaporodik.1) Az Ifjúsági Kör érdeme ez egészséges sportág megkedveltetése. Hadd említsük meg a lelkesebb és jobb képességű diákok közül Fülöp Gyurit, Varga Sándort, Völgyi Zoltánt, Vida Endrét, Váczy Adalbertet, M.air Pált, Róna Ferit, Rajki Pistát, Schlesinger Alfrédet, Krausz Józsefet. - 327 — Az 1912 április 27-én megválasztott tisztikar (díszelnök Dobrovics Milán, elnök Nagy Lajos tanító, ügyvezető Strasser Márton, titkár Bágyoni-Szabó Ödön) már pályaépítési tervekkel is foglalkozik. Dobrovics Milán országgyűlési képviselő lelkesen dolgozik az eszme szolgálatában, de Nagykanizsán ekkor még nem érkezett el ennek az ideje. Az egyletnek ekkoriban már bárom szakosztálya tevékenykedik : futbal, kerékpár, torna. Érdemes feljegyzésre, bogy az 1913-ban keletkezett Országos Testnevelési Tanács 1000 korona segélyt utalt ki a Torna Egyletnek felszerelésre. Unger Ullmann Elek 26 éven át állott a Tornaegylet élén.1) Ez a 26 esztendő a csendes, de folytonos fejlődést mutató működés kora volt. Ö alatta valami különleges tekintélyt nyert az egylet és szinte társadalmi kitüntetésszámba ment, ha valaki beléphetett a tagok közé.2) Az 1912. évben a Torna Egylet is megszervezi futbalcsapatát és ez a körülmény jótékonyan hat e sportnak további fejlődésére. Május 5-én már be is mutatkozik az új együttes és 600 főnyi közönség előtt 2 : 1 arányú győzelmet arat a lcereske-delmisták derék csapata felett. A következő héten azonban ugyanilyen vereséget szenved a gimnázisták csapatától. Május 19-én jelenik meg először vidéki csapat kanizsai pályán : a Szombathelyi Sport Egylet látogat el hozzánk és 2 : 1 arányban győz is a Torna Egylet összeállítású csapatán. Ez volt egyúttal a Torna Egylet első »bemutató« mérkőzése.4) A második bemutatót a Pécsi Sport Club ellen játszotta, de akkor is vesztesen (3:1) hagyta el a pályát. Vereséget szenved az egylet a helybeli IK,SE-től (1 : 0) és június 16-án, harmadik bemutató mérkőzésén a Kaposvári Testvériség Sport Egylettől is (4 : 0). Mindez nem lohasztja le az új együttes kedvét, sőt június 29-én és 30-án két székesfehérvári egyletet is vendégül mer látni. Az első nap tartalékokkal tele tűzdelt csapata 2 : 2 arányban végez a Székesfehérvári Déli Vasút Csapatá-xal, a másodikon a már vidéki viszonylatban igen erős Székesfehérvári Torna Club-tói 4 : 2 arányban vereséget szenved. Ugyanekkor első vidéki szereplése alkalmával az IKSE-t is vereség éri Barcson 1920 július 10-én lialt meg. A Torna Egylet gyászjelentésében így búcsúzott nemes halottjától : «Azon kevesek közé tartozott, akik a testedzésnek nemzeti kulturális és társadalmi fontosságát felismerve, már évtizedekkel ezelőtt megteremtették Nagykanizsán a sportélet kultuszát. Mi, akik az ő alapvető munkájának nyomdokain haladva szélesbíteni, kiépíteni és teljessé tenni akarjuk a megkezdett művet, az utódok hálás tiszteletével és szeretetével gondolunk erőteljes, nemes egyéniségére. Ez az egyéniség az ép testben ép lélek, az egyenes, férfias jellem megtestesítője volt.« 2) Pottyondy i. m. 3) Angol játékos, aki mint nyelvtanár, Muraszerdahelyen tartózkodott és onnan rándult át Kanizsára a mérkőzésekre. 4) T. i. ahhoz, hogy a Labdarúgó Szövetség valamelyik egyletet elismerje, három bemutató mérkőzést kell játszania olyan egylettel, amely már tagja a Szövetségnek. Kertész Singer Schlesinger Head3) Szerb Tóth Kantz Taby Kolarics Schreiber Löke 328 ) n {3 : 0) és első nemzetközi mérkőzésén, július 7-én Varazsdon, a Gradianski Sport Club ellen is alul marad (3 : 1). Ez a kirándulás nemzeti szempontból igen értékes eredménnyel járt. »Mindenütt csak becsülésben, szeretetben, előzékenységben volt részünk — írja dr. Mező Ferenc a mérkőzésről szóló beszámolójában1) — A Sport Club elnöksége Csáktornyáig elénk jött. A közönség játékosaink szép akcióit, kapusunk gyönyörű védéseit élénk tapssal honorálta. Elutazásunkkor a Sport Club testületileg kikísért bennünket az állomásra. S vájjon ki hinné, hogy horvát földön egy lelkes magyar csapat elénekelheti nemzeti imánkat : a Szózatot és a Himnuszt és ezt 500 horvát levett kalappal — nem túlzok — szent áhítattal végighallgatja és a végén egetverő »éljen!«-zéssel ad tetszésének kifejezést.«2) Ami a politikusoknak sohasem sikerült, azt elérte egy lelkes kis sporttársaság : őszinte barátságot kötött a magyargyűlölő horvátokkal. A Torna Egylet 1870. évi zászlószentelése óta ez volt az első érintkezésünk szomszédainkkal. Még e nyáron két új egylet alakul Nagykanizsán : az Előre és a Nagykanizsai Munkás Testedző Egyesület. Az előbbi csak a futbalt műveli, emez a sport valamennyi ágát, még a városunkban eleddig ismeretlen atlétikát is művelni akarja. A Munkás Testedző elnökéül Bognár Zsigmondot, jegyzőjéül dr. Mező Ferencet választják meg. Utóbbi megválasztását azzal hárítja el, hogy csak a nyári vakáció folyamán tartózkodik Nagykanizsán. Ez év krónikájához tartozik még, hogy a Torna Egylet és az Ifjúsági Kör augusztus 15-én megmérkőznek Nagykanizsa város bajnokságáért. A szép címet a Torna Egylet szerzi meg 3 : 0 arányú győzelmével. A hozzánk elsőízben ellátogató csáktornyaiak szeptember 30-án 1 : 0 arányú vereséget szenvednek. Ez az év nagyjelentőségű városunk sportjában. A futbal alig várt lendületet nyert, ennek nyomán több új egylet keletkezik, amelyek mindegyike új réteget nyer meg a sport számára. A pályakérdést ismételten feszegetik, ha egyelőre hiába is.3) A helyi lapok, főleg a »Zala«, illetőleg ennek főszerkesztője, Nagy Samu, állandóan nyitva tartja hasábjait a sportot érintő cikkek számára, amelyek jórészt dr. Mező Ferenc és Bognár Zsigmond tollából kerülnek ki. Kettejök mellett Dob-rovits Milán, Róna Gyula, Kollarits Géza mozgatói a sportéletnek. A mérkőzéseket mindannyiszor a Katonaréten tartják, ülőhelyül söröshordókra szegezett deszkák szolgálnak, szertárul pedig a kórház mellett lévő régi kaszárnya egyik szobája. A következő, 1913. év, épületes botránnyal kezdődik. Az ekkoriban alakult Nagykanizsai Athletikai Club és az IKSE kombinált csapata Csurgóra rándul át mérkőzésre, a felszerelést — íme, mi mindenre nem képes a sportszeretet ! — az NTE szertárából veszik, de erre elfelednek engedélyt kérni . . . Mire Csurgóra Zala, 1912 jul. 9. *) E cikket a fővárosi sajtó is átvette és élénken kommentálta. '') V. ö. »M.I.footballista« és R(óna) Gy(ula) cikkét a Zala 1912 ápr. 20. ésápr. 24-iki számában. --- 329 — A KFC bemutatócsapata érnek, már ott van Prickel Ferencnek, a Torna Egylet titkárának a távirata, amelyben kéri az ifjak letartóztatását. Ez meg is történik s a 800 főnyi közönség hasztalanul várja a vendégeket. Végül is egy sportszerető ügyvéd felelősséget vállal az ifjakért s így a mérkőzést mégis megtarthatják.1) Ezen a botrányon kivül alig akad ez évről feljegyezni való, ha csak Varga Sándornak, az első nagykanizsai atlétának a szereplése nem. Varga kiváló eredményeket ér el még itthon a Torna Egylet színeiben a 100—200 méteres futásban, majd a budapesti Magyar Testgyakorlók Körébe lép, ahol szakszerű vezetés mellett még e nyáron 51.8 másodpercre futja a 400 métert és 61 másodpercre a 400 méteres gáttávot. Ezekkel az eredményeivel egyszerre az ország legkiválóbb középtávfutói közé emelkedik. Az országos bajnokságban is már a második helyen végez Wiesner Frigyes mögött.2) Varga előtt már más földieink is értek el országoshú''ű eredményeket. így Bogenrieder Frigyes Bókay néven az 1906— 8-as évek egyik legjobb középsúlyú birkózója volt; a Magyar Athletikai Club tagjaként megnyerte Kassa város 1908. évi bajnokságát is. Rády (Katzenbach) József mint vívó, országos névre tett szert, de jó nevet szerzett magának fővárosi versenyeken Vidos József és Gerliauser Sándor is. 1913-ban elköltözik az élők sorából Bognár Zsigmond, a kanizsai futbalsport egyik megteremtője. Mint a bécsi Kricketter FC tagja szerette meg a futbaljátékot és haláláig hű ismaradt hozzá. Emlékét kegyelettel őrzik egykorú sporttársai. * * * A következő nyár eleje már a háborús előkészületek jegyében telik el, majd a mozgósítás nálunk is halálát jelenti a sportnak. Városunk színe-virága hadbavonul, hogy hitet tegyen hazája, királya mellett. Dicsőséggel állják meg helyüket derék sport-ifjaink is, de közben egyre többnek gyászos elmúlásáról hoz hírt a tábori posta. Elesik a két kitűnő hátvéd : dr. Lőke és Krausz József, a technika mestere, a vasutas Tóth Sándor, aztán Róna Feri, Kanz, Mair Pál, míg Róna Gyula és Szerb Ernő mint rokkantak kerülnek haza a harctérről. A vérzivataros háború alatt vajmi kevés nyoma van a sportnak. Az itthon-lévő kisszámú fiatalságnak Prickel József a vezetője. Nagyritkán egy-egy mérkőzést is nyélbeütnek, de ennek jövedelmét mindannyiszor a Jóléti Iroda kapja meg. A fegyverek elhallgatását Európaszerte a sport reneszánsza követi. A győző félti, amit elragadott, a legyőzött fájlalja és visszaóhajtja, amit elragadtak tőle. A katonai gyakorlóterek csak a győztes országokban hangosak, a sporttelepek ezt már senki sem tilthatja — mindenütt népesek. Az 1919-es év tavaszán már Nagykanizsán is együtt az ifjúság, de csak a Torna '') Zala 1913 jul. 8. 2) V. ö. dr. Mező cikkét : »Egy új sport-csillag«, Zala, 1913 jul. 19. Az NTE bii''kozógárdája — 330 Egylet íutbalcsapata verődik össze, mert a többi egylet időközben megszüntette működését. Az április 21-én Zákány ellen elért 3 : 0 arányú győzelem bevezetője a sorozatos győzelmeknek. A sportszeretet, a sportláz immár általános és egyre hangosabban jelentkezik az óhaj, hogy a sportoló ifjúság ''pályához jusson. A főtitkárnak megválasztott dr. Mező Ferenc szóval-tollal agitál az ügy érdekében, de a mozgalom csak akkor kecsegtet sikerrel, amikor a sport szeretetében felnőtt Bogenrieder Frigyes és a város lelkes főjegyzője, dr. Krátky István kerti! a Torna Egylet elnöki székébe. Kettejük buzgalma, energiája, de főleg áldozatkészsége gyorsabban eredményre vezet, mint hinni lehetett és 1920 tavaszán készen várja a sport-tábort az ország egyik legnagyobb és legkiesebb sporttelepe a Katonaréten. A pálya eredményeképen a sport soha nem remélt magasságba lendül. Máról-holnapra atléták tűnnek fel, akik rövid gyakorlat után győzelmesen hordozzák meg az egylet színeit nemcsak a környező városokban, hanem még a fővárosban is és Marvalits Kálmán, meg Schwartz Vilmos, még az országos bajnokságban is szép helyezést tud elérni a diszkoszvetésben, illetőleg a 100 méteres síkfutásban. Mindkettő többszörös kerületi bajnok lesz, kerületi rekorder is, de mellettük Krammer Zoltán (400—1500 méter), Laufer Ferenc (800—1500 m.), Balog György (100—400 m.), Aczél István (magasugrás), Szépudvary (diszkosz) is sok szép győzelemmel öregbítik egyletük sikereit. A Torna Egylet 1920. nyarán rendezett országos versenyére a két legelőkelőbb fővárosi egylet is elküldi atlétáit s nem kisebb hírességek startolnak pályánkon, mint Somfay Elemér, Grosz István, Kainráth Antal, Hanthó, Gál, Schwartz ismét kettős győzelmet arat 100 és 200 méteren Somfay, illetve Hanthó ellen. A futbalisták is győzelmet győzelemre halmoznak úgyannyira, hogy 1920-ban már alosztály-bajnokok, a következő években mindig helyezettek és 1925/26-ban pedig kerületi bajnokok és csak az országos bajnokság eldöntőjében találnak legyőzőre. Tudásuk előtt nem egyszer még a külföldön is elismert Szombathelyi Athletikai Klubnak is meg kell hajolni, de a fővárosból leránduló csapatoknak is teljes tudásukat latba kell vetniök, ha győzni akarnak. A fellendülés kapcsán kis bírói kar is támad városunkban, köztük a legkeresettebb Spitzer Antal, a derékemlékű Bognár Zsigmond unokaöccse. Ugyancsak a nagy lendület eredménye az is, hogy az 1920/21-es években sportlap is keletkezik városunkban : a »Dunántúli Sporthírek«, Róna Gyula, a Torna Egylet egykoron jóképességű játékosa a szerkesztője. A jó tollal írt lapnak a fővárosban is nagy volt a tekintélye. Sok dicsőséget hoznak a Torna Egyletre a birkózók is. E gyönyörű sportágnak már a mult század végső évtizedeiben is mutatkoznak nyomai. A háború előtt már szorgalmasan gyúrják egymást a polgári iskola tornatermében, valójában azonban ez a sportág is a Torna Egylet virágkorában (1920—24.) születik meg és szökik sudárba. Bogenrieder Frigyes és Kollarits Géza, az egykoron országoshírű birkózók teremtik meg és csakhamar olyan gárda van körülöttük, hogy 1920 nyarán már országos verseny rendezésére is mernek vállalkozni. A főváros és Kaposvár birkózói mellett a mieink is szóhoz jutnak és Lehoczky, majd Klinger, 331 — aztán Budapest bajnoka : Faragó, egyszerre ismertté teszik a nagykanizsai birkózósportot. Bogenrieder és Kollarits buzgalmából nálunk alakul meg az első birkózó-kerület és 1924-ig egyfolytában Nagykanizsa marad is a székhelye. A Torna Egylet munkásságát az Országos Birkózó Szövetség azzal hálálja meg, hogy az évi közgyűléseken szavazati jogát egyről háromra emeli fel. Olyan kitüntetés ez, amelyet egyletünkön kivül eddig csak egyetlen vidéki egylet tudott megérdemelni. * * * Ám a nagyvonalú fejlődést megállítja a honvédelmi miniszter rendelete, amely tudtul adja, hogy a Katonarétre ismét szüksége van a katonaságnak, az ott lévő sporttelepet pedig le kell bontani, mivel útjában van a kiképzésnek. Hiába Bogenriedernek és Krátkynak, a két elnöknek minden kérése, minden instanciá-zása, hasztalan hivatkoznak nemzeti szempontokra, hiába próbál közvetíteni még a Testnevelési Tanács is, —ahogy az egylet megtagadja a rendelet végrehajtását, katonák bontják le a kerítést, a tribünt, a milliókat érő építményeket, fölszántják a pompás pálya füvét, salakját és ezzel hosszú időre megbénítják a Torna Egylet működését. Atlétái még el-eljárnaka Eranz-malom előtt elterülő rétre — ezt a helyet kapta ideiglenesen az egylet a várostól — a párisi olimpiai keretben még öt atlétája (Marvalits, Schwarte, Balog, Laufer, Aczél) kap helyet és Marvalits künn Párisban képviseli is hazánk színeit, a Stájerország ellen küldött dunántúli válogatottban is dicsőséget szereznek atlétáink, de a megfelelő pálya hiánya miatt rövidesen elszélednek, Marvalits pesti egyletbe lép és ezzel meg is szűnik a Torna Egylet atlétikája. Még 1920-baji újabb egyletek keletkeznek. Előbb a Vasutas Athletikai Klub-ot hívják életre. Eőleg a futbalt műveli az egylet és rövidesen felnő a Torna Egylet mellé. Antal Jenő az elnöke, Windisch, Dénes a titkára és egyben tehetséges középfedezete, mellette Harangozó és Göllesz a jobb játékosai. Az egylet 1924-ben megszűnik. Ugyancsak 1920-ban alapítják a Nagykanizsai Atlétikai és Futbal Klub-ot is. Elnökké Gyenes Lajost, futbalintézővé Tóth Ferencet választották. Az egylet két éven át résztvesz a kerületi bajnokságban is, de a szükséges anyagi erők hiányában, csakhamar feloszlik. Transdanubia néven is létesül egy egylet, amely későbben a Nagykanizsai Sport Egylet nevet veszi fel. Működésének második évében már megnyeri a II. — 332 — A sportpálya tribünje osztályú bajnokságot és így feljut az I. osztályba, de még ez a szép eredmény sem tudja életben tartani. A háború után keletkezett egyletek közül csupán a Zrínyi Sport Egylet bizonyul életképesnek. Az alakulás magva az a tenisz-társaság volt, amely a régi színház mellett lévő pályán hódolt ez úri sportnak. Vitéz Bobest Mátyás ezredest, az akkori állomásparancsnokot, megnyerték annak a gondolatnak, hogy egyletbe kellene tömörülniök. Már 1920. július 29-én értekezletet tartanak ez ügyben és ezen Finta József százados már az alapszabályokat is megismertette. Már itt határozatba ment, hogy az egyesületnek csak keresztények lehetnek tagjai. Másfél év a szervezéssel telik el, úgyhogy az alakuló gyűlést csak 1922 március 21-én tartják meg. Elnökké Tabajdy Kálmán honvédelmi államtitkárt, zalai földbirtokost választják, titkárrá Finta József századost. Örley György közjegyző, Petrik Dezső délivasúti főfelügyelő, dr. Sabján Gyula polgármester, Rubint Károly délivasúti főfelügyelő, Németh Mihály polgári iskolai igazgató, Szabady Lőrinc törvényszéki tanácselnök, Zalaváry József állampénztári főtanácsos, Száva Nándor vámfőtanácsos, Stuller László rendőr főfelügyelő, Lányi László takarékpénztári főtisztviselő, Gyenes Lajos, Stampf Zsigmond kereskedő, foglalnak helyet a választmányban. Az alakulás után — közbenjárásukra — a honvédelmi miniszter telket kér a várostól az új egylet pályája részére. A város 6 holdnyi területet enged át e célra s az építés még ez év nyarán meg is kezdődik. 1923. május 6-án avatják fel a pályát Horthy Miklós kormányzó jelenlétében. A sportmegnyitó a Rácz Vilmos-ujonc-verseny keretében megy végbe. A Zrínyi Torna Egylet jelenlegi elnöke, Gyömörey István országgyűlési képviselő, titkára alapítása óta Finta József. Az egylet a sport minden ágát műveli. Futbal-csapata az 1925—26. évben második a kaposvári alosztályban, atlétái kiválóan szerepelnek a kerületi versenyeken, így már 1925-ben a 11 bajnoki számból 8-ban győzedelmeskednek és 3 éven át ők nyerik a mezei bajnokságot is. Vitéz Csikós, Makó, Szépudvary, Szép, Mol-varec mellett új tehetségek is bontogatják szárnyukat. A tenisz-szakosztály is élénk tevékenységet fejt ki, 5 pályán gyakorolják magukat tagjai, akiknek száma ma már 80-ra rúg. Az atlétikai szakosztályt Varga Sándor, a Torna Egylet egykori kiváló futója vezeti. Az egyletnek újabban a rendőrök is tagjai. Finta József százados a fáradhatatlan mozgatója az egyletnek, sportszereteténél, hozzáértésénél csak szerénysége nagyobb.1) 1924-ben a Zalai Közlöny feltámasztja a régi Korcsolyázó Egyletet, amely melegedőt építtet és ezzel újra alkalmat ad e szívet-lelket gyönyörködtető sportág A Zrínyi Torna Egyletre vonatkozó adatokat jórészt neki köszönöm. 333 — A Zrínyi-sportpálya művelésére. Újból egyletbe tömörülnek a kerékpár-sport liívei is. Azeszm e St uller László rendőifőfelügyelőé, mellette Bányay Lajos, Sturm Béla, Donáth Ferenc és Büky Béla buzgólkodnak az egylet megteremtésén. Tag lehet minden 16éven felül levő egyén, ha büntetlen előéletű és kerékpárral rendelkezik. Az egylet már több versenyt rendezett, amelyeken Szombathely, Kaposvár kerékpárosai is résztvettek. A tagok száma 180. Elnök Stuller László, ügyvezető alelnök Kertész Béla mérnök, alelnökök dr. Halász Pál, Takács László, titkár Büky Béla. 1926-ban a hivatásos futbalsport gyökeret ver hazánkban. A következő évben főképen Bogenriecler Frigyes és Krátky György buzgólkodásából, nálunk is megalakul a professzionista csapat, amely a Kanizsai Futball Club nevet veszi fel.1) Főképpen a Torna Egylet volt tagjaiból kerülnek ki a játékosok, de néhány fővárosi játékost (Kelemen, Gerstenbrein, Hajdú, Héger, Böhm) is szerződtetnek. A csapat a II. b. ligába kerül, az őszi fordulóban veretlenül végez és már mindenki az osztály bajnokának tekinti, amikor a tavaszi mérkőzések során egyre gyengébben szerepel és végül is egy ponttal a Pécs—-Baranya csapata mögé szorul, de így is bekerül a II. osztályba. Az ősztől kezdve főképpen helyi játékosokkal kísérletezik az egylet s mert az első év erős anyagi fiaskóval végződik, szerényebb keretek között, most már mint klub, folytatja működését és a Zala-Kanizsa nevet veszi fel. Az új alakulásnak is Bogenrieder Frigyes az elnöke. Az ő áldozatkészségének, csorbítatlan sportszeretetének köszönhető, hogy az anyagi bajokkal küzdő egylet ismét talpra tud állani. A Torna Egylet továbbra is szerepelteti amatőr futbalcsa patát, amelynek intézői. teendőit Kasztl Árpád látja el nagy buzgalommal. Az egylet működésének súlypontja most már a tenisz-sportra esik. Az 1925. évben alakított szakosztály rövidesen pályához jut, tagjai számban és képességben is egyre gyarapodnak, úgy hogy a Bécséi-nővérek és a Lichtenstein-iivérels. már Dunántúl sportjában is számottevő erőt képviselnek. A Torna Egylet 1926 októberében ünnepelte fennállásának 60. évfordulóját.2) Adja Isten, hogy csonka hazánknak ez a patinás városa még sokáig szolgálhassa a végeken a magyar sportot és nevelhessen acélizmú, tettrekész ifjakat, akik tisztában lesznek kötelességükkel, ha majd megszólalnak a trombiták, ha majd át kell kelni — a Murán. Mellettök dr. Bertin József, Kollarics Géza, Gábor Ernő, Kaufer Árpád, Singer Sándor, Melczer Jenő fáradoznak legtöbbet a KFC érdekében. 2) Az 1928. évi amszterdami olympiánketten képviselték városunkat. Marvalits Kálmán, a többszörös magyar és angol bajnok szerencsétlenül versenyzett a diszkoszvetésben és meg sem közelítette szokott eredményeit. Másik földink, dr. Mező Ferenc — nagy meglepetésre győzött az irodalmi olympiai versenyben s ezzel megszerezte első olympiai győzelmünket. Nagykanizsa társadalma feledhetetlen ünnepséggel rótta le háláját. 334 — KISKANIZSA AZ ETNOGRAFIA TÜKRÉBEN Irta ; N. Szabó Gyula ély bánya a néprajz. Értékes, a nemzetnek felbecsülhetetlen kincsei vannak a bánya mélyén. Kibányászásuk a nemzeti tőkét gazdagítja, hiszen nemcsak nyelvében él a nemzet, hanem szokásaiban is. Kiskanizsán rengeteg néprajzi kincs hever. A főbbeket összeszedtem, de, sajnos, azok közül is csak a legértékesebbeket írhattam ide. Helyszűke miatt nem foglalkozhattam a kiskanizsai népköltészettel és népnyelvvel sem Röviden itt említem meg, hogy a kiskanizsai népköltészet kissé sovány. Ezt a város közelségének tulajdonítom. Összesen négy mondát találtam. Azok — egy kivételével — a török világot festik. Nyelvjárása nagyon hasonlít a göcsejihez, ele sok benne az őrségi és a »városi« elem is. Hallottam ezt is : villáve és kaszával futottam. Az ikes igéket nem szereti és a zárt »0« (a helyett) állandó. Az »s« helyett gyakran mondanak »zs«-ét, ami vasmegyei import. Mert Kaskanizsa népe nagyon kevert — előfordul, hogy »valamellik« polgár félig kiskanizsaiasan, félig szögediesen beszól. Sokan még ma is horvátosan ejtenek ki egyes szavakat. Erős a hitem, hogy Kiskanizsán még sok kincs jön napvilágra. Annál inkább hihetem ezt, mert összegyűjtött anyagomnak csak tizedrészét dolgozhattam fel ezen a helyen. Kiskanizsán sok gyönyörű szokást ápolnak és — hála Isten — ma már tudatosan. Tudják, hogy a magyar szokás szép és ezért őrzik. JELLEM ÉS SZELLEM A kiskanizsaiakat régen így jellemezték : szilaj, verekedő, jó katona, szavatartó, konzervatív, ügyes, eszes, szorgalmas. A régi jellemzés ma is helytálló. Csak árnyalati változások történtek. Ma is szilaj. Hirtelen fellobban, de jó szóra hamar megbékül. Igazi magyar vonás. Szilajságának, heves vérmérsékletének tulajdonították az egykori szapora vere- 335 — kedést, bicskázást. A bicska messze földre elvitte Kiskanizsa hírét. (Rossz hírét.) Gyakran hallani ma is : haj ! azok a kiskanizsai bicskások . . . azok a sáskák . .. A késelés, a bicskázás ma már napról-napra ritkább. De azért elégszer föl-zörgetik az orvost : »doktor úr rögtönözzön meg . . . nézzen meg a rögtönsugár-ral . . .« Jellemző rájuk, hogy a bicskázásoknak csak kisebb százaléka »ad a törvénynek dógot«. Minden kicsiséggel nem futnak a bírósághoz. Nem is olyan régen még csizmaszárba hordozták a kést. így mentek be Nagykanizsára is — a városba. így kei esték fel a szomszédos falukat is. Jaj volt annak, aki kiskanizsai legénnyel kikezdett. A kiskanizsai legény (vagy amint még ma is igen sok helyen mondják—kiskanizsai bicskás sáska) nem futott el a túlerő elől. Agyonverhették, agyonszúrkálhatták, de el nem szaladt. A megfutamodót otthon lenézték, rongyembernek tartották. Előfordult, hogy a gyáva legénynek a menyasszony visszaküldte a piros jegykendőt. A verekedés — virtus volt. Ma már azonban a verekedőket nem nagyon szeretik, sőt elítélik. Izgágának tartják. Nem szívesen állnak vele szóba. Különösen az értelmes gazdák. A kiskanizsaiak szilajságát, »kurázsiját«, bátorságát bizonyítja a réti verekedés. Ma már ez a kurázsira, sokszor halálig tartó haragra, gyűlöletre nevelő szokás megszűnt. Mi volt a réti verekedés? Még ezelőtt husz-huszonöt évvel is, amint ősszel a rétek felszabadultak, vagyis a marhák mindenki rétjén, legelőjén legelhettek, az őrzőgyerekek hadat izentek egymásnak. Rendesen két pártra szakadtak. Némely párt tíz-húszéves múlttal díszeleghetett. A pártok az utcák, szerek s faji eredet szerint alakultak ki. Néha két, esetleg több népes család volt egy párt. A másik pártot ismét más családok alkották. A réti verekedést az őrzőgyerekek kezdték. Parittyával kerítették egymást. Csak úgy búgtak, suhítottak a kövek. Hiába vérezett egy-két fej, hiába alélt el valaki, azért a harc folyt tovább. Mindig közelebbről s egyre hevesebben. Midőn már a parittyát nem lehetett használni, előkerültek a serófos botok. Ezeknek a jelét még ma is többen megmutathatnák. A réti verekedések többnyire vasárnap voltak. A verekedést először a felnőttek-csak nézték. Nem üres kézzel, hanem ásókkal, fejszékkel. S akkor kezdődött az igazi csata, midőn a felnőttek veszedelmes fegyvereikkel -»segítségre indultak.« Sok súlyos sebesülés történt. Ezelőtt harminc évvel egy cselédnek a fejét kettévágták. Ennek a harcias szokásnak a hatóság üzent hadat. De sok időbe került, amíg végre az őszi rétek nem piroslottak a vértől. A réti verekedések voltak Kiskanizsa piros vasárnapjai. Ez a kiskanizsai őszi verekedés nem egyedül álló jelenség. így volt pl. a vasmegyei Bobán, a veszprémmegyei Nagypiriten és Kiskamondon is. A vasmegyei Boba határos a két veszprémmegyei faluval. A bobaiak egyik vasárnap a piriti-ekkel, másik vasárnap a kamondiakkal verekedtek. Ezeknél is a parittya és a serófos bot volt a fő hadiszerszám. A harcot a kiskanizsaiak is, a bobaiak is a kerítéssel kezdették. Hasoncsúszva indultak el. A feladat ez volt : meglepni, rajtaütni. Néha csak négy-öt apróbb 336 — gyerek (elég gyakran öt—hétéves) indult el. Cseleztek : megfutamodtak, hogy az ellenséget tőrbecsalják. Az ősmagyarok harcmodorát őrizték meg a kis-kanizsaiak. A cselezés nagyon ritkán sikerült, mert a másik párt is magyar volt. Ismerték egymás zúzáját. Az is előfordult, hogy valamelyik párt a legkisebb gyereket elküldte az »ellenség« közelébe. Az addig ingerelte, csúfolta őket, amíg megtámadták. Ez a »kezdés« egyik neme volt. Ha megtámadták, megindultak a hadak egymás ellen. A harc végkimerüléssel, egyik párt teljes vereségével, vagy a sötétséggel végződött. Néha egy erős legény verte szét az egészet. Másnap azután megkezdődött a »hadsereg« újjászervezése, szövetségesek keresése ós vasárnap ismét bedobtak, bevertek pár fejet, esetleg bordát. Ez a szilaj, összeférhetetlen, harcias természet sok bajt okozott Kiskanizsán és ugyanez a természet borította sokszor gyászba Hungáriát, mert ami Kiskanizsán kicsiben, az történt Árpád egész földjén — nagyban. Ha nem lenne semmi írott feljegyzésünk, semmi adatunk, ezekből az erényekből és átkokból, bátran következtethetnénk arra, hogy Kiskanizsán Árpád-kori magyarok is laknak és Árpád-kori szittya atomok is uralkodnak. Kiskanizsán az Árpád-kori magyarság a törzs s arra rakódott rá később ága-kul, levelekül a vend, a szerb, a horvát, a német s a — testvér török Nagykanizsa európai hírű és szerepű várának elfoglalása után. A »levelek« és az »ágak« nem sorvasztották a törzset, sőt fejlesztették s később annyira egyek lettek, hogy ma már a jövevények természete megegyez az ősfa többi ágával és levelével. Bizonyítja ez azt, hogy a magyarságba bele tudtak olvadni az idegen nyelvűek, vagy mint Kiskanizsán mondják, a kifordított nyelvűek, de elolvasztani nem tudták. Egész Magyarország testébe felszívódtak volna a nemzetiségek, ha szerencsétlen sorsunk nem kötött volna bennünket az élősdi Ausztriához, mely, ha kellett, 1848-at is rendezett, csakhogy a nemzetiségek rá ne szálljanak azután a nagy ősfára — erősítő levélnek és ágnak- Az antropológia segítségével meg lehetne tudni, hogy Kiskanizsa hány százalékában magyar, török, vend, horvát és szerb. Kiskanizsán láttam pár fejet, melyekre ha turbánt kötnénk, elküldhetnénk bátran Törökországba. Pár erősen mongolos szemet is láttam, különösen a lányok között. A szilajság s a harcias természet testvére — a bátorság, a vakmerőség. A kis-kanizsai bátor és vakmerő. A bátorságot, a vakmerőséget a világháborúban is megmutatták Kiskanizsa polgárai. A zalai 20-as honvéd és a zalai 48-as közös gyalogezredeknek színejavát képezték. A kiskanizsaiak bátorságukért, ügyességükért majdnem valamennyien altisztek lettek és majdnem valamennyien szereztek kitüntetéseket. ))Csak egy bujkáló volt az egész faluban« — hallottam bizonyos restelkedéssel. Utána érdeklődtem és az az egy úgy bujkált, hogy túltett a legelső, a legfurfangosabb, a legvakmerőbb pesti csibészen is. — 337 — 2 A kiskanizsai a legkitűnőbb katonaanyag. Az volt mindig. Szeret katonáskodni. Amit az is bizonyít, bogy a jelenlegi nagykanizsai 6. honvéd gyalogezrednek a legtöbb továbbszolgáló altisztje kiskanizsai. Megbízható, derék, fegyelmezett, találékony, tanulékony, talpig katonák. A katonai rátermettséget elárulják Kiskanizsa leventéi . Ügyesek, engedelmesek ós kilencven százalékban lelkesek. Bennük buzog, forr apáik katona-vére. Nem teher nekik a leventeség. Szakértők szerint : Kiskanizsa katonái és leventéi a legelsők között állanak. Pezenhofer Antal »A demográfiai viszonyok befolyása a nép szaporodására« c. művében olvasom : »És jelenleg is kiválók, az ostobaságig bátrak voltak a lub-lini, limanovai vitézek, de hiába, elhullottak mind, mert kevesen voltak. Most is, e borzalmas évek során is, ha ért bennünket baj, csak azért ért, mert kevés és mindig csak kevés volt a magyar, mert nem állíthattunk mindig mindenüvé debreceni, kaposvári, egerszegi, kanizsai huszárokat, bakákat«. Ennél nagyobb erényt nehéz elképzelni. Kiskanizsa polgársága tudja, hogy a leventeképzés magasztos ügy. Kiskanizsán alig akad valaki, aki a leventeügynek ellensége volna. Hallottam többször : minél ügyesebb, annál biztosabban hazatér, ha valami lesz, pedig lesz (háború). Micsoda jövőbelátás ! Tudják, hogy lesz valami, tehát hadd oktassák a gyereket. A természetes, józan magyar ész megnyilvánulása ez. A kiskanizsai nép — lószerető. Ez is magyar vonás. Szereti a szép, a jó lovat. Szereti az ökröt is, a tehenet is, de inkább csak hasznáért. A lovat szereti a —• lóért, mint a matyó. Három ménese van. S a kiskanizsai csikós sem kisebb legény a hortobágyi csikósnál. Ügyes, merész lovas. Nemcsak a csikós, hanem a kiskanizsai polgár is jó lovas. Legjobb egész Zalában s a legelsők között van az egész országban. Érdemes megnézni a kiskanizsai polgárság lóversenyét. Látni ott olyan mutatványokat, hogy még a cirkuszigazgató is megtapsolná. Szeretik a lovat a nők is. Gyakran előfordult (és fordul), hogy a mezőről hazatérő asszonyok, lányok odamentek a méneshez, kiválasztották lovaikat, felpattantak és azon vágtattak haza. Természetesen nyereg és sarkantyú nélkül. Birkát nem tart s nem is tartott sokast soha. Híres ihászai tehát nem is voltak, mint a közeli Becsehelynek. A kecskét restellené az udvarába beengedni, szamárral meg éppen »nem nízetné le magát«. Nem kell neki az öszvér sem. Egy embernek volt, de mindig csúfolták érte. Végre is jól megverte és eladta. Magyar vonás ez is. Az állatban is a szépet, az okosat kedveli. A régi magyaroknak sem kellett a kecske, a szamár, az öszvér. Elődeink gyönyörű regéjében is szép állat — a koszorúsfejű szarvas szerepel. A délszláv nem veti meg a kecskét. A német sem. Kiskanizsára pedig tekintélyes számú szláv és német elem szivárgott be. De mert a beszivárgók lélekben is beolvadtak Kiskanizsa ősmagyarságába, azok is >mem magyarhoz illőn -nek tartották a kecske-, szamár- és öszvértartást. Hogy csak a nemes állatot szereti a kiskanizsai, a szép szeretete mellett, elárulja büszkeségét is. így van ez mindenütt a legmagyarabb helyeken. Kemenesalja 338 — tőrzsgyökeres magyarsága a világért sem fogna ökör mellé tehenet. És csak a legutóbbi időben »ül föl a tehén utána- Jobb gazda a világért sem. Ha elhull az ökre, vesz, de tehenet nem fogna be. Maradhat a vetés, maradhat a szántás, de »nem pironkodik végig a falum ■ így gondolkozik a kiskanizsai »polgár« is. Hogy a kecskét egyáltalán nem kedveli, sőt ellenszenves neki, azért emeltem ki, mert ez arra a nyomra vezetett, hogy Kiskanizsára igen kevés, elenyészően kevés délszláv szivároghatott be. Sem mondáiban, sem dalaiban, sem babonáiban nem szerepel. Ha több délszláv költözött volna be Kiskanizsára, akkor a kecske szerepelne a kiskanizsai volkloreban. De nem szerepel. így Kiskanizsa szláv sejtjeit a vendek és horvátok alkotják, akik ugyancsak lószeretők. Szereti a lovat a török s a német is : a másik két kiskanizsai elem. Ellenzéki nép. A kormány emberére nem szavaz. Ez is magyar vonás. Küjetválasztáskor (követválasztás), amikor lengett a sok ászló (zászló), folyt a vér is. A követválasztási verekedések és a búcsúi bicskázások »hetven falut végighirelteka s a hatóságot is megrettegtették. Ma már ezek a verekedések megszűntek, csak »mutatóba« maradt meg belőlük valami. Régen ellopták a kormánypárt (jobbpárt, haspárt, osztrák kutyák bolondjai, falu szégyenei) ászlait a negyvennyolcasok (balpárt) és kapcát csináltak azokból, a rudakat pedig összetörték a haspártiakon. A szomszéd faluk haspárti kocsijait nem engedték át Kaskanizsán. Megvesztegetni nem lehetett. Ezt nem engedte meg büszkesége. Ma már azonban annak a küjetjelőttnek nem veti meg a pizét, akire szaval. De még ma is vannak büszkék, akik titokban sem fogadják el a pénzt, ha nincsen is szaga. A kiskanizsai büszke, de a hencegetést nem állja. Különösen nem tűrheti a más utcabeliek rajta-rajtiságát. Büszkeségére jellemző, hogy egyik utca ma is különbnek, előkelőbbnek tartja magát a másiknál. Ezért a citerabálakon ma is hallgatni kell a más utcainak a sarokban. Ha hangoskodik, lármásliodik, az már tiszteletlenség és hencegés. Az ilyen legényt kidobják, ha ))még ottan gavallér is«. A kidobás pár ütleggel is jár. Még szerencse, ha ilyenkor a bicska a zsebben marad. Régebben egyik utca nem szívlelte a másikat. Egyik utca legényei »lestek a másik utca legényeire«. Még a lányt sem engedték szívesen a másik utca legényének elvinni. Ha mégis megtörtént — szégyennek tartották. Ez is régi magyar vonás. Amely magyar falu csak egy utcából állt : a főszer vetélkedett az cdszerrel. Ma már ez a sok verekedésre okot szolgáltató szokás is alábbhagyott. Sok helyen kiveszett. Kiveszése egyenes arányban haladt a művelődéssel. Kiskanizsa gyorsan művelődik s így ez a szokás nemsokára csak ebből a könyvből lesz olvasható. Szép vonás Kiskanizsán a tisztaság. Sok házban megfordultam, de rendetlenséget, piszkot nem találtam. Utcáját, udvarát legalább egy héten (vasárnap) elsepri. Kinyitották előttem a sifonyérokat is. Bátran mutathatták, mert nemcsak tömöttek, hanem gyönyörűen mosott és vasalt ruhákat, fehérneműeket őriznek. Sütés-főzés előtt az asszonyok előbb kezet mosnak. Igen ügyelnek arra, hogy az iskolába menő gyerek tiszta legyen. Vasárnap, ünnepnap derékig mosdanak. Alaposan tisztálkodnak bál, ünnepély előtt is. — 339 — 2* Vasárnap, ünnepnap az utcákon nem látni piszkos csizmát. Fénylenek a legények csizmái, mint a békebeli huszárszakaszé. A lányok is igen tisztán jelennek meg az utcán, a templomban. A nagykanizsai piacra tisztán, csinosan sietnek a kiskanizsai menyecskék, lányok. Nagyon kényesek arra is, hogy bevitt árúik tiszták legyenek. Részben tisztaságszeretetüknek köszönhetik, hogy kerti terményeiket értékesíteni tudják. A tisztaság- és rendszeretet a temetőben is látható. Elhanyagolt, gazos sír a kiskanizsai temetőben nincs. Csinszeretetüket jellemzi, hogy a kereszteket többen többször befestik. Állataik is tiszták. Okos és figyelmes nép a kiskanizsai. Ma már sokan tanulnak. Mind az elemiben, mind a gimnáziumban megállják helyüket. Midő''n adatokat gyűjtöttem, egyik leány elszaladt valamelyik házhoz és megtanult ott gyorsan egy verset, hogy nekem elmondhassa. Hasonló figyelemmel többször is találkoztam. Házaikban szívesen, udvariasan fogadtak és minden kérésemet — parancsnak tekintették. Bár még sohasem járt náluk etnográfus, mégis rögtön — pár szóból — megértették, »miről van szó«. Hangyaszorgalmú. A lustaságot, restséget megveti. Reggeltől estig dolgozik. A kaszások már hajnali három órakor elindulnak a kaszáve és kint maradnak sokszor estig. A nők kertészkednek. Árúikat jórészt Nagykanizsán adják el. Szorgalmuknak köszönhetik, hogy kertészkedésüknek messze elment a híre. Takarékos. Amit megkeres, nem pazarolja el. Csak egy polgárt említettek, aki úgy mulatta el vagyonát. Törekvő, szerző nép. Békében az asszonyok »rakták a takarékot<■. Azon igyekeztek, hogy minden gyereknek legyen takarékkönyve. Még a mai nehéz világban is tudnak pénzt félrerakni kis mennyiségben. Ez csuda. A becsülésre méltó szorgalom, a takarékosság és a szerző hajlam okozták ezt a csudát. Szereti a szőlőt, a pinceszerezést. Ha valamelyik gazdának hat szőlője van és megszületik a hetedik gyerek, így gondolkozik: — Még egy szőlőt szerzek, hogy a hetediknek is legyen. Békében el is érte, de ma igen nehezen. Gyerekeit taníttatja a kiskanizsai polgár, ha azok tanulni akarnak és ha teheti. Régebben nem engedték a kiskanizsai fiatalokat az ipari pályára. Ma már változott a felfogás, változott a helyzet. A kiskanizsai fiúk mind a tisztviselői, mind az ipari pályán kitűnőek. Amilyen törekvő volt a földmíves apa, épp Kiskanizsai leányok — 340 — Kiskanizsai legények olyan törekvő az iparos fiú. Ezért, ha gyárba kerül, hamar vezető munkás lesz. A pesti gyárakban sokat találni. Szeretik őket, mert megbízhatók, ügyesek, tanulékonyak. Építkezéseknél szívesen alkalmazzák a kiskanizsai kőmíves-pallért. Nemcsak Nagykanizsán, hanem a fővárosban is. Mint minden szorgalmas és katona nép, a kiskanizsai is hazafias. Ismeri a mai kor torzeszméit és magyaros, természetes eszével — tudományos felkészültség nélkül is — elítéli, megveti azokat. Mint a legtöbb idősebb magyar, Kiskanizsa öregjei is konzervatívok. A fiatalok azonban már lelkesebbek és haladni vágyók. Arra törekszenek, hogy Kiskanizsát, ezt a városba oltott falut, mielőbb előbbre vigyék a műveltség terén. Ennek a lelkes szándéknak eredménye a Polgári Olvasókör is, amelynek 556 tagja van. Régen még idegenkedtek az intelligens elemtől, ma szívesen gyarapítanák, csakhogy Kiskanizsát emeljék. Ez a szorgalmas, józan és természetes eszű magyar nép, ma még alig járat újságot és nem olvas eleget, mégis mélyen belelát az eseményekbe és az emberekbe. A valódi, munkás, becsületes férfiért, tisztviselőért síkra száll, bárki akaratával szemben is. Megtörtént, hogy a tanfelügyelőség igazgató-tanító jelöltje nem kellett, mert volt nekik igen becsületes és igen kiváló tanítójuk. A tanfelügyelőség visszavonult, s ők győztek. Ahogyan segíti, támogatja az arra méltót, épúgy elítéli, megveti az izgágát, a pazarlót, a részegest, a restet, a piszkosat s aki szavát meg nem tartja. Kiskanizsai polgárok között alig akad részeges. Sőt büszkék a józanságukra. Szeret pinceszerezni. A pinceszerezés még ma is kinyitja a bicskákat, de érdemes polgár arra is nagyon vigyáz, hogy a pinceszerezés meg ne ártson. Erre neveli fiait is. Önérzetes. S ezért nem tűrné, ha valaki ezt mondaná, ezt írná : kiskanizsai parasztok. Ök polgárok. Önérzetes polgárok. Polgárságukat nemcsak a múlt erősíti meg, hanem a jelen is. A »paraszt« szót megbélyegző, kicsinyítő jelzőnek tartják. Az a paraszt, aki buta, aki piszkos és aki mondja, — hallottam egy önérzetes polgártól. Mert Kiskanizsa annyira népes, hogy pusztán földmívelésből megélni nem tudna, kereskedik. Tanulékony. Észért nem megy a szomszéd faluba. Igen ügyes kereskedő. Eltanulta a kereskedelem különféle fogásait, sőt újakat is talált. Mint kereskedő, ravasz és eszes. Kereskedelemben mem ismeri a tréfát« és »hamar lekem, ha valaki beleavatkozik dolgába, vagy el akarja rontani üzletét. Szorgalma a kereskedelemben sem ismer határt és fáradtságot. Kereskedői ügyessége és ravaszsága — közismert. Megcsalni nem engedi magát. Hamar »átlát a szitám, de az »ő kártyájába igen nehéz belepillantani«. Ezért már többször hallottam : az örménybe hét ördög és hét zsidó bujt, de a kiskanizsai mégis lefőzné, ha versenyeznének. Ezért a kiskanizsai kereskedőt bátran nevezhetjük Zala, sőt Dunántúl örményének. Letenyén hallottam egy kiskanizsai kereskedőt beszélni : 341 — »Nem azért vagyok kiskanizsai sáska, hogy orromnál fogva vezessenek ! . . .« Most eljutottunk a »sáska« szóhoz. Ki ne hallotta volna ezt a szót : kiskanizsai sáska, nagykanizsai hernyó. Gúnynév, csúfnév mind a kettő. A »sáska« is, a »hernyó« is. De míg a hernyó kiveszett a köztudatból, a sáska erősen belegyökeredzett. És egyhamar nem pusztul ki, mert most már a kiskanizsai így beszél: sáska vagyok ! Míg a tihanyi (gardaleső), az udvari (zöldhasú) ma sem szereti, ha ezen a néven emlegetik, a kiskanizsai mintha büszke volna rá. Nem is olyan régen vért eresztett volna ezért a szóért, ma valósággal kérkedik vele. Megtörtént újabban, hogy azt kérdezték a balatonszentgyörgyi állomáson egy fiatal legénytől : há valósi? Az így felelt : sáska vagyok. A kérdező nem tudta, mi az a sáska. A kiskanizsai legény ennyit mondott : hát még azt se tuggya . . . Azután elfordult tőle. Az olyan emberrel nem érdemes beszélni, aki még azt sem tudja, mi az a sáska, helyesebben, kik azok a sáskák. Még ezelőtt tíz-tizenöt évvel is »csúfnév« volt a »sáska« Kiskanizsán is. Ma — más. Valami ilyesmit jelent : velem nem lehet kikezdeni, engemet nem lehet becsapni, engemet nem lehet lenézni, megvetni, mert »sáska« vagyok, mert kiskanizsai vagyok. Sok dunántúli száz-, kétszázholdas gazda néha dicsekvésből ezt mondja : én szegény paraszt vagyok ... Az értelme : gazdag ember vagyok, régi nemes vagyok. Valahogy így érez a kiskanizsai is, amikor ezt mondja: sáska vagyok . . . Nem találtam senkit, aki meg tudta volna mondani : honnét, miből ered a sáska. Nem régi szó. Majdnem egyidős a kiskanizsai erőteljesebb kertészkedéssel. Talán, mivel a sáska is növényekből él és a kertész is, azért lett »sáska« a kiskanizsai a kertészkedés után. Talán, mert a kiskanizsaiak is sokan vannak, mint a sáskák? Talán mivel a »piacokat úgy ellepték, mint a sáskák a rétet«. A kiskanizsai fürge és gyors. A sáska ugrik-szökik. Talán innét származik a »sáska«? Hallottam ezt is a kiskanizsaiakról : lelegeltek ezek mindent, mint a sáskák. Talán itt az eredet. Kiskanizsáról került-futott minden. Iparos, kereskedő, katona, piaci árus, edényárus, disznóvevő, s ezért mondták : lelegelnek ezek mindent, mint a sáskák. — A sáska harapós, — hallottam — a kiskanizsai is az. Az illető a nem is olyan régen még igen könnyen kinyíló bicskára célzott. Talán itt van a »sáska«? A kiskanizsaiban a kereskedelemmel kifejlődött az észérség. Nem resteli a fáradságot, a dolgot a haszonért. A kiskanizsai szerző nép. Sok földet szerzett a szomszéd falvak határaiban. Állítólag azok egyszer így panaszkodtak : nem birunk mi ezekkel. . . annyian vannak, mint a sáskák . . . elesznek előlünk mindent, mint a sáskák . . . Ezekből arra következtethetünk, hogy a »sáska« több kiskanizsai állapot, cselekvés, tulajdonság gúnyos, csúfos jelzője — volt. Csak volt. Ma már a »sáskán szó : elvont főnév. Azzá avatta a kiskanizsai polgár esze és felvilágosodottsága. Kiskanizsai lányok 342 — De csak Kiskanizsán elvont főnév, a vidéken és Nagykanizsán még — csúfnév. De már itt is, ott is csak részben. Nemsokára mindenütt elvont főnév lesz. Jószívű. A beteget, a szerencsétlent sajnálja. Bár fösvény, de az igazi koldusnak ad. Víg és kedélyes. Találékony. Vendégéhez nagyon szíves. Itt meg kell említeni : ez a néprajz Kiskanizsa gazdatársadalmának, Kiskanizsa őslakóinak a néprajza. Ez az őslakosság a — zöm, a nyolcvan százalékos túlsúly. A munkásnegyed lakói, akik jórészt Nagykanizsára járnak be dolgozni, csak igen kis mértékben hasonultak Kiskanizsa őslakosságához. Az őslakosság főfoglalkozása a földmívelés és a kertészkedés. Az őslakosság a — polgárság. Ez a büszke és önérzetes polgárság a munkást — munkásnak nevezi (nevén nevezi a gyereket) és a világért sem polgárnak. A kiskanizsai őslakosság csak azt ismeri el polgárnak : 1. akinek földje van, 2. aki maga emberségéből él, 3. aki a kialakult kiskanizsai polgári erényeket vallja és tartja, 4. aki — ha ipari, kereskedelmi, szellemi pályán dolgozik is, de — őspol-gári családból származott, 5. aki — ha úgy költözött is be Kiskanizsára, de — polgári származásával, derék életével érdemessé tette magát és családját a »kiskanizsai polgár<i névre. Az önérzetes kiskanizsai polgár ezzel tekintélyét védi. Ez is erény. A kiskanizsai polgár tekintélyt akar és kilencven százaléka úgy is él, hogy azt meg is kapja polgártársaitól. Sokszor hallottam, hogy a kereskedésre fanyalodott kiskanizsai polgár a kereskedelemnek csak a »ravasz« fogásait leste el. Ezt, mint vádat említeni nem szabad. Először a kereskedelem »ravasz« oldalait mutatták meg neki, tehát a tanuló mást nem tanulhatott meg. Ma már a valódi, izig-vérig kereskedő igen tiszta kézzel dolgozik. És a gyorsfelfogású, kiskanizsai kereskedő polgár ezt is hamar meglát ja, sőt már meg is látta. Az imént azt írtam, hogy »ráfanyalodott«. Igen ! Kiskanizsa polgárságának egy része sohasem lett volna kereskedő, ha Kiskanizsa nem lett volna túlnépes. A határ már nem tudta eltartani a szorgalmas polgárságot és így rátért a kertészkedésre, a sűrű piacozásra, a kereskedésre, majd az ipari és szellemi pályákra is. De őspol-gári erényét — a tisztességet — mindenhol megőrizte. A »kivétel« szóra sem érdemes. A kiásott gyémántnak sem minden része — gyémánt. Kiskanizsa polgárságának jelleme két forrásból eredt. Egyik forrás : a föld ; a másik forrás : a katonáskodás. Ez a két forrás lépten-nyomon előtör, kibuggyan. Betakarhatták imitt-amott a századok, a küzdés, a kenyérharc, az elszegényedés rémétől fogamzott észérség, de mégis átfúrja a kérget. A föld adott a magyar földmívesnek bölcs megfontolást, természetes észt, tisztaságot, szorgalmat, őszinteséget, hazaszeretet, önérzetet. A katonaság termelte a szilajságot, a »virtus«-t, a csínt, a tekintélyt, a tiszteletet, a becsületet s a hirtelenséget. (Hirtelen rajtaütés s idegenkedés a huza-vonás harctól.) S ezek mind ott illatoznak Kiskanizsán. Ami még ezeken kívül ott található : a kultúra és a kenyér szülötte. Kanizsán a kultúra ránőtt a természetes észre, mint folyondár a fára. De nem árt neki, hanem díszíti. A kultúra és a jó magyar kiskanizsai természetes észnek tulajdonítható, hogy a »sáska« már nem csúfnév, hanem valami »erény«-féle. -- 343 — Meg valami olyasmi, mint ezek : én kun vagyok ... én palóc vagyok ... én Somogyban, Biharban születtem ... én vazsmegyei legény vagyok . . . Ránőtt a kultúra a kiskanizsai magyar szívre is. És az őshagyományokra is. És itt sem rombolt. A kultúra megsúgta a magyar szívnek, hogy az őshagyomány ápolása olyan szép, mint az akarattyai Rákóczi-fa, a régi műemlékek ápolása, a régi regék szeretete. Az ország legtöbb helyén, sajnos, a kultúra mást súgott meg. Mást, mert a magyar szívet belepte a pókháló. Kiskanizsán ezt a pókhálót is lemeszelik mindig a gerendáról. Ezért Kiskanizsán pl. a régi lakodalmi szokásokat nem szégyenlik, hanem őrzik, szeretik. Kaskanizsa polgársága fényes, csillagos tájra terelte a magyart : fejlődj, de tiszteld, őrizd meg azokat az ősi szokásaidat, amelyek szépek és magyarosak. VALLÁS, ERKÖLCS, EGYKE A hangyaszorgalmú, katholikus Kiskanizsa igen vallásos. Vallásos, de nem bigott és nem türelmetlen. A »szilaj« kiskanizsainál alig van vallásosabb polgár az országban. Buzgó és búcsújáró. Gyerekeit korán megtanítja imádkozni a kiskanizsai dolgos anya. A káromkodót — mocskosszájúnak nevezik Kiskanizsán. Egyetlen templomába eljár. Vallásgyalázás nem fordul elő. Az ünnepeket és a böjtöt megtartja. Misére már »első harangszóra« elmennek hazulról és harmadik harangozásig a templom előtt kaszinóznak. Kaszinóznak litánia után is. Az öregek ott adnak tanácsot az ország vezetőinek és ott hányják-vetik a község, akarom mondani, a város dolgait. A lányok, asszonyok megrakják a »pletykatus tüz«-et, hogy el ne szendergőzzön. A litánia utáni kép festői. Nem találunk ott fejedelmien előkelő kalotaszegi, meseszerűen fantasztikus mezőkövesdi és tündérszép sárközi népviseletet, csak — kiskanizsait. De magyar szempontból az a fontos, hogy népviseletet találunk. És mindenki tiszta, tiszta, tiszta. Mindenki ünneplőben van. Gazdaházaknál az erkölcs — nagy érték. A gazdalányok, a gazdaasszonyok nagyon vigyáznak magukra. A »céda személyt« megvetik, a »feslettel« nem állnak szóba. Az iszákosság, a korcsmázás, a kártyaszenvedély igen ritka. A munkásnegyedben már lazábbak az erkölcsök. Vasárnap a korcsmákat inkább a munkások töltik meg. A szépítőszereket csak kismértékben használják a lányok. Magzatelhaljtás igen ritkán fordult elő. Az »esetek« kilencvenkilenc százaléka a munkásrészre esik. A »polgár« nagyon vigyáz arra, hogy a lány sikamlós dolgot ne halljon. Az egyke újabban mutatkozik, de csak szórványosan. A »polgár« szereti a családot, a családi életet, akár a munkát, ha hasznot hajt. A gyilkost, a rablót, a tolvajt, a restet, a temetőgyalázót elítéli. A vallástalant, a kártyakeverőt, a fajtalankodót, a korcsmatölteléket, a pazarlót, az izgágát és általában Kiskanizsa tekintélygyalázóit megveti. Ujabban a »duhajkodót« sem »állja«. 344 A szülői tisztelet, a gyermeki szeretet erős szikla az »érdekházasságú« Kis-kanizsán. Tisztességtelen asszony, »magáról megfeledkező« ember alig akad. Ezek után : Kiskanizsa polgársága a legjobb erkölcsűek közé tartozik. A munkásnegyed már kifogásolható. De a többség ott is vigyáz erkölcsi vagyonára. KERESZTELÉS, KOMASÁG, KERESZTNEVEK A kiskanizsai polgár a gyermeket, mint a legtöbb magyar ember, Isten áldásának tekinti. A komaságot igen komoly ügynek tartja. Ezért nem is kér egy komapárnál többet. A keresztanya lehet lány is. Ritkán fordul elő, hogy a kiskanizsai pólatekenyős gyereknek két keresztanyja, keresztapja van. Kiskanizsán ezt tartják : sok bába között elvész, sok koma között elpusztul a gyerek. Általában a zalai katholikus nép egy komapárt hív, míg a protestánsok néha tizenöt-húszat is. Vezetnek ebben a balatoni reformátusok. Ha az újszülött egészséges, akkor a születési napot követő vasárnapon keresztelik meg. Ha a csecsemő kezd halálra válni, vagy látják, hogy igen vánnyadt, akkor nem várnak vasárnapig. A kis pogányt a komaasszony viszi el a templomba. Rendesen vele megy a bábaasszony is. Hazaérkezéskor, mint igen sok helyen Magyarországon, a templomból • hazaérő komaasszony ezeket mondja : — Pogányt vittünk, keresztényt hoztunk. A komaasszonyt megkínálják jobb ételekkel, aki pár órás beszélgetés után hazamegy. Keresztelés után a komaasszony kétszer-háromszor paszitot küld a gyermekágyasnak. A paszit rendszerint ezekből az ételekből áll : leves, fánk, palacsinta, ötféle sütemény, kétféle hús és egy üveg bor. Az első paszitot harmadnap, a másodikat hatodik napon, a harmadikat kilencedik napon küldi.1) A más vidékeken szokásos paszita, mely többnyire két-három hét múlva követi a keresztelést, Kiskanizsán nem szokás. A kiavatás azonban itt is megvan. Mind a keresztgyerek, mind a keresztszülők ragaszkodnak egymáshoz. Csak az esetben hidegülnek el egymástól, ha a szülők valamiért meghasonlanak a komapárral. Azért ilyen esetben is megtörtént, hogy az édesanya húsvétkor, búcsúkor mégis elküldte kisfiát a keresztanyához. A keresztanya kétéves keresztfiának ruhát vesz. Ha a keresztgyerek elhal, a keresztanya veszi a szemfödelet, koszorút. Húsvétkor a keresztfiúpirostojást, pénzt, búcsúkor bábot kap a keresztszülőktől. Ma már a ringlispilre is felfizeti a komaasszony a keresztfiát. Legtöbb esetben a keresztszülők bérmáltatják a keresztgyereket. Ez a duplakomaság. Ezen a nagy katholikus ünnepen a komaasszony értékes ajándékot is ad. Többnyire a keresztszülőket hívják meg nászoknak is. Legkedveltebb keresztnevek. Fiúknál : József, György, Ferenc, László, Antal, István, János. Lányoknál : Katalin, Anna, Mária, Júlia, Rozália, Teréz. Becéző 1) Paszitot a közeli rokonok is küldenek. 345 — nevek : mint az ország legnagyobb részében. Egyedül a Terézek becéző nevét találtam külön megemlítésre méltónak s ez — Treszka. HÁZASSÁG, LAKODALOM A kiskanizsai szokások között legérdekesebbek a házasságiak és lakodalmiak. A hagyományokat ápoló Kiskanizsa kereskedelmi és kertészeti téren erősen kimagaslik. Ma már látják, ma már tudnak róla. Megérdemelné, hogy meglássák az ősihez, a magyaroshoz való ragaszkodását is. Tiszteletreméltó ragaszkodása megőrizte a régi magyar lakodalmi és házassági szokások sok vonását. Mintha csak érezné : nemcsak nyelvében él a nemzet, de szokásában is. A házassági és lakodalmi szokások kétharmad részükben magyar eredetűek. Ezekhez a szokásokhoz tudatosan is ragaszkodik. Tudja, hogy szépek, hogy magyarosak s ezért megtartja. Sok helyről azért veszett ki rengeteg gyönyörű, ízig-vérig való magyar szokás, mert a nép parasztosnak tartotta azokat. Szégyelte ősei lelkének kijegecesedését s félt a kinevetéstől. (Igen sok viseletet, szokást a Pestről hazakerült, elromlott cselédlány és a »kinevetés« ölt meg.) Kiskanizsa inkább büszke ezekre a szokásokra és érzi, hogy megtartásuk — a nemzeti vagyon gyarapításával, őrzésével egyenlő. Nem fél a kinevetéstől, mert tudja, hogy az intelligens és a jó magyar örömmel és szeretettel néz az ősi népszokások becsületes megőrzőire. De meg a kiskanizsait kissé bajos is kinevetni, mert a híres kiskanizsai sáska-pofon még ma sem halt meg. És hamar kirepül a tenyérből, ha a kiskanizsai önérzetet, ősi, magyaros érzést bántja, gúnyolja valaki. A kiskanizsai nagyon takarékos és anyagias. Ezért a házasságkötésnél is — körültekintő. A fiatalok szívesen házasodnának szerelemből, de a szülők a legtöbb esetben az anyagiakra gondolnak. Legtöbb esetben a szülői akarat győz és ezért ma még Kiskanizsán a házasságok legnagyobb része — érdekházasság. Valamikor — részben még ma is — minden falu több volt a másiknál. Minden magyar falu ezer okot talált, keresett erre. Hát még mennyit találhatott a nagykiterjedésű és a nagymultú Kiskanizsa ! Régen a kiskanizsai legény ritkán vitt vidékről asszonyt és a kiskanizsai lány még ritkábban bízta sorsát idegen falu legényére. Ma már ez megszűnt, de csak kis mértékben. Húsz-harminc esztendővel ezelőtt egyik utca féltékenykedett a másikra. Res-telkedést, szégyent okozott, ha más utcabeli vezette oltárhoz a szer csinos leányát. Sokszor vér is folyt. (Mezőkövesden még ma is ritkán házasodik az egykori »had« a másik városrészből.) Ennek az volt az oka : még az utcák is mind különbek voltak. A régi szokás nyomai ma sem tűntek el. Szeretnék én olyan utcát találni, ahol ezt hallanám : az a másik utca bátrabb, erősebb, szebb, becsületesebb a miénknél. Ilyen utcát magyar faluban ezideig nem építettek. Kiskanizsa beolvadt, akarom mondani, egyesült Nagykanizsával. Ez idő óta a nagykanizsai kérőt nem kosarazzák ki minden esetben. Azelőtt majdnem min- 346 dig. A kiskanizsai földmíves polgárság lenézte, lekicsinyelte a nagykanizsai iparost, tisztviselőt. Nem kellett neki a bugyogós, a nadrágos ember. Nem szerette, nem sokra becsülte. Ezelőtt harminc-negyven esztendővel a gyerekek, a suhancok sárral, Jcövéccsel üdvözölték az utcán haladó városi embert. Az utóbbi évtizedekben nagyot változott a világ Kiskanizsán is. A sárral dobá-lódzó gyerek talán kitűnő tisztviselő, ügyes kereskedő, derék iparos, megbízható postás vagy vasúti segédtiszt lett. Nagyon megváltozott a világ, mert ma már tanult emberek is házasodnak Kiskanizsáról. A nősülést a kérőasszony (summogó, suttogó, csoszogó asszony) közvetíti, aki majdnem mindig a legmódosabb asszony a legény rokonságából. »Minél nagyobb az erszénye, annál nagyobb a súlya■ a lányos háznál« — hallottam. Már említettem : a házasság legtöbb esetben a szülők akarata, mert m házasságnál az örökösödés a főcél.a A szülők és a rokonság kiszemelik a lányt és a kérő-asszony elmegy suttogóba, csoszogóba, csacsogóba, summogóba. A kérőasszonyt szívesen fogadják, aki azonban az elsőszoba első gerendájánál beljebb ritkán megy. A kérőasszony még kétszer jelenik meg a lányos háznál, mert ezt megkövetelik. A kérőasszonynak megmondják, mikor mehet a legény, vagy tisztességgel azt üzenik : még nem eladó a mi lányunk. A legény a mondott időben egyedül megy a házhoz és az »igen« után megbeszélik az eljegyzés idejét. Az eljegyzést kézfogásnak, kézfogónak is mondják. De hallottam : elkendőzés, sőt elgyegyzésröl is. Eljegyzéskor a menyasszony jegykendőt ad a vőlegénynek. A jegykendő mindig zöld (kasmir), mert az a remény jele. Piros kendőt nem adnak, mert az haragot jelent. A vőlegény ékszerrel (régebben mátkapénzzel) kedveskedik a menyasszonynak. A jegygyűrű ma már általános, de az a jegykendő is. Eljegyzéskor malacot (süldőt) esznek, »mer a malac előre kotor«. Tyúkhúst nem szabad enni, mert »hátraszórná az új pár boldogságát, szerencséjét«. Kézfogó után (ez a tősgyökeres kiskanizsai elnevezés) beiratásra mennek. Kézfogó után rendesen három hétre tűzik ki az esküvő napját. Sem a kézfogó, sem az esküvő nem különleges. Sőt mindakettő nagyon egyszerű. A kézfogói vacsorára a tanuk, a szülők és az igen közeli rokonság hivatalosak. Még él az a szokás, hogy a vőlegény csak akkor lép be a szobába, amikor a násznagy azt mondja a mátkapárnak : fogjatok kezet! Móringolás Kiskanizsán nincs. A háztűznézést feleslegesnek tartják. Ha vidékre viszik a lányt, akkor már előbb mégis csak megnézik a legény házatáját. A lakodalmat nem az esküvő napján, illetőleg éjjelén tartják meg, hanem háromnégy héttel később. Eddig az ideig a »fiatalok« kölcsönösen szüleiknél maradnak. Az esküvő és lakodalom közötti időben készülnek az érdekes és festői lakodalomra. A férj, aki még csak vőlegény, majdnem minden este meglátogatja a feleségét, aki még csak — menyasszony. Virággal, ajándékkal kedveskedik neki. S ezzel mind a vőlegénynek, mind a menyasszonynak meg kell elégedni. A lakodalmi vendégeket a két vőfély (vőfér) hívja meg és pedig háromszor. -- 347 — Régebben vendéghívó invitálta a násznépet, a rokonokat, jó barátokat és az ismerősöket. Itt meg kell jegyeznem, hogy a násznép ezekből áll : koszorúslányok, vőfélyek, új pár, násznagyok, nászasszonyok. A vendéghívó elnevezése még ezelőtt húsz évvel is »pozovics« volt. Több évtizedig Pozovics nevű ember volt Kiskanizsa legjobb vendéghívója. A legtöbb lakodalomba ő hívta meg a vendégeket. Innét keletkezett az elnevezés — mondják a kiskanizsai öregek. Itt említem meg, hogy a somogyi Vörs vidékén a vendéghívó neve : pozsovics volt. A pozovics ünnepiesen felöltözött. (Akkor még rojtos, rőfös gatyába). Kalapján rozmaringos »bukréta« volt és pántlika. Balkezében szalagos csutorát, jobbkezében ugyancsak virágos és pántlikás botot vitt. A csutorából a meghívottakat megkínálta, viszont ha kiürült a »kerekes faszerszám«, a meghívottak szivesen megtöltötték. A híres vendéghívó Pozovics régi ábécéből olvasta mondókáját : A-tól gyüvök. Ekkor tizenketlidikére, délbe tizenkétórára, egy tisztességes ebédre és egypár táncra az egész házat pereputtyostól és a kakast1) feleségestől meghívom a mennyegzöre. Éhes hassal, éles késsel és hegyes villáve elküldtem egy fogatot Párisba eccaigér, ki oll gyorsan haladott, hogy minden nap fél tégla hosszát ért. Es a szúnyog elragadta a dongót és az eccajgok elhullottak. A Pozovics nevű vendéghívó írni, olvasni nem tudott. Legtöbbször fordítva tartotta az ábécét. Ezen azután külön is lehetett mulatni. Ma már gyalogjáró pozovicsok nincsenek. S amint feljebb olvasható, a vőfélyek hívják a vendégeket, akik —- nem egyszer — autón szaladnak a kijelölt házakhoz. így találkozott egymással technika és népszokás. Erős a reményem, hogy ez a veszélyes találkozás Kiskanizsán nem okozza a szép szokás halálát . Lakodalmat mind a menyasszony, mind a vőlegény szülei tartanak egy és ugyanazon időben. A vőlegény szüleinél a vőlegény, a menyasszony szüleinél a menyasszony vendégei mulatnak. Tehát a kiskanizsai új párnak kettős lakodalma van. A kettős lakodalom több okból keletkezett. Elsősorban — a régi jó módból, másodsorban — büszkeségből és óvatosságból. A kettős lakodalom jó volt arra, hogy a haragosokat elkülönítsék, hogy a kés a csizmaszárban maradjon, de arra is jó volt, hogy a sok meghívott vendég elfér jen. Ma már lakodalomkor ritka a verekedés, de a szokást tartják, noha a régi jó mód megsoványodott. Kedves szokás, hogy módos és tekintélyes gazdák Nagykanizsa előkelő urait is meghívják a lakodalomba. A meghívást visszautasítani — a legnagyobb sértés volna. A meghívás — megtiszteltetés. Ezt jól tudják Nagykanizsán. El is mennek szivesen ennek a derék magyar polgárságnak új életet fakasztó, gyönyörű ünnepére. Csak a súlyos beteg és a gyászoló marad otthon. A lakodalom ebéddel kezdődik. Mind a két háznál pontosan déli tizenkét órakor. Mind a menyasszony, mind a vőlegény a szülői háznál ebédel nagyszámú vendégével. Köztük ül a pap, a kántor és nem egyszer Nagykanizsa polgármestere, főjegyzője, vagy valamelyik tanácsosa. A többórás ebéd alatt a cigány magyar nótákat játszik. Kiskanizsa polgársága szereti a magyar nótát, különösen a régit. 1) A vendégek kakast, tyúkot is visznek a lakodalomba. A pozovics tehát tréfásan a két szárnyasra célzott. Néha a menyasszonyék vagy vőlegényék tyúkját, kakasát lopták el és azt vitték el magukkal. A szárnyasokat, a tortákkal és egyéb finomságokkal a szakácsnénak adták át. 348 — Az ebéd bőséges és ízletes. Kis változtatással rendesen ezek az ételek kerülnek asztalra : húsleves, tormamártás marhahússal, rizsaprólék, káposzta disznóhússal, rétes, sült marhahús, majorság, disznósült, többféle kalács és apró sütemény. Elmaradhatatlan a csurka (hurka). Természetesen a bor bőségesen ömlik a poharakba. A vőfély (vöfér) minden étel előtt felköszöntőt mond. (Valamikor ez a vendéghívó (pozovios) feladata volt.) A hosszú és bőséges ebéd után, elkészülnek a »menetre« a menyasszonyért. A menet élén a zászlótartó halad. A zászló többszínű fejkendőből készül. A zászlónyél végére rozmaringgal díszített almát tűznek. A zászlótartó után a fiatal féifiak haladnak s ezeket követik az idősebbek. A korosabb emberek után megy a két nászember (a két tanú). (Itt említem meg, hogy a két tanút (a két nászt) a vőlegény kéri fel, hívja meg.) A nászok után a két vőfély (vöfér) következik. Köztük az egyik koszorúslány halad. Ezek után a vőlegény a másik koszorúslánnyal. Ezeket követi a menyecskék piros lekötős csoportja, majd az idősebb asszonyok mennek fekete ruhában. A menet végén a cigányok muzsikálnak. Ez a nászmenet a — valódi kiskanizsai nászmenet. Ha ettől eltérnek, az már : hamis, nem teljes. Gyönyörű, festői menet. A kalapokon bukréta, rozmaring, a koszorúslányok fején koszorú és vállukon az elmaradhatatlan fehér bongyorkendő. A cigány húzza, a menet dalol és rikojál. Mire a menet odaér a menyasszony házához, az ajtót bezárják. Addig nem eresztik be a násznépet, amíg a találós kérdéseket, — ezeket az öregek mondják, — meg nem fejtik. A találós kérdések legtöbbször igen naivak és többé-kevésbé közismertek. Negyed-, sőt félórás találgatás, évődés után, idősebb (régen a legidősebb) férfi kinyitja az ajtót. A násznép most már bemehet az udvarra. A vőlegény, a két násznagy, a két nyoszolóasszony (nyoszolóasszony : a násznagy felesége), a két vőfély és a két koszorúslány a folyosóra, gangra, pitarra mennek és az egyik nász sallangós szép beszédben kikéri a menyasszonyt. A vőlegényt nagyon dicséri. A beszédre valaki válaszol és kiküldenek egy leányt. — Tessék ! Itt van, akit keresnek ! A násznép megnézi a piruló lányt és így felel : — Nem ezt keressük . . . Nem ez az, akit keresünk . . . Rendesen négy-öt leányt küldenek ki. Végre kijön a piros menyasszony (igen gyakran sápadt, mert, amint írtam, még ma is kevés az érdeknélküli szerelmi házasság) és ekkor így kiáltanak : — Ez az, akit keresünk! Ezután az egész násznépet behívják a szobába. Újból dalolnak, rikoltoznak. A dúsan terített asztalt rikojázva, dalolva megkerülik — háromszor. A másik vőfély az ételeket hordja és felköszönt. Az asztalnál ülő vőfély azúj-párt szolgálja ki. A menet az ajtótól az asztal balsarkának tart és úgy kerüli meg. Az örömszülők és a menyasszony vendégei nem ülnek az asztalhoz. Dalolnak, vagy körülállva nézik a nászi akomát Ezen második ebéd (ez az igazi nászebéd) után egyik nász megveri a mester - 349 gerendát (keresztgerenda) és figyelmezteti a vendégeket, hogy »nekünk haza kell menni«. Egyik vőfély elbúcsúztatja a síró menyasszonyt ugyancsak síró szüleitől. A búcsúztatóban megköszöni a menyasszony nevében, hogy felnevelték. Ugyanabban a sorrendben indulnak vissza a vőlegény házához, ahogy jöttek. A vőlegény most már menyasszonyával megy és mind a két vőfély koszorúslányával. A menyasszony vendégei nem mehetnek el a nászmenettel (ez a valódi nászmenet), hanem »otthona maradnak és »otthon« lakodalmaznak. Azért kíváncsiságból vagy vonzalomból, kölcsönösen átmennek egymáshoz. Régen ez tilos volt. Ha a vőlegény beházasodik — a menet menyasszony és vőlegény nélkül megy — a vőlegényi házhoz. A menet jövet is, menet is kalácsot dobál és a »neki jóleső embereket« borral kinálja. A nászmenet nem megy egyenes úton haza, hanem nagyobb kerülővel, »hogy a menyasszony könnyen haza ne találhasson«. A nászmenet után lovaskocsi halad. A kocsin van a sifonyér (régen láda). A sifonyérban vannak a menyasszony (új asszony, új menyecske) ruhái. A kocsira rakják még a kelengyét is. (Menyasszonyi kelengye : 2 párna, 4 vánkos. Vőlegényi : 1 párna, 2 vánkos. A huzatok cihái mindig fehérek.) A kocsin ülnek és állnak : menyecskék piros lekötővel, fiatalemberek, ritkán gyerekek is, hogy ne ríjjanak. A lovakat színes kendőkkel, csengőkkel, rozmaringgal diszítik, valamint a korbácsot is. A kendők a kocsis tulajdonai lesznek. A lovakat táncolva kell hajtani a menet után. A nászmenet ismét dalol és rikojál. A kocsiról is dobálnak kalácsot, süteményt a gyerekseregnek. Ha a vőlegény beházasodik, vagyis a menyasszony szüleinél marad, akkor a kocsi — az első, a vőlegényt kísérő menet után halad a menyasszonyhoz. A menyasszonyt a vőlegény szülei kilü várják az udvaron és megcsókolják. Rendesen ezekkel a szívből jövő szavakkal fogadják : — Isten hozott ídes lányom. Ezután a vőfér beszédet mond. Régebben ilyenkor is a pozovics beszélt. Bemennek a házba és ismét az asztalhoz ülnek. Vacsoráznak a másik háznál is. Itt is, ott is szól a muzsika. A vőfér minden ételnél tréfás felköszöntőt mond. Ezek a felköszöntők néha kissé — erősek is. Ludaskása után az »elégettkezü« szakácsnénak pénzt gyűjtenek a levesmerő kanálba. Néha csontot is dobnak bele. Vacsora végén eladják a menyasszonyt. Ez a szép játék — igen komoly jelentőségű, mert a játék kezdetekor a menyasszony már — menyecske. Addig csak menyasszony volt. A játék előtt a menyasszony fejét a nyoszolóasszonyok piros kendővel (menyecskekendő) lekötik. Ez az asszonnyá (menyecskévé) való avatás. Ezen szép aktus után a koszorúslányok (még ezelőtt tíz évvel is) elbúcsúztak a könnyesszemű, vagy mosolygó új menyecskétől ós hazamentek. A koszorúslányok csak eddig az időpontig maradhattak a lakodalomba: mert már nincs menyasszony, hanem csak 350 — asszonya.. A koszorúslányok tehát csak az asszonnyá-avatásig (éjfélig) lakodal-mazhattak, de a lányok percig sem. — Lánynak nem való lakodalom, menjen el a magáéba, — ez volt a felfogás. Ujabban azonban már a lányok is elmehetnek és ott maradhatnak reggelig, sőt másnap reggelig is. A menyecskévé-avatás után egyik vőfély bevezeti az új menyecskét. A vőfély kezében tányért és égő gyertyát tart. Amikor beérnek a szobába, a vőfély ezt kiáltja : eladó a menyasszony ! Rendesen a másik vőfély veszi meg és elfújja a gyertyát. (A lámpák égnek.) Mielőtt a vőfély elfújja a gyertyát, azt kiabálják : nem sánta? . . . nem púpos? . . . nem vak? . . . stb. Ezután kezdődik a menyasszonytánc. Érdekes : már menyecske, hisz asszonnyá avatták, de mégis — menyasszonytánc és nem menyecsketánc. Valószínűleg valamikor a menyasszonytánc után történt az asszonyi avató. Én még így láttam ezt Kemenesalján ezelőtt huszonöt évvel. A menyasszonytánc — gyorscsárdás. Mindenki egy-kettőt perdül a menyecskével és a tánc előtt pénzt dob a tányérba. Ma : tíz fillértől öt pengőig, 1914 előtt húszkoronás aranyak is belecsendültek a tányérba. A többi nő nem táncol. Midőn a vőlegény látja, hogy a menyasszony már fáradt, akkor beledobja erszényét a tányérba és ő táncol vele. Azért dobja a tányérba minden pénzét erszényestül (Kiskanizsán : bukszástul), mert neki a legdrágább a menyasszony. Minden pénzét odaadja. Szimbóluma ez annak, hogy minden vagyonát hajlandó lenne érte áldozni. Ezután következik az általános mulatozás és tánc. A menyecskék mind piros főkötőben vannak. Ha a cigány elfáradt, a fiatalság körbe áll és — dalol. Legtöbbször körbetáncolnak. A lakodalmi mulatság másnap estig tart, de a cigányokat csak másnap délig fogadják meg. Ha a cigányok elmentek, »megkezdik a tréfás dolgokat«. Ezek : kendervágás, fordul bolházás, seprűtánc, tréfás beszédek, stb. Ez a rendes menete a lakodalomnak. De volt (és ma is van) rá eset, hogy háromnégy napig mulattak és a cigányt újra szerződtették. A lakodalomban elaludni nem szabad. Aki hazaszökik aludni, azért reggel készültség megy. A készültség : egy férfi fehér szoknyát terít magára paposan. Valaki seprűt, valaki meszel őt, csengőt, láncot, lámpát visz. Többen rossz fedőkkel indulnak a szökevény után. Két kisebb gyerek a papos ember előtt halad s »úgy néznek ki, mint a minisztránsok«. Kezükben csengőt visznek. (Ez ellen a papság tiltakozott.) A felöltöztetett ember előtt seperni is szoktak. A készültség minden álmos embert felriasztó lármával megy a megszökött alvókért. A ház ajtait erőszakkal is kinyitják, sőt be is törik. Az alvót megláncolják és visszakísérik, ugyancsak fülsiketítő lármával. A megláncolt szökevény maga is kurjongat és dalol. Ez a legokosabb, amit tehet. Régente megtették, hogy a szökevényt mosóteknőbe (tekenyő) fektették, megkötözték és így vitték vissza a lakodalmas házba. Ott azután vizet öntöttek a tekenyőbe. Az is megtörtént, hogy létrára, vagy szekéroldalra fektették és így vitték vállon, mint a szentmihálylovát. 351 — Az ilyen ós más tréfákban az Anék-cssAká vezetett. A létrát és szekéroldalt a lakodalmas háznál falhoz támasztották úgy, hogy a megkötözött egyén feje lefelé lógott. Ez a »tréfás« szokás halált is okozott. Egy megszökött alvó házaspárt a templom elé fektettek. Súlyosbítja a szökevény helyzetét, hogy nem engedik felöltözni. Ugy hajtják vissza, ahogyan otthon megtalálták. A szökevénynek igen hosszú csárdást kell végigtáncolni. Megcsinálják azt is, hogy a kerékszeget kiveszik a sifonyért (régen : ládát) vivő szekérből. Ezért a szegre nagyon vigyáznak. A lakodalmat követő vasárnapokon »kállátóbm mennek a szűkebbkörű hozzátartozók.1) Első vasárnap a vőlegény, második vasárnap a menyecske házához. A kállátóba esznek, isznak, mulatnak. Zene nincs. Jellemző a kiskanizsaiak vallásos lelkületére, hogy »lakodalomra verradóra« a vőlegény és menyasszony elmegy a templomba. A lakodalmi fődísz a rozmaring. Az illatos és kedvenc »magyar növény« nélkül el sem lehet képzelni a kiskanizsai lakodalmat. HALÁL, VIRRASZTÓ, TEMETÉS, TOR, GYÁSZ A kiskanizsai nép mind a házasságnál, mind a keresztelésnél, mind a temetés körül sok ősi szokást megőrzött. A halotti, temetési szokásokból egyedül ki lehetne mutatni a kiskanizsai konzervativizmust, a jó szívet, a vallásosságot, de a szilajságot is. De ki lehet mutatni a mély kegyeletet is. Ha a haldokló szenved, szalmát tesznek a földre és arra fektetik. Néha az udvarra is kiviszik, hogy könnyebben haljon meg. Ez a szokás Göcsejben, a Balaton mellett, Hódmezővásárhelyen, az ország több részében és sok népnél megvan. Onnét ered, hogy valamikor azt tartották, aki a földön született, a földön haljon meg. Aki földön született, csak földön tud meghalni. (Régen a nők a földön szülték magzataikat.) Az utolsó kenetről sohasem feledkeznek meg. (Vallásosság.) Igen nemes szokás, hogy a haragosokat odakérik a haldoklóhoz, hogy megengesztelődve, nyugodt lélekkel mehessen a másvilágra. Ez a szokás Szeged vidékén is él. A halott pilláit, mint az ország legnagyobb részében, krajcárral nyomják le és állát felkötik. Az elhunytat megmossák, felöltöztetik legszebb ruhájába, gyengéden kinyújtóztatják és szemfedővel letakarják, majd kicsöndítik. Veszedelmes szokás : a hozzátartozók a halott ágyában egyet fordulnak, hogy a halottól ne féljenek. Ez csökevényes szokás. Hegyháton (Baranya m.) a halott ágyát nem bántják. Ha a férj halt meg — az asszony, ha az asszony, — akkor a férj fekszik bele. Az osztjákoknál bábut fektetnek az ágyba. Egészségügyi okokból ezt a bobonás szokást ki kellene irtani. Nem kevésbbé veszedelmes ez az őspogánykorra emlékeztető szokás, hogy a halott ruháját tizenöt napig nem mossák ki. Ennek az okát Kiskanizsán már elfeledték. Azért teszik, hogy a halott lelke száraz területre juthasson. Sok helyen *) Ide is meg szokták hívni a lakodalomban jelen volt előkelőséget. 352 — ezt mondják : ha a halott ruhája nedves, lelke bolyong, kóborol. Ha a halott ruháját két héten belül kimossák, a halott lelke a másvilágon nem talál száraz földet. Ősi hit ez is Kiskanizsán : aki sokat siratja a halottat, annak a halottja vizes ruhában jár. Hajdan Kiskanizsán és Nagykanizsán a halottat nem temették el fekete ruhában, mert a másvilágon addig kellett a megboldogultnak a ruháját mosni, amíg meg nem fehérült. Régen az is szokás volt Kis- és Nagykanizsán, hogy a halott hozzátartozói megvérezték arcukat, testüket. Öregek emlékezése szerint (ők is még apáiktól, anyáiktól hallották) leginkább csak arcukat, de úgy, hogy a fájdalom jelei is láthatók legyenek. Érdekes dolgot hallottam ezzel kapcsolatban Kiskanizsán : — Ez annak emlékére van, mert Atilla meghált, mert eltemették a rabszolgáit és mert Atilla óta vérzik a magyar fajta . . . Állítják, hogy ez az ugyancsak ősi szokás 1848 előtt, ha gyéren is, de meg volt. Az arcmetélést, az archasogatást a felvilágosodás mosta el. A szokás elmúlásáról érdekes mesét hallottam, ami jellemző a kiskanizsai polgárság faji büszkeségére is. — Egyszer meghalt Kiskanizsán egy cigány. Eelesége minden haját kitépte, ruháját leszaggatta, arcát megvérezte s ez oly hatással volt elődeinkre, hogy abbahagyták az archasogatást : nem akartak a cigányokkal hasonló szokást követni. Még nem régen is általános volt ez a szokás : ha a gazda halt meg, kivitték az udvarra és a házi állatokat szabadjára eresztették. Már ennek az okára sem emlékeznek. Onnét ered ez : hogy az állatok meg ne sinyljék a gazda halálát. Ez, a már csak emlékezetben élő szokás bizonyítja azt, hogy az állattenyésztés — hajdan — egyik főfoglalkozás volt Kiskanizsán. A virrasztót megtartják. A virrasztó onnét ered — mondják, — hogy a halott felébredhet. A virrasztókon, még ezelőtt tiz-tizenkét évvel is általános volta, csörgőpálcázás és a bírózás. (Csörgőpálca: késsel behasított pálca.) A csörgőpálcával1) egymás kezét (néha véresre) verték. A bírózást, ezt a mindenütt ismert játékot, úgy játszották, mint bárhol. Közbe-közbe : ettek-ittak és halotti »énekeket énekeltek. Zajosan voltak, hogy: ha a halott nem halt volna meg, felébredjen. A régi virrasztói szokások — csökevényesen még megmaradtak. A halottas ház ablakán nem szabad benézni, mert aki benéz, hamar meghal, vagy sárgaságot kap. Ha kutya éjjel orrát lefelé tartva tutul, ha a halálmadár (kuvik) kiált — valaki meghal a házban. A halottat pompával temetik el. Néha tizenhat halottvivőt is hívnak. A vivőket kendővel ajándékozzák meg. Legényt és lányt legények és lányok közösen viszik ki a temetőbe. A lányok fehérbe öltöznek. A lányok fejéről a viaszkoszorú és fátyol, a legények kalapjáról a bukréta (rendesen : viaszvirág) elmaradhatatlan. Leányhalott előtt egy leány tálcán viaszkoronát visz s két leány a korona szalagjait fogja. 1) A csörgőpálcázás Göcsejben is megvan. Ott a virrasztók esznek, isznak, tréfálkoznak és nem igen törődnek a házbeliek fájdalmával. 353 — 2 Nem régen még a sírt a rokonok ásták, ma a temető őre. A halottat nem engedik ki a határból, mert elverné a jég. (Régi szokás ez földmíves népeknél.) Vízbefult embert nem harangoznak ki, mert azzal a haranggal nem lehet felhő elibe harangozni. Vagy : azzal azután hiába harangoznak felhő elé. A halottra először a halottvivők dobják az első hantot, hogy könnyebb legyen a lelke. Csak akkor száll el a lélek a testből, ha földet dobnak rá. A keresztre csak a nevet és a kort írják, de »van, aki cifráz« : Édesanyám rózsafája Én voltam a legszebb ága De egy hűtlen leszakított Két nap múlva elhervasztott. Egy asszony ezt »cifráztatta« az ura sírkövére : Nyugodjál békében szeretett jó férjem Ki az életben oly kedves valál nékem Ki pihenni sohasem tudtál éltedben Nyugodjál csendesen az emlék tövében. A »cifrázás« ezzel a mondattal végződik : Csak az vigasztál, hogy én is idetérek. Végigjártam a kiskanizsai temetőt, de több cifrázást nem találtam. Mikor kérdeztem ennek az okát, többnyire mosolyogva válaszoltak : — Fölösleges a cifrázás ... A cifra versek igen sokszor hazugok . . . Nem a versben van a bánat . . . Legtöbbször az cifráz, aki ludas a halottáve szembe . . . De azért, aki csak teheti, sírkövet1) állít, hogy a sírt száz év múlva se túrgyák fő. A fakeresztek többnyire erősek és magasak. Sokan befestetik. A sírok igen gondosak, ápoltak. A sírokra sok virágot ültetnek. Sok a temetőben a fa is. A halott-kultusz nemcsak Kiskanizsán, hanem Nagykanizsán is erőteljes. A temetők itt is gondozottak, szépek. A nagy- és kiskanizsaiak kegyelete felemelően bontakozik ki mindenszentekkor és halottak napján. Mindenszentek napján telehordják a temetőket az ősz minden virágával. Legtöbb a fehér virág. Ezt szeretik a legjobban. Midőn este meggyújtják a gyertyákat: piros az ég és mintha óriási fehér fátyollá változnék át az ezer és ezer koszorú, csokor és fehér virág. A kegyelet érzése oly nagy, hogy messze földről is hazatérnek a családtagok. A temetők mindenszentekkor már kora délután megtelnek. A kiskanizsai asszonyok a fejükön (piaci vékákban) hordják ki a sok virágot. Feledhetetlenül szép, festői látvány. Halottak napján délelőtt a temetőkben szentmisét és szentbeszédet hallgatnak. Nemcsak a temetőkben, hanem a házaknál is égnek a sorbarakott kis gyertyák. A kegyelet ünnepén a kiskanizsai asszonyok, lányok fekete (többnyire : bársony) ruhába öltöznek. A lányok hosszú haját fekete pántlika díszíti. Feketébe 1) A kiskanizsai temetőben 3—4 ezer pengős sírkő is látható. 354 — öltözik a férfinépség is. (A legtöbb gazdának és gazdagyereknek van fekete ruhája). Tort még ma is tartanak Kiskanizsán. (Nagykanizsán is.) Ha a tor elmarad, az a szegénység jele. Nemrégen még a legkisebb gyermeknek is volt tora. Ma már ez a szokás egyre halványul. A torokon először felállva imádkoztak. Azután et-tek-ittak. Közben emlegették a halottat. Elmondták szokásait, felsorolták érdemeit. Ha felnőtt legény, vagy leány halt meg, a tor nagyobb volt, mert az a »sze-gin megboldogút lakodamm. Még ezelőtt pár évvel is ez a lakodalom a jobb-jobb házaknál reggelig tartó nagy lakodalom volt.1) Ma sem ritkaság. Néha — a bor hatása következtében — daloltak is. Az is előfordult, hogy táncoltak. De csak egy ilyen esetre emlékeznek az öregebbek. »Megszólta őket az egész falu.« Kiskanizsán ma a virrasztókon és torokon ez a felfogás érvényesül: illedelmesen, komolyan viselkedni. Ellenben még a közelben néha az undorodásig elfajult némely virrasztó és tor. Tombol a tánc, a jókedv, ürül a kancsó, száll a duhaj és a trágár dal és piszkit a részeg, mocskos szavak árja. Az etnográfia azonban ezek felett sem törhet pálcát. Ősi, igen ősi szokás ez. Onnét ered : tagadjunk minden változást, változtassuk tánccá, dallá, örömmé a bánatot, a gyászt és lakodalommá a halált. Másik eredet : a halott lelke köztünk van. Együnk, igyunk, hogy a bor, az étel gőzével, illatával a halott jólakhasson. Táncoljunk, daloljunk, hogy a halott lelke felviduljon. A rút szokásnak tehát pogányos jóindulat a forrása. Némely helyen táncolnak, sőt táncoltak is a sírnál. Ezt a »lakodalmi táncot« különösen a szerbek, szerb cigányok, bolgárok, délvidéki németek őrizték meg. A szerb cigány még ma is disznót öl és muzsikaszóra táncol, ha felesége meghal. A mult század derekán Pécskán (Bácska) még táncoltak a sírnál. Említettem, hogy a kiskanizsai virrasztókon is játszották valamikor a birózást. Ez meg az ősi halottas táncnak volt a csökevénye. Némely vidéken a halottas tánc árnyalata disznótorokon még látható. Valaki lefekszik a földre és a disznófőt alfelére teszik és szilajul körültáncolják. Ha a disznófej leesik, mindenki rávág párszor. Hosszú kutatás után sikerült megtudnom, hogy egykoron — még 1848-ban is — zászlóskópjásan temették el a halottakat Kiskanizsán. Másszínű volt az ifjak, másszínű az öregek zászlaja. A színre már nem emlékeznek. Őseleink a halott útját veszedelmes útnak tartották. Nemcsak a magyar ősök, hanem a mongolok, törökök, kirgizek, kalmükök, a hunok is. Annak tartják Ausztrália vadjai is. Ezért tették kezébe a kopját, a kardot. Legyen mivel védekezni. Később a szokás fajult és a kopját a sírra tűzték. A kópjás temetés legerősebben rokontörzseinknél és nálunk fejlődött ki. A kalmükök és kirgiszek kópjás-zászlós temetése olyan volt, mint a régi magyaroké. A kópjás temetés még több helyen szokásban van. Egyes vidékeken később csak a nemeseket temették el kópjásan. Kemenesalján öreg sírokon még találni kopjákat, de csak törzsökös köznemesek horpadt sírjain. Végigjártam a kiskanizsai temetőt : kopját nem találtam. Feltűntek azonban a magas keresztek. Ezek bizonyos törökös hatást árulnak el. *) Megemlítem : más a virrasztó, más a tor. Sokan ezt a két szokást összetévesztik. — 355 — 2* HÁZIIPAR Kiskanizsa háziipara — a bongyor és a csipkéskendő készítése. Ma már üzletekben is árulják mind a kettőt. A bongyort két bosszú fatűvel háromszögalakura, a csipkést csont horgolótűvel négyszögalakura készítik. NÉPVISELET A lányok pántlikát hordanak leeresztett hajukban. S ez teszi a kiskanzsai népviseletet rokonszenvessé. Nagyböjtben és adventkor fekete és kávészínű, húsvétkor és pünkösdkor fehér és rózsaszínű, nyáron piros pántlika a szokásos. A menyecskék és az asszonyok kontyba tűzik hajukat és lekötik a »lekötő«-ve 1. A menyecskék a piros, az idősebb asszonyok a zöld és a lila »lekötő«-1 kedvelik. Mind a lányok, mind a férjes nők fejükön kendőt hordanak. A kendő nagyböjt és advent idején fekete. Mind a lányok, mind a menyecskék a lerakott szoknyát hordják, az idősebbek négy részből való karikásat. A szoknya se nem rövid, se nem hosszú. A kötényviselet általános. A bongyor-kendő a nőknél elmaradhatatlan. Ezt a kendőt azonban nem kötik össze. A bongyor-kendő viselete már a szomszédos községekben is tért hódított. A nők kedvelt ruhadarabjai még a plüs- és a prémkabát. Ez rendesen fekete és rövid, néha zsinóros. A nők nagyon szeretik a fekete bársonyruhát. Böjt- és adventkor minden nő feketében megy a templomba. Csizmát csak télen hordanak, de csak kevesen. A férfiak a sötét ruhákat kedvelik. Szeretik a fekete és zöld bársony kerek kalapot is. A cipő ezeknél még nem szorította ki a csizmát. A többnyire bricsesznadrágra alul három gombot varratnak. A bársony mellényen kedvelik a cifra gombot. Ma már »városi« nyakkendő kezd hódítani. A legtöbb ing még régiszabású magyaros ing. Öreg embereknél még előfordul a széles gatya, ami ezelőtt harminc évvel még általános viselet volt. Akkor még gatyás zenekara is volt Kiskanizsának. A kisgyerekeket és kisleányokat városiasan öltöztetik. NÉPMŰVÉSZET Ennek még a nyomát sem láttam Kiskanizsán. ÉPÍTÉSZET Építészet. A körülbelül kilencezer lakosú Kiskanizsán még vannak kontyos, üstökös házak. Láttam pár fapajtát és pár fatalpú házat is. A házak nagy része Kiskanizsai pajta 356 — gádoros. A gádorból nyílik a konyha, az első és hátulsó szoba. A régibb házak magyarosak, de az újabbakat német-flandriai stílusban is építik. A legtöbb háznál az istálló és a pajta külön állanak. A még szép számmal található faépítmény ű istállók összefüggenek a Iculás pajtákkal. A zsuppos épület már kevés. Akad még pár »leörülpitaros«, és pár »széles-ereszm ház is. Jártam pár szabadkonyhában, Cserepes nagypajta amikben még a régi múltról álmodozik a búbos és padkás kemence. Zöldcsem-pés kályhát is láttam pár mestergerendás szobában, de csak keveset. Tulipántos és szolgaládát csak két helyen találtam. Általában a régi magyaros népies építészetnek majdnem minden emléke felfedezhető még Kiskanizsán. Jól megállapítható az a fejlődés is, ami a magyaros építkezésnek halálát jelenti. De ez nemcsak Kiskanizsán van így, hanem szerte az országban. Van még pár ház, ahol meghagyták még a huszáristállót és a huszárszobát, ami azonban ma már »kamara« (kamra). Ezek még a régi katonai »bekvártélyozás« emlékei. Illemhely minden ház udvarán van. Tyúkház (hiél) több háznál nincs. A tyúkok az eperfákra szegezett deszkákon alszanak még télen is. Itt említem meg, hogy gyümölcsfát Kiskanizsán nem ültetnek, de egy udvarról sem hiányzik az eperfa. FOGLALKOZÁS A lakosság túlnyomó része föld- és szőlőműveléssel, kertészettel és állattenyésztéssel foglalkozik. Kertészkedésével hírt szerzett magának. Ujabban sok hagymát termel. S ezért Kiskanizsát Dunántúl Makójának is nevezik. Terményeit Nagykanizsán értékesíti, de távolabbi helyeken is ismerik és szeretik a kiskanizsai kertek termékeit. A kertészkedést a nők űzik, a férfiaké a föld-, a szőlőművelés, az állattenyésztés és a kereskedelem. A kerti termények jórészét és a tejhasznot a menyecskék, lányok fejkosarakban hordják be a kanizsai piacra. Festőien szép, amikor tíz-húsz menyecske siet a piacra tisztán és csinosan. A birtokosok — törpebirtokosok. Igen kevés az olyan gazda, akinek húsz holdnál több földje van. Szőlőt minden gazda szerez vagy szerzett. Régebben a bor egyik főjövedelmi forrása volt Kiskanizsának. Ma sem a bor, sem a gabona nem tartaná el. Ezért erősen kertészkednek, kereskednek és mindjobban foglalkoznak az 357 — A plébánia gazdasági épülete állattenyésztéssel. Gyümölcstermelése csekély. A nő minden mezei munkában résztvesz, de nem kaszál. A szomszédos falvakban már vágják a rendet. A kiskanizsai nő annál többet kapál és gyomlál a kertben. SZOKÁSOK ÉS BABONÁK Nagykanizsa polgársága mosolyog a babonákon, de szereti a szokásokat. Sokan tagadták, hogy babonásak, de azért azok. Szentgyörgynapkor a legtöbb házat betűzdelik nyírfagallyal és ördögűző tüskével. Újévkor pedig egyenesen veszedelmesnek tartják, ha asszony megy először a házhoz. Az újévi, húshagyói, húsvéti, karácsonyi stb. szokások Kiskanizsán sem hervadtak el. Nagyjában olyanok, mint máshol. A legérdekesebb a cséplési szokás. Csépléskor jókedvűek; dalolnak és folyton tréfál ódznak. Este — cséplés után — nagy vacsora és tánc következik. Legtöbbször reggelig mulatnak. Regölni öreg emberek is szoktak. Lucaszéket még Kiskanizsán is csinálnak, amiről a nagyszarvú boszorkányokat lesik, akik háttal állnak az oltárnak. Sokat beszélnek a garabonciásról, a ludvérc-ről, a szellemekről, a boszorkányokról, a rontókról és a megtevőkről. A táltos-ról alig hallottam valamit. Ismerik a tüzesembert, a sárkánykigyót, de a csordásfarkasról, délibabáról semmit sem tudnak. Sokat beszélnek a Kránic testvérekről, akik apró, de igen erős szellemek. Igen veszedelmesek, mert minél többször földhözvágják őket, annál erősebbek és nagyobbak. Beszélnek egy disznó-vól is, »aki« elfeküdt a határban. Örvendező emberek föltették a szekérre, de azon szempillantás alatt annyira megnőtt, hogy négy ló sem tudta a kocsit megmozdítani. Rengeteg szokást és babonát gyűjtöttem még össze, de azok többnyire — ismertek. Megemlítem, hogy a fiatalság már mind mosolyog a babonákon, de a szokásokat szépnek és ezért megőrzendőknek tartja, de azért az aratási szokásokat már mégis elfeledte. TERMET A »szios«, munkabiró kiskanizsai polgárság általában középtermetű. A hajzat legtöbb esetben szögbarna. A kék szem több a feketénél. Nem talpas fajta. A lányok karcsúak, nyúlánkak és kislábúak. A lányok és legények között sok a szép. Az asz-szonyok hamar fonnyadnak, mert talán még a szorgalmas férfiaknál is jobban »törik magukat«. A kiskanizsaiak szeretik a szépet, mert »szépfajtájúak«. 358 — f IRODALOM ES MŰVÉSZETEK NAGYKANIZSA SAJTÓ-ÉLETE élénk közgazdasági élet és a város fejlődésével szaporán burjánzó kultúrális szükségletek korán megteremtették a helyi sajtó-életet. Ennek bölcsőjénél Wajdits József könyvkereskedő állott, aki 1862 júliús 1-én szárnyára bocsátotta a Zala-Somogyi Közlöny-t. Első szerkesztője Fodor Pál, kaposvári ügyvéd volt, akit egy év múlva Roboz István követett a lap léién. Magyarországon ekkor még vidéki lap kevés, Zalában és Somogyban pedig ezenkívül egy sem volt. Nyomda már a század elején volt Nagykanizsán, a Mark-breiter és Ollop-nyomda, a mai Széchenyi-téren, a későbbi Leitner-féle gabonaraktárak helyén. A 60-as évek elején létesült »Wajdits József gyorssajtója«, ami a Nagykanizsán 1832-ben letelepedett Wajdits János »kompzktor« (könyvkötő és könyvkereskedő) üzletéből fejlődött ki. Wajdits János adta ki » Kotzebue Ágoston jelesb színdarabjai«-t (20 kötet, Nagykanizsa, 1837—39). Wajditsék híres kiadványa volt sok dal- és versgyűjtemény között a Nagy Jani által szerkesztett Zala-Somogyi Népnaptár. A Kanizsán megjelent lap körül nemcsak két megye literátus emberei, hanem neves fővárosi írók is csoportosultak. Thály Kálmán a megindulástól évekig volt szorgalmas munkatársa a Zala-Somogyi Közlönynek. Goncha Károly, Lovászy Sándor, Bérezik Árpád,''Áldor Imre, Bényi Dezső, dr. Wlassics Gyula, Sommsich Pál, Dervarics Kálmán, gróf Beleznay Lujza, Sümegi Kálmán, Ozoray Árpád, Tuboly Viktor, Tersáncky József, Hajgató Sándor, dr. Szukits Nándor, Boja Gergely stb. nevekkel találkozunk ezeken a hasábokon. Báró Wlassics Gyula első cikkét 15 éves korában, »Sóhaj« címen, Oláhfi Gyula álnév alatt írta a Közlönybe. Mint felső gimnazista Budapestről a Magyar Tudományos Akadémia üléseiről küldött tudósításokat és hetedikes gimnazista korában már a Pesti Napló és Thály Kálmán történelmi folyóirata, a Századok közlik a felsőház és közigazgatási bíróság mai elnökének cikkeit. 1868-ban a Közlöny, amely eddig havonként háromszor jelent meg, hetilappá változott. Bátorfi (Bobek) Lajos szerkesztésében, aki Győrből került Nagy- — 359 — kanizsára. 1874-ben a lap nevéből törölték a Somogyi jelzőt és maradt csak Zala érdekeit szolgáló Zalai Közlöny. Bátorfi 1896-ban bekövetkezett haláláig állott a Zalai Közlöny élén, 1887-től mint annak kiadója is. Ezalatt 23 verses és novellás kötete jelent meg. 1889-ben megindította a Zalai Közlöny Könyvtára c. könyvsorozatot. Az Adatok Zalavármegye történetéhez c. munkája 30 füzetig jutott el. A szó igaz értelmében irányító faktora volt a város közéletének. Kultúrális örökét dr. Kiss Ernő piarista tanár vette át, társszerkesztője volt dr. Villányi Henrik kereskedelmi iskolai tanár, már ekkor sokfelé figyelő tagja a városi képviselőtestületnek. 1898-ban Villányi lett a lap felelős szerkesztője, aki az amerikai lepedőnagyságot csökkentette és hetenként kétszer jelentette meg a lapot, amit 1902-től tíz éven át Kertész József kereskedelmi iskolai tanárral és Gáspár Béla banktisztviselővel, a maguk vállalatában adtak ki, kibérelve a lap kiadási jogát. Kanizsa második lapja a Fischt Fülöp könyvkereskedő kiadásában hetenként megjelenő Zala volt. A Zala tervei a kiegyezés után értek meg és 1874-ben öltöttek testet a páréves, szerényebb Kanizsai Lapok utódjaként. Felelős szerkesztője Hoff-mann Mór polgári iskolai tanár, majd igazgató volt (a Nemzeti Színház igazgatójának, Hevesi Sándornak atyja). A politika ezidőtájt még teljesen ismeretlen volt a vidéki lapok hasábjain. Az országos események is csak elvétve, alig érintve találnak helyet azokon. A legszűkebb helyi és legfeljebb megyei érdekű közéleti problémák feletti akadémikus vitatkozás volt a szépirodalmon kivül legkedveltebb olvasmánya a közönségnek. Igaz ugyan, hogy a cikkezés, hírlapokba való írás ekkoriban szinte a bon ton kérdése és a magas közéleti és hivatali tisztségek velejárója volt, úgyhogy a megye minden részéből a legelőkelőbbek is felkeresték a kanizsai lapok szerkesztőségeit jól-rosszul megírt, de minden esetben hihetetlen hosszúságú cikkeikkel, melyekből sok nagy alkotás, sok újítás és a folytonos fejlődés ekkori lázának sok későbbi termése indult el útjára. Az országos politika csak a 80-as években szürem-kezett be a redakciók asztaláig. Az Újvárosház-utcában (Kazinczy-utca) székelő Zala keídetben még várospolitikával sem foglalkozott, hanem főként a szépirodalom berkeiben botorkáló, avatott és avatatlan tollú, poétahajlamú emberek belletrisztikai gyakorlótere. Hogy Nagykanizsán egy utcasor leégett, az akkori újságírás nem is vette észre, de heteken keresztül sok-sok hasáb hely jutott az afelett megindult vitának, hogy vájjon illik-e hölgynek biciklire ülni? Nevelőnek és szórakoztatónak kellett ekkor főleg az újság, meg pénzintézetek, gazdasági, tanítói és egyéb egyesületek közgyűlési jegyzőkönyveinek eredeti — 360 — Hajgató Sándor Bátorfi Lajos Hoffmann Mór szövegben, oldalas folytatásokban való közlésére. Az újságírásnak ebben a patriarchalis korszakában hírszolgáltatásról beszélni sem lehetett. Az ilyen hírek : (szórói-szóra) »öngyilkosság. Mint halljuk, az egyik szomszéd községben egy gabonakereskedő öngyilkossági szándékkal mellbe lőtte magát.« egyáltalában nem tartoztak a ritkaságok közé. Hol, ki, miért, hogyan, meghalt-e, életben maradt-e, ez már nem érdekelte a szerkesztőt, vagy legalább is nem akart, vagy nem tudott utánajárni. így történhetett meg, hogy 1895 augusztusában az Egyetértés egy szenzációs eseményről emlékezett meg, élénk színekkel, festette le, hogy Bucsuszentlászlón a barátok kriptájában egy óriáskígyó lakik és a lakosság halálfélelemben és tehetetlenül kénytelen nézni, hogy a szörny hogyan pusztítja a falu állatállományát. Nagykanizsáról — írja az Egyetértés — 150 főnyi katonaság ment ki a helyszínére 3 ágyúval és ezeknek sikerült a 128 kg. súlyú kígyót elejteniük. A hírt végül is a Zalá-nak kellett megcáfolnia. 1882-ben a Zala politikai lappá változott és 1883-ban Varga Lajos felelős szerkesztésében megkezdte a parlamenti tudósítások közlését is. Hoffmann, akit társadalom-és kultur-filozófiai működése felette elfoglalt, társszerkesztőként maradt a lap kötelékében. 1890-ben Csorba Palotai Ákos fővárosi ügyvéd ült a Zala szerkesztői székébe és nagy rutinnal emelte ki a lapot a megrögzött kezdetleges formákból. A következő évben ünnepélyes keretek között saját házába költözött a Zala, Fischl Fülöp laptulajdonos vendégül látta az egész lap- és nyomdai személyzetet. Kánitz Béla rövid »vezérszerkesztői« működése után, 29 éves korában meghalt és helyét átadta Lőke Emil ügyvédnek. Ez évben meghalt a lap alapítója, Fischl Fülöp. Rövidesen Szalay Sándor tanító vette át a szerkesztést, kinek neve 20 éven át maradt a Zala homlokán. Révész (BosenfeldJ Lajos volt a jobbkeze és a redakció humora. A 90-es években mindkét kanizsai újságnak kedvelt novellistája volt Donászy Ferenc ifjúsági író. Nagykanizsán végezte a gimnázium első két osztályát, (1869— 71) és első könyve, a »Férjek« is Nagykanizsán jelent meg. A 900-as évek népszerű poétája, Kele György, mint a Zalai Közlöny segédszerkesztője kezdte irodalmi pályafutását, majd a boszniai hadjáratban megrokkanva, kotori magányából is gyakran kereste fel verseivel mindkét kanizsai lap hasábjait. 1905 húsvétjára a Zala, amely eddig hetenként kétszer jelent meg, napilappá lett. Ezidőtájt gyakran találkozunk a Zalában Somlyó Zoltán írásaival. (Első verse 1899-ben, a szerkesztői üzenetekben jelent meg elrettentő példaképpen, ekkor ugyanis Somlyó még kanizsai kereskedelmista Szalay Sándor Révész Lajos — 361 — Dr. Lőke Emil volt.) A Zala szerkesztőségéből került Budapestre Farkas Imre, a Pester Journal későbbi szerkesztője és humoristája. Szalay Sándor irodalmi munkásságának első jelentősebb állomása a Magyar Állam c. lap 1885. évi novellapályázatán nyert 100 aranyfrankos pályadíja. Sághy Jánossal együtt írták a Balaton c. művet, amit a budapesti Uránia mutatott be 1900-ban. Tankönyvei közül egyik-másik ma is használatban van. 1909-ben megalakult a Zala Hírlapkiadó és Nyomda R.-T., amely 45.000 koronáért megvette a Zalát és nyomdáját Fiscbléktől. A vállalat ügyvezető-igazgatója Fischl Lajos, a lap felelős szerkesztője Nagy Samu, segédszerkesztője Gürtler István lett, Szalay Sándor neve főszerkesztőként maradt a lapon. A részvénytársaság alapítótagjai a vármegye előkelőségei, földbirtokosai voltak, élükön a főispánnal. A kpvezéri címet Tripammer Gyula viselte (Nagy Samu később Budapestre került, ma a Budapesti Hírlap politikai rovatvezetője. 1927-ben a Belvárosi Színház adta elő nagy sikerrel első darabját, a Zörög a haraszt-ot). A Zala nevelte a fővárosi zsurnalisztikának Süli Antalt, a Pesti Hírlap szerkesztőjét. Gács Demeier segédszerkesztő ma a budapesti Friss Újság munkatársa, Strém István 1920-ban orosz fogságból hazatérve, csapott fel újságírónak. A Zala szerkesztőségéből került a fővárosba Az Újság-hoz, mely nek ma is külpolitikusa,. Gürtler István kanizsai kesztyüsmester fia, szintén a Zala redakcíójában kezdte pályafutását, ma a Belvárosi Színház titkára Budapesten. Közvetlenül a világháború kitörése előtk a Zala szerkesztősége a városházi épületből a Sugár-úti Kiskorona épületbe költözött és a felelős szerkesztői széket Tóth Zoltán szegedi újságíró foglalta el (ma a Sopronvármegyefelelős szerkesztője). A háború kitörése a helyi lapoknak hihetetlen konjunktúráját hozta el, mígnem a papi inség s a folytonos drágulás lassan éppen ilyeö mértékben visszafejlesztették a vidéki sajtóéletet. 1919 április 1-től a Zala Zala Népakarat néven jelent meg és Lukovich József, a lap korábbi segédszerkesztője szerkesztette. Testvére, Lukovich Imre ugyanekkor a Munkás nevet felvett Nagykanizsa-1 szerkesztette. A kommün alatt betiltották Gács Árpád, 1919 februárjában indult Tükör című »á la Vágóhíd« heti riportlapját. A kommün után újból Tóth Zoltán vette át a Zala szerkesztését, segédszerkesztője Hirschler Jenő, a megszűnt Zalai Hírlap volt munkatársa lett. Hiába volt azonban minden erőfeszítés, az anyagiak lejtőjén elindult szekeret visszatartani nem lehetett. A Zala által képviselt liberális felfogás ekkori M. Ötvös Magda — 362 — Dr. Hegedűs György A Zalai Közlöny nyomdája teljes csődje is elősegítette a lap válságát. 1920-ban nyomdásztól megvette a Zalát Csillag Jenőtől a Zalai Károly és Társa nyomdavállalat, a- keresztény és nemzeti irányú Zalai Közlöny kiadói, akik megpróbálták mindkét napilapot életben tartani, a Zala liberális szellemét persze az időkhöz mérten mérsékelve, de amikor Oláh Árpád felelős szerkesztő az évek óta reggeli Zalát délutánivá alakította, ezzel megadta a nagymultú lapnak a kegyelemdöfést. 1922 szeptember 30-án jelent meg utoljára a Zala, áldozata lett a gazdasági krízis forgószelének. Ebben a kritikus időben, 1922 őszén állította üzembe dr. Pap József, a Zala volt munkatársa a Kereskedelmi Nyomdát a Király-utcában. A nyomda lapengedély hiányában egy évig élt. A Zalai Közlöny egészen a közelmúlt időkig nem volt politikai újság. Főcélja a városi politika irányítása volt a várcs fejlesztése érdekében. Villányi 1922-ben megvált a Zalai Közlöny-tő\. Utódai gyorsan váltakoztak : Kálmán Pál, Strém István, Banekovich János, dr Lukács József, Vegele Károly. 1915-öen Wajdits József eladta a lapot a Gutenberg-nyomdának, amely a lap kiadását szüneteltette és helyette Nagykanizsai Hírlap címen adtak ki napilapot. Három év múlva Zalai Károly és Társa megvették a Zalai Közlöny kiadási jogát és azt megjelentetve napilappá fejlesztették. A lap főszerkesztői címét dr. Hegedűs György viselte. A kommunizmus alatt Vida Lajos neve áll a lap élén és egy Pollák nevű »vörös hadnagy« volt a kirendelt szerkesztő, akit aztán később Salgótarjánban agyonlőttek. Nem szerkeszthették egészen a direktórium szájaíze szerint a lapot, mert Sneff »városparancsnok« egy alkalommal két hétre betiltotta és csak amikor új szerkesztőt állítottak a lap élére, engedélyezték nagy-nehezen az újra való megjelenést. A kommün után Hegedűs György újra a lap élére állott és vezette azt 1922 tavaszáig, mint főszerkesztő. Felelős szerkesztő volt Doupona István, majd 1920-ban Bodrogközy Zoltán, aki ma miniszteri titkári rangban a miniszterelnökség sajtóreferense, szépirodalmi sikerek birtokosa. A lap a Bogenrieder Frigyes, Eperjesy Gábor, Zalai és Gyarmati nyomda tagokból állott közkereseti társaságé volt. Szerződéses segédszerkesztő volt Ötvös Magda, ezidőszerint is Zalamegye egyetlen nő újságírója, később esztendőkön át a Sümeg és Szentgrót szerkesztője. 1920 decemberében lépett a lap gárdájába Ujfalussy Gyula, az újvidéki és kolozsvári sajtó-élet neveltje, az első újságíró, akit a románok Erdélyből kiutasítottak, majd Kanizsáról a 8 órai Újság-hoz került Budapestre. 1922-ben főszerkesztői címmel Posch Géza, a kanizsai Fut ura kirendeltség igazgatója vette meg a Zalai Közlönyt kiadóvállalatot. A Zalai Közlöny Benedek Rezső szerkesztésében ekkor fejlődött a napi 4 oldalról 6 oldalas lappá. 1923-ban Sztrókay Kálmán fővárosi író és hírlapíró vette át a felelős szerkesztést. 1924 áprilisában a vállalatot megvette a zalaegerszegi Zrínyi — 363 — Benedek Rezső Barbarits Lajos Urbán Gyula Nyomda R. T., kanizsai fiók gyanánt. A szerkesztőség a Bogenrieder-palotából leköltözött a Fő-úti nyomádba. 1924 szeptemberétől Kempelen Béla neves fővárosi genealogus, kitűnő zene-esztétikus volt a Zalai Közlöny felelős szerkesztője. A Zalai Közlöny és nyomdája ma a Délzalai Nyomda- és Lapkiadó Vállalat tulajdona, amely 1927-ben elválva Zalaegerszegtől, teljesen önállósította magát. A vállalat igazgatósági elnöke Gyomorey István országgyűlési képviselő. Felelős szerkesztő 1926 júniusa óta Barbarits Lajos, aki a gazdasági akadémiai oklevél megszerzése után, 1923-ban állott a lap szolgálatába, főtitkára a Zrínyi Irodalmi és Művészeti Körnek, a Zalavármegyei Dalosszövetségnek, titkára a József kir. herceg Szanatórium Egyesületnek, a Stefánia Anya- és Csecsemő védőnek, tagja a városi képviselőtestület közművelődési bizottságának, az Orsz. Balatoni Társaság sajtó- és irodalmi bizottságainak. Benedek Bezső felvidékről került Zalába, 1921 óta áll a Zalai Közlöny szolgálatában. Urbán Gyulát Erdélyből, ahonnét a románok kiutasították, 1926-ban vetette a sors Nagykanizsára, a Zalai Közlöny redakciójába. Titkára a Zrínyi Irodalmi és Művészeti Körnek és szavaló, előadóestélyeit nagy sikerrel rendezte Kolozsvárott Székesfehérváron és Nagykanizsán is. A Zalán és a mindmáig egyedül maradt Zalai Közlöny-ön kivül állandóan voltak hosszabb-rövidebb életű, más helyi lapjai is a kanizsai közéletnek. Ilyen volt már 1890-ben a Nagykanizsa Vidéke, Varga Lajos ügyvéd szerkesztésében, amit a Zalá-tói való megválása után ellenlapnak hozott létre. A »zum Trutz« újság azonban 5 hónap után megszűnt. A 900-as évek elején a budapesti Független Hirlap kísérletezett egy Reggeli Lap című kanizsai melléklettel. Hosszabb életű volt (1906—1909) a Kertész József, Gábor Ernő, majd Csillag Jenő szerkesztésében megjelent Nagykanizsa napilap, ameiy 1910-ben átalakult a Buda pesten nyomott, de Nagykanizsán kolportált Nagykanizsai Friss Újság kétoldalas mellékletévé, mígnem a kiadó Krausz és Farkas-nyomdával együtt megszűnt. 1913-ban indult meg dr. Hajdú Gyula ügyvéd lapvezérsége alatt a Zalai Hirlap napilap, melynek dr. Bród Tivadar, Keleti Armand és Strem (Kanizsa) István voltak a szerkesztői. A Zalai Hirlap utolsó szerkesztője dr. Hirschler Jenő vo;t, utolsó száma 1920 ápr. 30-án jelent meg. A napi sajtón kivül szépirodalmi és szaklapok is szép számmal indultak és multak el Nagykanizsán. Magyarország első női élclapját, a Kandi Klári-t 1868-ban Bátorfi Lajos szerkesztette. Képes újság volt ez, félesztendeig élt. Hoffmann Mór az Ifjúság Lapjá-t szerkesztette. 1883-ban a zsidó-heccek visszhangjaként Nagykanizsán keltezve, Kaposvárott szerkesztve, Pécsett nyomtatva, Ladányi nevű szerkesztő Igazság címen antiszemita hetilapot indított. 1880—87. években a Zalai Közlöny társlapjaként, később önállóan, Bátorfi Lajos szerkesztésében jelent meg kéthetenként Baja Gergely lapjának, a Zalai Tanközlöny-nek utóda, a Zalai Tanügy. A színi évadok első színházi újságját Nagy Samu és Kálmán Pál adták ki Színház címen heti 16 oldalon. Az Országos Rabbi Egyesület havi közlönyének első számai Nagykanizsán láttak napvilágot 1908 áprilisában, dr. Neumann Ede főrabbi szerkesztésében. Az Osztrák-Magyar Kefegyári Közlöny magyar és német nyelven Löffler Ferenc, a kanizsai kefegyár — 364 — művezetőjének szerkesztésében, 1911 áprilisában indult meg Nagykanizsán. 1920-ban dr. Fenyves Jenő Nagykanizsa, címen kulturális hetilapot szerkesztett. Ugyanebben az évben Tóth Zoltán Dunántúli Újság című hétfői lapot indított, amely Dunántúli Sporthírek címen 1923 márciusáig élt, ekkor már Róna Gyula szerkesztésében. Az utolsó kísérlet volt Huhn Gyula Visszhang c szépirodalmi hetilapja, amelyet 1925-ben Zalaegerszegről és Pécsről hozott át Nagykanizsára, itt rövidesen eladta a Zalai Közlöny kiadóvállalatnak, ami után néhány hónapig élt még Dunán-tuli Kultura címen, Kempelen Béla szerkesztésében. A sajtóval rokonintézmény a Magyar Távirati Iroda, amely 1919-ben létesítette expozituráját Nagykanizsán. Vezetője 1925 óta Scerbovsky György. A közben fiókká fejlődött expozitura, mint a vele kapcsolatos Magyar Hirdető Iroda, elnyerte a város hirdetési jogának bérletét s azóta a város utcáin világító és nappali hirdető-oszlopok, táblák szolgálnak az addig minden utcát elcsúfított plakát-özön elhelyezésére. IRODALMI ÉLET Az irodalom aktív gyakorlása Nagykanizsán csak kis mértékben terjed túl a napi zsurnalisztika határain. Különösen a háború óta kevesen vannak, akik könyvet tudjanak kiadni. Nagykanizsán élő író-ember dr. Szabó Zsigmond orvos, aki még a béke-években » Két dzsinn/: és a » Horthy házasságon c. regényeivel tűnt fel a budapesti könyvpiacon. Legutóbb Szenes Tilda kanizsai asszony »Nagyszerű házasság« c. regénye talált Budapesten kiadóra. Kelemen Ferenc bankigazgató a pénzügyi és közgazdasági szakirodalom terén megjelent könyveivel (A takarékpénztárak története, A pénz az ember életében stb.) tette országosan ismertté nevét. Nagykanizsa korán elhunyt poétája volt vitéz Nagy Győző, kinek már hadifogsága alatt megjelent Nagykanizsán »Tábortűz mellett« c. verses-kötete. Népéleti drámái és sok költeménye kéziratban maradt vissza. Atyja, Nagy Lajos ny. elemi iskolai igazgató ugyancsak poéta-ember, verse -kötetei )>Mult idők« (Érsekújvár 1893), »Versek« (Marosvásárhely 1902), »Lázas napokból« (Nagykanizsa 1915), »Nehéz órákban« (Nagykanizsa 1919), »Könnyek« (Nagykanizsa, 1926). 1925-ben látott napvilágot Hüll Cecil »Napsugarak, esőcseppek« c. novellás-kötete, 1928-ban B. Baróti Ria adta ki novelláit (Álomasszony, Zalaegerszeg). Mint poéta szerzett magának Nagykanizsán túl is ismert nevet Winklerné Munkácsi Noémi, Nagykanizsa főrabbijának felesége. A város históriai életének kutatása közben termékeny írója volt Nagykanizsának Halis István városi tanácsos. Nevezetesebb munkái: Szines mozaik Nagykanizsa történetéből, Dalmáciában, Az ősmagyarok nyomai, Hajnal van (elbeszélések), Kelemen Ferenc Nagy Lajos — 365 — Dr. Szabó Zsigmond Ellenség kezében (vígjáték), Karbunkulus (regény), Zalai Kiónika I—V. füzet. Több érdekes történelmi tanulmánya látott napvilágot Neusiedler Jenő ipartestületi jegyzőnek. A legnagyobb irodalmi siker, aminek világraszóló híre Nagykanizsához fűződik, a sport-irodalom teréről való. Az 1928-as amszterdami olimpiászon ugyanis a Nagykanizsáról Budapestre került, de családi és baráti nexusainál fogva ma is kanizsai dr. Mező Ferenc tanár lett a szellemi olimpiász világbajnoka. története c. munkájával. * * * Az irodalomhoz fűződő emléke Nagykanizsának, hogy Hazafi Verát János gyakran látogatott el életében Kanizsára és a város nem egy jellegzetes alakjáról zengett »megrovási kalandokat«. Bolyai János, a legnagyobb magyar mathemati-kus egyik unokája, Saly Lászlóné szül. Bolyai Mária, Nagykanizsán élt és itt halt meg 1920-ban. Schnitzler Arthur is kanizsai származású. Nagyatyja kanizsai asztalos volt, 1863-ban halt meg, itt fekszik a kanizsai temetőben. Fia, Schnitzler János Nagykanizsán született, neves bécsi orvos, a Wiener Med. Presse szerkesztője, később egyetemi tanár, felesége kanizsai Markbreiter-lány. Gyermekük Schnitzler Arthur, a nagynevű író. MÚZEUM, KÖNYVTÁR Az első könyvtárat 1834-ben Wajdits János könyvkereskedő nyitotta Nagykanizsán, amihez a városi tanács a kért engedélyen felül örömmel adott támogatást is.1) Ez a kölcsön-könyvtár csakhamar nél külözhetetlenül »hasznos Intézete« lett a városnak. A XIX. század végén egy 675 kötetes, de kevesek által használt ingyen-könyv-tár, a szentferencrendiek 1690 óta gyűjtögetett 4710 kötetes könyvtára, a Casino 1868 óta fennálló 5805 kötetes könyvtára, a Polgári Egylet és Társas Kör kisebb könyvtárai, a piaristák 1765 óta fennálló 3000 kötetes házi könyvtára, a gimnázium ugyanolyan idős, 3059 kötetes ifjúsági könyvtára, a kereskedelmi iskola 1894-ben alapított 1348 kötetes és a fogház 376 kötetes könyvtárai állottak a kanizsai kultúra szolgálatában.2) Az ingyenkönyvtárat a Múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsa adományozta Kanizsának, teljes felszereléssel. A könyvtár a Kiskanizsai Ifjúsági Eyyesületnél vot elhelyezve. 1907-ben, az Ifjúsági Egyesület feloszlásakor a könyvtárat behozták Nagykanizsára, az iparostanonciskolába, ahol ma is megvan, ingyenes népkönyvtár gyanánt, de e minőségében teljes feledésbe merülve. '') 1834. 345. városi kgy. jkv. 2) »Magyar Minerva« 1902. (Múzeumok és könyvtárak országos felügyelőségének kiadványa.) Nagy Győző A z olirnviászok Mező Ferenc dr. Haiis István 366 — (Thury Zoltán író Nagykanizsán jártában szerzett tapasztalatairól írja egy helyt, hogy amíg itt volt, egyetlen könyvet sem látott, de látott annál több csomag kártyát). Wlassics Gyula 1912-ben segíteni akart ezeken az állapotokon és akciót indított egy kanizsai városi könyvtár és múzeum felállítására. A helyi sajtóban írt cikkeinek, tárgyalásainak, levelezésének eredményeképen 1913-ban a vároa 3000 korona államsegélyt kapott, a városnak magának is volt a költségvetésében évenként e célra félretett 800—1000 koronákból némi tőkéje, úgy hogy kinevezték Halis István tanácsost''köny tárosnak és múzeumőrnek és megkezdték a régiségek gyűjtését és könyvek vásárlását. 1919-ig csak Halis hivatali szobája volt a »múzeum«, akkor azonban végre kapott két kis szobát a volt gimnázium épületében. 1923-"ban pedig az új gimnázium udvari épületében 4 szobát rendeztek be könyvtárnak és múzeumnak, amit Halis halála óta Sótonyi István kegyesrendi tanár kezel. ZENEI ÉLET Az első kanizsai zenekar, amiről feljegyzéseink vannak, a gimnázium alapításának éveiben (1765—66) a diákokból alakult zenekar. A zeneoktatás korai nyomai arra engednek következtetni, hogy Nagykanizsán a XVIII. század végén és a következő század elején élénk zenei élet lehetett. A vasúti vonalak megépítésétől kezdve nagyszabású zenei események emlékei maradtak ránk. 1869-ben hangversenyzett először Nagykanizsán a Flórenci-négyes és még ebben az évben a híres bécsi Hellmesberger-quartett. A 70-es évek végéig majdnem évente eljött a Elórenci-négyes egy-egy koncertre. 1875-ben Liszt Ferenc egyik tanítványa, Schweider Rudolf és később egy svéd quartett hangversenyeztek Nagykanizsán. 1877-ben Sarasate spanyol hegedűművész, majd Popper Dávid, korának legnagyobb cello-művésze, adtak koncertet Nagykanizsán, utóbbi feleségével, Meuter Zsófia zongoraművésznővel, aki arról volt nevezetes, hogy Liszt Ferenccel is játszott. 1881-ben egy hamar megfeneklett mozgalom indult zene és dalegylet alakítására. Az iskolai zenekarokon kívül csak a Hadastyán-zenekar működött a városban, vasárnapi térzenékkel és mulatságok műsorain. A 80-as években alakult Tűzoltózenekar egészen a világháborúig istápolta a kanizsai zene-kultúrát. A két zenekar néha olyan zenebonát csapott, hogy a Zala 1899-ben elkeseredve írja : » . . . amíg csak egy zenekar volt, tűrhető volt az állapot . . .« Igv jött létre az elhatározás, hogy a két zenekar fuzionál és városi zenekar nevet vesz fel, városi szubvencióval. A városi zenekar azonban nem jött létre és azóta is ábrándja a kanizsai zenészeknek. A város zenei életének centruma Prager Béla gyógyszerész háza volt. Prager mecénás-leikének és áldozatkész fáradozásainak folytán hallhatta Nagykanizsa az akkori idők legnagyobb művészeit, Strakosch-1, Lewinsky Józsefet, 1890-ben Slavmsky énekkarát, Witt Máriát stb. Grünfeld Alfréd éveken keresztül pontosan megjött Bécsből Nagykanizsára és zongora-hangversenyei után heteket töltött Prager házában. A 90-es évek eiején Barbi Alice dalénekesnő rendezett több koncertet Nagykanizsán. A koncertek mindig sikerültek, mert Kanizsa mindig szom- 367 — jazta a kultúrát és a művészi élvezeteket, a művészek pedig épen ezért szivesen jöttek Kanizsára. Mint kuriózum ebbe a fejezetbe tartozik az 1890. év zenei szenzációja, amikor június hónapban 1 frt. (!) belépődíj mellett mutogatták a Szarvasban az első fonográfot, Blaháné lemezeivel. Ugyanez év augusztusában Horváth Laci kanizsai cigányprímás meghívást kapott Konstantinápolyba és el is ment bandájával együtt, egy zacskó pénzen kívül a török művészetek rendjelét hozva haza útjáról. A 90-es évekre esik az Irodalmi Kör megalakulása, ami új lendületet adott a kanizsai zenei, főként a dalos-életnek. A Kör zenei életének bölcsőjénél Sterneck Zsigmond, Nagykanizsa bohém muzsikusa állott, zeneszerző, zene-pedagógus, művésze és filozófusa hivatásának. Rózsavölgyi Szidi, Blumenschein Hedvig, Polgár törvényszéki bíró, Ollop Ernő voltak korban és zenében társai. Sauermann polgári iskolai tanárral és ennek fiaival alkotott kamarazene-társaság tagja volt a hősihalált halt Sauermann József zongraművész, a kámzsái gimnázium volt növendéke. 1901-ben Samr Emil, Burmester Villy, 1905-ben Szigeti József koncerteztek Nagykanizsán. A következő éveknek az Országos Szimfonikus Zenekar hangversenyei voltak eseményei,a város rendezésében. A világháború után a Casino-hangversenyek sorozata volt néhány évig a zene-kultúra előbbre vivője, minden alkalommal országosnevű művészekkel. Az iskolai és katonai zenekarokon kívül a rövidebb életű egyesületi zenekarok megszűntével, csak az Irodalmi Kör zenekara maradt fenn máig, Ketting Ferenc tanár vezetésével. A jelen gazdasági válságokkal tele évek zenei események rendezésére alkalmatlanok. Üj korszakot jelent Nagykanizsa zenei életében a városi zeneiskola megalkotása (1926), amiről az iskolák fejezetében szólunk bővebben. FESTÉSZET, SZOBRÁSZAT A festészet legelső nyomaival 1831-ben találkozunk Nagykanizsán, amikor Holek Vencel »képíró és rajzoló« felvételét kérte és nyerte a város lakosai közé, azzal az ígérettel, hogy szegény iparosok gyermekeit vasárnaponként ingyen fogja rajzolni tanítani. Az első képkiállítást (1902. évi eredménytelen kísérletezés után) 1906 májusában a Nemzeti Szálon rendezte a régi gimnáziumban. Ezen a tárlaton 54 festmény kelt el és a Szalon 400 koronát kapott a várostól egy másik tárlat rendezésére, ellensúlyozni akarván azt, hogy pl. 1904-ben egy élelmes ügynök 450 darab reprodukciót és egyéb »képet« adott el 8—10 koronájával a városban. A Nemzeti Szalon 1908. évi budapesti grafikai tárlatán már kanizsaiak is szerepeltek. Dr. Győrffy Jánosné (ma mint iparművész a híres Pannónia-csipke feltalálója és szabadalmasa) tollrajzaival, Kallivoda Kata olajfestményeivel, Major Jenő ceruzarajzaival, Wagner Géza volt kanizsai rajztanár pasztell képeivel és akvarelljei vei tűntek fel. (Kallivoda Kata Nagykanizsán született, a Báthory-utcában, atyja gyógyszerész volt és hosszabb ideig lakod; Nagykanizsán.) 368 — Sterneck Zsigmond 1908 májusában (az Izr. Nőegylet 1905. évi kiállítása mintájára) Gyenes törvényszéki biró és Tripammer Gyula, a Szépítő Egyesület elnöke, mindketten amatőr-festők, amatőr-kiállítást rendeztek festményekből, rajzokból, fényképekből, kézimunkából. A tárlatot Batthyány főispán és neje nyitották meg. Az első festőiskolát Sass (Brunner) Ferenc festőművész létesítette Nagykanizsán, 1908-ban és a következő években. Sass képzőművészeti főiskolát végzett, majd Münchenben tanult. Külföldi és hazai tárlat-sikerek tették már ismertté nevét, amikor kanizsai iskoláját megnyitotta. Ebből az iskolából került ki Nagykanizsa másik festőművésze, Farkas Böske, Farkas Ferenc városi alkapitány leánya, később Sass Ferenc felesége, aki az utóbbi esztendőkben Budapesten aratott igen jelentős sikereket. Kanizsai festő és iparművész Fékeié Ferenc, aki az iparművészeti főiskola diplomájával külföldön gyarapította tudását. Zalakaros, Miháld, Orosztony és legutóbb a nagyszakácsii templom freskói és falfestményei dicsérik kvalitásait. Szobrászattal kapcsolatban csak annyi megemlíteni való van Nagykanizsáról, hogy ama ritka városok közé tartozik, melyeknek semmiféle köztéri szoborműve nincs. Ezenkívül itt született Szász Károly szobrászművész (id. Szász Károly gimnáziumi rajztanár fia) és itt született és itt is van eltemetve Tandor Ottó, a magyar parlament palotájának egyik tervezője. A KANIZSAI SZINIÉLET Az első feljegyzéseket Nagykanizsa régmúlt időinek színészetéről az elöljáróság protokollumaiban találtuk meg. Igv 1812-ben »Kübler János játékszínigazgató, ki a napokban kötelessége szerint az ispotály számára előadást jádzoth, 5 forintot ajánlott fel a városnak a köteles előadás jövedelme gyanánt, mert—mint indokolja, annyit sem keres Kanizsán, hogy a napi betevő falatjára telnék belőle. 1815-ben Deutsch Ferenc »laibachi theatralistaa Budapestre utaztában két este játszott Nagykanizsán a Magyar-utcai »égettek« javára. 1816-ban Hoch direktor varasdi társulata tartott szezont Nagykanizsán. 1819-ben »Bubenhoffer Ferenc iheatraiista a városi Szegény ispitályosok számára ját-szvám, 20 frt 15 krajcárt adott át a városi kamarásnak. 1830-ban és a következe években is Karschin Gusztáv »Németh Szin-jádzó Társosága szórakoztatta a kanizsaiakat. 1840-ben már színházat akar építeni Nagykanizsa városa. Kérte is e célra az uradalomtól a felsőtemplom előtt terpeszkedő magazinját, de addig húzódtak a tárgyalások és annyi minden jött közbe, hogy mire a város 1855-ben 2500 forintért megvette a magazint, addigra már kisebb gondja is nagyobb volt a színházépítésnél. Pedig a közönség körében nagy lehetett az érdeklődés, mert 1845-ben egy műkedvelő előadás jövedelmének 1/3 részeként 98 frt 20 krajcárt adtak a színház céljaira. 1854-ben már válogattak magyar és német társulat között. Köck 1. N. német színtársulata (Cilii) azért nem kapott 2 hétre engedélyt, mert ugyanekkor már egy magyar társulat játszott Nagykanizsán. A 60-as, 70-es években gyakran megtörtént, hogy jónevű magyar társulatok pártolás hiányában 4—5 előadás — 369 — 2 után kénytelenek voltak odábbállni Nagykanizsáról, ugyanakkor a magdeburgi német színház hetekig a legnagyobb érdeklődés mellett játszott a kocsiszínből improvizált színházban. A német Fritsche-társulat még 1875-ben is kocsiszínben tartotta előadásait. Operetteken kívül más nem szerepelt műsorán. Ugyanebben az évben a magyar társulat, Völgyi Gyula és György társulata a Zöldfa nagytermében ütött tábort, de amíg a német társulattól lázban volt az egész város, addig a magyar színészeknek két hét után a várostól kellett útiköltséget kérniük, hogy el tudjanak utazni valamerre. Csak a Falu rosszá-val csináltak négy tele házat Völgyi színészei, mert ez újság volt Kanizsán. A következő évben három igazgató kereste fel Nagykanizsát : Schultz Gyula varasdi német társulata (amely színlapját már kettős szövegben, magyarul és németül nyomatta), a Follinus-társulat és télire a Balassa-Dalmai magyar társulat. 1877-ben jelent meg a kanizsai sajtó hasábjain az első színikritika. Az első nagy társulat (32 taggal) 13 hétig magyar szezonnal tudta lekötni a kanizsaiak érdeklődését Miklósy direktor vezetése alatt. Ez a társulat hozta az első vendég-művészt, Bogyó Alajost, a Nemzeti Színház énekesét. Ezután a német színészet már csak félve kopogtat Kanizsán. 1882-ben egy trieszti német társaság kezdte meg előadásait, üresen kongó falak közt tarthatott csak egy-két előadást. A következő években Tóth Béla társulata Hegyi Arankát, majd Aradi Gerő direktor Pajor Emiliát hozták le vendégszerepelni. 1885-ben Blaha Lujza négy napon át, háromszorosra emelt helyárakkal, életveszélyes tolongást teremtett a kanizsai színház környékén. Nemhiába fejedelmeknek kijáró fogadtatásban részesítették, de el is jött azután többször Kanizsára vendégszerepelni. Ebben az évben volt a kanizsaiak vendége Pálmay Ilka, 1890-ben Féld Zsigmond, 1891-ben Jászai Mari, a drámai előadásokkal azonban még Jászai sem tudta megbarátkoztatni a kanizsaiakat. Bokodi Antal, Rakodczay, Monori társulatai már a Polgári Egylet nagytermében játszottak. Üres ház ritka volt ezekben az időkben. A 90-es években már 6—8 hetesek Szálkái Lajos, Somogyi, Dobó Sándor, Csóka direktorok szezonjai. A XX. század kedvezőtlen auspiciuniókkal kezdődött a kanizsai színészetre. Dobó győri igazgató nagy költséggel páholyosra, erkélyesre átalakíttatta a Polgári Egylet termét, mégis csak az Irodalmi Kör segélyakciójával tudott elutazni Kanizsáról. Ennek ellenére is Kanizsa megmaradt jó színházi város hírében, így nem volt olyan jobbnevű művész vagy jól spekuláló csepűrágó, amelyik ezt a várost kihagyta volna programjából. 1905 óta Nagykanizsa a -pécsi színikerület hivatalos állomása. (Fiume és Pozsony midié Feld Matyi is folyamodott Kanizsáért, de sikertelenül). Ebben az évben a Pécs—kanizsai Kövesy-társulat primadonnája, Károlyi Leona nyerte meg Budapesten a »Jáno- vitézek versenyén« a Király Színház ezüst koszorúját. Az élénk színi-élet korán megteremtette egy állandó színházépület után való vágyakozást. Már 1870 decemberében megalakult egy színházépítő részvénytársaság, amely 110.000 forintra elkészített tervei mellé vett egy 188 négyszögöles telket 8050 forintért. A végleges megalakulás végett összehívott közgyűlésre azonban olyan kevesen jelentek meg, hogy az egész ügyet stornírozni kellett. 1882-ben a Polgári Egylet hozzálátott házának megépítéséhez úgy, hogy abban színház-terem is legyen. A 110.000 forintos építkezésre áprilisban kiírták a terv- 370 pályázatot. Az Egylet vagyona 10.000 forint és a régi háza. A városi képviselőtestület ötös bizottság révén kapcsolódott bele az egész várost izgalomban tartó, sőt az országos sajtót is megjárt színházépítési mozgalomba, de az anyagiak hiánya és a Polgári Egylet tagjainak két táborra szakadása, az egész tisztikar lemondása, a tervezett részvényjegyzési, sorsjegy, kölcsön stb. pénzforrások bedugulása a mozgalmat teljes kudarcra vitték. Ezután a város vette kezébe a színházépítés gondolatát. Lökést adott ehhez a Délzalai Takarékpénztár 1883. évi 5000 forintos színházépítési alapítványa amit a város a következő évben 1000 forinttal megtoldott, majd 1895-től évenként ugyanennyivel gyarapított, úgy hogy 1901-ben az ecélra megvett Erzsébettéri düledező csoportház helyére megterveztették a színház-épületet. A terveknél tovább azonban sehogyan sem tudtak jutni. 1899-ben Tiszay Dezső színigazgató ajánlatot tett a városnak, hogy Nagykanizsán egy cirkusznak is alkalmas nyári aréna-színházat épít, de a még mindig reménykedő város az engedélyt megtagadta. (Érdekes feljegyezni, hogy a hivatalos város színpártolása ezidőben abból állott, hogy volt a városnak 200 darab széke, amit minden társulatnak ingyen adott használatra. Nagy dolog volt ez is, mert pld. Somogyberzencén egy színtársulat érkezésekor kiplakátolták, hogy mindenki, aki este színházba akar menni, délelőtt 10 óráig széket vigyen magának, ha le akar ülni a nézőtéren. Nagykanizsán is megesett, hogy ha valamelyik társulat nem volt a városnak kedvére, egyszerűen megvonták tőle a »szék-szubvenciót«.) Mikor a Pécs - Kaposvár - Nagykanizsa-Mohács-Szelcszárd szinikerület 1902 januárjában megalakult, Nagykanizsa ingyen telket szavazott meg a társulatnak, hogy azon egy aréna-színházat építhessen. Kövesy Albert 1903 májusában a Sugárúti sétány mögött az építkezést meg is kezdte. Az elkészült arénába 450 ember fért be és ezzel a Polgári Egylet, a Zöldfa és a Szarvas termei jóidőre kikapcsolódtak a kanizsai színi-kultúrából. Ettől kezdve a nyári idény alatt a pécsi társulat tartja hosszabb-rövidebb szezonjait Nagykanizsán. 1913-ban az arénában tapsolhatott Nagykanizsa Beregi Oszkár, röviddel utóbb Király Ernő vendégszereplésének. Az aréna színpadáról indult el Latabár Árpád. Itt ült egy helybeli ügyvéddel vívott párbaja miatt 5 napi államfogházat Bihari Sándor, akinek szerelmeslevél gyűjteményében a kanizsai hölgy-világ felette szép számmal van reprezentálva. 1906-tól fogva Bihari Ákos volt a társulat igazgatója. Az aréna az ő direktor-sága ideje alatt látta a közönség legnagyobb, azóta sem ismétlődött pénztár-ostromait. De Bihari anyagiakban tönkrement a maga módszere mellett. Utána Füredi Béla, volt a színtársulat direktora, aki szakítva előde idealizmusával, reálisabb színház-politikával is meg tudott élni Nagykanizsán, ahol 1915-ig minden nyáron megtartotta szezonjait. 1910-ben, az Apponyi Albert közoktatásügyiminiszter által kilátásba helye- — 371 2* A Városi Színház zett államsegélyben s ezzel a kőszínház felépítésében bízva, a helyi hatóságok tűzveszélyessége ós rozzant állapota miatt elrendelték az aréna lebontását. A kőszín-házból persze megint semmi sem lett, sok herce-hurca után újra meg kellett engedni az arénában való játszást, pedig a háború első évében már nyitott esernyőkkel kellett ülni nem egyszer az aréna nézőterén, úgyhogy lebontásakor már semmit sem vesztett vele Nagykanizsa. Somogyi Kálmán, Heltai Hugó, Asszonyi László tettek különféle ajánlatokat színház-építésre, de a város ezeket mind elhárította, bízva abban, hogy végre is meg tudja valósítani a maga terveit. 1905 elején már 107.000 korona volt együtt a városi színházalapban, amit évente 4000 koronával dotáltak. A 200.000 koronás terveket azonban az államsegély elmaradása miatt nem tudták megvalósítani, pedig a 7—800 főnyi befogadóképességű színházra már a tervpályázatot is kiírták, sőt az árlejtést is kihirdették. Hiába volt az 1897, majd 1911. évi kérvényezés, az 1908. évi deputáció, a Berliner Theaterbau Unternehmungs-gesellschaft 1910. évi 600.000, majd 196.000 koronás ajánlata, Armuth Náthán mozitulajdonos 1916. évi, 6000 korona évi városi szubvenciót igénylő mozi-színház tervei az Erzsébet-térre, a Polgári Egylet 1924. évi átalakítási tervei és a város részvénytársaság tervezete is. Végül is 1926 február 5-én a városi színügyi bizottság, Csillag Jenő gyárigazgató indítványára és dr. Sabján Gyula polgármester támogatásával elhatározta a Nagykanizsai Közművelődési Egyesület megalakítását, azzal a céllal, hogy az egy szerény méretű színházat létesítsen társadalmi úton, a város segítségével. Az egyesület mindjárt másnap megalakult, elnöke lett dr. Sabján Gyula polgármester, titkára Csillag Jenő, társadalmi oszlopai dr. Örley György kir. közjegyző és dr. Szabó Lajos kir. ügyészségi elnök. Néhány nap alatt minden előkészület megtörtént és június 21-én megkezdték az építkezést Medgyaszay István budapesti építőművész tervei szerint. A Városi Színház nevet kapott mozi-színház 465 ülőhellyel, karzatok és állóhely nélkül, hátul moziszerűen elhelyezett páholyokkal. Színpada a legmodernebb és legszebb, egyben legnagyobb vidéki színpadok egyike. Építkezés és berendezés költsége 21/2 milliárd korona. A megnyitó előadás 1927 március 15-én volt ünnepélyes formák között, a budapesti Nemzeti Színház vendégjátékával, Hevesi Sándor, a Nemzeti Színház igazgatójának előadásával és másnap Hubay Jenő koncertjével. A következő négy napon operett-együtte-sével mutatkozott be Fodor Oszkár, a színikerület új igazgatója. A színi-idény 3 hónapján kívül a Városi Színházat bérlő Uránia mozgófényképszínház játszik Nagykanizsa magyaros stílusu, a Sugár-úti sétányban elhelyezett színházában. 1927 decemberében ugyanis a város saját kezelésébe vette a színházat és átvállalta a Közművelődési Egyesülettől annak adósságait is, melyeket úgy igyekszik törleszteni, hogy a színházat bérbeadta az Uránia R. T.-nak. * * í|e Nem volna teljes a nagykanizsai színi-kultúra fejezete, ha nem szólnánk ehelyütt a magyar színművészetnek azokról a képviselőiről is, akiket ez a város adott a szioitörténelemnek. 372 — Kanizsai leány volt, itt is született Prager Hermina, a bécsi cs. kir. Operaháznak a mult század 70-es, 80-as éveiben első énekesnője, aki művészete teljében Nagykanizsán is adott hangversenyt. A berlini Walhalla-színház hűes operettdívája, Biba Erdős Eugénia, a berlini udvari opera »elsőrendű énekesnője« is Nagykanizsán pillantotta meg a napvilágot, Nagykanizsa város is taníttatta ki az 1878—88. években. Tragikus öngyilkossága után itt temették el a kanizsai temetőben. Nagykanizsáról került a Nemzeti Színházhoz Hettyei Aranka. Márkus Emiliát rokonságán kívül is szoros kapcsolatok fűzik Nagykanizsához. Férje, Párdány Oszkár miniszteri osztálytanácsos, valamikor Nagykanizsán volt tevékeny művelője a helyi zsurnalisztikának. És — last not least — Nagykanizsa nevelése dr. Hevesi Sándor, a Nemzeti Színház igazgatója, az országos nevű dramaturg is. Nagykanizsán született 1873-ban, itt végezte a gimnáziumot, melynek önképzőkörében többször nyert díjakat történelmi tanulmányaival. Joghallgató korában több írása jelent meg a Zala hasábjain, melynek Hevesi atyja, Hoffmann Mór polgári iskolai tanár volt a szerkesztője. MOZGÓ-SZINHÁZAK Nagy forradalom volt az első mozgófénykép megjelenése Nagykanizsán. Misz-trik Lajos bioszkop színháza volt ez, amely A/pollo Színház néven a Fiume-kávéházban produkálta magát. 1908 január 26-án már megnyílt az első állandó mozi. Kálmán Pál kanizsai újságíró vállalkozása volt ez IJranus Színház néven, a görögkeleti egyház Erzsébet-téri házában. Naponta 2 előadáson 1500 méter filmet pergettek le; attrakcióként hirdették a »negyedóráig tartó« mozgóképet. Egy hónap múlva már négyen ostromolták a rendőrséget moziengedélyért, de új engedélyt egyelőre nem adtak ki. 1911 őszén már a Sugár-úton volt az Uránus-mozgó. Az Uránia mozgószínház 1912 őszén épült. Armuth Náthán építette egy régi raktárából a Rozgonyi-utcában. A szini-direktorok nem látták szívesen a film-kultúra fejlődését. 1913-ban már az Uránia, Uránus és Edison mozgószínházak konkurráltak egymással, úgy hogy Füredi színigazgató kérvényezte, hogy idénye tartamára a mozgókat csukassák be. A kérelmet természetesen elutasították. A város 1913 októberében azzal a gondolattal foglalkozott, hogy városi mozgószínházat létesít. Deák Péter rendőrfőkapitány ütötte a vasat, úgyhogy mái-szabályrendelet is készült, amely teljesen városi monopoliummá tette volna a film-játszást. »Szerencsére« közbejött a háború és liszt- meg hasonló üzemeket kellett a városnak létesítenie mozik helyett. 1915-ben Berlin Nagymozgó játszott a Szarvasban. A háború nagy pusztítást végzett a mozik között. A három működő mozi a mozgószínházak tulajdonjogának és engedélyeinek rendezése során 1922-ben új tulajdonosok birtokába szállt át. Az Urániát a MOVE főosztálya kapta meg, a Holtzer mozgót (Világ) özv. Posfayné, hősi halott katonatiszt özvegye, a kis-kanizsait pedig a város. A kiskanizsai mozgó azonban még a nagykanizsainál 373 — is rosszabban ment, úgyhogy még ebben az évben felhagytak vele, helyisége ma a kiskanizgai egyesületek előadásainak céljaira szolgál. Kapott még egy mozi-jogot a Polgári Egylet, ami azonban máig csak jog, mozi nélkül. A Városi Színház felépítésével az Uránia R. T. kibérelte a színházat, megnyitotta abban filmszínházát, a Világot pedig, amely ugyancsak kezelésében volt, beszüntette. Ma tehát két mozgószínház működik Nagykanizsán, az Uránia és a Városi Mozgó, mindkettő az Uránia R. T. tulajdonában, Szabó Benő igazgató vezetése alatt. 374 — NAGYKANIZSA EGYESÜLETEI inthogy Nagykanizsa eme monográfiájának történelmi része messze túlhaladta az előirányzott terjedelmet, a nagykanizsai egyesületek történetét kénytelen voltam csupán a ma is működő egyesületek rövid ismertetésére szorítani. A legelső egyesületek a városi társasélet kialakulásának idejében és a társasélet fejlesztésére alakultak. Első volt ezek közül az 1835-ben Kereskedelmi Casmo néven, 60 taggal alakult társaskör, melynek alapítása körül Darás József, a Casino első elnöke szerzett érdemeket. Az egyesülés osztály- és valláskülönbség nélkül magában egyesítette a város legjobbjait; magyar egyesület volt már akkor, amikor a város lakosságának többsége még németül beszélt. Amint a tagok száma erősen szaporodott, felmerült az egyesületi ház megépítésének gondolata, ami Elek Lipót elnöksége alatt, a tagok áldozatkészségéből, 1886-ban testet öltött a Kazinczy-utcai modern székházzal. A világháború alatt a Kaszinó helyiségeit kórházi célokra felajánlotta. A forradalmak alatt az egyesületi élet teljesen szünetelt, a Kaszinó helyiségeit a proletárdiktatúra helyi vezetői saját céljaikra lefoglaltákés a Kaszinó tagjait kitiltották. A diktatúra bukása után id. Unger üttmann Elek került az egyesület élére, aki erélyes kézzel fogott hozzá a romok eltakarításához. De még nagyobb érdemeket szerzett azáltal, hogy az ellenforradalmi idők mozgalmas társadalmi harcai közepette állandóan a békét hirdette és ezáltal sikerült a Kaszinó egységét megőriznie. Az elődök szellemében dolgozik Hirschler Sándor vezérigazgató és kincstári tanácsos elnöklete alatt a Kaszinó mostani vezetősége is, amely a mai mostoha gazdasági viszonyok között is az egyesület kultúrális életének fellendítésén fáradozik. ❖ i|c Egy évvel később, 1836-ban, Széchenyi István társadalmi agitációjának hatása alatt, megala- A Kaszinó háza 375 — kult a Bürger Verein, amely 1848-ban teljesen megmagyarosodva Polgári Egylet nevet vett fel. Dr. Bentzik Ferenc, majd Faics Lajos viselték hosszú ideig a Polgári Egylet elnöki tisztségét , melyet ma Knortzer György kormánytanácsos tölt be. A Polgári Egylet Sugár-úti házát idők folyamán többször alakította, bővítette; nagyterme évtizedeken át, a legutóbbiidőkig, majdnem egyedüli színhelye volt a város színi, kultúrális eseményeinek. Kaszinó-helyiségei, könyvtára, kertje, vendéglője a kanizsai társasélet gócpontjai. A Keresztény Jótékony Nőegylet 1887 óta áll a karitatív munkásság szolgálatában. Alapítása körül Glement Lipótnénak voltak nagy érdemei. Tagjainak száma 300 körül volt. 1894-ben már csak havi segélyekben 1444 forintot osztottak ki az egyesület szegényei között. Farsangi és nyári mulatsága minden esztendőben társadalmi esemény volt. Zadubánszky Lajosné, majd dr. Szekeres Józsefné elnöklése alatt, 1910-ig 15.000 koronára gyarapodott az egyesület vagyona, amiből már 70—80 gyermeket is felruháztak évenként. A világháború alatt az egyesület működését a hadi-jótékonyság foglalta le. Utána 1924 júliusában kezdte újra a társadalmi karitatív munkát dr. Tuboly Gyuláné elnöklése alatt. Az egyesület azóta évenként megrendezi nagyszabású karácsonyi bazárját s ebből karácsonyi felruházási akcióját és kiosztását. A téli hónapokban házi- és nyilvános tea-estélyeket és délutánokat rendez a társasélet élénkítésére. Gyermeknyaraltatási, népkonyha és inségakeióit szép siker koronázza. Az egyesület elnöke dr. Szigethy Károlyné, titkára és az egyesület minden ügyének végrehajtó lelke, Farkas Vilma. Szigethy Károlyné Az Izraelita Jótékony Nőegylet legrégibb működő karitatív egyesülete Nagykanizsának ; alakult 1846-ban. Egyik alapítója és 1878-ig elnöke volt gelsei Guttmann Nanetta, utóda leánya, Vidor Samuné. (1878—1921), majd dr. Botschild Samuné (1922—26), ennek halála óta pedig Rosenfeld Józsefné. Az egyesület 1888-ban téli népkonyhát alapított főként iskolásgyermekek és kisebb számban felnőttek részére. Ez a »szegények tápintézete« 1919-ig évente átlag 300 szegényt étkeztetett. Eme intézmény utóda a nőegylet Sugár-úti házában 1925 óta fennálló iskola-konyha, a téli hónapokban napi 70—80 étkezővel. 1927-Den havi segélyezésre és egyéb jótékonysági és kultúrális célra 4616 pengőt fordított az egyesület, az iskolakonyha évi 4000 pengőbe kerül. Az egyesület taglétszáma 570. Vidor Samuné Az Evangélikus Nőegylet 1910-ben jótékonyság szolgálatára. Elnöke dr. alakult a társadalmi Krátky Istvánné. Az — 376 Hirschler Sándor egyesület által rendezett evangélikus bál a kanizsai farsang tradicionális, előkelő eseménye. A Református Nőegylet 1920 végén alakult és az Ev. Nőegylettel egyesülve, alkották a Protestáns Nöegyletet. 1922 óta a Református Nőegylet különválva működik Kádár Lajosnéelnöklésével. Rosenfeld Józsefné A Szociális Missziótársulat nővérei 1927-ben telepedtek le Nagykanizsán. Világi szervezete már 1917 decemberében alakult a társulatnak Nagykanizsán, 190 taggal, amely azonban 1921-ben feloszlott. A nővérek letelepedésükkor megkapták a várostól az ecélra Misszió sház-zk átalakított, volt szabadkőműves otthont, a Rozgonyi-utcában. G. Elek Amália főnöknő vezetése alatt csakhamar megalakult a gyermekek napközi otthona, szegények népkonyhája s a világi szervezet (elnöke Bogyay Lajosné) bekapcsolásával széleskörű szociális, hitéleti, karitatív és kultúrális munkásságnak rakták le alapjait. A Missziótársulat keretében működik a Szt. Ilona Leányklub, elnöke Tnkey Mária bárónő ; 1928 végén megalakult az iparostanonc leányok egyesülete, a Szent Erzsébet Leánykor. A Keresztény Tisztviselőnők Egyesülete 1918-ban alakult, elnöke Mágot Vilma tanítónő. Műsoros teái, ünnepélyei még a közelmúlt években is közkedveltek voltak. 1885-ben alakult a Nagykanizsai Magyar Irodalom és Műpártoló Egyesület. Az egyesület Farnek László ügyvédet választotta elnökévé és Tuboly Viktort jegyzőjévé. Dal, zene és színház: voltak programjának sarkalatos pontjai, hivatalos helyiségei pedig az Oroszlán-kávéház 3 szobája. A megalakult irodalmi szakosztálynak Bátorfi Lajos szerkesztő volt az elnöke, a dalárdának Bischitzky Miksa és Weber Antal, a zenekarnak Venczel Rezső és Sterneck Zsigmond voltak a karnagyai. Első nagy eseménye volt, amikor 1885 áprilisában lehozta Kanizsára Blaha Ijujzát. A szalmaláng azonban hamar elaludt. Több évi szünetelés után, 1895 májusában, Sümegi Kálmán megalakította az Irodalmi és Művészeti Kört, 320 taggal. Személyi válságokon bukdácsoltak az első esztendők, melyeknek említésre méltó eredménye volt a szilveszteri bálok és a Böhm Em.il által vezetett, többször át- és újraszervezett dalárda. A szabad, liceális előadások sorozata 1906-ban kezdődött a Szarvasban, minden második vasárnap. Megünnepelte a kör mindenkor az országos irodalmi vagy művészeti évfordulókat és hasonló alkalmakat. 1912-ben már a pártolás és érdeklődés teljes hiányával találkozunk. A világháborút követő esztendőkben végre a kör férfikara Gürtler Ferenc, a vegyeskar Rácz János, az újonnan alakult zenekar Ketting Ferenc vezetésével élénk életet kezdtek és 377 — Krátky Istvánné Kádár Lajosné egymást érték az előadások, ünnepségek. Kiskanizsán sőt Letenyén is tartott előadásokat a Zrínyi Miklós nevét 1920 végén felvett Irodalmi és Művészeti Kör, melynek ezekben az időkben Majthényi Károly tanár volt a titkára és lelke, Pfeiffer Elek elnöke. Iskolánkívüli népművelés, analfabétatanfolyamok, munkás-gimnázium stb. jelzik az újraépülő kanizsai közéletben az Irodalmi Kör útját. 1924-ben Szakáll Gyula kegyesrendi tanár lett a kör elnöke, aki főleg a vegyeskar életét fejlesztette ki. Áthelyezése után, 1926-ban, a kör dr. Tholway Zsigmond postafőnököt választotta elnökévé. A kör főtitkára Barba-rits Lajos. A liceális előadások sorozatai az utolsó években igen nagy népszerűségre tettek szert, nemkülönben a kör által rendezett hazafias ünnepségek. A Magyar Nemzeti Szövetség 1921-ben alakult, a másféléves működés után feloszlatott Tevéi helyett. Mindkettőt dr. Hajdú Gyula ügyvéd, tb. vármegyei főügyész alakította és szervezte. Kezdetben előadások, irredenta pályázatok, gyűlések, vidéki propaganda, tartották ébren az egyesületek hazafias céljai iránt az állandó érdeklődést. A megfogyatkozott létszámú MNSz fiókot ma már csak dr. Hajdú Gyula elnök áldozatkészsége tartja fenn. ¡J: A MOVE nagykanizsai főosztálya 1919-ben alakult, elnöke Petrik Dezső, gazdasági vezetője Dénes Jenő. Impozáns hazafias ünnepélyek, tudományos előadássorozatok, propagandagyűlések rendezése fűződik a főosztály működéséhez. 1924-ben alakult a MO VE Lövészegyesület, melynek Gyömörey István országgy. képviselő az elnöke és Szépudvary László tanító a titkára. ífc ^ ^ A mult század 70-es évei legelején már élénk dalosélet volt Nagykanizsán. 1875-ben a keszthelyi dalárda már látogatást visszaadni jött Kanizsára s itt a tűzoltók és betegsegélyző javára nagy hangversenyt adtak. A kanizsai dalosok Csáktornyára, Marburgba is kirándultak énekelni. A Kanizsai Dalárda 1877-ben újraalakulva, elnökévé Lőwinger Ignácot, alelnökké Ollop Samut választotta, karnagyai voltak Rózsavölgyi Antal és Berecz Imre. 1880-ban már iparosdalárda is mű-működik, Hock János kántortanító pedig egy külön magán-dalárdát alakított, melynek Kovács Béla járásbíró volt az elnöke. Ez olyan kontra-dalárda volt (Grossmann Ignác és Rózsavölgyi Antal vezették), mert a dalos-egyetértés igen gyenge lábakon állott abban az időben. Az első vegyeskar 1881-ben alakult. A 80-as évek végén azonban egy működő dalárda sincs Nagy- 378 — Ivövesdi Boérné A Missziósház kanizsán: az iparosifjúság dalárdájának 1890. évi hangversenye az első dalos-esemény. 1894-ben a tűzoltó-laktanyán alakult meg Vécsey polpármester elnöklésével Knobloch Frigyes és Banekovich János karmesterek vezetése alatt az új Nagykanizsai Dalárda, majd Csolosz József vezetésével a Munkás-képző Dalárda. A XX. század első éveiben Banekovich János vezetése alatt Szabómunkások Dalárdája volt a dalosélet ébrentartója. A Dunántúli Dalosszövetség 1905-ben Nagykanizsán tartotta közgyűlését, elnöke volt Lengyel Lajos, Nagykanizsa főjegyzője. A 36 tagú dalárdából álló szövetség 1906-ban Nagykanizsán nagyszabású dalosünnepet rendezett, melyen a Dunántúl minden részéből érkeztek dalárdák Nagykanizsára. 1908-ban Székesfehérvárott volt a dalosverseny és az első díjat (a budapesti Lira Dalkör előtt!) a nagykanizsai dalárda, az Irodalmi Körnek Gürtler Ferenc vezetése alatt működő, 33 tagú dalárdája nyerte el. 1908-ban kezdődött a fűtőháziak külön, dalosélete. Ezekben az időkben az Iparosdalárdának már olyan neve volt, hogy nyaranként balatoni fürdőhelyekre hívták őket hangversenyekre. Az első zalai dalosversenyt, melyen 12 dalárda vett részt, az Irodalmi és Művészeti Kör rendezte 1924-ben a kanizsai parkban. Még ezév novemberében Majthényi Károly buzgólkodásából, Nagykanizsa székhellyel megalakult a Zalavármegyei Dalosszövetség, amelynek jelenleg dr. Tholway Zsigmond elnök és Barbarits Lajos főtitkár a vezetői. A Szövetség évente más-más zalai városban rendezi vármegyei dalosversenyeit. A tag-dalárdák száma 49. A kanizsai dalárdák közül a régiekből már csak a Büchler Mór, majd 1928 óta Vannay János vezetése alatt álló Ipartestületi Dalárda működik. Az Irodalmi Kör vegyeskara 1928 óta szünetel, a Postásdalárda (karnagy Büchler Mór) 1924-ben megszűnt és követte a példát 1928-ban a Fűtőházi Kézművesek Férfikara és Vegyeskara is (mindkettő karnagya BáczN. János volt). Működő dalárdák: Ipartestületi Dalárda, karnagya Vannay János zeneisk. ig. (Alapítási éve : 1913). — Kisdalárda, alapító karnagya Büchler Mór (1925). — Egyházi Vegyeskar, alapítója és karnagya Bácz János főkántor (1922). — Vas- és Fémmunkások Dalköre, alapító karnagya (1922) Hahn Barnabás, utódai Surányi Gyula, felsőker. isk. tanár, ma Lehrmann Ferenc, zenetanár. — Ipariskolai Vegyeskar, alapítója és karnagya Lefcsik P. Pongrác, hitoktató (1924). Ipartestületi Dalárda Szent Ilona Leányklub — Vasutas Dalkör, karnagyai: Herboly Alajos, ny. ig. tanító, Vánkos Jenő polg. isk. tanár, Lenz Gyula kisk. kántor, 1926 óta Lehrmann Ferenc. Alapította 1925-ben Ansorge Antal. Kiskanizsai Levente Dalkör, karnagya Lenz Gyula kántor, alakult 1926-ban. — Rendőrdalárda, karnagya Lehrmann Ferenc, alapította dr. Kálnay Gyula rendőrfőtanácsos 1927-ben. A Kereskedelmi Alkalmazottak Egyesülete 1871-ben, mint önképző egyesület alakult. Gyorsírási, nyelv, könyvelési tanfolyamok, kultur-előadá-sok, hangversenyek (Márkus Emilia, Blaha Lujza, Küry Klára, Szigeti Jóska, Vámbéry Ármin, Pékár Gyula, Ágai Adolf, Benedek Elek, Heltai Jenő, Fenyő Sándor stb.) voltak programján az 80-as, 90-es években. Helyisége (a Casinoban), könyvtára volt az egyesületnek, amely arról is nevezetes, hogy az első kanizsai villanyvilágításos mulatságot rendezte 1894 január 27-én. Ebenspanger Lipót, Lengyel Ignác, Unger Ullmann Elek, Linzer Béla, Heltai József, Strem Ottó stb. voltak az elnökeik. Az Egyesület, a háború után betiltva, 1923-ban alakult újra a szociáldemokrata párt szakcsoportjaként. Takács László elnök vezetése alatt élénk életet élt, annak távozása óta (1927) ritkán hallat magáról. Elnöke Kremsier József. * * * A Katholikus Legényegylet 1902-ben alakult, Horváth György, piarista gimn. igazgató, egyházi és Oroszváry Gyula ügyvéd, világi elnök vezetése alatt. 1905-ben már zászlót szentelt. Ma már saját háza, színpad-terme, klubhelyiségei vannak az élénk működésben lévő egyesületnek. Egyházi elnöke Gazdagít Ferenc püspöki biztos, világi elnöke dr. Mutschenbacher Edvin tvsz. tanácselnök. Az egylet majdnem egész éven át minden vasárnap ötletes és változatos programmal gondoskodik tagja szórakoztatásáról, oktatásáról és neveléséről. * * * A Nagykanizsai Sakk Kör fiatal egyesülete a városnak. 1927-ben alakult Pintér Sándor postatiszt elnöklete alatt. Hamarosan Maróczyt, majd Merényit látta vendégül egy-egy szimultánra s az érdeklődés felkeltésével élénk sakkéletnek vetette meg alapját. Elnöke Kelemen Ferenc bankigazgató * * * Az Állatvédő Egyesület 1928-ban dr. Kálnay Gyula rendőrfőtanácsos kezdeményezésére és elnöksége alatt alakult és 1929-ben választotta meg ügyvezető elnökévé dr. Villányi Henriket. ifi * * Az iskolai keretekben működő cserkészcsapatokon kívül önálló csapat az Öregcserké- — 380 — Büchler Mór Sakk Kör szek. Alakította dr. Szűcs Imre piarista tanár 1925-ben. Parancsnoka Gazdagh Ferenc püspöki biztos. A csapatnak otthona is van a Rozgonyi-utcai régi iskolában. * * * A Muraközi Társaskör dr. Bertin Ágoston táblabíró elnöklésével, 1920-ban, a Tevéi-kebelében alakult. Ma az Orsz. Muraközi Szövetség fiókjaként dr. Szabó Zsigmond vezetése alatt áll fenn. A Nyukosz (Nyugdíjas Katonatisztek és Tiszti Özve- Treiber Kálmán gyek Országos Egyesülete) nagykanizsai csoportja 1922-ben, 101 taggal alakult, elnöke Treiber Kálmán ny. ezredes, alelnöke dr. Kahán Imre ny. orvos-ezredes. A Nyosz (Nyugdíjas Állami Tisztviselők és Özvegyek Országos Egyesülete) nagykanizsai fiókja 1926-ban alakult 300 taggal, Treiber Kálmán elnök és Nagy Lajos ny. igazgató-tanító alelnök vezetésével. & ❖ % A csendben működő hitbuzgalmi egyesületek száma és az utolsó évtizedben megélénkült működése, a hitélet intenzívebb kialakulásának úttörői és állandó munkásai. Oltáregyesület. A legrégibb kanizsai hitbuzgalmi egyesület, melynek nyomait már 1770 körül megtaláljuk a ferencrendi plébánia életében. Mai formájában Börzsey Tivadar plébános hozta létre 1911-ben. Intenzív életre 1922-ben ébredt, amikor mai igazgatója, Mátés Hilár plébános, teljesen újjászervezte. Elnöke özv. Szabó Antalné. Tagjainak száma 190. Szent Ferenc III. Bendje. Nyomára bukkanunk már az 1790 körüli Oan. Visi-tatiok-ban. Uj lendületet Börzsey plébános alatt vett 1908-ban. Mai igazgatója, Mátés Hilár plébános, a vidék bekapcsolásával a tagok számát 500-ra emelte. Elnök : Szalay Dénes tanító. Kiskanizsán mint önálló egyesület működik 30 taggal, P. Pulvermann Zeno vezetésével. Úrasszonyok Mária Kongregációja. A világháború alatt alakult, tagjainak száma 70, prefektája dr. Tamás Jánosné. Az Urleányok Mária kongregációja 50 taggal működik Fábián Emma praefecta vezetése alatt. A kongregációk praesese Pidyai P. Lambert. Katholikus Férji Liga. 1925-ben alakult, tagjainak száma 200. Igazgatója Mátés Hilár plébános, elnöke dr. Almá.sy Gyula törvényszéki bíró. Mária Leányok Társulata. Az irgalmas nővérek vezetése alatt 50 taggal, Tóth P. Móric irányítása mellett munkásleányok nevelésén fáradozik. Izr. Szentegylet. (L. izr. hitk. tört.) Treiber Kálmán — 381 — Kiskanizsai Olvasókör (A Szanatórium Egyesület, valamint a Stefánia Anya- és Csecsemővédő Egyesület működéséről a közegészségügy-történeti fejezetben történik megemlékezés, ugyanígy a kereskedelmi, sport stb. szakirányú egyesületekről.) Hajgató Sándor kiskanizsai tanító 1870-ben alapította a társasélet és művelődés fejlesztésére a Kiskanizsai Olvasókört. A kísérlet rövidéletű volt, úgyhogy 1883-ban már újra megalakult az Olvasókör és 1895-ben fényesen ülte meg jubileumát. 1928-ban avatta fel az Olvasókör gyönyörű, modern, emeletes székházát, amit a város segítségével, 80.000 P költséggel emelt s ahol az utóbbi évek intenzív kiskanizsai kulturélete talál hajlékot. A Kör Anek József elnök, dr. Fülöp György ügyvéd, Pap Péter és Anek György vezetése alatt működik. A Kisk. Kath. Ifj. Egyesület 1921-ben alakult és P. Pulverman Zeno ferenc-rendi lelkész és Kovács Illés el. isk. igazgató vezetése alatt főként műkedvelő előadásokkal kapcsolódik bele a kiskanizsai kultur-életbe. - 382 TARSADALMI RÉSZ Asztalosmesterek: Balogh Károly 1922 óta önálló. 12 havi fr. sz., 21 havi orosz fogság. Kit. : K. cs.-k. — Cofjer József. A harctéren 35 hónapot töltött. Kit. : br. v. é.. vaskor., K. cs.-k., seb. é. — Farkas Hermann Makó, az Ipartestület, a tanoncvizsg. biz. és a Keresk. egy- tagja. — Füredi Sándor mint őrmester vett részt a háborúban, leszerelése óta lakik városunkban. — Gábor Imre 1926 óta önálló. 18 hónapot töltött a fronton. Kit. : kis ez.. br. v. é., K. cs.-k. — Gunser Lipót. 29 éve önálló, végig harcolta a háborút. — Gyömbér András Makó, a háborúban egyszer sebesült. — Horváth Vilmos, géperőre berendezett székgyára van. Résztvett a háborúban, kit. : br. v. é., K. cs.-k. — - Kaufmann József 1912 óta önálló, a Rokkant és nyugdíjegy. jegyzője. 18 h. fr. sz., 21 h. orosz fogság, K. cs.-k. — Leritz Ferenc, Magyar-u. 6l''. 1910 óta önálló. A harctérről, mint 50%-os rokkant tért haza. — Martinovics Imre ipt. vál. tag, tanonvizsg. biz. alelnök, stb. — Muzi-kár Vince városunkban született, vezető szerepet visz az ipari életben. — Philip Lipót és fia (tul. Pálfi Sándor). A cég 1867 óta áll fenn. Pálfi szakosztályi elnök volt. — Vitéz Szabó István 1927-ben vitézzé avattatott háborús érdemei elismeréseül. — Szekeres Dezső mint 70%-os rokkant szerelt le, 1917 óta önálló. — Torma Pál cége 1884 óta áll fenn. Résztvett a háborúban. — Török István 1920 óta önálló. 48 havi fr. sz. Kit. : K. cs.-k. — Tüskés József Ipt. v. és tan. vizsg. biz. tag. 3 évet töltött fogságban. — ifj. Vlaszák Ferenc, végig küzdötte a háborút, kit. : seb. és K. cs.-k. Acsmestesek: Czinderics Lajos. Végigkíizdötte a háborút. — Gordán József. A háborúból mint altiszt tért haza. — Kovács Vendel, a vasker., kor. ez. érdemker. és K. cs.-k. tulajdonosa. Épület- és díszműbádogosok: Gróza János. 1921 óta önálló. 28 havi harctéri szolgálata volt, kit. K. cs.-k. — Henczler Gyula. Tanonc vizsg. biz. tag, br. v. é., K. cs.-k. és seb. é. tul. — Hermann József, 36 éve önálló városunkban. Mint altiszt 1916—1918-ig telj. szolg. - Szepessy Imre résztvett a háborúban. — Varga István 1919 óta önálló. A háborúban mint tizedes vett részt. — Wastell György és fia (Károly), a cég 1915 óta áll fenn. Károly a haditengerészetnél szolgált. Bérautótulajdonosok : Balogh József vállalatával nagyvárosi jelleget adott városunknak, résztvett a háborúban. — Halics Lipót szállító cég. 1910-ben alakult. Cégtul. : Halász M. és Wettendorfer A., résztvettek a háborúban. — Nagysághi Saághy Ruttek Dezső ny. százados, autóbuszüzem társtul. Kit. : TII. o. kat. érdemker., ez. Sign. Laud. kétszer, br. Sign. Laud.. K. cs.-k., seb. é. 3 sávval. Biztosítók, szövetkezetek : Hangya Term. és Ért. Szöv. NK. kirendeltsége, 1920 óta működik városunkban, tagok száma 5000. - Hazai Ált. Bizt. Rt. a helyi fiók 1903 óta áll fenn, jelenlegi vezetője Fürtös Izsó. — Kiskomárom és Vidéke Hit. Szöv. 1400 taggal bir az 1895-ben létesült szöv. — Magyar-Francia, Bizt. Társ. Vezérügynökségének legelterjedtebb az üzletköre. — Nagykanizsai segélyegylet szöv. 1862-ben alapíttatott, taglétszám : 1800. Bognár: Nóvák István tűzoltó szak. par. Borbély és fodrászok: Balogh Jenő 1902 óta önálló. — Bem Gyula 1911 óta önálló. — Bród Ignác. A szak.-oszt. titkára. 30 havi fr.-sz., kit. : K. cs.-k. és seb.-é. -— Buksz Ignác. Az ált. betegs. alelnöke, mint önk. tűzoltó a belügymin. díszérmével kit. — Dancs Lajos, 1917 óta önálló. — Fodor József, 1897 óta önálló. Az Ipt. és Sz.-o. vál. tagja. — Folkmeier Antal, 14 éve önálló. -— Halász Ödön, 1901 óta önálló, résztvett a háborúban. — Herceg József, 24 havi frontszolgálattal kétszer sebesült a háborúban. — Holzer Szeder J. 6 évi orosz fogságból hazatérve, önállósította magát. — Jaberits Géza, 1917 óta önálló, a Sz.-o. vál. tagja. — Kollarits Géza,'' az N. T. E. birkózó trénere. 23 h. fr.-sz., K. cs.-k. — Kollarits János, 1906 óta önálló, résztvett a háborúban. —• Keszey Ferenc 18 h. fr.-sz. után egyszer seb. — Kirchknopf Ernő, 1913 óta önálló. 36 h. fr.-sz., kit. : br. v. é., K. cs.-k. — Koronczy 383 — László 1907 óta dolgozik a szakmában. — Kozniczky Dezső 1916 óta önálló, háború alatt Pólában telj. szolg. — Opernica Miklós, háborúban 4-szer sebesült és fogságban volt. — Oszwald Ferenc, 1910 óta önálló. — Pahocza István. Édesatyja városgazda volt. —- Schweizer Lajos, 1927 óta önálló, 5 h. fr.-sz. — Sugár Adolf, 44 éve önálló m. városunkban. — Szabó István a város kulturális életében vesz részt. — Tobik Béla 30 hónapot töltött a fronton. — Vincze Gyula. Ipt. elölj, tag, Sz.-o. elnök, Tan. vizsg. biz. elnök, stb. Résztvett a háborúban. — Wagner Jenő. A háborúban olasz fogságba esett, 1927 óta önálló. — Weisz Viktor, 1920 óta önálló, 6 évig orosz fogságban volt. — Weltner Jenő, 1927 óta van műhelye, résztvett a bábomban. Cementárugyárosok : Schmiedt Zsigmond gyára 30 éve áll fenn, volt törv. hat. biz. tag. — Weisz Soma városi képv., modern gépüzemtulajdonos. Cipészek, csizmadiák: Ács Ferenc 13 egyesület tagja. 1905 óta önálló. 1915-től részt vett a háborúban. — Ács Ignác 16 éve önálló. 21/.2 évet töltött a fronton. •— Áts István 1921 óta önálló, városunkban született. — Androsek Ernő 42 havi frontszolgálata k. ez., br. v. é., K. cs.-k., vasker. és seb. é. kétszer. — Argent János 1910 óta van műhelye, a Sakkor vál. tagja. Sebesülten orosz fogságba esett. ■— Baa György, Bajcsai-u. 49. Intenzív társadalmi életet él. II. o. ez., br. v. é., kor. magy. vasker. — Bagó Sándor a háborúból k. ez. vit. é., seb. é. és K. cs.-k.-el díszítetten téi''t meg. — Báron Ignác. Végigharcolta a háborút az összes legénységi kitüntetések tulajdonosaként. — Bedekovits József. A temetk. egylet vál. tagja. Háborúban egyszer sebesült. — Belső János. Az N. T. E. tagja. 1916-tól végigküzdötte a háborút. — Bencze Sándor. A Sz. ó. és a tűzoltó testület pénztárnoka, a Bőripari Szöv. v. igazgatósági tagja. — Blum Oszkár 19 éve önálló. 16 havi fr.-sz., 2-szer seb. kit. : K. ez., br. v. é., K. cs.-k. és seb. é. — Donina Ferenc. — Farkas József, Teleki-u. 42. Városi képviselő, Ipt. elölj. tag. Bőrip. Szöv. elnök. Sz. o. elnök stb. — Farkas József. Vezető szerepet visz a testületi életben, résztvett a háborúban. — Ferk Ferenc. Ipt. és Sz.-o. vál. tag. 11 hónapot töltött a fronton. — Fischer József cipőfelsörészk. 1910-ben alapította üzemét. A harctérről mint 50%-os rokkant tért haza. — Furmann Imre. 1905 óta önálló. Végigküzdötte a háborút. —- Garzó István. A város zenei életében aktív szerepet visz. Résztvett a háborúban és a forradalmak letörésében. — Gáspár Lajos a Bőrip. Szöv. ig. tagja, a Tanonc vizsg. biz. tagja. Végigküzdötte a háborút. — Gróf Gyula. 19 éve dolgozik az iparban, 6 éve önálló. — Gyergyár György, 1923 óta önálló mester, 3-szor sebesült, olasz fogságban volt, vit. érmei vannak. — Gyümölcs Lajos, 58 éve működik az iparban, melyben 42 éve önálló. — Halász Imre 1927-től van műhelye és üzlete. — Horváth József, városi képv., a Temetk. társulat elnöke, ipt. vál. tag. stb. — Horváth Mihály, a háborúban 50%-os rokkant lett. Szép kitüntetései vannak. — Horváth Rezső, a tanoncvizsg. biz. tagja. 1914-től megrokkanásáig harcolt (80''%). — Jancsek Imre, háború alatt egy cipészműhely parancsnoka volt. - Kaltner Kálmán 1910 óta önálló mester. Számos egy. támogatója. 24 havi fr.-sz., k. ez., 2 br. v. é., seb. é. — Kelemen József, városi képv., az Ipt., Sz.-o., Polg. Olv. kör és Levente egy. vál. tagja. — Klinger István cipőfelsörészk. Mint szaltaszv. vett részt a háborúban. — Kovács Ferenc, Ipt. vál. tagja, a Kath. Legényegylet alapító tagja, stb. — Vitéz Kovács János, 1902 óta önálló. 44 havi fr.-sz., nagy- és kis ez., br. v. é., K. cs.-k. — Laski Lajos, 1920 óta önálló. A háborúban megsebesült. — Seidl István, 1870 óta dolgozik az iparban, 1884 óta önálló. —• Leiner József, 1906 óta dolgozik a szakmában, résztvett a háborúban. — Magyar Lajos, a tanonc- és mestervizsg. biz. tagja, a bőrip. szöv. alelnöke. — Meiszterics János, 1923 óta önálló. 9 havi fr.-sz. és 6 évi orosz fogság. — Molnár Gyula, 1920 óta önálló. Az N. S. E. intézője. — Németh Károly, 1908 óta önálló. Háborúban kétszer seb., orosz fogságba esett. — Nováczky Lajos, az Ipt. vál. tagja, a Bőrip. Szöv. ig. tagja. 21 havi orosz fogság. — Pap István, a Temetk. Társ. vál. tagja, az Ipt. v. vál. tagja. Résztvett a háborúban. — Papp Oszkár, mint az Ipt. vál. tagja fontos közérdeket szolgál. — Pápai Ferenc, a román és az orosz frontokon harcolt. — Pápai Ferenc, 1926 óta önálló. A háborúban seb., 18 hónapig fogságban volt. —- Péter Gyula, a háborúban négyszer sebesült. — Petőfi Sándor, 48 hónapot töltött a fronton, seb., kit. : br. v. é., K. cs.-k. — Polgár János, Ipt. vál. tag, Sz.-o. jegyző. Bev. : 1916-ban, lesz. : 1918-ban. Kit. : br. v. é. és K. cs.-k. — Prikler Gyula, a csizmadia temetk. társ.-nak jegyzője. Fia városi levéltáros. — Puska Ferenc, Ipt. és Sz.-o. vál. tag. 46 hónapot töltött a fronton, kit. : kis ez. v. é. kétszer, br. v. é., K. cs.-k. — Reinfelcz István, 33 év óta önálló mester. — Rózsa Lajos, 45 éve működik a szakmában, 36 éve önálló. — Sári György, 1903 óta önálló. 1915-től küzdött a fronton, honnan rokkantként tért haza. —• Sclüesinger Ignác, Ipt. vál. tag. Végigküzdötte a háborút. — Schreiber József, 13 hónapot töltött a fronton. — Steiner Fülöp, Ipt. vál. tag. A háborúban mint szakaszv. vett részt. — Szabó Sándor cipőkeresk. Résztvett a háborúban. — Szemlits János, 1919 óta önálló. — Szokoly János, tagja a Turáni Társ., a Könyvbarátok Szöv., Olv. körnek stb. — Szternát József, 6 évet szolgált a csendőrségnél, résztvett a háborúban s mint őrmester szerelt le, — Timár István, kétszer sebesült, 35 hónapot töltött a harctéren. — Tóth István, 50 éve dolgozik a szakmában, 35 éve önálló. — Tóth József, 1902-ben alapította üzemét, a háborúban 4 lövést kapott. —- Török József, 1 évet töltött a fronton, 1917 óta van műhelye. —- Vadász Gyula, a Sz.-o. jegyzője volt 2 évig. 3 bronz v.-éremmel kitüntetve. — Váradi Gábor, 39 havi orosz fogságban volt. — Vargha Ferenc, 1912 óta önálló, résztvett a háborúban. 384 — Varga István, 10 hónapot, töltött a fronton, 1919 óta önálló. — Vargha Károly, 15 éve lakik itt s azóta önálló. —- Várossy Sándor, városi képv., Ipt. és Sz.-o. vál. tag, résztvett a habomban. — Vass József, 48 havi frontszolgálata és 11 kitüntetése van. — Wagenhoffer József, 1924 óta lakik itt, résztvett a nyugatmagyarorsz. felkelésben. Cukrász, mézeskalácsos: Horváth György. 25 éve önálló mester. 13 h. fr.-sz. — Makoviczky Gyula Ipt. elölj. tag. 1915-től vett részt a háborúban. Dohánytőzsdék: Baa Károly, bal karját a háborúban elvesztette. — Garamvölgyi Iván m. kir. dohánynagyárűs, v. színművész. A háborúban 13-szor seb., mindkét lábát elvesztette, két: I., II. o. v. é., K. cs.-k., seb. é. — Özv. Reiner Mártonné, a háború alatt a kat. kórh. konyhájának vezetője volt. Építőmesterek: Barta Károly oki. mérnök, építőm. 1924 óta vezető főmérnök a Tkp.-nál. —- Bölcsföldy János, 1892-től működik a szakmában. Részt vett a háborúban. — Bölcsföldy Lajos, részt vett a háborúban. — Fatér Mihály, az egyesületi életben vezető szerepet visz. A háborúból mint fhdgy. szerelt le. —- Horváth Béla, részt vett a háborúban. — Horváth és Vas cég, számos köz- és magánépületük díszíti városunkat. — Kertész Béla oki. é. mérn., városi képv., vezetője és támogatója számos helyi egy.-nek. Kit : Sign. Laud. I., II. o. v. é., br. v. é., K. cs.-k. —- Kótai István, a városi építő rt. mérnöke. 20 hónapot töltött a frontom Ernyőkészítő: Özv. Perlsz Jenőné, Zrinyi M.-u. 35. Fazekas és kályhás: Ziskó Ádám, 40 éve iparos, 24 éve önálló. Fényképész: Fahn Adolf, 1909 óta önálló. Részt vett a háborúban. Földbirtokosok, bérlők: Breuer Vilmos törv. hat. biz. tag. — Czapi Szommer Ignác vm. és városi képv., a Zm. Gazd. Tkp. aleln., stb. — Gonda Hugó megyebizottsági tag, az Omge Zm. gazd. egy., stb. tagja. — Lázár Soma vm. törvh. biz. tag. — Hertelendi és vindornyalaki Hertelendy József, Pacsa, törv. hat. biz. tag. Részt vett a háborúban. — Plander György városi képv., Tkp. elnök, Polg. Olv. Kör díszelnök stb. — íJr. Plihál Viktor városi képv. test. tag, a Gazd. tkp. elnöke, Zm. törv. hat. biz. tag, közig. biz. tag, Felsőházi tag, volt kir. közjegyző, a v. p. ü. biz. elnöke, stb. (1. szövegben). — Dr. Plosz Sándor, Pacsa. Törv. hat. biz. tag. — Sebestyén Géza, Gelse, törv. hat. biz. tag, a háborúban mint százados telj. szolg. — Sélyey Teréz Gelse. — Besenyei és velkei Skublits Károly, Zalaszentmihály. Törvh. biz. tag. — Nagypéli Sternthal Bernát, Zalaszentmihály. Törvh. biz. tag, Népbank ig. tag. stb. — Szimodiss Viktor Gelse. —- Walkó Ágoston törv. hat. biz. tag, a Nagykanizsai Tkp. alelnöke, számos kiállítási díj birtokosa. Fürdőtulajdonosok: Bőhm Jenő városi képv., megyebiz. tag. Részt vett a háborúban. — Nóvák János v. országgyűlési képv., Kisfaludy-u. 4. Kommün alatt hazafias magatartása miatt üldözték és 15 évre ítélték. — Poor Ferenc, 1928 óta a v. gőzfürdő társtulajdonosa Tóth Jánossal, ki 20 évig önálló cipész volt. Szaktudását Budapesten, a Hungária-fürdőben szerezte s nagy áldozatokkal rendezte be mai üzemét. Fűzőkészítő: Perlaky Józsefné, a párisi kiállításon arany é.-mel kitüntetve, férje hősi halált halt. Gyárosok: Weiser János gépgyáros (1. szövegben). — Stella kötő-szövőgyár, tul. Kaiser és Tsa. 50—60 személyzettel dolgozik. Schwartz Ottó gyártulajdonos, a Bankegy. feliigy. biz. tagja, a Sakk Kör alelnöke, stb. Részt vett a háborúban. — Schmidt Zsigmond ecet- és cementárúgyáros, városi képv., megyebiz. tag. — Kaiser József, részt vett a háborúban. —- Lust-garten Samu ecetgyáros, városi képv., részt vett a háborúban. Tomasits és Kovács cementárúgyárosok üzeme 1919 óta áll fenn. Mindketten végigküzdötték a háborút. — Grünfeld Miksa téglagyáros, az Izr. Hitk. és a Szent Egyl. elölj, tagja. Gyógyszerészek: Bisclüer Gyula, Pacsa, 1899 óta önálló. — Bogenrieder Frigyes, városi képv. A háborúban számos kitüntetésben részesült. — Déry József, Letenye, mint t. hdgy szolgált a háború alatt. — Dr. Merkly Belus József városi képv., nagyapja néhai B. J. gyógyszerész, a város polgármestere volt. — Pfeifer József Gelse. — Scheiber József, Deák-tér 40., városi képv., részt vett a háborúban. —- F. Szabó Albert, Pacsa, városi képv. — Vass Jenő, részt vett a háborúban. Hangszerészek: Sádeczky János mint ilyen egyetlen a városunkban, a háborúban őrmester volt. Iparművész: Bőhm Margit, a »Zalai Közlöny« és a »Picolo della Sera« olasz lap munkatársa. Kalaposok: Fekete Imréné, 1926 óta önálló. — Totola és Pacsérszky, modern gép- és villanyerőre berendezett üzem. Kaptafakészítő: Németh Lőrinc, villanyerőre berendezett üzeme van. 1914—1918-ig katona volt. Kádár-m.: HoffmannHenrik, Ipt. elölj, tag, az épít. biz. elnöke, az ip. tanoncisk. felügy. biz. alelnöke, végigkiizdötte a háborút. Kárpitosok: Bősze Dániel, 1887 óta lakik városunkban. — Gerő Soma, a kor. ez. és kor. vas-érdemkereszt tul. — Pilczer Albert Ipt. elölj, tag, Sz.-o. elnök. — Sattler László önkéntes tűzoltó, kit. : k. ez., br. v. é. kétszer, ném. vasker., K. cs.-k és seb. é. — Vörös Imre, 1926 óta önálló. Kefekötö: Megyessy Kálmán, kit. : br. v. é., K. cs.-k., seb. é. három sávval. — 385 — 25 Kelmefestő, vegytisztítóí Andori Gyula, 24 hónapi fr.-sz., kit. : k. ez. v. é., K. os.-k. — Mayer Károly városi képv., mint hadnagy több kitüntetést nyert. — Varga Sándor Ipt. elölj., Legényegyl. vál. tag. Kéményseprő-m.: Rátkay László, Ipt. elölj, tag, részt vett a háborúban. Kereskedők: Ács és Orosz bor- és hordókeresk. cég több mint 10 éve áll fenn. •—- Anek József borkeresk., v. képv., résztvett a háborúban. — Bécsi Ferenc fűszer-és terménykeresk. végigküzdötte a háborút. — Bäder József, városi képv., Omke vál. tag stb. A háborúban résztvett. — Beck Henrik fűszerkeresk., 1903 óta bírja üzletét — »Biró Testvérek«, cégtul. B. Simon. Az N. T. E. és az N. F. C. vál. tagja. A háborúból mint fhdgy szerelt le. — Blankenberg Imre fűszer- és gyarmatárúnagykeresk. Megyebiz. tag, városi képv., Omke elnök. I. szd. több. kit. tul. — Brandl Sándor és fia, varrógép- és kerékpárkereskedő. -— Bruncsics János vegyeskeresk., városi képv., »Omke« vál. tag stb., a háborúban számos kitüntetést szerzett. — Bruncsics József fűszer- és vegyeskeresk. — Dedovátz Béla fűszer- és gyarmatárúkeresk., végigküzdötte a háborút. — Deutsch Sándor festékkeresk. 1920 óta működik a keresk. pályán. — Dobrin Hugó gabonakeresk, a Kanizsai Árúkeresk. Rt. fiók vezetője. — Ehrenstein Károly úri- és nőidivatkeresk., résztvett a háborúban. — Eppinger I. és fia cement- és épületfakeresk., városi képv., megyebiz. tag stb. — Ferenczi Győző fűszerkeresk. végigküzdötte a háborút. — »Fischet Fülöp fiain könyvkeresk. A cég 1850-ben alapíttatott. —• Fischer Károly vaskeresk., városi képv. Gábor Ernő, a Bp. Közp. Általános Tejcsarnok telepvezetője. A Nagykanizsai FC vál. tagja. — Gárdonyi Jenő vegyeskereskedő. Harctéren megsebesült.— Gold Ignác fűszerkeresk., az »Omke« vál. tagja, városi képv., végigküzdötte a háborút. — Grünfeld Adolf terménykeresk., városi képv. -—■ Guth Arnold vasárú nagykereskedő cége 1888-ban alakult. 20 évig v. képv. és megyebiz. tag volt. — Gyenes Lajos fűszer-és vegyeskeresk, a Baross Szövetség elnöke, képv.-testületi tag, Rákóczi Szövetség elnöke, Move elli. tan. tagja, Zrínyi sport egy. vál. tagja stb. — Gyergyár Pál 1910 óta önálló, 1919-ben alapította bőrkereskedését, résztvett a világháborúban. — Ifj. Halász Jenő vegyeskeresk. üzletét 1905-ben alapította. Háború alatt orosz fogságba esett. Hild József fakereskedő. Végigküzdötte a háborút. — Hirsch Oszkár nagykeresk. 1916. végéig volt a harctéren. — Hirschler testvérek, tul. H. Ferenc rövidárúnagykereskedő cége 1868-ban alapult. — Holczer Sámuel ny. százados, épület- ós tüzifakeresk. A Kiskanizsai Polg. Olvasókör ellenőre. — Kálovits János fűszer- és gyarmatárúkeresk. Résztvett a háborúban. — Kellermann Ferenc, Ország-u. 109. — Kerschner Mór divatárúnagykeresk. Városi képv., vármegyei törv.-h. biz. tag, Omke vál. tag. 1917-ig volt a háborúban. — Kisfaludi Gyula divatárúház tul., Városi képv., törv.-hat. biz. tag, Omke. vál. tag stb. A háborúban megrokkant. — Koréin és Stroch rőfös- és divatárúkeresk. Mindkét tulajdonos résztvett a háborúban. — Krausz Nándor fűszer- és csemegekeresk. —- Kraft József fiiszerkeresk., városi képv. — Kutassy Kálmán vaskeresk. Üzlete 1850-ben alapíttatott, 1922 óta van saját vezetésében. A Baross Szövetség pénztárnoka, az Evang. Presbitérium tagja. —■ Lancsák János, Ország-u. 9. 1917 végéig volt a harctéren. Két kisez., bronz vit. érmek, K. cs.-k. — Lancsák Jenő 1913 óta lakik városunkban, a háborúban, majd a nemzeti hadseregben teljesít szolgálatot. — Lehoczky Ferenc fűszer- és csemegekeresk. A N. T. E. tagja., mint bírkózóbajnok számos versenyt nyert. Háború alatt a tengerészetnél volt. — Lénárt Imre borkeresk., városi képv. —- Licht Sándor, Letenye. v. törvh. biz. tag, Tkp. ig. tag, Kaszinó, Omke, Iparos és Olv. Kör. tagja. Résztvett a háborúban. — Lukáts Jenő, az N. S. E. vál. tagja, a kisezüst, bronz vitézségi érem, K. cs.-k. tulajdonosa. — Lusztig Ödön, Magyar-u. 124. A háborúban kétszer megsebesült. K. cs.-k. és seb. érme van. — Melczer Jenő, az 1888-ban alakult Melczer Jakab cég tulajdonosa. A kanizsai F. C. ig. tagja. A háborúban tüdőlövést kapott. K. cs.-k. és sebesülési érme van. — Miltényi Gyula, a Miltényi Sándor és Fia cég tulajd., városi képv. — Né?mth Jónel fűszerkeresk. — Pfeifer Ignác gabonakeresk., az I. o. vit. érem és K. cs.-k. tulajdonosa, Pfeifer István marhakereskedő, Batthyány-u. 8., volt városi képv. — Pollák Adolf, a Halmos és Pollák-cég beltagja, a kor. ezüst érdemkereszt, kor. vaskereszt bronz vitézségi érem, K. cs.-k. tulajdonosa. — Pollák József borkeresk., városi képv. — Pécsei Samu városi képv., marhakeresk., résztvett a háborúban. — Reichenfeld Gyula városi képv., megyei biz. tag, takarókpénztári felügyelő-biz. tag. Fia, Rajki István 3 évig volt a harctéren. — Rosenberg Salamon edénykereskedése, alapít. 1900-ban. — Rosenfeld Adolf fiai. R. József és Radnai Jenő városi képv. — Sáfrán Ferenc fűszer- és terménykeresk., bronz vit. é.. K. cs.-k., seb. é. birtokosa. — Sáfrán József vegyeskeresk., városi képv. test. póttag, a háborút végigszolgálta. — Dr. Scherz István, a »Phönix« főnöke. — Schless Gyula könyvkereskedő, a Sakkor pénztárosa, Schwarcz Dezső városi képv., több háborús kitüntetés tulajd. — Sipos Andor fűszerkeresk., az Omke, Kaszinó stb. v. tagja, városi képv., törvh. biz. tag. — Steiner József nyersbőrkeresk., Erzsébet-tér 16. — Sternberger Gyula, a Sternberger és Deutsch-cég tagja, a Sakkor vál. tagja, bronz vit. é. és K. cs.-k.-je van. — Sternberg Samu tüzifakeresk., városi képv., törvh. biz. tag, résztvett a háborúban. — Strém Bernát és Fiai, cégtulajd. Somogyi Gyula, városi képv., a kor. ezüst é. kereszt tulajdonosa. -— Stern József divatárúkeresk., az Omke pénztárnoka, a Zrínyi írod. Kör alap. tagja. —• Stern és Klein fűszerkeresk., Erzsébet-tér 22., alap. 1862-ben. — Strém Ottó, a Stern és Klein-cég tagja, 386 — Atyja volt városi képv., törvh. biz. tag, Ottó 1906 óta tagja a cégnek, ő is városi képv., törvh. biz. tag. — Szabados Mátyás városi képv., a kisezüst, bronz vit. é., K. cs.-k., seb. érmet kapott. —- Szabó Antal városi képv., törvh. biz. tag, fegyver- és sportkereskedő. — Özv. Szép Oyuláné, az Izr. Nőegylet elnöke, cégtársa Révész, a Sign. Laudis, II. o. ezüst vitézségi é., K. cs.-k., seb. é. tul. —- Szegő Mór, az Omke, Stefánia, Izr. Nőegylet alap. tagja, Szentegyleti előljáró, hegyközségi bíró. — Szegő Pál nagykereskedő, a K. cs.-k. tulajdonosa. — Székely Vilmos bútorkereskedő. Végigküzdötte a háborút. Szerecz Pál vegyes- és terménykereskedő, résztvett a világháborúban. — Szomolányi Gyula divatkereskedő, a Katholikus Legényegylet, Baross Szöv., Polg. Egylet stb. tagja. — Vitéz Tóth Béla fűszerkereskedő, 38 hónapot töltött a fronton. Kétszer I. o. v., kétszer II. v. é., K. cs.-k., seb. érem, 2 sáv.— Unger Üllmann Elek ny. százados, az Unger Ulmann Elek és Társa cég társtagja, a Baross Szövetség volt alelnöke, az Omke Sz.-o. elnöke, a Levente Egylet pénztárnoka, városi képviselő, törvh. biz. tag, a Zrínyi-nyomda ig. tagja, a »Vadászat« munkatársa stb. Hét és félévig volt orosz fogságban. — Vágó Endre droguista, a kisezüst, bronz vit. é., III. o. k. é. ker., K. cs.-k., seb. érem tulajd. — Valics Deutsch (Deutsch Mór és özv. Valicsné) Deutsch városi kév., törvh. biz. tag. Valics a harctéren szerzett betegségben halt meg. -— Waldmann Miksa fűszer- és gabonakeresk., a bronz vit. é., K. cs.-k., seb. érmet kapta. — Weinberger Jenő végigküzdötte a háborút, neje, szül. Weisz Berta fűszerkereskedő 2 öccse hősi halált halt. — Weisz Ernő városi képv., törvh. biz. tag, az Omke vál. tagja, a kor. arany érdemkereszt tul. — Weisz Pál cementkereskedő, a kisezüst, bronz vit. é., K. cs.-k. birtokosa. — Weisz Tivadar kir. keresk. tanácsos, városi képv., törvh. biz. tag, a Nagykanizsai bankegyesület és Délzalai Takarékpénztár elnöke, a Nemzeti Bank censora, I. és II. o. vit. érme van. ■—- Windisch József városi képv., törvh. biz. tag. György és Dénes fiai végigkiiz-dötték a háborút. — Zalán Gusztáv keresk. tanácsos. ■— Zerkovitz Lajos bornagykeresk., fióklerakat : Bécs, a Központi-szálló épületének tulajdonosa. Vm. törvh. biz. tag, városi képviselő. Kocsigyártők: Bojtor József, városi képv., Ipt. elölj., Sz.-o. elnök, Számos kit. tul. — Bojtor Kálmán, Sz.-o. vál. tag, tan.-vizsg.-biz. tag. — Strebelovszky Ferenc, kit. k. ez., br. v. é., K. cs.-k. ós seb. é. Kosárfonók: Illés József, szakmájának egyedüli képviselője. Kovácsmester: Horváth Károly, két I., II. v. é. és K. cs.-k. Kőfaragómesterek: Kovács József, sírkőraktár-tul. A háborúban 1917-ig volt. -— Weisz-brunner Kálmán, 1875 óta önálló, v. képv. Kőművesek: Benedek József, 40 hónapot töltött a fronton, egyszer sebesült. — Bölcsföldy János, a háborúból rokkantan jött haza. -—- Gerócs György, végigküzdötte a háborút. — Gozdán Károly, városi képv., a harctéren 45%-os rokkant lett. — Horváth Mikó Péter, Őrház-u. 14. —- Kranitz István, 24 hónapot töltött a fronton. •— Mankovits Jakab, 32 éve önálló, két fiával együtt harcolt a háború alatt. — Marosi Mór, a háború alatt építésvezető volt. — Nemes György, földbirtokos, a tanoncvizsg.-biz. tagja, végigküzdötte a háborút. — Sánta János, a háborúban 50%-os rokkant lett. — Schuhel Lajos, kb. 100 ház felépítésével járult a város fejlesztéséhez. Háború alatt őrmester volt. —- Somogyi Ferenc, a Hilcl temetk. egyl. alelnöke. Résztvett a háborúban. — Szántó Lajos, v. képv., az Ipt. alelnöke, a Sz.-o. pénzt. Háborúban volt. —- Szikszai Lajos, Sz.-o. elnök, v. képv., Hild temetk. egyl. pénzt., Ipt. elölj, tag stb. — Tóber János, mint szkv. vett részt a háborúban. — Trájer János, 19 havi fr.-sz., 2 br. v. é., K. cs.-k. — Vadász István, 35 éve működik a szakmában. Háborúban volt. Műköszörűs: Májon Testv., 1894-ben alakult a vállalat, tulajdonosai : M. Jakab és Viktor. Kötélgyártó: Fogt Ferenc, kit. : k. e., 2 br. v. é., K. cs.-k. Kötszövő: Kasztl Adolf, önként ment a harctérre. Lakatosok, műszerészek, puskaművesek, autó- és gépjavítók: Berger J. Ferenc, 1920-ban alapította villanyerőre berendezett üzemét.— Borbás Mihály, puskaműves. Résztvett a háborúban. — Donáth Ferenc, Ipt. és kerékpáregyl. vezető tag. Résztvett a háborúban. — Fehér János, mérlegkészítő, a Rokkant- és munk.-egyl. pénzt. — Frank József, mérlegkészítő. A háborúból mint őrm. jött haza. — Gazdag János, épület- és műlakatos. — Kelemen János, tagja a Zrínyi sportegyletnek. — Kohn Sámuel, mérlegkészítő, városi képv., a lakatos Sz.-o. elnöke, ez. éremmel kitüntetve. — László Ferenc, épület- és műlakatos, végigküzdötte a háborút. — Mendelovits J. és M., rézműves. Háború alatt mint szkv. telj. szolg. — Pichler József rézműves cége 100 éve áll fenn. Végigküzdötte a háborút. — Samu J. és Sz., rézműves. Ipt. elölj, tag, Sz.-o. elnök, NSE vál. tag stb. — Sáfrán és Feiler, mechanikai- és műszer-üzemtul., kerékpárkölcsönző, a mest.ervizsg.-biz. tagja. Volt a háborúban. —• Simon György, géperejű üzem tulajdonosa. •— Széchenyi István, lakatos és vízvezetékszerelő, a Ker. Otthon vig. biz. elnöke~stb. — Szántó Géza, mérlegk., 3-szor seb. — Wimmer János, végigküzdötte a háborút. Látszerész: Joó Imre, a Juszt László és Gyula helyi fiókjának vezetője. Lelkészek: F. Bakos J. Ágoston, Ferences s.-lelkész, Levente-egy., kath. ifj. egy. elnök, Fer. III. rend, Rózsafüzér-társ., Misszió-szöv. igazg., Polg. Olvasók, vál. tag, katli.Népsz. igazg. stb. — Bősze Jenő, róm. kath. pléb. Számos egyesület vezetője. — Csoth Géza — 387 — 25* róm. kath. apátplébános, pápai kamarás, megyebiz. és törvh. biz. tag, felsőházi póttag. — Éberhardt Béla, kegyesrendi házfőnök, reálgimn. igazg. (L. szövegben.) — Ogyeginszky Ferenc, róm. kath. önálló lelkész, 18 havi fr.-sz., kit: K. cs.-k., seb. é., Sign. Laud. a kardokkal. — Horváth Olivér, ág. ev. lelkész. — Juk Béla plébános, Pacsa. A Dalkör elnöke, v. törvh. biz. tag, városi képv. stb. — Kádár Lajos, ref. lelkész, a József Fhg. Szan. Egy. főtitkára, a Zrinyi M. irod. és műv. kör ig.-tan. tagja, a közegészségügyi biz. tagja, a MOVE, a Nemz. Szöv. vál. tagja stb. — Naráci és naracrádi dr. Naláczy András róm. kath. esp. plébános, Letenye. —- P. Mátés Hiláriusz házfőnök, plébános, polg. leányisk. igazg., Szt. László cserkészcsapat szerv. test. elnöke, a ker.-szoc. párt vál. tagja. — Dr, Sárközy Lajos, róm. kath. esp.-plébános, városi képv., népműv. előadó. — Szabó Imre róm. kath. plébános, Zalaszentmihály. Intenziv részt vesz a község fejlesztésében. — Dr. Winkler Ernő főrabbi, a Stefánia-szöv. ügyv. elnöke, városi képv., az Orsz. Rabbiegyesület jegyzője, egyházi író. (L. szövegben.) Malomtulajdonosok: Lichtenstein Mór, városi képv.-test. tag és megyei biz. tag. Országgyűlési képviselők: lásd szövegben. Mészárosok és hentesek: Adler Miksa, 4 évig orosz fogságban volt. — Babits Imre, a Pia-venál megsebesült. -—- Babits Lajos v. képv. test. tag, Sz.-o. alelnök, N. T. E. vál. tag. Háború alatt teng. őrmester volt. — Beierl testv., öten testvérek résztvettek a háborúban, egyik hősi halált halt. — Haszon János 1926 óta önálló. — Lackenbacher Bezső a háború alatt rokkanttá lett nyilvánítva. — Németh Lajos, Sz.-o. vál. tag ; kit. : br. v. é., kor. ez. érd. ker., K. cs.-k. — Petrics György, v. képv. Gyula fia orosz fogságban volt. — Práger Ferenc, v. képv. Ipt. alelnök, Sz.-o. elnök, N. T. E. elnök, p. ü. biz. tag, Omke vál. tag, stb. — Sattler Gyula, résztvett a háborúban ; kit. : br. v. é., K. cs.-k. — Sipos József végigküzdötte a háborút. — Spier Benedek, k.-ez., br. v. é., K. cs.-k. és seb. é., kitüntetéseket kapott a háborúban. — Szabó Lajos v. Ipt. vál. tag. —- Tarabó Gyula. — Tarábó József, 1923 óta önálló. Háború alatt az olasz fronton volt. Műkertész: Petermann József. Kertészete 1873 óta áll fenn, résztvett a háborúban. Mintázómester: Sárdy Ferenc Antal elismerő oklevelek tnl. Háborúban négyszer sebesült, kit. : k.-ez. v. é., K.cs.-k. Nyomdák és könyvkötők: Guttág József könyvkötő, 60 éve önálló mester. — Offenbeck Vilmos, a Guttenberg-nyomda tul., vár. képv. —- Hirschl Alajos 1908 óta önálló, 52 éve tevékenykedik a szakmában. Órás és ékszerész: Berényi Árpád cége 91 éve áll fenn. Ipt. elölj. tag. Tan. vizsg. biz. elnök, Sz.-o. elnök, stb. ■— Kugler Antal Ipt. Sz.-o. elnök, Ipt. v. elölj. tag. Cége 1842 óta áll fenn. — Wohlráb Sándor, 1919 óta önálló, végigküzdötte a háborút. — Zsoldos Gyula, 1918 óta önálló Ipt. elölj., Sz.-o. ellenőr. Orvosok: Dr. Bailla János, nőgyógyász, szakorvos. A vár. képv. test., egészségügyi biz., közm. egy. stb. tagja, seb. é. tul. -— Dr. Berger Géza, bőr- és nemi specialista, Röntgen-laboratóriuma van. Mint fhdgy. orv. vett részt a háborúban. — Dr. Berger Miksa, orr-, fül-, gége szakorvos, orvosi szakíró, az ez. és br. Sign. Laud., II. o. tiszti v. k. hdm., K. cs.-k., seb. é. tul. — Dr. Dely Károly egy. orv. tud..— Dereskei dr. Fodor Aladár, v. tiszti orvos, szülész, nőgyógyász, aMunkásbizt. főorvosa, stb. városi képv. Kit. Sign. Laud. a kardokkal, Fer. Józs. 1. r., K. cs.-k. — Dr. Diskai Imre, a Társ. biztosító orvosa. Kit. Sign. Laud. kétszer a kardokkal. — Elschleger Elemér m. kir. főállatorvos. Háború alatt a franciák internálták. — Dr. Fodor Vilmos főállatorvos, Letenye. Mint főhadnagy, kit. : ar. é. k., kor. ar. é. k., a vit. szalagon. — Fürst Sándor ny. m. kir. főállatorvos, városi, járási állatorvos. László fia hősi halált halt. — Dr. Goda Lipót v. tiszti orvos, városunkban szül. — Dr. Günsberger Lipót, v. állatorvos, az izr. hitk. elöljárója, orvosi szakíró. Résztvett a háborúban. -—- Dr. Halász Pál, a világháborúban mint orvos alhdgy. vett részt. — Dr. Hauszner József ny. körorvos, számos elismerő levelet kapott működésének elismeréseiil. — Dr. Hauszler László az orvosi szakirodalomban fejt ki érdemes munkásságot. ■— Dr. Hofer Ferenc járási t. orvos, Pacsa. T. főhadnagy, kit. : Sign. Laud. a kardokkal, vör. ker. é. II. o., K. cs.-k., seb. é. — Dr. Kábán Imre ny. orvosezredes, az Orv. szöv. alelnöke, az izr. hitk. vál. tagja. Kit. : Fer. Józs. rend lov. ker. hdm. kardokkal, br., ez. Sign. Laud. a kardokkal, II. o. porosz német vas. ker., II. o. hdm. vör. ker. — Dr. Kajtár István kör-orvos, kit. kor. ar. é. k., II. o. vör. ker. tiszti é., Sign. Laud. a kardokkal, K. cs.-k. tul. — Dr. Keller József körorvos, Murakeresztur, a Társ. Bizt. és a D. S. A. orvosa, részt vett a háborúban. — Kern Aladár ny. méneskari főállatorvos. Kit. : kor. ar. érdemkereszt a vit. érem szalagján. — Dr. Kertész Lipót, v. állatorvos, v. képv., izr. hit. elölj. tag. — Dr. Kőnig József fogorvos, a v. képv. test. tagja, a F. E. A. D. F. elnöke. A háborúban, ezredorvos volt. — Dr. Kreiner Zsigmond, kórh. főorvos, v. egyet, tanrs. Résztvett a háborúban. — Dr. Lakos Ferenc m. kir. állatorvos, Murakeresztúr. — Lacher József, Pacsa, főállatorvos, résztvett a háborúban. -—- Dr. Láng Sándor körorvos, 24 h. fr.-sz., kit. : kor. ez. é. k., K. cs.-li., és seb. é. ■— Dr. Lászlófy Sándor, belgyógyász és Röntgenológus. Orosz fogságban volt. — Dr. Marton Imre járási t. orvos, Letenye. Törvh. biz. és közs. képv. test. tag. — Dr. Miklós Imre, szakcikkek írója, a háború alatt orvosfőnök volt. — Dr. Mina Dezső, sebészorvos, 1927 óta lak. városunkban. — Dr. Ney Hugó, a D. S. A. és a Társ. bizt. 388 — orvosa. Háborúban fhdgy. — Dr. Neumann Henrik, József fhg, szan. főorvosa, a pénztár orvosa, főhadn. orvos. Kit. : Fer. J. rend, kor. ar. é. k., K. cs.-k. — Dr. Ni&pomzhy Béla, ny. v. közkórh. főorvos, hozzájárult a város egészségügyi kultúrájának fejlődéséhez. ■— Dr. Országh Lajos, körorvos, városi képv. test. tag vir. alapon. — Dr. Radó Jenő, szülész nőorvos, alorvos, kit. : k. ez. v. é., K. os.-k. •— Dr. Sallay Sándor, Letenye. Résztvett a háborúban. — Dr. Schichtauer István fogorvos, Polg. egyl. vál. tag. A háborúban mint csapatorvos vett részt. — Dr. Schiller Vilmos szemész, v. igazg. főorvos, a szem. szakirodalomban tevékenységet fejt ki, mint ezredorvos szerelt le. — Néhai dr. Schwarz Károly, kir. törvszéki és műnk. bizt. orvos volt. ■— Dr. Szabó István, a Társ. bizt. orvosa, kit. : kor. ar. é. k. -— Dr. Szabó Zsigmond, szemész, járási tiszti és tb. megyei tiszti orvos, a Kórházi Szöv. elnöke. A háborúban ezredorvos volt. Kit. : Fer. Józs. r. lov. ker. hdm. a kardokkal, II. tiszti vör. ker. a hdm., K. cs.-k. A monográfia munkatársa. — Dr. Szalay Dénes, sebész, közkórházi orvos. —Óhidi Dr. Szigethy Károly irodalmi működést fejt ki, a r. k. egyház-közs. v. elnöke. — Dr. Takács Zoltán operateur, igazgat ó-főorvos. Kit. II. o. v. k. é. k. a hdm., kor. ar. é. k., Sign. Laud. a kardokkal, — Dr. Viola Ignác, ny. körorvos, Társ. bizt. orv. Dv. orvos. — Dr. Wélváth Dezső, gyermekorvos, résztvett a háborúban. — Dr. Wolf Sándor, járási és városi állatorvos, II. o. polg. hadi é. k. — Dr. Zandel Jenő, urulogus és bőrgyógyász, a Sign. Laud. a kardokkal, ez. és br. kor. ar. é. k., K. cs.-k. és Fer. Józs. lovagkr. a hadm. kardokkal a v. é. szalagján. Sütők: Andrisuv András, kit. : k. ez. v. é., vasker., kor. ez. é. ker., K. cs.-k. — Cseh Lajos, 48 hónapi fr.-sz., egyszer seb., kit. : K. cs.-k. — Doroghy Kálmán, a háborúból mint 50%-os rokkant tért haza. — Fisclier Benő, tanoncvizsg. biz. tag, volt v. képv. — Holczer Gyula, 2 évig volt orosz fogságban. — Hromatsek Vince, a Sz.-o. elnöke, az Orsz. sütő szöv. v. alelnöke, v. képv., részt vett a háborúban. — Klein Vilmos Ipt. elölj., Sz.-o. elnök, tanoncvizsg. biz. elnök, stb. Az iparos menházra 500 ar. K-t adott. — Kluger József, 1918 óta önálló. — Özv. Lodner Ferencné városi képv. — Miidrák Ferenc, 1916 végéig volt a háborúban. —- Nagy Béla, 24 évig a postánál volt. — Péntek Vendel, a háborút az orosz és olasz fronton töltötte. ■—• Steinauer János, a háború alatt fogságban volt. — Viola Lajos, t. hadnagy, kit. : k. ez., br. v. é., K. cs.-k., seb. é. Szabók (férfi): Antal István, a háborúban K. es.-k.-t kapott. — Bagdi Béla, Ipt. elölj, tag, tanoncvizsg. biz. tag, munkáiért ez. é.-vel kitűnt. Részt vett a háborúban. — Csonkás János, br. v. é., vasker. a vit. é. szalagján és K. cs.-k.-t szerzett. — Cziboly Ferenc, 1916-ig megrokkanásáig volt a harctéren. — Gottreich és Tsa, tulajdonosok végigkiizdötték a háborút. — Hoffer Gyula. — Hoffer József, Sz.-o. vál. tag, tanoncvizsg. biz. tag. A háborúból tűzmesterként jött haza. — Izsák István tanoncvizsg. biz. tag. — Kiss István, 26 hónapi fr.-sz., háromszor seb., kit. : K. ez. és br. v. é., K. cs.-k. — Krausz József Ipt. vál. tag. Végigküz-dötte a háborút. —- Kunanovits Pál Ipt. és Sz.-o. vál. tag. - Lidith Miksa, 1902 óta önálló. Az Önk. tűzoltóegy. őrparnoka. Kit. : nagy ez. és br. v. é., K. cs.-k, seb. é. — Mágiss János Sz.-o. elnök, Ipt. elölj. tag. — Megyimorecz Tamás, 17 éve önálló. Sz.-o. pénzt. — Milhoffer Samu, egyszer seb., 24 hónapi fr.-sz., 33 hónapi orosz fogs. ■— Péczeli József, 1912 óta önálló. -— Platzkó Kálmán, Sz.-o. jegyző. —- Skerlák János, 43 éve dolgozik a szakmában, 18 hónapot töltött a fronton. — Sörley Ágoston, végigküzdötte a háborút, 42 havi orosz fogság. — Sörley Jenő, Ipt. elölj., Polg. egyl. és Emberbarát egyl. vál. tagja. — Sörley Zsigmond, 59 éve lakik városunkban. — Tibold József, 1921 óta önálló, Sz.-o. elnök. —• Tóth József, 2 évi fr.-sz. Kit. : K. cs.-k., br. v. é., vasker. — Töllősy Péter, 1892 óta önálló. Rokk. egyl. alelnök, Temetk. egyl. főtitkár és főpénzt., városi képv. — Varga Vince, 20 havi fr.-sz., kit. : k. ez. és br. v. é., K. cs.-k és seb. é. — Zweig Imre vár. képv., törvhat. biz. tag. Részt vett a háborúban. Szabók (női) : Blankhorn Szidi, Eötvös-tér 28., 50 éve dolgozik mint varrónő. -— Bukszné Pollák Juliska, 1924 óta működik az iparban. — Csitke István, 30 havi fr.-sz., egyszer seb., kit. : kor. vasker., I., II. o. ez. és br. v. é., K. cs.-k. — Fekete Margit, 8 éve működik a szakmában. — Fiala Antal, 1925 óta önálló. — Guttentag Sári, 1924 óta önálló, háború alatt mint a Vörös- és Fehérkereszt tagja működött. •— Kaufer Böske, 1927 óta önálló. — Kovács Antal, tanoncvizsg. biz. tag, N. S. E. vál. tag. Háborúban volt. — Pallós Katalin, 1927 óta van szalonja. —- Pallós Klára, 8 nővérével közösen birja a szalont. -— Polgár Ilonka, 1923 óta van divatterme. — Rácz Juliska, 1913 óta önálló. A MANSz tagja. — Schiller Ferencné, ] 920 óta működik az iparfejlesztés terén. - Sió Mária, 5 évig postatisztv., volt, 1924 óta önálló. — Szabados Rózsi, dr. Karczagné, szabászati tanfolyamot tart, 1914 óta önálló. — Szőllősy Erzsi, 1905 óta önálló, 3 évig ipt. vál. tag volt. — Varga Lajos Sz.-o. elnök, 1907 óta önálló. Ipt. vál. tag, 36 havi fr.-sz., egyszer seb., kit. : k. ez. v. é., K. cs.-k. — Wertmann Jidiska, Sz.-o. titkár, W. Géza az orosz fronton hősi halált halt. Szíjgyártók : Klapper Gusztáv, harctéren fogságba esett. — Keronya Gyula, a háborúban tizedes volt. —- Simonkovics Bálint, br. v. é., vas ker. Szikvízgyártók : Österreicher Samu, szikv. gy. és sörrakt. — Schlesinger Lipót, kit : K. cs.-k. — Szűcs Ferenc, a szakma legrégibb képviselője, br. v. é. ós K. cs.-k.-tel lett kitüntetve. Szitásmester : Szálinger Antal és fia, 1893-ban alakult. Városi képv., végig küzdötte a háborút. Szűcsmester rZubály Mihály, 1920 óta önálló. Kit : br. v. é., K. cs.-k., seb. é. 3 sávval. 389 — t Szobafestők és mázolók : Meskó József, végig szolgálta a háborút. — M. Ferertc, francia internált volt. —- Metz János, kit. : I., II. o. v. é., br. v. é., K. cs.-k., szolg. é. és seb. é. 50%-os rokkant. — Németh József, kit.: k. ez., br. v. é., K. cs.-k. és seb. é. — Reisz Béla, 1910 óta lakik városunkban, 1917 végéig volt a fronton. Szülésznők : Bódics Lászlóné, 1909-ben nyert oklevelet. — Özv. Kéhn Istvánné, • 1900-ban nyert oklevelet. Tanárok, tanítók : Abádi Imre, f. keresk. isk. tanár, iskolaszéki tag, író. — Ács József, áll. tanító, 36 éve fejt ki kulturális ténykedést. —Balog Dezső, f. keresk. isk. igazg., Kaszinó titk., keresk. tanoncisk. igazg., végig küzdötte a háborút. — Bodorfalvi és kurtakészi Baranyay Lajos el. isk. igazg., Letenye. A Népműv. Egy. elnöke. Orosz fogságban volt. — Benakovits János, ny. igazg. tanító, vend. szöv. titkárja, stb. — Béres János tanító, a csecsemővédő int. jegyzője, részt vett a háborúban. — Hidegháti Bittera Béla, polg. isk. tanár, a matematika előadója. — Brauner Lajos, II. körz. áll. el. isk. igazgató. Polg. Egy., M. Paedagógiai Társ. stb. tagja, a N.-Kanizsai járás Tanítókör elnöke. — Cseh Joakin, áll. tanító, tanoncisk. tanár. — Faludi Géza, áll. tanító, menekült, 24 havi fr.-sz. — Feix Margit, áll. tanítónő, minden közcélt szolgáló megmozdulásban részt vesz. — Filó Ferenc, igazg. tanító, több egyesület elnöke vagy vál. tagja, a háborúból t. hadnagyként jött haza. — Girgach Dezső, áll. igazg. tanító, az analfabéta tanf. vezetője, a magyar nyelv propagálásáért kitüntetve. — Hajnal János, áll. tanító, résztvett a világh. — Halász Jenő, izr. el. isk. igazgató. A járási tanítóegy. vál. tagja. —■ Havas Rezső, tanító, zene- és énekszakos, háborúban volt. — Jelinek Márk, ny. keresk. isk. tanár, közkereseti társ. főtisztv. Lajos fia Lublinnál elesett. Kovács Illés igazgató, egyházközség világi elnök, Hit. Szöv., V. K. H. elnök, városi képv. Résztvett a háborúban. — Kovács Miklós, áll. tanító, az iskolánkívüli népm. előadója, részt vett a világháborúban. Kreutzer Dezső róm. kath. esp. pléb., Gelse. Nevéhez fűződik a templom rest., Kath. Kör, Hitbuzgalmi Egy. létesítése. — Landy Ferenc igazg. tanító (kántor) Pacsa, a Dalkör elnöke, a Kath. Ifj. Egy. világi elnöke stb. — Németh Jenő igazg. tanító, Zalaszentmihály, az Olv. Kör, Hitel. Szöv., Gazdakör, Dalkör stb. megalapítója. — Németh Mihály, polg. fiú isk. igazgató 1924 óta. Az ezredéves kiállításon díszoklevelet és érmet nyert. — Neuwirth György, áll. tanító. Részt vett a világháborúban. — Niesner Viktor, tornatanár, levente főoktató, vívómester. — Ortulay Gyula, áll. tanító, a Nk. Polg. egylet könyvtárosa. A világháborúban orosz fogságba esett. — Óváry József, áll. tanító, iskolánkívüli népműv. előadó. —- Parti Lajos, áll. polg. isk. tanár. — Plander Boldizsár, áll. tanító, szakíró, leventeegylet vezető, egyházközs. tanácstag. —• Plander János, áll. tanító, 1906 óta fejt ki kultúrténykedést. — Polesinszky Emil, isk. igazgató, Géza fia hősi halált halt. — Polonyi György polg. leányisk. igazg., menekült. A Polg. Egyl., Zrínyi írod. Kör stb. tagja. — Pozedus Antal, igazgató (1. szöveg). — Rozs Lajos, kegyesrendi reálgymn. tanár, h. igazgató, a kath. hitközség választott képviselője. — Kisfaludi és Szentlévánti Somogyi Imre, igazg. h., polg. isk. tanár, Alsólendváról menekült. —- Surányi Gyula, felsőkeresk. isk. tanár, a Zrínyi írod. Kör társelnöke, Move igazg. tag. —■ Szalay Sándor, ny. igazgató, volt lapszerkesztő, a zalamegyei tanítótest. elnöke, (1. szöveg). — Szénás Ferenc, ny. tanító, a br. v. é. tulajdonosa. — Vegele Károly, tanár, 24 havi frontszolg. a Sign. Laud., K. cs.-k. tulajd., a Zalai Közlöny volt szerkesztője. — Wache János, kántortanító, a tűzoltóegvlet parancsnoka, a Hitelszö.v- könyvelője, hadifogságban volt. Temetkezési váll. Iliid Ferenc. Intézete 1882-ben alapíttatott, v. képv. — Horváth István és fia koporsógyáros. Fia a Kath. Legényegyl. vál. tag. Timár m. a szakma egyedüli képviselője Kanizsán, 45%-os rokkant. KÖZ- és magántisztviselők: Ábrámovics Márk, az izr. hitk. főkántora. — Agh Ede a Nagykanizsai Tkp. főkönyvelője, író. — Aigner Géza, D. S. A. főintéző, városi képv., az óvoda ü. biz. tagja. — Dr. Almásy Gyula. kir. törvszéki bíró, 20 éve áll az igazságszolgáltatás szolgálatában. — Anhoffer György, D. S. A. s. tiszt, állomáskezelő. — BallassaSándor telekkönyv-. vezető, Letenye. Résztvett a háborúban. -— Bállabene Bertalan, ni. kir. vámsz. őrnagy, 36 havi fr.-sz., kit . : vaskor, rend III. o., katonai é., Sign. Laud. a kardokkal, K. cs.-k., seb. é., stb. — Balogh József, D. S. A. főtiszt, részt vett a világháborúban. — Barabás Kálmán, m. kir. postafelügyelő, M. Nemz. Szöv., Move, M. Vörösker. Egyl. vál. tag. — Barta József magántisztv., kit. : k. ez., br. v. é., K. cs.-k. — Bartal Béla, D. S. A. állomásfőnök, városi képv., a soproni szavazás körüli érdemei elismeréseül kitüntetve. — Barthos Gyula, hercegi hitb. erdőmester, részt vett a háborúban. —- Baumgarten Ignác, üzemvezető, a háborúban mint műsz. fhdgy. telj. szolg. — Baumgarten Károly, a Király-sörgyár főgépésze. — Bán Sándor rendőrfelügyelő h., 29 havi fr.-sz. — Bányay Lajos, m. kir. rendőr s. tiszt, a határrendőrségnél telj. szolg. — Bencze Gyula bizt. int. főnök, a városszépítő egyes, tagja. — Dr. Bentrik Ferenc kir. jbíró, 2 évig orosz fogs., fhdgy., kit. : Sign. Laud. kardokkal. — Bendász Béla rend. díjnok, v. theologus, a Nemz. Hads. telj. szolg. — Benel Gusztáv m. kir. vámsz. főtiszt, végigküzdötte a háborút. —- Dr. Bensterien Erich ny. kir. államrend. tanácsos, bizt. főnök, támogatója az összes helyi egyes. — Berger Lipót cégvezető, a 20. honv. gye.-nél telj. szolg. — Berke Béla D. S. A. tisztv., az N. T. E. tagja. — Dr. Bernyó József Orsz. Társ. Bizt. Int. fogaim., a Nagykanizsai Kirendeltség vezetője, érdeme a pénztár mintaszerű átszervezése. Szakíró. — Bertalan József D. S. A. tisztv,, as 390 — N\ T. E. és a Dalárda tagja. — Berlin Ágoston kir. tszékí. tanácselnök, v. képv., a Muraközi Szöv. elnöke, a Piarista Diák Szöv. iigyv. alelnöke, stb. — Bertoti Berthoty Lőrinc de generö Aba, rendőrtanácsos (1. a szövegben). — Béda József v. tűzoltó, 16 havi fr.-sz., a Hild temetk. egyes, tagja. — Bibra Sándor Társ. bizt. tisztv., minden társadalmi akcióban részt vesz. — Biró Ernő tkp. cégvezető, t. fhdgy., 16 havi fr.-sz., kit. : Sign. Laud., K. cs.-k.— Vérbogyai Bogyai Kálmán főjegyző, Zalaszentmihály. A társadalmi és kultúrális egyesületek életében mint vezető visz szerepet. —- Boross László v. I. alszámvevő, Polg. Egyl., Move, stb., kit. : k. ez. és br. v. é., K. cs.-k. — Nédei Botka Andor főszolgabíró (1. szövegben). — Bőhm Jgnác postafőellenőr, az evang. egyh. pénztárnoka. — Brand János vm. útbiztos, a háború alatt I. o. számv. altiszt volt. — Brossanyi Gyula kir. tkvtő, író. — Bronts Lajos D. S. A. mérnök, kit. : br. Sign. Laud., ez. Sign. Laud. a kardokkal. -— Burián István, 1927 óta van a város szolgálatában. — Büky J. Béla magántisztv., a Kath. Legényegylet vál. tagja, a Temetk. egy. és a Kerékpár egy. titkára, stb. 4 havi fr.-sz. — Csaranhó Jenő Orsz. társ. bizt. int. tisztv., — Cserei János kir. tszéki. irodaigazg., kit. : magy. kor. vasker. a vit. é. szalagján. — Csete József posta s. ellenőr, kit. : ar. érdemker. vit. é. szalagján, bolg. hold é. k. IV. oszt. hadiszalagon. Csillag Ferenc- oki. mérnök, a mérnöki kamara tagja. — Csillag Jenő, az Uránia rt. igazgatója, a Szinh. Közm. Egy. alapító titk. —• Cséza György tűzoltó rajvezető, végigküzdötte a háborút. — Csobar István alezredes, a városi Testnevelési Tanács vezetője, a III. o. kat. é. k., ez. és br. kat. é. k., K. cs.-k, seb. é., 20 éves jub. é., III. ker. parnoksági, hads. főparnoksági, OTT. és VKM. okirati dicsérő elism. birtokosa. — Csutak Elek ny. főszemlész, városi jövedéki főellenőr. — Mikefai dr. Czigány János főszolgabíró, 1923 óta vezeti a járás ügyeit. A háborúban mint t. fhdgy a Sign. Laud. 2X a kardokkal vit. é. és seb. é.-mel tüntettetett ki. Orosz fogságban volt. — Czulek László kórh. gondnok, Polg. Egyl., Irodalmi Kör, stb. tagja. — Deckert Lajos forg. ellenőr, kit. : nagy ez. és 2 kis ez. v. é., br. v. é., seb. é. és K. cs.-k., orosz fogs. — Dénes Jenő m. kir. áll. pénzt, tanácsos, a Move pénztárosa, az evang. presbitérium tagja, a p. ü. biz. elnöke. -— Dezső Aladár városi képv., a Magy. Francia bizt. titkára. — Dezső József v. számtiszt, egyszer seb., kit. : k. ez. és br. v. é., K. cs. k., seb. é. — Dolmányos László vámszaki tiszt, a Kath. ifj. egy. vál. tagja, végigszolgálta a háborút. — Dobó Emil, a Mérték-hit. hiv. főnöke, bírósági és rendőrségi szakképviselő, 3 ós fél évig volt fogságban. — Dóczi Károly pt. kezelő, 1917 óta van a posta szolgálatában. —■ Dolmányos László D. S. A. kalauz, Vasutas egyesületek tagja. — Egry Gyula, az Eme, Postás kaszinó, stb. tagja. — Erdélyi János v. tanácsi iktató, a Polg. egyl., Kath. Legényegyl. alapító tagja, részt vett a hábon''i-ban. — Eltér Géza D. S. A. intéző. — Farkas Lajos, vámszaki főtiszt, a Zrínyi tornaegyl., Kath. legényegyl., stb. tagja. —- Fábián Miksa, az izr. hitk. titkára, azelőtt tanár. A fronton 26 hónapot töltött. — Fedor László ker. munk. bizt. pénzt, igazg., a Zrínyi irod. kör tagja. — Fehér István kórh. irnok, Przemyslnél fogságba esett. — Fenyvesi Sándor ny. tűzoltó s. tiszt. 1914—-18-ig szolgálta a hazát. — Fischer János banktisztv., a Keresk. Bank eégjegyzője, a mentőegy. megszervezője. — Dr. Fischer József tszéki tanácselnök, Polg. egyl., Kath. Legényegyl., Vörösker. egy. stb. tagja. — Flescher József gyárigazgató a Merkúr vasművek rt.-nál, az N. S. E. elnöke. — Freyslinger Ágoston, a Transdanubia főtisztviselője. 1916-tól végigküzdötte a háborút. — Freischmidt Ferenc v. tűzoltó őrparnok, 15 szolg. érem tul., 16 havi fr.-sz., 30 havi orosz fogs. •— Özv. Fürtös Izsóné, a Hazai Bizt. tisztviselője. —■ Gábor József bizt. titkár, a háborúból mint fhdgy. szerelt le.— Gerets József törv. hat. hordó-jelző, a 48. gye.-nél 27 hónapot töltött a fronton. — Gogl Jenő kerk. dijnok, kit. : 2 br. v. é., K. cs.-k. és seb. é. — Golenszky János tkp. cégvezető, titkár, az Emberbarát egy. alelnöke, részt vett a háborúban. — Gombár Gytda kir. itélőtáblabíró, a jbság elnöke. Hazafias magatartásáért a szerbek kiutasították. — Gozdán József városi közv. altiszt. Végigküzdötte a háborút s mint altiszt szerelt le. — Grábár Lajos rend. hiv. tiszt, az Állatvédő egy. jegyzője, a Nimród titkára, a háborúban őrmester volt. — Grosz Ernő bankbizományos, v. képv., 70%-os rokkant. — Gumillár Mihály jb. főtiszt, Lövészegy., Kath. Legényegy., Polgári egy., stb. tagja. —• Haidecker József, a Király sörfőző rt. sörmestere, mint t. hadnagy vett részt a háborúban. — Hajnal Károly jb. irodatiszt, kit. : k. ez. és br. v. é., K. cs.-k. — Hajós Ferenc áll. rend. irodafőtiszt. Részt vett a háborúban, nagy érdemei vannak a kommün letörésében. — Hardy Gyula ny. városi közgyám. Rokkant pénztárnok, szegények gondnoka stb. — Haurschalits József irodafőtiszt, résztvett a háborúban. — Heine Albert vámszaki tiszt. •— Hemmert Károly v. főszámvevő. — Dr. Henning Alfréd kir. törvényszéki elnök (1. szövegben). — Hetesi János v. számtiszt, Kath. Legényegyl. vál. tag, pénztárnok, Stefánia Szöv. pénzt., stb. A háború alatt hdgy. volt.— Hilcz József v. tisztv., a Magy. Nemz. Szöv. titkára, a Stefánia ellenőre. -— Hirschler Andor, a Transdanubia főtisztviselője, N. T. E., Nk. F. C. vál. tag, tennisz sz.-o. vezető stb. Kit. : k. ez. és br. v. é., K. cs.-k. — Hirschler Sándor vezérigazg., a Nagykanizsai Kaszinó elnöke, számos társ. egy. és keresk. társ. igazgatója, ill. elnöke. — Dr. Hitzelberger Sándor kir. járásbíró, Letenye, mint t. hdgy. vett részt a háborúban. — Holczer Sámuel tkp. pénzt., t. szds, kit. : ar. é. k. a vit. é. szalagján. -— Horváth Gyula p. díjnok. — Horváth István adóügyi főszámvevő, ny. adóhiv. főnök, a Kossuth Lajos-asztaltársaság v. elnöke, a Segélyegyleti szöv. elnöke, stb. — Horváth János v. díjnok. — Horváth József pü. szemlész. — 391 jHorváth József I. o. postatiszt. 1917-től 1921-ig volt katona. Horváth József posta-felügyelő, a távírda ós távbeszélő v. vezetője. -— Horváth Károly postafelügyelő, tagja-a Zrínyi ú-od. kör, Sportegy. és a Postáskaszinónak. -— Horváth László kir. telekkönyvvezető, 6 évet töltött hadifogságban. — Huszágh Ágoston dohányárúraktári főnök. — Hutter Oéza postafelügyelő, a Zala vm. dalos szöv. és a Kansz titkára. — Jászay Lajos v. díjnok, a Kath. Legényegylet pénztárnoka. — Kayser Elek kir. törvszéki tanácselnök. 1916-ig a fronton, majd a hadbíróságnál telj. szolg., kit. : Sign. Laud. a kardokkal, Fer. Józs.-rend lovagker. a kardokkal és K. cs.-k. — Kálmán Leó bankár, városi képv. Részt vett a háborúban. — Kálnai Béla, a Társbizt. ügyv. igazg., a Bonyhádi hengermalom és Vili. üzem rt. ig. tagja, stb. A háborúban súlyosan megsebesült. — Dr. Kálnay Gyula rendőrfőtanácsos (1. a szövegben). — Kapoli István, a Magy. közt. fogy. szöv. kanizsai fiókjának vezetője, végigküzdötte a háborút. — Tamásfalvi dr. Kasza László kir. közjegyző, Letenye. T. hdgy, kit. : Sign. Laud. a kardokkal, br. v, é. kétszer, K. cs.-k. és seb. é. — Dr. Kaufmann Lajos városi I. aljegyző. — Kelemen Ferenc tkp. igazgató, az irodalmi és művészeti kör elnöke, az N. T. E- társelnöke, vár. képv., stb. —- Kenedi Imre oki. mérnök, részt vett a háborúban. — Kengyel Gyula városi végrehajtó, 7 hónapot töltött a fronton. — Kerecsényi József városi adótiszt, 42 hónapot töltött orosz fogságban. — Keszthelyi József városi tűzoltó, 7 havi frontszolgálata van. — Király Sándor városi műsz. tanácsos, Polg. Egyl. vál. tagja, az Olv. Kör vál. tagja, stb. —■ Kiricsi János folyammérnöki vízmester. •—• Kiss Nemes Pál O. K. H. pénztáros, Letenye, a Tűzoltó Egyl. pénztárosa. Résztvett a háborúban. — Kisfaludy József p. felügyelő, kit. : kor. ar. é. k., ar. é. k. a vit. é. szalagján. — Klapner Miklós városi díjnok, 48 havi fr.-sz., kit. : br. v. é., K. cs.-k. —- Kleinfeld Ignác, a Zalamegyei Gazd. Tkp. igazgatója, vár. képv., a közraktárak felügy. biz. tagja, izr. hitk, elölj, tagja, stb. A háborúban szds volt. — Kloos János D. S. A. felügyelő, fűtőházi főnök, mérnök. — Ifj. Knortzer György banktisztv., önk. tűzoltótest. pénztárnoka ós szakasz-parnoka. — Knortzer György korm. tanácsos, tkp, vezérigazgató, városi és vármegyei törv.-hat. biz. tag, tűzoltótestületi elnök, Polg. egy. elnök, építő biz. elnök, stb. — Dr. Kovács Jenö tb. főszolgabíró, Pacsa, törvh. biz. tag. Mint fhdgy vett részt a háborúban 20 hó ír. szv— Kvek Géza D. S. A. üzemi s. tiszt, főraktárnok. 1916—18-ig volt katona, — Dr. Korpos Adám kir. joggyakornok. A háborúban mint hdj. őrm. a br. v. é., és K. cs.-k.-val tiintettetett ki. — - Kása József m. kir. rendőrségi kezelő, 1920 óta van a rendőrségnél. — Kostein Ferenc bizt. hivatalvezető. — Kostein József v. díjnok, tagja a Zrínyi M. irod. körnek. — Kostyák Samu posta főfelügyelő, a mozgópostafőnökség vezetője. — Koszednár József postatisztv., az Nk. Ifj. Egy. alelnöke. —- Kotsy Dezső Orsz. társbizt. int. tisztv. — Dr. Kovács Gyula ny. kir. táblabíró, kir. jb. elnök (1. szövegben). — Kovács József dohányárú raktári ellenőr. — Kovács Zsigmond, a magy. kir. sóhivatal altisztje. — Hossziaszói Kovács Géza p. ii. főbiztos, a Polgári Egylet tagja. —- Krámer Endre a Magyar Francia Biztosító Intézet titkára. —-Krampatits József, áll. tanító, isk. gondnok, könyvtárnok, részvett a világháborúban. —• Krampatitsné, Köziek Ilona, áll. tanítónő, — Özv. ifj. Krátky József né szül. Zrínyi Jolán, tkp. tisztviselőnő, a Ker. Jót. Nőegylet és a MANSz tagja. — Kumi József, csendőr-alhadnagy, kor. e. é.-k., I. o. legénységi szolg. jel., jub. emléké., 60 éves jub. ker.-tel kitüntetve. -— Láng Ferenc, postafőtiszt, tagja a MOVE, Zrínyi Irodalmi ós Lövész Egyleteknek. — Láng János, kit. : br. v. é., K. cs.-k. — Lányi László, tkp. főpénztáros, vár. képv., a Polg. Egyl. pénzt., a Zrínyi Sportegy. vál. tagja, Stefánia-szöv. felügy,-biz. tagja stb, — Lányi Pál, Transdanubia főtisztv., kit. : e. és br. katonai érdemé, a kardokkal, K. cs.-k. •— László Vilmos magántisztv., irodalmi munkásságot fejt ki, résztvett a háborúban. — Laubhammer Alán, szolgabíró, az e. és br. Sign. Laud. tulajdonosaként szerelt le. —• Lausch Károly, D. S. A. tisztv., kath. hitk, tanácstagja, 21 havi frontszolg. — Leirer Jenő, áll. rendőrségi kezelő. — Ifj. Ármai Lieb Oszkár, magántisztv., a Zalam. Dalosszöv., a Rákóczi-szöv. vál. tagja. — Liclüenstein Sándor, a Sakkor vál. tagja. — Lovasy István, Társad. Bizt. Int, tisztviselője, az NTE tagja. — Dr. Lukács Béla, törvszéki joggyakornok, azelőtt József fhg. titkári hivatalánál volt. Orosz fogságban volt, — Madarász József, v. díjnok, a Zrínyi Sport Egy., az NTE és a KANSz tagja. — Dr. Maitz József, v. számvevő, a Polg. Egy. számv.-biz. tagja. — Dr. Makáry Vilmos, kir. törvszéki bíró, az Orsz. Bíró-egyl., a Zrínyi M. írod. Kör és a Ker. Jót. Nőegylet tagja.— Kerekdedei, makói dr. Makó Gábor, a Hangya-kirendeltség vezetője, 40 hó fr.-sz., kit. : Sign. Laud., kat. é.-k., K. cs.-k., seb. é. Rang : fhdgy. — Markó Jenő, főtávirász. — Marvalits István, D. S. A. főintéző, állomásfőnökh. — Maschler István, postafelügyelő, Polg. Egy. vál. tag., kit. : kor. ar. é.-k. — Máday Ödön, tkp. cégvezető, író. — Mágics Irén, Orsz. Társ. Bizt. Int. tisztviselőnője, a Tenniszegy. díjnyertes tagja. -— Mandics József m. kir. főtörzsőrmester, a háborúban 12 havi fr.-sz., számos kitüntetés tulajdonosa. -— Márton Ferenc, Letenye. Leventeegy. oktató, Tűzoltó Egy. titkár. Résztvett a háborúban. — Dr. Mátyás Samu rendőrkapitány, a bűnügyi o. vezetője, kit. : III. o. polg. hadi é.-k. — Meiszner Károly D. S. A. főtiszt, 3 havi fr.-sz. - - Meskó Géza hiv. s.-tiszt, a rendőrségi pénztár vezetője. — Metz József kir. ügyész. - Mihálka Mihály p.-ii. főbiztos, a KANSz tagja. — Mikó György jb. irodafőtiszt, résztvett a háborúban. — Miilei István v. tűzoltó, 10 éves szolg. éremmel kitüntetve. Az egész háborút a fronton töltötte. — Miilei István csendőrtiszthelyettes, eredményes szolgálatáért 392 — •3 dicsérő okirat, 200 P pénzjutalom, 20 éves fog. szolg. jel., 1912—lS-as mozg. kar., 1908-as kat. jub. éremmel kitüntetve. — Vitéz Mohácsy Emil D. S. A. főtiszt, mint t. fhdgy. 4-szer seb. Dr. Mutschenbacher Edvin kir. törvszéki tanácselnök (1. szövegben). •—Hosddti Nagy Kálmán Orsz. Társ. Bizt. Int. számellenőr, a nagykanizsai kirendeltség h. vezetője. Családja régi nemesi família, eredetét 1600-ig vezeti vissza. Résztvett a világháborúban. — Nagy Tivadar postaellenőr, ar. é.-k. v. é. szalagján. — Dr. Novai Imre v. aljegyző, az Ébredő Egy. titkára, 17 havi frontsz., K. cs.-keresztje van. —- Novotny Mihály főrak-tárnok, 1909 óta a D. S. A. vasútnál. — Olgyay Lajos, Letenye, urad. számtartó, Hit. a Szöv. és a Kaszinó elnöke. — Országh Jenő, Letenye, tkp. igazg., t. hdgy, kit. : k. ez. v. é., K. cs.-k. -— Österreicher József takarékpénztári cégvezető, a világháborút végigkiizdötte. — Ötvös Emil nv. állampénzt, főigazgató, a városi szeszfőzde elnöke, tkptári ig. tag, vár. képv. — Papp Gyula raktárnok, háborúban fogságba esett, br. v.-é., K. cs.-k.-je van. — Dr. Papp József, a Városépítő Rt. keresk. intézője, a »Zala« volt szerkesztője, a Sign. Laud., br. v.-é., seb. é. és K. cs.-k. tulajd. — Papp Péter ny. vas. tisztv., az Olvasókör alelnöke, vár. képv. — Pál Gyula, Letenye, jb. kezelő zlj. volt a háborúban. — Perger József irodafőtiszt, a szolg. vask. tul. —- Peszkovszki Károly I. o. s.-tiszt, Csengeri-út 83. —- Petrekovits István p. forg. díjnok. — Petri Dezső felügy., osztálymémök, vár. képv., a MOVE-fiók elnöke, egyházmegyei jegyző. — Dr. Petrics László rendőrfogalmazó, a. román fronton hai''colt. — Petz Ferenc kir. tvszéki titkár, öt ós fél évig hadifogságban szenvedett. — Pencz József D. S. A. műsz. segédtiszt, a. Méhészegy. vezetője. — Pintér Sándor postafőtiszt, 1896 óta szolgál. — Pistyak Mihály sóhivatali ellenőr, 24 éve szolgál. — Plander Károly díjnok. — Plichta Lajos főjegyző, Letenye, törvh. biz. tag, intenzív társadalmi életet él. — Podolay Jusztin kir. törvényszéki bíró,'' a Signum Laudis, kor. a. é.-k., Károly csapatkereszt tulajdonosa. — Dr. Pogány Béla, a Zalam. Szövetk. Áruforg. Rt. ti.-v. igazg., a keletmagyarorsz. főkormány-biztosság volt előadója, a III. o. kat. é.-k., a Sign. Laud., kétszer a nagy e., br. v. é., seb. é. tul. — Polay József kat- nyilvántartó, 36 havi fr.-sz., sebesült, K. cs.-k., seb. é. — Poller-mann János kat. nyilvántartó, előbb rendőrfelügyelő ós pénztári ellenőr. — Polonyi Géza főintéző, forg. kirendelts. főnök, a VOGE helyi elnöke, a. é.-k. tul. — Polónyi Sándor D. S. A. állomásfőnök, Levente-egy. ellenőr. —• Dr. Pottyondy József v. közgyám, a NTE főtitkára, a Nk. Fíirdőegy. titkára, a háborúban megsebesült. — Pongor Henrik, a Transdanubia Egy. Gőzmalom Rt. vezérigazgatója, kormányfőtanácsos, városi képv. — Praclc István v. közigta-riáesnok, Zalavm. tb. főjegyzője, a kommünben üldözésben volt része. •— Prikler Gyula v. levéltárnok. — Puly Gáborné, a III. sz. postahivatal vezetője. — Rácz János'' róva. kath. kántor, a. Dalosszöv. társelnöke, szakíró, 27 hóig volt a fronton. — Ress József detektivfelügyelő, csoportvezető. — Revisnyei Reviczky Nándor, a Transdanubia igazg. titkára, a haditengerészetnél szolgált. —- Rédey Imre főmérnök, 1913 óta a D. S. A.-nál. — Dr. jákóhalmi Révffy Andor kir. tvszéki jegyző, Erdélyből menekült. — Reznicek József, a Transdanubia igazgatója, a Városépítő Rt. feliigy.-biz. tagja. — Rolland Angéla postasegédellenőr, erdélyi menekült. — Rosenberg Oszkár bankigazgató. — Rusorán Lajos sótárnok. Felvidékről menekült. — Ruszwurni Henrik p.-ü. s.-titkár, 6 évig orosz fogságban volt. —- Ruzsics József irodasegédtiszt. —- Sárdy Géza jbgi irodafőtiszt, több egyesület tevékeny tagja. — Scodnik Rezső min. o.-tan., a folyammérnöki hivatal főnöke. — Sekulja Emília r. díjnok, a Misszió vál. tagja. — Scheller Zoltán főjegyző Nagyi-ácsén, 2 Sign. Laud., kat. é.-k., br. v. é., K. cs.-k. tul. — Schiller József D. S. Á. intéző, vár. képv. —- Scliuder Lőrinc D. S. A. tisztv. —• Schweitzer ■ Kálmán, a magy.-francia bizt. társ. irodafőnöke, 5 évig hadifogságban volt. - Sinkovics József állomáskezelő. —- Simon Elek, Orsz. Társ. Bizt. Int. tisztviselő. — Sió Ida u.-az. — Stefany Adolf, a Pátria pótkávégyár vezetője, végigkiizdötte a háborút. — Özv. Strein Mórné, férje volt vár. képv.-test. tag. — Stuller László rendőrfelügyelő, ny. huszárszázados, a Ferenc József-rend lovagja, a Kerékpáregy. elnöke, a Zrinyi Tornaegy. vál. tagja, Ferenc József-rend lovagkeresztje, e. Sign. Laud., br. Sign. Laud., seb. é., bolgár Bárd-rend tulajd. — Surgoth Miksa, a Nemzeti Bank fiókfőnöke, városi képv. — Szabadi Szabady Zoltán gazd. tiszt,, Letenye. — Dr. Szabó Győző kir. járásbirósági alelnök. Perlakról, ahol vezető bíró volt, menekült. — Szabó Kálmán postafőtiszt, városi képviselő. — Dr. Szabó Lajos kir. ügyészségi elnök, a Korcsolyázó Egyesület volt elnöke, iskolaszéki gondnoksági tag, egyháztanácsi tag, a Közművelődési Egyesület elnöke, a II. o. polg. hadiérdemk. tulajd. —- Szabadi dr. Szabady Lőrinc kir. tvszéki tanácselnök, a Nemz. Szöv. alelnöke, a Zrínyi Tornaegy., József fhg-szanatórium vál. tagja, a bíró- és iigyész-egy. pénztárnolca, az irredentaegy. volt elnöke, volt választási biztos. — Szarka Lajos főrak-tárnok, 1907 óta szolgál. — Száva Nándor vámszaki tanácsos, több egy. tagja. —- Szegő János ny. útmester, az e. kat. é.-k. tul. — Szeman Andor, a Gazd. Bizt. Szövetk. vezér-képviselője. — Szeivertz Antal körjegyző, Murakeresztúr, mint zljs. 7 havi fr. sz., rokkantként szerelt le.— Szemző István vár. tisztv., végig szolgált a háborúban. —■ Dr. Szigeti Vass Zoltán kir. gazd. felügyelő, a ref. hitközség gondnoka, a III. o. polg. é.-k. tulajd. — Szigriszt László, a Fonciere titkára, vár. képv., OMKE, NyUKOSz vál. tagja, volt százados, a kat. é.-k., Sign. Laud., br. Sign. Laud., K. cs.-k., kétsávos seb. é. tul. — Szilvay Gyula főjegyző Kiskomáromban. — Szittai. Béla p. díjnok. Fivére, Antal, hősi halált halt. — Szondi/ 393 — Aladár jbgi irodatiszt, a vask. tul. — Ssöllösy János jb^i íőtiszt, a nagy e. v. ~é., kat. é.-k., K. cs.-k. tu). — Szönyi Sándor árvaszéki ülnök, volt rendőralkapitány, a fronton megsebesült. — Szummer Kálmán fogházf el ügyelő, fogházparancsnok. — Tabak József postatiszt, a II. o. v. é., K. cs.-k., seb. é. tul. — Ternóczky Sándor csendth. számos kitüntetés tulajdonosa — Dr. Thalmann Walter ügyv. ig. a Transdaimbia ig. tagja, a világháborúban sorhajóorvos volt. — Dr. Tholway Zsigmond, postafelügy., hivatalvezető, a vörösk. díszjelvény, több hadosztály-elismerés, legfelsőbb elismerés birtokosa, a Zrínyi írod. Kör ós a Zalain. Dalosszöv. elnöke. — Thury Ernő postafőtiszt. — Thury Pál főszolgab. főtiszt. Két fia résztvett a háborúban. -— Tibér József, az Orsz. Társ. Bizt. Int. tisztviselője. -— Tolnay János főraktárnok. — Toplak Miklós vár. tűzoltó, kis e., br. v. é., K. cs.-k., seb. é. tul. — Tornyos Ferenc számellenőr, hadifogságban volt. — Tóth Ernő v. tűzoltó, 24 havi fr.-sz., Károly cs.-k. -— Török Gyula főjegyző, Pacsa. Nevéhez fűződik a község közmunkáinak létesítése. — Török János főjegyző. — Tripammer Jenő, a Nemzeti Bank fiókja főnökhelyettese, tenniszszöv. ker. alelnök, III. o. kat. é.-k., Sign. Laud., K. cs.-k., seb. é. tul. — Ujfalussy István közs. gyak. — Varga György v. tűzoltó, 39 havi fr.-sz. — Vargha István postafőellenőr, több egy. tagja. — Varga József v. tűzoltó, 26 havi fr.-sz., seb., fogságban volt. — Varga Pál ny. irodafőtiszt, résztvett a világháborúban. — Dr. Vargha P. Theodorich zárdafőnök-plébános, vár. képv., a szegényügyi biz. elnöke, szentferencrendi kormánytanácsos. -— Vass Jenő adóhiv. könyvelő, a II. o. v.-é. tul., 18 havi fr.-sz. — Vastag István áll. kezelő. —■ Vellák János postafelügyelő, a Polg. Egy. vál. tagja. — Ver-banchich Gyula, a Hangya tisztviselője, 6 és fél évig volt orosz fogságban. — Vermes Géza, a Szeszfinomító Rt. ügyvezetője. — Vetter Rezső postafőtiszt. — Vidos József, Orsz. Társ. Bizt. Int. tisztv., a Polg. Egy. vál. tagja, az írod. Kör igazg. tagja. Résztvett a világháborúban. — Villányi Henrik isk. igazgató, vár. képv., a Zalai Közlöny volt szerkesztője, több irodalmi mű szerzője (1. szöveg). — Viola Kálmán folyammérnökségi tisztviselő, a fronton megsebesült. — Vizy Lajos, Letenye. Hit. Szöv. könyvelő, róm. kath. hitk. képv. A háborúban fogságba esett. Vojkovits János alszámvevő, a segélyegy. felügy.-biz. tagja. — Vörös Gábor adótiszt, 4 havi fr.-sz., 25 havi orosz fogság, K. cs.-k. — Vuk János körjegyző, fel-sőrajk. Nevéhez fűződik a plébánialak, telefon stb. létesítése a községben.— Wagner Jánosné Oszeszly Márta alszámvevő. — Wehofschitz Nándor D. S. A. főtiszt, résztvett a háborúban. —- Weisz Dezső, a Magyar Élelmiszerszállító Rt. fiókjának igazgatója, végigküzdötte a világháborút. — Weszely Győző D. S. A. intéző. — Wrana István postaellenőr. — Wrana Mária segédellenőr. — Zalaváry Gyula vámszaki tiszt, nagy e., kis e., 2 br. v. é., K. cs.-k. tul. — Zalaváry József állampénztári főtanácsos, adóhivatali főnök, volt főhadnagy. —• Zieger Ferenc könywezetőhelyettes, azelőtti ipart, jegyző. Üveges: Stern I. Kálmán, végigküzdötte a háborút, egyszer sebesült. Keresk. ügynökség: Fehér Vilmos. A vállalat 1907-ben alapíttatott, 1912-ben társult StemJenő. — Szántó Vilmos és t,sai, a Pátria bizt. rt. vezérképv., géplerakat. Cégtul. : Szántó V. és Böhm Endre. Ügyvédek: Dr. Aczél István, a N. S. E. vál. tagja, 41/2 hónapot töltött orosz fogságban. -— Kakathi dr. Bakos Gém ny. kir. jb., Fer. Józs. r. lovagja, Ker. Szoc. párt elnök. A világháborúban mint alezredes vett részt. -— Dr. Balázs Zsigmond, az ügyv. kam. vél. tagja, Zala m. tb. főszolgabírója, városi képv., stb. — Nagyálázonyi dr.Barcza Béla szolgabíró, Pacsa. Minden társadalmi és kultúrális akció támogatója. — Dr. Báron Pál v. képv., a Sakk-kör vezérlő tagja.— Dr. Bartlia István v. képv., közm. biz. titkár, kaszinó vál. tag, orosz fogságban volt. — Dr. Bertin József az N. T. E. jegyzője, 7 évig orosz fogságban volt. —■ Dr. Brod Tivadar v. képv., Izr. Hitk. elnöke, számos bizottság tagja. Dr. Dómján Lajos a hírlapirodalom terén működik, a város zenei életében visz szerepet. A háborúban fhdgy volt. — Dr. Elek Mór, a háború alatt a hadbíróságnál volt. -— Dr. Etlényi Géza a Polg. Egyl., a József fhg. Szan. Egy. ügyésze. Mint szdos szerelt le, kit. : kat. é. é. a vit. szalagján, K. cs.-k., stb. — Faics Lajos v. képv., Zala m. tiszti főügyésze, a Polg. egy. v. elnöke, az Egys. párt ügyvédkari elnöke, stb. — Dr. Fábián Zsigmond Zala vm. tb. főügyésze,. Nagykanizsa v. tb. ügyésze, v. képv., stb. — Dr. Fried Ödön v. képv., jogügyi biz. elnök, szeszfőzde, Izr. hit--község, stb. vezető tagja, résztvett a háborúban. — Dr. Fülöp György v. képv., Ügyvédi Kam. és Polg. olvkör alelnöke, stb., stb. kit. : ar. és ez. Sign. Laud. a kardokkal, 1 nagy ez., 2 kis ez., 1 br. v. é. és K. cs.-k. -— Dr. Gärtner Antal v. képv., végigküzdötte a háborút. — Bobai Györffy János v. képv., megyebizotts. tag, a hírlapirodalom terén működik. — Hajdú Pál körjegyző, Gelse. A háborúban főhadnagy volt, kitüntetve : III. osztályú katonai érdem kereszt, kétszer Signum Laudis a kardokkal, sebesülési érem, K. cs.-k. -—• Dr. Hálphen Jenő, édesatyja 30 évig volt képv. -— Dr. Hoch Oszkár v. képv.. Korcsolyázó Egyl. elnök, stb. — Dr. Kreisler József v. képv., takp. alelnök. — Dr. Kuhár Ottó a háborúban tüzérfhdgy volt, kit. : ez. és br. Sign. Laud. a kardokkal, K. cs.-k. — Dr. Lakó Imre, Letenye. T. szds, kit.: Sign. Laud. a kardokkal, K. cs.-k. és seb. é., 24 hó fr. sz. — Dr. Miklós Sándor. Bevonult 1914-ben, 51/® évet töltött orosz fogságban. — Dr. Ollop Mór v. képv., Izr. hitk. temp. szv. elnök, a Mentő egy. v. parnoka, résztvett a háborúban. — Dr. Petrits József, a Transdanubia ügyésze, végigküzdötte a háborút. — Richter Béla közs. képv., Izr. Hitk. vezető stb. — Dr. Pozsogár Rezső ügyvéd, országgyűlési képviselő, Letenye. Törvh. biz. tag, Tkp. el- — 394 »ok, Hitk. elnök, iskolaszéki el»., Hangya Szöv. eln. stb. — Dr. Rosenbetg Mór ügyvéd, magán-tjsztv., tanár, a Polg. egyl. titkára, az Irodalmi kör titkára. — Dr. Rotschild Béla v. képv. Végigküzdötte a háborút, mint tiizérfhdgy, kit.: a Sign. Laud. a kardokkal, br. v. é., K. cs.-k. — Dr. Rotschild Jakab v. képv., Izr. hitk. v. elnöke, neje az Orsz. nőegylet, József fhg. Szán. egy. és a Stefánia Szöv. vál. tagja. — Dr. Schleiffer Imre v. képv., jogügyi biz. tag. Mint fhdgy vett részt a háborúban, kit.: Sign. Laud. a. kardokkal, K. cs.-k., és seb. é. — Szenes Dezső ny. kir. jb. — Dr. Tamás János v. képv., jogügyi biz. tag, a Rk. egyháztanács világi elnöke. A háborúban mint fhdgy. vett részt. — Dr. Valkó Béla a Nagykanizsai tkp. ügyésze, végigküzdötte a háborút. -— Dr. Weisz Lajos v. képv. 27 éve. Háború alatt a hadbíróságnál telj. szolg. — Dr. Weisz Lajos v. képv., számos bizottság tagja. Vas- és faesztergályosok: Buváry László mint tengerész szkv. vett részt a háborúban. h— Vendéglősök, kávésok, szállósok: Antanek József Kaszinó vendéglőse. A háborúból szakaszvezetőként szerelt le. — Vitéz Baranyai János kantinos, ny. tiszthelyettes, kit. : n. ez. v. é., seb. é., K. cs.-k., szolg. k. -—- Bedike József vend., mész. és hent., kit. : nagy- és kis ez. br. v. é., K. cs.-k., seb. é., két sávval. — Blumenschein Mór a szv. vál. tagja. 1916 végéig volt a fronton. — Csukovits István étterem tul. Olasz, orosz front. Kit. : K. cs.-k. — Czipán István. Végigküzdötte a háborút. -— Deák Sándor v. képv. — Dervalits József 42 hónapot töltött orosz fogságban. — Garai Testv. »Central« szálló, városi képv., ipt. vál. tag, vend. Sz. o. elnök. — Gerecsér Gyula 1919 óta lakik városunkban. — Hajós József, a Segélyző Egy-íet elnöke, vár. képv., tanonc vizsg. biz. tag., a vend. Sz. o. alelnöke. — Hofer Viktor (Déli vasút vendéglős), v. képv, kit. Sign. Laud. a kardokkal. -— Horváth Ferenc, végigküzdötte a háborút. ■—- Kalch József kantinos, ny. őrm. 1914-ben megrokkant.—• Kardos Vilmos vend. és mész., v. képv. Kit. : k. ez. v. é., K. cs.-k. — özv. Kárász Gyuláné 1926 óta lakik városunkban. — Kein Gyula 50 havi fr.-sz., K. cs.-k., német vör. ker. -— Kozma Mária. Fia a háborúból K. cs.-k. és seb. é.-vei tértek haza.— Kuncin Ferenc Ipt. elölj, tag, 12 évig Amerikában volt. — Mészáros Pálné, Magyar-u. 95. — Nagy István a háborúból mint tizedes jött haza, kit. : K. cs.-k. •—- Ohidy István huszárőrmester volt a háborúban s mint 65%-os rokkant szerelt le. — Opernica Károly a képv. test., az Éme tagja. —- Petyi Gáspár végigküzdötte a háborút. -— Petrics Ferenc szül. óta városunkban lakik. — Pintér Emilia, 1921 óta áll fenn az üzlete. — Raffay Ferenc 1915—18-ig volt a fronton, ott rokanttá vált. —-Richter Samu népf. hadnagyként szolgált a háborúban. — Rózsa Ferenc 1927 óta lakik Kanizsán, résztvett a háborúban. — Schitner József 40 éve lakik városunkban. ■— Spiegel Viktor harcolt az összes frontokon és az ösz. legénységi kit. tulajdonosa. — Szabó Józsefné. Férje végigküzdötte a háborút. -—• Szálay László kit. : br. v. é., vas. ker. a v. é. szalagján és K. cs.-k. — Tóth György ny. tiszth. Kit. : kor. ez. é. k. — TJngár Sándor v. v. képv., Sz.-o. vál. tag. Végigküzdötte a háborút.—- Vitéz Vig Dániel végigküzdötte a háborút. Az össz. legénységi kitüntetések birtokosa. — Weinhoffer Vilmos, kit. : k. ez. kétszer, br. v. é., K. cs.-k. — Wollák Jenő a vend. és szállósok Sz.-o. elnöke, az Orsz. Szöv. vál. tagja, Ipt. vál. tag, NK kerékp. egy. alelnök. Kit. : k. ez., 2 br. v. é., K. cs.-k., seb. é. két sávval. Villanyszerelők: Quitner Artúr 1910 óta önálló. 1920-tól van Kanizsán. — Weinberger Lajos tanonc vizsg. biz. tag, a háborúban a repülőknél szolgált. WODIANER F. ÉS FIAI GRAFIKAI INTÉZET ES KIADÓVÁLLALAT R.-T. KÖNYV- ÉS I-1IRLA.PNYOMDÁ JA TELEFON: 895—11 BUDAPEST; IV., DALMADY-UTCA 3—5—7 FELELŐS: KISS FERENC 0 n £ 1 BETÖRÉSBIZTOSITÁS SZÁLLÍTMÁNYBIZTOSÍTÁS TŰZBIZTOSÍTÁS JÉGBIZTOSÍTÁS ÉLETBIZTOSÍTÁS Ü VEGBIZTOSITÁS magyar-francia biztosító társaság Központi iroda: Budapest, V., Hold-utca 21. (saját házban) Főigazgatóság: Wien, I., Schreyvogelgasse No 3. Vezérügynökség: Budapest, V., Hold-utca 21. Fiókok: Debrecen Miskolc Szolnok Győr Nagykanizsa Szombathely Kaposvar Pécs Zalaegerszeg Székesfehérvár Szeged Ügynökségek és képviseletek az ország minden részében! |
