Inkey breviarium - A pallini nemes és báró Inkey család leszármazása, életrajzi adatokkal - Nagykanizsa - Károlyi Attila, 2013.pdf - nagyKAR

A legtöbb, ami tudható Nagykanizsa kistérségéről

Nagykanizsai Kistérségi Adatkezelő Rendszer

www.nagykar.hu
Működteti a Halis István Városi Könyvtár

nagyKAR honlapok:

* Adobe Reader letöltése (PDF fájlokhoz)

	Letöltés Előnézet Megnyitás
Méret:	43.09 MB
Keltezés:	2022-06-22 11:18:33

Fajta:
Láthatóság:	Nyilvános
Letöltések száma:	471
Megtekintések száma:	776
Leírás:	Cím: Inkey breviarium Alcím: A pallini nemes és báró Inkey család leszármazása, életrajzi adatokkal Szerző: Károlyi Attila (1951) Szerz. közl: Károlyi Attila Kiad. jel: 2. átdolg. kiad. Kiadás: Nagykanizsa : Károlyi Attila, 2013 Melléklet: 1. mell. Eto: 929.52Inkey ; 908.439.121Nagykanizsa Tárgyszó: Pallini Inkey család Helyism. tárgyszó: Pallini Inkey család Szakjel: 929 Cutter: K 21 ISBN: 978-963-08-5991-2 Nyelv: magyar Oldal: 191. p. Megj.: 130 számozott példány A következő szöveg a könyvből keletkezett automata szövegfelismertetés segítségével: INKEY BREVIÁRIUM KárolyiAttila „Az megelégedésnekjó erkölcsét az Isten szaporítani, és az Irigynekjavaitpedig meg rövidíteni szokta." Pallini Inkey Boldizsár TESTAMENTUMA 6 ^jnsignia. nobilisfamifiít- ^n&ydetTaíGn > •« ‘ KárolyiAttila 2013 Apallini nemes és báró Inkey család leszármazása, életrajzi adatokkal. INKEY BREVIÁRIUM ISBN 978 963 08 59912 Színes címertfestette: Deák Varga József Nagybajom Műszaki szerkesztő: Vigh Dávid Kiadja: Dr. Károlyi Attila Borítóterv: Károlyi Henriett Második, átdolgozott kiadás Megjelent Nagykanizsa Város támogatásával, Cseresnyés Péter polgármestersége idején Nyomás és kötés készült a Nagykanizsai Szociális Foglalkoztató Nonprofit Kft. Nyomdájában (8800 Nagykanizsa, Sabján Gyula u. 3.) Ügyvezető: Lérántné Mátés Valéria Tel.: (93) 509 747 nyomda@nkszoci.hu www.nkszoci.hu ELŐSZÓ 7 Apallini nemes és báró Inkey család történetének, leszármazásának megírása azt a genealógiai—heraldikai hiányt szándékozik pótolni, amelyet akkortapasztaltam, amikor — az Inkey család iránt érdeklődvén— rájöttem arra, hogy az imitt-amottfellelhető, és csekélyszámú írásos anyagon kívül a család történetét taglaló, összefoglaló munka mai napig nemjelent meg. Ez nemjelenti azt, hogy az ebben a könyvben megírtak ezt az űrt teljességgel kitöltik. Megpróbáltam egy összefoglaló családtörténetimunkát szerkeszteni, egyrészt azért, hogy emléket állítsak az utókorszámára az Inkey családnak, másrészt pedig megkönnyítsem azoknak az érdeklődőknek a dolgát, akik az Inkey család történetébe kívánnak betekinteni. Acsaládtörténettel és a címertannal bármilyen szinten foglalkozóknak elvárása az — és ez az elvárás teljesen jogos igény—, hogy a családfát alkotó személyekről készültrajzok hitelesek és pontosak legyenek, a heraldikai ábrázolás magyarázata pedig kielégítse a tudományos igényeket is. Az Inkey család történetével kapcsolatban megjelentrövidebb munkák, vázlatok a hazafiúi lelkesedésből fakadtak, ez különösen Bátorfi Lajos3 munkáira illik, vagy éppen a szélesebb közérdeklődés felkeltését óhajtó népszerű 8 stílusban megírt publicisztikai kiadványok, amelyek Halis Istvánra2 jellemzők. A18. század elején kezdődik az Inkeyek története és a 20. század közepén ér véget, és—bár a családtörténetek íróit minden esetben nyugodtan lehet ilyen-olyan mértékű elfogultsággal illetni—bátran elmondhatjuk azt, hogy olyat alkottak nagyjaik életük során, amely a mi délnyugati régiónkat nevezett korszakbanjelentős mértékben befolyásolták, reánk hagyottszellemi és tárgyi emlékeikre pedig— rövidebb-hosszabb politikai írások, testamentumok, ma már műemléknek számító köztéri alkotások, kápolnák és templomok, amelyeket igényesen és magas művészi színvonalon hoztak létre, díszítették őket és festményekkel gazdagították—, az utókor büszkén tekinthet, az az utókor, amely egyébként igyekezett a szó legteljesebb értelmében az Inkeyeket eltüntetni, megsemmisíteni, szellemi alkotásaikat kitöröltetni az emlékezetből, kastélyaikat lebontani és széthordani, síremlékeiketmeggyalázni és ledönteni. Erre a szomorú sorsrajutottak az Inkey család temetkezőhelyei: a palini Inkey kápolna, az iharosi római katolikus templom kriptája, a nagykanizsai alsóvárosi ferencestemplom kriptája, a nagyrécsei temetőben lévő Inkey sírok, a surdi kastély, az iharosi kastély és sorolhatnánk. Aközelmúlt változásai azonban halvány reménnyel eltöltenek bennünket, különösen ha olyan szép példáját látjuk az Inkey építkezésekmegmentésének, mint a palini iskola. Az Inkey család kiemelkedő személyiségei a szellemi és 9 gazdasági, de a tudományos életben is alkottakjelentősei, közöttük voltak igazi hazafiak és akadt hazaáruló,jó gazdák és kiemelkedőt létrehozó nagybirtokosok, országosjelentőségű tudós ugyanúgy található a család tagjai között, mint Zala vármegyében közhivatalt és tisztséget viselő, de ugyanakkor követválasztások utján az országos közéletben is résztvevő politikus. Természetes dolog az, hogy mindenki büszke szülőföldjének kiválóságaira, így kell hogy legyen ez a mi országrészünkkel is, ideje hát annak, hogy az Inkeyek történetét és virágzását világosan lássuk és, hogy megtiszteljük őket, hogy emléküknek szellemi és valóságos emlékművet állítsunk, ugyanúgy mint ahogy ők állították azokat az utókornak, ideje annak is, hogy a fiatal nemzedéknek bemutassuk őket, hogy büszkék legyenek reájuk, és azért is, hogy őket el ne felejtsék, és majdan adják tovább utódaiknak. A CSALÁD TÖRTÉNETE 11 Szempontnak tekintettem a család történetének megrajzolásakor azt, hogy az egyes személyiségek életét bemutató fejezetnél ne csak az életrajzi adatokatközöljem, hanem részletesen is bemutassam az Inkey családtagot, munkássága felemlítésekor pedig megemlítsem a róla írott vagy éppen az általa írt publikációt. Abevezetőben szólottám arról, hogy a család történetének megírása a mai napig váratott magára. Ugyanakkor, hogy a családtörténet-írók általában azok a személyiségek, akikmaguk is a család tagjai, vagy éppen az is természetes, hogy a családtagok érdeklődnek a családjuk történetéről elsősorban, és ha ez a széles közérdeklődéssel is találkozik, akkor az írás maradandó értéket hoz létre. Erre példákat találunk a történelmi családokkal foglalkozó írásokban, így általában mindenjelentősebb család történetírói között megtaláljuk a családtagokat, a zala vármegyei Festeticsek között is a legkiválóbb, Festetics Gyöigy volt az, aki a család eredetének kutatásával foglalkozott, mi több: „...Festetics György 1777. ápr. 18-a óta, mint a horvát helytartótanács tanácsosa Zágrábban tartózkodott és ott értesült róla, hogy Zágráb környékén is laknak Festeticsek. A grófkereste a velük való összeköttetést, 12 amelynek emlékeként maradt ránk egy 1778. aug. 19- én Zágrábban kelt térítvény. Ez a térítvény arrólszól, hogy grófFestetics György átvett a szomszédos Sassinovecen lakó Festetics Györgytől 9 db, a Festeticsekre vonatkozó okmányt és arra kötelezi magát, hogy a kezéhez vett okmányokat családi levéltárábanfogja őriztetni, s Festetics Györgynek, vagy utódainak kérésére bármikor visszaszolgáltatja őket.”8 Ilyen emléket találunk az Inkey család immáron csak képzeletünkben létező levéltárában is, ugyanis báró Inkey Imre 1902. február 23-án a következő levelet intézte a raszinyai plébánoshoz: „...RasszinyaperKaproncza comitat. Warazdin 23/11. 902. Főtisztelendő Úr. A Loranth család történetén dolgozván kéremfötisztelendő Uratszíveskednék az ottani anyakönyveket szülét, esket, és halálozásiakat átvizsgálni és nekem mind az adatokat melyek Loranth család névvel bírt egyénekre vonatkoznak postautalvánnyal átküldeni. Fogadja Fötisztelendő Úr előleges köszönetemet és tiszteletem nyilvánítását. Báró Inkey Imre afőrendiház tagja." Báró Inkey Imre még megjegyezte levelének végén „1500 táján volt a család már ottan birtokos." A levélre a következő választ kapta báró Inkey Imre: „...Méltóságos Báró Úr. Becses megkeresésére válaszolva tisztelettel értesítem, hogy a radosóczyplébánia anyakönyvei csak 1633 körül lettek életbe léptetve és János István András de Berzence Sandrin László 13 Láthatjuk a leszármazási táblán azt, hogy a Pécz nemzetségből származó Marcus Comes az első ismert ős, valamint Loranth 1385-ben kapja Berzencét és Inkét Márton 1497-ben felesége Guti Török Zsófia Marcus 1341—1353 Lukács 1353 Demeter 1341—1353 így az 1500 körül ittlakó Loránth családról nem szólhatnak. Mély tisztelettel maradtam Méltóságos Báró ÚrnakRadosóczon 1902.11/24... szolgájaDr. Mihálecz János”* Ez a megkeresés, és az arra adott válasz is azt bizonyítja — amelyet egyébként a későbbi családtörténet-írók is tényként fogadtak el—, hogy a család a Pécz nemzetségből eredt, közelebbről pedig a Pécz nemzetséghez tartozó Loránth családból. Ezek között a feljegyzések között találtam a következő genealógiai táblát is, amely szerint: Marcus Comes de genere Pech István Comes de Legh 1289 Loranthfi György de Berzence 1402—1433 14 az is nyilvánvaló, hogy az a Loranth aki 1385-ben kapja Berzencét és Inkét a Loranth család megalapítója, a Loranthok pedig birtokaik után előbb a „berzenczei” majd később az „inkei” előnevet használtak. Nagy Iván családtörténeti munkájában azt úja, hogy p. család — az ekkori Loranth család — nemessége az egyetlen,fellelhető írásos említés szerint 1419-ben erősítetett meg. A p alli ni Ink ey család, mely a Dunántúl, sőt Horvátországban is birtokos, egyike azon vidékjelentékenyebb és gazdagabb családainak. A p all in i Ink ey család magát a Dunántúl ismert inkei Loranth családdal egy közös törzsből eredezteti, e szerint hajdani neve ennek is Loranth volt, mely helyett utóbb a 17. század végén a hangzatosabb I n k e y nevet (mely előbb praedicatum volt) vette használatba. (Az inkey Lóránt h-ok családa, mely e néven a kisebb birtokú nemesség sorában Zala megyében, Aranyadon, úgy Loranth-hazán most is él, hajdan tekintélyes szereppel bírt. Soprony megyének az 1505-dik évi Rákosi országgyűlésre Loranth Mihály volt egyik követe.) Loranth Miklós 1538-ban kanizsaiporkoláb volt. Ugyanez időben (1539) élt Loranth Farkas, kinek neje Aranyányi Dóra volt. 15 (1553-ban éltInkei Loranth Miklós, ki BedeghiNyáry János nővérétMagdolnát vévén nőül, Kovalóczot kapta, és gyermekei voltak: Pál, Sandrin, Mihály, Gábor, Farkas, János.) Most nevezett Mihály nak neje volt RévayBorbála. L o r á n t h Kristóf 1500-ben Sopron tájékán szerepelt”5 „A Pécz nemzetségbőlszármazottLórántszerzé meg I. Lajos király korában Berzenczét és tartozékait, s ő nevezé magát először e birtokárólBerzenczeinek. 1406- ban (és 1418-ban ismét) új-adományul kapta (Lorántfia) György: Berzencze, Lippahás, Kis-Telek, Orsaly, Sarkad, Sz.-Erzsébet, Simonfalva, Kocsila, Gesztye, Monyorós, Netécsmezeje, Csovonya, Or, Alsó- és FelsőMindszent, Farkasfalva, Egyházas- és Felrét-Lankócz, Alsó- és Felső-Pricsrő, Biklász, Pátróh, Telek, Háromfalva, Sz.-László, Sand, Inke, Déd, Lepled, Egyek, Mindszent, Tikos, Sávoly, Fevenyed és Seberje helységeket és Szent-Erzsébet várát. Török Lászlótól, ki eddig zálogban bírta — György fia Sandrin visszakapta Sandot. 1463-ban ugyanez a Sandrin, Lászlóval (a Györgyfiával) egyezkedikBerzencze és Sz.-Erzsébetfölött, majd 1466-ban Sandot Pako-si Pálnak zálogosítja el, 1467-ben pedig Vorster Györgynek (Gierig-nek.) Ez idő tájt: 1468-ban idegenítették el Berzencze és Sz.-Erzsébetnevű kastélyaikat az azokhoz tartozó hely- 16 ségekkel együtt az említett (Sz.-Erzsébeti Vorster vagy Forster Györgynek.) A család tagjai azonban továbbra is Somogy megyében maradtak, s Inke, Lepled és Sávoly vidékén még mindig voltak birtokaik. így 1471-ben afentebb említett Sandrin, Ilikének részeit Szerdahelyi (Nagh) Tamásnakzálogosítá el, 1473-ban ((Loránt-fi) Márton: Inke, Lepled és Sand részeihez, 1488-ban pedig (tán ugyan ö) »Loranth« (Dictus) Márton: Lepledheztartottjogot. 1480-ban Sandrin: Nagy-Sávoly, Nagy-Fevenyed és Közép-Tikos miatt kezdettport Táti TörökKocsárddal. Az 1536. évi adólajstromban szintén: Loránth néven merültföl e család, mint Sand, Inke és Lepledföldesura."6 ,J3erzence községet 1377-ben, tartozékaival együtt, a Pécz-nembeli Lóránt szerezte meg, kinek utódai magukat innen berzenczei Lorántfiaknak nevezték. Fia, berzenczeiLorántfi György, 1406-ban és 1418- ban új adománylevelet nyert a helységre, mely ekkor vámhely is volt. Fiai, Sandrin és László, 1463-ban egyezkedtek Berzence és Szenterzsébetfölött. 1468-ban berzenczei és szenterzsébeti kastélyaikat Szenterzsébeti Forster Györgynek idegenítették el. 1473-ban Berzenczei László itteni birtokaiba özvegyét és Szentgyörgyi Vincze Péter özvegyét iktatták be zálogképpen. ”7 17 Az Inkey családnak nevet adó Inke községről ugyanezen monográfia szerint 1278-ban van okleveles adatunk, előfordul az 1332—1337. évi pápai tizedjegyzékben is, tehát már ekkor is egyházas hely volt. „1406-ban és 1418-ban a Pécz-nembeli berzenczei Lórántfia, György nyerte adományul. 1409-ben a szentpéteri pálosok is kaptak egyes birtokrészeket. 1471-ben Berzenczei Györgyfia, Sandrin egy részét Szerdahelyi Nagy Tamásnak zálogosította el. 1473-ban berzenczei Lórántfi Márton tart Inke részeihezjogot. 1536-ban a berzenczei Lóránth család volt aföldesura, 1583-ban Lóránth Mihály és Farkas, majd 1598—99-ben Lóránth Ferencz. Az 1565—66-dik évi török kincstárifejadólajstrom szerint 10 házból, 1571-benpedig 8 házból állott. Előfordul az 1660. évi dézsmaváltságjegyzékben is, több köznemes család birtokaként. Egy 1701—1703.években készült összeírás szerint Szegedy Pál alispán birtoka volt, 1715-ben azonban részben Inkey János légrádi kapitányé, de ekkor csak 5 háztartást írtak benne össze."''''1 ''''^j^GYKÉ^ _■ ■í í 4 .1 í AZ INKEY CSALÁD LESZÁRMAZÁSA Inkei Loranth János 19 Született ?, meghalt 1704. március 10-én. Inkei Loránth János „légrádi és mezei császári kapitány volt 1704-ben, kit Károlyi Sándor Rákóczi párti tábornok régi tanult vitéz embernekjellemez.5 Inkei János 1704-ikévi márczius 10-én harczban elesett Muraszerdahelynél Zalamegyében, mint Rákóczy Ferenczseregébeni kurucz kapitányfelesszámú lovasokkal és gyalogokkal."5 Inkei Loránth János születésének időpontját nem ismerjük, fentebb olvashatjuk Bátort! Lajostól azt, hogy 1704. március 10-én halt meg, mint kurucz kapitány, egyébiránt Bátort! Szalay László MagyarTörténeti Emlékeire hivatkozva említi. Nagy Iván megírja, hogy Katona is említi a Histórica Critica torna 36. pag. 489 alatt, de hibásan „Jukainak” van írva. Maga Egyed Ferenc is tűnődik azon, hogy Inkei Loránth Jánosnak a családfán alább következő Inkei Loránth Ferenc testvére-e, vagy fia, magunk azon a véleményen vagyunk, hogy nagy valószínűséggel a testvére volt. Budapesten, 1882-ben kiadott „Magyarország emléknapjai ezeréves történetében” című, Kerékgyártó Árpád által szerkesztett könyvben a következőt olvashatjuk: Inkei Loránth Ferenc 20 „...Mártius 10.1704. Pálffy János, NádasdyFerencz és Rabatta Rákóczi F. vezéreit Bakács Lukács és Szarka Zsigmondezredeseket a Murába kergették, Inkei Jánost pedig csapatával megölték.”14 Az emlékezés szerint InkeiJános csapatával a kuruc ezredeseket fedezte, az átkelést biztosította, amikor katonáival hősi halált halt a haza védelmében. Született:? —Meghalt: 1703-ban. A legfelül álló Inkei Ferencz a 96. számú okmány szerint az 1683., 1686., 1688., évekbenWajvoda Kottoriensis. 1699-ben ő. f. Campestris Vice Colonellus et Capitánens Legradiensis, 1698-ban Légrád kapitánya volt és neje Horváth Dorottya. (ANagy-unyomi Sényi család levéltára a Magyar Országos Levéltárban.) A Sényi család levéltárának 92. számú okmánya szerint az inkei nemzetiség az 1749-ben Zalavármegyében tartott nemesek vizsgálata alkalmával valóságos és kétségtelen ősi nemességét kimutatta, amikor is JnkeiFerencz a török háborúk idején a légrádi vár kapitánya."15 AzInkei család törzsének létrejöttében valóban nagy szerepetjátszik Inkei Loranth Ferenc, akitől a valóságban a család leszármazik bizonyíthatóan és kétségtelenül, és aki ekként a család egyik ősatyjának tekinthető. 21 Inkei Loranth Ferenc ebben az időszakban „már bírt Petiiben”5, birtokai voltak Petri községben, így Inkei Loranth Ferenc—hasonlatosan a Magyarországon ezidöben előszörmegjelent Festeticshez —Ferstetich Pálhoz—, aki Szombathely mellett 1630 és 1640 között szerzett réttel kezdte meg a családi vagyon gyarapítását, Inkei Loranth Ferenc volt az aki megalapította a család magját képező első földbirtoktestet Petri községben. Az Inkéről elszármazott Berzencei Loranth Ferenc, aki nem más, mint Inkei Loranth Ferenc, Petriben már nem Berzencei Loranthnak hívja magát, hanem Inkéről elszármazott Loranthnak, vagyis Inkei Loranth Ferencnek. Takáts Sándor,Amagyarországi múlt tarlójáról” című Budapesten 1926-ben megjelent könyvében —amelyet Egyed Ferenc is idéz—a következőket írja: „1675. évben Fejes István hadnagy, Inkei Ferenc (a légrádi szabad legények »baktmásztere«) és Iharossy Pálzászlótartó 8 törököt levágtak (Körmendi Levéltár Missiles-Darabos Miklós légrádifőkapitányjelentése a haditanács elnökéhez. 1675. szeptember 26.) Ezért a haditanács rendeletére mindhármukat elfogták, s a Csáktornyái német kapitány kezére adták. Batthyány generális azonban visszakövetelte őket, s miután ezsikerült neki, magyar hadiszék elé állítatta őket (ugyanott Bajnovics Miklós a légrádiszabad legények vajdája Batthyányhoz 1675. december 10.f''''16 22 Inkei Loránth János PalliniInkey János Született ?, meghalt 1747-ben. Inkei Loranth János adományszerző és nevet változtató ősatya az Inkey családban, aki megkülönböztetvén magát a berzenczei és inkei Loranthoktól és Loranthfíaktól, az új adományokatmár új névre is kéri, világosan megmutatkozik szándékában Inkei Loranth Ferenc, atyja elhatározása, mégpedig az, hogy a család kitömi szándékozott az inkei kisnemesi és kisbirtokosi létből, az új adományok megszerBátorfi Lajos így emlékezikmeg Inkei Loranth Ferencről: „...grófBatthyányÁdám 1690-benfoglalja visszaKanizsát a töröktől, —InkeiFerencz Légrádi véghely kapitány és Kottori vajda hathatós segélyével."3 Maga Légrád többször is felmerül az Inkeyek családi történetében, érdemes elmondani róla azt, hogy „..mára Mohácsi vész előtt vár volt, melyet utóbb megerősítettek, a 16. és 17. században a Zrínyiek birtoka volt, 1704- ben a kurucok itt megverték a labancokat, s ezek vezetőjét, Jelasich Gábort agyonlőtték."9 Tudjuk Inkei Loranth Ferencről, hogy házastársa Horváth Dorottya volt, gyermekeik pedig: János, György, egy ismeretlen személy, és Mária. 23 zésével egyidejűleg az eddig praedicatumként, előnévként szereplő „Inkei” név családnévként Inkeyvé válik, az adományok egyike pedig, Pallin falu, a kiszemelt birtokközpont neve nemesi előnéwé lép elő. 1721 .október 3-án még Inkei Loranth néven kap adományt: ,JnkeyLoranth János még a 17. század végén nádori adományt vittRigyácz, Petri, Eszteregnye helységbeli birtokaira. Majd megszerezvén afiú-örökös nélkül elhalt gyöngyösi báró Nagy Ferencz leányaitól (Iharos) Berény, Sormás, Újudvar, Iharos és Miháld, Borsfalva, Szépeinek, Szent-Pál városokat, Zegedeő, Gersice, Kis-Lagd, Bikallya, Czinegefölde, Mánfa, (v. Mártha), Almásszegh, Mikefalva, Bánfalva, Erdősfalva, Geresfalva, Sömjénfölde, Bajcsa, Csákány, Csamaháza (v. Csemeháze), Rák, Újnép, Zsigárd, Vencze, (v. Vinczéd) Gyánócz, A. Kerecsény, A. Bagotha, Vajda, Csicsó, Illeő, Ságh, Ikeled, Magasd, Mindszent, Egervölgye (v. Egresd), Mártonjaivá, Dénes, Misefa, Ságod, Puha, Egyed, Baglyad, Fazekas, Keresztár, és Sokoród, Pusztagerenye, Páld,és Theöl, Zala és Somogy megyeifaluk éspusztákbeli birtokokat, és ezek közt az elönevet adó Pallin helységet is, azokra III. Károly királytól 1721. oct. 3-án adományt nyert, éspedig Inkei Loranth néven, csak utána vettefel a család a P alli n i I nkey nevet." 24 NevezettJános 1717—32. zalai alispán volt, már 1735- ben kir. tanácsos. 1747-ben tett végrendeletet, és azon évben meg is halt. Inkei Loranth János előbb tehát nádori adományként kapta Rigyác, Petri, Eszteregnye nevű birtokait, 1721. október 3-án pedig királyi adományként kapta a magban szakadt gyöngyösi báró Nagy Ferenc birtokait, köztük Pallint. 1724. december 1-jén már mint „Inkey János” zala megyei szolgabíró kapja a „pallini” előnevet. „InkeyJánoszalamegyeiszolgabíró »pallini« elöneve: Bécs, 1724. decz. 1. XXXZ. 12." Királyi Könyvek. Pallini Inkey János zalamegyei szolgabíró országgyűlési követi megbízatásai: ,,1-őr 1714-iki Sept. 8-án összehitt és 1715-ikjúnius 10-én berekesztett, s így 272 napigPozsonyban tartott országgyűlésen mint Zala követei: Hevencsi István, Inkey János, és Jakasics András. A kétszomszéd megye az 1715-iki országgyűlés 86- ik t. ez. szerint egymástól elkülöníttetett, tehát a fenti orsz.gyűlésen megnevezett követek Zalát és Somogyot is képviselték. 2-or az 1722. Június 21-éré Pozsonyba összehívott, és 1723. Június 9-én berekesztett 350 napig tartott orsz.gyűlésen mint Zala követei: Inkey János és Nitzky Adám."3 Inkei Loránth György 25 „1715-ben azInke község részben InkeyJános légrádi kapitányé."1 Pallini Inkey János házastársa mezöszegedi Szegedy Mária, mezőszegedi Szegedy Pál, Vas, Zala és Somogy vármegye alispánja és telekesi Török Katalin leánya volt. Madarász László Somogy megyei országgyűlési követet főadószedösége idejéről elszámoltatták, 1727-ben már jelentékeny összeget keresett rajta a vármegye, a minek fedezésére azután egész vagyonát lefoglaltatta. „Madarász birtokai voltak: Nádfő, Kercseliget, Szederjés, Szent László puszták, a foglalást Inkey János másodalispán eszközölte." (ANádasdi Sárközy család. Sárközy Imre tanulmánya a Turul 1906. évi 24. kötet 3. füzetében, 124 oldal.)17 Gyermekeik: Petronella, I. Gáspár, Skolasztika, I. Boldizsár, Ágnes, Eszter, Pál, II. Ferenc. Született ?, meghalt: 1693-ban. Inkei Loranth Györgyről egyedüli információnk az, hogy „1693-ban Rigyáczon meggyilkoltatván" Nagy Ivántól származik, sem arra nem sikerült eddig fényt deríteni, hogy miért, és arra sem, hogy ki, vagy kik gyilkolták meg. Az 1935-ben megjelent Zalavármegye ismertetője 258. oldalon Rigyác községről a következőket hja: Inkei Loránth Zsuzsanna ,Zsuzsi"5 Inkei Loránth Ilona Inkei Lóránt N. l”5 „(Draskovicsné) Inkei Loránth Mária „RasinjaiBocskayné"5 26 „...Rigyác igen régi község, amelynekmúltjából, mint kiemelkedőmozzanat, egy sötét tragédia véres árnyéka ugrik elő. A XVI. században a község birtokos családjának utolsóférfi tagját, Inkey Györgyöt titokzatos kezek itt meggyilkolták, ezen túl leányai és ezek leszármazottai lettek a birtokosok, kiket aXVII. század végén az ország nádorától kapott adománylevél is megerősített Rigyác község birtokában."10 Inkei Loránth György gyermekei: Zsuzsanna és Ilona. „Ilona"5 PaIlini Inkey Petronella PalliniInkey I. Gáspár 27 ,jnkeyMária Botskayné, azon Botskay István, ki 1647- ben Zemplén vármegyefőispánja lett, 1655-ben királyi táblai ülnök, 166-ben 200 embert vitt a török ellen, jelen volt 1667-ben a beszterczei gyűlésen, —belekeveredvén a Wesselényi-féle tervekbe, Zrínyi, Frangepán elfogatása után egyideig sógoránál, később ipánál Inkey Ferencznél Légrád védhely kapitányánál rejtőzvén, Erdélybe menekült, javai elkoboztattak, meghaltErdélyben 1672. Deczemb. 10-én."3 Született 1716. november 9-én, meghalt 1775. június 18-án. AMagyar Országos Levéltár 97. számú okmánya szerint Mól P. 598. Légrádon keresztelték 1716-ban. „Gasparus Baptisatus Legradini anno 1716."Xi Pallini Inkey Gáspár a család iharosberényi ágának megalapítója, házastársával, Rappoldt Máriával, aki Nagy Iván megjegyzése szerint „egy olasz nő volt''''. „Férjezett b. Sennyei Antalné. Özv. 1784"''''’ Inkey Petronellát 1722. július 2-án kereszteltékmeg Szepetneken.4 Pallini Inkey Skolasztika PalliniInkey I. Boldizsár Született 1726-ban, meghalt 1792. január 28-án. 28 Gáspár katonai pályára adta magát, 1756-ban a Dessewffy-ezred ezredese, 1772-ben tábornok.12 ,/. Gáspár (arcképe Rigyácon) generális, 1742-ben az ö oldalára volt kötve az a kard először, amelyik itt Rigyácon van. Tőlejön a herényi ág.”4 „Az apa állítólagjobban kedvelte Boldizsárt, mint Gáspárt, végrendeletében is többet hagyottBoldizsárra, Gáspárt idegen (olasz—osztrák)felesége miatt nem szerette.”11 Pallini Inkey Gáspár, mint az idősebb, iharosberényi ágmegalapítója, ki 1760-ban építette a miháldi templomot, fia pallini Inkey Károly már somogyi alispán volt, Gáspártól tehát azInkey család története Somogyvármegyében, Boldizsártól Zalavármegyébenfolytatódik. Pallini Inkey Gáspár és Rappoldt Mária (meghalt 1760. január 23-án), gyermekeik: Károly, Inocentia, Mária, Jozefa, Francziska. 1740-ben „orsolya apácza Pozsonyban.”5 29 Pallini Inkey Boldizsár 1726-ban született, valószínűleg Iharosberényben, testvérbátyja Gáspár az Iharos-Berényi Inkeyek őse. Atyjajobban szerette Boldizsárt, s az örökségben is többet kapott, mint bátyja, Gáspár, akinek az idegen, olasz— osztrák feleségét Inkey János „nem szenvedhette”. Pallini InkeyBoldizsárZalavármegye alispánja, királyi tanácsos, házastársai: I. Szalapatakay Nagy Júlia (Nagy Mihály és Barkóczy Rosty Katalin leánya). II. Ürményi Katalin, meghalt 1772-ben (Űrményi István kancelláriai tanácsos és moszticzi MoszticzkyBora leánya). III. Fületinczi Kelcz Eleonóra, meghaltBécsben 1787. június 5. IV. Hőjén Magda. Gudenus akként emlékezik meg Pallini Inkey Boldizsárról, hogy „fiai: első nejétőlImre (rasinjai bárói ág), harmadik nejétőlÁdám (id. pallini nemesi ág)”'''' Nagy Iván I. Boldizsár címszó alatt azt nja, hogy ,J 726- ban született, és 1792-ben halt meg, zalai alispán, házastársaiI. sz. NagyJúlia, II. ŰrményiKata, III.f. Kelcz Eleonóra, IV. Hőjén Magdolna.”5 Pallini InkeyBoldizsár a családjának „roppant sok” vagyont szerzett, Horvát országban megvette Gaisruk grófoktól a Raszinjai uradalmat, K. és N. Récsényt szerzetté Nádasdy Teréziától és Draskovicsné nővérektől, Orosztonyt Farkas családtól, továbbá MuraközbenBeliczát, az 30 Jegyzések Istenben boldogultpalliniInkey Boldizsár úr iránt. 1. Atya NéhaipalliniInkeyJános úr, harminc esztendeig katona, Pálffy generálisnak adjutánsa, azután Légrád, akkor véghely, mezővárosnak kapitánya, itt Zala megyében. Utóbb n. Vas, Zala és Somogy vármegyéknek 17 esztendőkig egyszersmind ordinárius V. ispánja, Élt hivatalaiban e századnak elejitőlfogva mintegy 1725- ig. Jó keresztény,jó gazda és nagy acquisitor. 2. Anya. Mezzőszegedi Szegedy Mária. Idevaló atyafiságok: T. Szegedy Ignác, Mihályfelsőörsiprépost urak, Festeticsfamília, a Kristóflíneája: úgymint Festetics Lajos, grófFestetics György és ennek két testvérje, gróf Festetics János és Imre, Júliánna, grófSzéchenyi Ferencnéeö. excellja és másoksokan, kikSzegedy ésAngyalfamíliából lejönnek. egykori Zrínyi féle birtokot, ugyan ott grófAlthantól Dubravát, végre Soprony megyében Ramóczi és Sajtoskáli uradalmat és a Sárvári uradalmat a Szluha családtól. Pallini Inkey Boldizsár gyermekei: ,glső nejétőlImre, Mária, Zsófia; második nejétől Menyhért; harmadik nejétől Ferenc, I. Ádám, II. János, II. Boldizsár, Jozefa. ”5 31 3. Testvérjei Bátyja, néhai brigád generális, Inkey Gáspár, ifjúságátólfogva tehető öregségig katonáskodott. Kinek maradékjai: életben levőInkeyKároly úr, báró Majthényiné Josepha, Major Dobay Zsigmond úrnak néhai hitesse Innocentia, ettől maradott árva kisasszonyok Josepha és Franciska, mégis ugyan Inkey Gáspár úr kisasszonya Francisco. Másik báttya Ferenc, 1741-ben zalavármegyei insurgensek kapitánya. A háború után magtalanul meghalt. Circa 70 esztendős élő nénje, Petronella, Özv. Báró SemseiAntalné. Ennek élő mindnyájan házasfiai, János camerárius, Antal Józsefszékely seregnek hadnagyra, brigádgenerálisgrófErnestus Hodicz úrnakhitvese Borbála, úgy Mária és Anna kisasszonyok. 4. Felesége és Gyermekei Első asszony, néhai SzalapatakaiNagyJuliánná aszszony Nagy György v. Palatínus leánya. Ettől maradtak: Sófisárdi SomsicsAntalné, ki meghalálozván unokákat hagyott az öregnek, Constantia és Mária kisasszonyokat. Mária Lengyel Antalné és Imre, ki mint öregebb testvér viseli most a házigondot, N. Zalavármegyének előbb magistratuálisfiscalisa, most táblabírája Körös-vármegyének. Második asszony, ŰrményiKatalin, Ürményi József personalis eö. excellájának, ÜrményiBemardseptem- 32 virálista eö. nagyságának és cameraliszombori administratis, ÜrményiMihály és János, ki a Locumtenentiale consilium tanácsos uraknak testvérje. Ettőlfia Menyhért, 20 esztendős. Katonának készítette ezt a meghalt úr és a hercegEszterházy regimentjében zászlótartóságot nyert is, csak-hogy még voltaképpen be nem állott. Most útban vagyon utána. Még nem tudatik bizonyosan, ha nem változik-e. Harmadik asszony, KelczEleonóra. Ettőlrendszerint élő gyermekei vágynak: J o s e p h a kisasszony Boldizsár, poéta Kanizsán Ferenc, rhetor Varasdon A dám, principista Sopronban Jancsi, panista Sopronban. Negyedik asszony, T. Hojer Magdolna asszony. Ez öt esztendőig lakott véle. Okos, ájtatos, példás és keresztényi tökéletes asszony. Éltébenférjénekmindenekben kedvét találta, szomorúságra, annyival inkább bosszúságra okotsoha nem adott. Jó gazdaasszony, az árvákat, mint valóságos édesanya nevelte. Halálos betegségébenpedig a beteg mellett éjszakákat töltött álom nélkül, a vele való szorgalmatos bánással és vigyázással. Ritka látni olyan asszonyt, ki ilyfáradhatatlan szolgálatokat és oly készséggel tesz betegférje mellett. Reá akadott mindenkor az asszonyokra, mindenike tökéletes, ájtatos, jószívű, tiszta életű, csendes volt. 33 Halálánjelen voltak: az özvegy, Josepha leánya, Boldizsárfia és Constantia unokája. Példát vehettek miképp kell a halálhoz készülni, és miképp hal meg egy jó keresztény. Díszes temetésén pedig a nevezetteken kívüljelen volt T. Lengyelné asszonyság az Úrral együtt, Ferenc úrfi és a másik unokája is, Somsics Mária. Az Imre úr Budán, a többifiai is távol lévén meg nemjelenhettek. 6. Gazda Nagy, fáradhatatlan, bőszerző, takarékos költő. Haszontalanságra nem költött, a hasznosaktól ésszükségesektől nem kémélette a pénzt. Attyáról reá maradottjavakat kétannyival szaporította. Ruszinjai urodalmat, Goricza, Bellicza, Rátk egészfalukat, Tótsági tágosjószágot, Fel-, Alsó Orosztomot, Szentbalásnak, Besenyőnek nagy részét és sokféle sok másportiókat megszerzettN. Vas, Szala, Somogy és Körösvármegyékben. Birtokjai, 5. H iv a t alj a i Ifjabb korában N.Szalavármegyének második V. ispánságát viselte néhány esztendőkig a megyének megelégedésével. UtóbbN. Szala, Vas és Somogy ésKörös vármegyéknek első táblabírája, az közjónak mindenkor hasznos előmozdítója ésjó hazafi volt. 34 marhája,jószága, s mindene bőségessen: valóságosIsten áldása volt vele. 7. Jó keresztény. Amint az Anyaszentegyház élőnkbe ad, azokban állandó hitű volt: annak parancsolatait megtartotta. Az ő éltében az hosszú és más böjtökön asztalán hús soha nem volt. Ünnepeken öreg misét, predicatiót tartatott házi kápolnájában, s mást mindent, ami egyparochialis templomban szokás. Házánál és asztalánál a csélcsap beszédet, a hit ésjámbor erkölcsök ellen való balszólást,felebaráti rágalmazást nem engedte. Az asztalfölött is gyakorta épületre való keresztényi erkölcsökrőlfordított elől maga beszédet, s illyesekben gyönyörködött. Az egyházi rendhez és szerzetesekhez mindenkor különös tisztelettel viseltetett. A szent misét ugyan házánálmindennap meghallgatta, utazásaiban pedig ahol annak csak kiszolgáltatására akadott, soha el nem mulatta köznapokon is, sőtha által utazott, ahol éppen a templom nyitva volts azIsten szolgálat tétetett, megállítván szekerét bé ment az Isten szolgálattyára. Az utazás közben pedig azszekerén többnyire imádságok észsolzsmák közt töltötte üdéjét. Házánál vacsora előtt házi kápolnájában mindennap a Szentháromság olvasója a szokott énekkel elmondatott. Szombaton pedig a Szűz Mária olvasója és otthonlétekor 35 mindenkor maga volt az előimádkozó és éneklő. Ezen ájtatosságokonjelen lenni minden cseléd köteles volt, és azokat a házánállevő akármi nagy vendégnekjelenléte el nem mulasztotta. Azonkívül azon ájtatosságokat is, melyek azpüspöki megyében háború vagy más alkalmatlanságokban közönségesen tartattni rendeltettek, a parancsot mód szerint mindig megtartotta házi kápolnájában. Egy szóval az isteni tiszteletrefő gondja volt. —Az Oltári Szentséghezgyakortajárult. Gyakran gyónt a mindenkori házikáplánjának, egyébnél, ha az utazásában, s búcsújárásában vele nem lett volna. E mostani házikáplán öt esztendeig vagyon a háznál, utolsó betegségében is mindég vele volt. P. Nepomucenus Nagyfranciscanusjó szerzetes. 8. Szent helyek látogatója. Rómában háromszor, Lorettámban négyszer (lorettomi útjában Páduát is meglátogatta). Szent János ereklyéjéhez Prágában egyszer, Öreg és Kis Mariaczellben 40 esztendős korátólfogva majdminden esztendőn megjelent a BoldogAnya tiszteletére. Ennek, SzentAnnának és Szent Jósefnek különös tisztelője volt. Házi kápolnáját Szent Jósef, a szentbalásit Nagyasszony, a rigyácit SzentAnna tiszteletére építette és az utolsónak tiszteletére Rigyácon heti misét tartatott egész ember korában. 36 9. Templomokat épített. Magajószágán: úgy mint Rigyácon, Récsén, Szentbaláson, Orosztomban, Fürhénczi szőlőhegyen templomokat, a kanizsai határszélben apallini útban Szentkereszt tiszteletére rézzel födelezett kápolnát és ezszolgál a kanizsaiaknak kálváriaképpen, ahol soha nem utazott által, az kápolna ajtó előtt, mely vasgáterböl lévén a belátásra alkalmatos, letérdepelve nem imádkozott volna. Kanizsaipiaczon egy ékesstatuát a Szentháromság tiszteletére emeltetett. Ezeketpedig mint külső, mint belső ékességekkel illendőképpen megdíszesítette. Beliczán kétstatuat kőből, egyikSzentháromság, a másik Fuga in Egyptum. Raszinjai Rongyos templomnak megépítése iránt már éltében rendelést tett, de el sem kezdhette. Megépítését kedves maradékira hagyta. 10. Adakozó A szegényekhez kegyes volt, kiváltképpen szegényebb jobbágyaihoz, kiket pénzzel, gabonával, s marhával segíteni bé vettszokása volt. Pénzt a szegényeknek, hogy felsegíthesse magát, kölcsönzött örömöst, és arra interest nem vett, hanem üdőjáriával aprónkéntszokta viszszafizettetni oly képpen, hogy illyesszegényneksemmi fogyatkozása nem lett az miatt. És nem éppen készpénzt, hanem gabonát is, bort is bevévén tőlük, némellyeknek pedig éppen odaadta. A szegényebbnekgabonát adott 37 11. Halála Betegségének harmadnapján ezt mondotta: Amit kértem éltemben Istentől, mindent megadott, most nem ingyen is, többnyirepedig kölcsön is, azt is akkor vette vissza, ha a paraszt bővelkedett vagy az helyett inquantitate bort adhatott, ha bátor a bornak sokkal alább volt érdeme. Az elmúltszűk üdőkben sok száz mérőt kiosztogatott a jobbágyi közt, úgy hogy ezek maguk is megváltják, hogy ő általa tápláltattak s álgyák, különös szolgálatot pedig ezért nem várt. Az marhákban kárt vallottaknak vagygazdaságát újjont kezdőparasztnak szokott osztogatni befogni való tinókat s azokat csak akkor vette vissza, midőn a lekötésre — megöregedvén — alkalmatossnak lettek, addig a jobbágy használta minden különös szolgálat nélkül. Szentbaláson ezelőtt három esztendővel nagy marhadög lévén, maga gulyabeli marháiból az igaz tizedet kivette és e szerint huszonkét darabra esvén a szám, azokat a kárvallottjobbágyi köztfelosztotta Isten nevében. Egyik kárvallottnak e szerint nem jutván rész, annak egy tehén árát készpénzül adott Isten nevében. A közelebb lévő barát klastromokhoz különös gondviseléssel volt. A kisebb adományon kívül némely esztendőben a kanizsai, atádi s andocsi konventnek egyegy hízó ökröts megölöket küldött, némelykor a szombathelyieknek is. A barátoknakpedigfősyndicusa volt. 38 kérekmást, csak békességes tűrést és utolsó kegyelmet, reményiem ajó Isten ezt is megadja. Tapasztalhatóképpen mindenikével bírt. 21-ikJanuarii 1792. nappali 12 órakor egy kis hideglelés után hatodnapra egész életéről a legelső értelmétőlfogva, minden elő való ösztönzés nélkül, maga indulattyából meggyónt, az szent áldozatra, noha egyébként magával nem bírt, kikelt maga erejével ágyábóls térdepelve vettefel nagy ájtatossággal. Mivel a szentségetfeladó Atya látta, hogy maga erejével az ágyból egyébként nem mozdulhatott, az ágyban marasztotta, mondván nekie, hogy azIsten ezt nem kívánná, ő visszafeleli: DeAtyám uram! Nagy úr ez! az utolsó kenetet is valamint a generális absolutiot maga kérte s felvette. Egész készséggelfogadta a halált. 24 óráig tartott kiváltképpen a halállal való bajmolódása, azon közben csupán az imádságok és ájtatos fohászkodások közt töltötte példás, békességes tűrését. Gyakorta a gyertyát kezében kérvén, az hitnek, reménységnek ésszeretetnekgyakorlását és Jézus létányiáját maga előtt mondatta, őpedigfönnszóval, ájtatosan utána mondotta. Egész utolsó pihenésig jelen volt elméje és szollása, sőt mintegy’ lOminuta előtt, hogy sem meghalt, a hideg verítéket is orczájáról kéziben levő keszkenővel maga törölte le. Utolsó szava volt: Páter — és azzal kiment lelke. Requiescat in pace! Inkey Boldizsár végrendelete 39 Szent Kereszt kápolnájában, amint az exsquialis levélben is megiratott, temettetett el. Siratta minden jobbágya, kik nagy számmaljelen voltak. In nomine Ssimae et Individuae Trinitatis! Én Pallini Inkey Boldizsár meggondolván, hogy márIsten ő szent Főlségének kegyelméből 64. esztendős kort értem éltemnek utolsó napjaihoz közelgetek. — Successorim pedig Istennek sz. áldásából három házaságombul valók vágynak, úgymint Istenben boldogult elsőFeleségemtől Szalapátkai Nagy Julianna Aszonytól, Imrefiam, és kétLeányom, Sofia tudni illik T. Nzetes SomsicsAntal, és Mária LengyelAntal Uralnék házas társai; noha Sofia Istenben már elnyugodott, de leányi Somsics Constantia és Marianna életben vágynak, a másodikfeleségemtől néhai Űrményi Katalin Aszonytul egyfiam Menyhárt, az harmdiktol Istenben boldogultKelczEleonóra aszonytol maradtának és vágynak négyJiam,úgymint Boldizsár, Ferencz, 12. Cz í m e r e Emberfejet és buzogányt tartó oroszlány alul. Fölül buzogányt tartó emberkar. Brachium humánum. Kívül: Genealógia et Connexiones Familiae Inkey. (Magyar Országos Levéltár. R. 1.2/131. Egykori okirat.) 40 Gáspár, Ádám és János, leányom pedig Josepha és ezek mint kicsinyek. Azomban a mijavakat birok, ésgyermekeimre szállítok, azok mind az én szabad akaratombéli rendeleteimhez tartozandók, mertjavaimról rendében szólván: Nagy-Récsében, Rigyáczban és Petriben, azon kívül hogyRécsében Thassiportiót, Rigyáczban és Petriben pedig Saller Úr, és Nadosdy Theresia Asszony részeit tulajdonképen szeresztem, a többit is, a mit néhai kedves emlékezetű édes Attyám Pallini Inkey János úr Draskovicsianafassio mellett meg szerzett, én Szluha famíliától ki az Draskovicsianafassionak meg semmisítésére ellenem procedált, transactio által nevezetes summának reá adásávalsokkölcségem s,fáradságom után mint egy újra nyertem, KisRécsétAntalfamíliától vettem, EsztregenyeiBocskai, sz. Balázs és Pölöskefej falukban levő Bocskaians Törökianum just az Anyai őt osztályos Atyámfiától, két részt ugyan, úgymint Vransics, és Baranyai urakét tizennégyEzer egynéhány százforintokban Zálogképpen megszeresztem, többnyire pedig örökképen megszeresztem, sz. Balázson, Bocskaijusson kívülProsznyakfamíliajussát is 38 ezer forintokban örökben megvettem, Pölöskefején és Kaczarlakon Németh JánosAbráhám curiait cum appertinentiis, nem különben Csenkó István urnák portioját és megszeresztem, közép Bagosai pusztát Orositomi, Bessenyei jószágokat ehez tartozandó pusztákkal 41 együtt feles pénzen acquiráltam. Beliczát Rátkával együttszázezer kilenczszáz, Muraközi malmot, Dubrava erdőnek negyedrészével tízezerforintokon örökben Raszinyai Dominiomotszáztíz ezerfrsummaértzálogképen, Kapronczán házas Kőszögön a Nagyiána portio kívül, mellyen is azLengyelAntalnéLeányomat, és Imrefiamat abból kifizetvén, és a Majort is egészlen újra megépítvénfelesInvestitiom vagyon másikmajort is, melly Györkei háznak neveztetik, Hérczi szőllővel és némely rétekkelsföldekkel acquiráltam, Szalapataki Anyaijószágból a két leányaimat tulajdon pénzemmel kifizettem, és azImrének magamjó akaratjából házassága eleinte adtam által, Végre Tótsághi jószágot is Ns Vas Vármegyében harminczegy nehány ezerforint summán magam szeresztem: mellyföllyebb elszámlált javaimnak acquisitionálissummája könnyű kalkulussal negyedfélszáz ezerre reá megyen, azokhoz accedálnak mindenjószágon lévő épületek, irtások, urbarialis regulatio, gazdagságbeliInstructiok, ésjavatásokmelylyek általam tétettek. De nem csak ezek vágynak az én szabad akaratbéli utolsó rendelésem alá vetve, hanem idetartoznak azok is, mellyekfölebb emlékezetett néhaiAtyám PalliniInkey János úrszerzeményéből Testamentumának erejével reám szállottak, következés képpen azokban is ab acquisitiore ex testamento acquisitornak tartom magamat, úgymint Pallin, Újudvar, Szerdahely, Ujnép, 42 Vajdai Puszta, Sönyenfölde, Vente és Liszó Ns Somogy vármegyében, melly hellyet Csereképen mostMártonyi Pusztát bírom, és ezek egészlen. N.-RétsénekpedigKerecsennek, Rigyácznak, Petrinek, Esztregnyének, némelly része, ami tudni illik az én szerzeményem felül azokban vagyon. Azért mindegyik, mind másik rendbéli javak iránt tulajdon édes maradékán közt teendő utolsó végzésemre, s rendelésemre törvényesAtyai, sszabadakaratbeli hatalmam lévén, hogy gyermekeim közt az atyafiság s szeretettszorosabban meg áljon, s az osztály miat egymás ellen törődni és költségeskedni alkalmatoságok ne legyen, következendő utolsó rendelést vagy is Testamentumot teszek, s azjószágomban holtom után leendő osztozásokat successiojukat s megmaradásunkat az alább irt czikelyekben elröndőlöm: Elsőben. Az találandó Capitalis summákból mindenik leányomnak fejenként Somsics unokáimat azAnyok személyében itt egyfejre értvén, tizenöt ezer forintokatrendelek, de se SomsicsAntal vöm uramnak, miglen unokáimatférjhez nem adja, seLengyelAntalné leányomnak, miglen gyermeke nem lesz, a Capitalist kiadnifiaim, ne tartoznak, hanem egyedül azInteressét 6 pcentsfizetni, Josepha Leányomnak az tizenötezer forton fölül kétezerforint idest 2000frt. az kiházasitására ki adasék, és édes anyától maradott minden ruházatok, gyöngyök, gyűrűk és egyebb aszonyi ékességek 43 az övé legyenek. Azon esetben, ha valamelyikLeányom elhalna az 15 ezerforint Capitalisban succedálnak egymástól. Másodszor. Az Kelcz aszonynak allaturája négy vagy öt Ezerforintra megyen a mint a levelek jobban megvilágositják, ez is az nevezett Aszonytol nemzettgyermekeim részére az köz Capitalis Summából deducaltassék. Ha r m a d s z o r . Menyhardfiamnak anyaijussa Örményben Örményi Joseph úr őExcellentianál két ezer forintban vagyon zálogul, ott keresse, különösen mind azon által azon Chartabiánkákat, mellyekkel Örményi atyafiai adóssak, és mint egy ezer enyihány százforintra mennek, valamint már azokra különös kötésben reá Írtam, hogy Menyhárdfiamé legyenek, neki rendelyöm. Negyedször. Istenben boldogult elsőfeleségemtől való kedves gyermekeimet emlékeztettem, hogy én őket az anyaijus iránt egészben megelégitettem, Szalapatakai jusokat mind a két Leányomtól, Kőszögit pedig Imre fiamtól és Lengyel Antalné Leányomtól, tulajdon pénzemen megvásároltam, és igy nekik az anyaijusok eránt semmi keresetek nincsen. Ötödször. Mostanifeleségemnek Hojer Magdaléna Aszonynak Moringya az köz Capitalisbólfizetessék ki, özvegyi lakása az Köszögi Györkei házam lészen, mellyet hozzá szerzettHercziszőlővel,földekkel s rétekkel, mellyek tudni illik azNagyianafundusokon 44 fölül vágynak,fogja bírni, miglen nevemet viseli Contractusa szerént minden megadatasék, Özvegyi tartása végett alább bővebb rendelést teszek. Hatodszor. Muraközben lévőjószágomat, Beliczai helységet tudni illik és a mostanában M. GrófAltham János úrtól, szerzet Malmot, és Dobrava nevű erdőt, úgy Rátkat, mégis a Kapronczai házat, nem külömben a Kőszegi Györkei házat hozá szerzett, s ne talán megszerzendőszőlővel,földekkel ésrétekkel együtt (az ötödikpont ezen ház eránt insalvo maradvan) ősze kötvén majorátusnak, vagyis afamíliának megtartására,minden azokon levő oeconomialis Instructioval, és az bihalokon kívül, mellyek közosztályra alólirt mód szerént mennek, minden marhákkal, olyas örökös elosztathatatlanjószágnak rendölem, hogy mindéiig egy fiú által biratasanak, és miglen annak, ki ezen rendelésem szerint bírásában kerülfiúi ága le nem száll, mindég annakmaradékimellett maradjon, én ezen általam összekötöttjavaknakbirtokostfiaim közül nem nevesztesen, hanem sorsszerintrendőlök, azért mivel minden fiaimhoz egyárányon szeretettel vagyok, mind az hat fiam sorsot húzzon, a kinek az Isten az ő mérhetetlen Bölcsességéből kiványa adni, azé legyen, és a melyikre most essik, annakfiai is a szerént cselekedni tartoznak, sőt most abban szállófiam ha deficiálna, a többi fiaim azon módot, és sors húzást kötelesek lesznek követni. Kötelezem azonban fiaimat, hogy közös ipar- 45 kodással, és kölcséggel ezen rendelésemre, ha én végbe nem vihettem. Királyi Consesust impetralni, Rátkai határ erántpedig a régi határosprocesust elöl mozdítani el ne mulassák. Hetedszer. Imrefiamnak része lészen: azAnyai általam megszerzettjószágja, azon Capitalis Summa, melyekContractusára adóságánakkifizetésére neki adtam (ide nem értvén az most ujonan neki kölcsönözet 2000frt, mert ez admasam communem osztályra való) meg is a mint marhákban vagy más mobiliákban tőlem nyert, s mind azok mellyek már beírásában vágynak azok tovább is bírásában maradnak, azonfölül az Ladiano Nagyiana kőszegi belsőfél ház, és egész Major, mellyet nagy kölcséggel most újra építettem, minden hozzá tartozandó szőlő,földés rétbeli részekkel együtt az oeconomialisInstructiok az Györkei házhoz maradván, az kőszegi üres hordókat és kádakat mellyek az préssel együtt, mellyen apress ülést a majuratus részére reselválom, mind ezen szerzeményeim,fele azImre részére,felepedig a Majorátusnak Györke házhoz adatasék, még is a Bessenyei Jószág a hoza tartozandópusztákkal, az egész gazdaságbeli Instructioval, marhákkal, és mobiliakkal. Ny olcadszor. Az hátra lévő ötfiam, Menyhard, Boldizsár, Ferencz, Gáspár, Adám és János részbepedig az következendő javak maradnak, az következendő törvény és rendtartás szerént. —Pallin, Újudvar, alsó 46 és közép Bogata s Vajdai pusztákal, Oroszton, Kerecsen, Bocska malma nélkül, sz. Balázs és Eszteregnye háromfejre. Nagy-Récse, Kis-Récse, Ujnép, Kaczarlak, Tőkeháza, Pölöskefej, Martonyi puszta és a liszai szőlő egyfejre: Ujnépet pedig értem malmával és azon réttel együtt, mellyet mostanság a Berekből árokkal és Gyepükkel foglalok, vagyjövendőben foglalandok, ki veszem azon földeket, mellyeket Szerdahelyi jobbágyakk Ujnépbül jobb subsistentiajokra az urbariaris regulatiokor ki mérettem, ezeket a jobbágyok továbbra is bérják, hanem a terrogiumat az ujnépi Urnák adják, —s azonföldekben ha valami desertum, vagy defectusfogja magát elől adni, az is ujnépi Űré légyen, és több extensiot ajobbágyokk tenni meg ne engedtessék. Azt is Ujnéphez teszem, hogy noha ugyan azon rétek is, mellyek az malom folyáson innen nap nyugatról vannak, és Farkas orditónak neveztetnek, mind ujnépi határhoz valók, mind azon által ezen rétek az Szerdahelyi Urakhoz maradjanak, és köztök az malomról lefolyófolyás legyen az határ, de még is az régi Ujnépi határt inter Szerdahely sz. Miklós és Sigarcz meg tárcsák, és reá vigyázzanak M. GrófBatthyányLajos Palatínus Úrral való Metalis processusban hozott szententiannak értelme szerént. Rigyácz, Petri, Vente, Erdősfa vág)’ is Sörjénföld és a Bocskai malom hasonlóképpen egyfejre számláltassék és ezen elrendeltjavakra az nevezett ötfiaim sorsot 47 húzzanak, a mellyiknekmellyik esik, azzal az édes gyermekeim megelégedni kötelessek lesznek. Az Tótsági Jószág minden szőlőkkel hegyvámokkal, jobbágyokkal és egyébb minden beneficiumokkal ezen ötfiaim közt egyarányosan oszoljék. Borbéli hegyvamak és Dézmák ezen ötgyermek közt elrendelt jószágokon, úgymint Orosztomban, Kerecsenyben, Fürhénczen, Újudvaron, Szerdahelyen, Bocskában, Rigyáczon, Esztregnyében találandók esztendőnként megakoltatván s Conscribáltatván egyaránt oszolanak, s participáltassanak. Mint hogy pedig azfájézás és Makbéli haszonvétel különös alkalmatosága az erdőpusztitásnak, a honnét következhetik atyafiságtalansag is, azért, mivel úgy is mindenfiamnak ezen rendelésem szerént leszen magának erdeje, kiki az maga erdejével elégedjék, magaén makkoltasson, ésfájézen. —Kivévén hogy az Bocskai erdőből és Szerdahelyiből is az Bocskai malomhoz kivántató tűz és szerszám, és épületfajézás szabadon fent marad, provia tanem erga insinuationem danda Szerdahelyiensis veiBocskaiensisPossessoris axsignatione. Az Pallinba maradó három fiamnak azt különösen ajánlom, hogy’ az mezőt úgy oszszákmeg, hogy az marhatartásban s legeltetésben meg nem szoruljanak, legyenek azért a Mezejek két Calcaturava, hogy az Marhájuk egy nyomban, s tagosabban járhassanak. 48 ValamintpedigImre fiamnak rendeltem, úgy ezen öt fiaimnak is az nekik rendeltjószágokon találandó oeconomialis instruktiok, és marhák tulajdon képpen maradjanak, ezeket conscribálván, egyenlőképpen ötök közt oszszákföl. —AzEquatiomból, szekeres lóvakból, és bivalakbólpedigImrefiiam is egyarányosan osztozzék, mint hogy Bessenyőben se ló, se bival nincs, hanem ju és disznó az őportiojára elegendő. Előre mind azon által kiadatassékmostanifeleségemnek a törvény szerént is ötét illető négy ló szekérrel, és egypár bival, és egy pár tehén, nem külömben Lengyelné és Josepha Leányomnak, szinte úgy Somsics unokáimnak, kiket itt nemAnyokszemélyében, egynek, hanem magokéban kettőnek értek, mindenkinekfejenként egy pár bival, és egypártehén nem külömben mindenkinekfejenként egypár malaczos disznó, 27 elősju és egy köss. Kilencedszer. Az ötödikpontban említett Dotalisticus Contractus szerint való özvegyi tartássalImre fiam nemfog tartozni, hanem egyedül az kisebb ötfiaim lesznekazzal kötelessek azKőszegi lakó házatpedig conserválni oda való gazdasághoz kivántató bognár és kovács munkát esztendőnként (cselédeket maga az aszony fizetni tartozván) kifizetni, és szükséges ökrökkel is (tudni illik az öregeket lehajtván, és hellyettefiatalokat küldvén) providealni tartoznifog a Majorátus. Tizedszer. Raszinyaijószág egy különös Officiolatus alatt vagyon, észálog, ez minden oeconomialis 49 Instructioval, ott levő marhákkal az hatfiaim közt, in statu indiviso maradjon, a marhákat ha valamifatum érne is, a közjövődelemből helyre állicsák, a mostani statusát a jószágnak nem leszálitani, hanem inkább gyarapítani iparkodjanak. Tiszt által administruáltassák, ki a magános egyik, vagy másikfiamnak quietentiájárapénzt ne adhasson, hanem minden Esztendőben mind az hatfiaim személyesen vagyDeputatusaik által együtt elrendőlendő napon a proventusát határozzák és vegyék. Minekutánnapedig ezenjószág hivaltatnék, akkor az egész inhaerens summa és haszon, nielly az kiváltás által be fog jönni, ugyan az hat fiaim közt egyenlő képpen oszszoltik. Tizenegyszer. Ezen Testamentumnak ötödik pontyáig kötelezett kifizetésektül, s deductioktul a mi Capitalis exhaerens, vagy ithon behunyásomkor találandó kéz pénzbeli Summa fog maradni, és lenni, az úgy ajószágon akkor találandó Oeconomialis effectusok éspendensfructusok, úgy azfegyverek a hatfiaim közt, ágyi és asztali ruházatok, vászon, asztalis éjszakái üst eszközök és egyébb edenyekfiaim három Leányaim ésfeleségem köztfejenként osztassanak, az Beliczai, Kapronczai és Kőszegi Győrkei házban lévő házi Instruktio az Majorátushoz maradván, feleségem mindazon által még nevemet viseli, éljen az kőszegiekkel. Tizenketödszer. A épületek eránt az az akaratom, hogy kiki az maga az kiszabottjószágán esendő 50 épületekkelmeg elégedjék, Pallinban kerülő háromfiaim, az ott lévő épületeket ex Comoditatefindi et Constituendo Residentiae elosztván egymástól épületbéli bonificatiot ne praetendálhassanak. Tizenharmadszor. Az munka successiot afiaim köztfőn hagyom, éspedig úgyparancsolom, s rendelem, hogy a minemüjószágokat én ezen Testamentumban azfiaimra osztok, s hagyok, azokat fiaim is csupán fiaikra, nem pedig Leányaikra ereszék, oszák és hadgyák, soha addigLeány ne succedálhasson méglen azfamíliábólfiú maradék lészen, hanem tehetségek szerént a Leányaiknak kiházasitásában és illendő kézpénzbeli Dotatiojokban iparkodjanak. Ha pedig valahára a mit Isten ő sz.fölsége távoztatni meltóztassan, afiúi ág maradékimban tellyeséggel leszállana, akkor minden jószágaimban az Leány ág, úgy mint az Leányomnak is, ésfiaimnak is Leányisuccessoriperstirpem succedáljanak, Istenben boldogult kedves emlékezetű édes Atyám Inkey János úr ezen pontban tett Testamentária rendelése is in salvo maradván. Tizenötödször. Aztizenharmadik czikkellynek esetén kívül az Edictio is egy más köztfentmarad többnyire: hanem Imrefiam az neki assignált javakat, elegendő esze és tehetsége lévén hozzá az többi testvérjénekevicitioja nélkül védelmezze, mert ha akármi móddal elveszti, az többi az ő veszteségét helyre állítani nem tartoznak, intem azonban édes gyermekeimet 51 attyai képpen, hogy rendelésemmel minden egymásra való zúgolódás nélkül megelégedvén, egymástszeressék, és békességesen éljenek, mikor ember korra jutnak is, se ne irigyeljék, se ne sokalják egymásnakPortióját, mértén emberi ésAtyai módon igy találtam, Isten nem vagyok, hogy mindeneket egypontban és serpenjőben mérhettem volna. De más képpen is atyafiak és egyek lévén, nem bírja Idegen, hanem mind egy vérem. Az megelégedésnekjó erkölcsét azIsten szaporítani, és az Irigynekjavaitpedig meg rövidíteni szokta. Tizenhatodszor. Az Imrefiam ne panaszkodjék, mert az Isten tudja, lelkem ismeretében megnyugszom eranta való rendölésemben, annyival inkább mivel ő márinplena consistentiajudicii et aetatis vigore vagyon. Azért is ö neki mind öregebb testvérnek deferalom az egészjószágnak radicalis gondviselését, s törvényeknekfolytatását, a többi öcséinek Tutorságát, és currateláját, mint a személybéli nevelest tudni illik, mint ajószagokban való gazdaságot. Lelki ösmerette és Atyafiuiszeretette s kötelessége szerént Isteni félelemben jó erkölcsökben, és a szükséges tudományokban őket nevelte, tanitassa, ajószágokkal együtt (magaét maga hasznára különösen vévén) hellyes gazdálkodásnak rendje szerént kormányozza. Ha azonban Imrefiam a mit nem reményiek vallatni maganak képzelt okokból idegenségre hajulván ezen atyafiságot testvérjeitöl meg vonná, akkor az Ürményi és Kelcz úri 52 atyafiakkal egyet értvén az Tutor iránt együtt tanácskozzanak, és rendőllenek, és ha nem rendölhetnének a nemes VármegyéhezImrefiam reccuráljon és ott iparkodjonjó tisztes Úriszeméllyt Tutorságra denomináltaim. De ezen esetben meg is a SuperintendentiátImre fiamnak attyai képpen imponálom. Tizenhetedszer. AzMenyhardfiam mindazon, mint előbbjut azon időre, hogy részét különösen kiválthatja, azért azon esetben emberséges Úrijó akaróink jelenlétekben Rigyáczra és Récsére czédulát húzzon, és a mellyiket talyálja azt az 8-ik pontban hozza köttött javakat egy kezére veheti, minden egyéb ötét illetőpénz és más mobiliákkal együtt, de ez csak akkor lehet, tninekutánna a törvények tanulását elvégzi, és a Bátya és öregjebb úriAtyafiaknak létezése szeréntrendelendő hellyen, egy két esztendőtpractical, kinek is házosságát úgy kőtöm meg, hogy nem egyedül a maga testi kívánsága után induljon, hanem az öregjebb Úri attyafiaknak tanácsa és akaratya szerént tegyen, és ha azokk akaratyok s hírek nélkül házosodik azonnal et ipso facto exheres legyen, és semmijavamból ne részesüljön, ezen rendelésemetpedig a többi kisebbfiaimra is extendalom, és akkar mellyik az Öregb úri Atyafiak consensusok nélkül meg házosodik, azonnal exheres legyen és portiója a több közt osztódjékföl. Tizennyolczadszor. AzJosephaLeányomnak nevelésében s férhez adásában Kelcz Prépost sógor 53 Urnák és özvegy M. Kelcz Jósefné aszonyságnak fő gondviseléseket ki kérem, valamijó erkölcsi bátorságos hellyen az neki hagyott Capitalisnak interesséből neveltetése és ruházatya kikerül. Tizenkilenczedszer. Vagyon ugyan Bocska sz. Balázsban, és Esztregnyében egy mortalitás, és Pölöskefejben, úgy mint ősi Anyaijus is, de mivel ezen csekélység a többi aquisitiaimhoz képest mintsemmi, azért ez eránt többi gyermekeim szót se tegyenek, hanem az kinekjut, az többi abból ne pretendáljon semmit is. Hogy ha Isten ő szent Fölsége úgy rendeli engem a három kereszti! nevezetű általam épített kápolnába temetesenek el, és azon kápolnánakgondviselését minden gyermekeimnek ajánlom nagyon, legnagyobban pedig az Majuratusnak, kinek is Conservatiójára hogyok is különösen 2500frt. id est két ezer ötszáz forintot, az legyen a Majuratusnak mindétig és annak Interesséből minden esztendőben ki múlt lelkemért mondáson egy RequiemetAnniversariumot, a többitpedig fordítsa a kápolna szükséges reparátiójára, és az ott való háznak Conservatiójára, és kertnek, melly Fundus hogy oda aplicaltatottM. Cardinalis GróffBatthyányi Jósefúr ö eminentiája mégmindKalocsaiErzsekkel mint kisebb gróffAtyafiaifő tutorjával tellyességgel végeztem, pro et contra egymást reserváltuk, megfog lenni az Grófok, vagyHerczegiArchívumban az enyém, az Erzsekét pedig Gyermekeim az írások közt meg 54 fogják találni, kik vagy találják vagy sem, de ez igy van, s nem más kép. — Azon 2500frt. pedig örökös Fide comissum legyen a Majurátusnál, kire a többi gyermekeim, és utóbbi successorium különös gondot visellyenek, ha hellyen van e a kápolna?és el vagyon e végezve a lelkemért való Requiem?mért ők mindnyáján fognak mint Isten úgy az Világ előtt isfelelni, et Cavealni, és az eránt az örökös evictioval in solidum, egyik a másikértfog tartozni, és köteles lenni. A sz. Balázsi Templomot is Isten kegyelméből felépíttettem, kiis hogy tellyességgel árván ne maradjon, hogyok reá 300frt. id est háromszázforintot, vegyenek azon a pénzen számára egy szőlőt, és provideálják hordok, és másszükséges edényekkel ésadjákmegneki minden munkáját, úgy tehát adják el a termést, ésfordítsák az Isten háza szükségére, kinek karóját is, ne talántán Pinczefáját ha másutt ingyen vagy éppen Isten nevében sem találnákmeg, tehát valahol csak hagyományomból egy erdő lesz, ott az község cum insinuatione, et assignatione tamen concermeniisDominii azszükségesfákat szabadon meg vághassa, kit ha még Isten terjeszti életemet, magam iparkodom megvenni és a szőlőt meg szerezni, ha pedig előre meghalnék gyermekeim vigyék végbe. Végre, mint hogy tudni és látni való, hogy nekem nehéz olvasó írásom vagyon, ezen végső rendelésemet nem egészlen az magam keze írása, de csak ezen utolsó 55 rendeimből kitetszik, hogy nemfigmentum, nem Violentum, ha nem igaz ép és egésséges elmével, ép testtel, és végső képpen elhatározott utolsó akaratom és Testamentumom. Főn tartom pedig még is minden esetre, ezen Testamentumot bizonyos czikkelyeiben, hogy modificálhassam, rövi-déthessem, hozzá toldhassak vagy egészlen eltörölhessem, és mind másokról is ha Isten éltet, és többre segíteni méltóztatik, utóbbi rendölésemet. Dervaris Mihály urat kérem, hogy házomhoz viselt, még úgy szólván gyermekségétől, hajlandóságát meg ne vonja Gyermekeim törvényes állapotjokat inconcreto mindnyáján és in Particulari kinek kinek megbízott tudománya és Dexteritása szeréntfolytassa, és kormányozza, a Tisztekről és tálán Datious tutortól számat vegyen, gyermekeimetjóra tanítsa, incse, kinek is gyermekeim ide értvén Imrefiaimat isfizessenek esztendőnként 200 id estKétszázforintot, miglen viselheti ezen szolgálatot, azért ötét meg ne báncsák, hanem tiszteljék, és meg becsüljék, és szavátfogadják, mert tudom hogy jó keresztény és emberséges úri ember, meg is utoljára Az Menyhárdot M. Ürményi Drága kedves sogor uraimra őExcellentiájá, és őNagysakkra, a többipedig hasonlóképpen FületincziKelcz kedves Sógor uraimra bízom, hogy legyenek hozzájok Atyafiságos szeretett és Gondviseléssel, Fő képpenpediglen az házaságok, és leányomférhez menetelében, hogy male a 56 propo elneroncsák magokat, mert mintfőlebbb is megvagyon írva, ha tanácsuk és akaratyuk nélkül valaki meg házasodni merészleni fogja az kirekesztést, és exhaereditatiot itt is, tovább is meg ujitom, hogy Ipso facto semmi hagyományimban, ne részesülyön. Mind ezeket bizonyítja tidajdon kezem írása, és nevem alá írása. Pallinban költAugust 5-ikNapján 1790. Pallini Inkey Boldizsár m. k. P. H... A tellyessz. Háromságnak egy élőIstennek nevében Ámen! Tapasztalván részszerént öregségem, részszeréntsúlyos nyavalám miatt, életem véghez való közeledésemet, az elől irtsub dato 5. Augusti 1790 tett Testamentumban, e következendő változást és részszerént további rendelést szükségesnek találtam meg tenni. 1-ör. AzKeresményem között elő számláltMuraközi Malmot és Dobravai erdőnek negyedrészét nem Tiz, hanem Tizenkét ezer az az 12,00forinton vettem. 2-or. A kereseményeim közül a Testamentumban ki maradott két: úgymintFelső és középsőBogotá, melyet magam szerzettem a mintaz emptionalis levelem megmutatja. 3-or. A minémü Majorátust emlegettem a Testamentumban az nem Majorátus stricto sensu, hanem fidei comissumfog lenni, mindhogy a Goriczaijószágot nemes Kőrös Varmegyében Testamentum tétele után 50 az az ötven ezerforintokban szereztem, eztet 57 a Raszinyai Domíniumon fekvő pénzel, és az egész Fundus instructussal együtt, az Fidei comissumhoz kapcsolom, és ha Raszinyát végre ugyan csak ki váltanák, azfelveendőpénztsemmiféle képen ne tehessék addig elkölteni, miglen más ingatlanjószágot örökképen rajta meg nem vesznek. A Szlányai Jószág iránt fiaim groffPatatitsal tractáljanak, és ha köz hasznokra valamit végeszthetnek, azonjószág ne legyen a fidei comissumhoz tartozandó, ha nem köz osztályra megyen afiaim közt. Ezen kívül az megtett fidei comissumot oly módon kívánom meg határozni, hogy a kifiaim közzül ezenfidei comissum alá vetett Jószágnak, sorshúzás által birtokábafog lépni, ugyan csak annak az egynek maradéki is, és nem colloteralis atyafiaifognak az illyenfidei comissumban Sors által succedalni. 4-er. Miglen minden fiaim azon korban nincsenek, hogy a nékik jutandó Részeket kiki maga administrálhassa, addig az egész Jószág Imre fiam részén kívül osztatlan marad, sem sorsot nem húznak. 5-ör. A mostaniFeleségemnek, hagyokminden Marháimból oeconomialis effectusaimból és akkar mi néven nevezendő Mobiliamiból egy tized részt, ki vévén egyedül az most eladott sertéssek, és gőböll ökröknek az árát, úgy az négy Raszinyai Svajczér bikát is mellyekben nem részesül, úgy az itthon találandó, vagypedig kint heverősummákban sem részesül, a többibőlpedig 58 a maga részét akár in natura, akárpedig kézpénzben ki veheti, alkuszerént, de a Borokat kétforinton tartozónak a gyermekeim tőle megváltani. 6-or. SzentBalázsi Templomnak vettem immárszőllőt és igy a Testamentumban ki tettszándékomat tellyesitvén azon czikkel ezentúl el marad, hanem a Raszinyai templomra holtom után találandó kézpénzből hagyok 3000 az az három ezerforintokat, és ha ez elegendő nem volna a Domíniumproventusaiból épitessékmeg, misékre pedig 300frt.hagyok a szegény Papoknak. Mind ezeket tulajdon kezem írásával, és pecsétemmel, úgy nem külömben az requiralt bizonyság Uraimékk aláírásával erősítem és bizonyítom: kérvén egyszersmind a nemes Zala és Kőrös Vármegyéket, hogy mikor egyszer osztályra lépnek afiaim, és ezen Dispositiom, melly szeréntfidei comissiumot tettem szerzett Jószágomban, publicáltatnifog, az Hlyen fidei Commissumot bíró fiamat ha szükséges lenne Vármegye béli assistentiajokkal oltalmazni, és ezen rendelésemnek tellyesitését magok közbe vetések által is eszközölni méltósztassanak. Sig. Pallin die 20 Januarii 1792. Pallini Inkey Boldizsár m. k. P. H. (Bátorfí Lajos: Adatok Zala megye történetéhez. Nagykanizsa, 1876—78.) 59 Midőn Zala—Somogymegye országgyűlési követeit, fő-s alispánokat, ezen — a késő unokákat tiszteletre gerjesztőneveket—a legrégibb időktől a 18-ik. század végéig a lapokban ismertetném, nem véltem egészen érdektelen dolgot cselekedni az által, hogy elhatározám magamat minden lehető kutforrás igénybe vételével e téren még több nevet isfelmutatni, s mintegyfolytatni korunkig. Mielőtt azonban azon rovat alattijegyzéseimetfolytatnám, a két megyében, a Haza előtt köztiszteletben álló, s ma is virágzó Inkey családazonjeleseit igtatom ide, kik— mint méltófiai az ősatyáknak— tetteik által érdemelték ki az „apák” nevét. Inkey Fer encz, 1705-iki Rákóczi által a Rákosra összehitt, később azonban SzécsényreNógrádmegyébe áttett országgyűlésen, — melyen Rákóczi közakarattalfejedelemmé, s a szövetségfőnökévé választatott — Zalamegye követe volt. Követ volt az 1707- ben tartott ónodi gyűlésen is. Ennekfia János ifjabb, 1695—1715-ig Zala, Somogy, - és Vasmegye, 1715—1725-ig pedig csupán Zalamegye első alispánja volt. Az 1714-ben szeptember 8-ára Pozsonyban összehívott, s 1715-benjúnius 10-én berekesztett 2 72 napig tartott országgyűlésenpedigHevenA Zala—Somogy megyeiInkey családbeli követek, fő-s alispánok a három utóbbiszázadban 60 csy Istvánnal és Jakasits Andrással Zala, - Somogy, - és Vasmegyének követe volt. Követ volt ö az 1722-ki 360 napig tartott pozsonyi országgyűlésen is Nitzky Adámmal. Ennek nagybátyja János öregebb, testvérbátyja Ferencznek, kuruc vezérRákóczi Ferenc hadainál. MuraszerdahelynélRabutin osztrák tábornokkali csatában hősi küzdelem közt elesik 1704-ki márcz. 10-én. Másnap (márcz. 11-én) a kapitánysága alatt volt Csáktornya várkaput nyitott a császáriaknak. Inkey Boldizsár, ifjabb Jánosfia, 1755— 175 7-ig Zalamegye első alispánja. Károly, ifjabb János unokája 1804—1807-ig Somogymegye alispánja s királyi tanácsos, továbbá követ az 1805-iki Pozsonyban tartott s 25 nap múlva feloszlatott országgyűlésen ArmpruszterImrével. Antal, Károlynakfia 1807—1810-igsomogymegyei alispán. Imre, Boldizsár unokája 1825—1829-ig Zalamegye alispánja. Inkey F e r e n c z , 1811-iki augusztus 25-én Pozsonyba összehitt és 1812-iki május 26-ánfeloszlatott 270 napig tartott országgyűlésben Zala követe volt. Inkey Zsigmond, az 1847-iki pozsonyi országgyűlésen Somogymegye követe volt Szegedy Sándorral. 61 Pallini Inkey Boldizsár emlékénél is maradandóbb alkotásai egy felvilágosult feudális föúmak a köz érdekében tett erőfeszítéseit példázzák: A zalaszentbalázsi római katolikus templom (1781— 1783), az orosztonyirómai katolikustemplom, a nagyrécsei római katolikus templom, a rigyáci római katolikus templom (1762), a raszinyai (Horvátország) római katolikus templom, a segesdi ferences kolostor(1744)—részben—, a nagykanizsai Szent Márton római katolikus kápolna (1769)—részben—, amagyarszerdahelyi római katolikus templom (1752), a förhénci római katolikus kápolna (1761), a palini Szent Kereszt kápolna (1768), az ón. Inkey-kápolInkey Imre, az 1847/8-ikipozsonyi országgyűlés főrendi táblájánál mint Zólyommegye főispánja volt jelen. Meghalt 1848-ikifebr. 10-én. Ennekfia Ferdinánd, Kőrösmegyének 1861-ben első alispánja s a zágrábi országgyűlésen ugyanannak ugyanazon megye egyik képviselője. Alispányi hivataláról az autonóm megyék megszűntével lemondott. Inkey Adám, az 1861.pesti országgyűlésen Zalamegye Csáktornya kerületi képviselő. Tehát az Inkey család 1704—1861-ig 157 év alatt adott a hazának 9 országgyűlési követet, 1fő-és 5 alispányt. (Közli: Tuboly Victor a Zala—Somogyi Közlönyben. Nagy-Kanizsa, II. évf. 1863. ápr. 1 10. sz.)41 62 Inkei Boldizsár a Háromkereszti kápolna építettője Inkei Boldizsár vagyonának összeírásáról és gyermekei közöttifelosztásárólfelvett egykorú iratokat közölni szándékozunk. (Persze csak annyit közölhetünk, amennyit megenged a Krónika terjedelme.) Roppant érdekesek azok az iratok a tizennyolcadik századgazdasági viszonyainak szempontjából is. Elüljáróban közöljük Inkei Boldizsár rövid életrajzát, amintrészint a történelmi adatokból, részint a nép érdekes meséiből össze lehetett állítani. Inkei Boldizsár Zalamegyének akkorbeli legérdekesebb alakja. Kanizsa, Palin, Szentbalázs és a közeli környéknek népe máig is elszörnyedve beszéli, hogy ez na, a nagykanizsai Szent Háromság szobor (1759. május 11Bíró Márton veszprémi püspök e napon keltezett levélben engedélyezi az emlékműmegáldását és felszentelését a kanizsai plébánosnak. Dr. Rózsa Miklós szíves közlése.), a belicai Szent Háromság szobor, a belicai „Menekülés Egyiptomból” szobor. Végezetül álljon itt emlékül Inkey Boldizsárnak Halis István községi bíró és városi tanácsos által írott karcolat, amely megjelent Nagykanizsán 1915-ben a Zalai Közlönyben. (Halis István 1855. augusztus 20-án született Nagy-Kanizsán, meghalt 1927. február 23-án Nagykanizsán.) 63 azInkei „pokolbanjárt ”. Tudnillik az anyaszentegyház parancsára Rómába kellett gyalogolnia, és magától a pápától kérni/eloldozást bűneiért. Ez azInkeiBoldizsár 1726-tól 1792-ig élt. Palinban lakott, Kanizsa mellett. Volt öt uradalma: Palin, Récse, Rigyác, Belica és Raszinya. Mindenik uradalomhoz hozzátartoztakfaluk, puszták, majorok, szőlők, malmok, vendégfogadók „ ajobbágyokkal és egyéb igazságokkal együtt ”. Sokpénzével és egyéb vagyonával leggazdagabb úr volt Zalában Inkei Boldizsár, de roppant indulatos, ki minden csekélységért megharagudott. Akire pedig megharagudott, az rögtön érezte súlyos kezét. Ha a parasztok 25 bot árán megmenekedtek haragjától, azok egész életükön erről a szerencséről beszéltek. Mert az is megtörtént, hogy dühében agyonlőtte az embereket. Volt is tekintély. Inkei Boldizsár előtt tiz lépésnyire lekapták zsíros kalapjukat az emberek. Négylovas kocsija elöl pedig annyira siettek kitérni, hogy a rossz utón akárhányszorfeldültek afatengelyes parasztkocsik. Persze aparasztférfiú személyekmegöletéséért csupán 40frt.fejváltságot kellettfizetni. Sőt még kevesebb voltErdélyben és Tótországban aparasztok dija: csak 25frt. (A mai Szlavóniát hívták Tótországnak, holInkeinek szintén volt uradalma). 64 Természetes, hogy ahol a Hármaskönyv rendelkezését nem enyhítette a földesur embersége, ott bujkáló alakok népesítették be az erdőt. InkeiBoldizsárszigonisága olyan rendet csinált, hogy’ az erdőben meg a Palin mellett harminc kilométerre terjedőjárhatatlan ingoványbán számos útonálló húzódott meg. S azok az emberek, akikKanizsa vidékéről utaztakpéldául a megyegyülésre, Palintól kezdve kezükben tartottákfegyverüket, hogy védelemre minden pillanatban készen legyenek, mert két-három bandával is találkoztak míg Egerszegre értek. InkeiBoldizsárzabolátlan természetének eredetét lehetne keresni apjának Inkei Jánosnak a nagy hatalmában. Mert hatalomra nézve Inkei János talán az egyedülváló volt az egész Magyarországban. Nem kevesebb mint három vármegyének volt alispánja egyidőben. Zala, Somogy és Vasmegyének. Csak az akkorizavargás, háborús világban volt ez lehetséges. Akkoriban nem igen voltak rendes megyeházak (a zalamegyeieké egy zsuppos épület volt, melyen beesettaz eső)—, tehát ott volt a vármegye, ahol az alispán lakott. Vagyis Palin volt három vármegye középpontja. S ilyen körülmények közöttInkei Boldizsárnak már gyermek korában parancs lehetett minden szava, s később talán azért nem tudott magánakparancsolni. PedigInkeiBoldizsár nem részesültrossz nevelésben. Ellenkezőleg: apja, InkeiJános nagyon erkölcsösen ne- 65 vettette gyermekeit. — Pál, a legöregebbfiú Paulinus barát lön. Másikfia Gáspár, katona létére is olyan vallásosvolt, hogy templomot épittetett. (Miháldon.) Négy lánya közülpedig három lett apáca. Boldizsár zabolátlan természete valószínűleg apja halála után tört ki, mikor a nagy vagyont a birtokába vette, s a magyar nemesnek törvényadtajogaival úgy uralkodott mint egy kiskirály: Zalamegye egy Ízben alispánnak is megválasztotta. Inkei Boldizsárban a katonaságnál még inkább kifejlődött (mert katona is volt) a kíméletlen szigorúság és aféktelen harag, melyről máig is legendákforognak a volt uradalmak környékén. Inkei káplánt tartott és a Palinban levő házi kápolnában mindennap misét mondtatott, csakhogy cselekedetiértIstent kibékítse. —Aztgondolta, így csak rendbehozza számadását azIstennel. Azonban a kibékülés akadályba ütközött. Akkor még az egyház komolyan vette az előirtparancsolatot: „És legalább húsvét táján az oltáriszentséget magadhoz vegyed! ” Inkei aztán úgyjárt, hogy a húsvéti gyónás után nem áldoztattákmeg. T.i. oly súlyos bűnöket bízott a gyóntató atyára, hogy Istennek a szolgája nem adta meg neki a feloldozást. Ilyenformán mással nem lehetett a bünbocsánatot kiérdemelni, mintpenitencia tartással. 66 Sok tanakodás után Inkei elhatározta, hogypénz nélkül, s a mennyiben szükséges koldulva, gyalog megy el Rómába. Kocsin csupán úgy utazhatik, ha könyörületből valaki ingyen fölveszi kocsijára. A pápától kér föloldozást. Rómában aztán fogadalmat tett, hogy a bünbocsánatnak megnyeréséértIsten tiszteletére, idegen határban, vagyis oly helyen, holInkeinek nincs birtoka, tehát aholsem neki, sem családjának haszna nem lesz, építtet Isten tiszteletére három emléket. InkeiBoldizsárszó szerint eleget tett minden követelménynek. Elzarándokolt Rómába. Pénzt nem vitt. Csakhogy vele vitte komornyikját, ki el volt látvapénzzel és akinek volt kocsija is. Persze útközbenföl is vette Inkeit. Azután teljesítette a három emlékfelállítását. Elsőnek 1768-ban egypompás barokk-stílu kápolnát építtetett lazsnaki birtoka közvetlen szomszédságában a kanizsai határban. A hozzá való területet Batthyány Józseftől, az alkimista bíborostól vásárolta. Csakhogy a kápolna alá kriptát is készíttetett, melyneki és családjának temetkezési helyéül voltszolgálandó. Ez a kápolna, melynek „HáromkeresztiKálvária ” a neve, olyan szép, hogy Tandor Ottó, a híres építész nem tudott elegetgyönyörködni benne. Ismételve megvizsgálta, és mindig elragadtatva beszélt a kápolna szépségéről, és művészi, egyöntetű kiviteléről. 67 Másodiknak szoborcsoportot építtetett 1773. évben Kanizsán. Szent Háromság, szent István, szent Imre, szentLászló, keresztelőszentJános éspáduaiszentAntalszobrával. Csakhogy e városban háza voltInkeinek. Harmadiknak építtetett Szent-Balázson egy templomot. De abban a községben is birtoka volt Inkeinek. Szóval sem a zarándoklást, sem a három emléket nem lehetett ugyan kifogásolnifiskális szempontból, de a népmonda szerint mindannyi csupán Istennek kijátszása volt, kinek bocsánatát éppen ezért Inkei nem is nyerte meg. Mindezekhez hozzájött egy szerencsétlen esemény. Mikor a mesteremberekjavában építették a Háromkereszti kápolnát, Inkei Boldizsár el-elment hozzájuk. Egyszer, amint a kápolnafelé nézett, észrevette,hogy a tetőn munkálkodó ács pipát vesz elő, kicsihol és rágyújt. Emiatt a szentségtörés miatt úgy elfutotta a méreg Inkei Boldizsárt, hogyfegyvert ragadott és lelőtte az embert. Az ács egy kiáltással lebukfencezett a kápolnáról aföldre és meghalt. Egyilkosság után maga Inkei is gondolta, hogy hídban zarándokoltRómába. AzIsten bocsánatát újra meg kell nyernie. Ezért elrendelte még egy templomnak építését, még pedigRaszinyán. Bekövetkezett halála előtt „nehezen olvasható írásban ” (végrendeletben) háromezerforin- 68 tót hagyott (sokpénz volt akkoriban) a raszinyai templom megépítésére, s az építésImrefiának tétetett kötelességévé, ki örökölte a raszinyai várat, meg a hozzátartozó uradalmat. A hagyaték felosztásakor ezt a templomépítési költséget az örökösök 3400 forintra emeltékföl. A hagyomány szerint büntetésülIsten rendkívüli betegséggelsújtotta Inkei Boldizsárt. Bőre alatt láthatatlan hangyák ezrei mászkáltak, és szüntelen csipkedvén, borzasztó kint okoztak neki. Végre hosszantartó betegeskedés után a hangyákfelszaggatták bőrét, egésztestétsebbe borították és megölték. Ugylátszik abban a betegségben halt meg, amelyet afranciákfilozófusok betegségének neveztek el, s melyet az akkori orvosok nem tudtak gyógyítani. Mondják, hogy ezt a bajt az olaszországizarándoklása alatt szerezte. Még ma is beszéli a nép, hogy Inkei Boldizsár egész teste annyira tele voltsebbel, mikép borzadt tőle mindenki, és csupán a rettenetes hatalomtól valófélelem tartotta mellette az embereket. Utolsó éveiben Inkei Boldizsár már maga is kerülte az embereket. Paláiban lévő nagy kiterjedésű parkjában volt mindenféle szépség: mesterséges ligetek, tiszta vizű tó, melyen hattyúk úszkáltak, hinták, virágok és a régi erdőségből meghagyott óriásifák. És ő nem találta örömétsemmiben. Aparkban álló egy öreg tölgy- 69 fának kivájatta a belsejét, és abban az üregben szokta magát meghúzni egész napon át, csakhogy senkivelse kelljen találkoznia. A hagyomány szerint a parkban állott az az antik márvány urna is, mely manapság a Háromkereszti kálvária vert-vas rácsozatu kapuja mellett van, és amelyet a palini uradalom eladásakor a családisírbolt épittetőjének emlékére helyeztek oda. Ennél müvészebb tárgyat nem találunk messziföldön. Róth Miksa pompás rézkarcot csinált róla, s igazán kár, hogy csak néhány példányban sokszorosította barátaiszámára, tehátszoba dísznek meg nem szerezhető. De vaskezének nyomását éreztettefeleségein isInkei Boldizsár. Négyfelesége volt. Egyikről az a hagyomány maradtfönn, hogy éppen áldott állapotban volt, amikor haragjában Inkeifeltétette parasztkocsira, a szekérbe befogatta két legtüzesebb lovát, és a kocsisnak megparancsolta, hogy tüskön-bokron keresztül addig vágtasson, míg a lovak bírják. Az asszony félhalott volt, mire a rettenetes kocsizás véget ért. Sok ideig érezte Inkei Boldizsár kezének súlyátImre fia, ki elsőfeleségétől, Szalai Júliátólszületett. Imre ugyanis apja beleegyezése nélkülfeleségül vette Jeszenovszki Franciskát. Inkei Boldizsár „jó szerzőatya ” létére borzasztó haragra gerjedett, amiértfia koldusfamília sarjával kötött házasságot. E miatt Imrét nemhogy csak nem se- 70 gitette semmivel, de nem adta oda neki Szalapataka birtokot, meg a kőszegiszőlőt, rétet ésföldetsem, melyek pedig, anyai örökségjogán Imrét illeték. Az apa szigorúsága annyirajuttatta Imrét, hogy élelemre sem tevén, kénytelen volt esztendőnként az idegenektől kölcsönzöttpénzen látni el úgyahogy házi népe szükségletét. Sőt amikor tizenhat év múlva sokféle viszálykodás után Inkei Boldizsár átadni kényszerült Imre fiának Szalapatakát, akkor is előbb elhajtotta a marhákat a birtokról. A kőszegijószágotpedigImre sohasem kapta meg. Persze a mindenfelszerelés nélküli Szalapataki birtoktólsem tudottImre megélni, mégpedigannál kevésbé, mert belőle még ki kellett adni nőtestvéreinek a leánynegyedet. Jeszenovszki Franciskának szépnek kellett lennie, mert máskép Imre nem teszi meg azt a bolondságot, hogy hitestársává tegye. De a kellem nemjöhetettszámításba az apjánál, ki azt hitte, hogyfejedelmi vagyonával örökkéfog uralkodni családja. Pedig azidő változottsInkei Boldizsár uradalmaiból alig maradt más, mint a Háromkereszti temetkezési hely. Manapság csupán egy uradalom van Inkei kézen: a raszinyai. Annak azInkeiImre ivadékának tulajdona, kinek az apai hivság nem bocsájtotta meg házasságát. És a sors kiszámíthatatlanságafolytán 71 éppen ennek azImrének unokája emelkedettföl bárói rangra. Inkei Boldizsár vagyonát hatfia meg két leánya és két leány unokája örökölte. A leányágnak vagyis az özvegynek és leányoknak összes illetményét az apa csupán negyvenötezerforintban állapította meg, mely az osztozó fiú testvérek által pénzben volt kifizetendő. Hogy ez a nagy hagyatéki vagyonhoz képest milyen kevés volt, kitűnik abból, hogy Inkei Boldizsár után csak interes pénzben (kamatozó kölcsönben) kétszázhuszonnyolcezerforint maradott, és tekintetbe kell venni, hogy ingatlanokból a leányági örökösödés ki volt zárva. A rengeteg vagyonnak az örökösök közötti elosztása sok ideig tartott. Az osztozáshoz az egyház kiküldötte LakiIstván csatári apáturt, a vármegyepedig első alispánját Spissics Jánost. A felosztásnál a szénát kocsiszámra, a méhet kasszámra, ajobbágyot meg a szabadost, valamint az ökröt, birkát, disznót, meg a lovat darabszámra adták át az örökösöknek, s amig megbecsültek minden gyertyakoppantót és étzakai edényt, addig a könyvek mint értéktelenek adattak át, „ minthogy úgyis nem nagy érdemiek. ” Az is érdekes, hogy a hagyatékban talált negyvenkét darab könyv között egysem volt magyar nyelvű, hanem egy német—olaszgramatikán kívül, a többi mind latin, 72 német megfrancia. (Az igaz, hogy különben is kevés volt a magyar könyv abban az időben.) A szertelenkedőNietsche szemével nézve: Inkei Boldizsár tulajdonképen fölségesen élt. Emberin felüli hatalmat gyakorolt, mint valamifelsőbb lény, vagy inkább mint valami pokolbelifejedelem, — és nem parancsolt neki senki. Sőt igazi kényur módjára még halála után is uralkodott egykori alattvalóin. A Háromkereszti sírboltot dombra építette, melynek csúcsán (kriptában), választotta a családsírhelyét. Parancsa szerint a gazdatisztek alább, (a kápolnán kívül afalkerités mellé), temetkeztek. A szabadosok, meg ajobbágyok tetemei még alacsonyabban, a (kerítésen kívül, a domb oldalán) nyertek helyet. így aztán mindig uruk közelében maradtak és szolgálatára állanak a másvilágon is. A gazdatiszteknek és a jobbágyoknak sírkeresztjei már régen elporladtak, (időközben a paliniak maguk is csináltak temetőt afaluban), a domb oldalátfelszántották, s ma már nem is tudják, hogy a kis domb valamikor temető volt. Most a gyönyörű kápolna is elvesztette távlatiszépségét, mert nyolc év előtt közvetlen a kápolna mellett csináltak egy téglagyárat, melyet elneveztek a legerősebb istenrőlHerkules-gyárnak. S azóta a kényuratriasztgatja a gyár bőgése, s lehet, hogy a há borgatás miatt egyszeresük kiszáll irgalmat PalliniInkey Ágnes Nagy Iván szerint: „apácza 1744-ben"5 Pallini Inkey Eszter „Apácza 1738-ban."5 Pallini Inkey I.Pál 73 I. Pál „Paulinus." Nagy Iván szerint pálos szerzetes. A Sényi családi levéltár 97. számú okmánya szerint— Magyar Országos Levéltár P. 598 —,Paulus Baptisatus Legradini die 21. octobris 1714."4,1 (Pallini Inkey Pált Légrádon keresztelték 1714. október 21. napján.) nem ismerő alakja a sirpalotából, és lesújtja Herkulest az összes részvényesekkel együtt. Pallinilnkey II. Ferenc Pallinilnkey Károly 74 Nagy Ivánnak Pallini Inkey Ferencről semmilyen adata nincs, a Sényi családi levéltár 97. számú okmánya szerint —Mól P. 598 —,franciscus—XtophorusBaptisatus Legradini anno 1719. ” — Pallini Ferenc-Kristófot 1719- ben keresztelték Légrádon. 1741 -ben a Zala vármegyei insurgensek kapitánya. A háború után meghalt magtalanul. Meghalt 1809-ben. „Királyi tanácsos, Somogy vármegye alispánja, országgyűlési képviselő, házastársa jeszenovai JeszenovszkyAnna, meghaltBécsben 1807. szeptember 17. (Jeszenovszky Sámuel királyi udvari kamarai tanácsos és boczonádi báró Szeleczky Julianna leánya) PalliniInkeyKároly 1800 és 1807 között voltsomogyi alispán, királyi tanácsos. 3-or az 1805-iki október 13-án Pozsonyban összehívott s ugyanott 1805. nov. 7-én feloszlatott, 25 napig tartott orsz.gyűlésen, mint Somogy megye követei: InkeyKároly (kir. tanácsos) 1-sö alispán."1'''' „PalliniInkeyKároly 1790, 1802 és 1805. évi országgyűlésen követe volt Somogy vármegyének, 1801-ben Pallini Inkey Innocencia PalliniInkey Mária „Báró SennyeyPálné."5 75 az insurrectionális időkben tett érdemeiért királyi tanácsosiéit, egyik fia 111. János, meghalt 1808-ban, nejétől gr. Hodicz Jankától utóda nem maradt. Másikfia I. Antal 1800—1803-ban Somogy megye szolgabirája, majd 1806-ig első aljegyzője volt, utóbb mint táblabíró vett részt a közügyekben ...és nevezetes kiküldetésben használtatott, a kaposvári Deák Iskola alapjához, nevezetes összeggeljárult."5 Gyermekei: I. Antal, meghalt 1830. táblabíró (házastársa tarródházy Kis Jozefa) Iharos-Berényben. III. János, meghalt 1808. császári és királyi kamarás (házastársa gr. Hodicz Janka) „Dobói Dobay Zsigmondné.”7 Pallini Inkey Jozefa Pallini Inkey Franciska Pallini Inkey I. Antal 76 Született 1776. június 20-án, meghalt 1831. szeptember 6-án. Pallini InkeyAntal Pozsonyban született és Iharosberényben halt meg, táblabíró és főjegyző, Vasvármegyében Szent Loránthon 1808. május 23-án házasodott össze tarródházy Kis Terézzel, Kis Ignác és lengyeltóti LengyelAnna leányával. 1803. VI. 21 -én Inkey Eduard keresztszülője Inkey Károllyal. (Sényi levéltár MÓL.) Báró Majthenyi Jánosné. Született 1749-ben, meghalt 1831. július 8-án Serényben (Iharosberény). Ahalotti anyakönyvi kivonatrögzíti, hogy „82 esztendő”. Pallini Inkey Jozefa 82 esztendős korában, halt meg. (Laczkó-Anghi plébános úr szíves közlése az iharosi katolikus plébánia halotti anyakönyvéből, 2001. évjanuár hó 4. napján.) Pallini Inkey Hl. János PalliniInkey I. József 77 Született 1813. január 22-én, meghalt 1900. január 26- án. Temették Iharosban, 1900. január 29-én. „Pallini báró Inkey JózsefIharosberényben született, Somogy vármegyei táblabíró és országgyűlési képviselő. Meghalt 1808-ban. Pallini Inkey III. János császári királyi kamarás, házastársa grófHodicz Janka. Somogy vármegye Nemes Családai 618. oldalon azt olvashatjuk, hogy „PalliniInkeyAntal aljegyző, a kifeleségével, tarródházyKis Terézzel, KisIgnác és lengyeltótiLengyelAnna leányával együtt vagyona egy részét elpazarolta." Pallini InkeyAntal halálozásának helyes időpontja 1831. szeptember 6. (Laczkó-Anghi plébános úrszíves közlése anyakönyvből az iharosi parókián 2001. évjanuár hó 4. napján.) Gyermekeik: József(bárói ág), Zsigmond (nemesi ág), Ifigénia,Anna, Lajos,Vincze. Pallini Inkey I. Zsigmond 78 Született 1818. január 22-én, meghalt Szentlörinczen 1886. július 5-én. Temették Iharosban 1886. július 7-én. Házastársa németújvári grófBatthyányAntónia, 1827- ben született, meghalt Pozsonyban 1902. január 24-én, temették Iharosban 1902. január 28-án. Gyermekeik: Béla, László, Gabriella,Antal. Házasságot kötött Polgárdiban, Fejér vármegye 1838. november 4-én. Házastársa németújvári grófBatthyány Gabriella, aki Bécsben született 1819. március 19-én és meghalt Lengyeltótiban Somogy vármegye 1845. december 7- én”1 Gyermekeik: István, II. László, Paula. Pallini báró Inkey Józsefszívhüdésben halt meg, és a családi sírboltba temették Iharosban. Több ízben volt országgyűlési képviselő, 1895. november 17-én magyar bárói rangra emeltetett. Inkey (Pallini) Józsefnagybirtokos részére a bárói rang és az örökösfőrendi házi tagságjogának adományozása, elhat. Bécs, 1895. nov. 17. LXIX. 747(Királyi Könyvek, 1867—1918,91. p.). Pallini báró Inkey Józsefa család bárói ágánakmegalapítója. Pallini Inkey Ifigénia Pallini InkeyAnna InkeyAntal és tarródházy Kis Jozefa gyermeke. 79 Született 1814. január25-én, meghalt 1882. augusztus 16-án. Az Inkeyek családi sírboltjában temették, az iharosi plébánia születési anyakönyve 1814. évből a 8. oldalonjanuár 25-én említi mint IfigeniaAnnamária, apjánál bejegyzés: StephanusAntonius Inkey de Pallin de Tarródháza. Született 1814. január 25-én, meghalt 1882. augusztus 16. Pallini Inkey Ifigenia földbirtokos. Iharosberény 68 éves, bécsi lakos, szélhüdés, 1882. augusztus 19. Tem. Kegyúri Család sírboltjába. Somogy vármegye nemes családai megemlékezikZsigmondról, „mint a legidősebb nemesi ág fenntartójáról, az 1847—1848. évi országgyűlésen Somogy vármegye követé". Bátorfi is említi, mint „1847—48. pozsonyi országgyűlésen somogyi követet Szegedy Sándorral". Az iharosi parókia halotti anyakönyvi kivonata annyit említ, hogy „meghalt vízibetegségben, Pozsonyban". PalliniInkey Lajos PalliniInkey Vincze Pallini Inkey I. László 80 Született 1816-ban, meghalt 1817-ben. Az irodalomban még nem említett gyermeke Pallini Inkey Antalnak és tarródházy Kis Teréznek. Az iharosi kegyúri sírboltban 2001. évjanuár 4-én leltem fel sírját, amely a következőket tartalmazza: „Inkey László 1 éves. Meghalt 1817.” Született 1818-ban, meghalt 1830. március 11-én. Az Inkey család sírboltjában 2001. év január 4-én a következő bejegyzést találtam: Inkey Vincze 12 éves, meghalt 1830. március 11-én. Vincze halálozásának a pontos időpontja tehát 1830, Nagy Iván és Bátorfi is tévesen hivatkozik 1831-re. Született 1815-ben, meghalt 1881. április 17-én. Az Inkey sírboltban leltem fel Pallini Inkey Lajos adatait, sírja annyit közöl, hogy „66 éves. Meghalt 1881. április 17.” Pallini Inkey I. Béla 81 Született 1847. december 1-jén, meghalt 1921. augusztus 31-én. Pallini Inkey Béla Pozsonyban született 1847. december 1 -jén, és Szombathelyen haltmeg 1921. augusztus hó 31 - én, Tarródházán temették 1921. szeptember 2-án. A legújabb kori és magukat tudományos igényűnek és pontosnak tartó lexikonok sem említik meg, hogy Inkey Béla a pallini Inkeyek családjának a tagja, nem említik nemesi előnevét, ezért nem is tudatosult Inkey Bélának a pallini Inkey családhoz való tartozása. A sokkal pontosabbnak tekinthető SzinnyeiJózseftudományosrangjához méltóan emlékezik meg Pallini Inkey Béláról: „Inkey Béla (pallini), a M. Kir Földtani Intézet Főgeológusa, s a M. Tudom. Akadémia levelező tagja, született 1847. decz. 1. Pozsonyban, hol atyja I. Zsigmond somogy megyeiföldbirtokos, mint Somogy vármegye egyik követe nejével, grófBatthyány Antóniával együtt tartózkodott, a gymnasiumot 1859-től 1867- igajezsuitákkalksburgi nevelőintézetében végezte, de minthogy ennek az intézetnek nem volt nyilvánossági joga, az érettségi vizsgálatot Bécsben tette le 1867- ben. Eleinte jogi tanulmányokra szánta magát, és 1867—69-ben a pesti egyetemen hallgatta az előadásokat, ésaz elsőjogi vizsgát le is tette. Ezután Pozsony- 82 bán mintmagántanulófolytatta tanulmányait, és 1870- ben a bírói vizsgálatot is letette. 1871-ben a Vallás és Közoktatásügyi Minisztériumban segédfogalmazóvá nevezték ki, de még ezen év ápr szabadsággal külföldre ment. Freibergben a SzászKir. BányászAkadémia hallgatója lett, és e szakot annyira megkedvelte, hogy szabadságának letelte után véglegesen megvált minisztériumi tisztségétől és afreibergiAkadémián hétfélévet (1871—74) töltött,föképen a bányászattal kapcsolatos természettudományokban képezve magát. Tanárai közül különösen Czotta Bernát volt egyike azoknak, kikjövő életére elhatározó befolyást gyakoroltak. Külföldről hazatérve az OrszágosFöldtaniIntézetbenfolytatta geológiai tanulmányait,föképen Hoffmann Károlyfőgeologus mellett, kivel 1874-ben a harsányt s villányi hegységeketjárta be, 1875—76-ban Vasmegyegeológiaifölvételében működött közre, 1877- ben pedig Sopron megye egy részét már önállóan vette föl. Időközben (1875 őszén) Szabó Józsefegyetemi tanárral nagyobb tanulmányi utat tett Szerb-, Török- és Görögországban. Más alkalmakkor bejárta a KözépAlpeseket, Erdélyt és a Magastátrát. 1878—79-ben a Kir. M. Természettudományi Társulat megbízásából Nagyág híres érczfekhelyeit és környékének geológiai viszonyait tanulmányozta. 1880-ban az erdélyi Erczhegységrölszerzett ismereteit új bejárásokkal egészítette ki, nov. a zágrábi nagyföldrengés után Hantken Mik- 83 savai e pusztító természeti jelenség hatásait a helyszínen tanulmányozta. Megfigyeléseinek eredményeit Hantken hivatalos jelentésébe vannak belefoglalva (Földtani Intézet Évkönyve VI. 1882.) 1877-ben a MagyarFöldtani Társulat megválasztotta első titkárának és e tisztséget 1881. végéig viselte. 1881-ben sógorának halála után, unokaöccsei, aKendeffi-gyermekek gyámja lett, és ezekErdélyi birtokainak rendezésével és kezelésévelfoglalkozott. 1882-ben a közoktatásügyi minisztérium megbízásából vállalkozott az Erdélyi havasoknak az Oltszorostól nyugatfelé a Dunáig mind a magyar, mind a romániai oldalon bejárására, hogy ezen a területen az Európa geológiai térképéhezszükséges adatokat összegyűjtse. E munkát két év alatt (1882—83) végezte el, és az illető területről átnézetes geológiai térképet is készített. Tanulmányait azonban még tovább isfolytatta e vidéken, főkép azért, hogy a Hoffmann Károlytól megkezdett, de annakidején teljesen be nemfejezettzsílvölgyi térképlapokat kiegészítse. E térkép (Petrozsény és a Vulkán szoros vidéke, 1:75, OOO-es mértékben, két lap egyesítve) az 1885. országos kiállításon volt először bemutatva, s ugyanakkor a közforgalomnak is átadatott. 1885-ben a földmivelési minisztérium megbízásából csatlakozott ahhoz a társasághoz, mely a kormány támogatásával a Balkánfélsziget közgazdasági viszonyait tanulmányozta, s beutazta a magyar és dalmát tenger- 84 partot, Montenegrót, Albániát, Görögországot és Makedónját, érintve Szerbiát is. 1886-tólfogva (atyja halála után néhány évig)főkép gazdaságának vezetésévelfoglalkozott, és ez idő alatt behatóbb ismereteket szerzett a mezőgazdaság gyakorlatában is. 1887. máj. 13. a m. tudom, akadémia levelező tagjává választotta. 1891. nyarán aföldművelésügyi miniszter megbízásából Németországba utazott, hogy Berlin, Lipcse, Heidelberg és Strassburg környékén a síkföldi, vagyis agrogeológiaifölvételek módszerét tanulmányozza. Ugyanez év november 13. az Országos FöldtaniIntézethezfögeologussá neveztetett kis egyszersmind az akkor életbe léptetett agrogeologiai osztály vezetésével is megbizatott. Ez időtől fogva,főképen a síkföldi geológiával és pedig leginkább a nagy magyarAlföld egyes részeinek tanulmányozásával és térképezésévelfoglalkozott. 1893—95- ben miniszteri megbízásból a szőlőszeti s borászati felsőbb tanfolyam hallgatóinak tartott talajismereti elődásokat. 1894-ben az 1896. millenáris kiállítás egyik csoportbiztosává nevezték ki. — Munkái: 1. Nagyágföldtani és bányászati viszonyai. A Kir. M. Természettudományi Társulatmegbízásából Bpest. 1885. 4 térképpel és 23 ábrával (magyar és németszöveggel. A Semsey-díjjaljutalmazott munka). 2. Az Erdélyi Havasok az Oltszorostól a Vaskapuig. 3. Puszta-Szt. Lőrincz vidékének talajtérképezése. 1892. Pallini Inkey III. László 85 4. A debreczeni M. Kir Gazdasági Tanintézetföldje. 1894. (Kivonat Szinnyei József: Magyarírók élete és munkái. V. kötet. 127—131. oldal.) Született 1861. október 28-án Bécsben, meghalt Somogytúr-Tardpuszta, Somogyvármegye 1952. február 8-án, temették ugyanott. Pallini Inkey László földbirtokostehetséges nagygazda volt, korában nagy befolyással és kiteijedt kapcsolatokkal. „Házasságot Budapesten 1887. január 20-án kötött zichi és vásonkeői grófZichy Irén Mária Annával, aki 1859. február 17-én született és meghalt Pozsonyban 1891. május 2-án, temették Iharosban, 1891. május 6-án, csillagkeresztes hölgy."1 Második házasságotAlsóhídvégen kötött 1911. április 18-án nagyjeszeni báró Jeszenszky Thildával, aki Pozsonyban született 1885. november 30-án, és meghalt Somogytúron 1969. március 15-én. Gyermekei: Első nejétől: Zsigmond, Ladislaya. Második nejétől: Erzsébet. Pallini Inkey László nemcsak tehetséges és befolyásos ember volt, de a földrajztudományok iránt is fogékony 86 személy, aki 1891 -ben a Magyar Földrajzi Társaság megbízásából kelet-afrikai utazásait papírra vetette, és azt közzétette 1893-ban. Inkey László útleírását Pallini Inkey Ilona, fékezett Fehér Jánosné bocsájtóttá rendelkezésemre, aki egyúttal az engedélyt is megadta a közléshez. Útijegyzetek Kelet-Afrikából Irta: Inkey László Budapest, 1893. (Felolvastatott a márcziushó 23-án tartott ülésen.) A Magyar Földrajzi Társaság nagyérdemű Elnökének megtisztelőfelszólítása következtében készséggel vállalkoztam Kelet-Afrikai utazásomban szerzett úti élményeim s tapasztalataim ismertetésére. Tudom, hogy a magamra vállaltfeladat nem könnyű, mertjórészt ismert útvonalon haladtam, melyet részben vagy egészben, kisebb vagy nagyobb részletességgel márszámos utazó leírt, s mivel tudományos utazó nem vagyok. Hogy mégis merészkedem utazásomat és az átutazott vidéket leírni: teszem ezt azon reményben, hogy lesz talán ecsetelésemben egy-két vonás, mely a t. hallgatók egyikében vagy másikában az átutazott vidékrőlszóló leírásokból alkotott képet hüebbé, a valóságnak megfelelőbbé teszi. Az 1891. év nov. 30-án reggel 9 órakor a zanzibári kikötőben a szultánpalotájávalszemben, horgonyt ve- 87 tettünk s egy órával később már ott jártunk azon a szigeten, mely az utolsó évtizedekben olyfontosszerepetjátszott az afrikai expeditiókszervezésében. A hoszszu tengeri utat, melyet a Messagerie Maritime Rio grande nevű hajóján tettem meg, megrövidítette a jó társaság. A Szueztől Adenig vezető tengeri úton sem volt oly elviselhetetlen a hőség, mint képzeltem, még az oboki gyarló kolóniában töltött nehány óra volt a legmelegebb. Obok alapítása egészen afrancziákkönyelmüségére és meggondolatlanságára vall, bármily nagyra legyenek is vele. Az úgynevezett város terméketlen vidéken épült s a mögötte elterülő vidéket ellenséges szomáli törzsek lakják, kereskedésről szó sincs. Egész más képet nyújtAden. Valóban meglepő, mennyire átalakította ezt, a természet által oly mostohán meglátogatott helyet, az angolok vas szorgalma. Ittszállott hajóra Schweinitz gróf, a Borchert-féle afrikai expeditió egyik tisztje azAdenben toborzotts átlag havonkint 30 rúpiávalfelfogadott 54 szomálival, a csapat nem állott valami válogatott legénységből. Adent néhány órai idözés után elhagytuk. A mint a Guardafuifokot megkerültük a hőség csökkents a kedvező áramlat gyorsan vitte előre hajónkat. A nov. 29— 30 közti éjjel a gyönyörű vegetatiójáról híres Pembasziget mellett hajóztunk els afelkelő nap már Zanzibár 88 éjszaki csúcsánál talált. A gyönyörűpálma-erdővels banánültetvényekkel koszorúzott sziget soha el nem mosódó képet hagyott emlékezetemben. 9 órakor érkeztünk a kikötőbe s én a D. O.A. G. (Deutsche Ost-Afrikanische Gesellschaft) csolnakján Ebenau úrral, a társaság zanzibári igazgatójávalpartra szálltam. A vámnál csak puskáimat és töltényeimet tartották vissza a többi podgyászt akadálytalanéi vitethettem el, mire a körém sereglett bámészkodó nép közül 7-8 gyerek lármás örömmel vállalkozott. A Criterion szállóban nem lévén már üres hely, a város végén levő német szállóban kellett szobát bérelnem s itt végre újra kicsomagolhattam podgyászomat. Minthogy a Criterion szállóban étkeztem az ott tartózkodó német és angol urak csakhamar megtudták, mijáratban vagyok, s nemsokára több úr ajánlkozott fizetésért vagy ellátásért — expeditiómhoz szegődni. Miután kereken kijelentettem, hogy csak magam szándékozom utazni, az ajánlatoknak és az ezzeljáró zaklatásoknak egyszer s mindenkorra útját vágtam. Mr. Portai angolfőkonzul, kihez ajánló levelem volt, rendkívülszívesenfogadotts igen érdeklődött terveim iránt. O a Kilima-Ndsáróhoz való utazást német területen keresztül ajánlotta s megígérte, hogy ajánló levelekkel is ellát. A karaván szervezésére vonatkozólag azt tanácsolta, forduljak egyenest Szeva Hadsihoz, a gazdag hinduhoz, ki a karavánok szervezését elszokta 89 vállalnis most is a Borchert-féle német expeditió számára toborz embereket. Szeva Hadsinak minden emberért 30 rúpiát kell havontafizetni, öazonban 8 rúpiávalszerződteti az emberekets így a karaván toborzás elégjövedelmező. Igaz ugyan, hogy az összes emberekértjót állsszerződésileg kötelezi magát minden szökevényért új embert küldeni, vagy apénzt visszafizetni, csakhogy ez nagyon sovány vigasztalás az utazóra nézve, kinek — ha emberei az utazás első heteiben visszaszökdösnek, hónapokigkell egy helyen vesztegelnie, míg ugyanis Szeva levélben valófelszólításra új embereket küld. Közvetlen Szeva közbenjárása nélkül 10 rúpia havi fizetésért is kapt az utazó embereket, ez azonban olyan európainak, ki a szuahélit, a Zanzibár szigetén és a kelet-afrikai tengerpartokon általánosan használt társalgási nyelvet nem beszéli, és a négerek szokásait nem ismeri, rendkívül nehéz s ezer akadályba ütközik. Én is Szevához lettem volna kénytelenfordulni, ha a szerencsés véletlen a D. O.A. G. egyik ebédjén össze nem hoz Baumann Oszkár Dr-ral, ki akkor a német Antisklaverei és a D. O.A. G.megbízásából a Victoria-Nyanzáhozteendő nagy utazásáhozszükséges előkészületek sikeres megtétele czéljából Zanzibárban tartózkodott. Baumann hallván, hogy aKilima-Ndsaróhoztörekszem felszólított: csatlakozzam hozzá karavánommals tartsak veleArusachini-ig, honnan azután könnyen érhetem 90 el a kilima-ndsárói német katonai állomást. Szives ajánlatát a legnagyobb örömmelfogadtam. Azonnal elhatároztak, hogy 8 nap múlva Bagamojóba s onnan Tangóba megyünk embereket toborzani s ugyaninnen decz. végén vagyjan. elején útnak indulunk. A közbeeső idő tevékenység és kellemes séta közt gyorsan telt. A csereáruk nagy részét ittszereztük be s ugyanitt csináltattam meg sátramat, miután kész angol sátort nem kaphattam. Mindent bevásárolván decz. 7-én a Peters nevű helyi gőzösön a kontinenspartjára mentünk. Podgyászunkat szamarakkal, nehány aszkari (katona) kíséretében Tangába küldtük, mi magunk Bagamojóba hajóztunk. A partrólgyönyörűpálma-ültetvények között vezető utón 20percznyi kellemesséta után elértük afekete barátok missio-telepét. A házfőnökpáterKard szívélyesen üdvözölt a ház árnyékos verendáján. Azután megmutatta a nagy kiterjedésű kertet, hol a tropikus vegetatio gyümölcsfái és veteményei mellett képviselve voltak az európaizöldségfajok is. A nagy szakértelem s afáradhatatlan szorgalom bámulatos eredményeket mutatott fel. A legnagyobb jövedelmet a kokuszpálma hozza, de a vanília termelés isjövedelmezőnek ígérkezik. A főépület mellettjobbra-balra csinos templom és iskola emelkedik. A négerfiuk nemcsak irni-olvasni tanulnak, de műhelyekben dolgoznak is a barátokfelügyelete alatt. 91 Fischer báró épen oda érkezésünk előtti napon indult útnak. Hetekig vesztegelt itt erős rheumája miatt. Az expeditio feje Hochstetter úr napszurás következtében elhalván, Fischer báróra bízatott az expeditio vezetése s így ő kötelességének tartotta betegen is tovább vezetniaz expeditiot, mely sajnosjul. 2-án benne második vezetőjét is elvesztette. Este a D.O.A.G. nél Szevával is megismerkedtem, persze nem a legjobb szemmel nézettránk, midőn megtudta, hogy az ő közvetítése nélkülfogadjukfel embereinket. Baumanntól elbúcsúzva éjjel a gőzösre mentem, hogy hajnalban Szádani-ba mehessek. Egész éjjel nem alhattam a nagy hőség és a hajón hemzsegőszázlábúak és más utálatosférgek miatt. Szádani a német kelet-afrikai kolóniák leggyarlóbbika, bár eleinte nagy reményeket fűztek hozzá. A gyarmat egy erősség — és rozoga vámépületből áll, magát afalut egyetlen széles utczájú házsor képezi. Két napig vízilovakra és antilopokra vadásztunk Szádani vidékén, honnét gőzhajon Bagamojo érintésével Dár-Esz-Szálámba utaztunk. Dár-Esz-Szálám szűk kikötője körül a partot mangrovék, pálmák és mangók szegélyezték ezek alatt valami 15 épülő félben levő házat láttam. Még a kormányzó háza sem volt kész, ideiglenesen ö is a missió házában lakott, mi a D.O.A.G. nagy házában kaptunk 92 hajlékot. Körülbelül 300 német van itt, hivatalnok, tiszt, kereskedelmi ügynök stb. Mint kereskedelmi empórium nem sok reményrejogosít, mert az egész vidék szegény, kivitele is csekély. Főkiviteli czikk a kopra és gummi, az utóbbi is az oktalan devastatio következtében nagy mérvben csökken. Az egyetlen szálló az osztrák—magyar elvet képviseliAfrikában. Tulajdonosai: Pachinger egy st.-pölteni osztrák s Hajdú, egy erdélyi székely. Mindketten 1889-ben vetődtek ide teljesenpénz nélkül és mostszálloda-tulajdonosok. Hajdú, ki márIndiában is több évet töltött, csak tördelve beszéli anyanyelvéts igen örült, hogy alkalma nyílt velem magyarul beszélni. Dolgainkat itt elvégezvén, a Deutsch-Ost-Afrika Linie „Reichstag” nevű hajóján visszatértünk Zanzibárba. Az utolsó este impozáns látvány tanúi voltunkZanzibárban. A Ngambu-ban tűz támadts a sűrűn egymás mellett épült kunyhók lángban álltak. Az erősszél még fokozta a veszedelmets a szikrákat messze elvitte. A tűz éjfélig tartott, keletkezésére az az általános hit van elterjedve, hogy a házakat afarakománnyal érkező dhau-(hajó)-tulajdonosok gyújtják meg, hogy afa árátfelverjék s így magas áron adhassák elfarakományukat. Mint mondják minden évben valóban olyankor ég le a néger külváros egy része, mikor a fával megrakott dhauk megérkeznek. 93 Decz. 18-án hat órai hajózás után Tangába érkeztünk. Tanga az eddig meglátogatott parti városokkal ellentétben magaslatonfekszik s az egész öbölt uralja. A város üdítő árnyékot adó mangók és kokuszpálmák alatt terül el. Erkezésünkor Tanga összes lakóit lázas izgalomban tartotta a vadigok ellen küldött katonai csapat kudarcza. A vadigok ugyanis megtagadták a rájok kivetett adó lefizetését. Kreutzler százados 60 emberrel indúlt megfenyitésükre, de a vadiglok elmenekültek, mikor azonban Kreutzler nehány elhagyott falutfelgyújtván visszafelé indult, útközben a vadigok körülfogták s ő nem érezvén magát a nagyszámú vadigokkal való sikeres harczra elég erősnek, meghátrált. A vadigok egész Amboni-ig üldözték. Minthogy Amboni Tangótól csak másfél órányirafekszik a tangaiak attól tartottak, hogy a vérszemet kapott vadigok a várost is megtámadják. Nagy volt tehát apánik mindenfelé, még az én ágyam mellé is helyeztek két puskát és töltényt, hogy az éjjeli támadás készületlen ne találjon, a támadásból azonban semmi sem lett. Bülow másnap 260 szudáni és zulu katonával a kudarcz megtorlására indúlt. Afegyverrogogás ésfüstfelhőjelezte is nemsoká a véres megtorlást. Eközben az emberekkel tartott hosszadalmasszaurik (tanácskozások) közt embereink is szaporodtak. Minthogy Bagamojóból az összetoborzott 50 ember nem akart előleg nélkül útnak indulni, Baumann sürgő- 94 nyözött ottani megbízottjának, hogy a kért előleget adja meg s az embereket küldje el. Afelfogadott emberek közt voltAbdallah is, ki Stanleyt első útjában elkísérte s több évig szolgált a Kongón, sőt Johnston-nál Tavetában és a Kilima-Ndsáron is volt. O lett az én expeditiomföembere. A vapagazik (hordárok) 10, az aszkarik (katonák) 12-15 s a muniam-párák (fölügyelők) 25 rúpiát kaptak havonta. Elvégre a csomagolásra került sor. A csereárukat 25 kilogrammos tehercsomokba csomagoltattuk, hogy az utazás annál könynyebb legyen. Szabad időmben még több kisebb kirándulást csináltam. Egyik kirándulásom alkalmával a Sigi deltájáig eveztem le. A partok sürü mangrovékkal vannak benőve, melyek kiálló gyökerei apartra szállást nehezítik. A folyó egyik kanyarulatánál egy falut is találtam, melynek lakói épen vásárt tartottak, de a mint megláttak gyorsan szétfutottak s csak miután barátságos indulatomról meggyőződtek, szállingóztak vissza. Más alkalommalaKulumuzipartján haladtam felfelé antilopokra vadászva. A növényzet itt oly buján nő, hogy késsel kellett sok helyt utat vágnom. Hatalmas mangófákat láttam, melyeknek sötétzöld s gyümölcscsel megrakott lombozata árnyékában az ananász díszlett. A töknagyságú gyümölcscsel megrakott kenyér fák vastag és lombtalan törzsével szép ellentétet ké- 95 pezett a pálmák sugár, levélbokrétás törzse. Afalvak közelében szép banán ültetvények, mhogo, mtama és borsó terem, ezekben a páviánok s egyéb majom csordák nagy kárt csinálnak. Egy csapat majommal én is találkoztam s egyetsikerült is közülök egy magaspálma csucsáról lelőnöm. Még egy nagy sast is lőttem ez alkalommal, s ezt a tangai postamester tömte ki. A készülődések nagy szorgalommal folytak. Baumann decz. 28-án 10 emberrel Panganiba ment, hogy azAfrika belsejéből visszaérkezett karavánoktól embereketfogadjonfel. 10-14 napig szándékozottPangómban időzni, ez alatt én házában laktam, a csomagolást ellenőriztem, s az újonnan jelentkezőketfelfogadtam. Időközben Bagamojoból 54 ember is érkezetts nekem ekkor 110 emberem volt, bele számítva a 15 szudánit, kiket Baumann még Maszszauából hozott magával, ezek voltak a legmegbízhatóbb emberek, ezek teljesítették az őrszolgálatots vigyáztak a szökésre kész gyanús emberekre. Délutánonként poso fizetést tartottam, az emberek névszerintfelolvastattaks a 8peza napi dijat megkapták. Sok nehézséget okozott eleinte a különös és szerfelett hosszú nevek felolvasása s az akkor még igen fogyatékosszuahéli nyelvismeretem. Volt ugyan a bagamojo-i embereim közt egy m pisi (szakács), ki törte kissé az angol nyelvet s így mint tolmács is hasznomra volt. Legnehezebb volt az értekezés a szudániakkal, 96 mert ezek csak arabul beszéltek s így két tolmácsra volt szükség, így azután afélreértések napi renden voltak. Az érdekesfélreértések közül egyetfelemlítek. Egyszer két emberem orvosságot kért. Az egyiknek ricinusra, a másiknak khininre voltszüksége. Félreértés következtében felcserélve adtam át nekik. Később a tévedést észrevettem — de minthogy már késő volt — nem szóltam nekik. Másnapra mind a kettő egészséges lett — az orvosságba vetett erős hit és bizalom itt is csodát miveit. Egy halottja mégis lett az expeditiónak. Két asszony ugyanisféltékenységből földre tepert egy emberts addig taposták, míg a szerencsétlen belső elvérzés következtében kiszenvedett. Az eset a Valinak bejelentetvén, az az asszonyokat elfogatta s most 15 évig a rabláncz csörgése figyelmeztetheti őket a féltékenység káros voltára. Jan. 6-án végre megérkezett Baumann is s az emberállomány 215 teherhordóból és 40 aszkariból állott. Elvégre az afrikai utazásnak legkellemetlenebb része: a végnélküli előkészületek, a sok időtrabló szervezkedés vége felé közelgett. Másnap a bagamojoi emberek egy kis lázadást csináltak, hogy több előleget csikarhassanak ki s a rákövetkező nap meg a szudániak sztrájkoltak. Mindkét esetben afőczinkosokpéldás megbüntetése után a megzavart rend helyreállott. 97 Végre az én tehercsomóim isjelekkel ellátva és megszámozva készen állottak, a cseretárgyakkal együtt 27 tehercsomót tett ki. Az indulásjan. 15. tűzetvén ki, az előző napon az összes embereimnek 5 napra előre kifizettem a posot, mert 5 napi út után megszűnik apénz forgalma s az emberek élelmezéséről máskép kellgondoskodni. Erre két mód van. Az egyik általánosan elterjedt mód abban áll, hogy naponként minden ember egy mikono (= alkar hossza) szövetet, vagy ezzel egyenértékű gyöngyöt kap. Az emberek azután, kik 7-8-an egy kambiba (fözötársaság) összeállvafőznek, maguk veszik meg a benszülöttektöl a szükséges élelmi czikkeket. Ez a kényelmesebb, de kétségen kivid drágább mód. Sokkal czélszerííbb és tetemesen olcsóbb az a mód, melyet az arab ésszuahéli karavánokpéldája szerintBaumann követett. Az eleséget ugyanis a muniamparák veszikmeg a benszülöttektöl és kibaba-kibaba (1fekete napi élelemadagja) szerint elosztja az emberek között. E módszer előnyösségét minden Afrika-utazó elismerte, a kivel beszéltem, de egynek sem sikerült követni. Felvirradt végre a nehezen várt nap,jan. 15. s reggel 6 órakor az összes emberek, nem tekintve azokat, kik két napi szabadságot kaptak, pontosan megjelentek s türelmetlenül várták a tehercsomók kiosztását, amit Baumann szándékosan azért halasztott az utolsóperezre, 98 hogy minden zúgolódásnak és meggondolásnak útját vágja. Én a névsort olvastam s a kapuban őrt álló katonák egyenként eregették beaz embereket. Baumann átadta mindegyiknek a nekiszánt terhet, s azzal a kerített udvarban kellett maradnia. A kiosztásfél tizenegykor ért végets ekkor a kürt és dob hangja mellett elől a lobogó zászlókkal megindultunk. Baumann hátul maradt én pedig a csapat élén haladtam. Csapatunkat 224 teherhordó, 25 szuahéli és 15 szudáni aszkari és 1 teve képezte. Kürtösünk, az öreg Köpve, egy antilop szarvából a legzajosabb hangokat adta ki s a ngoma verő is teljes erővel dobolt. Egész Tanga lakossága kifutott az utczára és lármázva meg énekelve kisért el a városvégéig. — A városvégén vettünk búcsút a tisztektől, a D.O.A.G. ügynökeitől: még egy forró kézszorítás és szerencsekivánó szó s aztán a civilisatiónak hátatfordítva Afrika belsejébe megindultunk. A Tangóhoz tartozó ültetvények közt elhaladva mocsaras vidéken gázoltunk át egész a Kulumuzi partjáig. Épen dagály lévén vállig érő vizet találtunk. Én és Baumann, ki itt elért engem, néger háton keltünk át. A Szigin csolnakon eveztünk át Amboniba 1/2 2 érkeztünk, egy hatalmas mangó alattsátort ütöttünk s a legjobb étvággyal költöttük el a rögtönzött villás reggelit. Eközben az afrikai záporis bemutatta magát. Délután csapatszemlét tartottunk: nem hiányzottsenkisem. Estefelé lelkendezve 99 futott hozzánk egy ember azt mesélvén, hogy oroszlánt látott. A hír gyorsan szájról szájra járt s ha nem is volt igaz, mi örültünk neki, mert igy megtoldva azzal a hírrel, hogy a Szigiben rengetegsok krokodilus tartózkodik, biztosra vehettük, hogy az éj leple alatt senki sem merészkedik megszökni. Az éjét átvirasztottam, mert a mosquitok nem hagytak aludni. A viradatkor felharsanó kürtszót örömmelfogadtam. Az adottjelre gyorsanfelöltözködtünk, az aszkarik a sátratfelszedték s mialatt összecsomagoltak, a szakács is elkészítette a reggelit. Ezután a dob és kürt hangjánál a karaván újra útnak ered. Éjjel nem szökött meg senki, de mindjárt az indulás után megugrott egy tangairabszolga, pajtása, ki ugyanazon arab tulajdona volt, rablánczra került, nehogy kövesse társa példáját. A vadigok közzeledtünkre elhagytákfalvaikat, mert katonai csapatnak véltek s még mindigféltek a megtorlástól. Efélelem ránk nézve annyiból volt kellemetlen, hogy a 260 embernek alig tudtunk elegendő élelmet szerezni. Előőrseinket nyíllalfogadták, mire az aszkirok erőspuskaropogássalfeleltek. Afalvak mind barnával kerítvék s 20-40 kunyhóból állnak. A vidék cultivált,főleg mhogo és viazi (édes burgonya) ültetvények és kokuszpálmák vannak. Itt láttam először a hatalmas hangyadombokat. A talajt homokkő és pala alkotja. 100 Déltájban Gombellofalu elé értünk, a hatalmasfák alatt nagy sokaság szaladgált, de mire odaértünk a sokaság nagyobb része eltűnts ajumbe 5-6 ember kíséretében mély hajlongással igyekezett barátságos indulatáról meggyőzni. Meghagyásomra rövid idő alatt hozott kecskét, csibéket, tojást éspembét. Egy óriásisycomorusfa alatt ütöttünk sátort. A hatalmasfaóriás koronája alatt az egész karaván hús árnyékot élvezett. Az éj csendjét csak az őrökülfelállított szudániak kiáltásais melancholicus éneke törte meg. Igen hűvös s borongás reggelre viradtunk. A napot itt kellett töltenünk, mert a teherhordó szamarak nyergein sok igazítani való volt, és a Tangóban visszamaradt embereket is beakartuk várni, ezek estefelé meg is érkeztek, úgy hogy most már csak 10 vabondei hiányzott. Estebéd után fekete kávé és cognac mellett sokáig beszélgettünk, embereink ez alattszájharmonikánjátszottak s mások énekkel kisérik: „Manyema kvenda vapi? Sokota, sokota, tvende, —” azaz: Manyema hová mégy? Szeressük egymást, maradj itt. Más csoport a tűz körül tánczol, ismét mások kártyáznak. Igen kedveltjátékuk a következő is: 6 vagy 8-an körbe állanak s ketten az egymássalszemben állók tactusra toppantanak. Ez őrült gyorsasággal történik s a melyik előbb téveszti el: vesztes lesz sfizetnie kell. A többiek nagy érdeklődéssel és feszültfigyelemmel 101 kísérlik a játékot s a hibázót nagy hahota fogadja. S ezt a bolondosjátékot éjfélig sem unják el. A talaj téglavörös laterit. A m hogo és kukoricza a falu közelsé-génekjele volt. A hőség bár a hőmérő csak 27° R. mutatott árnyékban, igen nyomasztó volt,a sátorokban igazán elviselhetetlen. Elhagyva a vadigok országát a vasszegujokföldére léptünk. A vasszegujok a szuahéli vagy tengerparti törzsnek egyik ideszakadt ága s azoktól nem eltérő. Hosszú fehér zanzibári inget és kis kivarrottfehér sipkát viselnek, nyelvökszuahéli. Igen barátságosan élénkjambó kiáltásokkalfogadtak. Falvaik közül legnagyobb Buiti, holmi is megszálltunk. Tiszteletünkre ott lobogott a németzászló s ajumbe kecskéket, banánokat, czukornádat és m hogot hozott. Ez persze annyi embernek kevés volts azért 25 embert élelem bevásárlásra küldtünk. Pár órával később erős puskaropogást hallottunk, a kiküldött embereket a vateiták megtámadták s ez adott okot a rögtönzött harczra. A harczban egy teherhordó is megsebesült, a nyíl alkarjába hatolt s valószínűlegmegvolt mérgezve, mert másnapra az ember karja egész válligfeldagadt. Este szemlét akartunk tartani, de az öreg Kopvét seholsem találtuk. Azt hittük, hogy a vateiták áldozata lett és épen nehány aszkarit akartunk felkeresésére küldeni, mikor nagy csomó kukoriczával a táborban termett. Erősfaggatás után bevallotta, hogy a 2 óra 102 járásnyirafekvő digófalu határáról emelte el a nagy csomó kukoriczát. Ezért egy kibokóra (kibokó a víziló bőréből készült korbács) ítéltetett, a mit általános nevetés közt ő is nevetve, szenvedett el. Az öregnél amúgy is mindig kész a tréfa s víg kedélye csakhamar a karaván kedvenczévé tette. Mint a Mlalo vidékéről való m samba törzs tagjafajának ismertető jelét, egyferdén benyúló kis vágást a homlokon, ö is viselte. Öregsége miatt csak könyebb munkát végzett s rá volt bízva a kürtölésfontosszerepe. Igen komikus volt, ha esténként kürtjével elfujta a tangai német helyőrségtől eltanult takarodót egészszabatosan, csakhogy némely hangokat, melyeket primitív kuda-kürtjéből nem tudott kicsalni, kihagyott. Buiti-től a rövidebb út a hegyeken keresztül vezet, de igen magas és meredek s e miatt a hosszabb, kerülő utón kellett haladnunk. Reggel 6 órakor már útban is voltunk Dalunifelé. Az út eleinte igen keskeny s embermagasságú éles levelűfű között vezetett, sok helyt karddal kellett a lecsüngőgalyakat leszabdalni. Jobbról a nagy síkság (Umba-nyika) s balról a hegyláncz meredek oldalán pihent meg a kiváncsi szem. Buiti és Daluni közt két hegyláncz húzódik el, a köztük levő völgyben vasszegujok laknak s a hegyeket vateiták népesítik be, Daluniban pedig vadigok tartózkodnak. A vateiták igen vad kinézésüek és a vasszegujokkal és vadigokkalfolyton hadi lábon állnak, mind a három 103 törzs közös ellensége a masszái nép, mely sokszor ide is elvetődik sfélelmetessé teszi magát. A hegyláncz végénél, melyet megkerültünk szép kilátás nyílt a szembenfekvő Uszanibara-hegységre, mely igen gyorsan emelkedik ki az Umbanyikából. Innét még egy végső pillantást vetettünk a tengerre, utunk most már le felé vezetett. A növényzet képe szembeszökő változást mutatott, a tüskés bozótot és ákáczfákat élénk vörös, gömbös virágzatú euphorbiák váltották fel. A pálmák is egyre sűrűbben fordultak elő s mire leértünk a völgybe, egészpálmaerdő vett körül. Széles ésjól letaposott utón Daluniba értünk. A falut erős kettős boma veszi körül, a külső és belső kaput összekötő alacsonyfolyosón csakmeghajolva lehet bejutni. A faluban csak a jumbét találtuk nehány öreg ember kíséretében, a lakosság a marhával együtt elmenekült. A jumbe egy szép púposfekete bikát és több kecskét ajánlottfel. Afalu 40-50 kunyhója hegyektől körülvett katlan völgybenfekszik s ezért már 5 órakor a hegyek mögé bujt a nap. Az előző napokban igen kellemes volt az időjárás, a minimum hajnalban 22°-23° C, s a maximum déltájon 30° C volt, most a hegyekről erős hűvös szél áramlott le s ez annyira lehütötte a levegőt, hogy vastag takaróra volt szükség. Estefelé vabondei embereink is megérkeztek s így elvégre az egész karaván együtt volt, elhatároztuk, hogy a másnapotpihenőre hagyjuk. Én apihenőre szánt 104 napon délután 2 órakor 3 szudáni aszkarival és az én Halfani nevű aszkarimmal két digót kirongoznak (vezetőnek) használva az Uszambara hegységre indúltam. Utunk buja növényzettel szőnyegezett völgyben vezetett, melyben többpatak kanyargóit. A gyönyörű vegetatio egészen lekötöttefigyelmemet. Meglepő összevisszaságban tárult szemem elé a kókuszpálma, czukornád, magas ricinusbokrok, faalakú euphorbiák s a tropikus növényvilágnak száz meg százfaja a legtarkább változatossággal. A magasfákról kötélszerü kaucsuk liánok csüngnek le. A völgy egyrejobban-jobban összeszorults a levegő oly meleg és nedves volt hogy nemsokára csak úgy csurgottrólunk a verejték, egy nagy szabású virágházban éreztem magam, mely túl van zsúfolva tropikus növényekkel. A völgy megszükülő végén meredek köves hegyoldalon kezdtünk felfelé kúszni, a gerinczen 40-50 főnyi fegyveres tömeg várt bennünket ijjaikkal és lándzsáikkalfenyegetően hadonázva. Mi lövésre készen közeledtünkfeléjöks mikor körülbelül 200 lépésnyire közelítettük meg őket, a tömeg gyorsan afaluba menekült. Szimbili — ez afalu neve — kapuját legnagyobb csodálkozásunkra nyitva találtuk, a lakosok mind elmenekültek, csak az öregfejedelem s nehány hű embere húzta meg magát egyik kunyhóban. A sárgabőrü fejedelemmel szaurit tartottam s meghagytam neki, küldjön le nekünk 105 élelmi czikkeket. Két vezetőt nála hagytam, hogy azok a megígért kecskék, csibék, és m tama lehozatalát siettessék. Dalunits gazdag tájékátjan. 22. hagytuk els utunk két napon át az Umbanyikapusztán vezetett keresztül. Az út több víztartalmú baobab mellett vezetett el, ezek afák arról ismerhetőkfel, hogy törzsükbe botok vannak illesztve, melyekenfelmászva afa belsejében összegyülendett vízből meríthetni. Ezek afák a térképeken is megvannak jelezve, a karavánokra nézve kiválófontosságúak, olyik — mint mondják 500 embert képes vízzel ellátnis a víz elég tiszta s élvezhető. A steppét elhagyván cultivált vidékre értünk s czukornád-földeken haladván át Kitivofaluhoz értünk. A jumbe több kísérőjével hatalmas sykomorék alatt volts hosszas szauri után sikerült maradásra bírnom. E közben Baumann is megérkezett a karaván elejével s minthogy még a nap jó magasan állott, tovább haladtunk. A Kihitu és Umbafolyókon átkelve Lunguszába értünk. Lungusza az Uszambara hegység egyik völgyelésébenfekszik, éjszakra a steppe terül el, délről hegység emelkediks annak egyik legmagasabbpontjánfekszikMlalo németprotestáns missióval. Afalu bomáján kívül ütöttünk tábort, a benszülöttek egyre sűrűbben szállingóztak a szomszékfalvakból hozzánk, úgy hogy rövid idő alatt élénk vásárt rögtönöztünk. 106 A vakambák roppantfecsegő emberek sfőboldogságuk a tubákolás, s nehányat európai tubák ajándékkal boldoggá tettünk. Baumannal 20 ember kíséretében Mloloba indultunk élelmiszerek beszerzésére. Az út a meredek hegyoldalbanfárasztó, de igen szép. Három kristálytiszta vizűpatakon keltünk áts útközben 50 m-nyi magasból alázuhanó vízesésben gyönyörködtünk. A vegetatio annál szebb lett, minél feljebb haladtunk, a sziklás talajon is a legszebb banán-erdők díszlettek, még a sziklahasadékokból is rózsaszínű virágfejek kandikáltak ki. Még mielőttfelértünk volna, ránk esteledett, sűrű ködfelhő burkolt bes a permetező hideg eső épen nem volt méltó Afrika híres hőségéhez. A sötétben csak botorkálva haladhattunk előre a missióház mellett, míg elvégre a legmagasabb hegyorom alján helyet találtunk az éjjelezésre. A kürtszó embereinket is ide terelte s igy 1/2 9-korfelüthettük a sátrakat. A nemsokárafellobbanó tűz melege nagyon is elkeltett, mert ugyancsak hűvös szélfujdogált. Reggel a hőmérő higanya 10° C-ra szállt le. A fejedelem küldötteink keresésére lejött hozzánk, de a kilátásba helyezettsok élelem nehány csomó banán és kevés lisztből állott. Minthogy a következő napon a steppén vezetett át útunk, hol eleség szerzésre nem lehetett kilátás, őfelségét nagyobb mennyiségű 107 élelem ide szállításáig vendégünknek kényszerítettük s két szudáni felügyeletére bíztuk. Az öregfejedelem nem igen vette szivére afelségsértésts a két őr között csendesenpipázgatott, annál inkább megijedtek kisérői s rögtön haza siettek, hogy kiváltságunkat teljesítvén, kiválthassák fogságba jutott fejedelmüket. Míg ezek a kívánt élelmiczikkek összegyűjtésén fáradoztak, a fejedelemfia a missionárusokhoz mentpanaszra. Két missionárius azonnal táborunkbajötts afeketefelséget levett kalappal üdvözölte s tőlünk afejedelem szabadon bocsátását kérte s ez esetben kívánalmaink teljesítésére kezességet vállalt. Baumann úr ugyan ismerte már a néger ígéretek megbízhatatlanságát, a két missionárius kívánságára azonban afejedelmet mégis elbocsátotta. Ennek természetesen az a szomorú következménye lett, hogy a sok ígéret csak ígéret maradts mi a következő napon az élelemhiányátfehértestvéreinknek köszönhettük, kik a túlzásig vitt keresztényi alázatossággal nemcsak a saját nyakukra hagyják ülni a benszülötteket, hanem tekintélyökfeladásával ilyeténképen az ott átutazó karavánoknak is kárt okoznak. Az uralkodó köd miatt a hegyoromról nyíló pompás kilátást nem élvezhetvén afalu megtekintése után letértünk a völgybe. Útközben betértünk a missiotelepre is. A missio temploma, lakó- és cselédháza egy alig 2 hold terjedelmű kertben áll. A három missionárius a tanítást és hittérítéstmég ekkor nem kezdte meg s egész 108 munkálkodásuk kisföldjük művelésére irányult. Az európai gabonanemüekkel és zöldséggel tett kísérlet silány eredménye után ítélve, bajos volna megmondani, hogy Afrika e pontjának civilisatióját hány lépéssel viszik előbbre ezek az urak. Reggel 6 órakor Kipurdán masszái tolmács vezetésére bízva magunkat megindultunk Muazi-felé, mely a Mbvani vidékénfekszik, Kipurdán kétszeris téves útra vezetett úgy, hogy sok tévelygés után érhettünk csal el egy msambafalut,melynek lakóit már nem találtuk ott. Azitt töltött nap reggelén nehány vaszamba észrevétlenül megközelítvén táborunkat, nehány nyilatröpített közibünk. A nyilakszerencsére nem találtak s egy csomó aszkari erős puska tűzzel űzőbe vette a merénylőket, kiknek azonban sikerült elmenekülniük. A hegyi lakók közül felfogadott vezetők azt állították, hogy PareVicomb-ét is el kerülve az Umbanyikán keresztül 4 nap alatt elérhetjükKiszuani-t. Sminthogy ez alatt élelemre és vízre nem számíthattunk, indulásunk napján jan. 29. telekezát tartottunk. A karaván t.i. az útjába eső első ismeretes vízhelyen letelepedik,főz, s magát vízzel jól ellátván egész nap előre halad, a hol aztán az éj meglepi, tábort üt s az éjét víz nélkül tölti el. Más nap aztán a legközelebbi vízig kell jutni. Mi tehát egész nap, a víznél töltött két órát nem tekintve, útban voltunk. A tevén 10 vízzel megtöltött börzsákvolt, s azonkívül minden csutora tele volt. 109 Eleinte oázis-szerű vidéken haladtunk, hol a cultivált és terméketlen steppe váltakozott, később a járatlan nyikán haladtunk, hol már késsel kellett utat vágni. Aztán egy hegygerinczre kellett másznunk, honnan gyönyörű kilátás nyílt, hátunk megett az Uszambara, előttünk a Pare-hegység, a nap sugarai a Gonjai-vízesés tükrében törtek meg s a távolból a hegység oldalán lecsüngő ezüst szalaghoz hasonlított. Utunk vadban bővelkedő területen vitt át, e mellett bizonyítottak a sűrűn ásott vadfogó vermek, ezek 1 1/2 öles mélygödrök, melybe nehány hegyes karó van verve, hogy a beleeső vadfelszúrja magát. A gödrök oly ügyesen vannak befedve rőzsével, hogy egyikbe magam is majd bele estem. Néhány svahla antilopotsikerült lőnöm. Délután erős lázroham vett rajtam erőts így, rendkívül örültem, mikor 6 órakor egypocsolyára bukkantunk, hol sátrainkat kifeszíthettük. Forró theát sjó adag khinint vettem be: a láz szűnni kezdett s másnap teljesen elmúlt. Másnap három Hartebest-antilopot (v. szuahéli nevén kongonit), nehánygyöngytyúkot és egy kisfajta túzokot ejtettem el, sokfúrj csapatot isfelzavartam, de nagyobb vad reményében ezekre nem lőttem. Az est a Kiszuáni hegyekkel szemben egy kis patak partján ért utói, itt tehát tábort ütöttünk abban a csalóka reményben, hogy holnap nehány óra alatt elérjük Kiszuánit. 110 Kiszuáni-ban a német Schutztruppe 5 szudáni katonája katonai tisztelgéseifogadott. Kiszuáni őrsége képeziaz összekötő kapcsot a kilimandsároi őrség és a tanga-panganii között, idáig küldik a Kilima-Ndsáróra szánt tehercsomókat (küldeményeket), melyeket azután vagy az ittfogadott vagy az onnan küldött emberek szállítják a kilima-ndsároi állomásra. A lakosok vaparék, vad kinézésű emberek. A toilette kérdés már ezeknek nem sok gondot ad, egy kis rongy, vagy bördarab s nehány gyöngysor képezi az öltözéket. Aférfiak vörös agyaggalfestetthajukatszámos kis varkocsbafonják, az asszonyok csupasz fejüek, olyiknak azalkarja sárga réz dróttal van körülcsavarva a masszaiak divata szerint. Mind a férfiak, mind a nők között sok csinos arczút lehet látni, arczbőrük sokkal világosabb színű, mint a vasambák- és vakambák-é, s rendesen szép termetűek. A nők végtagjaifeltűnően rövidek. Legnagyobb változatosság mutatkozik afülékekben. Afül czimpájába csinált lyukba lapos, korongalaku s tallér nagyságúfadarabot, vagy súlyos sárgarézfülönfüggőketfüggesztenek. A nép igen kiváncsi s sátraink tartalma iránt igen nagy érdeklő-dést mutatott. Maga a fejedelem — Szenibodsa — naponta többször látogatott meg bennünket. Szembodsa egész megjelenése sokkal imponálóbb mint az eddig látottfejedelmeké, fekete, arany- 111 nyal kivarrt arabs köpenyegben, Dr. Peters ajándékában, jelent meg, fején turbán, oldalán hosszú arabs kard s kezében hosszúszárú pipa, kíséretét félig vagy egészen meztelen benszülöttek képezék, kik banánt, czukornádat, vagy kukoriczát hoztak számunkra, erre most Baumannak igen nagy szüksége volt s hogy lehetőleg minél nagyobb mennyiségben szerezhesse be, több napot töltött itt. Én a naponkint ismétlődő lázrohamok miatt elhatároztam, hogy a legrövidebb úton sietek a Kilima-Ndsáróra, hol bizonyos magasságban — mint mondják — a láz ereje megtörik. így sajnálatomra kénytelen voltam eredeti tervem megváltoztatni s Baumann Dr-tól el kellett válnom. Csapatom 42 emberből álltsfőfelügyelővéAbdallaht neveztem ki, a rangban második lett Halfani bin Ali, bunduki-boy (fegyverhordozó), ki már Afrikában sok helyen megfordult s egykor Tippu-Tip rabszolgafogdosó seregében isszolgált. A bátorság volt egyetlenjó tulajdonsága, a sok gyáva embere közt ö volt az egyedüli, kiben veszély idején megbízhattam, harmadikfő személy voltMabruki a szakács, ki elég jól értette mesterségét. Indulásom napjáulfebr. 5 tűztem ki. E nap reggelén érkezettKiszuániba Peters Dr. és Pechmann báró, ők Tavetábóljötteks minthogy a Dsipetó délkeleti végén nagy csapat massauai harczossal találkoztak, Peters azt tanácsolta nekem, hogy a Dsipe-tó nyugati oldala és az Ugueno-hegység között haladjak s a pa- 112 pyrus-mocsarat megkerülve Marangufelé tartsak, hol Bülow hadnagyparancsnoksága alatt német őrség van, ő is állította, hogy a láztól az 1500 m. magasságban fekvő őrségnél megszabadulok s azutánfelkereshetem a Kilima-Ndsáró vadban dús lapályait. Febr 5-énfélkettőkorindultam elKiszuánibólBaumann úrtólszívélyes búcsút véve. Igenfájlaltam, hogy Baumanntól, kivel a lehető legjobb barátságban töltöttem nehány hónapot, kinek lekötelezőszivességeért s készséges segítségéért nem lehetek eléggé hálás, el kellett válnom. A láz annyira elgyöngített, hogy alig bírtam a szamarat megülni. A holdfényes világánál késő estig mentünk, a magas sásalakufüvei borított táj a rajta megtörő holdsugarak miatt nagy kiterjedésű ezüst tengerhez hasonlított. Az éjét egy kispocsétánál töltöttük, ez a holdvilágos éj mágikus világításával felejthetetlenül vésődött be emlékezetembe. Reggelsűrű köd ereszkedett alá, de afelkelő nap sugarai csakhamar eloszlatták a ködöts ekkorimpozáns látvány tárult elém: a nap sugár özönébenfényes világításban állt előttem a Kilima-Ndsáró. A magasabbik csúcsát a Kibót egészen hótakarófedte, a másik a rideg formájú Kimavenszi rongyos hó köpenyébe burkolódzott. Valóban meglepő látványt nyújt a Kilima-Ndsáró hófedte két csúcsa itt az egyenlítőhöz oly közel, hol 113 semmi más nem emlékeztet arra, hogy hó ésjég is van a világon. Napközben aztán a „Nagy hegy” felhő köpenyébe burkolódzott. Kiszunguban telekezát tartottam, hogy’ így’ ujult erővelfolytathassuk utunkat. Délután 4 órakor egy hegyhátra másztunks innenpillantottam meg először a Dsipe-tavat, mely a távolból kék foltocskának látszott. Utunk e hegy’ hátról egy gyönyörű völgybe kanyarodott alá, hol különösen az ákáczok mutattak számos változatosformát, az állatvilágot pedig nagy számú antilop, gazella, gyöngytyúk ésfogoly képviselte. Estefelé a Kilima-Ndsárófelhő köpenye is szétnyílt, a felhőkmagasabbra szálltaks elébb a hatalmas hegy óriás csúcsa felett óriásfőkötőt képeztek, majd mikor a nyugovóra hajló nap aranyos sugarai megtörtek rajtuk: arany koronát látszottak alkotni a „Nagy úr” őszfején. Február 7-én érkeztem Uguenoba. Az ide vezető út igenfárasztó volt, különösen a végefelé kellett sokat szenvednünk, mert néhol csaknem két öl magas éles sás és hajlongó sűrű nád között törtettünk előre. Számos sekélyvízü patakon is átgázoltunk. A fárasztó út, a kínzó éhség és az égető szomjúság erősen megviselt s így örömmel ütöttünk tábort egy kukoriczás mellett ne-hány hatalmasfa alatt. Elsőbben is éhségünket csillapítottuknehány cső kukoriczával, aztán egypár embert a közeli hegyipatak- 114 hoz küldtem, s így nemsokára a hegyipatakkristálytiszta vize szomjúságunkat is eloltotta. A lakosok itt is vaparak. Ezek igen vad kinézésüek, s egésztestüket vörös agyaggal mázolják be. Ók ugyan már masszái köpenyt is viselneks nyakukat marhabőrből készült gallér köríti, mely vállukat isfedi. A benszülöttek többszörifelszólításomra is csak kukoriczát hoztak, s minthogy nekem tojásra s tejre volt szükségem, itt is erőszakhoz kellett nyúlnom. Halfani vezetése alatt kiküldött embereimnek azonban nem kellettfegyverhez nyúlniok s mégis eleséggel megrakodva tértek vissza,sőt egy embert is hoztakmagukkal, ki a másnap megteendő utatjól ismerte, ezpersze, nehogy idő előtt megszökjék, lánczra került. Másnap a Dsipe-tó és az Ugueno-hegység közt elterülősteppére értünk. A Dspipe-tó víztükrébe nem tekinthettem, mertpartján sűrűsás éspapyrus nő, a gyakran kihangzó bömbölés elárulta, hogy ez a vízilovak kedves tartózkodási helye. Éjjelre a tó partján ütöttünk tábort s minthogy a tolakodó mosquitok töméntelen raja nem hagyott aludni, kénytelenek voltunk végig élvezni a tó vizérőlfelhangzó hangversenyt. A viziszárnyasok: pelikánok, gémek, ludak, réczék, szalonkák stb. zűrzavaros lármájába bele-bele vegyült a vízilovak bömbölő mély hangja. Pirkadáskor talpra állottunk s afelkelő nap már útban talált. Gyönyörű tájonfutott végig a szem s végül 115 örömmelpihent meg a Kilima-Ndsáró napfényben ragyogó havas csúcsán. A Dsipe-tóval összeköttetésben álló nagypapyrus mocsarat megkerültük, mert már tegnap megelégeltük a fárasztó mocsár gázolást. A papyrus itt 4 m. magasra megnő s levélbokrétájafél méterszéles. A Pangani-folyó, (melynek neve e helyt Ruvu) túlsó partján telekezát tartottam, hogy azután tovább folytathassam útamat, mert ez a hely a lázfészkének látszott. A sűrű tüskés bokrok közül pár lépésre előttem egy orrszarvú ugrott fel nagyotfújva. Űzőbe vettem, de siker nélkül, mert a magas bokrok közt nem láthattam meg. Az nap kétzebrát lőttem, a zebra húsa igen száraz s korántsem olyan jó, mint az antilopé. Este nagy zivatar keletkezetts egész éjjelszadadt az eső. Még másnap reggel is erősen esett s a sűrű ködtől alig láttunk 50 lépésre. A vizesfű között csatangolva egygyalogúira értünks ezen haladván előre egy útmutatóra bukkantam, melyre ez voltfelírva: „ Zwei Stunden zűrKilima-Ndsáro —Station. ” Tehát ismét európaiak közelében. Az 1530 m.magasságban fekvőkatonai állomáshoz igen lankás út vezetetts déltájban megpillantottuk a magas póznán lebegő német zászlót. Csakhamar elértük a keskeny hegygerinczen fekvőállomásts Bülow, ki azóta oly szerencsétlen véget ért, szívesen fogadott s nekem azt a szobát ajánlotta fel, melyet előbb Peters Dr. lakott, embereimetpedig az üres konyhákban szállásolta el. 116 Az épületekfából készültek s banán levelekkel voltak fedve, az ablakok és ajtókpedig marhabőrből voltak. Afőépületben négy szoba volt. Legérdekesebb volt az ebédlő, ebben egy kandalló is volt, melyet Peters Dr. csinált a Telekygrófáltal Mosiban hagyott vasponton ide szállítottfele részéből, mert bármily hihetetlennek látszik is, az ember esténkintazEgyenlitöi-Közép-Afrika ezen helyén is szívesen ül a meleget adó kandallóhoz. Bülow épen egy nagy’ kert előállításán fáradozott, felajánlottam tehát neki embereimet, a munka azonban az én ellustult embereimnek nem igen volt ínyükre s pár nap múlva 7 vabondei éj idején meg is szökött. Marcalé fejedelem meghallván, hogy uj m-zungu (európai) érkezett, azonnalfelkeresett 20 kísérőjével. Hosszú zanzibáringben nyakán több sorgyöngy, ujján nehány gyűrű s fülében sárgarézdrót fülbevaló volt, kezében kardot tartva természetes büszkeséggel lépdelt alattvalói előtt, kik mindnyájan hosszú lándsákkal voltakfelfegyverezve. Minthogy eléggé jól beszélte a szuahélit beszédbe eredt velem s mikor én Teleky grófot hoztam szóba s elmondottam, hogy a grófot ismerem s nem régen láttam, még barátságosabb lett s élénken tudakolta, hogy van Bana Teleky s mikorjön el ismét? Mareale egész megjelenése igen megnyerő s nagyobb intelligentiára valló, távozáskor erősen szívemre kötötte, hogy mielőbb meglátogassam. 117 Mareale sok tagú családjával, rokonaival és meghitt embereivelmásfélöles kőfallal kerített helyen lakik. Az alacsony kapun csak meghajolva lehetett bemászni s a tágas téren áll Mareale-nak fadeszkából épült európaistylü háza. Engem igen meglepett a ház európai képű külseje, a belső berendezés azonban igen gyarló, két-három kitanda (= négerágy) képezi a bútorzatot s nehány pléh málha és puska hever aföldön. A szalon közepén, hol engemfogadott, pombé-val telt dézsa állt s ezzel mindjárt megkínált. A szalont két fénykép is díszíti, az egyikPeters-é, a másikFrenck-Scheldon aszszony-é. Örömmel mutatta kitűnőforgó pisztolyát is, melyet Teleky grófajándékozott neki. Azután mégfeleségeit is bemutatta. Minthogy itt tartózkodásom alatt a Kilima-Ndsárón elterülő őserdőkbe akartam kirándulásokat csinálni: Mareale-től vezetőket kértem. Mareale készséggel teljesítette kérésemets igen sokat beszélt a Kilima-Ndsáron tartózkodó elefántokról. A Kilima-Ndsárón egy hónapig tartózkodtam s így elég időm volt a kirándulásokra. A láz azonban Afrika e sanatoriumában sem hagyott el. A hosszú ésfárasztó út után nagyonjól esett a nyugalmaspihenéss a napok a sok látni való megszemlélése közt gyorsan múltak. Verőfényes, szép napokon órákig elnéztem a Kilima-Ndsáró hófedte két hegyormát, mely oly szép ellentétet képezett az alatta elterülő sötétzöld őserdők s a világosabb zöld banán-ültetvé- 118 nyekkel egyrészt, másrészt a föléje boruló élénk kék égboltozattal. A Kilima-Ndsárón Délolaszország meleg éghajlatától Grönland zordon éghajlatáig minden kiima képviselve van s a gyarmatosok, ha egyszer ide is eljutnak, tetszésök szerint válogathatnak a klímában. Hogy mikorrendeződnek itt a viszonyok annyira s mikorlesz meg a tengerrel a gyors közlekedés, nem tudom, de ha ez meglesz, a vidékfelvirágzása gyorsanfog haladni, mert a termékeny talaj a megnövelésérefordított munkát gazdag termésselfogja megfizetni. A benszülött asszonyok naponta hoztak eleséget s így könnyű volt embereimet ellátni. Csak érett banánokat bajos itt kapni, mert még éretlen állapotban lisztet készítenek belőlük, ép oly nehézfriss tojáshoz jutni. A vaparákmegfenyitésére egy tisztiranggal bíró egyptomi vezetése alatt 20 szudáni ment a Pare hegységbe. Komolyabb ellentállásra azonban nem találtak s csak egy sebesülttel tértek vissza, míg az ellenségnek 7 halottja volt. 1 férfit, 8 asszonyt és 6 gyereket ejtettekfoglyul s nehány kecskét is maguk előtt hajtottak. Minden este 6 órakor behúzták a zászlót,felváltattak az őrök s kijelöltettek mások. Mindez trombita szóval, katonásan történt. 8 órakorfogadta a parancsnok a szolgálatban levő altisztjelentését s 1/2 119 9-kor hangzott el a takarodó. Erre kirukkolt az 5-6 főnyi katona banda, zenével körüljárta az egész állomásts afőépület előtt, hol Bülow-val együtt üldögéltünk, két-hároni darabotjátszott. A legkedvesebb darabok egyike volt a Radetzky-induló. Marealén kívül még két hatalmasabb szultánja van a kilima-ndsárói területnek: Meli, a nem régen elhalt hírs Mandarafia és Sinna a romboi-ifejedelem. Sinnával szeptemberben harczolt az őrség s ekkor egy német altiszt is ádozatúl esett. A rombói harczosok egyik taktikája abban áll, hogy falvaik közelében gödröket ásnak s azokba ügyesen elrejtőzve orvul támadnak az ellenségre. Az említett altisztet is így támadták meg a dsagga harczosok s hátába 5 erős lándsa fúródott, ő lett a kilima-ndsárói temető első lakója. Kirándulásaim czélpontját a Kahei-puszta és a kilima-ndsárói őserdő képezte. A Kahei síkságon számos kisebb vadat láttam, de a bivalyoknak már csak csontvázaira akadtam, mert mint ezt még a tengerparton hallottam, a bivalyokra dögvészjött s az állatok ezrével hullottak el. A vadászat itt már egyébként is igen nehéz, mert a síkságon falkában legelésző vadmessziről megneszeli a vadászt s idejekorán elmenekül. Elefántok, és orrszarvúak most már a Kilima-Ndsárónak csak a nyugati oldalán tanyáznak s itt a szenvedélyes vadász még ma is szép sikert érhet el. 120 A kilima-ndsárói őserdőkben 8 ember kíséretében voltam a Mareale-től kapott két ember vezetése alatt. Korán reggel indultunk útnak s 11 órakor elértük az őserdő alsó szélét. A sűrű banánültetvények köztgyakran bukkantunk egyes méhkas alakú kunyhókra. Az út csak itt-ott volt meredek s többnyire termékeny völgyet szelt át, számos kristálytiszta vizű hegyipatakon is átkeltünk. A kultivált földeket 3 órai út után hagytuk el s ezen túl tüskés bokrokon keresztül kellett ügygyei-bajjal az őserdőbe hatolnunk. Az erdőnek egészen más képe van itt,mint nálunk: zöld itt az egész erdő,nemcsak a lomb, de a mohaszerü pázsittals hatalmaspáfrányokkalszőnyegezett talajtól kezdve fel az élösdi növényekkel fedett fatörzsön és földig lecsüngő liánokkal himbalódzó gályákon át egészen afa koronájáig. Még a napsugár is zölt színben csillog, ha e sűrű zöld lombozaton behatolhat az erdő félhomályába. A gyakori eső és köd következtében csurom víz itt minden s az ember bőrig átnedvesül, ha az erdőbenjárkál. Már sötétedni kezdett s így örültünk, mikor egy kis patak mellett kis tisztásra értünk. Itt tüzet raktunk s mível igen hideg volt, egész éjjel tüzeltünk. A hőmérő 9° C. mutatottsreggelre a higany egész +4 C. °-ra esett. Embereim egész éjjel dideregtek s örültek, hogy most már tovább haladhatunk. Pár órai gyors menet után elértükaz erdőfelső határát, ekkor ugrottfel a bozótból 121 az első vad, egy kisfajú antilop. Az erdőben mindössze nehány madarat láttam. A tisztásról szép kilátás nyílt a Kilima-Ndsáró két csúcsára, melyeket az átlátszó tiszta levegő igen közeire hozott. Mível nem voltam elkészülvefeljebb hatolni, visszatértünk az örök árnyék hazájába s a vezető az elefántok tartózkodási helye felé kalauzolt. Nyomokon ésfriss töréseken kívül azonban egyebet nem találtunk. Az éjjelt ismét egy patak mellett töltöttük s másnap visszaérkeztünk az állomásra. Márfebr. vége óta gyakoriak voltak a zivatarok és esőzések s így az esős időszak beállta mindennap várható volt, megkezdtem tehát az előkészületeket haza átázásomra. Embereim száma már ekkor 26-ra apadt le. Márczius 11-én korán reggel akartam útra kelni, de az újra kitört erős lázroham miatt csak délután 3 órakor indúlhattam meg karavánommal. A karaván élén lobogott a tricolor, a magyar zászló, melyet először lengetett a szél itt a Kilima-Ndsáro vidékén, mert Telekygrófa zanzibáriszultán zászlójával utazott erre, s más magyar utas nem vezetett még erre expeditiót. Bülow messze elkísértsszívélyesen elbúcsúztunk nem gondolva azt, hogy épen 3 hó múlva ö már nem lesz az élők sorában. Bülow ugyanis a Melifejedelem elleni harczban elesett. Mi volt e harcznak az oka, nem tudom, a hivatalos németjelentések nem vetnek erre világot. 122 Marcalé birodalmát elhagyván a steppére értünk s mielőtt kitűzött czélunkat elértük volna, ránk esteledett s erős zivatar meg eső ért utói. Másnap a tavetai erdőn vezetett át ütünk s az esőzések következtében megdagadt Lumi folyón nagy bajjal átkelvén, Tavetába értünk. A Britisch-East-African-Company állomásába vezettem csapatomats Hamiltont, az állomásparancsnokát, nem találván otthon, a délutánt a továbbutazásra szükséges eleség beszerzésérefordítottam. Mr. Hamilton este megérkezett s engem igen szívesen látott. Én másnap tovább akartam menni, de a lázroham kétnapi maradásra kényszerített. Mr. Hamilton és Mr. Frazernak igen nagy köszönettel tartozom azért az odaadó gondos ápolásért, melyben e két nap alattrészesítettek. A roham annyira erőt vett rajtam, hogy óráig önkívületi állapotban feküdtem, úgy annyira, hogy — mint Mr. Frazer beszélte — már arról tanácskoztak: melyikfa alá temessenek?1 Márczius 15-én hagytam el Tavetát, angol barátaim egész a határig elkísérteks érdekesfelvilágosításokat ésjó tanácsokat adtak a tengerpartig megteendő útra. A legénység eleinte vidáman lépdelt a steppén, mert a tudat, hogy a tengerparthoz közeledünk, erőt adott nekik. Útközben egy orrszarvút isfölvertünk, én csekély erőm daczára űzőbe vettem, erőm azonban csakhamar cserben hagyotts alig tudtam egy közeli termesz-dombrafelvánszorogni, honnanjelekkel intettem magamhoz 123 a boyt a szamárral. A Landsoro mdogopocsolyához érvén, ottfriss vizet merítettünk s az éjjelt a legközelebbi vízhely, Maragoya Mzungu (az európai tábora)fele útján töltöttük. A szamár hasznavehetetlenségéről pár nap alatt eléggé meggyőződtem, gyalogolni azonban még mindig nem bírtam: hosszú rúdra kötött vászonbőrfüggő ágyat rögtönöztettem s azon 4 erős emberfelváltva vitt tovább. Már 6 óra tájban bealkonyodott s az emberek a sötétben botorkálva össze-vissza ráztak. E közben a karaván végéről iszonyú lármával egyfiatal bagamojoi emberemet hozták hozzám, kit kígyó mart meg. A sebet gyertya világnál carbollal kimostam s mérges harapás elleniszerrel befecskendeztem. Az emberrémségesenjajgatott sfolyton azt hajtogatta: ni ta kufa — megfogok halni! s harmadnapra semmi baja sem volt. Még a sebesült kezelése közbenfelkelt a holds ezüstös fényével bevilágította a sziringetit. Nagy zebra-csordák vágtattak el hangtalanúl, mint a kísértetek, csak patáik dobogása kongott a kemény talajon, olyik csapat nem sejtve a vészt közeire bevárt. Kétszer közibük durrantottam, de eredménytelenül, kiadtam tehát aparancsot a táborozásra, mert nem akartam ily vadban annyira dús vidéken éjjel haladni át, mikor a lövés bizonytalan. Afeketék meggondolatlan pazarlása következtében élelemből és vízből teljesen kifogyva érkeztünk a Marago ya Mzungu kiszáradtpocsolyájához. 124 Embereim, kiket a szomjúság és éhség annyira elgyöngitett, hogy alig birtak ide vánszorogni, kétségbeesettjajgatásba törtek ki. Vezetőm a környékre ment vizet keresni s talált isfél órányi távolságban egy kis posványos, piszkos, zöld vizet. Az örömhír, mint afutó tűz terjedt el embereim közt, afeketék végső erőmegfeszítésselfutottak oda, hogy magukat tele ihassák. Én is kénytelen voltam e vizet haszálni teámhoz, miután kisült, hogy szakácsom az én csöbrömből is kiürítette a vizets ezenpersze mostmár a 25 kiboko sem segített. A nagy számmal kóborló vadak közül két zebrát és egy antilopot lőttem s embereim azonnal neki estek, úgy, hogy csak itt-ott maradt belőlük egy kis hulladék. Márczius 18-án 4 óraifárasztó hepe-hupás út után a matatei táborozó helyre értünk. Ekkor már annyira megerősödtem, hogy képes voltam gyalogszerrel utazni. A bizarrformájú Bura hegység oldaláról ereszkedtem alá a Matate termékeny völgyébe, melyben apatak kristálytiszta vize csergedezett. Mr. Frazer tanácsára itt 5-6 napi élelmet akartam összevásárolni, ajelző lövésekre összegyűlt benszülöttek czikkeikért szemtelen drága árakat kértek. Nagy nehezen összevásároltam 6 napi élelmets regei megindúltunk a meredek hegyoldalra. Az euphorbiák és teljes virágzásukban pompázó aloek közt nagyon is lassan haladtunk s így Marago-Mnagó-ban telekezát tartottam, hogy újult erővel halad-hassunkNdarafelé. 125 Útközben hirtelen zápor kerekedett s bőrig átázva értük el alkonyaikor Ndarát. A remélt tiszta víz helyett piszkos, bűzös vizet találtunk. Ekellemetlenséget tetézte még, Abdallah jelentése, hogy két ember megszökött. Az öreg bosszantó gyámoltalansága nagyonfelingerelt. Abdallahot tehetetlenségeért lehordván őt a karaván élére állítottam s a menetet meg én zártam be, így egyrésztgyorsíthattam a karaván haladását, másrészt útját vágtam minden további szökés-kísérletnek. Egész utazásom legfárasztóbb része a NdarátólMaunguig illetőlet a Tarvi ngurungák-ig terjedő út volt. Maunguban vizet merítettünk s a következő nap a vízért kiküldött emberek visszaérkezte után 3/4 9 órakor indultunk tovább. 1/2 1-kortelekezát tartottam ugyan, hogy embereim erőt nyerjenek, de a roppant hőség miatt mégis néhány emberem csakhamarledobta terhéts maga is mellé dőlt aföldre, itt csak a botsegített, 1/2 7-kor a szomjúságtól kínzott embereimnekpihenőt adtam, hogy a holdfényénél haladhassakmajd előre. Ejfél után 1 óra tájbanfelkelt a holds énfellármáztam embereimet, hogy a la syrie—mint a szuahélik mondják — utazhassunk. Eleinte elégjól haladtunk, de a kitartás hamar megtörts így csak üggyel-bajjal tudtam afáradtság és szomjúságtól tántorgó embereimet előbbre hajtani. Afelkelő nap miserabilis állapotban sinlődő karavánom megdöbbentő képét tárta elém! 126 Az ínség annyira kivetkőztette embereimet szelídségükből, hogy mikor a Nyoka (kígyó) sűrűségben 8-10 vateita-val találkoztunk, embereim rögtön rátámadtak szegényekre s csak botom tartotta vissza őket, hogy a szegény vateitáktól, kik Maunguba igyekezvén, még hosszú út előtt álltak, — vizüktől meg nemfosztották. A vateitákjó szántukból adtak vizets így barátságban váltunk el. Márczius 26-ánfelvirradt a várva várt nap, mikor újra megpillanthattuk a tengert s bevonulhattunk Mombászba. Még a leglustább ember is összeszedte erejéts a tőle kitelhető hetykeséggel lépdelt, hogy annáljobban imponáljon a parti népnek, mely a ngoma pergésére és a kürt szavára összefutott. A népcsődületet nagyban előmozdította a puskaropogás, a hazatérő karavánok szokásos örömlövöldözése. A város elején nehány hatalmas mangó árnyékában ütöttem fel táboromat nemzeti lobogónk alatt. Úti ruhámat a tengerparton használatos könnyű, fehér öltözettel váltottamfelssiettem Mr. Bardey-t, a „Britisch-East-African Company ” mombászairesidinsétfelkeresni, kihez ajánló levelem voltMr. Portal-tól, azanzibari angolfőkonzultól. Azonban csak Mr. Pigaltot találtam ott, ki rögtön telefonirozott Mr BardeynakKilindinába. Mr. Bardey azt válaszolta, hogy látogassam meg az értem küldendő vasúti kocsin. Mombásza ugyanis a helytartó nyaralójával, Kilidini-vel vasúttal van összekötve, de a kocsikat gőz helyett emberi erő hajtja. 127 Délben újra kitörtrajtam a lázs csak erőm túlfeszítésével voltam képes a vasúti kocsiig eljutni. Mr. Bardey szívesenfogadott s lázas állapotomra való tekintettel ajánlotta, siessek a másnap érkező angol hajóval az itt épen uralkodó egészségtelen időszak előlEurópába. Másnap — márcz. 2 7-én —megmaradt csereárumat potom áron eladtam, s még délelőtt Mr. Brownie-vel, Mr. Bardey titkárával, az „Etihopiá”-ra, a BritischIndia hajójára mentem magamnak helyet biztosítandó. Délután még egyszer táboromba mentem, melyet a kiváncsiak egész raja lepett el s embereimet végleg kifizetvén elváltam tőlük. Az elválás nem fájt, hiszen csak örülnöm lehetett, hogy elvégre szabadulhatok ettől a megbízhatatlan néptől, mely útközben hazugnak, csalónak s a legkisebb veszélylyelszemben gyávának bizonyúlt. Estefélnyolczkor a kis vasúti kocsin Brownie és Captain Frohowk társaságában Kilindinibe mentem ebédre. Sohasemfelejtem el, milyen gyerekes örömfogott el mikor a szépen terített asztalhoz ültem. Afehér abrosz, az asztalkendők, ezüst evőeszközök, csillogó poharak, a porczellán edények és mind azok a tárgyak, melyek különben mindennaposak, most, hogy csak néhány hónapi nélkülözésük után, újra magam előtt láttam, tudtam eléggé megbecsülni a civilisatio eme mindennapos tárgyait. PalliniInkey II. Antal 128 „Született 1849. március 23-án, meghalt 1923. október 7-én. Az ebédfelette vidáman s kedélyesenfolyt le, a tágas verendán sokáig elbeszélgettünk, míg végre éjfélkor Captain Frohowk-kal a hajóra mentem. A vetett ágyban, melyet hónapokig nélkülöznöm kellett, igen jól aludtam s örültem, hogy nem kell többé a semmirevaló feketékkel vesződnöm s nem kell többé azon aggódnom, megbirom-e a másnapifárasztó utazást. Hajnalban — márcz. 28-án — 1/2 4-kor elhagytuk a mombászi kikötőt. Hajónk gyorsan kerülte meg a Guardafuits már ápril 4-én virradóra az adeni kikötőben vetettünk horgonyt. Itt Captain Frohowk-tól elbúcsúztam sál Univers szállóban vártam a franczia hajót, mely podgyászomat Zanzibárból ide hozta. 8 nap múlva megérkezett a Messagerie Maritime „Amazoné ” nevű hajója, melyen Suezig utaztam, onnét ismét Kairóba rándidtam. IttAfrikai utazásomfáradságosrésze véget ért. Ecseteléseimet ezzel befejeztem, vállalkozásom és kiállott fáradságaim legszebbjutalmát abban lelném, ha sikerült volna tisztelt hallgatóim figyelmét élményeim igénytelen közlésével valamennyire kielégíteni. Pallini Inkey Gabriella Júlia Stefánia Pallini báró Inkey I. István 129 Született 1846. december 27-én, meghalt 1916. április 25-én. Pallini Inkey Gabriella Bogáton született, meghalt Tarródházán, temették ugyanott 1916. április 27-én. Házasságot 1872. augusztus 12-én kötött malomvizi Kendeffy Árpáddal, aki Felsözsuk községben született 1839-ben, meghalt 1881. április 22-én. Született 1842. január 24-én, meghalt 1905. május 26-án. Pallini báró Inkey István Polgárdiban született, meghalt Iharosberényben, temették Iharosban 1905. május 28-án, a halál oka: „szívhüdés”. Amagyar főrendiház örökös tagja—Budapesten kötött házasságot 1870. július 19-én vásárosnaményi báró Eötvös Jolánnal, aki Pesten született 1847. július 19-én, meghalt Budapesten 1909. március 19-én (báró Eötvös Józsefíró, vallás- és közoktatásügyi miniszter és barkóczi Rosty TemettékBudapesten a Kerepesi úti temetőben 1923. október 10-én. Az Úrlovasok Szövetsége díszelnöke."1 Pallini báró Inkey II. László Pallini báró Inkey Paula 130 Született 1840. decemberben, meghalt 1841. február 25-én. Pallini báró Inkey Paula 1840. decemberében született, meghalt Iharosban 1841. február 25-én, a sírbolt fedlapja szerint: „InkeyPaula 2 hónapos. Meghalt 1841. II. 25". (Inkey családi sírbolt. 2001.01.04. Károlyi) E szerint Pallini báró Inkey Józsefnek nem kettő gyermeke született, az eddig ismertek szerint, tehát II. László Született 1845. decemberben, meghalt 1860. május 3-án Nagy Iván élő személyként, ugyanakkor pontos személyi adatok nélkül rögzíti. (Iharosi kegyúri templom kriptájából. Aszerző.) Ágnes császári és királyi palotahölgy, csillagkeresztes hölgy leánya). Temették Iharosban 1909. március 21-én, sírhelye nem a kegyúri család sírboltjában, hanem az iharosi temetőben található, való színűleg végakarata szerint, ugyanis díszes síremléket állítottak részére. Gyermekeik: II. József, Ágnes, Pál. Pallini báró Inkey II. József 131 és István, hanem harmadik gyermeke is volt, a grófBatthyány Gabriellával kötött házasságából, Pallini báró Inkey Paula. Született 1871. május 15-én, meghalt 1945. május 19-én. Pallini báró Inkey JózsefAntal Pesten született 1871. május 15-én, és Iharosberényben halt meg 1945. május 19-én. „A magyarfőrendiház örökös tagja, országgyűlési képviselő. Huszár főhadnagy a 8. ezredben, császári és királyi kamarás. Budapesten 1908. november 18-án kötött házasságot nagyapponyi grófApponyi Teréziával, aki Bécsben született 1874. október 11-én, és meghalt Budapesten 1928. november 2-án, császári és királyipalotahölgy, csillagkeresztes hölgy. A bárói rangját a Magyar Királyi Belügyminiszter 69879/1933 szám alatt igazolta."1 ALengyel László dr. és Vidor Gyula dr. által szerkesztett Magyar OrszággyűlésiAlmanach 1936-ban a következőket rögzíti Pallini báró Inkey Józsefről: „1871. május 15-én született a Somogy megyei Iharosberényben. Atyja, néhai István kapta 1895-ben a bárói méltóságot, és vele együtt a család ez ága az 132 örökösfőrendi házijogosultságot. Iharost birtokán gazdálkodik, jogi tanulmányait elvégezvén, Somogy megye szolgálatába lépett: előbb központi aljegyző volt, majdfőszolgabíró. Tíz éven át, 1900-tól 1910-ig képviselte a csurgói kerületet, először mint a szabadelvű párt híve, de az 1904. november 18-iki események miatt ellenzékbe ment, és a diszidensekhez, majd az alkotmánypárthoz csatlakozott. A király cs. és kir. kamarást méltósággal tüntette ki. A háborúban mint tartalékos huszárszázados vett részt. Fiatal korában ismert nevű költő és nótaszerző volt.” AzAlmanach szerzői két ponton is tévednek Inkey József bárót illetően: nem Iharosberényben született, hanem Pesten, másrészt pedig a bárói méltóságot nem atyja, néhai István, hanem nagyatyja, néhai Józsefkapta, amint azt fentebb is írtam. A Csánki Dezső által szerkesztett Somogy Vármegye Monográfia 79. oldalán olvashatjuk: ,Jharosberénynek— 1726-tól azInkey család az ura ésjelenleg is báró InkeyJózsefnek van itt a legnagyobb birtoka és szép kastélya, melyet Inkey Gáspár 1750- ben építtetett. A kastélyban kb. 5000 kötetes könyvtár van, családi levéltár, szép Biedermeyer-bútorok, Deák Ferenc faragványai, báró Eötvös József karosszéke, sokAlt-Wienporczelán, több értékes, régifestmény és 133 családi képek... A község határához tartozó Nagyvári hegyen, báró Inkey Józsefbirtokán egy hatalmas, mesterségesen hányt domb (valószínűleg őskori halom) látható, melynek tetejére Id. báró Inkey József1896-ban millenáris emlékoszlopot állítatott. ” Akastély kertjében klasszicista stílusban épült „orangeria” is volt, 1945. után azonban, amit a szovjet felszabadítók nem vittek magukkal, azt a falu népe különböző módszerekkel, de igen nagy alapossággal eltakarította: lerombolták a télikertet, a kastélyt kirabolták és berendezéseitszéthordták, levéltárát és könyvtárát megsemmisítették—újabb nyomok szerint egyszerűen egy árokba hordták és betemették. Báró EötvösJózsefkarosszéke a faluban talán megvan, mint utolsó mementója az iharosberényi Inkeyeknek. Báró Inkey Józsefszép Szűz Mária szobrot is állított, amelynek a története a következő: „1936-ban történt, hogy báró Inkey Péter és gróf CzirákiAlice, a szerelmespár, valamintgrófAndrássy Ilona egy mulatságból tértek haza báró Inkey Péter sportkocsiján. Abban az időben az autó is ritka látvány volt, nemhogy egy sportkocsi. GrófCzirákiAlice arra kérte báró InkeyPétert, hogy vezethesse az autót, holottjogosítványa sem volt. Inke községet elhagyván, Iharosberény községfelé, közvetlenül afalu után a sportkocsit árokbafordította 134 grófCziráki Alice, aki a baleset következtében könynyebb, grófAndrássy Ilona is könnyebb, míg báró Inkey Péter súlyos sérülést szenvedett. Báró Inkey Pétert combtörésselszállították a nagykanizsaikórházba, az orvosok ellátták, a lábát nyújtani kellett, a csontok összecsúszásának megakadályozására. Amint meghallotta fia balesetét báró Inkey József azonnal a nagykanizsai kórházba hajtatott, és a kezelőorvosok ellenkezésérefiát Budapestre szállította, a Siesta Sanatóriumba, sajátfelelősségére. Ezt tette annak ellenére, hogyÉdesanyám isfelhívta báró Inkey Józsefet telefonon, hogy a sérültet ne mozdítsák, ennek ellenéreJózsi bácsi elvitetteBudapestre. Báró Inkey Pétersúlyosfájdalmai miatt morfiumot kapott, már olyan mennyiségben, hogy majdhogy hozzá nem szokott. A Siesta Sanatóriumban az orvosok véleménye az volt, hogy nem volt helyes a sérültet Budapestre szállítani és a legjobb igyekezetük ellenére Péter egyik lába rövidebb maradt gyógyulását követően. A SzűzAnyához imádkozó báró Inkey Józsefállította a kis kegyszobrot afentebb említett helyen, mai napig is megvan és szeretettel gondozzák. Thassy Jenő az »Botcsinálta amerikaié című könyvében is említi báró Inkey Pétert, akivel New Yorkban egy cipőboltban mint eladóval találkozott, az író - Pallini báró Inkey Lajos 135 és rokon — Thassy Jenő szokatlan látványként élte meg a cipőboltban a sántító eladót. Péter egyébként az apja előtt balesetéről nem beszélt, a kórházifolyóson azonban nem egyszer kesergett nekünk, maga sem értett egyet Budapestre szállításával." (Atörténetre Inkey Ilona férjezett FehérJánosné emlékezett 2001. május 2-án.) Pallini báró Inkey Józsefhalotti anyakönyvi bejegyzése: „44. földbirtokos kegyúr, felesége grófApponyi Terézia, Bp. 1871. V. 15., halál oka aggkori elmebaj, végelgyengülés." (Iharosi parókia, Laczkó-Anghi Gyulaplébános úr szíves közlése 2001. 01.04.) Gyermekei: Lajos, Péter, Béla. Született 1909. október 27-én, meghalt 1944. július 4-én. ,fajos JózsefIstván László, Budapesten született, hősi halált halt Lengyelországban, Pripet-ben 1944. július 4-én. Pallini báró Inkey Lajos huszárkapitány volt a 2. ezredben, báróirangját a MagyarKirályiBelügyminiszter 65388/1934 sz. alatt igazolta. Budapesten kötött házasságot 1934. február 16-án, házastársa ÉberAmália."13 Pallini báró Inkey Péter Pallini báró Inkey II. Béla 136 Született 1913. szeptember 4-én, meghalt 1918. október 10-én. Béla JózsefIstván Lajos, Iharosberényben született 1913. szeptember4-én. Az 1918. év 124. bejegyzése az Iharosi Plébánia halotti anyakönyvi kivonatában: Pallini báró Inkey Béla, megh. Iharos Berény, okt. 10. Halál oka: vörheny. Temették a családi sírboltba. (2001.jan. 4., iharosi parókia, Laczkó-Anghi Gyula plébános úrszíves közlése anyakönyvböl). Született 1911. február 9-én, meghalt 1996. december 4-én. „PéterAntalJózsefLajos, Budapesten született 1911. február 9-én, és FloridaÁllamban, Sarasota városban halt meg az Egyesült Államokban 1996. december 4-én. New-Yorkban kötött házasságot 1966. július 9-én csantavéri Törley Lívia Ilona Máriával, aki Budapesten született 1923. április 6-án, TörleyAntalgyáros leányaT1 Pallini báró Inkey Ágnes Pallini báró Inkey II. Pál 137 1876.június 23-án született, meghalt 1942. október 25-én. „Pallini báró Inkey Pál Iharosberényben született 1876.június 23-án, és meghaltBudapesten 1942. október 28-án, temették Iharosban, 1942. október 29-én. Országgyűlési képviselő, a magyarfőrendi ház örökös tagja, báróirangját a MagyarKirályiBelügyminiszter 178975/1930. sz. alatt igazolta. Házasságot Tolnavármegyében kötött Kajdacs községben 1908.június 9-én sztankováni Sztankovánszky Ágnessel, aki Kajdacson született 1887. március 15- 1872. október 2-án született és meghalt 1950. június 20-án. „Pallini báró InkeyÁgnesIharosberényben született 1872. október 2-án, meghalt Budapesten 1950. június 20-án. Császári és királyi palotahölgy, csillagkeresztes hölgy, házasságotPozsonyban 1899. május 3-án kötött grófHoyos Miksával, aki Pozsonyban született 1874. november 19-én, meghaltBudapesten 1956.július 21- én, császári és királyi kamarás, magyar királyi titkostanácsos, a magyarfőrendi ház, majd afelsőház örökös tagja.”1 138 Inkey Pál báró (Csurgó) Jharosberényben, Somogy vármegyében született 1876- ban. Tanulmányainak befejezése utánjogot tanultBudapesten, és a gazdasági akadémia hallgatója volt Magyaróváron, leszolgálta önkéntesi évét a cs. és kin 11. sz. huszárezredben s azóta birtokán gazdálkodik és gazdasági tanulmányokkalfoglalkozik. Alapos ismerője a mezőgazdaság problémáinak és szóvals írásban küzd az agrárérdekek érvényesüléséért. Eveken át elnöke voltaz Országos HalászatiEgyesületnek, az OMGE tejgazdasági bizottságának, valamint az Országos ErdészetiEgyesületneks mint a régi főrendi háznak cenzusosjogon tagja, számosfelszólaén, meghaltBrüsszelben 1964.február 18-án, temették Belgium, Blanmont városban 1964.február 22-én."x Az iharosi halotti anyakönyvi kivonat bejegyzése 41. sz. alatt található: „Báró Pallini Inkey Pál, földbirtokos, fel.szt. Sztankovánszky Ágnes. 1876.jún.23. Halál oka: agyvérzés. Bp., temették a kegyúri templomban (Laczkó-Anghi Gyula plébános úrszíves közlése az iharosi parókián 2001. január 4.) AMagyar OrszággyűlésiAlmanach, szerkesztik Lengyel László dr. és Vidor Gyula dr. kiadatott Budapesten a Glóbus Nyomdai Müintézet Részvénytársaság által 142. p. (1931). 139 lásában a gazdasági élet kérdéseit tette szóvá, a mezőgazdaság kívánságainak adva hathatós kifejezést. Emellett Somogy’ közéletében a törvényhatósági bizottságban tagja az adófelszólamlási bizottságnak is. A háború alatt helyi szolgálatot teljesített. A legutóbbi választások során a csurgói kerület mandátumát nyerte el Ehnk Kálmán Dr. hivatalos kormánypárti jelölt visszalépése után egyhangúan. Ez idő szerint párton kívül áll.”19 Somogy vármegye, Csánki Dezső dr. szerkesztésében Iharos községet az alábbiakbanjellemzi: „1715-ben a Kisfaludy családé volt, 1726—35-ban Inkey Jánosé. Ettől kezdve az Inkey család bírta és most báró Inkey Pálé, kinek itt kényelmes, emeletes kastélya van, melyetInkey Lajos 1860-ban építtetett. ” Aziharosi kastélyt és a hozzátartozó parkot az iharosiak az 1970-es évek végén lerombolták, a kastélyt széthordták és a környékben anyagából maguknak szölöpincéket építettek, a báró Inkey Pál által nagy gonddal és szakértelemmel kialakított angolkertet a felismerhetetlenségig megcsonkították, a kastély téglakerítését is lebontották és széthordták, az öreg kastélyt ugyancsak átépítették,jellegtelenné tették, ahogy mondani szokták a saját szülője sem ismerne rá. Gyermekei: István, Mária Jolánta, Klára, János, Tekla. Pallini báró Inkey II. István Pallini báró Inkey Mária Jolánta 140 1910. április 20-án született, meghalt 1992. június 27-én. Mária Jolánta Tekla Ágnes Paula, született Iharosban, 1910. április 20-án, bárói rangját a Magyar Királyi Belügyminisztérium 178975/1930. szám alatt igazolta. HázasságotAusztriában kötött, Neudorf a. d. Lajta, 1930. augusztus 16-án széki grófTeleky Józseffel, aki Gyomron született, Pestvármegyében 1900. május 10- én, és Brüsszelben halt meg 1985. február 10-én. „InkeyMária JolántaAngliában haltmeg Southampton, 1992. június 27-én, és temették el ugyanott 1992. július 1-jén.”3 Pallini báró Inkey Klára Mária Jolán Tekla Veronika. Iharosban született 1911.július 9-én, meghalt 1909. március 10-én született és meghalt 1975. december 8-án. „István MáriaJánosPál, születettIharosban, Somogy vármegye 1909. március 10-én, meghalt Ottawa, Ontario, Canada, temették 1975. december 8-án. Első házastársa ParadeiserIngeborg, második házasságkötése Ottawa 1972. Schmid Mária Emilia Erzsébet, aki St.Pöltenben született 1924. április 4-én."'''' Pallini báró Inkey IV. János Pallini báró Inkey Tekla 141 1919. szeptember 9-én született, meghalt 1997. április 19-én. „Tekla Mária Ladislaja, született Iharosban 1919. szeptember 9-én, meghaltBudapesten 1997. április 19- én, temették Budapesten a Szent Gellért templom altemplomába, 1997. május 5-én. Házasságot Budapesten kötött 1964. szeptember 9- én Ipolyi-Keller Tamással, aki Budapesten született Született 1915. július 2-án, meghalt 1918. február 11-én. János Mária László István Pál, Budapesten született 1915. július 2-án, meghalt Iharos községben 1918. február 11 -én, temették Iharosban 1918. február 13 .napján. Ahalotti anyakönyvi kivonat bejegyzése szerint 12. meghalt torokpenészben. Londonban, 1981. szeptember 9-én, bárói rangját a MagyarKirályiBelügy-minisztérium 50162/1932. szám alatt igazolta, Budapesten kötött házasságot 1932. november 9-én verőczeygrófPejacsevich Péterrel, aki Abbazia-ban született 1908.január 3-án, meghaltBuenos Airesben 1987.február 16-án.”'''' PalliniInkey Ladislaja Pallini Inkey Erzsébet 142 Született 1889. március 31-én, meghalt 1968.december3- án New-Yorkban (USA), hamvai magyar földben nyugszanak, fia Thassy Jenő Drávatamásiban helyeztette örök nyugalomba a családi sírboltba. Házasságot miskei és monostori Thassy Jenővel kötött, aki Drávatamásiban született, Somogy vármegyében 1886. március 25-én, meghalt Drávatamásiban 1919. november 9-én, szerb katonák meggyilkolták. (Thassy Jenő: Veszélyes Vidék, Pesti Szalon Könyvkiadó, Budapest, 1996.) 1904. augusztus 3-án, és meghalt Budapesten 1972. október 23-án.”'''' 1912. augusztus 21-én született, meghalt 1983. augusztus 30-án. „Erzsébet, születettBogátpuszta, Somogy vármegye 1912. augusztus 21., meghalt Würzburg, (NSZK) 1983. augusztus. Házasságot Somogyjádon kötött 1936. október 1. napján, házastársa uzoni grófBéldy Ferenc, aki Kolozsváron született 1899. szeptember 9-én és meghalt Münchenben 1965-ben.”13 Pallini Inkey II. Zsigmond PalliniInkey II. Gabriella 143 Született 1916. szeptember 17-én, meghalt 1983. június 27-én. "Pallini Inkey Gabriella Kékkőn született Nógrád vármegyében, 1916. szeptember 7-én, meghalt Budapesten, 1983.június 27-én. TemettékBudapesten, Farkasréti temetőben, 1983. július 25-én. Házasságot Budapesten kötött 1947. január 21-én ricsói Ricsóy (Uhlarik) Bélával, aki Budapesten született 1895.június 19-én, meghaltBudapesten 1985. december 25-én, temettékBudapesten a Farkasréti temetőben 1986. január 20-án."'''' 1888. január 4-én született, meghalt 1956. április 3-án. „Zsigmond, születettEdde, Somogy vármegye 1888. január 4., meghalt Somogytúr, 1956. április 3-án, temették Somogytard, 1956. április 5. HázasságotBudapesten 1914. december 9-én kötött zsadányi és törökszentmiklósi grófAlmásy Máriával, aki Békésgyulán született 1894. január 6-án, meghalt Somogytardon, 1946. február 3-án. Gyermekei: Gabriella, Mária, Irén, Dénes, Ilona."'''' Pallini Inkey Mária Pallini Inkey Irén 144 Született 1919. szeptember 7-én. „Pallini Inkey Mária, született Gyulán, 1919. szeptember 7-én. Házasságot Somogy túr községben kötött 1958. április 8-án, házastársaNagyLászló, aki Somogytúron született 1927. május 27-én.”'''' Pallini Inkey Mária férjezett Nagy Lászlóné meghalt Siófok, 2009.április 28. Temették Somogytúr, 2009.május 3. (Károlyi) Született 1921. március 26-án, meghalt 1976. augusztus 13-án. „PalliniInkey Irén Budapesten született 1921. március 26-án, meghaltKaposváron 1976. augusztus 13-án, temettékKaposváron a Keleti-temetőben 1976-augusztus 18-án. Házasságot Somogyjád községben kötött 1948. február 8-ánpribéri,vuchini és dunaszekcsöigrófJankovich-Bésán Endrével, aki Geszti községen születettSomogy vármegyében, 1922. április 14-én, meghaltKaposváron 1981. szeptember 12-én, temettékKaposváron, 1981. szeptember 18-án.”'''' Pallini Inkey Dénes PalliniInkey Ilona PalliniInkey I. Imre 145 Született 1753-ban, meghalt 1813-ban. „PalliniInkey Imre Sárváron született Vas vármegyében 1753-ban, meghalt 1813-ban. Zala vármegye alispánja 1781-től, 1798-ban királyi Született 1924. április 12-én. „PalliniInkey Ilona, születettBudapesten 1924. április 12-én. Házasságot Szentgáloskér községben kötött Somogy vármegyében 1948. március 13-án. Házastársa Fehér János, aki Erdőcsokonya községben született Somogy vármegyében 1924. február 9-én." Pallini Inkey Ilona férjezett Fehér Jánosné, meghalt Lajoskomárom, 2012. március 2-án 5 óra 30 perckor. Temettük Balatonbogláron, 2O12.március 16-án (Károlyi) Született 1922. október 7-én,—meghalt 1945.január 19-én. ^^Pallini Inkey Dénes Kétegyházán született Békés vármegyében 1922. október 7-én, meghalt Bokodon, Komárom vármegye 1945.január 19., II. világháborús harcicselekmények során hősi halált halt."'''' PalliniInkey Mária Pallini Inkey Zsófia PalliniInkey Menyhért 146 Született 1771. november 10-én, meghalt 1796-ban. „PalliniInkeyMenyhért 1771. november 10-én Iharos-Berényben született és meghaltBécsben 1796-ban, kora 25. évében."5 tanácsos. Első házasságátIharos községben kötötte 1782. április 3-án, házastársajeszenovai JeszenovszkyAppolónia Franciska, aki 1762-ben született. Második házasságát temerini grófSzécsen Antónia Jozefával kötötte, aki 1769-ben született, és meghalt Bécsben 1829. május 28-án."'''' Gyermekei: Első házastársától: II. Imre. Második házastársától: Júlia. „1773-ban Somsich Antal házastársa."'''' „1772-ben tóti LengyelAntal házastársa."'''' PalliniInkey Ferencz PalliniInkey I. Ádám 147 Született 1778. október 5-én, meghalt 1845. február 19-én. „Pallini Inkey Adám 1778. október 5-én Kőszegen született, és meghalt 1845.február 19-énNagy-Récsén, kora 67. évében. Nejétől rajki Rajky Máriától maradt egy leánya Ottília és egyfia II. Gáspár”5 Somogyi Imre plébános úrszíves közlése a nagyrécsei katolikus plébánia halotti anyakönyvi kivonatából ezt mutatta 19. sorszámon az 1845. évből február 22-én: „Özv. Inkey Adám 67 éves Uraság Nagy-Récsén.” „PalliniInkeyAdám örökölte Nagyrécsét Újnéppel, Orosztonnyal, Martonipusztával és a liszói szőlővel együtt. 1775-ben született, és meghalt 1836. október 6-án. Pallini Inkey Ferencz születésének időpontja 1775, halálának időpontja 1836. október 6. Bátorfinál. A Sényi családi levéltárszerint császári és királyi kamarás, Zala megyei táblabíró, 1838-ban már néhai. „1812-ben Zala megye országgyűlési követe volt, kinek b. Triangi Carolinától csak egy leánya Carolina, zalabéri Horváth Eduárdné maradt.”5 Pallini Inkey II. (Nepomuki) János 148 Született 1781. május 18-án, meghalt 1842. október 30-án. Bátorfi feljegyzései szerint Pallini Inkey NepomukiJános Palimban született és ott is halt meg. A Sényi család levéltárában—Magyar Országos Levéltár P 598. —fellelhető Pallini Nepomuki Jánosnak a kereszteléséről készített anyakönyvi bejegyzés másolata, mely szerintJoannes Nepomuczeus szülei Pallini Inkey Boldizsár és Kelcz Eleonóra, a keresztszülők Josephus Ürményi és Anna Nomtis, Palimban római katolikusnak keresztelte Páter Illogonits.21 Gőcze azt írja róla, hogy ,psászári és királyi kamarás, aranykulcsos vitéz kortársai körében népszerű és kedveltszemélyiség, az utókor emlékezetébenpedig a család egyik legrokonszenvesebb alakja volt. Szerencsésen egyesítette magában a jó gazda erényeit, a közéleti férfiú tájékozottságával. Mivel a piacokon már kelendőbb volt a spanyol-, merino- vagy selyembirka, Alsórajkon, Zalaszentbalázson, Bocskán »spanyolfajú, nemesebb neműjuhokat^'''' a pallini és szentbalázsi uradalmában pedig híres ménest, címeres gulyát tartott. Később házasságával (RajkyMária) Felsőrajkon is szerzett birtokot.”11 149 Több korabeli leírás is elismeréssel szólt gondosan kezelt erdőiről, vetésre „remekül előkészített” szántóföldjeiről. Fényes Elek azon gazdaságok közé sorolja, ahol sok „büzhödt posványság kiszáríttatott”, Zalamegye számos malma közül kiemeli Inkey János „Morgáni pusztában levő mesterséges készületű” malmát, amely „ugyan azon időben lisztet őröl, olajt üt, repce vagy más veteménymagból, ezen magotperkelőben keveri, és kását készít, a másik külső kerék pedig a deszka metsző fűrészt hajtja.” 1809-ben a zalai lovasezredben századparancsnok. Foky Zsigmond ezredesjelentése szerint a győri csatában hősiesen viselkedett: ,r..legjelesebb, rettenthetetlen tisztjei" közt említi. Az 1839. április 15-re összehívott megyei közgyűlés a zalabéri Horváth János társaságában „a követi utasítások és a nemzet sérelmei összeszedésére” szervezett választmányába delegálta. Apja példáját követve hagyománnyal segítette a század első éveiben válságos helyzetbe került kanizsai piarista gimnáziumot, melynek Eduárd és Sándorfiai is tanulói voltak. Báró kesselőkeői Majthényi Erzsébettel kötött házassága nemcsak vagyonát, hanemtekintélyét is növelte. AFelvidék egyik legrégibb családja a Majthényiaké, akikkel már korábban házasság kapcsolatba kerültek a pallini Inkeyek: Inkey János I. unokája az iharosberényi Inkey Gáspár tábornok leánya, Jozefa ekkor már báró MajthényiJózsef felesége volt. Pallini kastélyának „hatalmas ebédlőjében, 150 mely beválnék kisebb fajta hangversenyteremnek is, vármegyékre szóló úri vigasságok valának egykoron”, itt tartották esküvőjüket leányai: Amália, Sényi Gáborral, Sidónia Csányi Elekkel, Zala megye főbírójával. Acsalád vendége volt többek között báró Majthényi Lajos, báró Majthényi István, csányi Csányi László táblabíró, zalabéri Horváth János kamarás, Batthyány Fülöp herceget pedig az egyik tiszttartója képviselte. Apallini kastélyról szólva, idézzük az 1831. évi „útikönyv” vonatkozó részét: „...ékesíti ezen Pusztát leginkább az előbb tisztelt Uraságnak díszes és megkülönböztetett ízléssel épült Kastéllyá, hozzá tartozandó nagykiterjedésű anglus Kertyével — melly sok külföldifákkal, növényekkel és tavakkal vagyon ékesítve — még is ezen Uraságnak nagyobb számú Urodalmi Tiszt-lakásai, de a gazdaságra nézve Bármi mintpedig más egyéb a Takarmányokhoz kivántató nagyra kiterjedő épületek örvendeztetik az itt keresztül utazókat. ” (Bencze Géza: Zala megye leírása a reformkorban.) Pallini Inkey Nepomuki Jánosban élt legjobban atyjának Pallini InkeyBoldizsárnak a szelleme, ha a tehetséges gazdálkodást, de az adományozó kedvet is tekintjük: a Barbalics Lajos által írott, Nagykanizsa Monográfiában, annak 240. oldalán Pallini Inkey Jánosról a következők találhatók: „...a Felsőtemplom mai helyén volt a temető. Ebben 1764-ben SzentJános tiszteletére kápolna épült közada- PalliniInkey II. Boldizsár PalliniInkey Jozefa Jozefa 1793-banAdamovicsAntal házastársa. 151 „PalliniInkeyII. Boldizsár 1794-ben tanuló. II. Boldizsár nőtelen korában halt el."5 292—293. p. kozásból. Itt miséztek a kegyesrendi atyák. A nepomucénus Szent János templomának tornyát (»tettes Palényi Inkey János uraság« 200 forintot adott hozzá) 1824-ben építették, idéziBarbalics az 1824. évi Canonica Visitatiot."15 „Inkey János Kir. Kamarás (Boldizsárnakfiiletinczi Kelcz Eleonórátóli IV. fia) meghalt 1842-ben octob. 30-án Pallinban, Zala megye. Ennek neje, szül: kesselökeöi báró MajthényiErzsébet, meghalt 1843-banfebr. 19-én Pallinban, Zala megyében."5 Gyermekei: Klotild, Ede (Eduárd), Mária, Kálmán, Sándor, Amália, Pál, Kázmér, Szidónia, Edmund, János. 291. p. 13 PalliniInkey II. Imre 152 Született 1787-ben, meghalt 1848. február 10-én. ,,Pallini Inkey II. Imre 1787-ben született, meghalt Raszinyán, Várasd vármegye 1848.február 10-én. Császári és királyi kamarás, 1817-ben, Zala és Zólyom vármegyefőispánja. Házastársa nemeskériKis Jozefa, 1795-ben született, meghaltRátkán, 1855.január 5-én, temettékRaszinyán 1855. január 8-án.”1 „Zalamegye gyűlésén CsányLászlófelakarta olvasni az öreg Lovassy kegyelmi kérvényét (Lovassy László juratust 10 évi várfogságra, Tormássy Jánost másfél évi börtönre, s az áruló Lapcsánszkyt szintén 10 évi várfogságra ítélték (évdíjat kapott 1848-ban 20.000 forint végkielégítést kapott), de a zokogástól ésfájdalomtól csak a közepéig bírta azt elolvasni. Inkey Imre kamarás az uralkodókról szólott, akiket vagy a nagy szerencse, vagy a nagy szerencsétlenség tesz kegyetlenekké. Ezt a mostani uralkodóról nem lehet állítani, mert őtsem nagy szerencsétlenség, sem szerencse nem érte. Az okokat a magyar alkotmány ellenfolytatott küzdelemben kell keresni. Kérni kell őt a törvénytelen eljárás és ítélet megsemmisítésére”, idézi Takáts SándortEgyed Ferenc rigyáci plébános, a Hangok amúltból című könyvére utalva.4 1838. 1840. 153 1818. 1825. 1833. 1809. 1810. 1811. 1817. 1817. Sedlnitzky rendörminiszter a fönt elhangzott beszédekre jelentette a királynak, ill. Mettemichnek „hogy a szónokok egymást múlták felül az örületesvakmeröségben és a legnagyobb arcátlanságig menő elbizakodottságban. A lázító bandát—faja Sedlnitzky miniszter—törvénytelen viselkedése miatt büntetni kell, máskülönben forradalomüt ki. (1836. március 26. Takács Sándor: Hangok a múltból.)?4 Pallini Inkey Imre sajátjegyzeteiből: „Hazámnak tett szolgálataim rövidfeljegyzése: 1808. évben Aljegyző Zalavármegyében. Főhadnagy afelkelő nemesi seregné. Gyakornok az udvari kancelláriánál. Fogalmazó az udvari kancelláriánál. Ülnök a zágrábi kerületi táblánál. Kineveztettem cs. kir. val. aranykulcsosnak. Előadó ülnök a zágrábi kir. táblánál. Alispán Zalamegyében. Királyi biztos Verőcemegyében, mely biztosi eljárásomért a nmgu. Htó. tanács megelégedését nyilvánitni méltóztatott. Királyi biztos a Lonszkopolja kiszárítása és azzal összekötöttfolyókszabályozásával megbízva. Afelső és alsó Száva szabályozására királyi biztosulkineveztettem, ezen munka- 1841. 1841. 154 lódásomért az udvkancellária méltánylata nyilvánítását elnyerém. Mint eszéki kir.biztos a legfesőbb megelégedés nyilvánításávalszerencséltettem. Kir. biztos az alsó Száva szabályozásánál egészen Belgrádig és a vukovári és eszéki csatornákra nézve. A hajókázási szabályozás már oly messzire ment, hogy a nevezett folyó már gőzösök által járható. Felállittatott biztossáom ideje alatt egy különös malom és hajózási törvényszék, mely legfelsőbb helyen megerősittetvén statútum gyanánt a törvényhozás további rendelkezéséig, úgy polgári, valamint a katonai hatóság alatt levőHorvát és Tóthoni részekben létez. Ugyanaz alkalommal bízatott reám a katonai véghelyek kiszárítása. Az egész Száva vidéke nem egyedül triangul de egyszersmind hydrometro hydrographilag felvétetett. Egy különös hajózási intézet a Szávát illetőleg kidolgozva terveztetett. Ezen érdemben nyertem a nmgu. Htó Tanácstól kétizben és afőmlgu. udvari kancelláriától három ízben a legmagasabb méltánylat nyilvánítását, úgy szinte afőherceg magyar nádorispán úrtól három ízben. 1841. 1842. 1842. 1844. 1845. 1845. 155 Posega városában küldettem ki kir. biztosuls bevégezvén a a tisztújítást az egész városi belszerkezetet és ügyviteltrendszeresitém, ez esetben a Httó tanács tellyes megelégedése nyilvánításávalszerencséltettem. Kineveztettem Zólyomföispáni helytartójávé és a nagy adóbeli hátramaradások behajtásáért az udvari kancellária és nádor őfensége méltánylata nyilvánítását nyerém. Királyi biztosul küldettem Mármarosmegyében, hol küldetésemben eljárván, minden általam tervezettjavaslatokhelyeseltetvén, az udvari kancellári (két Ízben) méltánylata nyilványitását elnyerőm. Királyi biztos a Kulpa folyó hajókázási szabályozására. Nádor őfensége nyilványitani méltóztatott a mármarosi biztossági eljárásom iránti méltánylatát. Szerencséltettem a mármarosi biztossági ügyek befejezése alkalmára a csász. kir. Felsége legmagasb megelégedése nyilvánításával. Besztercebányán,január 13-ik 1846. PalliniInkey Imre cs. kir. aranykulcsos Zólyomvármegyénekfőispánja és királyibiztos." 156 Kerékgyártó Árpád Magyarország Emléknapjai, Budapesten, 1882-ben kiadott könyvében, annak 81 .oldalán a következőket írja: „Februárius 14. 1831. a Magyar TudományosAkadémia I-ső nagygyűlése. Midőn az Akadémia felállítását elrendelő 1827:11. és 12. t.-cz. aug. 18. kihirdettetett, akkor e tudós társaság alapjára tett ajánlatok tőkékben 250,200 ezüsforintból és 400 frt. évjáradékból állottak. Az első adakozók neveit a 12. t.-cz. ekkép örökítette meg: »...hogy azoknak hálás emléke, kik a haza és nyelve iránti különös szeretetből, annak kimíveltetése vagy terjesztése végett is nemeslelkü ajánlatokat tettek, örökrefennmaradjon, akk. ésrk., ökir.főlsége kegyes megegyezésével, azoknak neveit törvénybe igtatni határozták. Kik a következők: FenségesJózsefFőhg. nádor, a tud. társ, pártfogója conv. pénzben 10,000frtot Gr. SzéchenyiIstván 60,000 frt. Vay Abrahám 8,000 frt., Gr. Andrássy György 10,000frt., Gr. Károlyi György 40,000frt., Id. Gr. Pállfy Ferencz évenként 400 frt., Gr. Batthyány Ken János 10,000frt., Gr. Eszterházy Mihály 10,000frt., Ifi. Gr. EszterházyKároly 10,000frt., Gr.SzéchenyiPál 10,000 frt, Justh Gábor 1,000frt, Inkey Imre 1,000frt..." SzárnyéiJózsefMagyarírók Élete és Munkái müvének 5. kötetében a 132. oldalon Pallini Inkey II. Imréről az alábbiakban emlékezik: Pallini Inkey Júlia „Báró Bedekovics Friederikné.”5 Pallini báró Inkey Ferdinánd 157 Született 1829.június 11-én, meghalt 1891. november 22-én. „Pallini báró Inkey Ferdinánd Raszinyán született 1829. június 11-én és meghalt Voloscán, Istria 1891. november 22-én. „Inkey Imre (Pallini), cs. kin kamarás ésfőispán, I. Imrekir. tanácsos, zalai alispán ésJeszenovszkyN.fia, szül. 1784-ben, 1809-ben franczia fogságban volt, 1820—29-ben zalai alispán volt, 1842-ben Zólyom vármegyefőispáni helyettesévé, utóbb (1843.) valóságosfőispánjává neveztetett ki. Meghalt 1848.febr. 10. A m. tudom, akadémiára 1827-ben 1,000forintot ajánlottfel. — munkája: Oratio ad Stúdiósam Juventutem r. majoris gymnasii Soproniensis o. S. B. dum. e munificentia ...principis Pauli Eszterházi de Galantha... subsecundisemestris classificatione bene meriti praemiis publice donarentur... habita a. 1804. Sopronii." Gyermeke: Ferdinánd. Pallini Inkey Carolina „Zalabéri HorvátEduárdné."5 Pallini Inkey Ottilia 158 Született 1803-ban, meghalt 1839. szeptember 19-én. „Báró BretschneiderFriderikáé.”5 Császári és királyi kamarás 1854-ben, Kőrös vármegye főispánja, valóságos belső titkos tanácsos, országgyűlési képviselő, a magyarfőrendi ház örökös tagja, a Szent István-rend lovagja. Házasságot Zalavármegyében Lesencetomajon kötött 1858. május l-jén, házastársa grófDelym-Stritez Ludmilla, aki Lúgoson születettKrassó-Szörény vármegyében 1842. január 9-én, meghalt Miszla, Tolna vármegye 1925.július 18. TemettékRaszinya, 1925.júl. 25. Császári és királyi palotahölgy, csillagkeresztes hölgy.”x Pallini Inkey Ferdinánd rangemelését a Királyi Könyvek a 91. oldalon az alábbiakban rögzíti: „Inkey (Pallini) Nándorföldbirtokos, br. elhat. Laxenburg, 1875. aug. 17. 7148/1875. kir. szem. kör. min. eln. sz. 42366/1875. belügymin. sz.”i9 Pallini Inkey II. Gáspár Pallini báró Inkey I. Ludmilla 159 1865. november 19-én született, meghalt 1922. november 14-én. „Ludmilla ErzsébetFerdinandina Gabriella Mária, Raszinyán született 1865. november 19-én, meghaltRaszinya 1922. november 14-én."x „PalliniInkey Ottilia született 1803., meghaltBochnia, 1839. szept. 19."x Született 1800-ban, meghalt 1854. február 4-én. „Pallini Inkey II. Gáspár Nagy-Récsén született 1800-ban, Zala megyének 1824—28. közöt alszolgabírája, utána táblabírája volt. Meghalt ugyan ott 1854. febr. 4-én kora 54 év. Nejétőlpetőháhi GludováczMáriától maradtakfiai: László, Adám, Kálmán."5 „Gáspár (1800—1854. Zala vm-i szolgabíró, táblabíró, házastársapetőházi GludováczMária, született 1807., meghalt Graz 1891. nov. 9., temették Rigyácon, 1891. nov. 14.)"x Pallini báró Inkey III. Imre Pallini báró Inkey II. Gabriella (Ella) Pallini báró Inkey Ferdinandina 160 Született 1859. április 13-án, meghalt 1932. június 4-én. „Pallini báró Inkey Ferdinandina Ludmilla Paulina Gabriella Mária Született 1870. január 29-én, meghalt 1934. december 21-én. „Imre Ferenc FerdinándLajos JózsefMária Raszinyán született 1870. január 29-én, meghalt Zágrábban 1934. december 21-én. Császári és királyi kamarás, a magyarfőrendiház örökös tagja, követségi tanácsos. Házasságot Zágrábban kötött 1924. október 20-án, házastársa Buttera-Vicentini Franciska, aki született Opatia (Abbázia) 1896. nov. 3-án.”x Született 1861. január 4-én, meghalt 1926.január 31 -én. „Pallini báró Inkey Gabriella (Ella) Franciska Ludmilla Ferdinandina Mária, Raszinyán született 1861. január 4-én, meghalt Görz, 1926. január 31-én.”1-5 Pallini báró Inkey Imre (Mirko) Pallini Inkey IV. László 161 Pallini báró Inkey Imre (Mirko) János Humbert József, Zágrábban született 1926. május 19-én, Johannesburgban (Dél-Afrika) halt meg 1993-ban (Gudenus). Pallini báró Inkey II. Ludmilla Született 1925. július 3-án. Pallini báró Inkey Ludmilla Johanna Ferdinandina Mária, Genuában született 1925. július 3-án, Ausztráliában él. (2001-es adat.) Született 1829. március 29-én, meghalt 1901. február 2-án. „Pallini Inkey László 1848—49.honvédfőhadnagy, országgyűlési képviselő,neje sárosfalvyBittóÁgnes.”13 Raszinyán született 1859. április 13-án, meghalt IViesbaden 1932.június 3-án. Császári és királyi csillagkeresztes hölgy. Házasságot Budapesten kötött 1884. május 29-én, GófRüdt-Collenberg Wiebrecht Maximilian Adolffal, aki Münchenben született 1845. szeptember 13-án, és Karlshue-ban halt meg 1896. június 23-án.”1 Nagy Iván úgyjelzi, mint Ferdinanda. 162 „Inkey László Palini Inkey László a palini Inkey család un. nagyrécsei ágábólszületett 1829. március 29-én. Apja Inkey Gáspár, anyjapetőházy Gludovác Mária volt. A korszokása szerintPozsonybanjogi egyetemet végzett. A szabadságharc idején a zalai 47. honvédzászlóaljban harcolt. Budavár ostromában mint főhadnagy vett részt. A szabadságharc bukása után nagyrécsei birtokán gazdálkodott. Feleségül vetteBittó Ágnest, házasságuk „Palini Inkey László — az Inkey család harmadik tagja — 1829. márciusában született. A kiegyezést követően megalakultzala megyeiHonvédegylet igazolása szerint a szabadságharcban hadnagy volt a 47. honvédzászlóaljnál, s megsebesült. 1867/68-ban Nagy- ill. kisrécsei birtokán gazdálkodik. Később országgyűlési képviselő, a Zala MegyeiNemesi Pénztár elnöke. Az 1900-as évek elején hal meg." (A Szabadságharc zalai honvédéi Zalaegerszeg, 1848—1848. Zalai Gyűjtemény 33. kötet, Zalaegerszeg 1992., 35. p.)27 A szabadságharc emlékei Zalában 1848—1849 címet viselő, a Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága által a szabadságharc 150. évfordulója alkalmából kiadott munka, Pallini Inkey Lászlóról a következőket tartalmazza: 163 azonban gyermektelen maradt. 1884-ben a nagykanizsai kerületfüggetlenségipárti országgyűlési képviselőjévé választották. O volt a Zalavármegyei nemesi pénztár elnöke is. 1901. febr. 2-án halt meg Budapesten. Mivel testvéreiAdám és Kálmán is örökösök nélkül haltak meg, Inkey Lászlóval kihalt a palini Inkey család nagyrécseiága." Pallini Inkey László gyermeke: Pallini Inkey Géza, akiről alább bővebben is olvashatunk. Kálmán örököse leánya volt, akiről szintén alább olvashatunk. Házastársa sárosfalvi és nádasdi Bittó Ágnes Mária, aki 1841. november 30-án született Budapesten, meghalt 1924. március 5-én Budapesten. „Pallini Inkey Lászlóval 1867. februrár 18. napján kötöttekházasságotAradon." (Turul XLV.évfolyam, Budapest 1931. Dr. Bittó Béla: A Sárosfalvi és Nádasdi Bittó és vele névrokon Báli Bály Család. 63. oldal.) Pallini Inkey László megrendelésére barátja, Orlay Petrics Soma megfestette a nagyrécsei katolikustemplomban a „Szent László király vizet fakaszt a sziklából” címet viselő oltárképet. Akép érdekessége az, hogy a király arcát a megrendelőről, Pallini Inkey Lászlóról festette a művész. Afestményt az akkori nagyrécsei plébános a 60-as években a Veszprémi Püspöki Múzeumba szállíttatta. (Keserű Katalin: Orlai Petrics Soma) 164 156: Szent László vizet fakaszt a sziklából. 1869. O. v., 316x156 cm. J. B. L.: Orlai Pest, 1869. Veszprém, Püspökség. Ltsz. 73.112 — 81. oldal.29 Keserű Katalin egyébként ezzel kapcsolatban a már idézett könyvben iga: „Orlai Szent László csodái közül választott témát, a Somogy megyei (sic!) Nagyrécse templománakfőoltárára. A SzentLászló vizetfakaszt a sziklából című esemény nem szerepelt a László-legenda középkori ábrázolásaiban, így Orlai képének előzményét a barokk kor egyházi festészetében kereshetjük... László királyként, koronásán, s nem szentként áll a szikla előtt. Mint történelmi személy hitelesíti a csodát. Orlai királyának markáns arca a kegyurat, Inkey bárótformázta." Keserű Katalin nemcsak a szép zalai kisközség, Nagyrécse hovatartozásában téved, de a család genealógiáját semismeri... 2002-ben Márfi Gyula veszprémi érsek kegyes jóindulatából és lelkiismerete indíttatásából e könyv szerzőjének, valamint Nagyrécse Község közreműködésével és anyagi áldozatával, Hegedűs György polgármestersége idején, Páli László asztalosmester keze munkájával új keretben tért vissza a festmény eredeti 165 helyére, Somogyi Imre plébános ideája szerint. Pallini Inkey László mint családjának számos tagja nagy hazafi és kiváló, müveit ember volt. Az 1848/49-es szabadságharc hős katonája, aki János unokatestvérével együtt méltatlan mellőzésnek van kitéve. Az Inkeyek Kossuth Lajos hős katonái voltak, László 48-as honvéd főhadnagy, Kázmér 48-as honvéd alezredes, János 48-as honvédszázados, megemlítendő azonban hősiességüket beárnyékoló testvérük is, Eduárd, aki a Habsburgok oldalán harcolt, alább róla is szólni fogunk. Pallini Inkey László nagy hazafi, és kiváló szónok is volt, álljon itt ennek bizonyítékaként képviselői kortesbeszéde:40 í ! y yy oi // Tisztelt polgártársaim! 1 A midőn a volt képviselő ur vikscalépéM folytán a feuöfurgó viszonyoknál fogva a főleg, mert százakra rugó ellenzéki választók a szavarhatási jogról elestek — a ftlgge;- k''''twégi párt az e kerBletfan kfaehW.gtan levp Bérsekéit ellenzéki pártul jónak látta e ráIm-ztásra egyesülni, nehogy a szétforgárojl.u által közös eEenfelitak a kormain párt diadalát előmozdítsa: a midőn a függetlenségi párt jelöltet a központtal iwn nyert, ngyhatignlag az egyesült két ellenzéki párt engem kert fel a jelöltség elfogadására. \sióban sokáig hahoztsm az iránt, hogy megszokott magányomat s figla>''''rozáwmal elhagyva, gyenge tehetségeimmel válalkozzam e azon nagy kflzdelenire. moly élőre láthatólag, úgy a választások alatt, — mint az ontxággyülésen a kormány « pártja elíetj n fog Unii. Végre is határoztam s az ellenzék által felajánlott képviselő jelöltséget mint az 1867 i«» kiegyezés alapján álló clleiuék híve — elfogadtam. S midőn ezt tettem, azon meggyőződésnek hódoltam, hogy az igaz ágyért kflzdó közkatona nagyobb hazafiságnt tanúsít s több jót tehet a hazának, mint a tönkre jutásán, kát siettető jelen kormányzatot dirwnrtő a támogató leglángcszübb vczérfírtla. Önök közül ugyan stukán ismerik gyennek korom óta gondolkozásom, jollnneiu s érzelmeim irányát, de kevesen vannak, kik pn\|ili«-au hitvallásba elveiben mélyebb bepillantást nyerhettek volna, a miért is önökkel politicai; programnnomat kövntkezólejr ismertetem meg : 1. Törekedni fogok azon, hnay a lűr«ii<liház a kor követelmény ci szerint átalakíttassák. 2. Törekedni fogok azon, hogy az 1A-1K. évi törvények alkotásaiban megkezdett valódi szabadelvű haladén réjlezteaaék s etokintothen esetlegén pírtfcgyelmet eliMnBrni nem fogok: mert erős meggyőződésem, hogy a kormánypárt megbuktatására Magyarországon n jelen vbxmiyok között az ellenzéknek kilátása csak akkor lesz ha a magát ugyan szabadelvűnek valló d« alkotásaiban tényleg csak annak álmosában megjelenő kormánypártnál, szabadelvűbb irányt kővel, inért Béciei szembeni indukoíathan nemzeti biznlmatlanság ez idő szerint még egy egew»dg<o> emiscrvativ párt alakulását akadályozza amennyiben bármely hazafias tendoncziókkal lépn-* is fel egy nonservativ párt, — a jelzett bizalmatlanság folytán ez idő szerint még reactinnulis törekvésekkel gyannnittatnék. De meg «10'''' makit csak stabáírha pártnak nevező, de tényleg se szabadelvű I . . 1 barátságosá fejte ronxenativ irányt nem kővető, hanew mindkét. politikai irányhoz fsrt-uó Iliveket csak boamntó párt ellenében, egy a valódi szitadohnaéget minden Uirvrnyhnzári alkotáxhan érvényeeifó hazafias ellenzéknek meg van & h''''ljVigiv>nlt«lg.t s leend « hiztos jövője. 8. Ebből kiindulva a ktonkf.ifá* fejlidriét v a jobban díjazandó tinitek mCködénének sxigortt ellenőrzését kivinni fopwr. 4. Kívánni fogom, hogy az ország minden nernxetisége a vallásfelekezelének törvényen jogai jövőben is risztvlerben tartassanak s az államiságunk * nemaeti becsiilatünk tininkével ellenkező áramlat, helyen kormányzar r társadalmi irány fcjlcMt&e által végleg eleny&ztéssék s a testvériség a azahadsúg inagaazfnn érzafti bennünk agy ezé! felé ragadjon, c haza a nenixet felvirágoztatása s megelégedettségének mielőbbi elénWre. ’>• HaláruMtaa követeim fogúm, hogy Fiaménak az anyaoMaágliou tartnxandósága njabban és mielőbb kimundstrék; <\|p mellett oda fosok törekedni, Iwgy a hnrvátsalavonországokkal szemben az elkeseredett Intelmek, törvényes crj vbb jugaik tiszteletben tar tűn, igac-SKiK s .uőltányoí pénzügyi kormányzat behozatala által lesztessenek 6 Az ipar kereskedelem s mczőjtizdaság érdekében oda fogok törekedni, bőgj előnyösebb vámszerzödés kMhetésnre ax előlege muukálkudáxok mielőbb folyamatba tétessenek — nehogy kényszer helyzet álljon be Miét és mi a leghátrányosabb egyevégi ajánlatot is elfogadni utalva legyünk. Ebből kifolyólag az önálló vámterület feiállitánát követelni fogom ha a Lajtán túlinkkal a méltányawán * igazság elvető alapuló egyezséget kötni képesek nem leendenénk. A jelen vámrendszer mellett ipan«aink asm i> nagyrészben tönkrejntottak. a ezek érdekében törekedni fogok azon, hogy a* i\|ian>\|<>k tekintélyes textilletel álul ajánlott., de a (örvényből ngyszóha számozni kőtelező társulás 8 az iparűzésre képesittea feltételei, törvényhozási utón mielőbb behozassanak 7. Törekedni fogok ason, hogyasrgyensnly bevételeink a kiadásaink között helyreállittassék s pedig ezt elérhetőnek akkor tartom, ha a legtakarékosabb gazdálkodás mellett ujabbi beriiliáxáxainkat x legóvatömbben eszközöljük x cflnk is olt lepünk bátran c térre, a hol a beruházott töke kamatjait biztositva látjuk. Működésem legkiválóbb gondja leend, hogy a kincstári érdek merev előtérbe tolása által népünk adózási képessége még jobltau meg ne >''''ámadtaseék. Iinnetn kíméleten belujtáai eljáráa mellett a végleges tönkrejutdatól polgáraink megkiméltcssenek 8. Törekedni foguk azon, hogy az igazságszolgáltatás ez országnak szinte mosta gyermeke, e nemzetet mielőbb édes szülőinek tekinthesse s igazságos kinevezések a a sxurgnlnias hivatalnokok jutalmazása a a sok ezerféle formaiság mellőzése által az valahára gyorssá is tétessék. Óhajtom, hogy a polgári eljárásban a szóbeliség s közvetlenség, a bűnvádiban ax askiidtszéki intézmény hosasaék be s valahára a birói függetlenséget megtámadó ideiglenes állapotnak a bírósagok rendelése s szélihelyeik megállapítása által vége vettessék. 9. Követelni fogom a roppant pókban kerülő, de criticán alul álló közigazgatási kurinányzatuiik gyökeres-reformját és pedig ax önkormányzat őkÍ alapján. , L Tiartclójük Inkey László. jkMl Nacv nínbuu. Követelni fogom a kőzigAzgatási bíróságok mielőbbi feíáliitáaát, hogy a hivatahönkény ellen jogaink oltalmat találhassanak óhajtom, Iragy mielőbb mcgalkottassék az állam hivatalnokok jogait s kötelességeit körfllirá szolgálati M.ibalyxar ípragmatica) a ez által egy úttal főnökeik Önkénye ellem védve legyenek a a nyugdíj szabályzat is megállapíttassék Tisztelt polgártársaim I Ezek azon irányelvek, melyek érvényesítéséért gyenge Irlwtsrsrmhez képest liaxa fiúi lelkesedés s szilárd kitartás mellett — megválasztatáséin esetére küzdeni fogok. S extik mellett rgy pén zig se foguk arról megfe''''.ejlkezni, hogy zalamegyc lakosa a a K.-Kanitsa tőszomszédságában Itóese MfllAttje vagyok — a miért is tigy X -Kanizsa várt képviselő testületé, mint városi hatóságát, valamint c kerület egyébb községei hivatalos közegeit s magán«gyesülitflit felkárrni. hogy uiegválaszlatásoru ecetén nctáni jogos igénylik támogatására teljes bizalommal keressenek fel a velem kewt fogva iparkodjunk kerületünk méltányos r jogos érdekeit megóvni s kivívni. Ezzel teljesítem, mint kiliiuletó bizalmuk jelöltje, polgári kötelességemet, s reményiem, hogy Ígéreteikhez önök fc hívek maradnak < az ellenzék njabbi diadalé: e kertiében szavazataikkal biztosítani fogják. PalliniInkey Géza 173 „PalliniInkeyLászló 1901.február 2-án Budapesten délután 5 órakor halt meg, Nagyságos Pallini Inkey Lászlóföldbirtokos sárosfalvi és nádasdi Bittó Ágnes férje. Származási hely: Orosztony. Lakik: Nagy-Récse. 71 éves. Halál oka: influenza, tüdőlob. Temették: Nagyrécse, 1901. február 5." (Nagyrécsei katolikus plébánia anyakönyve, Somogyi Imre plébános úr szíves közlése, 2001. febr. 4.) Gyermeke: Géza Született 1868.január 14-én, meghalt 1868. július 23-án. „Géza László Ferdinánd, törvényes, apja Nagys. pallini Inkey László, anyja Nagys. sárosfalvi és nádasdi Bittó Ágnes) Keresztszülei: Nagys. Pallini Inkey Ferdinánd és Nagys. petőházi Gludovácz Mária. Meghalt 1868.július 23-án. A halál okafejgörcs. Tem: uo. 1868. júl. 25.” (Nagyrécsei plébánia, Somogyi Imre plébános úrszíves közlése.) Pallini Inkey I. Kálmán 174 1843-ban született és meghalt 1876. augusztus hó 11-én. ,(Zala vármegyefőszolgabírója, házastársa kamjonkai SzemzőLuiza, aki 1849. márcz. 11-én születettBácsszentivánon, Szemző-Aigler János és Glatz Erzsébet leánya, lakásuk Rigyácz, Zala vármegye. Pallini Inkey Kálmán Franciaországban halt meg, Dinard városban 1876. augusztus 11-én, Rigyácon temették 1876. augusztus 29-én.”™ Gyeppázsiton tarka kövecsek közepén Két sor virág emelkedikfölfelé. Kettős remény mért szakadtatok ketté? Hisz boldogabb pár alig volt aföld tekén! Szellő! ne csókold e virágokat soha, Az ő lelke ezeken imádkozik, Most is im szivvérére várakozik... S a bús nő kis lányával térdepel oda. Inkey Kálmán sírjánál (Rigyácz, május 30. 1877.) Susogó lombokon dalolgató madár, Egybeolvadott mennyei édes dal. Megrezzen a levék, a dallam elhal.... A kereszten imázó lélek kire vár? Puliin Inkey Mária Valéria 175 Harmatcsepp! oh ne érintsd e virágokat, A szerető két szív zápor könyei — Mit az idő sem képes letörleni — Eléggé, oh eléggé hintik azokat. Dalolgató madár susugó lombokon, Vigasztald e zokogó bús özvegyet, Kis lánykájok oly szép, mint a kikelet, S szivszerelmök ebben megújul egy’koron. 1873. augusztus hó 24-én született és meghalt 1937. március hó 22-én. „PalliniInkeyMária Valéria házastársa németújvári GrófBatthyányPál (szül: 1860.jan. 20. Kustány, Császári és kir. Kam. tart, huszárkapitány, esküvő 1895. április 27., lakás: Zala-Csány (Zala várm.)f,li galériaMáriaAlojzia Erzsébet, Rigyácon születettZala megyében 1873. aug. 24., meghalt Zalacsányban 1937. márc. 22., Tem: Rigyác, 1937. márc. 25., házasságotBudapesten kötött 1895. ápr. 27. németújvári GrófBatthyány (Bátorfí Lajos: Nefelejtsek — Költemény-füzér — Nagy-Kanizsa 1884. kézirat gyanánt.)30 Gyermeke: Mária Valéria. PalliniInkey II. Ádám 176 Pál Lajos, Kustányban született (Zala vármegyében) 1860. jan. 20., meghaltZalacsányban, 1934. aug. 8."'''' 1830. július hó 17. napján született, meghalt 1889. május 9-én. Pallini Inkey Ádám méltatása Szárnyéi Józseftől a Magyar írók Élete és Munkái V. kötet 126. oldalán: „InkeyÁdám (pallini), volt országgyűlési képviselő, I. Gáspáralszolgabíró spetőházi Gludovácz Máriafia, szül: 1830. júl. 17. Alsó-Oroszton (Zalam.), 1861-ben Zalamegye Csáktornya kerületének országgyűlési képviselője volt, később rendesen Kőszegen lakott. Meghalt 1889. máj. 9. Bécsben. — az 50-es évek végén és a 60-as első években czikkeket írt Muraköznek Horvátországtól való visszacsatolása ügyében a Pesti Naplóba, a Magyarországba, a PesterLloydba, s a bécsi lapokba, a Vasárnapi Újságban 1864. 33—45. sz. Nagy kort élt embereink a XIX. századból, 1865—66. szépirodalmi czikkek a Zala—SomogyiKözlönyben. ” PalliniInkey Klotild Pallini Inkey Eduárd (Ede) 177 Született 1801. október 26-án. 1801. október 26-án született, amint a MagyarNemzetségi Zsebkönyv I. kötet 291. oldal rögzíti.31 A könyv kiadásakor (1905) már nem él, halálának időpontja nem ismert. 1803. június 21 -én született, meghalt 1877.január 20-án. „Császári és királyi kamarás, császári és királyi tábornok, 1856.június 17-én osztrák bárói rangra emeltetett. I. neje Czibini Mária. II. neje zichi és vásonkeői GrófZichy Kamilla.”13 „Pallini Inkey Ede Pozsonyban kötött házasságot 1870. szeptember 21-én zichi és vásonkeői GrófZichy Kamillával, aki 1831. december 17-én született és meghalt 1882-ben."'''' Pallini Inkey Eduárd életrajzát Szinnyei József: Magyar írók Élete és Munkái V. kötet 131. oldal:32 „Inkey Ede (pallini báró), Cs. kir. kamarás és nyug, tábornok, I. János cs. kir. kamarás és báró Majthényi Erzsébetfia, szül.: 1803. júl. 21. Mint hadnagy lépett 1821. aug. 16. a 2. sz. dragonyos ezredbe, miután ott 1834. nov. 1. második százados lett, 1836. okt. 1. mint 178 másod-százados a Schwarzenberg 2. dsidás-ezredbe lépett át, 1838. nov. 15. rangjával nyugalomba lépett, azonban 1840. aug. a 9. huszárezredbe lépett ismét, mint első százados, onnét pedig 1843. júl. a magyar testőrséghez. 1846. okt. 30. a 11. dsidás-ezredbe őrnagygyá léptették elő. Az 1848/48. szabadságharczban a magyarok ellen küzdött az osztrák hadseregben, 1849. márcz. 24. a honvédek elfogták és aug. 10-ig maradtfogva. 1849. okt. 11. alezredes lett a 9. huszár-ezredben. 1853. jan. 26. mint ezredes lépett át a cs. kin arciere. Az 1859. háború kitörésekor ezredes volt a 14. önkéntes huszár-ezredben és annak végeztével tábornoki ranggal nyugalomba vonult. 1841-ben lett cs. kin kamarás, 1850. jún. 17. ausztriai báróságra emeltetett. Az olasz Móricz és Lázárrend lovagja s több cs. kin katonai érdemrend tulajdonosa volt. Meghalt 1877. jan. 20. Kőszegen, vele e bárói ág kihalt. Zala Megyei Levéltár IV 102. b. Állandó Bizotmány Iratai 2357. sz., hátoldalán: „Érkezett: November 13.1848. 1848. nov. 14-i bizottmány! 2573. E.„ Szövege: „az Országos Honvédelmi Bizottmány Zala megye közönségének. InkeyEduárd, ki az ellenség táborába magyar hazája ellen Windischgratz oldala mellett harcolt és harcol, Pallini Inkey Mária Született 1804. december 20-án. Pallini Inkey II. Kálmán Született 1805. december 18-án. Pallini Inkey Sándor 179 mint hazaáruló tekintve minden ingó és ingatlanjavait zár alá tétetni határozta a honvédelmi bizottmány — melynek végrehajtására az illető megyei hatóság utasíttatván a végrehajtásra kiküldetik. A honvéd, bizottmány Kossuth Lajos elnök33 Született 1809. december 25-én, meghalt 1895. november 3-án. „Császári és királyi kamarás, Vas vármegyefőjegyzője, neje CsúzyAntónia”''''3 Gyermeke: Melánia. Szinnyei József: Magyar írók Élete és Munkái V. kötet 132. oldal: PalliniInkey Melánia Pallini InkeyAmália 180 1811. december 2-án született, meghalt 1884. február 22-én. Meghalt 1887. szeptember. „Férje: kádáry Br. Duka György (szül.: 1832., meghalt 1887. szept. Pozsony, D. Péter és Dézsánfalvy Ghyka Annafia).”™ Kádáry báró Duka György, szül.: Temesvár, 1829. nov. 25., meghalt Pozsony, 1887. szept., Temesvármegye főjegyzője. Házasságot kötött 1856-ban Pallini Inkey Melanie-vel, meghalt 1887. szept. (I. Sándor és csúzi és pusztaszentmihályi CsúzyAntónia leánya). „Inkey Sándor (Pallini)földbirtokos, I. János és b. Majthényi Erzsébetfia, Vasmegyénekfőjegyzője volt. Meghalt 1895. nov. 3. Pozsonyban 86 éves korában. —publicistikai dolgozatai a po-zsonyi Grenzboteban jelentek meg, hol visszaemlékezéseket is közölt. — Munkája: DérKossuth —Kidtus. von dem letzten Veteránéin dér altén Garde. Pressburg, 1890.”™ PalliniInkey III. Pál Pallini Inkey Kázmér 181 Született 1814. március 15-én, meghalt 1835-ben. „Császári, királyi huszárfőhadnagy.”13 Született 1818. február 23-án, meghalt 1882. november 30-án. „7848/49. honvédőrnagy, később M. kin honvédalezredes. Neje: Ungarschützi GrófBerchtoldEleonóra. Fiúk: Tivadar.”13 „Ungarschützi Berchtold Eleonóra Jozefa, szül.: 1830. aug. 3-kán, 1845-ki sept. 8 ka óta pallini Inkey Kázmér neje. ”5 „PaliniInkey KázmérPalin községben született 1818. ,AmáliaFrancziska Bibiána Mária (1811. december 2-án született, meghalt 1884. február 22-én, NagyUnyom, Vas vármegye,férje nagyunyomi Sényi Gábor (1796. április 19. született Pórszombaton, meghalt 1867. március 21-én Bécsben). Esküvő: 1837. november 14. Pallin.”''''3 Házastársa: Sényi Gábor magyar királyi tanácsos (daróczi). 182 február 22-én. Apja Inkey János, Zala megyei közbirtokos és táblabíró, anyja Br. Majthényi Erzsébet volt. Származásának és a korszokásának megfelelőenjogi tanulmányokat végzett. 1840-ben Zala megye kapornakijárásának szolgabí-rójává választották, 1844-ben azonban lemondott, és 1848-ig birtokán gazdálkodott. Egyike volt a liberálispárt megyei kortesvezéreinek. 1848. szeptemberétől a Zala megyei önkéntes nemzetörzászlóaljszázadosaként résztvett a Jelacic elleni harcokban, majd az említett alakulatbólszervezett 4 7. honvédzászlóalj századosa lett. (nov. 10.) A Perczel-féle hadtestben, ill. a Központi Mozgó Seregben, 1849. tavaszától a világosifegyverletételigpedig az I. hadtestben (Klapka, ill. Nagysándor József tábornok alatt) harcolta végig a szabadságharcot. Közben 1849. febr. közepén, amikor Gyika őrnagy megsebesült, zászlóaljának ideiglenes, április 18. (10.)- énpedig hivatalosan is kinevezett őrnagy-parancsnoka lett. Ezutóbbi előléptetésével egyidejűlegaz április 10-i váci ütközetben tanúsított bátorságáért a katonai érdemjel 3. osztályával tüntették ki. A szabadságharc után Aradon közlegényként besorozták a császári hadseregbe. Váltságdíj lefizetése ellenében azonban hamarosan leszerelték. A kiegyezésig Zala megyei birtokán gazdálkodott. 1869-ben őrnagyként reaktiválták a magyar királyi honvédséghez. 1872-ben alezredessé lépett elő, 1876- 183 Palini Inkey Kázmér „Palin (Korpavár), Zala m, 1818. febr. 23.1. János földbirtokos, cs. kir. kamarás és br. MajthényiErzsébet fia. Magyar, r. kát. Jogot végez. 1840 — szolgabíró, 1845 — gazdálkodó Zala megyében. Felesége gr. BerchtoldElenonóra, gyermektelen. 1848. júl. 10. nemzetőrszázadossá választják. Szeptembertől a Zala megyei önkéntes nemzetőr zászlóalj századosa, részt vesz a horvátok elleni harcokban. Nov. 10. (okt. 1.) —százados a részben alakulatábólszervezett 47. honvédzászlóaljban. 1849. januárjától a Központi Mozgó Sereg, majd a I. hadtest kötelékében küzd alakulatával. Február közepétőlzászlóaljánakparancsnoka. A váci ütközet (ápr. 10.) után őrnaggyá léptetik elő és kitüntetik a katonai érdemjel 3. osztályával. Folyamatosan szolgál a világosifegyverletételig. 185O.jan. 31. besorozzák a császári hadseregbe, dec. 28. 600forint váltságdíj ellenében leszerelik. A kiegyezésig birtokán gazdálko-dik. 1867. a Zala megyeiHonvédegylet tagja. 1869— őrnagy, 1872 —alezredes a m. kir. honvédségnél. 1876. nyugalmazzák, fLetenye, 1882. nov. 30." (Bona Gábor: Tábornokok és Törzstisztek az bán pedig nyugállományba került. 1882. november 30- án hunyt elNagykanizsán — más adatszerint—Letenyén." (Szabadságharc zalai honvédéi 1848—1849. Zalai gyűjtemény 33. Zalaegerszeg, 1992.17. oldal.)35 PalliniInkey Tivadar (Teodór) Született 1857-ben, meghalt 1887. november 26. 184 1848/49. évi szabadságharcban, 3. átdolgozott, javított kiadás, Heraldika Kiadó Budapest, 2000.402. p.)36 Klapka György: Emlékeimből. Szépirodalmi Könyvkiadó Budapest, 1986.222. oldal: „Bobich dandárja, mely legközelebb állott, sarkpontot képezett, a 28. zászlóaljat ismét előreküldötte az erdeibe, és az osztrákok minden további támadását mindaddig fönntartotta, míg a segédcsapatok időt nyertek, hogy elésiethessenek. Az ellenség élénk küzdelem után a magaslatról ledobattatott, Fakóvezekényre visszanyomatott, aminél a 47. zászlóalj Inkey Kázmér vitéz őrnagy alatt leginkább kitüntette magát." „Inkey Kázmér őrnagy Buda várának 1849. május 21-i ostroma alkalmávalaz 54. zászlóalj őrnagya volt, s a második ki afalakrafeljutott!"12 „InkeyKázmér 1848.szeptemberének válságos napjaiban az önkéntes nemzetőröketszervezi a kapornak! járásban, majd századosként segítette a betolakodó horvát seregeket kiverni Kanizsáról. Perczel Mór vezetése alatt, a hátráló sereget üldözve »kitünően viselte magát«: elvettek az ellenségtől 3 ágyút."11 Pallini Inkey Szidónia Pallini Inkey Edmund PalliniInkey Margit 185 1856. szeptember 26-án született, meghalt 1929. szeptember 15. „Pallini Inkey Margitszületett 1856. szeptember 26-án,férje Br Mikos János, aki 1841. december 8- án született Széplakon, meghalt 1901. január 17. Tata. „Pallini Inkey Tivadar házastársa báró Engelhard Alice."" 1820. november 27-én született, meghalt 1881. április 18-án. „Első házastársa Csányi Elek, második házastársa Báthor Géza."13 „1821. szeptember 21-én született császári és királyi kamarás, házastársa buzini GrófKeglevich Gizella (meghalt 1885. június 12. Graz). Lakásuk: Tatán. Gyermekeik: Margit, Adorján."13 Pallini InkeyAdorján Pallini Inkey III. János 186 Esküvő: 1874. október 19. Német-Óvár, lakás: Tata”13 „Pallini Inkey Margit, született Szentlörincz, 1856. szeptember 26., meghalt Schlossadek, 1929. szeptember 15”'''' 1825. január 14-én született és meghalt 1915. február 20-án. „1848/49. honvédszázados.”''''3 „ Palini Inkey János Inkey Kázmér honvédőrnagy öccse, 1825.jan. 14-én születettPalinban. R. katolikus volt. /848. jún. 13-án hadnagy lett a 7. honvédzászlóaljnál. Alakulatávalszeptembertől Jelacic ellen harcolt. Okt. 19. (16)-án főhadnaggyá léptették elő zászlóaljánál, 1849.jan. 1-velpedigszázadoslett a 15. honvédzászlóaljban. Miután e zászlóalj végig a Komáromi várőrséghez tartozott, feltehetően Inkey is annak harcaiban, valamintfegyverletételében — 1849. okt. 2. — osztozott. „Született 186.., meghalt 1898. szeptember.”''''3 187 „Pallini Inkey János Született: Pallin. Meghalt: 1915. febr. 20. Temette: Faiszt Lajos plébános, 1915. febr. 22. Foglalkozása: magánzó. Meghalt: Nagyunyom." (Dr. Rátkay László plébános úrszíves közlése, Római Katolikus Plébánia, Ják.) „Inkey János, Pallini 1825. jan. 14.—1915. Nagyunyom. Apja Inkey János, cs. kin kamarás, Zala megyei középbirtokos. Magyar r. katolikus. Aforradalom kitörésekor gazdálkodó. 1848. jún. 13. —hadnagy a 7. honvédzászlóaljban. A Drávái hadtest kötelékében részt vesz a Jelacic elleni harcokban. Oki. 19. (16)—főhadnagy zászlóaljánál, 1849. jan. (1.) —százados a 15. honvédzászlóaljban. Földbirtokosként hal meg." Későbbi életéről csak annyit tudunk, hogy birtokán gazdálkodott, s 1915-ben halt meg a Vas megyeiNagyunyom — ma Balog-unyom — községben." (A Szabadságharc Zalai Honvédéi 1848—49. Zalai gyűjtemény 33. Zalaegerszeg, 1992.26. p.)38 c FORRÁSJEGYZÉK 6 7 8 189 2 3 I Gudenus János''''. Magyar Főnemesség XX. századi genealógiája HalisIstván''''. Zalai Krónika. Nagykanizsa, 1915—17. BátorfiLajos''''. Adatok Zalamegye történetéhez. Nagykanizsa, 1876—78. 4 Egyed Ferenc rigyáci plébános feljegyzései a Szombathelyi Püspöki Levéltárban. 5 Nagy Iván''''. Magyarország nemes családai. Budapest, 1887. Csánki Dezső''''. Magyarország történeti földrajza a Hunyadiak korában. Budapest, 1897. 111. Magyarország vármegyéi és városai, Somogy vármegye. Budapest, Országos Monográfia Társaság, 1896— 1914. Szabó Dezső''''. Aherceg Festetics-család története. Budapest, Franklin-Társulat Nyomdája, 1928. 9 Révay Nagylexikona. Budapest, 1915. XII. k. 10 Zalavármegye Ismertetője. Sopron, 1935. II Dr. GőczeRezső''''. Apalini Inkeyek a késői feudalizmusban. Honismeret 1988/1. 12 Pallas Nagy Lexikona. Budapest, 1895. 13 Magyar Nemzetségi Zsebkönyv. Budapest, 1905. 14 18 190 15 16 23 24 25 Kerékgyártó Árpád: Magyarország emléknapjai ezerévestörténetében Bp. 1882 MOLnagyunyomi Sényi családi levéltár Takáts Sándor. Amagyarországi múlt tarlójáról Bp. 1926. 17 Sárközy Imre: Anádasdi Sárközy család Turul 19O6.évi 24. kötet 3.füzet 124.p. MÓL R.I. 2/131 Geneologia et Connexione Familiae Inkey 19 Magyar OrszággyűlésiAlmanach Bp. 1931. 20 Thassy Jenő: Veszélyes vidék Bp. 1996- 21 MOLnagyunyomi Sényi családi levéltár 22 Bencze Géza: Zala megye leírása a reformkorban. Zeg. 1986. Barbalics Lajos: Nagykanizsa Bp. 1929. Takáts Sándor: Hangok a múltból Bp. 1930. Kerékgyártó Árpád: Magyarország emléknapjai ezeréves történetében Bp. 1882. 26 SzinnyeiJózsef. Magyar írók Élete és Munkái Bp. 1897. 27 A szabadságharc zalai honvédéi Zeg. 1992. 28 Turul XLV évfolyam Bp. 1931 29 KeserűKatalin: Orlai Petrics Soma Bp. 1984. 30 BátorfiLajos: Nefelejtsek. Nagykanizsa, 1884. 31 Magyar Nemzetségi Zsebkönyv I.Bp. 1905. 40 41 191 37 38 39 42 44 KÖNYVEK 1 •7^’^'''' ^v\Tí NL/^nyKra^* 32 Szinnyei József. Magyarírók Élete és Munkái Bp. 1897. 33 Zala Megyei LevéltárIV. 102.b. 34 SzinnyeiJózsef. Magyar írók Élete és Munkái Bp. 1897. 35 A szabadságharc zalai honvédéi Zeg. 1992. 36 Bona Gábor. Tábornokok és törzstisztek az 1848/ 49.szabadságharcbanBp.2000. Klapka György. Emlékeimből Bp. 1986. A szabadságharc zalai honvédéi Zeg. 1992. Illésy János-Pettkó Béla: Akirályi könyvekjegyzéke 1527-1867. Budapest, 1895.91. oldal Inkey László választási programja 1884. Nk., Wajdits Józsefkönyvnyomdájából, Thúry György Múzeum Nk., 2035/1948 It.sz. TubolyVictor: Inkey követek, alispánok... Zala-Somogyi közlöny Nagy-Kanizsa II évf. 1863. ápr. 1.10. sz. MOLnagyunyomi Sényi családi levéltár SzinyeiV. 132. p. Megjelent 130 számozott példányban. Ez a könyv a számú101példány Nyomás és kötés készült a Nagykanizsai Szociális Foglalkoztató Nonprofit Kft. Nyomdájában (8800 Nagykanizsa, Sabján Gyula u. 3.) Ügyvezető: Lérántné Mátés Valéria Tel.: (93) 509 747 nyomda@nkszoci.hu www.nkszoci.hu