* Adobe Reader letöltése (PDF fájlokhoz)
| 9.38 MB | |
| 2022-08-10 12:01:15 | |
 | |||||||
Nyilvános  232 | 754 | Cím és szerzőségi közlés: Rajta fiúk, vígadjunk! : dalos könyv : a dalkedvelők számára / [Wajdits József] | Szerző: Wajdits József (1832-1895)record: Wajdits József (1832-1895) Megjelenés: Nagy-Kanizsa : Wajdits Ny., 1865 Terjedelem, fizikai jellemzõk: 288, XIII p. 13 cm A következő szöveg a könyvből keletkezett automata szövegfelismertetés segítségével: HONFIDALOK. i* Szózat. Hazádnak rendületlenül Légy liive oh magyar; Bölcsőd ez s majdan sírod is. Mely ápol s eltakar. A nagy világon e kívül Nincsen számodra hely ; Áldjon vagy verjen sors keze, Itt élned, halnod kell. Ez a föld, melyen annyiszor Apáid vére folyt; Ez, melyhez minden szent nevet Egy ezredév csatolt. Itt kiizdtenek honért a hős Árpádnak hadai; Itt törtek össze rabigát Hunyadnak karjai. Szabadság! itten hordozák Véres zászlóidat, S olhulltanak legjobbjaink A hosszú harez alart. És annyi balszerencse közt, Oly sok viszály után, Megfogyva bár, (le törve nem, Él nemzet e hazán. S népek hazája, nagy világ ! Hozzád bátran kiált: „Egy ezredévi szenvedés Kér éltet vagy halált." Az nem lehet, hogy annyi sziv Hiában onta vért, S keservben annyi hü kebel Szakadt meg a honért. Az nem lehet, hogy ész, erő És oly szent akarat Hiába sorvadozzanak, Egy átoksuly alatt. Még jőni kell, még jö''''ni fog Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán. Vagy jöni fog, ha jőni kell A nagyszerű halál, Hol a temetkezés felett Egy ország vérben áll. 7 S a sirt, hol nemzet sülyed el, Népek veszik körül, S az ember millióinak Szemében gyászköny ül. Légy hive rendületlenül Hazádnak oh magyar! Ez éltetöd s ha elbukál Hantjával ez takar. A nagy világon e kivül Nincsen számodra hely; Áldjon vagy verjen sors keze, Itt élned halnod kell. VÖRÖSMARTY. Hymnus a magyar nép zivataros századaiból. Isten áldd meg a magyart Jó kedvvel, bőséggel; Nyújts feléje védő kart, Ha küzd ellenséggel; Balsors a kit régen tép, Hozz rá vig esztendőt! Megbűnhődte már e nép A multat s jövendőt. 8 Őseinket felhozád Kárpát szent bérczére, Általad nyert szép hazát Bendegúznak vére ; S merre zúgnak habjai Tiszának, Dunának, Árpád hős magzatjai F el virágo z ának. Ertünk Kunság mezein Ért kalászt lengettél, Tokaj szőlővesszein Nektárt csepegtettél. Zászlónk gyakran plántálád Vad török sánczára, S nyögte Mátyás bús hadát Bécsnek büszke vára. Hajh, de bűneink miatt Gyúlt harag kebledben; Elsujtád villámidat Dörgő fellegedben. Most rabló mongol nyilát Zúgattad felettünk, Majd töröktől rabigát Vállainkra vettünk. Hányszor zengett ajkain Ozmán vad népének Vort hadunk csonthalmain Győzedelmi ének 1 Hányszor támadt teniiad Szép hazám, kebledre, S lettél magzatod miatt Magzatod hamvvedre ! Bújt az üldözött, s felé Kard nyúlt barlangjában, Szerte nézett, s nem leié Honját a hazában , Bérezre hág és völgybe száll, Bú s kétség mellette ; Vérözön lábainál S lángtenger fölötte. Vár állott : most kőhalom ; Kedv s öröm röpkedtek r Halálhörgés, siralom Zajlik most helyettek. Csak szabadság nem virul A holtak véréből, Kinzó rabság könyje hull Árvánk hő szeméből. Szánd meg Isten a magyart. Kit vészek hányának, Nyújts feléje védő kart Tengerén kinjának. Iialsors a kit régen tép, Hozz rá vig esztendőt, Megbűnhődte már e né]) A multat s jövendőt! KÖLCSKY. Sz. István hymnusa. Egy ezredéve lesz majdan, Hogy Ilonunk e szép haza! Egy ezredes bú s öröme Legyen jövőnk záloga. Sok viszály és sok csapás ért Nemzetet és koronát, De im azért most is élünk, Isten áld meg e hazát. Mint az Ocean szigetje Elhagyatva, mostohán, Állt a nemzet csüggedezve, És az elveszés fokán, De megszülte jó nemtőül A hon legnagyobb fiát; És a nemzet újra éledt Isten áld meg e hazát. És igy baj és veszély között Ezredévig áll honunk, Majd letűnik a homályba, Majd feltámad csillagunk. Lelkünk ihletve ismétli Sz. István áldás szavát, Egy sóhajjal zengi ajkunk : Iston áld meg a hazát. 11 Honfldal. Tied vagyok, tied, hazára ! E sziv, e lélek; Kit szeretnék, ha tégedet Nem szeretnélek ? Szentegyház keblem belseje, Oltára képed. Te állj, s ha kell: e templomot Eldöntöm érted ; S az összeroskadó kebel Végső imája: Áldás a honra, Istenem Áldása rája! De én nem mondom senkinek, Ki nem kiáltom : Legkedvesebbem, hogy te vagy A nagy világon. Titkon kísérem lépteid, S mindegyre híven; Nem, mint az árny az utazót, Csak jó időben. Ile mint az árnyék nő, midőn Az est közelget: 12 Nő búm, ha sötétedni kezd, Hazám, fölötted. És elmegyek, hol híveid Pohárt emelve A sorstól uj fényt esdenek Szent életedre ; S kihajtom egy cseppig borát A telt üvegnek, Bár keserű .... mert könyeim Belé peregnek ! PETŐFI. A nemzeti zászló. Három szinti a nemzeti lobogó Mind a három becsülettel ragyogó. Bátran megyünk utánna a csatába, Fut az ellen alig érünk nyomába. Az első szili olyan piros, mint a vér. Ez a jele, hogy vér omlott hazánkért. Ez az oka, hogy a magyar haragja, Viharként száll arra, a ki őt bántja. A második tiszta fehér hószínű, Ez a jele, hogy a magyar jószívű, 13 Nem fekete mint az irigy lelkület, Mely nem tudja, liogy mi az a becsület. A harmadik gyönyörű zöld reménység ; Ebben rejlik jövőben a dicsőség, Rajta pajtás harczolj e dicsőségért, Nem is magyar, ki érte halni nem ért. A magyar nemzet. Járjatok be minden földet, Melyet Isten megteremtett, S nem akadtok bizonyára A magyar nemzet párjára. Vájjon mit kell véle tenni : Szánni kell-e vagy megvetni ? Ha a föld Isten kalapja,, Hazánk a bokréta rajta! Oly szép ország, oly viritó, Szemet, lelket andalító, És oly gazdag ! aranysárgán Ringatózik rónaságán A kalászok óczeánja; S hegyeiben mennyi bánya, És ezekben annyi kincs van, Mennyit nem látsz álmaidban. S ilyen áldások daczára Ez a nemzet mégis árva 1-1 Mégis rongyos, mégis éhes, Közel áll az elveszéshez. S szellemének országában Hány rejtett gyöngy és gyémánt van S mindezek maradnak ott lenn, Vagy ha épen a véletlen Föltalálja hozni őket, Porban, sárban érnek véget, Vagy az inség zivatarja Ókét messze elsodorja, Messze tőlünk a világba. Idegen nép kincstárába. Es ha ott ragyogni látjuk, Szánk-, szemünket rájuk tátjuk, S ál dicsőséggel lakunk jól, Hogy ez innen van honunkból. Ez hát nemes büszkeségünk, Melyről annyiszor mesélünk V Azzal dicsekedni váltig, A mi szégyenünkre válik ! Csak a magyar büszkeséget, Csak ezt ne emlegessétek ! Ezer éve, hogy e nemzet Itt magának hazát szerzett; És lia jőne most halála, A jövendő mit találna, Mi neki arról beszélne, Hogy itt hajdan magyar éle ? S a világtörténet könyve ? Ott sem lennénk följegyezve. És ha lennénk, jaj minékünk 15 Ezt olvasnák csak felőlünk : Élt egy nép a Tisza táján, Századokik lomhán, gyáván ... Oh hazám, mikor fogsz ismét Vetni egy sugárt, egy kis fényt Megrozsdásodott nevedre ? Mikor -ébredsz önérzetre ? PETŐFI. Rákosi szántó. — A török alatt. — Miről apám nagy búsan szólt, Hogy itt hajdan szebb élet volt, Erzi szivem s felsóhajtok, Midőn Rákos terén szántok. Hol Mátyás az. igazságos ? Te láttad őt boldog Rákos ! Tán itt nyargalt hajdanában, Hol én szántok mostanában. Mondják, itten vitéz urak Összegyűltek, tanakodtak ; S ha csatára trombitáltak, Mint a sasok víni szálltak.. 16 Eltűntek ők ; Rákos, te állsz, Meződön hány embert táplálsz, Hej, de magyart alig látok ! S nehéz szivvel tovább szántok, Pest-Budáról sok nép kijár, S alig érti nyelvünket már : Hej maholnap a magyar szó Ritka, mint a fehér holló. Hűs szél támad onnan felül, Zugó szárnyán sötét köd ül; Tán a por is e szép mezőn Nemes szivek hamvából jön ! Barna leány a faluból! Hej ne igyál a Rákosból ! Magyar csonton foly a vize, Könyektől sós annak ize. Rákos ! Rákos ! hová lettél ? Szép híredből de kiestél! Fáj szivem, fáj, ha ezt látom, S hazám földét sirva szántom. KISFALUDY K. 17 Búcsú a hazától. Kitárom reszkető karom Ölelni földedet, Melyre záporként hullatom Fiúi könyemet, Szülöttidben csalatkozám Te hü s igaz valál, hazám! Hazám, hazám, szegény magyar hazám. Fogadd fiúi eskümet, Midőn kibujdosom ; Hogy szend-e nyájas képedet, Szivemben hordozom. S igy bármely távol ég alatt. Tőled nyerem nyugalmamat, Hazám! hazám ! szegény magyar hazám. Hogy álmain édesebb legyen. Hazám határin túl, Maroknyi port viszek velem, Siromba vánkosul, S a mig koporsóm eltakar, Leszek külföldön is magyar, Magyar, magyar, külföldön is magyar. 18 Nemzeti ima. Emeld fel lelkünket Atyánk a magasban 1 SZemed hő szivünket Ne hagyja csak vágyban. Te vagy, ki alkotád E nemzet milljóit, Ezer éves kinját Most vivandja le itt; Riaszd fel álmából, Zavar s iga után, Gyulaszd, ha jogából Erélyét vesztné tán. Oh éleszsz észt, erőt; Tekintsd alkotMányunk, Mire csak szent erőd Után támaazkoDunk. Igazgass bennünket Jogunk védelmében, Elégeld hevünket Jobbjaink vérében, Rideg Csaták után Áldj Csendes napokkal, Tusaink uj szakán SZenteLj meg azokkal. Eged tiszta fénye Ügyünk igazságát, íllorányra ébresssze, Lengje át e hazát. Erőd, nagy hatalmad Egységre vezessen, ZiLált bonyodaLmat Tovább ne engedjen! Legyen e nemzet nagy ! Éljen hiVatásban! Emeld föl, a ki Vagy Sent a hatalomban ! Te szólsz, s ugy el nem hagy Erőnk a tusáBAN. KOVÁCS. Honnét jösz te . . . Honnét jösz te oly leverten hej pajtás ? Mért sir egyik szemed jobban, mint a más''''? Hát orczádon mért látok oly bánatot, Mintha elmúlt volna már a jó napod. Sirok pajtás, sirni fogok örökre, Mig élni hágy az Ur Isten kegyelme; . . . tói hozom e nagy bánatot, Hol hazámnak egy nagy s mély sir ásatott. A magyarnak nincsen többé hazája. Elbujdoshatik már a nagyvilágba. o* •20 A temetés roppant volt és nagyszerű, Százezernél több volt ott a kesergő. A nap épen akoron alkonyodott, Midőn az egész magyar nép vérben volt; Mintha sirt volna az Isten maga is, Hogy a földön nem lesz több egy magyar is. Rég veri már . . . Rég veri már a magyart a Teremtő, Azt sem tudja, milyen lesz a jövendő ? Lesz-e még ezen a földön jó napja, Örüljön-e, búsuljon-e ? nem tudja. De ha Isten bút adott e nemzetnek, Azt is adott, mivel a bút ölje meg. Hol terem több jó bor és több szép leány Mint itt belül Magyarország határán? Leányt ide, leányt az én ölembe ! Hadd szorítsam két kezemmel szivemre, Hadd szívjam ki édes lelkét csókommal, Vessek számot sok kesi^rii bajommal. 21 Hát az a bor ? bej a borral ide már ; Sirja belém piros könyét a poliár ! Piros könye lángol, mint istennyila, A kialudt életet is meggyújtja. Te meg czigány, lmzd rá majd kifizetem, He ugy húzd, hogy megrepedjen a szivem, Repedjen meg örömébe, bújába . . . így vigad a magyar ember hiába ! PETŐFI. Szülőföldem . . . Szülőföldem szép határa! Meglátlak-e valahára ? A hol állok, a hol megyek, Mindenkor csak feléd nézek. Ha madár jön, tőle kérdem Virulsz-e még szülőföldem! Azt kérdezem a felhőktől, Azt a suttogó szellőktől. De azok nem vigasztalnak. Bús szivemmel árván hagynak ; Árván élek hús szivemmel, Mint a ffi, mely a sziklán kel. 22 Kisded hajlék, hol születtem, Hej tőled be távol estem ! Távol estem mint a levél, Melyet elkap a forgószél. KISFALUDY K. Fáj a szivem . . . Fáj a szivem, majd megreped bújában, Egyre keserg, titkon eped magában. Érted e kin, érted bornl reája Drágahazám, drága hazám, bús magyarok hazája ! Fáj a szivem, szivemen, nagy az átok ; A hon egén reménysugárt se látok. Képül az év, s vele szivem reményi; (De a keserv) nálam marad a régi! Fáj a szivem, bárha hiszem, hogy egykor Árva hazám, derül reád egy szebb kor. Oh de mit ér, holtom után mit ér ez, (Ha szivemet) hant fedi majd, s nem érez V Jer nosza jer szebb kor aranysugára! Hozva derftt a szen/edö hazára, Végy diadalt, végy erőt e homályon, (Hogy epedő) honfi szivem ne fájjon ! LOSONCZY. "23 Tüzéri temetés. Mi piroslik ott a sikon távolban ? Magyar tüzér piros vére a hóban. Sok halált szórt az ellenség sorába Végre öt'''' is egy golyó eltalálta ; Agyú helyett koporsót visz a szekér, Abban nyugszik a megölt magyar tüzér, Kajta díszlik csákója és fegyvere, Szemfedelül honvédos köpönyege. Híí társai kivont karddal kisérik, Komoly arczczal, csak hogy meg nem könyezik. Nincs harangszó, egy pár ágyudörrenés. Ennyiből áll egy tüzéri temetés. Vitéz búcsudala. Isten hozzád, ó falu, Csendes békehely ! Tombol a mén, zúg a had Nékem mennem kell. Búsan lépeget fakóm S vissza vissza néz, 24 Száz ablakból int felém Száz leányi kéz : Hófejéren lengedez, A vég búcsujel, Légy szerencsés szép vitéz ! Száz hang idvezel. Keblem csendes és nyngott Százak könyein, Ah, de egy pár kék szemet Sirni látnom kín ! BAJZA Isten hozzád. Bérczről vissza néz a vándor, Vígan int kies hazája, Ott mosolyg a róna táj ; De a messze távozónak Szive vérzik, szive fáj ; Zeng felé a búcsúszó : „Isten hozzád, bujdosó !" Bérez alatt áll völgyek árnyán, Csak felhőket lát hónából, Elmerült a róna táj ; 25 Ámde búja nem maradt el, Szive gyászol, szive fáj ; Zeng felé a távol szó, „Isten hozzád, bujdosó." Bérez és völgy is elmaradtak, Felhőt sem lát már hónából, Ábrándkép a róna táj : Búja mint az ég kiséri, Szive vérzik, szive fáj ; Mély keservvel zeng szava: „Isten hozzád szép haza!" Múlnak évek, fiirte ősz már, Kifeledte rég hazája. Ám a kedves róna táj Sirig képben él előtte, Szive gyászol, szive fáj, S a halónak vég szava'''' „Isten hozzád szép haza!" BAJZA. Nem ugy van . . . Nem ugy van most, mint volt régen ; Nem az a nap süt az égen ; Nem ugy illatoz a virág ; Kétszinüvé lett a világ. Ne liigy a mézes beszédnek, Kivált a fehér cselédnek, Ritka az, a minek látszik : Csak szembekötősdit játszik. Nincs becse a hazafinak, Csak a hajlongó úrfinak ; Világ a német gavarnak, Jó éjszakát a magyarnak. Átok fogta meg a magyart, Mert az soha együtt nem tart; Róla igaz a közmondás : „A mennyi ház, annyi szokás." Szép volt halni a ha/áért, Most ritka ontna érte vért, Hajh ! hallottam azt beszélni: Szebb a jutalomért élni. Régi őseink elhaltak, Kik a közjónak hódoltak ; Hejh ! ha most feltámadnának, Újra sirba szállanának. Sóhajtás. Multadban nincs öröm, Jövődben nincs remény, Hanyatló szép hazám ! Miattad vérzem én. Miattad zeng pauaszt S örök bút énekem : Sötét felhőd alatt Ez élet gyász nekem. Oly sok küzdés után Örvény s hullám közül Segélni part felé Egy csillag sem derül. Ki szivet alkotál, S belé érzelmeket, Szeretni lángolón Hazát és nemzetet; Kinek hatalma szab Törvényeket határt! Oh népek Istene! Küldj egy reménysugárt! 28 Hazám, hazám. . . . Hazám, hazám, édos hazám ! Bárcsak határod láthatnám ! Füstöt látok, de csak alig, Hogy az égen sötétedik. Majd ha lépek határodba Megyek rózsám udvarába; Megölelem a rózsámat, S elfelejtem bánatomat. Hazámhoz. Hirt nem hallok már felőled, Erdős völgyes szép hazám ! Most, hogy távol vagyok tőled, Most szeretlek igazán. Azt a völgyet azt a bérezet, Soha sem feledhetem, S kél szivemben vágyó érzet, Hogy zokogjak kebleden. Semmi, semmi ki nem pótol El nem mossa képedet. 29 Kérdem a sebes folyótól: Mért hagyott el tégedet V Kérdem a szálló madártól: Tán kiszáradt a berek, Hogy tőled ő is elpártol, Mint a hűtlen emberek V Gondolom a nehéz felhő Arczod özvegy fátyola ; Gondolom a siró szellő Egy ismerős furullya; Gondolom a virágillat Esdő sóhajod talán ; S pásztortűz az a kis csillag Kék havasod oldalán. Téged látlak minden képben, Mely felém száll messziről A sik rónán, minden lépten Bérczid árnya leng körül. Búcsúzó anya — fiának Szent ereklye képet ad, S az — habár az évek szállnak Mindig kebelén marad. SZÁSZ KÁROLY. A magyar fohásza. Ezer esztendeje annak, Hogy a Magyarok itt laknak Most akarják kiirtani, kiirtani; De az Isten nem engedi, nem engedi. Busulok én, bánkodom is, Rám fér én rám, ha sirok is, Mert kivisznek a hazámból, szép hazámból El kell válnom a rózsámtól, a rózsámtól. Ne félj pajtás a haláltól, Sem az ellen golyójától; Harczban halni a hazáért, dicső halál. Czudar az, kit itthon talál, itthon talál. Árpád apánk . . Árpád apánk ne féltsd ősi nemzeted Nem vesz az el, ha eddig el nem veszett, Hervad régi búnk és bánatunk, Ej haj ! újra élünk virradunk. Tud szeretni a magyar sziv igazán, S kit szeretne, ha téged nem szép hazám ? 31 Érted élünk, égünk s lángolunk, Erted honfi szívvel áldozunk ! A „bús magyar" nevezetről leteszünk, „Büszke magyar" újra már a mi nevünk, Büszkén félre vágva kalpagunk, Hej ! mert újra fénylik csillagunk. Visszavettük a nemzeti ősruhát, Gyöngyök vagyunk újra mint a gyöngy virág, Éljen a szép magyar viselet; Korcsvér, a ki idegent szeret. Magyar szivet magyar dolmány takarjon, Magyar ajkról csak magyar szó fakadjon Magyar szívben magyar bátorság, Ej haj ! s boldog lesz Magyarország. THALY K. Hadfi búcsaja. Isten hozzád szép falum határa, Elmegyek belőled a csatára, Jó magyar nem rakja szegre kardját, Ha veszélyben látja szép hazáját. Jó anyám ne keseregj érettem, Azt gondold, hogy szent búcsúra mentein, 132 Búcsú fiát hozok én tenéked, Ha csatából győzve vissza térek. Rátekintek még a temetőre. Ós atyámnak régi nyughelyére ; Kérem Istent a jámbor porára, Adjon áldást távozó fiára. Adjon áldást magyarok hadára, Ellenféltől zaklatott hazára; l''''gy imádjuk őtet még buzgóbban, Szabad ajkkal e szabad hazában. Itt van már az indulási óra. Szól a dobszó már az indulóra. Isten hozzád szép falum határa Elmegyek belőled a csatára. Zrínyi dala. Hol van a hon, melynek Árpád vére Győzelemmel csorga szent földére, Mely nevével hő szerelmet gyújt, S messze képét bujdosó "magzatja Még Kalypszó keblén is siratja, S kart feléje búsan vágyva nyújt? Itt van a hon, hajh, nem mint a régi Pusztaságban nyúlnak el vidéki, Többé nem győzelmek honja már. Elhamvadt a magzat hő szerelme, Nincs magasra vivó szenvedelme, Jégkebelben fásult szivet zár. Hol van a bérez és a vár fölötte, Szondi, melynek sánczait védlette, Tékozolva hiven életét ; Honnan a hir fölszáll, s arczulatja Lángsugárit távol ragyogtatja, S fényt a késő századokra vet? Itt van a bérez s omladék fölötte, Mely a hőst és hirét eltemette, Bús feledség hamván s néma hant; Völgyben ül a gyáva kor s határa Szűk köréből őse saslakára Szédeleg, ha néha fölpillant. u És hol a nép, moly pályát izzadni, S izzadás közt hősi bért aratni Ősz atyáknak nyomdokin tanult V S szenvedett bár, s bajrói bajra liága, Hervadatlan volt szép ifjúsága, A jelenben mult s jövő Virult. Vándor, állj meg ! korcs volt anyja vére, Más faj állott a kihunyt helyére, Gyönge fővel, romlott, szívtelen . . . A dicső nép, mely tanult izzadni, S izzadás közt hősi bért aratni : Névben él csak, többé nincs jelen. KÖLCSKY. Béla futása. Hunnia nyög, letiporva Simák a bús magyarok, 1 lazájukban széfyelszórva, Sújtják az égi karok ! Siirfí, vastag fiistgomlyokbaií Dőlnek össze városok ; Vértajtékzó patakokban Fúladnak a lakósok.. Vértől ázik I-íuda tere, Csontból épült halmain ; Biizhödik a magyar vére, S fut a szellők szárnyain"! Betellett már a magyarnak Búval töltött pohara! . . . Puszta Béla udvara! Temetés. ■Néma hölgy fut a nagy éjszakán, Kisdedével reszkető karán • Egyik éber, Másik áhnodi-k.; ■Árva honban •Árva mindenik 3 . . . Háta arezezal kél az éji hfílfi . Almiból a gyermek fölsikolt ; Es szavára A szülőkebe) Rejtekéből Fájdalom felel : „Légy nyugodtan ''''árvft gyermekem ! Nem sokáig bujdosol volem : JJj világ vár Benne béke van — Ott hazát lel, A ki hontalan! Ott szabad lész, annak szültelek , Békés szomszédid leendenek ! Szíík határon Szent leend jogod , S eltapodtan Látni nem fogod *" Osztrolenka gyász határain Éj borong a hősök álmain ; Es ki áll a Hamvadók fölött: Gyermekét, ah ! Eltemetni jött. „Férjem itt vitt véres harczokon, Itt esett el érted, drága hon ! Ily apáért, Néma sirlcebel, A fiu is Nyugtot érdemel! Im, fogadd, nyugodtan átadom ! Rongyban, ősz hajakkal, igy tudom Nem fog ő az Ósi birtokon Vánezorogni Koldulóboton ''''. Jobb sötét öledben tudnom őt. Mint görnyedve zsarnokarcz előtt; Haljon addig Öntudatlanul, Mig rabszolga Lenni nem tanul I" S a temetkezési gyász sereg : Kémletes dalt zugó fergeteg ; S melybe élőt Zár őrült anya, Megrendül a Bús lialáltanva. Sirhalomnál, minden éjfélen A szülő nyugodtan megjelen ; Gyermekét ott, — Mint az éjmadár, — Új honában Látogatni jár. TOMPA. Honvéd dal. Küszöbről küszöbre járok, hol be, hol ki, Oh ne mondjátok, hogy nincsen itthon senki, ;tK Ne uszítsátok az ebet, hogy letépjen,. E pár rongyomnál egyebem nincsen ; Nincs mit ennem, a hidegtől testem remeg,. Adjatok valamit, az Isten áldjon meg. Áldjon meg téged a magyarok Istene ! Koldus áll ajtódban se lába se keze, Rongy foszlányokban nem ismered ugy-e?'''' Pedig egykor vitéz honvéd vala neve! Nincs mit címem, a hidegtől testem remeg, Adjatok valamit, az Isten áldjon meg. Sok csatában küzdtem, szent ügyért azt tudom,. El is veszett háborúban a jobb karom Balkezemben mankó , mert bal lábom nincsen Azt is kinn felejtettem a csatatéren. Ennyi kínért nyomorú éltem hágj ák meg, Adjatok valamit, az Isten áldjon meg. Legyen ugy . . Legyen ugy mint régen volt, Legyen ugy mint régen volt. Hogy n« legyen a magyarnak, Hogy ne ljegyen a magyarnak, Sem na<lirág4n.. sem. csizmáján semmi folt. Legyen ugy mint régen volt, Legyen ugy mint régen volt, Süvegelje meg a magyart, Süvegelje meg a magyart, Mind a lengyel, mind a német, mind a tót. Legyen ugy mint régen volt, Legyen ugy mint régen volt, Tele legyen a magyarnak, Tele legyen a magyarnak, Mind a z itcze, mind a pincze, mind a liolt,. Isten áldja . . . Isten áldja meg a magyart, Tartson neve mig a föld tart, Paradicsom 11 azáj ában, Éljen, mint lial a Dunában. Töltse békével napjait, Egyezve lássa fiait; Török, tatár, s más ellenség Nyugtát meg ne rémithessék. Hölcs vénekkel a tanácsban Tfiz iíjakban a csatában, 40 Bővelkedjék szép szüzekkel, Deli, karcsú menyecskékkel. Tisza, Duna minden habja, ízes halát bőven adja, lírdeinkben őz, dámvadak Seregenkint tanyázzanak, f Gulya, ménes, nyárban, őszben Térdig járjon a jó fűben. Adná Isten, a juhnyájak, Mind selymekké változnának. Csűrök, pajták, búzás vermek Csordultig tömve legyenek ! Miskolcz, Debreczen, Komárom Süssön czipót olcsó áron. Hulljon Bakonynak fájáról Tiz itcze makk minden ágról, Egy fa alatt kilencz gicza Meghízhassák egy éjszaka. De még az se maradjon el, A mi kedvünket gyújtsa fel ; Bor öntsön el minden halmot; A víz nem kell, hajtson malmot. Mondják, ki a finom borból Jól felöntött, megokosul; A kukta is diákul tud, Ha torkán egy pint bor lefut. 41 Jó bort. ide hát és nem mást, Köszöntsük el az áldomást; Isten tartsa királyunkat, Országunkat, mindnyájunkat. Lengyel dal. Búsul a lengyel hona állapotján, Mert .... nincsen a csatáján ; Kesereg a Vajda és az egész pórság ; Zokogva kiáltja : oda a szabadság! A német arany s ezüst után sóhajt, A portugallus finom gyapjat óhajt. A magyar jobblétért, az olasz hitéért; Egyedül a lengyel küzd a szabadságért, A török Zultán szereti szerályát, A porosz büszkén nézi katonáját; A hiu franczia csak hírért csatázik, Egyedül a lengyel szabadságra vágyik. Az angol kincscsel terheli hajóját, Az orosz fonja durva kancsukáját; A spanyol bámulja hajdani nagyságát, Csak a lengyel érzi vesztett szabadságát. 42 A gyáva illyr bálványozza lányát, A szász olvassa gyapjújának számát. A szegény bajornak sör a boldogsága : Hej ! nines a lengyelnek kívánt szabadsága ! INDULÓK. Induló. Hazám ''''gyászemlékivei Telve lelkem felsóhajt, Néked szebb jövendőt Es virágzó kort óhajt. Harezolál, de elbukál Ármány eselszövény miatt Győzelem vagy hős halál, Ez, mért onta vért fiad. Imádlak Istenem Oh hallgasd meg nemzetem ! A magyar végső szava: Legyen áldott a haza. Szóljatok csak ti bús sirok ormai ! Hány kebel liamvada bennetek el! Szivetek, lelketek Mily öröm nyugoszsza kebeletek. Most borúban vau hazám, Nem kel fénynap hajnalán, Majd borúra derű száll Szivünk visszhangra talál. 16 Budai induló. (A török időkből.) ''''Os Buda gyermeke fel szaporán, iLátod a vész zászlója lobog. ''''Fel ! fel! a bajt megelőzni korán, Keble., kin''''ek közjóra dobog. Itt falaink közt a korona, Nemzetiségünk szent vagyona, Kljén a liou! éljen a király! Bármi felöl íöftyegosse viszály : Bátran sikra kiszállj ! Kendszeretet, polgári erény, ri béke legyen hát jelszavatok ; Ám ha zavarja garázda meréiiy, Megzabolázza azt karotok. Rajta tehát fegyveerc magyar, Borba tipord, ki tiporni akar, Éljen a lion, ''''éljen a király! Bármi felől fenyegesse viszály. Bátran sikra kisz''''Mj. Egy legyen a ezél és akarat, Pártszakadás ronáásra vezet. Egyesülés diadalmat arat, Nyújtson azért kiki erre kezet. Vállhoz a vállat s a nap alatt, Nincs mi ledöntse e sziklafalat ! Éljen a hon! éljen a király! Bármi felől fenyegesse viszály. Bátran sikra kiszállj. 47 Induló. A Rákóczy dallamra. Isten, adj híl''''/.ánk felett Tiszta, kéklő, szép eget, Partjain Tiszánk- s I)nnanknak Áldva SwUljnn felleged ! Mézet ¡ints Tokaj borába, liuzát Alföld ugarába ; S mely tiirt annyi éven át, Boldogítsd e szép hazát! Adj erőt hős nemzetének, Hogy szeresse hőn hónát! .Régi szép, Tiszta, ép Nyelve, hős, Bájerős, Zengje által a hazát! Vezessen csatára (A királyért és honért) Eltet is áldozván (Nyerjen) győzelembabért! Es béke napján szilárdul védjen Törvényt és jogot; És ha rája liarczviliar dili, fciikra küldjön bajnokot. Hertelendi indulója. Hát fiaim ! ti vitéz nevetek Rablánczezal váltjátok-e fel V Ősz fejem is ma teliát veletek Nyert koszorúját veszsze-e el ? Nem magyar az, czudar az, ki kivont Karddal is esdekel és kér pardont. Rajta ! tehát velem, a ki vitéz, A csatán elül lobogó tollamra néz. Ezredem vér mezején vezetem, Győzni vagy halni tanulj seregem. Bács bodroghi serkentő. Rajta vitézeim a harezra gyerünk, Riad a hadi trombita jelszava már, Ott ti reátok is őseitek Diadalmi vitéz neve s ünnepe vár! Századok óta hazájokat őrzik, a Harezra, csatára nevelt magyarok, S nem remegett soha kardot emelni a Harczba dühös törökökre karok. Nossza, ti is legyetek ma dicső Nagy apátok igaz, de ne korcsfiai! Meg ne zavarjanak a mozsaraknak 49 Akármi özöntele tűz sorai! Vágjatok, öljetek és sok ezert Letaszítson erős kezetek! S minden ütésre halált suhogasson, Akárhova ér fene fegyveretek. Szathmári buzdító. — A török világból. — Harsog a trombita, riadoz a kürt, Puska ropog, kard csörög, bomba-ágyu mennydörög ! Mit késünk mi tehát ? lóra vitéz ezerek ! Harcz pálmát a hadak fergetegi közt nyerek; Győzni tanult karom ontja rakásra A török tömött sorát, Öldökölve táborát. Napoleon indulója. Már siess hazámba vissza vert seregem ! Nekem ez a muszka klima, nem, nem egem ; Ritkán volt ennél keményebb fergetegém, Nincsen annyi fegyveresem, mint bet$gém. 4 Javát, javát seregemnek elvesztettem, Egynéhány jé vezéremet eltemettem ; Ha van egy két nyert, de véres ütközetem, Mint nyereség drága véren, nem szeretem. Eddig nevem maga vala hédoltató, Karom s kardom a szárazon mindenható. Magam valék országokat osztogató, Hadi vezér, Alpeseken útmutató. De mi szégyen történt s fordult jobb sorsomon Szégyen, erős győzhetetlen táboromon ? ! Mi az a mit haza vinni tudok velem ? Drágu áron nyert keserű győzedelem. Mert nem véthet a muszkának semmi erő Nem biztatás, mert engemet nem ismer ő ; Ha nagy haddal fenyegetem fegyvert ragad, 11a jó barátot mutatok, be nem fogad. Uj erővel ellentállok a muszkának, Nem engedem határait a hazámnak Pusztíttatni, prédáltatni a kozáknak, Ama megrettenthetlen (?) katonáknak. Magam fogom táboromat vezérelni Prédáimmal francziákat ingerelni, Az elpártolt frigyesektől megkérdezni, Miért kellett a tett hitet ugy megszegni? De ha mégis a szerencse balkereke Nem nézi, hogy Napoleon a vezére, 51 Táboromat maga alatt elszenvedi, Frigyesektől győzettetni megengedi. Akkor térden állva Ferenez a császárnak, Ugy mint az én drága kedves apósomnak Esedezem, ne hagyja el komor vejét, A muszkáknak megöletni Bonapartét. 4* TERMÉSZET- ÉS SZEKELEMDALOK. Az alföldi halász. Az alföldön halász legény vagyok én, Tisza partján kis kunyhóban lakom én. Jer be hozzám barna kis lány pihenni Édes anyám majd gondodat viseli. Sötét felhők tornyosodnak az égen, Hull a zápor az alföldi térségen ; Barna kis lány, selyem kendőjl megázik, Hószin nyakad, piros orczád megfázik. Sem aranyom, sem ezüstöm nines nekem, Egy csöndlepte picziny kunyhó mindenem ; De keblemben dobog forrón érző sziv, Mely a viszonszeretethez holtig hiv. Nem akarok szólt a lányka fényleni Sem aranyban sem ezüstben részt venni, Megelégszem kis kunyhódban sziveddel Örök áldást árasztó szerelmeddel. Szétoszlottak már a sötét fellegek, Te itt maradsz rózsám, de én elmegyek; Élj boldogul, a jó Isten áldjon meg, Olykor, olykor rólam is emlékezz meg! BERNÁT G. 5fi Kertem alatt ., Kertem alatt a Berettyó folydogál . . . . Hársfák alatt egy kis leány sírdogál; Ne folyj árvíz oly sebesen lefelé, Hó szín nyakát hadd förössze meg belé. Récze, rucza fürdik benne csendesen. Búsan szól az esti harang Peterden. Hej! biz az én szivem is búsan dobog, Mert a kis lány szerelme másért lobog. Hej ! jó leány csolnakom eloldoztad, A partról a zaj közé taszítottad, Meglakolsz még lánykám ezért megálj csak Megcsókollak százszor ha feltalállak. Hej ! jó legény eloldom én máskor is, Ha megcsókolsz, vissza adom szászszor is. Ugy is tied szivem, a mig csak élek, Csókodtól én barna legény nem félek. Magyarország . . . Magyarország édes fia vagyok én, Híí páromat csak itt kereshetem én; Van itt leány, mint a csillag az égen, Szép is jó is, mint a virág a réten. 57 Gyalog jártam, azért jöttem ily késő, Mert elhagyott pejparipám a szellő ; Hej pedig a magyar legény ha nyalka, Nem járkál ő a leányhoz hiába. * Ez a falu, de be vagyon kerítve, Barna babám ! hogyan jösz ki belőle? Be vagy a szivembe kerítve; De ki soha nem jösz belőle. Túlsó soron most nyilik ki a rózsa, Még ide is illatozik a szaga; Leszakasztom azt a legszélső levelét, Nem felejtem ugy el galambom nevét. Ereszkedik . . . Ereszkedik le a felhő, Hull a fára őszi eső, Hull a fának a levele, Még. is szól a fülemile. Az óra jó későre jár. Barna kis lány, alszol-e már ? Hallod-e a fülemilét, Fülemile bús énekét ? Zápor eső csak ugy szakad, Fülemile csak dalolgat, 58 A ki bús dalát hallgatja Megesik a szive rajta. Barna kis lány, ha nem alszol, Hallgasd, mit e madár dalol; E madár az én szerelmem, Az én elsóhajtott lelkem ! PETŐFI. Simonyiban . . . Simonyiban van egy malom, Búbánatot őrinek azon ; Nekem is van búbánatom — Oda viszem lejáratom. Oda viszem lejáratom. Odvas fába terem a szú ; Vén leányhoz illik a bú ; De én ugyan nem búsulok, Mint a tücsök szökök, rugók. Azt az Isten megátkozta, Ki a bút módiba hozta; Nekem Isten adta búja Nem kell, akárki módija. * - Hármat tojott kis fiirjecske Kó-ró rendemre ; 59 Rendem csipke, rendem bokor, Ró-ró rekettye. Sipittyom, gyere be Rózsám az ölembe ! Fütyül a szél. . . Fütyül a szél, az idő már őszre jár, Szebb hazába megy vigadni a madár . . . Én is mennék, de mi haszna, ha velem Akárhova eljő a bú, szerelem. Széthullott az árvalányhaj, elveszett . . . Bánatfelhők borítják be az eget — Nagy sirásuk meglátszik az ugaron; Én is szétdúlt nyugodalmam siratom. Azt kérdezi az a kedves kis leány : Mért fáj szivem, mórt vagyok oly halovány? Az fáj az én bús szivemnek oly nagyon : Mért nem tudja az a kis lány mi bajom. TÓTH Ií. * Hegedülnek, szépen muzsikálnak, Jó kedve van az egész világnak, Ugrándoznak, járják a bolondját : Én nem tudom, hanem csak ugy mondják. 60 Nem tudok én semmit a világról, Én miattam leeshetik lábról, Csak azt tudom, hogy szeretlek téged, Hogy, te kis lány ! majd meghalok érted. TÓTH K. A szerelem. A szerelem, a szerelem, A szerelem setét verem ; Bele estem, benne vagyok, Nem láthatok, nem hallhatok. Őrizem az apám nyáját, I>e nem hallom a kolompját; Rá, rá megy a zöld vetésre, Hej 1 csak későn veszem észre. Tele rakta édes anyám Eleséggel a tarisznyám, Elvesztettem szerencsésen, Lesz módom a bőjtölésben. Edes apám, édes anyám, Ne bízzatok most semmit rám ; Nézzétek el, ha hibázok! Tudom is én, mit csinálok ! PETŐFI. Eszemadta . . . Eszemadta kis barnája, Ki ne hajolna hozzája! Se országa, se hazája : Mégis piros az orczája . . Hejehuja liap ! Oh ne mondj . . . Oh ne mondj engem rózsádnak Ne mondj engem galambodnak Rózsát a nap elhervasztja, Galambot ölyv elriasztja ; Nem vagyok én se galambod, Se hervadó rózsa bimbód : Mert én, babám, tied vagyok, S a mi vagyok az maradok . . . Hogyha körül ölelem Karcsú derekad, Rám ha mosolygva nyilik Bíbor ajakad : Felejti akkor szivem a világot, S kebeledről szakítom a Legszebb virágot. Olyan a szemed járása, 62 Mint a csillag ragyogása; Rózsa ajakad mosolygása A piros hajnal hasadása. Elátkozom . . . Elátkozom ezt a gonosz világot, Eltem legszebb virágára mért hágott; Alig virult már is lehűlt levele, Az én éltem búbánattal van tele. Gyász ruhát adott nekem a szerelem, Búsan síró csalogány lett belőlem, Gyász ruhában fájó szívvel könyezek, A jó Isten látja mennyit szenvedek. Elátkozott engem az édes anyám, Hogy ne legyen se országom, se hazám, Csipkebokor legyen- az én szállásom, Ott se legyen sokáig maradásom. Piros rózsa volt eddig az életem, És virágos kert volt ifjú kebelem, Virágos kert most is ugyan kebelem, Hej ! de ugyan halvány virágot terem. Hogyha engem az én babám szeretne, Szerelmünknek hossza, vége sem lenne, 63 De mit is fáj az én szivem utána, Rám sem virul szerelmének sugara. Áz én rózsám engem nem szeret, Szólok hozzá s engem kinevet, Ne nevess ki engem violám, Ugy sem szeretsz engem igazán. Megizentem . . . Megizentem az édes anyámnak, Készítse el az én gyöngy ruhámat, Piros ezipőt fekete sarokra, Fehér szoknyát hat felhajtásosra. Megizentem az édes anyámnak, Gyöngy koszorút kössön a lányának, Két szélire két szál rozmaringot, Közepibe bokros búbánatot. Ki megyek a temető szélére, Meg ásatom siromat előre; Feltekintek sírva az egekre, Szép angyalom hagylak az Istenre. 64 Madár az ágon, Virág a fákon Kap a legény a hamis lányon. Virág a mézet, Szikla az érczet Nem őrizné ugy, mint én téged. Ha nyil a rózsa Ne hajts a szóra, Jer az ölembe forró csókra ; Remegve érzem, Te lész én nékem Halálom avagy üdvösségem. Volt nekem . . . Volt nekem egy daruszőrü paripám, Eladta a kiskunsági kapitány, Ott sem voltam az áldomásivásnál; No de se baj több elveszett Mohácsnál ! Volt egy házam, esztendeje leégett; A féltelkem azt sem tudom hova lett, Be van írva a szegedi tanácsnál, No de se baj több elveszett Mohácsnál! Volt szeretőm esztendeig sirattam, Az volt nekem nagy szivbeli fájdalmam, 65 Most is él még a hütelen, de másnál, No de se baj több elveszett Mohácsnál! Sírva jön a magyar dal a világra, Siralmas a magyar ember világa; Ne szomorkodj atyafiság, rokonság, Ez a világ ugy is merő bolondság! Kétségbe esés. Anyám, édes anyám ! Mit miveltél velem, Hogy nem adtál annak, Kiért ég kebelem ? Nem adtál Bandinak A szegény bújába Messze bujdosni inent A széles világba. Elment, elbujdosott Isten tudja hova „Ilus nem látsz többé !" Ez volt végső szava ; Elment, s nagy sebesen A Dunának tartott Én Uram s Istenem ! Tán bele is ugrott, 5 66 Hervadj már violám Szép kerti virágom ; Kis madár ne csattogj A zöld nyárfa ágon ; Nincs kinek bokrétát Kössek kalapjára; Nincs kivel hallgassak Kis madár hangjára. Édes anyám ! adj lent Két három orsóra A mennyi elég lesz Egy szemboritóra; Fölfonom, könyemmel Meg is fehérítem, Ugy sem élek soká: Szememre terítem. CZUCZOK. Ida csárdás. Mit érne nekem ez élet Ha nem bírhatnálak téged ? Elbujdosnám a világból, Siratnálak messze távol. Messze távol siratnálak, Mig megölne a búbánat, A búbánat mig megölne Könyeimből tenger lenne. ti 7 Látod édes kis angyalom, Hogy szeretlek igen nagyon! A te pillantásod nékem Arany fényű nap az égen. Elhidd édes kis angyalom, Hogy szeretlek igen nagyon, Nem tehetek róla látom, De nélküled nincs világom. Benyújtottam . . . Benyújtottam a kalapom Egy kis lánynak az ablakon ; S mikor azt kiadta Bokréta volt rajta, Csak az a kár benne Hogy bánatot hajta. Kalapomnak bokrétája Elhervadott hamarjába; Elmentem én másért, Másik bokrétáért, Adott is a kis lány Mindig, hogy ha ráért. Soká, soká jártam arra ; A bokrétát egyre adta, Adta a bokrétát 5* 68 Az a kedves kis lány, Mig egyszer azt mondta, Hogy virága nincs már. Megfájdult a szivem erre . . . Nem tudom, hogy mi lelhette ! Megszokhattam nagyon A bokrétát, vagy mi? . . . Hogy azt az ablakot Nem tudom elhagyni. TÓTH K. Búsulok Búsulok én majd megöl a búbánat, Messze útra vitték édes babámat. Mért nem vagyok kikeletnek lágy szele, Hadd mehettem volna én is el vele. Viszik, viszik rónaságon messzire Hullámidon délibáb nagy tengere. Mért nem vagyok rónaságon kis madár, Mely a délibáb közt énekelve jár ? ! Kemenesen róngyos csárdák állanak, Tudom egyikbe majd csak beszállanak. Mért nem vagyok e csárdában korcsmáros,, Mely ugy is a mennyországgal határos. 69 Édes kincsem akár hol lesz lakásod, Ne feledd, hogy boldogságom a társad Hozza meg azt nekem angyal kebeled, Mint a himes virágot a kikelet. SZELESTEY. Kiöntött . . . Kiöntött a Duna vize messzire, Valamennyi szép leány van elvitte ; Fogja ki hát mindenki a magáét Ne szeresse soha senki, soha senki a másét. Nincsen kedvem, mert elvitte a fecske, Egy száraz jegenyefára letette, Akkor leszek édes rózsám a tied, Mikor az a jegenyefa föléled. Nincsen kedvem mert elvitte a gólya, Mert ott jártam, a hol nem kellett volna ; Lesz még kedvem, majd elhozza a szélvész. Füred alatt, Füred alatt majd kifogja a révész. 70 Angyal Bandi . . Angyal Bandi jaj megöl a búbánat, Esküvőre viszik a te rózsádat, Esküvőre szól a harang az ének. Jaj de fáj az Angyal Bandi szivének. Késő őszszel száll a fecske keletre, Jutok én még édes rózsám eszedbe ; Könyüs szemmel jösz még engem keresni, De a sirban késő lesz már szeretni. Zöld fűbe szokott a harmat leszálni, Jaj, de nehéz a rózsámtól megválni, Készebb lennék a siromba leszállni, Mint te tőled édes rózsám megválni. Kecskeméti legény. Az alföldnek sik mezejón, Ott terem a magyar legény ; Magyar leány fonta varta Gyolcsing, gatya lobog rajta. Perge kalap nyomja fejét, Czifra suba válla hegyét; 71 S ha fölpattan a lovára, El- kinyargal a tanyára. Kecskeméti határ felül Csillag ragyog éjfél körül. Én is oda való vagyok. Hol az a szép csillag ragyog. Nem vagyok én kósza betyár, Ki csárdákon szerencsét vár ; Csak ugy járok a tanyára, Házasodom nem sokára. Tisza mentén, Hódviz partján, Mint a harmat, olyan a lány Vékony karcsú a dereka, Csókra csábit az ajaka. Oda mék ón ott akadok Szerelem madara vagyok, Még ma szólok az anyámnak, S neki váltok Csongorádnak. CZUCZOR. Kinyílt a . . . Kinyilt a rozmariuszál, Mi haszna annak is már. 72 Kicsiny virága lehull magába, Hej ! a szeretőm de nem bánja. A hegyről fuj a felszél, Tudom, hogy még szeretnél; Tudom, hogy rózsám bejönnél hozzám. Hiába jösz már kis angyalkám! Ki mehetsz az országból, Lehetsz tőlem akárhol, De ha szeretnél, a régi lennél, Bennem mindig hí! szivre lelnél. Befordultam a . . . Befordultam a konyhára, Ká gyújtottam a pipára . . . Az az rá gyújtottam volna, Hogyha már nem égett volna. A pipám javában égett, Nem is mentem én a végett! Azért mentem, mert megláttam, Hogy odabenn szép leány van. Tüzet rakott eszemadta, Lobogott is, a mint rakta ; 73 Jaj, de hát még szeme párja, Annak volt ám nagy a lángja ! Én beléptem, íi rám nézett Aligha meg nem igézett! Égő pipám kialudott, Alvó szivem meggyuladott. PETŐFI. Árvalányhaj . . . Árvalányhaj a süvegem bokrétája,1 Árva leány a szerelmem violája ; Azt magamnak kinn a pusztán szakasztottam Ezt magamnak a faluban választottam. Gyönyörű kis szőke leány a kedvesem, De, hogy jó lesz még abban sem kételkedem. A kék virág tiszta buza között terem, Mátkámnak is kék virág van a szemiben. PETŐFI. * Kikeletre virul a rózsa levele, Kikeletre hevül a lányka kebele. Nem tudja mi baja mi bántja a szivét. Pedig a szerelem dagasztja kebelét. Debreczenben . . . Debreezenben díszlik egy szép rózsa fa, Illatozó piros rózsa van rajta, Mit ér nekem a fa piros rózsája, Ha semmikép sem férhetek hozzája. Messziről a postalegény sipja szól, Tán aranyos levelet hoz rózsámtól, Mit ér nekem, mit ér rózsám levele ? Ha maga is az angyal nem jő vele. Piros orczád . . . Piros orczád ragyogása : A hajnalnak hasadása. Kék szemednek tündöklése : Tiszta égnek derengése. Felém ragyogsz, mint a hajnal S el nem érlek karjaimmal; Nagy közöttünk a messzeség: Távol vagy, mint földtől az ég. Míg ölében tart az álom : Gyakran veled játszadozom ; 75 S ha fölébredek édesem, Tőled ismét távol esem. Ha egyebet nem tehetek. Mint álmomban ölelhetlek, Ezt kívánom, ezt óhajtom : Legyen éltem örök álom ! LOSONCZY I * Gyöngyömadta (kis madara), Meglátlak-e (valahára) ? Összekel, majd összekel az éj a nappal, Születik a piros hajnal. Ketté hasadt . . Ketté hasadt a ezimbalom fája E miatt hull köríveimnek árja Nein bánom, szivem hadd hasadjon Hisz egy sínes a ki megsirasson. Zöld vetés . . Zöld vetés közt énekel a pacsirta Bár a vetés bársonya eltakarja, 76 Énekemben megszólal a szerelem ; Akár mikép titkolja is kebelem. Szerelem nélkül az ember kebele, Elszáradt fa, melynek nincsen levele. Leveles az én szerelmem zöld fája, Csakhogy bánat rakott fészket reája. SZELESTEY L. Szomorú fűz . . . Szomorú ffiz ága hajlik a virágra .. . Fáj a szivem érted falu szép leánya; Fáj a szivem érted, de te azt nem bánod Van neked nálamnál gyönyörűbb virágod. Istenem teremtőm ! hát mit is csináljak, Hogy vegyem meg szivét annak a kis lánynak Hiába biztatom, hiába Ígérek, Nem fog rajta semmi aranyos Ígéret. Hej ha e kis lánynak az jutna eszébe, Hogy idadná nekem a szivét cserébe Jaj be jól is járna, megtoldanám sokkal Ezer öleléssel, ezer annyi csókkal. BORUTH. 77 Szabadon . . . Szabadon születtem, mint madár az ágon, Az Istenemet is magyarul imádom. Magyar a rózsámnak Az a csókos szája, Széles e világon nincs Magyarnak párja. Kitették a . . . Kitették a holttestet az udvarra, Jaj de nincsen senki a ki sirassa ; Most tetszik meg, ki az igazi árva, Senki sem borul a koporsójára. Nincs több árva, csak egyedül én vagyok, Mert sir födi azt, kit szivem imádott. Halvány arczom mutatja nagy bánatom, E földön nincs már nékem boldogságom. 78 Fakó lovam . . Fakó lovam föl van kantározva, Elmegyek ón a rózsámhoz rajta, Repül fakóm szikrázik a patkó ; Ez a kis lány de kedvemre való. Ez a kis lány nem hiába való, Nem hiába fáradt érte hat ló, Mind a hatnak kese volt a lába, Barna leány annak a gazdája. Őseimnek háza . . . Őseimnek háza, benne lakom én, Nem vagyok én árva, nem vagyok szegény. Dus gazdaságra soha sem vágytam, A boldogság karjaim között van. / Van neki, van neki Van neki van , Karika gyürője, Barna szeretője; Van neki van neki Van neki van. 79 Tarka keszkenője Barna szeretője, Van neki van neki Van neki van. Ha nincs neki, Maj ti lesz neki; Jó az Isten majd ád neki, Hallod-e te kincsem, kincsem, kincsem! Szeretsz e még engem, engem, engem ! Ez a világ . . ■ Ez a világ a milyen nagy, Te galambom, oly kicsiny vagy ; De ha téged bírhatnálak, A világért nem adnálak ! Te vagy a nap, én az éjjel, Teljes teli sötétséggel; Ha szivünk összeolvadna, Rám be szép hajnal hasadna ! Ne nézz reám, süsd le szemed Elégeti a lelkemet! De hisz ugy sem szeretsz engem, Égjen el hát árva lelkem ! PETŐFI 80 Kis furulyám . . Kis furulyám szomorúfűz ága, Temetőben szomorkodik fája, Ott metszettem azt egy sirlialomról, Nem csoda, hogy oly siralmasan szól. Ott hunytál le, kedves szép csillagom ! Ragyogásod többé nem láthatom, Hogyne volna hát sötét világom ! Hogy volna hát élni kívánságom. Haza ballag nyájam estefelé, Én ballagok a temető felé, Kél a holdnak halvány orczája, Kél furulyám epedő nótája. Addig epeszt a bánat engemet. Addig-addig nyögöm keservemet : Mig egyszer a hanggal egyetemben Lelkem is a más világba reppen. PETŐFI. Ej haj ! félre te búbánat, Meglátom én violámat. Habár el is pirulok : Lángoló szivére borulok. 81 Nyisd ki rózsám . . . Nyisd ki rózsám leveles zöld kapudat, Hadd vezessem be elfáradt lovamat. Adjál neki «zónát, zabot, Ugy som tölt itt harmadnapot, Te nálad. Kinyitottam zöld leveles kapumat, Vezesd hát be daruszőni lovadat; Adok neki szénát, zabot, Tölthet nálam hat hónapot A lovad. Kilenczet ütött az óra, este van, Haza mennék, jaj, de nagyon setét van, Kedves rózsám ! gyújtsál gyertyát, Mutasd meg az ország útját, Merre van. Esik eső szivárvány van az égen, Sir a rózsám bánatköny ül szemében Ne sirj rózsám olyan nagyon, Nekem is meggyűlt a bajom Te veled. Mély a . . . Mély a Tiszának a széle, De még mélyebb a közepe ; Barna kis lány kerülgeti, Által akar rajta menni. Által akar rajta menni, Bazsarózsát szakítani; Bazsarózsa bokrosodjál, Kedves babám házasodjál. Az elitélt dala. Esküvőre kéne menni Szegedre, Szegedre Hej ! de békót vertek a két kezemre, kezemre. Eskft helyett akasztófára visznek, elvisznek, Husz csikóért s hat tinóért holnap márfölkötnek. Te meg rózsíim végy fekete pántlikát, pántlikát. S kösd be vele a szeretőd kalapját, kalapját. Holnap után már ilyenkor angyalom, galambom, Mily jó lélek lakik benned, Istennek megmondom. * 83 Tedd le rózsám a szűrödet, Hadd ugorjam veled egyet; Nem teszem le a szűrömet így is ugy is ugrom egyet. Kicsiny a lány... Kicsiny a lány, nagy a gondja, Anyja kérdi, még sem mondja. Ha nem mondja az anyjának, Mondja meg a galambjának. Ha én kicsi leány volnék, Anyám előtt nem busulnék, Mert az anya, bár mily kegyes ; Így szidna : mért vagy szerelmes? De ha látna egy szép legény, Sóhajtanék : oh én szegény ! S ő igy szólna : kis angyalom, Hej nekem is nagy a bajom ! CZUCZOR. 84 Cserebogár... Cserebogár, sárga cserebogár, Nem kérdem én tőled, mikor lesz nyár. Azt sem kérdem, sokáig élek-e ? Csak azt mond meg : rózsámé leszek-e? Nem kérdem én tetőled, kis madár ! Derül-e még életemre több nyár ? Ugy is hő nyár emészti keblemet, Mióta rózsám birja szivemet, Te a himes virágokat járod, Minden bokron hiven követ párod : Lám én bokrot, ligetet fölverek, Nincsen párom üres minden berek. Te a virágok szinmézét szivod, S kicsinyke párod magadhoz hivod ; De nekem nincs boldog pillanatom, Mert szeretőm ritkán csókolhatom. 85 Ez a szemem . . . Ez a szemem, ez az egyik, Jobban kacsint, mint a másik, Ne haragudj édes, ne haragudj kedves, Édes, kedves galambocskám ! Ez a karom ez az egyik, Jobban ölel, mint a másik, Ne haragudj édes, ne haragudj kedves, Édes, kedves galambocskám ! Buza közé . . . Buza közé száll a dalos pacsirta, Hogyha magát már oda fönn kisírta. S búzavirág búzakalász árnyába Reá akad rég siratott párjára. Én is szállok a lelkem száll dalolva De leszállni nem szállhatok sehova. Nem fogad be : hova szállnom kellene, Búzavirág szemfi kis lány kebele. TÓTH K. Isten tudja Isten tudja mitől lehet Hogy rád nézni alig merek — Mégis arezod előttem van Éjjel, nappal és álmomban [Mint a napnak fénye — Látjuk azt is, pedig senki Nem nézhet beléje.] *) [Azt gondolnám nap a képed — Éngem az is csak ugy éget — Hej, de a nap lemegy este, Nem is látni innét, Mig a te szép tündér orczád Előttem áll mindég !] TÓTH K. Mért is gyötör . . . Mért is gyötör engem a búbánat, Találok ón szeretőt akárhányat. Nem kell nekem senkisem ; Nem gondolok senkivel; Volt már — szeretőm De a teremtőm Elvette tőlem ; Nem gondolt velem. TÓTH K. *) A zárjelekkel jelzett sorok nem énekeltetnek. 87 Sirjon ríjon. . . Sírjon ríjon a hegedű, Bánatomat sírja, Míg a hajnal az ablakot Be nem pirosítja. Huzd rá ezigány huzd rá |ne is álj meg] Setét még az éjjel — Muzsika zengésnél [Muzsikánál majd az idő] A bánat nem kel. [Tán hamarébb mén el.| [Hosszú nekem az éjszaka, Ugy szenvedem végig — Tán a hajnal az én rózsám Szép orezáján késik.] TÓTH K Temetésre . . . Temetésre szól az ének, Temetőbe kit kísérnek ? Akárki! már nem földi rab, Nálam százszorta boldogabb. 88 Itt viszik nf ablak alatt; Be sok ember sírva fakadt ! Mért nem visznek engemet ki, Legalább nem sírna senki. PETŐFI. * Hej de mit is tűnődöm tűnődöm, Hej de mit is aggódom, aggódom. Hiszen ez csak mind álom, mind álom, Hej meglátom édes kedves galambom. Zöld erdő . . . Zöld erdő szállásom, Ott sincs maradásom, Most lesz kis angyalom Tőled elválásom. Csak azt szánom, bánom, Sok éjjeli álmám, Mind te rólad volt Gyönyörű virágom. 89 Arany fürtös . . . Aranyfürtös rozmarin szál Tündöklik a kalapon már, Arany hajas kis leány áll Szerelemmel oldalomnál. Arany hajas kis leányka Adj egy csókot ajakamra, Adj egy csókot, jer szivemre Elviszlek az esketőre. Kiöntött. . . Kiöntött a Sajó a partjára, Isten hozzád babám utoljára, Elmegyek a Tisza mellé lakni Ott fogok majd szeretőt tartani. Már Miskolczon többé nem szolgálok, Mert azt mondják, hogy szeretőt tartok, Ha tartok is, megszenvedek érte, Pletyka világ, mért hányod szememre. 90 Zug az erdő . . . Zug az erdő, zug a malom Ott sétál az én galambom, Selyem tiiszü a derekán, Nem hajlik a kasza után. Az én rózsám szeme, szája, Többet ér, mint a fajtája, A fajtája fekete gyász, Az én rózsám arany kalász. Bárha búbánat . . . Bárha búbánat nyomja lelkemet, Bár az erő mind elhagyna engemet, Ajkad szava, éltem vigasztalója, Meggyógyít engem, meggyógyít a csókja. Kilencz hete, mióta itt halászok, Könyeimtől egy csepp vizet sem látok ; Kifogtam a barna babám kendőjét, Beírattam zöld selyemmel a nevét, !)1 A fej kötőd . . . A fejkötőd pántlikája magyaros Libeg, lobog, ugy meg csillog, aranyos, Csillog a szemed is, csillag vagy magad is, Ugy ragyogsz te épen, ha e földön vagy is. A mi csak szép, mind neked van teremtve, A fojkötő ugy rá illik fejedre, Nagyon, nagyon jól áll, nézek, nézek rája, Még is azt szeretném, ha sehogy sem állna. Csárdás. Csillag elég ragyog az égen, Rózsám legeltet kinn a réten ; Nyáját behajtja az akolba, [Maga pedig el jő a fonóba:] Csicseri borsó Nyugszik az orsó, Dobog szive tája ; Mert eljő rózsája, Két szeme csillog, Szerelmesen villog, Mert rózsája Kljő a fonóba. Ha még egyszer. Ha még egyszer lány lehetnék, Megnézném, hogy kihez mennék, Megválogatnám a legényt, Mind a piaczon az edényt. Megnézném a barnát, szőkét, Megtapintanám a szivét, A melyik hozzám hajolna, Annak lennék én a párja. Honi szoknyám . . . Honi szoknyám Sümegen volt fostve . . . Még a esők is jobban esik estve, De ha annak az anyám, kit várok, Azt mondja, hogy estve van, bezárok. Még azt mondják nem is terhes dolog, Hogy eszemben mindig a konty forog, Mondjanak bár akármit nem bánom, A menyegző napját alig várom. Honi szoknyát veszek rám akkor is, Honi lesz ^a főkötőm fodra is. 93 Honi lesz a koszorú fejemen, Mint honi a szerelem szivemen. Mondtam lányom ne higyj a legénynek; Mert az bizony téged csak hiteget, Ha már egyszer bekötöd fejedet, Szeretetét veréssel kezdi meg. Ugy-e anyám kendet is megverte, De kend azért őtet csak szerette, Ha kend megvolt én is csak megleszek, Bármit mond kend, én az övé leszek. Békót tettem . . Békót tettem kese lovam lábára, Mért nem hallgat a gazdája szavára; Bókóba tett engem is a szerelem, Az alföldön a legszebb lányt szeretem. Volt egy csikóm ha magam rá vetettem, Száz mértföldre maradt a szél megettem, Debreczeni szabadságon eladtam, Áldomáskor csakhogy meg nem sirattam. 5)4 De nem bánom ! a rózsámnál az ára, Neki adtam kendőre, pántlikára, Ne zsugorgasd azt a bankót jó lélek, Ad az Isten még többet is ha élek. TOMPA. Sokszor mondta. . . Sokszor mondta anyám Sokszor mondta nekem Hogy mindenkinek van Csillaga az égen, Lehet, másnak, de énnekem Nem jutott, Vagy ha volt is régen, régen Lefutott. Magasan röpül. . . Magasan röpül a daru szépen szól... Haragszik rám a galambom, mert nem szól, Ne haragudj édes rózsám sokáig, Tied vagyok, tied leszek koporsóm bezártáig. Jár a leány . . — Az előbbi dallamára. — Jár a leány virágos zöld mezőben Fehér kendő lobog picziny kezében ; Barna legény hej, ne indulj utánna, Bánat virág , virágozik nyomába ! Fehér kendő a szerelem zászlója, Nem a világ áll meg, rózsám egy szóra ! Hűs a berek, patak csörög az alján, Gyere oda búslakodó kis leány. Gyolcs az ingem, selyem kötő van rajta, Nézd csak rózsám, föloldott a gallanja; Jöszte ide, kösd meg szépen bokorra,. Nem kivánom ingyen, tedd meg csókomra Barna legény, nem mék én a berekbe, Gallanbokrot sem kötök az ingedre ; Egyszer tettem s átkozott volt az óra, Melyen veled megállottam egy szóra! CZUCZOR. 96 Piros kukoricza Piros kukoricza szár, Kapálatlan maradtál, Szőke piros kis lány, Csókolatlan hagyattál. Haza, haza rózsaszál, Piros hajnal hasad már Piros almát ehetném Veled enyeleghetném. Falu végén... Falu végén keskeny gát, Barna kis lány ugord át Dc te szőke ne próbáld, Mert elreped a szoknyád. Falu végén magas ház, Te kis leány mit csinálsz? Hej ! csinosítom magamat, Várom a galambomat. Vékony deszka kerítés . . . Jaj de karcsú teremtés ; Mihelyt ötet megláttam Mindjárt magamnak szántam Í17 Réhfalusi . . . Kéhfalusi kis lány Gyere által a Dunán, Ha által jösz a Dunán, Megcsókollak a partján. Duna, Tisza zavaros, Ez a kis lány, de csinos, Ég a szeme, mint a tfíz, Piczi szája csókra tüz. Búzával él a galamb, Búsan Szóll a kisharang, Búsan szóll a mint hallom, Haragszik rám angyalom. Szegény legény . Szegény legény bujdosik az erdőbe, Azt sem tudja, kijőjön-e belőle, Zöld leveles dunnája és párnája, Gyöngyharmaton fölvetett nyoszolája. Hűtelen lett a rózsája szegénynek, Szemeiben bánat könvei ülnek, 98 Le, le pereg nap barnított arczára Tova futott hűn őrzött boldogsága. Bús csalogány, az erdS bús madara Bús nótáját szüntelenül hallatja, Azt danolja, csak azt zengi szüntelen : „Verje meg az lblen, a ki litUelen." Mi az oka, hogy a Tisza befagyott? Hogy engemet az ón rózsám elhagyott? Nem bánom én, ha befagy is a Tisaa, Csak a régi szeretőm adj® vissza, Megölték . . . "Megölték a legényt Hatvan forintjáért, A Tiszába bevetették, Pejparipájáért. Tisza be nem vette, Partjára vetette ; Arra ment egy hajós legény Hajójába vette. Oda ment az apja Költi, de nem hallja, Sárga sarkantyús csizmája Lábára van fagyva. 95t Oda ment az anyja, Költi, de'''' nem hallja ; Szép fekete göndör haja, Vállára van fagyva. Oda ment rózsája, Költi, de nem hallja, Kelj föl, kelj föl kedves rózsám: Borulj a nyakamba ! Borulj a nyakamba, Hadd vigyelek haza; Harmadnapig, negyednapig, Nyugodj a házamba. Nincsen széna ... Nincsen széna, nincsen abrak Edes lovam agyon csaplak! Ne csapj a^/on édes gazdám ! Kitelelek árpa szalmán. Édes lovam ne búslakodj Lesz még neked jó abrakod, Ha a rózsámhoz elviszel, ■Selyem kötőjéből eszel. 7* 100 Elviszlek én édes gazdám, Oly sebesen mint a villám, Csak az az én egy kérésem, Bőven legyen eleségem. Nem magam jöttem ide, Fakó lovam hozott ide, Barna kis lány szemöldöke Csalogatott engem ide. A menyecske... Falu mentén és széltében, Járok, kelek közép télben ; De sem innen, sem amonnan, Lányt nem látok a faluban. Ha elbújtak Isten neki! Jő helyettök más valaki, Kökény szemtí szép menyecske, Fürge mint a parti fecske. A menyecske nyiló virág, Csak ő tudja mi a világ, S arany minden gondolatja, Ha angyalát karolhatja. CZUC/OK, 101 Irma ... Irma szép, miként az álmok Legdicsőbbike, És szerény, mint völgy ölében Nyiló estike. Volnának bár a hazának, Mind ily szép leányai, Kegygyei intenének arra Nyilt egek mosolyai. Irma jó, miként égre szálló Jámbor gondolat, S mind a legbuzgóbb imádság Mélyen sziv alatt. Volnának bár a hazának Mind ily jó leányai, Ugy örömmel szállanának, Rá az ég áldásai. Irma keble mélyen érez, Mindenért mi nagy ; És te szent hon s szép magyar nyelv Főszerelme vagy. Volnának bár a hazának Mind ily hu leányai, Ugy nem érnék azt az égnek, Oly kegyetlen átkai. TÓTH LŐRINCZ. 102 Mi haszna . • Mi haszna, hogy a csoroszlya Az ugart felhasogatja? Hogyha magot, nem vetsz bele, Csak kóróval leszen tele. Hej kis leány pillantatod Mólyen a szivembe hatott! Mint a földet a csoroszlya, Azt keresztül hasogatta. De hiába hasogatta, Azért csak bú terem rajta ! Ültesd bele szerelmedet: Ugy nő rózsa tövis helyett. PETŐFI. Édes anyám... Edes anyám adjon Isten jó estét, Meghoztam a barna piros menyecskét, De nem azért, hogy igazán szeressem, Szegény vagyok gazdagságát kerestem. 103 Reggel óta járok én már ügetve, Fakó lovam még most sincsen bekötve, Edes anyám bocsásd meg azt énnekem, Én biz azt a szőke kis lányt szeretem. Csipősen fű a szél arra Zalának, Maradt volna az a kis lány magának, Ugy ha már a szivemet elrabolta, A lelkem is hadd fogyjon meg miatta. Ne nézz reám, pillantásod elragad, Bocsásd inkább karjaimba magadat, Ugy is ha már szivemet elraboltad, Hadd haljak meg karjaidban miattad. Elment a lány... Elment a lány az apjával szántaid Otthon hagyta a esizmáját patkolni, De a kovács nem merte fölválalni, Mert ő nem tud esörgős csizmát patkolni. Szomorún ég már a gyertya oda benn, Szomorún néz barna kis lány oda benn, Ne szomorkodj barna kis lány gyere ki, Ablakodon vár a rózsád oda ki. 104 Mint a legjobb... Mint a Legjobb tapló a kova tüzétől, Ugy ég a szivem a legények szemétől, Kivált az a barna legény a szomszédból Ha megcsókol majd elájulok a jótól. Édes szülém szentem, ha lehet engedjen Csak nem akarja, hogy szivem megrepedjen, Hogy kisírjam bánatomban két szememet, Hogy ha nem birhatom édes kedvesemet. Tudok sütni, főzni, szőni, fonni, mosni, Héhelni, tilolni és kendert taposni, Itthon is én tartom egész házat rendbe ; Mért nem illeném én a menyecske rendbe ? Tele van mindennel tuli piros ládám, Tömve van pehelylyel fehér vászon dunyhám Mester gerendáig ér menyasszony ágyam, Meg is tudom vetni gyönyörűen, lágyan. Oszték még az idén bor is termett elég, Minden van a mi a lakzihoz illenék Csak kettő hibázik, mi lelkem faggatja A főkötő s édes szülém akaratja. 105 Csak engem ugat... Csak engem ugat a kutya messziről, Én vagyok a falu rossza egyedül Rajtam arat le a falu s nevemen Így gázolnak az én becsületemen. Mar ezután megfogadom jó leszek, A pörsölybe egy forintot leteszek, Békét hagyok a bornak és leánynak, Ezt mondom meg ott az égnek magának. Amott megyen... Amott megyen egy kis lány Korsó van a karján, ITtánna a kapitány Daru szinü paripán. Megállj kis lány, megállj csak, Adj csak egy kis vizet Pengő forintot adok , Tudom, megcsókollak. Engem biz meg nem csókol, Nem vagyok én dáma, hm; Én vagyok, az anyámnak Legkedvesebb lánya. Amott megy a cziniborám Tudom ha meglátja, Tudom bizony anyámnak Mindjárt megpletykálja. Az én rózsám... Az én rózsám szemöldöke Többet ér, mint a hat ökre, A hat ökre száutó vető, De ő maga hü szerető. Zöld halomnál zúg a malom, Ott sétál az én galambom Selyem kalap a fejébe Nem süt a nap a szemébe. Csikós vagyok... C''''sikós vagyok, édes apám se volt más Vállamon fityeg az ostor karikás Sarkantyúm lovam vékonyába vágom, Képül velem, mint nyul a rónaságon. 107 Röpülj lovam violámhoz isiibe Hadd nézzek szerelmes szőke szemibe Hadd tudjam meg tulipiros ajkáról Szeret-e még amúgy igaz voltából. Nincsen apám . . . Nincsen apám, nincsen anyám, A.z Isten is haragszik ránt; Árva vagyok mint a gólya, Melynek nincsen pártfogója. Jaj, beh szépen harangoznak Az én kedves galambomnak; Most viszik a temetőbe El sem búcsúzhattam tőle. Anyám, anyám, édes anyám, Kedves fölnevelő dajkám, Bárcsak engem kis koromba Zártál volna koporsóba! 108 Piros arczod... Piros arczod ha meglátom galambom Hevül szivem örül lelkem galambom Hisz a földnek golyóján, Nincsen, mint te olyan lány galambom. Szabadon .. — Töredék „Himfy"böl. — Szabadon és kedvemtelve Éltem egykor napjaim ! Vigan lejtve, énekelve tizém kicsiny bajaim. Nem ismervén a szerelmet, Senkinek sem hódoltam, Nem éreztem szivgyötrelmet : Egek! be boldog voltam ! De most oda boldogságom, Oda örömnapjaim! Oda van szép szabadságom, Hajh meggyültek bajaim, A bú marokkal szaggatja Ifjúságom virágit; A mirigy tűz szárogatja Szép reményim zöld ágit. 109 Kerülöm a mulatságot, Esedezek, búsongok ; Kerülöm a társaságot, Magányosan bolyongok, A barátság deríteni Édes szóval igyekszik ; De nem képes enyhíteni : Szivemen nagy terh fekszik. A pataknak siralmimmal Bővitem most vizeit; A Bakonynak panaszimmal Töltöm vadon völgyeit. A szép tavasz kellemei Lelkem fel nem vidítják ; A madarak szerelmei Szivem inkább búsítják. Nyugalomra telepedvén Alva is csak szenvedek; Almomban is gyötrődöm én, S uj kinokra ébredek. A napkelet, napenyészet Búmban tűnődve talál ; Kihalt nekem a természet : Eltem egy hosszú halál. KISFALUDY S. 110 Ne nézz ugy... Ne nézz ugy szemembe kérlek ! Tekinteted szörnyen éget, Mig szivemben újra, újra Régi gerjedelmet érzek. Hej pedig elég volt egyszer, Hogy szerelmem lánglievébon Szép szemednek sugarából Csaknem egészen elégtem. Ne nézz ugy szemembe kérlek A multakat látod onnan, Melyeket már a feledés Fátyolával rég bevontam. S a seb, melyet fölszakasztasz 15e sem gyógyult még egészen. Mig az idő behegeszti Ne zaklasd, hagyd békében ! Ne nézz ugy szemembe kérlek ! Szivemig hat tekinteted S kiolvasnád onnan örök Fájdalmamat, szerelmemet. Ha megtudnád szenvedésem Szép szeipedbe bú s köny szálna, S ha tudnám, hogy szenvedsz értem, Szivem kétszer jobban fájna. 111 Tisza mellett... Tisza mellett van egy varos Berekszász Volt szeretőm néha ötven, néha száz, Volt szeretőm néha száz is, Jó volna most csak egy pár is iliaja. Erdélyország fővárosa Kolozsvár, Volt szeretőm, de elhagyott, az is már, Volt. szeretőm, de. elhagyott Irgalmatlan megtagadott, iliaja. Ritka buza, ritka árpa, ritka rozs, Ritka legény, ritka leány takaros, Ritka leány ki megállja, Hogy a legényt meg ne csalja, iliaja. Hajnalodik... Hajnalodik, harmatozik, ü a lányka még álmodozik, I''''iros ajka csak ugy nevet. Hej beh hamis álma lehet. Hamis álom leány dolog Szive olyan furcsán dobog, 112 Hogyha már az álma ilyen, Hát a valósága milyen ? Piros ajkú kis galambom Soh se búsulj e bajodon, Hiszen mi is legényfajták így vagyunk az istenadták. CZUCZOR. Sötét az ég .. Sötét az ég, sötét felhő borítja, Bús szivemet terhes bánat szorítja, Oszoljatok barna fölhők az égről Nyújts angyalom vigasztalást messziről. A természet örök télben alszik itt Itt sem rózsa, sem a tavasz nem virít, Örök télben vonaglik bús életem, Életemet elevenen temetem. Két hét múlva bizonyos lesz halálom, Csak tégedet s nem éltemet sajnálom, Szibéria jég pusztáján haldoklom, Szibéria jég szikláján lesz sirom. 113 Letették már... Letették már szeretőmet a sírba, Szemem minden drága könyét elsirta, Könyüimtől nedves ez a sirhalom Virágait ezekkel táplálgatom. Ráborulok sirhalmodra s azt hiszem, Hogy az enyém vagy még most is kedvesem, S megölellek — s reggel láfom csalódtam, Helyetted csak sirhalmodat karoltam. A virág csak, a virág csak fölébred, Mit ér, ha nem éleszthetlek föl téged, Mért is van a lánynak csak egy tavasza, Hisz a tél igy örökre elhervasztja. Én Istenem, én Istenem Teremtőm ! Beh nehéz bú fekszik ezen temetőn ; Sok sír van itt, ha a jó Isten elvett, Mért nem jutott nekem egy sir melletted. Bus az erdő... Bus az erd''''í a természet szomorú A zöld fáról lehullott a koszorú, Messze száltak az éneklő madarak, P «sztasá/íon csak a hollók kárognak. 8 114 Derül-e rám víg'''' tavasznak sugara Vissza száll-e az örömnek madara, Nyerek-e én még virágot, oly szépet, Milyent a sors kebelemről letépett. LOSONCZY L. Hova hova ?... Hova, hova barna legény V az erdőre Száraz ágért, sütni, főzni mennyegzőre, Száraz ág ellobban Lány szerelme jobban, Szegény barna legény, szeme szája koppan. Ha vén anyád morog reád gyere hozzám, Mondjad neki kedvesemnél az én hazám, Kn csókkal etetlek, Szivemből szeretlek Gonosz körme közül, anyádnak megmentlek. Távol hazámtól... Távol hazámtól, tul tenger árján Balsorsom messze elüldözött, De velem jött az angyalszelid lánv • Ilalszerenese s annyi vész között. 115 Es hő szerelme fel-felderité Sorsom fölött a bus éjszakát, Szelíd szerelme elszenderité Üldözött szívem bubánatát. Quodlibet. Ez a kis lány selyem ágyát, Magasra vetette, Barna legény a kalapját, Rajta felejtette. Lám megmondtam tegnap este, Hogyha nem jösz a fonóba, Csalfa lány vagy, rám nem ismersz, Itthon hagylak eladóba. Nem kell nékem többé Senki szép leánya, Legyen bár a mese Tündér Ilonája, Nem vagyok én senkinek se adósa El még az én feleségem, édes apám, Edes anyám, meg ennek az apósa, anyósa, Kb fél kutya fél, még az ipam napam él. Eb fél kutya fél, míg az ipam napam él. * Becsaliba járnak híres lányok Réz itczéböl isznak a betyárok S* Én ugyan nem bánom, Becsali bandába magam is beállok, Én ugyan nem bánom, Becsali bandába magam is beállok. Lilla. Mig repdes enyelgve az alkonyi szél, S csókjára megrezzen a rózsalevél, Sir Lilla s az érre leszegzi szemét, Mely zúgva gyorsítja előre vizét. „Ah így fut előlem az édes öröm, Azóta, hogy búmat elhagyva nyögöm. Megszegte az álnok 1 megszegte hitét; Phyllisnek eladta örökre kezét." Ezt mondja zokogva, s egy dombra ledül, Hol szíve a szótlan keservre hevül, Oh lányka I mit bánod e csalfa kezét, Nem férfi az, a ki megszegte hitét. VERSEGHY F. A visszatért. Eltemette honját A mohácsi vész, Vissza vércsatákból Tér a bús vitéz. 117 Föltekint s hol a nap Nyugodóba száll, Kék hegyeknek ormán Sziklavára áll. Sziklavára csendes, Mint a temető, Benne egy harang kong, Mély gyászt hirdető. Fenn a várteremben Fáklyák fénylenek, Bánatos karének Hangi zengenek. A terem közepén Magas gyászpadon, Kiterítve fekszik A szép hajadon. Arcza, keble halvány, Mint a bérez hava, Hunyva szép szemének Egi csillaga. És belép a bajnok. És reá borul A kedves .halottra, Keblén mély kin dul : „Mindent elvesztettem, Mindent — jaj nekem 118 Harczon a hazámat, Itthon kedvesem. Ali, fekünném inkább Én e gyászpadon, Mint te szép virágszál, Ekes hajadon ! BAJZA. Fáj fáj . . . Fáj, fáj, fáj, fáj, Fáj a szivem fáj, Fáj a szivem teéretted, Mióta megismertelek; Fáj, fáj Fáj a szivem fáj. Nincs, nincs, nincs, nincs, Bizony sehol nincs Drága személyednek párja ; Bárki e földet bejárja ; Nincs, nincs, Bizony sehol nincs. Szép, szép, szép, szép, Oh, mely igen szép üzemeidnek ragyogása, Piros szádnak mosolygása ; Szép, szép Oh, mely igen szép. 119 Oh, oh, oh, oh, Oh angyalkám oh, Ki ne szeretne tégedet, Ismervén szép személyedet ? Oh, oh Csókolni való ! Hát, hát, hát, hát, Micsoda az hát, Hogy ékes tűzzel ragyogott Szemed engem rabul fogott ? Hát, hát Micsoda az hát ? Várj, várj, várj, várj, Csak egy kicsit várj ! Megbánod még tettetésed Csintalan szineszkedésed; Várj, várj, Csak egy kicsit várj! Oh, oh, oh, oh, Oh kedvesem oh, Hogy szerernélek tégedet, Ismervén hamis szivedet! Oh, oh, Kedves ámitó ! Jaj, jaj, jaj, jaj. Jaj, mely édes baj, Kabja vagyok már szivednek 120 Imádója személyednek Jaj, jaj, Jaj, mely édes baj ! Kár, kár, kár, kár, Igen nagyon kár, Hogy a szived állhatatlan, Egynél hogy maradhatatlan , Kár, kár, Igen nagyon kár! Már, már, már, már, Csak maradj el már, Hogy ha tőlem elpártoltál Hozzám oly hűtelen voltál Már, már, Csak maradj el már. Nem, nem, nem, nem, Már nem hiszek nem ! Ki is hinne olyan szivnek , Ki magát igéri tiznek ? Nem, nem, Már nem hiszek, nem ! El, el, el, el, El kell menni el, El kell menni nincs mit tenni, Téged kedves felejteni ! — El, el El kell menni, el! 121 Nem, nem, nem, nem Soha többé nem, Soha többé nem szeretlek, Szivemen már erőt veszek ; Nem, nem, Soha többé nem ! Légy, légy, légy, légy, Légy szerencsés légy ! Áldjon meg az én Istenem, Oh kedves hűségtelenem! Légy, légy, Légy szerencsés légy ! Meg, meg, meg, meg, Meglátlak még meg ? Meglátlak még vig szemekkel, Megölellek hiv kezekkel! Meg, meg, Meglátlak még meg! Biró Sári... Biré Sári udvara Kavicscsal van — Kirakva, rakva, Kirakva, rakva, Kirakva. 122 Azért van az kirakva, A nétárus Jár oda, oda, Jár oda, oda, Jár oda. Tudnám én azt, ha járna, Mert a szivem Dobogna, dobna, Dobogna, dobna, Dobogna. Sári lelkem gyere ki, Vár a jegyző ■— Ide ki, de ki, Ide ki, de ki, Ide ki. Tudnám én azt, ha várna, Mert a szivem — Dobogna, dobna, Dobogna, dobna, Dobogna. Juhász legény ... Juhász legény bundája hm ! Szőrével kifordítva hm ! Azért van kiforditva, Hogy az eső ne vágja, hm! 123 Juhász legény süvegje, hm Legyűrve a szemébe, hm ! Azért van az legyűrve, Hogy a nap meg ne süsse, hm ! Juhász legény kendője, hm ! Selyemmel van beszegve, hm ! Azért van az beszegve, Mert a babája szegte, hm ! Juhász legény táskája, hm ! Pirossal van kivarva, hm ! Azért van az kivarva, Mert a babája varta, hm ! Juhász legény rózsafa, hm ! Rózsa a két orezája, hm 1 Virit a két orezája, En vagyok a babája, hm I Egyszer egy... Egyszer egy királyfi Mit gondol magába, Ihaja, csuhaja, Mit gondol magába. 124 Felveszi magára Kocsisa subáját, Ihaja, stb. „Jó estét, jó estvét, Gazdag biró lánya !" Ihaja, stb. — Isten hozta nálunk, Szegény kocsislegény! Ihaja, stb. Üljön le nálunk A koczik-patkára, Ihaja, stb. „Nem azért jöttem én, Hogy ón itt leüljek, Ihaja, stb. Hanem azért jöttem, Jössz-e hozzám vagy sem ?" Ihaja, stb. — Ne,m megyek, nem megyek, Szegény kocsislegény! Ihaja, stb. Vagyon a szomszédban Kosárkötő lánya, Ihaja, stb. 125 „Jó estvét, jó estvét Kosárkötő lánya!" Ihaja, stb. — Isten hozta nálunk, Szegény kocsislegény ! Ihaja, stb. Üljön le mi nálunk Hársfa kanapéra, Ihaja, stb. „Nem azért jöttem én, Hogy én itt leüljek, Ihaja, stb. Hanem azért jöttem, Jösz-e hozzám vagy sem ?"" Ihaja, stb. — Elmegyek, elmegyek, Szegény kocsis legény. Ihaja, stb. Fölveszi magára Királyi ruháját, Ihaja, stb. „Jó estvét, jó estvét,. Gazdag biró lánya" Ihaja stb. 126 — Isten hozta nálunk, Felséges királyunk! Ihaja, stb. Üljön le minálunk, Bársony kanapéra. Ihaja, stb. „Nem azért jöttem én, Hogy én itt leüljek, Ihaja, stb. Hanem azért jöttem Jössz-e hozzám vagy sem?" Ihaja, stb. — Elmegyek, elmegyek, Felséges királyunk, Ihajji, stb. „Nem kellesz már nekem, Ilyen olyan lánya. Ihaja, stb. Vagyon már énnekem, Kosárkötő lánya Ihaja csuhaj a Kosárkötő lánya!" 1''''27 Én magyar ... Én magya leány vagyok, A nevem Babét; Ám Piroska minden lány S K<5zsa nem lehet, Borcsa is nevem, de ki Kedvel, ezt igy ejti ki: Szép Babét, kis Babét. Lengyel árva volt anyám, Dajkám franezia, De apám volt hü magyar Nagy hon lnH fia. Mily öröm, mint meghatott, Nyájasan ha faggatott : Szép Babét, kis Babét! Én magyar lány vagyok — Nem kell német szó. Egy csak egy a nemzeti — Többet tudni ? jó ! En meg is halnék talán, Ha soká nem hallanám ;''''— Szép Babét, kis Babét! Livi jő föl a minap, S kérd : „Was maciién Sie?" Varrok és te mit csinálsz ? 128 „Rien, je m''''ennuie !u Hidd el, édes gyermekem, Kedvesebb ez énnekem: Szép Babét, kis Babét! Egy legénykét ismerék, Gyöngy tavasz-korut, Szöghajut, módost, jelest, Jó szelid fiut. Ámde untam hallani, Mert nem tudta mondani: Szép Babét, kis Babét ! Most egy ifjút ismerek, Ez derék fiu ! Barna, bátor és nemes, Büszke, nem hiu. Nem merem már hallani, Oly jól tudja mondani : Szép Babét, kis Babét! Volt nekem... Volt nekem szeretöm Falu végén kettő Nem volt buza, kenyér Meghalt mind a kettő. 1 Egyiket temettem Virágos kertembe. Másikat temettem Kertem közepébe. Egyiket öntözöm Tiszta Duna vizzel, Másikat öntözöm Siirfi könyiiimmel. Meg azt mondja.., Meg azt mondja, az anyám, az anyám, Ne vegyek nőt ily korán, ily korán, Majd az eszem ha megnőtt, ha megnőtt, .Tobb lesz akkor venni nőt, venni nőt. De nem várok nem biz én, nem biz én, Házasodom az idén, az idén, Mert ha megjött az eszem, az eszem, Nem veszek nőt sohasem, sohasem. Jegenye fa... Jegenye fa tetejében Két holló ül feketében, Gyászruhájuk engem illet ; ''''t 130 Mert engemet már nem szeret, Az én kedves rózsa liimbóm Galambom. Erdő, erdő, de magas vagy ! Tőlem kedves, de messze vagy ! Ha az erdőt levághatnám Az én rózsám megláthatnám, Az én kedves stb. Erdő nincsen zöld ág nélkül, Mező sincsen virág nélkül : Az én szivem sincs baj nélkül, Mert távol van kedvesétől. Az én kedves stb. Nézz rózsám... Nézz rózsám a szemembe, Mit olvasol belőle, Ugy-e azt mondja Ugy-e azt mondja, Te vagy az angyalom Ragyogó csillagom. En is néztem szemedbe Lelked tiszta tükrébe, írva van rája 131 írva van rája Te vagy ég angyala Ragyogó csillaga. Olvastam is tudtam is, Hogy a legény mint hamis. Ugy-e jól tudtam Ugy-e jól tudtam Csalogatsz régóta, Harmadfél év óta. Alku. Juhászlegény, szegény juhászlegény ! Tele pénzzel ez a kövér erszény : Megveszem a szegénységet tőled, De rádásul add a szeretődet. „Ha a pénz volna csak foglaló. 8 még száz annyi lenne borravaló, S id'''' adnák a világot rádásnak, Szeretőmet mégsem adnám másnak!" PETŐFI« 9* 132 Dárom madárom. Kalóczi vak paripa Lót, fut, mint a karika ; Dárom, madárom ! Utczu dárom, madárom! Kapuba vár a párom Kettő vagy három, Két garasos fatányér Meg ne bomolj a lányór! Dárom, madárom! Utczu dárom, madárom ! Kapuba vár a párom, Kettő vagy három ! Három törött vakablak, Gyere ki, megcsókollak, Dárom, madárom ! Utczu dárom, madárom 1 Kapuba vár a párom, Kettő vagy három. Dunáninnen, dunántul, Csókot kapok a lánytul, Dárom, madárom ! Ihaj, dárom, madárom ! Kapuba vár a párom, Kettő vagy három ! 133 Száraz ágon -.. Száraz ágon bús gerlicze turbékol — Keresnék én szeretőt, csak tudnék hol? Levetném én e gyászruhát, ezt a bút Vigan fonnék homlokára koszorút. Ha benéznél ablakomon egy estve, Meglátnád a búbánatot lefestve Megláthatnád két halovány orczámat, Meghallanád, mint sóhajtok utánnad. Volt nekem egy, van nekem egy virágom, Lesem törtem, el sem hoztam, de. bánom ; Messze vagyunk, elszakadtunk egymástól, Én a Sajó partján ő a Tiszán tul. Virág és pillangó. Szállj le, szállj le, szép arany pillangó, Kebelemre szállj le, kis csapongó ! A mezőnek én vagyok virága, Kikeletnek zsenge ifjú ága. S égek érted első fájdalommal, Mely szivemből könnyet és fohászt csal. És fohászom illat a szelekben, Gyenge harmat a könyü szememben. 134 Szállj le, szállj le, szép arany pillangó, Kebelemre szállj le, kis csapongó ! Egy kis ég van a könyü csepjében, Lelkem száll az illat özönében. Jer, fürödjél e köny ég árjában, Vagy szunyadj el illat mámorában. Szállj le, szállj le, szép arany pillangó, Kebelemre szállj le, kis csapongó. Egy rövid nap tüneménye létünk, Elmúlik, mig örömet cseréltünk. Éljük át e kort egy pillanatban, Mely gyönyörtől s üdvtől halhatatlan. Jer, borits el fényes szárnyaiddal, Szídd ki lelkem mézes ajkaiddal; És ha édes életed kifárad, Szemfedőd lesz hervadó virágod. VÖRÖSMARTY. Káka tövén... Káka tövén költ a rucza Jó földben terem a buza ; De a hol a hft lány terem Azt a helyet nem ismerem, Sehol sem. 135 Kivan az én szemein sirva, Mert a rózsámat más bírja ; Pedig fogadta az egyet, Rajtam kivül mást nem szeret Soha sem. Kidőlt, a fa mandolástól Elszakadtam a rózsámtól, Ugy elszakadtam szegénytől Mint ősszel fa levelétől Elválik. Ha tudtad, hogy nem szerettél, Hálódba mért kerítettél ? Hagytál volna békét nekem, Más is elvett volna engem, Valaha. Azért, hogy ón szegény lettem, S mást választottál helyettem, Lesz nekem is víg napom még; Born után derül az ég, Nekem is. 13t> Népdal. Re-rector uram lcá-káposztája, Vé-végig édes a torzsája ; Csak azért vagyok a nagy vitába, Mért nem kapliatok a magvába ? Pi-piros szSllő nem ba-bakator, A ka-katlanba bujt a reetor Bu-bujjék elő re-reetor uram ! Ni-ninesen ittlion az én uram. Azt fogta rám a retek, Hogy én barnát szeretek ; Pedig abban hazudik a retek. Mert én szőkét szeretek. Azt fogta rám a torma, Hogy a lány egyforma ; Abban bizony hazudik a torma, Mert ki szőlke, ki barna. 1H7 Télen nyáron ... Télen nyáron pusztán az én lakásom, A rózsám is csak vasárnap lia látom ; Lakásom vail hortobágyi pusztába, Nem járhatok én az Isten házába ! Sik a puszta, se halma, se erdeje, Sugár magas a toronynak teteje ; Sugár torony kilátszik a pusztára, Harangoznak piinkös d első napjára. Imádkoznám, de nem tudok, hiába ! Nem jártam én soha az iskolába ; Édes szülém tanitott volna rája, Jaj de régen temetőn a fejfája. Imádkozz te, rózsám a jó Istennek! Aztán jere, templom után csókolj meg, Eszem azt az imádságos kis szádat, Három hétig nem hallod egy a d t á m a t TOMPA. 138 Nincs szebb... Nincs szebb virág a rózsánál Legények közt a barnánál, Mert a barna magyarfajta Azért kapnak sokan rajta. Nincs szebb madár a fecskénél Barna piros menyecskénél, Mert ha ölelni akarom, Könnyen átéri a karom. Nincs szebb virág a szegfűnél, Lányok között a szőkénél; Mert a szőke uri fajta, Azért kapnak sokan rajta. Te vagy, te vagy... Te vagy, te vagy barna kis lány, Szemem s lelkem fénye ! Te vagy mind a két életem Egyetlen reménye ! Ha ez az egy reményem is Elmúlandó álom, Nem leszek boldog sem ezen Sem a más világon! 180 Áldogálok a tó partján Szomorú fííz mellett, Nekem való hely; engem ily Bús szomszédság illet. Nézem lecsüggő ágait, Szomorú ffizfának Mintha azok csüggedt lelkem Szárnyai volnának. Kiszállott már a madár Hervadt őszi tájról, Hejh! ha ón is kiszállhatnék Búmnak országából! Nem szállhatok, mert búm oly nagy Oly nagy, mint szerelmem, És szerelmem — és szerelmem — Oh ez véghetetlen ! PETŐFI Ez az én... Ez az én szeretőm Ez a piczi barna ; A Bakonyba termett Piczi piros alma. 140 Piczi piros alma, Terem minden sorban, De barna kis leány Nem minden bokorban. Ez az én szeretőm Ez a piczi szőke; A Bakonyba termett Piczi piros körte. Piczi piros körte Terein minden kertben, De szőke kis leány Nem minden berekben. Már nekem... Már nekem letűnt az élet ; Más öleli kedvesem, Bosszú adhat még csak enyhet, Mert ő vala mindenein. O volt vágyaim mindene, Mégis más birja kezét, Esküdött az egy Istenre, S mégis megszegte liitét, Rózsakorunk szép napjait Együtt éltük örömben; Félelemszünt nyugalmait Az angyali szivekben. Most e magány gyász szobában, Csak magamban bánkódom, Könynyel ázott nyoszolyámban, Csak rólad gondolkodom. Most látom kegyetlen szived, Hűséged megváltozott, Hitszegő s csalárd voltodért, Oh légy tőlem átkozott. Deres a fü... Deres a fű, fakó lovam ne egyél, Inkább engem a rózsámhoz elvigyél, Vigy el engem édes lovam odáig, Hogy ne fájjon az én szivem sokáig. Ott lesz széna, ott lesz abrak, elégség, Nekem édes fakó lovam vendégség. Itthon vetek egy abrakot, elég lesz, A rózsámnál majd egy helyett kettő lesz. 142 Szeretőhöz menetel. — Ugyanazon dallamra — Bzáraz ffire deres harmat hulladoz, Édes lovam ne egyél, mert bajt okoz. Ne te! selyem kantárt vetek fejedre, S bársony nyerged lesz, csak hordozz kedvemre. Kemény göröngy hantok födik az utat, Édes lovam, őrizd tőlök lábodat, Repülj velem kedves rózsám liázáig, Hogy ne fájjon szegény szivem sokáig. Fényes csillag kezd ragyogni az égen, Olyan tisztán nem tündöklött már régen, Fényes csillag, ragyogj nekem odáig, Hogy sötétben ne bolyongjak sokáig, Csillámlik a szőke Duna messziről. Talán ki is öntött teli medréből ; Szőke Duna hej ne öntsd el utamat, Mert gödörbe terelhetném lovamat. Ablak előtt pislogó mécs hamvadoz, Mellette szép barna leány szunnyadoz, Barna babám, ne szunnyadozz, gyere ki, Kedvesed vár régen reád ide ki. CZUCZOR. 143 Megcsalt bizalom. Suhog a szél, remeg a fa, Juhász legény ül alatta. Rojtos, hímes gyolcs ruhája; Bús panaszt nyög furulyája. Néz föl alá s mindenfelé, De Erzsi csak nem jön elé, Nem hoz rózsát kalapjára, Forró csókot ajakára. Három napig vár hiába, Szegény majd elvesz bujái)a, „Erzsi, hozzám hőséged nagy, Tudom jönnél, de beteg vagy." Jó juhász, be csalatkozol, Ha lány hűségében bízol, Erzsi tegnap korán reggel, A huszárok után ment el. CZUCZOR. Esik eső... Esik eső szép csöndesen ejehaj, Sir a rózsám keservesen ejehaj, Ne sírj rózsám keservesen ejehaj, Megáld minket a jó Isten ijehaj. 144 Három csillag van az égen ejehaj, Három szeretőm van nékem ejehaj, Egyik szőke másik barna ejehaj, A harmadik magam fajta ejehaj. Kis-Komárom Kis-Komárom, Nagy-Komárom De szép leány ez a három ; lleli szeretném az egyiket, Három közül a szebbiket Kis-Komárom, Nagy-Komárom. Hol jár kend... Hol jár kend itt Pista bácsi, Mikor itthon nincsen senki ? Az apám, az anyám a szőlőbe, Onnan meg elmennek a pinczébe. Csak magamat hagytak itthon, Hogy a ház ugy ne maradjon; (S a mint, igv magamban üldögélek, Nem tudtam, hogv kend jön, jaj be félek. 145 Hej galambom, be sajnálom, Hogy tőlem félsz, holtig bánom ; Jer ide közelebb, egyet mondok, S eltűnnek szivedből majd a gondok. Ejnye, csak ne figurázzon, Se ne játszék, se tréfáljon. Rá ér kend máskor is a tréfára ? Majd haza jön anyám nem sokára." Hát osztán, ha haza jön is?... Itt maradok én akkor is. Nem döntöm tán ki a ház oldalát, Csak adja nekem anyád a lányát. Ejnye, gazhordta zsiványa, Ki a lányomat kivánja ! . .. Te vagy az, jó Pista? — mond az anya, — Neked adom lányom, légy hű párja. Micsoda erdő ez ? Micsoda erdő ez ? De nagy zaj van benne, Talán az én rózsám Lovat hajt belőle. Hadd hajtson,, hadd hajtson, Majd megfizet, érte; 146 Mert a piros hajnal Tilalomban érte. Tilalom, tilalom, A szegedi halom, Nekem is tilalom, A kedves galambom. Söprik... Söprik a pápai utczát, Maséroznak a katonák. Tizeuliatesztendős barna kis lány Megyen a regement után. Kérdi tőle a kapitány. Hová, hová, barna kis lány V Ne kérdje azt, hej, huj, főkapitány Megyek a szeretőm után. Nem is leány, ki nem barna ; Nem is legény, ki nem nyalka, Nem menyecske, hej, huj, ki nem cs; Ki az urát meg nem csalja. 147 Képeddel... Képeddel alszom el, Képeddel ébredek ; Kimondhatatlan az, Mit érted szenvedek. Körülem éj vagyon Keblem sötéten áll ; Mióta engemet Bucsútlan elhagvál. Ha tudnám merre vagy ; Ha tudnám, hogy szeretsz : És szegénységemért, Oh lányka meg nem vetsz: Repülve mennék el Hozzád zarándokul, Elvinném szivemet Örökre zálogul. Ébredj föl... Ébredj föl édes álmaidból, Közéig hű kedvesed, Szivének húrjai hangzanak, S minden vágya feléd repked. Ébredj föl édes álmaidból. 10* 148 Hej dinom... Hej dinom dánom Te vagy az én párom; Végre is azt mondom, Te vagy én galambom, Hej dinom dánom Te vagy az én párom. Hej beh .. Hej beh fényes csillag ragyog az égen, De fényesebb az én rózsám szemében ; Leszórnám én az ég minden csillagát, Csak [ez a kis lány] adná nekem magát. Fényes csillag a szerelem csillaga, Szemed gyöngye az én szivem világa. De ha lelked e világból kitagad: Az ég minden [csillagával] rám szakad. 119 Ezt a kerek . Ezt a kerek pusztát járom "én. Ezt á barna kis lányt várom én; Ez a barna kis lány viola, En vagyok a vigasztalója. A kert rózsáiban jártam ón, Ezt. a barna legényt vártam én. Ez a barna legény ezedrusfa, Én vagyok a viruló ága. Téged látlak mindig álmomban, Almom után minden dolgomban Ha sóhajtok, érted a panasz, Ha ürülök, érted vagyon az. Vilma dala. Jaj be sötét felleges az éjszaka, Tündér szép a szerelemnek csillaga ; Tornyosuló szürke fellegek mögül, Csak ez az egy ragyog elé egyedül. Rég ismerem már. e fényes csillagot, Valahányszor látom reád gondolok ; De mi haszna, ha nem gondolsz te reám, Duna partján kiviritott tulipán. 150 A kis madár kis társához szálldogál, Fa derekát öleli a folyondár, Harmat pihen a rózsafa levelén, Hej csak én nem pihenhetek kebelén. Ha elszáll is öszszel innen a madár, Visszatér, ha melegül a napsugár ; Visszatér az éj is minden estvéleu, Hej csak elszállt nyugodalmam sohasem. CSUKÁSY. Össze jártam... Össze jártam Ungot, Berket, S nem találtam sehol szebbet, Sehol szebbet, sehol jobbat, Galambomnál takarosbat. Mint csillagtalan éjszaka, Oly sötét a szembogara; S mint a tfiz, ugy lobog, lángol Elolvadok a lángjától. Iczi-piczi száját látva, Nem gondolok semmi másra, Nem gondolok semmi másra, Dalolásra, csókolásra. CSUKÁSY. 151 Csobáncz. „Isten hozzád, Kózsa lelkem! Megyek, úgymond Budára ; S kikeletre Bátorival Onnan torok nyakára. Teli hallom, vitézekkel Immár Mátyás udvara, S én ne mennék ? A ki nem megy Nein nemes, nem magyar a. Ha az Isten szerencsét ád, Visszahozom szivemet, S borostyánnal koszorúzva Viszlek haza hölgyemet. Szigligetben fogunk élni Szerelmünkben boldogok, Hol fészkünkből kirepülni Egy könnyen majd nem fogok." „Rózsa! Rózsa! közel vagyok! Hahogy hivem maradtál, S megtartottad a mit nékem Badacsonyon fogadtál ? Szigligetben fogunk élni, Szerelmünkben boldogok ; Hol fészkünkből kirepülni Egy könnyen már nem fogok." 152 Ezt gondola s több effélét László úrfi magába, S nyargalt, nyargalt, hogy szikrát hányt A száguldó ló lába. Szomorúan hallott kongni A várban egy harangot. „Mit jelent ez ? Az erős szél El-elkapta a hangot. „Úrfi lassan! (monda Farkas) Én itt nem jót érezek. Torba megyünk ; a faluban Valakit megkérdezek." S egy paraszt jött épen szemközt, S László imily kérdést tőn : „Földi minek szól e harang ?" Válasz erre, jaj ! ez lőn: „Dicsértessék az Ur Isten ; Kisasszonyunk vivődik Tegnap óta a halállal — Mondják, szörnyen kinlódik ! Bár az Isten megtartaná! Mert igen szép s igen jó ; Régen beteg : lelkéért ez A harmadik harangszó." S mintha ezer kardot döftek Volna László szivébe, Elbődüle, minden vére 153 Visszaszaladt keblébe. S mint a nyil a vár4)an termett, Lova eldűlt alatta : De hajh! líózsát László elől A halál elragadta. KISFALUDY S. Búsongó dala. — „Himfyuből — Napok jönnek, napok mennek, De búm csak nem távozik ; Es az órák elreppennek, De sorsom nem változik : A vulkánok kifáradnak, De nem az én tüzeim ; Folyók, tavak kiapadnak. De nem az én könyeim ; Erdők, mezők fölvidulnak, Csillagzatok megfordulnak, A szerencse forgandó : Csak Ínségem állandó. KISFALUDY S. 154 Messze... Messze fénylik a Balaton, És engemet magához von ; Immár tudom miért fénylett, Mert szép rózsám belenézett. Hej szép Rózsám ! tekints rám is! Hadd derüljön bús szivem is : Olyan az mint a Balaton, Ha felette szélvész vagyon. KISFALUDY K. Virágos... Virágos kenderben Pitvpalatty, pitypalatty! Megöl a búbánat, Galambom el ne hagyj ! Virágos kenderem Elázott a tóba, Ha megcsaltál, hozzánk Ne járj a fonóba. Vékony a len szála, El is szakad könnyen, 165 Hittem a szavadnak, De megbántam szörnyen. Ne lesd el az orsóm, Mert ki nem válthatom ! Ugy fáj az én szivem, Hogy ki nem mondhatom. Majd a mikor nem fáj Az én szivem tája : Megmondja, megmondja Temetőm fejfája. TOMPA. A kis leány baja. Isten a megmondhatója, Mennyit szenvedek ! Testi lelki nyugodalmim Mind eltiintenek ; Nappal álom forr fejemben, Éjjel gond viraszt; El sem végzem már is újra Kezdeni a panaszt. A sóhajtás tartja bennem Még az életet, Keblem a sok sóhajtástól ! 5(5 Szinte megreped. Csak sóvárgok, csak tűnődöm : Nem tudom miért ? Mintha égnék, s vágyakoznám Birliatatlanért. Ah, ha e sóvár tűnődés Tán a szerelem ! Akkor jaj szegény leánynak, Akkor jaj nekem ! A ki engem ugy szeressen — Élve, halva hiv, A mint én szeretni tudnék : Nincs oly férfi sziv. VÖRÖSMARTY. Az én dalom. Viradóra szól a falu harangja . . . Búsan dalol az erdőnek galambja. Tudok annál én egy búsabb éneket : „A virágnak megtiltani nem lehet..." Van egy kis lány a nagy Duna. mentében, Az dalolta e dalt mindig énnekem, S dalával egy boldogságot temetett. . „A virágnak megtiltani nem lehet." 57 Eldalolta a szivemet magának, Elfogta azt dalolgató madárnak. Dalolgatja . . dobogtatja szivemet. . . „A virágnak megtiltani nem lehet." Keserves a rab madárnak élete, Keserves az én szivemnek éneke. Az a kis lány nem szeretett engemet. . . „A virágnak megtiltani nem lehet..." Dalolj, dalolj jó kedvű kis leányka, Dobogj, dobogj szegény szivem hiába ! Dobogás közt a sziv könnyen megreped!. „A virágnak megtiltani nem lehet ..." TÓTH K. A virágnak... A virágnak megtiltani nem lehet, Hogy ne nyiljék, ha jön a szép kikelet, Kikelet a lány, virág a szerelem, Kikeletre virítani kénytelen. Kedves ■babám, megláttalak s szeretlek í Szeretője lettem én szép lelkednek — Szép lelkednek, mely mosolyog szelíden Szemeidnek bűvös bájos tükrében. 1 ŐS Titkos kérdés keletkezik szivemben : Mást szeretsz-e, gyöngyvirágom vagy engem? Egymást űzi bennem e két gondolat, Mint öszszel a felhő a napsugarat. Jaj ha tudnám, hogy másnak vár csókjára Tündér orczád tejben uszó rózsája : Bujdosója lennék a nagy világnak, Vagy od''''adnám magamat a halálnak. Kagyogj reám, boldogságom csillaga ! Hogy ne legyen életem bús éjszaka ; Szeress engem szivem gyöngye, ha lehet, Hogv az Isten áldja meg a lelkedet, PETŐFY. Csárdás élet... Csárdás élet, a gyöngy élet, Nem kell ahoz tudomány, Csak jó bor ós szép leány; S ha pörkölt hus jön melléje, Zeng a czigány hegedűje, Nincsen hatalom olyan, A mely elvigyen onnan. Csárdás legény sarkantyúját, Nincsen az a barna lány, 159 Ki meg ne tisztítaná ; A legény ha azt pörgeti, S a csárdást húzzák meg neki, Fölfordulhat a föld, ég, Más napig is járja még. Nincs olyan táncz, mint a csárdás ; Az a sebes keringő, Csak a németnek illő. Lám a magyar lnegaprózza, • Néha, néha lassan járja ; Bámul rajta a világ, Ha megforgatja a lánvt. Juhász bojtár buja. Hej juhász bojtár, hol a juh V Mért vagy te olyan szomorú ? Balaton mellett ott a juh, Engemet üldöz egy nagy bú. Nem ettem s ittam én még ma, Itt fekszem dőlve, mint a fa. Lenyugszik a nap az égen, Engemet itt hagy Ínségem. Megesett rajtam, s fáj nekem. Nem szeret engem a szépem 160 Hasztalan fuvom furulyám, Nem hallja, nem néz ő reám. Fris tejet adtam, bárányt is Én neki teljes boglárt is. Tőle nem szántam semmimet, Od''''adtam volna lelkemet. Csókokat nyomtam képére, Sóhajtást kflldék mellére, Oldala mellé borultam, Szájából szép szót koldultam. Hej ! dé ő ezt mind felejti, Eletemet gyászba ejti, Kinomat szánni nem indul, Mást szeret és már másért gyúl. Büntesse őtet az Isten, Mért leve hozzám hitetlen, Mért verte agyon kedvemet, Mért verte által szivemet. Majd ha a nyájam elszéled, S bennem a lélek eltéved, Mondani fogják : érted kár, Szerelmes bohó, kis bojtár VITKOVICS. 161 Hortobágyi pusztán... Hortobágyi pusztán fú a szél Juhászlegény búsan útra kél, Hová lett a nyája ? eladta, Hová lett a kedve ? elhagyta. S hej nyájadat miért adtad el ? Nekem már e földön mi sem kell, Juhászlegény kedved hová lett ? Rózsáin hőségével elveszett. Isten hozzád puszta s pajtások, Furulyámat már nem halljátok, Hortobágyi pusztán fú a szél, Juliászlegény búsan útra. kél. GÁ ÁL. Büra hajlik. . Búra hajlik a szomorú főz ága... Búra hajlik az én éltem világa. Édes szülém váltig biztat, de tudom, Hogy a nyarat általélni nem fogom. Rózsák között a szomorú főz ága ... Nem illem én ebbe a víg világba, 11 162 Mit ér látni a jó kedvet én nekem. Ha nem vidul búbánatos életem. Sír kell nekem, oly setét, oly fekete, A milyenre szivem a bú fektette... És bokrétás süveg helyett fejemhez Jöjjön inkát»!) egy kiszáradt fakereszt. Virágot még siromra ne hintsenek... Nehogy csudát lássanak az emberek — Bús szivemnek poraitól siroinon — Fekete lesz a hófi^iér liliom. TÓTH K. Este van már... Este van már, késő este Pásztor tüzek égnek messze... Messze tájon más határon Az alföldi rónaságon. A faluban minden csendes Még az éjmadár se repdes... Nyugodalom lakik benne, Mintha temetőhely lenne. — Csak amott egy kis kunyhóba, Lobog még.föl hébe-hóba ig:; A pislogó mécse» lángja... Mintha a/, is halni vágyna. — Oh de ott sincs dinom-dánom; Pajkos öröm lepke szárnyon!... Nincs ott lakzi, nem mulatnak, Halott mellett virasztanak. BORUTH. Szegény bojtár. Kéri pusztán az endrődi határban, Levelezik a nagy hársfa javában; Hej endrődi határ öreg hársfája, Búsulni jár a kis bojtár alája. Edes fiam, édes kedves szülöttem ! Mi bajod van, minek búsulsz köröttem? Hej ne titkold, mondd el édes anyádnak Mi baja van az ő kedves fiának. Édesanyám! édes szülő jó anyám! Minek mondjam, úgyis hjába mondanám; Neki megyek búmmal a nagy világnak Elt is abban bánata a fiának. — 11* 164 Edes fiam I édeij vérem! ne menj el, Öreg vagyok, mi lesz még én fejemmel? Ha elmégy, hát'''' ássasil meg a síromat, Mert a szivem akkor ugy is meghasad. MAGYARI. Fáj a szivem... Fáj a szivem, fáj a szivem magára, Arra a szép gesztenyeszin hajára ; Arra bizony ! arra bizony hadd fájjon, Tied leszek kincsem! rózsám a nyáron. Nincs édesebb a hevesi dinnyénél, Nincs szebb leány az ón kis szeretömnél; Szép a szeme, szemöldöke fekete. Édes anyja be kedvemre nevelte. Nincsen kedvem, mert elvitte a fecske, Egy száraz jegenyefára föltette; Nem is leszek, addig rózsám a tied; Mig ez a fa, jegenyefa föléled. Puszta csárda. Ez a csárda nevezetes, Gólya száll rá, nagy kelep es, Ha én gólya madár volnék, Ilyen házra nem is szállnék Kidőlt, bedőlt az oldala, Belejár az Isten nyila, A forgó szél dúdol rajta, Boszorkánytáncz van alatta, Hej kivül is, hej belül is, Ki van otthon, ha beteg is V Ki hoz nekem bort eleget, Piros lánytól jó kenyeret? Puha kenyér eledelem, Szomjam ellen borral telem, S ha fölindit a szerelem, A szép leányt megölelem. Hej de itt senki nem felel, Csak az egy gólya kelepel: Útra készül az is szegény, Nem ülhet a ház te,tején. Gyerünk innen fakó lovam ! Tisza ide nem messze van, 106 A Tiszában megitatlak, A Dunáig meg nem állok. Isten hozzád, puszta szállás, Giizütanya, denevérház! Hordjon el az őszi zápor, Mért nincs benned egy ital bor. VÖRÖSMARTY. Törött ágról .. Törött ágról messze repült a madár... Barna kis lány, jaj be nagyon elhagytál''''. Ugy elhagytál, mint a madár az ágot, Mit a villám darabokra szétvágott. Nem bánnám én, hogy elhagytál, nem biz én, Találnék én szeretőt még az idén... Csak tudnálak, el tudnálak feledni Hej csak tudnék kivüled mást szeretni! Megvert engem a Teremtő te veled ! Hogy oly nagyon, igen nagyon szeretlek. Erdőben nőtt vadrózsa a szerelem... Elhagyva is virágozik szüntelen. TÓTH K. ¡t'''',7 Veszek neki... Veszek neki csizmát pirosat, Üttetek rá patkót magasat. Fényes a te szemed ragyog is, Ragyogó csillag vagy magad is. Veszek neki piros pántlikát, Hogy fonja be gyönyörű haját; Piros a pántlikád, mint magad, Hamis vagy te rózsám, ne tagadd. Hóka lovam... Róka lovam kicsapott a tilosba: Bementem a kaparási csárdába. S mig egy itcze bort jóizfín megittam, A babámra Mariskámra gondoltam. Sötétszemfí szép menyecske kedvesem! Gondolsz-e rám a betyárra szivesen? Fáj a lelkem, hogy hozzád nem járhatok, Mert megfoghatnának ott a zsandárok. Rád élve most imádkozva gondolok, Ha meghalok még rád sem gondolhatok. Hallod-e, mint dobog szivem éretted? Azt gondolom, hogy a keblem megreped. NYIZSNYAT (!. íox Mariskám . Mariskám, Mariskám! eszem a szemedet, Ne nézz rám, ne nézz rám, mert megölsz engemet. Már a szivem nyugodalma Oda vagyon, Mert én téged szeretlek Igen nagyon. Éjféltájban, éjjel, a szép holdvilágnál, Egyéb gondolatom nincsen tenáladnál; Sem éjjelem, sem nappalom Te miattad, Mert hallom, hogy hamis szived Másnak adtad. Reggel, délben és a késő estve, Szivemben egyedül csak te vagy lefestve, Áldjon meg a mindeneknek Alkotója, Ámbár te vagy nyugodalmam Elrablója. 169 Búsan, búsan... Búsari, búsan szól a harang temetnek .. . Gyászos lánykák kék koporsót emelnek, Föl van irva a koporsó oldalán, Itt nyugszik egy boldogtalan kis leány. Azt írták rá : boldogtalan kis loány. Pedig eztán lesz csak boldog igazán. Nehéz hantok alá fogják temetni, Ezután csak lelkével fog szeretni. Én is ilyen boldogtalan lány vagyok, Én is érzem nem sokára meghalok, Azt szerettem, kit szeretnem nem szabad ; Jobb is nekem ott a sötét sir alatt. Kedvesem ! ha kinn nyugszom a pusztában, Jöjj el hozzám fekete gyász ruhában, Öntözgesd meg könyeiddel fejfámat : Megfizeti lelkem, ha majd föltámad. 170 Kinek van. . Kinek van, kinek van Tarka keszkenője, Annnak van, annak van Barna szeretője- Vau nekem keszkenőm, Fehér is, tarka is, Van nekem szeretőm, Szőke is, barna is. Könnyű apró... Könnyű apró halat fogni, De nehéz megkopasztani; Könnyű szeretőt találni, De nehéz tőle megválni. Kiment a nap borulatba, Felöltözött szivem gyászba; Én vagyok az igaz árva, Ki párjától el van zárva. Ne vess ki engem szivedből, Kedves babám szerelmedből; Ha szivem szivedbe zárod, É11 leszek leghívebb párod. 171 Ki vagyok én Ki vagyok én, mi a nevem? Ne kérdezd, csak jöszte velem. Én szerelem fia vagyok, Szép leányért élek lialok. Midőn ölbe viselt anyám, Gyakran mondta: édes babám! Most magam is dajka vagyok, Mert van babám kisebb, nagyobb. Szeretem én a kis babát, Mint a galamb a liljomszált, De még jobban, ha nagyra nőtt, Mint méh a virágos mezőt. CZUCZOR. Itten ülök elhagyatva... Itten ülök elhagj-atva Boldogságom csendhelyén; Itt imádom a nagy Istent Névünneped reggelén. 172 Ah mivé lett a kies völgy! A mi óta nem vagy itt. Velem gyászolnak a hegyek Bú takarja bérezeit! Minden levél leestével Egy reményem múlik el! Minden remény elmultával Egy életet vesztek el! Egy kis folyót megkérdeztem : Láthatom kedvesem s hol? De a folyó azt habozza: Majd ha vize vissza foly. Majd ha hallom, hogy szerencsés Lész ölében egy hölgynek: Sirok folyton, de én mégis, Örülök szerencsédnek. Ne Ítélje meg a világ Az én elszánt tettemet; Hogy egy álnok leányzóért Áldoztam fel éltemet! m A bimbóból... A bimbóból virág lesz ... Mondta rózsám, hogy elvesz; Majd eljő szüret után, Aranyszőrű paripán. Mondtam ón ezt sokaknak, Sok szép leány táraimnak; Volt egy nyalka szeretó''''m, De még nincsen főkötőm. Nézd meg lányom, nézd meg jól, Ki kopogtat az ajtón; Edes anyám! a deák, Olyan, mint a gyöngyvirág. Kecskeméti emlék. Édes hazám! be messze a határod, Hol babámat kebelemtől elzárod, Lelkem vágyik, sóhajtok, de hiába, Mint madár nem repülhetek karjába. Még a föld is sir alattam, A babámtól elszakadtam; 174 Oly messze van a galambom, Hogy a hirét sem hallhatom. Kék szemednek ragyogása, A szolid ég mosolygása... Pillants hát rózsám a szemembe, Hadd áldjalak meg örömömbe. A biikösdi határ szélen... Három csillag van az égen; lín is oda való vagyok, A hol az a csillag ragyog. Ne menj rózsám... Ne menj rózsám a tarlóra, Gyönge vagy ínég a sarlóra. Ha elvágod kis kezedet, Ki süt nekem lágy kenyeret. Oszi harmat hideg cső, Oszszel érik meg a szőlő; Ha megérik bornak szűrik, A szép leányt férjhez kérik. En ültettem a diófát, Más köti hozzá a lovát. Kn szerettem meg a szép lányt,. Más éli vele világát. Szeretnék szántani. Szeretnék szántani. Hat ökröt hajtani; Ha babám eljönne, Az ekét tartani. Arass rózsám, arass, Megadom a garast; Ha én meg yent adom, Megadja galambom. Csak azért szeretem A magyar menyecskét, Mert megtudja főzni A borsos leveskét. Nem az ám az asszony,. Kinek sok ludja van, Hanem az az asszony Kinek szép lánya van- 1 Be szomorú... Beh szomorú a tilinkóm hangja, Csak ugy sir, ha elmélázok rajta, Pedig nem is temetőről vágtam, Sűrű erdő közepén találtam. Erdő, erdő, bánat erdősége, Minek léptem csak egyet is érte, Minek vetettem szememet rája, Mikor tövis annak minden fája. Száraz ágon mintha nem is élne A szerelem búgó gerliczéje. Bokor alatt, mintha halni vágyna, Ifjúságom ékes gyöngyvirága. És ez a rém... oh nem megyek beljebb Hogy a haza képére ne leljek! Oda néznék, föllázadna vérem ! Megölelném!— meghasadna szivem.— LÉVAY J. 177 Megérett a sárga repcze... Megérett a sárga repcze... Jöjj el hozzám minden este; Ha eljösz is, csendesen járj a fagyon, Hogy a csizmád ne kopogjon nagyon. Két kerekű kordén járok, Ha eltörik gyalog járok. Akármerre forduljon a kereke, Csak a rózsám ott legyen mellette. Két malomra tartok számot, Harmadiktól veszek vámot Ha elkopik a kő megvágattatom, Félre ütöm a csárdás kalapom. Bús az idő... Bús az idő, bús vagyok én magam is, Valamennyi szép leány van, mind hamis, Szeretete nem állandó, Mint az idő változandó, ihaja ! Felettem is mért borul be ily korán ? Mert elhagyott, kit szerettem igazán. Másnak hódolt a hitetlen, Azért vagyok ily kedvetlen, ihaja i '''' 12 178 Árva vagyok, hej nincs is oly árva, Mert szivedből rózsám ki vagyok zárva. Nem leszek én árva mindég Horn után derül az ég. ihaja ! Három fehér. . Három fehér kendőt veszek, Ha felteszem, fehér leszek; Fehér leszek, mint a hattyú — mint a hattyú Nem csókol meg minden fattyú. Három piros kendőt veszek, Ha fölteszem, piros leszek ; Piros leszek, mint a rózsa — mint a rózsa Rám illik a babám csókja. Három sárga kendőt veszek Ha fölteszem, sárga leszek, Sárga leszek, mint a viasz — mint a viasz Nem csókol meg minden pimasz. Három barija kendőt veszek, Ha fölteszem, barna leszek, Barna leszek, mint a csóka — mint a csóka, Rám illik a babám csókja. 1 Jaj de búsan harangoznak., Jaj de búsan harangoznak Tarjánba, — Elhervadt a legszebb legény babája... Három galamb húzza azt a harangot: [Tgy temetik a negyedik galambot! Liliommal testették a koporsót: Olyan fehér, olyan fényes azért vót: — Oda ment a szeretője szegénynek ; S bánatától a koporsó sötét lett. Rozmaringot ültettek a sírjára, Ugy zokogott felette a babája... Végig, végig siratta a temetőt: Adja vissza a hűséges szeretőt! Szép gyolcs ingét nincsen, a ki kimossa, Csak a siró két szemének zápora... Kondor haját déli szellő, kuszálja, — Nincs már, a ki lesimítsa vállára. Újra búsan harangoznak Tarjánba, Most teszik a legszebb legényt sírjába. Addig, addig siratta a babáját: Hogy mostan már őtet magát siratják. — Lányok, lányok, nagy-tarjám leányok — Rózsátokat soha cl ne hagyjátok! 1-2* 180 A legénysziv galambjáért megreped : De a lánysziv megkönnyebbszik, elfeled.— THALI K. Megérett már... [Megérett már a hegyalján a vadalma] Érik a vadalma, mind hamis a barna, Érik a vad körte, szelidit a szőke. [Isten éltesse az uj házaspárokat] Szép az a kis leány, a ki pártában jár, De még sokkal szebb az, a ki menyecske már. Irma Gyulához. Tiltsa bár az ész szava, tiltsa végzetem, Érted lángol, érted él minden érzetem. Lassanként megölnek a hosszas bánatok, Mint a hév ütött virág földre hervadok. Állj meg, majd ha nemleszek, csendes alkonyon; Melybe gyötr''''elem temet, néma siromon; S halld, midőn a domb alól fölsóhajt neved, Mint az ősznek bús szele tárt mező felett. 181 És ha kétled, hogy talán túl siron is él, Lángol, s olthatatlan e földi szenvedély; Szólj és hívj tanú jelül lelkem megjelen, Hold-tüaő csillámaként puszta éjjelen. BAJZA Jer az ablakomra... Jer az ablakomra kedves, Minden nyugszik már, Csak egy pár boldog szerelmes Ide s tova jár. Alusznak minden emberek, Nyugszik föld és ég; Csak a boldog szerelmesek Vannak ébren még. Jer hadd öntsem kebeledbe Sorsát éltemnek, Te is aztán súgd fülembe Titkát szivednek. Ha értem fáj, dobog szived, Ne titkolja szád, . Ugy örökre tied leszek, Ki téged imád. 182 Ne fuss hát lányka előlem, Fogd át karomat, Bús lélek sir ki belőlem, Enyhítsd kínomat. Hidd el, soha liiv szerelmem Hozzád meg nem hűl, Míg valaha hideg testem Sírjába nem dűl. Nagy pénteken... Nagy pénteken mossa holló a fiát, Ez a világ kigyót békát rám kiált; Mondja meg hát ez a világ szemembe, Kinek mi kárt tettem ón életembe. Elmennék én hozzátok minden este, Ha az anyád a kapuban nem lesne ; Nem tennék én tinálatok egyebet, Hó válladra hajtanám bús fejemet. Volt nekem egy, van nekem egy szeretőm De ha tőlem elvette a teremtőm ; — Sírtam, mint a záporeső érette, Bús is maradt az én szivem örökre. 183 Volt nekom egy, van nekem egy virágom, Le sem törtem, el sem hoztam, nem bánom, Távol estünk, messze vagyunk egymástól, Én a Sajó partján, ő a Tiszán tul. Kis szekeres nap'''' szekeres, Mind megissza a mit keres, Mig a szekere oda jár, Száz forintnak végére jár. IJf.zu édes komám asszony, Kend mórt olyan sovány asszony, Hogy élhet ily rosz borben ? Lám én milyen kövér vagyok, Mint a háj majd elolvadok, Ebben a nagy melegben. Beszegődtem Tarnóczára... Beszegődtem Tarnóczára juhásznak Jó legelője van ott a birkának, Fizetésem husz forint tiz karajc/.ár, Megél abból egy bojtár. Husz pár birka tartást is ajánlottak, Foglalóba ötven karajczárt adtak, Beittam a pipagyujtó csárdában, (íörgetegi határban. 184 A gazdámmal leszek majd egy kenj éren, Sz.-György napkor jönnek értem szekéren, Fölteszem a tulipányos ládámat, Furuglyámat, dudámat. így masérzok én el majd a pusztára, Széchenyi gorófnak a jószágára, Ha a nyáját átolvassa kezemre, Kihajtom a mezőre. Vezér ürüim kolompot viselnek, Hogy én tudjam mindig, merre legelnek, XJgy sétálok utánok, mintegy császár, Teheti ezt egy bojtár. Majd csak addig fnruglyálok, dudálok, Mig egy szép szeretőre nem találok; Van a pusztán elég szőke s barna lány, Belém szeret egy talán. Ha megszeret jól teszi, majd elveszem, Édes kis feleségemnek nevezem. Hetedhét országon nem lesz több ily pár, Mint tarnóczai bojtár, Veszek neki honi szoknyát keszkenőt, Az ujjára igazi arany gyftrüt, Akkor tudom, hogy megölel, megcsókol Pázsitra mellém borul. NAGY JANI. V 185 Elmentem én... Elmentem én a szőllőbe, Ráhágtam a venyegére ; Venyegóről venyegére, — Fáj a szivem a szőkére. Elmentem én a tanyára, Ráhágtam a tök-indára; Tök-indáról tök-indára — Fáj a szivem a barnára. Onnan mentem a csárdába Barna babám látására; S mig a barnát ölelgettem, A szőkét elfelejtettem. De csak hamar józanodtam, Fájdalmam megért legottan, Fáj a szivem a barnára, Belehalok bizonyára. Pusztán születtem... Pusztán születtem, a pusztán lakom. Nincs födeles, kéményes hajlékom ; De van cserényem, van jó paripám : Csikós vagyok az alföldi rónán. 16 Szőrén szoktam megülni a lovat, Ha ide vagy oda utam akad ; Nem szükséges a nyereg a hátán — Csikós vagyok az alföldi rónán. PETŐFI. Nefelejts. Ne tekints oly mosolyogva, Oh kegyesség én reám. Mert én uem mosolygok vissza, Nyugodalmam oda van. Nékem csak egy virág nyillott, Ez életnek kertjében, Melyet a sors leszakasztott Yad kegyetlenségében. Füleimbe bús panasza Jajjal hangzik e völgyben, Szomorúan nyögi vissza Azt a viszhang egy kertben. Elfelejthetlen kedves ! Hidd el érted ver szivem; Lásd két szemem könyét, Ki van sirva éretted. Legvon tárgya szerelmünknek : „Oh kedves ! el ne felejts !" Legyen jele, hűségünknek : Ez a kékes „nefelejts." Hidd el: nem vétek szeretni; Tisztán szeretni szabad. Akkor is szeressük egymást, Mikor testünk föltámad. Mért nincs minden... Mért nincs minden lánynak Kut az udvarában ? Aranyos diófa Pitvarajtójában ? Kerek levele, Édes gyökere ... Mért nincs minden lánynak Igaz szeretete? Zöld fűbe legel... Zöld fűbe legel a bárány, Engem szeret szőke leány, Győrfízött haj, fekete szem, Érted halok kedvesem. Nézd amoda cserfa zöldül; Tetejében vad galamb ül, Mért ne sírnék a rózsámért, Mikor ő sir a párjáért. Szántóvető dala Ha kel az ég szép hajnala, Kezemben az eke szarva. Ekém előtt négy tulok jár: Csákó., Szilaj, Gyöngyös, Bogár. Jézus segélj haj ! Végig szántok az ugaron, Járok, kelek, gyöngyharmaton, Csillogó hüs gyöngyharmaton, Mezei szép virágokon. Haj nó Csákó, haj. Kis pacsirta, cg madara Szánt fölöttem, zeng a dala, Pálja vigan száll elébe, Csalogatja a fészkébe. Hajsz te Szilaj, haj ! Szántó pajtás, kis madárkám! íiézz le nem látod-e babám ? Hej ha én főn lebeghetnék, Mindig babám felé néznék. Csáli, Gyöngyös, haj ! Majd ha a nap délfelé kel, Eljön rózsám az ebéddel, Tudom, édes lesz ételem; Hisz 8 együtt eszik velem. Haj no Bogár, haj. Mig csak egy-kettőt fordulok, Lihegve jár már a tulok ; Megetetek, megitatok. S estig könnyen tovább szántok, Hó ha, hó no, hó ! CZUCZOK. Kanizsai határon... Kanizsai határon Csősz leszek én a nyáron, Leterítem a subámat, Oda várom a rózsámat A rózsámat. Ki egy pipa dohányt ád Nem hajtom be a nyáját. Sem a lovát sem önmagát, Sem a szarvas marháját. A marháját. Kanizsára siessünk, Ott van jó gyep etessünk, Nem messze van egy kis forrás Ott esik a jó itatás. Jó itatás. Gyere be rózsám... Gyere be rózsám, gyere be, Csak magam vagyok ide be. Két czigány legény hegedül, Csak magam járom egyedül. HU Üres a hordó, s az itcze, Rózsám az ajkad piczike, Adok rá csókot tizet is, Rádásni még magamat is. G... szürke paripája... G.''''. szürke paripája, Nagyon sokszor fut Pestről Budára G .. .. csak azt vizitálja. Hogy hol lenne tágasabb csatája. Esik eső, nagy sár van az utezán, Ez a kis lány maga mos a Dnnán, Sirva mondja az édes anyjának, Elvitték a rózsám katonának. Esik eső az árpa tarlóra, Gyere babám segits föl a lóra, Gyenge vagyok nem birok felülni, Szilaj csikóm nem akar megállni. Néném asszony csak az a kérésem, Barna lányát eressze ki nekem ; Eressze ki kérésemre, Hadd'''' mulassak utoljára vele. Adjon Isten esárdásné jó estét! Hát ez a szürke csikó kié itt? Itt ben mulat annak gazdája, De nem tudom, hol van a lakása. Ha még egyszer Aradra mehetnék, Arany gyűrűt, arany lánczot vennék, Arany gyűrűt, arany lánczot kettőt, Hol találok még igaz szeretőt? Már minálunk kertben terem a nád, Barna kis lány nekem nevelt anyád; Áldja Isten azt az anyát; A ki nekem nevelte a lányát. Czifra szűröm... Ozifra szűröm Veszperémbe vettem, Érte harmincz forintot fizettem; Ha én azt a nyakamba keritem, Minden leány szeret akkor engem. Zsiros ümög, gatya vagyon rajtam, Sarkamat veri tarisznyaszíjam, Félre csapom cseperke kalapom, S széles e világra semmi gondom. így sétálok végig az utczábí.n Csuka orru fityuros csizmában, Fényes baltám vállamra legyintem, Szíjostoromat neki eresztem. Csak ugy harsog akkorát durrantok, Reggel korán legelőre hajtok ; Két kolompos a gulyám előtt jár, Utánnok megint — én a kis bojtár. Ha már a falu végére érek. Akkor egyet a korcsmába térek, így kiáltok : hallja-e korcsmáros ! Van-e még olyan nyolczkarajczáros? Töltse tele kétitczés kulacsom, Az árát becsülettel megadom. Kérem szépen, várjon csak egy hétig. Kiűzetem utolsó fillérig. Addig irja fel a ház falára : Hány forintnak hágtam a nyakára; írja fel azt, hány itcze bort vettem, .Miért egy karajczárt sem fizettem. Gazda uram, ne féljen kegyelmed ! Itt hagyom ám boráért szűrömet; S ha ki nem váltom a jövő hétre. Akasztasson a czégér helyére. 1(t4 Pásztor szerelme Ha meghalok csillag leszen belőlem, Magánosan ragyogok majd az égen, Kámosolygok alkonyatkor orczádra. Mikor ott ülsz uj rózsádnak karjába. Eszembe jut halálomnak órája, Mit fogadtál kebelemre borulva, Mikor forró csókok között esküdtél, Hogy te másé soha többé nem lennél. Megszámolom azt a néhány könycseppet, Melyet fényes szemed én értem ejtett, Sugaraim egyenkint meghajolnak, S felcsókolom mind mennyei harmatnak. LISZNYAI K. Esteledik... Esteledik szól a gulya kolompja, A gulyásnak ölében a galambja, Bandi bojtár leskelődnek utánad ; Tereld vissza a tilosból csordádat. litó Nem hallik már a gulyának kolompja ; Bandinak még ölében a galambja, Nem bánja, ha elvesz is a gulyája, Csak ölében lehessen a babája. Hosszú sorban száll a vad lud az égen, Tanyát keres valahol más vidéken; Mennék én is, mennék innét messzire, De nem ereszt a rózsám két kék szeme. Azért hogy én gulyásbojtár vagyok is, Azért, hogy tán fürtös gubát hordok is, Megelégszem én a magam sorsával, Nem cserélnék az Árgyélus királylyal. Ugy is volt már az eszemben olyasmi, Hogy én volnék az Árgyélus királyfi ; Turi süveg fejemen a korona, Galambom meg a szép tündér Ilona. THALI K. Kútnál. Forráskutnál juhászbojtár, Arcza piros szeme bogár, A forrásra nap alkonyán, Dalolva jön három leány. Egyik igy zeng: én Istenem ! Csak itt volna a kedvesem, Ki énnekem vizet merne, Szédüléstől megmentene. Másik igy zeng: gyönge vagyok, Vizcsöbreim pedig nagyok, Hejlia szeretőm itt lenne, Be örömest segítene. S a harmadik, mint a hajnal, Elpirult s mond bús ajakkal: Egek ura, szent teremtőm, Mért nincs nekem is szeretőm ? A lányok ily énekléssel A forráshoz értenek el, A szép bojtár mindent halla, S nekik viszont ő igy dalia : Kinek szédelgős a feje, Szemeit, ha mer hunyja be! Ki egyszerre nem bir sokat, Kétszer tegye meg az utat; S kinek nincsen szeretője, Adjon neki teremtője ; lm reá nyilt karokkal vár, Ha tetszik a juhászbojtár. C7AJCZOK. Adtam is, adok is... Adtam is, adok is Csókot a legénynek, Mert. tudom magamról, Jól esik szegénynek. Az adós, az adós, Kinek az iinge gyolcs, Lám az enyém nem gyolcs, Nem is vagyok adós. Nem hallottam soha .. Nem hallottam soha ily bús harangszót, Temetőbe kisérnek egy koporsót, A koporsón piros rózsa koszorú, Kísérőin sötét bánat, sötét bú. Hej koporsó! be szép sorsra jutottál! Benned fehér, rajtad piros rózsaszál... Sírva halad sok szép ifjú utánad, Koszorujok ékességét elzártad. Mért nem visznek engem inkább helyette. Úgyis engem senki meg nom künyezne, Nem hullna én értem egy lány könye sem; Hiszen nincsen szeretőm, nincs kedvesem. LOSONCZY. Végig mentem... Végig mentem egy asszonynak az udvarán, Betekinték véletlenül az ablakán ; Szeretőmet láttam, Más karján találtam, Verje meg az Isten, jaj be megutáltam. Azt gondoltam, hogy ő nekem hü szeretőm, Hát pedig csak alattomos hitegetőm, Maradjon magának, Nem hiszek szavának, Hamis teste lelke szőkének, barnának. Mert a szőke olyan hamis, mint a barna, Szerethetne az is engem, ha akarna, Ha én szert tehetnék, Szőkét szerethetnék; Jaj nekem szegénynek, elhagyott legénynek. Felszántottam a nagy udvart ugar gyanánt, Vetek bele tiszta búzát, majoráuát, Várom aratását, Keresztbe hordását, Kedves galambom édes mosolygását. Nem tüdőm én... Nem tudom én, mi a bajom: Fáj a lelkem, csak azt tudom; A fájdalma hiv szerelem, Szerelemből lett gyötrelem. Oh ég, mi bántja lelkemet ? Saját szivem ver engemet.. Ne verj nagyon édes szivem, Ütésedtől fáj a lelkem ! 200 Be van az én szűröm ujja .. Be van az én szfíríim ujja kötve, Edes babám ne kotonázz benne, Az egyikben aczél, kova, tapló, A másikban száz forintos bankó. Ha megunom magam a pusztába, Kapom magam, megyek a csárdába, Parancsolom a korcsmárosnénak, Hogy hozzon bort a borivójának. Azért mondják nekem az irigyek, Ihatom bort, mert loptam eleget. Már az igaz, azt felelem vissza : Hogy van annak, a ki meg nem issza. Ez a kis lány, hamis... Ez a kis lány, hamis kis lány, Maga jár a legény után ; Maga mondja a legénynek : Adjon Isten, engem kendnek. •201 Naptól virít... Naptól virít, naptól hervad a rózsa, Hogy szeretlek, mit tehetek ón róla ? Nem tehetek, nem is teszek, nem bánom, Te vagy nekem egyetlenegy világom. Haragszom ón a lányokra miattad, Hogy lelkemet olyan nagyon megcsaltad ; Te reád is haragudnám szertelen, Csak ne volna oly nágy ur a szerelem ! Mikor még ott együtt voltunk, jó régen, S elmerültem szép kék szemed tükrében; Azt gondoltam : mennyországot láttam ott, Pedig az a pokol kékes lángja volt. Hanem hiszen mindegy nekem, ha az is, Szeretlek én, ha a lelked csalfa is, Elhazudtam : hogy szerelmem kiégett, Pedig most is majd meghalok éretted ! TÓTH K. Ej! haj! ne szomorkodj! Ej ! haj 1 ne szomorkodj ! Szívbeli jó barátom. Ej ! haj ! minden ember Holtig él e világon. Tegnap is volt, már ma is van; Holnap is lesz, ugy a hogy: Ej ! haj ! feleségem ! Majd elélünk valahogy. Azért hogy elapad Már a viz elölünk ; Azért a búbánat Messze járjon mi tőlünk ; Nyomorúság, szomorúság, Elég ebből egyik is ; Ej ! haj ! fejeségem ! Szenvedünk már eddig is. Ej ! haj ! soh se busulj ! Szívbeli jó barátom, Ej ! haj ! minden ember Szenved most a világon, Lám a hold is változandó, Néha telik, néha fogy : Ej ! haj ! feleségem! Majd megélünk valahogy. ARANY. •20:; Az isteni • • Az isteni parancsolat: Szeresd felebarátodat; Hej lánykám ! szeress tehát, Én vagyok a felebarát. Barna hajad simítsd hátra, Hadd tekintsek szép orczádra ; Hadd nézzek rád utoljára, Búm eltemet nem sokára. * Szép szeretőm, édes kincsem ! Búbánat epeszti lelkem ! Nekem a legtisztább este, Fekete szinre van festve. Virágos, dalos mezőben... Virágos, dalos mezőben, Esküvél szerelmet nékem ; Az égen csillag ragyogott, Esküidre „amen"-t mondott. 204 És most az egész természet, Bizonyságom lesz ellened; S minden hangban igy szél neked: „Én is hallottam esküdet." A csillag is azt ragyogja, A patak is azt susogja; És azt rezgi a falevél: „Hallottam, mikor esküvél." A virág azt illatozza, Azt zeng a madár panaszba ; Es azt lengi az esti szél: „Hallottam, midőn esküvél." Es mind igy szólnak szüntelen: „Te hitszegő, te hfítelen !" Csak én... én egy szót sem szólok, És igy hallgatva meghalok. ATALA. Jaj de fáj! Jaj de fáj, jaj de fáj ! Jaj de- fáj a szivem érted, Hiába fáj a szived, ügy sem leszek a tied, Inkább leszek a másé, Azé a kis barnáé. Három bokor saláta, Három kis lány kapálta. Nem kell nekem saláta, Csak az, a ki kapálta. Kis kertet keritettem, Belé rózsát ültettem, Szomszéd asszony leánya, Rászokott a rózsára. Vele biróhoz mentem, Ott vasra is verettem ; De a biró azt mondta, Leányt illet a rózsa. Piros alma csutája Halvány a rózsám szája; Meg kell annak pirulni, Ha meg akar csókolni. Farulyás kanász dal Repülj fecském ablakára; Kérjed nyissa meg szavadra, Mondd: ezüstös lapot vevék, Rá arannyal irom nevét. yoo Képét gyémánt lapra festeni, Rubinkő ládába rejtem; S azon leszek, hogy nevének. Nagy ünnepet szenteljenek. Ütött az óra... Ütött az óra, mely örök válásom Rettentő hangon sngja meg nekem, Zokogva reszket ajkamról áldásom, Élj boldogul, nem a mint én éltem. Légy boldog, másnak karjain ha nyugszol, Addig majd engem kinos bél emészt. Boldogságommal már az ég se gondol, Mely tőled kedves eltávozni készt. Rövid gyönyörben birtam én a menyet, Hol te valál hű lelkem angyala, Fogadd érte e sziv vérző könyeit; Reményem itt is, lásd, mint megcsala. Enyim vagy hittem, s most; pályám űzött el, Az égre sirok felhívásodéi t; Oh lányka, lányka, sírj az üldözöttel, Ki rád az égből boldogságot kért. ''''207_ Emlékezz rám, vagy jobb feledd barátod Üldözni sorsom jobb, ha engem fog. Legyen szerencse, boldogság sajátod. Légy boldog lányka, kedves légy boldog! Nem szerettem... Nem szerettem csak egyet c világon, Elhagyott a hötelen a mult nyáron. De fogadom a csillagos egekre, Mást szeretek én is a kikeletre. Kikeletre, ha virágzik a virág, A legényhez hajlik a lány, mint az ág, Keresek én más szeretőt, de szebbet Barna szemiit, piros ajkút, hívebbet. Könyeimnek záporából... Könyeimnek záporából tenger lett, Mert a rózsám, már elhagyott engemet. Eiment a hazáját védni, Talán vissza sem fog térni sohasem. De hisszük a jó Istent, hogy egykoron Visszatérend győzelemmel, s szabadon Ölelhetem a szivemre, Sírok akkor örömömben eleget. Tehát lányok maradjatok pártában, Mig a honvéd nem szoríthat karjába, Ki bon maradt: nem érdemel A ki elment: annak nem kell feleség. Hej de szomorúan... Hej de szomorúan szól a furulyám, Egy világ sziv repedne meg a dalán. Csak a tied kedves rózsáin oly kemény. Nem indul meg kis furulyáin keservén. Meglásd, ha sokáig játszol szivemmel, Utoljára, én fizetek éltemmel, S ha meghalok, mint a tavasz virága, Mit tiizesz majd kebeledre? leánvka. NYI55SNYÁY G. Az én rózsám... Az én rózsám takaros, takaros egy kis menyecske, És a táncza magyaros, magyaros a.szive lelke; Áldja meg az Isten őtet, Az én kedves szeretömet. Ne tekints rám ragyogó,ragyogó kökény szemeddel Mert nem birok lángoló, lángoló, égő tüzemmel; Majd feladnak a birónak, Hogy te szivgyujtogató vagy. Fáj a szivem... Fáj a szivem, majd meghasad, Szeretnélek, de nem szabad, Nem szabad, mert semmim sincsen, Husz forint bér, minden kincsem. Ne vesd hogy én rongyos vagyok, Vasárnap is szennyes vagyok: Én egy szegény szolga vagyok, De lelkemben nincsen mocsok, Csillag ragyog, holdvilág van Ne várj rózsám a kapuban : Mennék liaj, de a ki szolga, Éjjel nappal sok a dolga. Zúg a harang vasárnapra, Ne várj kedves, a templomba, Am azért ne tarts pogánynak. Nines vasárnap a szolgának. Ebéd után hiába vársz, Nálam nélkül fogy cl a táncz. Tánczolj mással, ne várj engem, Lovak után kell sietnem. Mint az égö gyertya fogyok, Azt gondolod, beteg vagyok, Beteg ám a szivem tája, Te vagy annak patikája. SZENTIVÁNYI. Sárga csikó - • • Sárga csikó, sárga lovam sárga, Az én rózsám árva, szegény árva; Az én rózsám nem lesz mindig árva, Szüret után én leszek a párja. ''''211 Megállj lovam, hadd tegyem rád nyergem, Szeretőmnél kell még ma teremnem, A kengyelbe most teszem a lábam, Gondolatom már a babámnál van. Száll a madár, tán párjához siet,. Sebesen száll, el is hagyott minket; Repülj velem szaporán jó lovam, Párját ő sem szeretheti jobban. Hol jártál.. IIol jártál violám ilyen korán ? Látom a ezipődet, harmatos már. Rózsás kertben jártain, Violát gyomláltam, Kedves rózsám ! Hoztál-e violát a számomra''''! Mit felteszek holnap kalapomra''''! A melyről megtudják, Hogy szeretjük egymást, Kedves rózsám ! 14* A bajnok nője. Hős fiad ha élne, hol van, merre tért, Anyja kedvesemnek ! tőlem ah ne kérd. Mondanom ha kell, hogy halva gyermeked, Anyja kedvesemnek, e szív megreped. Nézz körül a rónán, feltalálhatod, Domb alá temetve nyugszik magzatod. Váró hű nejéhez száguldó lován, Nem jött a sereggel vissza harcz után. Összejártam érte völgyet, tért, mezőt, S holtak közt a téren halva leltem őt, Bajtársak- könyeztek, a hü társ felett, Kit korán a harezvész sirba fektetett. Lakja most rideg domb, rajta hős jelek : Dárda, kópja, zászló búsan intenek. A bajnok jutalma vérsebek, halál, Es hideg dicsőség, sir márványinál. Oh mért szülted anyja, mért a mostohát ? A ki feltalálta a fegyvert és csatát, Most nem volna halva ifjú kedesem, Nem borongna gyászban sirig életem. BAJZA. Hull a levél a virágról... Hull a levél a virágról Elválok én a babámtól. Isten hozzád édes, Isten hozzád kedves (lalambocskám ! Sárgul a hold az ég alján, Mind a kettőnk oly halovány. Isten hozzád édes, Isten hozzád kedves, (ralambocskám ! Harmat hull a száraz ágra, Könyek hullnak az orezánkra. Isten hozzád édes, Isten hozzád kedves, tíalambocskám ! Lesz még virág a rózsafán, Egymást még mi is látjuk tán. Isten hozzád édes, Isten hozzád kedves (ralambocskám ! PETŐFI. Ha te elmégy... Ila te elmégy én is el, Sári diri dangó. Nem maradok tőled cl, Sári diri dangó. Ugy babám ugy, ugy, ugy, Sári diri dangó. Ha te szeretsz, én is ugy. Sári diri dangó. Ha te kimégy én is ki, Sári diri dangó. Megölellek oda ki. Sári diri dangó. Ugy babám ugy, ugy, ugy, Sári diri dangó. Ha te szeretsz én, is ugy. Sári diri dangó. Ha te bemégy én is be, Sári diri dangó. Megcsókollak oda be. Sári diri dangó. Ugy babám ugy, ugy, ugy, Sári diri dangó. Ha te szeretsz, én is ugy. Sári diri dangó. Ha te meghalsz én is meg, Sári diri dangó Hogy az Isten áldjon meg, Sári diri dangó. Ugy babám ugy, ugy, ugy, Sári diri dangó. Ha te szeretsz, én is ugy. Sári diri dangó. •ilf) Végigmentem az . Végigmentem az ormódi temetüli; Elvesztettem piros bársony keszkenőm, Piros bársony keszkenőmet nem bánom, Csak a régi galambomat sajnálom. * Be szépen szól a hajnali pacsirta, Levelem van, azt a galambom irta; Könyes szemmel azt olvastam belőle, Hogy a halál választhat el csak tőle. Huzd rá czigány. . Iluzd rá czigány azt a siralmasat, Amitől a szivem ketté hasad, Búbánattal tele van a lelkem, Megcsalt az a barna kis lány engem. Megállj czigány, most gondoltam egyet, Hogyha az a csalfa kis lány megvet: Mért búsuljak, mikor ő meg vigad ? A másikat huzd rá, azt a vígat. Vörös bársony süvegem.. Vörös bársony süvegem, Most élem gyöngyéletem. Bokréta van mellette, Barna babám kötötte. Ha kötötte jól tette, Csókot kapott érette. Kössél babám máskor is, Megcsókollak százszor is. Nyisd ki babám az ajtót, Magyar kopogtat nem tót, Hej be soká nyitod ki, Mintha nem tudnád, hogy ki. Bajusz kell a magyarnak, Kitől mindent tartanak, Fére bajusztalan száj, Orrom alatt ne piszkálj. Jaj be messze elviszik, Hogy a magyar bort iszik, Pedig a teringettét, Nem issza meg az eszét. Azt mondják... Azt mondják : nem adnak engem galambomnak Hanem inkább másnak, annak a hat ökrös Fekete subásnak. Pedig az én rózsám, ha szelíden néz rám, Vagy ha csókot hint rám, tizenhat ökörért, Biz oda nem adnám. Megkínál csókjával, piros szamóczával, Melyet az ujjával csepegtetett, midőn Kinn volt a nyájával. ígérte, hogy mához két hétre gyűrűt hoz, Azután oltárhoz térdepelend velem, S elviszen magához. Édes anyám, kérem, ne rontsa meg éltem. Hisz én azt igérem, hogy én a rózsámmal Holtomig beérem. ''''218 Széna, széna... Széna, széna, széna torom a réten, Megcsókollak kincsem, rózsám a héten Piros alma gömbö-gömbö-gömbölyfí, Az én rózsám, hej be igen gyönyörű. Azt gondolom... Azt gondolom eső esik ; Pedig a szemem könyezik, A szeretőm halva fekszik, Holnap délre eltemetik. Bárcsak addig ki ne vinnék, Mig én innen oda érnék ; Koporsójára borulnék, Jaj, be keservesen sirnék ! * Sir az egyik szemem, A másik könyezik ; Sirjon mind a kettő. Mint a záporeső ! •21ÍI Az ég alatt... Az ég alatt a föld szinén, Nincsen olyan árva mint én. Sirat engem a madár is, Lehajlik értem az ág is. Amott a hegyek lábában, A kősziklák oldalában, Ott sirok én mind szüntelen, A hol senki sincsen velem. Átkozódni nem szokásom ; De sok sürii sóhajtásom. Felhat a magas egekre, Mit felelsz te mindezekre ? Mi van innen távol... Mi van innen távol ? a Tisza. Mi van a Tiszán tul ? Hortobágy . . . Hortobágyon tul ? egy szép leány, Kihez szivem visszavágy ! •2-20 Szép leány, szép barna kis leány Tőled oli be messze estem el! Csak azt tudhatnám, hogy legalább Néha rám emlékezel 1 Engemet sokszor meglátogat A jó angyal, az emlékezet, És karon fog, s öntudatlanul, Kedvesem hozzád vezet. Az ős vár, melynek tündére vagy, Mely a dombról a rónára lát, Hol a kék Szamosban tölti a Holdvilág az éjszakát. És a kert a vári domb alatt, És a kertben a tó partinál A gyászfözek néma lombjai Mind ez, mind előttem áll. Oh e kertben kert volt életünk, Minden óránk, benne egy virág ; Mult s jövőnket a gazdag jelen Koszorúi takarák. Lányka, hogyha visszagondolod E dicső kort: dobog-e szived ? Költ-e benned, mint én bennem, oly Édes érzeményeket ? Várod-e ugy, mint én a napot. Mely kettőnket összehoz megint V Én hiszem, hogy e szép kor felé Szép szemed gyakran tekint. PETŐFI. Kaszás csillag... Kaszás csillag van az égen ; Kaszál a rózsám a réten. Ha ö kaszál én meg gyűjtök, (Tgvis rajta könyörülök. Ezen a hosszú éjszakán. Ragyog egy csillag igazán, A hol az a csillag ragyog, Én is oda való vagyok. Almos vagyok, mint a czicza, Nem aludtam az éjszaka; Még az éjjel sem aluszom, A rózsámról gondolkodom. Ugat a kutyám a Rajna... Ugat a kutyára a Rajna . . . Szeret engem ez a barna; Ha barna is de, de, de, Nem ezicziezigány. Szeret ő engem igazán. Csipkés a szőlő levele, Szeret engem ez a szőke; Ha szőke is, de, de, de, Nem tót, nem német; Szeret ő engem mig élek. Édes rózsám... Édes rózsám, be forrón szeretlek, Gyere ide, hadd öleljelek meg, Hó kebledet ha által ölelem : Magainat mennyországban képzelem. En rab vagyok, de te édes rózsám, Szabad madár, jer repülj hát hozzám. Két karomat feléd kiterjesztem, Piros arezod csókokban iirösztem. Sötét az éj .. Sötét az éj, messze van még a reggel, Ne tekints rám öldöklő szép szemeddel, Az a szép szem, mint a csillag tündöklik, De a szivem, szegény szivem haldoklik. Csendes szellő lebeg a virágokon Ila nem szeretsz Isten veled galambom ! Nem kérem én soha többé szivedet, Hogy ne is láss, messze, messze elmegyek. Őszszel száll a fecskemadár keletre, Jutok én még tudom a te eszedbe, Sirva, riva jössz még engom koresni, De a sirban késő lesz már szeretni. ZALÁR. Kinek nincsen... Kinek nincsen szeretője babája, Menjen cl a zöld erdőbe bujába ; írja fel a legszebb virágra, Hogy nincsen szeretője, babája Kinek nincsen krinolinos szoknyája, Menjen el az Jeik zsidó boltjába; írja fel az asztal sarkára, Hogy nincsen krinolinos szoknyája. Kinek nincsen szeretője, keressen ; Iparkodjék, minél szebbre szert tegyen; Szert tettem én egyre, de jóra, Nem is ülök búbánatos hajóra. Este jár á hajda... Este jár a hajdú a faluban, Megfogja a legényt a fonóban. Ne fogja meg a karom, Mert ölelni akarom A galambom. Palotai utcza ki van festve, Arra jár a hajdú szombat este. De én azt mégsem bánom, Csak a galambom szánom. Eszemadta. Kimegyek a rózsám pitvarába; Várom a rózsámat, de hiába. Félválra vetem subám. Bodorhaju violám 1 Eszemadta. A bimbóból. A bimbóból lesz a piros rózsa, Piros rózsából lesz a bokréta, Rózsa a bimbóból, Szereleni a csókból. Eszemadta. Ugorj egyet rózsám, átkarollak, Jer ölembe kincsem, megölellek; Megölellek kétszer, Megcsókollak hétszer. Eszeniaclta. Tisza partján... Tisza partján van egy hajó kikötve, Abban fekszik az én Bandim megölve. Gyertek lányok öltöztessük bíborba, Temessük el a nefelejts bokorba. Tisza árját bús könyeim nevelik ; Mert szemeim kedves Bandim nem lelik. Széles ország Magyarország, de benne Nincs ki oly szép, nincs kí oly karcsú leiioc. 10 Debreezenben magyar hiten születtem, Bánatomban apácza nem lehettem, De elmegyek a pusztákra egyedül, Velem hordom rézgyűrűjét kincsemül. Jő a deák kérve tőlem szerelmet, De nem talál bús szememben kegyelmet; Jő a kalmár debreczeni vásárra, De nem vonja könyes szemem magára. Csalfa deák csalfa kalmár menyjetek Mint a lepke csapongó szerelmetek, Minden vásár, minden város ujat ad, Régi hűség, régi szép szó elmarad. TÓTH L. A nyáron . A nyáron, a nyáron Jöjj el hozzám galambom! Te lész az én kis párom, nem bánom. Anyádat kérd fogadjon el vőiil. És tégedet adjon nőül. Légy jó hozzám, kivánom, Máskéj) én ki nem állom ; Megcsókollak rózsám már előre, Hogy vígabban menj el az erdőre Ha niadárt az ágról virágra Szállni látod, Ne irigyeld szegénynek, Parányi szárnyaeskáját Jobban fogunk élni a madárnál, Még a turbékoló kis. galambnál. Az élet oly szép s gyönyörű, Rózsám itt van a jegygyűrű. A jó ég áldjon meg hű szivedért. Cserébe nem adnám e világért. Uczu bizony,.. Uczu bizony megérett a káka, Szeretőm van, ha nem szőke, barna, Csipke bokor, galagonya, vad bokor, Nem is leány, ha a haja nem bodor. Gyászba borult. Gyászba borult az egész balaton. Jön az anglus a hires vasúton, Százezer ágyú van a sik mezején. Azzal kínozzák a magyart, a szegényt. 15* Neiif hitted, hogy katona leszek énr Majd elhiszed, ha masírozok én, Kék attifla szorítja mellemet. Rezes csákó nyomja a fejemet. Ha meghalok el ne temessenek, A rózsámnak levelet küldjenek, Sárga agyag födje a testemet, Barna kis lány, sirasson engemet. Szabad péntek... Szabad péntek, szabad szombat, Szabad szappanozni ; Szabad nekem a faluban Szeretöt tartani. Ej haj nem bánom, Nekem is van virágom ; Ej haj, leszakasztom a nyáron ! Az alföldi leányoknak Piros pántlikájuk; Mikor mennek a templomba Csókra áll a szájuk. Ej haj, stb. •2 Az alföldi legényeknek Sarkantyús csizmájuk, Mikor mennek a korcsmába, Táuczra áll a lábuk. Ej baj, stb. Megy a kocsi, megy a szekér, Agyagért, agyagért, Majd meghalok édes rózsám Egyedül magadért. Ej huj, stb. Ne szomorkodj, kökény szemű Barna kis leányka, Majd elveszlek szüret után, Ha lesz nj borocska. Ej huj, stb. Nincsen nálunk... Nincsen nálunk olyan asszony, Mint az öreg Dömötörné Komám asszony. Megsüti a túrós lepényt, Oda várja, oda várja A sok legényt. Lepényemet megettétek, A lányomat, a lányomat Elvegyétek. Nem kell nekünk a kend lánya, Szőllőzsirral pirosított Az orczája. Azt sem Isten adta rája, Maga keze, kutva körme Kente rája. Kerek az én... Kerek az én kalapom, Kerekebbre szabatom. Kicsiny az én galambom, Könnyen megcsókolhatom. Nincs édesebb, mint a méz, Ki mit szeret arra néz. Lám én barnát szeretek, Ha rá nézek, nevetek. Körül a csillagos ég, Majd eszedbe jutok még; De már akkor későn lesz. Mert nekem máS rózsám lesz. Hej iharfa, juharfa. Hej iharfa, juharfa, Patyolat, ing, kivarrva ; Tudod pajtás ki varrta ? Az a kis lány a barna. Patyolat ing, jegykendő, Múlik az ó esztendő, Karáesonkor hirdetnek, ünnep után esketnek. Verje meg a búbánat, Ki leszólja babámat, Jár a világ rosz szája, Ne hajts rózsám reája. Bármily szép .. i Ida csárdás dallamára.) Bármily szép vagy te nagy világ, Benned nincsen semmi vigság ; Akár merre járok kelek, Mindenütt csak búra lelek. 23-2 Jaj, hát ez esal; igy megy mindenütt Minden ember megörül; A kebelben a háború, Naponként egyaránt a bú, Semmi öröm, semmi vigság, Minek akkor ez a világ ! Alig innen tiz lépésre, Egy kis leány néz az égre, Kérdem tőle, hogy mi lelte ? Fohász az ő felelete. Jaj, hát stb. Azt gondolod, hogy én bánom, Hogy tetőled el kell válnom ; Azt gondolod mindig igy lesz, Hogy szeretőm soha sem lesz. Jaj, hát stb. Baranyai népdal. A bükösdi bid alatt, Nyárson siitjék a halat, Keszkenőbe takarik, A legénynek odadik. Kék virágos a szoknyám, IJgy-e rózsám illik rám ? Most is azért vettem rám, Hogy a rózsám nézzen rám. Virágzik a heruczkfa Peros beruczk van rajta. Peros legény, peros lány, Peros kendő a nyakán. A csavargó. < >nkényteleii az ember Mindenre születik, Mint a magasb hatalmak, Ott fenn elvégezik, Fölöttem is liatárzott, Az égi végzemény! Csavargónak születtem; Csavargó vagyok én. Betérek Debroczenbe, Bolond Istók gyanánt, S tovább megyek, ha ittam, Bort és öleltem lányt. Ma itten, holnap ottan, Csak ez az éleméuy. Csavargónak születtem, Csavargó vagyok ón. Iga/., most. a ezudar sors Rútul bánik velem : Lekötve hivatalhoz Tengődöm egy helyen. De nem tart ez sokáig, Így biztat a remény; Mint voltam eddig njra Csavargó leszek én. PETŐFI. A sümegi... A sümegi város végén, Legényvásár lesz a héten ; Magam is elfogok menni juhaha Szőkét barnát választani, ejaha. Szőkét ne végy, most beteges Vöröset se, mert részeges, Barnát végv, az lesz ám a jó, juhaha! Az viseli jól gondodat, ejaha ! Azt akarom tudakolni, Szabad-e megházasodni ? Ma nem szabad házasodni, juhaha, Szabad szeretőt tartani, ejaha ! VEGYESEK. I. BORDALOK. Fóti dal. Fölfelé megy borban a gyöngy: Jól teszi. Tőle senki e jogát el Nem veszi. Törjön is minil ég felé az A mi gyöngy; Hadd maradjon gyáva földön A göröngy. Testet éleszt és táplál a Lakoma, De az, a mi lelket adja, Az bora. Lélek és bor két atyafi Gyermekek; Hol van a hal, mely dicső volt, És remek? Vig pohár közt édesebb a Szerelem. A mi benne keserfí van Elnyelem. Hej galambom, szőke bimbóm, Mit nevetsz V Áldjon meg a három Isten, Ha szeretsz. Erted csillog e pohár bor, Érted viv, Tele tűzzel, tele lánggal, Mint e szív; Volna szivem, felszökelne Mint a kut, Venni tőled vagy szerelmet, Vagy bucsut. Hej barátom, honfitársam, Bort igyál. Vig, komor, vagy csüggeteg vagy: Csak igyál. Borban a gond megbetegszik, El a kedv, Nincs a-földön gyógyerőre Több ily nedv. Borban a bú, mint a gyermek Aluszik, Magyar ember már búsult sok Századig. Ideje, liogy ébredezzen Valaha : Most kell neki felvirulni Vagy soha. Bort megissza magyar ember, Jól teszi; Okkal, móddal meg nem árthat A szeszi. Nagyot iszik a hazáért S felsivit: Csakhogy egyszer tenne is már Valamit. No de se baj, máskép leszen Ezután; Szóval tettel majd segítsünk A hazán. Ha az Isten ugy akarja, Mint magunk, Szennyet rajta, és bitor bfínt Nem hagynak. Rajta társak hát, igyunk egy Huzamot; Bú, szerelmek, házi gondok Eélre most: A legszentebb s.legdics&''''bbért Most csak bort, De ha kellend, vérben adjunk Gazdag tort! •40 A legelső magyar ember A király : Erte minden honfi karja Készen áll; Lelje népe boldogságán Örömét, S hir szerencse koszorúzza Szent tejét.! Minden ember legyen ember Es magyar. Kit e föld hord és egével Betakar. Egymást értve, boldogitva Hű egy nép. Bármi vészszel, bizton bátran Szembe lép. Ellenség vagy áruló, ki Hont tipor, Meg ne éljen, fogyjon élte Mint e bor. Áldott földe szép hazánknak, Drága hon, Meg ne szenvedd soha őket Hátadon. S most hadd forrjon minden csepp bor, Mint a vér, Melyet hajdan frigyben ontott Hét vezér ; S mint szikrája a szabadba Felsiet, Ugy keresse óhajtásunk Az eget. Legyen minden óhajtásunk Szent ima, S férfi keblünk szent imáink Temploma. És ürítsük a hazáért E pohárt; Egy pohár bor a hazáért Meg nem árt. Érje áldás és szerencse Mindenütt, A hol eddig véremésztő Seb feküdt. Arcza, mely az ősi bútól Halovány, Felderüljön, mint a napfény Vész után. Hfí egyessóg tartsa össze Fiait, Hogy^ leküzdje éjszak réme3 Arnyait: Künn hatalmas, benn virágzó És szabad, Bizton álljon sérthetetlen Jog alatt. 1 S vérveriték vagy halál az, Mit kiván, Áldozatként rakjuk azt le Zsámolyán, Hogy mondhassuk, csend s viharban: „Szent hazánk ! Megfizettük mind, mivel csak Tartozánk." VÖRÖSMARTY. Nemzeti bordal. Rajta fiuk poharat, poharat, Nem magyar az, ki ma hátra marad; Vére fagyott, hideg a kebele, Nem mi körünkbe való, ki vele ! Fel nosza hát poharat, poharat, [Nem magyar az, ki ma hátra marad]. Szent haza, érted ezen poharat Élj te, derüljön örömsugarad ; Rajta koczintsatok újra velem, Éljen a, éljen a honszerelem. Éljen a honfi, ki hfin, igazán, [Szent ügyedért buzog íísi hazám]. És e poliárt azokért emelem, A kiket ugy szeret a kebelem. Ugy szeret ölelni ! tehát Kljén a lányka, s a tiszta barát. Éljen a dal, s ki reája hevül, ¡Éljen a nép vele végtelenül], Fiuk az Isten áldjon... Fink az Isten áldjon meg, En is iszom, igyatok, Mert nem nézhetek vidámon Végig elhagyott hazámon, Csak mikor részeg vagyok ! Ekkor ugy látom hazámat, A mint kéne lennie ; Mindenik pohár, a melynek Habjai belém ömölnek, Egy sebét hegeszti be. S ha, inig részeg vagyok: boldog Volna a hon csakugyan, Bár örökké kéne élnem, Fiuk nem láthatna engem Soha senki józanan. PETŐFI. Szomjas ember tűnődése. Ejnye mi az Isten nyila! Üres már a ládafia? Üres ám ! Jaj pedig, de ihatnám ! Száraz kut a gégém csapja, Süt a szomjúságnak napja ; Még meggyúl, Ha rá boreső nem hull. Hm, biz az nem tréfa volna. A felhőből, hogy ha folyna, Boreső. Volna itt a bökkenő. PETŐFI. Kördal. Bús az ember, ha nincs kedve ; Borban van a kedv megvetve. Hát azért iszunk mi mindig, Meg sem állunk tiz-husz pintig. Van mi nékünk pinczénk, házunk, Mindazáltal itt tanyázunk, Itt tanyázunk ma hosszában, Itt tanyázunk a korcsmában. Itt tanyázunk, mert van nékünk Mert van nékünk feleségünk, Nyelves, szájas mind az asszony, Eá az ember hogy hallgasson ? Van minékünk egy kis pénzünk, De a pénzre mi nem nézünk ; Ugy is holtig él az ember, Költeni ha mer, ha nem mer Hát azért csak iddogálunk, Mig föl nem kötik az állunk, Iddogálunk naphosszában, Iddogálunk a kocsmában. PETŐFI. Hol az a teli... Hol az a tele kancsó bor? ide vele ihatnám. IIol a szép magyar leány és azután a czigány? Itt a jó bor, itt a szép lány, lelkesítő jó zene Bárcsak éltünk minden percze ilyen körben tol- [nélc le. Rajta fiuk az irgalmát, a sarkantyú penegjen, A hazáért vagy is inkább mindenki énekeljen, Borús arezot meg ne lássak,legyünk vigak igazán, Mert a ki most szomorkodik, hozzá vágom a | pipám. Te meg ezigány, ki a kuezkó trónusát elfoglalád, Tedd keresztbe a vonódat, s epe legyen a gyantád; Azt a nótát huzd rá nekem: „Megvirad még [valaha, N»m lesz mindig, nem is lehet a magyarnak [éjszaka. Igyunk!... igyunk igyunk, Igyunk barátim ! Rövid az élet, Örök a sir ! felejtsd, felejtsd, Felejtsd a multat! Élvezd a jelent, Vigadj, s ne sirj ! 2 Dinom dánom. Hegedűszó, furülyaszó, ezimbalom, Van-e még, kit a búbánat terhe nyom? A kinél van, igazitsa el a bűt, Nehogy neki mutassuk meg, hol az ut ? A búbánat gonosz vendég rosz madár, A kebelbe életet, vért lopni jár, A. búbánat szivet rágó ürgefi ; Borral lehet, borral kell kiönteni. A bor éleszt, a bor éget, mint a csók, Csókot lányka, hosszút, édest, lángolót! Csókod lángja, mint a napfény mennyei, Mely az élőfán a lombot neveli. PETŐFI. A csikóbőrös kulacshoz. Drága kincsem, galainbocskám, Csikóbőrös kulaesocskám ! Erted halok érted élek, Száz leányért nem cseréllek. Megvidító orczácskádat, Csókra termett kerek szádat, Ha a számhoz szoríthatom. Zsuzsiét nem csókolgatom. Oh hogy kótog a kebeled, Melyben szivemet viseled ! Oh milyen szép az ajakad, S arany lánczra méltó nyakad ! ■ Karcsú derekadon a váll Halliéj nélkül is szépen áll; Nem ugy ám mint a Manczié, Vajd a majd megmondám kié. ''''_ CSOKONAI M. Hajtogassuk... Hajtogassuk a kancsókat, Föltaláljuk benn a jókat, Rajta hát vitéz barátim. Lám a bor jó kedvet. Ez hevíti föl vérünket, Élesíti fegyverünket; [Bátorít fel a csatára.] Megfogadtam Isten előtt, Kis galambom háza előtt: Hogy nem tartok több szeretőt, Becsület vesztegetőt. De az Isten ugy akarja, Kis galambom nékem adja. [Tied leszek mind halálig.] Kiért üritsem e pohárt? [Kiért üritsem e pohárt? Ki mondja meg ?] Nevedre ég föld szent ura Ki bút feledni bort a dál [Ki e világot alkotád Reád köszöntöm e pohárt!] Igyál, igyál, igyál, igyál, Igyál, igyál, igyál, igyál, [Kiért üritsem e pohárt? Ki mondja meg ?J Érted kedves hölgy töltöm''''ezt Ki oly hűn s lángolón szeretsz ! [Fölül haladsz te minden árt, Reád köszöntöm e pohárt!] Igyál stb. Kiért üritsem e pohárt ? Ki mondja meg? Érted kedves magyar hazám, Mely ápolsz s figyelsz reám ! [Hol sziv s barátság együtt jár, Tied e harmadik pohár ! Igyál stb. Üresen áll... Üresen áll már a kancsó : Bort bele hát, bort bele! Ide hamar a javából: Le vele, le vele ! Bonczhidáig folyjon a bor, Mint tenger ; Ki a lábán még megállhat, Nem ember, nem ember ! Gyere ide, kincsem babám, Itt a bor, itt a bor''''. Ha megittuk, csókra kerül Majd a sor, majd a sor. Igyál tehát s tölts nekem, mert Szomjazom, szomjazom. Bornál édesb hő csókodra, Galambom, galambom ! Ez a pohár Ez a pohár bujdosik; Éljen a barátság! Kézről kézre adatik ; Éljen a barátság ! Éljen, éljen, éljen az Éljen köztünk az igaz, Éljen a barátság! Töltsd meg pajtás poharam Éljen a barátság! Tele töltsed poharam i Éljen a barátság! Éljen, éljen, éljen az Éljen köztünk az igaz, Éljen a barátság ! Mind megittam a borom ; Éljen a barátság ! Mind megittam a borom ; Éljen a barátság! Éljen, éljen, éljen az Éljen köztünk az igaz, Éljen a barátság ! 252 Korcsmárosné bort ide... Korcsmárosné bort Ide a kupába Hadd igyék a szegény legény ej huj bujába. Réjja fel a rézfokosom nyelére, Hány iteze bort ittam én meg ej huj hitelbe. Korcsmárosné már én többé nem iszom, Mert én kendnek igen sokkal ej huj tartozom. Akkor vig a szegény legény, ha bort lát, Ha gégéjén badacsoni, hej, huj ! csúszik át. Bort ide liát, hadd felejtsem bajomat. Ugy sincs nekem, ki sirassa hej huj sorsomat. Teli szivünk... Teli szivünk örömmel, rajta vigadjunk, A keservnek és búnak, most helyt ne adjunk. Rajta, rajta, rajta hát, rajta vigadjunk, A keservnek és búnak most helyt ne adjunk ! Kilencz peták, hat garas és egy poltura, Éljen köztünk boldogul e háznak ura. Rajta stb. Gyöngyvirág, kikirics ós galagonya, Éljen ma is, holnap is, c ház asszonya, Rajta stb. líilencz veréb, hat kakuk, s egy partifecske. Éljen minden szép leány és szép menyecske, Rajta stb. Hej nekem hát... Hej nekem hát vigasztalást misem ad ? Bánatomban le kell innom magamat, Az irgalmát, ide azzal a borral! A bu vagy én, de egyikünk belehal. Ugy sem tetszik ez a világ énnekem; Sok már, amit életemben szenvedtem, Nagyon is sok e parányi életre ! Annyi baj közt, kinek volna még kedve ? Nem vagyok én gyökeres fa virágzó, Hanem vagyok letörött ág, fonyadó, Nem vagyok én az örömnek rózsája, De vagyok a szomorúság gyászfája. Én előttem ilyen élet nem élet, llol az ember de semmit sem remélhet, Volna bár e pohár borban halálom, Hogy lehetne kinaimtól megválnom ! PETŐFI. Kut ágasra Kut ágasra szállt a kan veréb, Azt a kancsót rózsám add erébb. így szól a ki mindig bort iszik, Mig a temetőbe nem viszik. Egy garasom volt azt elástam, Megszomjaztam ismét felástam, így tesz, a ki mindig bort iszik, Mig a temetőbe nem viszik. A vén czigány. (A költő hattyúdala 1855-ben.) Huzd rá czigány, megittad az árát! Ne lógasd a lábadat hiába; Mit ér a gond kenyéren és vizén V Tölts hozzá bort a rideg kupába. Mindig igy volt a világi élet: Egyszer fázott, másszor lánggal égett. Huzd, ki tudja meddig húzhatod, Mikor lesz a nyűtt vonóból bot! Sziv és pohár tele búval, borral : Húzd rá czigány, ne gondo.lj a gonddal! Véred forrjon, mint az örvény árja, Rendüljön meg a velő agyadban, Szemed égjen, mint az üstökösláng, Húrod zengjen vésznél szilajabban, És keményen, mint a jég verése ; Odalett az emberek vetése ! Húzd, ki tudja, meddig húzhatod, stb. Tanulj dalt a zengő zivatartél, Mint nyög, ordit,, jajgat, sir és bömböl, Fákat tép ki és hajókat tördel, Életet fojt, vadat és embert öl. Háború van most a nagy világban: Isten sirja reszket a szent honban. Húzd, ki tudja meddig húzhatod! stb. Kié volt ez elfojtott sóhajtás, Mi üvölt, sir e vad rohanatban, Mi dörömböl az ég boltozatján Mi zokog, mint malom a pokolban ? Hulló angyal, tört sziv, őrült lélek, Vert hadak, vagy vakmerő remények ? Huzd, ki tudja, meddig húzhatod ! stb. Mintha újra hallanók a pusztán A lázadt ember vad keserveit, Gyilkos testvér botja zuhanását, S első árvák sirbeszédeit, A keselynek szárnya csattogását, Prométheusznak halhatlan kinját. Huzd, ki tudja meddig húzhatod! ''''25(5 A vak csillag, ez a nyomorult föld Hadd forogjon keserű hevében, S annyi bfin, szeny s ábrándok dühétől Tisztuljon meg a vihar levében. És hadd jöjjön el Noé bárkája. Mely egy uj világot zár magába ! Huzd, ki tudja meddig húzhatod! stb. Huzd — de mégse—hagyj békét e húrnak Lesz még egyszer ünnep e világon, Majd ha elfárad a vész haragja, S a viszály elvérzik a csatákon: Akkor huzd meg újra, lelkesedve, Isteneknek teljék rajta kedve; Akkor vedd fel újra a vonót, És derüljön zordon homlokod, Szííd teljék meg az öröm borával, Huzd s ne gondolj a világ gondjával! VÖRÖSMARTY. II. EGYVELEG. A zarándok. Csendes völgy ölébe, kit fed E sötét kápolna itt ? Mért szemed kisirva lányka ? Mért ily búban arczaid ? „Nem fed oh jámbor zarándok, Senkit e kápolna itt, Én könyörgök fedje béke A kedvesnek hamvait." Hol van kedvesed, leányka, Mely sir halma rejti őt ? „Messze, messze, hol virág nem Illatozva a mezőt, Puszta áron zug a szellő Szemem nem lel vándornyomot, Ott az utja oh zarándok ! A forró fövény alatt. 17 It-t sóhajtok, itt könyörgöm : Légyen álma nyugalom ! S majd ha könyeim kisírtam, Enyhül tán a fájdalom." Lányka, lányka, e nehéz hú Elhervasztja éltedet, Csillapítsd el aggodalmid, Szüntesd e gyáva könnyeket. El a szent kereszt vitéze, A ki hunytát könnyezed, Nézz szemembe — rám nem ismersz ? Én vagyok hü kedvesed. Élek még, a vad pogánykar El nem olta engemet, Visszajöttem, visszahoztam Neked híi szerelmemet. „Ég, nagy ég, te vagy szerelmem ? A kit évtől könnyezek, Lelkem, lelkei el nem olták Élted a pogány kezek? Ah mint dobban a szegény sziv ! Mint derül fel bús szemem! Fájdalom, ne ölj meg engem, Itt van, itt van kedvesem ! Hála neked a keresztfán. Hála hogy megóttad őt! Sziv, merülj örömtengerbe, . Vissza vissza nyerted őt ?" BAJZA. Az utas. Messze vándorútra rég lriköltözém; Napjaim haladtak, nem haladtam én. Szivem szép hazája még közel virul. Fellegek köszöntnek láthatárirul. A ki honja földén,'''' mindent elhagyott, Terhes annak utja, nem lép az nagyot; Lassan megy, megállóiig, vissza-visszanéz Zeng-e még felé szó ? int-e bucsukéz ? * Nem láthatja többé jó barátait, Hona földén hagyta kedves rokonit; Szivének kedveltje nem karolja őt, Meg-megáll s visszanéz, lát sok szenvedőt. BAJZA. Mi zengi... Mi zengi tul a bérezeket, Mi éli tul az éveket ? Minek nem sirja a jövő, Mert az idővel egyre nő, — A hir, a hir, a hir. Mi mélyebb, mint a tengerek, Es benne gyöngyök termenek, Melynek van csöndé részei, Szentségei, szerelmei ? — A sziv, a sziv, a sziv. 51i szárnyalóbb, mint a madár, Mi hőbb, mint a délszaki nyár, Mi a szivet megszenteli, S édes búval lesz az teli? — A dal, a dal, a dal... ERDÉLYI JÁNOS. Mi füstölög... Mi füstölög ott a sikon távolban ? Talán biz az édes apám kunyhója. Messze jártam, másutt is volt jó dolgom; Hej, de szivem csak azt mondja jobb [otthon. Késő ősszel száll a föcskc messzire, De tavaszszal visszajön a fészkire ; Bár sokat jár hegyen-völgyön és sikon; Hej de mégis azt csevegi: jobb otthon. Elviszik a nyalka huszárt táborba, Sok országot világot lát jártába, Nyer szerelmet, dicsőséget mindenhol; Hej, de szive csak azt súgja : jobb otthon. KISFALUDY K. Kalapom szememre vágom. Kalapom szememre vágom, Mellette hervad virágom, Sirva nézem, így múlik el ifjúságom, Maholnap oda világom, Oh be érzem ! Fogd meg pajtás a vasvesszőt Verd meg vele a temetőt; Mert nem kedvez sem<mi szépnek, Semmi épnek. Addsza pajtás, a vasvesszőt, Hadd kérdem meg a temetőt: Hol fáj neki. Oda sújtok hadd éx''''ezze, A fájdalmat, s ahoz mérje A mienket. Ottan oly csendesen nyugszik, És a gondtól megmenekszik, Párnáján sok hiv szerető, Jó temető! Oh no bántsd pajtás azokat, A móhosult sirhantokat Vasvesszővel; Keress inkább az ut mellett Kettőnknek egy nyugvó helyet. S majd idővel. Tíízz mellé egy száraz ágot, Hadd példázza e világot, Melyet ketten kinevettünk Föl sem vettünk. Ott hol a Mátra ölén... Ott hol a Mátra ölén epedőn szól, Gyakran a pásztori szép, késő éjjeleken: Vig csörgés közt ömledezve Folydogál egy kis patak ; Kis pataknak partja mellett Hársfalombok inganak, Ott fehérlik egyszerű lak Oda vágyik képzeletem, Ott liallám előszer e szót Édes kedves gyermekem. Ott hol a Mátra ölén epedőn szól. Gyakran a pásztori sip késő éjeleken. Ne huzd. No huzd, ne huzd, ue liuzd azt a vigat, Hanem azt a legbúsabbat. Szomorúan, keservesen, Mint a milyen az én kedvem. Mégis szomorúbban húzzad, S közbe közbe könnyűd hullaszd, Könnyűt facsarjon a zene, Könny hulljon a hegedűre. Valami jutott eszembe, Frisset vigat most izibe. Elég!.. újra keservesen. Hogy a húr is szétrepedjen. Patkó Pista. Kivirágzott, kizöldült már a tölgyfának levele, Az alatt van, az alatt van Patkó Pista lakhelye, Az alatt van Patkó Pista tanyája, A vármegye, a vármegye ó''''tet még nem találja. Patkó Pista, Patkó Pista sétálgat az erdőbe, Vágott golyót, vágott golyót, rakott a fegyverébe, Barna vállán dupla puska felhúzva, Megnem fogja, megnem fogja negyven jáger [katona. Hallod pajtás, hallod pajtás, mi hir vagyon [Vityánban, Patkó Pista-, Patkó Pista ott mulat a csárdában, Mulatságnak az lett aztán a vége, Szegény pandúrt, szegény pandúrt hasba lőtték [egyszerre. Haldokló testvér. Halok testvér ne könnyezz, Minnyájunk közsorsa ez; No sirj, ha tudtodra lesz, Eogy engem sírhant fedez. Esztendeje lankadok, Mint a rózsa hervadok, Erzi szivem nincsen ír, Számomra más, mint a sir, Rám fú a halál szele, Jég már húgod kebele. Bárcsak neked ajkamat, Nyújthatnám végcsókomat. De a lelkem már hörög. Lelkcmért bús hangon nyög Harmadszor a harangszó, Ágyamnál a koporsó. Jó szüleim siratnak, Testvéreim jajgatnak ; Csak te bátyám nem tudod, Hogy haldoklik jó húgod. Sirom szélén vagyok már, Mely sötét ölébe zár. Elmultam én, mint a dér, Isten hozzád jó testvér. Majd ha egyszer erre térsz, S honunk határiba érsz, Ne szánd fáradságodat, Keresd fel volt húgodat. Itt a holtak mezején, Egy uj sírban nyugszom én : Melyik az én hantom itt, Sírkeresztem megtanít! 2<><S Rózsa virit mellette, Azt a hűség ültette. Szakaszsz egyet s emlékezz ; Hogy éltem jelképe ez. Mondd meg az ifjúságnak; Ne higyen a világnak ; Csalfa volt és lenni fog, Isten hozzád ! légy boldog. Ave Mária. s war in einem Garten" dallama szerint.) Búcsúzni készült már a nap, A kék hegyek megétt; Tündéri fény szegé körül A csendes völgyeket. Szellő suhant mellettem el, Oly lágyan, édesen, Mintlia kis angy''''al reppen el, S a mennybe hirt viszen. Ölelt-e álmodban anyád S mondott-e valamit V Hogy rád borult s fölcsókolá Rád hintett könnyeit, 2 így biivölé meg lelkemet Az a szép napsugár. Mely Óvár romjai felett, liúsan nyugodni száll. S mig igy a bércztetőn felém Bús emlék integet, Megkondul a kisded harang, Erdők, mezők felett, így küldök én az esteli Kedves homályon át, lmázva értetek egy-egy Szép ■ „Ave Máriát." ____SÁNTA M. Szegény Zsuzsi... Estve jött a parancsolat, Violaszín pecsét alatt, Egy szép tavaszi éjszakán, Zörgettek Jancsim ablakán. Epen akkor vált el tőlem, Vígan álmodott felőlem, Kedvére pihent ágyában, Engem ölelvén álmában. Mikor bús trombitaszóra, Ülni kellet mindjárt lóra, Elindulván a törökre, Jaj talán elvált örökre ! ''''268 Sírva mentem kvártélyjáig, Onnan a kertek aljáig, Indult nyelvem bús nótára, Árva gerlicze módjára. Csákóját könnyel öntöztem, Gyász pántlikát rá kötöztem, Tiz rózsát hintók lovára, Száz annyi csókot magára. A lelkem is sirt belőlem, Mikor búcsút veve tőlem : „Isten hozzád!" — többet nem szólt, Nyakamba borult, s megcsókolt. CSOKONAI M. III. DALMÜVEK. Keserű pohár. („B á 11 k - b ;í 11" daljátékból.) Ha férfi kebledet Egy hölgyre föltevéd. Ö az üdvössége det Könnyelműn tépi szét; • Hazug szemében hord mosolyt És átkozott könyfit. S mig az szivedbe vágyat olt, Ez égő sebet üt; Gondold meg és igyál: Örökké a világ sem áll! Eloszlik, mint a buborék, S marad mint volt, a puszta lég. Ha mint tenlelkeden, Fiiggél barátodon, És nála titkaid : Becsület és a lion; S 8 sima órgyilkos kezét Befúrja szivedig, Mig végre sorsod árulás Által megdontetik ; Gondold meg és igyál: Örökké a világ sem áll! Eloszlik, mint a buborék, S marad, mint volt, a puszta lég. Ha szent gondok között Fáradtál honodért, Vagy vészterhes csatán Ontottál érte vért; S az elcsábultan megveti Hű buzgóságodat, S lesz aljas, gyáva és buták Kezében áldozat; Gondold meg és igyál: Örökké a világ sem áll! Eloszlik, mint a buborék, S marad, mint volt a puszta lég. Ha fájó kebleden A gondok férge rág, S elhagytak hűtlenül Szerencse és világ, S az esdett hir, kéj s örömed Mind megmérgezve van, S remélni biztosabbakat Késő vagy hasztalan ; Gondold meg .és igyál: Örökké a világ sem áll! Eloszlik, mint a buborék, S marad, mint volt, a puszta lég. S ha bánat és a bor Agyadban frigyre lép, S lassanként földerül Az élet puszta kép : Gondolj merészet és nagyot, És tedd rá éltedet! Nincs veszve bármi sors alatt, Ki el nem csüggedett! Gondold meg és igyál : Örökké a világ sem áll! T)e a mig áll, és a mig él, Ront vagy javit, de nem henyél. VÖRÖSMARTY. Te kis szellem (Luciából.) Te kis szellem szárnyaiddal, Jobb világ felé repülsz már, Állj meg, állj meg te bájos angyal Hü szerelmesed követni fog. Itt a földön a kajánok Válfalat vontak közöttünk, [Ott a mennynek csarnokában, Ott mi boldogok leszünk.] Meghalt a cselszövő... („Hunyady László"-ból.) Meghalt a cselszövő, s eltűnt a rut viszály, Éljen soká a hon, éljen László király. Meghalt a cselszövő, s eltiint a rut viszály, Éljen soká László, a magyar király, Meghalt a cselszövő, nem árthat már : Meghalt a cselszövő, s eltűnt a rut viszály, Meghalt a cselszövő és éljen a király Élj«u soká László a magyar király. Édes hazám... (,,Ilká"-ból) Édes hazám felsóhajtok: Látni vágyom földedet! Jól tudom, csak ott lelem föl Égi s földi üdvömet; Ott, hol egykor apám, anyám Egy kunyhóban ölelem ; Ott, hol egykor kedves babám Tárt karokkal jött felém, Ugy ám, Már a halál elragadta, Drága nőm és gyermekem ; Bár kedves lányom csak egyszer Láthatnám ! Ott, hol egyetért a nemzet, Egy az érdek, egy a czél, S ha a királyt és a hazát Vész fenyiti: mind fölkél; Hol a honfi barátsága El nem csüggedett soha ; Jöjjön a veszély bárhonnan, Szembe száll a honfia, Véres csatát bátran kiáll S egytől egyig összetart, S megtanitja ellenségét: Hogy ne bántsa, hogy ne bántsa A magyart! 1 Szerencse föl!... („Bányarém " -bői.) Szerencse föl! szerencse le ! Isten hozzád te szép világ, Mely annyi bú s keserven át, Örömhöz jutottál. Es kincseim legfőbbikét, Mely nélkül oly szegény a lét, Egy hü kebelt adál, Szerencse föl, szerencse le ! Köszöntlek éji alvilág ! Hová csak a bányafi hág ! Megborzasztatlanul I A hol a föld sziklakeblében, A rabembernek érez terem Sziklabálványul. Szerencse föl! szerencse le ! A bányaélet szertelen Miként hajé a tengeren, Veszély torkában áll. Mint béreztetőt a fergeteg, Váratlanul rohanja meg A hirtelen halál. 276 Szerencse föl! szerencse le! Fogadj öledbe, te rémtanya. S ha ég föld összeomlana Őrizz meg engemet. Óh mert fen egy lányka vár, Ki nélkülem sem élni már Sem halni nem szeret. Oh égi üdv... („Lindá"-ból.) Oh égi üdv, te vagy csupán Eltem reménysugára; Enyém vagy Isten angyala I Enyém örökre már. Ki az, ki tőlem elszakaszt, Az ég halálra sújtja azt. Báj szerelmem szárnyain Szivem az égbe száll. 18* 276 Ki lopta el... („Ördög naplójáéból.) Ki lopta el szememnek álmait ? Ki rabla el magamtól engemet ? Ki tépte ki keblemben szivemet, S fellengzó'''' dicső reményimet? Oh láttam őt, s egy pillanat után Elszálla keblemből a nyugalom, Helyette be kinozó gyötrelmivel Tanyát ütött a gyilkos fájdalom. Szép bűvös lány, Isten angyala! Nem kérem én, oh nem „igen" szavjid, Emlényszemedből csak egy pillanat; És egy mosoly, mi nékem üdvöt ad. A főpap imája. („Nabukodonozor"-ból.) Szárnyat ölts föl, szivem gondolatja, És repülj az imádott hazába, Hol a szellő bűvös illatárja Terjed el a dus halmokon. Üdvözölve légy Jordán folyója! Üdvözölve légy Sión büszke orma ! Oh mi édes, mi kinos emlékezet, Elveszitett, imádott honom ! Szemeink most a búnak forrása, Melyben látszott örömcsillogása, Sziveinkben a búnak lakása, Érez igában nyögünk mint barom ! [Oh nagy Isten ! tekintsd szivünk imáját, Yerd le rólunk pogánynak igáját, Oh törüld el bűnünk ronda mocskát ;J Irgalom oh atyánk! irgalom! irgalom! Sz. atyánk ! irgalom ! irgalom sz. atyánk irgalom ! Sz. atyánk ! irgalom ! Ima i szállás Granadában" czimii dalműből.) Lágyan cseng az est harangszó, Mélyen szunyád a vidék ; Tündöklik a csillagtábor, Minden élő alszik rég. Csak szűz öntudat diilhet le, Édes álom lágy ölébe. [Mig a hajnal fölvirul] Zeng a kürt hegyormiról. Nézd ott, a hegytetőn... („Fradiavalo"-ból.) Nézd, ott a hegytetőn, Egy bátor férfi néz felénk, Fegyverén tartja kezét, Orzi hű eszközét. Nézd ott a kalapján, Egy vérszin toll lobogva leng, Sötét palást tilgg a nyakán. Vad szeme ránk mereng! Reszkess 1 féljed a vakmerőt! Inkább nevezheted igy Őt: Diavolo, Diavalo, Diavolo. IV. IDEGEN DALOK. Az ér mellett . . . Schiller „An der Quelle, költeménye után. Az ér mellett ült a gyermek, Koszorúját kötözé, S nézte, a szél egy két rózsát Mint csap a habok közé . . . Ah, miként e hab, sietve Tűnnek éltem napjai! Mint o rózsák, ugy hullnak el Szép korom virágai! Hagyj, ne kérdezz, mért kesergek ? Mért öl engem ily panasz ? Minden örvend és remélhet Ha megújul a tavasz . . . eso S im az ébredő természet, Minden serkentésive], E kebelben most csak a bút, A nehéz bút költi fel. Egy van csak, kiért sohajtok, Titkos nagy bánatomban, S e szép lélek nékem közel, És örökre távol van : Karjaim felé kinyújtom ; Oh, de el nem érhetik ! Felsírok hozzá, de szivem Le nem csendesedhetik. Jöjj le, hagyd el büszke várad, Oh te, a kit kedvelek ! Jöjj, s én a légszebb virággal S csókommal behintelek. Hallgasd, a liget miként zeng, Mely gyorsan zug e kis ér ! Hidd cl, két boldog szerelmes Kis gunyhóban is megfér. SZEMERE PÁL. Szent az érzet.. . Szent az érzet sziveinkben Vig danára nyilik ajkunk Áldva légy te szép hazánk Áldva légy te szép hazánk. Hőn imádva Istenünket Üdvödért mi fölzengünk Áldva légy te szép hazánk Fényt áraszsz ránk. Hiv tanuja érzetünknek Tántoritlan vonzalmunknak. Legyen édes ének ár Éltető mint fénysugár. Szép hazánk te érted küzdni Kárt és veszélyt eltűrni Kész vivni, kész e bátor kéz Élj hát hős kéz. Az elkésett leány. (Lengyel románcz.) Est borul a harczmezőre, Föl s alá jár a had őre, Mint az ép megygy, oly piros egy Lányka jő felé. „Holla lányka ! merre s honnan Oly sietve ?" ,Erre s onnan ; Rózsát szedtem a ligetben, Kislakom felé !'''' 282 „Tán az ellen seregéből Jöszsz te hozzánk, lányka kémül ?" Lelkemadta hon leánya, Én tehetném azt ? „Mit szabadkozol ? hiába ! Jer rabul az örszobába !" ,Kór anyácskám régen vár rám, Érte gond aggaszt !'''' „Lányka, hát egy csókot adsza, S békén térj lakodba vissza!" ,Ha leugrol szép lovadról: Isten hírével!'''' „Hadszabály ellen leszállnom Annyi mint halálra válnom !" ,TJgy maradj hát Isten hozzád, Érd be semmivel !'''' „Bár kerüljön életembe : Lányka csókod jó hiszembe !" ,Sorsod szánom, jó Uhlánom : Mert bajodra lesz !'''' „Eltemet ne féltsd megóvom, Vétkemet a csatán leróvom!" ,Légy nyugodtan, térj menj onnan Csókod el nem vesz !'''' „Győztesen térvén honomba, Hol talállak e vadonba ?" ,Azt anyámtól a folyón tul Tudd meg akkoron!'''' „Hátha elvérzem hazámért, Csókom elvész, s nem kapok bért!" ,Ugy kereszted csókolom meg, Bajnok sírodon !'''' Gondolás dala. (Olaszból.) Megjött az esti szellő, Ringatva csónakom, Az 8 nevét susogja, Kiért imádkozom, Nappal gondolámban, Este nyoszolyámban. Menj vissza, esti szellő Suhanj be ablakán, Mond meg szerelmesemnek : Hogy o a legszebb lány ; Lebbents hamarjába Egy csókot ajkára Miohelemma kedvesemnek ! A beteg leány. (Uhland után.) Mi ver fel súlyos álmámból ? Oh nézd meg jó anyám ! Ki zeng oly édes hangokat Ily késő éjszakán? Nincs semmi nesz, nincs semmi hang, Nyugodt az éj magány ; Ki zengne néked mostan dalt, Szegény beteg leány ? Ah ez nem földi zengemény, Mi nékem élvet ád, Egekbe hivnak angyalok Anyám, jó éjszakát! BAJZA. Fátyol borítja... Fátyol borítja elhervadt arczomat, Szememben égető vérköny fakad ; Ki szán meg engemet, ha szivem megreped? Hol vagy szegény fiam, én jó fiam V Oh jó anyám, várj és hadd el a panaszt, Hoz még talán az ég egy szebb tavaszt. Én szánlak tégedet, a szivem megreped. De írt nem nyújthatok, én rab vagyok.. Kápolna. (K r e u z e r után.) Fenn komolyan Isten háza, Csenddel néz a völgybe le. Lenn a völgyben forrás mellett Pásztor gyermek énekel. Búsan kong a kis harang le, Borzasztók a gyászdalok, Elhal a vidám dal ajkán S hallgatózva felfigyel. Ott kisérik azt a sirba, ki a völgyben vígada, Pásztor gyermek! Ez az ének Zeng egyszer feletted ís. Fájdalom borítja. Fájdalom borítja keblem érzetét, Lankaszté magányon gyászos és setét; Hasztalan tekintek a csillagok felé, Szivemnek malasztja nem csepeg belé, Erted égő kebelem, Tépi a bús szerelem, Lányka, lányka engemet, hidd ez [éltemet. Nyájas rózsa fejlik tiszta berkeken, Ott piroslik arczod a leveleken, És ha harmat reszket játszi lombokon, Szép szemet sugárzik hozzám azokon ; Üldözőm vagy untalan Hasztalan, mind hasztalan ! Nem talállak; s engemet, hidd ez éltemet. Járom a ligetnek tarka himzetét, Nyögve adja vissza lantom zengzetét; Fenn a bérezek ormait hasztalan érem, Rajtok oly vifágszáll,.mint te, nem terem. Nem virit ott rám tavasz, Hol te vagy, csak fejlik az, Lányka, lányka engemet, hidd ez éltemet. Oh de a sirban is ott leszesz velem Hant alatt párosan ; a szerelem És a mult aranykor bájai között; Várni fog komolyan majd az üldözött. Isten hozzád szép alak! Többé nem sohojtalak Nyugtot e szív csak halál karjain talál. A vén paraszt. Egy vén paraszt egykor feleségül vett Egy városi csinos leánykát; De a menyecske egy huszárt szeretett, Es kérte ravaszul urát, Hogy hozzon egy kocsi szénát, Hogy hozzon egy kocsi szénát, Szénát, szénát, Hogy hozzon egy kocsi szénát. Gondolá a férj, mi vett most elő ? Mi fúrja asszony fejedet ? No várj csak, elindulok este felé, S elbúvok a kapu mellett, Mintha mennék hozni szénát, stb. S im ugrat egy lovag a faluba be, Öltözve mint báb csinosan ; Jelt ad ablakán a csinos menyecske, S afltót nyit előtte lassan, Mond: „férjem ment hozni szénát." stb. Ölébe zárja a szép jövevényt, S ajkára nyom tüzes csókot. Ez leshelyében sérti a vént S betöri a záros ajtót: „Véltétek, hogy hozok szénát ?" stb. Kiugrik a huszár a nyilt ablakon, Mint tolvaj, ha zaj közelit; „Jó férjem, engedd meg, igy kér az asszony 0 becsületből vala itt, Véltük, .hogy vagy hozni szénát." stb. „Lánczhordta huszárja! ha mérföldekre Mennék is én hozni szénát: Kikérem ám máskor az ily időben Az ily veszedelmes tréfát, Az ördög hoz nektek szénát Az ördög hoz nektek szénát! Szénát, szénát, Az ördög hoz nektek szénát!" TART A LOM. Lapszám: A bajnok nője . . Bajza. 212 A beteg leány . Bajza. 284 A bimbóból . . ... 225 A bimbóból virág lesz . . , .173 A csavargó .... Petőfi. 233 A csikóbőrös kulacshoz Csokonai M. 247 Adtam is adok is . . . .197 A fejkötőd pántlikája . .91 A főpap imája . . 27») A kis leány baja . Vörösmarty 156 A magyar fohásza. . . .30 A menyecske. . Czuczor 100 Amott megyen egy kis . 105 A nemzeti zászló . ... 12 Angyal Bandi ..... 70 Anyám édes anyám Czuczor 65 A. nyáron ... . . 226 Aranyfürtös rozmarinszáll . . 89 \rpád apánk ne féltsd . Thaly 30 irvaláuyhaj a süvegem . Petőfi 73 \ vén czigány. . . Vörösmarty. 254 V szerelem a szerelem . . „60 19 II. Lap: A vén paraszt.....287 A virágnak megtiltani nem lehet Petőfi, 157 A visszatért.....Bajza 115 A sümegi......234 Az alföldnek sik mezején . Czuczor 70 Az alföldön halászlegéiiy Bernát G.? 55 A zarándok . ■ . Bajza. 257 Az ég alatt......219 Az én rózsám ..... 73 Az elkésett leány . . 281 Az ér mellett . . Szemere P. 279 Az én rózsám ..... 209 Az én rózsám szemöldöke . . . 106 Az isteni parancsolat .... 203 Azt fogta rám a ketek . .136 Azt gondolom ..... 21.8 Azt mondják. ..... i7 Az utas, ..........259 Ave Maria . . ... 264 Baranyai népdal . 232 Bárha a babámat ..... yo Bármily szép. . v . 231 Becsaliba jáfc''''ak híres .... 115 Befordultam á konyhára . Petőfi. 72 Békót tettem kese lovam . . .93 Béla futása . . . . . . 34 Benyújtottam a kalapom . Tóth K. 67 Eérczről visszanéz a vándor. . Bajza. 24 III. Lap: Beszegődtem Tarnóczára . Nagy J.V 189 Be szomorú a tilinkóm . Lévay. 166 Be van az én szűröm uja . . • 200 Biró Sári......121 Bucsu a hazától . . . .17 Budai induló.....46 Búra hajlik a szomorú . . Tóth K. 161 Búsan, búsan szól a harang . . . Iö9 Bús az erdő a Bosonczy. 113 Bús az idő, bús vagyok . . .177 Búsongó dala . . Kisfaludy S. 153 Búsul a lengyel . . . . .41 Búsulok én, majd megöl . Szelestey 68 Búza közé száll a dalos . Tóth K. 85 Csak engem ugat .... 105 Csárdás élet, a gyöngy . . . .158 Cserebogár, .sárga cserebogár ■ 84 Csikós vagyok édes apám . . 106 Csillag elég ragyog .... 91 Csobáncz . . . Kisfaludy S. 151 Czifra szűröm Veszperémbe . . . 192 Dárom madárom . • . \ . 132 Debreczenben diszlik egy szép . . 74 Deres a ffi, fakó lovam . . . 141 Dinom dánom ..... 247 Ébredj ifel......147 Egy ezred éve lesz majdan . . .10 19* IV. Lap Édes anyám, adjon Isten 102 Édes hazám . 273 Édes rózsám 222 Egyszer egy királyfi 123 Ej ! haj ! ne szomorkodj Arany 202 Elátkoztam ezt e garast 62 Elment a lány az apjával Elmentem én a szőllőbe 103 185 Eltemette honját Bajza 116 Emeld fel lelkünket Kovács 18 Én magyar leány vagyok 127 Ereszkedik le a felhő . Petőfi 58 Esik eső szép csendesen Esküvőre kéne menni . 143 82 Esteledik, szól a gulya . Thaly 195 Este jár a hajdú . 224 Este van már Boruth 162 Eszemadta kis barnája . 61 Ez a csárda nevezetes . Vörösmarty 165 Ez a falu, de be vagyon kerítve . 57 Ez a kis lány 200 Ez a pohár bujdosik 251 Ez a szemem ez az egyik 85 Ez a világ a milyen nagy Petőfi 79 Ez az én szeretőm . 139 Ezer esztendeje annak . 30 Ezt a kerek pusztát 149 Lap: Fáj a szivem ..... 164 Fáj a szivem majd megreped Losonczy. 22 Fáj a szivem . Szentiványi. 209 Fáj, fáj.......118 Fájdalom boritja ..... 286 Fakó lovam föl van .... 78 Falu mentén......100 Falu végén keskeny ház ... 96 Fátyol boritja.....284 Forrás kútnál juhász bojtár . . . 196 Fóti dal ... Vörösmarty. 237 Fiuk az Isten áldjon . . Petőfi. 243 Fütyül a szél . . . Tóth K. 59 (S. . . szürke paripája .... 191 Gyászba borult.....227 Gyere be rózsám ..... 190 Gondolás dala.....283 Hajnalodik, harmatozik Czuczor. 111 Ha kel az ég szép . 188 Haldokló testvér.....265 Harsog a trombita . 49 Ha te elmégy ..... 214 Hajtogassuk ...... 248 Ha még egyszer ..... 92 Ha meghalok csillag . . Lisznyay. 194 Három fehér kendőt . . . .178 Három szinü a nemzeti . . 12 VI. Lap: Hazádnak rendttletnfil . Vörösmarty. 5 Hazám gyász emlékivei 45 Hazám, hazám ..... 28 Hazámhoz .... Szász K. 28 Hegedülnek szépen . Tóth K. 59 Hej be fényes csillag ragyog . . 148 Hej juhász bojtár . . Vitkovics 159 Hej, iharfa juharfa . 231 Hej nekem hát Petőfi. 253 Hertelendy induló .... 48 Hóka lovam kicsapott . Nyizsnyai G. 167 Hol az a teli kancsó .... 245 Hol jár kend itt . . 144 Hol jártál......211 Hol van a hon . Kölcsey. 33 Honfidalok ...... 3 Honfidal (Tied vagyok) . Petőfi. 11 Honi szoknyám .92 Honnét jösz te . . . .19 Honvéddal ......37 Hortobágyi pusztán . . . Gáál. 161 Hová, hová barna legény . . . 114 Hull a levél. . . . Petőfi. 213 Hunnia nyög letiporva . . .34 Huzd rá czigány ..... 215 Hymnus (Isten áld meg) . Kölcsey. 7 Ida csárdás Igyunk . «6 TIT La}): INDULÓK . . . . 48 Irma Gyulához . . . Bajza. 180 Irma szép . . . Tóth Lőrincz. 101 Irma.......277 Isten a megmondhatója Törösmarty. löő Isten adj hazánk felett.... 47 Isten áldja meg a magyart ... 39 Isten hozzád . . Bajza. 24 Isten hozzád ó falu . „ 23 Isten hozzád Rózsa . Kisfaludy S. 151 Isten hozzád szép falum ... 31 Isten tudja mitől lehet . Tóth K. 86 Itten ülök elhagyatva . . .171 Jaj be sötét felleges . . Csukásy. 149 Jaj de busán harangoznak . Thaly K. 179 Jaj de fáj . . . . 204 Jár a leány .... Czuczor. 95 Járjatok be minden földet . Petőfi. 13 Jegenyefa tetejében .... 129 Jer az ablakomra . . . .181 Juhász bojtár buja . . Titkovics. 159 Juhász legény bundája . . . 122 Juhász legény, szegény . Petőfi. 131 Káka tövén költ a rucza . . .134 Kalapom szememre vágom . . . 261 Kalóezi vak paripa .... 132 Kanizsai határon ..... 190 VIII. Lap: Kápolna. ...... 285 Kaszás csillag . ... 221 Kecskeméti emlék . . . .173 Kecskeméti legény . . Czuezor. 70 Képeddel alszom el ... 147 Kerek az én.....230 Kéri pusztán . . . Magyari. 163 Kertem alatt a Berettyó ... 56 Keserű pohár . . Vörösmarty. 269 Ketté hasadt a czimbalom ... 75 Kicsiny a lány, nagy a . Czuezor. 83 Kiért ürítsem e pohárt . . 249 Kikeletre virul a rózsa ... 73 Ki lopta el......276 Kinek nincsen ... . 223 Kinek van ... . 170 Kinyilt a rozmarin szál ... 71 Kiöntött a Duna vize . . 69 Kiöntött a Sajó.....89 Kis furulyám szomorú . . Petőfi. 80 Kis Komárom ..... 144 Kis szekeres nagy szekeres . . 183 Kitárom reszkető karom , . .17 Kitették a holttestet .... 77 Ki vagyok én Czuezor. 172 Könnyeimnek záporából . . 208 Könnyű apró . . . .171 Kördal.....Petőfi. 244 Korcsmárosné bort ide . . . 252 Kut ágasra ...... 254 IX. Legyen ugy mint régen Lengyel dal (Busul a lengyel) Letették már szeretőmet Lilla . Madár az agon Magasan repül e daru . Magyarország édes fia . Mariskám, Mariskám, . Már nekem letűnt Már siess hazámba Még azt mondja . Megcsalt bizalom. Megérett a sárga repcze Megérett már Meghalt a cselszövő Megizentem az édes Megölték a legényt Mély a Tiszának . Mért is gyötör engem Mért nincs minden Messze fénylik Micsoda erdő ez ? Mi füstölög . Mig repdes enyelgve Mi haszna, hogy . Mint a legjobb tapló Mi piroslik ott a . Mit érne nekem Verseghy F. Lap: . -38 41 . 113 116 Czuczor . Tóth K Kisfaludy K Kisfaludy K Verseghy J Petőfi 64 94 56 168 140 49 129 143 177 180 272 63 98 82 86 187 154 145 260 116 102 104 23 66 20 Lap Mi van innen távol Petőfi. ''''219 Mi zengi Erdélyi J. 259 Multadban nincs öröm Bajza. 27 IVagy-pénteken mossa . 182 Napok jönnek, napok . Kisfaludy s! 153 Naptól virit . . Tóth K. 201 Nefelejts 168 Ne huzd • ■ . . 263 Néma hölgy fut . Tompa. 35 Ne menj rózsáin . 174 Nem hallottam soha . Losonezy 197 Ne menj rózsáin . 174 Nem szerettein 207 Nem tudom én 199 Nem ugy van most 25 Nemzeti bordal 242 Nemzeti ima Kovács. 18 Ne nézz ugy szemembe 110 Népdal (Re-rector uram) 136 Ne tekints oly mosolyogva 186 Nézd ott a hegytetőn . 278 Nézz rózsám a szemembe 130 Nincsen apám, nincsen . , 107 Nincsen nálunk 229 Nincsen széna 99 Nincs szebb virág 138 Nyisd ki rózsám leveles 81 XI. Lajj: Oh ne mondj ..... 61 Oh égi üdv.....275 Ott a hol a Mátra ölén . . .262 Összejártam .... Osnkásy. 150 Ós Buda gyermeke fel 46 Őseimnek háza ..... 78 Pásztor szerelme Lisznyai K 194 Patkó Pista ..,.,. 263 Piros arezod .... 108 Piros kukoriczaszár . ... 94 Piros orcxád . . . Losonozy. 74 Puszta csárda . . Vörösmarty. 165 Pusztán születtem . , Petőfi. 1S5 Ouodlibet (Ez tfe lány selyem,..) . 115 Rajta vitézem a harczra ... 48 Rákosi szántó , Kisfaludy K, 15 Rég veri már . , . Petőfi. 20 Réhfalusi . . . . 79 Repülj fecském . ... 205 Re-rector uram . . . . ,136 Rózsa, rózsa közel vagyok , , 151 Sárga csikó , . . . .210 Simonyiban van egy malom . . , Sirjon, rijon .... Tóth K, 87 Sokszor mondta anyáin , . . 94 XII. Söprik a pápai Sötét az ég , Sötét az éj . Suhog a szél Szabadon és kedvemtelve Szabadon születtem Szabad péntek Szállj le szállj le , Szántóvető dala Száraz ágon bus gerlieze Száraz ffire deres Szegény legény bujdosik Szegény Zsuzsi Széna széna Szent az érzet Sz. István hymnusa Szerencse föl Szeretnék szántani Szomjas ember tűnődése Szomorú ffíz ága . Szózat Szülőföldöm szép határa Lap: . 146 . 112 . 223 . Czuczor. 143 Kisfaludy S. 108 . . .77 . 228 Vörösmarty. 133 Czuczor. 188 . 133 . Czuczor. 142 . 97 Csokonai M. 267 . 218 . 280 , 10 . 274 . 175 Petőfi. 244 . Boruth. 76 Vörösmarty. 5 Kisfaludy K. 21 Te kis szellem . 272 Teli szivünk ..... 252 TERMÉSZET ÉS SZERELEMDALOK 53 Te vagy, te vagy . , . Petőfi. 138 Tied vagyok, tied . , PETŐFI, 11 Tiltsa bár az ég szava . Bajza, 180 XIII. Lap: Tisza mellett van egy . • . .111 Tisza partján , . Tóth Ij. 225 Törött ágról messze , Tóth K. 160 Tiizéri temetés . . . .23 Uczu bizony ..... 227 Ugat a kutyám a Rajna . , . 221 Üresen áll , > . . . 250 Ütött az óra.....206 Van neki van . . . ,78 VEGYESEK . . . 235 Végig mentem . . , . .215 Végigmentem egy , . . , 198 Veszek neki . , , . .167 Vilma dala .... Csukásy. 149 Virradóra szól a falu . , Tóth K, 156 Virág és pillangó . . Vörösmarty, 133 Virágos dalos mezőben , Attala. 203 Virágos kenderben . . Tompa. ''''54 Vitéz bucsudala . , Bajza. 23 Volt nekem egy daruszörü ... 64 Volt nekem szeretőm , ,128 Vörös bársony süvegem . , . 216 Zöld erdő szállásom .... 88 Zöld főben legel ..... 188 Zöld vetés közt . . Szelestev L. 75 Zrinyi dala .... Kölcsey. 33 Zug az erdő , . , 90 X A II S Z ö. A dalkönyv befejeztetvén, kötelességemnek tartom a szép számmal érkezett, s mélyen tisztelt előfizetőknek köszönetemet nyilvánítani s egyszersmind udvariasan felkérni, liogy a jövőben is megjelenendő vállalatimat, — melyek mindenkor népies kiadásokra szorítkoznak, — pártolni szíveskedjenek. Egyúttal nem mnlaszt-hatom ehez azon ígéretet csatolni, hogy ezen dalkönyv, a melynek helyes kiállítására a költség nem kiméltetett. ha második kiadásban is részesülhetem!, az eddig föl nem vett nemzeti dalokkal bővitve, lásson napfényt. Adjon Isten mindnyájunknak vig dalokhoz jó kedvet, A kiadó. Wajiiits .!■ /■" köfiyvnyi''''TTi''''titjíi Nftjr>-Kani/.i-áii. |
