* Adobe Reader letöltése (PDF fájlokhoz)
| 33.52 MB | |
| 2021-01-07 15:49:16 | |
 | |||||||
Nyilvános  740 | 1297 | Kanizsa 1990. 036-039. szám szeptember | Cím: Kanizsa Alcím: Dél-Zalai Hetilap Megjelenés: Hetenként: 1989-től ISSN: 0865-3879 A következő szöveg az újságból keletkezett automata szövegfelismertető segítségével: Kocsmai szimpózion j Halasi Imre a színházi évadról { A német fordulat j A hivatal szégyene | f7. oldal) [8. oldal) 112. oldal) r13. oldal) II. évfolyam. 36. szám 1990 szeptember 7. Ára 9.60 Ft I ÜTJ. V .. .1 Megjelenik minden pénteken Svéd tőkével N — fagylaltgyár Nagykanizsán. u Italgyártó Kft. Vár bt 5. sz. alatti telepén augusztus 30-án — mutatkozott be ügyfeleinek és a Baj tónak a »véd tőkével megalakult fagylaltgyár, a Finomságok Kft. A mintegy 30 millió forint beruházási költséggel létesített üzemben egyelőre IX féle fagylaltot készítenek, kitűnő minőségben. A napi maximális termelési kapacitás 1,5 tonna. A gyár nemcsak a helyszínen szolgálja ki a vásárlókat, hanem a hQtőtartályokkal felszerelt különleges gépjárművel az állami és magán kereskedelem-vendéglátás megrendelésére is szállít fagylaltot, ömlesztett, valamint műanyag tölcsérbe fagyasztott kiszerelésben. (A kft. bemutatására egy következő számunkban visszatérünk.) (tihanyi) Ha augusztus, akkor bevonulás. — A Gábor Áron Laktanya újoncai — alapos orvosi vizsgálat után — egy évre angyalbőrbe bújnak. A Városi Könyvtár felhívása: Új és szokatlan ls a helyhatósági választások mostani formája. Emiatt a választópolgárok sokszor lehetnek tanácstalanok. Szívesen összegyűjtenénk a jelöltek hozzánk eljuttatott Ismertetőit, anyagalt és azt látogatóink számára hozzáférhetővé is tennénk. A jelölő szervezeteket, a Jelölteket tehát arra kéljük, hogy adatalkat és anyagalkat juttassák el hozzánk. A város polgárait pedig arra, vegyék Igénybe ezt a lehetőséget és tájékozódjanak nálunk a jelöltekről és a választás egyéb kérdéseiről. (Cim:AdyE.u. 14,azAlsótemplommellett Tel.: 11-163.) Úf tanév — ú| iskola Zalakaroson Az egyre nagyobb hírnévvel bíró gyógyfürdőhelyen az utóbbi években Jelentősen nőtt az állandó lakosok száma, ezzel együtt a gyerekek száma is. A felnőttek többsége az idegenforgalom Jóvoltából helyben talált munkát, a gyerekek viszont a környező falvak Iskoláiba jártak, hisz Karoson mindössze egy három tantermest tagiskola volt. A most elkészült négy tanterem, az aula és a 300 adagos konyha alapvetően változtat a korábbi helyzeten. Ráadásul az öt évvel ezelőtt elhatározott fejlesztésnek most még csak a felével készültek el. A következő hónapokban még négy újabb tantermet és egy tornatermet építenek fel, így lesz teljessé a karosi Iskola. Kihasználják majd az új intézmény tetőterét is. Ott négy, pedagógusoknak szánt szolgálati lakást alakítanak ki. Szeptembertől tehát hét osztály — három a régi és négy az új tanteremben — kezdi helyben a tanévet. A nyolcadikosok, részben kényszerből, részben hogy ne kelljen őket kiszakítani az utolsó évben a megszokott környezetből, a környék településeinek iskoláiban fejezik be tanulmányalkat. Jövőre viszont már valamennyi karosi általános Iskolás korú gyermeket — közel másfélszázán vannak — helyben tanítják. A változás ellenére sem marad azonban üresen a régi, három termes Iskola. Már folynak a tárgyalások arról, hogy miként tudná régi tulajdonosa, a katolikus egyház hasznosítani az épületet M. L. Landlerből Batthyány Lajos Gimnázium Középiskolásaink, így gimnazistáink számára ls Idén szép tember 2-a Jelentette a tanévkezdés „végzetes" dátumát. A volt Landler Gimnáziumban ezúttal azonban a vártnál nagyobb érdeklődés előzte meg az ünnepséget. Megváltozott ugyanis a 225 éves tanintézet elnevezése. Az alulról szerveződő kezdeményezés elérte célját: a gimnázium ezentúl egykori alapítója, gróf Batthyány Lajos nevét viseli. A névadó alkalmából Zsoldos Ferenc tanácselnök átadta az új Iskolazászlót, majc Szcbcnyl Mária, az intézmény Igazgatója beszélt (képünkön) a tanév feladatairól. Az ünnepség a Szózattal fejeződött be, immáron a Batthyány Gimnáziumban. Magyar Tarnál EANIZSA VÁROSI HETILAP Zdena és Károly itt élnek Nagykanizsán. Zdena prágai cseh, kedves szlávos akcentussal beszél magyarul. Károly magyar: Prágában tanult 1966-tól, egy műszaki főiskolán. Ott ismerkedtek meg, később összeházasodtak. 1973-ban költöztek Magyarországra. 1968. augusztus 21., a szégyenletes évforduló kapcsán beszélgettünk velük. Károly: 1956-ban én nyolcéves voltam — gyerek. Ehhez foghatót, amit augusztus 2l-e előtt, ott Prágában, én odáig nem éltem át. Hogy végre egyet akar a vezetés és a népi Ez az embert naponta meghatotta az egyetemen, a kocsmában, a moziban. A legjellemzőbb a kocsma volt. A söröző ott ugye kicsit más, mint nálunk a kocsma, az a társadalmi érintkezés színhelye. Az ott megforduló, mindenféle réteghez tartozó vendégek mondhatnám egy emberként álltak Dubcek mögött. És ez őszinte volt, mert akkor ott nem félt senki attól, hogy elviszik,, ha ellentmond. Semmi nem zajlott Csehszlovákiában, ami igazolhatta volna ezt a katonai beavatkozást. Nem volt ellenforradalmi veszély, semmi nem veszélyeztette»az ország rendjét. Még a szocializmust sem. Nem volt ok! — Nem is számított erre a bevonulásra senki? Zdena: Teljesen váratlanul ért bennünket. Valahol a háttérben természetesen volt ilyen félelem, de nem akartuk elhinni, hogy ilyen létezhet. Mert ilyen egységesnek éreztük magunkat. Károly: Az emberek 99 százaléka nem számolt ezzel. Nem valami idealizmusból, hanem egyrészt, mert nem akartak mást, mint emberarcúvá változtatni ezt a rendszert, másrészt mert az akkori szovjet vezetés, maga Brezsnyev, néhány héttel korábban biztosította Dubceket — ez szállóigévé vált — „Eta vase gyelol" — Ez az Önök dolga. Ez elhangzott a rádióban. Mindenki azt hitte, hogy ''56 után 12 évvel ez nem ismétlődhet meg. — Zdena, te Prágában nőttél fel. Volt-e oroszeüenesség a cseh közvéleményben, ahogy nálunk? Zdena: Annyira, amennyire egy osztályban nem szeretik azt a jó gyerekek, akit mindig pél- daképül állítnak. De ''68 után ez már másképp volt. Károly: Én úgy vettem észre, hogy a csehek nem utáltak senkit. Csak a németeket, a protektorátus miatt. Ott semmi egyéb nemzeti előítélet nem volt, a bevonulásig, ''68-ig. Akkor az oroszok eljátszották. Örökre. A bevonulás után az emberek még vizet sem adtak a szovjet kis-katonáknak. Vizet se, kenyeret se. Pedig éhesek és szomjasak Voltak. Zdena: Az emberek megpróbáltak beszélni a katonákkal. Azok azt sem tudták, hova kerültek. A polgárok — kicsit nai-vul — próbálták meggyőzni őket. Szörnyű élmény volt. 20 éves voltam, a háborút csak filmen láttam. Mi Karcsival augusztus 21-én az NDK-ban voltunk, a tengerparton. Ott tudtuk meg, hogy mi történt, és azonnal indultunk vissza. Autóval voltunk. A német hatóságok 40-es karavánokat csináltak a hazatérő csehszlovák kocsikból, és rendőri kísérettel irányítottak haza. Drezdától 10 km-es hosszú sorban mentek a szovjet tankok Csehszlovákia felé. Sírtam. Egy ilyen kicsi országra ennyien? Miért? Ez már 23-án történt, harmadik napja folyt a megszállás. És ez a rengeteg tank csak egyetlen úton volt a sok közül. Éz elözönlése volt ennek az országnak! — Úgy beszélünk, mintha csak oroszok lettek volna. Pedig a magyar néphadsereg is ott volt Károly: Prágában csak oroszok voltak, mi magyar katonát nem láttunk. Zdena: Mindenki úgy tekintette, hogy ez a szovjetek ügye. Soha a magyarokat nem hallottam emlegetni. Károly: Szemrehányást csak a kollégium konyhavezetőjétől kaptam, aki addig kitüntető adagokat adott nekem. Megkérdezte, mikor ősszel visszamentem, hogy a magyaroknak minek kellett ebben részt venniük. Augusztus 24-én értem a kollégiumba, viszontagságos út ütán, és tank állt a kollégium előtt is. A kapu szigorúan zárva volt, ami különben egyáltalán nem volt szokás. Mikor bejutottam, és érdeklődtem az irodában, megmondták, hogy a magyarokat és az összes külföldit hazaküldték. Felhívtam a követséget: másnap egy cseh rendszámmal fölszerelt, lefüggönyözött magyar busz indult, ezzel a követség engem is hazaküldött. Prágában otthagytam Zdenáékat, csak reménykedtem, hogy hamar visszamehetek. Vagy hat hét múlva mehettem, később kezdődött az iskolaév. Közben volt egy csúnya közjáték. Behívtak a Művelődési Minisztériumba, s ott egy névtelenségben maradó elegáns elvtárs nyomatékosan figyelmeztetett: „Önök elvtársak ott voltak Csehszlovákiában. Mindenkinek, a szüleiknek is legyenek szívesek azt mondani, amit a Népszabadságban mi írunk!" —Talán ez az epizód határozta meg a további meggyőződésemet. — Volt-e az egyetemen valami változás, mikor visszamentek? Zdena: Sokan disszidáltak. A reformidőszakban könnyebb lett az utazás, és a megszállás után még egy darabig lehetett. Leforrázott volt a légkör, de a barátainkkal nyíltan beszéltünk. Károly: Igazi félelem és kus-solás ott nem volt, soha. Ott az emberekben benne élt a demokrácia utáni vágy, ott soha nem fagyott meg úgy minden, mint nálunk. — Rokonszenv kísérte a szélesebb közvéleményben az ellenállást — már ami volt —, a Charta ''77-et? Zdena: Alig-alig ismerték. Havel például itt Magyarországon sokkal ismertebb ember volt, mint nálunk. Itt inteijút közöltek vele a televízióban, megírták, hogy bebörtönözték, hogy alig-alig hallottak róla az emberek. — Reménykedtek-e Csehszlovákiában, hogy ennek az egésznek egyszer vége lesz? Károly: Szerintem mindig, de Gorbacsov látogatása nagy lökést adott. Egész másképp viselkedett, mint a vezetők általában. Beszélgetett emberekkel, meg lehetett fogni. Azok is lelkesen beszéltek Gorbacsovról, akik igazán nem voltak szovjetbarátok. De azért arra nem számítottak, hogy ilyen hamar megy. Zdena: Mindig, mindenhol érezhető volt a borzasztó feszültség. Boltban, villamoson. Mindig, ''68 óta. Egyre inkább. Mégis valamennyire utaztak, például Magyarországra. Látták, hogy mennyire más, hogy megengedték a kisvállalkozásokat. Mint turisták úgy érzékelték, hogy Magyarország virágzik. Az emberek egyre ingerültebbek voltak. Be voltak zárva. Nem mondhatták, amit szívük szerint mondtak volna. És látták, hogy a szomszédban már kinyithatjuk a szánkat, és ha van pénzünk, megvásárolhatjuk, amit szeretnénk. Novemberben azért következhetett az áttörés, mert az emberek úgy érezték, hogy most! Megint! Újra! Húsz év múlva! Újra egységesek vagyunk! És tulajdonképpen a tömegek döntötték meg ezt az egész dolgot. A szilvesztert Prágában töltöttük. Csodálatos volt. Azt hiszem, életemben nem voltam olyan boldog, mint Szilveszterkor a Vencel téren. Ez egy eufórikus Prága volt. — És azóta? Zdena: Két hónapja is voltam otthon egy keveset. Nagyon figyelnek Magyarországra, úgy gondolják, hogy itt előbbre tartunk, közelebb vagyunk Európához, és félnek, hogy ez náluk még messze van. Károly: Ott nem érzik magukat az emberek olyan bizonytalanságban, mint itt már négy éve. Nem félnek attól, hogy elvesztik az állásukat, nem érzik reménytelennek, hogy visszafizessék az adósságukat — ott is van azért 7 milliárd —, nagy gazdasági potenciájuk van, sokkal könnyebben néznekajövő elé. Csak tartanak attól, hogy a vállalkozás szellemét, azt kiirtotta a szocializmus. Még ezt az élelmiszer-áremelést, ami egyébként nem volt nagyon nagy, ezt sem tudták elképzelni. Most kezd a nép csipkerózsika-álmából ébredezni, hogy ez a paternalista állam leveszi rólunk a kezét. Mi ezt már évek óta átéljük. —lt— a ''68-as Prágára Emlékezés Tisztelt nemkommunista választók! 1990. szeptember 7. C KANIZSA J 3 Tisztelt nagykanizsai választópolgárok! Fél éwel ezelőtt az országgyűlési képviselőválasztások előtt fordultunk Önökhöz felhívással, és kértük baloldali erők támogatását. Ezt tesszük most is, amikor a helyhatósági választásokra készülünk. Az MSZMP Koordinációs Bizottsága fontos céljának tekinti, az olyan helyi önkormányzat létrejöttének elősegítését, amelyben a baloldali erők is képviselethez jutnak. Tudjuk, hogy nem a helyhatósági választásokon dől el az ország sorsa — az már megtörtént — de igen is a helyi önkormányzatokon múlik, hogy — képes-e minden munkaképes polgárát tisztességes megélhetést biztosító munkahelyre juttatni, — tagiai akarják-e, és képesek-e az egyéni, párt- és csoportérdekek fölé emelni a város érdekét, —vállalkozásbarát-e, és ha igen, mennyire tudja azzá tenni a város lakosságát is, — képes-e megoldani az idős korúak, és más rászorulók megsegítését, meg tudja-e oldani a pályakezdők foglalkoztatását, — tudja-e biztosítani a város rendjét és nyugalmát? Meg tu^fa-e óvni az állampolgárok személyét és vagyonát? Életviszonyaink alakulásában meghatározó szerepe lesz a helyi önkormányzatnak, ezért nem lehet senki számára közömbös, hogy kik lesznek a képviselőink. Az MSZMP jelszava most is MUNKA, MEGÉLHETÉS, SZABADSÁG, BIZTONSÁG! Ennek biztosítását joggal várjuk el az új helyhatóságtól, és nemcsak ígéretét, de biztosítását is követesük. Az MSZMP is állít képviselőjelölteket és pártlistát is. Képviselőjelöltjeink választókerületenként: 2. sz. Lőrincz László technikus, 3. sz. dr. Kerekes József jogtanácsos, 4. sz. dr. Vass József orvos, 8. sz. Juhász károly technikus, 9. sz. Trencséni Gyuláné mérnök, 11. sz. Orosz László nyugdíjas. Jelöltjeink megnyitották qjánlóíveiket, amelyre tisztelettel kérjük és előre is köszönjük ajánlásaik megtételét. ^_MSZMP Koordinációs Bizottság__^ Az igazi rendszerváltásért! Tudjuk, hogy kiábrándultak a politikából. Negyven évig vártak arra, hogy a ránk kényszerített kommunista rendszer összeomoljon és az igazságtalanságok megszűnjenek. Reményeik csak félig teljesültek: az állampárt ugyan szétesett, de a békés átmenet leple álatt a vagyon és hatalom átmentése ma is folyik. Csak egy példa a sok közül: az 1956-os népfelkelést ma már törvényesen is forradalomnak, az áldozatokat mártíroknak nevezzük. Akik kötélre, börtönbe juttatták őket és ezért kitüntetést kaptak: ma is nyugdíjpótlékot kapnak eme „érdemeikért". Egysoros törvénnyel megszüntethető lenne ez, de nincs, aki a tervezetet a parlament elé teljessze. A tisztelt nemkommunista választók azonban ne szidjanak senkit a jelenlegi körülményekért, mert saját maguk a hibásak. A választások demokratikusak voltak. A kommunisták két párttal is indultak (MSZMP, MSZP), és meg is kapták együttesen a volt kommunista párttagok több, mint 700 ezer szavazatát. Az ellenpólus a Szabadságpárt volt, amely kijelentette, hogy tagjai közé kommunistákat nem vesz fel. Érthető, hogy emiatt a kommunisták támadták, de érthetetlen, hogy nemkommunista tömegek nem támogatták. Helyette olyan pártokra szavaztak, amelyek — a választási siker érdekében — a volt kommunistákat is felvették soraikba, sőt a parlamentbe is juttattak. Most ismét fontos választások előtt állunk, mert az önkormányzatnak széles jogköre lesz, tevékenysége erősen kihat mindennapi életünkre. Létérdekünk tehát, hogy ne a volt kommunisták a népfrontos szekértolóik kerüljenek a képviselői helyekre. Ennekelőfeltétele, hogy legyen tiszta múltú, tisztességes jelöltek. Felszólítjuk ezért a nemkommunista választókat: vállalkozzanak egyéni jelöltségre, jegyeztessék be magukat a tanácsnál és küzdjenek megválasztásukért.'' Mi támogatni fogjuk őket. Ha a Szabadságpárt tagjaként kívánnak indulni, akkor hozzánk küldjék be jelentkezésüket. (Levélcím: Postafiók 260, vagy: Goór Tibor, Csányi L. u. 26.) Szabadságpárt Nagykanizsa Immáron 100 napja van új parlamentje és kormánya az országnak. A „JÓ ISTEN" mentsen meg bennünket attól, hogy a helyi önkormányzat olyan legyen, mint a parlament. Mert akkor városunk az ígéret földje lesz, a be nem váltott ígéreteké. Ha közös gondjaink megoldása helyett, a „mindenkit leváltunk, mindent átszervezünk, mindenkit elszámoltatunk" módszerével mással foglalkozunk, akkor nem találunk megoldást városunk alapvető problémáira; a munkanélküliség veszélyére, az ellátás elégtelenségére, a nyugdíjasok romló helyzetére, a közbiztonsághiányára. Arra, hogy jó legyen Nagykanizsán élni. Tisztelt választópolgárok! Felelősségünk teljes tudatában jelölünk olyan embereket az önkormányzatba, akik túl tudnak lépni a szűk pártérdekeken és tenni akarnak városunkért, az itt élő állampolgárokért. Mert Nagykanizsán pillanatok alatt kialakulhat több ezer fős munkanélküliség. Mi, SZOCIALISTÁK, olyan vállalkozásbarát várospolitikát akarunk, amely munkahelyeket teremt nekünk és gyermekeinknek. Ehhez a jobb piac mellett, fejlettebb oktatási és képzési feltételek kellenek. Mi SZOCIALISTÁK, nem csak tudjuk, hanem, m e r j ü k is vállalni a változásokat és t e n n i is fogunk értük. Hisszük, hogy a tehetség, a munka és a humanizmus társadalmi szolidaritással párosulva, virágzó megyei jogú várossá teheti Nagykanizsát. Jó Ivóvizet, egészséges természetbarát környezetet és teljes közbiztonságot akarunk a város miinden körzetében. Nem kívánunk egy elszegényedett város szegény polgárai lenni! Mi, SZOCIALISTÁK, nem ígértünk, ez nem a mi gyakorlatunk. A volt vezetők, a karieristák nem a mi pártunkba iratkoztak be. Ezért kívánjuk új alapokra helyezni az önkormányzatot, s küzdeni önállóságunkért, a város autonómiájáért, egy, a mindent központosítani akaró, pártérdekü irányzattal szemben. Kérjük, támogassák Jelöltjeinket, akiknek személye garancia arra, hogy felül tudnak emelkedni egy lakókörzet vagy egy párt érdekein, Nagykanizsáért. M O S T ne a szavak lejáratott demokratáira szavazzanak! Bizalmukat előre is köszönjük. SZOCIALISTÁK (MS7JJ) ££ Tisztelt I ^ választópolgárok! Hazánk gazdasági felemelkedése az önkormányzatok sikeres működésétől függ. A szeptemberi helyhatósági választások Lehetőséget biztosítanak arra, hogy az egyszerű kisemberek, a bérből és fizetésből élők, a kisvállalkozók és a nyugdíjasok kinyilváníthassák véleményüket és bejuttassák szabadon választott képviselőiket az önkormányzati szervekbe. Éljenek tehát a lehetőséggel és kéljük Jöjjenek el és szavazzanak Jelöltjeinkre mindazok, akik úgy érzik, hogy a tavaszi parlamenti választások kézzelfogható eredményt nem hoztak számukra, akik a parlamenti döntésekből arra következtetnek, hogy az egyszerű dolgozók érdekeit ma sem veszik figyelembe, — akik a fokozódó létbizonytalanságból kivezető utat keresnek és azt akarják, hogy a kiskeresetű, bérből és JizetésbŐl élők érdekeit képviselők is bejussanak legalább az önkormányzatokba. Pártunk a magyar baloldal leghitelesebb pártja, sohasem volt az erőszak oldalán, és egyik nagyhatalomnak sem volt a vazallusa. A padamentben, ahol most túlnyomórészt értelmiségi képviselők ülnek — a régi Belügyminisztérium által kitalált választási törvény jóvoltából —, nincsenek képviselőink! Bízunk abban, hogy az önkormányzati választásokon a dolgozó nép a miJelöltjeinket támogatja, és úgy, mint a háború utáni időkben, az egyéni kerületekben, és a listás szavazólapokon a kisemberek érdekeit képviselőjelöltjeink kapják majd a legtöbb szavazatot! Erre kéljük Nagykanizsa választópolgárait! A Magyarországi Szociáldemokrata Párt Nagykanizsai Városi Szervezete 4 C KANIZSA 3 1990. szeptember 7? Becsengettek. A diákok nem lelkesednek különösebben, a pedagógusok sem. Vajon miért? — Orosz szakos vagyok. Az elmúlt éven magánúton jutottam a középfokú nyelvvizsga előkészítőre. Ennek a költségét az Iskola fizette, tízezer forintot — kezdi Horváthné Simola Erika, szepetneki pedagógus. — Már kétszer próbálkoztam a nyelvvizsgával, de nem sikerült. Száz óra után nem is sikerülheti Rajtam pedig az Iskola — érthető módon — .be fogja vasalni" azt a vizsgát. * —Most a legrosszabb tanítani. Változtatni akaiják az iskolát, de hogy mit akarnak változtatni, még nem kristályosodott ki — mondja Fábián András, aki Hahóton tanít — Az általános Iskolai tanár munkáját sokan aszerint minősítik, hogy a középiskolából milyen érdemjegyet hoz a gyerek. Ez hamis nézet, mert tapasztalataim alapján sok függ attól, hova megy a gyerek, de attól is, hogy ott milyen tanárt kap. A mostani tantervek és tankönyvek mellett nem lehet követelménnyé tenni, hogy mindenütt minden tanár ugyanazt tartsa szükségesnek. Az alapkövetelmény megvan, de a középiskolák Jelentős része ezt nem veszi figyelembe. — Az iskolákban Is érződik a rendszerváltás? —Kétkedemabban, hogy lesz-e tényleges váltás". Úgy érzem, hogy a községekben tíz évnek kell eltelnie ahhoz, hogy a váltás tartalmi oldalról is bekövetkezzék. Ha most szavazni kell, sokan nem mernek majd nemet mondani. * — ÚJ iskolánk, új igazgatónk, teljesen új .csapatunk" van — veszi át a szót a Gelsén tanító Lukács Judit — A munkánkat a rendszerváltás nem befolyásolja, mert nem tudnak hozzánk nyúlni. A tanácsnak minimális a beleszólási Joga az Iskola dolgaiba. Ml ténylegesen önállóak vagyunk. Az olyan helyeken, ahol elfogadták az Igazgatót — mint nálunk —, ott nem lesz gond a megerősítés. Beszélgettünk erről a kollégákkal, s arra a megállapodásra jutottunk, hogy jobbat úgy sem kapnánk. — Mit gondol arról, hogy a hitoktatók a tantestületek tagjai lesznek? — ...Ez attól függ, hogy ki az az ember, aki hozzánk fog tartozni. Ha a hitoktatás nem lesz olyan kényszer, mint a korábbi évtizedek ideológiája volt akkor azt gondolom, hogy Jó dolog lesz. M. Gy. Augusztus 30-án a Városháza alagsori klubjában tartotta soros ülését a város Önkormányzati Építési Bizottmánya. Varga Béla, a kivitelező Nagykanizsai Ingatlankezelő és Közvetítő Vállalat megbízott igaz-gatójaelmondta, hogy az épületek rendkívül leromlottak, élet- veszélyesséváltak. Már 1980-ban és 1985-ben is szerepeltek a város felújítási terveiben, azonban a földszinti három üzlet áthelyezési nehézsége miatt a felújításról csak 1988-ban született végleges döntés. Mivel időközben sikerült megoldani a bútorbolt és a méterárubolt áthelyezését, s mivel megszüntették a húsboltot és az emeleti öt lakás lakóit sikerült véglegesen elhelyezni, néhány héttel ezelőtt megkezdődtek a bontási munkák. A felújítás tervezett összköltsége 21 millió forint, amelyből idén 9 millió forint felhasználásával a födémeket .és a tetőt készítik el. Az Ady út fel- szabadítását, a palánkok eltávolítását 1991. májusára ütemezték, és a teljes felújítás 1991. szeptember végére fejeződik be. A felújított épület alagsorában — az üzletek helyén megoldják a Vasemberház Ady úti részének teljes árkádosítását, az emeleti részben pedig öt tanácsi bérlakást alakítanak kl. (tlh-l) Egy fafaragó álma A nyáron első ízben Jött létre fafaragó tábor az Ifjúsági Házban. Az ott alkotó nyolc amatőr művész játékokat, szobrokat készített a gyerekeknek (erről már hírt adtunk). A tábor munkája Indította Rohrböck Jenőt arra, hogy ez év őszén életre hívja a Kanizsán élő és alkotó művészek közösségét — Régóta dédelgetett tervem, hogy a városban élő összes művészt összehozzam. Azokat, akik eddig csak a maguk gyönyörűségére vettek ecsetet vésőt, tollat a kezükbe. Erre remek leVetőséget kínál az Ifjúsági Ház. — Milyen művészeti ágakra gondolt? — Nemcsak a fafaragókat, hanem mindenkit hívunk és várunk, aki valamilyen módon alkotással foglalkozik. Én már nagyon sok tehetséges művésszel ismerkedtem meg a városban, s képtelenségnek tartom, hogy Nagykanizsa polgársága nem Ismeri őket. Nyugodtan állíthatom, hogy alkotásaik sok esetben vetekszenek azokkal a müvekkel, melyeket alkalmanként a HSMK-ban kiállítanak. Ezeknek a tehetségeknek eddig nem volt arra lehetőségük, hogy valahol összejöjjenek. Nem elhanyagolható az sem, hogy az Ifjúsági Ház keretében múködve mennyi mindent át tudnának adni a jövő nemzedékének. — Van erre igény a kanizsai amatőr alkotók között? — Azt tapasztalom, hogy igen. Amióta híre ment, hogy az alkotó közösséget szervezem, nagyon sokan megkeresnek, a csatlakozás lehetősége felöl érdeklődnek. — Ennek a közösségnek csak amatőrök lehetnek a tagjai? — Szó nincs erről. Szívesen látjuk a hivatásos művészeket is, hiszen szakértelmük, segítségük sokat Jelenthet nekünk. Bár a kapcsolatot velük nehéz kialakítani. Szeretném, ha ebben szemléletváltozás következne a részükről. Jó lenne, ha felismernék a város érdekét, ha nem lenne közömbös, hogy a felnövekvő nemzedéket milyen makrokörnyezet veszi körül. Szeptember elején nyílik egy kiállítás az Ifjúsági Házban, melyen a fafaragók mellett festők ls részt vesznek. Az egy hónapig nyitva tartó tárlat lehetőség arra, hogy az alkotóközösséget szervezzük — mondta befejezésül Rohrböck Jenő. — emgyé — Tanárok Felújítás az Ady út 4—6. sz. alatt Ülésezett az Építési Bizottmány KANIZSA Privatizációs: igen — nem? A kormány gazdasági programj ának része, hogy még az idén több tízezer vendéglátóhelyet magánkézbe ad. Ezzel az elképzeléssel sokan egyetértenek, de jócskán akadnak ellenzői is — elsősorban nem a vendéglátósok köréből. A zalakarosi Pince Sörözőben Friskó Jenő üzletvezetővel beszélgettünk a várható privatizációról. — Én úgy gondolom, hogy ez nagyon jó dolog lenne — vélekedik. — A sikernek egyetlen kritériuma van, a pénz. Az, hogy legyen több tízezer ember, aki fizetőképes keresletet jelenthet a felajánlott üzletekre. — Amennyiben felajánlanák, megvenné azt a sörözőt? —Meggondolnám. Több olyan gond van—például az esedékes felújítás — , mely meggondolásra késztetne, de elbizonytalanít az is, amit mindennap tapasztalok: az embereknek egyre kevesebb pénzük van arra, hogy rend- szeresen, vagy akár csak alkalmanként is vendéglátó helyeket látogassanak. — ön mióta szerződéses üzletvezető? — Már ötödik éve. Tapasztalatszerzésre ez az Idő bőven elég. Ez idő alatt én az üzletet magaménak éreztem, annak ellenére, hogy a bérleményért a zalakomári ÁFÉSZ-nek fizetnem kellett. Úgy gondolom, hogy szerencsés vagyok, mert reális árat fizettem. De nemrégiben azt hallottam, hogy az ÁFÉSZ nem adja el az üzleteit, a kormány ezirányú kezdeményezése csak az állami vállalatokra vonatkozik. — Mégis, csinálna-e valamit másképp, ha tulajdonos lenne? —Először is felújítanám az egészet. Kívülről is vonzóvá, vendégcsalogatóvá tenném. Aztán megoldanám az üzlettér szellőztetését. A vendégek megtartása érdekében az árakat kellene úgy levinni, hogy a vendéglátás a többség számára is megfizethetővé váljon, s nekem is megélje. Karosban általános gyakorlat, hogy szezonális munkára embereket kell felvennünk. Az ő bérüket is elő kell teremteni. Visszatérve a szerződéses jellegre. Ez az üzlet korábban nem volt .befutott", s hogy itt tartunk, abban r komoly munka van, rengeteg energia. — Úgy tűnik, hogy az elmúlt öt év mégis megérte önnek. Ha szerződésbontásra kerülne sor, mit tenne? — Nehéz kérdés..., mert nem tudom, hogy anyagilag meddig bírnám. Valószínű, hogy újabb üzletet bérelnék, s azzal is az önállósulás alapjait teremteném meg, mert kölcsönt a mai bank-félté telek mellett nagyon nehéz felvenni. Azért vannak elképzeléseim... A szakmám szerint szakács vagyok. Szeretnék egy olyan éttermet, ahol egy valóban tágas, jól felszerel t konyha van, hogy a vendégek igényeit minél jobban ki tudjuk elégíteni. — Milyennek látja a vendégeket? — ...hát, az éjszaka az „nagyon elment". Kevés a vendég. A havi fizetés és az árak nincsenek összhangban, pedig mi, a II. osztályhoz viszonyítva, aránylag olcsók vagyunk. A kalkulációt magunk alakítjuk, bár igaz, hogy a nyári hónapokban kell megkeresni azt a pénzt, amit a bérleményre, az alkalmazottaknak ki kell fizetni. — Általában hogy látja a vállalkozások szerepét? — A kormány ilyen irányú törekvéseivel egyetértek. De úgy látom, hogy akik időben—a ''80- as évek elején —elindultak, azok már behozhatatlan előnyben vannak. Akik ezután kezdik, nehéz helyzetbe kerülnek, mert lehet, hogy tehetségesek, de nem minden esetben rendelkeznek a megfelelő tőkével. A magam részéről bánom, hogy nem az elsők között vállalkoztam. — Milyen színvonalon él ma egy szerződéses üzlet vezetője? —A családban négyen vagyunk, a feleségem is itt dolgozik. Nem élünk rosszul. Ha banánt, divatos holmit akarunk venni, meg tudjuk venni. Nincsenek napi anyagi gondjaink, de ennek ára van. Rengeteget dolgozunk, napi 10— 14 órát, s ez bizony a család, a gyerekek rovására megy. —Marton— ,,Az egyik kutya, a másik..." Ősrégi barátok Német juhász — A csöngetésre kutyaugatás felel. A házigazda, Gulyás Károly nyit ajtót, a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete nagykanizsai szervezetének az elnöke. — Nem kell félni tőle — simogatja meg a kis bozontos pulit —, ő csak jelzi ha jön valaki. Az asztalon rengeteg folyóirat és papír. Anyakönyvi kivonat — Ez például egy kutyának a törzskönyve — mutat az egyik nyomtatványra. A törzskönyv körülbelül olyan, mint az emberek anyakönyvi kivonata. Magyarországon egyébként kereken száz év óta vezetik a kutyák törzskönyveit. A kanizsai szervezet 25 évvel ezelőtt alakult, akkor mintegy negyven tagja volt, jelenleg már százötven. Nekik természetesen fajtatiszta, törzskönyvezett kutyáik vannak. — Melyek a „legdivatosabbak"? — A németjuhász, a boxer, de az utóbbi időben egyre többen keresik, és ezért tenyésztik is a skót juhász fajtát. Az előző kettő kimondottan munkakutya. Az utóbbi, ami lakásban és szabadban is egyaránt tartható, nagyon mutatós, szinte státuszszimbó- figy előállásban. lumnak számit. — A tenyésztőknek ezek szerint megéri. —Aki komolyan és megfelelő szakértelemmel foglalkozik vele, annak föltétlenül. Az embereknek csak kis hányada vesz hobbyból kutyát, a legtöbb helyen őrző-védő feladatot látnak el. A BM például nagyon sok kiképzett, és nem kiképzett kutyát is megvesz. Ezenkívül Magyarországon ma már több vállalat, és vállalkozás van, amely a kölyökkutyákat fölvásárolja, és külföldön adja el. A gazdinak is tanulni kell — Ha egy nem szakember vásárol vagy kap egy kiskutyát, akkor mit kell tennie? Hogyan „szelídítheti" meg, hogyan tudja magához szoktatni? — A tíz hónap körüli kiskutyákat be lehet „Íratni" engedelmességi tanfolyamra, itt a kutyafajta nem számít — veszi át a szót Pápai Tibor. — Véleményük szerint ugyanis a sikeres, „engedelmes vizsga" nélkülözhetetlen a kulturált kutyatartáshoz. Ennek a tanfolyamnak ezért nem a kutyák speciális kiképzése a célja, inkább a gazdikat tanítjuk arra, hogy kell kedvenceikkel bánni. Kiképzés —Szeretnék egy félreértést is eloszlatni — folytatja Pápai Tibor. — Sokan ugyanis azt hiszik, hogy ml a kutyát .idomítjuk". Ez óriási tévedést Az idomítás a kutya fájdalomérzetének felhasználásával történik. Olyan dolgokra tanitják meg az állatot, amire természetes hajlama nincs. Például az orrán labdát forgatnak, vagy két lábon járatják, ahogy a cirkuszban látni. Ezeket a kutya szabad életében soha nem csinálná meg! — Ezzel szemben a kiképzés olyan folyamat, amely a.kutya természetes hajlamait, természetes viselkedését fölhasználva állítja az ember szolgálatába. Csupán példaképpen: ha egy kutya az erdőben fút, akkor biztosan átugorja az előtte fekvő fatörzset. Éh arra tanítom, hogy vezényszavamra a mesterséges akadályt is átugorja. Amikor ezt megteszi, természetesen megdicsérem! Vagy: a kutya is — természeténél fogva — leül, lefekszik. Nekem azt kell elérnem, hogy ezeket az én utasításomra is megtegye. Kinek a puli, kinek a... Károly bácsi már nyugdíjas, de a kutyákhoz régóta vonzódik. — Melyik fajta a kedvence? —Apuli. Ez magyar faj ta, általában terelésre használják. Állattenyésztő voltam, és amíg dolgoztam, nagyon jó szolgálatokat tettek ezek a kutyák. Pápai Tibor viszont az őrző-védő kutyákat szereti. — Talán legjobban a dobermannt szeretem. Tanulékony, könnyen kiképezhető, jó az idegrendszere, bátor és kitűnő őrző-védőfajta. —Legközelebb mikor indítanak új tanfolyamot? — A legnagyobb érdeklődés az „engedelmességi" tanfolyam iránt van, reméljük, hogy szeptemberben ismét megkezdhetjük. Amennyiben lesz rá igény, indítunk egy K-l-es munkatanfolyamot, illetve vállaljuk a már engedelmességi vizsgával rendelkező kutyák őrző-védő kiképzését. —•Hol lehet Jelentkezni? — Az engedelmességi tanfolyam szeptember közepén kezdődik, jelentkezni Nagykanizsán, a Latinka Sándor utca 9. alatt, illetve a 14-749-es telefonon lehet. Az őrző-védő tan-folyamra viszont á Téglagyári utca 39. alatt várjuk az érdeklődőket, szeptember közepéig. Zámbó Árpád Támadás elhárítása. A képen Farkas Csaba és Papi Tibor kiképzők. Zetkin utca 3.: Időskorúak Szociális Otthona. Az épület 1939-ben készült, a helyi izraelita szervezet szeretetotthona volt, 1951-ben államosították. Le-itmann Jánosné kalauzol. Ó az otthon vezetője. — Bentlakásos intézmény vagyunk, gondozottjainknak díj ellenében teljes ellátást, ápolást, orvosi felügyeletet biztosítunk. Szabadidejüket is kitöltjük, rádió, televízió és könyvtár áll a rendelkezésünkre. Jelenleg harminchat lakónk van, huszonhét nő, kilenc férfi. Gondozásukat hét ápolónő, három takarítónő, és egy mosónő látja el. — Kik kerülhetnek az otthonba? — Kérelem alapján, a rászorultak. A kérelmeket a tanács illetékesei kivizsgálják, tanulmányozzák a családi, egészségügyi, vagyoni helyzetet és döntenek a kérelem jogosságáról, illetve a felvételről. —Jogos kérelem esetén azonnal be lehet költözni? —Sajnos nem, várakozni kell, korábban két évet, jelenleg néhány hónapot Ám minden jogos kérelmező előbb, utóbb bekerül. * Mariska néni Az ebédlőben, az ablaknál üldögél, tűnődve nézeget kifelé. Nyolcvanhárom éves, hét évé lakik az otthonban. — Segesdi vagyok — mondja. — Ott házunk, birtokunk volt. Aztán elvették, eladtuk... nehéz is lett volna már a munka. A lányomékhoz költöztem Kanizsára, de nem tudtam megmaradni. Kérvényeztem az otthoni elhelyezést. — Mi volt a baj, Mariska néni? Szerette a lánya, szereti? — Szeret a lányom. Még most is sír, amiért bejöttem. Nagyon kicsi volt a lakásuk, meg aztán dolgoztak, én meg reggeltől estig egyedül voltam. Nem volt udvar, kert, nem tudtam mit csinálni. Jobban van ez így. Szeretek itt lenni. A főnöknő és a gondozónők kedvesek, a szobatársaimmal is megértjük egymást. A lányom gyakran látogat, elvisz magához, nyaralni is voltunk a Balatonon. — Hogyan telnek a napjai? — Szeretek varrni, összegyűjtők minden szakadt ruhát, és foltozgatok, varrogatok. Most éppen ezt — mutat egy millió lyukkal szabdalt ruhára. — Ezt talár} kár megvarrni — kockáztatom meg. — Dehogyis! Addig varrom, amíg minden lyuk el nem tűnik — mondja mosolyogva. — Telik az időmből. Pista bácsi Morózusan, félig háttal ül, mintha . nem érdekelné, hogy miről beszélünk. Pedig tudom, hogy figyel. Nincs jó napja. A főnöknő szerint nagyon nehezen szánta rá magát a bejövetelre, még ma sem szokott meg. Sokat viaskodnak egymással. — Hogy van, Pista bácsi? — kérdi Leitmanné. — Úgyis elmegyek!—böki oda, botját szorongatva. — Van hová mennem, majd meglátja, úgyis elmegyek. — Persze! Ha elengedjük! — hurrogják le a többiek. — Nem megy maga sehová! Itt a helye, nahát! Erzsi néni Vasdiplomás tanítónő. Alig lát már, gyenge a szeme, mégis könyvvel a kezében találjuk. — A barátnőm küldte — mutatja a könyvet. — Nagy betűkkel nyomtatták, ezt el tudom olvasni. Kérésemre leteszi, mesélni kezd: — Harmincöt évig tanítottam. Huszonnégy évig alsó tagozatosokat, aztán felsőben magyart, történelmet. Körülbelül kétezerötszáz tanítványom volt. ötvenkilencben mentem nyug- díjba, akkor beköltöztünk Kanizsára. Féljem meghalt, gyerekem nem volt, így egyedül maradtam. Két éve agyvérzéssel kórházba kerültem, onnan ide vezetett az út. Jól megvagyok itt. Levelezek régi barátaimmal, néha volt tanítványaim is megkeresnek. Olyankor boldog vagyok. Éppen rlemrégen járt itt az egyik, ma már nyugdíjasállatorvos. Pici kora óta ismerem, bizalmasabb volt mindig velem, mint az anyjával. Ma is tőlem kér tanácsot. Régen az iskolának abszolút tekintélye volt. Tanítványaink és a szülők megbecsültek bennünket. A baj akkor kezdődött, amikor egyszer egy körlevelet kaptunk, hogy másképpen kell viselkednünk, mint eddig. A tanítók ne tartsanak túlzott tekintélyt, tanító úr helyett tanító bácsit, tanító pajtást kellett mondani, nem szabadott buktatni, az állam nem engedte. Hát itt kezdődött az iskola tekintélyének vonulása. Aztán lazult a fegyelem, anélkül pedig nem lehet jól tanítani. A másik baj az érzelem hiánya. Nevelni csak érzelmeken keresztül lehet. Én a kicsiknek mindig meséltem. A mesék tele vannak érzelemmel. Rudi A folyosó sarkában üldögél, kötszerei, gyógyszerei mellett. Egyik kezében bot, másikkal 1390+ szeptember 7» | érszűkület miatt elveszített lábának csonkját simogatja. Több otthon lakója volt már, de sehol nem volt maradása. Itt na-gynehezen beilleszkedett. — Nem dolgozik, Rudi? — kérdi a főnökasszony. — Nincs munka. Amióta az Izzót eladták, nem kapunk munkát a Foglalkoztatóban. Pedig kellene a pénz... Igaz, annyi van, amennyi a temetésemre kell. — Csak ne gondoljon megint a halálra! —Nem, nem akarok meghalni — néz maga elé. — Fiatal vagyok, negyven éves. De azért ha meghalok, nehogy elégettessenek! — szögezi tekintetét a főnökasszonyra. ♦ Azt mondják, öreg fát nem lehet átültetni. Belepusztul. Az otthon dolgozói megkísérlik, hogy a sorsüldözött vagy önszántukból beköltözött embereknek testi, lelki segítségét nyújtsanak, hogy a kényszer szülte késői .átültetés" mégis sikerüljön. Úgy tűnik, missziójuk nem hiábavaló. A lakók többsége hajlik az együttműködésre, az ész tanácsolja ezt. Hogy szívük, lelkük mélyén mi lakik, gondolatuk merre jár, amikor némán maguk elé nézve merengenek, legyen az ő titkuk. H. M. Új helyen a bútorbolt Amikor néhány hónappal ezelőtt az Ady—Zrinyl utcák sarkán lévő sportboltot végleg átköltöztettéka Lenin útra, s a kiürített üzletben jelentős felújítási munkálatokat Indított az üzemeltető Zala Megyei Iparcikk Kereskedelmi Vállalat, a lakosság körében kevesen tudták, hogy hamarosan Ide költözik az 50. sz. bútorbolt. — Mivel a veszélyessé vált Ady Endre út 4. sz alatti épület bontásra került, több évtized után költözésre kényszerültünk — mondja Borosán László boltvezető. — Nem bánjuk, mertaközel 180 négyzetméter alapterületű kéziraktárt, kis irodát és öltözőt ls magában foglaló, és kirakatcse révei újjávarázsolt, világos bolt nem csak a négy 15s személyzetet, hanem a vásárlóközönség Igényeit is messzemenően kielégíti majd. Borosán Lászlótól megtudtuk, hogy a bolt korábbi kizárólagos bútor-profilja kiegészítő lakberendezési tárgyakkal — különböző lámpákkal és szőnyegekkel, fali díszítőelemekkel — bővült. Tervbe vették csillárok értékesítését is. Az Ady Endre út 123. sz. alatti .új" bútorbolt az ország szinte összes bútorgyárával, de a Domus helyi kirendeltségével ls közvetlen kereskedelmi kapcsolatban áll, s így áruválasztéka bőséges. A bolthoz szorosan tartozó Szabadság tér 3. sz. alatti bemutatótermében, a Rozgonyi utca 5. sz. alatti konyhabútor szaküzletben, valamint az Űrhajós utcai raktárban is korszerű komplett szoba- és konyhabútorokkal, szóló ülőgarnitúrákkal és szekrénysorokkal, étkező garnitúrákkal, s újabban elemes bútorokkal vájják avásárlók őszi—téli rohamát. _________________(tihanyi) Öreg fa gyökere 1990. szeptember 7. Q KANIZSA } y f/f--- Föld —falu — ember Kocsmai szimpózion -^ -^J Az FKgP agrárpolitikájának kihirdetése óta az embereket élénken foglalkoztatja a földkérdés. Ki-ki vérmérséklete szerint foglal állást, de erősödik a nyugtalanság. Vajon hogyan vélekednek a .kisemmizettek"? Erre, illetve a magyar falu múltjára, jelenére kerestem a választ. A jövő kérdőjeles maradt. Szokványos kép: a templom, a kocsma, az iskola, tanácsháza (most orvosi rendelő) és a bolt a falu közepén van. A házak kétoldalt soijáznak. Az utca szemetes, az épületek elhanyagoltak. A „kultúrba a falu legszebb lánya megy férjhez. A mozi havonta egyszer üzemel, de a gyerekáldáson ez sem változtat. A falu haldoklik. Vasárnap kilenc óra. Gyermekkorom emléke ébred, amikor megszólták azt a fehérnépet, aki futva igyekezett a templomba. Lusta, mihaszna cselédnek tartották. A férfiember azonban nem változott; ma is pontosan érkezik a kocsmába. Amíg az asszonyok a templom társaságában vitatják a világ dolgait. De mintha kevesebben, és csak az öregebbek ülnének az asztalnál. Hová tűntek a fiatalok, a nótáskedvű utódok, akik jókedvvel vonultak haza ebédre? A falu haldoklik, keserves tort ül minden zsalugáteres ablak mögött. Indulok hát — a régi hagyományokat betartva — a kocsmába, hogy találkozzam L. Lajossal, gyermek- és férfikorom legjobb barátjával. Lajos a tsz-ben asztalos, mindenhol megfordul, sokat lát, hall, tőle talán megtudok valamit... Már az udvarban hallani, hogy nagy a hangzavar, mintha mindenki a másikat győzködné. Ügyet sem vetnek rám. Egymással vannak elfoglalva. —Te olyan lökfrtt vagy, hogy a Bodri is csak prémiumért enne megl — szól a leghangosabbnak Sz. Jóska, s már folytatja is. — Olvasol te újságot? — Nem is tud olvasni I — szólnak rá. — Csak amit a foximaxin tanult, azt szajkózza. — Félsz, hogy elveszik a húsosfazekat, és neked is meg kell fogni a kapát? Mindig ott ültek a tanácson, aztán mi lett a faluból? Aki csak tehette, elment. Ez a legnagyobb baj, mert a földet holnap is meg kell művelni, ott nem lehet kiírni, hogy .ügyfélfogadás: minden pénteken nyolctól tízig" —mondja A. Árpád, és méltóságteljesen otthagy mindenkit. F. János csak áll, és nem érti mi történik körülötte. Kitört a demokrácia. Nincs hozzá szokva, hogy más embereknek is van véleménye. Az elmúlt évtizedekben, ha valaki mást gondolt, mintő, első alkalommal csak fegyelmit kapott, másodszor már mehetett a tsz-ből. — Ébresztő! — szól L. Lajos, aki nem veszi észre, hogy én is ott vagyok. — Először azt kell eldönteni, kié a falu. Szerintem azé, aki a község földjét megműveli. Mindjárt nem lesz gond, hogy ki, mikor, mennyi állatot tart, s mennyi trágya van az udvarán. Ja, komám, akinek ez büdös, menjen a városba. (Végre észrevett, de csak bólint.) Mert nekem ez természetes. A földkérdésben pedig lépni kell, ha azt akarod, hogy holnap is szabadon élj. Kinek jó az, ha olyan ember kéri számon a munkádat, aki csak városi házának ablakában látott földet? Annak nem érdeke, hogy itt változzon valami. Itt nekünk kell valamit tenni, de a szakramentumát, nehéz lesz. Ti azt hirdetitek Jani, hogy a 47-es viszonyokkal a fejlődés megáll. Ezt nem gondoljátok komolyan, de azt sem, hogy a főnökök meg vannak félemlítve. Ki fenyegette őket? Megint mellékúton jártok. Mert olyan egyszerű ez, mint a pofon: aki magángazda akar lenni, hagyni kell, csinálja. Vagy sikerül neki, vagy belepusztul. Attól tartotok, hogy nem lesz kinek parancsolni? Van egy olyan érzésem, hogy előbb-utóbb a téeszeket is kikezdik — mondja, s mindezt egyszuszra. — Miért kezdenék ki? — háborodik fel F. János. — Az előbb jól mondták, hogy nem olvasol újságot. Miből lesz a falunak pénze? Adóból! A té-eszben lévőknek is ugyanúgy kell adózni, mint másoknak. Itt az a pont, amikor a nyolc-tíz falut bekebelező szövetkezet széthullik majd, ugyanennyi apró egységre. Minden falu igyekszik önellátó lenni. A legjobb termőföldek a falu határában voltak itt is. Ha ez igaz, akkor eleve több is jár nekünk. —Nincs igazad! Te visszasírod akulákvilágot, amikor azt lehetett mondani, én vagyok a gazda. — Bolond beszéd! Egy falu nemcsak abból áll, hogy van benne ötszáz-ezer paraszt. Nem lovakban kell gondolkodni, mint negyven éve. Gépekben! Itt a másik lényeges pont, a foglalkoztatottság. Az a közösség, amely igazán jól akar működni, iparost tart: szerelőt, lakatost, asztalost, kőművest. Gondolj csak bele, hány ember jár a városba dolgozni, hajnali fél ötkor. Pedig ez a falu eltartott valamikor susztert, lakatost, bognárt, asztalost, péket, szabót. Most kit tart el? Egyedül a papot, de azt se sokáig, mert lassan mindenkit kikísér a temetőbe. —Na, jól van, hagyjátok abba! — szól közbe a tulaj. — Kész szeminárium! Mindjárt harangoznak, menjetek már enni! Megyek hát Lajossal a húsleveshez, s bár a koma hallgat, tudom, hogy forr benne a szó. De, tudom, kint a hegyen majd szavára talál. Cserny József Folytatás a következő számban: Pinceszer Új harang szól Galambokon A Magyar Nyelv Értelmező Szótára szerint a harangláb .kisebb, torony nélküli templom mellett felállított, vagy egymagában álló, rendszerint gerendákból összerótt állvány, amelyre a harangot felfüggesztik." Manapság kevesen tudják már, hogy a rajta megszólaló harangnak sokféle jelentősége volt. Jelezte az esti ima kezdetét, félreverve riasztotta az embereket az ellenség közeledtére vagy tűzvészre, árvízkor menekülésre. A huszadik század végén, erre már nincs szükség. Néhol még látni a megroggyant haranglábak maradványait, de a helybeliek sem tudják megmondani, hogy a harang kiért, miért szólt Zimonyi Ferenc azonban nemcsak eltervezett, el is készített egy művészi kivitelezésű haranglábat. A harangot is ő öltötte barátaival, és együtt állították föl 1988. augusztus 20-án. Csöndben... Az ünnepélyes avatásra viszont csak, most Szent István ünnepén kerülhetett sor. Galambokon a horgászok tórendszere mellett, a domboldalon húzódik meg az ország legújabb, és talán legszebb haranglába. A tópart melletti úton délután négy órakor már kocsisor állt, még a .pecások" is elhagyták boltjaikat. Pózca Attila megnyitója után, cserkészek díszőrsége előtt Koczfán ferenc, a Kereszténydemokrata Néppárt kanizsai képviselője mondott ünnepi beszédet. A haranglábat és harangot Schuster Lajos, galamboki esperes áldotta meg. Zámbó Fotó: Tóth Ferenc Évad-kezdő beszélgetés Halasi Imrével Nemrégiben tartotta évadnyitó társulati ülését a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház. E^t követően kerestük meg Halasi Imrét, a színház igazgatóját, és kérdeztük a színházi élet Jelenlegi helyzetéről, gondjairól. — Milyen a hangulata évad kezdetén? — Ugyanolyan, mint minden újrakezdéskor. Várakozással, szorongásokkal, reményekkel teli. Ebben benne van a nyugtalanság, és benne van az öröm, hogy minden bizonytalanság ellenére folytatjuk a dolgunkat. A várakozást motiválják az új feladatok. Az év szándékaink szerint nem lesz nlvótlanabb, mint a korábbi, művészi kivitelben és a technikai megvalósítások terén sem. Ebből eredően nincsenek engedményeink a műsortervet illetően. — Romlanak a gazdasági körülmények, szűkösebbek az arujagi lehetőségek. Könnyít-e a színház ls? Könnyebbeneladható darabok Jönnek-e? —Azt kell mondanom, is-is. A könnyedség tulajdonképpen nem hátrány. De nem volna szerencsés egész évadban súlyos, nehéz problémákat állító színműveket, rendkívüli szellemi igényeket támasztó színdarabokat sorolni egymás mellé. Ebben az évadban is egészséges arányt szeretnénk felállítani, ami lehetővé teszi például a Lilíomll és a Macbeth eljátszását is. Mindkettőre szeretnénk hangsúlyt helyezni. Nekünk széles skálán kell terveznünk, hiszen százharminc kilométeres körzetben nincs színház rajtunk kívül. Nem úgy van, mint a fővárosban, ahol több színház kínálatából lehet válogatni. Tervezünk mesejátékot, Csukás István—Darvas Ferenc: Ágacska címú darabját, beavató színházi előadást, Szigligeti Ede: Liliomfi című vígjátékát, komédiát, Neil Simon: Furcsa pár címú játékát, több drámát, például Shakespeare: Macbeth-Jét, PeterShaffer: Equus-át. Színházi csemegének ígérkezik Artúr Miller: Alku című színjátéka. — Mi a véleménye a színház és a politika kapcsolatáról? Vál-laljon-e a színház politikai el- kötelezettséget? — Egyértelmű elkötelezettséget azt hiszem, nem. Sokkal Inkább etikai, morális elkötelezettséget, ami mindenekelőtt humánus, életet segítő, utat mutató ideológia legyen. Ehhez nem a pártokhoz tartozás kell, hanem egy bizonyos erkölcsi tartás, ami független a pártok pillanatnyi érdekeitől. Én nemcsak most, a többpártrendszerben vallom ezt, kezdettől fogva Így képzeltem művészi munkámat. — Változóban van a színházak anyagi támogatásának rendszere. Az állami támogatás feltehetően csökkenni Jog, Jövőbeni rendszerét nehéz volna megjósolni. Hogyan pótolják a hiányt? •*- Tavaly egy nagyon szerencsétlen rendelkezést hoztak, nevezetesen a nézőszám szerinti anyagi támogatás bevezetését. Bízom benne, hogy az új kulturális kormányzat, amint egy lds ideje lesz a színházi életre figyelni, ezt a lehetetlen intézkedést megszünteti. Ez ugyanis hátrányos helyzetbe hozza a színházakat. Nem művészi szempontokat követel, hanem piaci szempontokat, ami ugyan nem lebecsülendő, de ha rangsorolni kell, mégsem szerepelhet első helyen. Úgy gondolom, a jelenlegi helyzetben nemcsak lehetőségünk, hanem kötelességünk is keresni azokat az újabb formációkat, amelyekben egy színház működhet, amelyekben — ha nem is a színház teljes működésének, de a működés egy részének a feltételeit önmaga meg tudja oldani. Mi e tekintetben szerencsések vagyunk, mert a színházban működik egy ma már országos hírű, sőt, határainkon túl is ismert díszletkészítő műhely, amellyel bérmunkákat ls vállalunk. Ebből nemcsak anyagi, erkölcsi hasznunk is van. Szeretnénk tovább fejleszteni, gazdagítani ezt, hogy megbízható anyagi forrásunk legyen. Ez természetesen nem pótolja az állami támogatást, de a nagy lukak betömködésére Jó. —A korábbiévekben a színház vállalatoktól is kapott anyagi |r W - i támogatást — A vállalatoktól nem a színház működéséhez, hanem a szí-nészl-művészi munka honorálásához, elismeréséhez kaptunk pénzösszegeket. Ezt hivatott segíteni a megalakul t Szinpártoló Egylet, melynek tagjai — akik lehetnek magánszemélyek, vállalatok, Intézmények — befizetnek tetszés szerinti összegeket egy egyszámlára, a művészet pártolására. Évad végén az Egy letvezetőségevalaminta színház vezetősége összeül, és díjakat ítél oda az összegyűlt pénzből. Szeretném hangsúlyozni, hogy ez nem a színház hétköznapi működését segíti. — Az új évadra változott-e a társulat összetétele? Kik mentek el, kik az új tagok? — Sajnálatunkra és veszteségünkre Fekete Gizi és Rácz Tibor visszement szülővárosába, Szegedre. Sajnálom őket, de remélem, megtalálják számításukat. Hozzánk öt új színész szerződött Benczédi Sándor, Körösi Csaba és Oravecz Edit Vesz-prémbőj, Várhelyi Dénes Egerből, Tarkó Éva Sepsiszentgyörgyről. Új rendezőnk Vándorfi László, dramaturgunk Faragó Zsuzsa, Budapestről. — Úgy tűnik, kisebb volt a mozgás, mint az előző években. — Igen, kisebb mozgás volt. A szűkebb anyagi kondíciók befolyásolják az emberek mozgáskedvét. —Aszínházaszínészekkelegy éves szerződést köt Nemjelent ez egyfajta bizonytalanságot? — De, igen. Okoz bizonytalanságot. Lehetővé teszi viszont, hogy lüktessen a szakma. A szerződéskötés igen nagy felelősség, nekem is az egyik legnagyobb keresztem. Felelősen kell dönteni emberekről. Úgy gondolom, az együttes magja tudja, hogy az éves szerződés ellenére biztos helye van a színháznál. Tudják, hogy a színház vezetése számít rájuk, és az éves szerződés nem egyéves kapcsolatot Jelent. — A színház több alkalommal szerepelt már külföldön, és sikerrel — Az elmúlt esztendőben komoly figyelem fordult felénk. Részt vettünk Ljubjanában egy hármas találkozón, rövidesen menni fogunk Ausztriába, Grazba, és Nyugat-Németországból is van meghívásunk. Azon kívül Lendvával és az újvidéki színházzal is jó kapcsolatunk van. Ezek pezsdülést hoznak a színháznak és a közönségnek is. — Az évadnyitó társulati ülésen azt mondta, hogy kétségei vannak a 201. évadot illetően. Mire gondolt? — Ez nem a zalaegerszegi színházra vonatkpzott. Tulajdonképpen aggodalmamat fejeztem ki az egyetemes magyar színházi életre vonatkozóan. A magyar nyelvű színjátszás két-századik évfordulóját ünnepeljük, ugyanakkor ahogy a kultúrával és a színházzal kapcsolatos elfogult véleményeket hallom, aggódom is. Ezek nyilvánvalóan megalapozatlan vélemények, hiszen hallottam olyan kijelentést, hogy néhány évre be kellene zárni az összes magyar színházat. Aki mondta, talán riem egészen komolyan gondolta, de elkeserítő, hogy ilyen megnyilatkozások elhangozhatnak. Törvényszerű, hogy amikor egy országban rosszul mennek a dolgok, akkor megpróbálnak egymásra mutogatni, egymás ellen hergelni magukat az emberek ahelyett, hogy összefognának. * Magunk úgy véljük, a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház idei műsorterve és törekvései azt bizonyítják, hogy a mindennapok keservei, nehézségei ellenére a színház vezetői, művészei tenni akarják dolgukat, tanítani, szórakoztatni közönségüket. Az 1990/91 -es színházi évadra ezért több bemutatótterveztek, mintáz elmúlt évben. Munkájukhoz sok sikert kívánunk. Horváth Mária Képeink az elmúlt évad egy-egy emlékezetes zalaegerszegi (1) és kaposvári előadását (2) idézik. (Szakony Attila felvételei) r 2 KANIZSA Olvasta? Benedek Marcell Délsziget ADélsziget először 1928-ban jelent meg az akkor már kényszerűen nyugalmazott középiskolai igazgató BenedekMarcell legkedvesebb írásaként Soha nem volt .hivatalosan támogatott" irodalomtörténet, hiszem pártatlansága, a szigorúan csak igényes alkotást elismerő látásmódja ellenérzést váltott ki a Horthy-korszakban csakúgy, mint később a Rákos- és Kádár-időszakban. Másodszor 1948-ben adta ki az Új Idők Irodalmi Intézet és csak példányainak gyors elkelése mentett meg a zúzdába kerüléstől. Mitől .rendhagyó'' irodalomtörténet a Délsziget? Elsősorban műfaja miatt. Nem száraz elemzések vagy méltatások sorolása, hanem regényes kerettörténetbe ágyazott sziporkázó dialógusok szövevénye. A beszélgetés szereplői, Érdy professzor — akiknek alalqa egy kicsit Benedek Marcell, egy kicsit Riedl Frigyes személyiségén alapul —, a fiatal és művelt Marianne és a vulgáris materialista Pongrácz mérnök. Tengeri hajótörés után, a roncsokat nézve indul a beszélgetés vulkánokról, túlélésről és — elsősorban — a magyar Irodalom kiemelkedő időszakairól. Az Ómagyar Mária-siralomtól kiindulva évszázados irodalomtörténeti korszakokat beszélgetnek át a kényszerű száműzetésben, háborúk és vulkánkitörések közepette, majd legvégül a budai Pongrácz-villa 1945-ös romjain. Benedek Marcell ugyanis az 1948-as kiadást kiegészítette az 1928-tól eltelt idők irodalmának megvitatásával, még egyszer összehozva hőseit egy korszak lezárulásának pillanatában. Szereplői nem szentenciákat mondanakki; Benedek hiszi, hogy vannak igazságok, amely ekcsakagondolkodás .örök drámájában" válhatnak tapintható valósággá, és ennek egyetlen adekvát formája van: a dialógus. Könyvében a magyar irodalom loktető, állandóan alakuló története formálódik, ahogyan sokat olvasó szereplői megélték, illetve élik. Az alkotók kortársi összefüggésben, világ-és magyar irodalmi kontextusban szerepelneka párbeszédekben, az irodalomtörténetlrás, a fordltásirodalom és a műfajok fogalmának folytonos tisztázása közepette. Az irodalomtörténeti .beszélgetés'' — amit a ma olvasója néhol talán patetikusnak ítél majd — 1948 tavaszán lezárult. Negyven éves hallgatás után a szereplők ismát vitázhatnak: az idősebbeknek emlékeztetőül, a fiatalok számáraafelfedezés örömét hozva. Közérthetősége, biztos tényanyaga és szellemes elbeszélő stílusa miatt a könyv harmadik kiadása is várhatóan széles érdeklődésre tarthat számot. Filmjegyzet Bízzál Kati fi ám f UCllllUlll • (Nadine) Hogyan lesz Playboy-fotókból autópálya? Lehet-e egy árva cent nélkül pénzt keresni? Rendbehozható e©r házasság nagyratörö (sötét) üzleti tervekkel? Ezeket a költői kérdéseket teszt fel nekünk Róbert Benton 1987-es filmjében. Nadine, a szépséges és kissé butácska (mi más lehetne egy szöszke bombanö?), éppen válófélben lévő fiatalasszony egy fényképésszel aktfotókat készíttet magáról, hátha a Playboy felfigyel rá. Hamar rájön, hogy a sikert nem éppen a pitiáner vidéki fotós segítségével fogja elérni. A zugügyletekkel foglalkozó ,mü-vész"-től akkor akarja vissza-szerezniaképeket, amikorvalaki éppen megöli a fényképészt. Ráadásul a Playboynak szánt fotók eltűnnek, a boritékben egy autópálya tervei találhatók. A férj bezzeg ráharap a csalira, nagy pénzt lát a tervek értékesítésében, mellesleg a családi béke helyreállítására is alkalom adódik — no, meg a fotók visszaszerzésére. A film írója és rendezője az a Róbert Benton, aki 1978-ban elkészítette a Superman filmváltozatát, egy évvel később pedig több Oscar-díjat ls elhozott a Kramer kontra Kramer című alkotásáért. Azóta nem sikerült igazán kitörnie. 1987-es Nadine című filmje 83 perces unalom. Gyéren csordogáló történet, lassan és — az Agatha Christie krimiken nevelkedettek számára — túlságosan primitíven kibontakozó szálak halmaza. Nincs min gondolkodni, nézni kell. Kim Basinger két évvel a 9 és fél hét után mintha .visszafejlődött" volna. A butácska szőke szexbomba szerepet már régen rászabták, s ezt a ruhát, ha akarná, sem tudná levetni. Lehet, hogy a kissé ijedős, de félelmét akaraterejével legyőzni tudó fiatalasszonyban több is van, de vagy a rendezés vagy a színészi Játék hiánya miatt csak kevésre tellett. A Nadine férjét alakító Jeff Bridges-t sem lehet túl komolyan venni. A King Kong és aTRON — avagy a számítógép lázadása volt a csúcs (igaz, csak középhegységi) , de azóta ő is inkább lefelé csúszik a ranglétrán. A Nadine valószínűleg egy szánkó utasainak segítségével készülhetett, mert az alkotók és a színészek csak a lejtő alját látták. Ám mindenki csak a képességeihez méretezett csúcsot képes megmászni, tudom, hogy a legkisebbről ls lefelé visz az út. Mert ez egy szánkázós film. Ki tudja, s talán egyszer újra felfelé tolják azt a fránya szánkót, amit sikernek neveznek. (end) Toborzó Havonta egy alkalommal meghívjuk azokat az állampolgárokat, akik kérdeznek és válaszra várnak, akik városuk gondjairól és terveiről többetakarnak tudni, akik a magyar verset jobban szeretnék megismerni, akik a városuk művészeivel — Festők, Építészek, Színészek, Előadók, Költők — találkoznának, akik szeretik Dinnyés József dalait. A város újságja a sajtószabadság nevében meghívja a Tinódi Lantos Sebestyén Olvasóegyletbe azokat a közéleti :mbereket, városatyákat, képviselőket, akik választ tudnak adni azokra a kérdésekre, amelyekre kíváncsi az adófizető állampolgár. A helyi művészek bemutatják és elmondják hogyan s miként átják településük kultúrális felemelkedését. Dinnyés József zeneszerző, előadóművész, mint házigazda, az jtóbbi 25 évben írt énekeivel, az egyetemes magyar költészet negzenésített verseivel, népdalokkal és saját szerzeményeivel vesz -észt a Nyitott Esteken. Minden előadáson más-más 28 dall Jegyek kaphatók a helyszínen, a szerkesztőségben és a könyvárakban! Először 1990. szeptember 13-án, csütörtökön, 19 órakor báljuk az érdeklődőket. Dinnyés József daltulajdonos KANIZSA városihetilap szerkesztősége KANIZSA Pf. 74 Képzelt riport a kanizsai MDF irodából Mégis fizet a fogyasztó \ Tisztelt Szerkesztőség! A „Kanizsa" Városi Hetilap 1990. augusztus 17-én megjelent számában „Gáz van!" címmel közölt írással kapcsolatosan az alábbiakról kívánunk tájékoztatást adni. A megjelent írásból azt a következtetést vontuk le, hogy az érintett fogyasztók nagy része tájékozatlan, illetve tévedésben van a tényleges helyzetet és az ebből adódó vállalati igényt illetően. Belátjuk, hogy részletesebben és egyértelműbben, szélesebb körű tájékoztatással kellett volna igényünket megfogalmazni. Ezért az írásban foglaltakra is figyelemmel a csatoltan megküldött részletes tájékoztatást eljuttatjuk az érintett fogyasztókhoz. A hivatkozott tájékoztatást — terjedelmi okokból — nem tudjuk közölni. (A szerk.) Követelésünket azonban továbbra is jogosnak tartjuk és a beszedéstől nem tudunk eltekinteni. Figyelemmel arra, hogy az érintett fogyasztók egy része szerény anyagi körülmények között él, az eddig felajánlott 10 havi részletfizetési kedvezményen túlmenően az egyedi indokolt igényeknek megfelelően további részletfizetési kedvezményhez is hozzájárulunk. Üdvözlettel: György Pál vezérigazgató Tisztelt Szerkesztőség! Az elmúlt hetek egyikén megjelent irodánkban Vízvári József. Arról érdeklődött, hogy az MDF kanizsai szervezetének van-e rendezői gárdája. Miután megtudta, hogy: — nincs, hanem köztéri rendezvényeinken alkalomszerűen vállalkozó tagjaink végzik ezeket a teendőket; — minden ilyen programhoz rendőrségi engedélyt kell kérni (ennyi a szoros rendőrségi kapcsolat — Vízvári úr sanda gyanúsítása —, amit maga adott a nyilatkozó szájába); — engedélyt kapni csak úgy lehet, ha a szervezők garantálják a rend fenntartását és megadják az ezért felelősek nevét; —minden utcai rendezvényen hasonló módon történik a rendbontás megakadályozása, beleértve az összes párt és bármilyen szervezet saját vagy együttes rendezvényeit, lehangoltan azzal távozott, hogy ezekből az adatokból nem tud cikket írni. Letörtsége—úgy tűnik—nem tartott sokáig és gyorsan segített magán: ha a tények egyszerűek és unalmasak, még mindig kitalálható a szenzáció, csak saját gondolatait kell nyilatkozatként találni. így aztán született egy cikk, amely szerint az MDF-nek Kanizsán R gárdája van, ennek feladata a rendfenntartás (úgy általában), ez egy létező és folyamatosan működő szervezet, a művelődési házak hasonlóan védik rendezvényeiket (ettől legalább ostobának is tűnik a nyilatkozó), az egész egy, az MDF-re speciálisan jellemző tény. Véleményem szerint Vízvári úr az adott esetben sikertelenül egyensúlyozott az élénk képzeletet a valóság meghamisításától elválasztó keskeny mesgyén, miközben újságírói kötelességei közül fittyet hányt annak, hogy az elkészült írást megjelentetés előtt be kell mutatni a nyilatkozónak, főleg akkor, hogyha úgy távozik az interjú után, hogy nem fogja megírni a cikket. Mulasztásának oka lehet egyszerű tájékozatlanság is, bár ennyi nyilvánvaló ferdítés után nem sok jóval kecsegtetett volna a nyilatkozók elé állni az írásművel. A történtekért a szerkesztőséget is terheli felelősség, ha kezdő munkatársait nem világosítja fel a szakma alapvető etikai követelményeiről és nem győződik meg azok betartásáról. Tarnóczky Attila Az R-gárda az MDF és az igazság Tarnóczky Attila reagálása az R-gárdáról szóló cikkre érthetetlen, de a tisztázás érdekében válaszolnom kell. A képviselő úr szerint az R-gárda nem létezik. Miért kellett akkor azt a bizonyos körlevelet vagy 15 percig keresni az íróasztalokon, és felforgatni az egész irodát? Talán azért, mert — mint közölték velem — azaz irat rögzíti az alapszabályt, a feladatokat és a kötelességeket. Mivel azonban sehogy sem akar előkerülni, kénytelen voltam a hallottakat leírni. Érdekes volt még egy papírdobozban a nemzetiszínű karszalagokat látni, volt vagy ötven darab. Ezekre mutatva mondták, hogy most készültek, a rendezvényeken használják őket. A jelek szerint tehát van R-gárda, van rá vonatkozó körlevél, vannak karszalagok. Nem értem, hogy miért vitatkozunk? Úgy gondolom ha nem is szó szerint, pontosan idézem a nyilatkozók szavait, többek között a képviselő úr sokakat megnyugtató válaszát. A gárdáról pedig mindenképpen írni akartam, az írás viszont olyanra sikeredett, amilyen válaszokat a nyilatkozók adtak. Ám az MDF és a rendőrség közötti kapcsolat ilyetén felvetését nem értem. A belügyminiszter is MDF-tag, így Tarnóczky Attila kifejezése, a .sanda gyanúsítás", enyhén szólva különös. A mai rendőrség, különbözni kíván a régitől, kapcsolatba lépni vele nem lehet megbélyegző. Nem szenzációnak szántam a cikket. A száraz tényeket közöltem, de a kérdezettek talán nem készültek fel igazán a válaszra, s másnap szívük szerint mintha mást mondtak volna. Nem tudom. Viszont a tény ettől még tény marad. Biztos vagyok abban, hogy amit jószándékkalírtam, azt az olvasók nem értették félre. S hogy kezdő újságíró vagyok? Igén, lassan 10 hónapja, de mintha a képvielő úr is kezdő lenne — 4 hónapja! Nem kellene egymás iránt több méltányosságot tanúsítani? Vizvári József Lapjuk 1990. április 13-i számában Tollár Józseffel folytatott beszélgetést közöltek. A volt országgyűlési képviselő egy kérdésre így válaszolt: „Én az MSZP-re szavaztam a listán is, meg a képviselőjelöltnél is. Meg is indokolom, hogy miért: egyetlen más képviselőt sem tartok alkalmasnak. Sem az MDF, sem az SZDSZ, sem a KDNP képviselőjét. A pártjuknak esetleg segíthetnek, de személy szerint egyik sem alkalmas." Azóta is figyelemmel kísérem a lapot (egyik számát a könyvtárban kellett elolvasnom, mert a megjelenés napján 9 órakor már mindenütt elfogyott), de semmiféle ellenvélemény, cáfolat nem jelent meg. A pártok nem védték meg jelöltjeiket: szó nélkül lenyelték a békát. Pedig nem kis béka volt, hiszen azt jelentette, hogy ezek a pártok nem a megfelelő személyt jelölték, vagy nem is rendelkeztek alkalmas jelölttel: másrészt a választók nem a legalkalmasabb, csupán a legkevésbé alkalmatlan jelöltet juttathatták a parlamentbe . A hosszú és mély hallgatásnak két okát tudom elképzelni: az említett pártszervezetek nem olvassák saját városuk lapját, vagy nincs mit hozzáfűzniük a volt képviselő meg- állapításához. Mind a kettő nagy hiba lenne. Goór Tibor 1900. szeptember 7. Q KANIZSA y Családi összefogássál Régi és új az Eötvös téren Az épülő-szépülő kanizsai Eötvös teret régi és új kereskedelmi egységek sora színesíti. Ezek közül mutatunk be olvasóinknak két — családi összefogással működő — üzletet. A tér északi részén 1984. augusztusa óta üzemel Kiss Gyuláné díszállat kereskedése. A középkorú asszony otthonosan mozog „birodalmában", és készséggel tájékoztat: — Bár Becsehelyen lakunk, papagály hintázik, a másikban zebrapintyek fütyörésznek, a harmadikban kanárik csipognak. A másik oldalon dobozban hörcsögök, fehér egerek lapulnak. A szomszédos falat szinte teljesen betöltő akvárium-komplexumban trópusi díszhalak — piros és fekete színű eleven-szülők, vitorlások, szumátrai díszmárnák, zebradániók, különböző barhaus-fajok — úszkálnak. Mind-mind szemet nyugtató, gyönyörködtető látvány. — A díszállatokon és ..valamint a vadász- és horgászbolt üzletteréből. Kanizsán .vágtunk" bele férjemmel a vállalkozásba. Féljem — aki tűzoltó tiszthelyettesként a városban teljesít szolgálatot, az üzletben pedig segítő családtagként működik — kezdte. Ijfú korában díszhaltenyésztéssé nőtt. 1979-ben egy Petőfi utcai magánházban nyitottuk meg első boltunkat. A kezdeti lépések nehezek voltak, s idő kellett, míg a rokonszenves kanizsaiak megtudták, megszokták kereskedésünket. Akkoriban rendszeres volt vasárnapi nyit-vatartásunk. Mivel az épületet később romossá nyilvánították, helyváltoztatásra kényszerültünk. 1984-ben építettük ezt a pavilont, új boltunkat — mondotta Kissné, miközben szabadnapos férje árurendezéssel foglalatoskodott. A bolt csupa élet, mozgás. Az egyik kalitkában sárga színű díszhalakon kívül különböző méretű komplett akváriumokat, kalitkákat is árulunk, s kaphatók nálunk a szükséges eleségek, vitaminok, fertőtlenítő-szerek is. Kiegészítésként árulunk kutya-felszereléseket, eledeleket és tisztítószereket, s van nálunk kutyabolhairtó is. A kirakatban — egymástól elkülönített zárt „házban" — két ékszerteknőst és egy szivárványos boa kígyót pillantunk meg. — Ők a családhoz tartoznak, nem eladók! Reklámcélból tartjuk őket. Gyakoriak a magánlátogatók. Nagymamák, GYED-en lévő kismamák térnek be csemetéikkel egy kis szemlélődésre, akik közül később többeket is vásárlóként fedezünk fel. Boltunkat — biológiai ismeretek bővítése céljából — gyakran keresik fel általános iskolák tanulói, sőt óvodások is — mondja a „tulaj". Persze a bolt körül sok a tennivaló: az árubeszerzés fáradtságos napjai, az etetés, itatás, vízcsere, takarítás, az ügyvitel mind-mind feladatokat ró Kiss Gyulánéra, a Becsehely— Nagykanizsa közötti napi „ingázás" mellett. De mindezt szívesen, odaadóan végzi. Ez biztosítja a megélhetését.. * A tér déli oldalán lévő új háztömb üzletsorában, a 23. szám alatt kapott magánkereskedői engedélyt ez év tavaszán Szántó Miklósné NIMRÓD vadász- és horgászboltja. — Érdekes története van ennek az üzletnek. Féijemmel — aki egyébként gépészeti hőszigetelő kisiparos, itt a bojtnál pedig segítő családtag — barkácsbolt nyitását terveztük. A múlt év őszén Pécsett egy ismerősünknél voltunk látogatóban, és városi sétánk során felfedeztünk egy vadász- és horgászboltot. Nagyon megtetszett, és a zalaegerszegi üzlet megtekintése után feladtuk barkácsbolt! elképzelésünket. Egyébként örökségből, családi megtakarításból és OTP hitelből „hoztuk" össze a bolthelyiség megvásárlásához és az induló árukészlethez szükséges tőkét. A fő cél két leányunk, a 15 éves Zsuzsanna és a 13 esztendős Anita jövőjének biztosítása — mondta a boltvezető, miközben a vásárlókat a pultnál egyetlen alkalmazottja szolgálja ki. Szántó Miklósné egyébként 19 évi folyamatos munkaviszonyát, első munkahelyét, a helyi vízművet adta fel a családi vállalkozásért. A vegyésztechnikusi munkakört cserélte kereskedőre. — A tanácsi működési engedély megszerzése nem ment simán, mert a lőszerek árusítása miatt külön rendőrhatósági engedélyre volt szükség. De sikerült, s április 2-án nyitottunk — emlékezik a nehéz időszakra. Az ízlésesen berendezett bolt három árucsoportot forgalmaz. A vadász-cikkek körébe lőszerek, vadászati felszerelések— cél- és kereső távcsövek, száraz akkumulátorok, vadászlámpák, fegyvertisztítók, töltény táskák, fegyvertokok, fegyverszekrények, vadászati ruházatok és lábbelik, állatbőrök, ajándéktárgyak, kutyafelszerelések, katalógusok tartoznak. A horgászfelszerelések közé botok, orsók, hálók, szákok, úszók, horgok, szerszámos ládák, halászcsizmák, gumicsizmák, vízhatlan ruhák, esőkabátok, CUKK halcsalik és egyéb haleledelek. Kiegészítésként árusítanak sport- és szabadidőruhákat, valamint agancsos állólámpákat és csillárokat. — A forgalom hónapról-hó-napra emelkedik, és már felkészültünk a közelgő vadászszezonra is. A magyarokon kívül várjuk az igényes német és osztrák vadászokat. Egyébként a zalai vadászok és horgászok mellett egyre többen keresnek bennünket a szomszédos Somogy megyéből is. Sokan szeretnének vadászfegyvereket vásárolni, ez azonban egyelőre állami monopólium. Reméljük, hogy az új vadásztörvény majd lehetővé teszi a légpuskák és egyéb vadászfegyverek magánszektorban történő árusítását — mondja végezetül Szántó Miklósné. Tihanyi István Fotó: Szakony Attila Pillanatkép a díszállatkereskedés egyik akváriumáról... BRDDR, avagy mi történik a németekkel? 100 éve olvasható a felirat a Reichstag homlokzatán: A német népnek. Az épület 1945-ben rombadőlt. Azóta (tfjáépítették, a ma történelmi döntésekre vár: az egyesült német törvényhozás otthona lesz. Aki manapság Németország felé Veszi útját, s netán előtte is Járt a Szövetségi Köztársaságban, vagy az NDK-ban, ugyancsak kapkodhatja a fejét, hiszen a gyökeres változások következményeként gyakran érik váratlan meglepetések. Nagy változások elsősorban az egykori NDK területén tapasztalhatók, de éppen ezek hatásaként az NSZK-ban is észlelhetők bizonyos Jelek, amelyek egyértelmű összefüggésben állnak az újraegyesítés (utó)rezgéseivel. Hogy mi történik ezekben az országokban a hétköznapok szintjén, ehhez próbál útmutatót nyújtani ez a cikksorozat, melynek írásakor, a személyes élményeken túl, különböző korú és pártállású német állampolgárok véleményére is támaszkodtam. Németország az újraegyesítéssel legújabbkori történelmének kétségkívül legreményteljesebb korszaka elé nézhet, hiszen egyes feltételezések szerint most vér és erőszak nélkül válhat Európa és a Világ vezető hatalmává. Hogy ez így történik-e, erre ma senki nem tud biztos választ adni, az viszont tény, hogy a gyakorlatilag ez év július végén életre hívott újraegyesülési folyamat kezdete óta hatalmas fejlődésnek indult az NDK, amely — ha minden szerencsésen alakul—az egykori Keleti Tömb államai közül elsőként ugorhat a nyugat-európaiak tejjel-vajjal teli kádjába, s válhat a jómódú emberek hazájává. A dolog persze még az NSZK segítségével sem egyszerű, hiszen Walter Ulbrich rémuralma s Erich Honecker nem éppen emberarcú kommunizmusa idején nemcsak a gazdaság, a bankélet, a kereskedelem stb. ment tönkre, de a 40 év alatt — akárcsak nálunk—likvidáltatott szép csendben, az emberi individuum is, ennek hiányát pedig még az NDK-ban sem lehet pénzzel pótolni. (Ugyanakkor figyelemreméltó, hogy az agyak átállíthatóságának problémáján kívül a vártnál sokkal könnyebben veszítik el az egykori NDK polgárai a nemzeti identitás tudatát, hiszen a többség mindig is egy Németországban gondolkodott, s titkon — a kommunista ideológiát ellensúlyozandó — a családi ünnepeken is ezt súlykolta gyermekei tudatába.) A fájdalmas lelki sebeken kívül azonban, úgy látszik, minden mást lehet pénzzel is gyógyítani. Legalábbis ezt gondolja az ember, látván a hihetetlen gyorsaságú fejlesztést, amit természetesen a nyugatnémetek szponzorálnak, javarészt végeznek is. Az egykori határvidékeken például közel egy hónap alatt épült újjá az 1949 óta elsorvasztott úthálózat, a településeken pedig soha nem látott mértékű építkezési munkálatok kezdődtek, s hetek alatt változott Kánaánná az addig ijesztően sivár, most nyugati áruktól roskadozó üzletek sora, bizonyítva azt a roppant erős gazdasági hatalmat, amivel az NSZK rendelkezik, s képes, az otthoni színvonal romlása nélkül is, ellátni az NDK-t. A nagy liberalizáció, úgy tűnik, az NDK-ban állomásozó szovjet hadseregre is hatott, hiszen amíg egy éve orosz tiszteket is alig lehetett látni az utcákon, most a kiskatonák ls szabadon vásárolhatnak, sétálhatnak, s az orosz katonai gépjármüvek sem az éj leple alatt közlekednek, ahogyan ezt eddig szigorú titokban tették, hanem reklámot csinálva a „cégnek", nappal vonulnak. (Népszerűségük ettől ugyan nem lesz nagyobb, viszont igaz, hogy a helyiek amerikaiakkal sem szeretnék felváltani őket.) A sétálóutcák érdekes színfoltjait azok a még Erich Honecker által szerződtetett vietnami vendégmunkások jelentik, akik a megváltozott helyzetben alkalmi árusként próbálják megélhetésüket biztosítani a hirtelen Nyugattá lett Keleten. Hazamenni nincs kedvük, ahogy a konkurenciának a Cseh és Szlovák Köztársaságból egyre nagyobb számban Berlinbe áramló cigányoknak sem. Ők gazdasági menekültként érkeznek, ehhez képest azonban viselkedésük gátlástalan, hiszen a vasúton érkező gyanútlanul alvók fülkéit fosztogatják, autós társaik pedig a parkolókat, visszataszító piszkot és szemetet hagyva maguk után. Rajtuk kívül természetesen fel-felbukkannak a világutazó lengyelek, bár számuk a valutaunió létrehozása után jelentősen csökkent, akárcsak a magyar turistáké, akiknek távolmaradása szintén nem szorul magyarázatra. A helyiek arcáról mindenesetre eltűnt az elkeseredettség, a reményvesztettség, az emberek bíznak a gyors fellendülésben, jóllehet ez a bizalom inkább szól a nyugati üzletembereknek, mint az új NDK kormánynak, hiszen az úgyis átmeneti jelleggel funkcionál. A többség azonban az áldozathozatal árával is tisztában van, és sokakat visszafogottá tesz a bizonytalanság. Hogy hogyan alakul ennek függvényében az NDK társadalmának képe, egyáltalán milyen társadalom létezik az egyedülálló változások mögött, ezt kutatom a következő részben. Magyar Tamás Második kör Amit most olvas a Kedves Olvasó, az már a második gondolat. Az első az volt, hogy az augusztus 23-i, elmaradt tanácsülés miatt jól beolvasok a távolmaradó tanácstagoknak. Aztán eltöprengtem azon, hogy vajon mi lehet a nagyszámú hiányzás hátterében. A nyár? A szabadságolás? Ez is. Meg még sokminden más.; Mert ki szeret olyan helyre járni, ahol jószerivel csak a pofozógép szerepére van kárhoztatva? Márpedig a kanizsai testület több mint: másfél éve — a Mózes ügy kirobbanása óta — egyfolytában össztűz | alatt áll. Hogy jogosan, vagy jogtalanul, ezt most ne firtassuk. Tud-; niilük a jogosság nem mérlegelési szempont amikor a tanácstag —; akire esetleg ez a titulus úgy maradt, mint szamárra fül—otthon eldönti,: hogy kiteszi-e magát újabb támadásoknak, vagy sem. Arra már régótaí nem lehet hivatkozni, hogy az általa vállalt szereppel egyfajta felelősségtudat is jár. Már csak azért sem. mert jól tudja, hogy a dön- i tések meghozatalakor az ő felelősségét már senki nem kéri számon.; Június eleje óta nem a tanácstestületek, a végrehajtó bizottságokj irányítják ebben az országban a települések életét, hanem a pártok. Ha | a pártok valamivel egyetértenek, akkor rendben van, ha nem, nincs; olyan hatalom, mely ellenükre tehetne. Akkor meg miért menjenek el | a városatyák a tanácsülésre? Csak azért, hogy előre lefuttatott dol-; gokra emelgessék a kezüket? Ráadásul az elmaradt tanácsülés témája is meglehetősen kényes ügy. A kollégiumok átszervezése kapcsán egy évvel ezelőtt született már egy döntés, mint utólag kiderült jogtalanul Ráadásul napvilágra került, hogy itt nem csak szakmai koncepciók ütköznek, han^m emberi; indulatok is. A tanácstagok többsége pedig a szakmai részhez nem ért,; az emberi indulatokból meg elege van. fgy hát távolmarad. 8 titokban ; talán már váija azt a pillanatot, amikor az új önkormányzati testület először összeül a TV kameráinak kereszttűzében, és megteszi első botladozó, suta lépéseit, melyeket a lakosság legalább olyan kritikus szemmel fog figyelni, mint tette az elmúlt másfél évben az ő szereplésükkel. — molnár — 1990. szeptember 7. C KANIZSA 3 13 A szolgálatot teljesítő járőr 25-én éjfél körül a piacon tartott ellenőrzést. Ennek során észlelték, hogy akkor még Ismeretlen tettesekbetörtek a Zöldért boltjába. Ahelyszíni szemle során megállapították, hogy a kiszolgáló pult feletti ablak nem volt megfelelően rögzítve, sazelkövető(k) ezt felnyomva hatoltak be a helységbe, ahonnét egy karton Marlboro cigarettával és több doboz konzervvel távoztak. Az ellopott áruk értéke mintegy hamilncezerforlnt volt. Nem sokkal ezt követően a piac közvetlen közelében Igazoltatták Bogdán József és Bogdán Tamás nagykanizsai lakosokat, akiknél a bűncselekményből Halló, itt a 007...! Lopás, csalás származó tárgyak egy részét megtalálták. A tetteseket a rendőrség előállította. Nem először van dolga a törvénnyel Végh Ferenc, Nagykanizsa, Somogyi Béla űt 37. szám alatti lakosnak, mivel csalásért már többször volt büntetve. Úgy látszik azonban, hogy az eddigi büntetések nem voltak elég hatásosak. Nemrégiben az utcán egy idős emberrel ismerkedett meg, akinek Horváth László néven mutatkozott be. Közölte, hogy ő a KIOSZ új onnan megválasztott titkára, s azzal az ürüggyel, hogy beszélgessenek kicsit, a lakására csalta a sértettet. Ott aziránt érdeklődött, hogy mennyi az idős férfi nyugdíja, majd ígéretet tett, hogy összeköttetéseit igénybevéve, legalább ötszáz forint nyugdíjemelést elintéz. Úgymond .előlegként" néhány papírpénzt a zsebébe is dugott. (Mint utóbb kiderült a pénz nem az ágyon ülő nyugdíjas zsebébe, hanem a párna alá került.) Ezt követően arról panaszkodott, hogy autója Balatonszentgyörgy közelében elromlott, s nem tudja megjavítani, mivel a szükséges összeg nem áll rendelkezésére. A beígért nyugdíjemelés reményében a sérett készséggel kölcsönadta az „autójavításhoz" hiányzó pénzt. Természetesen Véghnek nem volt javításra váró autója, s nem állt szándékában a kölcsön kapott pénzt sem visszaadni. Pech) éra azonban a sértett jól használható személyleírása, valamint az elkövetés módszere álapján a rendőrség hamarosan megtalálta Végh Ferencet. Z. T. I. Tud Ön ultizni? Az ultisok és az elmaradhatatlan kibicek tudják, mit Jelent, ha nem mozog a pénz. Nincs értelme a Játéknak. Vagy mégis? Mást nem lehet hallani, olvasni: Az országgyűléstől a társadalmi szervekig bezárólag mindenki a kisvállalkozóktól várja a megváltást, és SZAVAK-ban támogatja ls a felvirágoztatást. Szinte naponta Jelennek meg információk arról, hogy a külföldi látogatások milyen eredményesek voltak, hiszen a vendéglátók a kisvállalkozások számára ennyi meg ennyi dollár milliót ajánlottak fel. Szépséghibája a dolognak, hogy az állami mamutvállalatok nem részesülhetnek a megváltó dollárokból, csak a magántulajdon profitálhat belőlük. Számukra meleg fogadtatás, díszvacsora, pohárköszöntő, ígéret és aláírás van, dollár nincs. Mert a milliárdok az Istennek sem akarnak átjönni a határon, pedig akadály nincs, a kerítést lebontottuk, a sorompót felnyitottuk. Lehetséges, hogy Dollár Papának ez kevés? Rossz emlékei vannak az elmúlt évtizedekről? Már csak azért izgulok, hogy a betévedő milliomos a nyári hőségben hőgutát ne kapjon Hegyeshalomnál, a leálló-sávban, várakozás közben. Állítólag azonban valamiféle bennfentesek tudnak a pályázati lehetőségről, mely alapján hozzá lehetne jutni a dollár milliókhoz. A többség tájékozatlan. A pénz sorsáról pedig valószínűleg a nyilvánosság kizárásával döntenek. Nem emlékeztet ez régmúlt idők akcióira? Vagy Jobb, ha nem mozog a pénz? Egyáltalán: tudnak mifelénk ultizni? —C«. J.— A palini ó-temető sorsa A hivatal szégyene A palini városrészben az emelőgépgyár északi kerítése mellett ott a régi temető. Ma már benőtte a több méteres gaz és akác. Látszólag gazdátlan. Pedig minden nemzet erkölcsi tartásának megmérettetője, hogyan tiszteli halottalt. A síremlékek azonban itt eltűntek, a sírokat,'' kriptákat kirabolták. Ám őseink sírkertjeinek ilyen semmibevétele után mit várhatunk mi sírj aink jövendő látogatóitól. Alkalmatlan őrzői voltunk a múltnak, j övendőnk sem lehet teljesebb. V. J. Egy nagykanizsai olvasónk keresett meg. hogy segítseknekl, mert Idegei felmondják a szolgálatot az érthetetlen ügyintézés miatt, amit a nagykanizsai Alkotmány MGTSZ éppen művel. Olvasónk ugyanis a tsz-től néhány éve fizetési felszólítást kapott, hogy bérelt földjének gépi megmunkálása címén bizonyos összeget fizessen be a tsz pénztárába. Természetesen elment az Irodába, ahol elmondta, hogy nem bérel földet, így tévedés az egész. Elnézést kértek tőle és egy évig ment minden a rendes kerékvágásban. De jött az új felszólítás, ugyanúgy a gépi megmunkálás elmaradt dijának befizetéséről. Olvasónk újra besétált az Irodába, és közölte: a felszólítás téves. Bocsánatot kér- tek, és úgy tűnik, minden rendben lesz. Idén aztán ismét megkereste a postás: a felszólítás mellé már bírósági végzést is ígértek, hanem fizet, természetesen évekre visszamenőleg. Barátunk most már neíh ment be a tsz irodába, gondolta, úgyis felesleges — vári a a bírósági idézést. O tudja, hogy nem kért és nem kapott bérföldet. Reménykedik tehát, hogy ez még a bírósági tárgyalás előtt kiderül, és nem kell fizetnie. Én pedig töprengek: Mi ez? A föld erőszakos átruházása, vagy a polgár elriasztása? Mégis Inkább a hivatal szégyene, módszer, mellyel nem először találkozunk az utóbbi években. Packázás, mely lassan az ország szégyene lesz. —Vízvári— Q KANIZSA ^ &2egtemhftr 7. A pacsai tó. Fürdőzők Kistolmácsnál. Fotó: Tóth Ferenc Akik a meleg hétvégi napokat napozással, fürdéssel, csónakázással kívánják eltölteni, azoknak ajánlunk kellemes időtöltést a Nagykanizsától kb. azonos távolságra, 30—30 km-re található pacsai, illetve kistolmácsi tónál. A tisztavizű tavaknál a horgászok is szerencsével járhatnak. Ajánlott útvonal: Nagykanizsa—Újudvar— Gelse—Pacsa, illetve Nagykanizsa—Letenye—Kistolhiács. T. F. Kevés az idő! címmel szórólap-kampányt indított az SZDSZ nagykanizsai szervezete a város vállalatainál, üzemeinél — a vállalati tanácsok újraválasztása alkalmából. Az első ilyen akcióra augusztus 27-én a Kanizsa Bútorgyár portája előtt került sor, amikor három mozgékony aktivista osztogatta délutáni műszakba tartó és a délelőtti műszakból távozó dolgozóknak a narancssárga lapokat. A röplap szövege találkozott a megkérdezettek véleményével: Valódi rendszerváltás a munkahelyekeni Valódi képviselőket a vállalati tanácsbal Választási bizottságokat a tiszta választásokérti A munkából távozók — várakozva a Szemere utcai autóbusz megállóknál — érdeklődve olvasták a szórólap szövegét, benne azt, hogy a választásra nagyon rövid időt hagy: szeptember 15-ig kell dönteni. Ráadásul a régi módon, a régi összetételben alakulhat meg a tanács: a vezetők tagjai lesznek a vt-nek, a tagok felét pedig nem a dolgozók választják. Ahhoz, hogy a munkások igazi képviselői helyet kapjanak a vállalati tanácsban, az SZDSZ választási bizottságok felállítását tartja szükségesnek! (tih-i) OMEK-kiállítás A Zala megyei Agrárkamara lehetőséget kínál a mezőgazdaság felkarolására. Az OMÉK „D" pavilonjában tárgyalásra válj a a vállalkozókat, ahol szaktanácsadókkal próbál segíteni minden érdeklődőnek. Szeptember 1-jétől 9-ig mindennap más programokban adnak felvilágosítást a keres-kínál piaci rendszerről. Fontosabb témák: A világbanki hitelfelvétel lehetőségei; a Vállalkozási Alapítvány igénybevételének módja; nemzetközi Agrárkamarai hírek, beszámolók, szőlő- és bornap, gyümölcsnap, találkozó nyugati kamarák vezetőivel. Beszélgetés sikeremberekkel: hogyan csinálunk nagybani piacot, mi az a terméktözsde? Szakmai kerekasztalfórum a földrendezés kérdéseiről. Gondolkodjunk közösen! Cselekedjünk együtt! Találkozzunk az OMÉK-on! Műsorajánlat Hevesi Sándor Művelődési Központ: Szeptember 7—13-ig: H. Gerencséry Mária festőművész kiállítása. Megtekinthető naponta 10—13 és 14—18 óráig. Szeptember 8-án: „Műv-házi-bull rock and roll-party, 18—23 óráig. Apolló Filmcentrum: Apolló Filmszínház: Előadások kezdete: 16, 18, 20 óra. Szeptember 7—12: Segítség, felnőttem! (amerikai). Szeptember 13: Ölve vagy halva (amerikai). Matiné, szeptember 8—9-én 14 órától: Az Istenek a fejükre estek II. (amerikai). Stúdiómozi: Előadások kezdete: 17 és 19 óra. 21 órától: erotikus filmek, 18 éven felülieknek! Szeptember 7—9: Kémek, mint mi (videó, amerikai). Szeptember 10—12: Pornósztár volt őnagysága (videó, magyar, 18 éven felülieknek!). Szeptember 13: Vérrel és kötéllel (magyar). Kertmozi: Előadások kezdete 20,30 óra. Szeptember 7: Papa, én nő vagyok (amerikai). Szeptember 8—9: Az országút fantomja (amerikai). Szeptember 10—11: Halálpart (amerikai, 16 éven f.). Szeptember 12 (utolsó előadási nap): Tengeralattjáró (NSZK-beli). ...U-Iir^-» . - . , ■ : , , . .... 1990. szeptember 7. £ KANIZSA ) 15 Visszapillantó A hazai támadások egyikét mentik • Dunafexr védői. Fotó: Szakony Attila N. Olajbányász—Dunaferr 3-3 (2-0) NB n-es labdarúgó mérkőzés. Második hazai mérkőzésükön az Olajbányász labdarúgót úgy kezdtek, hogy biztos hazai győzelem születik majd. A mérkőzés első felében a csapat teljesítménye minden dicséretet megérdemelt, hisz a kétgólos előnyön kívül lendület, frissesség és jó játék jellemezte a csapat produkcióját. Ezt látszott igazolni két személy félidei véleménye is: Szalai Géza szurkoló: — Az első félidőben mutatott teljesítmény minden dicséretet megérdemel. Ha a második félidőben is ott folytatják a fiúk ahol az elsőben abbahagyták, akkor biztos lesz a siker. Bócz Lajos játékos, aki jelenleg sérült és operációra vár: — Nagyon nehéz kintről figyelni a játékot, idegileg teljesen kikészül az ember. Amit az első félidőben láttam, az alapján azt mondhatom, hogy a helyzeteink szerint akár több góllal is vezethetnénk. Sajnos a félidőben megkérdezettek optimizmusa a második játékrészben nem igazolódott. A szünetben hiába intette óvatosságra, nyugalomra fiait Vlaszák Géza vezető edző, a csapat első 20 percben mutatott Játékára r& sem lehetett ismerni. Különösen a védelem vált lyukassá, mondhatni könnyedén sikerült az ellenfélnek egyenlíteni. Ezt követően ismét a piros-kékek percei következtek, a vezetést is sikerült ijjra megszerezni, amit az ellenfél ismét kiegyenlített. Vlaszák Géza vezető edző a mérkőzés után: — Egy olyan mérkőzésen nem sikerült nyernünk, amelyen már voltak biztató jelek a játékunkat illetően. ADunaferr végig jó csapat benyomását keltette, így összességében az egy pont nem rossz eredmény. Ha a döntetlen körülményeit vizsgáljuk, akkor viszont szomorú vagyok, mert ezt a mérkőzést — védelmünk jobb összpontosításával — könnyen nyerhettük volna. —kázé— Az MHSZ megszűnése utan Töretlen lendülettel tovább!? Mint ismert, a Magyar Honvédelmi Szövetség még februárban felszámolta magát és a tevékenységi körét részben megtartva új szervezetté alakult át. AMagyarTechnikai és Tömegsport Klubok Szövetsége — melynek hatóköréből a honvédség teljesen kivonult — mint tömegszervezet, a helyi egyesületeket átfogó, koordináló szervezetként működik tovább. Nagykanizsán és környékén a szervezeti változások szintén végbementek és a volt MHSZ klubok zöme csatlakozott az új szervezethez. Az átalakulás folyamatáról, a változásokról és a megváltozott körülményekhez való alkalmazkodás lehetőségeiről kérdeztük Zóka Tibort, az új városi szervezet ügyvezető elnökét. — Az országos ^zövetség megszűnését követően az új szervezethez való csatlakozás alulról építkezve történt. Klubjaink három alternatíva közül választhattak: csatlakozás, önállóság és a megszűnés. Legnagyobb örömünkre az 50 klub közül az utóbbit mindössze 5 választotta, míg a többi a csatlakozás melett döntött — mondta Zóka Tibor. — Az új helyzet milyen szervezeti változást hozott? — A városi küldöttértekezleten 7 tagú elnökség került megválasztásra, egyedül a mindenkori ügyvezető elnök a fizetett alkalmazott. Nagykanizsáról a megyei választmányba nyolc személyt delegáltunk. — Változott-e a szervezet tevékenységi kőre? — Tulajdonképpen a gépkocsioktatás — amely önálló kft.-vé alakult — kivételével valamennyi tevékenységünk megmaradt. így a Szeptember 5-én, meglehetősen furcsa időpontban rajtolt az 1990/91. évi baj nokság az asztali tenisz NB I -ben. Ugyanis szerdán kora délután (?!) volt az évadnyitó a Béke úti csarnokban, ahol kevés szurkoló lehetett részese a kanizsai lányok hazai bemutatkozásának. Hát így kezdődött az „új" bajnoksági Az őszi idényben a bútorosok „menetrendje" a következőként alakult: 2. foiduló, szeptember 22-én (szombaton): Statisztika—K. Bútorgyár. 3. forduló, szeptember 23-án (vasárnap): K. Bútorgyár—31. sz. Építők (10 óra). 4. forduló, szeptember 29-én (szombaton): Hejőcsabai Cementművek—K. Bútorgyár. 5. forduló, október 6-án (szombaton): K. Bútorgyár— Kaposplast (10 óra). 6. forduló, november 3-án (szombaton) Győri'' MÁV DAC—K. Bútorgyár. 7. forduló, november 10-én (szombaton): K. Bútorgyár—Fővárosi Vízmüvek (10.00 óra). szervezet funkciója alapjában nem változott. — Köztudott, hogy a múlt szervezeteinek működését az állam, illetve a bázisvállalatok finanszírozták. Változott-e ez a támogatási forma? — A klubjaink közül csak néhány képes saját bevételekre szert tenni. így a támogatások esetleges megvonása a puszta létüket veszélyeztetné. Ezért továbbra is számítunk a helyi tanácsok és vállalatok minimálisnak mondható támogatására. —Városunkban szép hagyományai és jó eredményei vannak a sárkányrepülésnek, a hőlégballonozásnak és a lövészetnek. Ők is tagjai az új szervezetnek? — A hölcgballonosok a KŐGÁZ Honvédelmi Klubjának egyik szakosztálya. Az alakuló félben lévő repülősök az országos és városi szervezethez is csatlakoztak, míg a sárkányrepülők — várakozó álláspontra helyezkedve — csak az országos szervezethez jelentették be magukat. A Bútorgyár lövészklubja szintén csatlakozott hozzánk. —Mint ügyvezető elnök, hogy látja a szervezet jövőjét? — Nagyon nehéz időszak következik. Számítunk a községi szervezeteink tanácsi támogatására és arra a lelkes munkára, ami eddig is jellemezte a klubok tevékenységét. Összejöveteleinken azt tapasztaltam, hogy az aggodalom, a féltés volt jellemző aktivistáink körében, akik további támogatásról, a szakmai munka továbbviteléről biztosítottak bennünket. Ezért természetesen bizakodó vagyok a Jövőt illetően — fejezte be Zóka Tibor. —kápolnái— 8. forduló, november 17-én (szombaton): BSE—K. Bútorgyár. 9. forduló, december 6-án (csütörtökön): K. Bútorgyár—Bp. Postás SE (17 óra). Az NB II-ben a kanizsai száneket a Tungsram férfi gárdája képviseli, amely a játékos-edző Zborai Gyula vezetésével a további NB II-es szereplésért küzd. A csapat holnap Zalaegerszegen, megyei rangadóval kezd, amely után a következő időpontban mérkőznek hazai környezetben: Szeptember 23-án: Tungsram— Győri Elektromos II. Október 6-án: Tungsram—Komló. November 3-án: Tungsram—Pécsi Kinizsi. November 10-én: Tungsram—Tatabánya. (Valamennyi kanizsai mérkőzés 10 órakor kezdődik a Hevesi iskolában). Az NB III-ban is a hétvégén rajtol a bajnokság. Az Üveggyár férfi együttese új csoportban, a Kehrling-csoportba került. A Baj József vezette csapat idegenben rajtol, amely hazai találkozóit a Kun Béla úti iskolában rendezi meg. ÍD) Asztalitenisz Visszapillantó Soltvadkert—Tungsram 27:32 (10:18) NB I B-s férfi kézilabdamérkőzés. A kanizsaiak legjobb dobói: Tíba 9, Krischenbaum 7, Rodek 5. A bajnokság 2. fordulójában az újonc vendégevoltalámpagyári együttes. amely Javuló játékkal aratta első idegenbeli győzelmét. Végig a kanizsaiak kezében volt a mérkőzés, ám figyelmeztető, hogy a védekezés ezúttal nem volt erőssége az izzósoknak. A találkozóról így vélekedett Pintér István szakágvezető: — A balszerencsés hazai bemutatkozás után kíváncsian vártuk, hogy a csapat miként szedi össze magát. No, az első 10 percben még akadozott a gépezet, de aztán 6:6 után rákapcsoltak a fiúk. Elhúztunk 18:8-ra, majd all. félidő elején felváltva estek a gólok. A II. félidő közepén újabb ritmusváltás történt s 10 góllal .elmentünk". A befejező 4-5 percben, a biztos győzelem tudatában már könnyelműen vették a játékosok a mérkőzést. Elfelejtették a védekezést, mindenki a támadásra, a gólra összpontosított, miközben a hazaiak a hátrányt valamelyest csökkenteni tudták—hangoztatta aszakágvezető, majd Így szólt a holnapi kanizsai rangadóról: — A bajnokságra esélyes III. ker. TTVE ellen szerepelünk ami igen nehéz csatának Ígérkezik. Az NB l-es találkozót követően lépünk pályára az óbudaiak ellen. Győznünk kell, ehhez viszont „keményednünk" kell védekezésben a a lehetőségeket ki kell használnuk, no és váijuk a közönség támogatását. Küzdelem, látványosság, remek futamok a motorcross viadalon A nagykanizsai motorcross-élet immár évek óta otthont ad nemzetközi versenyeknek és hazai bajnoki fordulóknak, ahol népes aktívasereg sorakozott fel a technikai sportág további népszerúsitése, térhódítása s a közönség kiszolgálása érdekében. A kanizsaiak ezúttal is fáradhatatlanul dolgoztak, Igen jól késztették elő a nemzetközi Junior csapat Európa Kupa küzdelmeit és az OB II. osztály utolsó előtti fordulóját. A nemzetközi mezőny 12 5, míg a baj noki 125 és 250. kcm-es géposztályban mérte össze tudását, amely összességében elmaradt a várakozástól. A közönség elpártolt e szép szakágtól, alig ezren tekintették meg a kettős viadalt. A nemzetközi mezőny ls alaposan megcsappant, hiszen a meghívott 10 ország helyett csak 3+1 vett részt az EK futamain: teljes csapattal szerepelt a magyar, olasz és a szlovén válogatott, míg a lettek félcsapattal szálltak „nyeregbe". — Rajtunk és a kanizsai barátainkon nem múlt az EK sikere. A külföldiek viszont sajnos elmaradtak, habár jelezték részvételüket, ám az utolsó pillanatban lemondták. Azt viszont kárpótlásnak tartom, amit a mi versenyzőink és az olaszok igazi bemutatót tartottak. A futamokat látványosság, remek csaták jellemezték s nagy örömünkre a párviadalból mi kerültünk ki győztesként. Ebben a három futamgyőzelmet aratott bajnokunk, Kamrás Károly, valamint Nagy Feri jeleskedett, de a többlek ls kivették részüket abban, hogy a magyar himnusz csendülhetett fel — vélekedett Kökényessy György, a magyar csapatvezető. Abajnokl fordulót nagyon várta if). Vaska Kálmán, aki a 125 kem-es kategóriában a dobogóra ls esélyes volt. Am a szombati edzésen megsérült, akinek felépülése hosszú Időt vesz igénybe. így aztán csak Horváth Györgynek szurkolhattak a kanizsaiak, aki végül is a 25 fős mezőnyben a 12. helyen végzett. A 250 kem-es mezőnyben a jelzett versenyzők fele startolt, s a 13 fós mezőnyben a kanizsai színeket Weisz Ferenc képviselte, aki a két futam befejezése után a 8. helyet szerezte meg, újabb 13 bajnoki ponttal erősítette meg helyét a középmezőnyben. t-Ogh) (Rajt a kézilabda NB I-ben) Holnap (szombaton) sporttörténeti esemény színhelye lesz az Olajbányász munkacsarnoka, ahol bemutatkozik az NB I -ben újonc kanizsai olajosok női együttese: megkezdik élvonalbeli szereplésüket, elsőként a zalai sportág történetébenl — Érthetően örülünk annak, hogy mi ls bekapcsolódhatunk az országos élvonalba. Ezt még akkor is nagyra értékelem, hogy tisztában vagyunk azzal, hogy a ml csapatunknak még sokat kell fejlődni, sokkal többet kell tenni a sikerért, mint azoknak, akik hosszú idő óta „törzsgárdisták" a legjobbak mezőnyében—kezdte Baranyai István, az olajsok ügyvezető elnöke. Akanizsaiak fiatal csapata új szakvezető irányításával és kellő optimizmussal látott munkához július hónap derekán. Közben a szakosztályvezetés is ügyködött, hiszen nyilvánvaló, hogy az újoncok erősí tésre szorulnak. Eddig az olajosoké lett Krichenbaumné és Szántó, ám jó mederben folynak a tárgyalások két külföldi játékos megszerzésében is, de kanizsai bemutatkozásukra még várni kell. — A sportágat kedvelők népes táborától mindenképpen realitást várunk. Azt tudjuk, hogy NB I-ben rajtolunk, de hogy mikor leszünk játékban, hozzáállásban, feltételrendszerben is élvonalbeliek, azt a jövő dönti el. Mi mindenesetre nívós szakmai munkát végzünk, a rendelkezésre álló kerettel ténylegmindent megteszünk annak érdekében, hogyjó NB l-es találkozókat láthassanak a kedves szurkolók. Tény, hogy ennek a csapatnak bátorítást, türelmet, meg- értést kérünk. Sokat dolgozunk, mindenki beállt a sorba s azt várom a kerettagoktól, hogy a pozitív erényeket megtartva folytassuk azt a hatékony munkát, amelyet eddigis végeztünk — magyarázta De regi László, az olajosok új szakvezetője. Az újoncok terve a bent marad ás kiharcolása, ami igen nehéznek ígérkezik a 14 csapatos mezőnyben. Ugyanis a bajnokság átszervezése, a minőség „erősi tése" miatt a két utolsó (13-14. helyezett) búcsúzik az NB I-től, de a 11-12. helyen végzendő csapatra is újabb erőpróba vár, amelyek osztályozón biztosíthatják be további élvonalbeli szereplésüket. Az olajosok NB l-es keretében jelenleg 3 kapus (Skrach, Kris-hembaumné, Böjti) és 12 mezőnyjátékos (Gombor, Siti B., Szántó, Pető, Horváthné—Juhász, Mátyás, Jóniné—Búza, Szőkéné, dr. Károsini, Vass, Ivanics, Kötői.) áll készenlétben, akikhez csatlakoznak majd az átigazolásra váró szovjet játékosok és a Tungsram-tói visszaigazolt sa-Játnevelésú fiatalok. A kanizsaiak az NB I-ben holnap kezdenek. Hazai környezetben fogadják a Győri Sportközpont SE csapatát, amely az elmúlt bajnokság második felében végzett. A találkozó 14,30 órakor kezdődik az Olajbányász munkacsarnokban, amelyen jó lenne egy sikeres rajt, egy bravúros bemutatkozás. Az újonc olajosok további őszi sorsolása a következő. 2. forduló, szeptember 15-én (szombaton): Alföldi Porcelán (Hód- mezővásárhely)—Olajbányász. 3. forduló, szeptember 22-én (szombaton) 14.00 óra: Olajbányásza-Borsodi Bányász. 4. forduló, szeptember 29-én (szombaton): Szegedi Textilművek „Budaprint"—Olajbányász. 5. forduló, október 6-án (szerdán) 14.30 óra: Olajbányász—Herz-FTC. 6. forduló, október 12-én (pénteken): BHG SE—Olajbányász. 7. forduló, október 20-án (szombaton) 14.30 óra: Olajbányász—Vasas SC. 8. forduló, november 16-án (pénteken): Dunaújvárosi Kohász—Olajbányász. 9. forduló, november 24-én (szombaton) 14.30 óra: Olajbányász— Bp.Épitök-Hungallt. 10. forduló, november 28-án (szerdán): Veszprémi SE—Olajbányász. 11. forduló, december l-jén (szombaton) 14.30 óra: Olajbányász—Bp. Spartacus. 12. forduló, december 8-án (szombaton) : Debreceni VSC—Olajbányász. 13. forduló, december 15-én (szombaton) 14.30 óra: Olajbányász—Békéscsabai Előre Spartacus. ____(ha) KDNP választási nagygyűlés lessz szeptember 8.-in szombaton,llóral kezdettel a HSMK előtti téren.Rossz időjárás esetén a HSMK színháztermében. A szonok Dr Suiján László a KDNP országos választmányának elnöke. Kanizsa —várospolitikai hetilap, megjelenik minden pénteken. Szerkesztő: Pék Pál. Tervező szerkesztő: László Károly. Szerkesztőség: 8801 Nagykanizsa. Ady u. 1. II. cm. Ff. 74. Telefon: 06/93/12-305. A szerkesztőbizottság tagjai: Horváth Mária, Kápoinás Zoltán. MartonGyörgyi, Tihanyi István. Kiadja a Zala Megyei Lap- és Könyvkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Jakab Vilmos. Komputertechnika: Zala Megyei Lap- és Könyvkiadó Vállalat Zalaegerszeg. Nyomtatás: Zalai Nyomda. ISSN: 0865-3879. Nytsz: B/PHF/266/Z/1989. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizetési dij: egy hónapra 35. negyedévre 105. fél évre 210. egy cvre 420 forint. Előfizethető a postahivatalokban és a kézbesítőknél. —Slágerkönyvek féláron {2. oldal) — Jegyzet a félelemről (5. oldal) — Az egyház ma (6. oldal) — Víz alatti sajtótájékoztató (9. oldal) II. évfolyam. 37. szám 1990. szeptember 14. Ára 9.60 Ft KANIZSA VÁROSI HETILAP Megjelenik minden pénteken Konyec! Már csak azok jöttek el a Zrínyi utcai térre, akik nem tudtak mit kezdeni a borús vasárnapi délutánnal. Ők lehettek utolsó szemtanúi a sok rendkívüli eseményt, vitás kérdést, újságcikket, sok-sok levelet, tanácsi vitákat megért „KGST" piac végső óráinak. Még egy utolsó kör, csak úgy nosztalgiából — mondta rámköszönő ismerősöm. Volt még kínálat, de nem az igazi, voltak vevők, de nem komolyak. A japán rádiósmagnó bolti féláron is nehezen kelt el. Holnap eladnád olcsóbban is — vetette oda egy asszonyság. Két fiatalember — talán heccből — a sátras utánfutóra alkudozott, de hát az „minyimum harminc" és viszontlátásl Jól járt még néhány gyerek, kisunoka, mert a maradék játék szépen elkelt. Néni járt jól a magyar viszonteladó, akinek ez a délután már egy fillért sem hozott. Kevés eladó, kevés vevő, nincs tolongás, eltűnt a pirosozó a zsebtolvaj, a valutás — nem sok dolga akadt a járőröző rendőrinek. Papa, vécser konyecl — mondja az orosz, a metszőollóra alkudozó bácsinak. Ez már a végkiárusítás. S a délutáni csúcs: egy orosz rendszámú ötajtós Lada-Szamara volt, 300 ezerért. Nyista problel—mondogatta sűrűn a gazda, s a csodálkozó arrajárók csak legyintettek. Az elmúlás különös hangulatát már csak a bányász-meccs szurkolói zavarták. Hétfőn, azaz szeptember 3-án reggel üres volt a tér csak rendőrt, vámost, újságírót, tévést látott a kíváncsiskodó. Tóth Ferenc Piac művek, 1990 Megkopott, de még használható proletár— öntudat—alkatrészek féláron kaphatók. Alig használt (száz napos) kormány kiegészítő alkatrészeinek javítása és működőképes helyi kormányművek beépítése szeptember 30-i dátummal (garancia nélkül). (Szakony Attila felvétele) Nyár után tavasz Még le sem hullatta termését, de ismét virágzik a Vár úti vadgesztenye. Vajon önmagát akarta becsapni? Fotó: Tóth Ferenc Intelem Nemrégiben véletlen szemtanúja voltam egy templomi esküvőnek. Az istentiszteletre összegyűlt hívek — az atya kérésére — csendes áhítattal váltak résztvevőivé a misébe ágazott esküvői szertartásnak. Nem így a násznéphez tartozó fiatal hölgyek, akik szemmel láthatóan kellemesen érezték magukat. Bájosan cseverésztek, csacsogtak, szórakoztatták egymást, teljesen elfeledkezve arról, hova és miért jöttek. Időnként meg is mosolyogtak néhány hívőt, aki bekapcsolódott a szertartásba. Nem firtatom, kik, és milyen mértékben felelősek a fiatalok tudatlanságáért, csak felhívom szíves figyelmüket, olvassák el azt a jószándékú intelmet, amely a templom bejáratánál látható. így szól: „Ha hiszel, imádkozz! Ha nem hiszel, csodálkozz! Ha müveit vagy, viselkedj tisztelettel!" 2 ( KANIZSA ") "1990. szeptember 14. Árva vállalkozók? Amikor legutóbb találkoztam dr. Árva László közgazdásszal még a képviselőválasztások előtt voltunk. Akkor félig komolyan, félig tréfásan sorolta azokat az intézkedéseket, melyeket bevezetne, ha ő lenne a gazdasági miniszter. Ilyen előzmények után magától értedődően kezdődött így a beszélgetés: — Megvalósulnak-e korábbi elképzelései a kormány mostani politikájában? — A privataizációban történtek lépések, ez szép lassan halad, de a vállalkozásbarát környezet kialakítása érdekében nagyon kevés történt. A jelenlegi minisztériumi struktúra a nagyvállalati érdekeket képviseli, nem érdekelt a vállalkozások segítésében. Ezért is próbáljuk rábeszélni a kormányt arra, hogy hozzák létre a kisvállalkozásokat segítő ügynökséget. A minisztériumi középvezető réteg viszont mindent megtesz annak érdekében, hogy ez ne történjen meg. — A rádióban, televízióban már elhangzott, hogy megalakult a Kisvállalkozói Hivatal, melynek Ön a vezetője. Őszi meglepetéssel fogadta a szabadságról visszatérőket a kanizsai Almanach Kft. Kedvezményes könyvvásárt szerveztek a Vasember-ház árkád-jai alatti pultokon, de még a földön is. Az érdeklődés óriási, a napi forgalom egyórás átlaga a 15 ezer forintot is eléri. Új sikerű kezdeményezés tanúi vagyunk. Az árusítást maguk a „főnökök" végzik, méghozzá a magyar boltokban eddig ritkán tapasztalható kedvességgel. Az egész akció fő szenzációját azonban az a tény jelenti, hogy az itt nagy kedvezménnyel (30-50 százalékos kedvezménynyel) kínált könyvek nem a raktárakban évek óta porosodó készletekből kerülnek ki, nem végkiárusításról van szó. Ellenkezőleg újdonsággal találkozhat az ember, s a készlet sem állandó, hiszen a kereskedők napról-napra új könyveket hoznak a piacra. — Minden nyilatkozatban azt mondtuk, hogy megalakul. Abban reménykedtünk, hogy a kormányzat augusztusban rákényszerül a Hivatal létrehozására, de ez eddig nem sikerült. Pedig minden elkészült, ami kell. A kormányzat nem tudja rászánni magát, hogy megcsinálja. Mi azonban végezzük a dolgunkat. Kialakítjuk a vállalkozások tanácsadó testületeinek országos hálózatát. Ennek a hálózatnak a működését a SEED alapítvány támogatja — mivel ők rendelkeznek ehhez megfelelő anyagi háttérrel. A kormányzat eddig ez ügyben annyit tett, hogy Bod Péter Ákos minisztertől kaptam egy szobát... Pedig úgy néz ki, hogy a Miniszterelnöki Hivatal is támogatja a kisvállalkozási ügynökség létrehozását, de a hagyományos nagy minisztériumok nem örülnek annak, hogy bármiféle vállalkozás-támogatás történjen. Ezt velük szemben még „át kell verni"! — Van erre reális esély? — A minisztertanáccsal kell elfogadtatni ennek szükségessé- gét... Bár egyszerűbb valamit nem megcsinálni, mint csinálni. — Pedig rengeteg lehetőség lenne a Kisvállalkozási Hivatalban. — Én inkább ügynökségről beszélnék. A Hivatal a kormányt kötelezné arra, hogy kisvállalkozás-barát politikát folytasson. A kisvállalkozók számára viszont ügynökség lenne, amely különféle tanácsadásokkal, szolgáltatásokkal segítené a vállalkozókat. Ennek a beindításához minimális pénzre — 5 millió forintra — lenne szükség, de ezt is sajnálják erre a célra... — Úgy tűnik, a kormányzatnak nincs semmiféle koncepciója a vállalkozások élénkítésérc. — Ezt nem gondolom. Ilyen koncepciókat már kidolgoztak. A kérdés megítélésében el kell választani a kormány MDF-es vezetését és az apparátust. Az apparátusnak tényleg semmi érdekeltsége nincs abban, hogy ebben az ügyben lépjen. A szűk MDF-es réteg próbálja keresztülvinni az akaratát, nagyon nehéz körülmények között. — Az MDF nem talál támogatókra? — Kevésre. Az SZDSZ örül minden kudarcnak, még akkor is, ha ez egy „országba kerül"! Örülnek, mert az MDF kudarcaként értékelik. Sajnos nem hiszem, hogy az SZDSZ a vállalkozókat támogatná. Ezek ellenére hiszek abban, hogy az MDF vállalkozásokat segítő programja érvényesül. Már csak azért is, mert négy évig nem tud megbukni az MDF kormány, s ha ezt az apparátus átlátja, akkor majd elkezd dolgozni. .. Én januártól várok jelentős változásokat. — Közelednek a helyhatósági választások. Mit vár tőlük? —Abban reménykedem, hogy odavaló emberek kerülnek az önkormányzatokba. De azt előre megmondani nem lehet, hogy milyen pártok képviselői kapják a legtöbb voksot. Ez már nem nagypolitika, ez helyi politika. M. Gy. De vajon megéri-e vadonatúj könyveket féláron értékesíteni? Természetesen nem, kapom a meglepően őszinte választ. Az akció reklámcélokat szolgál. Ennyi veszteséget még kibír a cég, ha pedig nagy a forgalom, az csak jó. — Mi így próbáljuk népszerűsíteni magunkat — mondják. — A legfőbb tanulságot pedig máris levonhatjuk: az embereknek van igénye a szépirodalomra is, ha annak ára elfogadható közelségbe kerül az átlagpénztárcákhoz. Éppen ma fordult meg itt egy anyuka, aki 1000 forintot meghaladó értékben vásárolt. Reményeink szerint nem egyszeri alkalomról van szó. A mostani akció ugyan próba volt, de sikere láttán tervezünk még hasonlókat a városban, legközelebb talán Karácsonykor. M. T. Fotó: Szakony Attila Slágerkönyvek- féláron Egy újszerű kezdeményezés nyomában Böngészők az alkalmi vásáron. szeptember 14, I KANIZSA 3 s-—--< KANIZSÁ-ból NAGY-ot csinálni Van önkormányzati törvényünk. Van okunk a reménykedésre, hogy az országgyűlési választások csúnya jelenetei, rágalmazásai nem ismétlődnek meg. Van okunk találkozni végre, és nem a magasztos nagy politikai flrmamentumán valahol, hanem olt, ahol leginkább otthon vagyunk. Van fegyverünk a felülről irányított bürokráciával szemben. Csak élnünk kell vele! Hogyne lenne fontos az önkormányzati A helyi hatalom a forrása az emberek életkörülményeit meghatározó jónak és rossznak egyaránt. A városi önkormányzat mindent elronthat és tehet „csuda dolgokat". Jó önkormányzat kell! Erős önkormányzat. Független önkormányzat. Okos önkormányzat. Ez a hatalom olyan fontos, hogy nem adható más kézbe, csak a helyben lakó polgárok gyülekezete kezébe. Jogos és érthető apátia, közönyösség lett úrrá a magyar társadalmon. Nem valószínű, hogy a helyhatósági választások felrázzák az embereket, nem is kívánunk hatalmas mozgalmakat indítani. De létre kell hoznunk egy olyan második fordulat alapjait, melynek el kell érkeznie ahhoz, hogy Magyarország valóban elinduljon a nyugati irányú úton. Ha szabadok akarunk lenni, akkor szembe kell szállnunk a gravitációval. Most tudjuk megteremteni azt a helyzetet, amelyben az állam nem olyan erős. hogy beleszóljon a magánügyeinkbe. Most olyan önkormányzatot teremthetünk, amely kérlelhetetlenül és önző módon a mi érdekeinkért harcol. Mi lokálpatrióta önkormányzatot akarunk, amely forrása az igazi, polgárosult demokráciának ebben az országban. Válasszunk hiteles és bölcs embereket, akikjózan eszükkel szerezték meg hitelüket, és nem hajló gerincük érlelte bölcsességüket! Olyanokat, akik képesek és akaiják „szolgálni azokat, akiknek szolgája nincsen." Olyanokat, akik tudnak KANIZSÁ-ból NAGY-ot csinálni, legyenek akár orvosok, akár tanárok, akár mérnökök, akár vállalkozók, akik a mi előretolt ékeink tudnak lenni. SZDSZ Nagykanizsai Városi Szervezete Tisztelt Választópolgárok! Nagykanizsán ma az önkormányzaté a holnap Már csak néhány nap választ el bennünket a helyhatósági válasz tásoktóll Utoljára üzenünk tehát Önöknek ezen újság hasábjain keresztül. Ahogy a fejlett Európa nem képzelhető el Szociáldemokrata Pártok nélkül, úgy Nagykanizsa város helyhatósági választmánya sem nélkülözheti a szociáldemokrata érzelmű képviselők jelenlététi Városunk polgárainak érdekében hozandó döntéseknél nem elég a puszta szakmai hozzáértés, biztosítani kell az igazságosságot, a tisztességes élethez való esélyegyenlőséget, a szociális felelősséget isi Ezek pedig a szociáldemokrácia fő célkitűzései között szerepelnek! Választó polgártársaink! Közösen kell összefogni Önök- Valóságosan választani akkor lehet, ha van kik közül választani. Örömmel tapasztaljuk, hogy több párt és szervezet indít jelölteket. A ml jelöltjeink a következők: 1. körzet: Papp Nándor független, 38 éves magasépítő üzemmérnök, 2. körzet: Schmidt István 56 éves, a TUNGSRAM nyugdíjasa, 3. körzet: Balogh Tibor független, KKK-MDF közös jelölt, 50 éves református lelkész, 4. körzet: Hortváth Ferenc 49 éves tanár, 5. körzet: Cse-ke Zoltán 46 éves középiskolai tanár, szaktanácsadó, 6. körzet: Szabó Imre 37 éves vállalkozó, 7. körzet: Horváth József független, 44 éves bank- és pénzügyi szakember, 8. Czupi Gyula 32 éves tanár, könyvtáros, 9. körzet: Magyar József 33 éves vil- lányszerelő, elektroműszerész, 10. körzet: Marton István független, 47 éves gépészmérnök, gazdasági mérnök, 11. körzet: dr. Tolnai Sándor független, 36 éves tűzoltóparancsnok, 12. körzet: Iványl Miklós 44 éves er-dömérnök, 13. körzet: Takács Zoltán 42 éves villamosmérnök, 14. körzet: Horváth György 35 éves gépjárműtechnikus, raktáros, 15. körzet: támogatjuk a Miklósfai Városszépítő Egyesületjelöltjét. Szíves figyelmébe ajánljuk őket. A döntéskor gondoljon rájuk, válasszon olyan embert, aki a hatalmat szolgálattá nemesíti! Magyar Demokrata Fórum Nagykanizsai Szervezete .....ellenfele vagyok a kommunistáknak" nek és nekünk, hogy városunkban ne legyen: — súlyos munkanélküliség, — krónikus iskolahely-hiány, — megoldatlan lakásprobléma, — komor, fáradtarcú ember, — állandó rettegés a holnaptól! Polgártársaink! Csak együtt, a szociáldemokratákkal vezet az út Európába és Nagykanizsa város polgárainak ezen az úton kell tovább halad-niokl Kérjük Önöket, akik velünk éreznek és gondolkodnak, támogassák szavazataikkal a Szociáldemokraták Szövetségének jelöltjeit! Bizalmat kérünk a Szociáldemokraták Szövetségének! Magyarországi Szociáldemokrata Párt Nagykanizsai Alapszervezete „Politikánk alapja a keresztény erkölcs, a nemzeti gondolat, a tiszta demokrácia és a szociális kiegyenlítődés szolgálata" írtadr. Sulyok Dezső, a SZABADSÁGPÁRT megalapítója 1947-ben a Holnap című lapban. „Egymás terhét hordozzátok"! mondta Krisztus, tehát a keresztényi erkölcshöz eleve hozzá tartozik a szociális kiegyenlítődés szolgálata. Miért kellett mégis külön hangsúlyozni? Ma már tudom: könnyű az igét hirdetni, nehéz megtartani. A marxista-leninista politika hirdetői is a szociális egyenlőség megvalósítását jelölték meg céljuknak. „Fizessenek a gazdagok!" — hangoztatták. Aztán a munkás megkapta a normát, norma-emelést, -rendezést, -karbantartást és végül a bérstoppot. Ha jelleme és körülményei megengedték a lopást: jól is élt; ha becsületes volt: éppen csak megélt. Nem így a káderek: a kis bérek 8—10-szeresét fizetésként, ennél még többet prémium és jutalomként felvettek, nem is szólva a különböző kedvezményekről. Fizettettek a szegényekkel. (Meg az általuk sokat szidott kapitalistákkal 20 milliárdot — dollárban.) Ennyi ellentmondást nem bírtak el, megbuktak. Az új, keresztény kormánytól sokat vártam, de csak áremeléseket kaptam. Érthetőnek tartom ezért, ha a választók még a jelölő cédulát is vonakodva adják át, és közlik, hogy nem fognak szavazni, mert elkeseredettek. Én is az vagyok. És éppen ezért kívánok résztvenni a választáson, hogy ne nélkülem döntsenek rólam. Még egyet tisztelt választók! 1945-től ellenfele vagyok a kommunistáknak, ezért 1947-ben letartóztattak, brutális bánásmód után börtönbe zártak. 19%7-ben — mivel nem voltam hajlandó belépni az MSZMP-be— feleségemmel együtt elbocsátottak az állásomból arra kényszerítve, hogy más megyében keressem meg a család kenyerét. Ennek ellenére mondom: ha volt kommunistákra akarnak szavazni — ott az MSZMP vagy az MSZP. De semmiképpen olyanra, aki levetette a piros köpenyt, s most „függetlenként" vagy más párt mezében akaija a pecsenyesütést folytatni. Ne pártra vagy rangra, kizárólag a megbízható, becsületes emberre szavazzanak. Ajánlom magam szíves jóindulatukba és vagyok tisztelettel: Goór Tibor Csány L. u. 26. K. 3 KANIZSA Legutóbbi lapszámunk címoldalán rövid tudósításban számoltunkbe egy új kanizsai vállalkozásról: a fagylaltgyárról, a Finomságok Kft.-ről. Nézzük, mi van a hír hátterébenl — Hogyan jött létre a kft.? — kérdeztük a mindössze 28 esztendős Stefan Nilssontól, a magyar—svéd számazású cégvezetőtől. — A szálak 1956-hoz vezetnek. A forradalom viharos napjaiban édesapám, Huszics János Berzencéről Svédországba disszidált, ahol megismerkedett Anna Lisa Nilssonnal, későbbi édesanyámmal. Szüleim tö-rekvőek, szorgalmasak, szerencsés vállalkozók voltak, több étterem és egy halfüstölő üzem került tulajdonukba. Az elmúlt években vállalkozásaik egy részét eladták, hogy fiútestvérem, Per Nilsson és én boldogulhassunk. Családunk régtől baráti kapcsolatban volt a Csurgón élő Porkoláb családdal, s az ő sugallatukra a kapott tőke egy részét feleségemmel, Maria Nilssonnal magyarországi vállalkozásba kívántuk fektetni. A Porkoláb Lajosné ál- Szeptember 4-én a Kögáz Somogyi Béla úti telephelyén (az Olajbányász sporttelep északi szomszédságában) szükkörü ünnepségre került sor: felavatták a Siroma-Plast Műanyagipari Kft. üzemcsarnokát. Ez alkalomból Herbert Simon, az NSZK-beli Siro-Plast GmBH tulajdonosa és György Pál, a Kögáz vezérigazgatója mondott rövid beszédet, majd Khristel Simon asszony, az NSZK-beli vállalkozás cégvezetője vágta át az üzemcsarnok bejáratánál Kftszített nemzeti színű szalagokat. Az avatás után Kurucz István, az új nyugatnémet—magyar vegyesvállalat cégvezetője informált: —Közel egy éve kezdődtek meg a tárgyalások a Siroma-Plast GmBH és a Kögáz vezetői között, amelyek eredményeképpen jött tal javasolt fagylaltgyár létesítéséhez ötven százalékos tőke-részesedéssel társult a híres svéd Ahus fagylaltgyár. Csurgói barátaink ez év januárjában kedvező újsághirdetésre bukkantak, amely szerint a Nagykanizsai Italárugyár Kft. megszüntetett szeszgöngyöleg raktárát bérbeadásra ajánlotta. Helyszínelés után a „kólások" választása a sokjelentkező közül ránk esett, és március 1 -jével megkötöttük a bérleti szerződést. Aztán a Vár út 5. sz. alatti telephellyel megalakítottuk a kft.-t, s megkezdtük a raktárhelyiség átalakítását a céloknak megfelelően — hangzott a magyar nyelvet eléggé törten beszélő fiatal cégvezető története. — Mi történt ezután? — Svédországból ide-szállítattuk a gépi berendezéseket, a 40 darab mozgópultot és a 3,5 tonnás — hútőtartályokkal felszerelt — különleges típusú fagylaltszállító gépjárművet. A beruházás teljes összege eléri a 30 millió forintot. — Milyen fagylaltokat gyártanak? — Egyelőre 11 féle fagylalt létre kft. -nk, közel 39 millió forint törzstőkével. Ebből a Siro-Plast GmBH 50, az STB nyugatnémet cég 25, a Kögáz 9, az ÉPGÉP egykori öntvénycsiszoló üzemrészét alakítottuk át a kivitelező Letenyei Építőipari Kisszövetkezettel, a technológiai rendszernek megfelelően, 600 négyzetméter hasznos területen, irodával, raktárral és szociális helyiséggel is ellátva. Az üzemcsarnokban hat darab NSZK gyártmányú automata műanyag fröccsöntő gép került beszerelésre, amelyekkel gázmérőórák nagy pontosságú műanyag alkatrészeit gyártjuk a tőszomszédságban lévő, nemrégiben szintén nyugatnémet— magyar tökével alapított Magyar Gázmérő Technika Kft.-nek, valamint NSZK-beli felhasználásra. A gyártó kapacitás függvényében további magyar vállalatok igé- készül nálunk: csokoládé, vanília, sárga dinnye, narancs, cseresznye, körte, eper, nugát, citrom, ananász, pikáns mogyoró. Az ízek a későbblek során az Igényeknek megfelelően változhatnak. Technológiánk tejes termékekre épül. Napi maximális kapacitásunk 1,5 tonna. Termékeink ömlesztetten és műanyag tölcsérbe fagyasztva jutnak el a fogyasztókhoz, zömmel saját gépjárművünkkel. — Kialakult-e már a vevőkör, piac? —Természetesen még nem, de napról napra bővül. Komoly vásárlónak ígérkezik a Zala Megyei Élelmiszerkereskedelmi Vállalat, s élénk érdeklődést tapasztaltunk több kanizsai, zalaegerszegi, zala-karosi és csurgói kereskedelmi és vendéglátó egység részéről is, az állami és a magánszektorból egyaránt. — Ml lesz télen? — Csökkentett kapacitással télen is üzemelünk. Ügy érzem, hogy szükség lesz jelentős propaganda tevékenységre, ha követni akarjuk a nyugati szokásokat, a .fagyi" téli fogyasztását Is — köszönt el a hat munkatárssal dolgozó svéd vállalkozó. Tihanyi István nyelt is igyekszünk majd kielégíteni, esetleg bekapcsolódhatunk a magyar— japán Suzuki-programba is. A fiatal magyar cégvezetőtől megtudtuk még, hogy a nyugatnémet és Japán autóipar által alkalmazott számítógépes minőségellenőrzési rendszert alkalmazzák, amely lehetővé teszi, hogy a folyamatos üzemelés éjszakai műszakjában emberi felügyelet nélkül is folyhat a termelés. Az üzemben egyébként a cégvezetőn kívül csupán öt dolgozó végzi a feladatokat: két szerszámbeállító, egy minőségellenőr és két csomagoló. Remélhetőleg egy sikeres vállalkozás kezdeténél tanúskodtunk, a cég megtalálja számításait. (tihanyi) Felavatták a Siroma-Plast Műanyagipari Kft, üzemét f Vasút ^ megoldatlan gondokkal Nagykanizsa valamikor a múlt század közepén az első magyar települések között volt, melyek részesülhettek a vasút áldásos hatásából. Azóta viszont nagyot fordult a világ. Városunk máig is fontos vasúti csomópont, de a műszaki körülmények elmaradnak a kívánatostól. Néhány éve még olyan terveket dédelgettek a városban, miszerint 1990-re már Kanizsát is eléri a vasú tvillamosítás. Adolog most úgy áll, hogy jó, ha 1992 végén begördülhet a kanizsai állomásra az első villanymozdony. De a MÁV vezetői úgy döntenek, hogy a Kaposvár—Gyékényes közötti vonal fontosabb, mint a Kanizsa—Balatonszentgyör közötti, akkor még távolabbi lehet a megvalósítás. Ma már az ország fontosabb vasútállomásain megszokott dolog a magas peron, a sínek alatti aluljáró. Ha az aluljáróra nem is, de a magas, kényelmes peronra Kanizsán is voltak tervek. Tavalyi áron 5 és fél millió forintba került volna az állomás komfortosítása. De a terv csak terv maradt, s hogy mikor fog újraéledni az elképzelés, sejteni sem lehet. Nem annyira a vasúton, sokkal inkább a közúton közlekedőket érinti, hogy a város egyik legforgalmasabb útvonalán, a Béke úton, a régi karos sorompó miatt rendszeres a torlódás. Az elavult berendezés fénysorompóra cserélésére már több időpontot hallottunk. A legutóbbi, re-mélhetőlegvégleges határidő a jövő év első fele. Van egy másik elátkozott pontja a vasút és a közút találkozásának Kanizsán, a Csónakázó tónál, a Kaposvári úton. Itt ugyan van fénysorompó viszont a síneknél akkora a szintkülönbség, hogy akár tengelytörés is lehet a vége, ha valaki a megengedett 30 kilométeres sebességnél gyorsabban közelíti meg az átjárót. Itt azonban már nem kell sokáig várni a megoldásra. Már készítik a gépjármüveknek a terelőutat, és szeptember végén remélhetőleg véglegesen rendbeteszik az átjárót. — molnár — V_/ r \ :Az, mer%rcú: nípmwüdő-. „Kiváló népművelő" lett Papp Ferenc, a Hevesi Sándor Művelődési Központ igazgatója. A szakma legmagasabb rangú kitüntetését augusztus 17-én vette át a Parlamentben. Egy ilyen elismerés arra készteti az embert, hogy végiggondolja addigi pályafutását, hogy leltárt készítsen. Melyek azok a fordulópontok, eredmények, mikre szívesen emlékszik? — A kultúra iránti vonzódásom régi keletű — mondja Papp Ferenc. — Csurgói gimnazistaként a diákszínjátszó napok egyik szervezője voltam. Egyébként itt kerültem először kapcsolatba a kanizsai kulturális élettel. A csurgói fesztiválon ismertem meg Lehota Jánost és kiváló színjátszóit. Az érettségi után népművelés-könyvtár szakra mentem a szombathelyi főiskolára, ahonnan ösztöndíjasként Tolna megyébe kerültem. Falusi népművelőként kezdtem, és végigjártam szinte minden lépcsőfokot. A megyei tanács népművelési csoportvezetőjeként szerepem volt abban, hogy Tolna megye minden városában új, korszerű művelődési központ épült. Talán publikációim eredményeként — lehetőséget kaptam, hogy tanulmányozzam néhány szomszédos ország népművelési szokásait. Ehhez hasonló tanulmányokat később én is szerveztem a régió népművelőinek. A főiskolákkal való együttműködésem nyomán lényegesen javult a szakképzett népművelők aránya a megyében. — Hogyan került Kanizsára? — Pályázat útján. Azt hiszem, egyike voltam a legelsőknek, akik a demokrácia éledezését jelentő pályázati rendszerben, annak minden lépcsőjét betartva kerültem a Hevesi Sándor Művelődési Központ élére. Vonzott a feladat. Egy ideig együtt dolgoztam Zalavári Gyulával, akire most is tisztelettel gondolok. Segítőkészségének köszönhető, hogy zökkenőmentesen vehettem át az igazgatást. — Ön elsődleges feladatának tekintette egy korszerűen képzett szakgárda összegyűjtését. Főiskolákról, a környék művelődési házaiból „elcsábított" néhány ambiciózus fiatal népművelőt, és 2-3 éven belül jó stábot kovácsolt, akik élve a direktor által biztosított önállósággal, kreatívan tevékenykednek a szakterületeiken. Nézzünk hát néhány kezdeményezéstl Említésre méltó az a sorozat páldául, amellyel a kanizsai üzemek városi szintű bemutatkozását segítették. Papp Ferenc munka közben. — Egy-egy ilyen kiállítással egybekötött bemutatkozás igen tanulságos volt, számomra is — nyugtázza Papp Ferenc. — Sok érdeklődőt vonzott, felnőtteket, gyerekeket is, hiszen a gyerekek pályaválasztásához is nagy segítséget nyújtott. Ugyancsak látogatottak voltak a különböző lakossági fórumok, a város rekonstrukciós- és fejlesztési terveit bemutató kiállítások szintén. — Kétségtelen, hogy az intézmény jó kapcsolatot épített ki az iskolákkal. Nem sok művelődési ház dicsekedhet azzal, hogy minden tanév elején egész évre szóló, részletes műsorajánlatot küld az intézményeknek, amelyben közlik a várható rendezvények, előadások rövid tartalmát is. — Ezzel a pedagógusoknak szeretnénk segíteni, hogy a kínálatunkból könnyebben tudjanak válogatni, kellően felkészíthessék tanítványaikat, s hogy előre tudjanak tervezni. Igény esetén megszerveztük a diákok zalaegerszegi színházlátogatását is. — Emlékezzünk, hogy sikeresek voltak a TIT-tel közösen rendezett népfőiskolák, a falvakban tartott ismeretterjesztő előadássorozatok, valamint a Családsegítő Központtal együttműködve indított mentálhigiénés program. A Ház büszke lehet a cigányságot segítő, felkaroló tevékenységére is. — így van, sok szép eredményünk van. A körülmények azonban azt parancsolják, hogy újítanunk, lépnünk kell, igazodva az új igényekhez. Szeretnénk — a nyelvtanulás iránti érdeklődés növekedéséhez alkalmazkodva— tanfolyamokat szervezni, s több nyelv tanulásának a lehetőségét megteremteni. Papp Ferenc nevéhez több olyan tevékenység is fűződik, amely a külső szemlélő számára esetleg nem látványos, ám abelső szakmai munkában igen lényeges és elismerésre méltó. Kidolgozott egy új intézményi ösztönzési rendszert, amely országos elismerést váltott ki. Eddig 43 művelődési központ vette át, és alkalmazza. Rendszeresen publikál a szaklapokban. Hol a Népművelésben, hol a Hálózatokban, hogy az országos tanácskozásokról készült gyűjteményes kötetekben találkozhatunk írásaival, előadásaival. De hasonló tevékenységre ösztönzi munkatár- sait is. Irányításával az elmúlt hat évben 21 pályamunkát írtak, s tizenkilencet eredménnyel, nem kis anyagi támogatást szerezve a ház működtetéséhez. A rendkívül széleskörű szakmai munka mellett marad ideje a közéleti szereplésre is. A Magyar Népművelők Egyesületének egyik alapító tagja, a TIT Városi Egyesületének elnöke. Tagja a Városi Tanács Művelődési Bizottságának, a városi- és megyei Egészségnevelési Tanácsnak. Ez nem kevés, ám Papp Ferenc mégsem elégedett önmagával. — Az egyetem elvégzése után néhány évvel szerettem volna közművelődésből doktorálni, erre ösztönöztek a tanáraim is. Részben idő hiányában, részben egy számomra kedvezőtlen rendelkezés miatt ez elmaradt. Úgy érzem azonban, annyival tartozom a szakmának, hogy megpróbáljam. Mint mondja, meghatódott, amikor átvette a kitüntetést. Tudja azonban, hogy az elismerésben minden HSMK dolgozónak benne van a segítő közreműködése. A gratuláció és a köszönet tehát szívből jött, mint az a sok íróasztalán látott levél, távirat is, melyet barátaitól, kollégáitól kapott szinte az egész országból. A legnagyobb elismerés azonban a Ház népszerűsége. Mi ehhez gratulálunk. Horváth Mária Fotó: Kotnyek István Jegyzet a félelemről L, A taxis rokonszenves, közlékenyfiatalembervolt. Afuvar | nem hosszú, de arra épp elég, hogy utasával jól g elbeszélgessen. Máskor inkább az utasok tartják szóval őt, most belőle is kikívánkozott valami bölcs, de rezignált közlendő. Miről is folyhatott volna kettejük között a szó, mint a bűnözésről, a taxisok megfélemlítéséről, '''' megtámadásáról, no meg a friss, lélekborzongató eseményről: a bérgyilkosságról. — Nekem is beígértek — mondta a fiatalember. — Nofene, mit? — kérdezte a nagypapa korú utas. Fiatalemberünkből ömlött a szó, a keserves, s tán könnyebbülést hozó. — Szerettem volna többet keresni, mert Kanizsán sok a taxis, és egyre kevesebb a fuvar, ezért körülnéztem egy közeli balatoni fürdőhelyen. Mondom, éppen csak körülnéztem. Kocsim kerekeitől még meg sem melegedett az aszfalt, máris körülvettek az ottani „haverok". — Öcsi! — mondták. — Jobb lesz, ha eltűnsz. Ha nem £ értesz a szóból, megruházunk. Elsőre!! Aztán keményebb módszerek jönnek. — Hát én értettem, s úgy lekoptam, hogy füstölgött II utánam hazafelé a l-es. Legyen egy-két ezressel kevesebb a havi jövedelmem, de nyugodtan hajtsam álomra a fejem. A nagypapa korú megdicsérte bölcsességéért a fiatalembert, de kiszállva azért elmélázott azon, hogy a taxisnak lám már nemcsak az agresszív utastól kellfélnie. És nem értette, hogy mindnyájunknak valahol, valakitől félnünk kell. Meddig tarthat ez még így? Ez lenne az új | világ? Bné 6 KANIZSA 3 1090* szeptember Közbeszéd tárgya, hogy a ma társadalma a közöny, a semmivel nem törődés idejét éli, s hogy az erkölcs is a szakadék szélére került. A gazdaság haldoklik, s a politika — nem érteni miért — tehetetlen. Romlik az életszínvonal, aggasztóan nagy számban bomlanak fel az állam alappilléreit jelentő családok. Soha nem látott mértéket öltött a bűnözés és a szerelem is a mindent eldöntő szexáradatba veszett. Úgy tűnik, ma senki nem törődik semmivel. Kevesen tudják csak elképzelni, milyen lesz a jövő. Az Egyház az, amely 40 évi száműzetés után ismét magára talált, és tudja, mi a feladata, miben kell segítenie. Előretörése ma nagyon sokakat érdeklő, sokakat foglalkoztató társadalmi probléma. Erdős Gézaesperes-plébános-sal beszélgetünk minderről. — Milyen ma az Egyház és a politika kapcsolata? — Először talán arra a kérdésre válaszolnék, amit ma sokan felvetnek az Egyházzal kapcsolatban. Milyen az egyház viszonya a politikához, a társadalmi problémákhoz? Abból kell kiindulni, amit Egyházunk a II. Vatikáni Zsinaton megállapított a Gaudim et Spes-ben, azaz: AZ EGYHÁZ ÉS A MAI VILÁG című Lelkipásztori konstitúció-ban. Az a küldetés, melyet Krisztus az Egyháznak adott, nem politikai, nem gazdasági vagy társadalmi jellegű, vallási cél. Az Egyház természeténél fogva nincs hozzákötve semmilyen kultúrához, vagy politikai rendszerhez. Viszont igaz, hogy segíteni, támogatni akarja az embert a világ szolgálatában. Közismert, például, hogy hazánkban még a 40 éven át sza- badságában erősen korlátozott Egyház is erős hatást gyakorolt a társadalomra. A vallásos emberek körében kevés volt a válás, több volt a gyermekáldás, becsületesenvégezték munkájukat, alig volt köztük öngyilkos, vagy kábítós. — Tisztelendő úri Én úgy látom, hogy offenzívában az egyház. Mit jelent ez az egyszerű embernek? — Azt felelem rá, hogy igen, feltörőben van az Egyház. Ha újra elismerik működési sza- kívánja, hogy mindenki valódi szabadságban élhessen, foglalkozhasson az ifjúsággal, használhassa mindazokat az eszközöket, amelyek összhangban vannak az evangéliummal. A hitetleneket pedig arra kéri, hogy elfogulatlanul tanulmányozzák Krisztus evangéliumát. — Esperes úri Tehát az egyház feladata ma? Mit üzen az embereknek megszívlelendő tanácsként? badságát, ha nem korlátozzák m ü -ködésében Az Egyház — Az állam feladata az emberhez méltóbb élet kialakítása, a jövőtől való rettegés fel- (a hitoktatásban, tegellátásban, a csa-ládpasztorációban), akkor éppen a mai magyar társadalom fogja tapasztalni, hogy egy egész sor problémája megoldódik. Kevesebb lesz a bűnözés, s több fiatal találja meg a helyét és hivatását a mai társadalomban, a család pedig stabillá válik minden szempontból. A nemzet kiemelkedik abból az erkölcsi szakadékból, ahová éppen az ateista ideológia taszította. — Ha már említette az ateistákat, Önök, lelkipásztorok, hogyan vélekednek róluk? Elítélik őket csak azért, mert nem hívők? Mi az Egyház állásfoglalása ebben a kérdésben? — Az Egyház teljesen elutasítja az ateizmust, ugyanakkor őszintén vallja, hogy a hívőknek és nem hívőknek is őszintén együtt kell működniök a világ felépítésén. (G.S.21) Szükségvan az őszinte és okos párbeszédre. Egyházunk azonban meg- számolása. Az Egyház ebben a szándékban értékes segítséget akar és tud nyújtani, azért is, hogy jobban érvényesüljön a mai tár- ma sadalomban az igazság és szeretet. Krisztus ugyanis azt tanítja, hogy a sérelmeket bocsássuk meg, és minden embert szeressünk. Jézus az Újszövetségben a szeretet parancsát minden emberre kiterjesztette. „Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót haragosaitokkal és imádkozzatok üldözőitekért" — mondja. Hogy ezt a magas krisztusi követelményt ki milyen mértékben valósítja meg, az a kegyelem dolga. Mindenesetre az Egyház mindig optimista volt, és az is marad, hiszen az emberek jobbátételén fáradozik. Reméli, hogy tanítása nyomán sokan újjászületnek Krisztusban, s hogy ezáltal szebb lesz a föld és boldogabb az emberiség. De ha Krisztus üzenetét, a szeretet parancsát nem hallja meg a világ, cikkor a vesztébe rohant... — Köszönjük a beszélgetést. Vízvári József ( PÉNTEK VAN J Valahogy nem jól kezdődött a nap, s a folytatás semvoltkülönb. Hát persze, péntek van! Gyerekkoromtól tudom, hogy szerencsétlen nap. Ősidők óta így tartja a babona, mely életünkben ma is jelen van, akár hiszünk benne, akár nem. Emlékszünk-e nagyanyáink, nagyapáink titokzatos intelmeire? Ha az újesztendő péntekkel kezdődik, akkor terméketlen lesz az év, a pénteken mosott ruhától kiütés támad a testen, nem jó a pénteki vendég, nem hoz szerencsét a pénteki vásár, nincs áldás a pénteki munkán (a délutánin mégúgyse) — ennél rosszabb már nem is lehet. Régi kalendáriumok, jóskönyvek a péntek szerencsétlenségét a nagypéntektől szár- maztatják, amikor a Megváltót keresztre feszítették. Legyen ez így, vagy úgy, még ma is sokan tartják, hogy: — Aki pénteken nevet, vasárnap sírni fog. — A pénteken sütött kenyér keletlen marad. — Pénteken útrakelni kész szerencsétlenség. — Ha nagypénteken esik, a gyümölcs férges lesz. — Amelyik gyermek pénteken kezd beszélni, megnémul. — Aki pénteken fekszik betegágyba, többé fel sem kel. S ezzel korán sincs vége a sok rossznak, e nap szerencsétlenségeinek. Bízom benne, hogy a kedves olvasó nem ilyen babonás, és megvédi a tudat hogy lapunk a KANIZSA is pénteken jelenik meg. Tf. „Segíts, hogy segíthessünk!" Közelkép a kanizsai vöröskeresztről A városi vöröskereszt munkájáról különféle akciók, segélyezések kapcsán gyakran hallhattunk. Ismerkedjünk meg most a szervezet mai helyzetével! Beszélgetőtársam dr. Buzássy Sándorné titkár. — A mozgalom 1990-es — az egész világra érvényes — jelmondata: „Segíts, hogy segíthessünk!" Mit takar ez konkrétan? — A világon egyre több a támogatásra szoruló ember: örmények, románok, afrikaiak. A vöröskereszt rajtuk csak külső támogatással tud segíteni. Mi például az idén a lakosság közreműködésével Romániába 800 ezer forintot és ruhaféléket vittünk. Az erdélyiek pártfogolása különben a szervezet óriási akciója volt. Kezdetben az áttelepültek létfeltételeit igyekeztünk megteremteni életkezdési segéllyel, munkahelyszerzéssel, összejövetelekkel, a forradalom után pedig — a menekült státusz megszűnésével — az adományok kiközvetítése vált fő feladatunkká. — Számunkra azonban a legfontosabb tennivaló mindig a véradás megszervezése volt. Egy év alatt 950 liter vért és 120 liter plazmát kell gyűjtenünk a kórház zavartalan ellátásához. Emellett minden hónapban vannak visszatérő porgramjaink. A február és a március például a káros szenvedélyek „jegyében" zaj- lik, a november az egészségkultúra hónapja. — Befolyásolja-e a vöröskereszt működését az ország megváltozott helyzete? — Az átalakulások természetesen minket is érintettek, bár kirívó eset nincs. A véradó létszám kevesebb, a szervezet munkája a labilis munkahelyeken pang. Néhány községben viszont fellendülés tapasztalható: Zalakaroson például sok ötlettel rukkoltak elő, Zalaszentbalázson pedig a véradás lendült fel. Munkánk lényege tulajdonképpen abban áll, hogy olyan embereket találjunk, akik megszállottak, és önzetlen segítséget nyújtanak. — Ön is ilyen megszállott, hiszen hosszú évek óta egyedül irányítja a városi vöröskeresztet. — 19 éve kerültem ide, légteret találtam, s azóta mint függetlenített vezető dolgozom. Örömmel mondhatom, hogy a város és környéke vöröskeresztes hálózata fokozatosan szélesedik. 47 községben van már alapszervezet, így a kanizsaiakkal együtt összesen 197 működik. Igyekszünk a szervezeti életet fellendíteni, s célunk a tagság összetartása. — További sikeres akciókat, sok patronálót kívánunk. Az olvasónak viszont figyelmébe ajánljuk a cikk jelmondatát, önmagáért beszél: Segítsünk! Horváth Ilona 1990. szeptember 14._ Q KANIZSA ) 7 MÉG A CSAPBÓL IS SÖR FOLYIK...! Hogyan él az átlagkeletnémet? lenség nem kap elég hangsúlyt a hivatalos fórumokon. Elég bizonytalannak tartom a szociális helyzetet is. Szerintem egyáltalán nem megalapozottak a kormány idevonatkozó intézkedései, s ez kellemetlen helyzetbe sodorhatja a nagycsaládosokat és a nyug-díjasokat. A társadalom átalakulóban van, s akinek nincsenek tartalékai, az könnyen elszegényedhet. Az egyesüléssel különben egyetértek, ez természetes folyamat, nyugodtabb lennék azonban, ha nem kapkodnánk el a dolgokat, és sen- Képek a falon. Turisták a fal előtt. Ez a fal azonban már nem az eredeti, hiszen abból semmi nem maradt. Köztudott viszont, hogy NDK részről egy „biztonsági palánk" is épült, ezáltal teremtve mintegy 60 méter széles határzónát a két városrész között. A két építmény persze kísértetiesen hasonlít egymásra, s emléknek az ál-falból is jó lesz egy darab. Magyar Tamás — Összehasonlítva a közelmúlttal, jól élünk — mondja Siegfried Katzwinkel, kelet-berlini vegyész, aki feleségével Lich-tenberg kerület óriáslakótelepén él egy nyolcadik emeleti panellakásban. —Az idei nyárból két hetet Spanyolországban töltöttünk, a szabadság hátralevő részében pedig rokonlátogatásra mentünk, hiszen a családból szüleimen kívül többen is az NSZK-ban élnek. De még mindig hihetetlen ez a nagy szabadsági Eddig csak Csehszlovákiában és Magyarországon jártunk, most meg minden a pénztárcánktól függ. Nem tudom persze, meddig tart ez a „csoda", de egyelőre panaszra nem lehet okunk. Máról holnapra minden vágyunk — aminek beteljesüléséről korábban álmodni sem mertünk — egy csapásra valóság lett. S itt nemcsak a politikára gondolok, mert megválasztottuk ugyan az új hatalom képviselőit, de túlzottan senki nem bízik bennük. Mindenki jószándékú amatőrnek tartja a jelenlegi kormány tagjait, akik csak átmenetileg vették át az irányítást. Mi a döntő lépéseket Bonntól várjuk. Országunk annyira szenved a tehetetlenségtől, hogy a decemberi választásokon a keleü részen felállítandó több listán is nyugatiak fognak indulni. A mai állapotban egyedül nem lennénk képesek kimászni a kátyúból, s e téren a többi volt szocialista országhoz képest igen nagy szerencsénk van. Gyorsan javultak az életkörülményeink. Eddig — ha volt 20000 keletnémet márkám — várhattam 15 évet, s örültem egy akármilyen színű és rangú Wartburgnak. Az átváltás után ugyanezért a pénzért most vadonatúj nyugati autót vásárolhatok, mégpedig azonnal. S ez érvényes a híradástechnikai be- rendezésekre is. Barátaim a munkahelyen például nemrégen vásároltak Sony hi-fi tornyot meg színes tévét, videóval. A spórolt pénzből jut ilyesmire is, persze csak annak, aki takarékoskodott a kilátástalanabb években. A többség azonban takarékoskodott. .. — Az árak s az áruk nagyjából megegyeznek a nyugatnémetekkel — veszi át a szót Renate, a feleség — nagyobb eltérés csupán az élelmiszeráraknál van, ezek a keleü részen jóval magasabbak. Ez azonban itt Berlinben nem okoz gondot, hiszen a város nyugati részén simán be tudunk vásárolni olcsóbban. Különben örülök, hogy hetek leforgása alatt a mi régi boltjainkban is ugyanolyan lett a kínálat, mint Nyugaton. Remélhetőleg, az élelmiszerárak is realizálódnak hamarosan, s a vacsoráért nem kell majd a lakótelepi ABC-nél messzebb menni. Pártállása miatt talán szkep-tikusabb az átlagosnál Dieter Hildebrandt, a Neues Deutsch-land (Honeckerék volt sajtóorgánuma) nyomdájának egykori reformer párttitkára, jelenleg PDS tag. Ami az ottani MSZP-nek felel meg. (Az NDK-beli pártokról egyébként részletesen a következő számban szólunk.) — Szerintem elhamarkodták Kohlék az egyesítést — állítja, miközben a selejtet gyártó, 1974-es évjáratú néha még fel-felnyögő svájci nyomdagépek mellett haladunk el. — Az rendben van — folytatja Dieter —, hogy most még a csapból is sör folyik, hogy a bankok előtt hosszú sorok kígyóznak, az emberek, s mint az őrült veszik ki bankbetétjeiket, és megszállottan vásárolnak. Hurrái Itt a jólét, a fogyasztói társadalom, de mi lesz majd januárban, amikor minden harmadik keletnémet Óramű Ha egy óramű meghibásodik, és nem tölti be funkcióját, akkor—ezzel mindenki egyetért — meg kell javítani. Ugyanez gazdaságunkra értve: azjavíthatatlan, mert eleve hibásan született. Ma már tudjuk, kölcsönökkel húztuk eddig, bár nem volt szabad tudnunk, hogy mennyi kölcsönt vettek fel a nevünkben, arról nem is beszélve, hogy kik és mire fordították. Ez titok volt, a főnökök dolga. De a visszafizetés a mi dolgunk, sőt becslések szerint még az unokáink is fizetni fognak. Rászedtek minket. S most mit tehetünk? Egyet mindenesetre: meg kell vizsgálni a gazdaságot, mi az, ami nem funkcionál jól, és miért? Például a kisállattenyésztésben: alacsony a felvásárlási ár. magas a fogyasztói. Az 58—60 Ft/kg-os sertés felvásárlási ára a tenyésztőnek kevés, mert a sertéstáp 1000—1300Ft/q.Aboltokban megelenő 200—240 Ft/kg-os fogyasztói ár túl magas a 30 Ft /óra munkabérhez képest. De a többi állat tenyésztése sem jövedelmező. Nyugaton állítólag az. Meg kéne nézni, kérdezni, mitől. Ha nálunk fele annyiba kerülne a táp, akkor a jövedelmezőség nem megduplázódna, négyzetesen nőne. Mindjárt lenne vállalkozói kedv, jövedelmezőség és árubőség. A kérdés azonban az, hogy a 200—240 Ft/kg fogyasztói ár, meg a 30 Ft/óra munkabér maradhat-e? Azonkívül a táp árának másik felét ki fizetné, hogy továbbra is jövedelmezően működjön a termelő? Talán az állam? És az állam, amit ezen veszít, máshol, más formában megkapná? Egy biztos, havaiami nem jól működik—márpediggazdaságunk nem—akkor változtatni kell, mégpedig gyorsan. Akinek erre nincs terve, az adja át a helyét annak, aki a döntést vállalni meri, mert van programja. Hiszen minden mindennel összefügg. Talán az általános ár- és bérbefagyasztás is enyhíthet valamit, sőt, ha ügyelnének, hogy teljesítmény nélkül ne menjen ki bér, akkor sokat fékezhetnénk a gazdasági zuhanás gyorsaságán, s talán meg is állíthatnánk. Persze úgy, hogy ez mindenkire vonatkozzon, ne csak a dolgozóra, a munkásra, a főnökre is. sőt a főnök főnökének főnökére is. Mindenkire. Mert az óra csak akkor óra, ha szép egyenletesen ketyeg. Márton Antal gyár munkásait elbocsátják? Vajon akkor is megengedhetik maguknak ezek az emberek, amihez most oly könnyen hozzászoktak? Különben is, a munkavállalás céljából nyugati területre áttelepülök száma alig csökkent, s ez az aggasztó je- kinek sem kellene a bizonytalanságtól tartani—mond -ja Dieter, s megy a dolgára. Én meg arra gondolok, hogy fel-kavarult világ ez mindenképpen, a Kárpátokon belül és kívül egyaránt. 1. kép, 2. kép. ............................................................................................................; KANIZSA J_1990. szeptember 14. Építésznek lenni Kanizsán... Balatonbogiári üzletsor. Családi ház Miklósfán. Jancsi György építészmérnök 1975-ben végzett a Budapesti Műszála Egyetemen, és azóta Nagykanizsán él és dolgozik. Jól ismerem, hiszen a testvérem. Szeretem és becsülöm. Nem akarok eléje tolakodni, de mielőtt neki adnám át a szót, óhatatlanul is két esemény jut eszembe. Az egyik az, amikor nagy szegénységünkben—akkor még nem tudtuk, hogy lesz nagyobb is — Olaszországba utaztunk egy kétszemélyes sátorral, hogy találkozhassunk a reneszánsszal. Velence, Firenze, Róma volt az állomás, de Rómát csak olyan ráadásnak tekintettük. Én fiatal tanár voltam, ő negyedéves egyetemista. Nem részletezem az élményt, nekem is az volt az első nagy nyugati utam, szóval szép és tartalmas volt. Ha a reneszánsz korát tanítom, ma is ebből táplálkozom. Testvérem, a fiatal építész tanította látni az építészet szépségét. Emlékszem, én Velencéért rajongtam, ő Firenzébevágyott. Józan eszemmel tudom, hogy neki volt igaza, a harmóniát és az arányosságot sehol nem láttam azóta sem. A másik élmény későbbi. Ő már tervezőmérnök volt Kanizsán, amikor pályamunkát adott be egy készülő budapesti Csontváry Múzeum megépítésére. Figyelemre méltó terv volt! Soha nem felejtem el, mekkora harcot vívtunk az idővel, hogy túl ne lépjük a beküldési határidőt. Megjegyzem, a határidőt valahogy azóta sem szeretjük. Nagyszerű érzés volt azonban, hogy végigélhettem egy komoly terv születését! Amolyan asszisztens voltam, testvérem azt kérte tőlem, hogy a hagyományos szabvány betűk és számok írásképe helyett az én „gyöngy-betűim" díszelegjenek a papíron. Másfél évtized múlt el. Ma is élénk eszmecseréket folytatunk a világ dolgairól, és természetesen dolgozunk, sokat dolgozunk. Ugye nem ütköznek meg azon, hogy a testvér ír a testvér munkájáról? Át is adom neki a szót, beszéljen ő magáról. —Diplomatervemet 1977-ben készítettem el az Építészmérnöki Kar Lakóépület Tervezési Tanszékén — mondja—Budapesten, egy megadott területre kellett városi, átutazó jellegű szállodát telepíteni. — Mit építettél Kanizsán és Kanizsának? Tudom, hogy nagyon sokat terveztél. Melyek a legkedvesebbek. Képeket nyújt át: Jókai utcában műterem lakások, a Fortuna Étterem, a nemrég elkészült Somogyi Béla úti lakóépület, az épülő miklósfai Mindenki Háza. No és azok a munkák, amelyek a városközpont megújulását és megszépítését eredményezték. Mindezekhez magam teszem hozzá, hogy 1987-ben megválasztottak a Nagykanizsai Városvédő Egyesület Építészeti Bizottsága vezetőjének. — Munkáidat nézegetve nem gondolnám, hogy a kőművesek és az ácsok kedvence lehetsz — mondom évődve, de ezzel inkább szemléletéről szeretnék hallani. Szívesen beszél erről. Kész teoretikus, könyvek, szakkönyvek, művészettörténeti munkák között él. — Az építészet összetett tartalmú — mondja. — Mindenek alapja a műszaki tartalom. Ennek találkoznia kell az élettel, a funkcióval, ugyanakkor művészi alkotásként kell — kellene — megjelennie. Ahogy Pogány Frigyestől hallottam, még a zene is ott van a falakban, az ornamentikában. Ezidáig az itáliai és a görög kultúrkört sikerült tárgyi valóságában tanulmányoznom— folytatja. — Meggyőződésem tehát, hogy a humanizmuson alapuló széleskörű ismeretekkel rendelkezve lehet csak ezt a szak- mát művelni, ezért tartom a megszerzett ismeretanyag gyarapítását fontosnak. Mindezek szintézisét igyekszem a munkáimban megjeleníteni. 1989-től két éves urbanisztikai szakmérnöki postgraduális képzésen veszek részt. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy az embernek nagyobb kitekintése és rálátása legyen a világra. — Hogyan él egy építész a mai Magyarországon, hiszen az igényes és művelt rétegnek itt nem volt pénze? — kérdezem. De erre a kérdésre nem is kell válaszolnunk. A felkészült és értékes értelmiségi nagyon rosszul élt és él Magyarországon és Kanizsán is. Mit is kívánhatnék Jancsi Györgynek, a Stílus Kft.-nek és mindazoknak, akik nap mint nap megküzdenek azért, hogy az örök értékeket megtartsák, átmentsék a távolabbi jövőnek. Erőt, Hitet? Azt hiszem, egyiket sem kell. Egészséget, jó egészséget kívánok neked, testvérem, és mindazoknak, akik csendben és szerényen végzik dolgukat a városért, valamennyiünkért. Lehota János Olvasta? Vég Gábor Magyarország királyai és királynői Vég Gábor Géza fejedelemtől Ferenc Józsefig és IV. Károlyig — mi több, Kossuth Lajos kormányzón át egészen Horthy Miklósig — az ország ötvenhat uralkodójának legfontosabb életrajzi adatait közli, nemzedékrendi táblázattal együtt. A szerző a könyv elején vázlatosan áttekinti a szentkoronatan történetét, attól kezdve, hogy Szent István korában a korona még alkirály isteni eredetű hatalmának jelképe és jelvénye", ami azonban az idővel megnövekedett bárói befolyás nyomán a király és a főurak hatalommegosztásának jelképévé vált. A rendi monarchia megszilárdulásának idején azonban már a köznemesség is részt követelt a korona szentesítette hatalom- és joggyakorlásból, aminek nyomán Werbőczy Tripartituma megfogalmazza a rendiség igényeinek megfelelő jogkörök kiszélesedését. A polgári kor azonban újra módosította a tan értelmezését, s kimondja: a szentkoronaeszme „a királynak és a nemzetnek a szentkorona egész testében megnyilvánuló egy- A koronázási szertartás rövid leírásában Vég Gábor rámutat a ceremónia elemeinek Árpád-kori gyökereire, valamint későbbi módosulásaira. Szent István 1001-ben lett Magyarország első koronás királya, trónra lépése nemcsak az ország és a magyarság európai elismerését jelentette, legalább annyira jelentős a belső társadalmi szervezettség elismerése is. István király frank mintára kiépíti a királyi vármegyék hálózatát, kialakítja központi hatalom intézményeit, a nádori, a kincstárnoki, a jegyzői, a királyi tanácsosi hivatalt, s létrehozza az ország tíz püspökségét, az egyházi intézmény teljes hálózati rendszerével. 1038-ban bekövetkezett halálát követően Magyarországon trónviszály dúlt, s a 11. században nem kevesebb, mint kilenc király vallhatta ideig-óráig magáénak a magyar trónt. Következő nagy uralkodónk IV. Béla, akit 1235-ben koronáztak királlyá, 35 évig uralkodott, s újjáépítette az országot a tatárjárás dúlásai után. Az Árpád-házi királyok után Károly Róbert Anjou-házi uralkodó személyében az úgynevezett „vegyesházi királyok" lépnek a trónra, majd a 16. század kettős királysága után a Habsburg-házból kerülnek ki a magyar királyok. A könyv szerzője vázlatosan érinti az Erdélyi Fejedelemség történetét is, s felsorolja Erdély uralkodóit, a vajdák, a fejedelmek, a gubernátorok, a királyi megbízottak hosszú sorát. Vég Gábor életrajzi lexikonra emlékeztető könyve gazdag adataival a történelem iránt érdeklődők széles táborának figyelmére számít, s hasznos segítője lehet a megújuló történelemtanításnak. (Új Könyvek) 1990. szeptember 14. ( KANIZSA 9 Filmjegyzet helyett Víz alatti sajtótájékoztató -mj — Örvendetes, hogy egyre többször fordul elő, hogy egy-egy film bemutatójával egyi-dőben könyv alakban ls kiadják a történetet. A Vadászat a Vörös Októberre című amerikai film és könyv most egyidőben jelent meg, így aki ezt a nagysikerű szuperprodukciót megnézve kedvet érez a könyv elolvasására, most megteheti, hisz a Duna Nemzetközi Film Kft. és az Európa Kiadó közösen adta ki a méltán bestsellerré vált regényt. Ebből az alkalomból tartott sajtótájékoztatót a filmforgalmazó és a kiadó. Rendhagyó helyszínen, a Dunán horgonyzó Hotel Dunapart szállodahajó vízszintalatti báljában került sor a bemutatóra, ahol a sajtó képviselői néhány technikai vonatkozású és „szigorúan bizalmas" háttérinformációt szerezhettek. A történet a glasznoszty előtti időkben, 1984-ben játszódik, amikor egy szovjet felségjelű tengeralattjáró kapitánya (Sean Conneiy) úgy dönt, átáll az amerikai csapatokhoz. A Vörös Október harapófogóba kerül, mert egyrészt egy szovjet tengeralattjáró veszi üldözőbe, másrészt az amerikaiak nem tudják elhinni, hogy a Vörös Október dezertálni akar... A film alkotói mindent elkövetnek azért, hogy aregényt a lehető legjobban jelenítsék meg filmen is, főleg a tengeralattjárókkal kapcsolatos technikai és pszichológiai Jelenségeket. A forgatás megkezdése előtt a rendező, a producer, valamint a főbb szereplők a saját bőrükön érezhették, milyen az ha az embert több száz méteres mélységben bezárják egy acélcsőbe. A filmben szereplő matrózoknak ebből a szempontbóljobb helyzetük volt, ők ugyanis valódi tengerészek. John McTiernan rendező legutóbbi két filmét (Predator, Drágán add az életed!) a magyar mozik is játszották. A Marko Ramiust alakító Sean Connery előbb a James Bond filmek 007-es ügynökeként vált világhírűvé, majd egyebek között a rózsa neve és az Indiana Jones és az utolsó keresztes háború című filmekben láthattuk. Néhány hete vehette át a Világ filmtörténetében játszott kiemelkedő szerepéért Járó díjat, a földkerekségen har-madikkéntl Alec Baldwin — a CIA analitikusát alakítja — sem kezdő már, de a Dolgozó lány után igazán csak most érte el a megérdemelt sikert. A film alapjául szolgáló regény 1984-ben jelent meg, azóta több mint 6 millió példányban fogyott el. írója Tom Clancy első regénye rövid idő alatt bestsellerré vált. A szerző kiváló szakértelemről tesz tanúbizonyságot, amikor a tengeralattjárók sejtelmes világába ereszkedik az olvasóval. A regényt egy 1976-os incidens ihlette, amikor egy szovjet fregatt akart az ellenfél oldalára átállni — sikertelenül. A sajtótájékoztatón Keleti György ezredes elismerte, hogy a regény és a film technikai kivitelezése tökéletes. A politika oldaláról nézve sajnos nem lenne ilyen .zökkenőmentes" egy tengeralattjáró dezertálása. Lévai Gábor nyugállományú ezredes, hajómérnök elmondta, a világon 100 év alatt 4500 tengeralattjárót építettek. Ezek közül a címszereplő szovjetTájfun típusú a legerősebb. Ahogy a mondás tartja, csak háromféle ember van: élő, holt és hajós. Ezzel az acélcsővel találkozva ez teljesen világosnak is tűnik. A sajtó képviselői megismerhették az egyetlen magyar tengeralattjáró egyszemélyes .személyzetét", Forintos Gyulát is, aki a bennfentesekjólértesültségé-vel nyilatkozta: a tengeralattjáró az tengeralattjáró. Nem lehet mihez hasonlítani. Az Európai Kiadó — valamint e könyv—szerkesztője Gy. Horváth László egy kérdésre válaszolva elmondta, a regényt a gyorsaság és a terjedelem miatt tiz fordítónak kellett egyidőben munkába venni. így is rohammunkában dolgoztak, hogy a könyv a filmmel egyidőben kapható legyen. Sajnálta viszont, hogy a moziüzemi vállalatok nem nagyon érdeklődnek aziránt, hogy a könyveket a mozikban is meg lehessen venni. Pedig nagy sikert j ósolnak a filmnek és a könyvnek itthon is. A rendkívüli sajtótájékoztató stílusosan egy-egy pohár Red October Coc-taillel zárult. Illcs Mária Újsághír: Az augusztus 21-27. között Szombathelyen megrendezett „Radius Hungaricus Char" 1. Nemzetközi Kamagyverseny döntőjében Illés Mária énektanár, a Zenebarátok Kamara-kórusának vezetöjeaKórusok Országos Tanácsának különdíját nyerte el. Hazaérkezése után a kiemelkedő szakmai siker előzményeiről, magáról a karnagyversenyről faggattuk. — 1989-ben fejeztem be a Zeneakadémián a Felsőfokú karnagyképző tanfolyamot — kezdte az események felelevenítését Illés Mária —, s az ott végzetteket, köztük engem is. meghívtak erre a versenyre. A kamagyverseny a szombathelyi Radius Hungaricus kórusnak és karnagyának, Horváth Imrének a kezdeményezésére jött létre, s az idén először került megrendezésére. Június végén kaptam meg a verseny anyagát, s ez minte®r harminc kórusmű átnézését, megtanulását jelentette a meglehetősen rövid felkészülési időben. Akórusmüvek között volt gregorián mű, Monteverdi-zsoltár, barokk motetta, Mozart mise. Bárdos Lajos kórusa, sőt spirituálé és Beatles-slá-ger átirata is. Minden müvet az eredeti nyelven kellett megtanulni. A verseny résztvevői többnyire _A" kategóriás kamagyokvoltak. Sajnos, ahelyszínen többen visszaléptek. így például egy ukrán és egy tajvani versenyző. Maga a verseny három fordulóból állt. Mindegyikben két-két müvet kellettvezényelni: egy könnyebb fajsúlyút és egy nehezebbet, amit néhány órával pódiumra lépés előtt sorsoltak ki. Ugyanígy sorsolással döntötték el a versenyzők fellépésének sorrendlét is. Ebből sajnos már nem tudok átadni semmit, a filmet és a regényt azonban bátran ajánlani merem. Mindkettő tökéletes. Lendvai Béla Az elődöntőben minden versenyzőnek tizenöt, a középdöntőben húsz perc, a döntőben pedig fél óra állt rendelkezésére. A Radius Hungaricus kórus közreműködésével ezt az időt tetszőlegesen tölthettük ki: próbálhattunk a kórussal és kon-certszerűen is megszólaltathattuk a műveket. Én általában azt csináltam, hogy kipróbáltam a részleteket, szólamonként összeraktam az anyagot, majd a végén annyi időt hagytam, hogy egyszer koncertszerűen is el tudjam vezényelni a teljes müvet. A gregorián Salve Regina és egy Purcell-mú után húsz versenyző közül az ötödik legjobbként jutottam a középdöntőbe, innét pedig második legjobbként a döntőbe, amiben már csak négyen vettünk részt. Adöntőben Mozart Missa Brevisének egy tételét kellett vezényelni, és egy nyolcszó lamú barokk motettát. Schütz: Jauchzet dem Herren című müvét. A verseny zsűrijében részt vett a dán kórusszövetség titkára, a jen-nersdorfi (Ausztria) madrigálkórus karnagya és a szombathelyi Tanárképző Főiskola énektanszékének vezetője. A zsűritagok egymástól függetlenül minden fordulóban 1-től 20-ig pontoztak, így alakult ki a sorrend. Eredményhirdetéskor a főtitkár adta át a KÓTA különdíját, majd gálakoncert következett Jennersdoriban, a templomban, ahol a döntő résztvevői dirigálhatták a vendéglátó kórust. Kitűnőek voltak a verseny körülményei, kellemes szabadidős programokat szerveztek számunkra a vendéglátók. Szakmailag pedig rengeteg tapasztalatot adott ez a verseny: megismerkedtem új kórusmüvekkel, a verseny ideje alatt új kollégákkal, akikkel mindig segíteni igyekeztünk egymást.Eztazsürielnökis észrevette, és meg is jegyezte: „Először kollégák vagyunk, csakutána riválisok." Sokat Jelentett, hogy köztük le tudtam mérni képességeimet, össze tudtam hasonlítani velük tudásomat. A versenyről videofelvétel is készült, ennek visszanézése is nagyon sok tanulságot adott és ad ma ls. * Örülünk Illés Mária síkerének és szeretettel gratulálunk hozzá. De egy kérdést nem hallgathatunk el: Nagykanizsán van-e lehetősége kellőképpen kihasználni képességeit? Kocsis Katalin „Először kollégák vagyunk, csak utána riválisok" Beszélgetés Illés Máriával 10 Q KANIZSA 1990. szeptember 14. Föld — falu — ember (2.) Pinceszer Valóban azokhoz kerül-e a föld, akik megművelik? Ki a paraszt a falun élő, földet művelni akaró és tudó (I), vagy a városba menekült örökös? Ki kinek fizet Sok kritika éri manapság a belföldi turizmust. Valóban olyan, amilyen? íme, a nyári szabadságról hozott tapasztalat: Nagykanizsa. A I^enin úti idegenforgalmi hivatalban alföldi Utazáshoz semmilyen tájékoztató, ajánlás, prospektus nincs, mindezt a helyszínen kell beszerezni. Van viszont néhány cím a- levelezéshez. Szeghalom. Akisváros idegenforgalmi hivatala előtt tábla hirdeti: utazás Velencébe, Jesoló-ba, Riminibe. Programfüzetük mindössze egyféle van: „Gyulai nyár ''90". Gyula. Itt már programfüzet sincs, s talán azt sem tudják, hogy a Gyulai vár éppen a nyári turistaszezonban tart zárva, tatarozás miatt. Hortobágy. A kirendeltség pultján többnyelvű tájékoztató. Azt is kapok, amit nem kérek, s ez némileg megnyugtat. Debrecen. A Hajdutourist irodájában Jenkei Gábor kirendeltségvezetőt kérdezem: — Milyen az alföldi irodák kapcsolata a dunántúliakkal? • — Erről csak jót mondhatok, hiszen ezt bizonyítja a hozzánk látogató csoportok és egyéni turisták száma. — Akkor miért nem kapok a Dunántúlon, mondjuk Nagykanizsán nyári programajánlást a hortobágyi eseményekről, a gyulai várjátékokról, vagy éppen a híres debreceni virágkarneválról? — Gyakori a kérdés. A hazai színes, többnyelvű pros- és miből? Kérdések sorakoznak, mint este a haza ballagó libák. Mert a büszke paraszti világot megtörték, arcát besározták megtaposták, büszkeségét gúzs- pektusokkal való ellátás elég drága mulatság. Ennek ellenére megy a küldözgetés oda-vissza alapon. Ahogy más irodáktól kapunk, úgy mi is küldünk tájékoztatót megyei kirendeltségekhez. Tapasztalatból tudom, hogy ezek sajnos el sem jutnak a rendeltetési helyükre, valahol, valakiknél elakadnak. — Mit tudna ajánlani? — A vidéki irodáknak jó előre kellene gondoskodni megfelelő anyagokról, s amennyiben mód van rá, helyben sokszorosítani. Ha másként nem megy — ahogy én teszem a Dunántúlon —, személyesen kell utánajárni egy-egy megye, vagy város által tervezett eseménynek. Irodánk szívesen segít egyéni érdeklődőknek akár levélben, akár itt a helyszínen. — Miben látja a megoldást? —Az Országos Idegenforgalmi Hivatalnak kellene helyére tenni az információ-áramlást. Nagyon hiányzik egy országosan kiépített számítógépes információs rendszer. A pultnál dolgozó alkalmazó ttak és az érdeklődők dolgát könnyítené meg a számítógép, mely a mi szakmánkban korlátlan lehetőséget kínál. A cél: gyorsan kiszolgálni az idelátogatót, hogy minél kevesebb időt töltsön irodánkban, hiszen mi ebből élünk. Nos, a többi tanácsért — mert van bőven — talán nem egy lap munkatársának, hanem az illetékes szakemberekben kéne Debrecenbe menni. Tóth Ferenc ba kötötték. Volt itt padlássöprés, éjszakai „sétakocsikázás", tsz szervezés néhány napos „beutalóval", minden. A régi szokás az óban megvan: vasárnap délután az asszonyok litániára, a férfiak a pincesorra mennek. Itt folytatjuk a kocsmai beszélgetést, tiszteletben tartva a házigazda szokásit. Az asztalon fehér és vörös bor, meg vékonyfalú decis poharak. Öten üljük körbe az asztalt. — Na, egészségünkre! — szólít fel mindenkit a házigazda, L. Lajos. Az első poharat illik „fenékig" inni, utána mindenki annyit iszik, amennyi jól esik. —Tudjátok — töri meg a csendet K. Sándor —, azért azt nem szabad elfelejteni, hogy kétféle paraszt volt és van ebben az országban 1945 előtt voltak a középbirtokosok, akiknek jól szervezett gazdasága volt, a kornak megfelelően gépesítve: cséplőgéppel, vetőgéppel, s volt egy másik réteg, amely 1945 után jutott földhöz és a semmiből indult. Ez a réteg természetesen ragaszkodik a tsz-hez. Miért? Egyszerű. Ók még meg sem kóstolták a földet, már el is vették tőlük. Ez az egyik oldal, a másik az anyagi. Az emberek a megtakarított pénzüket házakba, nyaralókba fektették. A magángazdaságokat nem fejlesztette senki. A harmadik, hogy nincsenek fiatalok. Ez a legnagyobb baj. Mondjuk, én visszakérem a földet. Mit csinálok vele? A fiamnak nem kell, azt mondta, nem azért tanult szakmát, hogy a földet túrja. Erre aztán szinte egyszuszra mondja és kérdezi F. József: — Egyáltalán földnek nevezhető, amire ma azt mondjuk, hogy termőföld? A tsz-ek egyszerűen a sok vegyszerrel kizsigerelték a földeket, hosszú évek szükségesek, amíg helyre áll a biológiai egyensúly. Itt nemcsak az a probléma, hogy ki műveli meg a földet az is, hogy miből és mivel. Elgondolkoztatok, azon, hogy átlagban hány százalék hasznot hoz a föld? Úgy durván, 20 százalékot. És mennyi kamatot kell fizetni, ha kölcsönt veszel fel? — Pedig lépni kell! — szól L. Lajos. — Változatlanul tartom, hogy a falvak fennmaradását, fejlődését csak a föld határozhatja meg. Evvel nem azt mondom, hogy a tsz-t meg kell szüntetni. Ellenkezőleg! Versenyhelyzetet kell kialakítani, egyenlő feltételekkel. A tsz-ek vagyona nem a semmiből lett! Amikor elvették a földeket, emlékezzetek vissza, az őszi vetés már zöldellt. A nagyüzemek jelenlegi rendszerét kell lebontani. Annák a tsz-nek nincs létjogosultsága, melynek faluja, házai tönkre mentefcés a lakosság szegényebb, mint valaha. Valószínűleg már sokan rádöbbentek, hogy kényelmük, kényes egzisztenciájuk került veszélybe. Ezen nem kell fönnakadni. A vezetők soha nem csináltak lelkiismereti problémát abból, hogy saját érdekükről van szó. Itt egy egyszerű példa: én évekkel ezelőtt át akartam építeni a pincémet, s nem kaptam rá engedélyt. Egy évvel később a tanácselnök „úr" épített egy kétszinteset magának. Ezért mondtam a kocsmában, hogy én az önkormányzatban hiszek, az igazi változást az hozza meg. — Te ezt valóban hiszed? — próbálok ellent mondani. —Ja. Az önkormányzat olyan lesz, amilyennek mi csináljukk. Ha a közösségből választódik ki, akkor szent kötelessége a faluért tenni is valamit. Országosan a legnagyobb gondot az okozza, hogy az eladósodott, tönkrement tsz-ek vezetői a földek eladásával, ingatlanok bérbeadásával igyekeznek a süllyedő hajóról menekülni. Nem szeretnék általánosítani! Azoknak a termelőszövetkezeteknek, gazdaságoknak, amelyek bizonyították az elmúlt évtizedekben életképességüket azoknak bizalmat kell szavazni. Úgy érzem, ahol a tsz-tagság nem került a szakadék szélére és a vezetők becsületesek voltak, és ami a legfontosabb, emberszámba vették az egyszerű kétkezi munkást, ott nem lehet gond. — Mégis, te hogy képzeled? — piszkálom a havert. — Először is: van ennek a földkérdésnek egy sarkalatos pontja. Nem értem, miből akarnak kártalanítani! Üres, lyukas pénztárcából, vagy a vállalkozók által megtermelt javakból, később? Ha én ülnék ott, ahol nem ülök, azt javasolnám, hogy aki vállalja a megmérettetést, vagyis vállalkozik annak megadnám a maximális segítséget. Természetesen kemény ellenőrzés mellett. Most sokan vannak a szerencse-lovagok, akik abban spekulálnak, hogy a megszerzett földet magas áron adják tovább. —Honnét lehet ezt tudni, hogy ki milyen céllal veszi igénybe a járandóságát? — Nézd! Kutyából nem lesz szalonna. Addig a földműves csak büdös paraszt, amíg a városi gyerek az unoka a nagyszülőkhöz akkor megy ki, amikor a hűtőbe kell valami. Annak igazából soha nem kell a föld, csak a haszna. Ez a negyven év is milyen sok keserűséget hozott! Elvesztettük a földet, szétestek a családok, a gyerekek elhagyták a szülőföldjüket. Erre nincs mit mondani. Ennél a mondatnál nagy az egyetértés. Szedelőzködünk is, holnap dolgozni kell. Nyugaton felhősödik, kéne az eső nagyon, mert a kukorica szinte furulyázik. De vajon milyen dallamot fúj a parasztnak? Cserny József Debrecenbe kéne menni Hortobágy. Kilenc lyuk a hídon, több a belföldi turizmusban. Fotó: Tóth Ferenc 90, szeptember 14. ( KANIZSA 3 11 A ©áM ©© JK. nap, a kedves nap sütni kezdett a szürke reggel után. Az egész család sétált egy fél órát, csak én és Olga maradtunk otthon, a gyógyfüvek miatt. A komisszár most is meglátogatott, mint eddig. Egy hét után kaptunk néhány tojást. Nyolckor megreggeliztünk, aztán Nyikolaj és én kártyáztunk. Fél 11, nyugovóra térünk..." Ezeket a sorokat, fölöttük a dátummal — Jekatyerin-burg, 1918. július 16. — az utolsó orosz cárné írta három órával azelőtt, hogy férjével és őt gyermekükkel együtt a bolsevikok lemészárolták. A napló utolsó oldaláról idéztünk, abból a naplóból, melynek létét a szovjet hatóságok mindig tagadták és amely most kalandos módon előkerült. — Igen — mondja a felfedező, Edvard Radzinszkij orosz drámaíró —, azért sikerült megtalálnom, mert tisztázni akartam a hihetetlen és az őrültség közötti feltevéseket is. Alekszandra cárné naplójával együtt a többi titkos dokumentumot is tanulmányozhattam, köztük a Romanovok kivégzését irányító személy által írt titkos jelentést. így aztán mindet tudok a cári család tragikus végnapjairól, még a rejtélyes és eddig tisztázatlan részletekkel is tisztában vagyok. Könyvet írok róla, és ennek terjedelme egyre csak növekszik. Edvard Radzinszkij 54 éves, vöröses haját hosszúra növesztette, hogy erősödő kopaszodását palástolja. Sikeres színházi szerző. Moszkvában egyidejűleg hat művét játsszák, ő maga Brüsszelből érkezett, legújabb darabjának bemutatójáról. Külvárosi házban fogad bennünket, a társasházat az írók építették, de sokkal méltóságteljesebb, mint a környező, málló vakolatú bérkaszárnyák. A nyolcadik emeleten lakik, nagy és napfényes lakásban, ahol könyvek, papírok halmán kell utat törnünk. — Mióta bejelentettem, hogy a Romanovkról írok könyvet, a Szovjetunió minden részéből érkeznek hozzám a levelek, régi újságok, dokumentumok. Ez elveszi az időt a színműirástól, a tulajdonképpeni mesterségem gyakorlásától. Teljesen leköt Miklós cár és családjának története, nyakig benne vagyok, másra nem is gondolok. Tudja, ki ült tegnap az ön helyén? Lufanov fia, azé az emberé, aki a cári család tetemeit elszállította. Megmutatta a jegyzeteket, melyeket azon a szörnyű éjszakán az édesapja készített. Kivégzőhely az alagsorban Megkérjük Radzinszkijt, foglalja össze a Romanovok utolsó óráit, úgy, ahogyan ez a titkos dokumentumokban és az általa feljegyzett tanúvallomásokban áll. — II. Miklóst és családját Jekatyerinburgba vitték, egy uráli városba. Egy kétemeletes házba zárták, amely Ipatyev bányamérnöké volt. Oroszországban polgárháború dúlt, 1918 júliusában dühöngött az erőszak. Jekatyerinburgot ellenforradalmár erők fenyegették. A bolsevikok attól tartottak, hogy a fehérgárdisták kiszabadítják a cári családot, ismét hatalomra juttatják a cárt. Ezért elhatározták, hogy végeznek a Romanovokkal. Őrizetükért Jakov Mihajlovics Jurovszkij, a politikai rendőrség komisszárja volt a felelős. Jurovszkij 1918. július 16-án halasztást nem tűrő parancsot kapott: éjfélkor végezzen a rabokkal és tüntesse el őket. Az a teherautó azonban, amelynek el kell volna nyomnia a lövések zaját és aztán el kellett szállítania a holttesteket, másfél órát késett, így a kivégzés is csúszott. Jurovszkij az alagsorban kiválasztott egy helyiséget, melynek az egyik fala fából vot, így a lövedékek nem pattanhattak vissza, és kihordatta belőle az összes bútort. Majd amikor megérkezett a teherautó, felébresztette a foglyokat, rájuk parancsolt, hogy azonnal öltözzenek fel. — Nem gyanítottak semmit? —Nem. Márcsak azért sem, mert Jurovszkij figyelmeztette őket, hogy a városban zavargások törtek ki, és az alagsor biztonságosabb. De inkább átadom a szót neki, ö így írja le a kivégzést abban a jelentésben, melyet Leninnek és aCseka főnökének, Szverd-lovnak küldött: „A Romanovok fél óra alatt felöltöztek. A volt cár karjába vette fiát, Alekszejt és elindultunk. Nem sírtak. nem kérdeztek semmit. Személyesen kísértem őket. Az alagsorban a cárné nehezményezte, hogy nincsenek székek, erre hozattam kettőt, amelyre ő és a gyereket tartó félje ültek. Mögöttük, a falnál sorakozott fel a négy lányuk, a családi orvos és a házvezetőnő, valamint a két cseléd. Beszólítottam a kl-végzőosztagot. Azt mondtam: a forradalom vesztésre áll és tl ls elvesztek. Nyikolaj a feleségéhez fordult: micsoda?— kérdezte. Ekkor tüzet nyitottunk. Mindenki előre tudta, hogy kire kell lőnie; azt a parancsot adtam, hogy a szívre célozzanak. Az egész két-három percig tartott. Némelyiknél kegyelemlövésre is szükség volt." — A cárt az első lövéssel megölte Jurovszkij — mondja Radzinszkij. —Az első sorozat után még élt Alekszej, a cá-revics, a négy nővér közül három és Botkin orvos. Többé-kevésbé súlyos sebekkel nyöszörögtek a véres holttestek alatt. Az osztag egyébként hét lett önkéntesből. Jurovszkij helyetteséből és a Cseka két ügynökéből állt. Ez utóbbiaknak kellett a végső lövést megadni, és ezt érzéketlen kegyetlenséggel végre is hajtották, a nyakra vagy a halántékra céloztak. Amikor észrevették, hogy a lányok még élnek, Jurovszkij helyettese rávetette magát a hozzá legközelebb állóra, bajonettjével próbálta ledöfni, de nem tudta átszúrni a nagyhercegnő fűzőjét, mert mint utóbb kiderült, ékszereket és drágaköveket rejtenek bele. Az egyik csekista végzett vele, tarkólövéssel. Amint a mészárlást befejezték, azonnal fosztogatásba keücf-tek. .Rögtön megkezdődött a lopkodás, de miután fő-belövéssel fenyegettem meg őket, mindent visszadtak" -r jelentette Jurovszkij. (Vége az 1. résznek) (Következik: Élvezettel kínozták a rabokat) Kampány közben - Nyugi, az ellenfeled sokkal rosszabbul néz ki! 12 Q KANIZSA 3 1900.1 pf:74 Tisztelt Szerkesztőség! Azzal kezdeném, hogy lapjuknak rendszeres olvasója vagyok és nagyon jónak és helyénvalónak tartom az abban leírtakat. Szeretném, ha a magam nevében megfogalmazott és leírt pár sort újságjukban megjelentetnék. Talán lenne, aki el is olvasná a cikket. Engedje meg a Tisztelt Nagyérdemű és kevésbé nagyérdemű, hogy az utóbbi időben szinte már az ember könyökén kibújó témához a nagykanizsai KGST piac működésével és megszűnésével kapcsolatban pár gondolatot felvessek. ■ Előttem már többen hallatták szavukat pro és kontra, érvek és ellenérvek, érdekek és érdektelenségen csaptak össze. Azt hiszem, hogy tudott kik álltak az egyik és kik a másik oldalon. A mondás is úgy tartja, hogy az erősebb kutya... A győztesek és a legyőzöttek közötti ellentét ezzel megszűnt. Holott csak azt tudjuk, hogy kik is valójában a legyőzöttek. Hát kérem azok az emberek, akik eddig is vesztesek voltak. Lehet, hogy nem minden esetben ők tehetnek róla. Hisz ők azok, akik kettő, vagy három gyermekes családjukat nem mindig tudták és tudják deficitmentesen ellátni, fenntartani fizetéstől fizetésig. Pedig úgy érzem, hogy ezek az emberek azok, akik nem tudnak (elég) pénzt keresni, holott az egész életük a munkából a robotból állt és áll. Ez a fene nagy rendszerváltás valójában még nem jutott el hozzájuk, pedig már igencsak ideje volna. Visszatérve a KGST piachoz kezdetben nem olyan mértékben, de későbbiekben annál nagyobb sikere volt. Azt hiszem, aki gyakran kilátogatott, láthatta az ott tanúsított nagyfokú érdeklődést. A gyermekektől kezdve — akik még a tanévben a közeli iskolákból a szünetekben is kilátogattak — az idős korosztályig látogatói és vásárlói voltak a piacnak. Jól járt a vásárló is és elégedett volt az eladó is, legyen az lengyel, litván, vagy román, avagy távolkeleti. Nem úgy a közvetlen szomszédságban levő hazai bódé, vagy jól menő butik tulajdonosai. Ok voltak azok, akik a KGST piac megjelenésétől kezdve hirtelen pénztárca apasztást szenvedtek. Na nem kell azonnal sajnálatba esni, azért nem kellett nekik elmenni a bizományiba, az olcsó áruk boltjába. És ahogy egyre nagyobb vásárlóközönséget hódított el a KGST piac, úgy kezdtek elégedetlenkedni a városközponti ^és a piac környéki butikosok, kiskereskedők, talán még az Áruházak vezetői is. Meg kell vallani, nem kis haszontól estek el. Vigasztalásukra a jugoszlávok nagyarányú, főleg hétvégi vásárlásai szolgáltak. De úgy, mint eddig, most is az árak és a pénztárcák vas-tagsága azaz a keresetek—amelyek között egyre nagyobb úr fog tátongani — szabják meg az üzletet, azaz az adás-vétel létrejöttét. Tudtommal több fórumon szóvá tették a gondjukat, problémájukat, természetesen a „maszekok", és hát hogy is fogalmazzak, most érett be részükre a gyümölcs. Hogy ezt a „gyümölcsöt" név szerint kik, „mivel", kinél, vagy kiknél érték el, azt nem tudom. Másrészről nem lehet, hogy az utóbbi időben Nagykanizsán és vonzáskörzetében meg- növekedett a bűnözés, az is lehet, hogy ehhez hozzájárult a KGST piac jelenléte is. Valószínű, hogy ezt statisztikai számokkal ki lehet mutatni. De az biztos, hogy ebben nem fő okként szerepel a lengyelek és más nációk jelenléte városunkban. Az is biztos, hogy a rendőrség jelenlegi leterheltsége, a megnövekedett feladatok, igénybevételek mellett nem tudta kellő mértékben átfogni a kérdést. De talán ezt elsősorban nem is a rendőrségnek kellett volna. Sőt még segítséget sem kapott, csak nagyon ritka esetben. Gondolok itt most a valutázók, az itt a piros, hol a piros játékosainak a leleplezésére. Vegyük most szemügyre azt a kérdést, hogy aTanács, amely ezt a nem éppen népszerű döntést hozta — úgymint a piac megszűnését — mit tett annak érdekében, hogy ezt a kialakult helyzetet elkerülje. Már a kezdet kezdetén kellett volna lépéseket tennie. Talán biztosított kulturált elárusító helyet? Nem. Talán ha ez erején felül állt, akkor legalább a rend, a tisztaság legelemibb feltételeit (végrehajtását, hajtatását) biztosította volna. Noha ezt tudta akkor is, amikor nem tettek intézkedéseket a letelepedés ellen. Pedig szerintem nem nagy ráfordítással a legelemibb közegészségügyi, köztisztasági feltételeket tudták volna biztosítani. Tudtommal már elég ideje talán egy éve is annak, hogy a Tanács „emberei" helypénzt szedtek. Elárusítóként 100 forintot. Ha jól utána számolunk, ez elég nagy összeg lehet. Kérdem én és talán még rajtam kívül sokan megkérdeznék, hogy ezt a pénzt az illetékesek mire fordították? Mert nálunk sajnos sok esetben okozott zűrt, hogy a felvett, vagy befolyt összeg nem a legszükségesebbre ment. Tudtommal voltak javaslatok a pillanatnyi megoldásra. Átmenetileg megoldástjelentettekvolna. Hogy ezt mégis miért nem valósították meg, nem tudom. Talán a konkurencia erősebb volt, nem létszámban, hanem egyéb fizető, vagy fizetetlen eszközökben. Egy a lényeg: a piac megszűnt, örülhetnek, akik ezt elérték. Ezután az a két, vagy többgyermekes anyuka, vagy az a kevés keresetből élő/tengődő — akikből egyébként a többség tevődik ki ebben az országban és természetesen ebben a városban is — és akiknek igenis nagyon sokat jelentett a piac jelenléte, újból mehetnek a magán- és állami boltokba méregdrágán vásárolni. Hisz a csillagok felé rakétagyorsasággal száguldó árak Egyre emelkedik a kerékpárosok száma útjainkon. Ebben szerepet játszik a benzináremelés is természetesen, csak az a baj, hogy az új kerékpárok árai lassan a csillagos egeket ostromolják, így előkerülnek a régi békebeli biciklik a raktárak, sufnik mélyéről. És itt kezdődnek a bajok. A világítás nem jó, és a fékek is csak a dísz funkcióját tőlük be. Azt a balesetveszélyt, amelyet a kerékpárosok így jelentenek a közutakon, minden járművezető ismeri. Magamis, ha kerékpárost érek utol, előre félek, mit fog csinálni, ha mellé érek. Kiszámíthatatlanok, és ha a baj megtörténik többnyire nem ők a hibásak. Ki ne emlékeznék olyan példákra, amikor éjszakai vezetéskor egy szemből elhaladó gépjármű fényszórójától egy-két pil- mellett nagyon meg kell gondolniuk, hogy egyáltalán vegyenek-e a gyermekeiknek vagy önmaguknak egy-egy darab göncöt, cipőt, vagy egyéb, a létminimumhoz szükséges holmit. Most az élelmiszerekről nem is beszélek. Véleményem szerint aTanács részéről nem volt ez népszerű döntés az egyébként is felbolydult világunkban. Reméljük, hogy közvéleménnyel ellentétes, sokak hangulatát befolyásoló döntést nem kell megérnünk a közelgő változások után. Úgy éreztem, hogy ez — nem a többség akaratát tükröző döntés — engem is felháborít, és azokat is, akiknek a piac jelenléte enyhítette az egyébként is nehéz megélhetési gondjait. T. Z. lanatra elvakult vezető előtt előbukkan egy kivilágítatlan kerékpáros, és a szívbajt hozza rá. És ki ne emlékezne erősen ittas kerékpárosokra, akiknek az egész úttest szűk, a legváratlanabb kanyarokat produkálják, megszégyenítve a cirkuszi artistákat is. Mert a kerékpár használata úgy látszik felmentést ad az alkoholfogyasztás tilalma alól. Ideje lenne hát az illetékeseknek is figyelni minderre, hiszen egyre több a baleset. A fokozott ellenőrzéssel mennyi tragédiát lehetne megelőzni! Jön az ősz, a szőlőszüret ideje. Már előre félek azoktól az utaktól, amelyek a hegyi pincék felé vezetnek. Megtelnek hazafelé tartó biciklistákkal, akik a bort nemcsak kannákban hordják haza. Vajon ügyel-e rájuk valaki? Mert az utak rémei ők. V. J. Kopogtató cédula két méretben! Avagy az ördög nem alszik? Többen jelezték, hogy a boríték nagyságú ajánló lap sok helyen A/4-es méretű fénymásolt változatban került a választók postaládájába. Mivel a lap nem az állami nyomda terméke, bárki fénymásolóval sokszorosíthatja, szükségesnek látom, hogy a tanácsi illetékesek újságunk hasábjain reagáljanak a tényre. Vagy rosszul számították ki a választók számát (amit nehéz elhinni), vagy kalózkodás van a dologban. A választás tisztaságának megőrzése miatt tartozik a tanács a válasszal. Ezeken az íveken a felirat szerint a hátoldalon az ajánlási útmutatók olvashatók, de a fénymásolatokon ilyen nem lelhető fel. Nos, van-e magyarázat? V. J. Bringások Vasári forgatag Q KANIZSA ^ 13 Bár a hangzatos árengedmény (ahogy a valóságban) elmaradt a cím mögül a szeptember havi kanizsai kirakodó vásáron a régi időket idéző alkudozás bőven kárpótolta a vásárolni szándékozókat. Ha szegényedünk is, és a vásárfia is elmarad, a nyugdíjasok és kispénzűek, a „béketábor" kiűzetése után is, úgy tűnik, megtalálták számításukat a használtcikk árusoknál. Noha a piaci ellenőrökkel nem beszéltünk, szemmel láthatólag megkezdődött az MSZMP-vagyon feketepiaci kiárusítása. Hadd vigyék, hadd hordjákl (Szakony Attila összeállítása) 14 ^ KANIZSA J 1990. szeptempgr ia, | Bűtorkiállítá Szeptember 5-étöl 25-éig a Helyőrségi Művelődési Házban az egri Bútorkészítő Kft. mutatja be elegáns étkezőgarnitúráit. Vörös Zoltán a Kft. főmérnöke elmondta, hogy nem konkurálni akarnak a zalai bútoriparral, nyers-terméket szeretnének szállítani a kanizsai gyár termékeihez. A bemutatott bútorok a helyszínen megvásárolhatók. (Fotó: Szakony Attila) ír Műsorajánlat Hevesi Sándor Művelődési Központ Szeptember 14-től 20-ig: H. Gelencséry Mária festőművész kiállítása. Megtekinthető a kiállító teremben 10—13 és 14—18 óráig. Szeptember 18-án, 20 órakor: Vladimír Pasztemák hipnotizőr műsora. Apolló Filmcentrum Apolló Filmszínház: Előadások kezdete: 16, 18 és 20 óra. Szeptember 14—16: Ölve, vagy halva (amerikai). 14-én 10 órakor is! Szeptember 15—16: 14 órakor: Lambada, a tiltott tánc (amerikai). Szeptember 17—19: Heves jeges (francia). 19-én 10 órakor is! Szeptember 20: Cry Baby (amerikai). Stúdiómozi: Előadások kezdete: 17 és 19 óra. Erotikus filmek 21 órától, csak 18 éven felülieknek. Szeptember 14—16: Kihívás (videó, amerikai). Szeptember 17—19: Börtönbolygó (videó, amerikai sci-fi). Szeptember 20: Ördögök (francia). VB-ülés Szeptember 5-én ülést tartott a tanács végrehajtó bizottsága. Mint köztudott, a testület ülései nyilvánosak, arra a városban működő valamennyi pártot meghívták, de csak három párt képviselői jelentek meg — a KDNP, az MSZP és az MSZMP. A tanácselnök beszámolója után a szeptember 30-i önkormányzati választások szavazatszámláló bizottságainak összetételét tárgyalták meg. Dr. Balázs Sándor vb-ütkár elmondta, hogy a jelölések még folynak, így elképzelhetőek újabb változások a bizottságok összetételében, ezért 13 póttagot is választottak. A következőkben a lakásvásárláshoz nyújtandó vissza nem térítendő és kamatmentes kölcsönökről döntött a testület. 23 család ré- szesült ebben a kedvezményben. Az IKKV javaslatára a végrehajtó bizottság a következő állami tulajdonban lévő házingatlanok eladásáról döntött: Ady u. 33., Béke u. 33/a., Béke u. 33/b., Béke u. 38., Béke u. 60., Csányi L. u. 20., Csányi L. u. 22., Hamburger J. u. 14., Hamburger J. u. 22., Kinizsi u. 11., Kisfaludy S. u. 27., Magyar u. 11., Magyar u. 26., Magyar u. 30., Magyar u. 44., Rozgonyiu. 5., Somogyiu. 13., Somogyi u. 21., Szemere u. 11., Vöröshadsereg u. 16/ a., Vöröshadsereg u. 43., Vörösmarty u. 46. Ezt követően Szőke János vb-tag javaslatára a testület Pro Urbe kitüntetést adományozott Zsoldos Ferenc tá-nácselnöknek. A 25. kiállítás Harangozóné Gelencséry Mária kiállításának megnyitójára gyűltek össze barátok, ismerősök, művészetet pártolók a HSMK-ban szeptember hatodikán. A festőművésznő huszonötödikjubileumi kiállítását Rétfalvi Sándor Munkácsidíj as szobrászművész. Érdemes Művész nyitotta meg. A pogányszentpéteri születésű Gelencséry Mária tizenöt éves korától él Kanizsán. Autodidaktaként, a kisvárosi magárautaltság minden hátrányával megbirkózva vált művésszé. Nyaranta, sok éven keresztül a hazai müvésztelepeket járta, szűkös pénzéből a régi mesteriskolások példáját követve világot látni ment, Párizsban tanult. Ezerki-lencszáznyolvankettötől tagja a Képzőművészeti Alapnak. Gelencsér! Máriának mindig fontos volt Kanizsa, szereti városát, minden jóindulatát hálásan viszonozza. Örül, ha adhat, és boldog, ha ő is kap. Kiállított képei egész életútját felölelik, bemutatják. Csendéleteit a nagybányai értelmezésjel-lemzi. Akvarelljei finomak, az egymásra lehelt színek varázslatát árasztják. Klasszikus táblaképei között vannak erőteljesek, mint a „Máramarosi hegyek", és színeiben visszafogottak, tekinytélyt pa-rancsolóak, mint a „Zsennyei madaras" című alkotás. Kedvesek, barátságosak, melegséget sugároznak a pogányszentpéteri képek. Színeiben, technikájában hatásos a „Pogányszentpéteri tükröződés". A kiállítás mindig ünnep — mondta Rétfalvi Sándor —a művész legintimebb kitárulkozása a közönség felé. Köszönete, hogy adhat, hogy életben maradhat. Jubileumi kiállítása alkalmából — csatlakozva a barátokhoz, ismerősökhöz — gratulálunk, erőt, egészséget kívánunk a művésznőnek. H. M. Kézilabda Vereséggel rajtolt az NB l-es újonc, rangadót nyertek az NB I B-s férfiak KANIZSA A képen Mátyás tört kapura, akitől a nyitómérkőzésen többet vártak a szurkolók. Fotó: Szakony Attila Az Olajbányász munkacsarnokban kettős mérkőzésre került sor, ahol bemutatkozott az NB I-ben újonc Olajbányász SE női csapata, majd a női mérkőzést követően rendezték meg a féri! rangadót az NB I B. Nyugati csoportjában. Nagy várakozás előzte meg az NB l-es idénynyitót, hiszen szeptember 8-án az első NB l-es találkozóra került sor. Tehát rendhagyó nap volt Kanizsán, amikor az olajosok hazai környezetben rajtoltak. Ellenfelük a Győri Sportközpont SE csapata volt, amely ellen a közel 400 néző győzelemre s ezzel ünneplésre készült. A csapat tisztes helytállást remélt... A 2x30 perces játék után a következő volt leolvasható: az eredményjelző tábláról: Olajbányász—Győri SKSE 16-17 Az olajosok első élvonalbeli mérkőzésükön tehát verséggel mutatkoztak be, pedig egy kis jobb összpontosítással, türelmesebb játékkal megszülethetett volna a rajtgyőzelem. A találkozó érdekesebb fordulatai, történései: 3. perc: a kanizsai kapus térdsérülés miatt kivált a csapatból, akinek helyét az átigazolt Kric-henbaumné vette át. 14. perc: a jól kezdő olajosok 4: l-es vezetéshez jutottak, ám öt perccel később már döntetlen volt az állás (4:4). 21. perc: Siti és Mátyás góljaival 7:4 a hazaiak előnye, de ezután bosszantó hibákat vétenek védekezésben és támadásban egyaránt. A félidő végéig újabb gólt nem sikerült lőni, a győriek viszont feljöttek 7:6-ra! Második félidő első szakaszában úgy kezdett az Olaj, mint ahogy az első 30 percet zárta: kapkodtak, sok technikai hibát vétettek. 5. perc: „eladott" labdákkal 9:7-re elhúznak a vendégek. 14. perc: az újoncok zsinórban négyszer vették be a vendégek kapuját, míg sajátjuk érintetlen maradt (11:9), de aztán „elaludtak" és 3 perccel később az állás: 12:12. A csapatok fej-fej mellett haladtak, s a befejezés előtt 3 perccel 15:15-ös állást jelzett az eredményjelző. A hajrá a vendégeké volt. Vezetést szereztek, ám Mátyás egyenlíthetett volna, de 7 méterest hibázott. Újabb hazai hiba meghozta a győriek 17. gólját, míg a zárás előtt 20 mp- cel Siti volt eredményes, de a vendégek „megbecsülték" a labdát. Csalódást okoztak az újoncok az idényelej i játékot hozó mérkőzésen. A küzdelem, változatosság izgalmassá tette a találkozót, de most rengeteg átadási, technikai hiba gátolta az eredményes szereplést. Skrach hiányát megérezte a csapat, de az is szembetűnő volt, hogy a kulcsjátékosok ezúttal tudásuk alatt teljesítettek. Az olajosok közül mindössze Pető és a gólerős csapatkapitány, Horváthné dicsérhető. A találkozót követően Mátyás Augusztát, az olajosok gólkirályát kérdeztük meg, aki ezúttal gyengén játszott, két büntetőt is hibázott és csak 3 gólt lőtt: — Nagyon sajnálom, hogy nem ment a játék. Akartunk, igyekeztünk, de a döntő pillanatokban remegett a kezem. Megilletődötten, rosszul játszottam. Más az NB I légköre, más a bírói működés, vagyis meg kell ismerkedni az élvonallal. Magamtól jóval több gólt vártam. Skrach nagyon hiányzott. Az NB I-ben debütált csapat (zárójelben "a- Szerzett gólok szá- mát tüntetjük fel): Skrach — Gombor (1), Horváthné (6), Siti (3), Pető (1), Mátyás (3), Buza (2). Csere: Krichenbaumnc (kapus), Szántó. Az NB I B-ben a 3. fordulóra került sor, amikor rangadó színhelye volt az olajosok munkacsarnoka, amelyen Tungsram—III. ker. TTVE 23:22 (11:13). A kanizsaiak legjobb dobói: Krichenbaum 10, Szentes és Kurusta 3-3. Remek összecsapást hozott a két kitűnően felkészített csapat rangadója. Kemény, gyors és változatos volt a játék, s egyik csapat sem tudott jelentős előnyre szert tenni. Az első negyedóra után aztán 9:6-ra elhúztak a hazaiak, dc aztán „leültek" s az óbudaiak mentek el ll:9-re. Szünet után a vendégek irányítottak, akik a félidő derekán már 5 góllal is vezettek. Ezt követően „feltámadt" az izzó, a befejezés előtt 5 perccel egyenlített (21:21), majd izgalmakban bővelkedő hajrában, időntúli büntetővel aratott bravúros győzelmet a bajnokesélyes ellen. — Kitűnő propagandája volt a sportágnak ez a mérkőzés. Itt volt minden, ami jó értelemben jellemzi a férfi sportágat. Egyébként „hullámzó" teljesítményt nyújtottak a fiúk, akik közül néhányan „eltűntek", majd nagyszerű dolgokat produkáltak. Megmondom őszintén, hogy amikor 5 góllal elhúztak az NB I-es várományosok, akkor nem bíztam a fordulatban. Ám, Czim-mer Tamás megint kitalált valamit, behozta a cseréket, s ezután beindult a hazai gépezet. A győzelem bravúr a javából, amelyért legtöbbet Krichenbaum?. a mezőny legjobbja és Rodek tette, de helyenként az egész csapat jól játszott — értékelt a forró hangulatú mérkőzés után Kötő Zoltán, a kanizsaiak szurkolója. Balogh Antal Sportakrobatika Hevesi sikerek külföldön A Hevesi DSE akrobatái az elmúlt he-'' tekben Szovjetunióban és Skóciában képviselték a magyar színeket. Női párosban (Gajcsi—Ra-mocsa) és hármasban (Bódi—Miskó—Farkas) az első helyet sikerült megszerezni, míg fiú párosban (Ramocsa— Aranoya) és vegyes párosban (Ramocsa Krisztián—Kreiner Adél) az ezüstérem jutott. Skóciában a Gajcsi— Ramocsa női páros indult, ahol a magyarokon kívül Anglia, Usa, Írország, Észak-Írország, Franciaország és a házigazdák vettek részt. A kanizsaiak nagyszerűen versenyezve versenyszámukban a 2. helyet szerezték meg. —k— 16 c KANIZSA 3 1990. szeptember 14. Tömegsport Házidöntő a Kanizsa Kupán A Bútorgyár—Bp-i Hungalu mérkőzés egyik izgalmas jelenete. Fotó: Szakony Attila A hét végén országos kispályás labdarúgó tornát rendeztek városunkban. A tanács ifjúsági és sportosztálya szervezésében lebonyolított tornára előzetesen 33 csapat nevezett, de végül is 25 együttes állt rajthoz. A nagyfokú lemorzsolódás oka a pénteki országos esőzés volt, így több csapat abban a hi-szemben, hogy elmarad a torna, nem indult el Kanizsára. Az erősen felázott pályákon szombaton reggel 9-kor indult a küzdelem, amely számos meglepetést hozott. A csoportmérkőzéseken belül még a papírforma érvényesült, de később számos, meglepő eredmény született. így kellemes meglepetésben számított a városi I. osztály utolsó helyezett Kögáznak és a IV. osztályban játszó Prog-ressonak a négy közé, majd a döntőbejutása. Negatív meglepetés volt viszont a Bútorgyár és a Tip-Top idő előtti kiesése. Végül a legjobb négy közé a két kanizsai csapaton kívül a tavalyi győztes Budapesti Hangulat és a szé-kesfehérvái Gumi Kacsa együttese jutott. A döntőbe jutásért vívott mérkőzésen büntetőkkel bizonyult jobbnak a fehérváriaknál. A két kanizsai csapat találkozója az első helyért gólnélküli döntetlent hozott, így a tizenegyesek döntöttek, melyben a Progresso bizonyult jobbnak és a Kanizsa Kupa 1990. évi győztese lett. ATisztelet Kupa döntőjébe aTip-Top verekedte be magát. A döntőben a veszprémi Bakony Művekkel játszottak, büntetőkkel a kupa győztesei lettek. Itt a Bútorgyár a 3. helyet szerezte meg. A Vigasz Kupa első négy csapata közé két kanizsai, a Platán és a Hedál gárdája verekedte be magát. Döntőt a Platán játszott, akik a kaposvári Zselic gárdáját szintén büntetőkkel győzték le. A másik kanizsai csapat, a Hedál a negyedik helyen végzett. Vigasz Kupa: 1. Platán Nagykanizsa, 2. Zselic Kaposvár, 3. Penge Darány, 4. Hedál Nagykanizsa. Tisztelet Kupa: 1. Tip-Top Nagykanizsa, 2. Bakony Müvek Veszprém, 3. Bútorgyár Nagykanizsa, 4. Cosmos Székesfehérvár. Kanizsa Kupa: 1. Progresso Nagykanizsa (Sasvári, Németh, Kálovics, Anek, Horváth, Hartai, Szmodics, Szerdahelyi, Szlávecz, Botor, Nóvák. Csapatvezető: Szmodics Tamás) 2. Kögáz Nagykanizsa (Bécs, Földi, Nóvák, Héder, Zoltán, Kovács, Soly-mosi, Törő, Budai, Tóth. Csapatvezető: Vörös Ernő), 3. Hangulat Budapest, 4. Gumi Kacsa Székesfehérvár. —kz— Visszapillantó Könnyű győzelem az ETTU Kupán Az ETTU Kupában a Kanizsa Bútor csapat a holland Wageminger város együttesét, a Bruns Shot gárdáját fogadta. A holland bajnokság 3. helyezettje nem állította túlzottan nagy feladat elé a kanizsaiakat, akik Gazsi nélkül is könnyedén nyertek. AMausz, Bizó, Szabó összetételű csapat mindössze egy mérkőzést vesztett, amikor Mausz három szettben vereséget szenvedett Huntelerstagtól, aki a holland csapat legjobbjának bizonyult. Az erőviszonyokat illetően a hollandok két játékosa is az országos ranglistán szerepel ugyan, de ez a két ország asztalitenisz eredményeit figyelembe véve, semmi előnyt nem jelentett. A rutinos Szabó mindkét mérkőzését magabiztosan, könnyedén nyerte, akárcsak Bizó, aki szintén két mérkőzést hozott. Az 5:l-re megnyert mérkőzéssel a Bútor tehát továbbjutott a következő fordulóba. Várhatóan jugoszláv ellenféllel találkoznak majd, amely csapat már komolyabb játékerőt képvisel. Gazsi Ildikót sérüléséről és a csapat játékáról kérdeztük közvetlen a mérkőzés után: — Sajnos három évvel ezelőtti gerincsérülésem kiújult, ezért nem játszhattam. Remélem hamarosan rendbejövök és talán már a következő bajnokin asztalhoz állhatok. Ami amai mérkőzést illeti, úgy láttam a lányok kicsit idegesen kezdtek, de a nagyobb tudás gyorsan érvényesült és a vártnál is simábban nyertünk. Jurik Gyuláné, a csapat edzője: — Úgy érzem, hogy kellően érvényesült a két csapat közti tudáskülönbség. Örülök, hogy az első hazai mérkőzéshez képest jelentősen javult Bizó játéka. A számunkra teljesen ismeretlen ellenfél ellen jól játszott a csapat, így sikerült a fölényes győzelmet kiharcolnunk. (kápolnás) APRÓHIRDETÉS Szemészeti magánrendelés, kontaktlencse rendelés szeptember 1 -tol. Nagykanizsa Rendelőintézet 15. ajtó. Hétfőnként 15-17 óráig. Dr. Takács Ibolya.''14338/ !• Kereskedelmi tevékenység folytatásához keresek Nagykanizsa területén 60-100 négyzetméterig több részből álló kiadó helyiséget hosszabb időre. Telefon szükségest Ajánlatokat a Zalai Hírlap fiókszerkesztőségbe Nagykanizsa, Ady E. u. 1-be kérek „FUTUKÉ 90" í jeligére. VÁSÁROLJON OLCSÓBBAN - ADÓMENTESEN. Vásároljon Muraközben! Ha a csáktornyai Kereskedelmi Vállalat TRGOCENTAR üzleteiben 1.000 dinár felett vásárol bármilyen árura joga van az adó visszafizetésére. Elég, ha a jugoszláv határon a vásárolt áru számláját lepecsételteti és a legközelebbi vásáiiásnál a bemutatott számla alapján a visszatérítést megkapja. A visszatérítés 35 - 60 %-ig terjed. Kanizsa — várospolitikai hetilap, megjelenik minden pénteken. Szerkesztő: Pék Pál. Tervezőszerkesztő: László Károly. Szerkesztőség: 8801 Nagykanizsa, Ady u. 1. II. em. Pf. 74. Telefon: 06/93/12-305. A szerkesztőbizottság tagjai: Horváth Mária, Kápolnás Zoltán, MartonGyörgyi, Tihanyi István. Kiadja a Zala Megyei Lap- és Könyvkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Jakab Vilmos. Komputertechnika: Zala Megyei Lap- és Könyvkiadó Vállalat Zalaegerszeg. Nyomtatás: Zalai Nyomda. ISSN: 0865-3879. Nytsz: B/PHF/266/Z/1989. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizetési díj: egy hónapra 35, negyedévre 105. fél évre 210, egy évre 420 forint. Előfizethető a postahivatalokban és a kézbesítőknél. II. évfolyam. 38. szám 1990 szeptember 21. Ára 9.60 Ft Megjelenik minden pénteken Bizonytalan listák Szeptember 7-én dr. Perjés András a környezetvédelmi miniszter kabinetfőnöke szülőfalujába látogatott. A miklósfai Városvédő Egyesület meghívására érkezett és tartott előadást a választásra készülődő miklósfaiaknak. Kijelentette: — A választásokkal kapcsolatban a mai napig nagyon sok a félrehallás. Főleg a listás szavazás formája az, amely a legtöbb félreértést okozhatja. Ez lehetőség bukásra. A listás jelöltekre ugyanis vagy mindenki szavaz, vagy elveszett a szavazat. Ezt a mai napig senki sem tisztázta a lakossággal, és ez manipulálás lehetőségét jelentheti. —Ha egy-egy körzet a jelöltjét biztosan be akarja juttatni a testületbe, akkor csak egy lehetősége van: minden erőt össze kell fognia. Régen a sok okos ember csöndben maradt. Most itt az idő, hogy az okosak ne hallgassanak. Különben a demokrácia meghal. V.J. Választási műsorok a VTV-ben A városi televízió a pártokkal és a független jelöltekkel történt megegyezés alapján sorozatot indított a jelöltek bemutatására. 1990. szeptember 25-én a 2., 11. és a 9. körzet, 26-án a 12., 7. és az 5. körzet, 28-án a 3., a 13. körzet és a kisebbségi csoportok mutatkoznak be. (A szereplés sorrendjét a sorszámok jelzik.) Ferkovics József :Erdő —Beszélgetés a művészei a 9. oldalon Nyugdíjakról, bérekről — Beszélgetés dr. Surján Lászlóval a 2.oldalon Ki kit fedez, s mi célból? (5. oldal) Vezércikk helyett Kocsmadal „Harminckettői" — simphoniát vettem, söröm is csak ennyibe került — Szavaztam már demokratáinkra, s látod, haver, ez sem sikerült! Meggyőztek, hogy enyém lesz a gálya, de a hajó elment nélkülem — partra vetve, így vagyok lapáton, kirúgva is higgyem, győzelem, hogy meleg söröm habzik a pohárban, hogy könyökölök itt az asztalon, hogy füst szikkaszt, míg figyelem, hogy bennem hogyan zsibbad el a bizalom. De haver azért sose keseredj el, míg sörre futja, nincs nagyobb gubanc! Szavazz újra demokratáidra, s mint szedett fa, az útszélen maradsz. K.Z.P. KANIZSA VÁROSI HETILAP Válás 12 és fél évi „házasság" után A Kőolaj - és Földgázbányászati Vállalat kollektívájának életében jelentős változást hozott az 1990-es esztendő. A fúró és termelő vállalatok 12 és fél éve történt egybekelése után ez év július l-jével az OKGT igazgató tanácsának döntése álapján került sor a vállalat „felosztására". A fúrási tevékenység a tröszt által alapított egyszemélyes kft-vé alakult, a geofizikai és kút-vizsgálati tevékenység átkerült a Geofizikai Kutató Vállalathoz, a KFV pedig a korábban létrehozott divizionális szervezetben folytalja munkáját. A Kft. -n belül az üzemfenntartási, szállítási, fúrásellátó tevékenység jelentős hányada pedig — 278 fővel — Nagykanizsára összpontosul. Tóth Ferenc Képaláírások: 1. Vízkútfúrás. 2. Gyémánt magfúró összeszerelése. 3. Gépműhely ben. Tíz kérdésre tíz válasz Interjú dr. Surján Lászlóval, a KDNP országos elnökével, népjóléti miniszterrel Q KANIZSA 3 1990, szeptember 21. Szeptember 8-án Nagykanizsán, a HSMK színháztermében választási kampány-gyűlést tartott a Kereszténydemokrata Néppárt városi szervezete. Szónoka dr. Surján László, a KDNP országos választmányának elnöke, népjóléti miniszter volt, akivel rövid ittléte alatt alkalmunk volt interjút készíteni; mindkét funkcióját érintő tíz kérdésünkre készséggel felelt! — Miért oly hallgatag a KDNP a parlamentben és általában? — Először is köszönöm a lehetőséget, az interjút. Huszonegy főből álló, kis létszámú parlamenti csoportunk ugyan eltörpül a nagyobb pártok mellett, de felméréseink szerint képviselőink ehhez képest gyakran hallatják hangjukat. Ez azonban a kívülálló számára nehezen érzékelhető. A mi pártunk nem nyüzsgő, handabandázó párt. Képviselőink bizonyos méltósággal, ügycentrikussággal viselkednek a parlamenti üléseken. Kerülik a csetepatékat, és tündöklési, szereplési vágytól mentesen végzik munkájukat. Pártunk a stabilitásra törekszik, s ez a nyugodt, nagy erőt jelentő alapállás hosszú távon gyümölcsözni fog. — Milyen eredményekre számít a párt az önkormányzati választásokon? — Nagyon nehéz előre jósolni. Véleményem szerint eredményeink meghaladják majd a tavasziakat. Úgy érezzük, hogy az irániunk megnyilvánuló szimpátia országszerte fokozatosan növekszik. Szervezeteink kiépül tebbek, erősebbek lettek, s ez tíz százalék feletti arányt jelenthet. — Hogyan ítéli meg a kormánykoalíció belső viszonyait? — Nagyon nagy lehetőség az a tény, hogy a koalíciós pártok elnökei valamennyien tagjai a kormánynak. Ilyen alapon egy kormányülés akár koalíciós egyeztető fórum is lehet. A koalíción belüli kisebb feszültségek nem érzékelhetők különösebben, s ez megkönnyíti a kormány helyzetét, működését is. Nekünk, kereszténydemokratáknak, különösen jó érzés, hogy az az elvi alap, amelyen a koalíció áll, éppen a mi pártunk központi gondolatvilága is. Mindegyik koalíciós pártban vannak szél- sőséges megnyilvánulások, amelyek a külső felnagyítás miatt vonják kétségbe az egységesség tényét. Érzésem szerint a koalíciós kormány stabilan áll a lábán. A felmerülő problémákat általában szakmai téren hidaljuk át, nem pedig érzelmi odalról. Nagyon jó dolog az, hogy nem egy párt kormányoz, hanem három mert így egymás túlzásait, hibáit lecsiszolni tudják. — Mi a véleménye az MDF parlamenti csoportjának j u s titia tervéről? — Ez sok olyan gondolatot fogalmaz meg, amely benne él a lakosság jelentős részében. Itt két alap magatartást lehet feltenni: tegyünk igazságot a múltban elszenvedett igazságtalanságokért, s ezt — mint alapelvet — valóban el lehet fogadni; másrészt éppen keresztény oldalról azt is fel lehetne vetni, hogy „menj és többet ne vétkezzél". A kettő közötti választás tulajdonképpen azon áll, hogy a bűnösök belátják-e, hogy rossz úton jártak, és ártottak a társadalomnak. Én a megbánást egyébként kevés helyen tapasztalom, ezért vágyaim elfordulnának a justitia tervtől, és más irányba mozdulnának. Ez következik pártom alapfilozófiájából is. A valóságban szükségesnek látszik sok minden igazságnak akimondása, az igazságtalanságok felszínre hozatala. Én azonban nem követelek fejeket, s nem szeretném, ha igazságtevés címén újabb sebeket ejtenénk. A kettő között egy nagyon kiegyensúlyozott keskeny híd van, amelyen — remélem — a koalíció okosan át tud majd menni... — Mi várható a szociális háló tekintetében, különös tekintettel a munkanélküliekre? — A szociális háló munkanélküliségi oldalát tekintve a kormány az elkövetkező években — főleg az ipar szerkezetátalakítása folytán — több százezer munkanélkülivel szá- mol. Ez sokkhatást is jelenthet az országbem, ugyanis mi magyarok az elmúlt évtizedekben ehhez nem voltunk szokva. Ezt megfelelően kezelni szükséges. A megoldás szociális oldalán megfelelő munkanélküli segélyrendszer, az átképzések széles megvalósítása áll, no és a privatizáció folytán a bizonyára terebélyesedő kis- és középvállalkozások új munkahelyei kínálkoznak majd megoldásként. — Változik-e a társadalombiztosítási rendszer, s ezen belül a nyugdíjrendszer? Ha igen, mikortól? —Az időpontra felelek először. Számos nyugati szakértővel tárgyaltam ebben az ügyben. Egyöntetű vélemény volt, hogy változtatni lassú ütemben szabad. A gyors lépések ugyanis összeomlással fenyegetnek, kudarcot eredményezhetnek. A társadalombiztosítási rendszer változtatásának legelső lépése, hogy az államtól teljes mértékben elválasszuk. Olyan önkormányzatot hozunk létre, amely felelősen kezeli ezt a hatalmas átfolyó, államilag támogatott vagyont. A nyugdíjrendszer tekintetében november táján egyszeri külön támogatást tervezünk a nyugdíjasoknak. Ezt követi majd januárban a havonta érzékelhető kisebb mértékű általános emelés. Már régóta dolgozunk egy új nyugdíjrendszer bevezetésén is, amely várhatóan 1991. júliusára készül el, s ezután kerül majd a parlament és a kormány elé. Ez többek között összekapcsolja a bérek emelkedését a nyugdíjak állapotával, vagyis a bérek, jövedelmek emelkedésével párhuzamban nőnek majd a nyugdíjak is. — Az ország egészségügyi helyzetének javítása érdekében mit tervez a kormány? — Köztudott, hogy egészségügyi helyzetünk katasztrofális. Európában az utol- só helyen állunk. Ennek oka nem az orvosok tudásában, a kórházi ágyak számában és az intézmények ellátottságában keresendő! A fő ok az életmódban rejlik: a megélhetés biztosítása érdekében végzett túlhajszolt munkatempóval, a napi 10-12 órás munkavégzéssel, a helytelen gyógyszerezéssel, a túlzott szeszesital fogyasztással és dohányzással, a testnevelési rendszerhiányosságaival, a környezet káros hatásaival, és még sorolhatnám tovább az okokat. Az „Egészséget mindenkinek 2000-ig" világprogram szelleme az elmúlt évtizedekben sajnos nem hatotta át hazánkat, nem jutott el az emberekhez. Valahol felső szinten elsikkadt. Ezt most felszínre hozzuk, s az elkövetkező tíz évben igyekszünk megállítani, illetve jobbra fordítani a kedvezőtlen folyamatot. — Lesz-e az egészségügyi dolgozóknak idén — sokak által november 1-től remélt — béremelés? — Sajnos nem lesz, mert az ország nehéz gazdasági és pénzügyi helyzete egyelőre nem teszi lehetővé. A lépcsőzetes megvalósítás befejezésére — amely elsősorban az elmaradt gazdálkodási szférát érinti —jövőre talán lesz lehetőség. — Mi lesz a rendelőintézetekkel? —A mai kormánypártok programjában szerepel a kétlépcsős egészségügyi ellátási rendszer: az egyik egy nagyon fejlett alapellátás, a másik pedig a kórházakba beleépült ambulancia, amely érinti majd a rendelőintézeteket is. Ez a munka öt-tíz évet ölel fel, amelyhez fejleszteni kell az orvosképzést és továbbképzést. — Mikorra várható az ország népjóléti fordulata, a lakosság életszínvonalának javulása? — Ezt én most felelősséggel nem tudom megmondani. Ma az ország előtt egy súlyos gazdasági összeomlás és egy gyönyörű felemelkedés lehetősége egyaránt ott van, de nem lehet pontosan tudni, hogy melyik irányba mozdulunk el. Én midenesetre bízom a felemelkedésben. — Köszönöm a beszélgetést. Tihanyi István Fotó: Szakony Attila 1990. szeptember 21. A Kanizsai Közéleti Klub önkormányzati programja "" KANIZSA rangjához, "s mindezt azért, hogy városunk polgárai valóban otthon érezzék magukat. Vissza kell szerezni földrajzi helyzetünkből adódó előnyeinket. Igazi kereskedelmi gócpontot létrehozni Délnyugat-Dunántúlon. Mindez egyben új munkalehetőségek megteremtését eredményezi, remélve, hogy városunk polgárait elkerüli a munkanélküliség réme. Fejbólogató jánosok nélküli, valódi rendszerváltást akarunk, minimális megrázkódtatás és tragédiák nélkül. Európaiságunk mellett itt a nyugati végeken alkalmazkodó készségünkről és fejlődőképességünkről kell tanúbizonyságot adni. Olyan embereket jelöltünk az önkormányzati testületbe, kik emberileg, szakmailag alkalmasak a fenti nemes feladatok megvalósítására. Mi szolgálni akarjuk a várost és polgárait, ezért vállaltuk a jelöltséget. Jászberényi László KKK elnök Tisztelt kanizsai választópolgárok! A Kanizsai Közéleti Klub alakulásától (1989. december) szívügyének tartotta egy európai színvonalú önkormányzati törvény megteremtését. Felhívásokat, közleményeket, újságcikkeket közölt annak érdekében, hogy városunk megszabaduljon a megyei gyámkodástól. Azóta közismert tény, hogy az új önkormányzati törvény lehetőséget ad nagykanizsának, hogy megyei város rangjára emelkedjen. Ami eddig a történelem során nem sikerült, az most elérhető közelségbe került. A leendő helyi önkormányzat egyúttal kapott egy olyan feladatot, melynek megvalósítását a KKK központi kérdésként kezeli. Képviselőjelöltjeink, amennyiben elnyerik a választók bizalmát, mindent elkövetnek, hogy Kanizsa megfeleljen ezen követelményeknek. Olyan intézményrendszert, oktatási-, egészségügyi hálózatot, infrastruktúrát kívánunk létrehozni, mely méltó városunk A fárasztó 45 év elmúlta nem jelenti azt, hogy eljött a pihenés, a befeléfordulás vagy a „ma-gamista" gondolkodás ideje. Soha nem szükségeltetett annyira az összefogásunk megszerveződése, a saját, s az ország érdekében, mint napjainkban. Ha vállalkozó vagy és szimpatizálsz velünk, — lépj be közénk, a Vállalkozók Pártjába! A politizálásra az élet késztet bennünket! Az egypárt diktatúrájának bukása előtt még úgy látszott, hogy elválik a politika a gazdaságtól. Hamar beláthatóvá vált: ez bizonyosan lassú folyamat. Nem szándékozunk megsérteni egy kormányzó pártot sem, hisz jót akarnak, de gazdasági fölkészültségük tökéletességében nem vagyunk meggyőződve. Az ország súlyos gazdasági helyzetéből csak közös gondolkodással, s irigységmentes törvénykezéssel juthatunk ki. Ha javulnak a vállalkozás föltételei, javul az ország gazdasági helyzete. Sorsunk szorosan összefügg. Nem zsugorítani kellene a vállalkozásokat, hanem megtalálni az elvonás elfogadható mértékét. „A kecske is jól lakjon, de a káposzta is megmaradjon" elv alapján.. Pártunk politikai nyíltsága, egyenessége senki előtt sem két- séges. Soha nem hagyja cserben, nem csapja be a vállalkozókat, s a lakosságot. Ha félmillió vállalkozó élne a VP adta lehetőséggel, az ország legnagyobb pártja lehetne, akkor másképp nézne ki a gazdasági helyzet, ném lenne annyi munkanélküli, virágozna a vállalkozás, végre az ország gazdaságában jelentkezhetne a pozitív irányú változás. A legfontosabb napjainkban, hogy a „Csipkerózsika" álomból, a „nemtörődömségből" ébredjenek vállalkozó társaink. Várjuk a belépni szándékozók jelentkezését, olyan vállalkozó társainkét, akik vállalják az önkormányzati választásokon megmérettetésüket. Akik úgy érzik, aktivizálhatók a vállalkozók, s a helyi lakosok érdekeit képesek képviselni a helyi önkormányzatokban. A múltban ugyanis egy-egy város, község meghatározó személyiségei voltak az iparosok, kereskedők, boltosok, mezőgazdasági termelők. Vállalkozók, ébresztő! Mutassuk meg újra, ott a helyünk a közéleti tevékenykedésben, az önkormányzatokban. Jelentkezzetek! Vállalkozók Pártja Pártunk a magyar munkások, dolgozók politikailag megújult pártja, amely a múlt hibáiból és tanulságaiból okulva, a mai valóság feltételei között küzd céljaiért. Legfontosabb feladatunknak tekintjük, hogy fellépjünk a munkások, a szövetkezeti parasztság, az értelmiség és alkalmazottak, a kisvállalkozók érdekeinek védelmében. A MUNKÁSPÁRT (MSZMP) azt akarja, hogy Kanizsa városa valóban demokratikus önkormányzattal rendelkezzen, hiszen a települések jövőjét meghatározzák a megválasztásra kerülő önkormányzati testületek. Olyan helyhatóságot akarunk, amely a város lakossága életének minden területén biztosítja, hogy a kanizsai polgárok közvetlenül is beleszólhassanak a közügyek intézésébe és érvényre juttathassák érdekeiket és akaratukat. Elutasítunk minden olyan törekvést, amely a pénz-, a tőke mindenhatóságát helyezi előtérbe, vállaljuk mindazon társadalmi erők képviseletét, amelyek nem érdekeltek a tőke uralmának megteremtésében, de érdekeltek egy hatékony, humánus közösségi társadalom létrehozásában. Azt akarjuk, hogy javuljon a város kereskedelmi, szociális, egészségügyi FKgP célja meghatározott útkijelölés, nem a jelenlegi politikai és gazdasági rendszer bírálata. Mi határozottan állítjuk, hogy a gazdaság és politika egymástól elválaszthatatlan egységet alkot és stabilitásuk egymás garanciája. Viszont mindenkinek tudomásul kell vennie, hogy országunk jelenlegi gazdasági helyzetét mi, magyarok tettük ilyenné, és nekünk is kell megoldani. Nehéz helyzetben vagyunk, mert csalódott, hitvesztett embereket kell meggyőzni arról, hogy valójában mit akarunk. Az O érdekeiket szeretnénk képviselni. Politikai ellenfeleinek azt hirdetik, hogy az 1947-es tulajdoni állapotból való kiindulás túlságosan régre tekint vissza. Tények bizonyítják, hogy 1968-ban még az 1947-es tulajdonosok nevén szerepelt a földek több mint 70 százaléka. Ki és milyen jogon, erkölcsi alapállásból akadályozhatná meg a történelmi elégtételt?! A nagykanizsai FKgP mindent és kulturális ellátása. Legyen továbbra is ingyenes az orvosi ellátás, az általános és középiskolai oktatás. Mérséklődjön és szűnjön meg az elszegényedés, legyen alapvető továbbra is a munkához való jog. Erősödjön városunkban a közbiztonság, lakosságunk személyi- és vagyonvédelme. Mi a munkások, a dolgozók, a bérből és fizetésből, a nyugdíjból élők szemszögéből vizsgáljuk az országos és helyi tennivalókat, elemezzük a város helyzetét és keressük a választ az égető problémákra. Ebben a törekvésünkben a városunkért, a jövőnkért aggódó minden tisztességes polgárral és baloldali szervezettel készek vagyunk összefogni. Összefogásra van szükség, hogy megakadályozhassuk a pártlobbyk kialakulását, a város vagyonának elherdálását, a lakosság elszegényedését. Kérjük ezért városunk lakóit, vegyenek részt a választásokon és támogassák a Munkáspárt (MSZMP) jelöltjeit. Jelszavunk továbbra is: MUNKA, MEGÉLHETÉS, SZABADSÁG, BIZTONSÁG. Munkáspárt (MSZMP) Nagykanizsai Koordinációs Bizottsága megtesz annak érdekében, hogy belső hatalmi harctól mentes önkormányzati testület működjön. Félre kell tenni a szélsőséges megnyilvánulásokat, nyilatkozatokat! Mi kitartunk céltudatos politikánk mellett. Gondolatok gazdaságpolitikai alap téziseinkből: — A falvak helyzetének rendezése, — új ösztönző hatású adórendszer, — nyugdíjrendszer átalakítása, — kisvállalkozások létszám és gazdasági korlátozásának feloldása, —az egészségügy helyzetének rendezése, — magántulajdon elsődlegessége, — vagyoni elszámoltatás törvényes módon. Kérjük támogassák jelöltjeinket! Mindnyájunk érdekében vegyenek aktívan részt a választásokon! Bort, búzát, békességet! Vállalkozók, ébresztő! Történelmi igazságtételt! Q KANIZSA 1990. szeptember 21. Ami van es ami nincs Az Ifjúsági Demokrata Fórum helyi csoportja szeptember 7-én és 8-án a Csónakázó tónál ifjúsági tábort szervezett. Délután öt óra körül érkeztek a résztvevők, nem sokan, de reményekkel. — Talán lesz valami normális ifjúsági élet a városban — fogad Bali Veronika. — Olyan, ahol nemcsak a diszkó dominál, hanem beszélgetni is lehet, kicserélni gondolatainkat, esetenként olyan vendégeket hívni, akik hatással tudnak lenni a fiatalokra. —Te milyen programokat remélsz? — kérdem a hozzánk lépő Bali Miklóstól. — A fene tudja. Ezen még nem fondolkodtam. Valami olyan hely ellene, ahova az ember szívesen bejár, beszélgethet... A HSMK-ban mostanában van egy nagyon jó program, a művelődési házi-buli, de ritka. A mostani tábor propagandája nem volt jó, ezért is vagyunk kevesen. Úgy látom, hogy a fiatalok jelentős része megelégszik azzal, hogy kocsmába meg diszkóba jár, de gondolom, akadnak olyanok is, akiknek lenne igényük a színvonalasabb, kulturáltabb szórakozásra — sorolja egyszuszra Miklós. * A program szervezőit, Farkas Tibort és Harangozó Évát a tábor céljáról kérdeztem. — Az ötlet már régi, belőlünk táplálkozik — kezdi Tibor. — Sokszor, sok helyen felvetődött, hogy próbáljuk meg a fiatalokat csak egy beszélgetésre összehozni helyzetünkről, arról, hogyan élünk a városban, milyen lehetőségeink vannak, milyenek lehetnének, miketszeretnénk, mi az, ami elérhető, mi az, ami nem. * Este 7 óra körül, amikor már esett az eső, a zöld tábor kőépületében elkezdődött a Provokáció. Ne tessék félreérteni, semmi különös, törvénytelen dolog nem történt, csupán annyi, hogy tizen- és huszonéves fiatalok felelősséggel beszéltek a város kulturális életéről. —Teljesen beláthatatlan még, hogy a helyhatósági választások kimenetele milyen lesz — kezdte Cseke József, a MÁV Dél-Zala együttes nagybőgőse. — Jó lenne, ha a két kanizsai együttest elfogulatlanul, csak a szakmai ismérveket figyelembe véve támogatná a képviselőtestület. Nagyobb gondot kellene fordítani a néptánc, a népzene szélesebb körű mgismertetésére. Erre jó lehetőség a táncház, de valamilyen formában intézményessé kellene tenni. — Amit Józsi mond, az nekem szimpatikus — mondja Tibor. — Azt, hogy új önkormányzatnak mire lesz lehetősége és mire nem, nem tudom. Úgy gondolom, hogy alapfokon minden működő együttest azonosan kellene támogatni. A többi pedig azon múlik, hogy az együttesek vezetői menedzser szemléletűek lesznek-e, milyen szponzorokat tudnak találni, milyen pályázatokon tudnak pénzt szerezni. — Más lesz a jövőben a táncház, mint eddig volt — veszi vissza a szót Cseke József. — Nemcsak a táncosoknak szerveződik, elsősorban a betérőknek. Biztos, hogy többszöri találkozás u tán a táncot már élvezni is fogják, hiszen megismerték. — Ez az együttesek életének alapfeltétele — szögezte le az egyik résztvevő. * — Hogyan illeszkednek ebben az IDF tervei? — Szeptembertől van ifjúsági házunk — mondja Farkas Tibor. — Úgy gondolom, bután viselkedne a város ifjúsága, ha erre nem villanna fel a szeme, ha nem kívánna élni a lehetőséggel. Nem kívánja az IDF kisajátítani az Ifjúsági Házat, megszabni, hogy mi történjen ott. Mi csak gondolkodni akarunk azon, hogyan lehet tartalommal megtölteni. Tudjuk, hogy az Ifjúsági Ház huszonkét éve elhanyagolt. Ennek felszámolásában is szeretnénk segíteni, ha kell, szponzorok felkutatásával, ha kell fizetség nélküli munkaakciók szervezésével. A városban az a legnagyobb problémája a fiataloknak, hogy nincs olyan terük, amit birtokba vehetnek — mondja Farkas Tibor. —Akanizsai ifjúságmég nem lett megszólítva, hogy mit várna az Ifjúsági Háztól. Remélem, ez a közeli jövőben megtörténik. — Több megoldási mód lehetséges az Ifjúsági Ház működését illetően — vélekedik Harangozó Éva. Az egyik, hogy a városban működő ifjúsági szervezeteknek helyet ad, s ez valamilyen vonzást jelent, ugyanakkor hatást is gyakorol a ház munkájára. Ezt nem tartjuk jónak, de kíváncsiak lennénk a többiek véleményére is. A másik út, hogy megkeresik az iskolák diákönkormányzatait, igazgatóit, kémek egy-egy képviselőt, s ők döntenek a Ház ügyeiben. Ezt sem tartom jó megoldásnak. Én annak lennék a híve, hogy a Ház életébe az ott működő közösségek szóljanak bele. Mindenképpen el kell kerülni, hogy az Ifjúsági Ház csak programokat adjon, melyekben az érintettek csak passzív résztvevők. Az Ifjúsági Ház életteret biztosítson, ne kínálatot adjonl —Ez az egész csak akkor telik meg élettel és működő csapatokkal, ha baráti közösségek veszik birtokba a Házat, s ők alakítanak ki maguknak programokat, amihez csak hely kell, mert a többi már megvan a fejükben — vélekedik az egyik fiú. — Én is hasonlóan gondolkodom —mondja Gudlik Zsófia.—Sajnálom, hogy itt most kevesen vagyunk. A többiek talán azt várják, hogy helyettük csináljunk valamit. Egy biztos: az, hogy az Ifjúsági Ház Nagykanizsán három olyan vállalat neve merült fel mostanában, amely minden válságot sikerrel vészelhet át rugalmassága, jó szakembergárdája és üzletpolitikája miatt: a Tungsram, az MGMT Kft. és az ION Szerviz Kft. Ez utóbbi vezetőjével, Tálosi Jánossal beszélgettünk. — AZ ION Szerviz Kft.-t a szükség, az egyre szigorodó környezetvédelmi előírások hívták életre — kezdi a legfontosabbal az ügyvezető igazgató. — A mi cégünk magáncég. Örülünk annak, hogy hírünk már jó, pedig még csak rövid ideje vagyunk a piacon. Nem szállhat fejünkbe a dicsőség, mert ez a szakma napról-napra újat követel. Nem titkolom azonban, hogy terveink a mai lehetőségeknél előbbre mutatnak. A tét a siker, vagy abukás. Mi nem feléljük, befektetjük a nyereségünket. Ez az egyetlen biztosíték az életben maradásra. — Közvetlen szomszéduk a Hydroplasztik Kft. Nem jelent ez konkurenciát? — Igen is, nem is — mondja Tálosi János. — de nem félünk a konkurenciától. Ha ők jobbat gyártanak nálunk, vagy megpróbáljuk túlszárnyalni őket, vagy rugalmasan váltunk. Ez a verseny I Aki ezt nem meri vállalni, hogyan működik, a város fiataljain múlik. Ehhez azonban még több ötlet, még több kezdeményező ifjú ember kell. M. Gy. az ne is vágjon bele, mert tönkremegy. Tevékenységünket mi is sokféle ágazatban kamatoztatjuk. Vízkezelő, lágyító berendezéseket, galvántechnológiai rendszereket, mű- anyagtartályokat gyártunk, és különleges ultraszúrőket, amelyek a mai precíziós berendezések sokszor nélkülözhetetlenalkotórészei. Emellett kereskedelmi és áruszállítási feladatokat is vállalunk. „Több lábon" állunk, és így a válságok és az infláció káros hatásai kivédhetők, csökkenthetők. Meggyőződésem, hogy csak így lehet vállalkozni és sikeresen vállalatot vezetni. Szerteágazó tevékenységi kör, állandó fejlesztés és a piac igényeihez maximálisan alkalmazkodó minőségi munka ez a jelszó. — Önök támogatnak különböző alapítványokat. Ez nem divat a magyarországi és zalai vállalatoknál. Mi inspirálta Önöket erre a lépésre? — Nehezet kérdezett—mondja az igazgató —, de csak azt válaszolhatom, hogy a lokálpatriotizmus, a humánum és természetesen a reklám is. Itt élünk és dolgozunk, ezt, mint gesztust, meg kellett tennünk a városért. Támogatunk néhány intézményt, így a nagykanizsai kórházat is, de ez természetes, ne is beszéljünk róla. — Milyenek a külföldi kapcsolataik, mert gondolom az export fontos tényező a Kft. életében? — Majd minden keleti országba szállítunk, de NSZK partnerünk is van. Jelszavunk: Nekünk olyan partner kell, aki ki tud minket szolgálni. E nélkül nincs piacgazdasági Most olyan világ jön, amikor bekkelni nem lehet, mert akkor nemcsak a vállalat megy tönkre, az emberek is utcára kerülnek. Mi nem ezt az utat választottukl Vízvári Az Eötvös téren megnyílt a Zalaiparker barkácsboltja, ahol nagy árengedménnyel várják a vásárlókat. Biztos jövő Az ION Szerviz Kft.~ről Pártérdek vagy közérdek? 199Q. szeptember 21._KANIZSA ) Avagy: Ki kit fedez, s mi célból? JJI A történet régen kezdődött. Akkor még az „átkos pártállamban" éltünk. Egy kanizsai fiatalember a 60-as évek derekán útnak indult Prágába, hogy vegyészmérnöki diplomát szerezzen. A tanulás mellett a közösségért is dolgozott — s ennek „jutalmául" KISZ titkárrá választották. (Ez akkor így volt természetes.) Ekkor magas helyről jött emberek keresték meg. Arra kérték, hogy alkalmanként „mesélje el", mi történik a környezetében. Ő ráállt. Aztán szépen, rendben kezdte szállítani a híreket a követségre. Az ilyen ember besúgói — szisszen fel a köznép. Igaza van, de fogalmazzunk finomabban: informátor. Telt, múlt az idő, s kezdtek leomlani a pártállam falai. A fiatalemberből érett férfi lett. Bekapcsolódott az egyik (ma is) ellenzéki párt kanizsai szervezetének munkájába. Jól dolgozhatott, mert pártja őt indította az országgyűlési képviselők választásakor és a szervezet is egy emberként sorakozott fel mögötte. Segítették, támogatták, szervezték a kampányát..., s a JELÖLT meglepetéssel szolgált. Egy szombathelyi kép-viselőjelölti „tréningen" ő maga fedte fel informátort múltját pártjavezetői előtt. Ők pedig ahelyett, hogy elzárkóztak volna indításának javaslatától, tanácsokkal látták el, ha esetleg szóba kerül valahol a „FOLT*, hogyan védekezzen. A kampány pedig ment a maga útján. A következő lépés az volt, hogy konszenzus eredményeként a párt megyei listájának élére került a JELÖLT. A döntés után az egyik zalai szervezet képviselője szóvá tette Budapesten, hogy ez így valahogy nincs rendjén, következett tehát a párt vezetőiből álló ad hoc bizottság felállítása, mely az ügyet kivizsgálva azt javasolta: a listát vezesse más, a JELÖLT kerüljön a harmadik helyre. így is történt. A kampány folytatódott. Nagygyűlés nagygyűlést követett, találkozó találkozót. A JELÖLT-höz közelállóknak azonban feltűnt, hogy barátunk a szervezet sikereit a magáénak hiszi, s láthatóvá vált, hogy hatalomra tör. (Ismerős, nem?) Elérkezett az országgyűlési képviselők választása. A JELÖLT második fordulóban nyolcezer szavazatot szerzett, így nem került a parlamentbe, de tagja lett pártja országos tanácsának; felesége pedig a területi koordinációs iroda függetlenített alkalmazottja. (Talán családi vállalkozás ez a PÁRT? — törp-renghetünk. — Hiszen az információk hivatalosan e párton keresztül juthatnak el a központba, s ha ők csak szépet és jót mondanak, minden rendben is lesz. Nemrégiben aztán megjelent egy írás, ami róluk, a 68-as prágai eseményekről szólt. Abból kitűnt, hogy a JELÖLT ott és akkor vált meggyőződéses ellenzékivé. Ekkor maradt tátva a Sajnálom Vörös Gyula rendőr főtörzsőrmestert. Ó vezette azt a Mercedest, melyben Tőkés László utazott, s amely karambolozott Szerencs belterületén. A vizsgálat megállapította, hogy a református püspököt szállító autó 100 kilométeres sebességgel haladt, és ez a nagy tempó közrejátszott a baleset súlyos kimenetelében. Vörös Gyula rendőr főtörzsőrmester megszegte a KRESZ előírásait, túllépte a megengedett sebességhatárt. Ezért sajnálom őt. Gyanítom ugyanis, hogy saját Zsigulijával, Skodájával, netán Trabantjával nem hajtott volna ilyen gyorsan. De megszokta — és mi is megszoktuk —, hogy a fekete Mercedesek nem veszik figyelembe a korlátozásokat. Az utasok pedig — tisztelet a kivételnek — inkább élvezték a kivételezettség állapotát, semmint számon kérték volna a szabályok betartását. Mert tudjuk jól, a szabályok nem mindenkire vonatkoztak. Nem feltétlenül csak fekete Mer-cedesekre és utasaikra gondolok. A rendőrautóban máig sem kötelező a biztonsági öv használata, és a megengedett sebesség túllépéséhez sem kell feltétlenül megkülönböztető jelzéseket használnia a kék-fehér kocsikban utazóknak. Persze ne gondolja senki, hogy a rendőrök (katonák? határőrök?) voltak (vannak?) csak ilyen kivételes helyzetben. Volt idő, amikor egy jó rendőrnek állítólag ismernie illett működési területe valamennyi fontosabb magánautóját. Ha a tulajdonos vétett a KRESZ szabályai ellen, jobb volt inkább hátat fordítani, meg sem látni, mi történt. Ha a dologból mégis ügy keveredett, elrendezték azt egymás között a hatalmasságok, a közrend őre pedig legfeljebb figyelmeztetést kapott, hogy legközelebb még jobban csukja be a szemét. szánk. Hogy is van ez?l Meggyőződéses ellenzéki, s közben információkat szolgáltat? Nem értjükl Mint ahogy azt sem, hogy akik a történetet az újságírónak elmondták (a beszélgetést magnószalag őrzi!), miért nem adták nevüket a készülő cikkhez. Félnek? Féltik a pártjukat? Hogyan lehet, hogy ma csak az a BŰN, ha valaki a kommunista párt tagja volt, az pedig nem, ha informátorként tevékenykedett? Most meg itt van ez a szegény Vörös Gyula főtörzsőrmester, akit lehet, hogy keményen megbüntetnek a gyorshajtásért. Pedig ő semmi olyat nem tett, amit eddig ne tett volna. Most is ugyanúgy vezetett, mint korábban. Ha nincs ez a baleset, senkinek eszébe nem jut, hogy kérdőre vonja, mert nem az átlagpolgár számára engedélyezett sebességgel vezette a Hogyan vállalhat közösséget egy magát mindenben tisztának valló párt a régi rendszer besúgóival? Azokkal, akik ezt nyilvánosan el is ismerték? Újra választások előtt állunk. A jelöltek között s<5k az új arc. Szeretnénk hinni, hogy ők becsületes emberek... Mert a foltokat csak elfedni, lemosni nem lehet. Marton Györgyi fekete Mercedest. Hiszen a többi fekete autó vezetőjének sem szólt még senki: lassabban uraim, mert ez az út már nem az az út, melyen Önök vezetni tanultak. A kérdés csupán az: ki a felelős a mulasztásért? Aki nem szólt, vagy akinek nem szóltak? —molnár— Kirabolják a tanácsi pénztárakat Ne szisszenjen fel a kedves olvasó, mert nem bűntényről van szó. Nem kell a rendőrséget sem felhívni, mert az eset nem az ő hatáskörébe tartozik. Annyi történt csak, hogy a tanácsok, ami pénzük még maradt, költikbecsületesen. Nemcsak hasznos dolgokra, a munkatársak jutalmazására is. A cél: addig osszuk, amíg lehet. És egymás közt, természetesen! Még az „egyszerű" vb-titkárok is 20 ezer forint körüli jutalmakat tesznek zsebre, jó(?) munkájuk eredményeképpen. Azt persze, csakhalkanmerem megkérdezni, hogy vajon mi lehetett az a múlhatatlan nagy érdem, amiért most ekkora elismerés jár. S egyáltalán: volt-e érdem, s ha volt, a polgár miért nem tud róla? Előre sajnálom az új polgármestereket és városi képviselőket, mert inkább hasonlítanak majd a templom egerére, mint ama zúgban csendesen szundító jóllakott macskára. Mire betoppannak (szinte azt mondtam, surrannak) új helyükre, a kamrát már kisöpörték. Szeretném hát kérdezni a kormányt, mit tesz a herdálok ellen? Mit válaszolna? Mert pénz nélkül indulni a demokratikusnak kikiáltott jövőbe, már most magában hordozza a közeli összeomlást. S az érdemtelen érdemesek a markukba nevethetnek. — Vízvári — Amit szabad Jupiternek... Mindent befejeztünk... -~—............................................y-«<<■.................—................................................. _KANIZSA ) ^ 1990. szeptember 21. Pécs-Gyárváros munkás lakta kerület. A mohácsi út, a 6-os út A/l szovjet, most Petőfi S. laktanya és Pécs-Meszes által határolt terület. Itt a 6-os út mellett épült templomban keresem Kele Pál esperes urat. Őt már nem találom, de helyette találok egy kisírt szemű fiatal asszonyt és a családját. Invitálnak, jöjjek el hozzájuk otthon mégis könnyebb beszélni. Ők már nem hisznek senkiben, csak Istenben. Lehet, hogy itt is füle van a falnak? Egyszintes, tetőtér beépítéses családi ház. 100 négyszögöl kerttel. Garázs, melyben egy év óta nincs gépkocsi, minden fillér ráment az építkezésre. — Mibe került ez az egész? — kérdem óvatosan. — Kettő és félmillióba. — Nagyon szép! — Az összes keserűségünket beleépítettük. Születésnapi ajándéknak szánta a féljem. Megkap tam. Vele a munkakönyvemet is — mondja Horváthné Borbély Teréz gúnyosan, de a könnyeivel küszködik. — Az életben nem hittem, hogy egyik napról a másikra nem lesz munkám. — Nem értem. — Egyszerű, munkanélküli vagyok — és az eddig títkolt könnyek lávája alázúdul. —Amit most kapok, fölfordulni sok, megélni kevés! — Milyen indokkal adták kezébe a munkakönyvét? — Nem tudorri! Egyszerűen nem voltam észnél. Ha jól emlékszem, létszám leépítésre hivatkoztak, és azt mondták, én még elég fiatal vagyok, hogy munkát, munkahelyet keressek magamnak. Október 15-én lesz egy éve, hogy nem dolgozom. A férjem víz- és gázszerelő, most Pécstől 30 km-re dolgozik valahol Bolyban. Még szerencse, hogy neki van munkája. — Ne haragudjon, térjünk vissza október 15-ére... — Reggel fél nyolckor bementem dolgozni, még le sem vetkőztem, amikor szól a főnököm, hogy azonnal a direktorhoz kell menni. Még a vér is megállt az ereimben. Kezem, lábam remegett. — Melyik vállalatnál dolgozott? — Engedje meg, hogy ne nevezzem nevén a gyereket. Legyen elég, hogy a megye egyik legnagyobb kereskedelmi vállalatánál voltam hálózati ellenőr. Naponta Pécsről jártunk ki gépkocsival a kisebb egységeket ellenőrizni. így ismertem meg a férjemet is, amint egyik egységünknél vízvezetéket szerelt. Hogy miért nem akarok bántani senkit? Miért húzódom vissza, mint csiga a házába? Mert szeretnék visszajutni a tanult szakmámba, a kereskedelembe. Ha valakinek módja és lehetősége volt az összefonódásokat látni, én sok mindent láttam. Ezért a félelem! — Bocsásson meg, de Ön cinkosavolt az akkori vezetésnek, ha nem szólt és nem tett semmit! — Miért? Ön szerint lehetett tenni valamit? És most lehet tenni valamit? Nem tudom, csak feltételezem, hogy a szám miatt kaptam meg az útilaput. Tudom, most azt akarja tudni, hogy mit mondtam. Hazafelé a gépkocsiban kifejtettem a véleményemet. Hiszen szégyenemben alig találtam az ajtót, amikor a munkakönyvvel a kezemben elindultam. A legfájóbb talán az volt, amikor a kollégáktól, akikkel évekig együtt dolgoztam, azt sem kaptam meg, hogy elköszöntek volna. Csak ültek a helyükön lesütött szemmel. Senki sem szólt, nem állt mellém. Oly sokszor eszembe jutott, hogy nem emberek, férgek vagyunk, ha egyáltalán azok vagyunk. Nem egymást segítjük, inkább támadjuk, és a vezetők ezt nagyon jól látják, és ki is használják — mondja, de azt nem, miért került az utcára. — Nem hisz az emberekben? — próbálkozom. — Nem! Csak a családomban hiszek, és bízom. Akik a nehéz hetekben mellém álltak. Nézze, ma hozták a kopogtató cédulát, hát azt hiszi, hogy érdekel. Itt van ez a privtizáció is! Gondolja, azok jutnak megfelelő támogatáshoz, akik arra rászorulnak? Azok, akik eddig is a tűz mellett voltak, mert csak ott van pénz. — Ön szerint szégyen ma Magyarországon mun- kanélkülinek lenni? — A kérdés rossz! Miért nekünk kell szégyellni magunkat, nekünk, akik az utcára kerültünk?! Csak az félő, hogy nem mindenkinek vannak megértő hozzátartozói, akik a „bélyeg" elviselésében segítik. Én már túljutottam rajta, van egy kis birtokunk, és városi lány létemre túrom a földet, mert arra nincs pénzem, hogy gépesítsek. Amit megtermelek, abból jut a családnak és a piacra. Nézzen körül, menjen be a központba, este, ha van elég mersze. Ez már igazi nagyváros. Enni kell, ezt senkinek sem szabad elfelejteni, mint azt A budapesti és tatabányai székhelyű Alfa Ipari Vállalat számos termelő és szolgáltató kisüzemet és kiskereskedést tart fenn szerte az országban. Terjeszkedése során nem maradt ki Zala megye sem. Városunkban, a Zrínyi Miklós utca 20. sz. alattí új bazársorban még a múlt év tavaszán nyílt meg kereskedésük, amely ez év januárjában a Szemere utcai volt horgászbolt helyére költözött. Baksa Györgyné boltvezetőtől kértünk tájékoztatást tevékenységükről. — Fő profilunk a különböző varrodák által gyártott olcsó, de jó minőségű női, férfi és gyermek készruhák árusítása. Kapcsolatban vagyunk a Kanizsa Bútorgyárral, s az innen vásárolt maradék bútorhuzatokból két sem, hogy a kemény teleken az állatok is bemerészkednek ide, az emberlakta környékre élelemért. Apám bányász, és nem tudja, hogy holnap lesz-e munkája, és még nagyon sokan vannak így ebben az „arany" megyében. De én nem hagyom magam. Esteledik. Neonfénybe öltözik a város. Kirakatok hirdetik a méregdrága árut, s lehet hogy valaki rendőrért kiált. Valahol valakit kirámoltak. A holnapi lapok pedig közlik, hogy zajlik az élet Magyarországon, a rendszerváltás szép, új korszakában. Cserny József rokkant bedolgozónk által *ké-szített ízléses díszpárnákat és ülőpárnákat is értékesítünk, közvetlenül, de a bolti kiskereskedelem számára közvetve is. Áruljuk a Lengyel Kultúra cégtől átvett üveg- és porcelán készleteket és dísztárgyakat. Kapható nálunk a vállalat lenti üzemében gyártott nagyon szép fa- és fűzáru is. Április óta pedig hangszer bizományi tevékenységgel is foglalkozunk, ebben egy rokkant zenész segít— informált Baksa Györgyné. Megtudtuk, hogy a vállalat Kalifa-üzeméhez tartozó kereskedéshez szorosan kapcsolódik a számítástechnikai szerviz, melynek keretében egy műszerész dolgozó — saját otthonában és a helyszíneken — a lakossági javításokon kívül a Tungsram Rt. helyi gyárának és a KÖGÁZ újudvari üzemének végez átalánydíjas szolgáltatást. A bolt összeköttetésben áll a Domus helyi lakberendezési áruházával is, ahol egy négyórás munkaidőben foglalkoztatott varrónő függönyszegési és más munkákat végez. — A 13 százalékos árrést alkalmazó boltunkban a forgalom még erősen hullámzó. A kiskereskedelmi és szolgáltatási érték havonta 200-250 ezer forint között ingadozik. Ez főleg annak tulajdonítható, hogy eléggé kiesünk a város központjából, s a lakosság körében kevesen tudják, hogy létezünk — mondta Baksa Györgyné, remélve, hogy a hasznos tevékenységet folytató üzlet hamarosan népszerű lesz. (tihanyi) Kiskanizsán ismét működik az állatpiac. A jószágok elég magas áron cseréltek gazdát, de hát ugye a mai árak..! (Fotó: Szakony Attila) Olcsó készruháktól a hangszerek bizományi árusításáig Kiskereskedés a Szemere utcában 1990. szeptember 21. c KANIZSA 2 lég Jifmfl ík©Mls mSg J<t>imfi íF®g ©g^ SS®ÍT0 jEEKgH^ mftám femsíSíi) így reménykedik Vörösmarty Mihály a Szózatban, s ebben kell bizakodnunk napjainkban is. Meggyőződésem, hogy hit nélkül nem lehel végrehajtani a helyi hatalomváltást tudnunk kell, hogy mi mindannyian közösen vagyunk felelősek a megválasztandó helyi önkormányzatért, mely a demokratikus hatalom forrása, s elsőrangú feladata az európai keresztény értékek szolgálata. Talán már nem kell mélyebbre süllyednünk, s elindulhatunk az emelkedőn felfelé. Meg kell pillantanunk az új formálódó világot, —ahol minden polgártárs otthonának érzi városát; ahol a hivatalban az ügyfelek szolgálata a kötelező: az egészségügyi ellátás szeretettel, odaadással és hálapénz nélkül történik: ahol a gyermek és a felnőtt legnagyobb tiszteletben tartja a köz- és magántulajdont; ahol a korrupció és az adócsalás legalább oly mértékben lesz szankcionált, mint a tőlünk Ny-ra eső országokban; ahol minden polgártársunk legalább a létminimumnak megfelelő támogatást meg- IlmiüStíBHIFKKEL A Hím DMiknAaÁüiT kapja, az éhezők táplálékot, a hajléktalanok szállást, — az élet jogán, polgárjogon! Mi olyan polgármestert szeretnénk, aki nem ismeri a megalkuvást, aki már ma tudja mit kell tennie az első munkanapján; aki egy hónapon belül pályázatra tűzi vagy döntésre viszi a város legfontosabb ügyeit, aki már ma tudja hogyan kell rangsorolnia a közjó érdekében. Takarékos, észszerű városüzemeltetésre, az önkormányzati vállalatok átszervezésére, és a vezetői posztok megpályáztatására van szükség, — az esélyegyenlőség legszigorúbb biztosítása mellett. Számtalan dolgot kell majd tennünk, de a legfőbb célt mi így fogalmaztuk meg: Ami önkormányzatunk legyen legjobb e Hazában; minden rászoruló polgártárs kapjon segítséget és érezze a gondoskodást! Kéljük, aki egyetért velünk, a Kereszténydemokrata Néppárt egyéni jelöltjeire és a KDNP listájára adja le szavazatát! Nagyon szeretnénk, ha mindenki eljönne választani szeptember 30-án. Tisztelettel: Palotás Tibor, a KDNP egyik jelöltje. Lángész született 1990. augusztus 30-án reggel 9 órakor gyanútlanul felszálltam a Bagoláról Kanizsára induló buszra. Mivel az első ülés szabad volt, leültem. Szokásomhoz híven a kifüggesztett plakátokat kezdtem olvasni. A vezető mögötti üvegfalon ezt láttam: „Kérem a cipőket és a szemetet a megállóban hagyni". Kétszer is elolvastam, mire megértettem, és célját találtam. Kettőt is. Az első: A kanizsai Volán dolgozói között van egy sziporkázó szellemű zseni. Megrajzolta, kifüggesztette ezt a szöveget, és várja, lesz-e reagálás. De senki, legalább is ebben a buszban, fel sem fogta, hogy a plakát miért íródott. A másik: Van Kanizsán valahol egy nagy elme, aki megoldotta hazánk nehéz gazdasági helyzetét és a munkanélküliség gondját. Ez az igaz, döntöttem. Ugyanis, ha fel akarunk szállni a buszra, márt tudjuk, hogy mihez tartsuk magunkat: a cipőket le kell vetni. Miután törvény- és rendelettisztelő polgárok vagyunk, megtesszük, és egy fémszekrénykébe tesszük. Mert ugyebár nemcsak jó idő van, fúj is, esik is, hull a hó, ne ázzon az a cipő. Mivel azonban a szekrényt őrizni kell, minden megállóba őrbódé is kell a személyzetnek. (A szekrények gyártása is munkalehetőség!) Hiszen ahol felszállnak, ott le is szállnak. A leszállónak pedig adni kell egy pár cipőt. Igaz-e? Gondoljuk el: a jármű tiszta marad, a vezetőnek nincs gondja a takarításra, a felszabaduló idő a vezetésre fordítható, sűrűbb lesz a járat, nem lesz zsúfoltság. Kész haszon! És mindez egy pár cipőért. Na és a megállókban hagyott cipők továbbadására is kell egy személy. Kanizsán van, mondjuk, 300 megálló, s a buszok hajnali öttől este 11-ig járnak. Ez két hosszú műszak. Rengeteg ember kell, bizony! S hogy a Volán se károsodjon, minden leadott és felvett cipő után 50 fillér tiszteletdíj fizetendő. Hát nem kapitális ötlet? Vajon mért nem gondolt erre senki? Kanizsán azonban akadt egy okos ember, aki egy álmatlan éjszakán kigondolta ezt, és megoldotta a munkanélküliség problémáját. Beláthatatlan távlatok nyílnak, csak a cipőt kell a megállóban hagyni. Pálinkás Gézáné Az utolsó vacsora Az első emeleti klub ajtaja nyílik és csukódik. A kiskatona (pincér az árva) egyszerre négy kancsót is ölel. Viszi a svédasztalhoz. Meg is áll, aki fölfelé kaptat, de a kötelesség tovább löki. Tanácstag még, hát menni kell, mert első a „munka". S Iáim, a terem népesebb, mint augusztusban. A Tanács viszont hallgat. Lelki szemei előtt libacombok és pástétomok úsznak. De a szék, amin ülök, önállósítja magát — erre mindenki rámnéz, aztán újra csönd. A városatyák utolsó ülésüket ülik. A kezekben kilónyi papír: „Nagykanizsa terület- és településfejlesztésének, a tanácsi gazdaság működésének tapasztalatai. „Látszatra korrekt, jó munka, öt év számvetése, olyan dokumentum, mely a pártok egyetértésével kerül az új önkormányzat asztalára. Az elnök is elégedett, s úgy véli, hogy a határozatok helyesek voltak — egy kivételével. A fejek meg- rezzennek: a meghívottak és a sajtó egymásra bámul, várja a beavatást. Az ügymenet azonban félresöpri a kérdőjelet. A majom vízbe ugrott, bele is fulladt. És hullik az égből a manna: A pénzügyi mérleg pozitív, a hitelfelvétel hasznos, a kamatok átlaga nem haladja meg a 6,5 százalékot, az ellátás üteme töretlen, s egyébként is: a város, mely katasztrófák hullámain hajózott (nem én mondom, az elnök) — végre partot ért. Na ja, nyögi mögöttem az MDF-es úr, de a tartozás 200 millió, a szennyvíztisztítás ügye megoldatlan, a lakások privatizációja akadozik. Mondanám, hogy bizony, bizony, amikor hallom: A külföldi, ha itt jár, valóságos ligetben bóklászik, és „ a szíve szárnyal, mint a sas-madár." (Copyright by Little Big Man.) Csak földre ne huppanjon valahogy, mert beleragad a koszba — sziszegi a KDNP. Amúgy minden oké! Egyetlen tanácstag megy csupán a mikrofonhoz, és közhirré teszi, hogy a Tanács nem sztálinista képződmény, a francia forradalom hagyatéka, s különben is: legyünk büszkék arra, amink van. A köztéri szobrokra például. Sajtóbeli barátom ekkor már kacarászik, és foga közt szűrve a szót ajánlja a városatya figyelmébe a Mózes-családot, meg a tanácsköztársaság Jancsi és Juliskáját az Eötvös téren. Vi-háncra azonban nincs idő, mert sorolják, hogy a várospolitika tudomány, s hogy a jó vezetés a polgárok észszerű érveire hallgat. Csak arról nem esik mukk se, hogy voltak hamis tudósok itt, s hogy a 2x2 józansága keveseket bűvölt el Kanizsán. Kétségtelen, az elnököt igen. APro Urbe kitüntetés, amit átadnak, meg az ünneplő taps neki kijár. Aztán a múltra rákattan az ülésterem ajtaja, benn nem szorul senki, mert egy szinttel lejjebb tálak várják a „választottakat", és mit tehet a magyar: ha toroz, ha vigad — borba fojtja jóeszét., Az utolsó vacsoráról azonban az újságíró angolosan távozik, s csak képzeli, hogy reggel majd az álmos vicék — boldogabb időkre várva — összesöprik „a tanács gazdasági tapasztalataidnak széthullt lapjait, a maradék pogácsát pedig szétosztják az örökül hagyott szegények között. Pék Pál 8 C KANIZSA 1990. szeptember 21. Az új filharmóniai évadról A név megtartó ereje Az idei tanévkezdéssel új nevet kapott városunklegrégibbgimnáziuma, a „Landler". A változtatás okairól, s az új tanévről az intézmény igazgatójával, Szebenyi Máriával beszélgettünk. — A névváltoztatás kezdeményezője a tanári kar — kezdte Szebenyi Mária — de diákjaink és a szülők is támogatták a javaslatot. Fontos azonban tudni, hogy indokaink kőzött nem szerepelt Landler Jenő személyének megtagadása. Olyan nevet kerestünk, amelyajogfolytonosság jegyében alkalmas az intézmény mindenkori diákjainak szellemi közösségbe vonására. A többségi vélemény alapján esett választásunk az 1 696 és 1765 között élt gróf Batthyány Lajos nádorra, az egykori alapitóra, akinek nevét — bár nagyon sokat tett Kanizsa és környéke érdekében — semmityen intézmény, utca nem őrzi. S hogy miért alapított ezelőtt 225 éve Batthyány Lajos Kanizsán tanintézetet? Mert felelősen gondolkodó hazafi volt, aki látta, hogyameglévőanyagi feltételek lehetőséget nyújtanak a szellemiek fejlesztésére is. S mivel mindez a saját birtokán történhetett, érdekében állt egy gimnázium létrehozása. Példaértékű megegyezés alapján az épület a vármegye, a tanárokat a kegyesrendiek, a pénzt pedig a Batthyányak adták mindehhez. Az így elkészült gimnázium 1765-ben nyitotta meg kapuit, 390 diáknak adva lehetőséget a tanulásra. — Az idén egyébként ennek mintegy kétszerese a hozzánk beiratkozott tanulók száma — folytatja az igazgató —, s ez nem kis gondokat okoz. A mostani első évfolyamon indított hét osztályunk mögött ott rejtőzik egy láthatatlan nyolcadik is, hiszen az osztálylétszám helyenként a 38-at is eléri. Pedig szerettünk volna 20 osztályos iskola maradni... Ugyanakkor a tárgyi és személyi feltételeink sem optimálisak. 61 fős tantestületünk generációváltozás előtt áll, 5 éven belül csaknem 20 kolléga vonul nyug- díjba. Vannak tehetséges pályakezdőink, de a középgeneráció hiányzik. Célkitűzéseink azonban problémáink ellenére sem változnak, a követelményszintből nem engedünk. Koncepciónkléleképltőmunkára irányul, melynek során 225 év humán hagyománya mellé a természettudományi és a nyelvi ismereteket is fel szeretnénk zárkóztatni. —Az 1990/91 -es tanév egyébként rendhagyó — szögezi le az igazgatónő. Az évforduló miatt az idén több ünnepi eseményt tervezünk. Szeretnénk, ha az új név a szellemi összetartozás szimbólumává válna, ez alkalomból szervezett programjaink pedig tartalmukkal vonnák magukra az érdeklődők figyelmét, nem pedig a látványossággal. Ennek jegyében tanulmányi versenyeink témáit is e gondolatiság felé igazítottuk, de irodalmi pályázat kiírására is sor került. Könyvtári Esték címmel találkozókat szervezünk mostani, s egykoron nálunk tanult, időközben híressé vált diákjaink között. A programok közül kiemelkedik az az októberi három nap, (20-21-22) amikor koncentráltan kerül sor az ünneplésre. Huszadikán délelőtt kiállítások nyílnak, délután az öregdiákok talákoznak mai társaikkal, este pedig gálaműsorra kerül sor. Másnap délelőtt a ma iskolája köszönti a régieket, ezt délután szentmise követi, ahol gimnáziumunk énekkara együtt fog énekelni a pesti piaristák énekkarával. Este: Öregdiákok Találkozója. A harmadik napon halottaínkra emlékezünk, a termőben elhunyt tanár- és diáktársaink sírjait koszoruzzuk meg. A rendezvényekre minden voltdiákunkat külön-külön nem tudjukmeghívni—búcsúzik Szebenyi Mária —, de a sajtó útján is szeretném közre adni: — Szeretettel várunk mindenkit, aki valaha tagja volt az iskolának, idetartozónak érzi és vallja magát. Nagy szükség van a személyes kapcsolattartásra, mert enélkül elképzelhetetlen a jövő iskolája. ifj. Miha Tamás Az Országos Filharmónia új helyi megbízottjával, Katona Noémivel beszélgettünk az 1990/ 91 -es hangversenyévadról. —Az ideiévadban négy hangverseny szerepel a filharmóniai programban — tájékoztat a fiatal népművelő. — Ebből hármat a HSMK nagytermében, egy orgonakoncertet pedig — évadzáróként — az Alsóvárosi templomban fogunk megrendezni. —Hallhatnánk valamit részletesebben aprog-ramokról és az előadókról? —Október22-én indul a hangversenyévad az Új Budapest vonósnégyes estjével; két Beethoven vonósnégyest fognak játszani. Atavaly megismert Éder vonósnégyes mellett ez a Kiss András, Balogh Ferenc, Bársony László, Botvay Károlyfelállású együttes is a magyar kamarazene élvonalába tartozik. Számos nemzetközi versenyen nyertek díjat és az együttes tagjai szólistaként is ismén művészek. 1990 februárjában hosszú szünet után ismét hallhatjuk Ránki Dezsőt, aki ez alkalommal nem szólóestet ad, hanem feleségével, a tehetséges Klukon Edittel, Mozart négykezes zongoraszonátáiból játszik. Ennek a hangversenynek aktualitást ad, hogy a zenei világ 1991-ben emlékezik Wolfgang Amadeus Mozart halálának 200. évfordulójára. Áprilisban a Budapesti Madrigálkórus lép fel Szekeres Ferenc vezényletével. Ók mintegy keresztmetszetetadnak hatalmas repertoárjukból, ami a reneszánsz nagy mestereitől a mai szerzőkig terjed. Marenzio, Gabrieli, Arcadeit, Dowland, Bartók és Kodály müve bői énekelnek Takács Klára operaénekesnő és Haradzy Miklós zongoraművész közreműködésével. A karnagyot, Szekeres Ferencet egyébként szoros szálak fűzik kör- nyékünkhöz, mivel murakeresztúri születésű. Az évadzáró koncertet — mondhatjuk immár, hagyományosan — ismét az Alsóvárosi templomban rendezzük meg, s nem kisebb művészt hallhatnak majd abérlettulajdonosok, mint Lehotka Gábort. Nagy Major Zsolt trombitaművész közreműködésével nagyrészt barokk műveket fog játszani, természetesen Bachot is, de szerepel a műsorban egy érdekesség, Lehotka Gábor saját szerzeménye. — Impozáns a névsor, de a hangversenylátogató szeretne nagyzenekari koncertet is hallani. — Biztosan, de ez jórészt a közönség érdeklődésén múlik. Atavalyi évadban csak körülbelül kétszázan vásároltak hangversenybérletet, és ilyen csekély érdeklődő mellett az Országos Filharmónia számára nagy ráfizetést jelentene nagyzenekarokat utaztatni. Ha az idei évadban legalább háromszázan, háromszázötvenen váltanánakbérletet — és ez még mindig nem jelentene telt házat, hiszen a HSMK nagyterme körülbelül ötszáz férőhelyes— akkorjövőre valószínűleg változatosabb lesz a kínálat. — Mik a bérletvásárlás praktikus tudnivalói? — A négy előadásból álló hangversenybérlet ára260 Ft. Október 1 -jén kezdjük meg az árusítást a HSMK-ban. Október 1-jétől 5-ig várjuk a régi bérlettulajdonosokat, hogy újítsák meg bérletüket, október 8-tól 12-ig pedig az üj érdeklődőket. Az említett időszakban délután 15 órától 18 óráig tartunk ügyeletet. Remélem, hogy lassan visszatér a közönség, és a filharmóniai hangversenyek a nem túl távoli jövőben ismét olyan látogatottak lesznek, mint egy évtizeddel ezelőtt. Kocsis Katalin Évfordulós emlékérem Talán a legszebb Kanizsával kapcsolatos emlékérmet adta a város lakói kezébe a minap a Történelmi Emlékbizottság és a Városi Tanács. Az érem egyik oldalán Lipót császár átveszi a megláncolt töröktSl a vár kulcsalt. a másik felén a soktornyos Kanizsa vára látható. Kapható a múzeumban, az IBUSZ-nál és az Idegenforgalmi Hivatalban. Ferkovics Józsefet gyakran látni a városban képekkel a hóna alatt. Saját grafikáit, festményeit árulja a cigány származású, tehetséges fiatalember. Vele beszélgettünk életéről, terveiről. — 1961-ben születtem, Le-tenyén—kezdi. —Tizennégy éves koromig különféle nevelőintézetekben éltem. Állami gondozott voltam. Az általános iskolában azt javasolták, hogy képzőművészeti szak- középiskolában tanuljak tovább, de az intézet úgy foglalt állást: „államérdek", hogy minden nevelőintézeti gyereknek szakmája legyen. így kerültem Komlóra, a szakmunkásképzőbe. Ott három év alatt kitanultam a vájár szakmát. Munka mellett gimnáziumba jártam, s három évet ott is elvégeztem. Természetesen magánúton tanultam rajzolni, festeni. Pécsett a képzőművészeti szakközépiskolában Leitner János és Horváth János foglalkozott velem. Életem úgy alakult, hogy Budapestre kerültem. Sikerült magánhallgatóként bekerülnöm a Képzőművészeti Főiskolára, s Horváth Dénesnél tanultam. Aztán a Cigány Kulturális Szövetségnél dolgoztam. Úgy láttam azonban, hogy nem úgy mennek ott a dolgok ahogy kellene, ezért eljöttem. Azóta újra Kanizsán vagyok. A képeim — azok, amelyeket igazából magamnak festek — az emberi szenvedésről, az ember olyan vívódásairól szólnak, melyekről nem szívesen beszélnek. Ezekben az egész életem benne van. A megaláztatások is, meg azok az életérzések, amelyeket a tudat legmélyére szeretnék rejteni. De megmutatom azt is, hogy ma is van, aki lyukas cipőben jár, s van, akinek nincs cipője; akit vernek, aki elhagyottan agonizál... Ma a festő rosszul érzi magát. A képek nem kellenek, mert az embereknek nincs pénze. - Milyen jövőt lát maga előtt? — Szerintem itt öt évig még nem lesz felemelkedés. Elmegyek hát külföldre, olyan országba ahol jó élet van, és a művészettel is foglalkoznak. Fogom a batyumat, s mint a mesében, elindulok... — mondja, és hosszan hallgat. S én arra gondolok, hogy marasztalni kellene Ferkovics Józsefet, mert érték van a tarsolyában és hit a szívében. -emgyé- Csábítás. Pedagógus jubileum Fogyhatatlan hittel élni Bensőséges ünnepségre került sor Nagykanizsán, a tanácsházán, szeptember 10-én délután. Hét idős pedagógust köszöntöttek, akik oklevelüket 50, illetve 60 éve szerezték. Arany- és gyémántdiplomát kaptak a tanítók és tanárok. Zsoldos Ferenc tanácselnök meleg szavakkal köszöntötte az idős pedagógusokat, méltatva a hosszú évtizedekig tartó helytállást, az életpálya göröngyös útját. Azt kívánta, hogy a munkában eltöltött élet jóleső elégtétele legyen a múlt teljesítményének megnyugtató tudata és a révbe jutott tanítványok hálája. Gyémántdiplomát kapott; Gazdag István tanár, Ko-ronczy Rudolf tani tó, Pölöskey József igazgató és Vargha Béla igazgató, Kollarits Flóriánné tanítónő és Nemes Sándorné tanítónő. A baráti beszélgetésből fél évszázadnyi történelem bontakozott ki. Pölöskey igazgató úr nosztalgiával emlegette Mi- kekarácsonyfát, ahol pályakezdőként 70-80 gyermeket tanított, s ma ugyanott nincs iskola. Azokban az években nő még nem nagyon állt a katedrán. Aháború után aztán megfordult a helyzet, hiszen sok férfi tanító elesett a harcokban. Ma már zömmel nők viszik tovább az oktatás lángját, pedig igen nagy szükség volna az iskolákban a férfi pedagógus példájára — sóhajtotta Pölöskey József. Sokunk Béla bácsija, Varga Béla igazgató úr, köszönettel adózott a város vezetőinek, amiért számontartják és megünneplik a szép jubileumot. Köszöntötte kollégáit, kik megélhették ezt a napot, s emlékezett azokra, akik megérdemelnék, de már nem lehetnek körükben. Koronczy Rudi bácsi a rangidős az ünnepeltek között. Bocskától Nagykanizsáig sok apró gyerek tanulta tőle a betűvetést, idős korában pedig a napköziben az önálló tanulás képességét. Megható volt, ahogy a kicsi öregúr pedagógusi és emberi hit-< vallását megfogalmazta: „Mit akarsz, az a lényeg. Nem az, hogy hol vagy". A pirospozsgás Gazdag Pista bácsi — hajdani énektanárunk — a megváltozott Szent István ünnepléssel pél-dálódzva fejezte ki bizakodását a jövőben. Az ő generációja minden létezőt megélt: világháborút, lágereket, véres és vértelen megtorlásokat mégis tisztességes hitét és áldozatos lelkesedését adta egy olyan életpályához, ahol mindig több volt a tennivaló, mint a kenyér. Fehér Lajos élete kész regény. Volt tanító, kántortanító, tanár, szakfelügyelő, iskolaigazgató. Közben — ha nem volt pedagógusi állás — jegyzőségi írnok is. Gyakran dicsérték, ha az általa irányított énekkar, tánccsoport jól szerepelt, de el is marasztalták — mi több, büntetésből, áthelyezték —, ha az ötéves tervet nem jól „támogatta". Az ő generációja sokat dolgozott és nélkülözött, megérdemelné hát a nyugodt, > biztonságos, megbecsült öregséget. Annuska, Kollarits Flóriánné pedig soha nem akart más lenni, csak falusi tanítónő. A városba nem kívánkozott. A szolgálat 40 éve zömmel Kisrécsén telt el. Ma is ott él, volt tanítványai, gyermekei, unokái között. Vezeti a kultúrházat, a hímzőszakkört, s részt vesz a szavazások előkészítésében. Az emberi méltóságot Gárdonyi LÁMPÁS-ánakhite adja meg számára. Az ünnepség végén Tóth Lajos, a kanizsai pedagógus szakszervezet titkára szinte mindnyájunk kívánságát tolmácsolta: — Változó világunkban Önök példát adtak a következő nemzedéknek. Gyermekeiknek, unokáiknak, tanítványaiknak emberi számítás szerint jobb lesz az élete, s általuk e sokat próbált nemzetnek is. Maradjanak közöttünk még sokáig, jó egészségben! Bné > * '' 10 ('' KANIZSA 3_1990. szeptember 21. Vállalkozó szebbik nem_ A vállalkozások korát éljük. Induló tőke, képzettség, és egy kis mersz, máris áll az üzlet. Van, aki már kipróbálta, van, aki most lavíroz ide-oda, van aki csak tervezgeti. A sok elképzelhető s képzelhetetlen vállalkozás hírei között is szemet szúr a hirdetés: Ausztráliában vállalkozó szellemű hölgyeket keresnek bárokba, napi ezer dollár keresettel. Meghökkenhet, aki olvassa, s önkéntelenül alkalmazni próbálja kevéske ismerétét a vállalkozásokról. Először is a vállalkozói törvény első pontját: az alkalmazottaknak mestervizsgát kell tenniük. Ezek a hölgyek miből vizsgáznak? Ausztráliában vagy itthon? Aztán az engedélyről: a pecsétes papír mit enged (meg)! A bárban fel-, szolgálást, kiszolgálást, felmosást, mixelést, ikszelést? Ha januártól indul az üzlet, talán „bárhölgyi" tanúsítvány is szerezhető, hiszen az új esztendőben az is szerezhet bizonyítványt, aki nem az előírt szakmák valamelyikét űzi. Ez ugyebár két oldalról is előnyös lesz: a vállalkozónak és a kuncsaftnak is. Ott! Ausztráliábanl Mert a mesterlevelet ki kell ám függeszteni! S mindenki látja majd (ott!), hogy a magyar hölgyek nem akármilyen hölgyek. Az az ezer dollár, mégse kutya. Itthon egyáltalán nem. Hát ott mennyit ér? A vállalkozásba be- letartozik ez a rizikó is. Esetleg fejenként napi egy-két dollárt majd haza kell utalni annak, aki a „mesterlevelet" elintézte. A hirdetés nem tájékoztatott alaposabban. Például nem részletezte, hogy a testi vagy lelki vagyon nyílt piacokon történő privatizálása hogyan történik, erőteljes vagy lanyha magánkeresletre számíthatnak-e a vállalkozó szellemű magyar hölgyek? Aztán a jelenleg még szétforgácsolt, ám mégis csak beruházható magánerők egybegyűjtését szolgáló intézmények (bárok!?) befektetési vagy le-fektetési társaságok lesznek? Megannyi talány a nagy út előtt. Akkor hát mi a biztos? Az egy darab fotó milyensége, mert hát ott messze Ausztráliában, mégiscsak a vagyonrészek (időleges) eladása lesz a fontos, s a privatizációs kiadásokat és bevételeket a magyar parlament nem fogja tudni ellenőrizni. Előfordulhat, hogy a hölgyek helyzetükből adódóan nem tudnak ellenállni a -részérdekek nyomásának, jemmilyen stabilitásnak, s nemzetgazdasági besorolásuk hátul kullog. E bajokat csak ideig-óráig fedi el és nem megoldja a privatizációs bevételek haszna.'' Hja! A vállalkozásnak deficitje is lehet! Bné Határrendőrség lesz Színházra várva — Már harmadszor leszek bérlettulajdonos—mondja Sz. A. 3. osztályos gimnazista. — Az a jó, ha telt ház van, ha előadás közben nem távozik senki, ha szinte tapintani lehet a terem hangulatát. —A műsortervet úgy állítanám össze, hogy feltétlenül legyen egykét veretes klasszikus dráma, egy-egy zenés darab, musical, meg egy mai író műve jelen életünkről. Tavaly megnéztünk néhány túlmodernizált, túlkomplikált előadást a kaposvári művészektől. A klasszikus színjátszást jobban szeretjük. Nem igaz, hogy korosztályom rajong a... hogyan is nevezzem: profán színpadi játékért. — Shakespeare-t, a magyar klasszikus drámairodalmat, egy-egy nívós rockoperát mindig műsoron tartanék, és a tanulóifjúság számára a kötelező és ajánlott irodalomból egy választékot. Ezt az utóbbit lehet beavató színháznak is nevezni, csak előadás közben ne értelmezzen a színpadról senki semmit, mert az az iskolában a tanárok dolga. — Azt hiszem, engem hálás közönségnek lehet nevezni — pillant fel Radics Anna tanár. — Afféle „mindenevő" vagyok. A csevegős, könnyű szalondaraboktól a véres komédiáig mindent szívesen megnézek, ha jól csinálják, vagyis ha elhiszem, amit látok. A ripacskodástól a komolykodó semmitmondástól, vagy az ideológiai szájbarágást célzó színpadidegen daraboktól mentsen meg az isten! — Szívesen látnék olyan drámákat, amelyeket a • kultúrpolitika a háromT (támogatás, tűrés, tiltás) jegyében a legutolsó kategóriába sorolt. Például Háy, Márai darabjait. — Kedvelem azokat a darabokat, amelyeket olvasva az a vélemény alakulhat ki, hogy szcenikailag kivitelezhetetlenek. Ezek az úgynevezett „asztalfiók" darabok, Spiró, Nádas, Komis, a külföldiek közül Vável munkái. —Az idei 200. évad programja jó alkalom lett volna, hogy „végiglapozzuk" a magyar dráma történetét. Színpadra állíthatnának egy-egy iskoladrámát vagy ritkán játszott klasszikus alkotást is. — Örülök egy-egy jeles színész vendégjátékának, különösen, ha az jutalomjáték. Ilyen volt Avar István szereplése A bölcs Nathan című darabban. Nagyon szeretném, ha ez folytatódna, azért is, mert a színészek választása minőségi garancia arra, hogy „csemegét" látunk. Lengyel Józsefné, közönségszervező Tungsram Rt-ban. — Negyedik éve végzem ezt a munkát, s elmondhatom, hogy nagyon szívesen. Remélem, hogy az idei évadra is el tudok adni 140-150 darab bérletet, mint tavaly. Természetesen ez nemcsak színházi, hanem hangverseny- és pódiumbérlet is. Az idén nehezebb lesz a szervezés, mert nagyon megemelkedett abérletek ára, 800 illetve 750 forintra. Még akkor is sok ez, ha az összeg felét az üzemi SZB fedezi. Megmondom őszintén, nádunka kaposváriakat szeretik jobban, s nem bánnák, ha a bérlet csak az ő előadásaikból állna. A HSMK-val jó a kapcsolatom, igyekszünk megfelelni az elvárásoknak. Gondolok arra is, hogy a darabok tartalmát előre megismerjék, akik elmennek az elődásokra. Javaslom, hogy már augusztus közepétől szervezzük a bérletek eladását, így több idő jutna ajó előkészítésre. Megértem azonban, hogy a színházaknál is nagy a bizonytalanság, így csak szeptember elejére áll össze a műsorterv. De nem jó, ha még ezt is csak a pénz, illetve a pénzhiány mozgatja. * Kétségtelen: a 201. évadot kezdő magyar színházi élet nehéz napokat él át. De amikor ünneplő ruhában és ünnepi szívvel helyet foglalunk a színháztermekben, talán nem fogjuk érezni ezt. Hiszen a MASZK: „sír és nevet". Nézzünk szembe vele, és magunkra ismerünk majd. Mert a színház tükör. Büki Pálné a Határőrségből A tervek szerint még ebben az esztendőben az országgyűlés elé terjesztik a Magyar Köztársaság államhatáráról, határőrizetérőlés a határőrség felállításáról szóló törvénytervezetet. A határőrségből határrendőrséggé átalakuló szervezet a jövőben várhatóan közbiztonsági és bűnüldözési feladatokkal is foglalkozik. Az elgondolások szerint a határrendőrség a határon belül tíz kilométer széles sávban bűncselekmények esetén nyomozási feladatokat is ellát majd. Azok, akik a szabálysértésnek számító tiltott határátlépést kísérelnek meg, a jövőben nem kerülnek át a rendőrséghez, hanem ügyükben saját hatáskörben intézkednek. A határrendőrség első fokú menekültügyi hatóságként is működik, s így már a határon döntés születne a menekült személy ügyében. Szó van arról is, hogy a vámőrség megbízásából— kisébb forgalmú határátkelőhelyen — vámellenőrzést is végeznének a határrendőrök. A határrendőrség felállításával megvalósul az a kormányhatározat, amely szerint legkésőbb 1995. év végéig a sorállományt hivatásosok váltják fel, s így a jelenlegi országos 22 ezres létszám mintegy 8-9 ezerre csökken. Kanizsai örökzöldek Könyvtár a semmiben Válasszon! Várta-Lak, Harapta-Lak, Csokolta Lak... A ferencesek által építtetett alsóvárosi templom, és a nyugati oldalához kapcsolódó rendház a város egyik legszebb műemléke. 1702-től épült, több évtizeden át, a vár tégláiból. Az egykori kolostor hosszú évekig kollégium volt, 1988-tól—átmenetileg—könyvtár. — Miért, mennyi időre kényszerültek ide?—kérdezem Pintér Béla igazgató úrtól. — A régi épületünk a Sugár úton nagyon elhasználódott, felújításra szorult. Akkor úgy tájékoztattak bennünket, a munkálatok négy-öt évig fognak tartani. Ezt elfogadhatónak találtam, vállaltuk a költözést, a nehéz körülményeket, a város jelenlegi és jövőbeni olvasói érdekében. — Milyen gondokkal kellett megküzd e niö k? — A hajdani rendház ide-költözésünkkor könyvtárnak sem volt megfelelő, csak elfogadtuk, mint átmeneti állapotot. Egészen más az épület szerkezet, mint amire egy könyvtárnak szüksége van. Műemlék, átalakítani nem lehet, így „folyosói" könyvtár lettünk. A könyvek jelentős részét a hajdani cellákban tároljuk, ez az olvasók elé tárható dokumentumok alapos beszűkülésével járt. Ha az olvasó kéri, dolgozóinknak a sok szoba valamelyikében kell megkeresni a könyvet és szolgálati helyét hosszabb-rövidebb időre őrizetlenül kell hagynia. Az épület hideg, nehezen fűthető, sötét. Egész nap égetni kell a villanyt. Költségeinket ez borzasztóan emeli, csak pótkeretből tudtuk fizetni eddig is. Ezen kívül ideköltözésünkkel a középiskoláktól távolabb kerültünk, a spontán látogatások észrevehetően csökkentek. Régi épületünk kedvezőbb helyen, iskoláik közelében volt. — Mi a helyzet a régi épület felújításával? — Az eredeti tervek szerint hatvanmillió forintba került volna a felújítás. »A rá szánt pénz elúszott, az egészségügy kapta meg. Aztán a ZALATERV újabb tervet készített, kétszázmillióról szólt. Terv tehát van, csak felújítás nincs, és nem tudom, egyáltalán lesz-e. Hivatalosan nincs tudomásom semmiről, de amit nem hivatalosan hallok, az sem biztató. Valahogy lógunk a levegőben. A tanács—úgy tudom — a könyvtár helyzetének megoldását hivatalosan a meg nem oldott ügyek kategóriájába sorolta. Szándéka szerint ezt már az új önkormányzatra hárítja. — Úgy hírlik, a régi felújításra váró épületet, amelyben a gyermekkönyvtár ma is üzemel, az Ipartestület visszaigényli. — Mi is hallottuk, persze ezt sem hivatalosan. Jelenlegi épületünket pedig az egyház igényli vissza. Egy hónappal a beköltözésünk után megjelent a Veszprémi Püspökség küldöttje, megnézte az épületet. Nem nyilatkozott, csak sejtéseink lehetnek. Pár nap múlva érdeklődtem a Művelődésügyi Minisztériumban, azt a választ kaptam, hogy a rendház valóban szerepel a visszaigénylendő épületek listáján, de időpont megjelölése nélkül. Szóval a helyzetünk, enyhén szólva, nem biztató. —Ön lát-e megoldást a könyvtár jövőjét illetően? — Véleményem szerint egyetlen megoldás az új könyvtár építése lenne. A többek által emlegetett zsinagóga átalakítása erre nem volna megfelelő. Hatalmas belmagasságú, egy szintű. Még ketté osztva, karzattal is kevés volna az alapterülete. Arról nem is beszélve, hogy ez is műemlék, tehát nem lehet átalakítani. Ekkora könyvállománynak, mint a miénk, háromezer négyzetméter kellene. Erre egyébként pontos szabványok vannak. — Mekkora a könyvtár állománya? — Teljes állományunk ket-tőszáztíz-kettőszázhúszezer kötet. Ittszázhúsz-százharmincezer kötet van. Élő könyvállományunk értéke tízmillió százötvenkétezer forint. „A" típusú könyvtár'' kategóriájába tartozunk, mint a megyei könyvtár. Feladatainkat tekintve is hasonlóak vagyunk, nekünk is százhúszezer lakost kell ellátnunk. —Amíg itt maradnak, hogyan terveznek? — Teljes a bizonytalanság a jövőnket illetően. Mondhatnám, az ellehetetlenülés állapotában vagyunk. A két épületünk ezévi energiaköltségére tervezett összeg már elfogyott, sőt, a póthitel is. Mi a megoldás? Nem tudom. Olyan veszély fenyeget benünket, hogy ha nem tudjuk a jövőben kiűzetniavillanyszámlát, lekapcsoljuk a villanyt, és haza megyünk. Ha nem tudjuk kifizetni a gázszámlát, nem fűtünk, bezárunk. Sajnos nincs garancia arra, hogy a jövő évet ilyen költségvetéssel, az egyre emelkedő árak mellett végig tudjuk vinni. És még más gondok is nyomasztanak bennünket. A mű- ködési kiadások problémái miatt a tartalom is szenved. Egyre kevesebb könyvet, folyóiratot tudunk venni. A beszerzésre fordítható pénzösszeg évek óta változatlan, az árak pedig ugrásszerűen emelkednek. A nyolcvanas évekhez viszonyítva, ha azt száz százaléknak tekintem, ma harminc százalékot tudunk beszerezni. . Azon kívül a könyvkiadás egyre rosszabb minőséget produkál, a technikai állapotot illetően. Sok a fűzött, hamar széteső könyv, a kötési költségek pedig óriásiak. Ezért egyre több dokumentumot kell helyben használhatónak minősítenünk. — Honnan vár segítséget? — Hogy a könyvtár helyzete egyáltalán napirendre kerüljön, ahhoz az új önkormányzatba be kell kerülni könyvtáros szakembernek is. Én csak párton kívüli személyt látok erre alkalmasnak. Bár a hatalomnak sosem volt kedves az olyan intézmény, ahonnan informálódni, okosodni lehetett,, meggyőződésem, hogy a könyvtárak szerepe nem csökken a jövőben. Aki a szakmáját félti, helyt akar állni, az rákényszerül a könyvtárra, mert megvenni a könyveket nem tudja. Ma már tanulásra használják a könyvtárat, nem szórakozásra. Erre kell a választásokon is figyelni. Horváth Mária Falfirkák Reklámtáblák, plakátok, cégtáblák és üzletek kirakatai. Elrejtlka kopott falakat. De láthatunk másfajta dekorációt is. A belvárosban kevesebbet, a lakót elepeken és a külvárosban többet. Falfirkák. Rondák és elfogadhatatlanok. A Berzsenyi utcai fagylaltozó mellett például, a garázssor falán nagy betűkkel ez áll: Metallica, Speed metál. Rockerekmüve. Afagylaltos aztmondja, hogy már három éve virít a falon. A lakók nem törődnek vele. A családi házakat azonban mintha megkímélnék. Ha nem, a tulajdonos rövid úton eltünteti a rongálás nyomait. Falfirkák. Mindenütt, ahol fiatalok járnak. Az Űrhajós presszó falán Pokolgép felirat, festékkel felszórva. Aztán: „Szeretlek, Juci!" meg „hűje vagy", így jével. Meg szívbe írt betűk és pálcikaemberek. Némelyik jópofa. A vagányság jelei. Rajzok és szövegek a kapualjakban is. Együttesek neve, és szexuális továbbképzés. A tohonya unalom mesterművei. Egy város bizonyítványa önmagáról. Karsal András 12 Q KANIZSA J 1900. szeptember 21. Változó hadsereg Mostanság sok szó esik a hadseregről és a végbement változásokról. Havril András ezredes és Nádas János őrnagy arról adtak tájékoztatást, hogy mindez hogyan érinti a nagykanizsai dandárt. — A változások nálunk abban nyilvánulnak meg, hogy csökkent a sorállomány létszáma— mondja Havril András. — így a napi élet fenntartásában nehézségeink vannak. Elsősorban a katonai objektumok állagmegóvásában. A hivatásos állományhoz különböző alakulatoktól érkeztek új tisztek. Az ő beállításuk jelentett némi problémát — lakás, családtagok elhelyezése — de ez már történelem; sikeresen megoldottuk. — Tapasztalható-e az átszervezések következtében bizonytalanság a hivatásos tisztek körében? — Megítélésem szerint az átszervezés következtében nem, hiszen innét nem kellett elhelyezni tiszteket, hanem újak jöttek. Felvetődhet a kérdés, hogy akkor most nagyobb lett-e a dandár. A hivatásos állomány vonatkozásában eddigi üres helyeinket sikerült feltölteni. Nincs létbizonytalanság az átszervezés miatti A hivatásos állomány bizonytalansága az ország helyzetéből adódik — mint más állampolgároké is. Nagy várakozással tekintünk a kormányra, hogyan sikerül stabilizálni a helyzetet. — Tapasztalható-e, hogy a tisztek elhagyják a katonai pályát? — Kanizsán nemi Volt ugyan egy-két fő, akinek az átszervezés időszakában felajánlották, hogy elmenjen más alakulathoz. Két fő leszerelt, de nem a bizonytalanság miatt, hanem azért, mert a velük szemben támasztott követelményeknek nem tudtak eleget tenni. —A politikai tisztek beosztása megszűnt. Ők jelenleg mivel foglalkoznak? — A jelenlegi felső vezetés, elsősorban a Magyar Honvédség főparancsnokának intézkedése értelmében 1990. december 31-ig ezt az intézményrendszert minden jogutód nélkül fel kell számolni. Nálunk most már véglegesen rendeződött a volt politikai tisztek sorsa. Döntő többségük dandárunknál kapott feladatot. Elsősorban eredeti szakmájukban nyertek elhelyezést. Ki kell mondani, hogy sokkal alacsonyabb beosztásba kerültek. — Az alacsonyabb beosztás egzisztenciálisan érinti a tiszteket? — Mondok egy példát — kapcsolódik a beszélgetésbe Nádas János őrnagy. — Egy osztályszintű parancsnok-he-lyettesből (korábban kb. 300 emberrel foglalkozott) ugyan- annál az egységnél sza- kaszparancsnok lesz. Hogy közérthetőbb legyen, ez annyit jelent, mintha egy egyetemi tanár általános iskolában tanítana. — Az érintettek mindezt hogyan élik meg? — Kötődnek a városhoz, kötődnek az alakulathoz, van biztos munkahelyük... s ezért felvállalják—mondja Nádas őrnagy. — Én a Magyar Honvédségen belül nem is tudok olyan gépesített dandárról — veszi vissza a szót a parancsnok —, ahol ilyen nagy lett volna a ragaszkodás az alakulathoz, mint nálunk. Valamennyi nevelőtiszt itt maradt, azt is vállalva, hogy sokkal alacsonyabb beosztásba kerüljön. — Fontosnak tartom — hangsúlyozza Nádas őrnagy —, hogy az érintett kollégákat lélektanilag segíti, hogy nincs mitől félniük. Szembe mernek nézni egykori beosztott tiszttársaikkal. Olyan viszonyok alakultak ki, amelyek feltételezik, hogy semmiféle ütközés nem lehet. — Ennek megértéséhez — mondja Havril András — tudni kell azt is, hogy itt Nagykanizsán már három éve elkezdődött egy demokratizálódási folyamat, amely akkor még nagyon rend-szer-idegen volt. Már akkor az előtérbe kerültek az emberi kapcsolatok. A politikai munkások— később nevelőtisztek — a személyiség fejlesztésével foglalkoztak. Ez is szerepet játszott abban, hogy ők valamennyien elismert emberek! — Érdekképviseleti testületet kellett létrehoznunk, amely a parancsnok úrnál képviseli a tisztek, tiszthelyettesek érdekeit. A testület elnöke titkos szavazással egy volt nevelőtiszt lett — említi a fentiek igazolására Nádas őrnagy. — Ez más alakulatokra nem jellemző. A tömegtájékoztatásban azonban úgy jelent meg, hogy a komiszárrendszer szűnt meg. Ez félretájékoztatás, mert komiszárok már az ötvenes évek elejétől nincsenek! Voltak politikai helyettesek, de a parancsnokok egyszemélyi felelőssége volt a döntő. —A tisztek hogyan fogadták a rend szerváltást? — A rendszerváltás — Nagykanizsáról beszélek — hivatásos állományunk a leghiggadtabban, legszervezettebben, legfe-gyelmezettebben éli át. Mi nem azzal foglalkozunk, hogy mi volt, hanem azzal, hogy mi lesz. Azzal, hogy a feladatunkat hogyan tudjuk értelmesebbé, szervezettebbé tenni, hogy a város lakossága közelebb kerüljön a laktanyához, mi pedig a lakossághoz. — Az elmúlt időszakban is a haza védelmére történő felkészülés volt a legfontosabb és a fiatalok nevelése. A haza védelme a jövőben is fontos feladatunk. A feltételek azonban változtak: szűkösebb anyagi körülmények között, kisebb sorkatonai létszámmal, új kiképzési rendszerben és csökkentett katonaidőben kell mindent végrehajtanunk. Ha egy mondatban akarom megfogalmazni, azt kell mondanom, hogy a hadseregben az elmúlt egy évhez viszonyítva minden új lett. Nem tudok olyat mondani, ami ne változott volna meg; a struktúra, a módszerek... — sorolja Havril ezredes. Ilyen lehetőség még nem volt a hadseregben, hogy az alárendelt csapatokra ekkora önállóság háruljon. Jónak tartom, mert lehetőség arra, hogy be tudjuk bizonyítani, hogy képesek vagyunk a feladatok megoldására. A kanizsai dandár arról híres, hogy sok új módszert dolgozott ki, több hadsereg szintű foglalkozást mutatott be. Egyetértünk a felső vezetés gondolatával is: döntő jelentősége van annak, hogy a katona a hadseregből milyen véleménnyel szerel le — módja Havril András. — Visszatérve a rendszerváltáshoz — folytatja Nádas őrnagy — tény, hogy tavaly novembertől a hadsereg életéből kivonult a politika. Ehhez is tartjuk magunkat: a hadsereg ideológiamentes és pártsemleges. Egyébként érdekes a tisztek hozzállása a párttagság kérdéséhez. Körülbelül 90 százalékuk vélekedik úgy, hogy a katonatiszt ne lehessen egyetlen pártnak sem a tagja. Az a tapasztalatunk, hogy nem is vesznek részt aktívan egyetlen párt munkájában sem. Szakmai dolgokkal foglalkoznak. Mindenki azért szurkol, hogy jobb legyen az országnak, a családnak, hogy jobban tudjon élni. Szó sincs arról, hogy a tisztek ellendrukkerek lennének. — Mit gondolnak a hadsereg mostani vezetőiről? —A honvédelmi miniszter urat már előzőleg szerencsém volt megismerni. Komoly, megfontolt gondolkodású. Amióta ő a miniszter, csak pozitív intézkedéseket hozott. Egyszerűsödtek a dolgok. Azok az irányok, amelyeket ő célba vett, egységesek. Szimpatikus az általa meghirdetett elv: tisztesség, hűség, pontosság. Ezt követjük — összegzi véleményét Havril ezredes. Marton Györgyi Fotó: Szakony Attila Kulisszatitkok A cári család végnapjai 2. Élvezettel kínozták a rabokat kanizsa ]J| Radzinszkij néhány fotót mutat, ezek Carszkoje Szelóban, a cári család nyári rezidenciáján készültek, ahová II. Miklós 1917 márciusában visszavonult, miután a februári forradalom arra kényszeritette, hogy „a maga és fia, Alekszej nevében" lemondjon a trónról. A 13 esztendős cárevics zubbonyt és katonai sapkát viselt, mint az apja; a cárné és lányai szellős tavaszi ruhában voltak. Az uralkodó felesége 45, Olga 22, Tatyjána 20, Marija 18, Anasztaszija 16 éves volt ekkor. Kiegyensúlyozott családot ábrázol a kép, semmi sem utal a tragikus jövőre. A polgári Ke-renszkij-kormány megfosztotta ugyan rangjától a cárt, de végül is engedélyezte, hogy nyugodt udvari életet éljen. A dolgok a második forradalommal, az 1917-es októberi bolsevikok forradalommal változtak meg. Először a szibériai Tobolszk kormányzósági palotájába, majd Jaktyerinburgba száműzték a Romanovokat. Itt kezdődött az igazi kálvária, abban a házban, ahol végül is lemészárolták őket. Az őrzésüket lett lövészekre bízták, akik átálltak a bolsevikokhoz és még a vörösgárdistáknál is fa-natikusabbak voltak. Ez a tudatlan népség élvezettel kínozta a rabokat. Alpári módon bántak velük, tegezték őket és arra kényszerítették, hogy nyitott ajtók mellett használják a fürdőt és a vécét. Az uralkodó családjával csupán Botkin orvos, a házvezetőnő, a szakács és egy szobalány maradt. Azon a július 17-i éjszakán valamennyien meghaltak. — A holttesteket az ágyakról lehúzott lepedőkbe csavarták és feldobták a teherautóra, melyet Lufanov vezetett. Miközben az őrség egy része a helyszínen maradt, hogy eltűntesse a vérnyomokat, Jurovszkij és a többiek elindultak a teherautóval. Egy elhagyott bányához mentek, hogy ebbe belehajítsák a holttesteket. Erről az elképesztő küldetéstől is a kezemben van az a jegyzet, amit Lufanov fia adott át nekem. A holtakat a bányagödörbe dobták —Tehát a teherautó kigördült a kivégzés, helyszínéről, vércsíkot húzva maga után. Három óra volt. A bányához hajtottak, egy erdős, használaton kívüli tárnákkal és kutakkal szabdalt területre. A célt, vagyis azt a bizonyos bányát ugyan már előzőleg ki- választották, Lufanov azonban sehogyan sem találta meg. Már hajnalodott, és hogy ne kaphassák el őket a kényelmetlen teherrel, úgy döntöttek, hogy minél előbb megszabadulnak a rakománytól. A holttesteket lemeztelenítették, a ruhákból máglyát gyújtottak. Ekkor derült ki, hogy a nagyhercegnők fű- zőjébe drágaköveket rejtettek. Nyakukba, védelmező skapuláré gyanánt medált hordtak Raszpu-tyin arcképével, melynek hátoldalára egyik imáját vésték. A cárnő derekán gyöngysorokból álló öv volt. A sebtiben leszedett értékek súlya meghaladta a nyolc kilogrammot. Ezeket a közelben elásták, később pedig Moszkvába küldték. Képzelje el — folytatja Radzinszkij —, milyen is volt az a tragikus hajnal: a gyilkosok vértől piszkosan vonszolják a holttesteket, meztelenre vetkőztetik azokat, miközben a máglya fénye bajlóslatú árnyakkal népesíti be az erdőt... A tetemeket egy vízzel elárasztottbányagödörbe dobták. A víz azonban becsapta Jurovszkij t, aki úgy gondolta, hogy mélyebb a gödör. De ami megtörtént, megtörtént, a halottakat beledobálták és otthagyták. Nem tudom, hogy azért-e, hogy alaktalanná tegye őket, vagy csupán megvetésből, de Jurovszkij bedobott néhány gránátot is a vízbe. — A környéket nem foglalták el a fehérek? — Jekatyerinburg nyolc nappal később esett el, 1918. július 25-én. A cseh légió foglalta el, amelyhez a szibériai kozákok is csatlakoztak. Ez is egyik furcsasága az eseményeknek Orosz földön Cseh önkéntesekből alakult egy hadtest azért, hogy Németország ellen harcoljon. Ehelyett a bolsevikok oldalán léptek fel. Az új, szovjet hatalom 1918. március 3-án, a breszt-litovszki béke aláírásával beszűntette a hadviselést. A cseh légióra már nem volt szükség, ezért a transzszibériai vasúton elindították a Távol-Kelet felé azzal a szándékkal, hogy Vlagyivosztokban majd behajózzák és a nyugati frontra küldik. A légió tehát 60 ezer jól kiképzett, jól felszerelt emberrel ott volt az Uraiban, meggyőzték őket, hogy álljanak a fehérek mellé. (Vége a 2. résznek) (Következik: Nyomozás a holttestek után) Történet 1956-ból Hogyan kötöttek útilaput a lovászi olaj munkások Papp Károly igazgató talpa alá? 1956. októberének utolsó napjai mozgalmasak voltak a zalai olajmezőkön is. A 23-án Budapesten kirobbant forradalom hatására a Rákosi „tapskorszak" ígérgető és munkásnyúzó politikája miatt lerongyolódott, éhező, szabadságra vágyó lovászi olajmunkások jelentős része 26-án délelőtt ideiglenesen beszüntette a munkát, és a lakótelepi strandfürdő mellett lévő térre vonult. Többszáz munkás és alkalmazott, az általános iskola teljes tanári és diák állománya, a háziasszonyok tucatjai könnyes szemmel énekelték a Himnuszt, és hallgatták a Nemzeti dalt szavaló, Petőfi Sándort megtestesítő Péntek Vincét. Megrázó, pontokba foglalt követelések hangzottak el, zúgott a munkások tapsa és éljenzése. A lelkes hangulatot csak a délidő szakította meg. A kedélyek azonban nem nyugodtak. Kora délután az éhbérért foglalkoztatott munkások — főleg a gépműhely dolgozói —a központi irodaépület elé vonultak és követelték, hogy Papp Károly — az 1948-as államosítások idején a Magyar Kommunista Párt által Budapestről Lovásziba vezényelt, később az elutasítást jelentő gyakori karlengetései és szavai miatt „Túrós"-nak becézett — igazgató hagyja el munkahelyét és a telepet. A keménykezű, fegyelmet követelő, de túlkapásokra és kivételezésekre hajlamos Papp Károly igazgató — aki az 50-es évek elején a kanizsai MASZOLAJ központ vezérigazgatója is volt — nehéz helyzetbe került. Egy-két magas beosztású vezető csitítani próbálta a hangoskodó, felháborodott, öklüket rázó, az iro- daházba behatoló munkásokat. Sikertelenül. A termelési eredményekre, a hatalmas prémiumokra, a kitüntetésekre és a velük járó jelentős jutalmakra „hajtó" igazgatót a dolgozók szinte kivonszolták irodájából és a szállítási osztályról előállított, saját használatú vállalati személygépkocsijába tuszkolták. Deli Pád gépkocsivezető rögtön nagy sebességre kapcsolt, hogy a jármű ne sérüljön meg az öklöktől, a kéziszerszámoktól, a kőzáportól. Mindenki azt hitte, hogy a lakótelepi szolgálati lakáshoz hajtanak, de a portánál Nagykanizsa felé vették az irányt. Abálvány ledőlt „talapzatáról". A lovászi olajmezők teljhatalmú urát a munkások szabályosan kitoloncoltákl Később híre kelt, hogy a gépkocsi Kiskanizsán „landolt" egy olajipari osztályvezető lakóháza előtt. Itt, majd egy másik Nagykanizsán lakó olajipari vezetőnél rejtegették Papp Károlyt. November 4-e, a Kádár— Münnich—Dobi „trió" véres hatalomrajutása után a levitézlett vezetőt aztán pártmunkával bízta meg az MSZMP Csepelre vezényelték kormánybiztosnak, a forrongó munkástömegek fékentartására. Amikor a csepeli gyáróriásban a kedélyek lecsillapodtak, 1957. nyarán Papp Károly visszakerült Lovásziba. A talpraállt bálvány duzzadt a bosszúvágytól. Besúgói, vegyes indulatú informátorai révén, különböző ürügyekkel, leváltásokkal, el-bocsájtásokkal és áthelyezésekkel éveken át megfélemlítette a lovásziakat, akik csak akkor nyugodhattak meg, amikor nyugdíjasként Budapestre költözött, végleg eltűnt Zalából. Tihanyi István in L KANIZSA 3 1990. szeptember 21. Műsorajánlat Hevesi Sándor Művelődési Központ Szeptember 21 -23: H. Gelencséry Mária festőművész kiállítása. Megtekinthető a kii''1 Utó teremben 10-13, 14-18 óráig. 8" ptember 21: Disco, 19-23 óráig. S." otember 24-25-én, 10 és 14.30 órai kezdettel: Csukás István — Darvas Ferenc: Ágacska — zenés mesejáték, a zalegerszegi Hevesi Sándor Színház előadásában. Ifjúsági I-Iáz Szeptember 21,15 óra: Szakköri évnyitó. Szeptember 25. 15 óra: „Csapda" — a dohányzás egészségkárosító hatása. Előadás felsőtagozatos tanulók részére. Szeptember 27, 14.30 óra: Bábelőadás. Szeptember 21-27: Fafaragó művészek kiállítása. Helyőrségi Klub: Szeptember 21-25, 15-20 óráig: Egri Bútorkészítő Kft. bútorkiállítás. Előadások kezdete: 16, 18, és 20 óra. Szeptember 21-23: Cry, Baby (amerikai). 21-én 10 órakor is. Szeptember 22-23 (csak 14 órakor): Drágám, a kölykök összementek (amerikai). Szeptember 24-26: Robotzsaru 2. (amerikai). 26-án 10 órakor is. Szeptember 27: Legénybúcsú (amerikai). Stúdiómozi Előadások kezdete: 17 és 19 óra. Csütörtök: Filmbarátok napja. Erotikus filmek 21 órától, csak 18 éven felülieknek. Szeptember 21-23: Dühöngő majom (videó, amerikai horror). Szeptember 24-26: Szex-tett (videó, magyar, 18 éven felülieknek!). Szeptember 27: Kicsi, de nagyon erős (magyar). Matiné Szeptember 23: Gondos bocsok. Felépült a Romlottvár A város új turistacsalogató hellyel gazdagodott. Több éves feltáró és helyreállító munka eredményeként elkészült a régi vár. Fotó: Szakony Attila Művészek közös tárlata Rusztikus portré a kiállításról. Tizenkét művész közel kétszáz műalkotásának bemutatójával kezdődött az évad szeptember első hetében a nagykanizsai Ifjúsági Házban. Mint egy látogató megjegyezte: rendhagyó kiállítás ez, rendhagyó tartalommal. A művészetet kedvelők ugyanis együtt láthatják Rohr-böck Jenő, Bedi László, Boa Endre, Csávás Csaba, Lakatos Benő, Németh Ferenc, Stiller Gábor, Trojkó György és az erdélyi Konáth László fafaragók munkáit, Babati Csaba és Kiss Endre pedagógus-festők alkotásait és meglepetésként Babati Lászlóné sáska népviseletbe öltöztetett babáit. A fesztészet, a népi ipar- és képzőművészet remekei ezek. Mély gondolatok, az élet ellesett pillanatai, derű és szépség jellemzik az alkotók sajátos világát. A változatos anyag jól megfér egymás mellett. — Szeretnénk rendszeres bemutatkozási lehetőséget biztosítani a Kanizsán és avároskömyékén élő összes amatőr művésznek—mondta Nagy János, az intézmény igazgatója. — Az első látogatók elismerő véleménye alapján úgy tűnik, a kezdeti próbálkozás több, mint siker. Kép és szöveg: Tóth Ferenc Dél-zalai túraajánlatok autósoknak, gyalogosoknak és táborozóknak címmel a napokban jelent meg dr. Cseke Ferenc, a Mező Ferenc Gimnázium tanára által írt és a Nagykanizsai Természetbarát Szövetség gondozásában kiadott 52 oldalas könyve, melynek címoldalán Kustár Zsuzsa Zalai táj című festménye látható. A hátoldal pedig már használható is: aváros parkerdőjének térképvázlata segítségével akár útra is kelhetünk. A könyvhöz színes térképet mellékeltek Dél-Zala turistaútjairól. A szerény kivitelű, de hasznosságát tekintve értékes kiadvány bizonyára jó segítőtársa lesz városunk természetjáróinak és az ide érkező vendégeknek. Kiemelkedő értéke, hogy a természet szépségeit tárja elénk úgy, hogy védelmére és gondozására is felhívja a figyelmet. Remélhető, hogy mozgósító hatása rövidesen növeli a rendszeres túrázók számát. Cseke Ferenc könyve a helyi idegenforgalmi irodákban kapható. 1990. sseptewtbet El. Q KANIZSA ^ 15 Kosárlabda Hazai környezetben rajtol a MÁV NTE NB l-es női csapata Az előző bajnokságban dicséretesen szerepelt MÁV NTE élvonalbeli csapatánál a nyári szünet alatt nem sikerült úgy rendezni a „sorokat", hogy a lányok nyugodtan vághassanak neki az 1990/9 l-es bajnokságnak. Az elmúlt küzdelemsorozat rájátszásában már nagyon elfogytak a vasutasok, tehát várható volt, hogy magától nem áll össze a csapat... Ugyanis Mar-tinkovicsné újból megsérült, Szakácsot műteni kellett, míg az ugyancsak meghatározó Pong-rácz és Petényi anyai örömök miatt vált ki a sikercsapatból. A bajnoki rajt előtt 10 nappal még nagy volt a bizonytalanság a csapatnál: — Tulajdonképpen nagyon meggyengültünk, s ami szomorú, hogy egy időre, számításom szerint az őszi idényre, semmi jó nem várható. Ellenfeleink, 1-2 csapatot leszámítva, jól erősítettek, nekünk pedig a mai napig szinte semmi sem jött be. Pedig igen nagy szükség lenne legalább 2 meghatározójátékosra, különben nehéz tavasz, s ezzel kemény rájátszás elé nézünk — kesergett Lázár Béla, a kanizsaiak szakvezetője. A rendelkezésre álló állománnyal alapos munkát végzett a felkészülés közben az edző, majd a formábahozást segítették az előkészületi és kupamérkőzések. Közben újabb gondot jelentett, hogy a rájátszásban bemutatkozott Né-methnek kiújult a sérülése, aki csak könnyített edzésen vesz részt. A szűkös kerethez az elmúlt hetekben csatlakozott a már többször is visszahívott Gergely, valamint a fiatal Keresztény Ildikó, aki Zalaegerszegről érkezett, ám lapzártáig még nem rendeződött el átigazolási ügye. A hét végén megkezdődött a nagy hadjárat a Kanizsán jól ismert Kiss Lenke megszerzése érdekében. A vasutasok, no és a szponzorok összefogása eredményeként a sportág barátai reménykednek abban, hogy a sztár-játékos ezúttal is kisegíti majd a meggyengült kanizsaiakat. Jó hír a csapatnál, hogy több hónapos kihagyás után újra játékrajelentkezett Bogyay, aki ha edzettségben utoléri a társakat, akkor erőssége lehet a vasutasoknak. A meghatározó játékosok, így Szabó, Simonné, Ácsné, Móró mellett a fiatal Farkas, Fekete, Golecz és Pintér készül a bajnokságra, a bajnoki nyitányra. Hát, nincs nagy választék. — Minőségben és mennyiségben is megcsappant együttesünk. így aztán nincsenek vérmes reményeink, sőt a jelen ismeretében csak azt mondhatom, hogy most nem lehet más a cél, mint a további élvonalbeli szereplés biztosítása, tehát a kiesés ellen küzdünk. Ez van, ezt kell tudomásul venni, de remélem, hogy ezt a kritikus őszt átvészeljük, miközben jól tudom, hogy nagy teher nehezedik majd a kezdő ötösre — magyarázta Lázár Béla. A vasutasok vasárnap 10,30 órakor hazai környezetben kezdik az NB l-es évadot. Ellenfelük a jól erősített vasi együttes, a Sabáría lesz, amely ellen nehéz dolguk lesz a kanizsaiaknak (a mérkőzés után kezdődik az NB I-es ifjúsági találkozó). A kanizsai csapat őszi sorsolása a következőként alakul. Szeptember 30-án: DVTK— MÁV NTE. Október 6-án: AR . Építők—MÁV NTE. Október 13-án, 16,30 óra: MÁV NTE—Közgazdasági Egyetem. Október 20- án: OSC—MÁV NTE. Október 23-án, 16,30 óm: MÁV NTE—TFSE. Október 27-én, 16,30 óra MÁV NTE—BKV Előre. November 3-án: Ferencvárosi Vasutas—MÁV NTE. November 10-én, 16,30 óra: MÁV NTE—Ganz MÁVAG. A sportág második vonalában is megkezdődnek a bajnoki küzdelmek. A kanizsai csapatok a Nyugati csoportban szerepelnek, amelyek közül a MÁV NTE II. női együttese tanulni, rutint gyűjteni vág neki második NB Il-es évadjának, míg a vasutas férfiak a 3-5. helyek valamelyikének megszerzését tervezik. Gábor Erzsébet edző fiatal, 13-15 éves lányokból álló együttesének kerete: Dómján, Németh J., Göncz, Csordás, Csontos, Kuruczleki II., Lorch, Léder, Hajdó, Kárász, Farkas B., Simon B., Andri, Mayer, Pintér, Bedő. A csapat ma (pénteken) Pécsett, a Posta ellen kezd, amely ősszel a következő időpontban mérkőzik hazai környezetben: Szeptember 29: MAV NTE II.— Sz. Tanárképző. Október 7: MÁV NTE II.—Bonyhád. Október 13: MÁV NTE II.—Soproni Postás. November 4: MÁV NTE II.—PVSK II. November 21: MÁV NTE II.— Zala Volán. December 2: MÁV NTE II.—Szigetvár. December 15: MÁV NTE II.—Komlói Bányász. Simon László, a társadalmi edző elmondta, hogy újra kap támogatást az egyesülettől a férfi gárda, amely 9 csapat társaságában kezdi a bajnokságot (a 19 csapatos nyugatiban két csoportban zajlanak a küzdelmek). — Egy hónappal ezelőtt láttunk munkához. Két héten át a szabadtéren folyt az erőgyűjtés, majd bejöttünk a terembe, ahol heti 4 edzésen veszünk részt. Minden elismerésem a fiúké, akik szeretik, élvezik ezt a játékot, s érte mindent megtesznek — mondta az edző-játékos, akinek kerete: Vágvölgyi, Rábai, Kudecz, Tollár, Balla, Mádé, Martai, Szerdahelyi, Szendrei, Bogyay. A gárda idegenben kezd, melynek hazai őszi menetrendje: Október 5: MÁV NTE—Siófok. Október 13: MÁV NTE—Pét. Október 27: MÁV NTE—Győri KTMF. November 17: MÁV NTE— Z. Főiskola. Balogh Antal IN MEMÓRIÁM Dulgyovai László 1924-1990 A zalai atlétikai sport, majd a Nagykanizsai Olajbányász egykori kitűnő versenyzője, nyugállományba vonulásig kiváló nevelő-edzője 66 éves korában elhunyt. Több mint fél évszázadot töltött el a vörös salakon a nagyszerű sportoló, edző, az EMBER. Mái" fiatal korában országos KI-SOK-bajnok, országos levente bajnok. 1945-ben országos munkásbajnok 185 cm-rel a Lovászi Botond színeiben. Kanizsára 1946-ban került, s ekkor már az olajosoknak szerzett országos felnőtt bajnokságot. Két éven át vidékbajnok, három éven át felnőtt válogatott magasugrásban. Legjobb eredménye 193 centiméter. A sokoldalú atléta tízpróbában is jeleskedett, a legjobbak közé tartozott. Szerepelt a főiskolai világbajnokságon is. Sérülése akadályozta meg a kitűnő versenyző további sikereit, aki 1950-től lett az olajosok edzője, majd főfoglalkozású szakvezetője. Több mint 30 éven át irányította a szakmai munkát, egész sor kiváló versenyzőt nevelt, akik országos bajnokságot nyertek, ifjúsági és felnőtt válogatottak voltak. Közülük is kiemelkedő sikert ért el Sasvári Gizi, aki a római olimpián az egyedüli atlétikai döntős volt. Versenyzői és szakmai helytállását számos elismerés, kitüntetés fémjelzi. A zalai atlétika kiemelkedő személyisége volt, akitől fájó szívvel búcsúzunk. (balogh) ü ^ KANIZSA "J 1990. szeptember 21.1 Visszapillantó N. Olajbányász—Sabaria Tipo l-l (0-1) NB Il-es mérkőzés. Góllövő: Skublics a 88. percben. A gyorsan jött vend ég-találat alaposan áthúzta a hazaiak számítását, akik első hazai győ-zelírükre készültek. Az 1. percben ;idott előny valósággal meg- bénította a hazaiakat, akiknek teljesítménye elmaradt a várttól. Hiába volt fölényben a piros-kék gárda, a gyenge égyéni teljesítmények miatt a várt egyenlítés elmaradt. Fordulás után sefti változott a játék képe, a hazaiak próbálkozásait könnyűszerrel verték vissza a vendégek. A fellazult hazai védelem mellett a Sabaria is kísérletezhetett, de a vendégcsatárok elszórakozták a kínálkozó lehetőségeket. Amikor már mindenki elkönyvelte a vereséget, akkor a 88. percben az egyébként gyenge teljesítményt nyújtó Skublics mint oly sokszor, úgy most is érkezett és máris 1-1 volt az eredmény. Az agyon szidott játékos egyből kedvencé lépett elő. Ezen a találkozón több gyenge teljesítménnyel találkozhattunk. Feltűnő volt — különösen az első játékrészben — az összeszokottság hiánya, többször zavarták egymást a játékban és rengeteg volt az eladott passz. Vlaszák Géza a csapat edzője: — Az első percben kapott gól meghatározta az első félidei játékunkat, így a taktikai elképzeléseinket nem tudtuk végrehajtani, jobbára a gyenge egyéni teljesítmények miatt. Végeredményben mi támadtunk többet, a mezőnyben is jobbak voltunk, de fölényünket nem tudtuk gólra váltani. Skublics gólja a legjobbkor jött, így az egyik pontot sikerült itthon tartanunk. —kápolnás— Asztalitenisz Kettős forduló az NB I-ben, NB II-ben A kanizsai minőségi csapatok a hét végén kettős fordulót bonyolítanak le, amelyek a szombati idegenbeli szereplést követően vasárnap pályaválasztóként állnak asztalok mellé. A Bútorgyár NB l-es női együttese a Béke úti csarnokban 10 órakor kezd a jóképességü 31. sz. Építők ellen. A kanizsaiak reménykednek Gazsi felépülésében, s akkor megszerezhetik 2. őszi győzelmüket. A Tungsram NB Il-es férfi gárdája ugyancsak 10 órakor kezd a Győri Elektromos ellen a Hevesi iskola tornacsarnokában. APRÓHIRDETÉS Figyelem! Zala megyében megalakult a Minimális Kereskedelmi Betéti Társaság, ahol nagy választékban kaphatók nyugatnémet hűtőszekrények és háztartási gépek. Nyitvatartás: napkeltétőlnapnyugtáig. Nagykanizsa (Kiskanizsa), Cigány út 46. Fiatalok a küzdőtéren Kajak A bútorgyári sportkör fiataljai az utóbbi időben egyre gyakrabban hallatnak magukról, akik biztató eredményeket értek el a különböző országos és vidéki, területi versenyeken. A Héder István edző vezette társaság tervszerű, tudatos munkát végez. Az elért eredményekre az országos szövetség, a szakvezetők is felfigyeltek, melynek bizonysága, hogy a Varga-testvérek, Gábor és Péter is bekerült a korosztályos magyar válogatottba. A legtehetségesebb gyerekek legutóbb az Orfün rendezett emlékversenyen szerepeltek, amely egyben minősítő verseny is volt. Az ifjúságiak mezőnyében Kistó Gábor megnyerteaz 500 és 1000 métert, K-2.500 méteren Kerkayval végzett az élen. Fata Rita 5000 méteren szerzett bronzérmet. A serdülőknél Varga Péter egyaránt 2. lett 1000 és 2000 méteren. K-2-ben, 500 méteren első lett Palotás-Mecséri, második Varga P.—Keményfi. Ugyancsak 2. helyen végzett 1000 méteren az Illés—Horváth kettes. Tenisz Az Olajbányász leány és fiú teniszezői az utóbbi 34 hétben, az''ÖB lll-as csapatversenyek mellett jeleskedtek a korosztályos versenyeken is. Stankovics János, aférfiakedzője:—Nagy sikert könyvelhetett el aserdülő korcsoportban Füle Zsolt, aki az elmúlt hónapban, a fővárosban rendezett országos serdülő bajnokság páros számában, a pécsi Petroviccsal az oldalán aranyérmes lett. Magyar bajnoki A kitűnő versenyző egyébként október elején szerepel azországos Tizek-bajnokságon, amelyre egy team (Stankovics, Dominik, Márton — a szerk.) készíti fel, hogy minél eredményesebb legyen. Az Olajbányász versenyzői legutóbb a Sopronban rendezett Dentalcoop — Lokomotív Touristkupaországos korosztályos versenyen indultak, amelyen 19 egyesület 136 versenyzője szerepelt. Az olajos-fiatalok remekeltek. A fiúk mezőnyében Füle Zsolt megnyerte az ifjúsági egyest, serdülőben 2. helyezést ért el: — Rangos, „jegyzett" versenyre került sor. Elsőként az ifisták léptek színre, ahol igen jól ment a játék és biztosan végeztem az élen, amiért mintegy 100 pontot gyűjtöttem be. A saját korcsoportomban már fáradtan versenyeztem, de ott is nyernem kellett volna, hiszen adöntőben nyert állást rontottam el — mondta önkritikusan Zsolti. A lányok mezőnyében jeleskedtek az olajosok a pontszerző versenyen: ifjúsági egyesben Gaál Nóra 2., újoncoknál Nóvák Edit 2. helyen végzett, míg a serdülő Szerdahelyi Kinga a 3. helyet szerezte meg. Russay Olivér, a lányok edzóje így összegezett: — Fiatal versenyzőink Sopronban is igazolták, hogy nálunk a női teniszsportban .valami" megindult. Versenyzőink lelkesen dolgoznak, szorgalmasak és tehetségesek, s ma már .szállítják" az eredményeket. Bízom töretlen fejlődésükben, s gyors előrelépést remélünk. (gh) A NIMRÓD Vadász-Horgászboltban (Nagykanizsa, Eötvör tér 23.) (telefon: 93/11-065) kaphatók — vadászfelszerelések — vadászruhák — fegyvertávcsövek — lőszerek — vadászati ajándéktárgyak — sportruházat — horgászfelszerelések — horgászbotok — orsók — halászruhák — napijegyek — szabadidőruhák Nyitvatartás hétfőtől-péntekig 8-12 és 14-18, szombaton 8-11 óra között. Várjuk kedves vásárlóinkat! Kanizsa— várospolitikai hetilap, megjelenik minden pénteken. Szerkesztő: Pék Pál.Tervező szerkesztő: László Károly. Szerkesztőség: 8801 Nagykanizsa, Ady u. 1. II. em. Pf. 74. Telefon: 06/93/12-305. A szerkesztőbizottság tagjai: Horváth Mária, Kápolnás Zoltán, MartonGyörgyi, Tihanyi István Kiadja a Zala Megyei Lap- és Könyvkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Jakab Vilmo* Komputertechnika: Zala Megyei Lap- és Könyvkiadó Vállalat Zalaegerszeg. Nyomtatás: Zalai Nyomda. ISSN: 0865-3879. Nytsz: B/PHF/266/Z/1989. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizetési díj: egy hónapra 35. negyedévre 105. fél évre 210, egy évre 420 forint. Előfizethető a postahivatalokban és a kézbesítőknél. II. évfolyam., 39. szám 1990. szeptember 28. Ára 9.60 Ft KANIZSA 1 A II 0 S I HETILAP Megjelenik minden pénteken „Akár az ördöggel is cimborálunk, de első a város érdeke 5. old. Tömeghipnózis 10. old. Légi terrortámadás Nagykanizsán 12. old. M''.iu''iwwy < * (Fotó: Szakony Attila) Jövendőt várva 1990. szeptember 30. A tanácsülések megszokott terme üres, a mikrofon néma. Ott hátul ültek a pártok, az okosan kérdezők, az akadékoskodó lomhák, itt elöl a városatyák, máig értetlen pártállamiak, a konokul ellenállók, s a jószándékú tétovák. S valahol a második sorban a célratörő S. I., megM. Gy. a világos okfejtés mestere, és S. Katalin, aki ha szólt, mindig a választók érdekében, soha másként. Mert kevesen voltak a jobbak. Középről kelt fel, s távozott sértetten az egykori tanácselnök, s a címer előtt köszönt el az utolsó, már-már valódi polgármester, fogadva a megérdemelt tapsokat. A terem most üres. De a függöny mögött ott lapul Sziszüphosz sziklája. Lehet görgetni újra. A SZDSZ polgármester-jelöltje: dr. Kereskai István Q KANIZSA ^ 1990. szeptember 2S Dr. Kereskai István Néhány héttel ezelőtt az MDF helyi szervezetének polgármester-jelöltjét, Rózsás Jánost mutattuk be olvasóinknak. Ezúttal a másik „nagy" párt, az SZDSZ helyi szervezetének polgármester-jelöltjén, dr. Kereskai Istvánon a sor. — Ilogy a választópolgárok közelebbről is megismeijék, kérem. röviden vázolja élete eddigi folyását? —1942 nyarán Balatonszentgyörgyön születtem, hat gyermekes parasztcsaládban. 1960 óta — a kétéves, határőrségnél letöltött első tényleges katonai szolgálatot leszámítva — megszakítás nélkül dolgozom. Kezdetben Budapesten végeztem ügyviteli munkát. 1967—1987 között tanácsi vonalon, a közigazgatásban tevékenykedtem. Zalaszentgró-ton két éven át költségvetési főelőadó voltam, majd revizori munkakört láttam el. Ezután két évig a Megyei Tanács pénzügyi osztályán voltam revizor és tervezési főelőadó. 1971-ben — végleges lakásmegoldást találva — kerültem Nagykanizsára, a VárosiTanács pénzügyi osztályára. Itt kezdetben költségvetési csoportvezető voltam, majd hét éven át osztályvezető-helyettes. Ezt követően közel négy évig a városi kórházban pénzügyi és számviteli osztályvezető munkakörben dolgoztam, majd visszakerültem a Városi Tanácshoz pénzügyi osztályvezetőnek. Két év elmúltával — saját kérésemre —, áthelyezéssel a DKG alkalmazottja lettem, bérosztályvezető beosztásban, közel két éve azonban a pénzügyi osztályt vezetem. Társadalmi munkában 18 éve a helyi Olajbányász Sportegyesü- let elnökségi tagja vagyok, s a pénzügyi-gazdasági munkát segítem. — Középiskolai tanulmányaimat Keszthelyen végeztem — folytatja Kereskai István —, s az ottani gimnáziumban érettségiztem, 1960-ban. Pályám során több tanfolyamot végeztem, s időelemző-normás, képesített könyvelő, államháztartási mérlegképes könyvelő képesítéseket szereztem. Később a Pécsi Jogtudományi Egyetemen — levelező úton—végeztem tanulmányokat. 1983-ban avattak jogi doktorrá. 1965-ben nősültem, feleségem tanítónő. Házasságunkból két fiú- és egy leánygyermek született. Ók egyetemre, illetve középiskolába járnak. Pártnak soha nem voltam, s jelenleg sem vagyok tagja. A liberális eszmék híve vagyok. Lévén párton kívüli független, miért vállalta az SZDSZ támogatását, s hogyan került kapcsolatba a szabaddemokratákkal? Kötődésem még az országgyűlési választások idejére nyúlik vissza, amikoris nagyon megragadott a szimpatikus párt országos gazdasági és más programja. Itt helyben jó felkészültségű embereket fedeztem fel soraikban, akik a város jövő önkormányzati testületében szerintem nagyon hasznos tevékenységet fejthetnének ki. A kapcsolat az ismerős párttagok révén jött létre. Előzetes megbeszélések után meghívást kaptam székhelyükre, s volt alkalmam találkozni a vezetőkkel és a tagsággal is. — Más párt felkereste-e? — A kérdésre nem szívesen válaszolok, de őszinte leszek. A független kisgazdapártiak még az SZDSZ felkérése előtt megkerestek, de akkor bennem még nem érett meg a közszereplés vállalása. Ezért nem tettem eleget kérésüknek. — Ha nem kérik fel az SZDSZ-esek, mint független jelölt indult volna—e az önkormányzati választásokon? — Nem volt szándékomban függetlenként indulni, bár baráti és ismeretségi körömben kaptam célzást erre. — Mi a véleménye a rendszerváltozásról? — Szerintem a rendszerváltás eddig csak részben valósult meg. Több ismert gyakorlati jele van a váltásnak felsőbb szinten. Szeptember 30-án és október 14-én a településeken lezajló önkormányzati választásokon sok minden eldől. Legnehezebb a váltás a gazdaságban, a vállalatoknál és a szövetkezeteknél. Ez hosszabb időt vesz igénybe, a sok bizonytalansági tényező miatt. — Milyen önkormányzati testületet képzel el városunkban? — Olyan színes, kiváló egyénekből álló testületre van szüksége Nagykanizsának, ahol nem a pártállás, hanem a rátermettség, a tudás, a becsületesség, a tisztesség, az odaadó munka dominál majd. Remélem, hogy a testületben nem kerülnek be ígérgető karrieristák, hatalomvágyó személyek, és a jó kollektív szellem uralkodó lesz! — Melyek a legfontosabb feladatok? — Amíg az önkormányzat gazdasági alapjai világosan ki nem alakulnak, az eddigi tanácsi intézményeket feltétlenül működtetni kell, a folyamatban lévő beruházásokat pedig be kell fejezni. Sürgősen változtatni kellene az áldatlan telefonhelyzeten, a csatornázási állapotokon, az út-és járdaviszonyokon. Nagyon fontosnak tartom az egészségügyi ellátás és az oktatás javítását, a köztisztasági, parkosítási, környezetvédelmi helyzet felülvizsgálatát, s az önkormányzathoz tartozó kisvállalatok szervezeti és tevékenységi körének revízióját. Lehetne sorolni tovább az égető gondokat, mint a fenyegető munkanélküliség minimálisra csökkentését munkaalkalmak teremtésével, a fiatalok és nagycsaládosok lakáshelyzetének javítását, a bűnözési hullám megfékezését, a közművelődés fellendítését, többek között egy új könyvtár építésével. Többet kell majd foglalkozni az ifjúság helyes nevelésével, ha kell, egyházi segítséggel is. Nem szabad szem elől téveszteni a testnevelés helyzetét sem, különös tekintettel a diáksportra és a szabadidősport kiszélesítésére. Az élsport szintentartása mellett jó volna, ha lenne már egy nézőteres, tágas sportcsarnokunk. — Müyennek képzeli a jó polgármestert? — Legyen hidegfejű, határozott, kemény kezű, igazságos, mérlegelő, és főleg pártatlan. Elengedhetetlennek tartom a felsőfokú képzettséget, és a gazdaságban vagy közigazgatásban vagy a jogi szférában szerzett jelentős gyakorlatot, tapasztalatot, s az erkölcsi feddhetetlenséget. — A jelenlegi városi tanácson szükségesnek tartana-e szervezeti és személyi változtatásokat? — Jelenleg — tudomásom szerint — nincs még jogszabály, illetve felsőbb irányelv az új önkormányzati szervezet felépítésére. Erre bizonyára hamarosan történik intézkedés, s akkor a helyi sajátosságok figyelembevételével alakul majd ki a polgármesteri hivatal és a szakapparátus. A személyi változások is elkerülhetetlenek lesznek, amelyeket nagy körültekintéssel, megfontoltsággal, a szaktudás és a gyakorlat alapul vételével kell végrehajtani. — Mint az SZDSZ pártlistájának élén lévő önkormányzati képviselőjelölt bízik-e választási sikerében? — Reménykedem, de szoros „küzdelemre" van kilátás a jelöltek között. Néhány nap múlva minden kiderül. — Ha a 29 fős városi képviselőtestület októberben netán polgármesterré választaná, miként fognáfel az új helyzetet, és hogyan indulna el munkájában? — Érett korban, 48 évesen egészséges önbizalommal, bátran állnék Nagykanizsa város élére, hiszen az elmúlt három évtizedben nagy tapasztalatokat szereztem a közigazgatásban és a gazdasági életben, s jogi végzettségem és ismereteim is sokat segítenének munkámban. A városban eltöltött húsz év alatt alkalmam volt megismerni a település szerkezetét, a város polgárainak sokaságát, s ez szintén jó alapot adhat tevékenységemhez. Az első napokban mindenképpen szót váltanék a jelenlegi apparátus tagjaival, annak ellenére, hogy legtöbbjüket alkalmam volt megismerni tanácsi munkám idején. Nagy gondot fordítanék arra, hogy a pályázat alapján megbízásra kerülő nagyon fontos jegyzői posztra kiváló ismeretekkel rendelkező személy kerüljön. A képviselőtestület tagjaival törekednék a gyors és jó munkakapcsolat kialakítására. Feltétlenül időt fordítanék a polgármesteri munkához elengedhetetlenül szükséges törvények, jogszabályok, rendelkezések áttekintésére és tanulmányozására. Ezután jöhetne a sok-sok feladat és probléma megoldása... — Köszönöm a beszélgetést Tihanyi István Egyéni választókerületi jelöltek: 1. sz. választókerület: Bicsák Miklós (független), dr. Bogár Gáspár (KDNP), Borda László (FKgP), Buzsics Károly (Szoc.dem.Szöv.—Kanizsai Közéleti Klub), Németh Tibor (SZDSZ), Papp Nándor (MDF), Teleki László (Cigányok Kult. Szöv.). 2. sz. vk.: Hackler János (SZSZ— KKK), Hercsik László (Miklósfai Városszépítő Egyesület), Koczfán Ferenc (KDNP), Lőrinez László (MSZMP), Plan-der József (Független Nemzeti Mozgalom), Schmidt István (MDF), Stamler Lajos (FIDESZ—SZDSZ), Tálosi János (MSZP). 3. sz. vk.: Balogh Tibor (KKK—MDF), Dénes János (független), dr. Harsányi Tamás (SZDSZ—FIDESZ), Jáger László (KDNP), dr. Kerekes József (MSZMP). Kovács Zoltán (független), Márton Antal (SZSZ), Szőke István (FKgP), dr. Tanczen-berger Sándor (független), id. Tóth Ágoston (FNM), dr. Vári László (MSZP), Váradi Istvánné (CKSZ). 4. sz. vk.: Göndör István (MSZP), Horváth Ferenc (MDF), dr. Horváth László (független), Laky Imréné (Vállalkozók Pártja), dr. Matoltsyné dr. Horváth Ágnes (SZDSZ), Merksz Andor (KDNP), Milei László (NADISZ). Tóth Lajos (független), dr. Vass József (MSZMP), Vízvári József (FNM). 5. sz. vk.: Arszin György (KDNP), Békési László (MSZMP), Cseke Zoltán (MDF), Papp Ferenc (MSZP). 6. sz. vk.: Horváth Gyula (független), dr. Kovács Sándor (KDNP), Pilczer Éva (FIDESZ—SZDSZ), Szabó Imre (MDF), Szigetvári Péter (FNM), Szőke János (független). 7. sz. vk.: Dobos István (MSZMP), Horváth József (MDF), Horváth Zsolt (KKK), Kelemen Z. Pál (MSZP), dr. Kolo-nics Gyula (KDNP), Kóbor Béla (MVE), Lehota János (FIDESZ—SZDSZ), Pölcz Ottó (NADISZ). 8. sz. vk.: Czupi Gyula (MDF), dr. Dúll Gábor (KKK), Jancsi György (SZDSZ— FIDESZ), Móricz István (MSZP), Szép Károly (KDNP). 9. sz. vk.: Domina István (SZDSZ), Krémer József (SZDSZ—FIDESZ), Magyar József(MDF), Palotás Tibor (KDNP), Pintér Béla (KKK), Trencséni Gyuláné (MSZMP). 10. sz. vk.: Berta József (KKK), Czo-borné dr. Pintér Ildikó (SZDSZ—FIDESZ), Csontos Józsefné (FCSZ), Dávid Zoltán (független), dr. Dolmányos István (KDNP), dr. Etler Ottó (NADISZ), Gecséné Gáti Mária (független). Gelencsér Boldizsár (VP), Marton István (MDF), VaskaEszter (FKgP). 11. sz. vk.: Farkas Zoltán (FIDESZ), GoórTibor (Szabadságpárt), Jászberényi László (KKK—SZSZ), Makrai Mártonné (KDNP), Orosz László (MSZMP), Pék Pál (független), dr. Tolnai Sándor (MDF). 12. sz. vk.: dr. Andor József (KDNP), Berkes József (SZDSZ), Iványi Miklós (MDF), Jesch Aladár (SZDSZ-FIDESZ), Kulbencz Ferenc (független), Rohrböck Jenő (MSZP), dr. Szabó Csaba (KKK). Szakony Szilárd (VP). 13. sz. vk.: Belső Béla (független). Böjti Istvánné (KDNP), dr. Fekete Ágoston (SZDSZ), Flumbort József (független). Horváthné Polai Mária (KKK—SZSZ), Kálovics József (VP), Takács Zoltán (MDF), ifj. Tálosi Péter (FIDESZ), Török József (FKgP), Lendvai Ferenc (CKSZ). 14. sz. vk.: Bolf György (KDNP), Gátszegi Zoltán (KKK), Horváth György (SZDSZ), Kálovics László (FKgP), Kálcsics László (FKgP), Koszorú Ferenc (független), Orsós Ferenc (FCSZ), Paálné SnelfKata-lin (SZDSZ—FIDESZ). 15. sz. vk.: Dömötörffy Sándor (MVE), GetherLászlóné (KDNP), dr. Kalmár Béla (FKgP), Kövér Lászlóné (FIDESZ), Nagy Lászlóné (CKSZ). Pártok, társadalmi szervezetek listás jelöltjei:* 1. Kereszténydemokrata Néppárt: Koczfán Ferenc, Palotás Tibor, dr. Bogár Gáspár, dr. Andor József, Makrai Mártonné, Szép Károly, Bolf György, Arszin György, Böjti Istvánné, dr. Kovács Sándor, dr. Kolonics Gyula, Szakonyi Barnabás, Gether Lászlóné, Merksz Andor. 2. Magyar Szocialista Párt: Göndör István, Böröcz Zoltán, Papp Ferenc, Tálosi János, dr. Vári László, Kelemen Z. Pál, Haász György, Zöldvári Antal Zoltán, Debreceni Attiláné, Szabó József, Liess István, Stróber Gábor. Választási Bizottság Városi Székhelye: Nagykanizsa, Szabadság tér 7.1. emelet 11. ajtó. Telefon: 11-171. A bizottság elnöke: Polgár József. A bizottság titkára: dr. Erdős László. A bizottság tagjai: dr. Baumgartnerlmre, dr. Tarnai József, Csizmadia Ferenc, Varga Ferenc, Janzsó Antal, Vigh Lajos (KDNP), Stáhl György (MSZP), Marosi Attila (MDF), Altai József (SZDSZ), Szeri Györgyi (FIDESZ), Zolcsák György (KKK), dr. Kerék Imre (MSZMP), Kónya István (SZDSZ). Területi Székhelye: Zalaegerszeg, Kosztolányi D.u. 10.1. emelet, 11. ajtó. Telefon: (92) 11-037. V____J 3. Magyar Demokrata Fórum: Rózsás János, Czotterné Ivády Zsuzsa, Németh László, Csordásné Láng Éva, Czupi Gyula, Magyar József, Takács Zoltán, Erdős Géza, Horváth Ferenc, dr. Rosta Margit, Magyar József, Iványi Miklós, Schmidt István, Szabó Imre, Horváth György, Cseke Zoltán. 4. Vállalkozók Pártja: Szakony Szilárd, Doucha Ferenc, Gelencsér Boldizsár, Kálovics József, Laky Imréné. 5. Szociáldemokrata Szövetség: Domina István, Hackler János, Buzics Károly, Berkés József, Tataya János, Márton Antal, if). Tataya János József, Soós János. 6. Független Cigány Szervezet: Csontos Józsefné, Orsós Ferenc. 7. Fiatal Demokraták Szövetsége: Stamler Lajos, Pilczer Éva, Lehota János, Farkas Zoltán, dr. Csákai Iván, Sneff Mária, Minorics Piroska, Kövér Lászlóné, Salamon László, Hercz Gábor, Tóth Tamás, Rauschenberger Péter. 8. Miklósfai Közművelődési és Városszépítő Egyesület: Dömötörfly Sándor, Őri Sándor, Köteles Mihály, Sajni István, Sajni Józsefné, Mátés László, Szabó Gyula, dr. Dömötör Károly, Vuity József, Hercsik László, Kóbor Béla, Karádi Ferenc. 9. Kanizsai Közéleti Klub: Jászberényi László, Balogh Tibor, dr. Szabó Csaba. Pintér Béla, dr. Dúll Gábor, Horváth Zsolt, Markó András, Rózsahegyi Istvánné. 10. Magyar Szocialista Munkáspárt: dr. Vass József, dr. Kerekes József, Trencséni Gyuláné, Lőrlncz László, Miklós Gyula, Békési László, Dobos István, Orosz László, Juhász Károly. 11. Szabad Demokraták Szövetsége: dr. Kereskai István, Balogh György, dr. Harsányi Tamás, Balassa Béla, dr. Buzási Ferenc, Czobor Zoltán, Molnár László, Kecskés Jánosné, Kovács József, Nemere László. 12. Független Nemzeti Mozgalom: dr. Izsák Attila, Plander József, Ország József, Tóth László, Polai Dezső, Kiss Tivadar, Szigetvári Péter, Vízvári József. 13. Magyarországi Cigányok Kulturális Szövetsége: Teleki László, Nagy Lászlóné, Váradi Istvánné, Lendvai Ferenc. 14. Nagykanizsai Demokratikus If-júsági Szövetség: dr. Etler Ottó, Pölcz Ottó, Gadányi László, Horváth Zoltán. 15. Független Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Párt: Szőke István, dr. Kalmár Béla, Borda László, Vaska Eszter, Kálcsics László, Bicsák István, Török József. * A képviselő potenciális polgármesterjelölt. (A szerző.) KANIZSA 3 Pártok és programok az új Németországban (CDU), a Szabaddemokrata Párt (LDPD), és a Nemzeti-Demokrata Párt (NDPD) is. Mindez szép példája lehetett volna a demokráciának. A gyakorlat azonban más képet mutatott, hiszen az ötévenkénti „választásokon" akárcsak nálunk, mindig a kommunisták kerekedtek felül. Méghozzá elsöprő, 99,9 %-os fölénnyel. így a társadalomban jelentkező elégedetlenség az NDK-ban is földalatti szervezetek megalakulását vonta maga után. Mivel a gigantikus elnyomógépezet terrorja nőttön nőtt, a németek egyre nyíltabban vállaltak sorsközösséget e kezdetben maroknyi ellenzékkel. Az események tavaly nyáron váltak visszafordíthatatlanná, ekkor vállalta ugyanis a nyílt színrelépést az NDK első komoly erővé duzzadt ellenzéki szervezete, az Új Fórum. Alapítói között elsősorban írókat, művészeket, papokat találunk. 1989. októberében fő szervezői voltak a sorsdöntő lipcsei tüntetéseknek, nem csoda hát, hogy népszerűségük óriásira nőtt. (Az ősz folyamán 200.000 fős tagságra tettek szert, s váltak ezzel a legnagyobb ellenzéki csoportosulássá.) Vezetőül egy bátor nőt, Barbel Bohley-t választottak, aki mint az NDK Doina Corneája, közéleti szereplésével hívta fel magára a figyelmet. Az akkor még ereje teljében lévő rezsim 1989. októberében letartóztatta a Kelet-Berlinben élő festőnőt, majd az országból is kiutasította. Fél év elteltével azonban sikerült visszatérnie, s ugyanott folytatnia, ahol abbahagyta. A sajtó azóta a keletnémet ellenzék moralistájaként tartja őt számon. Az Új Fórum 90 őszére sokat vesztett hatóerejéből, aminek fő oka talán az, hogy nem alakult párttá. Saját meghatározásuk szerint mindig a tömegek érdekeit szolgáló polgári mozgalomként kívánnak működni. Programjukban annak idején szociális alapokon nyugvó törvényességet és tényleges politikai pluralizmust, az ökológiai viszonyokra figyelő piacgazdaságot és szolidáris társadalmat követeltek. A pártok közül a szociáldemokratákhoz állnak a legközelebb, s ha mára politikai befolyásuk a minimálisra is csökkent, a békés forradalomban betöltött szerepük vitathatatlan. Hasonlóan a magyar MSZMP-hez, a válság bekövetkeztével a keletnémet állampárt is felbomlott, s megalakult a magyar MSZP-hez hasonló Demokratikus Szocializmus Pártja (PDS). Azúj párt a korábbi taglétszámának körülbelül egyötödét tudta csak megőrizni, ám eza szám is meglepően nagy, kb. 350.000 fő. A PDS ma a legnagyobb, s az elődpárt tapasztalatai révén egyben legszervezettebb pártja is az NDK-nak. Élére egy 41 éves jogászt, GregorGysi-t választották, aki egyben az NDK ügyvédi kamarájá- A kommunizmus bukásával természetesen az NDK-ban is átrendeződtek a politikai viszonyok, és megindult a demokratizálódás. Ittis új pártok alakultak és a meglévők szűntek meg kényszerű álmot alvá régiek feléledtek. A tavasszal lezajlott parlamenti választások után kialakult viszonylagos rendet azonban nem tekinthetjük véglegesnek, hiszen a jelenlegi állapotra a decemberi össznémet választások biztosan kihatnak. Mindenesetre kövessük nyomon, mely pártok, politikai csoportosulások vállaltak szerepet a „FAL" lebontásában, s hogyan folyik a további küzdelem a politikai hatalomért. Erich Honecker idejében—eltekintve a végzetes tavalyi évtől — még stabil volt a politikai légkör, pedig az NDK-ban nem csak egyetlen párt létezését engedélyezték. Igaz, egy volt csak állandóan hatalmi pozícióban, de a Szocialista Egységpárton (SED) kívül hivatalosan bejegyzett pártként működhetett a Demokratikus Parasztpárt (DBD), a Keresztény-Demokrata Unió nak első embere is. Gysi ''67 óta tagja a kommunista pártnak, de már a nyolcvanas évek elején bírálta azt. A polgári jog mellett tört lándzsát, és vállalta az Új Fórum bíróság előtti védelmét. A szocialisták eleinte még önálló NDK-t akartak, de mára ők is az egyesítést támogatják. Elképzelésük szerint azonban ennek a mostaninál sokkal lassabban kell történnie. A parlamentben ellenzéki szerepet töltenek be, programjukban ésszerű, jól átgondolt piacgazdaság és stabil szociális védőháló mellett, és a politikai panamák ellen érvelnek. Népszerűségük azonban az átgondolt program ellenére sem nagy, ami a múltat ismerve korántsem meglepő. A decemberi választásokon előfordulhat, hogy az eddiginél is kevesebb mandátumhoz jutnak, hiszen ellentétben a többi párttal, nekik nincs kivel szövetkezni az NSZK pártjai közül. Az újjáélesztett pártok táborából a nagy hagyományokkal rendelkező Szociáldemokrata Párt (SPD) kapott leghamarabb új erőre, miután a jogelődöt 1946-ban nem éppen szerelmi házasságba kényszerítették a kommunistákkal. Az újjáalakult párt célkitűzései között a német egység mielőbbi megteremtése, s az Új Fórum programjából már ismerős természetbarát piacgazdaság kialakítása szerepel. Ugyanakkor a hatalmat gazdasági alapokra szeretnék helyezni. Az év elején már 70.000-en voltak, de taglétszámuk azóta csak nőtt. (így is ők a második legtöbb szavazatot kapott párt az NDK-ban.) A párt élén két fiatalemberibrahim Böhme történész és Márkus Meckel lelkész áll, utóbbi tagja volt az utolsó NDK kormánynak is. Legfőbb vetélytársuk a szocialista párt, melyet erősen kritizálnak. Különösebb aggodalomra azonban nem lehet okuk a szoc-demeknek, hiszen az NSZK-s testvér- párttal való egyesülés után a mérleg nyelve jócskán feléjük fog kibillenni. A jelenlegi keletnémet politikai nyüzs''gés élén akárcsak az NSZK-ban, az NDK-ban is a kereszténydemokraták találhatók. Pedig a régi Keresztény-Demokrata Unió (CDU) egyike volt a Honeckert hallgatólagosan támogató bábpártoknak, ám a jelentős nyugatnémet közreműködéssel átalakított új CDU-nak sikerült győznie a választásokon. Taglétszámuk több mint 150.000-re tehető. Programjuk alapköve a német újraegyesítés, de természetesen náluk is szerepel a szociális piacgazdaság és a demokrácia megteremtése. Lothar de Maiziére pártelnök meghatározása szerint a CDU keresztény eszméken alapuló néppárt, amely szeretné kivezetni az országot a sokkoló válságból. De Maiziére egyébként háromgyermekes családapa, eredeti foglalkozása pedig hegedűművész, amit azonban egy betegség miatt kényszerűségből az ügyvédire cserélt. A három legnagyobb párt rövid bemutatása után említsünk két kisebbet is, amelyek az egyesítést követően még fontosak lehetnek. Ezek a Német Szociális Unió (DSU) és a Szabaddemokrata Párt (FDP). Előbbi több konzervatív csoportosulásból szerveződött, amúgy CDU párti, az utóbbit függetlenül a hasonló nevű korábbi bábpárttól a nyugatnémet szabaddemokraták hívták életre. Ismerve a legerősebb nyugatnémet pártokat (sorrendben: szociáldemokraták, kereszténydemokraták, Keresztény Szociális Unió, szabaddemokraták és a zöldek), szinte biztosra vehető, hogy az új helyzet az egyesített Németországban is sok izgalmas politikai vitát fog eredményezni. Magyar Tamás Trabant „military" módra. Hofi Géza jut eszünkbe, hogy aszondja: „azt még megértem, ha ezzel támadunk, de mi lesz, ha menekülni kell?" Az egyenruha új, a tekintet a régi. Hetente egyszer nagy csinnadrattával díszőrség sorakozik fel a fasizmus feletti győzelem emlékművénél. Mé-lázásra okot adó alkalom. KANIZSA jj „Akár az ördöggel is cimborálunk/ de első a város érdeke" MSZP fórum a helyhatósági választásokról 1990. szeptember 17-én a kanizsai MSZP szervezet bemutatta képviselőjelöltjeit. Göndör István pártelnök a leg-fontosabbakra tért ki. —Minden állampolgár észrevételét szívesen fogadjuk — kezdte. Nem törekszünk kizárólagosságra. Nem kívánjuk a bölcsek kövét keresni. Támogatunk minden függetlenjelöltet, ha programjával egyetértünk. A jelenlegi helyhatósági választásokonleszilyenjelölt. Szándékaink tiszták, a tenni- és segíteni akarás motiválja őket. Az új képviselőtestületnek hatalmas munkát kell vállalnia. Egy egészen új apparátust kell létrehozni, és erre igen kevés az idő. Az új képviselőtestület nem lehet pártharcok színtere. A személyi összefonódások teljes megszüntetése és teljeskörű információcsere szükséges a testület és a közvélemény között. Ma még bizony „felültetik" az embereket. Menedzser típusú vezetőkre van szükség, és több áldozatra. Támogatjuk a vállalkozókat, a város és avároskömyék ipari fejlesztését és az egységes adóelosztást. Nem azon kell törni a fejünket, hogyan lehet újabb adókat a lakosságra kivetni. Eddig minden párt egyetértett azzal, hogy privatizálni kell, de amikor érdemi döntést kellene hoz- Jó lenne lejönni a fáról... Szombat délután van. Napsütés, jó a levegő, családi program az almaszedés. A Behiák-pusztán székelő állami gazdaság jól megszervezte a Szedd magad! akciót. Egyik oldalon irány be, almaszedéshez, a másik oldalon ki, méréshez, fizetéshez, búcsúszóra. Öröm dolgozni a roskadozó almafa-utcákban. Nincs zsúfoltság, a pirosló jonatán csak úgy mosolyog a szüretelőkre. Kellemes beszélgetés, gyerekek a fákon, a magas fűben. Igazi, hétvégi pihentető program. Telnek a ládák, zsákok, kosarak. Mindenki annyit szed, amennyi az igénye, no, meg a pénze. Mi már végeztünk, indulnánk kifelé. Csakhogy a kivezető utat két kocsi eltorlaszolja. Almaszedők. Vissza tolatni nem lehet, mert mögöttünk még többen vannak. A kijelölt körforgalom pedig csak előre vonulást sugall. Az elöl álló Dácia tulajdonosa — kérésemre — azonnal kiáll a főútra, de nem így az utánfutós Lada. Kérleljük, hogy húzódjon oldalra, így majd elférünk mellette. Várjunk! — hangzik a sztentori szó. Miért? Az almát összeszedtük, az almáskert bekötő útján két kocsi is elfér egymás mellett, ^csak egy kis jóindulat kell. A tulaj már hajlana a jó szóra, amikor az egyik fa tetején megszólal az após: Menj visz-sza oda, ahonnan jöttél! Nem értjük, miért szól bele, s hogy hová is küld vissza. S egyáltalán: Miért tegez? Szép szóval próbálunk érvelni: ha estig rakodnak, mégsem állhatunk itt addig. Addig fogtok itt állni — hangzik megfellebbezhetetlenül az ítélet a fa tetejéről. Aztán mocskolódó szavakkal adja ki dühét odafönn az űr, éreztetve hatalmi fölényét; ha nem akarják, mi innen ki nem hajtunk. Akkor elnémultam a döbbenettől, ezért csak most mondom. — Uram! Ott fönn a fa tetején! Milyen pozícióból hangoskodott? Tudom, aki fönn van, az előnyben is van. De miért? És kinek az előnye az? Nem a kultúremberé, nem a kultúr nemzeté. Az Európába vezető út valahol itt van, de hogy ráléphessünk, talán le kellene jönni a fáról. Végleg! Most is nagyot fújok, ahogy az esetre gondolok. Végül is nem kellett hátunkra venni az autót, de a délutánra árnyék borult... Bné __J ni már nincs egyetértés. A föld is — bizonyos értelemben — a spekuláció eszköze lett. Hz félig jó, mert végre igazi értekén számolják a földet, de rossz is, mert a földkérdés megoldatlansága az ország jövő évi kenyerét veszélyeztetheti. Kanizsának megyei jogú várossá kell válnia. Fazont kell adni a városnak. El kell döntenünk, hogy mit akarunk, és azt tántoríthatatlanul végig kell vinni. Amennyiben a helyhatósági választások után is a kormánykoalíció arányai érvényesülnek, fennáll a valószínűsége annak, hogy lemásolják a központi elveket, és akkor lesznek csak igazán nagy bajok — mondta többek között Göndör István. A gyűlés kötetlen beszélgetéssel ért véget. Vízvári József uj elektronikai szaküzlet Nagykanizsán a Somogyi Béla út 32. sz. alatt megkezdte működését egy osztrák— magyar vegyesvállalat, az AUDEX Kft. Az üzletvezető, Zádori László mondta el, hogy a vállalat az országban a harmadik, de tervezik még nyolc hasonló felépítését. A következő Nyíregyházán készül el nemsokára. Mindenfajta elektroakusztikai terméket háztartási villamos berendezéseket, műholdvevőket, videókat találhatunk a polcokon. A különleges igényeket is rövid határidőn belül ki tudják elégíteni. Részletfizetési lehetőséget kínálnak, és minden hónapban más-más termék leszállí tott áron is kapható. Jelszavuk: nem kell Ausztriába menni, forintért ugyanazt a minőséget kinálják. És bizony alacsonyabb áron mint az itthoni kereskedők. Szomorú aratás. Vajon aszályos nyarunkra kietlen osz köszönt? A napraforgóolaj, a cukor és zöldség ára már felszökött. A többivel ki és meddig vár? S aki a pult előtt topog, az is mire és meddig? (Szakony Attila felvétele] 6 ^ KANIZSA J 1990. szeptember 28 Jó felhozatal, növekvő árak szilva 30 (10), szóló 30-50 (30), szárazbab 80-100 (60), savanyúkáposzta 35-40 (25), vargányagomba 400 (200) Ft/kg. Vránics Lászlóné gombaszakértő szerint a gombavizsgálat teljesen megbízható és díjtalan. Az eladók jóindulatúak, amit bizonyít, hogy visszaélés és egész-ségügyi probléma — mérgezés — nem volt. Vránicsné munkaidejét egyébként a felügyelet mázsás mérlegének kezelése tölti ki, melyért 2 Ft-ot fizetnek a betérők. A helypénzszedők aztán közlik, hogy a tarifa négyzetméterenként 20 forint, de adnak ki 10 forintos — fél négyzetméteres (I) — jegyeket is. A hatósági húsboltot természetesen zárva találtuk. — A bolt az elmúlt hetekben csak pénteken volt nyitva—közli Dávid Zoltán —, amikor a vásárlók 30 százalék árengedménnyel vehettek selejtes csirkerészeket, amelyeket Keszthelyről szereztünk be. Októbertől—a felújításra került zalaszentbalázsi vágóhíd műszaki átadása után — ismét rendszeresen nyitva lesz a bolt, s remélhetőleg elegendő hatósági húsáruval. — A szomszédban — a keleti üzletsoron — Horváth László, a 61. sz. húsbolt bérletes vezetője informál: — A húsellátás megfelelő, bár a drágább húsok — comb, lapocka, karaj, füstölt áruk — iránt minimális az érdeklődés. A lakosságvásárló kedve mostanában az olcsóbb taija, oldalas, dagadó, csülök, láb és szalonna irányába tolódott el. Kár, hogy ezekből az árukból a Zalahús helyi gyárából csak keveset és akadozva szállítanak. Szerencsére Kilimánból, Palinból és Egerszegről mindig érkezik segítség. A boltok előtt kisebb embercsoport. Zömében nyugdíjasok, rendszeres „vendégek". Az Olajbányász és a MÁV NTE labdarúgócsapatának szurkolói ők, s most is az elmúlt forduló eseményeit értékelték, a következőket latolgatták. A nyugati üzletsornál — Vörös Ferencné és Oldos Rudolf né italboltjai előtt — sok a megszokott arc és alak, de nyugalom van, ezúttal békésen kortyolgatják a féldeci erőset, a kis- és nagy-fröccsöt és a palackozott sört. Pertaky Lajos Tulipán Virágboltjánál leánya, Kovács Emőné az ügyeletes árusító. Éppen egy szőke fiatalasszonyt szolgált ki, aki a 23 Ft-os szekfűből három szépen csomagolt csokrot visz 240 Ft-ért. — Gyesen vagyok, s a munkahelyi Máriákat megyek utólag köszönteni — mondja Darabos Ferencné. A Mókus lángossütőnél egy éhes menyecske — Anek Ferencné — vásárolt két forró lángost, darabonként 8 forintért. — Mostanában naponta 200-300 lángos fogy, s ez visszaesést jelent a lengyel piac virágzása idején eladott dupla tételhez képest — közli a „tulaj", Horváth Károly né. A piac közepén lévő kőaszta-lokat 70 százalékban foglalják el az árusítók, s ez elmaradt a zsúfolt szombati és a teljes pénteki és szerdai kihasználtságtól. A szemerkélő, majd eleredő esőben a vásárlók esernyői sűrűn nyílnak, az árusítók azonban az eget kémlelve nem mozdulnak. Váiják a kuncsaftokat... Sz. Józsefné kiskanizsai őstermelő gyönyörű kelkáposztái és fejes káposztái, eddig 500 forint körüli bevételt hoztak. Kevés? Sok? Jakab Imre szepetneki őstermelő fedett standjánál Milávecz Erzsébet árusít a hatalmas zöldpaprika hegyből, kilónként 30-60 forintért. A bevételről a „főnök" engedélye nélkül nem hajlandó nyilatkozni... Az északi oldalon Szokol Pál magánkereskedő felesége szolgál ki a minőségi áruhalmazból egy idős nyugatnémet házaspárt; 4 kiló fokhagymát vesznek, 520 Ft-ért. De kapható 120-ért szép banán, csomónként 6 forintért piros retek, s 180-ért gyönyörű sampion-gomba is, no és 70-ért csemegeszőlő. — Igyekszünk friss és jó minőségű árut kínálni, mert nálunk sok külföldi fordul meg. Férjem most beszerzési körúton van — mondja Szokolné. Mögötte Burcsi Feri bácsi árul burgonyát, paradicsomot és gyümölcsöt. — Hja, kell egy kis kiegészítés a havi hat és félezer forint nyugdíj mellé — mondja. — Alapul a sormási egy hold saját szántóföld, s lányaim újudvari, magyarszerdahelyi kerti és hegyi területei szolgálnak. A gyümölcsös standoknál a 73 esztendős Kucsebár Györgyné Miklósfáról hozott 15 kiló alexan-der-körtét. Zömét már megvásárolták. A maradékra egy idős úr alkuszik 30 Ft-ról 25 Ft-ra. Az eredményt nem váijuk meg... Közben eláll az eső, a nap is ki-ki bújik a fellegek közül. A hangulat és az emberek arca is vidámabb. Távozáskor a majdan felújításra kerülő tágasabb és tisztább piacról ábrándozunk... Tihanyi István Fotó: Szakony Attila Egy piaci szempontból „szürke" napon, kedden jártunk az ezerszer elátkozott városi piacon, hogy lássuk, mi mennyiért kerül a kosárba. Első útunk a piacfelügyelőségre vezet. —Jelenleg hét munkatársam van — fogad Dávid Zoltán — egy statisztikus, egy gombaszakértő, három részmunkaidős helypénzszedő, de hozzánk tartozik a két hatósági húsboltos is. Az idei aszályos időjárás ellenére az elmúlt hónapokban kiegyensúlyozott és jó a kínálat, az árak azonban nem kedvezőek. Fokozatosan kúsznak felfelé. Ezen azonban nem lehet csodálkozni, hiszen a vetőmagok, a permetezőszerek, a felhasznált energia ára és az élő munka értéke is állandóan nő. Ami a keresletet illeti, az nem kedvező, ugyanis a közeli KGST-piac megszűnése óta érezhetően visszaesett a forgalom — tájékoztat a piacfelügyelőség vezetője. Körbejárunk. A rendelkezésre álló termék-és árlisták tényeket rögzítenek. Fónagy Lászlóné statisztikustól megtudtuk, hogy a tavaly szeptemberi árakhoz viszonyítva a legtöbb áruféleség ára az átlagos országos inflációs rátát is meghaladja. Néhány kiragadott példa (zárójelben 1989. szeptember második hetének átlagárait tüntettük fel): burgonya 12-15(11), sárgarépa 20-30 (20), petrezselyem-gyökér 35-50 (30), vöröshagyma 20-25 (15), fokhagyma 100-130 (70), fejeskáposzta 18-12 (8), kelkáposzta 25-40 (15), karalábé 20-25 (15), karfiol 40-50 (30), paprika 25-70 (35), zöldbab 50-60 (40), mák 120-140 (100), téli alma 20-35 (25), körte 25-40 (22), őszibarack 20-40 (20), 1990. szeptember 28. t KANIZSA I Kontárok világa A liszói vezetékes ivóvízrendszer immáron az átadás küszöbéhez érkezett. Az örömöt azonban beárnyékolja egy kellemetlen közjáték. A kivitelező vállalat a kész rendszert próbanyomás alá helyezte, hogy az esetleges szivárgásokat megtalálja. Ez szabály, de megvalósítását felelőtlen személyek veszélyeztették. Buni József (önkéntes rendőr), saját ötletétől vezérelve, az utcai víznyerő kutak egyikéről több köbméter vizet a vízelvezető árokba eresztett. Nos, ezeknek a kutaknak speciális kulcsa van. De honnan szerezte Buni József? Ki engedélyezte a kalózakciót? Ez okozott két nap múlva komoly fejtörést a tervezőmérnöknek. Meg az, hogy nem tudták elképzelni, hová tűnt több köbméter víz a rendszerből. A liszói vízműtársulat elnökének, Sági Józsefnek jelezték az esetet, aki meg is tette a szükséges lépeseket. A dolog látszatra rendeződik, mégis kérdések sorakoznak: Hol élünk? Ki vonja felelősségre a felelőtlen embereket? Mert ha a kontárok kezét nem fogják le, jóvátehetetlen károkat okozhatnak a községnek. Belőlük, a másnál mindent jobban tudókból ugyanis túl sok van hazánkban. ■ . Magyar fül-, orr- és gégeorvosok vándorgyűlése Kanizsán Szeptember 14-15-én városunk adott otthont a fül-, orr- és gégeorvosok audiológiai szekciójavándorgyűlésének. A megjelen- Miért van lezárva egy aranybánya? A miklósfai termálkút Csak kevesen tudják Nagykanizsán, hogy a miklósfai városrészben egy termálkút van hosz-szú évek óta zárva. A legszomorúbb az, hogy kihasználatlanul, pedig a hőforrás gyógyászati szempontból is egyedülálló. — Körülbelül 8-10 éve fúrták ezt a kutat — kezdi a lényegnél Dömötörffy Sándor a Városszépítő Egyesület elnöke.—Már akkor készítettek szakvéleményt a termálvízről, és kiderült, hogy körülbelül 70 fokos és gyógyászati szempontból, bizonyos alkotóelemeinek köszönhetően, jobb, mint a zalakarosi víz összetétele. Ez főleg a magas fluortartalmának köszönhető, amely ritka még Magyarország gyógyvizeinek magas számához viszonyítva is. —Miért nemfoglalkoztak eddig ezzel a hatalmas értékkel? — Egy régebbi elképzelésről tudok csak. Eszerint fogpasztagyártásra szerették volna felhasználni a magas fluortartalma miatt, de nem lett belőle semmi. Az ilyen elképzeléseket egyébként is komolytalannak tartom. Nem értem, hogy miért nem lett e természeti kincsből a környéknek haszna, hiszen egy lezárt termálkút úgy gondolom inkább egy fürdőt szolgálhatna, mint egy fogpasztagyárat. — Kié a kút? — Kezelői jogát, úgy tudom, a városi tanács odaadta egy zalakarosi francia vállalkozónak, a Tanzerberger Kft.-nek. Ha így van, akkor nem csoda, hogy ez a kút zárva van, hisz konkurenciát kálváriája jelent Karosnak. Tanzerberger pedig oda kötődik. — Mint a miklósfai Városszépítő Egyesület elnöke mit kíván elérni a kúttal kapcsolatban? — Ennek a körzetnek vagyok a képviselőjelöltje, így kötelességem ezzel a termálkúttal és hasznosításával is foglalkozni. A környéknek ez olyan lehetőségeket jelentene, amelyeket ki nem használni vétek. A még meglévő városi tanács és a vezetés súlyos hibájának tartom a kérdés mellőzését. Folytak tárgyalások a kft.-vcl a kezelői jog visszaadásáról, dc ez több százezer forintot jelentene, mert a kút karbantartására a kft. állítólag ennyit költött. Szeretném megjegyezni, hogy a karbantartás az utóbbi 8-10 év alatt a kút egyszeri lefesté-sével ki is merült. — Önök mit tudnak felajánlani a gyors eredmény érdekében? —Dr. Perjés András, a környezetvédelmi minisztérium ilyen ügyekben is felelős vezetője már felajánlotta segítségét, és hajlandó egy komplex, a termálvíz teljes kihasználását segítő terv elkészítésére. Telefonon sikerült elérnünk Karmazin Józsefet, a Városi Tanács osztályvezetőjét is. Érdeklődésünkre azt a választ adta, hogy a kút a városi tanács tulajdona és szeptember 30-ig meg is kívánja tartani. Az esetleges hasznosítás az új polgármesteri hivatal feladata lesz. Karmazin József nem tudott arról, hogy a kezelői jogot egy kft. gyakorolná. Mit lehet ehhez hozzáfűzni? A város lakossága nevében is azonnali vizsgálatot kellene kérni a termálkút hasznosításával kapcsolatban. Ennek a szakértői vizsgálatot is magában kell foglalnia. A közvéleményt pedig tájékoztatni, miért övezte eddig a hallgatás ezt a kérdést is. Lehet, hogy aranybánya van a talpunk alatt, és nem tudunk róla? Az újságíró megkockáztatná a felelősség felvetésének kérdését is. Mert akik itt hibáztak, azok bűnt követtek el. (Vári) teket a szervezőbizottság nevében dr. Dúll Gábor kórházi főorvos köszöntötte, majd Zsoldos Ferenc tanácselnök üdvözölte az ország különböző kórházaiból, klinikáiról érkezett orvosokat. Elmondta, hogy megtiszteltetés ez a vándorgyűlés, mert az itteni munka elismerését is jelenti. Ezt követően dr. Bauer Miklós, az audiológiai szekció elnöke nyitotta meg a vándorgyűlést. Külön örömét fejezte ki azért, hogy közel kétszázan jöttek el. Köszöntötte az elnökségben helyet foglaló dr. Ribári Ottót, a magyar fül-, orr- és gégeorvosok egyesületének elnökét. Dr. Bauer Miklós szólt a kétnapos rendezvény programjáról is, kiemelve, hogy a 23 elhangzó előadás nem csak az audiológiá-val foglalkozik, hanem a társ- és határtudományok képviselői is beszámolnak kutatási eredményeikről. A tanácskozással egyidőben a szakterülethez kapcsolódó orvostechnikai kiállítás és bemutató nyílt a Hevesi Sándor Művelődési Központban. M. Gy. Történelmi igazságtételt! FKgP célja meghatározott útkijelö-lés, nem a jelenlegi politikai és gazdasági rendszer bírálata. Mi határozottan állítjuk, hogy a gazdaság és politika egymástól elválaszthatatlan egységet alkot és stabilitásuk egymás garanciája. Viszont mindenkinek tudomásul kell vennie, hogy országunk jelenlegi gazdasági helyzetét mi, magyarok tettük ilyenné, és nekünk is kell megoldani. Nehéz helyzetben vagyunk, mert csalódott, hitvesztett embereket kell meggyőzni arról, hogy valójában mit akarunk. Az ő érdekeiket szeretnénk képviselni. Politikai ellenfeleinek azt hirdetik, hogy az 1947-es tulajdoni állapotból való kiindulás túlságosan régre tekint vissza. Tények bizonyítják, hogy 1968-ban még az 1947-cs tulajdonosok nevén szerepelt a földek több mint 70 százaléka. Ki és milyen jogon, erkölcsi alapállásból akadályozhatná meg a történelmi elégtételt?! A nagykanizsai FKgP mindent megtesz annak érdekében, hogy belső hatalmi harctól mentes önkormányzati testület működjön. Félre kell tenni a szélsőséges megnyilvánulásokat, nyilatkozatokat! Mi kitartunk céltudatos politikánk mellett. Gondolatok gazdaságpolitikai alaptéziseinkből: — A falvak helyzetének rendezése, — új ösztönző hatású adórendszer, — nyugdíjrendszer átalakítása, — kisvállalkozások létszám és gazdasági korlátozásának feloldása, — az egészségügy helyzetének rendezése, — magántulajdon elsődlegessége, — vagyoni elszámoltatás törvényes módon. Kérjük támogassák jelöltjeinket! Mindnyájunk érdekében vegyenek aktívan részt a választásokon! Bort, búzát, békességet! Köszönettel: Forgó Zoltán 8 Q KANIZSA 1990. sptmbr 28. Új idők, új szelei... Igazgatóváltás a Hunyadiban Horváth Ferenc négy pályázó közül nyerte el a Hunyadi János Általános Iskola igazgatói tisztét. Terveiről, elképzeléseiről beszélgettünk: —A szemléleten kell változtatni — kezdte az új igazgató. — Követelmény, hogy az iskolák olyan szolgáltatásokat nyújtsanak, melyek a társadalmi igényeket veszik figyelembe. Azok az intézmények, amelyek már léptek ez ügyben, nyilvánvaló, hogy nagyobb sikerre tettek szert. Olyan értelemben, hogy több lett a beiratkozott tanulójuk, jobban tudtak válogatni. Azok az iskolák, amelyek nem váltottak időben, hátrányos helyzetbe kerültek. —A Hunyadi hátrányban van? — Igen, ez tény, a Hunyadi is hátrányba került, noha nagyjában-egészében minden általános iskolának azonos tárgyi és személyi feltételei vannak. Feladatom mostaz, hogy olyan programajánlatot tegyek a szülőknek, melynek eredményeként itt is megnövekszik a beiratkozott gyerekek létszáma. — Hány elsősük van? — Harminchárom. Ez lehetővé tette, hogy két első osztályt tudjunk indítani. Egy úgynevezett „normál" és egy kislétszámú felzárkóztató osztályt. Régi vesszőparipám, hogy a városnak legalább öt-hat olyan osztályra van szüksége, ahol a nem kellően iskolaérett gyerekek fejlesztését megoldják. Hangsúlyozom, ez nem a régi korrekciós osztály! A kettő között az az alapvető különbség, hogy míg a korrekció egy évre szóló programot dolgozott ki, a felzárkóztató addig viszi a programot, ameddig a gyerekeknek szüksége van rá. Elvileg a nyolcadik osztályig is tarthat. Az ide járó gyerekek bizonyos részterületeken fejletlenebbek, mint társaik. Van, aki mentálisan, van aki pszichésen fejletlen. Ameddig szükséges, addig itt maradnak, a létszám viszont mobil. Akik utolérték társsukat, átmennek a másik osztályba, de ez fordítva is igaz, havalaki nem bírja a terhelést, azt ide, a kis létszámú osztályba irányítják. — ídén indult először ilyen osztály? — Nálunk igen. Két évvel ezelőtt már volt ilyen kísérlet a Vécsey iskolában. — Az oroszon kívül idegen nyelvet is tanítanak? — Október l-jétől az elsőben nálunk is indul második nyelv. Mi a németet javasoljuk, mert ahhoz adottak a tárgyi és személyi feltételek, és a program is. Ennek folytatása a következő évben az lesz, hogy indítunk egy szakkörös vagy fakultációs angol-csapatot. A feltétele az, hogy az óvodában történt válogatáskor 8- 10 tehetséges gyereket találjunk. Jövőre az óvodákkal együttműködve szeretnénk ind ítérni a számítástechnikát is. — Miért elsőtől? — Nyilvánvaló, hogy a számítástechnikát az életkori sajátosságoknak megfelelően szeretnénk oktatni. A program adott, mert megrendeltük. Ehhez jönne egy teljesen játékos nyelvtanulás. A körzetünkhöz tartozó óvodákkal a kapcsolatot szorosabbra szeretnénk fűzni, ennek érdekében januártól előképzésbe vonnánk a hozzánk beiratkozni szándékozó gyerekeket. Ez tulajdonképpen a matematikai logika fejlesztése lenne. — Milyen újat tud még ígérni a Hunyadiba jövő gyerekeknek? — Talán mi leszünk az első olyan iskola, ahol négy nyelvű oktatás lesz, három éven belül. Németet, angolt, franciát és oroszt tanítunk. Úgy gondoltam, hogy a Batthyány gimnázium francia tagozatának alapjait a Hunyadi iskola teremthetné meg. Jövőre a 7. és 8. osztályban fakultáció keretében tanulhatják a gyerekek a nyelvet. Elsősorban a gimnáziumban továbbtanulóknak ajánljuk. Nekünk az a célunk, hogy a Hunyadiból ne kerüljön ki funkcionális analfabéta. — Hogyan teremtik meg mindehhez az anyagi feltételeket? — Ha lehet, közponü pénzforrásokat szerzek, de ebben nem bízom. Azt hiszem, hogy a jövőben sem lesz több pénz az oktatásra. Tehát saját költségvetésből kell az anyagi alapokat megteremteni. Ezek részben dologiak, részben bérjellegüek. Át kellett dolgozni a költségvetés belső szerkezetét. Bérmegtakarításokat sikerült megvalósítani több olyan funkció megszüntetésével, mely jelentős összegeket vitt el. Például a reggeli ügyeleti órákat másképpen oldjuk meg. Részben átcsoportosítottuk a vezetői és társadalmi funkcióhoz kötődő órakedvezményeket is. Ezzel heti 11 órát sikerült nyernünk, s ezt tudjuk jelenleg a programok kidolgozására fordítani. —Igazgató úr is tanul valamit? — Igen, én Hunyadiul, a tantestület pedig Horváthul. Marton Györgyi Kápolnafelújítás „magyar módra" Már a külseje után is ráfér egy alapos tatarozás a Kórház-kápolnára. Augusztus 23-án el is kezdődtek a munkálatok. A lendület azonban alig egy hétig tartott, ezután az építők a szokásos zsargont használva „levonultak". Azóta a tető megbontva, ázik a templom. Szerintünk kár érte... 1. „Hámlik le a vakolat". 2. Bár a szépszámú hivő még nem ázik, mert... 3. ... egyelőre csak a sarkokon folyik be az esővíz. Igaz, ott már be is szakadt a mennyezet. Az építőknek mindenesetre gratulálunk.. Z.T.I. (Szakony Attila felvételei) Jimi Hendrix emlékére 1990. szeptember 28._Q KANIZSA ^ 9 Történelmi falvak Bajcsa Zsúpos ház Bajcsán, 1954-ben. Fotó: dr. Kerecsenyi Edit Bajcsa neve először 1325-ben szerepel egy oklevélben Boych formában. Középkori története ismeretlen, valószínű, hogy a kanizsai váruradalom tartozéka volt. A falucska határához tartozó, mocsár övezte dombon Szigetvár eleste (1566) után végházat emeltek, melynek kapitánya Malakóczi Miklós lett. A vár sokat szenvedett a Kanizsa bevételére készülő török támadásaitól. (1593-ban pl. Zrínyi György és vitézei is megütköztek itt a törökkel.) Jobbágyai az állandó létbizonytalanság miatt oly szegények voltak, hogy 1598-ban pl. nem is lehe-tettmegadóztatni őket. A falu neve ekkor már Baycha.) Mivel Kanizsa várához tartozott, Paradeiser ezredes, a vár akkori kapitánya itáliai fákból és növényekből igen szép kertet telepített itt. Emléke Leányvárként maradt fenn a népi emlékezetben. A falucskát és végházat 1600-ban a Kanizsa elfoglalására gyülekező török had pusztította el. Kanizsa 1690. évi visszafoglalása után annak egymást követő földesurai birtokolták, mígnem 1744-ben Kanizsa, s így Bajcsa-puszta is Batthyány Lajos nádor birtokába került. Határát szepet-neki parasztok bérelték a mindenkori földesúrtól, s neki adózott a két jól jövedelmező malom is. Úgy tűnik, hogy a herceg egy nagyobb majorság építését tervezte, mert hamarosan deszkametszőt és téglaégetőt létesített itt, de mivel nem volt elegendő munkáskéz, a pusztát 1761 -ben főleg muraközi horvát jobbágyokkal betelepítette. A kemény feltételek, a magas bérleti díj, a sok robot és tilalom következtében azonban a gyenge, hol homokos, hol vizenyős talajon a falucska csak vegetált. Kegyetlenül szipolyozta a jobbágyokat az uradalom Csemez nevű bérlője is. Látvaa jobbágyok elkeseredettségét, 1780-ban az uradalom egységesen 23 negyedtelkct juttatott a parasztoknak, és pedig úgy, hogy mindannyian egyformán kaphassanak földet a jó minőségű és a gyengébben termő dűlőkben. # Ugyanakkor a herceg mindenféle haszonvételt megtiltott a környező erdőkben, ezzel szemben arra kötelezte a jobbágyokat, hogy vadászatai alkalmával hajtóként szolgáljanak. 1830-ban a földesúr — a jobbágyok elkeseredett ellenállását letörve — úrbéri regulációt hajtott végre, azaz a régi jobbágytelkeket és irtásföldeket kisajátítva kedvezőtlenebb helyen és körülmények között új jobbágytelkek elfogadására kényszerítette őket. Ilyen körülmények közepette a falucska csak lassan fejlődött és mindenkor igen szegény volt. Sok gyermek született: A népesség 1700-1851 között 157-ről 310-re, majd 1900-ig 464-re gyarapodott. Ennyi embert azonban a homokos föld a nagybirtok szorításában képtelen volt eltartani, azért az 1880-as évektől mind többen vállaltak munkát a vasútnál vagy mentek el hathónapos munkára summásnak. Mások fuvarosként próbálták megélhetésüket biztosítani, ismétmások kivándoroltak Amerikába... A szegénységgel magyarázható, hogy a házak fele még 1930-ban is fatal-pas és zsúpfedeles volt. Minden telken ott állt a fonott kukorica kas is, mivel a táplálkozás alapját a kukorica és burgonya biztosította. Néprajzilag a Murakeresztúr—fitye-házi horvát népcsoporthoz tartozott, de az 1930-as évektől mindinkább érezhető a lakosság viseletén és életformáján Kiskanizsa hatása. 1945. április 2. után a Batthyány-Strattman hercegi nagybirtokból 126 szegény paraszt jutott itt földhöz, ám többségük csakhamar bekényszerült a tsz-be. Akik erre nem vállalkoztak, azok brigádokba tömörülve az ország nagy építkezésein, a vasútnál, a postánál vállaltak munkát, és sokan évtizedekig kéthetenként vagy hetenként jártak csak haza. Az 1970-es évektől megszűnt ugyan a távingázás, de még 1976-ban is 228-an jártak naponta Kanizsára dolgozni — köztük 104 nő — az akkor 703 lélekszámú Bajcsáról. Városkörnyéki településként ekkor csatolták ugyanis Nagykanizsához s ezzel új fejezet kezdődött a település életében. dr. Kerecsényi Edit Ahangszedőgyémánt tűje puhán ereszkedik a fekete bakelit lemezre, és megszólal egy csodálatos, még ma is csak kevesek által ismert különös és különleges zene, Jimi Hendrix zenéje. Neve összeforrt a popzene, a blues és a rockmuzsikával. Ővolt az, aki meg tudta előzni korát. Ővolt az, aki tudott sírni, nevetni, és beszélni is agitárjával. A barátaiértélt, azokért, akikszereltékamuzsikáját. 20 éve halt meg Londonban. Próbálták megmenteni az életét, de a kábítószer elpusztította. Az orvosok értelmetlen és érthetetlen halál- ról beszéltek. Igaz a XX. század olyan zenésze távozott, aki — ma már tudjuk —, pótolhatatlan veszteséget jelent a világ művészetében. Énekelt a szerelemről, a háborúról, amelyet gyűlölt, a bekéről, mely csak álom maradt, és a halhatatlanságról, mely végül az öve lett. — Ha meghalok, ne sirassanak! A zenemet játsszák, és közben tegyek mindazt, amit az embernek tennie kell — mondta. Szegény, aki nem hallotta őt. V.J. Filmjegyzet Robotzsaru 2. Nem szeretném magamat abba a — sajnos túl közelinek tűnő — időbe képzelni, amelyben a címszereplő(k) ki tudja hány lövetű mordályukat puffogtatják. Rettenetes, elborzasztó ez a jövőkép, s ráadásul nem is tűnik fantasztikusnak. Ha arra gondolok, hogy békésnek tűnővil águnkban nap mint nap — vagy inkább percenként? — megtörténik, hogy elsül egy fegyver és a golyó sokszor az abszolút tízes körbe talál, bizony kezdem magam rosszul érezni. Hátmég ha azt látom, hogy egy fémdarab gyerek kezében válik gyilkos szerszámmá — mint e filmben is A mai —nemcsak amerikai — közrendet alapul véve nem volt nehéz dolga Irvin Kershnernek, amikor 1989-ben megrendezte az előreláthatóan sorozattá szélesedő Robotzsaru második részét. A fegyverek, a kocsik, az egész technika annyira mai, hogy még a jó öreg kiborgot is valóságnak képzelhetjük. Alex Murphy (cxember-)rend-őr újra felveszi a harcot az alvilág, nevezetesen a NUKE becenevű kábítószert előállító és forgalmazó csapat ellen. Harca a magányos hősök szokásos és kilátástalannak tűnőküzdelme, hiszen még arend-őrség sem tart ki igazán mellette. Korrupció, hatalomvágy és más emberi jellemtelcnségek is nehezítik a munkáját, sőt bevetik ellene a szuperfegyvernek szánt Robotzsaru 2-t is. Tobzódik a film a legkülönfélébb — ti. a legprimitívebbtől a legtökéletesebbig kivitelezett — technikai trükkben. Tökéletes a Peter Weller által „alakított" kiborgrendőr szerelése, de a boldogult emlékezetű „Birodalom visszavág" lépegetőitől bizony távol áll az ellenfél ormótlan mozgatása. Nem véletlen az összevetés a Star Wars trilógia második részével, hiszen Irvin Kershner volt annak is a rendezője. Talán szűkebbre szabták a költségkeretet ennél az alkotásnál, ezért tűnik úgy, mintha a századelőn készült King Kong trükkmesterei dolgoztak volna itt is. Ezt apénzhiányt talán valamelyest ellensúlyozza az operatőr Mark Iwin munkája. Igaz, néha premier planban dugja az orrunk elé egy-egy frissen szerzett agyvelő gyomormozgató látványát, de azért ügyes kameramozgatásokkal és kitűnő beállásokkal látványossá és néha lenyűgözővé tudja tenni a képet. A film befejezése egyértelműen sejteti, hogy még nincs mindennek vége. Szeretném azonban hinni, hogy a következő rész valami olyasmiről szól, hogy a robotzsarunak már csak egy ellenféllel kell megküzdenie. Ez pedig a rozsda, ami ellen tétlenségében harcol majd. Lendvai Béla , ■11 c KANIZSA 1990. szeptember 28. Ha a nézőtér alszik... Tömeghipnózis Vladimír Paszternak Kanizsán A sejtelmes plakátok már régóta hirdették, hogy Paszternak doktor felilép a HSMK-ban. Várakozás és kíváncsiság meg a „na én nem hiszem", „engem úgy sem lehet hipnotizálni" vibrált a levegőben. Nyolc óra után pár perccel aztán megjelent egy teljesen átlagosnak tűnő férfi, és elkezdődöttl Először a közönség kezét „ragasztotta" össze. A melettem ülő lány felszisszent: „Nem tudom szétvenni az ujjaimat!" Kis idő múlva persze engedett a varázs, s az ujjak engedelmeskedtek gazdájuknak. A doktor személyesen választotta ki a médiumokat. Volt köztük tanár, diák, gyárban, hivatalban dolgozó. Megérintette őket egyenként, s olyan erős vonzás alá kerültek, hogy előre dőltek. Nem lehetett kis teljesítmény elkapni a néha-néha túlsúlyos alanyokat. Egy hölgy gyűrűt rejtett el a nézőtéren, s a doktor, fekete csuklyával a fején, pillanatok Katalepszin (a test bármilyen helyzetbe hozható). alatt megtalálta, de akkorra a nézők többsége már aludt! Majd páran — engedelmeskedve a doktor akaratának—felálltak, és színpadra mentek. Lebilincselő látvány volt! Nem sokkal később már ébren bámultak. Paszternak a színpadon ülőket megérintette, erre még mélyebb álomba merültek, és teljesítették minden parancsát. Virágot szagoltak, pecázni Hipnotikus álomban. (Fotó: Srakony Attila) Kanizsai örökzöldek Zsinagóga A Bazárudvar az elmúlt évek alatt hangulatos hellyé változott. A figyelmes szemlélő azonban az egyik vasrácson túl felfedezheti a hajdan volt zsinagóga romos épületét. Szokatlanul nagy méretű imaház ez, 1807 és 1820 közöttépítették. Nagykanizsa város tanácsa pár évvel ezelőtt megvásárolta, s többször felvetődött mindenféle gyűléseken, hogy fel kellene újítani, a közművelődés szolgálatába kellene állítani. De sorakoztak a rideg tények. Nincs pénz! Pár évvel ezelőtt elég lett volna felújításra 60-80 millió, ma már a többszöröse is kevés. — Régóta rajzolom a zsinagógát — mondja Farkas Zsuzsa grafikusművész. — Láttam, ahogy pusztul..., és ez nagyon fájt, hiszen kanizsai vagyok. Ha találkoztam, beszélgettem emberekkel, és szóba került a zsinagóga, mind amellett voltak, hogy fel kell újítani. Ezért is hoztunk létre alapítványt. — Eddig rendben is van — vetem közbe —, de rengeteg pénz kellene. — Én optimista vagyok! — lelkesedik a művésznő. — Az a tervünk, hogy levélben megkeressük a külföldön élő kanizsaiakat, s bízunk a zsidó közösség támogatásában is. Gondoltunk arra, hogy kiállításokat, hangversenyeket rendeznénk a még romos zsinagógában, s az így befolyt összeget is a felújításra fordíthatnánk. Kétségtelen: Farkas Zsuzsa sok támogatóra talált. A múzeum, a Városvédő Egyesület, az Izraelita Hitközség, a városok lakója mellé állt. A tanács eközben raktárnak használta a zsinagógát, csak miután Ráday Mihály városvédő műsorában „szerepelt" az ügy, írt az illetékes levelet Ráday Mihálynak, emigyen: „...Tekintettel a tanácsi tervezés középtávú időszakokhoz igazodó eddigi rendszerére, minden fázisban csak odáig sikerült előkészületeket tenni, hogy a következő tervelőkészítéskor műszaki dokumentációval is megalapozott igényt tudjunk előteijeszteni. ... Abban biztosak vagyunk, hogy a ma megnyíló lehetőségekés a jövő szélesebb körű kezdeményezései kimozdítják erről a holtpontról a volt zsinagóga ügyét..." Értjük is, hogyne! Hiszen jó ez a rendszerváltás! Most majd mindenre lesz pénz is, ész is?! Azt azért nem tudjuk (és tudhatjuk-e?), hogy az elmúlt években ki kötötte meg a hivatal kezét, hogy kezdeményezzen, hogy összefogja a lakosságot a nemes cél érdekében? Farkas Zsuzsa most járja a várost és teszi, amit jóval korábban másoknak kellett volna megtenni. Ó ugyanis kanizsai. M. Gy. mentek, rákot szedtek, bicikliztek, dideregtek a negyven fokos hidegben, melegük volt a kánikulában (néhányan pulóverüket is levetették), randevúra készültek... A doktor kiválasztott egy fiút, rátette a kezét, ö pedig fadarabként állt a színpadon. Ketten két szék támlájára fektették. A hipnózisban a fiú puha ágynak hitte alkalmi fekhelyét. Kényelmesebb, mint az otthoni ágyam — válaszolta Paszternak kérdésére. A végére maradt a poszthipno-tikus kísérlet. A színpadon álomban lévők közül egy férfi azt a feladatot kapta, hogy a doktor parancsára nyissa ki a szemét, üljön le a nézőtéren és 15 másodperc múlva jobbra fordítva a fejét, egy tigrisre bámuljon. A hatás döbbenetes volt. A férfi leült a helyére, aztán felugrott, menekülni kezdett, mert meglátta tigrist. Később a féríi meg a tigris összebarátkoztak, merthogy (mint megtudtuk) szelíd állat volt... Az előadás végén a közönség tódult kifelé. Hipnózis nélkül is kábult volt a látottaktól. * Vladimir Paszternakkal az öltözőjében beszélgettem. — Nagyon elfáradt? — Ma nagyon. Reggel hat órakor indultunk, 470 kilométert utaztunk Sárospatakról. — Mikor vette észre először ezt a képességét? — Nyolc éves koromban. Moziba akartam menni, pénzem nem volt, bánatosan a jegyszedő szemébe néztem, aki kis idő múlva megszólalt. Menj, fiam, nézd meg a filmet! Később a barátaimmal akkora méretű papírokat vágtunk, mint a mozijegy. A jegyszedőnő szemébe néztem, ő pedig ugyanúgy eltépte, mint a többi jegyet. Ekkor kezdett valami derengeni. A szüleim orvosok, pontosabban pszichiáterek. Elég nagy könyvtárunk volt, minden ezzel kapcsolatos irodalmat elolvastam hát. — Engem megdöbbentett a poszthipnózis. Azjutott eszembe, hogy ezt szörnyű dolgokra is fel lehet használni. Mi erről a véleménye? — Tudja, én azt tartom, hogy bármit fel lehet használni rossz dolgokra. Ahhoz, hogy bűntényt kövessen el valaki, nem kell hipnotizálni. Ha filozófíailag elemeznénk ezt a kérdést, akkor tudnia kell, hogy a hipnózis a Távol-Keletről ered. Ott pedig nagyon pontosan leírták, hogy aki ezt az erőt rosszra fordítja, az elveszíti. —Az előadások közben menynyire azonosul a médiummal?Ha gyógyít — mint ahogy ezt itt láttuk is — érzi-e Ön is afájdalmat? —Nagyon nehéz volna szavakkal elmagyarázni. Érzem azt a fájdalmat... az ujjaim végén érzem, adott esetben a kezemben is. Aztán én eldobhatom, lezárhatom. — Úgy hídik, Sárospatakon létrehoznak egy természetgyógyászati központot, melynek munkájába Ön is bekapcsolódna. — Én csak akkor egyezem bele, ha ez a magyar orvosokkal karöltve történik. Nem akarok az itteni orvostársadalommal szembehelyezkedni. Ez az én etikai felfogásom. — Milyen betegségeket tud hipnózissal gyógyítani? — Nagyon nehéz volna most mindent felsorolni. De az idegi eredetű betegségeket, a dadogás t eredményesen lehet a módszeremmel megszüntetni, s különböző bőrbetegségeket, például az ekcémát, fekélyeket is ki lehet kezelni, a vérnyomást, a cukorbetegségeket. Lehetne még tovább sorolni, sok van. — Úgy tudom hogy egy időben Brezsnyev környezetében élt — Ezt nem kommentálom. Brezsnyev már halott... Nem érdekes ez a téma...! —Mivel foglalkozott Brezsnyev környezetében? —... Nem akarok erről beszélni... Hirtelen becsukódik, s én értem is. Az erő egyik lába a gonosz birodalmán nyugszik. —marton— 1990. szeptember 28. r KANIZSA I 11 Kulisszatitkok A cári család végnapjai (3-4.) Nyomozás a holttestek után — Jekatyerinburg új gazdái vizsgálóbizottságot szerveztek a Roma-novok sorsának kiderítésére. A bizottságot Nyikolaj Szokolovirányítot ta. Rögtön meg is találták a házat, ahol a cári család raboskodott. Szokolovnak feltűnt, hogy az alagsor helyiségei közül egyet egészen frissen takarítottak. Az alaposabb vizsgálat során elhalványult vérfoltokat, lövedéknyomokat talált. És végül a falon egy ceruzával írott Heine-sorra bukkant: „A zsarnokot ma este megölték az alattvalói." Ez az „irodalmi" feljegyzés az egyik lett őrtől származott. Néhány szénégető elmondta, hogy az egyik elhagyott bánya mellett máglyanyomok látszanak, és el is vezette Szokolovot erre a helyre. Itt, a hamuban találtak egy briliánst, egy gyermek övet — ez egész biztosan a cárevicsé volt — továbbá gombokat, egy smaragdokkal ékesített kis keresztet és egy női mel-lénydarabot. Szokolov rádöbbent, hogy miként is zajlott a szörnyű erdei közjáték leszívatta a vizet és átkutatta a bányagödröt. Először egy gyöngyös fülbevalót, majd egy arany nyakkendőtűt találtak. Aztán meglelték Botkin orvos műfogsorát, és ami hátborzongatóbb, a cárnő egyik ujját. A testeknek azonban se híre, se hamva. — Eltűntek? — Mivel nem találták a holttesteket, a vizsgálóbizottság tagjai arra a következtetésre jutottak, hogy az áldozatokat levetkőztették, benzinnel lelocsolták és elégették. A fehér hatóságok ezt a változatot terjesztették. S ez a szovjeteknek is megfelelt, nem is igyekeztek cáfolni. Hiszen, ha a Romanovoknak még a holtteste sem maradt meg, ugyan, ki akarta volna keresni őket?! Lehet ennél praktikusabb válasz? A vörösök azonban ismerték a cári család sírhelyét, hiszen ennek pontos koordinátáit Jurovszkij elküldte Moszkvába. Viszonyítási pontként egy közeli vasútvonalat jelölt meg. — Ön szerint tehát a Romano-vokat végül is eltemették? — Pontosan. Jurovszkij kiszedette a holttesteket a bányából, egy mély tömegsírba temettette és kénsawal leöntette. A sír fölött szenet égettek, hogy minden nyomot eltűntessenek. Legjobbtudomásomszerint Jurovszkij örökké titkolta halottvivő szerepét. Egyetlen kivétellel: húsz évvel később, amikor a Kreml-kórházban haldoklott, ezt írta gyerekeinek: „Ti nem tudjátok, hogy apátok milyen sokat tett a forradalomért." Jelcin felrobbantja az emlékházat | — A szovjet állam később sem foglalkozott a Romanovokkal? — Miért foglalkozott volna? Hiszen mindig isaz volt az érdeke, hogy elfelejtsék őket. Van, aki azt állítja, hogy Brezsnyev 1979-ben engedélyt adott egy bizonyos Rjabovnak—egy rendőrből lett filmrendezőnek —, hogy kutasson a Romanovok maradványai után. Ez a lódítás néhány moszkvai újságban is napvilágot látott. A valóság azonban más, és hogy bizonyítsam is, elmondok egy történetet, amit Nyugaton figyelmen kívül hagynak. 1978-ban volt a cári család lemészárlásának 60. évfordulója. Zavarba ejtő évforduló volt, főleg Jekatyerinburgban, amelyet most Szverdlovszknak neveznek. Mit lehetne tenni, hogy az utolsó cárra való csendes, csupán gondolati megemlékezést megakadályozzák? A nagy ötlet Borisz Jelcinnek, a peresztrojka élharcosának, Gorbacsov riválisának jutott eszébe. Nos, Jelcin, aki a tartomány pártbizottságának első titkára volt, 1978-ban úgy döntött, hogy fel kell robbantani az Ipatyev-házat, ahol a Romanovokat meggyilkolták. — Az ön által ismertetett történetben milyen szerepet kap a cárné naplója? — Ezt a rendkívüli dokumentumot, melyet — úgy is mondhatnánk — a 188. oldalon egy lövés szakította félbe, a cárnő szobájában találták meg és a cári család birtokában lévő többi tárggyal együtt Moszkvába küldték. Jóllehet magán- és családi jellegű feljegyzéseket tartalmaz, mégis „veszélyesnek" tartották a naplót, és úgy határoztak, hogy a minisztertanács mellett működő Állami Archívum egyik fiókjának mélyére süllyesztik. Senkinek sem engedélyezték, hogy beletekintsen, sőt egyenesen tagadták a létezését. Miért? Azért, mert kiderül, hogy a cárné más volt, mint amilyennek beállították: Alekszandra rendkívül érzékeny, szerelmes feleség és gondos anya. Az „önarckép" tehát visszaadja egy olyan személy emberi és történelmi igazságát, akit a rezsim „a gyűlölt német" képében tüntetett fel, az intrikus szerepében ábrázolt, mint aki károsan befolyásolta az akaratgyenge II. Miklóst, mint aki kalandvágyó volt és tulajdonképpen Oroszország minden bajáért felelős. Ilyen hazug állítást! Aliz—Alekszandra titkos naplója A cárné Hessen-Darmstadt-i Aliz volt, IV. Lajos nagyherceg lánya; 1872-ben született, kétéwel azután, hogy a nagyhercegség beolvadt a német birodalomba. Hatéves volt, amikor meghalt az anyja, majd nagyanyja nevelte, aki nem volt más, mint Anglia népszerű királynője, Viktória. Huszonkét esztendős korában feleségül ment II. Romanov Miklós cárhoz, akinek családja 1613-tól uralkodott Oroszországban. A házassággal felvette a görögkeleti vallást és Aliz nevét Alexandrára változtatta. Legnagyobb bánatára gyenge egészségű fiúutódot hozott világra, a cárevics, Alekszej ugyanis — aki utolsó gyermekként született — öröklött vérzékenységgel kezdte az életet. Elég volt egy karcolás ahhoz, hogy bő vérzést okozzon. — A hemofilia—mondja Radzinszkij— öröklődő betegség. A nők egészségesekmaradnak, mint Viktóriakirálynő is, sőt maga a cárné és leányai, a férfi utódok betegednek meg. Tehát a trónörökös sem kerülhette el ezt a betegséget. Abban a reményben, hogy a fia helyzetén javít, a cárné az udvarhoz vette Raszputyint. Azt a szibériai szerzetest, aki szent és csodatévő hírében állt. Valójában kiszámíthatatlan, egzaltált, ám karizmatikus egyéniség volt, akire a cár mindenkinél jobban hallgatott, amíg meg nem gyilkolták. — A naplóról beszélgettünk. Mi mást talált még? — Számos egészen érdekes dolgot. Először is mintha kitalálták volna a nyelvezetét az angol és az orosz színes keverékéből. Voltaképpen titkosírásról van szó; a mondatokat nem amiatt kell elolvasni, hogy mit közölnek, hanem, hogy mit titkolnak el. Nem kis erőfeszítésébe került a cárnénak, hogy látszólag ártatlan, semmitmondó szöveget szerkesszen, amely a titkos üzenetet tartalmazza. Az utókorhoz szólnak, a Romanov-család történetét mond-jákel. Alexandra nem tudhatta, hogy Sztálin idején ugyanez a sors vár családok millióira is. — A napló révén megérthetjük, hogy miképpen válhatott egy hercegnőből, aki születése szerint német, kultúráját tekintve angol, bizánci uralkodó neje. Bizáncot mondok, mert a helyzet, amelyben belecsöppent, a legsötétebb idők Bizáncához hasonlított: az udvart intrikák jellemezik, a cár gyenge és a bojárok rabja, s az erkölcs fölött Raszputyin őrködik. Ebben a légkörben, ilyen környezetben a cárné volt az egyetlen egyéniség. Anya, feleség, államirányító. Nem volt „demokrata" a szó mai értelmében, de nélküle mi, oroszok még nyomorultabbá váltunk volna. Akar nevetni? II. Miklós apjaa „mirotvorec", a „béketeremtő" néven vonult be a történelembe, pedig kegyetlen egyeduralkodó volt. Az utolsó cár, ez a békés és gyenge ember viszont különös módon a „véres kezű" jelzőt kapta. A Romanovokat üldözte a sors. A dinasztia alapítóját, Mihailt az Ipatyev-kolos-torban koronázták meg, az utolsót az Ipatyev-házban ölték meg. A napló a végzet utolsó dokumentuma. Lapozzunk végig a mészárlást megelőző napokon. A napló rejtélyH: Július 4. A meleg fullasztó, kilenckor 21 és fél fok. Ebéd idején megérkezett a szovjet komisszár különféle emberek társaságában. Azt mondta, hogy Avgyejevet, a házat őrző katonák parancsnokát leváltották (Jurovszkij helyettesíti). Aztkívánták, hogy mutassuk meg az összes ékszerünket. Miután leltárt készítettek, elvitték mind. Csak két karkötőt hagytak itt, amit nem tudtam levenni. Július 5. A parancsnok egy lepecsételt dobozban visszahozta az ékszereket, s az asztalon hagyta. Azt mondta, mindennap visszajön, hogy ellenőrizze, nem próbáltuk-e kinyitat-ni a dobozt. Július 11. Egy kovács jött, rácsot rakott az egyetlen ablakra, amit ki tudtunk nyittatni. Talán attól félnek, hogy megszökünk, vagy kapcsolatba lépünk az őrrel. Az erős fejfájás továbbra is kínoz. A napot az ágyban töltöttem. Július 13. Gyönyörű reggel. Mint tegnap, most is az ágyban töltöttem a napot, mert ha megmozdulok, fáj a hátam. A többiek már kétszer kint voltak. Anasztaszija velem maradt délután. 6.30-kora Baby (a cárevics) először fürdött, amióta megérkeztünk. Egyedül ment a vízbe és egyedül jött ki, de csak az egyik lábán állt. — Mondja Radzinszkij, hogyan jutott a cárné naplójához? — Hosszú a története. Ahhoz, hogy a szovjet archívumokba bejuthassak, levéltárosi diplomát szereztem. Ez a szakismeret kellett ahhoz is, hogy legyőzzem tisztelettudó félelmemet, melyeta titkos archívumok óriási gépezete kelt. Ahhoz, hogy megtaláljam acárné naplóját, először is meg kellett győznöm önmagamat, hogy létezik. Aztán el kezdtem keresni. Vallomások és jelzések alapján jutottam erre a következtetésre. Aztán, amikor a kezemben tartottam egy kockás füzetkét lila vászonborítással, felugrottam. Soha senki nem lapozta át, az oldalai össze voltak ragadva, szét kellett választani a lapokat. Az ajánlás a következő: „Az én kedves, édesanyámnak, a legjobb kívánságokkal az új esztendőre. Isten áldjon és örökké védjen benneteket. Szeretett lányotoktól Tatyjánától. 1918." Nos, a cárné naplója a kezemben volt végre. A feljegyzések 1918. július 16-án, a mészárlás napján szakadtak meg. Utána üres, fehér oldalak következtek, mintha a gyilkosság visszhangját verték volna vissza. A sírást, a félelemmel teli ordítást, melyek hozzánk is elhallatszanak. (Vége) £ KANIZSA 3 1990. szeptember 28. A történelem sodrában Légi terrortámadás Nagykanizsán AU. világháború viharos éveiben az akkormég legnagyobb lélekszámú zalai város, Nagykanizsa, épületeit 1944. október derekáig elkerülte apusz-títás. Az 1943-tól szinte mindennapos légiriadók azonban nem hagyták nyugodni a város lakosságát. A szikrázó napsütésben mindig látható, csillogó Libcrátor és egyéb kötelékek, vadászrajok ezideig néhány ezer méter magasságban békésen húztak el a város felett vagy mellett. A cél Budapest, Székesfehérvár, Szombathely és számos más magyar, osztrák város, település, hadászati célpont volt. — Emlékszem, 1944. október 14-én több légiriadó is volt a városban — mondja Pichler József rézműves kisiparos. —- Kora délután az Eötvös tér 2. sz. alatti udvari emeletes ház teraszáról Herczeg János borbélysegéddel és Kindlo-vics József szűcsmesterrel figyeltük, hogy a Nagyrécse térsége fölött elhúzó, a bombaterhek-től megszabadult, visszatérő repülőgépek közül egy gép kivált a kötelékből és városunk irányába tartott. Mivel gyanúsan közelített, az udvar közepén lévő föjdbunkerbe akartunk bújni. Ez azonban nem sikerült, mert a szirénázás után odarejtőzött lakosok az ajtót-magukra húzva — becsukták. Közben a gép által kioldott bombák a levegőt hasítva sipolni kezdtek, mire mi a földre hasaltunk. Pillanatok múlva több hatalmas robbanást, légnyomást, majd porfelhőt, jajgatást tapasztaltunk. A felocsúdás után—porosan, piszkosan— percek múlva tudtuk csak meg, hogy a tér 2., 5., 6., 7. és 8. sz. lakóházait, udvarait, kertjeit öt darab 250 kilós rombolóbomba érte. A pusztítástól és a légnyomástól tízen haltak meg és sok volt a sebe- sültek száma is—emlékezett a tragikus eseményt 10 éves korában átélő, idős ember. A támadás után többek között így irt, a városban készült Zalai Közlöny 84. évfolyamának október 17-én megjelent 236. száma: „. ..Ezrek részvételével kísérték pihenőhelyükre a légi gengszterek bombázásának áldozatait... Vajay József katolikus esperessel az élen tartott fönséges egyházi gyászszertartás során hangzott fel a lélekbemarkoló circundederum... A város hősi halottait—közöttük gyermekeket is—vitéz dr. Simonfay Lajos polgármester búcsúztatta el... Dübörögve hullottak a frissen ásott sírok göröngyei a koporsókra..." A helyi lap ugyancsak október 17-i számának egy másik híradásában már akövetkezőketolvas-hatták a kanizsaiak: „Szemünkben még ott égnek a könnyek, amit abombatámadás áldozataiértejtetttink, amikorma ismét újabb légitámadásról kell beszámolnunk. Háromnegyed tizenegy körül felharsant álégiria-dó. Számos angolszász terrorbombázó repült a magyar légtérbe és Nagykanizsán több bombát dobtak le. így a Rózsa, Attila, Teleki (ma Néphadsereg u., a szerk.) utcákat, a Bagolai sort, a temetőt, a Maort-lakótelepet, a Csengeri út (ma Béke út, a szerk.) déli tájékát és a vasútállomás környékét érte a támadás... A légiriadót délután 3 óra tájban fújták le..." A viharos déli szélben, déltájt bekövetkezett légitámadás 12 halálos áldozatot követelt, s sok volt a sebesültek száma is. Érdekes, hogy a légikalózok céljának a vasútvonal és a vasútállomás tűnt, a sínekre és a pályaudvarra azonban egyet- A kopogtató céduláról .Kopogtató cédula két méretben" címmel megjelent cikkre a következőket válaszoljuk. Az önkormányzati képviselők választásához rendszeresített ajánlási szelvény nyomdai úton, központilag került előállításra. Aváros kb. 1.000 ajánlási szelvénnyel kevesebbet kapott, melyet a megyei választási munkacsoport javaslatára helyben, sokszorosítással pótoltunk. Az ilyen módon készült ajánlási szelvény mérete valóban eltérő, de tartalmában megegyezik a nyomdai úton előállított szelvényben foglaltakkal, a hátoldali tájékoztatót pedig külön lapon, de egyidejűleg juttattuk el a választópolgárokhoz. Jelöltet ajánlani 3 féle módon lehetett; a kopogtató cédulához csatolt ajánlási szelvénnyel, sima levélben és személyesen. A törvény szerint a választópolgárok csak az állandó lakóhelyük szerinti választókerületben ajánlhattak, személyi adataik feltűntetésével, melyek a választási munkacsoport részéről tételesen ellenőrzésre kerültek. Minden állampolgár egy ajánlással élhetett, s ennek ellenőrzése és nyilvántartásba vétele folyamatosan történt, így nem lehetett alkalma senkinek a cikkben sugallt törvénysértésre. Nagykanizsa, 1990. szeptember 18. Zsoldos Ferenc len bomba sem hullott! „Csak" bombatölcsérek, szétrombolt sírok, összeomlott és romos házak, hajléktalanná vált családok, édesanyák és családtagokkönnyei jelezték a 13 bombázógép borzalmas tettét. A légiakció utáni éjszakán hatalmas eső zúdult a városra és a megrongált házak mennyezetéről ömlött a víz a lakrészek bútorzataira, a padozatokra, a támadás utáni napon a városban megindult az adakozás a károsultak gyorssegélyezésére. Az áldozatokat október 20-án óriási részvétés a honvéd-zenekar gyászindulója mellett kísérte utolsó útjára Nagykanizsa lakossága. A koporsókat honvédek vitték vállukon a sírhelyekig, ahol dr. Boda Károly, a város országgyűlési képviselője mondott búcsúbeszédet. A II. vilálgháború hátralévő időszakában a nyugati hatalmak bombázói az olaszországi repülőterekről indulva gyakran Nagykanizsa légtere felett húztak el,—állandó szorongásban tartva a város lakosságát. Amikor a szovjet és bolgár csapatokmegközelítettékavárost, felderítőgépeik éjszakai berepülései és a Rata vadászgépek rajtaütésszerű akciói során azonban csak légiaknák, gépágyú- és géppuska sorozatok zavarták a légtérből a polgárok nyugalmát. Az 1944. október 17-i bombázás gyászos emléke ma is e sorok írója előtt lebeg. A légitámadás után néhány nappal—mint a PiaristaGimná-zium 13 éves 4. osztályos tanulója — versbe foglalta élményeit, de arettenetet visszaadni nem lehet. Tihanyi István Kocsmákról, piacról Tisztelt Városi Tanács! Mivel a Kanizsa hetilapnak rendszeres olvasója vagyok, azért fordulok levelemmel hozzá: továbbítsa véleményemet. Teljesen fel vagyok háborodva többed magammal együtt. Állandóan azt hangoztatják, hogy jobb és erkölcsösebb világot akarnak a fiataloknak, ezért engedélyeznek minden utcasarkon három kocsmát. Lehet, hogy az államnak ez haszon, de így még nagyobb nyomorba döntik a családokat. Ami teljesen felháborít, és minden reggel tanúi vagyunk, ami az Arany János utca sarkán a Hangulat presszóban és előtte történik. Már reggel 7 órakor sörösüvegekből részeg emberek isznak a kocsma előtt, a cigarettát, szemetet szétszólják, nem beszélve arról, hogy a falnál végzik el a dolgukat. Ezt kell látni nagyon sok embernek, akik munkába mennek, és nem beszélve róla, hogy a közelben iskola is van, és sok kisdiák jár arra. Mondván, hadd tanuljon ilyet is a gyermek. Szerintem talán az iskolákból is kocsmákat kellene nyitni, mert az gazdaságos. Nem értjük miért kell azt megengedni, hogy egy kocsma már 6 órakor nyitva legyen. Talán azért, hogy a dolgozók némelyike már a munkahelyére is kissé mámorosan menjen. Kíváncsiak leszünk, hogy a leendő önkormányzati képviselők is ezt majd elnézik-e, és tűrik hogy a családok tönkremenjenek. A lengyel piac Önöknek sok gondot okozott (állítólag), abban, hogy megszűnjék nagyon hamar intézkedtek. Kíváncsiak leszünk, hogy e témával kapcsolatban is gyors és hathatós intézkedést hajtanak-e végre. ^ Tisztelettel: név és cím a szerkesztőségben. 1990. szeptember 28.__( KANIZSA ) ? 13 Csak mert magyar Kanizsai jó ismerősöm üzleti ügyben Szlovákiába utazott. Hazafelé jövet, több külföldi autó közül csak <St állította meg a szlovákrendőr. Tört magyarsággal közölte, hogy megbünteti. A miértre, mivel ismerősöm semmilyen szabálysértést nem követett el, a rendőr válasza az volt: azért, mert magyar vagy! Ismerősöm már itthon tudta meg, hogy előző este a Magyar Televízió Panoráma műsorában ismét hangsúlyozottan foglalkoztak aszlovákiai magyarsággal, értettehát, abüntetéströgtön. Mert az ilyen műsorokba mindig szorul némi nacionalizmus, s aztán van mit félreérteni, van miért bosszút állni. Ezért hát tisztelt kormányzó pártok! — mondom helyette is. — Jól érzik magukat, ha azt tapasztalják, hogy a magyar állampolgárokat egyre jobban utálják a környező országokban? Hiszen az utálat után jön a gyűlölet, aztán a tragédia! És én nem hiszem, hogy erre szüksége van ennek a nagyon kicsire zsugorodott népnek. — Vízvári — Repül a szemét A keleti városrészben a sokemeletes házakban szaporodik a „repülő" hulladék. Nem a kukába, ki az ablakokon. Ragyogó látvány, kitűnő mulatság. Főleg ha a járókelő fején landol a küldemény. Apázsitpedigelképesztő. Senkineknem szúrjaaszemét, teljes az egyetértés. Van is egy ötletem. Mondják le a kukákat, mert a szemétszállítási költségeket így megspórolhatják. Teljesen feleslegesen fizetik. Vigyázat azonban, a példa ragadós lehet. Vagy tán megyünk vissza a középkorba? A 30-as évekre már szinte visszahátráltunk. Érdemes tovább is? Béke úti tankcsapda Az oly sokat emlegetett Béke úti vasúti átjáró ismét a régi pompájában virul. Ismét járhatatlan. Ez az eredménye a toldás-foldásnak, amelyet ebben az évben jónéhány alkalommal elvégeztek már, kevés eredménnyel. Talán egyszer kellene, dejól megcsinálni az átjárót, hiszen az olcsóság megbosszulja magát. Mert igaz a mondás: „a jó munkához idő kell, a rosszhoz kétszer annyi". V.J. Kanapé A rádióban a riporterek éppen külföldi üzletembereket vallatnak. Hosszasan sorolják, mit látnak másnak a magyar közéletben, a gazdaság különböző színterein, mint otthon. A kanapét... — mondja egyszerre egy japán. A kanapét? — kapom fel a fejem, de máris visszakérdez a riporter. A japán furcsállja, hogy bárhova megy, kisigazgató, nagyigazgató szobájába, tárgyalóasztalt ritkán, kanapét annál többet lát. Igaz is mélázok, miért van kanapé minden vezér szobájában? Ez a támlás bútor legtöbbször kényelmetlen, aki beleül, alig tud kikászálódni a párnák közül. Ha ími akar, az ferdén teheti. Miért hát kanapé-láz? —Azötvenes, hatvanas években azzal gyanúsították az önálló irodával rendelkezőket, hogy bizonyos intim jelenetekhez van szükség erre a bútordarabra. Az indokok sorából ma már ezt kihúzhatjuk ugye? A választás előtt (vagy után!!) álló főnök hogyan merészkedne ilyen játékot űzni az irodájában? Arra kell hát gondolnom, hogy valamit hanyagul intéztek valahol. Ott! Az irodában. Mert a kanapé szónak van egy németes eredetű jelentése is. (Hadd ne mondjam, mi!) S az bizony...! Megfoghatatlan, miért ragaszkodnak ehhez a bútordarabhoz! Kerestem nyugati irodabútorkatalógusban hozzá hasonlót, de nincs ilyen ajánlat! Csak sok-sok mozgatható polc, asztal, auditív eszközök tárolója, miegyéb. Mind a munka tartozéka. Mert a kanapé valami más. Ki gondolná, hogy ezek a frányakülföldiek mit észre nem vesznek. — Bné — Igazolványosdi Ha az ember nem ott tanul vagy dolgozik, ahol az állandó lakóhelye van, akkor bizony sűrűn előfordul, hogy utaznia kell. A rendszeres utazáshoz, busszal, a bérlet a leghasznosabb. Elméletben ez jó. Ha az ellenőr vagy a jegykezelő—a diákoktól például—kéri a bérletet, meg kell mutatni, sőt kézben kell tartani. Ez természetes. Csakhogy mi van akkor, ha nem hiszik el, hogy az illető valóban az, aki: diák. Ilyenkor elő a diákigazolványt. Először. Aztán, haezsemclég bizonyítéknak, jöhet a személyiga-zolvány. Közben áll a sor, potyognak az iratok. Az igazolványba pedig bele van nyomtatva, hogy „tulajdonosa köteles... hatósági személyek felhívására adatainak igazolása céljából átadni". Ha nem adja oda, nem szállhat fel. Következésképpen a Volán és a MÁV is hatóság?! Ugye, motozás azért nem lesz? L.B. Elkezdődött, A kissé vedlett gyárfalak tövében már szemlélődik az első (tán privatizációs) gólya. A vaskerítés azonban áll (s a fejekben is van vasfüggöny elég), ezért csak tétován szemlélődik. De miről hallgat a gyár? (Fotó: Szakon? Attila] Wm c KANIZSA 3 1990. szeptember 28. sorajánlat H Hevesi Sándor Művelődési Központ Szeptember 29.: Családi kirándulás Budafára. Jelentkezés és bővebb felvilágosítás a 11 -221 -es telefonon. Színházi bérlcthirdctés: Október 3-ig: régi bérletek megújítása. Október 4—10: Új bérletek vásárlása. Ifjúsági Ház: Kiállítások: Szeptember 30-ig: Fafaragó művészek kiállítása. „Csapda". A dohányzás káros hatásai kiállítás. Helyőrségi Klub Szeptember 28.: 9-12 óráig a színházteremben. Történelmi játszóház és filmvetítés általános iskolás alsótagozatosoknak a Pákozdi Győzelem emlékére. Vezeti: Büki Pálné tanárnő. Szeptember 28-án 18 órától: a színházteremben Fegyveres Erők Nap-i bál (a nyugállományú klub zártkörű rendezvénye). Szeptember 29-én, 18 órától 24 óráig: Fen — kisvigadó! Műsor: Ihos József humorista önálló estje (a belépő egy 50 forintos tombolajegy). Apolló Filmcentrum Apolló mozi: Előadások kezdete: 16, 18, 20 óra. Szeptember 28—30: Legénybúcsú (amerikai). 28-án 10 órakor is! Szeptember 29—30-án, 14 órakor: Marslakó a mostohám (amerikai). Október 1—3: Vadászat a Vörös Októberre (amerikai). 3-án 10 órakor is! Október 4: A kalapácsfejű (olasz). Az elmúlt héttől Nagykanizsán is megvásárolhatók a Parádsas-vári Üveggyár márkás termékei a Sneff téri üzletsor pavilonjában. A választék bőséges, az árak méltányosak. (Fotó: Szakony Attila) Kanizsa múltjából SZÍNHÁZI ELET NAGYKANIZSÁN (1784-1950) Megjelent végre Dobó László úttörő monográfiája Nagykanizsa színházi életéről. A szerző hiteles és színes leírását adja kétszáz év történetének, s helytörténeti ismereteinket számos, eddig feldolgozatlan adattal gazdagítja. Olvasmányos vonzó munka ez, valódi kultúrhistória. Megvásárolható Az Almanach Kft. és a Művelt Nép könyvesboltjában. Uj tanpályát avattak az Autóklubnál Szeptember 21 -én rövid ünnepségre került sor a városi köztemető keleti kerítésfala mellett: felavatták a Magyar Autóklub Nagykanizsai Szervezete által létesített új tanpályát, amelyet a Liget utcai klub-telep közelében, attól csupán mintegy 100 méterre alakítottak ki. A rutinpálya bejáratánál jelképesen kifeszítettnemzeti színű szalagot Balogh Tibor, a Magyar Autóklub főtitkára és Polai József, a helyi klub elnöke vágta át. Később abbeli reményüknek adtak hangot, hogy a közeljövőben sor kerülhet egy új műszaki állomás létesítésére is. Az avatás után Arszin Györgytől, a helyi szervezet titkárától kértünk tájékoztatást. — Ez év elején a helyi Libella Kft. tervei alapján, a Városi Tanács által térítés nélkül rendelkezésre bocsájtott területen a Közúti Igazgatóság helyi üzemmérnöksége készítette el kitűnő minőségben a 75 méter hosszú, 7 méter széles, mészkő alapozású aszfaltburkolatot. A kivitelezés összes költsége megközelíti a 400 ezer forintot. A szükséges kellékek elkészítését, a festéseket a klub dolgozói és tagjai társadalmi munkában végezték. A rutinpálya egyébként alkalmas a későbbi bővítésre is. A klub-telep udvarán lévő régi tanpályát megszüntettük. A helyére tervezzük az új műszaki állomást, amelynek felépítése a jelenlegi állomás- és műhelyépületek rendkívül rossz állaga miatt válik szükségessé — mondta Arszin György. A klubnál egyébként folyamatosan szervezik és bonyolítják a gépjárművezetői tanfolyamokat. (tih - i) 1990. szeptember 28. c KANIZSA 3 15 Kézilabda Visszapillantó A jobban hajrázó csapatoké lettek a bajnoki pontok Olajbányász— Borsodi Bányász 19:23 (12:13) NB l-es női mérkőzés. A kanizsaiak legjobb dobót Mátyás 8, Horváthné 5, Pető 3. A kanizsai újoncok a bajnokság 3. fordulójában hazai pályán szerepeltek, akik az elmúlt bajnokság 12. helyzettjét fogadták. Az olajosoknak nem voltak vérmes reményei, akik a kapus Skrach után az előző fordulóban megsérült Sitit is „elvesztették". A vendéglátók, az ugyancsak szerény képességű vendégek ellen hosszú időn át jól tartották magukat. Hol az egyik, hol a másik csapat vezetett, miközben mind a két oldalon gyakran hibáztak a játékosok, vagyis mesz-sze elmaradtak az NB l-es szinthez. A fordulat tulajdonképpen akkor következett be, amikor a II. félidő 10. percében, 17:17-es állás után a kanizsai lányok nem tudtak mit kezdeni a labdával. A teljesítményükre jellemző, hogy a befejező 20 (1) percben mindössze kétszer találtak be a vendégek kapujába. A találkozó után megkérdezettek így összegeztek. Cséplő László, az olajosok egykori edzője: — Sajnálom a lányokat, akik küzdöttek, de sajnos sok hibát követtek el. Különösen a védekezésük döcögött és számos ziccert ügyetlenkedtek el. Szerintem sokkal többet tudnak, mint amit most mutattak. Ha összeszedték volna magukat, akkor ezt a borsodi csapatot verni kellett volna. Marczinka Csaba, egykori olajos-játékos, szakvezető: — Csalódtam a mérkőzésben, a mutatott játékban. Úgy ítélem meg, hogy nekünk nyerni kellett volna, de a döntő pillanatban hibáztak a lányok. Deregi László, a csapat edzője: — Helyzetünk ismert a kedves olvasó előtt. Szűkös kerettel dolgozunk, s ez minőségileg is kedvezőtlenül érint bennünket. Nagyon hiányzik a junior és ifiválogatott Siti, akit múlt héten műtötték bokaszalag-szakadás-sal. Ezen a mostani találkozón a betörésekkel igyekeztünk a borsodiakat meglepni, amitalányok többségében jól oldottak meg. Sajnálattal kell megállapítanom, hogy kulcsjátékosaink a legkiéle-zettebb pillanatokban hibáztak, különösen Mátyás teljesítményével vagyok elégedetlen, aki nem azt csinálta, amit kértem tőle, amit megbeszéltünk. Tungsram—Győri ÁÉV 22:21 (10:10) NB I B-s férfi mérkőzés. A lámpagyáriak legjobb dobói: Kri-chenbaum 7, Tiba 7, Szentes 3, Ojtó 3. A találkozó első 30 percében kapus-parádét láthattak a nézők. Mind a két „portás" remek dolgokat produkált, szenzációsan védtek, számos ziccert hárítottak. A mérkőzés nagy iramú, változatos volt, ám a színvonalas játék hiányzott. A rövid pihenő után Rodek okozott zavart, akit szándékos durvaságért kizártak a játékból (cserével). A csapat azonban összeszedte magát, a 40. percben 15:1 l-re elhúztak. Ezután viszont hibát-hibára halmoztak és a befejezés előtt 5 perccel döntetlen volt az állás. Az utolsó percben 21:20-ra vezettek a győriek, ám innét fordítottak a kanizsaiak, akik a vége előtt néhány mp-cel lőtték győztes góljukat. A szerencsés győzelemnek érthetően nagyon örültek a lámpagyári játékosok, akik végül is nagy közönségsikert arattak, pedig ezúttal gyengélkedtek... Kanizsai vélemények: Szöllősi József, a Gazdász, majd Olajbányász kitűnő játékosa, Czimmer egykori játékostársa: — A fiúknak az utolsó percben nyújtott teljesítményéért gratulálok, de ezúttal inkább a küzdőjelleg dominált. Az eredmény igazságos, ezért a legtöbbet Krishenbaum tette. Musits Ferenc szakosztályelnök: — Szeretném, ha a játékosok feloldódnának, végre azt játszanák, amire képesek. Lehet, hogy a kitűnő edző mellé egy pszichológust is kell szerződtetni? Örülök a mostani sikernek, a szépszámú közönségnek. No és a bravúros, eredményes és látványos befejezésnek. Azt hiszem, hogy az élre kerültünk a bajnoki tabellán. Czimmer Tamás edző: — Hát, gyengén játszottunk. Különösen a támadójáték akadozott és a nagy ziccereket is sorra elhibáztuk. Fegyelmezetlenek, pontatlanok voltak a fiúk. A vége nagy kárpótlást adott a kitartó közönségnek, s annak külön örülök, hogy a befejező mp-ben bejött a kínai-íigura. (gh) Tömegsport! Kispályások nagy csatája A városi kispályás labdarúgó bajnokság háromnegyed része már lezajlott es az erőviszonyok lassan kirajzolódnak. Ebben az esztendőben négy osztályban összesen 52 csapat kezdte el a játékot, ebből két együttestkelletttörölniabajnokság-ból. Valamennyi osztályban nagy a küzdelem, azonban az eddig lezajlott fordulók alapján már látni lehet, kik reménykedhetnek jó helyezésben illetve kik azok, akiknek jövőre egy osztállyal lejjebb lesz csak helyük. A legjobbaknál ez évben is a három legjobban menedzselt gárda (TIPTOP, IKV, Bútorgyár) között dől el a bajnokság, míg a többieknek csak statiszta szerep jutott. A rang-sortjelenleg aTIPTOPvezeti és bár 6 pont tetemes előnynek tűnik (3 pont egy győzelem), a hátralévő öt fordulóban még sok minden történhet. A TIPTOP mögött a többszörös bajnok IKKV áll, harmadik pedig a Bútorgyár együttese. (I. osztály élcsoportja: 1. TIPTOP 43,2. IKKV 37,3. Bútorgyár 33,4. ÁFÉMSZ28,5.DKG DEMISZ 26, 6. DKG 24 pont.) A II. osztályt a tavaly kiesett ÉKV, most Fekete SAS vezeti, de csak jobb gólkülönbséggel. Egy másik vendéglőnevet viselőcsapat, a Platán hasonló pontszámmal áll a második helyen. Őket erősen lesza-kadvakövetiaJokerDivatesaKFV. Ebben az osztályban a Fekete Sas és a Platán között dől el az elsőség sorsa, de az már szinte biztos, hogy jövőre mindketten a legjobbak között lesznek. (II. osztály élmezőnye: 1. Fekete Sas 35,2. Platán 35,3. Joker Divat 25, 4. KFV 25, 5. Dózsa SE 23, 6. Sörgyár 22 pont.) Nem kisebb a küzdelem a ül. osztályban sem, ahol még öt csapat verseng a felkerülést jelentőelső két helyre. (III. osztály élmezőny: 1. Bútorgyár DEMISZ40,2. Szolgáltató 38, 3. Holsten 37, 4. Tubifex 37, 5. Autójavító 32, 6. Háhn Shop 28 pont.) A IV. osztályban legjobban a Progresso csapat áll, szorosan ott van mögötte a Golf együttese. Eséllyel pályázik még a feljutásra a REL SE és a DOMUS, valamint a VGV csapat is. (IV. osz.tály élcsoportja: 1. Progresso 51, 2. Golf 48, 3. REL SE 45, 4. DOMUS 44, 5. VGV 42, 6. Reduktor 35 pont.) — kázé— Futószalagon... — Az asztalitenisz NB 11-ben kettős fordulót bonyolítottak le a csapatok, köztük a Tungsram SE férfi gárdája is. A kanizsaiak a 2. fordulóban Ajkán nyertek 10:6 arányban (Zborai 4, Beck és Mikola 3 -3 győzelmet szerzett), majd Kanizsán 13:3 arányban vesztettek a Győri Elektromos II. gárdája ellen. Ez utóbbin megbomlott a csapategység, melynek helyreállításán fáradoznak az egyesületi és szakosztályi vezetők. Az NB III Nyugai csoportjában szereplő Üveggyár férfi csapata sikerrel vette az utóbbi akadályt, amely 12:4 arányban verte Celldö- mölk csapatát. Csapó 4, Dömötör S. 4, Tuboly 3, Salamon 1 győzelmet szerzett. — A kosárlabda NB II. Nyugati csoportjában megkezdte második bajnoki évét a MÁV NTE II. női csapata. A kanizsai kislányok (edző: Gábor Erzsébet) aPVSKÜ-lől 82:55 arányban vesztettek. A kanizsaiak legjobbdobói: Dómján 24, Lorch 11. — A MÁV NTE és a városi szakszövetség vasárnap leány gyer-mekkorcsoportban (6. osztályosok) megrendezi a Kanizsa Kupát, amelyen a kanizsaiak mellett a Székes-fehérv ári Ikarus, AlbaRegia Építők és a Z, Hamburger DSK csapata szerepel a MÁV NTE munkacsarnokban. Kezdési idő: 8.00. — A teke NB III-ban az Üveggyár férfi együttese a Szentgotthárdi FALCO csapatát fogadta, amely ellen egy izgalmakban bővelkedő találkozón 4:4 (2296:2294) arányban végzett. Legjobb dobók: Németh S. 415, Tóthi 402, Illés 380 fa. APRÓHIRDETÉS 45 ország munkaközvetítő irodáinak címei! Előzőleg érdeklődjön felbélyegzett válaszborítékkal! Csak komoly szándék esetében! Leveleket „LYSJAS" Jeligére a „KANIZSA" szerkesztőségbe, Ady 1-be kérek.''15933/ !• 16__ Q KANIZSA ^ "_1990. szeptember 28. Rajt a teke NB II-ben Megkezdődött a bajnoki pontvadászat a teke NB II-ben, melynek Nyugati csoportjában, a 7 csapatos mezőnyben szerepel a Kanizsa Sörgyár női együttese, mint legminőségibb csapat. — Az elmúlt bajnokságban, 1 pontos hátránnyal végeztünk a 2. helyen, tehát nem sikerült a nagy bravúr, az NB l-es szereplés kiharcolása. Tulajdonképpen a győriekkel és a fehérváriakkal voltunk nagy harcban, de végül is a nevető harmadik, a fehérvári Köfém futott be előttünk az élvonalba — összegezett Biczó László a csapat technikai vezetője. Az 1990/9l-es bajnokságra való felkészülésben a régi, már bizonyított kerettagok álltak rendelkezésre, akikhez viszont csatlakozott a visszaköltözött Torgyákné Marton Hajnalka, az egykori kitűnő serdülő versenyző. Majorosné Horváth Zsuzsa edzőjátékos vezetésével készültek fel azújabb küzdelemsorozatra. A terv, az előrelépés, a dobogós hely, tehát a tavalyi ezüstérem helyett most az aranyérem lenne az elfogadható teljesítmény. — Rajtunk nem múlik a titkolt terv. Tényleg, hogy mi szeretnénk újra az NB I-ben szerepelni. Erre egyébként a csapatot képesnek is tartom, de hát a háttér, a bázis, az igazi támogatás az nagyon kellene. A mostani induló bajnokságban ugyan minden mérkőzésre nagyon oda kell figyelni, de mi a nagy riválisnak az ugyancsak jó játékerőt képviselő Győri Richards csapatát tartjuk—hangoztatta az edző-játékos. Az új bajnokságot a csapat hazai környezetben kezdte, a bemutatkozás sikeres volt. Ugyanis az 1. fordulóban: Sörgyár — Oroszlányi Bányász 8:1 (2369:2156) A csapat közepes teljesítményt nyújtott azidénynyitón, ám ez is elég volt a fölényes győzelemhez. Kiemelkedő teljesítményt nyújtott Vágvölgyiné, aki kirobbanó formában versenyzett. Eredménye 446 fa, tehát alig maradt el a világbajnok Vidácsnékanizsai pályacsúcsától. Rajta kívül Szentes jeleskedett 402 fás teljesítménnyel, míg a további pontszerzők voltak: Tubolyné 388, N6-methné 387, Majorosné 379 fa. (b) Visszapillantó MÁV NTE—Sabaria SE 61:73 (34:37) NB l-es női kosárlabda mérkőzés. A kanizsaiak legjobb dobói: Simonné 21/ 3, Bogyay 18/6. Az évadnyitón mérsékelten teljesített a kanizsai csapat. Nyomban a vendégek vették át az irányítást, biztosan vezettek a sokat hibázó vasutasok ellen. Már 12 ponttal elhúzott a vasi csapat, amikor megkezdték a felzárkózást a vasutasok, akik egyenlítettek is, de fordítani nem tudtak. A II. félidőben kétszer is vezettek a mi lányaink, de nem becsülték meg a labdát, azokat „elszórták", elajándékozták. A hibákat viszont sikeresen használták ki a vendégek, akik a befejezés előtt 4 perccel még 60:61-re álltak, de aztán könnyedén fordították a maguk javára a mérkőzést. Bútoros vereségek a duplázásban Az asztalitenisz NB I-ben legutóbb dupláztak a Kanizsa Bútorgyár női élvonalbeli versenyzői, akik a bajnokság 2. fordulójában a kitűnő Statisztika vendégei voltak, majd a 3. fordulóban hazai környezetben szerepeltek,leszerepeltek! A BEK-ben 22, a magyar bajnokságban 18 alkalommal végzett az élen a Statisztika, amelytől a kanizsaiak 20:5 arányban kikaptak. Ez várható is volt, mivel a bútorosok tartalékosak voltak. A játékosok közül így is kitűnt Szabó Gabi, aki 3 győzelmet aratott. Kanizsán, a 31. sz. Építők ellen játszottak a vidék legjobbjai, de szereplésük elmaradt a várakozástól. Ugyanis a csapat(?) 16:9 arányban, súlyos vereséget szenvedett. Pedig ezúttal már játszott Gazsi, ám nem volt teljesértékű, amit jelez, hogy mindössze csak 1(!) győzelmet szerzett. A kihagyás meglátszott játékán, aki nagy lemaradásban van s ez nem biztató a közelgő ETTU Kupa mérkőzés előtt. A játékosok közül egyedül csak Szabó dicsérhető, aki kitűnő és helyenként látványos játékkal 100 százalékos teljesítményt nyújtott, valamennyi ellenfelét legyőzte. A bútorosok legjobbját a csapat számára balul sikerült találkozó végén kérdeztük, aki így összegezett: — A társakat sajnálom., hiszen tényleg most nem ment nekik a játék. Bízom abban, hogy rövidesen minden felnőtt kerettag összeszedi magát és újra sikereket érünk el a csapattal is. Ami engem illet, arról csak annyit, hogy nyugodt, kiegyensúlyozott vagyok, érzem a játékot és élvezem. Az edzésen sokat dolgozom s örülök annak, hogy hasznára lehetek a csapatnak — mondta Szabó Gabi. (h) A MÁV NTE labdarúgói a tavaly még másodosztályú Paksi SE-t fogadták, akik 2-1-re győztek a vasutasok ellen. Képünkön Bernáth fejese szállt a vendégek kapuja felé. (Fotó: Szakony Attila) Kanizsa — várospolitikai hetilap, megjelenik minden pénteken. Szerkesztő: Pék Pál. Tervezőszerkesztő: Molnár Imre. Szerkesztőség: 8801 Nagykanizsa. Ady u. 1. II. cm. Pf. 74. Telefon: 06/93/12-305. A szerkesztőbizottság tagjai: Horváth Mária. Kápolnás Zoltán, MartonGyörgyi, Tihanyi István. Kiadja a Zala Megyei Lap- és Könyvkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Jakab Vilmos. Komputertechnika: Zala Megyei Lap- és Könyvkiadó Vállalat Zalaegerszeg. Nyomtatás: Zalai Nyomda. ISSN: 0865-3879. Nytsz: B/PHF/266/Z/1989. Teijeszti a Magyar Posta. Előfizetési díj: egy hónapra 35. negyedévre 105., fél évre 210, egy évre 420 forint. Előfizethető a postahivatalokban és a kézbesítőknél. |
