| 246.69 KB | |
| 2021-05-07 09:32:32 | |
 | |
 | |||||||
Nyilvános  770 | 1733 | Megjelenés: 2021. május 7. | Ajándék Bajcsára a könyvtárból kicsiknek és nagyoknak Talán a mostani időszak kedvet csinál szűkebb környezetünk történetének tanulmányozásához. A kanizsai Halis könyvtár interneten hozzáférhetővé tett tartalmai és könyvei segítségével Bajcsa lakóit ilyen olvasnivalóval lepjük most meg. Olvassa örömmel, mi kedvességnek szántuk! Fejezetek Bajcsa történetéből 4. rész: Hogyan éltek a bajcsaiak az 1848-as forradalom előtt? Bajcsa népe földművelésből és állattartásból élt ebben az időszakban, a Batthyányiak kanizsai uradalma részeként. A megtelepedés és megerősödés éveiben kedvezményeket kaptak a földesúrtól, pár évtizedig nem kellett robotolni, a földesúri kilencedet fizetni, de az 1800-as évek elejére valamelyest megerősödtek a bajcsai jobbágyok, hogy a robotot, adókat már rendesen kellett fizetni. Ekkor készültek azok az urbáriumok, vagyis összeírások és szabályzatok, melyekben meghatározták a jobbágytelkek nagyságát (ez volt az adózási egység akkoriban) és a telkekhez tartozó adókat, kötelezettségeket. Az 1780-as második urbáriumból, illetve az akkor felvett kérdőívből kiderül, hogy a rossz minőségű (homokos, sásos) földeken – bármennyire is könnyített az uraság a terheken – nehéz volt megélni annak ellenére, hogy jó itatóhelyekkel rendelkezett, és közel volt a kanizsai piac. Az uraság engedélyével ingyen makkoltathattak, épületfához és tűzifához ingyen juthattak, sem a földesúrnak ajándékot, sem egyházi tizedet semmilyen formában nem adtak ebben az időben. A jobbágycsaládok nagy része ekkor még a bajcsai erdőből irtással, kapásnövények (elsősorban kukorica, dohány) termesztésével tette termővé telkét. Az 1780-ban összeírt 95 hold szántó 1816-ra 221 holdra, 2,3-szeresére, a művelt határ (belsőség, szántó, legelő) pedig háromszorosára nőtt a bajcsaiak keze alatt. A kitisztított földekből az 1800-as évek elején a földesúr jobbágytelkeket alakított ki, melyek után szerette volna beszedni a földesúri adókat (a termések kilencedét) és igénybe venni az egy telek után járó 18 napi robotot. 1802-ben például összesen 792 nap gyalogrobotot (ingyenmunkát) várhatott a földesúr jobbágyaitól. A jobbágyok ezt többször is nehezményezték, és nem akarták elfogadni a felajánlott telkeket ezekkel a feltételekkel. Érdekesség még, hogy az árpa, rozs, zab, kukorica termesztés és a szőlőművelés mellett az 1770-es években próbálkozott a földesúr rizstermesztéssel a vizenyős területeken, de sikertelenül. A mezei munkákat többször is akadályozta a Kanizsa patak áradása. A rétek sem voltak túl jó minőségűek. Nehéz volt az élet, de a falu, ha lassan is, mégis gyarapodott szorgalmuknak, kitartásuknak köszönhetően. Olvasnivaló: Molnár László: Vízimalmok Zalában. Interneten elérhető: www.viza.nagykar.hu; Kardos Ferenc: Bajcsa története 1690 és1848 között. Nagykanizsa. Városi monográfia II. kötet 601-612. oldal. Ha többet szeretne megtudni Bajcsa történetéről, akkor Nagykanizsa Városi Monográfiájának köteteit érdemes elolvasnia, ami könyvtárunkban és honlapunkon is hozzáférhető: www.nagykar.hu / Nagykanizsa története 3 kötetben. Ha nem találja az előző részeket, akkor kérjen az alábbi telefonszámon vagy olvassa el a www.bajcsa.nagykar.hu honlapon. Az Ön könyvtárosának telefonszáma:+36 30 937 1614 |
