* Adobe Reader letöltése (PDF fájlokhoz)
A védett dokumentumok csak könyvtárunk épületén belül, az erre kijelölt pontokon tekinthetők meg! | |
| 5.08 MB | |
| 2023-08-14 10:24:10 | |
 | |||||||
Védett  0 | 15 | Cím: A mi városunk?! Ahol... | Szerző: Kaszli Miklós János Szerz.közl.: Kaszli Miklós János Kiadás: Nagykanizsa : Kaszli Miklós János, 1998 ETO jelzet: 894.511-43Kaszli M. J. ; 908.439Nagykanizsa(0:894.511-43) Cutter: K 23 Oldalszám: 69, [3] p. A következő szöveg a könyvből keletkezett automata szövegfelismertetés segítségével: KASZU MIKLÓS JÁNOS A Ml VÁROSUNK?! AHOL KASZLI MIKLÓS JÁNOS A Ml VÁROSUNK?! AHOL... 1998. Dönci udvarol A Páterdomb csendes kertvárosi nevezetességéhez tartozott Dönci, aki zsenge öt évével elérte a 25 kilót, s mint ilyet mindenki csodált, hogyan bír menni vaskos lábain? Dönci nem is strapálta magát nagyon, túl volt már a szívelzsírosodáson. Rosszul is lett, s azóta szigorúan mérik otthon az ebédjét, vacsoráját. Dönci hősiesen meg is eszi a hazai kosztot, de változás nem tapasztalható terjedelmét illetően. Nem tudják a hazaiak, hogy Dönci nem a diétás koszttól gyarapodik tovább, hanem a másik három kosztos helyén pótoltaktól. A félnapos óvodához vezető úton első állomása Vörösék, akik rétessel várják, és élvezik, amint Dönci nagy boldogan kinyitja a tűzhely sütőjének ajtaját, s önfeledten felkiált. - Ugye, ezt mind nekem sütötték? - Természetesen! — s máris hárman hajolnak a frissen sült tepsi rétes fölé, amiből az első falat — akistányérra kitett vaníliás cukorral meghintett szeletből — az övé. A nyudíjas házaspár együtt sürgölődik Döncivel, aki nagy boldogan folytatja az evést, úgy eszik, mintha ma még nem is evett volna. Ki emlékszik az otthoni reggelire? Az olyan sovány és kimért volt, hogy amint a kapun kifordult, azonnal elfelejtette azt. Szerencse, hogy Vörösék már várták a rétessel, hogy ért volna el Fenyvesékig éhesen?! A lakoma befejezése után a nyakában lógó kistáskába is került a jó meleg rétesből pár szelet, ha megéhezik, legyen mihez nyúlni az ott árválkodó alma mellett! - Hazafelé is bejövök! — Búcsúzott vendéglátóitól Dönci. - Mi lesz az ebéd? - Mit szeretnél enni? - Tejfölös bablevest kolbásszal! - Meglessz, gyere csak, együtt ebédelünk. A nyugdíjas házaspár boldogan integetett Döncinek, megoldódott a napi teendőjük, boldogan gondoltak arra, hogy együtt ebédelnek, úgy mint hajdan, a közben kirepült gyerekeik idején. Dönci pár száz méter megtétele után Fenyveséknél folytatta a reggelizést, egy csupor aludttej és házikenyér mellett. Míg evett, Fenyves néni simogatta a fejét, unokáját is bíztatta, hogy egyen együtt a vendég kisfiúval, aki a vele egykorú fiúnak jó kétszeresét is kitette. A Fenyves unoka csak nyüszögött, a reggelit csak tologatta. Elborzadva látta, hogy Dönci milyen tudatosan és következetesen pusztítja a csupor aludttejét. Bízott abban, hogy ha iparkodik, és az unoka csak piszmog az evéssel, övé lesz annak reggelije is. Dönci hamarosan eltakarított mindent. Búcsúzkodás közben Fenyves nagymama ebédre is invitálta, hazafelé térjen csak be, had lássa unokája, miként kell enni, s reménykedett abban is, hogy Dönci csodás étvágya talán az unokájáét is meghozza. 3 — Kenyeret sütök Dönci, utána meg kemencébe sült lángost! — Jó sok tejföllel megöntözve ugye, Fenyves néni? — Meg bizony, gyere csak be délben, akkor veszem ki a kemencéből frissen, melegen! Dönci boldogan búcsúzott, s máris a jó meleg lángos járt az eszében, hogy hogyan harap bele a jó tejfölös sültbe! Viziéknél már nem sokat késhetett, gyorsan eltemette a másfél éves kislány cumisüvegében maradt tápszert. Kicsit sértve érezte magát, mert a kislány mind kevesebbet hagyott neki. Igazán rá is gondolhatott volna! — Zsuzsi néni, ugye nekem hagyja a kis Ildikó a cumisüvegben a tápszert. — Persze Dönci, neked, gyere csak délben is, tiéd lesz ami az üvegben megmaradt! Tény, amióta Dönci furulyázott Ildikó cumisüvegével, és a kislány is látta azt, azóta jobban kezdett enni, mintha csak irigyelné tőle |
