* Adobe Reader letöltése (PDF fájlokhoz)
A védett dokumentumok csak könyvtárunk épületén belül, az erre kijelölt pontokon tekinthetők meg! | |
| 1.18 MB | |
| 2023-12-12 10:14:20 | |
 | |||||||
Védett  0 | 9 | Kaposi Zoltán - A Nagykanizsai Takarékpénztár létrejötte és gazdasági szerepe a reformkorban | In: Ünnepi tanulmányok Móró Mária Anna tiszteletére 146-158. oldal Cím: Ünnepi tanulmányok Móró Mária Anna tiszteletére Közrem.: Kokovai Szabina (szerk.) ; Pohánka Éva (szerk.) Szerz. közl: szerk. Kokovai Szabina, Pohánka Éva Kiadás: Pécs : PTE Könyvtára, 2009 Sorozat: A Pécsi Egyetemi Könyvtár kiadványai/8. Eto: 930.85 (439.127) ; 012 Móró A. M. ; 943.912.7 Tárgyszó: művelődéstörténet ; Magyarország ; magyar történelem Szakjel: 930 Cutter: Ü 46 ISBN: 978-963-642-290-5 Nyelv: magyar Oldal: 371 p Megj.: Bibliogr. a lábjegyzetekben. ; Bibliogr.: p. 363-366. A következő szöveg a tanulmányból keletkezett automata szövegfelismertetés segítségével: Kaposi Zoltán A Nagykanizsai Takarékpénztár létrejötte és gazdasági szerepe a reformkorban Mivel a reformkori pénzintézmények létrehozása alapvetően a városokhoz és a városi társadalomhoz kötődött, így először is vessünk egy pillantást a magyarországi városiasodás állapotára a 19. század első felében. Ebben a korszakban Magyarországon a népességnek mintegy 80 %-a még mindig alapvetően a mezőgazdaságból élt.1 A mezőgazdaság helyzetét erősítette, hogy az 1780-as évektől az állami és a magánkereslet növekedése révén a külső és belső piacok fokozatosan szélesedtek, ugyanakkor az emelkedő agrárárak nem ösztönöztek túlságosan ipari beruházásokra. Kétségtelen tény viszont, hogy a 18. században s a 19. század első felében a hazai urbanizációs fejlődés felgyorsult, főleg a mezővárosok száma és népessége szaporodott nagyon gyorsan. Városaink nagy része viszont továbbra is falusias jellegű település maradt, s így az agrárdominancia mellett igen alacsony maradt az iparral és a kereskedelemmel foglalkozók száma és aránya. Az agrár-ipari munkamegosztás fejletlen maradt, így a hazai városlakók jelentős része kényszerszerűen mezőgazdasággal is foglalkozott.2 A reformkorban az ország legfejlettebb régiói a Duna mentén, valamint a Nyugat-Dunántúlon helyezkedtek el, ezeken a vidékeken ment végbe jelentősebb méretű urbanizáció. Az ország gazdasági fővárosa, Pest-Buda 100 ezer fős népességével kiemelkedett ugyan a magyarországi városok közül, ám a városok átlagos lélekszáma még mindig 5000 fő alatt maradt, s még a fejlettebb vidékek városai között is számos kisváros volt.3 1 Lásd: vörös 1980; illetve Kaposi 2002 2 Ez nem csak nálunk, hanem más európai városokban is így volt. Az európai példákra lásd: Bairoch 1990 Egy jellegzetes magyar példa lehet a térség legnagyobb városa, Pécs, ahol egészen a 19. század végi filoxérajárványig a szőlőtermelés alapvető jövedelmi forrása volt a város polgárainak. Ehhez lásd: RÚZSÁS 1963 ''.A kisvárosi modell a térség jellegzetessége volt: Ceman-Knittler 2001.178.; Bácskai 1995. 77-79.; illetve Bácskai 2002 146 A népesség változása a fontosabb dunántúli városokban (1786-1847)+ VÁROSOK 1786 1828 1847 Győr 13 421 14 472 17 200 Sopron 12 639 12 501 14 987 Komárom 11970 17 782 19 113 Kőszeg 5 326 5 782 6 823 Kanizsa 5 475 7 824 11000 Pápa 8 814 13 232 16 183 Keszthely 3 586 6 930 7 343 Szombathely 2 472 3 848 4 317 Zalaegerszeg 2 881 3116 3 944 Látható a táblázatból, hogy az eltelt 60 év alatt a Dunántúl területén Komárom, Pápa, Nagykanizsa, Keszthely és Győr népessége növekedett a leggyorsabban. Ezek a 19. század első felében olyan városok voltak, amelyek kiterjedt kereskedelemmel foglalkoztak. Győr és Komárom hatalmas gabonagyűjtő hellyé vált a Duna partján. Pápa városának kereskedelme a Bakony nyugati, illetve a Kisalföld déli részének termékeire specializálódhatott. Nem látunk azonban érdemi előrelépést ebben a korszakban Szombathely, Kőszeg és Zalaegerszeg esetében.5 Kanizsa (vagyis Nagy- és Kiskanizsa együttes m |
