A Széchenyi utca mellékutcájába befordulva, jobbra áll a Telekessy István püspök által 1700-ban alapított Érseki Hittudományi Főiskola és a Papnevelő Intézet épülete. Eredetileg kétemeletes volt, de Eszterházy Károly püspök 1773-ban még egy emelettel, később pedig egy újabb szárnnyal bővítette. Az épület egyszerű külseje mögött gazdag belső rejtőzik: a Heves megye műemlékei című könyv kilenc oldalon keresztül sorolja az épület berendezését, a könyvtártól a tabernákulumszekrényen át a zeneszekrényig és a különböző értékes festményekig.
Az épület homlokzatán két, portrédomborművel díszített emléktábla olvasható. Az egyik Petőfi Sándor 1844 februári látogatásának állít emléket, aki az itt tanuló Tárkányi Béla nevű barátját látogatta meg.
A másik tábla az egykor itt tanuló Petrás Ince János emlékét örökíti meg.
A csángó származású Petrás Ince János, miután befejezte itteni tanulmányait, hazament szülőföldjére, Moldvába. A csángó magyarok lakta Pusztina nevű községben, majd Klézsén volt lelkipásztor. Borszéken megismerkedett Döbrentei Gáborral, az Akadémia titkárával, aki aziránt érdeklődött tőle, hogy él-e a magyar népköltészet a moldvai csángók között. Hazatérése után a plébános nyitott füllel járt az emberek között, kérdezgette őket, és gyűltek füzetében a népdalok, balladák, versek, szokások, helynevek. Első küldeményét 1842-ben küldte el Budapestre. Ezzel a klézsei parókiáról indult el a moldvai magyar folklórgyűjtés. Néprajzi vonatkozású cikksorozata a Magyar Nyelvőr 1874–1881. évfolyamaiban jelent meg; közleményeit Rokonföldi néven jegyezte. A tudós pap 1886-ban klézsei parókiáján kegyetlen gyilkosság áldozata lett, ismeretlen tettesek baltával agyonverték.
Beke György: Folklórgyűjtők veszedelme Csángóföldön, Moldvában című tanulmányában így vélekedett a gyilkosság indítóokáról:
"Ő [Petrás Ince János] egyedül tudta, jóval előbb sejtette, hogy miért válik áldozattá. Régóta fenekedtek rá a megyei hatóságok. Talán a fővárosban, Bukarestben is számon tartották, hogy a klézsei pap magyarul prédikál, magyarul beszél a híveivel. És ami legjobban bosszantotta a hatalmasságokat: a csángó–magyarok énekeit, balladáit kutatja, feljegyzi és elküldi valahová. Bizonyára Magyarországra, ilyképpen valósítva meg a hazaárulás, a kémkedés bűntettét.
Írt pedig a naptár 1886-ot. A román állam néhány éve szerezte meg a függetlenségét, és a kormányzat úgy vélte, hogy ezt a függetlenséget minden idegen veszélyezteti, minden idegen nyelv, amelyet az országban kiejtenek. Úgy kell harcolniuk ellenük, miként a törökök ellen küzdöttek a függetlenségért."
A tudós pap nevét az egri Petrás Ince János Kulturális Egyesület, illetve a Stockholmban működő Petrás Ince János Alapítvány viseli.
Felh. irod.:
Wellner István: Eger. Bp. Panoráma, 1987
Domokos Pál Péter: Petrás Incze János élete. = Domokos Pál Péter – Rajeczky Benjámin: Csángó népzene I. Bp. Zeneműkiadó, 1956.
Beke György: Folklórgyűjtők veszedelme Csángóföldön, Moldvában. = http:/members.chello.hu/kapu/beke.htm
A legtöbb, ami tudható Nagykanizsa kistérségéről
A Széchenyi utca mellékutcájába befordulva, jobbra áll a Telekessy István püspök által 1700-ban alapított Érseki Hittudományi Főiskola és a Papnevelő Intézet épülete. Eredetileg kétemeletes volt, de Eszterházy Károly püspök 1773-ban még egy emelettel, később pedig egy újabb szárnnyal bővítette. Az épület egyszerű külseje mögött gazdag belső rejtőzik: a Heves megye műemlékei című könyv kilenc oldalon keresztül sorolja az épület berendezését, a könyvtártól a tabernákulumszekrényen át a zeneszekrényig és a különböző értékes festményekig.
Az épület homlokzatán két, portrédomborművel díszített emléktábla olvasható. Az egyik Petőfi Sándor 1844 februári látogatásának állít emléket, aki az itt tanuló Tárkányi Béla nevű barátját látogatta meg.
A másik tábla az egykor itt tanuló Petrás Ince János emlékét örökíti meg.
A csángó származású Petrás Ince János, miután befejezte itteni tanulmányait, hazament szülőföldjére, Moldvába. A csángó magyarok lakta Pusztina nevű községben, majd Klézsén volt lelkipásztor. Borszéken megismerkedett Döbrentei Gáborral, az Akadémia titkárával, aki aziránt érdeklődött tőle, hogy él-e a magyar népköltészet a moldvai csángók között. Hazatérése után a plébános nyitott füllel járt az emberek között, kérdezgette őket, és gyűltek füzetében a népdalok, balladák, versek, szokások, helynevek. Első küldeményét 1842-ben küldte el Budapestre. Ezzel a klézsei parókiáról indult el a moldvai magyar folklórgyűjtés. Néprajzi vonatkozású cikksorozata a Magyar Nyelvőr 1874–1881. évfolyamaiban jelent meg; közleményeit Rokonföldi néven jegyezte. A tudós pap 1886-ban klézsei parókiáján kegyetlen gyilkosság áldozata lett, ismeretlen tettesek baltával agyonverték.
Beke György: Folklórgyűjtők veszedelme Csángóföldön, Moldvában című tanulmányában így vélekedett a gyilkosság indítóokáról:
"Ő [Petrás Ince János] egyedül tudta, jóval előbb sejtette, hogy miért válik áldozattá. Régóta fenekedtek rá a megyei hatóságok. Talán a fővárosban, Bukarestben is számon tartották, hogy a klézsei pap magyarul prédikál, magyarul beszél a híveivel. És ami legjobban bosszantotta a hatalmasságokat: a csángó–magyarok énekeit, balladáit kutatja, feljegyzi és elküldi valahová. Bizonyára Magyarországra, ilyképpen valósítva meg a hazaárulás, a kémkedés bűntettét.
Írt pedig a naptár 1886-ot. A román állam néhány éve szerezte meg a függetlenségét, és a kormányzat úgy vélte, hogy ezt a függetlenséget minden idegen veszélyezteti, minden idegen nyelv, amelyet az országban kiejtenek. Úgy kell harcolniuk ellenük, miként a törökök ellen küzdöttek a függetlenségért."
A tudós pap nevét az egri Petrás Ince János Kulturális Egyesület, illetve a Stockholmban működő Petrás Ince János Alapítvány viseli.
Felh. irod.:
Wellner István: Eger. Bp. Panoráma, 1987
Domokos Pál Péter: Petrás Incze János élete. = Domokos Pál Péter – Rajeczky Benjámin: Csángó népzene I. Bp. Zeneműkiadó, 1956.
Beke György: Folklórgyűjtők veszedelme Csángóföldön, Moldvában. = http:/members.chello.hu/kapu/beke.htm