* Adobe Reader letöltése (PDF fájlokhoz)
| 8.23 MB | |
| 2024-04-16 14:30:53 | |
 | |||||||
Nyilvános  75 | 98 | Ősze András kiállítása - Pécsi galéria - 1981.12.11 | A következő szöveg a füzetből keletkezett automata szövegfelismertetés segítségével: ŐSZE ANDRÁS (USA) KIÁLLÍTÁSA PÉCSI GALÉRIA (SZÍNHÁZ TÉR) 1981. DECEMBER 11-31. Két kiállítását láthattuk ŐSZE ANDRÁSNAK az utóbbi években: Nagykanizsán (1975) és a Műcsarnokban (1977). A New Yorkból érkező szobrász, aki mintegy három évtized múltán tér vissza hazájába, vendégnek számít-e, vagy inkább állandó honosnak, aki megszakítás nélkül élt körünkben, harmincas évekbeli kiállításai óta? Egykori barátunkkal. Ősze Andrással úgy vehettük fel a párbeszéd fonalát, mintha az 1946 óta meg sem szakadt volna, és ő is úgy járhatta a budapesti utcákat, olyan otthonosan és honosán, mintha nem is kellett volna 1944-ben üldözöttek tucatjait rejtegetnie, s vállalni veszélyeket, melyeknek vállalására rendeletileg semmi sem kötelezte. Kötelezte azonban az a hit, melynek eszményét és erkölcsét liturgiainak szánt szobraival fejezte ki egy ideig - és ha már szobrokkal, úgy cselekedetekkel is, melyek nélkül a szobroknak sincs hitelük. Róma, Sao Paolo, Lima és New York után gyökeresen átalakult, és lényegileg mégis változatlan életművet hozott haza. Amiben egykor hitt, az újabb és mélyebb hithez vezette el; ami formát egykor megtalált, azt ráismerhetetlenné alakította, ami újat teremtett, abban pedig a régit hozta vissza. Életművének egyik jellemzője a témák újbóli és újbóli, és mégis mindig máskénti visszatérése, más-más anyagban, vagyis műkőben, nemes fában, szögesdrótban, kalapált rézlemezben, bronzban, alumíniumban, ólomban. Szobrai egy és három arasz közti magasságukkal eleve meghittek, mélységük viszonylag csekély, térigényük takarékos, ami miatt kiváltképp alkalmasak a szemlélés összpontosítására, és arra, hogy kisebb térfogatú helyiségekbe kerüljenek. Örömöt okozhat az a szobrász, aki nem mindig közterekben gondolkozik, hanem abban a mértékletes térben, melyre egyetlen ember tarthat igényt maga körül. A művész tudjon többet az elméleténél és a programjánál. Mi sem veszélyesebb a művészre a deduktív gondolatmenetnél - ami persze ne azt jelentse, hogy az elméletről lemond, hanem inkább azt, hogy tekintse úgy a maga programját, mint akármelyik művét, és ily módon a mű ne a programból fakadjon, hanem az ihletből és a valóságból, a program pedig ne fölé-, mellérendelten nyújtson a művekhez valamelyes magyarázatot. Mű és program között az összefüggés meglehetősen laza Őszénél, és bizonyára ennek köszönhető, hogy nem iskolát vagy irányzatot képvisel, s bizonyos fölénnyel tér ki a kötelező divatok elől; néha eljut a kubizmusig, de sohasem az absztrakcióig. Mindezt pedig nem konzervatív dacból vagy esztétikai előítéletből, hanem annak az embernek biztonságával, aki tudja, mit akar nyújtani, de azt is tudja, mit nem akar elfogadni másoktól. Ősze András hetven éves, de mai szobrai fiatalabb lélekből születtek, mint a negyven év előttiek. A pályakezdés és a kor nehézségei egy időre megtörhetik a lelket, de minden megvalósított mű ahhoz segít, hogy épségét a lélek ismét megtalálja. Nem minden művésznek célja, hogy olyasmit akarjon adni, amire egy kornak szüksége van, s a kortársak sem mindig érzik, hogy életükből, érzéseikből és gondolkodásukból mi hiányzik. A hiányt néha csak akkor érezzük - és mindig csak visszamenőleg -, amikor megszűnt, mert betöltötték. Korunkból azok az elemi és archaikus formák hiányoznak, melyek egybefognák és fenntartanák a lelket. Ezeknek a formáknak az emberiség korábbi korszakai sohasem voltak híjával. Ősze András ezeket újból megteremti, akár a perui, akár a középkori, európai szobrászat segítségével: nem a tegnapi régit hozza vissza, hanem azt az ősrégit, mely valójában mindig új. SŐTÉR ISTVÁN Sétáló nő, 1963 Két világ, 1961 Lány, 1961 Nói figura, 1975 Ülő lány, 1975 Teljes öröm, 1961 Csönd, 1961 SMői alak, 1962 Az igazság árvái, 1973 Szent kör, 1970 Perui pap, 1962 ŐSZE ANDRÁS 1909. január 14-én született Nagykanizsán. Gimnáziumi tanulmányait a nagykanizsai piarista gimnáziumban és Csurgón végezte. 1930-ban Budapesten, az Iparművészeti Főiskolán Lux Elek növendéke, majd anyagiak híján önmaga útján fejleszti tovább képességeit. 1937-től állít ki több kollektív kiállításon Budapesten, 1943-ban Szobotka Imrével közösen. 1946-ban római ösztöndíjat kapott, külföldi vándorlásainak főbb állomásai: 1947-49 között Olaszország, 1948-ban Brazília nemzeti emlékművére meghirdetett pályázaton műve sikert arat, 1949-ben Brazíliában telepedett le, 1959-ig Sao Páoloban élt. 1959-től az Egyesült Államokban talált otthonra, 1962-64 között Peruban élt, 1964-ben visszatért az USA-ba és New Yorkban a Szent Ferenc kápolnához készített terveket, amelyek méltó sikert arattak. 1974-ben került kapcsolatba a Nagykanizsai Thury György Múzeummal, ennek eredménye hamarosan egy kiállítás lett 1975-ben, amelyet 1977-ben a Műcsarnokban, Budapesten, újabb bemutatkozás követett. A kiállított szobrok, grafikák a Nagykanizsai Thury GYörgy Múzeum gyűjteményéből valók, kölcsönzésükért ez úton mondunk köszönetet A kiállítást rendezte, a katalógust tervezte: PINCZEHELYI SÁNDOR A műtárgyfotókat KÁLMÁNDY FERENC készítette |
